Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)

1858-04-02 / 2443. szám

57-2443. 9-dik évffolyam.PESTI NAPKre Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása : Egyetem-utcza 2-dik szára, 1-ső emelet. Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentétlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-atera, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési Vidékre, postán Évnegyedre . ... 6 frt pp. Félévre..........................11 frt pp. feltételek: Pesten, bálhoz hordva: Évnegyedre . . 5 frt pkr. pp. Félévre . . . 9 frt 80 kr. pp. HirdatmAnirib' dva ■ 6 hasáb, petitsor 3 szőri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij Üli UCHlIPlIj vn Ulja » külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. 1858. Péntek, apr. 2. Elő(Ucési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára: Vurilirt ). . , „ (helyben 5 frt. , , Shonanokra . . ., „ „ , Janiná ) ‘ (vidékre 6 Április ) . . . Ai.onap. September s ^helyb. 0 f. 30 kr. (vidékre 11 frt. A ,,Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, apr. 2. Tájékozás. (Fk.) A politika az utolsó napokban kifejtett erőmegfeszítés után pihen — nem babérjain ugyan, mert ezekre még nem igen tehetett szert, hanem csak pihen, talán hogy nj ezőt szedjen a készülő tusákra. E perezben mindennek a legbékésebb színezetje van; az angol lapok dicsérik Pelissier tábornagyot, és Pelissier tábornagy áldomást iszik az angolok egészségére; az angol lapok magasztalják a franczia császár bölcseségét, s a francia lapok magasztalják az angol lapok bölcseségét. Napóleon császár hallani sem akar arról, hogy Angliával valamikor viszály volt, s Anglia fővárosának központja, a régi londoni city, ünnepélyes lakomát tervez az új franczia nagykövet méltó fogadására. Ha a paradicsomban is diplomaták vannak, ott se élhetnek nagyobb békességben s egyetértésben, mint most a csatornán inneniek és túliak. De talán még sem szerénytelenség ily körülmények közt azt kérdezni: várjon az európai állapotok igazolják-e ezen rózsaszínű hangulatot?. .. Tartsunk rövid szemlét a függőben levő kérdések felett! Mi okozta az angol-franczia viszályt? Hogy Anglia Francziaország kedvéért nem akarta törvényhozását megváltoztatni. Ez most sem történt; bizonytalan hallomás szerint Bernard fölmentetése esetén, a törvényhozás módosítása talán indítványoztatni fog. Tehát csak indítvány, s ez is csak talán? Hát ha az indítvány megbukik ? Ha nem a törvényhozás módosul, hanem a minisztérium ?... A helyzet tehát ezen irányban egy cseppet sem javult. A két nemzet keblében újra felébredt régi gyűlölség pedig még folyvást magasra emeli fejét, s nem fogja azt oly könnyen, s a diplomatia parancsszavára ismét nyugalomra hajtani. A párisi conferentia néhány hét múlva talán összetépend; azt mondják, hogy az egyetértés minden főbb kérdésre nézve helyreállt; nem hisszük,hogy ez oly feltétlenül igaz! Talán eretnekségről fogunk vádoltatni, hanem azért mégis kimondjuk, hogy a diplomatia - ha az elvek az érdekekkel összeütközésbe jönek — amazokat im ezeknek száz eset közül kilenczvenben áldozatul szokta hozni. Eddigelé Francziaország és Ausztria a conferentiának két ellenkező sarkát képezi .