Pesti Napló, 1857. november (8. évfolyam, 2338-2362. szám)

1857-11-19 / 2353. szám

265-2353. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Évi-ntoza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadói hiva tal: Egyetem-ntoza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, nov. 19. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. FíÁlítartt ft n n Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Fíllévre....................fi frt n. n. — —- - —........................v j/. u». — * ■ • • • - —- r- r 0« i j / 1 í»* 6 hasábos petit sor hromszori hirdetésnél 4 p. kr. B4-niirQ6ülI16Iiy6 hólyagdíj külön löpki. Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr* Szerkesztési iroda: Egyetem-ntoia 2-dik szám, 1-be emelet, PEST, nov. 19. Tájékozás. (Fk) A belga krízis egyelőre zárpontját találta a kamrák feloszlatásában. A kormányhatalom egyik tényezője — a minisztérium — újjáalakult s azonnal a másik tényezőnek — a népképviseletnek — újjáalakításához fogott; néhány hét múlva az uj minisztérium uj kamrákkal lépene az ország elé. Ha a minisztérium ezen kamrákkal sem tudna megférni s helyét másnak átengedni kénytelenülne , ez utóbbi a századik belga minisztérium lenne, miután a mostani a kilenczvenkilenczedik,mely 1831. febr. 27. óta Belgium élén áll; tehát egyremásra az évnek minden szakára egyegy minisztérium jut! Ez borzasztó! fogják erre mondani azon emberek, kik a világ üdvét abban találják, ha minden úgy marad, amint tudja Isten, mióta volt. S mégis mily boldog Belgium népes uralkodója, mily jól bírja magát a lakosság, minő magas polczán állt a műveltségnek, mennyi haladás történt ott daczára ezen tömérdek miniszterváltozásnak ! Hogy ezt megfoghassuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a miniszterváltozásnak alkotmányos államban egészen más jelentősége van, mint egyebütt. Ha nem alkotmányos országban az egész minisztérium lelép, ez azt jelenti, hogy az eldöntő akaratnak iránya teljesen megváltozott, mert a minisztériumnak egyesegyedül az uralkodó akaratra szolgál sinórmértékül. Ezen akarat változásával az egész rendszer alapjaiban megrendül, minden viszony lényeges változáson megy keresztül, mégpedig sokszor oly változásokon, melyek — mint egyes akarat kifolyásai — nem mindig vannak öszhangzásban a nép többségének kívánataival, hajlamaival, szükségeivel. E szerint nem alkotmányos országban mindig nehéz meghatározni : várjon a miniszterváltozás az ország javára válik-e s fog-e annak rokonszenvével találkozni (a mi ott úgy is mellékes dolognak szokott tekinteti). Alkotmányos országban a miniszterváltozást a nép többségében nyilvánuló iránynak változása megelőzi, amaz imennek eredménye és következése, tehát — föltéve, hogy az, alkotmányos elv egész tisztaságában alkalmaztatik — a nép kívánatainak mindenkor meg is felel. — Ha utólag kiderül, hogy e kívánat nem valódi szükségből eredt, hogy annak teljesítése nem válik javára az országnak , a hangulat ellenkező irányt vesz s mihelyt a többség ezen uj irányhoz átpártolt, a kormánynak újólagos változása a néptöbbsége változását tükrözteti vissza. Az uralkodó csak „regulator“ és „moderátor“ ; ő a pártok tusái felett áll, azokba soha bele nem avatkozván, de mint legfőbb biró eldöntvén, kié a győzelem s mikor éri el a küzdelem azon határt, melyen túl az ország jólléte veszélyeztetve van. Ha az alkotmányos elvet oly felvilágosult és becsületes fejedelem kezeli, mint Lipót király, ha a miniszterváltozások nem úgy mint Spanyolországban személyes ármányok eredményei, akkor e változások sűrű száma azt mutatja, hogy fürge politikai élet uralkodik az országban, hogy az eszmék súrlódása szakadatlanul foly, hogy a vélemények fáradhatlanul küzdenek egymás ellen, s hogy a fogalmak egyre tisztulnak, hogy a nép tanul, okul, halad. E súrlódás kettősen jótékony Belgiumban, mert Belgium eleinte csak elvont név volt, mely alatt több, egymástól nagyon különböző törzsek közös hazáját