Pesti Napló, 1858. július (9. évfolyam, 2515-2541. szám)
1858-07-15 / 2527. szám
Pest, jul. 15. Hogyan van az, hogy egy nap a béke, másnap a háború forog szóban, és mind a béke, mind a háború felől támadt hírek gyanúsak a közönség előtt? Csodálatos idő, melyben hajlandók az emberek épen ellenkezőjét keresni annak, amit * a kfilszin mutat, és minden határozat, nyilatkozat alatt kétértelmű czélokat vélnek lappangani! Nincs hit a béke tartósságában, nincs hit a háború lehetségében. Eddig a hatalmak szövetkezései a törekvések közösségére nyújtottak zálogot; most még az is kétségbe vonatik : vájjon a szövetség örve alatt nem az egymás ellen támadásra történik-e előkészület? Eddig a politikusok a létező viszonyokba nagy valószínűséggel vonhattak következtetést a jövendő fejleményeire; most a legpontosabb számítások szoktak csalni. A véletlen uralkodik. A véletlennek van legtöbb hívője. S ez nagy szerencsétlenség, mert Európát a béke alatt is rendkívüli erőfeszítésre kényszeríti, és míg a kormányok minden esetlegességre magukat készen tartani akarják, az óriás mérvekben emelkedő deficit miatt a vezérállamoknak is maholnap igen nehézzé válik : akár a háborút sikerrel folytatni, akár a békét méltósággal fentartani. Ezt zárjegy közt mondva, térjünk a napi kérdések legérdekesebbjére, a cherbourgi készületekre. Cherbourg a minap fenyegetés volt, most békeremény. Az építkezések, melyek e kikötőben történtek, a hír, hogy a franczia kikötők egymással távírók által köttetnek össze, a franczia tengerészetre fordított rendkívüli gond és pénzáldozat, a hajógyárak szokatlan tevékenysége, a hajóhadak öszpontosítása, előtérben egy ünnepély, utógondolatban titkos szándékok végett , nem ébresztettek-e mindezek még e hó elején is félelmet és gyanút. Napóleon Anglia ellen készül, erősíteni kell a szigetkirályság partjait, és mielőbb szükség a felszereletlen, a matrózokkal még el nem látott sorhajókat működésre képessé tenni. íme a sötét világítás, melyet a journalistáknak, a Derby-minisztériumát interpelláló szónokoknak és a közönség nevezetes részének aggodalma a cherbourgi tevékenységre vetett. Napóleon azon szívélyes viszonyt állítja vissza Angliával, mely a párisi béke megkötése előtti éveknek legbüszkébb emléke, s mely akkor halhatatlan győzedelmekre vezetett, és jelenleg megszilárdítva az európai békét, minden függő kérdések gyors és méltányos megoldásával elfeledteti a január 14-ke óta támadt viszályokat, s elejét fogja venni a készülő félreértéseknek . íme a rózsaszínű légkör, mely most a cherbourgi készületeket körülfolyja. S hogyne? Hisz Viktória királyné meglátogatja Cherbourgban Napóleont, s kell-e több, mint a koronásfők találkozása arra, hogy a nemzetek politikája, rokonszenve, és érdeke is összetalálkozzék? Valóban, ha a nemzetközi viszonyok oly könnyen volnának félre- és visszahajlíthatók , mint a viasz s a kedélyben meg WBBW—P—l———hm—Bwa—gpa—a——i gyűlt kedvetlenséget és bizodalmatlanságot egy szertartásos mosoly rögtön el tudná oszlatni; akkor a Cherbourg ünnepélyeiről készült programm, melyet Napóleon a szükséges észrevételek megtételéért előre közlött Viktória királynéval, nagybecsű történelmi okmánynyá válnék. De a két koronás fő találkozására nézve egy igen kedvezőtlen előzmény jut eszünkbe, s mindig midőn Cherbourgra gondolunk, Obborne felé ragad képzelődésünk. Akkor is Napóleon személyes jelenlét által óhajta a fölmerült viszályokat elintézni. Sztambulban megaláztatok a franczia politika, épen midőn