• Francziaország mindenben egyet fog érteni Ausztriával, ha kilátása van, hogy a Londonban elvesztett támaszt Bécsben újra feltalálandja, s Ausztriát szükség esetén ellensúlyul használhatandja Nagybritannia ellenében; de ellenszegülését folytatandja, ha ilynemű várakozásainak teljesülését nem remélheti; ily esetben az unió ismét remek eszme leend, a Dunahajózási szerződés mit sem fog érni, stb. Ezért késkedik Francziaország a fontosabb kérdésekre, példa Dunahajózási szerződésre nézve nyilatkozni Tehát az egyetértés ez irányban is csak feltételes ! Törökország ügyei teljesen zavarosak , senki sem tudja, mi lesz még belőlük. Legújabban azt jelentik, miszerint Montenegróban még támadási bábomra is készülnek , anélkül, hogy az ember tudná, honnan veszik erre nemcsak a bátorságot, hanem a pénzt is. Az osztrák sajtó inspirált része mindig hangosabb vádakkal áll elő Oroszország ellen, s Oroszország lapjai nem oly túlzók a szerénységben, hogy e szemrehányásokat hallgatva zsebükbe dugnák. Hanem mégis van ám különbség a két hatalom ellen felhozott vádak közt! Az orosz lapok Ausztria szándékait gyanúsítják, míg az ellenfél Oroszország tetteiről úgy vélekedik, hogy ezek nem mindig az őszinteség és loyalitás színvonalán állnak; ez utóbbi állítás mellett legalább valószinűségi okokat fel lehet hozni, míg a szándékokat csak az bírja megítélni, ki „a szíveket és veséket“ látja. E polémia napról napra szenvedélyesebb jellemet ölt, s ma hónap a journalistika területéről a diplomatiaira át fog csapni; tehát e tekintetben is a bonyolódás sokkal nagyobb valószínűséggel bír, mint a gyors és alapos megoldatás. Még soká folytathatnék szemlénket, — az eredmény mindegyik kérdésre nézve ugyanaz leend, kivéve talán a dán-bolsteinit, mely talán mégis ki fog egyenlittetni, melytől azonban soha senki és semmi körülmények alatt komolyabb bonyodalmakat nem várhatott. — A többi európai kérdés megoldása még ugyanazon kétes homályban dereng, mely már két év óta tart, s melyről mindeddig nem tudjuk, hajnalt jelent e vagy pedig alkonyatot. S a diplomatia e perezben mégis igen derült képet vág... Miért ne ? Az ünnepek küszöbön állnak, s ily perezben megfeledkezik mindenki a köznapi gondokról, megfeledkezik a hitelező kétes követeléseiről, meg az adós fizetetten tartozásairól, s a diplomatia, — a megoldatlan kérdésekről! Békés Gáspár pályájához és Balassa Bálint erdélyi fogságához adalék. I. Kornyáti Békés Gáspár, Fogarasföldének örökös grófja, Báthori Istvánnak, Erdély fejedelmi székéért versenytársa, nem volt silány, nem volt középszerű emberke; távairól sem volt oly gonosz, oly kegyetlen, minőnek öt Báthori kanczellárja Forgács Ferencz nagyváradi püspök hirdeté vala. Bécsben úgy mint Konstantinápolyban őt másnak ismerték , s kit halála után Gálfi János ártatlannak mondott, kire Gyulai Pál őszinte tisztelet értelmével tekintett, s ki végre szolgálatát felajánlotta versenytársának, és ennek hűségében halt meg , arról amúgy hebehurgyán ne hozzon kárhoztató ítéletet a történetíró; szabadságában állván egyébiránt ennek, sőt tisztében, mint hiszem, kettejük közöl Báthorinak nyújtani a koszorút. János Zsigmond 1570. dec. 15 -én Békési Gyula-fehérvárról következő levéllel indította Albert rajnai pfalzgrófhoz és mindkét Bajorország herczegéhez : „János, fia néhai fenséges Jánosnak, Magyar-, Dalmát-, Horvátországok stb. királyának, Isten kegyelméből Erdélynek és Magyarország részeinek fejedelme. Méltóságos fejedelem, őszintén kedvelt barátunk urunk. Üdvözletét és bármely vállalatainak szerencsés sikert. Indítottuk méltóságos uraságodhoz teljes utasítással őszintén kegyelt hívünket, nagyságos kor- Dgáti Békés Gáspárt, főkamarásunkat, tanácsosunkat és követünket, bizonyos és súlyos dolgokban, melyek személyünket illetik.“ Kérjük tehát nagyon mosuraságodat, tessék ezen követünket kedvezőleg fogadni, annak, mit, mondó leszen, kétségtelen hitelt adni, és irántunk való hajlamát szeretettel nyilvánítani, mit részünkről mi, ha Isten is úgy akarván, életben maradandunk, i igyekvők leszünk kegyesen megköszönni. Éljen minél jobban, kívánjuk. Kert városunkban, Gyulafehérvárban, december 15 dik napján, az Urnák 1570-dik esztendejében. Méltóságos uraságodnak barátja János fejedelem stb.