Pesti Napló, 1858. január (9. évfolyam, 2387-2411. szám)
1858-01-03 / 2388. szám
idegen zaj s mozgalom, mely ^*wint szavát eltakarja, nem fogja hátrálni győzelmét. Mint a tudatlan, midőn a*^tean mozgalmairól szól, csak a nagy hu^mokra gondol; mert a csendes de ellentá^tlan folyamokat, melyek a roppant vizt^et, nem 870ne keringésben tartják, nem?'/B.m^r' * *8T az a ki az életnek csak felszínét a közelebb fekvő kisebb tüneméeek miatt, nem gyanítja az óriási mozmelyet társaságunk mélyében találunk: j* e mozgalom létezik, s ki az utolsó huszon év a jelennek történetét figyelemmel tekinti, beláthatja annak irányát is. Korunk minden általánosabb tüneményei, két egymással látszólag ellentétben álló iránynak létezésére mutatnak. Egy részről individualismust találunk, mely amennyire a történetet ismerjük, soha nagyobb befolyást nem gyakorolt, mint épen most; a másikról egység utáni törekvést, mint soha ily mértékben nem létezett. Mig az egyén (akár egyes ember akár egész nemzet legyen az) minden idegen befolyás ellen tiltakozik, mig saját körében tökéletes függetlenség után küzd s egyéniségének feltartását s kifejlesztését léte főczéljának tekinti , addig ellenálhatatlan erők meghiúsítva mindezen törekvéseket, egyeseket s népeket mindig közelebb hoznak egymáshoz , s az egyes embernek jóléte az egész társaság gyarapodásával, az egyes nemzetnek kifejlődése a többiek haladásával soha nem függött öszsze oly várhatatlan kapcsolatban, mint épen a jelen időben. Valamint a buzgóság, melyet a honi nyelv s ősi szokások iránt oly népeknél tapasztalunk, melyek azokról századokig csaknem megfeledkeztek, korunk sajátságai közé tartozik; úgy nem kevésbé új az is, hogy mi egy nemzetet érdekel, a többieknek közönös nem lehet, hogy az egyes államok közötti vitatkozások helyett csak európai kérdéseket látunk, s a legtávolabb éghajlatok alatt történt események az egyesek állására észrevehető hatást gyakorolnak. Együttléte e két látszólag ellenkező iránynak, melyek közös helyen s időszakonkint majd az egyik, majd a másik erősebbnek látszik, de állandóan egy sem semmisitheti meg a másiknak hatását; azon tapasztalás, hogy az erőlködésnek daczára, melylyel az egyediség, kifejlődésében minden idegen befolyást eltávolítani törekszik, a kötelékek, melyek Európa népeit egy nagy egésszé fűzik össze, mindig szorosabbakká válnak ; hogy a közlekedés könnyűsége, a vasutak s telegraphok csudái, s mindazon eszközök mellett, melyek által a népek között létező válaszfalak lerontatnak, az egyéniségnek érzete elevenebb s általánosabb mint az valaha volt. Hogy egy nép sem állhat elszigetelve, s mégis a szám vagy műveltség által leghatalmasabb, az aránylag sokkal gyengébbet nem olvaszthatja fel magában, hogy egyediségét nem semmisítheti meg, ez az, miben korunk különös jellemét találjuk ; miben e kor szellemének nyilatkozatát kell keresnünk. Azon korszellemnek, melynek sem egyes, sem egész népek ellent nem állhatnak, de mely azt, ki szavát megérté, s vele egy irányban halad, czélhoz vezeti. Ha ezt tesszük, s feltartva nemzeti egyéniségünket, annak tehetségeit s nemesebb hajlamait kifejlesztjük, de mindig szemünk előtt tartva azt is, hogy korunkban egyes bármily kitűnő nép elszigetelve nem állhat, s az által biztosítja jövőjét leginkább, ha fenmaradása mások jólétével és szabadságával összefügg; ha magyarok maradunk, s híven megőrizve elődeink örökségét öntudattal, de azon