Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)

1857-10-09 / 2318. szám

melyek a nálunk tán egészen visszaélésekből álló ifjú­sági irodalomban feltűnnek. Mindenki tudja, a­ki gyer­mekekkel foglalkozott, mily élvezhetetlenek és hibásak nálunk a legközönségesebb gyermeki olvasmányok, mily rész a ..Robinson“ és Campe más művei magyar fordítá­sának minden kiadása. — Ezelőtt néhány évvel jelent volt meg egy színezett képekkel diszített ifjúsági könyv, mely vadászkalandokat foglalt magában. Azt hallottuk, elejénte nagy kelete volt — hihetőleg a ké­pek és szép kiállítás miatt , — mert egyéb tekin­tetben a könyv minden becs nélkül való. Nemcsak maguk a kalandok hihetetlenek , hanem a könyv szülje oly idegen, oly hibás, oly rész, hogy sok he­lyen felnőtt ember is alig képes megérteni, annyival kevésbbé a gyermek. Örülünk, hogy e könyv helyett most mást, jobbat, a czélnak megfelelőt ajánlhatunk, a­me­lyet a gyermek oly könnyen megérthet, mint a felnőtt ember, s melyet a felnőtt épen oly tanulságosnak, érdek­lőnek fog találni, mint a gyermek. E könyv czime „Ú­t­i és vadászati kalandok“ írta Hunfalvy Já­nos. (Kiadta Lauffer és Stolp, öt színezett képpel). — Vajha mindig oly ember fogna ifjúsági könyvek írásához, a ki jól ért a leírandó tárgyhoz s a ki e mellett iró, azaz eszméit és ismereteit egész világossággal, egyszerűen és magyarán tudja kifejezni! — Hunfalvy János urnak kö­szönetet kell mondanunk a fiatalsági irodalomnak tett e szolgálatért. Mint tudományos ember komolyabb, a fel­nőtteket is érdeklő könyvet írhatott volna, — de haszno­sabbat aligha, — s óhajtjuk, hogy becses idejét több ifjúsági könyv írására szentelje, az előttünk fekvő mun­kában kiváló tehetséget látunk benne az irodalom e­le­mére. Szylje nem gyermekeskedő, a­mit a fiatalság min­dig ízetlennek tart, komoly, egyszerű, világos, s a legki­sebb elcsavarás és mesterkélés nélkül. — A könyv mint­egy 20 leírást foglal magában. A fiatal számos geogra­­phiai és terményrajzi ismeretet meríthet belőle a legkel­lemesebb és könnyebb utón. — Ismét új földrajz iskolák számára!— Az egész világ ismeretét megszerezheted 113 lapon ! — Csak ez évben is már egynéhány hasonló könyv került elénk, s mindannyiszor megjegyeztük, hogy az ily rövid geo­­g­r­a­p­h­i­a s a­zt árulja el, hogy írójának fogalma sincs, mi a földrajz, mi a tudomány, s így nem csoda, ha azt sem tudja, mit kell a gyermeknek t­a­n­u­l­n­i! Mikor képezett valaha néhány ezer lakásra hordott adat­tudományt ? Ki meri állítni, hogy a geographia 9/10 részben statisztikai adatok halmaza ? — Hány négyszög mértföld egy ország, hány láb magas valamely hegy, hány lakosa van egy vá­rosnak, mi a neve, nem valamely szigetnek és tartomány­nak, melyről a gyermeknek fogalmat kellene adnunk, ha­nem bizonyos pontoknak, foltoknak, girbe-görbe vona­laknak a mappán. — Íme ez a mi kézikönyveink föld­rajza! Ha mindazon számokat, adatokat egy gyermek fejébe vernéd, csaknem lehetetlen, hogy esze meg ne za­­varodjak, hogy el ne bóduljon! — Szeretném azt a tudóst megvizsgálni belőle, a­ki a könyv szerzője : vagy valami bámulatos emlékező tehetséggel kell megáldva lennie, vagy minden harmadik kérdésre felsül. Mi szükség is azt könyv nélkül tudni, hány lakosa van Ber­­gennek, Aberdeennek, Mokkának, Beneventonak, Can­­terburynek, Hechingennek, Leuwardennek, Mastricht­­nak stb. Nem szokta ezt az ember az eszében tar­tani, bármily káptalan legyen is a feje. Nincs is szük­­­sége rá, vagy ha van, kikeresheti egy kézi könyvben. Az ily ki­s, úgynevezett geographia nem is egyébre való volna, mint hogy az ember szótár gyanánt