értették. A Hollandtóli elszakadás óta épen a politikai küzdelmek folyvást közelebb vitték egymáshoz e törzseket s ami huszonhét évvel ezelőtt csak elvont név volt, az ily után lassan kint concret tartalmat nyer. E szerint nem aggódunk a miatt, hogy a belga minisztérium annyiszor változik s bármily nagy mértékben bírja is a mostani a mi rokonszenvünket, fájdalom nélkül látandjuk elesni akkor, ha többé nem képviselője a néptöbbség véleményének, mert akkor lehullása olyan mint a falevelé, mely elhervad s a törzstől elválik, mihelyt rendeltetését a fa fejlődése folyamában teljesítette. Jelentése az 1857-ik October hó 25-iki s több napján Tokaj-Hegyalján bores szőlőkiállítást rendező választmánynak. A választmány kötelességének ismeri, hogy e jelen kiállítás körül előfordult eseményekről s tapasztalatairól, jelentést tegyen, — ha nem kimerítőleg is, — legalább rövid vázlatokban. A kiállítás körül, a rendező bizottmány, csekély tehetsége szerint, hogy annak lehető díszt adhasson, mindent elkövetett, de el nem mulaszthatja hálás köszönetét nyilvánítani özv. Szirmay Ádámné ő méltósága iránt, ki buzgó részvétével, annak külső csínját emelni kegyeskedett. Hogy a volt jul. 27-ki mádi gyűlésben felajánlott tolcsvai császári udvar termei nem fogadák be e jelen kiállítást, annak a magas engedély későn megérkezte az oka. — A magas engedély f. hó 25-én történt kézbesítése után, sietett rögtön a bizottmány e kegyességgel élni, — s ha már az elrendezett kiállítási tárgyak, idő rövidsége miatt, nem háborgattathattak is, e jelen gyűlés megtartathatása helyéül azt köszönettel elfogadá. Idősb. Mezőssy Imre úrnak, ki a kiállítást rendező bizottmányon, a fentebbi okoknál fogva, szorult helyzetében lakszobái általengedésével, a kiállítás rendezhetésére, egész készséggel segített, — a választmány szintén köszönetet mond. Örömmel jelentheti továbbá a választmány, hogy a közös részvét, mely eddig fájdalom a kiállításokon oly gyéren mutatkozott, — most tetemesen növekedett ; nincs a Hegyaljának oly városa, falucskája, honnét a nemes versenyre, vagy szőlő- vagy bor küldemények ne érkeztek volna. 43 egyén 193-féle bor-példányt mutatott fel, s köztök a Hegyalja első szőlős gazdájától a cs. kir. Apostoli Felségétől kezdve, le.a legutolsóbb kapás gazdáig, minden osztály illőleg volt képviselve. Minthogy pedig ennyi borfajnak pontos és tárgyavatottsággal történendő megvizsgálására, megbírálására sokkal több idő szükségeltetik, mint az eddigi kiállításokon: a választmány, hogy az időben gazdálkodjunk, két kóstoló választmány kinevezését bátorkodik indítványozni, mégpedig az egyik az 1855-ik másik az 1856-ik borosztályokra, vagyis egyik vékony, másik az édes bor-küldeményekre. A szőlőfajok kiállításánál, a bizottmány bátorkodott az eddigi kiállítási rendszertől eltérni, úgyis a most alakuló társaságnak lévén feltartva azon joga, hogy az ilyen eltérő egyéni vélemények felett, a hegyaljai bort és szőlőket illető kérdésekben, döntő ítéletét kimondja. Az eddigi kiállításokon használt asszus, boros hitvány nevek alatt létezett családi szőlőelosztozást, vagy osztályozást, minthogy sokszor az év és idő járásától függ, hogy egyik szőlő aszus vagy boros legyen, hogy távol ne keressünk példákat a jelen évben is, felcserélte e következő négy osztálylyal. El-ső osztály. Nemes bort adók, s ide csupán három faj szőlő tartoznék, mint a nemes hegyaljai hegyek lelke és virága, u. m. furmint, fehér és fehér szőlő. 2- dik osztály a középszerű bort termők, vagyis gazdaembereknek valók, u. m. balafant, hárslevelű, boros bial, leányszőlő, pataki, király édes, járdány, gyöngyfehér. 3- dik osztály a hitvány borttermők : alföldi, vagy maxima. Fehér Járvány, hegyes, lisetes szőlő, fehér és fekete ondi, somszőlő, bogár és gerses. 4- ik osztály, a kipusztítandók: — u. m. a polyhos, gacsal, töklevelű járvány, aranka, bátai, ökörszemű fekete. 