meggyőződéssel állunk azon népek sorában, melyeket a történet velünk összefűzött, hogy saját jólétünk az ő jólétekkel válhatatlan kapcsolatban áll, akkor bármit mondjon ismerősöm, nyugodtan nézhetünk a jövő elébe, még azon esetben is, ha senki közülünk a kor üzérkedésében részt nem vett, és soha magyar név a börze uralkodói között nem fordult elő. Somogyból. II. Az ünnepek előtt vagy egy héttel járkált Somogyban s megfordult házunknál is egy kanizsai kereskedő, ki búzával nagyban szokott üzérkedni, s noha nyilvánítá, miként több ezer mérőre lenne szüksége, mégis oly silány árakat ajánlott, melyek mellett mai viszonyaink közt, kára nélkül nem adhatja oda terményeit a számító gazda; s azért, noha több általa kötött szerződéseket mutogatott, mi mégis elhatároztuk, hogy várunk addig, mig birunk, ha lehet tavaszig, — akkor talán a pénzeks is szűnni, talán a kereskedés jobbra fog fordulni, — és ha nem — úgy természetesen el kell adnunk potom áron is a szép búzát, mert cseléd „ha vedet, munkást, adót, kamatot fizetni, — és valamiből csak élni is kell. Az ily vesztegetés azonban mindig az alaptőke rovására történik! — rovására a kivántató új beruházásoknak, szükséges javításoknak, tatarozásoknak, és a régi adóssági terhek törlesztésének, sőt legtöbb helyen magának a gazdaság ősértékének is, mely ily körülmények közt rendesen új adósságokkal, mégpedig méregdrága kamatok mellett terheltetik!- és ha ez egypár éven által így megy, okvetlenül tönkre fog menni nálunk a legtöbb gazdaság! Jellemzőleg mondom gazdaság, mert ha a gazda menne tönkre, és ezt egy más , ügyesebb, szorgalmasabb vagy pénzesebb váltaná fel, úgy ebből a státusnak (legalább némelyeknek elvont nézete szerint) nem lenne kára, hanem mondom a gazdaság maga fog tönkre menni, mert nem lesz ki felváltsa a megbukott gazdát, nem lesz olyan kinek elég pénze volna, romba dőlt annyi gazdaságokat bár olcsón is megvenni, azokat újból felszerelni, termékennyé tenni, s éveken át haszon nélkül kezelni, pedig ilyen állapotra fognak előbb lesülyedni a gazdaságok általán, mielőtt dob alá kerülnének; mert a magyar ember, s úgy hiszem minden birtokos szereti gazdaságát, s tőle csak a réginségben válik meg — keservesen. Azért mondom első levelemben , hogy pusztulunk mi magány gazdák, rünk fog pusztulni a status közgazdászata is! Azért mondom azt is,hogy „segély kell, mégpedig gyors és nagyszerű, mint baj rögtöni és óriás! Sokan azt mondják : nagy az adó, nem bírjuk, ez oka minden bajunknak! — mások : hogy drága a munkabér, kevés a munkáskéz azért nem marad tiszta jövedelem, — ismét mások : nincsenek közlekedési eszközeink, — és hogy nincsenek hitelintézeteink, drága a pénz sat. Én pedig azt mondom mindegyiknek igaza van némi részben, egyiknek sincs kizárólag,— és részemről azt hiszem, hogy nyomorunknak oka azon csapás, melyet már első levelemben felemlítettem . A gazda kiadásai meggyűltek,jövedelmi forrásai pedig kellő arányban még meg nem nyíltak. A legközelebb lefolyt néhány évek megzavarták úgy a magány mint a státusgazdásznak számításait, — azt a mi csak rendkívüli körülményeknek volt eredménye, azt normális állapotnak szerette hinni mindegyik. A forradalmi évek alatt hanyagabban kezelt gazdálkodás, — a sok felé űzött szomorú pusztítások, és a háborúnak szükségletei magasra szöktették a gazdaság nyers terményeinek árát, — ez kellemetesen lepte meg a gazdát, mert kiadásainak sokasága mellett is megtalálta