Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)
1858-03-17 / 2430. szám
44-2430. 9-dik évffolyam. Szerkesztési iroda:Egyetem-utcza 2-dik szám,l-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézen Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők 1858. Szerda, mart. 17. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre . . . • fi frt pp. Félévre ...... xx irt pp. reievre . . . . »irt ovi m. pp. Dr J atmánTroIr dija ■ 6 hasáb, petit sor 3-azori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij uirUvlllluUjvli 'ljd ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 11 frt pp. feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre . . . 9 firt 30 kr. pp. PEST, mart. 17. Tiszaszabályozás. Pest, mart. 16. Minden nagyszervezés után törekvő vállalat érdekel és részvétet gerjeszt bennünk, de kettőzve van ezen érdek és részvét hazánk területén keletkezett vállalatok iránt. S ki hozná kétségbe, hogy minden hazai vállalatok közt, akár nagyszerűségét akár hasznosságát tekintve, az első helyet foglalja el a Tiszaszabályozás? Azon vállalat, melynek Széchényi gróf általi megindítása ezelőtt 12 évvel általános örömérzéssel és a siker biztos reményével fogadtatott ; mely honunk legdusabb, 200 négyszeg mértföldet haladó s jelenleg kevés hasznot hajtó terének a földmivelet számára leendő elfoglalását tűzi ki nagyszerű és hasznos feladatául: a vistás körülmények által előidézett csekély tevékenység korszaka és az 1855-ki rendkívüli áradat súlyos csapásai után, az érdekeltek erélyes közremunkálása következtében nagyszerű tevékenység terére lépett. Az 1856-os munkálat minden várakozást túlhaladó eredményt mutatott. A derék tiszai főmérnök a múlt évi február hó végével tartott tiszavölgyi nagygyűléshez intézett jelentésében őszinte örömérzettel, s az eredmény nagyszerűségére utalva jellemzi ezen óriás haladást, midőn igy szól : Tekintetbe véve a munkahelyeket s a társulatok korlátolt pénzviszonyait, ezen eredmény a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta. Szabad legyen összehasonlítás végett fölemlítenem, hogy az eddigi egyes vállalatoknál teljesített legnagyobb földmunkálatokat is túlhaladja azon ásásmennyiség, mely a suezi isthmus áttörésére kívántatik, miután a 16 mérföldnyi földszoros csatornázására 17,500,000 köbmetre földmunka szükséges. Ezen munka végrehajtására, a terv szerint, 6 év kívántatik, s ekkér a teljesített legutolsó tiszai eredmény majdnem kétszerte több, mint a mennyit a 200 millió frank tőkével ellátó világtársulat egy évi teendőül magának a programmban kiszabott, s mihez az egyiptomi kormány, a szükséglet szerint, évenkint 25 ezertől 60 ezernyi ember munkáját ajánlotta föl. Minő nagy lárma, minő roppant előkészületek, világtársulat alakítása, világbizottmányok tanácskozatai, aláírásoknak a fő pénzpiac rokon köröztetése, az egyiptomi alkirály közremunkálási ajánlatának kikérése és meg- s szerzése, mint hírlapi izgatás és sajtó-zaj előzé meg és követé ezen munkálat tervezetét! Ha Hollandiában egy csatorna, egy töltést építtenek; ha Lombardiában vagy Francziaországban egy töltés vagy csatorna kijavíttatik a nagyszerűnek mondott eredményről a napi sajtó utján egész Európa értesittetik , s a tudósok könyveket is írnak róla. Ellenben a minden kérkedéstől ment és szerény tiszavölgy azalatt szorgalmatosan forgatja az ásót és kapát az egész vonalon ; minden birtokos összeteszi csekély pénzerejét, a társulatok következetes és életrevaló módon működnek, és előáll a mindenkit meglepő nagyszerű eredmény. És az eredmény szerény előadása után ismét egy évig nem a siker lármás kikürtölése, de a megfeszített munkásság terére lép a Tisza derék