Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)

1858-09-16 / 2579. szám

Pest, sept. 15. Miről az angol lapok hallgatnak, arról az „Ind. B.“ egyik közelebbi száma kissé terje­delmesebben emlékezik. Jobb is az, ha a ház eladó lányát először is a szomszédban kezdik emlegetni és dicsérni, s csak azután udvara bel­sejében , mert igy hamarabb elkel. A belga lapot ugyanis azon kimerítő reform­­javaslatokról értesítik, melyeket a mostani angol kormány a már több, mint egy negyedév­­százados szokás által elkoptatott választási törvényekre nézve készített, s azoknak keresz­tülvitelét még ezen ülésszak alatt megkezdeni szándékozik. E­szerint, mit Russell lord minden évben egyszer nagy szavakkal csak emlegetett, s mit Palmerston mézesmadzagképen tudott annyi viszontagságos kérdések legombolitásá­­nál felhasználni, azt a mai kabinet, a Derby gróf alatt egyesült t­o­r­y­k tettleg életbelép­­­tetni megkísértik, s ha az „ind“ és „zsidóbrl­­tek törvénynyé emeltetésére, mint példára le­hetne hivatkoznunk, úgy tán a sükert se mond­hatnék épen kétségesnek. A toryknak egyébiránt a választási reform kérdésébeni initiálás és tárgyalás körül egé­szen más, vagyis kellemesebb helyzetök van, mint lenne a whigeknek. A mostani választási törvények 1833-ban whiguralom alatt, a toryk bukásával nyer­tek szentesítést. Ők tehát az idő által korhadt­­nak, elégtelennek bizonyult némely czikkek és szakaszok bonczolása, kihagyása vagy újakkal cseréléséhez bátorabb kézzel, nyu­­godtabb öntudattal foghatnak. A kormány e nagyszerű javaslata végett már a f. évi november hóban összehívná a parlia­menti , mely azonban nem maradna soká együtt, hanem felolvastatván egy nyilvános ülésben a javaslat, a tagok szétmennének, s csak a rendes karácsonyi szakra gyűlnének is­mét egybe. A kormány e sajátszerű eljárásával azt lát­szik bizonyitni akarni, mintha választási javaslatai annyira az időhöz mérvék s annyira a nép természeteb­­ házi és közéleti körülmé­nyeihez lennének alkalmazva, miszerint nem fél sem az azok fölötti hosszas gondolkodás, sem az erre következendő okoskodásoktól, sőt csakis ezek után reméli az ügy teljes dia­dalát. És ha a haute politique láthatárán a gyap­­jas zsákok mai tulajdonosai egy tájékozó pil­lanatot jártatnak végig, úgy ezen diadal bizto­sítására el is kell követniük mindent, hogy a kezdetben kis szélvész időközben hajótörő or­kánná ne izmosodjék. Nem mondjuk, hogy a Cyclops-féle csatta­nóé és törvénytelen demonstrativért a minisz­térium valami hangos dicséretekre számíthat, de feje sem igen fog fájni a tompa fegyverek kímélő ütései alatt. Az angol lobogó becsülete, az angol nemzet méltósága volt megsértve, miért ne lehetne e kettőnek elégtételére a béke közepén, s egy szövetséges szomszéd birtokain is h­a­r­m­i­n­c­­­hat órai bombázás alá venni egy nyugtalan várost ? Ennyit ha nem mond is, de érez minden angol, h­a toryk e vádnál minden vádlóban egyszersmind védőjöket látják. Másként alakulnak a viszonyok a középten­geren, s különösen a liguriai tengerpartokon. Victor Emánuel szárd király villa­francai kikötőjét kilenc­ évről kilenc­ évre egy odessai orosz gőzhajótársaság bérné ki. Állítólag ezen társaság hajói olyanok lesz­nek, melyeket szükség esetén hadihajókká le­het átváltoztatni. A hajók első felszerelését többnyire az orosz marina veteránjaiból tevék , s legénységét ezentúl is a kormány tengerészetéből szedi. Pénzsegélyei e társulatnak a kormány ré­széről olyanok, minek hasonló módon még egy kereskedelmi egyletet se tüntettek ki. Mindezekből és egyebekből, miket itt hely­szűke miatt, de különben is elsorolni fölösle­gesnek tartunk — kiindulva, sokan