Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-01 / 2567. szám

és lakását szerkesztőségünkkel tudatni szíves­kedjék. — Múlt hó 24-én a keményfoki pusztán (Bihar­ban) tyúktojás-nagyságú jég hullott. A kukoriczát, külö­nösen a dohányt semmivé tette. Biztosítva senki sem volt. Ugyanaz­nap Békésen, 25-kén a ge­rendási pusztán (Békésben) hol 23-án is jég esett, Félegyházán, hol 18-án is jégeső volt, 26-án pedig Csongrádon (ez évben már harmadizben) nagy kárt oko­zott a jég. Mindenütt aránylag igen kevés volt biztosítva. Augustus hó második felében (22- két kivéve) mindennap s pedig egy nap több vidéken s egy vidéken ismételve tett kárt a jég. — Aradon magyar lap keletkezik. Az uj vállalat f. évi oct. 3 -án fog megindulni „Aradi híradó“ czím­­mel. Szerkesztője Grün­wald Manó leendő tartalmát kereskedelmi, ipari, szépirodalmi s művészeti czikkek képezendik. A lelkes aradiak, hisszük, hosszas életet biztosítanának e magyar vállalatnak, mely, meg vagyunk győződve, teljes igyekezettel azon lesz, hogy magát a magyar közönség rokonszenvére és részvétére érdeme­sítse. — A b.­csabai k­özségtanács azon 55.000 pftot, melyet az államkölcsön kötelezvényeiből a vá­ros nyerend, a trónörökös főherczeg születése napja emlékéül a b. csabai egyházaknak, iskolákra fordí­tandó alapítványul ajánlja fel, és pedig lélekszám arányban az evangélikusoknak 43,000 pstot, egy 4 osztályú magyar reáliskola felállítására; a római katholikusoknak 8000-et, a n. e. görögöknek 3, az izraelitáknak 1 ezeret a magyar nyelv taní­tása előmozdítására. — Megjelent a Fördős Lajos által szerkesztett „Különféle viszonyokra vonatkozó pap dolgozatok“ 12 -ik és a „Kecskeméti protes­táns közlöny“ 2-ik füzete. A füzet tartalom jegyzé­két holnap közlendjük.­­ Frederik gyönyörű stereoskopjaiból máso­dik kiállítást rendezett a „magyar király“ vendéglőben. Kik az első kiállítást láták, nem fogják elfelejteni azon meglepő képeket, melyeket főleg a Niagaráról ott láttak Hasonló érdekességű képek láthatók e második kiállítás­ban, mely Ázsia s Afrika részeiből is mutat fel tájké­peket. — A budai jótékony nőegylet javára múlt hó 25-kén a császárfürdőben rendezett tánczvigalom tiszta jövedel­me 324 ft 11 kr­pp. — A pesti országos marhavásárra egy 3 éves egészsé­ges magyar faj bika jelent meg, melynek, mint a „B. H.“ írja, 5 lába van. Az 5-ik láb a hát felső részéből van ki­nőve és a lapoczkán csüng alá. Egyébiránt izmai mind igen rendesek és hajlékonyak. — Berzevitzy Volsztán Albert sárosi földbirtokos, rokkantak pénzalapja, a nemzeti muzeum­, a váczi sü­ketnémák intézete, s a pesti vakok intézete számára 100—100 pftnyi, összesen 400 pftnyi összeget ajánlott meg, azon hozzátétellel, hogy ha idővel egy süketnémák, vagy vakok intézete Sárosmegyéhez közelebb fogna ala­­pittatni, a fölajánlott összeg ennek adassék. — Latabár Endrének 46 személyből álló színtár­sulata B -Füredről Miskolczra érkezett s előadási sorát aug. hó 28-kán „Bánk Bánnal“ megkezdte. — A „Wien. Ztg“ írja : „Alig nőtt még egy kevés fű amaz ábrándszerü sirdomb fölött, melyet piemonti lapok G­y­u­l­a­y gróf ő excja számára még éltében oly szintet­­len könyekkel s oly őszinte fájdalommal­ hánytak el, alig hangzottak még el ama nem kevésbbé meseszerü lö­vések, miket csakhamar erre egy német lap a neunkir­­cheni táborban, különböző ezredek közt váltatott s már a „Pays“ — a „franczia császárság lapja“ — egy oly föltűnő