Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-26 / 2438. szám
rehajtandó lenne, a mi pedig azonnal a két nyugati hatalom közti szakadás után meg fogna történni stb. — A „Neue Pr. Zig“-nak Nancy-ból f. hó 20-ról így imák: A katonai pentarchák, kik közt Lajos Napoleon Francziaországot felosztotta, lassankint elfoglalják székhelyeiket. Fejedelmi hatalomteljességgel fog az öt tbnagy uralkodni, s fejedelmi fénynyel is vonul be székhelyeire. Minő látvány az oly soká és oly szigorúan központosított Francziaországra nézve , mely megszokta csupán azon lendületet követni, melyet az államgép Párisban nyer. Most egyszerre öt uralkodót lát tartományaiban, megmérhetetlen teljhatalommal felruházva. Tegnap tarta Canrobert tábornagy ünnepélyes bevonulását Nancyba. Lotharingia harczos népei, melyek a franczia hadseregnek egyik legjobb katonáit adják, seregjenek össze az eszélyes apa körül a Szebasztopol előtti iszonyú téli szállásról. Könynyű lovasság nyitá meg a valóban hatásos menetet. Azután jött két szakasz vértes elől zenével és lobogóval ; utánuk közvetlenül a parancsnokló tábornagy előtt három brigád a csendőr. A tábornagy teljes díszben volt, s drágán szerszámozott barna pej lovon ült; balra utána Ambert tábornagy lovagolt. A Szaniszló-kaputól a Hôtel de France-ig a gyalogság sort képezett; valamennyi polgári hatóság s minden osztály képviselői fogadák a parancsnokló tábornagyot. A hotel előtt nagy számú szabadságos és elbocsátott katona állott, kik Canrobert alatt Afrikában és Krimiában szolgáltak, s régi fővezérüket egy zászló alatt üdvözlök.Így vonult be Canrobert Ferencz, mint valamely uralodó a régi lotharingi herczegek lakába; a mostani osztrák uralkodóház törzsökös országában most ő parancsol. A múlt században egy öreg elűzött uralkodó vonult be Nancyba : Lescynski Szaniszló a maga philosoph udvarát Nancyban tarta. Azonban nemcsak elűzött uralkodók vonulnak a Szaniszló-kapun be ; az ily kapun ki is lehet vonulni mindenféle expeditiókra. Párissal együtt öt residentia van Francziaországban, ez tény, még ha napi parancsok rajongóbban hangzanának is mint a nancy-i tábornagyé a gondviselésszerű császárságról. A porosz lap szerkesztője megjegyzi e levélre, hogy daczára az öt főparancsnokságnak, a központosítással azért Francziaországban koránt sem hagynak fel. És igaza van. Legelőször is a Falloux-minisztérium alatt a közoktatást kerítő kezére. Most pedig Francziaország valamennyi tudóstársaságai vegyes kormányt bizottmányok védelme alá helyeztettek. Mert honnan is vehetnének ezen tudományos egyesületek jobb sugallatot, és magasabb bátorítást, mint a kormány közvetlen behatásától. Ilyen formán hangzik a Rouland közoktatási miniszter előterjesztése. Ezen előterjesztést a mart. 21-diki „Moniteur“ hozza, beszélvén a históriai munkák és tudós társaságok új választmányának teendőiről, mely a közoktatási minisztériumban alakíttatott. Ezen választmány a „Moniteur“ szerint a tudós társaságoknak közös és elismert középpontul szolgáland, miközben azonban a maga szabadságát állítólag mindenik megtartja. Ez által azoknak csupán állandó, tevékeny és hatályos oltalom biztosíttatik, melyet csupán oly intézet nyújthat, amely közvetlenül a minisztertől függ. E czélból szükség volt, hogy a választmány a tudós minden ágaira kiterjeszkedett, azért a korábbi történettani, nyelvészeti és archaeológiai osztályokhoz ; a tevőleges természettudományok számára még egy osztály