5- ik osztályt képezett a csemegékből, mint a muskatál, Isabella, kecskecsecsü, zultán stb. 6- ik osztály pedig melyek minden jóságuk mellett is színek és eltérő természetüknél fogva, más vidékkékén igen, de a Hegyalján nem használhatók. A 40 pftba került kiállítási költségeket a választmány tagjai magok viselvén, — a beküldött s kiállított szőlőküldemények elárveréséből bejöhető öszszeg tisztán a társaság hasznára marad. — A társaság magas kegyeibe ajánlva vagyunk Tolcsván 1857. oct. 26-án, — a kiállítás rendezői: Szirmay István, Nagy Ignácz, Stepán Ferencz, Mezőssy László. Bécs, nov. 17. rt. Teljesen valósul azon jóslatunk, hogy azon két nagyhatalmasság, mely a Dunafejdelemségek egyesülése ügyével már régebben fölhagyott, ebbeli politikáját csak a legnagyobb tartózkodással akarja nyilvánítani, hogy a tanácskozmány utolsó napjának döntő pillanatában szavát haszonnal értékesíthesse s ennek fejében valami közvetlen nyereségre tehessen szert. Poroszország a „Correspondenz“, e külügyminisztériumi közlönye egyik czikkében már nyíltan kifejezte ebbeli tervét, hogy pedig Oroszországban is igy vélekesznek s minden áron minden felé teljesen szabad mozoghatást akarnak maguknak biztosítani, bizonyítja Gorcsakofsky sürgönye s az „Éjszaki méh“ azon minapi czikke is, mely tiltakozik az ellen, mintha a fényes kapu sept. 30-dikai jegyzékére orosz részről válaszoltak volna. A berlini s pétervári kabinet ezen magatartása azért oly nagyon figyelemre méltó, mert azon tanácskozmánynak, mely a moldva-oláh alkotmány végleges rendezése végett a jövő hónap folytán Paksban összeülendő, ez adja meg sajátságos jellegét. E tanácskozmányban nem annyira arról lesz szó, egyesítendő-e, és miképen egyesítendő a két fejedelemség (az egyesülési terv már úgyis oda van,) mint inkább arról, miféle más hasznot húzhat e diplomatikus vakjátékban egyegy hatalmasság. Hogy a Spree partján mit vettek szemügyre, kissé homályos; szinte úgy látszik, hogy az ottani államfiak voltaképen csak oda irányozzák törekvéseiket, hogy a keleti háborúban kissé megkopott nagyhatalmassági méltóságot ismét fényesebb világításban tüntessék fel. Nem oly homályosak az orosz diplomaták szándékai: ezek, miután a személybeli egyesítés keresztül nem vihető, a sokat megrostált közigazgatási egyesülést akarnák oly alakba hozatni, mely minél kevésbbé különbözik a régibb időben Oroszországnak oly derék szolgálatokat tett „reglement organique“-től. Mellesleg természetesen azért is nagy ármánykodási harc fog folyni, hogy az örökös hoszpodári állomás mindegyik versenyző félre nézve minél haszonhajtóbb módon töltessék be. E harcz élénkségét növelni fogja még azon harmincz egynéhány jelöltnek saját czéljaik s igényeik végett eget földet megmozgató tevékenysége. A különféle nagybojárok ügynökei s ügynöknél máris mind Stambulban mind Párisban erősen dolgoznak. Sokan közölök mind a két féllel igen szépen el tudtak bánni s mig egyrészről úgy viselek magokat, mint azultán leghívebb alattvalói, más részről viszont a nyugat legbefolyásosabb hírlapjait is megnyerték. Ezek közt név szerint a sokszor gáncsolt és sokszor dicsért Yogoridesz kajmakánt is említik, kinek neje a párisi társalgókban járt kelt TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tárczalevelek Bécsből. A mütárlat s egyéb figyelmet érdemlő dolgok. ty. Az e havi mütárlat mintegy resuméje az egész évi művészi „termelésnek,“ mert az idei nyereményeket tartalmazza, miket az igazgatóság a remekművek tömegéből mint legremekebbeket bevásárolt, a mennyiben valamely industriosus képárus által meg nem előztetett; ami ugyan ritka eset, mert képárusaink más eljárásnak adnak elsőséget; t. i. megveszik az örökké pénztelen művész művét „potom“ áron, hogy francziául fejezzük ki magunkat; a vétel sub rosa marad; s a kép a műkiállításba jő ; a müegylet bizonyos közvetett befolyások következtében jó áron megveszi; a profit 150% a képárus zsebébe vándorol, s a műegylet azon öntudatnak örvend, hogy a művészeket támogatja. Mit is tegyen? előlegezéseket