Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-23 / 2485. szám

mérő, egy líra 22% pkr lévén, ausztr. mérőre vive, tehát a búza felső ára Livornóban épen 5 pft. Ez ösz­­szeállított ellentétes hír azt bizonyítja, hogy sem a bajor Pfalzban, sem Marseilleben, s miután innen kellett volna állítólag betódulni, tehát egész Fran­­cziaországban sem, sem végre Olaszországban nincs gabonabőség. Londonban máj. 13-áról jött hír szerint eladatott árverelés szerint 612 bál manilla kender, többnyire emelkedett árakon, jó közép minőségű­ 26 — 30 font sterlingével, 80 bál vegyített barna s fehér 24 rit st. 602 bál sunni valamivel alább. Mostani ára a mami­­énak 23—46, tiszta rigainak 30—32, — bolognai­nak 36, olaszországinak 33—38 font sterling. — Len­mag quartere 1 egész schillinggel emelkedett, külön­­féle minőségű 54—57, 6 schillingig menvén. Hasonló emelkedés van a jobbféle repczénél, mely minőség s termési hely különféleség szerint 40—60 schillingig megyen. KÜLFÖLD. Angolország. Az angol felsőház május 18-ki ülé­sében lord Lyndhurst 1400 fővárosi lakos által aláirt petitiót nyujta be az eskubill Ügyében s indít­ványozó, hogy az alsóház észrevételeit a felsőházi módositványokra máj. 31-ken vegyék tárgyalás alá. Derby gróf jelenté, hogy pénteken egyheti szünidőt indítványoz a pünkösdi Ünnepek miatt. Az alsóházban jelenté az elnök, hogy az eskübilm­­nek a f­elsői házzal értekezlet útján való tárgyalására ezen időpont van kitűzve. Kinevezték a bizottsá­got, melynek tagjai azonnal a festett terembe men­tek, mint az értekezlet helyére. Több kérdésre a kincstár­ban ez a t­­ ór­a kijelenti, hogy a Canning által valóban kiadott oudei kiált­ványból egy példány sem érkezett, sőt arról sincs bizonyos tudomása, hogy e kiáltvány valóban kibo­csáttatott , bár nem kétli. Szombaton 3 magán­levél érkezett lord Canningtől, de egyikben sincs felvilágo­sítás a kiáltványról. Palmerston Vernon Smith nevében, ki távol van, szintén kijelenti, hogy az el­lenőri hivatal nevezett elnöke leveleiben sincs a kiáltványról szó. G. Pakington: egy Indiából most érkezett tiszt szerint csakugyan megérkezett a kiáltvány Indiába. Az iránt téved az említett tiszt, hogy a proclamatio Angliából vett utasításra ada­tott ki. Most a Cardwell indítványa tárgya­lását csötörtökre halasztók , más indítvány lévén előre kitűzve. Vivian indítványára az ülést csü­­törtökig elhalaszták a Derby-verseny miatt, mely­nek fontosságát azzal emelte ki szónok, hogy az mintegy az alkotmány kiegészítő részét teszi. N­a­­p­i­e­r Károly végre előterjeszti a hajóhad legénysége sorsát javító indítványait. Zsold­ fölemelése, előlépte­tési kilátás, vén matrózok nyugdíjazása által stb. akarja a hajóhadba belépést kecsegtetőbbé tenni. E tárgyban bizottság kinevezésére akarja megkérni a királynőt. Kérni módosítással elfogadták. A Derby-verseny Epsomban most minden napi kér­dést háttérbe szorít. Bajos megmondani, írja a Ti­mes, melyik fontosabb kérdés: a miniszteri krízis valószínűsége e, vagy e lóverseny. Május 19-dike dönti, lord Derby lova, a Toxophilite-e a legfutósabb ló Angliában. Oly kérdés, mond a Times, melynek kedvező eldöntését a nemes lord a miniszteri tárczá­­nál is többre becsüli. — Az Orleans herczegné május 18-kán reggeli 5 órakor halt meg, mint irtuk. Rég gyöngélkedett, s