Malmes­bury gróf ellen készülnek, hogy őt körülbelöl ily kérdésekkel mulattassák . Volt-e a grófnak előleges tudomása ezen bérletről, s kért-e iránta felvilágosító magya­rázatot ? Kapott-e ilyet, és ha igen, „minőt“ — olyan-e az, mely egy szigetország kormányát megnyugtathatja, midőn természetes ellenfe­lének úszó várai előtt az utat egyengettetni látja, melyen azok egykor ennek megtámadá­sára siethetnek ? A támadás hevességét nem kissé fogja tom­­pítni a nyereséges chinai béke, de azért a minisztériumnak, mint ilyennek élete megmen­tésére nagyon czélszerű lenne egy olyan dia­dal, min­t például a szabadelvű alapra fekte­tett választási reformtörvények nyújthatnának. Királyi.­­ cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. sept. 2 ki leg­felsőbb határozata által Gebell János és K­o­d­o­r­i­t­s Alfréd hely­tart­ósági titkárokat helytartósági tanácso­sokká Magyarország számára legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott Albrecht Főherczeg Főkormányzó ur 0 császári Fensége a Koppély Fülöp pesti nagykereskedő által, ő Fensége Rudolf Koronaherczeg születése alkalmá­ból, jótékony czélokra 0 császári Fenségének rendelke­zésére helyzett ezerpengő forintnyi összeget a következő intézetek számára méltóztatott kegyelmesen utalványozni, úgymint : szűkölködő iparosok segélyzése végetti pénzalapnak, Pest városa számára kétszáz fo­rintot, ugyanazon pénzalapnak, Buda városa számára száz forintot, a pesti bölcsődének négyszáz forin­tot, s a pesti gyermekkórháznak háromszáz forintot. Ezen őszietek már rendeltetési helyükre juttatvák. (Bp. H.) & PENERVAN-NEHZETSIG. Irta WANDGAU. Folytatás. XI. Cavelrey reszkető kézzel vette el az apát nyújtotta levelet, a mint lassan olvasta, mintha minden szót kétszer is megnézne, oly közel tartotta arczához, mintha inkább ajkával mint szemével akarna végig menni rajta. — Ön rövidlátó uram ? kérdezte a jó Pyrmil egész részvéttel. Nekem hiszi szemem van. — Annak igen örvendek. S Henrik még egyszer érintette ajakával a levelet, melynek betűit Paulina keze irta. — Nemcsak ez egyben fordul elő az ön neve — mond az apát a levelet visszatéve tárczájába — még van egy levelem, melyben Penarvan kisasszony azt írja nekem, hogy önt álmában látta, nem tudom mi­féle virágot tartott kezében, melyet ön Indiákról ho­zott neki. S aztán minő a stíl, melyben ir, mennyi kellem! Én tanítottam a nyelvtanra. Csak azt csodá­lom, hogy miután annyiszor írt az ön haláláról, föltá­madását nem adó tudtomra. Ez közönyre mutat, sőt érzéketlenségre, a­mit sehogy sem bírok felfogni, mert szive tele gyöngédséggel. Vagy tán nem is tud­ja, hogy ön megjött a gyászos partokról ? — Volt szerencsém olykor-olykor találkozni a kis­asszonynyal a főnöki palotában, szólt Cavelrey, ki csaknem kortyokban nyelte az apát bizalmas közlé­seit , mondha om, szép leány. — Én neveltem, de ön nem látta őt a maga ele­mében. Oda­lent a mi romjaink közt kell vala látnia, hogy tudja, mily angyali teremtés. Mily szép volt, midőn az én ültettem virágok közt didergett, s finom kis tagjait a napon melengeti vala. úgy látszik, egé­szen elrontották ! Alig lehet ráismerni. Azonban helyre lehet még hozni. Holnap indulunk. — Micsoda, önök indulnak ? kiált föl Henrik, s ön Paulina kisasszonyt is viszi ? — Úgy van, elviszem! Különben miért is jöttem­­ volna ? Igen, uram, indulunk, hála legyen az Isten- !