használja, a­mire azonban nem elég teljes. Iskolai könyvnek pedig épen rész. Nincs benne több észfejtő, annyi mivelő elem, mint egy iskola névlajstromában, vagy egy árverési in­­ventáriumban. — Kovács Mihály festő hazánkfia nagy oltárképét bevégezvén, azt a műegyesületnek kiállítás végett szives volt ideiglenesen átengedni. Minthogy azonban az állandó műtárlat termei a nagyszerű kép kiállítására igen kicsi­nyek, a Múzeum közép nagy termében fog kiállíttatni közszemlére, — úgy halljuk , mindennap ugyanazon órákban, melyeken a Muzeum többi termei nyitva álla­nak. Ennyit előlegesen is, mig a kép kerete és az áll­vány elkészül. — A tagositási munkálat, írja c­s e­k e i­t, levelezőnk, nálunk is folyamatban van, hanem mikor lesz végeredménye ? azt csak a jó Isten tudja. Csodála­tos, hogy az eszmével népünk sem tud megbarátkozni, holott csak az is tiszta evidentiába hozhatná hátrányát, hogy jelenleg, házatlan zsellérek — és zsidók, kiknek talpalatnyi birtokuk sincs a határban, mégis 2—300 da­rab marhát tartanak a helység határán, azon földön, melynek adóját egyenesen tulajdon zsebjéből a nép fizeti — Orsovai­­. levelezőnk írja : „A Galaczban szé­kelő európai bizottmány néhány tagja az elmúlt héten, a dunagőzhajózási társulat egyik gőzösén Turn-Severinbe érkezett; czéljuk volt innen a vas­kapun és Orsován fe­lül a Jutz, Greben és Izlás okozta hajózási akadályokat tanulmányozni, azonban valami nehézségre akadhattak, mert nemsokára Galaczba tértek vissza, egyedül egy po­rosz királyi tanácsnok, ki velök jött s kit vizépitészeti szakértőnek mondanak, maradt ott, ki is a vas­kapun — hol jelenleg a sekély víz miatt a hajózási akadályok igen játszhatók — szintez (nivelliroz). A Galaczban ál­lomásoló franczia hadi csavargőzös szintén Turn-Seve­­rinbe érkezett, útjában a helyiségek nem ismerése miatt egy párszor zátonyra ült fel; parancsnoka tegnap itt volt, s a többi közt a látott vas­kapui nehézségek azon nyilatkozatra késztették, hogy lehetlennek hiszi a jelen vízállásnál a vas kapun a közlekedést fentarthatni és sajnálta, hogy a múlt évben megkezdett munkálatok a vas kapunál ismét félbeszakittattak.­­ A pesti műegylet f. hó 7-kén tartott választmányi ülésében a következő képek megvételét határozta el : 1) „Csendélet“ Pecz Henriktől (70 írton); 2) „Menekülés farkasoktól Magyarországban“ Rüstige H.-tól (170 forinton); 3) „Bajorvidéki tájkép“ Langko Ditriktól (180 írton) ; 4) „Női tanulmányfő“ Latkóczy Lajos­tól (80 írton); 5) „Tanulmányfő“ Than Móricztól (60 írton); 6) „Achentavi tájrész“ Baumgaertner H.­­tól (230 írton); 7) „Egy katona hazatérése“ Schön Frigyestől (350 írton) ; 8) „Morvaországi tájkép“ Vö­­lcher L.-től (200 írton). — A jelen ind háborúnak vallásos oka lévén, ér­dekes az ind polytheismusról egy két ismertető vonást közlenünk. A Védákban meg van írva, hogy „valóban csak egy istenség, egy felsőbb lény van, a mindenség ura, ki a mindenséget alkotta.“ Ezt nevezik a hinduk Brahm­­nak. De könyveikben később az áll, hogy a nevezett Brahm a Brahma nevű istenséget nemzette. Ettől ismét igen sok alsóbbrendű, de isteni tulajdonokkal bíró isten, tiszta lélek és rendkívül finom szellem született. Minde­zek méltók az imádásra s könyörgésekkel és áldoza­tokkal szükség kedvükben járni. Némelyek közülük bi­zonyos természeti elemeken uralkodnak, mások a vi­lág bizonyos részén. Agni a tűz, Pavun a szél, Varun a víz, Indra az ég, Jama­a a halottak istene, bírája. — Tehát szent könyveik egy­felől egy istent hirdetnek, de sok alsóbbrendű istenséget is elismernek, kiknek száma végtelen. — Hogy miért ke­resik a hinduk az alsóbbrendű istenek kegyét, oka abban van, hogy mint hiszik, a legfelsőbb lénynek legkisebb gondja sincs az emberi dolgokra. „A legfelsőbb szellem­nek mondják, semmi köze a teremtményekkel s ezeknek sincs vele.