Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)

1858-07-15 / 2527. szám

Pest, jul. 15. Hogyan van az, hogy egy nap a béke, más­nap a háború forog szóban, és mind a béke, mind a háború felől támadt hírek gyanúsak a közönség előtt? Csodálatos idő, melyben hajlandók az em­berek épen ellenkezőjét keresni annak, a­mit * a kfilszin mutat, és minden határozat, nyilat­kozat alatt kétértelmű czélokat vélnek lap­­pangani! Nincs hit a béke tartósságában, nincs hit a háború lehetségében. Eddig a hatalmak szövetkezései a törekvé­sek közösségére nyújtottak zálogot; most még az is kétségbe vonatik : vájjon a szövetség örve alatt nem az egymás ellen támadásra történik-e előkészület? Eddig a politikusok a létező viszonyokba nagy valószínűséggel vonhattak következte­tést a jövendő fejleményeire; most a legponto­sabb számítások szoktak csalni. A véletlen uralkodik. A véletlennek van legtöbb hívője. S ez nagy szerencsétlenség, mert Európát a béke alatt is rendkívüli erőfeszítésre kény­szeríti, és míg a kormányok minden esetleges­ségre magukat készen tartani akarják, az óriás mérvekben emelkedő deficit miatt a ve­zérállamoknak is maholnap igen nehézzé vá­lik : akár a háborút sikerrel folytatni, akár a békét méltósággal fentartani. Ezt zárjegy közt mondva, térjünk a napi kérdések legérdekesebbjére, a cherbourgi ké­születekre. Cherbourg a minap fenyegetés volt, most békeremény. Az építkezések, melyek e kikötőben történ­tek, a hír, hogy a franczia kikötők egymással távírók által köttetnek össze, a franczia ten­gerészetre fordított rendkívüli gond és pénz­áldozat, a hajógyárak szokatlan tevékenysége, a hajóhadak öszpontosítása, előtérben egy ün­nepély, utógondolatban titkos szándékok vé­gett , nem ébresztettek-e mindezek még e hó elején is félelmet és gyanút. Napóleon Anglia ellen készül, erősíteni kell a szigetkirályság partjait, és mielőbb szükség a felszereletlen, a matrózokkal még el nem látott sorhajókat működésre képessé tenni. íme a sötét világítás, melyet a journa­­listáknak, a Derby-minisztériumát interpel­láló szónokoknak és a közönség nevezetes ré­szének aggodalma a cherbourgi tevékenységre vetett. Napóleon azon szívélyes viszonyt állítja vissza Angliával, mely a párisi béke megkö­tése előtti éveknek legbüszkébb emléke, s mely akkor halhatatlan győzedelmekre veze­tett, és jelenleg megszilárdítva az európai bé­két, minden függő kérdések gyors és méltá­nyos megoldásával elfeledteti a január 14-ke óta támadt viszályokat, s elejét fogja venni a készülő félreértéseknek . íme­ a rózsaszínű légkör, mely most a cherbourgi készületeket körülfolyja. S hogyne? Hisz Viktória királyné meglátogatja Cher­­bourgban Napóleont, s kell-e több, mint a ko­­ronásfők találkozása arra, hogy a nemzetek politikája, rokonszenve, és érdeke is összeta­lálkozzék? Valóban, ha a nemzetköz­i viszonyok oly könnyen volnának félre- és visszahaj­­líthatók , mint a viasz s a kedélyben meg­ WBBW—P—l———hm—Bwa—gpa—a——i gyűlt kedvetlenséget és bizodalmatlanságot egy szertartásos mosoly rögtön el tudná oszlatni; akkor a Cherbourg ünnepélyeiről ké­szült programm, melyet Napóleon a szükséges észrevételek megtételéért előre közlött Viktó­ria királynéval, nagybecsű történelmi okmány­­nyá válnék. De a két koronás fő találkozására nézve egy igen kedvezőtlen előzmény jut eszünkbe, s mindig midőn Cherbourgra gondolunk, Ob­­borne felé ragad képzelődésünk. Akkor is Napóleon személyes jelenlét által óhajta a fölmerült viszályokat elintézni. Sztam­­bulban megaláztatok a franczia politika, épen