halála csöndes volt. A Times megható szavakban ir felőle. Mennyien irigyelték úgymond, midőn Franczia­­ország trónörökösével egybekelt. Öt évvel utóbb, épen egybekelése évnapján, özvegy volt. S megint 5 év múlva menekülnie kell e gyermekeivel új hazájá­ból. A legbátrabb volt családjában az 1848-as febru­ári napokban. Hwang-Csung-Han, a két Kuang főkormányzó­ja s császári biztos a külügyekre nézve Kanton­ban, mint a „Pressének“ Hongkongból írják, fo­lyamodott a chinai császárhoz, hogy Pe-csing-csao, pénzügyi felügyelőt Gan-Huei tartományból rendelje mellé a barbárokkal folytatandó értekezések végett. Ki-In biztos is igy tön 1842-ben; az ügyes Hwang- Gan-Jon-t adatta maga mellé, s tulajdonkép­ez foly­tatta az alkudozásokat, a biztos csak pecsétét adta a szerződményre. Pe-csing-csaot igen ravasz embernek, ügyes diplomatának mondják, kinek már többször volt ügye az európaiakkal. A császár megadta a ké­rést. Az új biztos alkalmasint Ning-Poban találkozik az európai felhatalmazottakkal, miután mindnyájan észak felé utaztak. Tehát a jövő hónapban döntenek a béke és háború fölött (t. i. aprilban. E sorok mart. 30-kan keltek.) Marseilleből írják : a „Bombay Times“ Roberts tábornokot vádolja, hogy elhagyta illatni a kotahi sereget és vezérét Kur Singet 2 millió fonttal. Egy ihansii fejedelemnő lázadó csapatokat vezérel azon város ellen, hogy ott az angolokat megostromolja. Sir Colin Campbell két hadoszloppal nyomul a Ganges mentén Rohrb­undba, a­hol a lázadók ereje központosítva van. Gayaratban általános lefegyver­zés történt. Az „Englishman“ nevű lap azt kívánja, hogy a foglyokat mind végezzék ki. A „Bombay Ti­mes“ megbélyegzi e kivonatot, s Anglia közvélemé­nyére hivatkozik. A Kalkuttában volt matrózokat a santalok ellen küldték. Teheráni hírek szerint az orosz befolyás ott je­­lenleg nagyobb, mint valaha. Franczia­ország. A „Moniteur“ Montenegrót illető május 18-diki czikkének teljes szövegében se mond többet ez ügyben, mint a távirati kivonat mondott. „Azon sajnálatos összeütközések — úgymond — me­lyek a török csapatoknak a grahovoi területre való be­vonulását követték, a császár kormánya, és azon ha­talmak részéről, melyek hasonló szellemben csele­kedni sietnek vala, az ottomán kapunál uj lépések tételére adának okot. Zultán ő felsége kormánya ezen tanácsot követve, I. hó 14-dikéről a maga­biztosához s csapatai parancsnokához azon világos parancsot küldé, hogy az ellenségeskedéseket függeszsze fel. E szerint van ok annak föltevésére, hogy a hatalmak közös törekvésénél, s a török kormány által nyilvá­nított érzületnél fogva ezen ügy lehető leghamarabb békés megoldást nyerend­ő E szerint a hivatalos közlöny annak jelentésére szorítkozik, hogy a törökök hadi működéseiket meg­szüntették. Az még eddig csak hallatszik, hogy a Porta hosszas ellenkezés után abba is beleegyezett, miszerint a határszabályozás is munkába vétessék, (tegnapi tudósításaink szerint csak feltételesen.). A fényes kapu azonban ehez azon igen helyes észrevé­telt téve, hogy ő nem látja be, hogyan lehetne ez után a kölcsönös viszonyoknak tökéletes megállapí­tását elérni. Azt is kijelentette a „N. Z.“ szerint ezen­­kívül, hogy ezen határszabályozásnál egyedül az 1853-diki status quot lehet alapul venni.