csatoltatott. A társaságok elnökei és titkárai, valamint a fentebbi bizottmány levelezői jogosítják az ülésekben résztvenni, ha épen Párisban jelen vannak. Három, 1500 frankból álló évi jutalom van kitűzve azon társulatok számára, melyek a bizottmány által kihirdetett jutalomkérdésekre a legjobb emlékiratot küldik be. Az utóbbinak mindenik osztálya köteles a minisztériumnak havonként Francziaország minden tudományos társulatainak a tudományok illető ágában tett munkálatai iránt jelentést tenni. Ezen jelentés a tudós társaságok „Revue“jében nyomatik ki. Ezen új bizottmányok első méltóságai közt nevezik a párisi érseket, Laguerroniére urat, és több más akadémikusokat is. — Egy szóval, mond egy porosz lap, a tudós társulatoknak, s azzal együtt a még független académiának közvetlen a kormány alá vetéséről van szó. — Ezenkívül a kormány részéről különös atyai gondoskodással és ellenőrködéssel dicsekedhetnek a kölcsönös segélyezési társulatok, melyeknek elnökeit a kormány nevezi ki. Hogy az ily, egészen önkéntes és az egyes ember szabad akaratára hagyni szokott vállalatok központosításra képesek, mond a „N. Zig“ levelezője, ez épen a franczia kormányzati mesterség csodája, mely ebben a kormányi ártalmatlan socialismus problémáját hiszi megoldani. Épen márt. 21-kén ment végbe a Sorbonna nagy teremében a kormány főfelügyelete alatt álló kölcsönös segélyezési társulatok tagjai közt a császár által rendelt jutalmak kiosztása Espinasse tábornok személyében. Az ülést G a i 11 a r d i n tanár nyitotta meg, beszédében kiemelvén, hogy az engedélyezett kölcsönös segélyzési társulatok száma Szajna megyében 90-re megy, melyek 22,500 tagot számlálnak, s 2,705,136 fr. értékkel bírnak. Keletkezésük óta kiadtak gyámolitásokban s gyámolitási kölcsönökben 462,453, francot ; orvosi szerekben 292,842 frankot, temetési költségekben 46,290 frankot. Espinasse thnok beszédét a mart. 22-ki „Moniteur“ hozza. Igen erélyesen beszélt azon rokonszenvről, melyet a császár „ezen democratiai és keresztényi intézmény iránt érez, melynek képviselőit maga elé seregelve látja. Democratiai és keresztényi folytatá, oly két szó, melyek egymást kölcsönösen kiegészítik, s a melyeknek egymás nélkül sohasem kellene elindulniok, miután az első a mai társadalom nagy elveit s azon szabadság összeségét jelenti, melyet ebben a munka, az ipar és a kereskedés élvez; míg a másik a gyógyszert helyezi a baj mellé, az emberiséget, a feláldozást, a testvéri segélyt az emberi viszontagságok közepett.“ — E szerint Espinasse tábornok alatt is a „szervezett democratiánál“ marad a dolog. — A császár mondá továbbá a belügyminiszter, az üres elméleteket elűzte, s a jót valósította. Gondoskodik a munkaszeretők elfoglaltatásáról és rokkant és elgyengült munkások számára menhelyeket tart nyitva. Az első menhely úgyszólván a kölcsönös segélyezési társulat, a második a vincennes-i menedékház. Espinasse tlinok egyszersmind kijelenté, miszerint a legfőbb bizottmány elhatározta, hogy a kormány által feljogosított (azaz annak különös főfelügyelete alatt álló) gyámolító társulatok tagjai ezentúl Vincennesbe 50 centime alá szállított áron fogadtatnak be. Ezen előnyben a többi segélyezési társulatok tagjai nem részesülnek. A kormány által fel nem jogosított ilyetén társulatok száma, melyek már évek óta fenállanak, 272-re megy 36,231 taggal, s körülbelől 5 milliónyi értékkel. Ezen társulatoknak joguk van magukat a kormánynak szinte