Pesti Napló, 1858. augusztus (9. évfolyam, 2542-2566. szám)

1858-08-01 / 2542. szám

gettettek; a kéziratok pedig az akadémia szabályaihoz képest ennek levéltárába tétettek el. Költ Pesten, a m. akadémiának jul. 26. 1858. tartott összes illéséből. Toldy Ferencz, titoknok. II. Gr. Nádasdy Tamás-dij 1859-re kívántatik egy magyar történeti költői beszély, mely valódi történeti személyeket cselekvénydús mesében tüntessen fel. A mű forrástanulmányra mutasson, s mind a korfestésre, érdekes feltalálásra, correct compositiora és költői tárgyalásra, mind a választékos nyelvezetre s a versbeli technika szigorú, tiszta és szabályos kezelésére különös gondot fordítson. A jutalom, mely ezúttal száz arany, csak oly műnek adatik ki, mely nemcsak társai közt legjobbnak, hanem magában is jelesnek, költői irodalmunkat gazdagitónak fog találtatni. A pályamunkák beküldésének határnapja 1859-ki October 31-dike, a meddig azokat idegen kézzel tisztán irva, lapozva, bekötve, s egy a szerző nevét rejtő jeligés levél kíséretében, a titoknok fogadja el. A kéziratok, a verseny elitélése után is, mint minden más akadémiai pályázatoknál, az akadémia levéltárában maradnak. Költ Pesten, az akadémia összes üléséből, julius 26. 1858. Toldy Ferenc, titoknok. A dicséretesen ismert rumburgi vászonkereskedést véghanyatlás fenyegeti. Mig a kis Rumburg helységben , ennek közel vidékén eddig mintegy 5000 szövőszék mellett körülbelül 10,000 ember talált foglalkozást, most a legtöbb gyámokt elbocsátja munkásait vagy legalább is azok számát kisebbíti. Okául ezen iparos vidék eme szomorú hanyatlásának általában a franczia és svájczi gyártmányokkal nehéz concurrentiát állítják, úgymint, mely ellen a jelen védelem s vámrendszer elégtelen. Ezen iparhanyatlásnak annál szomorúbb a következése, minthogy a gyári munkások ily nagy számának táplálására a csekély kiterjedésű földek alig elégségesek, míg másrészről az évszak már annyira előhaladt, hogy a munkanélküli gyárosok téli eleségről már nem gondoskodhatnak. Értesítés a „Két garasos újság“ ügyében. Az olvasóközönséget van szerencsém tudósítani, hogy a legközelebb nyert engedély nyomán lapomat a föntebbi czím alatt folyó évi October hó 3-án indítom meg. A részletekről az előfizetési ívben szólandók. Addig is tudomásul legyen mondva, hogy az egész évi előfizetési díj 5 forint pengő teend. Vas Gereben m. k. felelős szerkesztő és kiadó. A Peleskei nótárius előfizetőihez. Tisztelt előfizetőimet kérem, szíveskedjenek változtatott lakhelyeikről tudósítani, hogy a füzetek helyett lapommal szolgálhassak, melynek negyedévi ára 1 ft 15 kr. lévén, a füzeteket bőven kárpótolja. Vas Gereben. Lakásom: szénatér 1s. szám. — Nemzeti színház. Jul. 30. („A) szőkő év.“ Vigj. 3 felv. Rockstone után fordította Csepreghi. Bár e darab több komikai helyzettel s alakkal bir, lehetlen mégis boszankodás nélkül végig hallgatni e bárgyuságot, melyben az elbocsájtott inas versekben (a legrosszabbakban) vesz búcsút belé szerelmes úrnőjétől. Sajnáljuk az e darabra forditott fáradságot. Az előadók közül Munkácsi Flóra k. a. és Szigeti tűntek ki. LEVELEZÉSEK. N. Kanizsa, jul. 25. Kanizsáról régiebb korból egyedül barczi adatokat mutat fel a történet. A kanizsai utolsó csata következtében az egész 16-ik században török járom alatt nyögött, nem épen ez a mostani Kanizsa, mely N.-Kanizsa nevet visel, hanem az a Kanizsa, mely most Kis-Kanizsának neveztetik. Ott volt a vár, melyet a török lerontott, a benne volt Kanizsai János egri érsek által épitetett ferenczrendiek zárdájával együtt s 1700 körül Kanizsa Berger tlek által visszafoglaltatván, a török nyomástól megmenekült; három hűséges atyának, kik faluról falura járván, osztogatták a híveknek a lelki vigasztalást, ugyanazon Berger tábornok mutatott ki a régi Kanizsa közelében fundust egy kolostor építésére, melyre rögtön építtetett is. Ezen kolostor mellett kezdődvén később házak épülni, lett Nagy-Kanizsa, jelentékeny kereskedőváros, mely ezen 19 dik század feléig naponta növekedett és kereskedése annyira emelkedett, hogy a vagyonosabb kereskedők közül némelyek Bécsbe vonultak és ott nagykereskedők lettek, az ittmaradottak pedig gyarapodtak, sőt minden polgára is jólétben és kényelemben részesült. Azonban ez a boldog élet és virágzó állapot néhány év óta nevezetes hanyatlásnak indult. A kereskedés pang, a mesterségek rák lábon űzetnek. Bőrös és fűszeres boltosaink leeresztett fővel szemlélhetők. A gazdák, termesztményekkel kereskedők keserves panaszai hallhatók. Nem megy úgy semmi, mint ment ezelőtt. Egyéb mesteremberek között a csizmadiák leginkább szánandók. Kilenczven csizmadia közül egyet se ismerek, ki mesterségéből megélne. Többnyire mint napszámosok tengődnek. Ausztria, Trieszt, jul. 30. Raguzából jelentik, hogy a montenegrói határfelvételi bizottmány a „Lucia“ cs. kir. hadigőzösön tegnap délelőtt 11 órakor Risánóba elhajózott. Velencze, júl. 29. Tegnap délután négy órakor az itteni hídfőnél levő vasúti állomáson két vasútvonal összeütközött. Az utazók mindnyájan sérületlenül maradtak, egy üres kocsi a vízbe zuhant, és más két kocsi megrongáltatott. KÜLFÖLD. Angolország, London, júl. 28. Rotherhith-ben ezelőtt egy héttel bocsátottak vízre egy új ágyunaszádot a török kormány részére, mely kizárólag azon czélra van készítve, hogy rajta a skutarii tóból az Adriai tengerbe folyó Rojánán csapatok szállíttassanak. Ki volt kötve, hogy a hajó teljesen fölszerelve se menjen 3 lábnyinál mélyebbre a vízbe. — midőn a Themsére bocsáttatott, úgy találták, hogy mélyedése csak 17 hüvelyk. — Rothschild báró hitsorsosai 26-án délután meetinget rendeztek a cityben. D. Vanhoven volt az elnök. Kijelentette, hogy Rothschild báró aznap délben elfoglalta helyét az alsóházban, s e meeting ezen, a zsidóságra nézve oly fontos eseménynek segítlésére és azért hivatott össze, hogy az ország szabadelvű pártjának, ez ügyben tett folytonos fáradozásiért köszönet mondassák. Phillips alderman fogalmazá a köszönetét. Egy másik indítván, mely az esemény megörökítését tárgyazta, hasonlókép elfogadtatok, s arra jön kiegészítve, hog egy 36 tagból álló bizottságot nevezzenek ki. E bzottság, valószinű, valamely jótékony alapítványt fo indítványozni, de egyhangúlag elhatároztatott, hog pénzgyűjtést csak akkor fognak rendezni, midőn a ez, melyre az összeget gyűjteni kell, meg lesz határozva Az ind hadseregre tett minden költsége 1855—56-ban, hivatalos kimutatás szerint 10 milli 974,212 font sterlingre mennek. Ebben a kormán ezredei 744,628 fontba kerültek. A táborkar költségei, többek közt 1,899,159 fontra mentek. — Anglia minden részéből szomorú hírek érkeztek. — A közelebbi napok viharai tömérdek ká okoztak. A rabszolgakereskedés elnyomására tartott Anglia a múlt évben Afrika nyugati partjain 15 hajt 1424 emberrel; a Jóreményfoknál 3 hajót 610 emberrel; az éjszakamerikai és nyugatindiai vizeken hajót 3363 emberrel s Amerika délkeleti partján hajót 1335 emberrel. Az e hajórajhoz tartozó embrekből meghalt 141, rokkanttá lett 179. Fejpénz 3£ rabszolgától fizettetett; 1856-ban csak 19-től; 1851 ben egytől sem; 1854-ben 62-től. Francziaország. A f. 29-dikén tartandó 13-i conferentiai ülésre f. hó 27-dikén küldöttek szét meghívó leveleket. Valevski grófot 28-dikára várt, Etiolles-ból Párisba. A külügyminiszter az utóbbi években a diplomatiai testület nagyobb részét fogad Etiolles-ban, — a többi közt Oroszország, Ausztr és Törökország követeit valamint Toskana ügyvisője, Xeri urat. — A conferentia munkálatait mint annyira előhaladtaknak írják, hogy a Dum fejedelemségek ügyében a berekesztő jegyzőkönyv aug. 15-kére elkészíthetőnek remélik. A „N. Zt” szerint a szerves vagy sarkalatos alaptörvény tervnek szerkesztését Valevski gróf (e lap szerint tele nem Benedetti úr) bevégezte, s az már a meghatamazottak kezén forog, — úgy hogy a ju. 29-iki ülésen ezen tudósitás szerint ezen munkálat részlet megvitatásához kellett fogni. — Fuad pasa jul. 26-kán teljes diszöltönyben, ■ egy titkártól kisérve a külügyi hivatalba ment, hol ura nevében Eveillard kisasszonynak látogató tegyen. Ez alkalommal a török követ a fiatal hölgnek átnyujtá azon fesmánt, melylyel számára 48,0 piasztérből (12,000 frankból) álló évi nyugdíj rendetetik. Mind a külügyi hivatalba, mind az osztó követségre szinte 26 kán érkezett azon tudósitás , hogy a montenegrói határon új ütközet volt, így szabályozzák a törökök a határt tettleg épen akkor,dőn az európai bizottmány tisztei épen azon gondokoznak, hogyan jelöljék ki azt papiroson. — A „Journal des Débats“ általában meg v, ugyan elégedve a császári könyvtárba bevitt váltotatásokkal, de azt nem hagyja helybe, hogy a dán határozat egyedül a főadminisztrator kezeibe téteti le, s ekként az Imperialismus úgyszólván a tudomnyokba is bevitetik. Az orleanista lap jól tudja, hol az úgynevezett consultativ rendszer a divat, s hol sokan szükségesnek tartják a társadalom minden rezébe bevinni a teljes öszhangzást. Ámde kérdi „Débats“, nem szinte oly jogosan lehet-e azt mondni hogy oly democratiában mint a miénk, és oly ceralisatio közepett, mely eddig példa nélkül áll világban , mégis jó , ha egyebütt nem is, legalul néhány nagy tudományos intézeteknél némely álomásokat megtűrni és fentartani, melyek ne annyira fizetésüknél fogvafontosak, mint függetlenségöknél s méltóságuknál fogva ? A demokritiai társalomnak, mint Napoleon hg helyesen mond feladatához tartozik, az átalános egyenlőség közipette, és a hatalom szemmel látható egysége alá fentartani a személyes önállóság és függetlenség az ő szellemét, mely legalább is képezi annyira az embe erkölcsi becsét és a nemzet valódi hatalmát, mint fegyelem szelleme. A „Débats“ végül csodálkozást fejezi ki, hogy egy, pénzügyi tekintetben is annyit fontos rendszabály a törvényhozó test elé nem terjesztetett. Érdekes dolog, hogy épen azon időtájban, midőn „Journal des Débats“ az Imperialismus és centralisatio mind továbbharapózásáról panaszkodik, a „ Pr. Ztg“nak Párisból azt írják, hogy a császár égés komolysággal arról gondolkozik, miként lehetne bizonyos decentralisatiót bevinni, s hogy elutazta elől B i 11 a u 11, Le Pl a is, és több urakat megbízta, vegyék a dolgot vizsgálat alá. — Magában értetik - jegyzi meg a tudósítás — hogy ezúttal nem oly decentralisatióról van szó, mint néhány év előtt végbment, és amely nem állott egyébből mint a főnök hatalomnak a központi hatalom rovására való neveléséből, hanem állani fog valóban decentralizál rendszabályokból, melyek czélja a községi önkormányzatot, melynek már nyoma sincs, ujr életbe léptetni. — Vederemo. — Az uj minisztériumban azon tervvel foglalkoznak, mely szerint Port — Vendres (Portae Veneris kikötő város keleti Pyrennes megyében meg fog nagyobbittatni s Algír és Francziaország közt alkalma közvetítő ponttá fog alakíttatni. Már Vauban figyelmeztette a kormányt ezen kikötő fontosságára mely hir szerint kellő nagyobbitás után a per pignani vasúttal összeköttetésbe fog hozatni. Ezen 60 kilométernyi hosszúságú pálya költségét 11 millióra számitják. Azonkívül, hogy az Algírba való utazás 12 órával rövidebbé lenne, a keresztülhajózás is kellemesebb fogna lenni e pontról, miután az utazók , spanyol partot folyvást látván, a tengeri betegségre kevesebbet szenvednének. Olaszország: Gavour gróf az Ausztria ellen intézett , „Az ausztriaiak és Olaszország“ czímű röpirat szerzőjének, de la Varennes urnak, mint hírlik, a Szt. Móricz és Szt. Lázár érdemrendet eszközölte ki. — Mint a „Patrióta“ czimü lapnak Romából f. hó 17-ről jelentik, az utóbbi napokban a rendőri ügynökök és a karabinierek által az országúton több egyén elfogatott és megmotoztatott. Nordoni ezredes, az 1-ső csendőrségi légió parancsnoka tegnapelőtt Gaddi Ercolini grófot saját lakában elfogatta és bebörtönöztette, sőt még a grófnak minden irományát is elkoboztatta. Igaz ugyan, miszerint ezen elfogatásnak nem tulajdonítanak politikai jelentőséget, mindamellett is a gróf San-Michelebe, a politikai fegyenczek fogházába vitetett el. I . A „Zeit“nak Nápolyból I. 20-áról írják : „E pillanatban azon hir van itt elterjedve, hogy Angolország és Ausztria a király kormányának jegyzékeket kézbesittettek, melyekben a király kormányát amnestia adásra és minisztériumának valamint politikájának megváltoztatására ösztönzik. A király elhatározását illetőleg a hírek igen szétágazók. Azt állítják, miszerint ő felsége javításokat akarna behozn és a fogházak ajtaját megnyitni, mihez egyúttal idő is kívánna, hogy ezen terveit méltósággal hajtsa végre, és hogy ez ne úgy tűnjék fel, mintha valamelyik külhatalom sürgetésének engedett volna. Ez értelemben hívta fel ő felsége egy jegyzékben a szentpétervári kabinet közbenjárását is, hogy a nyugati hatalmaknál e tekintetben segítséget eszközöljön. A király politikájának új változása bizonyságául tekintik azon gyakori nyilvános látogatásokat, melyeke Filangieri tábornok ő felségénél Castellamareban az udvar jelenlegi mulató helyén tesz. Hasonló tény jeléül tekintik, a volt miniszter Settembrininek legújabban történt fogsági megkegyelmeztetését is. Settembrini kegyelemért folyamodott, és magát önkéntes száműzetésre jelentette; ezen két feltétel az, melynél az ilyen rendű foglyok Poerio báró eseménye utál ekkoráig magukat alávetni egyátalában vonakodtak.1 Belgium, Brüssel, jul. 26. A kamara üléseit ma ismét megkezdette, melylyel az Antwerp megerősítés tárgyában előterjesztett kormányi javaslatok felett vitatások is elkezdődtek. Jóval a tárgyalások kezdete előtt a szószékek már tömve voltak, és a diplomatiai testület számára fentartott helyek is az ittlevi majdnem minden idegen hatalmassági követek álta el voltak foglalva. *B a r r o ur, a franczia nagykövet a vitatkozásokba nagy érdeket látszott fektetni. Mintái a királyi leirat, mely által R e n a r d vezérőrnag, kormánybiztossá neveztetik ki, hogy a kormány javaslatainak védelmét vezesse, felolvastatott, a tábornokot a gyűlésbe vezették. A kamara az elnökség indítványára, a központi osztály két fő vitatkozása után először az antwerpi erődítések, és másodszor a javaslatba hozott építkezések többi részének foganatosítása felett határozott. A vitatkozást a hadügyminiszte nyitotta meg. Lo o s ur, Antwerp város polgármester és küldötte kinyilatkoztatá, miszerint a kormány javaslata az ország minden érdekeire nézve ártalmas Szóló oda nyilatkozott, miszerint tanácsos volna a ország központi erődítményét Brüsselbe áthelyezni mi az ő számítása szerint 70 millió költséget venn igénybe, mely költségből 40 milliót az országban létező többi erősítések területének eladásából lehet megnyerni, úgy hogy a valósággal fedezendő mennyiség nem terjedne többre 30 milliónál. Loos úr utál még Renesse és Thierry urak szólották Előbbeni egy módosítványt terjesztett elő, mely a kormányt felhatalmazná, az antwerpi nagyszerű erődítési munkálatok előállítására, a kamarák helybenhagyási jogánál fenntartása mellett, előnyös ajánlatok elfogadására Törökország. A bosnyák határszélekről jul. 23-re azt írják, miszerint a harcz a raják és törökök közt általánossá vált, azonban jobban inkább az ország beljébe van szorítkozva, miért is felőle csak határozatlan híreket lehet hallani. Utóbbi eseményül lehet felhozni az ütközetet, mely f. hó 17-én Török-Gradiska, Rovinje i Ornovacz között vivatott. Berbir, Pridorcani, Rovinje Jelic és más helységekből való raják egy meglehető szép számú csapatot alakítván, Berbirtól délnyugatnal figyelő állást foglaltak el, mely állásukban őket a berlini és rovinjai törökök, kik állítólag egy egész csapat gyalogság és 140 lovas által segélyezve valának, megtámadták. Az ütközet igen hevesen folyt és azzal végződött hogy a törökök szaladásnak eredvén, megverettek, a segítségükre jött lovasok pedig, kik elfoglalt álláspontjukat szintén nem voltak képesek megtartani, a kevés elfutottak kivételével, mindnyájan levagdaltattak. — Sztambulból f. hó 16-áról azt írják, miszerint bizonyos Odibert nevű posztókereskedőt, ki mintegy 20 év előtt Pestről oda telepedett le és ott magának szép vagyont szerzett, tegnap délben kereskedésében botgyilokkal megszűrték és pénztárát kirabolták. Amerika. Az „Arabia“ jul. 16-ig terjedő hírekkel érkezett Amerikából Londonba. Az amerikai-angol viszályra nézve azon tudósítást hozta, hogy a washingtoni kabinet az angol kormány azon felszólításának, hogy a rabszolgakereskedésnek Cubapartjain leendő megszüntetésére új szerződést terjeszszen elő, vonakodik eleget tenni. Cass tábornoknak Malmesbury lordhoz intézett jegyzéke igazolja azt, amit Disraeli néhány nappal ezelőtt lord Palmerston interpellátiójára felelt volt, hogy t. i. a sz. jamesi kabinet a Cuba partjain folytatott rabszolgakereskedés megszüntetésére egy tervet akar az amerikai kormány elé terjeszteni — e terv most készülőben van. Az Egyesült államok praesidensének félhivatalos közlönyei nem csak sejteni engedik, hogy az angolok terve vissza fog utasíttatni, hanem még soha oly fenhangon nem hirdettetett Cuba elfoglalásának politikai és kereskedelmi szükségessége, mint jelenleg. Az utóbbira nézve kimutattatik, hogy 1857- ben a két állam közötti forgalomban, az Egyesült államok Cubának 10 millió dollár értékű árut adtak el, Cuba ellenben 45 millió dollár értékű czukrot, kávét, dohányt sót. adott el. A washingtoni „Unió“ úgy véli, hogy ez nem normális állapotja a kereskedésnek, hanem csupán a spanyol politika eredménye, melynek fő czélja, hogy az „Antillák gyöngyéből“ a lehető legnagyobb hasznot húzza. Mindennemű czikk rendkívül nagy vámmal van terhelve, s ezért Amerikában minden élelmi czikk drága. A praesidens közlönye ezzel végzi czikkét. Cuba elfoglalása nemzetgazdasági fontosságú dolog s politikailag szükséges, mert e sziget leírása tesz képesekké csupán arra, hogy partjain a rabszolgakereskedést, minden idegen beavatkozás nélkül megszüntessük. Ugyancsak az „Arabia“ hozta hírek közt érkezett, hogy Torontóban (Canada, brit birtok Amerikában) ingerült meetig tartatott, melyben a városi Mayor elnökölt. A mozgalmat az u. n. „függetlenségi párt vezeti, melynek czélja Canadát elszakítani az angol kormánytól s az Egyesült államokhoz csatolni. E meeting határozatai elrémítették a fővárost. Többek közt határozatba ment, hogy a kormány bármily utón megbuktattassék s a mozgalmi párt vegye át a gyeplőt. A kormányzó azonnal intézkedéseket ten, hogy az erőszak erőszakkal nyomassék el. Mivel fenhangon kiálták ki, hogy a parlament épületet fölgyujtják, abba őrizetül tetemes katonai erő rendeltetett. A meeting alatt a kormánypárt és az ellenzék közt ökölre is került a dolog, s a rendőrségnek kellett az utóbbi ellen föllépnie. A Torontóból érkezett legutoló posta szerint a városban nagy zavar uralkodott. A Mormon földről érkezett legújabb híreket igen nehezen lehet a korábbiakkal összeegyeztetni: úgy látszik, mintha a szentek nem hagyták volna oda végkép és mindenestül a sóstói várost. Úgy hallatszik, hogy az egyesült állami katonaságnak jun. 17- kén kellett bevonulnia a városba, hogy Johnston tábornok kiáltványt intézett a mormonokhoz, melyben minden lehető oltalmat ígér nekik, hogy a békebiztosok egy értekezletet tartottak Brigham Younggal, melyben a lázadó szentek kibékültek a kormánynyal, hogy a csapatok ellenállás nélkül vonulhatnak be a városba, s minden meg van bocsátva és feledve, mint Buchanan a szentekhez intézett kiáltványában igérte. E szerint föltehetni, hogy a mormonok egy nagy része nem hagyta oda a telepet. esti posta. Pest, jul. 31. Jul. 28-án a törökök és montenegroiak között kötött fegyvernyugvás megszegése volt a nap főeseménye Párisban. A franczia versio, a bécsivel ellenkezőleg a török tábornokokat vádolja hitszegéssel, mint akik a montenegrói területet megtámadták. A „Nord“ az e napi czikkében azt mondja, hogy Törökország megátalkodottan arra tökélte magát, hogy azok tanácsainak ellene szegüljön, akik megmentették. — A „Nord“ szerint bőven itt az ideje, hogy Törökországon nagy példát mutassanak, miután Európa államaival Törökország úgy bánik mint vazalljaival stb. Lehet-e a farkas szerepét a bárányéval tökéletesebben felcserélni ? kérdi egy porosz lap. — Mulatságos egyébiránt, midőn a „Nord“ nagy buzgalmában Törökországnak hálátlanságot vet szemére azon hatalmak iránt, melyek megmentették. Más lapok ezen kifejezéssel az orosz hódítási tervek ellen nyújtott segélyt értik. De egy orosz lap, hogy beszélhet erről ? A „Nord“ végül így kiált fel: „A veszély sürgős, a katastrófa küszöbön van.“ Annyi áll, hogy ezen montenegrói dolog a djeddahi események okozta benyomás után ismét részkor jön a Portára nézve, kivált ha a fegyverszünet megszegése is a törökön száradna. Ide járul, hogy a táviró által jul. 19-ről Marseillebe hozott tudósítások szerint Kréta szigetén a helyzet még mindig zavart volna; Caneában új felkelésektől tartottak, — a retimoi keresztények hitsorsosaik segítségére akartak volna indulni; — ha Samp, végre az új kormányzó, nem járna el teljes őszinteséggel a keresztények irányában. Nem kell azonban feledni, hogy ezen tudósítások görög lapokból vannak véve, melyeknek részrehajlatlansága e tárgyban legalább is kétes. — A „Constitutionnel“ jul. 28-dikáról megcáfolja azon tudósítást, mintha az „Algesiras“ franczia sorhajó rövid időn el fogná hagyni az adriai tengert. ■ a fosil „Patrie“ júl. 28-káról ezen czím alatt: „La Prusse et le Dänemark“ egy czikket hoz, melyben Poroszországot hevesen megtámadja,mivel ez az utolsó dán javaslatokat kielégítőknek nem tartja. A „Patrie“ természetesen Dánia fellépésének teljes tetszéssel adózik, hanem a porosz kabinetnek azt veti szemére, hogy az Dániának diplomatiai után eleinte azt tanácsolta, tegyen némi engedményeket, s most, midőn ez megtörtént, magát annak leghatározottabb elleneként mutatja. A „Patrie“ azzal vigasztalja magát, hogy Poroszország és a gothaiak még nem valósították át az egységes német monarchiát, s reméli, hogy Ausztria s néhány más német állam, Dánia békülékeny fellépését számba veendik. Ez okból azzal biztatja magát a félhivatalos lap, hogy a Poroszország által kívánt végrehajtás nem fog végbevitetni, és hogy a szövetségi gyűlés a dán király jogait, a holstein-lauenburgi herczeg kötelességeivel öszhangzásba fogja tudni hozni. A kölni lap tudósítója a „Patrie“ e czikkét pusztán a dán követség által sugallnak tartja, azonban jellemzőnek találja mégis, hogy Párisból Poroszország és Ausztria közt mindig a viszályt szitogatják. — G o y o n trnok a franczia parancsnok Rómából, f. hó 28-dikán Párisba érkezett. — Úgy látszik, hogy azon miniszterek száma, kik a franczia császárt Cherbourgba kisérendik, nagyobb lesz mint eleinte mondatott. Utóbbi tudósítások a hadügyi, tengerészeti, közmunkái, külügyi, és belügyi minisztereket említik, vagyis kis hijján az egész kabinetet. Több lap említi, hogy Hübner báró a cherbourgi ünnepélyre nincs meghiva és ez igaz is, csupán azon különbséggel, hogy a kölni lap szerint a diplomatiai testülethez egy meghívás sem ment. A porosz lap azt tagadja, mintha a szardiniai király, Miksa főhg és brabanti hg és hgnő ugyanoda meghívásokat kaptak volna. Hogy mitevők legyenek a „Leviathan“nal, mindennap nem egy új terv jön napfényre. A legújabb az, hogy az admiralitás vegye meg, fegyverezze fel s űrállomás gyanánt állítsa Cherbourg elé. Némely vérmes angol úgy véli, hogy czélirányos használattal minden franczia sorhajó ellenében kiáltaná a sarat. — A jul. 27-diki felsőházi ülésben a Themse kitisztítását illető bili másodsor olvastatott fel. — Ugyanaznap az alsóházban a felsőháznak az indiabillre vonatkozó módosítványa volt napirenden. Sykes ezredes az egész törvényjavaslat ellen óvást tesz, és három hónapi haladékot indítványoz. Ezt később visszavonja. A 27-ik csikkhez, melyben az áll, hogy azon parancsok, melyeket most a titkos választmány küldhet át, az indiai államtitkár által küldhetők, a nélkül, hogy előbb a tanácskamarával küzdené, a lordok e szavakat tették hozzá .* „De ily parancsot nem kell elküldeni, míg előbb az alelnökkel, s az államtitkár által választandó egy másik taggal nem fog közöltetni.“ Lord J. Russell e helyett azt indítványozza, hogy az alelnökkel s a tanácskamra más tagjaival közöltessék a parancs. Mind a Russell, mind a lordok módosítványa elvettetik. A lordoké mellett 38, ellene 106 szavazat volt. A többi csekélyebb módosítványok néhány lényegtelen változtatással elfogadtatnak. Wortley indítványa, hogy Sz. Pál templomában Wellington emlék állíttassák föl, s e czélból a kormány a legkitűnőbb művészeket szólítsa fil, 44 szavazattal 26 ellenében elvettetik. Felelős szerkesztő : SIRÁLY PÁL.