Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)
1858-09-16 / 2579. szám
Pest, sept. 15. Miről az angol lapok hallgatnak, arról az „Ind. B.“ egyik közelebbi száma kissé terjedelmesebben emlékezik. Jobb is az, ha a ház eladó lányát először is a szomszédban kezdik emlegetni és dicsérni, s csak azután udvara belsejében , mert igy hamarabb elkel. A belga lapot ugyanis azon kimerítő reformjavaslatokról értesítik, melyeket a mostani angol kormány a már több, mint egy negyedévszázados szokás által elkoptatott választási törvényekre nézve készített, s azoknak keresztülvitelét még ezen ülésszak alatt megkezdeni szándékozik. Eszerint, mit Russell lord minden évben egyszer nagy szavakkal csak emlegetett, s mit Palmerston mézesmadzagképen tudott annyi viszontagságos kérdések legombolitásánál felhasználni, azt a mai kabinet, a Derby gróf alatt egyesült toryk tettleg életbeléptetni megkísértik, s ha az „ind“ és „zsidóbrltek törvénynyé emeltetésére, mint példára lehetne hivatkoznunk, úgy tán a sükert se mondhatnék épen kétségesnek. A toryknak egyébiránt a választási reform kérdésébeni initiálás és tárgyalás körül egészen más, vagyis kellemesebb helyzetök van, mint lenne a whigeknek. A mostani választási törvények 1833-ban whiguralom alatt, a toryk bukásával nyertek szentesítést. Ők tehát az idő által korhadtnak, elégtelennek bizonyult némely czikkek és szakaszok bonczolása, kihagyása vagy újakkal cseréléséhez bátorabb kézzel, nyugodtabb öntudattal foghatnak. A kormány e nagyszerű javaslata végett már a f. évi november hóban összehívná a parliamenti , mely azonban nem maradna soká együtt, hanem felolvastatván egy nyilvános ülésben a javaslat, a tagok szétmennének, s csak a rendes karácsonyi szakra gyűlnének ismét egybe. A kormány e sajátszerű eljárásával azt látszik bizonyitni akarni, mintha választási javaslatai annyira az időhöz mérvék s annyira a nép természeteb házi és közéleti körülményeihez lennének alkalmazva, miszerint nem fél sem az azok fölötti hosszas gondolkodás, sem az erre következendő okoskodásoktól, sőt csakis ezek után reméli az ügy teljes diadalát. És ha a haute politique láthatárán a gyapjas zsákok mai tulajdonosai egy tájékozó pillanatot jártatnak végig, úgy ezen diadal biztosítására el is kell követniük mindent, hogy a kezdetben kis szélvész időközben hajótörő orkánná ne izmosodjék. Nem mondjuk, hogy a Cyclops-féle csattanóé és törvénytelen demonstrativért a minisztérium valami hangos dicséretekre számíthat, de feje sem igen fog fájni a tompa fegyverek kímélő ütései alatt. Az angol lobogó becsülete, az angol nemzet méltósága volt megsértve, miért ne lehetne e kettőnek elégtételére a béke közepén, s egy szövetséges szomszéd birtokain is harminchat órai bombázás alá venni egy nyugtalan várost ? Ennyit ha nem mond is, de érez minden angol, ha toryk e vádnál minden vádlóban egyszersmind védőjöket látják. Másként alakulnak a viszonyok a középtengeren, s különösen a liguriai tengerpartokon. Victor Emánuel szárd király villafrancai kikötőjét kilenc évről kilenc évre egy odessai orosz gőzhajótársaság bérné ki. Állítólag ezen társaság hajói olyanok lesznek, melyeket szükség esetén hadihajókká lehet átváltoztatni. A hajók első felszerelését többnyire az orosz marina veteránjaiból tevék , s legénységét ezentúl is a kormány tengerészetéből szedi. Pénzsegélyei e társulatnak a kormány részéről olyanok, minek hasonló módon még egy kereskedelmi egyletet se tüntettek ki. Mindezekből és egyebekből, miket itt helyszűke miatt, de különben is elsorolni fölöslegesnek tartunk — kiindulva, sokan Malmesbury