hasonlatosságu tudósítással ráz meg bennünket, mely nyilván ugyanazon gyárból került. A „Pays“­­ a színhelyet Bas­sanóba teszi át, ott egy „magya­rok­ s olaszokból álló ezred“et egy cseh gya­logezreddel támadták meg. Golyók hiányában a harczo­­lók kövekkel töltik meg puskáikat. Több katonák halva maradnak ; nagyszámú sebesülteket kell a kórházba vin­ni ! Mindezt a „Pays“ épen oly biztos hangon mondja el, minőn egykor Münchhausen báró beszélte el saját törté­neteit. Ama bassanói holtak — ezt biztosan állíthatjuk­­— mindnyájan élnek s az amaz esemény alkalmával megsebesültek tökéletesen egészségesek. Nevetni lehetne a háromszorosan nem sikerült mese fölött, ha annak azon komoly s aggasztó oldala nem volna, miszerint ama mese számára hadseregünk ugyanezen irányban három ízben választatott ki cselekvő személyül.“ — Wetzlarban egy ottani cserző timár lépfenében el­hullt marhabőrt készítvén ki, keze veszélyesen feldagadt s az ekként történt megmérgezés áldozata lett. — Dublinban a láz különös neme uralkodik, u. m. a Piccolomini láz. Ily nevű énekesnő ragadta el ugyanis legközelebb mint Lucia a közönséget és pedig oly mér­tékben, hogy több száz enthusiasta a művésznő hintájá­nak lovait kifogván, magok feküdtek neki a hámnak s haza (t.­­ a művésznő lakására) nyargaltak a kedves fuvarral. Ily alkalmakkor ,eszünkbe jut az élet, melyet hasonló alkalommal egy jókedvű vargainas rögtönzött, egy véletlenül talált lópatkót egy kocsi húzó enthusiastá­­nak ajánlván fel e kérdéssel: „nem ön veszité el e köz­­tetit ?“ — Derby lord, miután a Derbyversenyen a fő (Derby) dijat sohasem nyerheté meg, hires ménesét eladja s a versenytérről lelép. — Egy lelkes magyar nővel ismét kevesebb. Frá­ter Pálné, szül. Turóczvidéki és Nagy - Palugyai Pi a 11 h . Klára a. aug. hó 16-n Pásztón (Hevesme­gyében) élte 46-ik évében meghalt. Áldás emlékére, i — B­a­r­i­c­s Imre bicskei r. kath. plébános aug. 28-án meghalt. Mint nagytudományu férfiút s mint jeles hitszónokot ismerték öt megyéjében s mint jó­tevő és tür­elmes papot tisztelte et az egész vidék, mit a koporsója körül valláskülönbség nélkül egybe­­sereglett nagy néptömeg őszinte fájdalma is tanúsí­tott. Béke poraira. — Nemzeti színház. Aug. 30. Bérletszünet. Bag- és Janoff Nadejda k. a. és Bagdanoff Miklós ur 4-ik ne fellépteül: „Esmeralda.“ Ballet 5 felv. Zenéjét irta P­u­g­­gv­­­i. A t. művésznő, mint tapasztaltuk, nem hívének va­­b. ■ázsával hatott közönségünkre. A siker tehát, mit szin­­gi padunkon a közelebbi fellépésekkel aratott, annyival be­­rli­ssebb lehet a t. művésznő előtt, mert az egyszersmind a n. művészet hóditása volt. A közönség tartózkodása, elra­gadtatása változott, mi önkénytelenségénél, őszinteségé­­s­­él fogva sokkal megbecsülőbb és sokkal becsesb mint ki azon nagy színházak ovatiói, melyek rendezett tapsoncz-­­­­arral bírnak. Közönségünk ma tetszését nemcsak hosz­­te­izus tapsok és többszörös kihívások, hanem a szépnél a­­zebb, az ékes koszorúk által is tanusstá. Egy ily konzo­­­nt egy tiszta fehér galamb röpített a művésznő lábaihoz.­­ Ez színházunkban az első eset, hogy galambképében re­­á­lül a hódolat a művészet papnője lábához. Olaszország­ban már régen szokás az ártatlanság, a szeretet e jelké­­v­­ével megtisztelni az ünnepeltet. A kedves művésznő szer­e­retettel ölelte keblére a hódolattevőt. És mintha a közön­ e­lég lelkesedése visszahatna a lelkesedést felidéző mű- a résznőre, a 3 ik felv. kettősében mind több bájjal tán-­i­szolt s a táncz és játék szép harmóniájával műérzékünk , s nemesítésére hatott. Testvére az igen ügyes Miklós szin- t­­én nyert koszorút. Az előadás általában jó volt.