Angliát vélte megalázni, és szükség vola oly hatalomnak, mely képviselője épületéről a lobogót levéteté, de a háborúval csak fenyegetőzni akart, valami elégtétel, hogy a nemzeti hiúság megsértése nélkül lehessen békében maradnia. Viktória királyné nem tagadta meg ezen elégtétel. A félhivatalos lapok nagy zajt ütöttek a császárnak rendkívüli siker által koszoruzott politikájáról s a béke optimistái állhatatosan hitték, hogy a meglazult angol-franczia szövetség kötelékei oly szorosra vonattak, hogy e részben többé nincs min aggódni. S mi történik ? Anglia az osbornei látogatás után a keleti ügyekben még szorosabban csatlakozott Ausztria nézeteihez s még inkább éreztette Napoeonnal, hogy semmit sem akar a magasztalt szövetségért áldozni, melyre neki bizonyosan nincs is annyi szüksége, mint a Napoleon-háznak, mely otthon a megsértett nagy érdekeket elnémította, ahelyett, hogy kihallgatta és kibékítette volna. És kivált január 14-ke óta múlt-e el alkalom, hogy Anglia Napóleont törekvéseiben ne ellensúlyozza, s viszont, hogy Napóleon röpiratok, diplomatiai nyilatkozatok, merész, de visszautasított követelések, journalistikai poemiák, katonai manifestatiok, aggodalmat gerjesztő készületek és az orosz udvarral folytatott mélyebb egyetértés által ne tüntette volna ki , hogy Angliára neheztel, hogy Angliától kevés jót vár, és hogy az angol szövetség inkább csak névben él, mint valósággal étezik ? Ha az osbornei látogatás daczára az ügyek ily fejlődését tapasztaljuk, kössünk-e nagy várakozásokat Cherbourghoz? Viktória királynéra már csak az is kedvetlen befolyást gyakorolhat, hogy azon nagy költséggel erősített hely, ahová látogatásba jön, sokak által ellene épültnek állíttatik, hogy azon óriás hajóhad, mely a tengeri csaták képével fogja őt gyönyörködtetni, sokak véleménye szerint Anglia megtámadására akart menni és mehet ezentúl, s hogy Cherbourgba a vele megérkező tengernagyok és miniszterek legtöbbet arról gondolkodhatnak: várjon menynyi matrózt, katonát és parterősítési pénzt kellene igénybe venni, ha a cherbourgi őszi pontosítás nem ünnepély, hanem vállalat volna ? KEMÉNY ZSIGMOND: építészetet az épületek jövedelmetlensége, melyből a huzamosabb ideig tartó adómentesség sem nyújt elegendő kisegítést, nyomva tartja. — Tímárok és cserzővargák, ámbár cseranyag, gubacs, mész stb. bőven találtatnak gyártásukhoz, nyersbőrben látnak nagy szükséget, s az aránylag bőrgyártásra legalkalmasabb helyeken is, mint Temesvár, Zombor és Baja, alacsony fokon áll ez iparüzlet. Temesváron évenként mintegy 6000 darab bőr szokott felgyártatni, fele fekete bőrré, fele fontos talppá. Baján hasonló számú nagy bőrhez még mintegy 6500 borjúbőr járul, legterjedtebb pedig Zombor gyártása, mely évenkint 8—9000 darab ökör és tehénbőrt, 7000 db borjúbőrt és 2500 db pittlinget készít. A Temesváron keletkezni akart nagyszerű bőrgyár csak bőrkereskedéssé változott. — A szattyánosokról és kordovánosokról sok dicséretest lehet mondani; kivált a kordoványosság némely mesterek kezén virágzik. Már a szücsmesterség ismét, mióta a prémes ruhák viselése kiment divatból, hanyatlásban van , s ezek közt csak a legközönségesebbek a jubások, kik a paraszt juhászbundát készítik, tartják még jól fen magokat. A csizmadiaság és czipészség az utóbbi 10 év alatt igen nagy előhaladást tett; nemcsak számra nézve legjelentékenyebbek ezek minden mesterségek közt, hanem különösen a nagyobb városiak készítménye csinosságra, tartósságra nézve a pesti, bécsi készítményekkel