gróf ellen készülnek, hogy őt körülbelöl ily kérdésekkel mulattassák . Volt-e a grófnak előleges tudomása ezen bérletről, s kért-e iránta felvilágosító magyarázatot ? Kapott-e ilyet, és ha igen, „minőt“ — olyan-e az, mely egy szigetország kormányát megnyugtathatja, midőn természetes ellenfelének úszó várai előtt az utat egyengettetni látja, melyen azok egykor ennek megtámadására siethetnek ? A támadás hevességét nem kissé fogja tompítni a nyereséges chinai béke, de azért a minisztériumnak, mint ilyennek élete megmentésére nagyon czélszerű lenne egy olyan diadal, mint például a szabadelvű alapra fektetett választási reformtörvények nyújthatnának. Királyi. cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 2 ki legfelsőbb határozata által Gebell János és Kodorits Alfréd helytartósági titkárokat helytartósági tanácsosokká Magyarország számára legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott Albrecht Főherczeg Főkormányzó ur 0 császári Fensége a Koppély Fülöp pesti nagykereskedő által, ő Fensége Rudolf Koronaherczeg születése alkalmából, jótékony czélokra 0 császári Fenségének rendelkezésére helyzett ezerpengő forintnyi összeget a következő intézetek számára méltóztatott kegyelmesen utalványozni, úgymint : szűkölködő iparosok segélyzése végetti pénzalapnak, Pest városa számára kétszáz forintot, ugyanazon pénzalapnak, Buda városa számára száz forintot, a pesti bölcsődének négyszáz forintot, s a pesti gyermekkórháznak háromszáz forintot. Ezen őszietek már rendeltetési helyükre juttatvák. (Bp. H.) & PENERVAN-NEHZETSIG. Irta WANDGAU. Folytatás. XI. Cavelrey reszkető kézzel vette el az apát nyújtotta levelet, a mint lassan olvasta, mintha minden szót kétszer is megnézne, oly közel tartotta arczához, mintha inkább ajkával mint szemével akarna végig menni rajta. — Ön rövidlátó uram ? kérdezte a jó Pyrmil egész részvéttel. Nekem hiszi szemem van. — Annak igen örvendek. S Henrik még egyszer érintette ajakával a levelet, melynek betűit Paulina keze irta. — Nemcsak ez egyben fordul elő az ön neve — mond az apát a levelet visszatéve tárczájába — még van egy levelem, melyben Penarvan kisasszony azt írja nekem, hogy önt álmában látta, nem tudom miféle virágot tartott kezében, melyet ön Indiákról hozott neki. S aztán minő a stíl, melyben ir, mennyi kellem! Én tanítottam a nyelvtanra. Csak azt csodálom, hogy miután annyiszor írt az ön haláláról, föltámadását nem adó tudtomra. Ez közönyre mutat, sőt érzéketlenségre, amit sehogy sem bírok felfogni, mert szive tele gyöngédséggel. Vagy tán nem is tudja, hogy ön megjött a gyászos partokról ? — Volt szerencsém olykor-olykor találkozni a kisasszonynyal a főnöki palotában, szólt Cavelrey, ki csaknem kortyokban nyelte az apát bizalmas közléseit , mondha om, szép leány. — Én neveltem, de ön nem látta őt a maga elemében. Odalent a mi romjaink közt kell vala látnia, hogy tudja, mily angyali teremtés. Mily szép volt, midőn az én ültettem virágok közt didergett, s finom kis tagjait a napon melengeti vala. úgy látszik, egészen elrontották ! Alig lehet ráismerni. Azonban helyre lehet még hozni. Holnap indulunk. — Micsoda, önök indulnak ? kiált föl Henrik, s ön Paulina kisasszonyt is viszi ? — Úgy van, elviszem! Különben miért is jöttem volna ? Igen, uram, indulunk, hála legyen az Isten- !nek : kárba megy Soleyrené asszonyom minden törekvése, — folytatta kezeit dörzsölve. A derékház- jszony csupán a végből nevelte, hogy férjhez adhassa, s kitaláltam titkos czéljait. Hogy el nem érik czéljukat, bizonnyal nem a kérőkön múlik. Alig hogy tiz napja mulatok Bordeauxban s máris