alája vetni, s akkor a már feljogosítottak kedvezményeiben részesülnek. Nagy rész azonban vonakodik ezt tenni, miután mostani helyzetükben szabadon mozognak. — A szertartás 4 óra felé végződött, s a gyülekezet e kiáltással oszlott szét: éljen a császár! — A segélyezési társulatok száma hat év óta 2000- ről 3500 ra szaporodott az országban. Tagjaik száma körülbelől félmillió, tartaléktőkéjük 18 millió. Mintegy 16 millió frankot űzettek ki 8 millió betegségi napért, és munkatehetetlen aggok számára évenként mintegy 3 millió nyugdíj fizettetik. A vidéki lapok egy csomó elitélést közölnek, melyeket a törvényszékek a császár megsértése, lázitó beszédek stb. miatt mondottak ki. Ellenben merőben hallgatnak a közbiztossági törvény folytán elfogott gyanúsak elleni eljárásról, kikre nézve törvényes eljárás nem történik. Espinasse tábornok hamar megtartotta szavát, melyet első körlevelében ígért. Az első nagy razzia február 24-kén ment egész Francziaországban végbe, a franczia köztársaság 10-dik évnapján. Azóta róluk semmi bizonyost tudni nem lehet, csupán mart. 11-dikén jelentett annyit a „Moniteur“ miszerint vagy 242 anarchistát kellett ártalmatlanná tenni, akik az országban bizonyos terv szerint izgatottságot akartak előidézni, s hogy Chalons és Paris utólagosan szolgáltatták azokhoz a magok jutalékát. Peres eljárásról még eddig szó sem volt. Úgy látszik előlegesen azokat akarták kézre keríteni, kik talán azt hivék, hogy a gyanúsak elleni törvény majd csak a „Moniteur“-beni hirdetés után lép hatályba, és akik futással az elől még menekülhettek volna. A kihirdetés csak márt. 2-kán következett be, s azokat már fogságban találta, kik első áldozataiul voltak szánva. — A párisi községtanács legutóbbi ülésében Pietri volt rendőrfőnöknek köszönetet szavazott.— Úgy látszik, hogy a hangulat a megyékben ittott meglehetősen zavart. L a f o r e tur, előbb lyoni polgármester, s Lajos Napóleon régi barátja, Párisba sietett, hogy a császár előtt a legutóbbi rendszabályok benyomását rajzolja. — Hir szerint a hadseregben is mutatkoznék ittott elégületlenség, hogy az előléptetések nehezen mennek. Olaszország, Turin, mart. 22. Hodge (ki a jan. 14-ki párisi attentat folytán elfogatott), ide érkezett s a Dei Cavalieri kórházban szállásoltatott. Spanolország. Az olaszok üldöztetése még Spanyolországra is kiterjed, habár itt semmi felszólamlásra ok nem adatott. Marotti úr, római alattvaló, rendőri felvigyázat alá tétetett, mert ő Fuente de Duero helyett Monteverda de Valadolidba ment, hol lakott. Turgott marquis kinyilatkoztatta a kormánynak, miszerint ő minden útlevél láttamozását, mely több személy nevére szól, vagy mely nem az illető személy leírását tartalmazza, megtagadja. Dánia, Kopenhága, mart. 23. A „Berling’sche Zig“ állítása szerint a kormánynak a német szövetséghez intézett válasza igen kibékítő. A pénzügyi bizottmány a budgetben oly változásokra indítványoz, miknél fogva a rendkívüli adók a herczegségekben szükségtelenekké válnak. Oroszország, St.