“ Előttem fekszik e levélnek — magában értetik hogy deák — eredetije, melyet tudtomra közzé még nem tett senki, s melyre Szamosközi István, Bocskainak udvari historiographusa, nem mulasztotta el feljegyezni : „házasság dolga felöl küldötte volt Békést.“ Úgy van, a Maximilián és János Zsigmond között, Békésnek közbenjárásával 1570. aug. 16-án Speyerben kötött szerződéshez képest, Maximilián bajor sógorának, Albert herczegnek valamelyik leánya, névszerint Mária, az idősbik, fogott volna János Zsigmondnak hitvesül jutni, s Békés, nem ugyan dec. 15-kén, az oklevél keletkezésének napján, de tizenegy nappal később, december 26-kán indult útnak, urának nevében háztaz nézni. Későn, mert Mária ekkor már Károly főherczeggel járt jegyben. Albert herczeg még július 8-kán, tehát jóval ama szerződés kötése előtt, Rómából ismeretlen kéztől értesítést vett a császár szándékáról s figyelmeztetést egyúttal, hogy a czélzatot talán legbiztosabban az áltás háríthatná el magától, ha Maximilián másik sógorának, a clevei és jülichi fejedelemnek leányát, Sybillát, ajánlja a magáé helyett pótlékul. A herczeg meg volt lepve a hir által, s hitelességét is kétségbe vonta, mert csak imént találkozott a császárral Prágában, s az egy szócskával sem érintette a tárgyat. De September 3-kán kelt levelében Maximilián csakugyan kinyilatkoztatta, mint intézkedett legyen Mária jobbja iránt. E házasság — ha a herczegnek — fő támasza azon szerződésnek, melyet elvégre sikerült egy veszedelmes ellenséggel köthetni, s mely általa fenn fog állani, nélküle meg fog bomlani. Juttassa eszébe Albert Ferdinánd császár példáját, ki szintén egyik leányát a későbbi florenczi hgnét akarta János Zsigmondnak * *) nőül adni. Nehézségeit a vallás iránt némitsa el azon körülmény, hogy a hgnő számára vallásának szabad gyakorlata már ki van kötve. Albert beleegyezésétől függ az összes kereszténység közjava, nyugalma. — Nővéréhez, Annához , adott külön levélben reményt látszik táplálni Maximilián, hogy ezen házasság által a vajda talán megnyerethetik a katholikus egyháznak; s másnap — sept. 4-én — ismételve olyas választ kér a herczegtől, „mely a számos évek óta áhítozott czért a kereszténységgel megközelitesse elvégre.“ *) *) Hurter, kinek kivonatából ismerjük e levelet, azt írja ugyan : „Johan Sigmunds Vater“, de Hurter oroszul olvasott, mit a herczegnek alább következő válasza bizonyít, nem is említve, hogy köztudomásra Johanna főherczegnőt Ferdinánd két ízben is nőül igértette János Zsigmondnak. *) Hurter, Geschichte Kaiser Ferdinands und seiner Aeltern, Schafhausen, 1850,1, k 162. September 8-kán a bajor herczegnek következő válasza indult útnak : „Hogy a török császár ezen házasságot s a rajta sarkalló békekötést megizlelhesse, az nem látszikravalószinlnek előttünk. Ha pedig innen okot merítene magának Erdély erőszakos elfoglalására, mily nyomorúságra jutna leányunk e házasság következésében, mily kárt vallana az összes keresztyénség miatta! És tegyük fel, hogy ingatag ember lévén az Erdélyi, újból a törökhöz pártol, mily helyzete volna akkor leányunknak a pogányok és istentelen eretnekek közepette, kiktől hemzseg tudnivalóképen ama tartomány. Felséged tudja, minő átkos eretnekség az unitáriusoké, harapódzott el lakosai között, mely reá, az Erdélyire is elragadt; tudja, hogy azok dicsekednek s joggal dicsekedhetnek, miszerint átkos tanuk és az alkoran között parányi különbség is alig van. Aztán, rabszolgájának mondja a török császár az Erdélyit; arról pedig nem is szólok, hogy ama tartomány módfelett miveletlen, hogy ő, az Erdélyi, nem örvend a legtisztesebb származásnak, hogy teste egy nagy betegség. S ily istentelen viszonyok, ennyi és ilyetén nyomorúság közé taszítsuk én és hitvesem leányunkat ? Felséged ugyan kilátást nyit nekünk, hogy a kedves gyermek