többen kopogtattak be; mind csinos fiatal, mind fényes rangú, mindenik neve Iacban végződő, s grófnál egy sem alábbvaló. S hiszi-e ön ? valamennyi kosarat kapott. S tudja ön mit mondott Penarvan kisasszony tegnap, — igen, csak tegnap, ennek a drágalátos Soleyrené asszonyságnak, ki arra nógatta, hogy válaszszon közülök ? Azt, hogy nem akar férjhez menni, s soha sem is megy férjhez. — S Penarvan kisasszony mondta ezt? — Az ám ! És pedig oly határozottan, uram, hogy még engem is meglepett, habár látnivaló, hogy mindez az én oktatásaim gyümölcse. E gyermek belátta, hogy oly boldog sehol sem lehet a föld kerekségén, mint dicső édesanyja és öreg tanítója körében , és nem hagyna bennünket semmi áron. Ez aztán a vallásos nevelés! tette még hozzá a derék, becsületes Pyrmil, nagy komolyan mártva két ujját a tobákos szelenczébe. Amint Henrik rá figyelt, úgy hogy egy szavát sem szalasztotta el, úgy tetszett, mintha egy sokkal fiatalabb hang suttogná fülébe: ő szeret, igazán szeret, ő életem, mint én csak benne élek. Azonban az apátnak indulnia kellett, ha nem akart útfélen meghalni. Hiában kérte Henrik, üljön fel kocsijára ; a jó Pyrmil hálátlannak hitte volna magát a gondviselés iránt, ha elmulasztaná e jó alkalmat, midőn lábait használhatja, melyeket a végzet elég kegyes volt számára kirendelni. — Isten önnel uram, isten önnel! úgymond, egész erővel rázva kezet Cavelrey Henrikkel, csalódásomat ön szerencsévé változtatta át; önnek köszönhetem, hogy a szent Salaberge kéziratai mindig kedves emléküek lesznek előttem. — Magam sem feledem soha ezen egy két igen is rövid órát, melyet önnel töltöttem; őszintén mondom, hogy ritkán voltak ily kedves óráim Az apát útnak eredt. A kalanddal rendkivül meg volt elégedve; a házigazda egészen meghódította. Néhány óra múlva, este felé, Henrik ellovagolt hazulról, égve égett az út lova lába alatt . Bordeauxba érkezett s bejelenteté magát a főnöki palotában. Maga sem tudta, mi hozá ide. Szerelmes volt s tudta, hogy viszont szerettetik. Paulina másnap indul, nem állhatott ellene a vágynak, hogy még egyszer és útdíjára lássa. Az apát beszédéből megtudók körülbelül mindazt, ami a főnöki palotában történt Henrik eltávozása óta. A Solegrené és Paulina közt való bizalmas viszony hűlni el nem hűlt, de szomorúbbra vált. Henrik eltávozása nem nyugtatta meg egészen Soleyrenét. Paulina nem emlegette, ami arra mutatott, hogy mindig róla gondolkodik; makacsul utasítá vissza minden kérőjét; a leány arcza elég nyilván bizonyította Soleyrené gyanítását. A jónak növekedő aggodalommal teste vizsgálta Paulina minden tettét és szavát, megijedve a felelőségtől, mely vállaira nehezkedett, s el lévén határozva, hogy ne erőltesse vallomásig a dolgot, a mi csak nagyobbitná a bajt, egész komolysággal kezdett arról gondolkodni, hogy haza vigye anyjához; csak azt nem tudta, mint készítse elő, midőn az apát megérkezett, s Soleyrenét kisegítette a zavarból. Paulina kifogyott a zárdák lajstromából , másnap indulni kellett. Midőn Henrik a társalgóterembe lépett, néhány vendéget talált ott, s Paulina elkülönözve ült egy pamlagon közel a kandallóhoz . Soleyrené egyik ablakban egy Párisból épen akkor érkezett hivatalos emberrel beszélgetett. Cavelrey előléptetett s szeme a Paulináéval találkozott. Valami oly bás kifejezés volt e tekintetben, a szem oly világosan esdekelt védelemért, hogy Henrik nem magyarázhatta egyébre, mint hogy Paulina egészen rá bízza jövendőjét. Henrik nem habozott. Miután Soleyrenének köszönt, Paulinához ment meghajolni előtte, egész elszántsággal mellé ült s igy szólt: — Kisasszony, jól