- Pétervár, márt. 16. Azon okból, hogy a Palaestina szent földére és Jeruzsálembe zarándokoló görög-orosz szertartású bucsujáróknak ott menedékhelyük, lakásaik, orvosaik és vendéglőik, mint más keresztény vallásuaknak van, eddig nem létezik, a császár az illető tudósítások tekintetbe vétele után a tengerészügyi minisztérium biztossági osztályát pénzbeli adakozások elfogadására, melyek ezen czélra fognak fordíttatni, meghatalmazta. Az ismeretes orosz Crösus, Jakovlev ezen czélra már ,50,000 ezüst rubellel megkezdette az adakozást. Törökország, Konstantinápoly, mart. 10 Mint hallatszik, egy jelentékeny újítás áll előttünk: a török trónörökös utazást szándékozik tenni Európában, és ennek fővárosaiban személyes szemlélődése által alapos ismereteket szerezvén. A porta mint tudjuk, nem régen köriratot bocsátott a nagyhatalmakhoz, a herczegovinai, bosniai, albániai nyugtalanságok s Danilong magatartása folytán. E jegyzékhez azon proklamatiók egyike is csatoltatott, melyek a felkelők közt elterjesztettek. E proklamatióban a keresztények felhivatnak hogy a törökök ellen küzdjenek, ezek házait gyújtsák fel s öljék le őket, nem kimérve a nőket és a gyermekeket. Végre Oroszország segélye igértetik s az állittatik, hogy a török-orosz határon egy orosz hadsereg áll készen, hogy a rajáknak segítségére jöjjön. E proklamatiók a Cettinjében nemrég Danilo Kg által felállított nyomdából kerültek ki, tott, maga más neműt nem ismervén, kivéve a vasárnap délutáni sétákat, melyekre önt is, bár nagyon kicsiny volt, mindig magával vitte a mezőkön tutkosni. Egy ilyen séta alkalmával találkoztam én is legelőször vele, még jóval ön anyjának férjhez menetele előtt, akkor Gaucherval valók, ki számára dolgozott, s azóta a jó ember mindig párfogóm volt. Dolgoztam hát, de százhatvanöt frank adósságom volt, mit tisztáznom kellett. — Azt senki sem tudja, mennyi idő kell egy szegény varrónőnek, míg ily nagy ősz veget, lefizethet, bármily kitartó és takarékos legyen is. — Tizenhét livre és tiz sous évenként, — ennyit kelle megtakaritni a csekély napszámból. De mind lefizettem gyermekem, mind lefizettem. Tiz esztendőbe került. E tiz esztendő alatt, azon naptól kezdve, hogy egészségem helyre állott, higgye el ön, sokat fáradoztam, hogy valamit megtudjak fiamról. Minden igyekezetem hiábanvaló volt, mert a lelenczházi rendszer szokása : eltitkolni az anyáktól, hova adattak ki gyermekeik. Ezt észrevettem mindjárt az első feleletekből, miket kaptam s mik oly durvák valának, hogy visszaijedtem s nem mertem azt mondani s tenni, a mit tán kellett volna. Senki nem hallgat ránk, senki nem segít rajtunk, szegény embereken ! Oh csak azt tudhattam volna, mi lett belőle! Hogy visszanyerjem, hogy felnevelhessem őt, mit nem adtam volna! Mily szívesen töltöttem volna még egy annyi éjét munka mellett, mint a mennyit így is töttök ! Végre sok évi kéréseim után egy lelenczházi felvigyázónő megszűnt, utánforgatta a lajstromokat s a megjelölt időben talált egy csecsemőt, kit Pálnak kereszteltek, — irt azon távoli helyre hova kiadták s onnan azt felelték, hogy a dajka férjestől együtt elhalt, a gyermeket pedig, ki akkor nyolcz éves volt, egy gazdag utazó vette magához, kit jó arcra érdekelt; azóta nem hallottak felőle semmit s a falu papja elfeledte az idegen nevét és honát. Egy anyának ugyan kevés volt amire csekély részletek nyújtottak, mindamellett nekem nagy örömet okoztak. Tehát az első kisgyermeki nyavalyákat szerencsésen kikerülte, életben kelle maradnia, élt bizonyosan! Minél többet gondolkoztam felőle, annál inkább meggyőződtem. Minden álmaim azt súgták hogy reméljek. Azóta mindig e kedves fiúval éltem, szeretett Pálommal. Nemcsak hogy mind szünetben kerestem , a mennyire munkás életem engedé, de a mennyiben mindig fejlettebb és tökélyesebb képet alkotok róla magamnak, évről évre. Láttam őt egészen kicsinynek , láttam őt serdülni, ifjúvá, férfivá lenni s látom őt ma érett korában. Hozzám hasonlított; bizonyosan erőteljes alkatommal birt, — él még, szivem mondja azt nekem. Mihelyt egyedül vagyok, azonnal szemeim előtt áll, még a minap is igy kiáltok föl : „oh mennyi fehér hajad van már, édes Palim!