vetekszik. Csak az a baj, hogy a bőrgyártás fejtése nem segélyezi itt e mesterséget, s a mesterembereknek jó bőrt kapni gyakran igen nehéz. A kovácsmesterség kevés figyelmet érdemel; a báromorvos-kovács ritkaságok közé tartozik. — A bognárok ügye, mióta a díszkocsik készítése megszűnt, s csak teher alá szolgáló egészen paraszt-kocsikat készitnek, szintén nagyon leszállott. — Hasonlag jártak a szíjgyártók és nyergesek, kiknek a czifra lószerszámok megszűnése után, mióta a fegyvertartás szabadabbá tévén, a vadászat divatja ismét terjedni kezdett, a vadászati készületek készítése kezdette Üzletük legjövedelmezőbb ágát képezni; azonban a nürnbergi kereskedések terjedése, melyek hasonló áruczikkekkel bővelkednek, ennek is véget vetett. Az asztalosokról ismét jót mondhatunk. Csinos és jó munkások vannak köztök, kiknek készítményei a pestiekkel, bécsiekkel vetekedik, sőt tartósságban azokat meg is haladják, csakhogy drágábbak, mit az üzlet csekélyebb terjedtsége okoz. Egyébiránt itt is kezdenek már az asztalosok az áruló raktárra nézve társulatokba lépni, mely egybeköttetés ha egyszer a munka megosztásra s az együtt való gyártásban összedolgozásra is kiterjed, hogy az üzlet mintegy gyári rendszert ölthessen, szép jövőre ad kilátást, melyhez annál több a remény, mivel ez osztályról dicsérettel megemlítendő, hogy iparos képzettség emelésére szolgáló reáliskolák felállítása körül is legtöbb részvétet és áldozatkészséget fejt ki. A lakatosok szintén megkezdették már áruló raktáraik társulati egyesítését, s e tekintetben a gyári üzletnek, mely egyedül adhat nékiek jövendőt s emelheti őket igazgató, foltozó mesteremberekből valóban termelőkké, első alapját vetették meg, mely alapon csak gyorsan tovább kell építeni. Dicséretökre válik e mesterembereknek, hogy az építészeti lakatosság csökkenése helyett, takaréktűzhelyek s más effélék készítésében keresnek kárpótlást. A kádármesterség egyike a legvirágzóbb és legfontosabb mesterségeknek a kerületben, tekintve a gyarapodó olaj-, szesz-, sörgyártást, nagyszerű bortermelést, van is e mesterségnek mind jelene, mind jövendője, de egyszersmind miután bő kér esztendőben a szükséget még nehezen elégíti ki, gyarapodása csakugyan továbbra is kívánatos. Könyvkötők állapota most valamivel jobb, mint hajdan, különösen a hivatalos munkák szaporítják jelentékeny üzletüket. A kalaposok ügye nagyon leszállott. Ezt mondhatjuk a szappanosokról, gyertyásokról s üvegesekről, takácsokról s czinesekről is. A mézeskalácsosok üzletét szintén a méhtenyésztés hanyatlása s a viaszgyertyáknak divatból kiesése csökkenti. A szabókat a ruhakereskedők üzlete nyomja el. Könyvnyomtatóműhely van Nagy-Becskereken, Ludályok miatt kissé elkésett, mindazáltal annak további folytatólagos ismertetését ezennel megkezdeni annál szükségesebbnek tartjuk, minél inkább meg vagyunk győződve a benne felhozott kereskedelmi és iparéletünkre vonatkozó tárgyak érdekessége és fontosságáról. Szerk.goson, Újvidéken, Zomborban, Baján, Szabadkán, Pancsován és Verseczen egy-egy, Temesvárott végre az álladalmi könyvnyomdával együtt 3. lapok jelennek meg „Werschetzer Gebirgsbote“ Verseczen, — „Nagy-Becskereker Anzeiger“ Nagy-Becskereken, — „Serbski Dnevnik“ és Neusatzer Kreisblatt“ Újvidéken, mindenik hetilap, „Temesvarer Zeitung“ hivatalos napilap Temesváron, s jul. 1-én kezdve „Delejtü,“ szintén Temesváron. Nézetünk szerint a kerületre nézve ez minden mesterségek közt a legszebb képviselet. A PENARVA NEMZETSÉG. Irta SANDE