tudom, hogy soha sem lesz szabad önig emelkednem ; tudom, hogy ha szive egészen hozzám alázná is magát, Penarvan marquisné haraggal, megvetéssel taszítna el; tudom, hogy hajthatatlan jelleme örökös, törhetetlen gátul fog állani közénk. Tudom mindezt, de szeretem önt. Történjék bármi, én egészen önnek adom át magam, rendelkezzék ezután fölöttem, mint sajátja fölött : ime, én életemet ajánlom fel önnek. E szavakra Cavelrey fölállt. — Isten önnel kisasszony, mond komoly hangon. — Isten önnel, Henrik, felelt Paulina halkan s egészen elragadtatva a viszontszerelem boldogságától. Midőn másnap reggel Soleyrené még nem térve magához a Henrik hirtelen visszatérte által okozott zavarból, a Paulina szobájába lépett, szomorún találta őt, s útra készülődve. — Kedves jó gyermekem, mond Soleyrené átölelve őt, azt hittem, jobb kimenetele lesz itteni mutatásodnak ; boldoggá akartalak tenni , nem sikerült! — Ne mond ezt, Mari, te kigyógyítottál, megvigasztaltál engem. Mint fészkéből kiesett madarat vettél magadhoz, s melengettél föl. Most erőt, bátorságot érzek magamban , semmi sem fog többé leverni, mindenre kész vagyok. A szegény gyermek őszintén beszélt. Elment, ő szeretve volt s a szerelem, még akkor is ha reménytelen, elég az egész élet betöltésére. Százszor is föl akarta tárni szívét Soleyrenének, de mindig visszatartóztatta azon gondolat, hogy zavarba hozza e derék nőt, s anyja ellenében oly helyzetbe , melynek belátta egész komolyságát. A szerelem e gyönge gyermekben kifejtette máris családja egész szilárdságát: magával vitte szive titkát. (Folytatjuk). Iskolai programmok. XX. „A pannonhegyi sz. Benedek-rend esztergomi fögymnasiumának programmja az 1857/g tanév végén.“ Vincze Viktoria tanár úrtól „Az állatok földirati elterjedése“ czímű jelesen kidolgozott értekezés nyitja meg a füzetet. Könnyen és kedvesen folyó magyarság, jó és világos részletezés, sokoldalúság és főleg a tárgyhoz mért fokonkinti előadás a dolgozat fényoldalai. Az állatok geogr. elterjedését, könynyebb észlelés s összevetés tekintetéből, igénytelen véle-lményünk szerint egy térképen is kellett volna kitüntetni, legalább a főbb nemeket és fajokat illetőleg; úgy hiszszük, a dolgozat, melyre szerző tanár úr annyi tanulmányt fordított, bizonyára megérdemlendette e fáradságot s csekély költséget. A növények geogr. elterjedése, ha jól emlékezünk, Humboldt által létetett s részleteztetett térképe. A másik csikkétt Penner írta németül „Erzabtei Martinsberg“ czímmel. Az ily monographia mindig vonzó olvasmány, noha a történeti adatok csak rövideden érintvék. Az ezen örvendetes virágzásban diszlő nagy gymnasiumnak történetét illető adatok közöl teljes méltánylattal fölemlítjük, hogy a tanév befejezése mindannyiszor szavalati ünnepélylyel kapcsoltaik össze. A ki tudja, hogy a szavalás a tanuló ifjúság vallásos és tudományos kiképzésébe igen jótékony befolyással van, sogy ez által az ifjú az irodalom jobb terményeivel sikeresen megismertetik, hogy megtanulja a czélszerűt a kevésbé alkalmastól helyesen megkülönböztetni, hogy a költeményekben vagy más szavalati darabokban foglalt s kifejezett jó indulatokat s érzelmeket önmagában is felkelteni törekszik, miszerint azokat lehetőleg híven visszaadja, hogy igy a kedély nemesül, az előadás élénkül, a nyelv s kiejtés szabatossá lesz, a fölfogás tökélyesül, a ki tudja, hogy a nyilvános szavalatok a nagyközönségben a tanintézet iránt méltó rokonszenvet és bizalmat keltenek s hogy mindez a tanintézet fölvirágzására hatályosan közreműködik , az velünk együtt méltó dicsérettel adózik a nagyérdemű gymn.igazgató