Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)
1858-05-23 / 2485. szám
mérő, egy líra 22% pkr lévén, ausztr. mérőre vive, tehát a búza felső ára Livornóban épen 5 pft. Ez öszszeállított ellentétes hír azt bizonyítja, hogy sem a bajor Pfalzban, sem Marseilleben, s miután innen kellett volna állítólag betódulni, tehát egész Francziaországban sem, sem végre Olaszországban nincs gabonabőség. Londonban máj. 13-áról jött hír szerint eladatott árverelés szerint 612 bál manilla kender, többnyire emelkedett árakon, jó közép minőségű 26 — 30 font sterlingével, 80 bál vegyített barna s fehér 24 rit st. 602 bál sunni valamivel alább. Mostani ára a mamiénak 23—46, tiszta rigainak 30—32, — bolognainak 36, olaszországinak 33—38 font sterling. — Lenmag quartere 1 egész schillinggel emelkedett, különféle minőségű 54—57, 6 schillingig menvén. Hasonló emelkedés van a jobbféle repczénél, mely minőség s termési hely különféleség szerint 40—60 schillingig megyen. KÜLFÖLD. Angolország. Az angol felsőház május 18-ki ülésében lord Lyndhurst 1400 fővárosi lakos által aláirt petitiót nyujta be az eskubill Ügyében s indítványozó, hogy az alsóház észrevételeit a felsőházi módositványokra máj. 31-ken vegyék tárgyalás alá. Derby gróf jelenté, hogy pénteken egyheti szünidőt indítványoz a pünkösdi Ünnepek miatt. Az alsóházban jelenté az elnök, hogy az eskübilmnek a felsői házzal értekezlet útján való tárgyalására ezen időpont van kitűzve. Kinevezték a bizottságot, melynek tagjai azonnal a festett terembe mentek, mint az értekezlet helyére. Több kérdésre a kincstárban ez a t óra kijelenti, hogy a Canning által valóban kiadott oudei kiáltványból egy példány sem érkezett, sőt arról sincs bizonyos tudomása, hogy e kiáltvány valóban kibocsáttatott , bár nem kétli. Szombaton 3 magánlevél érkezett lord Canningtől, de egyikben sincs felvilágosítás a kiáltványról. Palmerston Vernon Smith nevében, ki távol van, szintén kijelenti, hogy az ellenőri hivatal nevezett elnöke leveleiben sincs a kiáltványról szó. G. Pakington: egy Indiából most érkezett tiszt szerint csakugyan megérkezett a kiáltvány Indiába. Az iránt téved az említett tiszt, hogy a proclamatio Angliából vett utasításra adatott ki. Most a Cardwell indítványa tárgyalását csötörtökre halasztók , más indítvány lévén előre kitűzve. Vivian indítványára az ülést csütörtökig elhalaszták a Derby-verseny miatt, melynek fontosságát azzal emelte ki szónok, hogy az mintegy az alkotmány kiegészítő részét teszi. Napier Károly végre előterjeszti a hajóhad legénysége sorsát javító indítványait. Zsold fölemelése, előléptetési kilátás, vén matrózok nyugdíjazása által stb. akarja a hajóhadba belépést kecsegtetőbbé tenni. E tárgyban bizottság kinevezésére akarja megkérni a királynőt. Kérni módosítással elfogadták. A Derby-verseny Epsomban most minden napi kérdést háttérbe szorít. Bajos megmondani, írja a Times, melyik fontosabb kérdés: a miniszteri krízis valószínűsége e, vagy e lóverseny. Május 19-dike dönti, lord Derby lova, a Toxophilite-e a legfutósabb ló Angliában. Oly kérdés, mond a Times, melynek kedvező eldöntését a nemes lord a miniszteri tárczánál is többre becsüli. — Az Orleans herczegné május 18-kán reggeli 5 órakor halt meg, mint irtuk. Rég gyöngélkedett, s