­­ Tudva van, hogy D­a­n­i­­­o hg annak idejében az európai hatalmakhoz intézett emlékiratában kifejtette , hogy Montenegro a jelen határok közt fen­nem állhat, s a törökök kell, hogy legalább egy kikötőhelyet enged­jenek át annak, környékestől együtt, így a mint most van, a kis ország lakosait el nem tarthatja, s a her­­czeg nem tartóztathatja vissza őket, hogy adandó al­kalommal rabló portyázatra ne menjenek. — Kitűnik innen, mily feneketlen azon békemű, melyhez Párisban hozzá fogtak. Az angol javaslat szerint a biztosoknak a helyszínén kellene a határjelölő vonalat meghúzni. Ezzel természetesen még az ki­mondva nincs, hogy a munkálat a párisi con­­ferentia elé terjesztendő s az által biztosítandó. Hogy Franczia­ és Oroszország ide törekesznek, nem szenved kétséget; azonban a dolgoknak nem egy új stádiumon kell még keresztül menniök, míg a dolog annyira megy, hogy egy, Európa által elismert déli szláv állam embryója készen lesz. — Párisban egyébiránt az a hir terjedt el, hogy D­e l­a r­u e urat, azon franczia emissariust, ki Danilo herczegnél a magas politikát viszi, a török táborban megölték volna. Azonban a legutóbbi tudósítások sze­rint is még nem volt semmi baja, s úgy látszik, az egészből csupán annyi áll, hogy a török főparancs­noknál küldetésben volt. (A „N. Zig“ azt kérdi, nem azon fegyvernyugvást kötötte-e, melylyel a monteneg­­róiak azután legkevesebbet sem törődtek.)­­ Több lapnak azt is írják, hogy a franczia kor­mány a Duna torkolatai hajózhatókká tétele iránti végtárgyalásokat is oly bizottmány elé akarná vonni, mely ülését Párisban tartaná. Miután Galaczban nem tudtak megegyezni az illetők, melyik torkolat­nak adják az elsőséget, a császári kormány azt indít­ványozza, alakíttassák Párisban egy felülvizsgálati bizottmány az eddigi munkálatokra nézve. Ausztria és a Porta erről ismét mit sem akarnak tudni, s a do­lognak Galaczban való bevégzését kívánják. Úgy hiszik némelyek, hogy miután elég anyag van a vi­szályokra, ezen kérdést ezúttal nyugodni hagyják. — Mint a táviró május 21-ről jelenti, felső Rajna­­megyében M i­g­e o­n ur 15,700 szavazattal választa­tott meg Keller-Haas ur ellenében, a ki 14,350 szavazatot kapott. Hogy a kormány még vidéken is, a­hol pedig az ő befolyásának rendszeres ellenszegü­lést oly kevéssé lehet ellenébe szegezni, imitt-amott szinte a rövidebbet húzza, ezt sokan aggályos jelen­ségnek tekintik. — Május 17-dikén kezdődött meg a Saône melletti Chalons ban a per a mart. 6-áról 7-re viradó éjjel történt zavargások miatt. A „Gazette des Tribunaux“ hozza a 36 vádlott nevét, kik csaknem mindnyájan a kézműves-osztályhoz tartoznak, a fővádlottal jelöl­vén ki Simo­n­e­r­e­y kádárt, ki másképen Henri­­nek is neveztetik, de a ki ezúttal szökevény. A vád­lott 30—32 éves, Marma­n­de­ban született, s ott, valamint Agenben nagy ékesszólási tehetségével tette magát feltűnővé. Vegyes bizottmány által de­­portatiora ítélve, Henri keresztül kasul járta Olaszor­szágot, Szicziliát és Spanyolországot; azután kegyel­met kapott, s Francziaországba visszatért, a­hol a Loire mellékén több városban s különösen Tours-ban dolgozott, az utóbbi őszön Chalonsba ment, a­hol mint ügyes munkás azonnal foglalkozásra talált, társaira mint mindenütt nevezetes befolyást gyako­rolt, egy titkos társulatot alakított, gyűléseket tartott, s egy programmot szerkesztett, melynek