­­ _________ (­­ LEVELEZÉSEK. Szabadka, aug. 23. Tisztújitásunk óta, mely­e.­t hó végén fejeztetett be, az uj tisztviselőség s község­ s­ tanács közreműködésével, néhány közérdekű kérdés­­ megoldásán estünk keresztül, melyek, szeretjük hinni, * egyéb életkérdéseink megérlelését is magok után vo-­­ nandják. Jelesen : a város egy szegény alapítvány megindítására 15 ezer pengő forintot ajánlott a C­s­á­­szárné ő Felsége által szülendő herczegfi em­­lékesítésére, vagy 10 ezer forintot azon esetre, ha a fejedelmi ház ismét egy herczegnővel fogna megaján­­dékoztatni. Utóbb, egy közelebbi gyűlésben pedig, 4 kisdedóvoda felállíttatása ment határozatba, mely al­kalommal egyszersmind futólag megpendíttetett terv­ben lévő főgymnasiumunk kérdése is. Ez utóbbi kérdés iránt a nézeteknek még tisztul­­niok kell, mielőtt abban megállapodás történhetnék, mert a közönségnek részét reáliskolák, s részét a fő­­gymnasium érdekli, holott a két kérdést aligha old­hatjuk meg egyszerre. Vannak, kik azon nézetből in­dulnak ki, hogy, mivel már egy főgymnasium Baján és Szegeden létezik, annak létesíthetése ellenében felsőbb helyről teendhetnének kifogásokat, de ezen nézet aligha alapos, mert a m. kormány érdekében áll, hogy minél több felsőbb és alsóbb iskola kelet­kezzék, lehetőleg minden nagyobb községben. És itt nem szolgálhat akadályul az ily nagyobb községek egymáshozi közelsége, mert a községek anyagi ereje és képessége vetethetik zsinórmértékül, de nem azon körülmény : lesznek-e majd elegendő tanulók ? Saját fiainknak könnyebb neveltethetése, s azon gondolat, hogy néhány honosunk s kebelbelieink tehetségének alkalmat adhatunk további kiképeztethetésekre, úgy hisszük, elég inger arra való nézve, hogy a nevelés te­rén is áldozatkészebbek legyünk, sem mint ez ideig va­­lánk. Részünkről tehát a humaniórá­k mellett va­gyunk , mert azt tartjuk, hogy egy gazdászati osztály­­lyal egyesített főgymnasium helyzetünkből in­dulva ki, legjobban felelne meg szükségeinknek és más részről, hogy azok a reáltudományokbani isme­retszerzést is lehetségessé teszik Ez utóbbiakra vo­natkozólag helyén találjuk azok nézetét, kik az efféle iskolák alapítását inkább iparos kereskedő városok szükségeivé teszik, így Baját inkább illeti e kérdés, mint bennünket, ha a megyebeli városok helyzetét tekintjük, s minket inkább a humaniórák, mivelhogy a vágyon kívül elegendő erővel is bírunk egy ily na­gyobb intézet virágzását kellőleg biztosítani. De csak üdvözölni tudnók, ha minden város a humaniórák és reáloknak is egyszersmind templomokat emelhetne, mint ez Bajától és Szabadkától el is várható lesz idő­vel, melyeknek a megyében mint előrehaladó váro­soknak a többinek példányára kell szolgálniok. Közelebb megültük a Felsége születése napját s szent István királyunk ünnepét. Ma meg a fejedelmi ház teljesedett reménye ünnepére világítjuk ki a vá­rost, mely alkalommal a városháza tornyán a biro­dalmi színek mellett legelőször látjuk lengeni váro­sunk színeit: a kékveres színű zászlót. Ezt felvilágosításul azok részére jegyezzük fel, kik az utóbbi zászlóban a szerb vajdaság színeit vélték fel­ismerni. A napokban történt intézkedés a volt régi kasi­­nónak vagyonáról is. Az, ugyanis, az újnak adatott át, mely közelebb az „olvasó körből“ alakult „casi­­nóvá“, hogy mint olyan erőteljesebb életnek ör­vendhessen.­­ Helyisége a „Bárány“ vendégfoga­dóból a szinházféle épület s „Fest városhoz“ czim­­zett szállodába tétetett át, hol nevéhez bűn inkább mégis felelhet azon igényeknek, miket a casinók iránt szoktunk magunknak formálni A magyar lapok jobbára mind megrendelvék, s már is egy kis könyv­tára van, mely részint egyesek adományai, részint az úgynevezett volt „baráti kör“ könyvtárának maradvá­nyaiból, részint pedig a tavai és az idén megrendelt tudományos újabb jelesebb magyar könyvek soroza­tából áll. Alkalmilag megjegyezzük, hogy Oblath Leo könyv­­kereskedésében egy kölcsön-könyvtár is létezik, mely szép literatúrai tekintetben német és magyar nyelven elég gazdag arra, hogy városunk olvasni vágyó ifjú­ságának kellő élményt s tanulságot nyújthasson; azonban e könyvtár­fájdalom kevéssé használtatik, mi az itteni közmivelődési állapotra vet némi kétes fényt. Úgy vagyunk a lapokkal is­ vagyonosbjaink s te­­hetőséjeink asztalairól igen-igen hiányoznak a politikai s egyéb lapok is; és ez nem mutat egyébre: közömbösségnél a közügyek iránt, melyek minden időben a lapok által is eléggé képviseltetnek arra való nézve, hogy belőlük tanulságot s más­részt kró­nikás ismeretetet szerezzünk, mi nélkül a jelen idő történetét, ha bár benne élünk is, sem foghatjuk fel kellő részletességgel. De elmúltak azon idők is, midőn egyesek könyvtár­szerzésében találták örömüket; s midőn, ha egyébbel nem, legalább politikai művek és röpiratok árjaival bob­ták el asztalaikat. Most azt hisszük, hogy ennek igy kell lennie, mert nincs érdek, mi az egyén erejét lelkesedését venné igénybe. . .. Pedig azon idők­­ soha sem kellene elmúlniok, a melyekben mi­nknak ismereteket s szellemünknek élvet szere­­ttünk, mert ezek nélkül csak anyag leszünk, mi­nt­ban véve, szellem nélkül, csak eszköz az idő és ki­lmények kezében, melynek nem mi adjuk meg h­í­rát. 0A ' 1 * ’ *1/. Az irányadás szempontjából, saját magunk nevelés mivelése, kettős kötelességünk, kik egyéb bajól is is küzdünk, mint a kor mételyével t. i. a materi­zmus elhatalmasodásával. Nekünk erőt kell men­nünk múltúnkból, s tanulságot jel­e­n­k b­e­­ , hogy a jövőt jobban hasznosítsuk s­tm­agunk és a haza javára. De ezt csak józan ok s, mit ismét csak önmivelés s az irodalom-pártol­ttal érhet­ük el szélesb és nemzeti alapon. Közelebb alkalmunk volt egy itteni nőnevelő­izsgán jelen lenni, s ott tapasztaltuk, mit és menny­it közölhet rövid idő alatt a jól kezelt nevelés, s tapasztalás győzött meg arról, hogy a leendő anya mivelődése utján a jövő ivadék értelmisége nálun­­ biztosítottabb leend, mint eddig vala nőnöveldi élkütl. Ezt dicséretére akartuk elmondani Barbai önöveldéjének s egyszersmind , hogy az illetők­ivégre az irodalom s napi lapok iránti közönyöst ,ekből is föleszméltessük. *) □. Ausztria, Trieszt, aug. 28. A Suez csatorna adhatatlan előharczosa, Lesseps ur ezúttali es gén rövid ittléte alatt a kereskedelmi testület fe­­lőkelőbb tagjaival értekezletet tartott, melyen a k­eskedelmi kamara elnökén kívül a város polgárm­ere is jelen volt. Lesseps ur egyenként adta elő a r­áelégítő elhaladásokat, melyeket ezen nagyszi vállalat időközben tett, és melyek remélni enged hogy az igazgatási tanácsot egy Páriában tartal­­yülésre valószínűleg már a­mi évi november első nr­aiban össze lehet hívni, hogy a befizetések megó­rása és a munkálatok megkezdésének határideje in­­tézkedjék. A­mi az elsőt illeti, a csatorna, mint ti­ta, van, Európa egyesített pénzerejével, hozzá és Törökországot, Egyptomot és az éjszak-amerit Egyesült államokat is — jönne létre. A javaslat s­zint Ausztria e vállalat létesítéséhez 20 millió fra Oroszország, Svéd és Dánia, továbbá Svájcz, Név­alföld és Belgium 15 millió frank részesüléssel jár­nának. Ezen munkálatoknál az ausztriai császársá képviselő főü­gynökség itteni nagykereskedő és hői küldött, Revoltella lovagra bizatott, ki az „általa juez-csatornás társulat“ alapítói és igazgató tan tagjai közé is felvétetett. Lesseps­ur meg van győződve aziránt, hogy a t­roi édes­vizi csatornának a timsós tóval­ összekö­tése Suezig és Perusiáig terjedő ágazatokkal egy folyama alatt bevégezhető, és így két év alatt a n­tani kereskedelmi hajózási forgalomnál kilencz­zeddel kedvezőbb vizi összeköttetést lehet a két I­ger között helyreállítani, mihez nem több, mint ötöde kívántatik az összes tőkének, azaz mintegy millió frank. KÜLFÖLD. Angolország. A „Continental Review“ a rokon­szenvről, mely az angol királynő látogatása alkalmá­val nemcsak Berlinben de egész Poroszországban nyilatkozott, így szól: „Valóban érdemes azon kérdést tenni, hogy a brit szö­vetség Poroszországban miért oly népszerű, és mily re­ményeket építenek arra a poroszok. Hogy az alkotmá­nyos Angolország példája Poroszországban is szabadelvű államintézmények kifejlődésére, és az önuralkodás meg­állapítására vezethetne, oly reménység, melynek teljese­dése, legalább porosz értelemben, igen kétséges. Intéz­ményeket nem lehet másolni. Az önuralkodás nem sza­­bathatik egy bizonyos minta szerint; minden népnek ön­magáért és önmagából kell azt alkotni. Hogy ha le­hetséges lenne, egy legfelsőbb hatalmas szózatra, a mi egész álladalmi gépezetünket Poroszországba ültetni át, e gépezet összezavarodnék azon kezek vezetése mel­lett, melyek annak használatában gyakorlatlanok. Teher lenne azon emberekre, kik ugyan nagyon is sóvárognak az önuralkodás élvezésére, de ennek kellemetlenségeire azonnal feljajdulnak, és kiknek gyakran hiányzik a bá­torság, annak veszélyeit leküzdeni. Mi azt hisszük, hogy a poroszok sokkal inkább hozzászoktak a felügyelethez, sokkal inkább támaszkodnak a rendőrségi és igazgatási tekintélyekre, mintsem azon intézményeknek örvendhet­nének, melyek után oly türelmetlenül vágyódnak.“ — Miután bővebben fejtegeti a Porosz és Angolor­­szág közötti kereskedelmi és politikai érdekeket, czik­­két így fejezi be : „Ők Angolországban politikájoknak alapszínét kere­sik és azt várják, hogy e két ország minden tanácskoz­­mányon egyezni fog, és minden európai bonyodalomban sorsukkal és hadierejökkel kezet fogva járatainak, vala­mint királyi házaiknak sarjadékai­“ .—­ A kereskedelmi hivatal kibocsátotta jelentését a múlt hónapról. A kiviteli érték 1i év julius havá­ban 10,993,997 1. volt, mig múlt év julius havában 12,201,532 1. volt, s igy a különbség a múlt év folyó év ezen hónapi kivitelében 1,207,535 1.­­— September 2-dikáraOsborneba titkos állam­­tanácsi ülés van jelentve, melyben a királyné fog elnökölni. — A­mi a királynét illeti,megjegyzendő,hogy a porosz lapok, nevezetesen pedig a keresztes újság (a N. Pr. Zig) rész néven veszik az angol lapoktól, hogy oly keveset írnak a királyné Németországban mulatásáról. Még a „Times“ is megszakította meg­kezdett berlini leveleinek sorát, a­mi — mint a fent nevezett lap sopánkodik — „annál kevésbbé magya­rázható, minthogy az angol olvasóknak épen most volna legjobb alkalmuk Poroszország jelentőségével és sajátságaival megismerkedniük.“ — Ha azonban az angol lapok Németországra ál­talában kevés gonddal vannak, a slezvig-hol­­steini hűségek ügyéhez olykor-olykor mégiscsak hozzászólnak. A „Globe“ párisi levelezője legköze­lebb — valami kopenhágai publicista nyomán — azon felvilágosítással szolgált, hogy Slezvig és Hol­stein sohasem tartoztak Németországhoz, továbbá, hogy a herczegségek az angolszász fajnak bölcsőjét képezik s a nép nagyja még most is inkább angol, nem pedig német. A „Times“nak (szintén párisi) le­velezője meg újólag ismétli, hogy Németország Dánia bekeblezését czélozza.­­ Ugyancsak a Timesben a veszteglőházak ügyében nyilatkozik egy imént Tuniszból visszatért kö­­etségi segéd. Azt mondja, hogy a pestist okozó tisztátlanság a keleti városokban a keresztyénektől és zsidóktól származik. A tuniszi európai várostizedet úgy festi le, hogy az olvasó roszul lesz. Jól esik az embernek, úgymond, midőn a piszkos európai tized­ből a csinos arabs utczákba jön. A konzulok tehát csak saját földjeiket hadd fogják tisztaságra; az arabsok egy csöppet sem szorulnak rá tanításainkra. — Wiseman bibornok alföldön megérkezett , a katholikusok mindenütt nagy lelkesedéssel fogadják. A­hol protestánsok is laknak, sok protestáns hittérítő s bibliaolvasó gyülekezett össze, kik a főpapot hatá­sában akadályozzák. Az utczák sarkai teli vannak faggatva polemikus kiáltványaikkal s néhol kétszer is napjában fölolvasások vannak egyik-másik kath. hit-elv fölött. Tisztelendő Walker nyilvános vitat­kozásra hívta ki a bibornokot. A rendőrséget e tája­kon tetemesen szaporították. — E hó 24-dikén két fregattból s egy clipperből álló orosz hajóraj érkezett a spitheadi révbe. Kopenhágából jött s a Csendestengerre, illetőleg az Amurra van rendelve. Seymour tengernagy meglátogatta Pop­off orosz commodort, ki aztán kapitányaival együtt a tengernagynál volt vacsorán. I­I. Napóleonnak Woolwichben őrzött ha­lottaskocsija már teljesen helyre van igazítva. Sok kiváncsi kopogtatott a szertár ajtaján, de egynek sem engedték megnézni.­­ A Worcester melletti vaspályás baleset borzasztóbbnak bizonyul, mint eleinte hitték. Majd 2000 utassal megrakott két vonat ütközött össze. Ti­zenegy ember mindjárt ott halt, egy későbben adta ki lelkét, többnek felgyógyulásához semmi remény, még többen örökre nyomorékok, igen sokan nagyon meg­sebesültek A halottak közül többeket meg sem lehet ismerni, úgy össze van arczuk zúzva. Újabb tudósí­tások szerint a halottak száma eddig 15, a halottaké és sebesülteké pedig összesen 80—90. Be van bizo­nyítva, hogy a szerencsétlenség a vasúti tisztek ha­nyagságából eredt. A kapcsoló karikák szakadtak el. A Times figyelmeztet, hogy Francziaországban a hí­res st. germaini baleset óta ritkábbak az efféle bajok, mint Angolországban. — A chathami kaszárnyák minapi szemléje nem maradt meddő. Peel tbnok többrendbeli javítást rendelt el, így többi közt egy-egy szoba lakóinak szá­mát­ 18-ról 12 re szállita le.