népe, mígnem a téli hónapokban a tiszavölgyi társulatok közös tanácskozmányai újra azon nagyszerű vállalatra emlékeztetik, melynek eddigi haladásaira mindnyájan büszkék lehetünk, s mely Magyarország és területén magyar értelmiség által vezetve, magyar kezek által készítve, a külföld bármily nagyszerű vállalatával, akár a munka nagyságára nézve, akár hasznossági tekintetben a párhuzamot diadalmasan kiállja. A múlt évben részletesen közöltük a tiszai nagygyűlés jegyzőkönyvét, mely azon meggyőződést ébreszti bennünk, hogy a társulatok kettőzött erővel fognak a nagyszerű munka sikeres végeredményhez vezetésére törekedni, hogy még a jelen nemzedék érje meg annak örömeit és sokszoros hasznát. A múlt évi nagygyűlés t. i. kimondá, hogy ezen az államra és egyesekre temérdek fontosságú munkát, mely még számos milliót emésztene föl, csak azáltal lehet kellő erővel folytatni és bevégezni, ha a szükségelt pénzerőről gondoskodva lesz, mi egyedül csak egy czélszerű nagyobb törlesztési kölcsönutján történhetik. Ily szempontból indulva ki, a múlt évi nagygyűlés a kölcsön eszközlésére megbizó gróf Dessewffy Emil, gróf Andrássy Manó, Lónyay Menyhért és őrgróf Pallavicini urakat. Ezen nagygyűlés után tizenegy napra (dec. 27-kén jelent meg a cs. k. Apostoli Felségének annyi reményre jogosító leirata, melyben egy 15 milliónyi törlesztési kölcsön kötésével 14— az állam jótállása mellett — a kereskedelmi miniszter összeköttetésben a tiszai meghatalmazottakkal lön kegyelmesen megbizatva. Ily előzmények után érkezett a társulathoz Lónyai Menyhért ur meghívó levele, mely által, a cs. k. Fensége Albrecht Főherczegtől nyert engedménynél fogva, különösen a kölcsön ügye iránti tanácskozatra a társulatok meghatalmazottjai Pestre, március 11-kére meghivattak. Közöljük ezen a tiszaszabályozás jövőjére nagyfontosságú gyűlésnek eddigi eredményeit. Mártius 11-kén a tanácskozmány megnyittatván a folyó évi tanácskozmányokban elnökségre Károlyi György gróf kéretett föl. Lónyai Menyhért jelenté , hogy mihelyt Albrecht cs. k. Főherczeg ő Fensége a gyűlés tartását megengedni méltóztatott a tiszaszabályzási központi felügyelőség főnökét, főmérnök Herrich Károly urat tüstént felkérte az 1857 dik évi munka eredményéről és a technikai tekintetben szükségesnek vélt tárgyak felöl a múlt évihez hasonló jelentés készítésére. Mely fölhívásnak a főmérnök ur egész készséggel megfelelvén, be is nyujtá jelentését. A tanácskozmány ezen érdekes jelentés fölolvasásával kezdetett meg, mely szerint az 1857-ik év folytán a Tisza völgyén 48,500 folyó-és vagyis 12 mértföldnyi új töltés készült; a teljesített uj átvágási munkálatokkal pedig a folyam hossza ismét 9 mértfölddel rövidült, vagyis a jelenleg már foganatosított rövidítés 42 V* geogranhiai mértföldet tesz, s igy a Vásárhelyi terve szerinti rövidités kétharmadánál már többet elért. Ezen érdekes jelentésből mely a gyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelemben fog világot látni — azok megnyugtatására, kik eddig a töltésezési rendszer által a folyam emelkedésétől tartottak, érdekesnek véljük az ezen kérdésre vonatkozó részletet közleni. „A lefolyt évhez mint emlékezetes esemény csatlakozik a mindjárt September elején tartósan beállott rendkívül alacson vízállás. Ugyanis a Tisza folyónál irányt adó magas vízállás volt 1830-ban s ezen vízálláshoz voltak szabva töltésmértékeink; 1853 és 1855-ben azonban ezen magasságot jóval haladó árvizeink voltak, s általában lehet állítani, hogy 1842 óta mindig bő vizeink voltak s oly tartós áradásaink, hogy némely évben a legkisebb viz is 0 fölött 14 láb magasságot mutatott, elanynyira, hogy a folyó fenékemelkedéséi él a vidékeken koronkint