s a tisztelt tanári kar iránt, kik a tanítási bokros fáradalmakon kívül még időt és kedvet találnak ily szavalati ünnepélyek rendezésére. Hasonlóan méltánylattal kell említenünk, hogy a tanárok maguk adtak össze jutalomkönyveket, melyeket az igazgató a tanév befejeztekor néhány jeles tanuló közt kiosztott. A jeles gymnasium virágzásáról fennebb mondott szavainkat igazolja azon körülmény is, hogy „erkölcsi viselete a gymn ifjúságnak egész éven át általában nemcsak kielégítő, de nagy részben dicséretes is vola." Az érettségi vizsgán 16 jelentkező közöl 15 találtatott érettnek. Rendes tanár volt 13, rendkívüli tanulmányok : szépírás, ének, rajz, franczia nyelv. A „felső gymnasiumban kidolgozott föladványok“ sorozata fölötte tartalmas. A taneszközök szépen szaporodtak, melyeknek elősorolása közben méltó hálával fölemlíttetnek az intézet jótevői, mant Rimely Mihály pannonhegyi főapát, ns s ft. Prybila József apát s esztergomi kanonok, ns Jrgasics Sándor cs. kir. megyei főnök, a tanárok, több magán iskola barát s sokan a tanuló ifjak közöl. Különösségül említjük, hogy nemcsak a tanuló ifjúság névsora, hanem a bizonyitvány szerinti érdemsor, sőt még a helyzetszám is közöltetik. A tanév lefolyta alatt a nagy gymnasiumhoz érkezett felsőbb rendeletek kivonatos közlése alkalmasint helyszűke miatt maradt el Pedig az ily rendeletek tudása nemcsak az ifjak és szülőkre nézve hasznos és szükséges, hanem a tanirodalom körül buzgólkodók s a nagy közönség is igen óhajtja azokat bronorendben ismerni, minthogy az iskolai lapban nem közöltetik s talán nem is közöltethetik minden egyes tanügyi rendelet, nem is említve, hogy az ily rendeletek ismerete fontos olyanokra nézve, kik netalán adatokat gyűjtenek a magyar tanügy történetét egykor megírhatni. Statisticai adatok : a múlt 1856/7-kitanév végén tanuló volt 214, az idén (1857/8) a tanév elején pedig volt 228, mi örvendetes szaporodást tanúsít, noha a tanév végén csak 208 maradt; vallásra nézve volt: rom. kath. 194, helv. vall. 3, héber 11; nemzetiségre nézve : magyar 161, német 14, szláv 22, héber 11. A Sz. István Társulat kiadásában Dr. Piszing Vilmos „Népszerű egészségtanba jelent meg. Forditá Navratil Imre orvos és sebésztudor. A 160 lapra terjedt s csinosan kiállított hasznos munka ára 48 pkr. — A bártfai fürdőt 8 évre Densewffy Albert, Bánó Miklós és báró Kloch Kornics Ottó vette ki haszonbérbe. Az uj haszonbérlők mindent elkövetendnek, hogy e jeles fürdőhelyünket ismét vonzóvá tegyék. — Öcs. k. Fensége Albrecht félg főkormányzó ur jelen körútja alkalmával N.-Kőrösön a ref. főgymnasium tanári karát is fogadván, a tanárokkal huzamosb ideig értekezett az iskola állapota felöl s Arany Jánosnak azon hő óhajtását kegyeskedett kifejezni, hogy az ország által ünnepelt műveivel az irodalmat továbbra is gazdagítsa. — Azon kérdés merülvén fel, hogy a külföldről a birodalomba meghívott evangélikus lelkész, alkalmazása folytán állampolgárrá s illetékessé válik-e? a m.minisztérium azt határza, hogy az egyház körébeni alkalmazás ily joggal és illetékkel nem ruházza fel a külföldről meghívottat. — Farkas József apát s pécsi olvasó-kanonok folyó hó 7-kén élte 6- ik évében Pécsett meghalt. Áldás emlékére! — Magyar Mihálynál ép most jelent meg s 12 páron kapható „Votum ad synodum provincialem Strigonii celebrandam. “ (De matrimoniia mixtis, nominatim de potenda dispensatione et de assistentia Parochi in iisdem contrahendis). — A „P. N.