­­­nek : kárba megy Soleyrené asszonyom minden tö­­­­rekvése, — folytatta kezeit dörzsölve. A derék­ház- j­­­szony csupán a végből nevelte, hogy férjhez adhassa, s kitaláltam titkos czéljait. Hogy el nem érik czéljukat, bizonnyal nem a kérőkön múlik. Alig hogy tiz napja­­ mulatok Bordeauxban s máris többen kopogtattak be; mind csinos fiatal, mind fényes rangú, mindenik neve I­acban végződő, s grófnál egy sem alábbvaló. S hiszi-e ön ? valamennyi kosarat kapott. S tudja ön mit mon­dott Penarvan kisasszony tegnap, — igen, csak teg­nap, ennek a drágalátos Soleyrené asszonyságnak, ki arra nógatta, hogy válaszszon közülök ? Azt, hogy nem akar férjhez menni, s soha sem is megy férjhez. — S Penarvan kisasszony mondta ezt? — Az ám ! És pedig oly határozottan, uram, hogy még engem is meglepett, habár látnivaló, hogy mind­ez az én oktatásaim gyümölcse. E gyermek belátta, hogy oly boldog sehol sem lehet a föld kerekségén, mint dicső édesanyja és öreg tanítója körében , és nem hagyna bennünket semmi áron. Ez aztán a val­lásos nevelés! tette még hozzá a derék, becsületes Pyrmil, nagy komolyan mártva két ujját a tobákos szelenczébe. A­mint Henrik rá figyelt, úgy hogy egy szavát sem szalasztotta el, úgy tetszett, mintha egy sokkal fiata­labb hang suttogná fülébe: ő szeret, igazán szeret, ő életem, mint én csak benne élek. Azonban az apátnak indulnia kellett, ha nem akart útfélen meghalni. Hiában kérte Henrik, üljön fel ko­csijára ; a jó Pyrmil hálátlannak hitte volna magát a gondviselés iránt, ha elmulasztaná e jó alkalmat, mi­dőn lábait használhatja, melyeket a végzet elég ke­gyes volt számára kirendelni. — Isten önnel uram, isten önnel! úgymond, egész erővel rázva kezet Cavelrey Henrikkel, csalódáso­mat ön szerencsévé változtatta át; önnek köszönhe­tem, hogy a szent Salaberge kéziratai mindig kedves emléküek lesznek előttem. — Magam sem feledem soha ezen egy két igen is rövid órát, melyet önnel töltöttem; őszintén mondom, hogy ritkán voltak ily kedves óráim Az apát útnak eredt. A kalanddal rendkivül meg­­ volt elégedve; a házigazda egészen meghódította. Néhány óra múlva, este felé, Henrik ellovagolt ha­zulról, égve égett az út lova lába alatt . Bordeauxba érkezett s bejelenteté magát a főnöki palotában. Maga sem tudta, mi hozá ide. Szerelmes volt s tudta, hogy viszont szerettetik. Paulina másnap indul, nem áll­hatott ellene a vágynak, hogy még egyszer és útdí­jára lássa. Az apát beszédéből megtudók körülbelül mindazt, a­mi a főnöki palotában történt Henrik eltávozása óta. A Solegrené és Paulina közt való bizalmas vi­szony hű­lni el nem hűlt, de szomorúbbra vált. Hen­rik eltávozása nem nyugtatta meg egészen Soleyre­­nét. Paulina nem emlegette, a­mi arra mutatott, hogy mindig róla gondolkodik; makacsul utasítá vissza minden kérőjét; a leány arcza elég nyilván bizonyí­totta Soleyrené gyanítását. A jó­nak­ növekedő aggodalommal teste vizsgálta Paulina minden tettét és szavát, megijedve a felelő­ségtől, mely vállaira nehezkedett, s el lévén hatá­rozva, hogy ne erőltesse vallomásig a dolgot, a mi csak nagyobbitná a bajt, egész komolysággal kezdett arról gondolkodni, hogy haza vigye anyjához; csak azt nem tudta, mint készítse elő, midőn az apát meg­érkezett, s Soleyrenét kisegítette a zavarból. Paulina kifogyott a zárdák lajstromából , másnap indulni kellett. Midőn Henrik a társalgóterembe lépett, néhány vendéget talált ott, s Paulina elkülönözve ült egy pamlagon közel a kandallóhoz . Soleyrené egyik ab­lakban egy Párisból épen akkor érkezett hivatalos emberrel beszélgetett. Cavelrey előléptetett s szeme a Paulináéval talál­kozott. Valami oly bás kifejezés volt e tekintetben, a szem oly világosan esdekelt védelemért, hogy Henrik nem magyarázhatta egyébre, mint hogy Paulina egé­szen rá bízza jövendőjét. Henrik nem habozott. Miu­tán Soleyrenének köszönt, Paulinához ment megha­jolni előtte, egész elszántsággal mellé ült s igy szólt: — Kisasszony, jól