aggodalmas fölemlítések voltak észrevehetők. Legkisebb vizeink ellenben 1834 és 1842. évben voltak. Amint a folyamon a múlt év folytán hajókázási akadályok mutatkoztak, tisztelettel alulírt vizsgálatokat létetett, később legfelsőbb rendeletre a folyóvonal számos részein hydrometrius mérések történtek. Ezen vizsgálatok eredménye a legmegnyugtatóbban ütött ki, mert a folyó minden részén, daczára a kis víznek az 1842- dik évben az általános vízfixírozáskor talált és följegyzett mélységek nemcsak jelenleg is megvannak, sőt több száz profilok összehasonlítása után bizton állítható azon tény, hogy a folyó medre az utóbbi években inkább mélyedett, semmint emelkedett volna, — ezen mélyedés szembetűnőbb mértékben tapasztalható folyóvonal alsóbb szakaszában. A nov. és dec. havi száraz fagyos napok következtében a folyam eddig hallatlan csekély állásra jutván, hogy ezen nevezetes körülmény tudományos szempontból fölhasználható legyen, ezen kis vízállás T.-Ujlaktól Titelig s igy 160 folyammár föld hosszban az összes tiszai mérnöki személyzet által január hó 14-én egy nap alatt fixíroztatott. Az eredményből jelenleg csupán azon megnyugtató körülményt emeljük ki, hogy daczára azon ténynek, hogy a folyamnak hosszú szakaszain a jelenlegi kis vízállás le A 12 lábbal kisebb az eddigi ismert legkisebb vízállásnál a halózathoz szükséges víz mégis megvolt, s általán az eddig följelölt mélységek megvoltak, mi csalhatlanul bizonyítja azon fölemlített állítást, hogy a folyam az utolsó évtizedben mélyedett inkább, semmint emelkedett volna.“ A jelentés javaslatai véleményadás végett választmányhoz utasittattak, melynek tagjaiul Lónyai Menyhért, gróf Andrássy Manó, Szányi János, Fráter Pál, gróf Szapáry Gyula és Érkövy Adolf neveztettek. A mártius 12-ki tanácskozmányban felolvastatott a tiszai kölcsön ügyében meghatalmazottak végletes jelentése; szintén fölolvastattak annak mellékletei is, s különösen azon kölcsönszerződési okmány, mely a kereskedelmi miniszter és a bank közt negotiált 8 millió — de három év múlva 15 millióig növelhető — s záloglevelekben adandó kölcsönt illeti. Ezután Lónyay Menyhért és gróf Andrássy Manó ezen tárgyra vonatkozó részletes szóbeli előterjesztést tettek, mire közakarattal köszönet nyilváníttatott a tiszai kölcsön ügyében meghatalmazottak egy egész éven át folytatott erélyes működéseiért, a jelentés pedig a kiküldött választmányhoz azon czélból tétetett át, hogy tekintetbe vévén a kölcsön természetét és a társulatok viszonyait, ezen fontos tárgyban véleményes előterjesztést s az alkalmazást illetőleg, formulázott javaslatot készítsen. BAJZA JÓSZEF emlékezete: Mártius 5-kén tétettek örök nyugalomra egy jelesünk tetemei. Bajza József neve állott ezúttal a koporsón, a halál müve felett — de ugyan e név áll számos mű felett, melyre a halhatatlanság tart jogot, — mert a nemzet nem fog többé megfeledkezni jeleseiről. Az esemény nem volt váratlan. A nemes kebel, a szilárd jellem és kitűnő ész irodalmunkra nézve ezelőtt több évvel veszett el. Aztán elfásultunk a fájdalomra nézve, s megszoktuk a panaszokat „jeleseink korán elhunyta“ felől. Meglepetésünk csak e szavakban foglalható össze : Még ez is hátra volt! Még köszönettel tartozunk mostohánknak, a sorsnak, hogy e becses életpályának felét irodalmunk számára fenhagyá. Mintegy kilenez évig volt mind testi mind lelki tehetetlen állapotban, — tizennyolcz évet tölte el életéből, mig neve az irodalmi pályán feltűnt; — s ez ötvennégy évből huszonhatot az irodalmi tevékenység foglal el. Pályáját dicsően fejezte be, működését siker s a nemzet közbecsülése követte — se kalmári számítás után mit kívánjon tőlünk sírjára és emlékezetére. A