Pesti Napló, 1858. március (9. évfolyam, 2429-2441. szám)

1858-03-17 / 2430. szám

44-2430. 9-dik évf­folyam. Szerkesztési iroda:­­Egyetem-utcza 2-dik szám,­l-ső emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézen Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők­ 1858. Szerda, mart. 17. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre . . . • fi frt pp. Félévre ...... xx irt pp. reievre . . . . »­irt ovi m. pp. D­r J atmánTroIr dija ■ 6 hasáb, petit sor 3-azori hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij uirUvlllluUjvli 'ljd ■ külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 11 frt pp. feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt p­kr. pp. Félévre . . . 9 firt 30 kr. pp. PEST, mart. 17. Tiszaszabályozás. Pest, mart. 16. Minden nagyszervezés után törekvő vállalat érdekel és részvétet gerjeszt bennünk, de kettőzve van ezen érdek és rész­vét hazánk területén keletkezett vállalatok iránt. S ki hozná kétségbe, hogy minden ha­zai vállalatok közt, akár nagyszerűségét akár hasznosságát tekintve, az első helyet foglalja el a Tiszaszabályozás? Azon vállalat, melynek Széchényi gróf általi megindítása ezelőtt 12 évvel általános örömérzéssel és­ a siker biztos reményével fo­gadtatott ; mely honunk legdusabb, 200 négy­szeg mértföldet haladó s jelenleg kevés hasz­not hajtó terének a földmivelet számára le­endő elfoglalását tűzi ki nagyszerű és hasz­nos feladatául: a vistás körülmények által előidézett csekély tevékenység korszaka és az 1855-ki rendkívüli áradat súlyos csapásai után, az érdekeltek erélyes közremunkálása következtében nagyszerű tevékenység terére lépett. Az 1856-os munkálat minden várakozást túlhaladó eredményt mutatott. A derék tiszai főmérnök a múlt évi február hó végével tartott tiszavölgyi nagygyűléshez intézett jelentésében őszinte örömérzettel, s az eredmény nagyszerűségére utalva jellemzi ezen óriás haladást, midőn igy szól : Tekintetbe véve a munkahelyeket s a társulatok korlá­tolt pénzviszonyait, ezen eredmény a legvér­­mesebb reményeket is túlszárnyalta. Szabad legyen összehasonlítás végett fölem­lítenem, hogy az eddigi egyes vállala­toknál teljesített legnagyobb föld­munkálatokat is túlhaladja azon ásásmennyiség, mely a suezi isth­mus áttörésére kívántatik, miután a 16 mérföldnyi földszoros csatornázására 17,500,000 köb­metre földmunka szükséges. Ezen munka végrehajtására, a terv szerint, 6 év kívántatik, s ekkér a teljesített legutolsó tiszai eredmény majdnem kétszer­te több, mint a mennyit a 200 millió frank tő­kével ellátó­­ világtársulat egy évi teendőül magának a programmban kiszabott, s mihez az egyiptomi kormány, a szükséglet szerint, évenkint 25 ezertől 60 ezernyi ember munká­ját ajánlotta föl. Minő nagy lárma, minő roppant előkészü­letek, világtársulat alakítása, világbizottmá­nyok tanácskozatai, aláírásoknak a fő pénz­piac rokon köröztetése, az egyiptomi alkirály­­ közremunkálási ajánlatának kikérése és meg- s szerzése, mint­ hírlapi izgatás és sajtó-zaj előzé meg és követé ezen munkálat tervezetét! Ha Hollandiában egy csatorna, egy töltést építtenek; ha Lombardiában vagy Franczia­­országban egy töltés vagy csatorna kijavít­­tatik a nagyszerűnek mondott eredmény­ről a napi sajtó utján egész Európa ér­­tesittetik , s a tudósok könyveket is ír­nak róla. Ellenben a minden kérkedéstől ment és szerény tiszavölgy azalatt szorgalma­tosan forgatja az ásót és kapát az egész vo­nalon ; minden birtokos összeteszi csekély pénzerejét, a társulatok következetes és élet­revaló módon működnek, é­s előáll a min­denkit meglepő nagyszerű eredmény. És az eredmény szerény előadása után ismét egy évig nem a siker lármás kikürtölése, de a meg­feszített munkásság terére lép a