számításait s örömest álmodta magát azon illuzióban, hogy ez mármost folytonosan igy leszen, és hogy a sok teher és kiadás szükségképen feltételezi a magas árakat vagyis sok jövedelmet. Ugyanazon forradalom s az azt követő háborúk, szinte magasra csigázták a státus szükségeit, és ez kénytelen volt rendes és rendkívüli uton azoknak fedezéséről gondoskodni, — igen természetesen felhasználván a magány gazdának dús jövedelmeit is, melyekre egész mértékben vetette ki a közszükség parancsolta terheknek súlyos részét, szinte azon rózsaszínű reményben ringatván magát, miként a magány gazda naponta inkább gyarapodni, és terheit erősbödő vállain évről évre mindig könnyebben fogja viselni. Mind a kettő csalódott! Csalódott, mert a magány gazdaságok nagy jövedelmei nem voltak a gazdálkokodás kifejlődésének természetes egymásutánban, s tehát csak idő folytával emelkedő állandó rendes gyümölcsei, hanem csak rendkívüli eseményekből eredő pillanatnyi szükségeknek következései, amelyek a rendkívüli okok megszűntével szükségképen elmúltak szinte, és most a mindenfelől csalódott remények felett búsul vagy tűnődik az illetők serege! Van is min és miért tűnődnünk? mert mint mondom , a calamitás nem tarthat soká anélkül, hogy következményei számíthatlanul szomorúak ne legyenek! És mivel rögtöni segélyre van szükség, s mert a baj alatt elvérzenék a beteg, míg rendes orvosához visszük, azért mindenek előtt e rendkívüli segélyről kell, hogy elmélkedjünk, s bár igen tudom, hogy minden rendkívüli segélynek csak rendkívüli, s azért mulékony eredménye lehet, s bár igen osztozom mindazoknak kivonataikban, kik egy mérsékelt igazságos adózási rendszert, olcsóbb munkabér, jobb gyorsabb és szinte olcsóbb közlekedési eszközök, és végre kiváltképen olcsó és biztos pénzt földre kölcsönző hitelintézet után sóvárognak — mégis erős meggyőződésem az, miként előbb kell elháritni, vagy legyőzni a jelennek vészt hozó baját, és csak azután lehet felkeresni ama gyökeresen orvosló szereket, melyek által attól jövőre végképen megmenekedhessünk. S. P. (Folytatjuk.) A „Család és iskola“ügyében: közönséget értesi- 1“ czimű folyóirat Kötelességemnek tartom, a tétem, hogy a„Család és iskol több oknál fogva nem fog megindittatni. A többi okokat elhallgatva, itt csak azon egyet említem, hogy e vállalat megindítását 300. előfizetőtől föltételeztem, és e számnak egy hatod része sem jelentkezett. Ezeknek előfizetési pénzeiket minél előbb kézhez fogom szolgáltatni. Makó 1857. dec. 30. Szeberényi Lajos: Nyilatkozat. 1858. január 1-én sajnálattal szűntem meg Pákh Albert ur munkatársa lenni a „Politikai Újdonságokéban, melyekbe, megindulásuk óta három éven át (az 1857-ki 16. 17. 18. és 47-ik számokat kivéve) a „Heti krónikát“ s a tájékozó és ismertető, szóval a politikai érdekis czikkeket írtam. E visszalépésről, mely egészen önkéntes s melyre épen nem az említett lapoknak általam nagyra becsült szerkesztője adott okot, a t. olvasó közönséget értesíteni kötelességemnek azért tartom, mert a „Vasárnapi újság és Politikai újdonságok“, 1858-ra szóló programjában nevem, mint a „Heti krónika“ írójáé van említve; mire nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy ez beegyezésemmel történt s igy t. barátom Pákh Albert ur a programm kibocsátásakor e változás bekövetkezését és oly kevéssé tudhatta, mint önmagam — Pest, jan. 1. 