tudom, hogy soha sem lesz sza­bad önig emelkednem ; tudom, hogy ha szive egészen hozzám alázná is magát, Penarvan marquisné harag­gal, megvetéssel taszítna el; tudom, hogy hajthatat­lan jelleme örökös, törhetetlen gátul fog állani kö­zénk. Tudom mindezt, de szeretem önt. Történjék bármi, én egészen önnek adom át magam, rendelkez­zék ezután fölöttem, mint sajátja fölött : ime, én éle­temet ajánlom fel önnek. E szavakra Cavelrey fölállt. — Isten önnel kisasszony, mond komoly hangon. — Isten önnel, Henrik, felelt Paulina halkan s egé­szen elragadtatva a viszontszerelem boldogságától. Midőn másnap reggel Soleyrené még nem térve magához a Henrik hirtelen visszatérte által okozott zavarból, a Paulina szobájába lépett, szomorún találta őt, s útra készülődve. — Kedves jó gyermekem, mond Soleyrené átölelve őt, azt hittem, jobb kimenetele lesz itteni mutatásod­nak ; boldoggá akartalak tenni , nem sikerült! — Ne mond ezt, Mari, te kigyógyítottál, megvi­gasztaltál engem. Mint fészkéből kiesett madarat vet­tél magadhoz, s melengettél föl. Most erőt, bátorságot érzek magamban , semmi sem fog többé leverni, min­denre kész vagyok. A szegény gyermek őszintén beszélt. Elment, ő sze­retve volt s a szerelem, még akkor is ha reménytelen, elég az egész élet betöltésére. Százszor is föl akarta tárni szívét Soleyrenének, de mindig visszatartóz­tatta azon gondolat, hogy zavarba hozza e derék nőt, s anyja ellenében oly helyzetbe , melynek belátta egész komolyságát. A szerelem e gyönge gyermek­ben kifejtette máris családja egész szilárdságát: ma­gával vitte szive titkát. (Folytatjuk). Iskolai programmok. XX. „A pannonhegyi sz. Benedek-rend esztergomi fögymnasiumának programm­­ja az 1857/g tanév végén.“ Vincze Viktoria ta­nár úrtól „Az állatok földirati elterjedése“ czímű jelesen kidolgozott értekezés nyitja meg a füzetet. Könnyen és kedvesen folyó magyarság, jó és világos részletezés, sok­oldalúság és főleg a tárgyhoz mért fokonkinti előadás a dolgozat fényoldalai. Az állatok geogr. elterjedését, kön­­y­nyebb észlelés s összevetés tekintetéből, igénytelen véle-­­­l­ményünk szerint egy térképen is kellett volna kitüntetni, legalább a főbb nemeket és fajokat illetőleg; úgy hiszszü­k, a dolgozat, melyre szerző tanár úr annyi tanulmányt for­dított, bizonyára megérdemlendette e fáradságot s cse­kély költséget. A növények geogr. elterjedése, ha jól em­lékezünk, Humboldt által létetett s részleteztetett térké­pe. A másik csikkét­t Penner írta németül „Erzabtei Martinsberg“ czímmel. Az ily monographia mindig vonzó olvasmány, noha a történeti adatok csak rövideden érint­­vék. Az ezen örvendetes virágzásban diszlő nagy gymna­­siumnak történetét illető adatok közöl teljes méltánylat­­tal fölemlítjük, hogy a tanév befejezése mindannyiszor szavalati ünnepélylyel kapcsoltaik össze. A ki tudja, hogy a szavalás a tanuló ifjúság vallásos és tudományos kiképzésébe igen jótékony befolyással van, s­ogy ez által az ifjú az irodalom jobb terményeivel sikeresen megis­mertetik, hogy megtanulja a czélszerűt a kevésbé alkal­mastól helyesen megkülönböztetni, hogy a költemények­ben vagy más szavalati darabokban foglalt s kifejezett jó indulatokat s érzelmeket önmagában is felkelteni tö­rekszik, miszerint azokat lehetőleg híven visszaadja, hogy igy a kedély nemesül, az előadás élénkül, a nyelv s kiejtés szabatossá lesz, a fölfogás tökélyes­ül, a ki tud­ja, hogy a nyilvános szavalatok a nagy­közönségben a tanintézet iránt méltó rokonszenvet és bizalmat keltenek s hogy mindez a tanintézet fölvirágzására hatályosan közreműködik , az velünk együtt méltó dicsérettel adó­zik a nagyérdemű gymn.