AU. II. Folytatás. Renáta kisasszony is, aki még hajnalban talpon volt, oly tűzzel folytatta utazási készületeit, hogy ebből is lehete látni, mennyi boszuság tölti el lelkét. Mondjuk-e, hogy a tervezett kaland nem volt épen ellenére ? A Penarvan nemzetség története nem volt többé azon tárgy, mely egész lelkét, minden gondolatát igénybe vegye; a helyett, hogy ősei tetteit festegetné, most ki kelle fejteni a zászlót, kezd homokra lépni s a családi tűzhelyért és oltárokért állani harczot. Ez utazás valódi hadjáratként tűnt föl előtte, mint egy keresztes háború a méltatlan kezekre jutott család becsületének visszaszerzésére. — Egy molnár leányát mond a kisasszony! Majd meglátjuk, majd meglátjuk, édes unokatestvér úr! Magasztos elszántsága elragadt az abbéra is, ki most már egészen el volt szédítve. — Az Isten igy rendelte! — mormogta az abbé, a kisasszonynak segítve a podgyász összerakásában. Kevés hijja volt, hogy meg nem kérte a kisaszszonyt, varrasson egy vörös vászon-keresztet az uj palást hátára. Talpon volt az egész cselédség. Renáta kisasszony intézett mindent. Jött-ment szüntelen, mindenütt parancsot vagy utasítást osztogatott, mintha zajos élet törne és lobbanna ki egy kolostor magányában. A kevélység sokkal hatalmasabban uralkodott szivében, semhogy a hiúságnak megengedte volna, hogy bár lopva is beleférkőzzék , mindamellett sokat tartott afelől, hogy rangja teljes fényében lépjen fel, s nem akart a Brigaziére-ben bukott királynőként jelenni meg : most először érzett hálát az abbénak azon bölcs előrelátása iránt, hogy a jobb időkből fenmaradt öltözetdarabokat megmente. A kastély színeiben egy úti kocsi is túlélte a pusztulást; a czimereket, melyek oldalán voltak, óvatosan vakargatták és tisztogatták ki, az egészet kimosták, az ernyőt bevonták, az egészet kitatarozták mint egy vén hajót, az abbé pedig a városba rándult, hogy útleveleket váltson s néhány ékszert adjon el, melyek árából kellett kiállítani a hadjárat költségeit. Másnap délben, mikor épen a tizenkettőt ütötte, az úti kocsi a két postalóval a kastély lépcsőzete előtt állott. A kocsis a nyeregben ült. Egy inas és egy szobalány foglalta el a hátulsó ülést; a többi cselédség a kocsi körül áldogált bámészkodva és csodálkozva. Penarvan kisasszony szigorúan szabatos és díszes ruhában megjelent nemsokára a lépcsőzeten. Az abbé jött nyomába, ki alig birt magával; a heves vérű Pyrmil önkénytelenül azon jelenetre gondolt, midőn Penarvan Joinville úr hajdan szent Lajossal hajóra ült Aigues-Mortes révében. A kisasszony nagy méltósággal szállt le a lépcsőkön, s a hű cselédség búcsújának fogadása után a kocsiba ült, ahol a jámbor történetíró lába igen nagy bajjal tudott helyet találni Fergus, a kedvencz házi eb lábai miatt. A kocsis ostora megcsattant, a szekér nekiindult, a lovak sebes koczogva kezdtek haladni, s a vén kastély egy perczig azon csalódásban lehetett, hogy a régi fény napjai visszatértek. Az idő szép, az itt elég bátorságos volt, minden baj nélkül érkeztek Rennesbe. A „Nation“ vendéglőbe szálltak, mely azelőtt „Vendégfogadó a Nagy-Monarkához“ czimet viselt. Ott megtudták,hogy két mértföldnyire csakugyan van egy Brigaziére nevű birtok, melynek ura a néhai nemes Penarvan Pál, de útja oly rész, hogy kocsin nem lehet oda jutni. A nagy úti kocsi amaz után , mely inkább csak ösvény volt, oly vállalatba kezdene, ha neki indulna, mintha egy nagy sorhajó akarna a Vilain folyón felvitorlázni. Renáta kisasszony ezen esetre nézve is