1858. Bérczy Károly: PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 3. Császárné Ő Felsége a cs. k. katonatisztek vagyontalan árva leányai nevelésére Sopronban fenálló egyletnek 100 ftot átadatni méltóztatott. — A m. kincstár bélyegző hivatalának újabb intézkedése folytán a „Pesti Napló“ kiadó hivatala képessé tétetett később érkező előfizetőinknek is teljes számú példánynyal szolgálhatni. — Annak, ki irodalmunknak 1857-beli történetét akarná megirni, jellemző vonásként kellene kiemelnie a tudományos irodalomnak túlnyomóságát a csupán szépirodalmi felett. Nem mintha mennyiségileg több kötet vers, novella és regény nem jelent volna meg, mint tudományos, ismeretterjesztő munka, hanem mert a tudományos irodalom belterjileg, becsre nézve felülmúlja a szépirodalmit; a történetíró pedig nem statistikai adatok feljegyzője, hanem a fontosnak kiemelője a kevésbé fontos és lényegtelen fölött. B. Eötvös József művén s még tán egy két szép regényen kivül szépirodalmunk nem igen gyarapodott. A drámára nem járt kedvezőbb idő, mint az előtt, a versirodalom szakmájában szép és nagy menynyiségű, de kalászait — nem mondhatni se teljeseknek, se éretteknek, sem pedig üszögteleneknek. — De mi nem akarjuk itt 10—20 sorban az 1857-beli irodalom szemléjét adni. Elég legyen a tudományos irodalom tulnyomóságára nézve is csak egy pár terményt emlitnünk: Szalay László „Magyarország történeteinek“ V-ik kötetét, a 17-ik század második felének felét, de eleven, hű és eddigelé kevéssé fölvilágosított rajzát; a Teleki József Hunyadiak korának egy kötetét, mely ez évben hagyta el a sajtót; valamint a Toldy Ferencz Magyar irodalom kézikönyvének második kötetét is) melyben a Kazinczytól napjainkig terjedő irodalmi korszak költői mondhatják hősei, vannak életük és munkáik által ismertetve. Mind oly munkák, melyekről elmondhatjuk, hogy nem szabad egy műveit magyar könyves asztalán is hiányozniok. Nem említjük a természettudományok terén Johnston „Vegytani képei“t s a tudós társaságban felolvasott néhány jeles értekezést, Nendtwich amerikai, és Magyar László nemsokára megjelenendő afrikai utazását, a „Sárospataki füzetek“-et, Nagy Iván Magyarország nevezetesebb csapdáinak lexikonát, hogy annál hamarább juthassunk tudományos irodalmunk múlt évi egyik legfontosabb s bátran elmondhatjuk, epochális tüneményéhez a „Budapesti Szemlé“hez. Korszakot alkotónak mondjuk e vállalatot, mert ez tűzé ki először elvül a magyar irodalomban az ismereteknek ízléssel és formával való egyesítését, azaz ez követeli először, hogy a tudományos munka egyszersmind irodalmi érdemmel birjon s az ismereteken kívül ízlést és nyelvet miveljen mind a közönség mind a tudományos írók közt. A már megjelent három füzet, mely a vállalatnak első kötetét teszi, elég ékesen szól maga és azon elv mellett, melyet a tudományt ízléssel, a tapintatot és belátást munkássággal párosító szerkesztő, Csengery Antal maga elé tűzött. Tudományos irodalmunk már az első kötettel is mennyiféle irányban ígér tetemes gyarapulást ! A magyar történetírásban Szalay László czikke „Verbőczi és Verancsics“ egészen új adatok szerint vonzóan előadva ; az őstörténetekből (mely nemzetünk őstörténetét is érdekli), az okirat és magyar nyelvészet, Hunfalvy Páltól; s a kötetet megnyitó „Emlékbeszéd“ Hunyadi János felett“ Szávától; az újkori történetekből Nagy Fridrik kitűnő jellemrajza Macaulay után ; a geographiára nézve: a legújabb afrikai utazások Hunfalvy Jánostól, s némely más újabb