halála csöndes volt. A Times megható szavakban ir felőle. Mennyien irigyelték úgymond, midőn Francziaország trónörökösével egybekelt. Öt évvel utóbb, épen egybekelése évnapján, özvegy volt. S megint 5 év múlva menekülnie kell e gyermekeivel új hazájából. A legbátrabb volt családjában az 1848-as februári napokban. Hwang-Csung-Han, a két Kuang főkormányzója s császári biztos a külügyekre nézve Kantonban, mint a „Pressének“ Hongkongból írják, folyamodott a chinai császárhoz, hogy Pe-csing-csao, pénzügyi felügyelőt Gan-Huei tartományból rendelje mellé a barbárokkal folytatandó értekezések végett. Ki-In biztos is igy tön 1842-ben; az ügyes Hwang- Gan-Jon-t adatta maga mellé, s tulajdonképez folytatta az alkudozásokat, a biztos csak pecsétét adta a szerződményre. Pe-csing-csaot igen ravasz embernek, ügyes diplomatának mondják, kinek már többször volt ügye az európaiakkal. A császár megadta a kérést. Az új biztos alkalmasint Ning-Poban találkozik az európai felhatalmazottakkal, miután mindnyájan észak felé utaztak. Tehát a jövő hónapban döntenek a béke és háború fölött (t. i. aprilban. E sorok mart. 30-kan keltek.) Marseilleből írják : a „Bombay Times“ Roberts tábornokot vádolja, hogy elhagyta illatni a kotahi sereget és vezérét Kur Singet 2 millió fonttal. Egy ihansii fejedelemnő lázadó csapatokat vezérel azon város ellen, hogy ott az angolokat megostromolja. Sir Colin Campbell két hadoszloppal nyomul a Ganges mentén Rohrbundba, ahol a lázadók ereje központosítva van. Gayaratban általános lefegyverzés történt. Az „Englishman“ nevű lap azt kívánja, hogy a foglyokat mind végezzék ki. A „Bombay Times“ megbélyegzi e kivonatot, s Anglia közvéleményére hivatkozik. A Kalkuttában volt matrózokat a santalok ellen küldték. Teheráni hírek szerint az orosz befolyás ott jelenleg nagyobb, mint valaha. Francziaország. A „Moniteur“ Montenegrót illető május 18-diki czikkének teljes szövegében se mond többet ez ügyben, mint a távirati kivonat mondott. „Azon sajnálatos összeütközések — úgymond — melyek a török csapatoknak a grahovoi területre való bevonulását követték, a császár kormánya, és azon hatalmak részéről, melyek hasonló szellemben cselekedni sietnek vala, az ottomán kapunál uj lépések tételére adának okot. Zultán ő felsége kormánya ezen tanácsot követve, I. hó 14-dikéről a magabiztosához s csapatai parancsnokához azon világos parancsot küldé, hogy az ellenségeskedéseket függeszsze fel. E szerint van ok annak föltevésére, hogy a hatalmak közös törekvésénél, s a török kormány által nyilvánított érzületnél fogva ezen ügy lehető leghamarabb békés megoldást nyerendő E szerint a hivatalos közlöny annak jelentésére szorítkozik, hogy a törökök hadi működéseiket megszüntették. Az még eddig csak hallatszik, hogy a Porta hosszas ellenkezés után abba is beleegyezett, miszerint a határszabályozás is munkába vétessék, (tegnapi tudósításaink szerint csak feltételesen.). A fényes kapu azonban ehez azon igen helyes észrevételt téve, hogy ő nem látja be, hogyan lehetne ez után a kölcsönös viszonyoknak tökéletes megállapítását elérni. Azt is kijelentette a „N. Z.