“s láttam amint szomorún mosolygott rám. Bizonyosan ő is sok bajjal küzdött. Mégis nem tudom miért, mindig úgy képzelem, hogy végre fényes szerencsére jutott. Nem tudom őt máskép képzelni, mint jól öltözve — de ha rongyokkal takarva jőne is, csak szoríthatnám szívemhez, mielőtt meghalok!“ Mily érdekkel hallgatom e szegény anyát, ki álmodozásaiban fia képét megteremté magának! Ne gondolja senki hogy e nő agyveleje beteg volt, — ellenkezőleg helyes és világos elméjű volt; de az anyai érzékenység ily fokra volt benne fejlődve a magány, és a szeretet szüksége által. Az anyai szív csodák kiapadhatlan forrása. Észrevevén a megindulást, mit elbeszélése bennem költött, kérdésnemde viszont feltalálandom őt ? — Remélem én is, mint kend, Jary anyó. Ha halva lenne, nem tudná többé úgy látni őt. Isten nem lehet oly kegyetlen, hogy oly megindító gyöngéd érzéssel játékot űzzön. — Szemeiben öröm ragyogott e biztatásra s sietett megragadni s tovább fűzni azt. „Gyakran mondom ezt én is magamnak. Ah! ha ön tudná! Midőn az utczán vagyok, minden korabeli átmenőt vizsga szemekkel kisérek. Sőt én, ki különben oly félénk vagyok, bátorkodtam már többeket megszólítani, mivel termetük, vonásaik, mozdulataik fivéremet juttaták eszembe, ki hozzám csalódásig hasonlított. Némelyik kikaczagott s viszszataszitott, őrültnek nevezvén, — mások úgy látszott szánalmat éreztek irántam, s hát ha még elmondom, hogy én, szemérmes aszszony, nem egyszer állok a folyam partján, lesve a fürdő férfiakat azon reményben, hogy egyiken vagy másikon szegény Palim keresztjegyét fölfedezendem. Vasárnaponként, mise után, hányszor töltök egész órákat az Új-hídon, hol a tömeg mindig oly nagy, várva : nem szól-e valaki szívemhez - - nem érzendi e látásomra a vér és természet mozdulatát magában ? Történetesen vett értesülések nyomán bátorságot vettem magamnak számos polgárhoz vagy munkáshoz közeledni, kik Pál nevet viseltek vagy kikről tudom, hogy eredetük homályban van, s családjuk nincs. E percében is, jó uram, ily kísérlettel foglalkozom, s épen ezért véltem szükségesnek önt történetemmel megismertetni s szerencsétlenségemet elbeszélni. A thetrecomique- nál egy Pál nevű színész van — de lakását kikutatni képes nem valók — nem tudna ön arra segíteni engemet ? Ha ön felvenné ügyemet, érzem, hogy szerencsét hozna nekem! — Jarg anyó, mondám, ma még megtudandja kend a színész czimét. — Valóban tudakozódtam is utána a színháznál s megmondám az öreg asszonynak. Mint előre gondolhatom, szomorúan láttam őt másnap jöni. A színésznek apja s anyja volt, bemutatta azokat a szegény öregnek, mert átértette azon érzelmet, mely e szegény asszonyt izgatta, -és azért szívesen fogadta őt. Kevés idővel azután, a kor, nyomor és erkölcsi szenvedések diadalmaskodtak erős testalkatán. Betegágyba esett s a „Hotel de Dieu“ kórházba vitett magáimért nekem sem volt módom ettől megkímélni őt. Midőn elő-ször meglátogattam, félve sohajta: „oh, ha mernék —■“ „Merjen Jary anyó!