gondoskodott. Elfeledett, elhatározta, hogy csak másnap reggel indul s rendelkezett, hogy kora reggelre két ló legyen felnyergelve számára. A szép reggelen a mi két utazónk öszvérháton mendegélt egyik a másik után a Brigaziére felé. Az abbé, amint egyenesen és feszesen ült nyergében és vetette lábát mezőn a kengyelnek, sokat hasonlított a lamancai hőshez. Renáta kisasszony karcsú derekával, amazoni köntösével, feszes nyakkendőjével, szarvasbőr kertyűben s szürke szőrkalapban, melyen toll libegett, középkori hősnőnek látszott. Benne és körüle minden harczi vágyat árult el, mely életkedvét csak feljebb fokozta. A mozgás, a szabad lég, a benne támadt érzelmek, felzaklatta vérét, kiszínezte arcza halványságát s szépségének fiatal frisességet kölcsönzött; a szőke hajfürtök, melyek halántéka körül lengettek a szélben és napsugárban, büszke vonásainak megfejthetetlen kellemet adának. Sietésre nógatta paripáját: bátyjai soha sem látták oly szépnek, midőn lova az erdőn elragadta. Azonban amint közelebb jutottak czéljukhoz, az abbé szállani érzé lelkesedését, s eltörpülni elszántságát. De azt meg kell adnunk, hogy mindemellett elég férfias arczot mutatott. Az öröm, hogy postakocsin utazhatik, új ruháiból merített önelégülése, úti társának bátorsága, a megmentendő család iránti tisztelet megtarták azon hangulatban, melyben elindulásakor vala. Igen becsületesen ülte meg nyergét, s emelt fővel haladt a bel- és külvároson, nem kis meglepetésére a korán kelt polgároknak, kik nem emlékeztek, hogy valaha ily lovagtársaságot láttak volna falaik közt. De valamint a tehetségnek, valamint az erénynek úgy a hősiségnek is meg vannak gyönge órái. Alig értek azon ösvényekre, melyek a rémséges unokatestvér felé vezettek, az abbét kellemetlen érzetek lepték meg; alig haladtak egy kis mértföldet, midőn Sancho Pansa lelke bújt már a Don Quixotte hüvelyébe. Beállott azon perez is, midőn az abbé csak veszélyes oldalait látta a vállalatnak. Minden aggodalom, melyet ruházata kicserélése elfojta, újra felébredt, s ostromolni kezdte annak rendi szerint. Minden eszébe jutott, amit dóm Jobin beszélt és pedig túlozva. Minden tanyánál, minden majornál, minden galambbúgnál, melyet megpillantott, azt képzelte : bizonyosan itt lakik az a kegyetlen vadember. Koránsem sietett oly nagyon, mint Renáta kisasszony, hanem öszvérét kényekedve szerint engedte kalandozni a bokrok előtt, úgy hogy Bradamente időről időre kénytelen volt visszakiáltani fegyverhordozójára. Rajta, abbé úr, csak rajta! Hisz ön nem halad! Fergus, ki a harmadik utitárs volt, keresztül-kasul portyázta a szántóföldeket s ugarokat, s pacsirtákat vert föl a barázdákból. (Folytatjuk.) A temesvári kereskedelmi és iparkamara évi jelentése. III. *) A kéziparban igen kevés fontosat említhetünk. Az ___________ f) Lásd a P. Napló idei 119-ik számát. — Habár ezen keresk. kamarai jelentés itteni folytatása némely aka-1 (Vége köv.) öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jun. 29-i legfelsőbb határozata által Olts Alajos pénzügyi tanácsost és segédhivataligazgatót a budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, állandó nyugalomba lépte alkalmával, hoszszu, litt és becsületes szolgálatai elismeréséül a Ferencz József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszitenn méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 6-ki legfelsőbb határozata által Csarada Gézát a cs. k. theresianumi akadémia növendékét, cs. k. nemes apróddá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi közigazgatási területen Csáky Demeter, hivatalhelylyel Batonyán kineveztetett. A szombathelyi Gizella-egylet kiadta alapítási évkönyvét és alapszabályait. Az egylet czélja „ Vasmegyei születésű elhagyatott mindkét nembeli gyermekeket gondviselése alá venni és keresztyén neveltetés által a vallástalanság s erkölcsi romlottság vészhozó ösvényétől megmenteni.