“ szerint ezenkívül, hogy ezen határszabályozásnál egyedül az 1853-diki status quot lehet alapul venni. Tudva van, hogy Danio hg annak idejében az európai hatalmakhoz intézett emlékiratában kifejtette , hogy Montenegro a jelen határok közt fennem állhat, s a törökök kell, hogy legalább egy kikötőhelyet engedjenek át annak, környékestől együtt, így a mint most van, a kis ország lakosait el nem tarthatja, s a herczeg nem tartóztathatja vissza őket, hogy adandó alkalommal rabló portyázatra ne menjenek. — Kitűnik innen, mily feneketlen azon békemű, melyhez Párisban hozzá fogtak. Az angol javaslat szerint a biztosoknak a helyszínén kellene a határjelölő vonalat meghúzni. Ezzel természetesen még az kimondva nincs, hogy a munkálat a párisi conferentia elé terjesztendő s az által biztosítandó. Hogy Franczia és Oroszország ide törekesznek, nem szenved kétséget; azonban a dolgoknak nem egy új stádiumon kell még keresztül menniök, míg a dolog annyira megy, hogy egy, Európa által elismert déli szláv állam embryója készen lesz. — Párisban egyébiránt az a hir terjedt el, hogy De la ru e urat, azon franczia emissariust, ki Danilo herczegnél a magas politikát viszi, a török táborban megölték volna. Azonban a legutóbbi tudósítások szerint is még nem volt semmi baja, s úgy látszik, az egészből csupán annyi áll, hogy a török főparancsnoknál küldetésben volt. (A „N. Zig“ azt kérdi, nem azon fegyvernyugvást kötötte-e, melylyel a montenegróiak azután legkevesebbet sem törődtek.) Több lapnak azt is írják, hogy a franczia kormány a Duna torkolatai hajózhatókká tétele iránti végtárgyalásokat is oly bizottmány elé akarná vonni, mely ülését Párisban tartaná. Miután Galaczban nem tudtak megegyezni az illetők, melyik torkolatnak adják az elsőséget, a császári kormány azt indítványozza, alakíttassák Párisban egy felülvizsgálati bizottmány az eddigi munkálatokra nézve. Ausztria és a Porta erről ismét mit sem akarnak tudni, s a dolognak Galaczban való bevégzését kívánják. Úgy hiszik némelyek, hogy miután elég anyag van a viszályokra, ezen kérdést ezúttal nyugodni hagyják. — Mint a táviró május 21-ről jelenti, felső Rajnamegyében M ige on ur 15,700 szavazattal választatott meg Keller-Haas ur ellenében, a ki 14,350 szavazatot kapott. Hogy a kormány még vidéken is, ahol pedig az ő befolyásának rendszeres ellenszegülést oly kevéssé lehet ellenébe szegezni, imitt-amott szinte a rövidebbet húzza, ezt sokan aggályos jelenségnek tekintik. — Május 17-dikén kezdődött meg a Saône melletti Chalons ban a per a mart. 6-áról 7-re viradó éjjel történt zavargások miatt. A „Gazette des Tribunaux“ hozza a 36 vádlott nevét, kik csaknem mindnyájan a kézműves-osztályhoz tartoznak, a fővádlottal jelölvén ki Simonerey kádárt, ki másképen Henrinek is neveztetik, de a ki ezúttal szökevény. A vádlott 30—32 éves, Marmandeban született, s ott, valamint Agenben nagy ékesszólási tehetségével tette magát feltűnővé. Vegyes bizottmány által deportatiora ítélve, Henri keresztül kasul járta Olaszországot, Szicziliát és Spanyolországot; azután kegyelmet kapott, s Francziaországba visszatért, ahol a Loire mellékén több városban s különösen Tours-ban dolgozott, az utóbbi őszön Chalonsba ment, ahol mint ügyes munkás azonnal foglalkozásra talált, társaira mint mindenütt nevezetes befolyást gyakorolt, egy titkos társulatot alakított, gyűléseket tartott, s egy programmot