Tisza derék népe, mígnem a téli hónapokban a tiszavölgyi társulatok közös tanácskozmányai újra azon nagyszerű vállalatra emlékeztetik, melynek eddigi haladásaira mindnyájan büszkék lehe­tünk, s mely Magyarország és területén ma­gyar értelmiség által vezetve, magyar kezek által készítve, a külföld bármily nagyszerű vállalatával, akár a munka nagyságára nézve, akár hasznossági tekintetben a párhuzamot diadalmasan kiállja. A múlt évben részletesen közöltük a tiszai nagygyűlés jegyzőkönyvét, mely azon meggyő­ződést ébreszti bennünk, hogy a társulatok kettőzött erővel fognak a nagyszerű munka si­keres végeredményhez vezetésére törekedni, hogy még a jelen nemzedék érje meg annak örömeit és sokszoros hasznát. A múlt évi nagygyűlés t. i. kimondá, hogy ezen az államra és egyesekre temérdek fon­tosságú munkát, mely még számos milliót emésztene föl, csak azáltal lehet kellő erővel folytatni és bevégezni, ha a szükségelt pénz­­erőről gondoskodva lesz, mi egyedül csak egy czélszerű nagyobb törlesztési kölcsön­­utján történhetik. Ily szempontból indulva ki, a múlt évi nagy­gyűlés a kölcsön eszközlésére megbizó gróf Dessewffy Emil, gróf Andrássy Manó, Lónyay Menyhért és őrgróf Pallavicini urakat. Ezen nagygyűlés után tizenegy napra (dec. 27-kén jelent meg a cs. k. Apostoli Felségé­nek annyi reményre jogosító leirata, melyben egy 15 milliónyi törlesztési kölcsön kötésével 14— az állam jótállása mellett — a kereske­delmi miniszter összeköttetésben a tiszai meg­hatalmazottakkal lön kegyelmesen megbizatva. Ily előzmények után érkezett a társulathoz Lónyai Menyhért ur meghívó levele, mely ál­tal, a cs. k. Fensége Albrecht Főherczegtől nyert engedménynél fogva, különösen a köl­csön ügye iránti tanácskoz­­atra a társulatok meghatalmazottjai Pestre, március 11-kére meghivattak. Közöljük ezen a tiszaszabályozás jövőjére nagyfontosságú gyűlésnek eddigi eredményeit. Mártius 11-kén a tanácskozmány megnyit­tatván a folyó évi tanácskozmányokban elnök­ségre Károlyi György gróf kéretett föl. Lónyai Menyhért jelenté , hogy mihelyt Albrecht cs. k. Főherczeg ő Fensége a gyűlés tartását megengedni méltóztatott a tiszasza­­bályzási központi felügyelőség főnökét, főmér­nök Herrich Károly urat tüstént felkérte az 1857 dik évi munka eredményéről és a tech­nikai tekintetben szükségesnek vélt tárgyak felöl a múlt évihez hasonló jelentés készíté­sére. Mely fölhívásnak a főmérnök ur egész készséggel megfelelvén, be is nyujtá jelentését. A tanácskozmány ezen érdekes jelentés föl­olvasásával kezdetett meg, mely szerint az 1857-ik év folytán a Tisza völgyén 48,500 fo­­lyó-és vagyis 12 mértföldnyi új töltés készült; a teljesített uj átvágási munkálatokkal pedig a folyam hossza ismét 9 mértfölddel rövidült, vagyis a jelenleg már foganatosított rövidítés 42 V* geogranhiai mértföldet tesz, s igy a Vá­sárhelyi terve szerinti rövidités kétharmadá­nál már többet elért. Ezen érdekes jelentésből mely a gyűlés jegyzőkönyvében egész terjedelemben fog vi­lágot látni — azok megnyugtatására, kik ed­dig a töltésezési rendszer által a folyam emel­kedésétől tartottak, érdekesnek véljük az ezen kérdésre vonatkozó részletet közleni. „A lefolyt évhez mint emlékezetes esemény csatlakozik a mindjárt September elején tartó­san beállott rendkívül alacson vízállás. Ugyan­is a Tisza folyónál irányt adó magas vízállás volt 1830-ban s ezen vízálláshoz voltak szab­va töltésmértékeink; 1853 és 1855-ben azon­ban ezen magasságot jóval haladó árvizeink voltak, s általában lehet állítani, hogy 1842 óta mindig bő vizeink voltak s oly tartós ára­dásaink, hogy némely évben a legkisebb viz is 0 fölött 14 láb magasságot mutatott, elany­­nyira, hogy a folyó fenékemelkedéséi él a vi­dékeken koronkint aggodalmas