adjon a még nem látott, s soha el nem készülendő műre ? egy művészi „hitelbank“ gondviselési szerepét vállalja magára? Minden emberi intézet gyarló és hiányos, s legyen a legügyesebben tervezve, az emberi furfangosság kizsákmányolja az eredetivel teljesen ellenkező czélokra. És ez így lesz örökké, míg az ember az marad, a mi : animal bipes i m p u m e! E nyereménytárlat mi újat se nyújt, kivált minthogy már két hónapja, hogy mostani rendében ki van állítva. De ha újat nem nyújt, legalább nem nyújt nagyot se. A komoly méltóságos történészeti szak, mintha soha fel se fedeztetett volna! egyetlen mű által sincs képviselve, ha csak Mozart betegágyában (Schamstól) nem akar e névre igényt tenni ? Annál több a tájkép, s köztök nem egy figyelemre méltó. Jeles például egy „Norvégiai zuhatag“ (Leu, düsseldorfi festőtől) egy nagy kép azon titkos varázsa leirhatlan éjszaki félhomályos fény s árnyalattal, mely félig vágyat ébreszt, félig visszaijeszt e nagyszerűn szép, de mélyen fedte vidékektől. Hasonlón szép, de derült olasz egével mosolygó a cattarói öböl, (Bocca di Cattaro, Gurlitt Lajostól) hol dél és kelet végpontján mintegy ölelkezve a keleti képzelődés szellemei az olasz ábrándokkal ellebegnek a fehérkék tó tükrén, föllebegnek a barnazöldhegyek ormaira ingerelve és csábitva a mélázó szemlélőt — jöjj e szép világba, hol ősi jogaiban él még a költészet és lustaság; szerelem és hibákozás; a sicíliai narancs és zultánfüge szóval olasz és török szellem szomszédok el nem választva egymástól csak a vad — Montenegro sziklái és öklei által. Gyönyörű ilyriai partvidék, érdekes sokat élt Dalmatia, hol a világ minden nemzetének folyt vére, még a magyaré is, mely pedig nem volt a legroszszabb fajta. . A tengerig nyúlt hajdan karunk, de hogyan illettünk volna a tengerre ? ki tudja ? nem tenger e, habár szilárd tenger, a magyar puszták rónasága? s rajtok az óriás kazalok képezik a gályákat; tetejükön oly ügyesen forog és épit favillájával a béres mint árbocz tetején a matróz; alattok markos legények gázolnak térdig a szalmában ; távolabb kese és fakó békéi csörögnek, s ott a nagy füstü kis tűz mellett „anyjuk“ forgatja a bográcsot. Áldott tenger lesz az a magyar tenger, és nem roszul fogta föl Swoboda Rudolf egy kis képben e tárgyat, mely nagyobb képbe még jobban illenék; oly hűn a valóhoz odá vissza, hogy beringatott az édes haza emlékébe. Ábránd — nem egyéb. Lehetne e boldog az sikság közepén, ki a hegyi vidék gazdag változataihoz s dús tenyészetéhez szokott ? Felséges egy pont déli Tirolban, Trient mellett „Fontalto“, mely mint neve jelenti egy magas sziklaszoros fölött átvezető hid; alatta tátong az örvény, fölötte ezernyi láb magasan dulakodnak ég felé a sziklák, a hídról két oldalt elbájoló kilátás magasan hullámzó hegyek s titkosan bujdokló mély völgyekre ! — sajnos nem a valóság, csak gyenge képe, S e e r o s tói, de legalább kedves foglalkodást ad a képzeletnek. Ne is szóljon nekünk senki , az itészrigoristák utánpapolója, a tájképek ellen. Itt Tirol, ott a Sabinai hegyek, itt Norvégia, ott a genfi tó bájos csalódással tél közepén a nyár élveibe ringatja képzeletünket, s mondhatlan epedés fog el a tavasz után, melyben vándorbotunkat ismét kezünkbe véve el a hegyekbe ! Azonban a legközelebbi kép egy genre kép ; tájkép — genrekép — világos, hogy nem hegyekben hanem egy modern műkiállításban vagyunk. Genrekép — költészete a philiszterségnek, festészi Raupachság, Molnár és gyermeke színezve, különféleképen variálva; sótlan könyvilág; elsózott leves; családi szenvedés erkölcsös hatásvadászattal; a tizenkettedik keresztelés, melynek örül még mindig az atya; egy kettétört csizmahuzófa szoikai nyugalommal eltűrve; egy szenvedélyes arczu leány, ki elpirul az „első“ csóktól, ámbár már 18 éves s a noemancipatióról vezérczikkeket olvasott, mint földi angyal, egy gazdag virslernő, ki a szegényeknek kolbászmaradékokat osztogat ki, melyek csak félig rohadtak meg; egy bécsi