­­ Egy dublini lap szerint három új tábornagy fog kineveztetni: Cambr­i­dge hg s sir Howard Dou­glas és 1. Clyde tbnokok. Francziaország. Mint a kölni lapnak aug. 27-ről írják, a „Pays“ azon utasítást kapta, hogy Persigny gróf beszédét ki ne nyomassa. Ez annál megfoghatat­­lanabb, mivel tudósító bizton állíthatni véli, hogy a császári titkos tanács nevezett tagja mind a császár­ral, mind Napóleon herczeggel előre értekezett a fe­lől, a mit St. Etienneben a megyei gyűlés megnyitá­sán mondani akar. Annyi pedig a londoni tudósítá­sokból bizonyos, hogy a gróf beszédjének azon ré­szét, mely az angol szövetséggel foglalkozik, az angol sajtó legkülönfélébb orgánumai tetszéssel fogadták. — A­mi a „Moniteur“t illeti, míg a hivatalos lap a Persigny és Morny által tartott beszédekről egy betűvel sem emlékezik, addig bezzeg hozza azon asz­tali áldomást, melyekkel a Morne-megye főnöke az ottani tanácsnak f. hó 24-dikén adott lakomáján a császárt, „a­ki nem vár arra, míg a nép a maga szükségleteit és óhajtásait eléje terjeszti, éltette. Chasaigne-Goyon főnök úr ezután a je­len volt igazságügyminisztert és Canrobert tábornagyot köszöntötte fel, azon gondolatot fejteget­vén, hogy az ember azáltal is tiszteli a császárt, ha az ő bizalmát bíró férfiakat tiszteli. A tábornagy azt válaszolta, hogy ő ezen érzelmeket és magasztalo­kat a hadsereg részére veszi igénybe, mire az egész társaság ezt hangoztatá: „éljen a hadsereg , tisztelet a hadseregnek.“ — Turgot marquisnak madridi nagyköveti állo­másáról való eltételéről­­(mit közelebb jelentünk) már hónapok­ óta beszéltek. A változás oka a kölni lap sze­­rinnt abban állana, mivel ezen diplomata Eugenia császárné édesanyjával nem áll jó lábon. — A párisiak sokat vita­­tak Malmesbury lord titkárának B i d w e 11 urnak e lapokban is közzétett azon levele valódiságáról, melyben Malmesbury lord megtagadna a P­é­r­­­m szigetre vonatkozólag Angliá­nak tulajdonított minden czélzatot,­­’­sőt a mi több a véres tenger ezen pontjának brit haderő általi elfog­­laltatását is egyenesen meghazudtolná. Egy belga lap levelezője csupán a következő módokon képes­­ megmagyarázni az érintett levél közzétételét. Vagy utólagos elkésett titokszegésből, mely utóbbi kelettel ad oly okmányt, mely a jelen helyzettel összeegyez­­tethetlenné vált; vagy az angol politikának némi hátrálásából; vagy végre egy rettenetes mysti­­ficatióból, melynek az európai sajtó ámítottjává lett volna akkor, midőn Nagybritanniának a kér­déses szigetre nézve bevégzett terveket tulajdoní­tott. Lehetne még negyedik magyarázat is, az tud­niillik, hogy Nagybritannia, letévén Perim sziget önkényes elfoglalása iránti terveiről, e pontot tör­vényes uton akarná magának megszerezni, s való­ban e kósza hír csakugyan ennek létrehozásával bízta meg Redcliffe lordot.­­ A kölni lap egyik levelezője jó forrásból hallja, hogy a tien­ csini-i szerződésnek legelső következmé­nye az lesz, hogy a pekingi udvar egy rendkí­vüli követségnek Európába küldését határozandja. Hir szerint a mennyei birodalom császárának a leg­utóbbi tapasztalások felnyitották a szemét s most az európai hatalmakhoz őszintébb modorban kíván kö­zeledni mint eddig. Párisban azt állítják, hogy a vá­lasztás Ki-Hing mandarinja az 1842. és 1858. szer­ződés kialkuvájára esett. Ki Hing-et valóban jobban is szeretnék Párisban mint akármelyik más mandarint, miután annak Európa iránti rokonszenve ismeretes. Ő busz egyén kíséretében előbb Londonba, azután Pá­­risba fogna menni (?) *) Az irodalom a legszentebb é­s mégis csak lanyhán méltányolt nemzeti kincsünk nevében fogadja ön buz­­góságáért kütszünetünket. Szerk.

Next