midőn Angliát vélte megalázni, és szükség vola oly hatalomnak, mely képviselője épü­letéről a lobogót levéteté, de a háborúval csak fenyegetőzni akart, valami elégtétel, hogy a nemzeti hiúság megsértése nélkül lehessen bé­kében maradnia. Viktória királyné nem ta­gadta meg ezen elégtétel. A félhivatalos lapok nagy zajt ütöttek a császárnak rendkívüli si­ker által koszoruzott politikájáról s a béke optimistái állhatatosan hitték, hogy a megla­zult angol-franczia szövetség kötelékei oly szorosra vonattak, hogy e részben többé nincs min aggódni. S mi történik ? Anglia az osbornei látogatás után a keleti ügyekben még szorosabban csatlakozott Ausz­tria nézeteihez s még inkább éreztette Napo­­eonnal, hogy semmit sem akar a magasztalt szövetségért áldozni, melyre neki bizonyosan nincs is annyi szüksége, mint a Napoleon-ház­­nak, mely otthon a megsértett nagy érdekeket elnémította, a­helyett, hogy kihallgatta és ki­­békítette volna. És kivált január 14-ke óta múlt-e el alka­lom, hogy Anglia Napóleont törekvéseiben ne ellensúlyozza, s viszont, hogy Napóleon röp­­iratok, diplomatiai nyilatkozatok, merész, de visszautasított követelések, journalistikai po­­emiák, katonai manifestatiok, aggodalmat gerjesztő készületek és az orosz udvarral foly­tatott mélyebb egyetértés által ne tüntette volna ki , hogy Angliára neheztel, hogy An­gliától kevés jót vár, és hogy az angol szövet­ség inkább csak névben él, mint valósággal étezik ? Ha az osbornei látogatás daczára az ügyek ily fejlődését tapasztaljuk, kössünk-e nagy várakozásokat Cherbourghoz? Viktória királynéra már csak az is kedvet­len befolyást gyakorolhat, hogy azon nagy költséggel erősített hely, a­hová látogatásba jön, sokak által ellene épültnek állíttatik, hogy azon óriás hajóhad, mely a tengeri csa­ták képével fogja őt gyönyörködtetni, sokak véleménye szerint Anglia megtámadására akart menni és mehet ezentúl, s hogy Cherbourgba a vele megérkező tengernagyok és miniszterek legtöbbet arról gondolkodhatnak: várjon meny­nyi matrózt, katonát és parterősítési pénzt­­ kellene igénybe venni, ha a cherbourgi ősz­­i pontosítás nem ünnepély, hanem válla­lat volna ? KEMÉNY ZSIGMOND: építészetet az épületek jövedelmetlensége, melyből a huzamosabb ideig tartó adómentesség sem nyújt ele­gendő kisegítést, nyomva tartja. — Tímárok és cser­­zővargák, ámbár cseranyag, gubacs, mész stb. bőven találtatnak gyártásukhoz, nyersbőrben látnak nagy szükséget, s az aránylag bőrgyártásra legalkalma­sabb helyeken is, mint Temesvár, Zombor és Baja, alacsony fokon áll ez iparü­zlet. Temesváron évenként mintegy 6000 darab bőr szokott felgyártatni, fele fe­kete bőrré, fele fontos talppá. Baján hasonló számú nagy bőrhez még mintegy 6500 borjúbőr járul, leg­­terjedtebb pedig Zombor gyártása, mely évenkint 8—9000 darab ökör és tehénbőrt, 7000 db borjúbőrt és 2500 db pittlinget készít. A Temesváron keletkezni akart nagyszerű bőrgyár csak bőrkereskedéssé változott. — A szattyánosokról és kordovánosokról sok dicséretest lehet mondani; kivált a kordoványosság némely mesterek kezén vi­rágzik. Már a szücsmesterség ismét, mióta a prémes ruhák viselése kiment divatból, hanyatlásban van , s ezek közt csak a legközönségesebbek a jubások, kik a paraszt juhászbundát készítik, tartják még jól fen magokat.