szerkesztett, melynek végrehajtását magának fentartotta. Az államhatóságok részéről 58 tanú idéztetett. A per, mint hiszik, négy nap alatt véget fog érni. A védők közt ott van csaknem valamennyi chalonsi ügyvéd A tárgyalásokat Lévre császári ügyész vezeti. — Az orleansi herczegné haláláról f. hó 18-dikáról még közelebbi tudósítások nincsenek. A máj. 19- diki „Journal des Débats“ jelenti, hogy a herczegné több nap óta kemény náthahurutban szenvedett, s 18-dikán reggel hirtelen, minden vonaglás nélkül kimúlt. — A chalonsi tábor megnyitása csak július 15- dike felé megy végbe. Az odaszánt 25,000 embert Francziaország minden vidékéről, még Corsicából is vonják össze, mivel az országot sehol nem szeretnék csapatok dolgában nagyon kivetkőzteti. — Bosquet tbnagy, aki még mindig felette szenvedő állapotban van, a Pau melletti Villa Olympiába költözik ; az ottani légtől kedvező befolyást remélnek a tbnagy egészségére. — Beszélik, hogy a „Figaro“ szerkesztőségébe oly jelentkezések is érkeztek, melyek szerint, ha a katonatisztek a dolgot tovább vinnék, önkéntes párbajvivók ajánlkoztak, az ügyért kiállani. — Sokan azonban azt hiszik, hogy ha a párbaj ekként értelmeztetik, akkor oly térre megy át, mely tulajdonképen a gyilkossági összeesküvés elleni bili tere. — A Lamartine számára április 4-ig aláírt összegek mintegy 200,000 frankra rúgnak. — A „Constitutionnel“ egy évet tesz közzé 7082 frankkal, melyen Normanby lord 1000 frankkal fordul elő. Olaszország, Turin, máj. 19. A követek kamarájának tegnapi ülésében Lanza pénzügyminiszter a kölcsönt, mint a már elfogadott törvények szükséges következményét védte, és a piemonti kereskedelem és ipar állását kedvező színben tünteté elő. Genua, máj. 20. Durando tábornok, az „Anthion“ gőzösön, Konstantinápolyból lővén, f. hó 18-án ide érkezett. Németország, Frankfurt, máj. 21. A szövetséggyűlés tegnapi ülésében a holsteini ügyre vonatkozó választmányi javaslat, mely részben a hannoveri kormány javaslata szerint jön módosítva, elfogadtatott. Törökország, Konstantinápoly, május 15. A katholikus mirditák fejedelme, hír szerint, a Portának felajánlotta a montenegróiak elleni közreműködését , Kemal effendi azonban ez ajánlatot nem fogadta el. — Montenegrói tudósítások, melyek f. hó 19-kéig terjednek, megerősítik azon távirati jelentést, miszerint az ellenségeskedések meg vannak szüntetve. F. hó 13-ka óta semmi jelentékenyebb összeütközés nem történt a törökök és montenegróiak között. Azon előleges jelentést, miszerint a török tábornak megrohanása a montenegróiak által, gyalázatos hitszegés műve volt, a legújabb tudósítások igazolják. Danilo titoknoka, De la r u e, személyesen vitte meg a török parancsnoknak a fegyverszüneti szerződést, mely Danilo sajátkezű aláírásával is el volt látva. Kani pasa erre odahagyta biztos táborozási helyét, ekkor pedig Mirkó, Danilo öcscse, több ezer emberével a török seregre rohant s azt szétverte. Azon eleintén elterjedt hir, hogy Delarue a török táborban halva találtatott volna, merőben alaptalan. Titoknok uram ép egészségben érkezett Mostarba s hir szerint, már ismét Montenegróba tért vissza. Különben Mostar a török csapatok öszpontositására rendelt hely s egy csapat rendes katonaság, mely Grahovonál volt, már el is ment