utazások ugyanattól; „India és népei“ Petermann után — egy igen szép és részletes térképpel ; — a természettudományokban „a tenger, mint a természettan tárgya“ Brassaitól; a politikában a „Franczia forradalom okai“ báró Eötvös Józseftől; — az angol indiai birodalom egész története, tekintettel a mostani eseményekre, az ind lázadás és annak okai egybefüggésben vannak előadva a „politikai szemlé“ ben; szépirodalmi részbe kell soroznunk b. Kemény Zsigmond „Zord idő“ czimü történeti regényét; a szépirodalmi kritikát Gyulai Pálnak, ki „a nemzeti szinház“ról rendes rovatot visz, két, nagy igazsággal és ép annyi függetlenséggel, mint mérséklettel, drámai irodalmunk jelen, nevezetesebb tüneményeiről, irányáról irott czikke képviseli ; s nem is említjük még némely munkák rövidebb ismertetéseit. Csak az első kötetnek e futólagos vázlatából is kitűnik, mennyit és főleg, hogy mit ígér tudományos irodalmunknak a „budapesti sremle,“ midőn már az első kötetet is úgy tekinthetjük, mint a legszebb, új évi ajándékot, melyet b. Sina Simon, ad nemzeti irodalmunknak, — kinek anyagi biztosítása által jött létre e szép és fontos vállalat. — A Ballagi Mór szerkesztő által hirdetett „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ első száma folyó hó 7 ikén, a jövő csütörtökön fog megjelenni. A részvét e lap iránt mind az előfizetők eddigi számában, mind a beküldött munkálatok mennyiségében igen szépen nyilatkozik. — Nemcsak fölemlítjük, hanem különös súlyt fektetünk a nevezett lap szerkesztőjének azon valódi protestáns elvére, mely szerint lapját nem csupán a papok közlönyévé kívánja tenni, hanem tért nyit a világiak nézeteinek is a protestáns egyház dolgainak több oldalú megvitatása végett, sőt e tekintetben különös felszólításokat intézett a befolyásosabb, avatottabb protestáns világi férfiakhoz, melyben nézeteik számára közlönyül ajánlja fel lapja hasábjait. Nem kétkedünk, hogy ezen a protestantismusnak, melyben a világi ember ép úgy tagja az egyháznak, mint a lelkész, szellemében felállított szerkesztőségi elv, nem fog siker és viszhang nélkül maradni, s amily mértékben a lap becsesebbé, érdekesebbé lesz általa, oly mértékben fog a közügy előmozdittatni; — egyszersmind egygyel több okmányt fogunk leírni e lapban annak bebizonyítására, hogy a magyar protestáns egyház története nem holt betű, hanem tápláló földje a meglevő is tényleges életerőnek! — A Rubinstein által hirdetett hangverseny, mely ma, 3-án volt tartandó, f. hó 10 kére halasztatott. Nemzeti színház. Jan. 1. Bérletszünettel s a színház teljes, kivilágításával „Hunyady László.“ A régen nem adott szép mű s az ünnep nagyszámú közönséget vont a színházba. Sok olyan, ki először halla Hunyadyt, volt ez előadáson jelen. A hozzánk is intézett kérdésekből következtetünk erre. A közönség tetemes része csak ünnep- és vasárnaponként járhat a színházba s e részt nem vonza színházunkba a népszínmű, mig operának és hallétnek is vasárnap is adatása által közönségünket növeszthetjük meg. Az előadás kivévén a nő énekkart, jeles volt. Hollósy L né akit megjelenésekor hoszszan tartó éljenzéssel üdvözölt a közönség, szokott bájjal s nagy művészi virtuozitással énekelt. A Jekelfalusyval énekelt kettős ismételtetett. Meg kell dicsérnünk Jekelfalusyt nemcsak szép, érzésteljes énekéért, hanem mérsékletéért is. Ő egyike, azon kevés művészeknek, kik mindig ismerik hangjok horderejét s fordirozás által nem veszélyeztetik a jó hatást. Erzsébet szerepében mint vendég Kaiser Ernstné a. lépett fel s énekének néhány sikerült helye volt. Ellinger mindvégig tiszta hanggal énekelt. Tartásával nem vagyunk megelégedve ; a ruha majd nem lesiz róla A vadászkürt a zenekarban, ma is megtette a magáét. Helyesen. Kivánjuk hogy derék Erkelünknek Hunyadijában s az általa rendezett philharm. hangversenyekben mindig sértőleg hibázzék a vadászkürt. Aztán majd elmondhatjuk Erkelnek: ön akarja ezt így.