polgár, ki rokkant közvitézeket segélyez — a nélkül, hogy egy rendjelre számitana — mennyi megható tárgya a genreképeknek ! minek is a történeti müvek ? a genreképek a valódi történetiek , ezekben él ezen nagy kor! — Ilyen a többi közt Rhomberg szebb tárgyhoz méltó szorgalommal kivitt müve „Az uj fülbevalók“ egy leány, természetesen szép leány, a rut nem érdekel ha csak gyémánt fülbevalója nincs, egy szép leány tehát uj fülbevalót kap ; e megható pillanat ára 350 ft. És igy tovább. Azt mondja ön — a hollandi iskola, ah baj! hisz épen ez, hogy mi nem járunk oda; csak lapos német érzelgésnek hódolunk. Emberismeret vagy épengedély és élet — hát még mi! Az arczfestés eléggé miveltetik ; az ember szereti képmását, míg tehát pénzes majmok lesznek — az arczfestészetet nem kell félteni. E részben igen észrevehető Winterhalter befolyása festészeinkre, mely mindenesetre nagyobb,mint Gallast vagy Delaroche-é. Megnyílt, de eddig meddőn maradt a színház és hangverseny kora; az Aurorák, Hesperusok, Concordiák s egyéb műkedvelő műkegyelő evődék s irodák; megnyílt végre a kandallósaison. A faluról beköltözött a legkonokabb „nachzügler“ is ; a háztartások rendben vannak; a salonok, melyek alatt leggyakrabban a bécsi család, egyetlen emberileg lakható de használat helyett bea kávétársaságok számára reservált szobácska értendő, a salonok, mondjuk, új fényben tündökölnek; pár hét óta minden háziasszony csak a lakás új díszítésével foglalkozik ; báró Schuldenmeyer egy luccai és egy medjidie rend negyedik osztályú keresztese, egyébiránt egy nemességet vásárolt gazdag kutyacsontliszt- exporteurnek fia, kinek neje született „baronesse“ (a bécsi nem mondja máskép) született baronesse Mangelheim von und zu Ohneland, vagy az alárendeltebb állású de pénzes külvárosi polgár, vagy a kisebb nagyobb hivatalnok — szóval minden emberséges családfő végtelen conferentiákat tart kedves nejével, melyekben emennek van kezdeményezési joga, s eldöntő szavazata, a fölött, mily új függönyöket, kárpitokat, szőnyegeket kell venni, — az uj szobrocskákat, festvényeket hova kell aggatni; aztán uj evőedények is vásárolandók, s egy néhány nagyszerű ezüst tácza, értsd china ezüst, az egyetlen ezüst, melyet mai időben megfizethetni. Mindez megtörténvén külön és együtt meghivatnak a „barátok“ ismerősök , hogy meg lesz lepetve Lina az ízletes új arrangement által, hogy fog boszankodni X. és Y. asszonyság ennyi „noblesse“ fölött! — szegény; mintha X. és Y. asszonyság nem tudná, hogy a garas is honnan kerül a házba; mintha jó barátnéid nem látnák egy krajczárig, mi van a zsebedben. Azonban ez társaséletünk : irigység, kárvágy, boszantás, rejtett gyülölség környezetünk : tudjuk kölcsönösen , de mit tegyünk ? más környezetet keressünk ? — az se lesz jobb egy hajszállal is. — On ne s’aime pas, et on se recherche ! Az ember csak nem élhet egyedül mint egy medve ! Boldog az, kinek családi viszonya őszinte barátisági viszony. Az egyetlen teljes kárpótlás minden egyéb csalás és csalódásokért, mik az életben kisérnek. Oly igazság, melynek sejtelme még a börzeárus papirszivébe is behat. Minap e fajta egyike ajánlatot ten egy tánczosnénak, épen baisse ideje lévén — az ultimo után negyvenezer fiot, szivét s nem tudom tán kezét is kínálva neki. Az ő számítása szerint neki az ultimoval tetemes nyereséget kellene realizálnia. De a Vesta elutasítá e szép kilátásokat, azt válaszolta : „Je ne fais rues affaires, qu’au comptant. Család könyve. Hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok. Szerkesztik Greguss Ágost és Hunfalvy János. Harmadik évfolyam. Pesten. Kiadja Lauffer és Stolp. 1857. V. füzet 353—448 1. VI. füzet 449-528 1. Ki egyszer azon élvet, melyet a családi életnek szánt, tárgyismerettel szintúgy, mint ügyes tapintattal szerkesztette folyóirat nyújt, megizlelte, türelmetlenül várja mindig az új füzet megjelenését. És hogy várakozásában nem csalatkozik, azt az utolsó két füzet ismét tanúsítja.