oda. — Durando Ibnok,eddigi szardiniai követ, végkép elbúcsúzott a török fővárosból. Thouvenel még ott időt s lakását e napokban nyári diszlakába tette át. Minél fogva úgy látszik, hogy szabadságidejét egyelőre nem akarja használni. Butennef és Prokesch b. e hét folytában a nagyvezérrel értekeztek, mint hírlik,a montenegrói események ügyében. A „Journa de Constantinople“ szerint az európai bizottmány működése Bukarestben arra szorítkozott, hogy a moldvai díván kívonatait a közigazgatási reformok ügyében, miután az oláhországi díván ezen dolgok fölött nem akart nyilatkozni, megvizsgálta. A bizottmányi jelentés 704 lapra terjed és két része van. Az első rész a moldvai díván kivánatairól szól, a második a biztosok megjegyzéseit és javaslatait tartalmazza. — Azultán két leányának Mahmud pasa és Ilhami pasával való egybekelése a legközelebbi napokban végbemegy. — Lesseps ar Angliába utazik, hogy a szuezi csatorna kérdésére vonatkozó shoebuck által bejelentett interpellatio feletti vitatásokon jelen lehessen. — Egy Aleppoból máj l-éről szóló tudósítás azon botrányt rajzolja, melyet a nem egyesült örmény püspök N ik o s io s kettős hitváltoztatása okozott. A nevezett püspök néhány hónappal ezelőtt a katholikus vallásra tért át, és új hitsorsosaitól drága ajándékokat kapott. Ezután csakhamar ismét visszatért előbbeni hitvallására; mint mondják, azon ígéret csábította viszsza, hogy érsekké teszik. Görögország. A görög kamarák ülései, még egy egész sor törvényjavaslat elfogadása után, f. hó 11-én bezárattak. H HIVATALOS HIRDETÉSEK KIVONATA. A „Budapesti Hirlap“ 111. számából. CSÖD. Frisch Antal kisvárdai lakos s vegyeskereskedő vagyona ellen csőd nyittatott. A követelések aug. 12-ig bejelent, a kisváradi cs. k. szolgabiróságnál. Perügyelő Komjáthy Pál ügyvéd. A „Budapesti Hirlap“ 112-dik számából. Földtehermentesitési úrbéri kárpótlási tőkékre igények bejelentése. Csorna Zsigmond örökösei u. m. Hollner szül. Csorna Amália, Jakabfalvy szül. Csorna Johanna, Szepessy szül. Csorna Terézia, Szirmay szül. Csorna Jozefa, Elek szül. Csorna Mária, Szilassy György és Szilassy Béla bánjaival és vadnai urb. birtokaikra nézve bejelent, h. idő jul. 6-ka, tárgyal, h. nap sept. 3-ka a miskolczi cs. k. megyei törvényszéknél. CSŐDÖK. Nagy Sándor győri lakos összes vagyona ellen csőd nyittatott. A követelések aug. 4-ig bejelent, a győri cs. k. megyei törvényszéknél. Pelügyelő Petz Adolf ügyvéd. Handl Adolf n.-váradi lakos vagyona ellen a csőd megnyittatott. Az igények jul. 12-ig bejelent. a n.-váradi cs. k. orsz. tszéknél. Perügyelő Tokody Ágoston ügyvéd. Hay Ábrahámné Kohn Caecilia abonyi lakosnő vagyona ellen csőd nyittatott. Az igények jun. 17 ig bejelent. a czeglédi cs. k. szolgabiróságnál. Perügyelő Szűcs Péter ügyvéd. BÍRÓI ÁRVERÉSEK. Rakovszky József, Gusztáv és Ferencz, úgy szinte Csörge Józsefnek bakti pusztán levő jószáguk, mely 5419 frt 30 krra van becsülve, árverett. jun. 26-kán és jul. 27-én a rimaszombati m. tervszék által. Pesten a Nádorutczában 481. és 316. sz. a. fekvő s 40,059 frt 40 krra becsült Kammermayer Antal-féle háznak fele része árverett, május 29-én a pesti cs. kir. orsz. tszék teremében. Pesten Draganics Tamás csődtömegéhez tartozó kiskeresztutczában 596—33 számú 20,005 