“ — Ma adatik : Csikós. Népszínmű 3 szakaszban. Gazdasági és kereskedelmi szemle. Ha az ember most a különböző piaczokról való tudósításokat olvassa, azok mind egy nótán beszélnek, s körülbelül így hangzanak : „A gabonakereskedésben semmi élénkség, a speculánsok tartózkodók, s igy csak helybeli szükségre lehet valami keveset eladni; az árakat ugyan ide mellékeljük, azon megjegyzéssel, hogy kinek vevő szándékai van, az ezeknél jóval olcsóbban vásárolhat össze. A pesti piaczról ugyanis szavakat mondhatjuk el. Egyébiránt a szerfeletti olcsóság kivétel nélkül nem minden nyers terméket, hanem főleg a gabonaféléket nyomja. E végett érdekes lesz hasonlítást tenni a nyers termékek árai közt az 1856-ki és az 1857-ki december hónapokban, a szerint mint ezek a birodalom fővárosában Bécsben feljegyeztettek. E jegyzék után a nyers termékek 3 osztályra szakithatók. Az elsőhöz soroltatnak azok, (csak igen kevesen), melyek 1856-ki decemberben olcsóbbak voltak, mint a lefolyt hónapban. Ilyenek : kender, nyers méz, viasz, gyapjú és kukoricza. Második osztályhoz tartoznak azon termékek, melyek csaknem egész éven át meglehetősen tartották magokat, s valamivel drágábban keltek, mint 1856. decemberben; de a lefolyt év végén alászálltak, s vagy egyenlő értékűek lettek, vagy még olcsóbbakká. Ilyenek : nyers ökörbőr, disznózsir, fagygyu, borkő, gubacs. Végre a harmadik legszámosabb osztályt teszik azon termékek, melyek nemcsak az 1857-ki decemberben, hanem már jóval előbb olcsóbban keltek, mint 1856. decemberben. Ilyenek : rongy, hamuzsir, szesz, repeze, repereolaj, búza, kétszeres, rozs, árpa, zab, köles, stb. Lássuk már az árakat: I. osztály. 1856 dec. hónapban—1857 decemberben . ft-ig 16 ft--17 ft 30 kr—16 ft 30 kr—20 .18—20 ft—25—26 forint 93—95 ft—100 frt Kender (apatini) in. nyers méz mázsája viasz bán ági „ Gyapju: bánsági raczka 43—44 ft—51 frt kétnyiretű finom '75—85 ft—105—115 frt középszerű 65—75 ft—1t0—105 frt közönséges 50—60 ft—85—95 frt kukoricza, mérője 1 ft 40 kr— 1 ft 52 kr—2 ft 24 kr—2 ft 38 kr. II. osztály. Nyers ökörbőr fontja 13—13'/, kr—131/,—14'/ kr disznózsir mázsája 32 ft 30 kr—33 ft—34 ft 36 ár -35 ft fagygyu „■ 32—33 ft—34 ft 15 kr—34 ft 45 kr borkő „ 29 ft 30 kr— 32 ft—31 ft 30 kr—32 ft 30.kr gubacs köble 9 ft—11 forint. III. osztály. w Rongy mázsája 9 ft—9 ft 15 kr—8 ft—8 ft 15 kr hamuzsir | 19 ft 15 kr—20 ft 15 kr—18 ft 45 kr 19 ft 45 kr repcze „ 15 forint—9 ft 45—10 ft repczeolaj „ 33 ft 30 kr—22 ft 45 kr 23 ft 30 kr sze8z30—33 foku 27—28 forint—23 forint Buz a bánsági mérő 4 ft 12 kr—4 ft 36 kr—2 ft 48 kr—2 ft 54 kr kétszeres „ 2 ft—2 ft 16 kr—1 ft 40 kr—1 ft 44 kr rozs „ 2 ft 16 kr—2 ft 28 kr—1 ft 34 kr—1 ft 44 kr árpa „ 1 ft 48 kr—2 ft— 1 ft 16 kr—lft 44 kr zab . „ 1 ft 28 kr—1 ft 30 kr—1 ft 4 kr—lft12kr. A mondottakból láthatjuk, hogy a gabonafélékből a tiszta búzának leginkább leesett az ára, holott a kukoricza a tavasi rosztermés miatt, azon vidékeken.