maga kora gazdagon jutalmazta őt. Mert az Igazság a nemzeti irodalom ügyében oly ékesen szólt, a haza megjutalmazta őt a figyelemmel, melylyel mint valamely oraculum szavain csüngött, s szavaiból közvéleményt csinált; irodalmi táborozásaiban elég nagylelkű volt a közönség, hogy mindig neki adjon igazat; szilárd jellemének szép lelkének jutalmazásában sem volt fukar, — dalaiért koszorút, eszméiért közbecsülést nyert. Vagy szorgalmát, kitartását kérditek ? — hisz ő csak kötelességét teljesítette, s a munka önmaga jutalmazza magát! De bármennyi elismerés, közbecsülés jutalmazta őt életében, az ő saját kora nem fogta fel Bajza működésének egész fontosságát. Nem tudták, hogy irodalmunkban oly fontos szerep jutott neki, mint bárki másnak, s hogy ő egyike irodalmunk alapítóinak. Csak a bevégzéskor tarthatunk egész szemlét a pálya felett; az egykorúaknak erre igen szűk látkörük van. Bajza pályája felett nem szorultunk rá, hogy szokásos, hízelgő emlékbeszédet tartsunk. Azon ritka emberek közé tartozik, kikre a szigorú bírálat dicsérő beszéd, s kik iránt ha sokban igazságtalan volna is, maga az irigység sem volna képes néhány nagy érdemet elvitatni Legyünk hát iránta igazságosan szigorúak, iránta ki egész pályáján az igazságot nem hogy rettegte volna, hanem mindig azt követelte. Hittelenek volnánk emlékéhez, ha nem azt emelnék ki főérdemként, mely meggyőződésünk szerint legfőbb érdeme, s a helyén kívül való magasztalás által őt és életét helytelen világításban állitnák a közönség elé. Igen fiatalon, 18 éves korában (1822—23) lépettfel először verseivel, melyek a Kisfaludy küzönség alé. Kis. szeli'* 1 ,i„i„ ban kerültek közönség elé. Kis, szelve dalai megtették hatásukat. Több verse let* ))Világi énekeké. De a könnyűség, külső csic, szabatosság daczára tévedés Bajzának főérdemét lyrai költeményeiben keresni. Csak kis mértékben volt megáldva a költészeti megtestesítő tehetséggel. Sőt épen ellenkező törekvést látunk dalaiban — elmosódó bizonytalanságot, s körrajz helyett színeket. Verseiben szerette az uj szavakat, az uj összetételeket — ezeket feltűnő gyakorlottsággal használja verseiben, prózájában pedig csak ritkán. Neologismusi hajlamai leginkább verseiben tűnnek ki. Az uj szavakat pedig minden nemzet, többnyire elvont fogalmakra készítettük. Nyelvünknek nagyobb szabatosságot igyekeztünk adni, hogy a tudományos, elvont fogalmak meghatározására alkalmas legyen. A concret fogalmakra minden nemzetnek vannak szavai. A költői nyelv tökélyesítésére mit sem használnak az új szavak, — mert a költészetben abstractio helyett concret fogalmak kellenek, és körülírás, definitio helyett képek. A költői epithetonok s összetételek festésre, és nem definitiora valók. Bajza verseiben azon diluált képek, melyeket s tájakról s lelki állapotokról ad, e megfordított használatból veszik bizonytalanságukat. A mi hiba van versei szyljében, úgy hisszük, innen származik. Versei, a maguk korában könyvdek, egyszerűek valának s könnyen terjedtek el. De a könynyedség sokkal nagyobb világossággal párosul prózájában , fejtegetéseiben. Bajzát igen mérsékelt és józan nyelvújítónak ismerjük prózai műveiben. A gyors folyékonysággal hibátlanság és szabatosság, a könnyűséggel határozottság párosul. Szylje oly világos mint az ész, mely napként világítja meg tárgyát. Prózája jóval meghaladja kortársaiét, sőt egyes olykori idegen kifejezést be nem számítva, ma is Példányul szolgálhat. Irt egy két prózai elbeszélést, néhány történeti életrajzot. Ezekben előadása feszesebbnek, keresettebbnek tetszik, mint fejtegető előadásaiban. Továbbá életrajzaiban eszményitésig törekedett. Ez eszményi-iségét pedig nemcsak a formában kereste, hanem