“ Az alsóbbrendű istenek számát dr. Athén 330 millióra teszi, kik közel mindeniket lehet imádni. Némelyek nagy, másoknak csekély hatalmuk van; né­melyek férfi másik női istenek; némelyek tetszésök szerint láthatók vagy láthatatlanok. Vannak, kiknek testök minden részén van szemük, mások, kiknek fejek minden oldalán arczot látni ; ismét mások­nak négy vagy több kezök van. Végül az emberi test alak­jaival meg nem elégedvén, némelyeket fél ember fél állat alakjában képzelnek. Nemzeti színház. Oct. 7-dikén, Pr ie 11 e K o r n é- 1 i a asszony első fölléptéül : G­a­u­t­h­­­e­r Margit. Dráma öt felvonásban. Dumas Sándor után szabadon for­ditotta Bulyovszky­né. — Előre kell bocsátanunk, hogy a tisztelt vendég érdemesebb szerepet választhatott volna vendégjátékául, mint ő megszemélyesül; erkölcsi hazug­ig : a kaméliás hölgy. Mellőzve azonban a hibás vá­lasztást, Prielle K.asszony játékáról méltán elismeréssel szólhatunk. A gyakorlott színésznő, ta­jáztatása könnyű és fesztelen, a nehezebb mozdulatok is eléggé hatalmában vannak, kiváltképen jeles a kezjátéka. Tisztán hangoztat, de leczkemondó egyhangúságtól nem ment. Többször igen sietett is. Természetes és fesztelen mozgásával oly­­kori mesterkélt szavalása ellentétet képezett, s társalgása beszélgetésnek nem volt elég sima. A három első felvonás­ban játékát általában halványnak találtuk , inkább rajzolt, mint festett. A két első felvonásra nézve a felfogás ma­gyarázhatja és mentheti a vázlatos előadást, de a harma­dik felvonásban — midőn Margit az öreg Duvallal áll szemben — erősebb küzdelmet, nagyobb hevet, szóval több elevenséget kívántunk volna. A két utolsó felvonás­ban már nekimelegedett s a kis árnyalatok kiemelésére is nagy gondot fordított. Itt teljes volt játéka, s a szen­vedő nőt szépen láttuk feltüntetve. — A többi szereplő közül Lendvait illeti dicséret, ki Armand szerepét átgon­doltan, érzéssel, de mérséklettel is játszotta. — Közönség szép számmal. — Ma bérletfolyamban adatik: Prielle Kornélia asszony második és utolsóelőtti föllépteül: Tiszaháti libácska. Vígjáték 1 felv. Bayard után, magyar színre alkalmazta Bulyovszkyné. Ezzel: B­e­r­z­s­e­nyi úr első föllépteül: Bácsi;vigj. 3 felv.Irta Be­­nedix. Fordította Remellay. LEVELEZÉSEK. Deés, december végén. A deési társalkodási egylet mindinkább kezd megfelelni szép elrendeltetésének s ez évben szellemi czélokra többet áldozott, mint a közelebb múlt évben. A következő maradandó becsű komoly irodalmi művek szereztettek meg: Hunyadiak kora Teleki Józseftől, Magyarország története Sza­­laytól, Uj magyar muzeum Toldytól, Anglia története Maculaitól Csengeri fordítása szerint, továbbá előfi­zetés történt Csengeri Budapesti szemléjére. Könyv­tárunk szépirodalmi része, b. Eötvös József, b. Jósika Miklós és b. Kemény újabb regényeivel gazdagodott. Az úgynevezett népszerű, az írói erőt elforgácsoló vá­sári munkákért az idén nem történt kiadás, s általá­ban, az ilyszerű művek előfizetőinek száma, mint­ a postai jegyzetből láttam, fél annyira olvadott mint a múlt évi. Csak örömmel telnék el az irodalombarát, ha a komolyabb irányú tudományos munkák meg­szerzésére fordittatnék a haza más részeiben is az összeg, mi ép ephemer becsű népszerű dolgozatokért szokott kidobatni, melyek, ha drágábbak is, de sok­kal több s maradandóbb becsű szellemi érvekkel kí­nálnak. Vajha más casinók is úgy felelnének meg szép