végrehajtá­sát magának fentartotta. Az államhatóságok részéről 58 tanú idéztetett. A per, mint hiszik, négy nap alatt véget fog érni. A védők közt ott van csaknem va­lamennyi chalonsi ügyvéd A tárgyalásokat L­­­é­v­r­e császári ügyész vezeti. — Az orleansi herczegné haláláról f. hó 18-diká­­ról még közelebbi tudósítások nincsenek. A máj. 19- diki „Journal des Débats“ jelenti, hogy a herczegné több nap óta kemény náthahurutban szenvedett, s 18-dikán reggel hirtelen, minden vonaglás nélkül kimúlt. — A chalonsi tábor megnyitása csak július 15- dike felé megy végbe. Az odaszánt 25,000 embert Francziaország minden vidékéről, még Corsicából is vonják össze, mivel az országot sehol nem szeretnék csapatok dolgában nagyon kivetkőzteti. — Bos­quet tbnagy, aki még mindig felette szenvedő állapotban van, a Pau melletti Villa Olympiába köl­tözik ; az ottani légtől kedvező befolyást remélnek a tbnagy egészségére. — Beszélik, hogy a „Figaro“ szerkesztőségébe oly jelentkezések is érkeztek, melyek szerint, ha a kato­natisztek a dolgot tovább vinnék, önkéntes párbajvi­­vók ajánlkoztak, az ügyért kiállani. — Sokan azon­ban azt hiszik, hogy ha a párbaj ekként értelmezte­­tik, akkor oly térre megy át, mely tulajdonképen a gyilkossági összeesküvés elleni bili tere. — A Lamartine számára április 4-ig aláírt össze­gek mintegy 200,000 frankra rúgnak. — A „Consti­­tutionnel“ egy évet tesz közzé 7082 frankkal, melyen Normanby lord 1000 frankkal fordul elő. Olaszország, Turin, máj. 19. A követek kama­rájának tegnapi ülésében Lanza pénzügyminiszter a kölcsönt, mint a már elfogadott törvények szüksé­ges következményét védte, és a piemonti kereskede­lem és ipar állását kedvező színben tünteté elő. Genua, máj. 20. Duran­do tábornok, az „An­­thion“ gőzösön, Konstantinápolyból lővén, f. hó 18-án ide érkezett. Németország, Frankfurt, máj. 21. A szövet­­séggyűlés tegnapi ülésében a holsteini ügyre vonat­kozó választmányi javaslat, mely részben a hannove­­r­i kormány javaslata szerint jön módosítva, elfogad­tatott. Törökország, Konstantinápoly, május 15. A katholikus mirditák fejedelme, hír szerint, a Portá­nak felajánlotta a montenegróiak elleni közreműkö­dését , Kemal effendi azonban ez ajánlatot nem fogadta el. — Montenegrói tudósítások, melyek f. hó 19-kéig terjednek, megerősítik azon távirati jelentést, misze­rint az ellenségeskedések meg vannak szüntetve. F. hó 13-ka óta semmi jelentékenyebb összeütközés nem történt a törökök és montenegróiak között. Azon elő­­leges jelentést, miszerint a török tábornak megroha­­nása a montenegróiak által, gyalázatos hitszegés mű­ve volt, a legújabb tudósítások igazolják. Danilo ti­­toknoka, D­e l­a r u e, személyesen vitte meg a török parancsnoknak a fegyverszüneti szerződést, mely Danilo sajátkezű aláírásával is el volt látva. K­­­a­n­i pasa erre odahagyta biztos táborozási helyét, ekkor pedig Mirkó, Danilo öcscse, több ezer emberével a török seregre rohant s azt szétverte. Azon eleintén el­terjedt hir, hogy Delarue a török táborban halva ta­láltatott volna, merőben alaptalan. Titoknok uram ép egészségben érkezett Mostarba s hir szerint, már is­mét Montenegróba tért vissza. Különben Mostar a tö­rök csapatok öszpontositására rendelt hely s egy csa­pat rendes katonaság, mely Grahovonál volt, már el is ment oda. — Durando Ibnok,eddigi szardiniai követ, vég­kép elbúcsúzott a török fővárosból. Thouvenel még ott időt s lakását e napokban nyári diszlakába tette át. Minél fogva úgy látszik, hogy szabadságide­jét egyelőre nem akarja használni. Butennef és Prokesch b. e hét folytában a nagyvezérrel érte­keztek, mint hírlik,a montenegrói események ügyében.­­ A „Journa de Constantinople“ szerint az európai bizottmány működése Bukarestben arra szorítkozott, hogy a moldvai díván kívonatait a közigazgatási re­formok ügyében, miután az oláhországi díván ezen dolgok fölött nem akart nyilatkozni, megvizsgálta. A bizottmányi jelentés 704 lapra terjed és két része van. Az első rész a moldvai díván kivánatairól szól, a má­sodik a biztosok megjegyzéseit és javaslatait tartal­mazza. — A­zultán két leányának Mahmud pasa és Ilhami pasával való egybekelése a legközelebbi napokban végbemegy. — Lesseps ar Angliába utazik, hogy a szuezi csatorna kérdésére vonatkozó shoebuck által beje­lentett interpellatio feletti vitatásokon jelen lehessen. — Egy Aleppoból máj­ l-éről szóló tudósítás azon botrányt rajzolja, melyet a nem egyesült örmény püspök N i­k o s i­o s kettős hitváltoztatása okozott. A nevezett püspök néhány hónappal ezelőtt a katholikus vallásra tért át, és új hitsorsosaitól drága ajándékokat kapott. Ezután csakhamar ismét visszatért előbbeni hitvallására; mint mondják, azon ígéret csábította visz­­sza, hogy érsekké teszik. Görögország. A görög kamarák ülései, még egy egész sor törvényjavaslat elfogadása után, f. hó 11-én bezárattak. H HIVATALOS HIRDETÉSEK KIVONATA. A „Budapesti Hirlap“ 111. számából. CSÖD. Frisch Antal kis­várdai lakos s vegyeskereskedő vagyona ellen csőd nyittatott. A követelések aug. 12-ig bejelent, a kis­váradi cs. k. szolgabiróságnál. Perügyelő Komjáthy Pál ügyvéd. A „Budapesti Hirlap“ 112-dik számából. Fö­ldtehermentesitési úrbéri kárpótlási tőkékre igények bejelentése. Csorna Zsigmond örökösei u. m. Hollner szül. Csorna Amália, Jakabfalvy szül. Csorna Johanna, Szepessy szül. Csorna Terézia, Szirmay szül. Csorna Jozefa, Elek szül. Csorna Mária, Szilassy György és Szilassy Béla bánjaival és vadnai urb. birtokaikra nézve bejelent, h. idő jul. 6-ka, tárgyal, h. nap sept. 3-ka a miskolczi cs. k. megyei tör­vényszéknél. CSŐDÖK. Nagy Sándor győri lakos összes vagyona ellen csőd nyittatott. A követelések aug. 4-ig bejelent, a győri cs. k. megyei törvényszéknél. Pelügyelő Petz Adolf ügyvéd. Handl Adolf n.-váradi lakos vagyona ellen a csőd megnyittatott. Az igények jul. 12-ig bejelent. a n.-váradi cs. k. orsz. tszéknél. Perügyelő Tokody Ágoston ügyvéd. Hay Ábrahámné Kohn Caecilia abonyi lakosnő va­gyona ellen csőd nyittatott. Az igények jun. 17 ig beje­lent. a czeglédi cs. k. szolgabiróságnál. Perügyelő Szűcs Péter ügyvéd. BÍRÓI ÁRVERÉSEK. Rakovszky József, Gusztáv és Ferencz, úgy szinte Csörge Józsefnek bakti pusztán levő jószáguk, mely 5419 frt 30 krra van becsülve, árverett. jun. 26-kán és jul. 27-én a rimaszombati m. tervszék által. Pesten a Nádorutczában 481. és 316. sz. a. fekvő s 40,059 frt 40 krra becsült Kammermayer Antal-féle háznak fele része árverett, május 29-én a pesti cs. kir. orsz. tszék teremében. Pesten Draganics Tamás csődtömegéhez tartozó kis­­keresztutczában 596—33 számú 20,005 portra becsült ház árv. jun. 5-kén és jul. 3-kán a pesti cs. k. orsz. tör­vényszék teremében. Nagy-Bócsán Sigray Gedeonnak 454 holdnyi nagy­­bócsai nemesi birtoka árverett. jan. és jul. 21-én a kis­kőrösi szbiróság által. Győrben megyeházutczában 448 számú 11,708 pgff írtra becsült Scholtz Ágoston-féle ház árverett aug. 9-én és sept. 27-én a győri cs. k. megyei tszék által. Győrben Müller Lajos csődtömegéhez tartozó 205 számú 4391 frtra becsült ház árv. jan. 14-én a győri cs. k. megyei tszék által. a ESTI POSTA, Pest, május 22. A Párisból érkezett tudósítások közt, a jelen viszo­nyokban első helyre teendőnek tartjuk azt, a­melyet a táviró máj. 21-ről a következő szavakban jelent: A mai „Moniteur“ szerint f. hó 17-kén öt gőzös és egy fregatt hagyta el Toulont, hogy — mint a hivatalos lap hozzá­teszi — a sík tengeren evolutiókat tegyen. Ugyanakkorról jelenti a táviró , hogy az első, egyébiránt csupán formaságokra szánt conferentia- ülésnek e hó 22-kén kell végbemenni. A 19-diki rendes tudósítások jelentik a kölni lap­nak, hogy Brest­ben egy orosz hajóhadat várnak a keleti tengerről, mely 22 járműből s azok közt 5—6 sorhajóból áll. E tudósítások némelyikének meglehet csupán a je­len viszonyok adnak némi demonstrátiós szint. Any­­nyi azonban áll, hogy a „Nord“ még most is meglehe­tős pattogással beszél a magas Portáról. A belga­ oros­­lap szerint Franczia­ és Oroszország az angol tory kor­­mánynyal abban egyezett meg, hogy a Portától kí­vánni fogják : először, a határszabásoknak a con­­gressus idejébeni statusquo elve szerint való elfoga­dását , és másodszor a Montenegro tettleges füg­getlenségének elismerését A „Nord“ reméli, hogy „a Porta el fogja magát határozni, miszerint Európa csaknem egyhangú óhajtásának engedelmeskedjék, azzal pedig jövőre fel fog hagyni, hogy ezen óhajtásnak hasztalan, magára nézve pedig veszélyes ellentállást szegezzen ellenébe. „Ha azonban a Porta másként ha­tározna, s bizonyos érdekelt tanácsadásoknak, melyek által egy, az ő mint európai hatalom új kötelességei­vel annyira ellenmondásban lévő térre tévedett, a maga határozataira ezentúl is befolyást engedene, akkor a „Nord“ azzal fenyegetőzik, hogy Európa a Portának nyújtott gyámolítást megbánván, mindenek­nek javára nélküle, sőt ellene fogna cselekedni. Az oroszok tehát — jegyzi meg a kölni lap — itt és Brüszelben azt hiszik, hogy ők Franczia- és Angolor­­szág egyetértésére hivatkozva, a Portával már­is ily hangon beszélhetnek. A keleti békét a küszöbön álló conferentián kellene még teljesen befejezni, melynek megnyitására a török külügyminiszter jelent meg,s­ima a nyugoti hatalmak az orosz diplomatia által vonatra, ily kíméletlen kézzel rontják el saját művöket. — Azon távirati sürgöny, melyben Fuad pasának jelente­tett, hogy a­zultán a herczegovinai ellenségeskedések megszüntetésére parancsot adott, Párisba 17-én érke­zett, ugyanaz­nap délután e tárgyban a jelentés meg­érkezett Thouvenel úrtól is, a­ki jelenleg ki akarja pótolni, a­mi neki Stratford Konstantinápolyban léte alatt nem sikerült.­­ Különben mint az „Indépen­­dance“-nak írják, Párisban a­zultán ezen engedékeny­ségével sem voltak egészen megelégedve, hanem a Her­­czegovinában levő török tisztek defavoyálását is kí­vánták volna. Erre azonban legalább nem lehetett rá­venni a divánt, mely úgy nyilatkozott ,hogy a török katonai szellemnek e pillanatban inkább buzdításra, mint desavoulásra van szüksége.