átt vitte a históriai tárgyra, ésannyira, hogy nem is eszményileg felfogott arczképet, hanem csak általános körvonalakat látunk bennök. Két egymástól igen különböző természetű hiányt látunk azokban. Egyik, hogy azon erősebb árnyalatokat, határozott jellemvonásokat nem látjuk rajtuk, melyek a szellemi alakot a maga valóságában állítják elénk ; másik, hogy ez életrajzok nem annyira lélektani tanulmány szempontjából készültek, mint inkább buzdító példányokut. Ez utóbbi hiányt szándékosnak kell hinnünk, s nem annyira a tehetségnek rónunk fel, mint egy uralkodó irodalmi eszmének. Ezen eszme tan volt 1830 körül és azután sokáig. Plutarch görög és római hősei voltak a példányok, melyek mintájára az újkori hősök elénk állíttattak. Bajza nem hagyott fel mélyebbre ható analysiket, terjedelmes aesthetikai értekezéseket. De analysáló tehetsége és nem szélesen kiterjedő, de alapos ismeretei számtalan harczaiban mindenütt kitűnnek. Két aesthetikai tanulmányát azonban meg kell említnünk. Egyik az „Epigramm Theoriá ja, mely első kísérlete volt a kritika terén — másik töredék eszmék a regényről. E kivételek közöl az előbbi, mely az 1828-diki „Tudománytár“-ban jelent meg nem annyira alapossága és helyessége által tett nagy benyomást kortársaira, habár e tekintetben is nagy figyelmet gerjesztett, mint inkább azon függetlenség által, melylyel a fiatal 24 éves író, saját neve alatt, minden hímezés nélkül ki merte mondani ítéletét, némely nagy tekein télyek ellenében. A mostani olvasó elég szerénynek fogja azon értekezést találni — legfeljebb stülje lepik meg; — de az irodalom akkori állapotában túlszigorúnak tűnt fel, s tollbarcz lett a következése. s Lujza a Lessing iskolájában képezte magát a költészet elméletében — s a német és a szokásos latin irodalmon kívül úgy látszik csak hazánk saját korabeli irodalmát ismerte. A magyar nyelv elméletével s ez alatt ismeretekkel fölfegyverkezve indult az irodalmi tevékenyebb pályára. Gyakorlati iskola volt neki Kisfaludy Károly baráti köre, melybe mindjárt első föllépésével be lön avatva. E körben az a szokás lett uralkodóvá, hogy tagjai egymás műveit teljes őszinteséggel, és gyakran teljes szigorral bírálták. Maga Kisfaludy Károly a legjobb példát adta saját művei felett és kíméletlen ítéleteket mondott. Ez magában sok, igen sok volt az akkori patriarchális irodalmi korban, melyet megelőző években Berzsenyi örökre sebezve érzé magát a Kölcsey kritikájával. Kazinczy, a fáradhatatlan ébresztő inkább buzdítni szereté a hivatottakat, hogy ujonczokkal szaporítsa az irodalmat. De habár a Kisfaludy köre tovább ment a szigorban, még mindig csak zárt körben folyt a birálgatás s csak olykor olykor jelent meg elszórva egy-egy tüzetes bírálat. Kisfaludy Károly az „Aurora“ és vele szépirodalmunk egy uj korszakának alapítója meg akará alapitni a kritikát is. E czélra főként Kölcseyvel szövet- ikezett é s 1826-ban volt megindítandó a „Kritikai Lapok“ at. De a terv kivitele későbbre maradt. Az említett évben „Élet és literatura“ czim alatt Szemere adott ki egy uj folyóiratot, melyben Kölcsey tetemes részt vett. Több egyes kritikai czikk jelent meg 1830-ig, de egy folyóirat se volt, mely határozott elveket képviselvén, határozott jellemmel birt volna a kritika sikeres vitelére. Az irodalom azonban folyvást nagyobb terjedelmű kezdett lenni; hivatottak és hívatlanok nagyobb számmal kezdők magukat könyv- és czikkirásra adni, s a patriarchális, baráti kritika és egyes czikkek többé nem voltak elegendők a kritika képviselésére. Mindenki érezte a rendszeres kritika szükségét, de azok közt, kik legjobban érezték, érezték azt is, mennyi kellemetlenséggel fog járni. — Egyrészt a