­igazgató s a tisztelt tanári kar iránt, kik a tanítási bokros fáradalmakon kívül még időt és kedvet találnak ily szavalati ünnepélyek rendezésére. Hasonlóan méltánylattal kell említenünk, hogy a tanárok maguk adtak össze jutalom­könyveket, melyeket az igazgató a tanév befejeztekor néhány jeles­ tanuló közt kiosztott. A jeles gymnasium virágzásáról fennebb mondott szavainkat igazolja azon körülmény is, hogy „erkölcsi viselete a gymn­ ifjúságnak egész éven át általában nemcsak kielégítő, de nagy részben dicsé­retes is vola." Az érettségi vizsgán 16 jelentkező közöl 15 találtatott érettnek. Rendes tanár volt 13, rendkívüli tanulmányok : szép­írás, ének, rajz, franczia nyelv. A „felső gymnasiumban kidolgozott föladványok“ sorozata fölötte tartalmas. A taneszközök szépen szaporodtak, melyeknek elősorolása közben méltó hálával fölemlíttetnek az intézet jótevői, m­­a­nt Rimely Mihály pannonhegyi főapát, ns s ft. P­r­y­b­i­l­a József apát s esztergomi kanonok, ns J­r­g­a­­s­i­c­s Sándor cs. kir. megyei főnök, a tanárok, több ma­gán iskola barát s sokan a tanuló ifjak közöl. Különös­ségül említjük, hogy nemcsak a tanuló ifjúság névsora, hanem a bizonyitvány szerinti érdemsor, sőt még a hely­zetszám is közöltetik. A tanév lefolyta alatt a nagy gym­­nasiumhoz érkezett felsőbb rendeletek kivonatos közlése alkalmasint helyszűke miatt maradt el Pedig az ily ren­deletek tudása nemcsak az ifjak­ és szülőkre nézve hasz­nos és szükséges, hanem a tanirodalom körül buzgólko­­dók s a nagy közönség is igen óhajtja azokat b­rono­­­rendben ismerni, minthogy az iskolai lapban nem közöl­tetik s talán nem is közöltethetik minden egyes tanügyi rendelet, nem is említve, hogy az ily rendeletek ismerete fontos olyanokra nézve, kik netalán adatokat gyűjtenek a magyar tanügy történetét egykor megírhatni. Statisticai adatok : a múlt 1856/7-ki­­tanév végén ta­nuló volt 214, az idén (1857/8) a tanév elején pedig volt 228, mi örvendetes szaporodást tanúsít, noha a tanév végén csak 208 maradt; vallásra nézve volt: rom. kath. 194, helv. vall. 3, héber 11; nemzetiségre nézve : ma­gyar 161, német 14, szláv 22, héber 11.­­ A Sz. István Társulat kiadásában Dr. P­i­s­z­­­i­n­g Vilmos „Népszerű egészségtanba jelent meg. Forditá Navratil Imre orvos és sebésztudor. A 160 lapra terjedt s csinosan kiállított hasznos munka ára­­ 48 pkr. — A bártfai fürdőt 8 évre Densewffy Albert, Bánó­­ Miklós és báró Kloch Kornics Ottó vette ki haszonbérbe. Az uj haszonbérlők mindent elkövetendnek, hogy e jeles fürdőhelyünket ismét vonzóvá tegyék. — Öcs. k. Fensége Albrecht félg főkormány­zó ur jelen körútja alkalmával N.-Kőrösön a ref. fő­gymnasium tanári karát is fogadván, a tanárokkal huza­­mosb ideig értekezett az iskola állapota felöl s Arany Jánosnak azon hő óhajtását kegyeskedett kifejezni, hogy az ország által ünnepelt műveivel az irodalmat továbbra is gazdagítsa. — Azon kérdés merülvén fel, hogy a külföldről a bi­rodalomba meghívott evangélikus lelkész, alkalmazása folytán állampolgárrá s illetékessé válik-e? a m.minisz­térium azt határza, hogy az egyház körébeni alkalma­zás ily joggal és illetékkel nem ruházza fel a külföldről meghívottat. — Farkas József apát s pécsi olvasó-kanonok fo­lyó hó 7-kén élte 6- ik évében Pécsett meghalt. Áldás emlékére! — Magyar Mihálynál ép most jelent meg s 12 páron kapható „Votum ad synodum provincialem Strigonii ce­­lebrandam. “ (De matrimoniia mixtis, nominatim de po­­tenda dispensatione et de assistentia Parochi in iisdem contrahendis). — A „P. N.“ sept. 11-ki számának beküldött c­ikké­ben az állíttatván, hogy a pesti kereskedelmi akadémiába „írni és olvasni nem tudó kisdedek“ is felvétetnek, ille­tékes és avatott oldalról megkerestettünk, hogy ez állítás ellenében fogadjuk el azon felvilágosítást, miként a le­folyt első tanévben az „első akadémiai osztályban“ 13 éves tanulónál ifjabb nem volt,, az ezentúl történendő felvételt illetőleg pedig az idei programm 10-ik czikke ad felvilágosítást; továbbá, hogy az előkészületi alsó­­osztályba (ezenkívül van egy felső osztály, mindkettő csak ideiglenes és nem akadémiai osztály) csak oly ifjak vétetnek fel, kik az első alreált vagy 2 gymnasiumi osz­tályt jó sikerrel végzék, a­kik tehát mindenesetre az írást, olvasást tudják, és még ennél többet is tanulnak tán, mig academikusok lesznek. — Midőn e felvilágosí­tásnak teljes készséggel tért nyitunk, meg kell jegyez­nünk, hogy az illető czikk írójának ügyismeretében két­kedni okunk nem lehetett. De a felvilágosítást iró t­ ar, ki az akadémiának egyik jeles­ tanára, teljes biztosíté­kot nyújt nekünk a vád alaptalansága iránt. — A „Hétköznapi könyvtár“ 8-ik, illetőleg az „Ismerettár“ II. kötetének III-ik füzete megje­lent, a szövegbe nyomott több fametszettel s a borítékra a brémeni (olvasd brémai) városház képrajzával. — A hasonszenvi orvosok közt nagy senzatiót fog okozni Dr. Koppi Sándor ur legújabb röpiratkája, mely­nek czime : „Dissertatio de homoeopathia.“ Erős megtámadás e kis röpirat részint a gyógymód, ré­szint a hasonszenvi orvosok ellen. Vádait esetekre ala­pítja a röpirat szerzője. — Megjelent a pesti izraeliták elemi főiskolájának második programmja 185%-ra német nyelven. — Széplakról írják a „P. U.“-nak : Sept. 8. napján délután 4 órakor egy széplaki lakosnak a nyílt utczára fekvő ólja valószínűleg nemtelen boszuból meggyujtatott s szerencsétlenségre épen akkor meglehetős szél fújván, a tűz iszonyú erőre kapott, s alig egypár percz alatt már három ház lángba borult, s attól a reformált ódon egyház s papiak, úgy a templomról ismét 4 ház és igy alig félóra alatt 7 lakház, papiak s a templom tornyos­tul, benne volt két szép harangjával áldozatul esett. A szenvedett szerencsétlenség annál fájdalmasabb, mint hogy a most elhamvadt házak közöl 1856. év jun. 29. már három megégett, s az illetőket, bár kárukon tanul­hattak volna, mégsem lehetett arra bírni, hogy biztosít­sanak ; azonban a mi legleverőbb, az, hogy a különben nem nagy vagyonossággal biró, mintegy 1300 lélekből álló reformált hívek egyházukat elvesztették, s szegény­ségük miatt egyelőre kiszámíthatlan időre nincs helyi­ségük, hol a Mindenhatóhoz imásokat felbocsáthassák.­­ Közelebb a nemzeti színház egypár tagja, vidéki veterán szinigazgató K­e s­z­­­ur részére a ki segélyre szo­­rult kis társulatával jelenleg Sz.­Endrén működik, ott egy előadást rendezett s ez alkalomra Kisfaludynak „Há­rom egyszerre“ czimü vigjátéka adatott elő. Az előadás­ban egy műkedvelő hölgy Szabó Mari k. a. is részt vett, ki mint mondják e pályára tehetséget mutat. Szí­nészeink ezen szép collegialitását a sz­­endreiek a fele­ Magyar könyvészet. 361. Népszerű egészségtan. Dr Piszling Vilmos Ferencz után magyaritá Navratil Imre orvos- és sebész­­tudor. Kiadja a Szent István-Társulat. Pesten, nyomatott Emichnél, 1858. 8 rét 160 lap Ára 48 pkt. 362. Magyar történelmi tár. A történeti kútfők ismeretének előmozdítására, kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizottmánya. Ötödik kötet. (Csányi János krónikája 1670—1704. Közli Paur Iván.) Pesten, 1858. Nyomatott Länderer és Heckenast­­nál. II. 8 rét XVIII. és 231. lap. Ára­­ ft 20 k. 363. Értesitvény a bajai fögymnasiumról az 1857/51. tanév végével. VII. évfolyam. Baján 1858. Nyomatott Mederschitzky Ignácznál 4 rét 35 lap.

Next