hivatásuknak, mint a deési. Meg kell említe­nem, hogy a következő folyóiratok és hírlapok fel­találhatók az egylet olvasó szobájában : Kolozsvári Közlöny, Kolozsvári Futár, Pesti Napló, Magyar Sajtó, Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok Hölgyfutár, Ulustricte Ztg, (de a jövőben alkalmasint nem fog tartatni) Ost-Deutsche-Post, Siebenbürger Bote, tehát 6 magyar és 3 német lap. KÜLFÖLD, Francziaország. A „D. Alig. Ztg“-nak írják Pá­risból: „Itt már tudják a porta és­ oly határozott mint alapos idegenkedését az unió ellen, s eszközök után látnak, hogy ezt legyőzzék , mert igen jól fon­tolóra vették ez ellenzés horderejét. Azt mondják : Ha Törökország a fejedelemségek egyesítését veszé­lyesnek tekinti saját léterére nézve, s azt teljes hatá­rozottsággal vissza­utasítja. Törökország e fellépé­séből minden tehetlensége mellett, oly nehézség növi ki magát, melyet Francziaország az újon alakult kö­rülmények közt alig lesz képes legyőzni. A­zultán kormánya Ausztria teljes támogatására számíthat, s ez ma aligha bátrabban nem lép fel, mint egy hónap­pal ezelőtt, és parancsot intézhet Prokesch Osten bá­róhoz, hogy Stratford de Redcliffe nélkül is, teljes erélylyel szegüljön az egyesítés ellen; a­zultán kor­mánya számolhat Anglia beleegyezésére, és ki tudja mit várhat még Oroszországtól ? Mert ha a weimári császári értekezletnek valósággal politikai jelentése volt, fel lehet tenni, hogy Oroszország Ausztriának, a­hol ez méltányos dolgot kíván, nem fogja útját ál­lam. Hogy pedig a weimári találkozásnak nagy po­litikai jelentősége volt, és pedig kellett hogy legyen, hogy a két szomszéd hatalmasság a kiengesztelő­­désre egymásnak kezett nyújtott: e mellett a dolgok logicája, s a sz.­pétervári diplomatia belátása szól.“ A „Nord“ bukaresti levele sept. 25-ről ezt mondja: „Minden válság alkalmával tetemes számú jelölt mutatkozott a hospodárságra, de ma az aspiránsok száma százakra megy s ezek közt egy sincs, ki nyil­ván felmerjen lépni igényeivel.“ Ugyan­ezen forrás szerint az európai bizottmány üléseit felfüggesztette, hogy néhány Jászvásáron levő tagjai által a moldvai divánnál, az ezen díván és a bizottmány közti jövő viszonylatok módját szabályozza. Végre a „Nord“ még azt is tudja, hogy a dunatorkolati bizottmány porosz képviselője a „vaskapu”hoz elutazott a franczia és orosz küldöttek társaság­ban. Ausztria ezalatt e bi­zottmány küszöbönálló cselekvőleges eljárását gá­tolná, mely is abban mutatkozott volna, hogy a duna­­gőzhajózási társulat a bizottmány részére járműveket szolgáltatni vonakodik, a­honnan ez kénytelen fran­czia és angol gőzösöket használni. Stuttgartból od­. 2 Írják : „Napóleon császár i­tmu­­latásának ideje alatt igen kegyes volt azt egyáltalán nem mutatni, mit a többrendű ellene intézett merény­let után róla fel lehete tenni t. i. félelmet a néptö­megben megjelenni. Miután az első, természetesen elővigyázati rendszabályok által kisért bevonulás megtörtént , a rendőrség néhány gyanús egyént le­tartóztatott vagy kiutasított (csupa olaszok voltak) mindenütt tartózkodás nélkül jelent meg a nép kö­zött, az utczán karonfogva Baur­tlokkal, a cath. egy­házban nyilvános isteni tiszteleten és kivált a nép­ünnepélyen a királylyal lépést lovagolva a tenger­nyi népség közt. Nem is történt semmi rendetlenség, féktelenség vagy szerencsétlenség, daczára an­­n­a, hogy itt és Canstadtban tán 100,000 ember volt együtt. Azon fiatal ember, ki a császár bevo­nulása alkalmával „vive la republique francaise“t kiáltott, 17 éves exáltáli polytechnikus volt Havre­­ből, ki másfél év óta az itteni polytechnicumban