­­ A csizmadiaság és czipészség az utóbbi 10 év alatt igen nagy előhaladást tett; nem­csak számra nézve legjelentékenyebbek ezek minden mesterségek közt, hanem különösen a nagyobb váro­siak készítménye csinosságra, tartósságra nézve a pesti, bécsi készítményekkel vetekszik. Csak az a baj, hogy a bőrgyártás fejtése nem segélyezi itt e mesterséget, s a mesterembereknek jó bőrt kapni gyakran igen nehéz. A kovácsmesterség kevés figyelmet érdemel; a bá­­romorvos-kovács ritkaságok közé tartozik. — A bog­nárok ügye, mióta a díszkocsik készítése megszűnt, s csak teher alá szolgáló egészen paraszt-kocsikat ké­­szitnek, szintén nagyon leszállott. — Hasonlag jártak a szíjgyártók és nyergesek, kiknek a czifra lószer­számok megszűnése után, mióta a fegyvertartás sza­badabbá tévén, a vadászat divatja ismét terjedni kez­dett, a vadászati készületek készítése kezdette Üzle­tük legjövedelmezőbb ágát képezni; azonban a nürn­bergi kereskedések terjedése, melyek hasonló áru­­czikkekkel bővelkednek, ennek is véget vetett. Az asztalosokról ismét jót mondhatunk. Csinos és jó munkások vannak köztök, kiknek készítményei a pestiekkel, bécsiekkel vetekedik, sőt tartósságban azokat meg is haladják, csakhogy drágábbak, mit az üzlet csekélyebb terjedtsége okoz. Egyébiránt itt is kezdenek már az asztalosok az áruló­ raktárra néz­ve társulatokba lépni, mely egybeköttetés ha egyszer a munka megosztásra s az együtt való gyártásban összedolgozásra is kiterjed, hogy az üzlet mintegy gyári rendszert ölthessen, szép jövőre ad kilátást, melyhez annál több a remény, mivel ez osztályról di­csérettel megemlítendő, hogy iparos képzettség eme­lésére szolgáló reáliskolák felállítása körül is legtöbb részvétet és áldozatkészséget fejt ki. A lakatosok szintén megkezdették már áruló­ rak­táraik társulati egyesítését, s e tekintetben a gyári üzletnek, mely egyedül adhat nékiek jövendőt s emel­heti őket igazgató, foltozó mesteremberekből valóban termelőkké, első alapját vetették meg, mely alapon csak gyorsan tovább kell építeni. Dicséretökre válik e mesterembereknek, hogy az építészeti lakatosság csökkenése helyett, takaréktűzhelyek s más effélék készítésében keresnek kárpótlást. A kádármesterség egyike a legvirágzóbb és leg­fontosabb mesterségeknek a kerületben, tekintve a gyarapodó olaj-, szesz-, sörgyártást, nagyszerű bor­termelést, van is e mesterségnek mind jelene, mind jövendője, de egyszersmind miután bő kér esztendő­ben a szükséget még nehezen elégíti ki, gyarapodása csakugyan továbbra is kívánatos. Könyvkötők állapot­a most valamivel jobb, mint hajdan, különösen a hivatalos munkák szaporítják jelentékeny üzletüket. A kalaposok ügye nagyon le­­szállott. Ezt mondhatjuk a szappanosokról, gyertyá­­sokról s üvegesekről, takácsokról s czinesekről is. A mézeskalácsosok üzletét szintén a méhtenyésztés ha­nyatlása s a viaszgyertyáknak divatból kiesése csök­kenti. A szabókat a ruhakereskedők üzlete nyomja el. Könyvnyomtatóműhely van Nagy-Becskereken, Lu­dályok miatt kissé elkésett, mindazáltal annak to­vábbi folytatólagos ismertetését ezennel megkezdeni­­ annál szükségesebbnek tartjuk, minél inkább meg va­gyunk győződve a benne felhozott kereskedelmi és­­ iparéletünkre vonatkozó tárgyak érdekessége és fon­­­­tosságáról. S­z­e­r­k.