“ sept. 11-ki számának beküldött cikkében az állíttatván, hogy a pesti kereskedelmi akadémiába „írni és olvasni nem tudó kisdedek“ is felvétetnek, illetékes és avatott oldalról megkerestettünk, hogy ez állítás ellenében fogadjuk el azon felvilágosítást, miként a lefolyt első tanévben az „első akadémiai osztályban“ 13 éves tanulónál ifjabb nem volt,, az ezentúl történendő felvételt illetőleg pedig az idei programm 10-ik czikke ad felvilágosítást; továbbá, hogy az előkészületi alsóosztályba (ezenkívül van egy felső osztály, mindkettő csak ideiglenes és nem akadémiai osztály) csak oly ifjak vétetnek fel, kik az első alreált vagy 2 gymnasiumi osztályt jó sikerrel végzék, akik tehát mindenesetre az írást, olvasást tudják, és még ennél többet is tanulnak tán, mig academikusok lesznek. — Midőn e felvilágosításnak teljes készséggel tért nyitunk, meg kell jegyeznünk, hogy az illető czikk írójának ügyismeretében kétkedni okunk nem lehetett. De a felvilágosítást iró t ar, ki az akadémiának egyik jeles tanára, teljes biztosítékot nyújt nekünk a vád alaptalansága iránt. — A „Hétköznapi könyvtár“ 8-ik, illetőleg az „Ismerettár“ II. kötetének III-ik füzete megjelent, a szövegbe nyomott több fametszettel s a borítékra a brémeni (olvasd brémai) városház képrajzával. — A hasonszenvi orvosok közt nagy senzatiót fog okozni Dr. Koppi Sándor ur legújabb röpiratkája, melynek czime : „Dissertatio de homoeopathia.“ Erős megtámadás e kis röpirat részint a gyógymód, részint a hasonszenvi orvosok ellen. Vádait esetekre alapítja a röpirat szerzője. — Megjelent a pesti izraeliták elemi főiskolájának második programmja 185%-ra német nyelven. — Széplakról írják a „P. U.“-nak : Sept. 8. napján délután 4 órakor egy széplaki lakosnak a nyílt utczára fekvő ólja valószínűleg nemtelen boszuból meggyujtatott s szerencsétlenségre épen akkor meglehetős szél fújván, a tűz iszonyú erőre kapott, s alig egypár percz alatt már három ház lángba borult, s attól a reformált ódon egyház s papiak, úgy a templomról ismét 4 ház és igy alig félóra alatt 7 lakház, papiak s a templom tornyostul, benne volt két szép harangjával áldozatul esett. A szenvedett szerencsétlenség annál fájdalmasabb, mint hogy a most elhamvadt házak közöl 1856. év jun. 29. már három megégett, s az illetőket, bár kárukon tanulhattak volna, mégsem lehetett arra bírni, hogy biztosítsanak ; azonban a mi legleverőbb, az, hogy a különben nem nagy vagyonossággal biró, mintegy 1300 lélekből álló reformált hívek egyházukat elvesztették, s szegénységük miatt egyelőre kiszámíthatlan időre nincs helyiségük, hol a Mindenhatóhoz imásokat felbocsáthassák. Közelebb a nemzeti színház egypár tagja, vidéki veterán szinigazgató Ke szur részére a ki segélyre szorult kis társulatával jelenleg Sz.Endrén működik, ott egy előadást rendezett s ez alkalomra Kisfaludynak „Három egyszerre“ czimü vigjátéka adatott elő. Az előadásban egy műkedvelő hölgy Szabó Mari k. a. is részt vett, ki mint mondják e pályára tehetséget mutat. Színészeink ezen szép collegialitását a szendreiek a fele Magyar könyvészet. 361. Népszerű egészségtan. Dr Piszling Vilmos Ferencz után magyaritá Navratil Imre orvos- és sebésztudor. Kiadja a Szent István-Társulat. Pesten, nyomatott Emichnél, 1858. 8 rét 160 lap Ára 48 pkt. 362. Magyar történelmi tár. A történeti kútfők ismeretének előmozdítására, kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizottmánya. Ötödik kötet. (Csányi János krónikája 1670—1704. Közli Paur Iván.) Pesten, 1858. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. II. 8 rét XVIII. és 231. lap. Ára ft 20 k. 363. Értesitvény a bajai fögymnasiumról az 1857/51. tanév végével. VII. évfolyam. Baján 1858. Nyomatott Mederschitzky Ignácznál 4 rét 35 lap.