fölemlítések voltak észrevehetők. Legkisebb vizeink ellen­ben 1834 és 1842. évben voltak. A­mint a fo­lyamon a múlt év folytán hajókázási akadá­lyok mutatkoztak, tisztelettel alulírt vizsgála­tokat létetett, később legfelsőbb rendeletre a folyóvonal számos részein hydrometri­us mé­rések történtek. Ezen vizsgálatok eredménye a legmegnyugtatóbban ütött ki, mert a folyó minden részén, daczára a kis víznek az 1842- dik évben az általános vízfixírozáskor talált és följegyzett mélységek nemcsak jelenleg is megvannak, sőt több száz profilok összeha­sonlítása után bizton állítható azon tény, hogy a folyó medre az utóbbi években inkább mé­­lyedett, semmint emelkedett volna, — ezen mélyedés szembetűnőbb mértékben tapasztal­ható folyóvonal alsóbb szakaszában. A nov. és dec. havi száraz fagyos napok következté­ben a folyam eddig hallatlan csekély állásra jutván, hogy ezen nevezetes körülmény tudo­mányos szempontból fölhasználható legyen, ezen kis vízállás T.-Ujlaktól Titelig s igy 160 folyammá­r föld hosszban az összes tiszai mér­nöki személyzet által január hó 14-én egy nap alatt fixíroztatott. Az eredményből jelenleg csupán azon megnyugtató körülményt emeljük ki, hogy daczára azon ténynek, hogy a fo­lyamnak hosszú szakaszain a jelenlegi kis vízállás le A 12 lábbal kisebb az eddigi ismert legkisebb vízállásnál a halózathoz szükséges víz mégis megvolt, s általán az eddig följelölt mélységek meg­voltak, mi csalhatlanul bizo­nyítja azon fölemlített állítást, hogy a folyam az utolsó évtizedben mélyedett inkább, sem­mint emelkedett volna.“ A jelentés javaslatai véleményadás végett választmányhoz utasittattak, melynek tagjaiul Lónyai Menyhért, gróf Andrássy Manó, Szányi János, Fráter Pál, gróf Szapáry Gyula és Ér­­kövy Adolf neveztettek. A mártius 12-ki tanácskozmányban felol­vastatott a tiszai kölcsön ügyében meghatal­mazottak végletes jelentése; szintén fölolvas­tattak annak mellékletei is, s különösen azon kölcsönszerződési okmány, mely a kereske­delmi miniszter és a bank közt negotiált 8 mil­lió — de három év múlva 15 millióig­ növel­­hető — s záloglevelekben adandó kölcsönt illeti. Ezután Lónyay Menyhért és gróf Andrássy Manó ezen tárgyra vonatkozó részletes szó­beli előterjesztést tettek, mire közakarattal köszönet nyilváníttatott a tiszai kölcsön ügyé­ben meghatalmazottak egy egész éven át foly­tatott erélyes működéseiért, a jelentés pedig a kiküldött választmányhoz azon czélból téte­tett át, hogy tekintetbe vévén a kölcsön ter­mészetét és a társulatok viszonyait, ezen fon­tos tárgyban véleményes előterjesztést s az al­kalmazást illetőleg, formulázott javaslatot ké­szítsen. BAJZA JÓSZEF emlékezete: Mártius 5-kén tétettek örök nyugalomra egy jele­sünk tetemei. Bajza József neve állott ezúttal a ko­porsón, a halál müve felett — de ugyan e név áll számos mű felett, melyre a halhatatlanság tart jogot, — mert a nemzet nem fog többé megfeledkezni jele­seiről. Az esemény nem volt váratlan. A nemes kebel, a szilárd jellem és kitűnő ész irodalmunkra nézve ez­előtt több évvel veszett el. Aztán elfásultunk a fájda­lomra nézve, s megszoktuk a panaszokat „jeleseink korán elhunyta“ felől. Meglepetésünk csak e szavak­ban foglalható össze : Még ez is hátra volt! Még kö­szönettel tartozunk mostohánknak, a sorsnak, hogy e becses életpályának felét irodalmunk számára fenha­­gyá. Mintegy kilenez évig volt mind testi mind lelki tehetetlen állapotban, — tizennyolcz évet tölte el éle­téből, mig neve az irodalmi pályán feltűnt; — s ez ötvennégy évből huszonhatot az irodalmi tevékenység foglal el. Pályáját dicsően fejezte be, működését siker s a nemzet közbecsülése követte — se kalmári szá­mítás után mit kívánjon tőlünk sírjára és emlékeze­tére. A maga kora gazdagon jutalmazta őt. Mert az Igazság a nemzeti irodalom ügyében oly ékesen szólt, a haza megjutalmazta őt a figyelemmel, melylyel mint valamely oraculum szavain csüngött, s szavaiból köz­véleményt csinált; irodalmi táborozásaiban elég nagy­lelkű volt a közönség, hogy mindig neki adjon igazat; szilárd jellemének szép lelkének jutalmazásában sem volt fukar, — dalaiért koszorút, eszméiért közbecsü­­­lést nyert. Vagy szorgalmát, kitartását kérditek ? — hisz ő csak kötelességét teljesítette, s a munka önma­ga jutalmazza magát! De bármennyi elismerés, közbecsülés jutalmazta őt életében, az ő saját kora nem fogta fel Bajza műkö­désének egész fontosságát. Nem tudták, hogy irodal­munkban oly fontos szerep jutott neki, mint bárki másnak, s hogy ő egyike irodalmunk alapítóinak. Csak a bevégzéskor tarthatunk egész szemlét a pálya felett; az egykorúaknak erre igen szűk látkörük van. Bajza pályája felett nem szorultunk rá, hogy szoká­sos, hízelgő emlékbeszédet tartsunk. Azon ritka em­berek közé tartozik, kikre a szigorú bírálat dicsérő beszéd, s kik iránt ha sokban igazságtalan volna is, maga az irigység sem volna képes néhány nagy ér­demet elvitatni Legyünk hát iránta igazságosan szigorúak, iránta ki egész pályáján az igazságot nem hogy rettegte volna, hanem mindig azt követelte. Hittelenek vol­nánk emlékéhez, ha nem azt emelnék ki főérdemként, mely meggyőződésünk szerint legfőbb érdeme, s a helyén kívül való magasztalás által őt és életét hely­telen világításban állitnák a közönség elé. Igen fiatalon, 18 éves korában (1822—23) lépett­­fel először verseivel, melyek a Kisfaludy küzönség alé. Kis. szeli'* 1 ,i„i„­ ban kerültek közönség elé. Kis, szelve dalai megtet­ték hatásukat. Több verse let* ))Világi énekeké. De a könnyűség, külső csic, szabatosság daczára tévedés Bajzának főérdemét lyrai költeményeiben keresni. Csak kis mértékben volt megáldva a költészeti meg­testesítő tehetséggel. Sőt épen ellenkező törekvést lá­tunk dalaiban — elmosódó bizonytalanságot, s kör­rajz helyett színeket. Verseiben szerette az uj szava­kat, az uj összetételeket — ezeket feltűnő gyakorlott­sággal használja verseiben, prózájában pedig csak ritkán. Neologismusi hajlamai leginkább verseiben tűnnek ki. Az uj szavakat pedig minden nemzet, több­nyire elvont fogalmakra készítettük. Nyelvünknek nagyobb szabatosságot igyekeztünk adni, hogy a tu­dományos, elvont fogalmak meghatározására alkalmas­ legyen. A concret fogalmakra minden nem­zetnek vannak szavai. A költői nyelv tökélyesítésére mit sem használnak az új szavak, — mert a költé­szetben abstractio helyett concret fogalmak kellenek, és körülírás, definitio helyett képek. A költői epi­­thetonok s összetételek festésre, és nem definitiora valók. Bajza verseiben azon diluált képek, melyeket s tájakról s lelki állapotokról ad, e megfordított hasz­nálatból veszik bizonytalanságukat. A mi hiba van versei szyljében, úgy hisszük, innen származik. Versei, a maguk korában könyvdek, egy­szerűek valának s könnyen terjedtek el. De a köny­­nyedség sokkal nagyobb világossággal párosul pró­zájában , fejtegetéseiben. Bajzát igen mérsékelt és józan nyelvújítónak ismerjük prózai műveiben. A­­ gyors folyékonysággal hibátlanság és szabatosság, a könnyűséggel határozottság párosul. Szylje oly vilá­gos mint az ész, mely napként világítja meg tárgyát. Prózája jóval meghaladja kortársaiét, sőt egyes oly­­­kori idegen kifejezést be nem számítva, ma is Példá­nyul szolgálhat. Irt egy két prózai elbeszélést,­­ néhány történeti életrajzot. Ezekben előadása feszesebbnek, kereset­­t­­ebbnek tetszik, mint fejtegető előadásaiban. Továbbá­­ életrajzaiban eszményitési­g törekedett. Ez eszményi-i­ségét pedig nemcsak a formában kereste, hanem át­­t vitte a históriai tárgyra, ésannyira, hogy nem is esz­­­­ményileg felfogott arczképet, hanem csak általános körvonalakat látunk bennök. Két egymástól igen kü­lönböző természetű­ hiányt látunk azokban. Egyik, hogy azon erősebb árnyalatokat, határozott jellemvo­násokat nem látjuk rajtuk, melyek a szellemi alakot a maga valóságában állítják elénk ; másik, hogy ez életrajzok nem annyira lélektani tanulmány szem­pontjából készültek, mint inkább buzdító példányo­kut. Ez utóbbi hiányt szándékosnak kell hinnünk, s nem annyira a tehetségnek rónunk fel, mint egy ural­kodó irodalmi eszmének. Ezen eszme tan volt 1830 körül és azután sokáig. Plutarch görög és római hősei voltak a példányok, melyek mintájára az újkori hősök elénk állíttattak. Bajza nem hagyott fel mélyebbre ható analysiket, terjedelmes aesthetikai értekezéseket. De analysáló tehetsége és nem szélesen kiterjedő, de alapos isme­retei számtalan harczaiban mindenütt kitűnnek. Két aesthetikai tanulmányát azonban meg kell említnünk. Egyik az „Epigramm Theoriá­ ja, mely első kísérlete volt a kritika terén — másik töredék eszmék a re­gényről. E kivételek közöl az előbbi, mely az 1828-diki „Tudománytár“-ban jelent meg nem annyira alapos­sága és helyessége által tett nagy benyomást kortár­saira, habár e tekintetben is nagy figyelmet gerjesz­tett, mint inkább azon függetlenség által, melylyel a fiatal 24 éves író, saját neve alatt, minden hímezés nélkül ki merte mondani ítéletét, némely nagy tekein­­ télyek ellenében. A mostani olvasó elég szerénynek fogja azon értekezést találni — legfeljebb stülje lepi­k­­ meg; — de az irodalom akkori állapotában túlszigo­­r­­únak tűnt fel, s tollbarcz lett a következése. s Lujza a Lessing iskolájában képezte magát a köl­­­­tészet elméletében — s a német és a szokásos latin irodalmon kívül úgy látszik csak hazánk saját kora­beli irodalmát ismerte. A magyar nyelv elméletével s ez alatt ismeretekkel fölfegyverkezve indult az iro­dalmi tevékenyebb pályára. Gyakorlati iskola volt neki Kisfaludy Károly baráti köre, melybe mindjárt első föllépésével be lön avatva. E körben az a szokás lett uralkodóvá, hogy tagjai egymás műveit teljes őszinteséggel, és gyakran teljes szigorral bírálták. Maga Kisfaludy Károly a legjobb példát adta saját művei felett és kíméletlen ítéleteket mondott. Ez magában sok, igen sok volt az akkori patriar­chális irodalmi korban, melyet megelőző években Berzsenyi örökre sebezve érzé magát a Kölcsey kri­tikájával. Kazinczy, a fáradhatatlan ébresztő inkább buzdítni szereté a hivatottakat, hogy ujonczokkal szaporítsa az irodalmat. De habár a Kisfaludy köre tovább ment a szigor­ban, még mindig csak zárt körben folyt a birálgatás s csak olykor olykor jelent meg elszórva egy-egy tü­zetes bírálat. Kisfaludy Károly az „Aurora“ és vele szépirodal­munk egy uj korszakának alapítója meg akará ala­­­­pitni a kritikát is. E czélra főként Kölcseyvel szövet- i­kezett é s 1826-ban volt megindítandó a „Kritikai Lapok“ at. De a terv kivitele későbbre maradt. Az említett évben „Élet és literatura“ czim alatt Szemere adott ki egy uj folyóiratot, melyben Kölcsey tetemes részt vett. Több egyes kritikai czikk jelent meg 1830-ig, de egy folyóirat se volt, mely határozott elveket képvi­selvén, határozott jellemmel birt volna a kritika sike­­res vitelére. Az irodalom azonban folyvást nagyobb terjedelmű­ kezdett lenni; hivatottak és hívatlanok nagyobb számmal kezdők magukat könyv- és czikkirásra adni, s a patriarchális, baráti kritika és egyes­­ czikkek többé nem voltak elegendők a kritika képviselésére. Mindenki érezte a rendszeres kritika szükségét, de azok közt, kik legjobban érezték, érezték azt is, mennyi kellemetlenséggel fog járni. —­ Egy­részt a

Next