ta­nul, különben mindig jó magaviseletü volt, de min­dig rajongó. Azonnal bezáratott s a császár ittmula­­tásának ideje alatt fogházban ü­lt, tegnap kibocsátot­ták azon kijelentéssel azonban, hogy Stuttgartot és Würtemberget hat nap alatt elhagyja. Két napot en­gedtek neki, mely alatt ez utóbbi ítélet ellen recur­­susát megtehesse. — A Doineau kapitány perében a törlesztő szék igen szigorúan járt el. Nincs rá példa, hogy a tör­lesztő szék hibát ne igyekezzék felfedezni a per fo­lyamában s ezt itt nem tette, pedig semmi sem volt könnyebb, mint ilyen hibát találni az elítélt peré­ben. A törlesztő szék szigora azt látszik bizonyítani, hogy a perben két egymással ellenkező nézet állott szemközt: a polgári és katonai. Daumas­tlek a törlesztő szék előtti tárgyalás alatt végig jelen volt. Lengyelország. A lengyel királyságban jelenleg, a­mint ott szokták magukat kifejezni, más szél fű. Európa erkölcsi határa többé nem a Visztulánál, ha­nem valóban csak az Uralnál keresendő. A rendes útlevéllel ellátott utas, ki Lengyelország területére lép, semmit sem szenved többé az útlevélfürkészők­­től, utazhatik, a­hova neki tetszik ; mindenütt ép o­y szabadnak érzendi magát, mint más országokban; nyelvére sem kell oly annyira vigyáznia, mert a po­litizálók jelenleg ott is csak oly szabadon beszélnek mindenütt, mint Németországban sőt még az or­szág intézményeit is szabad erős kri­tika alá vetni. A reformokkal most sebesen ha­ladnak előre, miután a régi rendszer párthívei annak fölismerésére jutottak, hogy ellenszegülésük sajátké­pen csak nekik árt. — Rachel kisasszony többnapi robbanlét után újólag rosszabbul van. Nagy megadással és bátor­sággal várja közel halálát. Oroszország. Az oroszországi különböző kor­mányzóságokban levő nemeseknek a jobbágyság el­törlése iránti véleményadása igen eltérő. A nemes­séget főként az aggasztja, hogy majd a jobbágyság kivándorol oda, hol jobban fizetik munkáját. Ez ag­godalmaknak azzal akarják elejét venni, hogy a sza­bad költözés még a következő harmincz év alatt nem lesz megengedve. A „Nord“nak azt írják Sz.-Péter­­várról, hogy Oroszországban a szabad ke­reskedés eszméjének mind több-több pártolója kezd lenni. — Ukrajnából írják, hogy az ottani katonai telepitvényekben fontos vál­toztatásokat várnak. — E telepitvények parasztjai egyenjoguakká tétetnek a korona jobbágyaival; — viszonyuk egyenlővé fog alakíttatni a béres parasz­tokéihoz, a még rendelkezés alatt álló földek s min­den koronaépület nyilvánosan elárvereztetik és a zsidóknak is meg lesz engedve, hogy az ottani fal­vakban földet vegyenek és megtelepedjenek. Mind e reform, hallomás szerint, 1860-ig foganatba vé­tetnék. ESTI POSTA. Pest, oct. 8. Madridból az utolsó postával érkezett tudósítások jelentik, hogy az egész minisztérium már oct. 1-jén beadta lemondását. Narvaez tábornagy bukása mindenesetre a reactio győzelméül tekintendő. Ha a Madridból érkezett magán tudósításoknak hitelt ad­hatni, úgy Spanyolország néhány nap múlva ellen­­forradalma tetőpontján lesz. Spanyolország szabad­elvű s köztársasági emberei pedig régóta várakoznak épen e pillanatra. — Még semmi bizonyost nem lehet tudni az új mi­nisztérium alakulásáról. Bravo Murillo, ki Párisban volt, visszautazott Madridba. Valószínű, hogy a ki­rálynő őt fogja új kabinet alakítására felkérni. De ebben távolról sem lehetünk bizonyosak, s Madridban nem az a kérdés többé, hogy az alkotmányos pártnak ez vagy amaz árnyalata jusson a kormányra, most az absolutistáknak virradt meg Ez előre volt látható Midőn O’Donnel tábornagy, mond az „Ind. beige“, ha­lálos csapást mért hazája szabad alkotmányára, lát­ni lehetett eljárása szomorú következéseit, valamint egy Narvaez minisztériumot s annak bukását és vég­re a legelvakultabb reactio teljes diadalát is, melyet tán egy nem kevésbé elvakult forradalom — fog kö­vetni, előre meg lehetett jóslani. Mi meg is jósoltuk, folytatja a nevezett lap, s ekkor forradalmárnak és anarchistának neveztek ; bűnül rótták fel, hogy oly tisztán látunk Spanyolország ügyeibe. Vajha a jö­vendőt illető jóslatunk be ne teljesednék!