portra becsült ház árv. jun. 5-kén és jul. 3-kán a pesti cs. k. orsz. törvényszék teremében. Nagy-Bócsán Sigray Gedeonnak 454 holdnyi nagybócsai nemesi birtoka árverett. jan. és jul. 21-én a kiskőrösi szbiróság által. Győrben megyeházutczában 448 számú 11,708 pgff írtra becsült Scholtz Ágoston-féle ház árverett aug. 9-én és sept. 27-én a győri cs. k. megyei tszék által. Győrben Müller Lajos csődtömegéhez tartozó 205 számú 4391 frtra becsült ház árv. jan. 14-én a győri cs. k. megyei tszék által. a ESTI POSTA, Pest, május 22. A Párisból érkezett tudósítások közt, a jelen viszonyokban első helyre teendőnek tartjuk azt, amelyet a táviró máj. 21-ről a következő szavakban jelent: A mai „Moniteur“ szerint f. hó 17-kén öt gőzös és egy fregatt hagyta el Toulont, hogy — mint a hivatalos lap hozzáteszi — a sík tengeren evolutiókat tegyen. Ugyanakkorról jelenti a táviró , hogy az első, egyébiránt csupán formaságokra szánt conferentia- ülésnek e hó 22-kén kell végbemenni. A 19-diki rendes tudósítások jelentik a kölni lapnak, hogy Brestben egy orosz hajóhadat várnak a keleti tengerről, mely 22 járműből s azok közt 5—6 sorhajóból áll. E tudósítások némelyikének meglehet csupán a jelen viszonyok adnak némi demonstrátiós szint. Anynyi azonban áll, hogy a „Nord“ még most is meglehetős pattogással beszél a magas Portáról. A belga oroslap szerint Franczia és Oroszország az angol tory kormánynyal abban egyezett meg, hogy a Portától kívánni fogják : először, a határszabásoknak a congressus idejébeni statusquo elve szerint való elfogadását , és másodszor a Montenegro tettleges függetlenségének elismerését A „Nord“ reméli, hogy „a Porta el fogja magát határozni, miszerint Európa csaknem egyhangú óhajtásának engedelmeskedjék, azzal pedig jövőre fel fog hagyni, hogy ezen óhajtásnak hasztalan, magára nézve pedig veszélyes ellentállást szegezzen ellenébe. „Ha azonban a Porta másként határozna, s bizonyos érdekelt tanácsadásoknak, melyek által egy, az ő mint európai hatalom új kötelességeivel annyira ellenmondásban lévő térre tévedett, a maga határozataira ezentúl is befolyást engedene, akkor a „Nord“ azzal fenyegetőzik, hogy Európa a Portának nyújtott gyámolítást megbánván, mindeneknek javára nélküle, sőt ellene fogna cselekedni. Az oroszok tehát — jegyzi meg a kölni lap — itt és Brüszelben azt hiszik, hogy ők Franczia- és Angolország egyetértésére hivatkozva, a Portával máris ily hangon beszélhetnek. A keleti békét a küszöbön álló conferentián kellene még teljesen befejezni, melynek megnyitására a török külügyminiszter jelent meg,sima a nyugoti hatalmak az orosz diplomatia által vonatra, ily kíméletlen kézzel rontják el saját művöket. — Azon távirati sürgöny, melyben Fuad pasának jelentetett, hogy azultán a herczegovinai ellenségeskedések megszüntetésére parancsot adott, Párisba 17-én érkezett, ugyanaznap délután e tárgyban a jelentés megérkezett Thouvenel úrtól is, aki jelenleg ki akarja pótolni, ami neki Stratford Konstantinápolyban léte alatt nem sikerült. Különben mint az „Indépendance“-nak írják, Párisban azultán ezen engedékenységével sem voltak egészen megelégedve, hanem a Herczegovinában levő török tisztek defavoyálását is kívánták volna. Erre azonban legalább nem lehetett rávenni a divánt, mely úgy nyilatkozott ,hogy a török katonai szellemnek e pillanatban inkább buzdításra, mint desavoulásra van szüksége.