­goson, Újvidéken, Zomborban, Baján, Szabadkán, Pancsován és Verseczen egy-egy, Temesvárott végre az álladalmi könyvnyomdával együtt 3. l­apok jelen­nek meg „Werschetzer Gebirgsbote“ Verseczen, — „Nagy-Becskereker Anzeiger“ Nagy-Becskereken, — „Serbski Dnevnik“ és Neusatz­er Kreisblatt“ Újvidé­ken, mindenik hetilap, „Temesvarer Zeitung“ hiva­talos napilap Temesváron, s jul. 1-én kezdve „De­lej­tü,“ szintén Temesváron. Nézetünk szerint a kerü­letre nézve ez minden mesterségek közt a legszebb képviselet. A PENARVA NEMZETSÉG. Irta SANDE AU. II. Folytatás. Renáta kisasszony is, a­ki még hajnalban talpon volt, oly tűzzel folytatta utazási készületeit, hogy eb­ből is lehete látni, mennyi boszuság tölti el lelkét. Mondjuk-e, hogy a tervezett kaland nem volt épen ellenére ? A Penarvan nemzetség története nem volt többé azon tárgy, mely egész lelkét, minden gondola­tát igénybe vegye; a helyett, hogy ősei tetteit feste­­getné, most ki kelle fejteni a zászlót, ke­zd homokra lépni s a családi tűzhelyért és oltárokért állani har­­czot. Ez utazás valódi hadjáratként tűnt föl előtte, mint egy keresztes háború a méltatlan kezekre jutott csa­lád becsületének visszaszerzésére. — Egy molnár leányát­ mond a kisasszony! Majd meglátjuk, majd meglátjuk, édes unokatestvér úr! Magasztos elszántsága elragadt az abbéra is, ki most már egészen el volt szédítve. — Az Isten igy rendelte! — mormogta az abbé, a kisasszonynak segítve a podgyász összerakásában. Kevés hijja volt, hogy meg nem kérte a kisasz­­szonyt, varrasson egy vörös vászon-keresztet az uj palást hátára. Talpon volt az egész cselédség. Rená­ta kisasszony intézett mindent. Jött-ment szüntelen, mindenütt parancsot vagy utasítást osztogatott, mint­ha zajos élet törne és lobbanna ki egy kolostor magá­nyában. A kevélység sokkal hatalmasabban uralkodott szi­vében, semhogy a hiúságnak megengedte volna, hogy bár lopva is beleférkőzzék , mindamellett sokat tar­tott a­felől, hogy rangja teljes fényében lépjen fel, s nem akart a Brigaziére-ben bukott királynőként je­lenni meg : most először érzett hálát az abbénak azon bölcs előrelátása iránt, hogy a jobb időkből fenma­­radt öltözetdarabokat megmente. A kastély színeiben egy úti kocsi is túlélte a pusztulást; a czimereket, melyek oldalán voltak, óvatosan vakargatták és tisz­togatták ki, az egészet kimosták, az ernyőt bevonták, az egészet kitatarozták mint egy vén hajót, az abbé pedig a városba rándult, hogy útleveleket váltson s néhány ékszert adjon el, melyek árából kellett kiál­lítani a hadjárat költségeit. Másnap délben, mikor épen a tizenkettőt ütötte, az úti kocsi a két postalóval a kastély lépcsőzete előtt állott. A kocsis a nyeregben ült. Egy inas és egy szo­balány foglalta el a hátulsó ülést; a többi cselédség a kocsi körül áldogált bámészkodva és csodálkozva.­ Penarvan kisasszony szigorúan szabatos és díszes ruhában megjelent nemsokára a lépcsőzeten. Az abbé jött nyomába, ki alig birt magával; a heves vérű Pyr­­mil önkénytelenül azon jelenetre gondolt, midőn Pe­narvan Joinville úr hajdan szent Lajossal hajóra ült Aigues-Mortes révében. A kisasszony nagy méltósággal szállt le a lépcső­kön, s a hű cselédség búcsújának fogadása után a ko­csiba ült, a­hol a jámbor történetíró lába igen nagy bajjal tudott helyet találni Fergus, a kedvencz házi eb lábai miatt. A kocsis ostora megcsattant, a szekér nekiindult, a lovak sebes koczogva kezdtek haladni, s a vén kas­tély egy perczig azon csalódásban lehetett, hogy a ré­gi fény napjai visszatértek. Az idő szép, az itt elég bátorságos volt, minden baj nélkül érkeztek Rennesbe. A „Nation“ vendéglőbe szálltak, mely azelőtt „Vendégfogadó a Nagy-Mo­­narkához“ czimet viselt. Ott megtudták,hogy két mért­földnyire csakugyan van egy Brigaziére nev­ű birtok, melynek ura a néhai nemes Penarvan Pál, de útja oly rész, hogy kocsin nem lehet oda jutni. A nagy úti kocsi amaz után , mely inkább csak ösvény volt, oly vállalatba kezdene, ha neki indulna, mintha egy nagy sorhajó akarna a Vilain folyón