“ — Tehát monda, az nap, midőn ide jöttem, esett érzésemre, hogy egy lelenct, kit Pálnak hívnak, a Ferraille-piaczon lakik; úgy mondták nekem, hogy kora fiaméval talál. Fölkerestem a derék munkást, de ő déli származású, s csak harminczhat éves volt. Még egyszer meg kelle busítanom a szegény beteget, kinek állapota mind roszabbra fordult. Az ápolónők egyike, kik a I kórházban szolgáltak, rokonszenvvel viseltetek iránta. J I általa megtudtam, hogy gyógyuláshoz semmi remény, I 8 azért jobb kielégíteni apró szeszélyeit. Egy reggel I befőtteket hoztam neki, mert nagyon kívánta, de a nélkül, hogy azokra csak reá is nézett volna, így szólt: Barátom, édes barátom, (és szeme föld feletti örömtől ragyogott) végre láttam őt, itt volt, épen itt, ágyam mellett. 0 az, most bizonyos vagyok benne, hogy ő. Épen olyan mint azon kép, mit a jó isten bennem alkotott, fehér fürtökkel, mint már mondottam is önnek ! 0 az meg kell gyógyulnom! — Annál jobb, Jary anyó; de beszélje el kend az egész történetet — Sok orvosok s növendékek közt volt, mintha mindnyájok feje ő lett volna. Oh! mily édes volt hangjal Ágyamhoz közelitett, —; de nem tudom hogy történt: azon perezben eltűnt, midőn megszókitam : Palim! édes fiam! — s azzal elvesztem eszméletemet A jó ápolónő ismét magamhoz hozott, s lefestem őt előtte; megígérte, hogy holnap ismét elsős ágyamhoz vezetendő Ő az, ő az! Jöjön el holnap ön is, jöjjön el holnap! Midőn így hallám beszélni őt, láttam, hogy egész életének uralkodó érzelme hagymázzá vált, mely közelgő végét jósolja hangja teljességének, tekintete élénkségének s kézszoritása erejének daczára. Másnap halva lelém s áldám sorsát, mely azon perezben hozta el boldog halálát, midőn tetőpontján áll azon édes álomnak, mely egyedül bírta életét s erejét föntartani ötven évi nyomor és könyek közepette. SZÁSZ KÁROLY. ESTI POSTA. Pest, mart. 26. Párisi tudósítások szerint márt. 23-án, mielőtt Persigny ur utódjának nevét ismerte volna a közönség, egész nap harczias hírekkel volt tele a főváros. A „Moniteur“ azon közlése, mely szerint az admiralitási tanács újra szerveztetik, — a tengeri kerületekben és alkerületekben az újságok által hirdetett matróz szedés, — egy bizottmány kinevezéséröli hír, melynek feladata volna megvizsgálni a csatornabeli franczia kikötőket, — V e u i 11 a t urnak egy czikke, ki a maga szerkesztőségi hivatalából valóságos hadat üzen Angliának, — s végre azon hir, hogy Malmesbury lordot a Francziaország irányában kifejtett kevés erélyért megbuktatták —• mindezek túlságosan felizgatták az ujságolók képzelődését, főleg azokét akik az árcsökkenésre leselkednek. A ferni tengeröbölbe és a fekete tengerre történt hadjárat óta különös figyelmet fordított Francziaország tengerészetére, és sem költséget sem fáradságot nem kímért, hogy oly büszke hajóhadat állítson ki, minővel még sohasem birt. A mart. 20-diki rendelet által ezen készületeknek még nagyobb nyomaték adatik. Az admiralitási tanács, melynek elnöke a tengerészeti miniszter, ezentúl öt tábornoki rangú tengerész tisztből áll, továbbá egy főügyelőből, a tengerészeti mérnökségből, egy tengerészeti főbiztosból ; a titkár egy sorhajó-kapitány, míg más két sorhajó kapitány segédtanácsos. Az admiralitási tanács véleményt ad a tengerészeti ügyben minden általános kérdésben, sőt szükség esetében részletek iránt is. Minden, a tengerészetet tárgyazó törvényjavaslat vagy kibocsátvány,sürgetős eseteken kívül ezen hatóság elé terjesztendő. Az előléptetési lajstromokat évenként ez készíti el stb. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezen tanács véleménye a miniszterre nézve nem kötelező. A matrózszedésre meg kell jegyezni, hogy az minden évben mártiusban történik, csakhogy ez idén nagyobb mértékben mint máskor. — Venillet úr czikkére a „Times“ legutóbbi heves czikke adott alkalmat. Az „Univers“ szerkesztője e czikkben Anglia helyzetét a legfeketébb színekkel festi. Nagyságát nem tagadja, de mivel a nagyság Angliát roppant önhittséggel töltötte el, közeli bukását jósolja, Angliának Krimiában volt fellépése és az indiai felkelés, kezeskednek arra nézve neki. Azután Francziaország kivonataira térvén át, kéri Louis Veuillot Angliát, ne feledje, hogy Lajos Fülöp kora elmúlt, és hogy ma Francziaországgal számolni kell — Veuillot úr azután a császár szavaira emlékeztet, melyekben a menekültek ellen rendszabályokat kíván, habár nem saját biztonléte, de a szövetség okáért. Az „Univers“ e szavakat bámulásra méltóknak találja. — Francziaországra nézve semmi nincs, amire ez kevesebbet tartana, mint az angol szövetség, hanem a világbéke kedvéért fel kell azt tartani, ameddig a becsület megengedi. Veuillot úr ezután a feltételekre tér át, melyek alatt a szövetség egyedül fenállhat, szerinte e feltételeket be kell tölteni, s ha az nem történik, tehát szakítsa meg a császár a szövetséget, sőt kezdjen háborút is, ha népszerűségét elveszteni nem akarja. Oly szövetséget, mely Angliára nézve a suzerannitás egy neme kötelességek nélkül, Francziaországra nézve pedig némi vazallság, tűrni nem lehet stb. „Francziaország — így végződik e sajátságos czikk — ezekhez ragaszkodik, s minden áldozatra kész. És akármely félelmes legyen a veszély, Francziaország igaz ügyében bízva, alig fogja eltűrni, hogy neki türelmet tanácsoljanak, s csupán azokat fogja szeretni, akin vért tudnak tőle kívánni. E czikk annyival nagyobb hatást tett, mivel felülről sugalltnak hitték. — Ha ez nem áll is, a czikknek már csak azért is fontosságot tulajdonítanak sokan, mivel az „Univers“l megnyerte azon engedélyt, hogy az utczán is árulhatják. -r Párisi diplomaták hangulatáról ezt írják az „Independance“nak : „Ritka korszakokban s mindig csak oly nagy események előtt, melyek a kor történetében jelentékeny helyet foglaltak el, látta az ember a külföldi diplomatákat oly serényeknek a politikai újdonságoknak, melyek a párisi salonokban elmondatnak, összeszedésében, s a legcsekélyebb jelenségeknek, melyek a francziaországi közvéleményben nyilatkoznak, észlelésében mint most. A követségek fejei mindent tudni akarnak. Az ő cancelláriáikban minden feljegyeztetik s az illető udvaroknak az iráni jelentés küldetik.“ — A „ Nord“nak Párisból jelentik : folyvást erősen beszélnek Magne ur visszalépéséről, s annak a pénzügyi miniszterségben Fould általi felváltatásáról. Persigny ur államminiszter lenne. — Ugyancsak a „Nord“nak hallomás után írják, hogy Eugenia császárné újra reményteljes állapotban van — A távirati tudósítások sokkal békésebbek Párisból A „Pesti Napló“ magán tudósítása mart 26-ról jelenti: Valamintiyi Itji igen békés jelentést tartt Johit Pelissier követte tévézésének. — Ugyanezen sürgöny szerint a „Frankfurter Journal Bernből jelenti, hogy a Svajczban levő franczia ügynö- Magyar könyves let. 51. Magyarok története. Tanodái és magán használatra készité Gyur is Antal. Pest, Lanffer és Stolp tulajdona. 1858. Nyomatott Gyurian Józsefnél. 8-rét. 98 lap. Ára 36 pkt. 52. Madame Pistache. Regény irta Féval.Francaiéból fordította Kovács Ödön. Nyomatott Győrött Sauerwein Gézánál 1858. 8-rét. 58 lap.