Pesti Napló, 1858. május (9. évfolyam, 2467-2490. szám)

1858-05-28 / 2488. szám

102—2488. 9-dik évf­folyam. FESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-bő emelet. Szerkesztő szállása: Angol királynő 53. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó- hivatal: Egyetem-utc­.a, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: , Vidékre, postán­­ Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . ... 6 írt pp. Évnegyedre . . 5 frt p­kr. pp. Félévre.............................11 frt pp.­­ Félévre . . .. 9 frt 30 kr. pp. H­iv^n'm­innV'Ász díja ■ 6 hasábu petitsor 1-szeri hirdetésnél 4 pkr. Bélyegdij 1* UcLUlülJjClk ttlja ■ külön 15 pkr.Magán vita 4 hasábos petit sor 15 pkr. 1858. Péntek, máj. 28. PEST, máj. 28. Az úrbéri dolgok haladása Békésben. Azon közlésnek, mit fentebbi czim alatt e lapok f. é. april 11-ki számában adtam, folytatásául vegye a tisztelt olvasó közönség a következőket. I. A népre nézve kitünően előnyös úrbéri egyessé­­gek száma f. hó 2-án ismét egy ujjal szaporodott. Köttetett pedig ez Füzes-Gyarmaton, gr. Blankenstein testvérek mint volt földesurak, illetőleg meghatalma­zottjuk Szombathely Antal, és Füzes-Gyarmat város e végett megbízott képviselő-bizottmánya között, az úrbéri kézlegelő elkülönítése fölött. Az egyességi összes "iratok már a helybeli úrbéri törvényszékhez be is adattak , s szokott gyors keze­léssel , e napokban az úrbéri főtörvényszékhez is el fognak juttatni. E lapoknak rendes tudósítója lévén épen Füzes- Gyarmaton is, illőnek tartom neki hagyni fel az örö­met, hogy a nagybecsű egyesség részleteit terjedel­mesen közölhesse; annyit azonban e helyen én is ál­talánosságban fölemlíteni szükségesnek tartok , hogy ez egyesség által tanúsított nagylelkűségért a volt földesuraknak a gyarmatiak őszinte bálával tartoz­nak, valamint a földesúri már megnevezett megha­talmazott s országszerte ismert érdemdús férfiúnak, továbbá a község buzgó ügyvivőjének Asztalos Ist­vánnak, s minden itt el nem sorolható jóakaratunk­­nak, kik ez egyesség létrehozásában szívesen és si­keresen fáradoztak, elismerést méltán szavaznak, mert ez egyesség a legjobbak legjava, s 300 holdat meghaladó adományozásaival egyelőre is szembetűnő. Fájdalom, hogy sokan épen az érdeklett nép köréből, mindezeket be nem látják, s magát az áldást és sze­rencsét is öngyilkos kézzel akarták volna maguktól s utódaiktól eltávolítani. De hiszen így volt ez mindig; a közel eső vagy meglevő jót ritkán becsülik, ritkán érzik az emberek, és mindent másként hisznek, kép­zelnek jobbnak, míg az idő ráüti az igazi jóra a pró­bát, az okulás, a tapasztalat megadja a meggyőző­dést, és a jó, habár későbben, mégis jónak ismertetik. Nagy ügyeknél egész tömeget egy kalap alá venni, csak ritka szerencse, kivált midőn a tömeg megnye­résére a módok és eszközök sem használhatók; de azért a jó ügyben fáradozók ne csüggedjenek; küzde­lemmel, okkal móddal czélhoz juthatni, s én szeretem hinni, hogy a régi Békés megye még szabályozatlan néhány községet, a­ már létrejött számos szerencsés egyesség előnyeit lassan kint belátva, sietnek a szom­szédok jó példáit követni meg lehet, mert higyék meg, a jól felhasználhatott kedvező alkalom elsza­lasztása késő megbánásra adhat okot, pedig a ké­nyük legkeveslib kiké mindig a megbánásé. II. A gyul­a­i örökegyességhez tartozó igen terje­delmes mérnöki összes munkálatok helyszinéni hite­lesítése teljesen bevégeztetvén, s az összes iratok az első birósági helybeli úrbéri törvényszék által a vá­­radi Úrbéri főtörvényszékhez nyomban felterjesztetett, onnan egypár tárgyban pótló fölvilágositás és egy vitelközben megrongált eredeti okiratnak újrakészi­­tése hagyatott meg. E meghagyásnak is már teljesen elégtétetelt, s a főtörvényszék jóváhagyása minden­­ órán váratik. III. A kétegyházi legelőelkülönítési s illetőleg tagosítási perben a n.­váradi úrbéri főtörvényszék az első bírósági ítéletet, mely szerint sessionkénti 10 hold ítéltetett legelőnek a tagosításra alkalmasabb és jobb részéből, helyben hagyta, azon világos hozzáa­dással, illetőleg módosítással , miszerint az összes úrbéri földek okvetlenül és elmaradhatlanul tagosí­tassanak ez alkalommal. Ez ítéletnek, egyik egy, másik fél más indokból felülvizsgáltatását kívánta, azonban kölcsönös egyet­értésből mindkét fél elállott a felülvizsgálati kérelem­től s igy, a volt földesur részéről kikötött feltételhez képest, a legelő elkülönítést illetőleg a végrehajtás nyomban, még a múlt april hó 26-kán megkezdetett, s e hó 2-kán be is fejeztetett; a tagosítás végrehaj­ - tása a függő termés betakarítása után történhetvén majd meg. Felperes gr. Almássy Kálmán, mindamel­lett, hogy a néppel két ízben is próbált barátságos egyesség nem sikerülhetett, s a dolog perrel intézte­­tett el, vallásos kegyeletből, nagylelkűségből a végre­hajtás alkalmával következő alapítványokat, adomá­nyozásokat tett. Temetőül a g. n. e. részére 4­ holdat; a kato­likusok részére 2 holdat; az egykét családból álló protestánsoknak, úgy hasonlóul az izraelitáknak kü­lön külön­­ holdat. Faiskolára a g. n. e. 2 hol­dat, a kath. 1 holdat. A róm. kath. parochus fizetése jobbítására a törvényszabta legelő illetőségen felül 14 holdat, a kath. kántor és tanító fizetése jobbitá­sára évenkint 9 köböl búzát, 5 köböl árpát, 30 pftot, maga és utódai nevében megajánlott. — A g. n. e. pa­pok fizetése javítására alaptőke gyanánt 1700 pftot; s végre mindezek tetézéseül a nép kezén levő marad­vány földeknek 4000 pstot meghaladó patens szerinti váltságsummáját örök alapítványul a szegények ja­vára oly formán rendelte, hogy ennek kamatjából évenkint a községtől bejövő összeg, nem fillérenkint, hanem nagyobbacska, érezhetőbb jótékonyságot nyúj­tó­ értékben, egykét szegénynek vagy szerencsétlen­nek, ki arra legérdemesebb,­­ évenkint osztassék ki. A községbeli egyházi és világi elöljárók a segélynye­résre egyéneket ajánlanak, s az ajánlottak közül az alapító gróf és utódai fogják az illetőt vagy illetőket kinevezni, s részökre a kifizetést utalványolni Nem mindennapi jelenet: pörnek ily nemes tettek­kel emlékezetessé tett végrehajtása; azonban tudva levő dolog, hogy a tervezett barátságos egyesség ut­ján még nagyobb szerencsében részesülhettek volna a kétegyháziak, s 4—500 holdra bizton tehetni a kü­lönbséget a gróf által ajánlott és az itéletileg meg­állapított földmennyiség között. A gróf megtette előleg, megtette utólag és bő­ mér­­tékben mindazt, mit a lenforgott körülmények és vi­szonyok között tőle a legmerészebben várni, igényelni lehetett, — és nemes öntudatában, s a legjobbak megtisztelő elismerésében találja elégtételét. Úgy van, ebben és ezekben kell elégtételt találnia, mert a mi e nemes eljárás után alig másfél napra történt, az csak elkeserítő, csak kebellázitó. Ugyanis máj. 2-án végeztetvén be a legelőelkülö­­nítési végrehajtás, másnap éjjeli 11 órakor, az or­szágszerte dühöngött orkánszerű szélvészben, a grófi kastélylyal egy ponton összefüggő s fenyő-zsindely­­lyel fedett gazdasági hosszan folyó épületek leghátsó része, valami elvetemült istentelen által, kívü­lről meggyujtatott, még pedig, mint a megtalált bű­n­k és tanujelek kétségtelenné teszik, hozzá készített s hosszú rúdon a magas ereszhez feltartott kanóczczal gyujtatott meg. A száraz fedélzeteken a rendkívüli szélben hihetlen dühösséggel, gyorsasággal végig csa­pott az emésztő lángtenger, —­s a 151 - - n­y­i kap­csolatos összes épületek, bennük a nemrég nagy költ­séggel kijavított kastély, és kápolna fedélzete elé­gett. A kár a padlásokon elhelyzett s megégett 3000 köbölnyi gabonanemüekkel együtt 32—35.000 pítra mint legkevesebbre tétetik. Isten, ki mindent tud, a ki a sziveket és veséket vizsgálja, tudhatja csak az éjjeli ezégéves gonosz tett elkövetőjét, — s az indokot, miből az származott? ; azonban bármint igyekeznének is az emberek a hu­manitás érzésének kímélésével magukat ellenkezőre vezérelni, akaratlanul is egy gondolat villan, úgyszól­ván tolakodik fel az emberek agyába, és e gondolat: a gyújtásnak az executióval a combinatióba hozása; és e combinatióra megborzad, elfordul a jobb érzés, az elaljasodásnak, a vadságnak, a hálátlanságnak emez iszonyú példájától, vagy a butaság és értetlen­ség ily ádáz boszujától. Úgy tudom, Kétegyháza község egyházi és világi elöljárói mindent elkövetnek, hogy az iszonyú tettes valami­kép kitudathassék. Ez nagyon renden van, s ez kötelesség is. Szivemből kivánom, hogy czért ér­jenek, a büntető igazság kezeibe adatandó ezégéres gonosztevő kétegyházi, s a gróf volt jobbágyai közül, sőt e megyéből való ne legyen; hogy igy, még eddig másokhoz hasonlítva dicséretes birü megyei né­pünk erkölcsiségéről, a kedvezőtlenebb vélemény ne alakuljon a közvélemény nagy fórumán. Ugyancsak a fentisztelt grófot, más méltatlan ká­­rosittatás is érte másik uradalmában Váriban, a hol f. hó első napjain, nem tudni ki által, és mi módon élesztett vagy támadt tűz által 300 holdnyi uradalmi erdőben igen tetemes kár és pusztulás történt. A nemes gróf a szó teljes értelmében igazán tűzpróbára volt téve, mit ő olynemü vallásos és férfias resignatióval állott ki és szenved ma is, mely csak nagy léleknek" tulajdona, —­s melyhez a köz­­tisztelet elmaradhatlanul csatlakozik. Isten éltesse őt és övéit sokáig! adjon nekik gaz­dag kárpótlást a családélet állandóan Üdvözítő nyá­jas örömeiben. L. TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. A 42 bankjegyhamisító elleni végtárgyalás a budai orsz. , törvényszék előtt*). Máj. 26-án délelőtti 9 óra után kezdetett meg a vég­tárgyalásnak azon része, mely a vád- s­véd végbeszéde­ket tartalmazza. A mai egész ülést az államügyész­ségnek az ügy állásához képest terjedelmes végbe­széde foglalta el. Mielőtt azonban azt közlenék, szük­ségesnek tartjuk a bizonyítási eljárásból azon szak­értői vélemény lényegét közleni, melyet a törvény­szék előtt a bécsi nemzeti bank küldöttei nyilvánítot­tak, é­s mely a helybeli szakértőknek általunk már közlött véleményét nemcsak kiegészíti, hanem lénye­gesen módosítja és helyre is igazítja, és a­melynek, mint látni fogjuk, a kivilágításra eldöntő befolyása van. A bécsi szakértők azon véleményt nyilvánították az államügyészség által eb­bnek terjesztett kérdésekre, miszerint, mint általában minden bankjegylemezen, úgy az előmutatott s kérdésben levő aczéllemezen is a bankjegy-forma nemcsak vésés (gravirozás), hanem karczolás (radirozás) által is előállítható, akkép, t. i., hogy a lemez bizonyos mázzal (fitness) bevonatik s a karczolás erre történik, s ekkor a lemez választóvíz­zel kietetik. Határozottan állítják, hogy a fenforgó V s VI form. 10 ftos jegyek ily készítésű lemezről ke­rültek ki, t. i. karczolás s nem vésés által. Innen azután a bankjegyek hiányossága, tökéletlensége is, mint­­hogy a választóvíz általi kietetés hibásan, tökéletle­nül történt, ily műtéteire a kellő képesség s ügyesség is könnyen volt megszerezhető. Az, ki rajzolni tud, (mi (e vádlott­­­nál kétségbe sem jöhet) fél év alatt megszerezheti azon ügyességet, hogy mázzal bevont lemezre bankjegy-formát karczolhasson; évek arra legkevesebbé sem szükségeltetnek, (fővádlott S­er Ká­roly pedig börtönében évekig rajzolt, fesselt, ki tehát azon képességet is könnyen megszerezheté magának). Tehá­t ha fővádlott évek előtt tökéletlen pénzjegyeket készített, mégis képesittethetett arra, hogy a vádlé­­nyü 10 ftosoft lemezét készíthesse. Mert az ily lppapz­­karczolás a rajzolásnak valódilag csak egy nepe t képezvén, az, ki magát a rajzolásban tökéletesítheti, szinte a lemez ,elsc$$^^bpn is {Ugy$$g£get szerez magának. És így egy korábbi tökéletlen mű készítője rövid idő alatt képesítheti magát — ha rajzolásban tökéletesül s a lemez karczolásában gyakorolja ma­gát — arra, hogy tökéletes­ művet állíthasson elő oly lemezeken, milyenek most kérdésben vannak. Azon kutyabőrre nézve (pergament), mely S. Károly fővád­lottnál találtatott, azt véleményezők, hogy az a hamis bankjegy befedésére szükségeltetett, akkor, midőn az a víznyomat előállítása végett az illető kőlapra térít­tetik, minthogy a pergament legalkalmasabb, hogy semmi benyomás, bevágás ne történjék az illető pa­­pírszeleten. Mint látjuk a bécsi szakértők véleménye lényege­sen különbözik az általunk közlött helybeliek szak­értői nézetétől. Minthogy utóbbi megkülönbözteté ugyan szinte a vésés és karczolás műtételét, de határozottan nem mondá, hogy a kérdéses lemez­karczolás által készíttetett volna el, sőt csak a vésés műtételéből indult ki, s csak ezt feltételező mint olyat, mely által a fenforgó bankjegyek formái a lemezeken előállíttattak légyen. Innen következtető, hogy az, ki a régi S­cr féle egy forintos pénzjegyeket készítő, nem lehet­ alkalmas és képes a jelen bank­jegyforma készítésére, azt feltételezve, hogy a vésés képesség megszerzése hosszabb, több évekre terjedő időt igényel. Míg végre a helybeliek azt is nyilvání­tók, hogy a jelen 10 fztos jegyek előállításában a múlt években előfordult, és szinte bankjegyhamisító Ba. . .-i munkáját találják fel.­­ E vélemény ellené­ben a bécsi szakértők azt mutatták ki, hogy a jelen bankjegyek a nevezett bankjegyhamisító B.-tól nem származhattak. A bizonyítási eljárásnak egyéb jogi szempontjait nem soroljuk elő, mivel részletesen elő fognak for­dulni az államügyészség végbeszédjében, mely a vég­tárgyalás alatt is kifejlődött körülményekkel a bizo­nyítási, kivilágitási eljárást s nyert bizonyítékait vi­lágosan s egészben előtünteti. Most áttérünk az államügyésznek mai ülésben tartott véginditványára s en­nek kifejtésére. Bevezetésileg kiemelő azon fontosságot, melylyel a bankjegyhamisítás büntette bit a társalomban, és pedig nem cs­pán azon szempontból, mert itt nem érzik magán, hanem közvagyonról, állami érdekekről is van szó, hanem különösen azért is, mivel az egye- s­sek vagyon­ helyzetére rendkívül megrázkódtatólag­­ hatá­soknak majdnem összes vagyonát tönkre teszi, s­­ mivel maga a személybátorság is tetemesen veszé­lyeztetik általa. És szerinte épen e bűntett Magyar­­országban igen nagy elterjedésre emelkedett, úgy hogy a legfelsőbb törvényszék abban a büntetési mér­ték szigorúbbá tételére is határoztatott. Megemlítő továbbá, hogy kezdetben a vádlottak önmaguk előál­líták a bűntett eszközeit s tárgyait, s erre vallomást is tettek, mig később mindent visszavontak s tagadá­sukban konokul meg is maradtak, mi azonban az igazság kiderítését s bebizonyítását nem akadályoz­ható, miután annak eszközölhetésére nemcsak a min­den vidékről előállított tanuk, hanem maga a tudo­mány is hatható segélyt nyújtottak.­­ Ezután áttért a fenforgó bűneset tárgyilagos s alanyi tény­­álladékának fejtegetésére és kimutatására; kérdése­kül tűzvén ki: váljon léteznek e hamisítványok ; s ha léteznek, azok mily eszközökkel és hol, mily idők­ben állíttattak elő ? E kérdésekre nézve kifejté, mi­kép a forgalomban volt nagyszámú hamis jegyek, de a melyek egy rész­ben a vádlottaknál is találtattak, és az eszközökre nézve a szinte feltalált eszközök és segédszerek u. m. a tők, lemez, kőlap, prés stb. eléggé tanúsítják a vád tény lételét. A készítés módjára nézve a helybeli szakértők jelen esetben a karczolást (radírozást) fel nem tehetőnek, nem lehetőnek álltták; mig a bécsiek kimutatták, hogy az lehető, s hogy valóban alkalmaz­tatott is. A helybeliek a talált tőkét gyöngéknek álli­­ták, de a bécsiek szerint erősebbek csak a vésésre kellenek, mig karczolásra, mi nem egyéb rajzolás­nál, nem gyöngék, mint a bécsiek saját kísérletükből is meggyőződtek s a­mit tanúsítanak is. Továbbá a helybeliek e nézetet azért is ostromlák, mert szerin­tük a tőkön a használat nyomai nem láthatók, míg a bécsiek azt bizonyíták, hogy a használat nyomai két­ségtelenül nyilvánulnak. Abból pedig az államügyész szerint, hogy minden készletek meg nem találtattak, nem következik meg a tényálladék kizárása, mert abból, hogy nem birto­­kolák, hogy birtokukban nem találtattak bizonyos eszközök, nem következtethetni, hogy azok előbb sem lettek légyen birtokukban. E szerint a kérdésben lé­vő hamisítványok előállítására főeszközökül csak az illető tök és a lemez behúzására kellő anyag kivága­tott. És igy — következtető — a talált tők alkalma­sak a karczolásra és a kérdéses jegyek előállítására; és másodszor kétségtelen használatuk is, mert nyo­mait mutatják és mert a bűntetteseknél együtt ta­láltattak. — Nem is hihető, hogy a­­fővádloit, kire esik az illető lemezek elkészítése, kész lapot szerzett s azt hosszabb ideig hordta volna magával. Nem hi­hető, hogy ily kész lemez birtokában hetekig bujdok­­lott, magát az egész világtól elzárta légyen csak az­ért, hogy mistifikálja bűntársait, mire úgy sem volt szükség, és nem hihető azért sem, mert akkor miért szerezte volna magának azon mázanyagot, mely a karczolás előtt a lemez behúzására szükségeltetik; és miért szerzett é­s hordta volna magával azon tőkét, melyek csak a lemez kikarczolására szolgálhattak.­ E szerint a bécsi bank szakértő küldöttségének azon nézete alapos , miszerint a feltalált tők alkalmasak voltak a jegyformának lemezem kikarczolására s előállítására. Mivel pedig világos, hogy az V. és VI. formájú 10- fztos jegyek lemezei ugyanegy kéztől eredtek, habár a VI. forma tökéletesebb is, mivel mindkettőhöz a prés ugyanegy kézből került ki; mivel a VI. formának felfedezett nyomai vezettek az V. forma nyomára ; s mivel így az V. és VI. forma kapcsolatban áll egy­mással, egy forrásból eredtek, egy tettesre s előidé­zőre mutatnak, mindezekből azt következtető az ál­­lamü­gyész , hogy jelen esetben folytatólagos bűntettről van szó. A­mi a vádtény létesítésének helyét illeti, semmi kétség szerinte, mikép a lemez kikészítése a karczo­lás Csákváron és Csilliknél történt, a préselés pedig Gyúrón és Vadkerten,mint az e helyeken feltalált esz­közök bizonyítják. A létesítés ideje az V formánál 1855. September, October hóra esik, a VI formáé pe­dig 1856. elejére. — A készítés módja az, mit a vád­lottak kezdetben önmaguk részletesen előadtak és a mely működés tökéletesen össze is hangzik a bécsi szakértők által előadott készítésmóddal. Ezen általános fejtegetés után áttért az egyes vád­lottak elleni vád é­s büntetés megalapítására és pedig mindenekelőtt Seer Károly irányában, kit mint f­ő b­ü­n­t­e­­t­és­­ kíván tekintetni, kinek mint ilyen­nek mind erkölcsi, mind mű­képességét teljesen ki­mutatottnak látja, s kire életfogytiglani börtönbüntetést kért kimondatni. E fejtegetés részleteit azonban a holnapi számra hagyjuk. .. *) Lásd a „P. Napló“ 88. számát. F e­l­s z­ó lit­á-S gazdasági próbák és ki­sértetek tétele s ezek eredményeinek közlése iránt. Az egyesületi élet egyik legnevezetesb áldása az erők és eredmények öszpontositásában fekszik,­s ha­tásának mértéke azon gyámolitástól függ, melylyel a hazában létező egyes tehetségek irányában viseltet­nek. Valamint a számtalan apró patakok összefolyá­sából növekszik a hatalmas folyam, szintúgy alakul az egyesületi élet nagggyá és egészszé a gazdasági téren munkálkodó egyesek szövetkezése által. Azon felébredt munkásság, mely a hazában most minden irányban oly örvendetesen nyilvánul, tesz kétségkívül naponkint számos és becses próbákat és tapasztalásokat; mindaddig azonban, míg ezen ered­mények az ország gazdasági életének központjában az országos egyesület keblében nem folynak össze mind, kis körre marad szorítva azon tanulság, me­lyet egyesek értelme és buzgalma a legnagyobb elis­merésre méltó szorgalom és fáradsággal felderít. Az egyes tapasztalások csak úgy lesznek az egyetemes nemzet kincseivé, ha azokat felismerni és használni mindenkinek lehetővé tétetik. Ezen czél lebegett a M. G. Egyesület előtt, midőn elfogadott programmjában a gazdasági próbák és kísérletek tételét s ezek eredmé­nyeinek az egyesület utján való közlé­sét is felvette. Fog az egyesület e téren maga is közvetlenül tenni azonnal, mihelyt e czélra szol­gáló kísérleti telkét szervezheti; a mások által tett és teendő tapasztalások azonban, még ez esetben is igen nagy mértékben fogják munkásságának értékét növelni. Azon reményben, hogy gazdaközönségünk az Egye­sület törekvését ez irányban is helyesli és gyámolí­­tani hajlandó, a f. é. május 5-kén tartott igazg. vá­lasztmányi ülés határozata nyomán, kedves köteles­ségének tekinti az Egyesület elnöksége, gazdasági előmenetelünk iránt érdekelt gazdáinkat felkérni, szíveskednének a gazdaság bármely terén tett és teendő észrevételeket, próbákat és tapasztalásokat, a fenforgó körülmények részletes és hű előadása mellett hazafius készséggel k­ö­z­­­e­n­i, hogy igy minden hasznos és életrevaló tapasztalás, mely most elszigeteltségében csak keve­seknek eszközölheti javát s tágítja ismereteit, lassan­kint az Egyesület által nemzeti közkincscsé vál­hasson. — Pesten, 1858 május 23. Gróf Károlyi István, mint a Magyar Gazda Egyesület elnöke. PESTI NAPLÓ, Pest, május 28. • fr-- A jótékony czélra kiadott Albumok, az előfizetési felhívások, a népszerű vállalatok, sőt a Naptárak kora is vége felé járván, az irodalmi üzérkedés egy új korszakában találjuk magunkat, mely minden eddiginél kevesebb fáradságba kerül, s ha keletje van, e szerint legtöbb hasznot hajt. Az anthologiákról­, a versgyűjtemé­nyek azon neméről szóluak, melyekben egy egy író saját szerkesztői neve alatt a mások verseiből tetszés szerint válogat, s azokat egy csinos kötetben kiadja. Az egyik vállalkozó kiszemeli egész irodalmunkból azon verseket, melyek szerelemről, a másik, a melyek hazafiságról, egy harmadik, a melyek" a huszáréletről szólanak, s" egy ne­gyedik költő elődeinek és társainak balladáit állgatja. Ez eljárást a törvény nem tiltja ugyan, mely megengedi, hogy bármelyik írónak már megjelent művéből egy évet meg nem haladó mennyiséget bárki utánnyomathasson; — de az irodalomban, valamint az életben a polgári tör­vényeken kívül még egy fórum van, mely a törvény nem­­kárhoztatta tetteket is sok esetben szigorúan kárhoztatja, s ez a közerkölcsi érzet, a közvélemény ítélőszéke. En­nek nevében kell szólanunk a versgyűjtemények kiadói­nak divatozni kezdő eljárása ellen. Egy egy jeles költőnk kiadja összes verseit Tudva van, hogy bárminő jeles köl­tőnek összes versei közt, aránylag a többiekhez. Csak kevés van, melyet par­ excellence kitűnőnek nevezhetünk. Maga az olvasóközönség is jeles, költőink összes művei­ből csak néhányat választ ki kedvenczéül. E kitűnő ver-

Next