“­­ A conferentia megnyitása, ha csakugyan való­sul, minden demonstatiók daczára békés jelentéssel bír. A kölni lapnak nevezetesen azt írják, hogy ha a montenegróiaknak a törökök ellen való ellenségeske­dései tovább tartottak volna, akkor a helyzet úgy ösz­­szebonyolódik vala, hogy a conferentia kezdetét bi­zonytalan időre el kellett volna halasztani. Miután a­­zonban a Porta a maga engedékenysége által a pilla­nat nehézségeinek véget vetett, tehát továbbá nem akartak késlekedni. A porosz lap szerint azonban a conferentia nem igen fogja magát megerőtetni, s he­tenként egy két ülésnél alig tartana többet.­­ Az orleansi herczegnő hirtelen halála, Pá­risban csaknem átalános sajnálkozást gerjesztett. Még a félhivatalos lapok is bevallják ezt, s a részvét néhány szavát nem tagadják meg az elhunyt magas tulajdonaitól. Ezek azonban a kérdés politikai olda­lát sem vesztik el szemük elől, s e halálban látnak valami kedvezőt a bonapartei ügyre nézve. A „Patrie“ hosszasabb czikket szentel neki, melyben a félhiva­talos lap a herczegnő magas jellemének, február 24- diki bátor fellépésének, fiai iránti szerelmének, kik­nek tanácsa és sugalló szelleme vala, a leghizelgőbb elismeréssel adózik. Főérdemét azonban a „Patrie“ a fusio iránti ellentállásában találja. Vigasz nélküli száműzetésében — úgymond — az orleansi herczegnő ezen családnak feje volt. Tanácsai azon tekintélylyel bírtak, melyet neki szelleme tulnyomóssága , anyai czime adott. Nem egy alkalommal ritka szilárdsá­got tanúsított ő, főleg midőn arról volt szó, mi­ként kelljen az 1830-diki forradalom által szét­választott két ág közt közeledést eszközölni. — Ő ennek ellene szegült, férje emlékének és gyer­mekei becsületének nevében, és az oly kitűnő állam­férfiak által annyi gonddal előkészített fusió egy nő kezéből kapta a végcsapást.“ — A legitimisták némelyike a herczegnő halálában szintén a fusio fő­akadályának elhárítását látja. Az orleánisták közt e halál nagy megütközést gerjesztett, s f. hó 19-én töb­ben mentek közülök Londonba.­­ A „Cagliari“ ügyben a kölni lap egyik párisi levelezője közel megoldást ígér. A közbejáró másod­­rangú hatalom, melyet szerinte alkalmasint mind Szardinia, mind Nápoly elfogad, Hollandia leend. — A „N. Pr. Ztg“-nak írják Párisból, hogy a mo­­naccoi kérdés kiegyenlítettnek tekinthető. A monac­­cói hg. minden jogát a szárd királyra ruházza, bizo­nyos öszvegért. Madridból 18-káról jelenti a távíró, hogy az aran­­juezi vaspályán szerencsétlenség történt; a közmun­kák minisztere is megsérült. Turgot marquis Aran­­juezben a királynőtől elbúcsúzott; Francziaországba tér vissza. A „Festi Napló“ magán távsürgönye* London, máj. 22. Az alsóház múlt éjjeli Ülésében Clay javaslatára, melyet Palmerston, Rus­sell, Gladstone pártolnak, Cardwell — minthogy a legújabb sürgönyök Canninget telje­sen igazolják — rászólási indítványát visszaveszi. Köz­merültség. A „bécsi börze“ máj. 22-diki árkelete. 5%, nemzeti kölcsön 833/10.— 5% metall. 829/10.— 1839 diki sorsjegykötelezvény 129. —. Bankrész­vény 968.— Hitelintézet 236 %.— Dunagőzh. rész­vény 539. Augsburg uso 105­4. Vert arany 83/g. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND.

Next