“ — „Azon hirek, mond az „Ind.“ szemléje, melyek Berlinben keringtek Napóleon császárnak a porosz királylyal leendő találkozása felől, legalább is a jö­vő évre értendők, hogy némi valószínűséggel bírja­nak. Ezúttal, úgy látszik, a fejedelmek találko­zásá­nak sorozatát be kell zárnunk.“ Ellenben a „Hamb. Nachr.“ írják, hogy Napó­leon császár, a porosz király születési napjának oct. 15-kén történendő megülésére, Berlinbe megy. Bizonyosat még az ottani udvari körökben sem tud­nak. Hogy az ausztriai Császár az említett napon a királyi udvarnál látogatást teend­ő eldöntött dolog­nak tekintik. — Párisban az a vélemény, hogy a Dunafejdelem­­ségek iránti párisi tanácskoztatók már november ele­jén elkezdődnek. Ez azonban igen rövid határidőnek látszik, annyival inkább, hogy a divánok csak most gyülekeznek össze Jászvásárban. — Jászvásárban, augustus 23-kán, az eddigi cultusminiszter Szourdza Sándor nagy logot ket, Moldvaország ka­makámja Vogorides herczegnek a következő levélben adta be lemondását : „Exc.! Az önkény, a naponkinti törvénytelensé­gek, a hatóságok erőszakos rendszabályai, a hierar­chia megvetése, az alárendelt hivatalnokoknak egyetértése és cselszövényeik,a külföldiekkel tartott zuggyülekezések, a tudatlanság, a mindenféle s min­den osztálybeli embereknek az ország ügyeibe való avatkozása, a papság pénzeinek elfecsérlése, — mind­ezen esemény, melyek az ügyek törvényes menetét meghamisítják s excellentiád kormányát nemcsak ön népe, hanem a külföld szemei előtt is minden tekin­télytől megfosztják, — a mint ezt a sajtó is világo­san tanusítja, — az országot az anarchiával határos helyzetbe hozták. A dolgok ily szomorú állásával szemben, s nem lévén képes többször felajánlott visz­­szalépésemet elhalasztani, ezenfölül, megfosztatva azon lehetőségtől is, hogy a törvényes rendet hatás­körömben erélyesen fentarthassam, magamat a cul­­tus­miniszter és a miniszteri tanács egyik tagjának hivatalos működéseitől elváltnak tekintem.“ — Roucher kereskedelmi s épitkezési miniszter a következő fontos levelet intézte a bordeauxi keres­kedelmi kamarához: „Páris, sept. 30. „Uraim ! Önök f. hó 14-én azon aggodalomról ér­­tesítenek engem, mely a Bengáliában, a franczia bir­tokokkal határos angol birtokokban kiütött zavargá­sok folytán, önök városabeli kereskedő házakat megszállott. Figyelmeztetnek, hogy itt az embersé­get és kereskedelmet egyiránt tekintetbe kell venni, s meg vannak győződve, hogy a kormány, a franczia kereskedés érdekében, el fogja hán­tani a bajokat, melyek az indiai franczia birtokok elszigetelt hely­zetéből származhatnának. Siettem a tengerészügyi miniszter úr figyelmét levelek tárgyára irányoz­ni. Ham­el­in tengernagy úr e hó 25-dikén arról tudósított, hogy ő Durand d’Abraye kormányzó urat fölhatalmazá, hogy mihelyt szükségesnek látja, forduljon azonnal akár indochinai állomásunk pa­rancsnokához hadihajónak Pondicherybe küldése végett, akár pedig Reunion szigete kormányzójához hadcsapatokért. A tengerészü­gyi miniszter úr méltán hiszi, hogy ez intézkedések elegendők lesznek a csönd fentartására m­d birtokainkban. Kérem önö­ket, uraim, tudassák e fölvilágosításokat kerületek­­beli kereskedőségével, mely azokban új bizonyságát látandja a császár kormánya gondoskodásának azon érdekekről, melyek iránt önök folyamodtak. Fogad­ják, sat. „Roucher.