felvitorláz­­ni. Renáta kisasszony ezen esetre nézve is gondos­kodott. Elfeledett, elhatározta, hogy csak másnap reggel indul s rendelkezett, hogy kora reggelre két ló legyen felnyergelve számára. A szép reggelen a mi két utazónk öszvérháton mendegélt egyik a másik után a Brigaziére felé. Az abbé, a­mint egyenesen és feszesen ült nyergében és vetette lábát mezőn a kengyelnek, sokat hasonlított a la­mancai hőshez. Renáta kisasszony karcsú dere­kával, amazoni köntösével, feszes nyakkendőjével, szarvasbőr kertyű­ben s szürke szőr­kalapban, melyen toll libegett, középkori hősnőnek látszott. Benne és körüle minden harczi vágyat árult el, mely életked­vét csak feljebb fokozta. A mozgás, a szabad lég, a benne támadt érzelmek, felzaklatta vérét, kiszínezte arcza halványságát s szépségének fiatal frisességet kölcsönzött; a szőke hajfürtök, melyek halántéka körül lengettek a szélben és napsugárban, büszke vo­násainak megfejthetetlen kellemet adának. Sietésre nógatta paripáját: bátyjai soha sem látták oly szépnek, midőn lova az erdőn elragadta. Azon­ban a­mint közelebb jutottak czéljukhoz, az abbé szállani érzé lelkesedését, s eltörpülni elszántságát. De azt meg kell adnunk, hogy mindemellett elég fér­fias arczot mutatott. Az öröm, hogy postakocsin utaz­­hatik, új ruháiból merített önelégülése, úti társának bátorsága, a megmentendő család iránti tisztelet megtarták azon hangulatban, melyben elindulásakor vala. Igen becsületesen ülte meg nyergét, s emelt fő­vel haladt a bel- és külvároson, nem kis meglepe­tésére a korán kelt polgároknak, kik nem emlékez­tek, hogy valaha ily lovagtársaságot láttak volna fa­laik közt. De valamint a tehetségnek, valamint az erénynek úgy a hősiségnek is meg vannak gyönge órái. Alig értek azon ösvényekre, melyek a rémséges unoka­­testvér felé vezettek, az abbét kellemetlen érzetek lepték meg; alig haladtak egy kis mértföldet, midőn Sancho Pansa lelke bújt már a Don Quixotte hüve­lyébe. Beállott azon perez is, midőn az abbé csak veszélyes oldalait látta a vállalatnak. Minden aggo­dalom, melyet ruházata kicserélése elfojta, újra fel­ébredt, s ostromolni kezdte annak rendi szerint. Min­den eszébe jutott, a­mit dóm Jobin beszélt és pedig túlozva. Minden tanyánál, minden majornál, minden galambbúgnál, melyet megpillantott, azt képzelte : bi­zonyosan itt lakik az a kegyetlen vadember. Korán­­sem sietett oly nagyon, mint Renáta kisasszony, ha­nem öszvérét kényekedve szerint engedte kalandozni a bokrok előtt, úgy hogy Bradamente időről időre kénytelen volt visszakiáltani fegyverhordozójára. Rajta, abbé úr, csak rajta! Hisz ön nem halad! Fergus, ki a harmadik utitárs volt, keresztül-kasul portyázta a szántóföldeket s ugarokat, s pacsirtákat vert föl a barázdákból. (Folytatjuk.) A temesvári kereskedelmi és iparkamara évi jelentése. III. *) A kéziparban igen kevés fontosat említhetünk. Az ___________ f) Lásd a P. Napló idei 119-ik számát. — Habár ezen­­ keresk. kamarai jelentés itteni folytatása némely aka-1 (Vége köv.) öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jun. 29-i leg­felsőbb határozata által Olts Alajos pénzügyi taná­csost és segédhivataligazgatót a budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, állandó nyugalomba lépte alkalmával, hoszszu, litt és becsületes szolgála­tai elismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 6-ki leg­felsőbb határozata által C­s­a­r­a­d­a Gézát a cs. k. theresianumi akadémia növendékét, cs. k. nemes ap­róddá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi közigazgatási területen C­s­á­k­­­y Demeter, hivatalhely­­lyel Batonyán kineveztetett.­­ A szombathelyi Gizella-egylet kiadta alapítási évkönyvét és alapszabályait. Az egylet czélja „ Vasmegyei születésű elhagyatott mindkét nembeli gyer­mekeket gondviselése alá venni és keresztyén neveltetés által a vallástalanság s erkölcsi romlottság vészhozó ös­vényétől megmenteni.“ „A kitűzött czél elérésére részint örökös alapítványok, részint bizonyos évekre kötelezett járulékok, vagy pedig egyszerű adományok szolgálnak.“ Kik egyszerre 50, vagy 6 éven át évenkint 12 pftot fizet­nek a 1 a p­­­t­­, kik 3 évre kötelezett évenkinti 4 pftot fizetnek rendes tagok. Az egylet elnöke Nagy Barcza Krisztina, titkára Pauer Antal. Egyszer örökre adomá­nyozó alapító tag van 24. Az általuk alapított tőke tesz 2520 ftot. Hat évre aláírt alapító tag tizennégy 178 fttal. 3 évre aláirt rendes tag kilenczvenkettő 367 fttal. Segítő tag nyolczvan 264 fttal s IOV4 krral. A gyűjtésből, sors­játék és bálból begyült 1542 ft 43 */4 kr. Május 22-kén a pénztárban volt 203 ft 16’/1 kr. 6% kötelezvények­ben 2200 ft; nemzeti kölcsön s árbérkárpótlási kötvé­nyekben 2430 ft; az öszves vagyon 4833 ft 162/,1 kr. Az egylet működése és gyámolító hatása I. évi augusztus 11-kén kezdődik. — A Mentovich Ferencz által szerkesztett és ki­adott „Marosvásárhelyi füzetek“ (tudományos és szépirodalmi folyóirat) első (máj.—jun.) füzete meg­jelent következő tartalommal : „Tájékozásul az olvasók­hoz.“ „Tanulságos levelek“ Mentovichtól. „B. szentke­reszti kard“ Sz. I.-tól. „Az urbériség kérdése a székely­földön“ V.Z. „Közlemények Humboldt irományaiból“ Mentovichtól. „Hazaszeretet nevelési szempontból“ Mol­nár I.-tól. „A székelyek szabadság levele“ Dózsa D.-tól. „Gyásznapok“ 1595-ből (költemény) Mentovichtól. „Tár­csa; rövid előszó a Tárczához. — Maroskerületi tűzkár­­mentő intézet“ Száva F.-tól. — Lipcsei ugyanazért még­is ide való. (Körner Fridrich könyvgyáros botlásai a „Vaterländische Bilder aus Ungarn und Siebenbürgen“ czimü művében.) A „Borászati közlemények ajánlása.“ — A „Marosvásárhelyi füzetek“ első füzetének tár­­czájában Száva F. a „Maroskerületi tűzkármentő intéze­tet“ ismerteti meg. Ez ismertetés nyomán közöljük a kö­vetkező adatokat. Az intézet, mint látjuk, kölcsönösségi elvre alapíttatott, mert a dijak nem előlegesen fizettetnek be az intézet érdekeltei által, hanem a történt károk ará­nya szerint utólagosan, úgy hogy a minden biztosított 100 ft után fizetendő dij csak utólagosan határoztatik meg. E dij (rovatai) 100 ft után 20 pkrnál nagyobb nem lehet. Szükség esetében a 20 pkros rovatai után csak 3 hó elteltével történhetek az újabb rovatai. Az intézet az 1840. év óta áll fen. 18 év alatt 24,774 ftot térített meg kárvallott tagjainak, a­nélkül, hogy 100 ft után évenként 14 —15 pkrnál több és terhesebb rovatai történt volna. Az intézet hanyatlásának okát az ismertető a kezelés hiá­nyaiban keresi. F. évi márt. 28-án az intézet működési köre a m. kormányzóság által az egész Maroskerületre kiterjesztetett. Ennek folytán a már eddig biztosított va­gyon értéke az 1,200,000 pftot meghaladja. De minden­nél nagyobb és üdvösb eredménye az intézetnek azon morális hatás, hogy t. i. fenállása óta kevesbedett a bo­­szuból eredt égések száma. Ha az intézetnél 6,000,000 Magyar könyvessét. 245. Marosvásárhelyi füzetek. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja Mentovich Ferencz. I. május-juniusi füzet. Nyomatott Marosvásár­helyen, 1858. az ev. ref. tanoda betűivel. 81. 104 lap.

Next