nem fog a kath. hitvallás gyakorlatában megháboríttatni; de mi ezt lehetetlennek tartjuk , mert találkozhatik-e emberséges, akár egyházi, akár világi katholikus, ki nem vonakodnék efféle emberek között maradni? Való igaz, hogy boldog emlékezem Ferdinánd császár idejében neki, az Erdélyinek, felséged egyik nővére igértetett hitvesül; de akkor még egészen más volt mind az ő állása, mind országáé. Akkor a török még nem volt oly gyilkos szomszédja Erdélynek, mint jelenleg; akkor ő, az Erdélyi, még fiatal volt, vallásában még nem olyannyira elvetemedett, a tanácsosok, kik környezték, lisztesebbek voltak s egészségi állapotra is elütött a jelentől, akkor még más, még jobb kormányhoz lehetett remény.“ *) Maximilián ugyan Speyerből sept. 30-án sógorához adott újabb levelében reményét fejezte ki, hogy a tárgynak nyugalmasabb átgondolása után majd más véleményben leszen a herczeg, de szint ekkor a császárnak testvére, tehát Máriának anyai nagybátyja, az akkor harminczegy éves főherczeg, Károly is fellépett mint kérő s a bajor sietett leánya kezének odaígérésével. így jön Mária a stájer Károlynak jegyesé*) Hutter az id. b. 581—584. II.vé s a szentszéktől nyert engedély után nejévé, igy I lön az unitárius erdélyi fejedelemnek szánt ura II. Ferdinándnak anyjává s azon befolyása által, melyet fiára gyakorlott, az ellenreformétúrnak előbb Stájerországban s a kapcsolatos tartományokban, majd az összes monarchiában nagyobb kisebb fokig eszközlője. A bajor herczegnő eljegyzése csak januárius végén jutott Békésnek, midőn az akkor Prágában volt császárhoz érkezett. S ez most, mint ama római ismeretlen óhajtotta, csakugyan másik unokahugát, Sybillát, a clevei fejedelem leányát ajánltatta János Zsigmondnak , kit egyébiránt rútnak s a németen kívül más nyelvet nem értenek irt le hallomás szerint a követ. **) Ezen házasság bekövetkezésének reményében cseréltettek ki Prágában a múlt évi szerződést megerősítő oklevelek s adta ki Maximilián Bécsben 1571. mártius 1- én abbeli kötelezvényét, hogy azon esetre, ha János Zsigmond vagy örökösei Erdély birtokától elejtetnének, — értsd : ha a német császárhoz állásuk miatt a Porta haragjának súlyát érzenék — Oppelnt és Ratibort Sziléziában nyerjék kárpótlásul. Négy nappal utóbb, 1571. januárius 14-én, az utolsó Zápolya életének véget vetett a nehézkór. SZALAY LÁSZLÓ: Takarékpénztár Tokajban. A napokban igen érdekes vidéki levél került kezünkbe, mely egy Tokajban felállítandó takarékpénztár ügyét sok tárgyismerettel s igen helyes szempontból alaposan fejtegeti. Az eszme nálunk annyira új, a tárgy oly szokatlan és meglepő, hogy ily véletlen megpendítése és felettébb vonzó tárgyalása, körünkben nem csekély figyelmet gerjesztő. Lám, mit rövidlátó szemeink itt helyben észre nem vettek, azt mások 20 mértföldnyi távolból látták meg. Hiába, ilyen az előretörő gondolkodó szellem, a kutató ész messze tájakra is kiterjeszti jótékony gondoskodását. Amennyire a hazafias felhívás egyszerű de alapos vonásaiból kivevők, a derék tervező nem puszta hozzávetésre, üres combinatióra vagy holmi légből kapott ingatag alapra fekteti terve helyességét, hanem elégeszélyesen a tények és számok hatalmára, az országszerte ismert üdvös eredmények erejére támaszkodik. Alig ismerünk korunk újabb időben keletkezett közintézményei között a takarékpénztáraknál jótékonyabb hatású vállalatot, mely annyi nemes czélt egyesítene, mely észszerű vezetés mellett oly roppant eredményhez nyújtana biztos kilátást Itten a gazdagabb osztály néha halva fekvő tőkéje, a szegényebb nép fillérje mellett, haszonlhtólag, biztosan elhelyezhető honnan nyomasztó körülmények és válságos viszonyok között, a zavarban lévő földmivelő, iparos és kereskedő legrövidebb úton gyors segélyt és gyámolítást nyerhet. A takarékpénztárak organizmusa már magában is szelídebbé tenné azon nyomasztó uzsorát, mely vidékünkre, — hitelintézetek teljes hiánya miatt, — érezhetőleg nehezedik. — Szerintünk egy váltóüzlettel czélszerűen egyesített takarékpénztár, egyike a legszebb jövőjű és jövedelmező vállalatoknak. Tudtunkra ezen takarékpénztár, 300 db 100 frtos részvényekre lenne alapítandó, mely czélra már a Szepességen 150 darab aláíratott. Megrendült gazdászati viszonyainkat s borkereskedésünk rendszeres sülyedését tekintve, ezen vállalat mielőbbi létesítése a Hegyaljára nézve annyira fontos, az ügy gyors befejezése annyira kívánatos, sőt jelenleg égető szükség, miszerint mi egy perczig sem kétkedünk, hogy a még hiányzó 150 részvény körünkben mihamarább alá fog íratni. Tokaj kedvező geographiai fekvése, már rég használható vízi utas, s épen munkában lévő vaspályája által okvetlenül oly fontos szerepre van hivatva,minőre őt az előttünk fekvő hazafias felhívás jogosan rendeltetve lenni hiszi. Hazai takarékpénztáraink nyilvánosan közzé tett múlt évi eredményei általában annyira kedvezők, hogy a legcsökönösebb kétkedők is elég buzdító ösztönt nyerhetnek, ha egy vagy más intézet működését alaposan megszemlélik. Az eszme meg van pendítve, a tárgy elég fontos és méltó, hogy komolyan gondolkozzunk felette.— Szakavatott és lelkiismeretes kezelés mellett a kedvező siker el nem maradhat, most csak rajtunk áll, hogy az ige testté váljék. II. Jelentés a kisdedóvó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesületnek f.é. martius 12-kén tartott közgyűléséről. (Jegyzőkönyvi kivonat). L A titkár távollétében Ney Ferencz bízatott meg a jegyzőkönyv vitelével. N. Az int. igazgató és helyettes pénztárnok Ney Ferencz évi jelentéséből kiderült, hogy 1) az egyesület 1857-ki bevétele 1660 ft 17 krt, kiadása 1642 frt 30 krt jön, s hogy a jótékony adományok csak 16 frt 2 krra emelkedtek; 2) új alapítók (100 p frt tál) lettek gr. Andrássy Manó és V e sze re NI. János urak; hat éves gyámolító tagokul (6 pártjával) aláírták magukat a következő t. ez. urak : Kessalka János, Sánthó Károly, Magyar Mihály, Bellaagh József, Böszörményi László, Erdélyi József, Graefff József, Kovács László, Peregriny Elek, Szabóky Adolf, Széhes Mihály, Sztankovánszky Imre; a rimaszombathi kisdedóvó egylet pedig 3 évre évenkénti 10 pártjával. 1858-tól fogva legújabban két alapitó, u. m. sárdi Somsich Pál és Weisz Bernát Ferencz s öt gyámolitó, t. i. Arányi Lajos, Glatz Ede, Glatz Ferencz, Koppély Fülöp és Ullman Adolf urak lettek az egylet tagjaivá. 3) Az egylet vagyonát teszik 7700 pfrtnyi kamatozó és 6700 pfrtnyi utóbbi időben nem kamatozott tőkepénz ; ezenkívül 17 kétes alapítvány (1700 pfrt értékben) és a 16,000 pfrtra becsült intézeti épület, melyen azonban még 4891 pfrtnyi teher fekszik. Az egylet könyvismertetés. Azon pályamunkák közt, melyeket a magyar akadémia legelső elnöke, boldog emlékű gróf Teleki József iránti kegyeletből, a közelebb múlt József napjára tett ülésében koszorúzott meg, olvastuk e lapokban felemlíttetni „Pestbuda vidékének földtani (geológiai) leírását“ Dr. Szabó Józseftől, mely 300 p. írttal jutalmaztatott, akadémiai tag Nagy Károly alapítványából. E mű örvendetesebb terménye irodalmunknak, hogysem ismertetését mellőzni vagy csak halasztani is lehetne hazánk és a tudomány elleni bűn nélkül, annak ki tartalmával megismerkedett. Kettős kötelességemnek kívánok tehát eleget tenni, midőn ezen kéziratot, melynek bírálatával magam is megtisztelve valók akadémiánk részéről, róla igy szerzett ismeretem nyomán, azolvasóközönségnek felmutatom. A rövid, de minden tekintetben kitűnő munka, ezen **) Forgács Ferencz, rerum hung, suiemporis Commentarii, Pozsony, 1788, a 630 lapon.