“ A „Patrie“ következő, Angliára nézve koránsem hízelgő szavak kíséretében közli a fentebbi levelet : || „Látni e levélből, hogy a franczia érdekek Indiá­kon, Angliának tán hatalmatlan védelmére szorulva, szükség esetében hadi lobogónk és hadaink jelenléte által fognak egyenes vagy elegendő pártolásban ré­szesülni. Újra bekövetkezik tehát az 1815-ki szerző­dések békés revisioja. “ — Egy párisi börzehír tudni akarta, hogy a kelet­indiai társaság az angol banktól 25 millió font st. kölcsönt szándékszik fölvenni. — Az ind események szükségessé teszik-e a parliament egybehívását még ez ősszel ? Ez a kér­dés, mely a lapokat jelenleg foglalkozatja. A „M. Post“ egész határozottsággal állítja, hogy a kor­mány nem szándékszik a parliamenti novemberben egybehívni, s nem valószínű, hogy a rendes idő előtt egybehívják. Az Observer kevésbbé határozott. Mikor a parliament eloszlott, úgymond, azt hitték, mintegy 10—15 ezer főnyi militia kell. Most úgy ta­láljuk, hogy többre van szükség s a kormány el van határozva, többet szerelni föl. Csupán e végett mind­­azáltal nem gondoljuk, hogy szükséges lenne egy­behívni a parliamentet novemberben, miután a parl­a­ment már e részben megadta a kellő teljhatalmat. De ha az események folyama az egybehívást szükségessé tenné, nem retten vissza a kormány ezen kötelességtől, habár valószínűleg nem folyamodik e lépéshez, ha a legsürgetőbb szükség nem kívánja. A „Times“ is e szellemben nyilatkozik. „Azt hisszük, úgymond, bíz­vást a kormányra hagyhatjuk a dolgok vitelét, a par­liament egybegyűjtése nélkül, ha még fenyegetőbb hírek érkeznének is Indiából. Ha csak tűrhetőleg folynak a dolgok : senki sem hallhat február előtt parliamenti szónoklatokat.“ Ezen sorokat következő számítással kíséri a Times: néhány hó alatt 85.000 ember lesz Ind földön. Kétségtelen, hogy ennyi haderő teljesen elég lesz a brit uralmat egész Indiában hely­reállítani. 5000 angol katona ellenében, mint a je­len háború mutatja, nem állhat meg ázsiai haderő. A­kik oly igen szeretnek más államok önkénteseiről beszélni, ne feledjék, hogy Angliának 140,000 főnyi állandó serege van, mely mind toborzással van egy­­beállítva. — Más nézetben van a „Daily News.“ Lord Palmerston, úgymond, maga is lehetsé­gesnek mondá a prorogatiokot, hogy előbb egybe kell hívni a parliamentet. Lássuk, hogy indokolja e szükséget a „D. News.“ A királyi hadseregből mint­egy 40,000 a keletind társaság szolgálatába lépett nemrég , a társaságnak ez okból több költsége van. Igaz ugyan, hogy a bengáli hadsereg zsoldja megszűnt a lázadás következtében, de 40,000 főnyi a királyi hadseregből béke idején is többe került mint 120,000 benszülött. S ha meggondoljuk, hogy a 40,000 főnyi új seregen kívül 30,000 sikhet szedett Pendzsabban a derék Lawrence : mennyivel szaporodik a hadi budget, mely már béke idején is felül volt 12 mil­lión. Ide járul, hogy a társaság adójövedelme is ke­vesebb a jövő évre. Már­pedig a múlt években is te­temes deficitben voltak India kormányi pénztárai. S hogy a társaságnak Angliában nem sikerül köl­csönt kapni, kétségtelennek tartja a D. Ne­ws. Mind­ezekből pedig következteti, hogy mind a társaság­nak, mind lord Palmerstonnak csakhamar pénzért kell folyamodni a parliamenthez, miután a megaján­lott összletek a már felszerelt militia tartására sem elegendők. A „Standard“ szerint septemberben 4,500 újonczot fs

Next