“ „A kitűzött czél elérésére részint örökös alapítványok, részint bizonyos évekre kötelezett járulékok, vagy pedig egyszerű adományok szolgálnak.“ Kik egyszerre 50, vagy 6 éven át évenkint 12 pftot fizetnek a 1 a pt, kik 3 évre kötelezett évenkinti 4 pftot fizetnek rendes tagok. Az egylet elnöke Nagy Barcza Krisztina, titkára Pauer Antal. Egyszer örökre adományozó alapító tag van 24. Az általuk alapított tőke tesz 2520 ftot. Hat évre aláírt alapító tag tizennégy 178 fttal. 3 évre aláirt rendes tag kilenczvenkettő 367 fttal. Segítő tag nyolczvan 264 fttal s IOV4 krral. A gyűjtésből, sorsjáték és bálból begyült 1542 ft 43 */4 kr. Május 22-kén a pénztárban volt 203 ft 16’/1 kr. 6% kötelezvényekben 2200 ft; nemzeti kölcsön s árbérkárpótlási kötvényekben 2430 ft; az öszves vagyon 4833 ft 162/,1 kr. Az egylet működése és gyámolító hatása I. évi augusztus 11-kén kezdődik. — A Mentovich Ferencz által szerkesztett és kiadott „Marosvásárhelyi füzetek“ (tudományos és szépirodalmi folyóirat) első (máj.—jun.) füzete megjelent következő tartalommal : „Tájékozásul az olvasókhoz.“ „Tanulságos levelek“ Mentovichtól. „B. szentkereszti kard“ Sz. I.-tól. „Az urbériség kérdése a székelyföldön“ V.Z. „Közlemények Humboldt irományaiból“ Mentovichtól. „Hazaszeretet nevelési szempontból“ Molnár I.-tól. „A székelyek szabadság levele“ Dózsa D.-tól. „Gyásznapok“ 1595-ből (költemény) Mentovichtól. „Tárcsa; rövid előszó a Tárczához. — Maroskerületi tűzkármentő intézet“ Száva F.-tól. — Lipcsei ugyanazért mégis ide való. (Körner Fridrich könyvgyáros botlásai a „Vaterländische Bilder aus Ungarn und Siebenbürgen“ czimü művében.) A „Borászati közlemények ajánlása.“ — A „Marosvásárhelyi füzetek“ első füzetének tárczájában Száva F. a „Maroskerületi tűzkármentő intézetet“ ismerteti meg. Ez ismertetés nyomán közöljük a következő adatokat. Az intézet, mint látjuk, kölcsönösségi elvre alapíttatott, mert a dijak nem előlegesen fizettetnek be az intézet érdekeltei által, hanem a történt károk aránya szerint utólagosan, úgy hogy a minden biztosított 100 ft után fizetendő dij csak utólagosan határoztatik meg. E dij (rovatai) 100 ft után 20 pkrnál nagyobb nem lehet. Szükség esetében a 20 pkros rovatai után csak 3 hó elteltével történhetek az újabb rovatai. Az intézet az 1840. év óta áll fen. 18 év alatt 24,774 ftot térített meg kárvallott tagjainak, anélkül, hogy 100 ft után évenként 14 —15 pkrnál több és terhesebb rovatai történt volna. Az intézet hanyatlásának okát az ismertető a kezelés hiányaiban keresi. F. évi márt. 28-án az intézet működési köre a m. kormányzóság által az egész Maroskerületre kiterjesztetett. Ennek folytán a már eddig biztosított vagyon értéke az 1,200,000 pftot meghaladja. De mindennél nagyobb és üdvösb eredménye az intézetnek azon morális hatás, hogy t. i. fenállása óta kevesbedett a boszuból eredt égések száma. Ha az intézetnél 6,000,000 Magyar könyvessét. 245. Marosvásárhelyi füzetek. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja Mentovich Ferencz. I. május-juniusi füzet. Nyomatott Marosvásárhelyen, 1858. az ev. ref. tanoda betűivel. 81. 104 lap.