“ A conferentia megnyitása, ha csakugyan valósul, minden demonstatiók daczára békés jelentéssel bír. A kölni lapnak nevezetesen azt írják, hogy ha a montenegróiaknak a törökök ellen való ellenségeskedései tovább tartottak volna, akkor a helyzet úgy öszszebonyolódik vala, hogy a conferentia kezdetét bizonytalan időre el kellett volna halasztani. Miután azonban a Porta a maga engedékenysége által a pillanat nehézségeinek véget vetett, tehát továbbá nem akartak késlekedni. A porosz lap szerint azonban a conferentia nem igen fogja magát megerőtetni, s hetenként egy két ülésnél alig tartana többet. Az orleansi herczegnő hirtelen halála, Párisban csaknem átalános sajnálkozást gerjesztett. Még a félhivatalos lapok is bevallják ezt, s a részvét néhány szavát nem tagadják meg az elhunyt magas tulajdonaitól. Ezek azonban a kérdés politikai oldalát sem vesztik el szemük elől, s e halálban látnak valami kedvezőt a bonapartei ügyre nézve. A „Patrie“ hosszasabb czikket szentel neki, melyben a félhivatalos lap a herczegnő magas jellemének, február 24- diki bátor fellépésének, fiai iránti szerelmének, kiknek tanácsa és sugalló szelleme vala, a leghizelgőbb elismeréssel adózik. Főérdemét azonban a „Patrie“ a fusio iránti ellentállásában találja. Vigasz nélküli száműzetésében — úgymond — az orleansi herczegnő ezen családnak feje volt. Tanácsai azon tekintélylyel bírtak, melyet neki szelleme tulnyomóssága , anyai czime adott. Nem egy alkalommal ritka szilárdságot tanúsított ő, főleg midőn arról volt szó, miként kelljen az 1830-diki forradalom által szétválasztott két ág közt közeledést eszközölni. — Ő ennek ellene szegült, férje emlékének és gyermekei becsületének nevében, és az oly kitűnő államférfiak által annyi gonddal előkészített fusió egy nő kezéből kapta a végcsapást.“ — A legitimisták némelyike a herczegnő halálában szintén a fusio főakadályának elhárítását látja. Az orleánisták közt e halál nagy megütközést gerjesztett, s f. hó 19-én többen mentek közülök Londonba. A „Cagliari“ ügyben a kölni lap egyik párisi levelezője közel megoldást ígér. A közbejáró másodrangú hatalom, melyet szerinte alkalmasint mind Szardinia, mind Nápoly elfogad, Hollandia leend. — A „N. Pr. Ztg“-nak írják Párisból, hogy a monaccoi kérdés kiegyenlítettnek tekinthető. A monaccói hg. minden jogát a szárd királyra ruházza, bizonyos öszvegért. Madridból 18-káról jelenti a távíró, hogy az aranjuezi vaspályán szerencsétlenség történt; a közmunkák minisztere is megsérült. Turgot marquis Aranjuezben a királynőtől elbúcsúzott; Francziaországba tér vissza. A „Festi Napló“ magán távsürgönye* London, máj. 22. Az alsóház múlt éjjeli Ülésében Clay javaslatára, melyet Palmerston, Russell, Gladstone pártolnak, Cardwell — minthogy a legújabb sürgönyök Canninget teljesen igazolják — rászólási indítványát visszaveszi. Közmerültség. A „bécsi börze“ máj. 22-diki árkelete. 5%, nemzeti kölcsön 833/10.— 5% metall. 829/10.— 1839 diki sorsjegykötelezvény 129. —. Bankrészvény 968.— Hitelintézet 236 %.— Dunagőzh. részvény 539. Augsburg uso 1054. Vert arany 83/g. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND.