Pesti Napló, 1858. október (9. évfolyam, 2592-2618. szám)

1858-10-09 / 2599. szám

Pest, oct 8. I szik használni s az adott szó csak arra nézve (Fk.) Miként bizonyos teremtmények egész ‘ kötelez#› * kinek lliuC8 esete¡ \°Sy I télen át alusznak, úgy a politika minden év-|nemteljesitését megérthetné; lassan las­­ben hoszszabb rövidebb nyári álmát alusz- Sa” azon elvhez térünk v,f8Za¡ h°g?a kin?k rf' sza és csak öszfelé szokott újra felébredni. A f 8zén az er0 van¡ »«nak részén van a jog és nyári álom ezidén elég­ rövid volt; a párisi­­ conferentia miatt későn kezdődött, s inne­n már végét is érte. A hirlapolvasók, még in­kább pedig a hirlapirók örömére minden oda mutat, miszerint a saison morte elmúlt, s hogy­­ nem csalódtunk, midőn még ez év folytán fon­tos eseményeket jósoltunk. A Dunafejedelemségi kérdés meghalt, — éljen a Dunafejedelemségi kérdés! Párisban eltemették, s October 2 -án hivatalos halotti bizonyítványát kiadták; — Jassyban, Buka­restben, Konstantinápolyban pedig feltámad, s újra az élők sorába tolakodik. Midőn a conferentiát teljes munkásságban láttuk, azt mondtuk, hogy különös benyomást tesz, komoly férfiakat oly szerződvény létre­hozásában fáradozni látni, melyet nem telje­síteni mindegyiknek előre feltett szándéka. Miután a ratificatiók kicseréltettek, azt kell mondanunk, miszerint még sokkal furcsább azt ünnepélyesen megerősíteni, a­mit másnap mindegyik fél halomra dönteni törekszik. A román lakosság —­ miként az olvasó e lapokból már megtudta — rendkívüli izgatott­ságban van, s koránt sincs elragadtatva az új alkotmány által, bármennyi is abban a ha­­szonvehető elem. Franczia- Oroszország s ál­talában az uniót pártoló hatalmasságok ezen izgatottságot táplálják; újabb hírek szerint pedig a Porta is minden egyébre gondol, csak a conventió lelkiismeretes teljesítésére nem, és be sem várva a választásokat, már az ide­iglenes kormány kinevezése körül is minden­féle Cselt alkalmaz, hogy e kormányba csak a maga kedves embereit juttassa. A dolog megfogható! Az új választási tör­vény oly ruganyos és annyi kivihetlenséget tartalmaz, miszerint a választások eredménye leginkább az azokat irányozó hatóság indula­taitól fog függni, s így mindenki maga számára kívánja a sikert biztosítani. Az általános tö­rekvés tehát nem arra irányul, hogy az alkot­mány hiányai a kivitel körüli becsületesség és jóakarat által pótoltassanak, hanem a hé­zagokba mindenki beleveri a maga ékeit, hogy az egész épületet sodraiból kifordítsa. Épületes és korunkra nézve jellemző ta­pasztalás! Őseink korában már a kézcsa­pás is kötelezett; a mondott szó­­ irat és pecsét nélkül is — szent vala. Apáink már nagy hátramenetesnek tartották, hogy min­dent írásban ki kell kötni, hogy kötelező ereje legyen; minálunk már az írás sem lát-Ezen az erő­n mi még gúnyolni merjük az ököljog korát elődeinknél magasabban álló lényeknek tart- t juk magunkat, mert egy üstökös pályáját ki- s számíthatjuk s a vizet arkrészeire szét tudjuk bontani! Valóban csak magyar költő (te- s hát — a mai világ nézetei szerint kétsze­resen „impracticus“ ember!) mondhatta, hogy a nemzetek talpköve, oszlopa az erény; a mai kor sokkal „geniálisabban“ épít; neki talpkőre, oszlopra nincs szüksége; egy pár papirral, jó sok hátsó ajtócskával s kész az épület! Hátha aztán szélvész támad s az egész há­zat elhordja ? Se baj ! Hisz néhány óra alatt semmi költséggel, s egy kis finesse vel mást építhetni! Majd meglátjuk, meddig bir a Dunafejede­lemségi alkotmány ama concentrált ostromnak ellen­állni, főleg midőn senkit sem tudnánk megnevezni,a ki ennyi ellenség ellenében vé­delmezni fogná! Ezalatt Szerbiában is mindinkább nekihe­vülnek a kedélyek. A Porta azt kívánja, hogy a nemzet által sürgetett országgyűlés egybe­­hivása felfüggesztessék, s ezt most kívánja, midőn a fejedelem már határozottan megígérte a Szkupstina egybelépését. A hangulat Szer­biában valóban aggasztó, s a kereskedelmi világ, mely legfinomabb idegekkel bir, első érzi meg ennek hatását. A hitel teljesen meg­szűnt, s nevezetesen a külföld irgalmatlanul hajtja be a szerbeknél kinnlevő követeléseit. A forgalom teljesen fenakad, s így­­ az ille­tőknek annál több idejök lesz, politikai dol­gokkal foglalkozni. .... Ha az ausztriai birodalom déli és délkeleti határán elvonuló országokra pillantunk, ön­kénytelenül is az amerikai sorvulkánokra em­lékezünk, melyek egymással földalatti össze­köttetésben állanak, s majd az egyik, majd a másik tölcséren dobják ki pusztító tüzeiket; ha az egyik nyugszik, rögtön a másik kezd okádni, míg végre — — az olvasó minden physikai földleírásból egészítheti ki e mon­datot, melyet itt befejezetlenül hagyunk. Egyelőre minden szem Stambul felé v­illant, nem mivel — a mechanika törvényei szerint — ezen mindenfelől megingatott tartományok­nak a sokszorozott nyomás daczára is nyuga­lomban kellene maradniok, ha a Porta részé­ről hathatós ellennyomás gyakoroltatnék ; ily vérmes reményeket már senki sem köt a kon­stantinápolyi kormányhoz. Hanem Stambul felé irányul a közfigyelem, mert — Redcliffe lord megjelenése folytán — onnan várnak fel­világosítást arra nézve, mit szándékozik tenni Anglia mindezen nehézségek közepette, me­lyek — tán nem egészen véletlenül — a Porta feje felett tornyosulnak. Mindeddig az angol politika még álarczot visel, föl nem lebbent­­vén azt, bármennyire kívánkoznék is a világ már egyszer egyenesen szeme közé pillantani. Hanem ezentúl az alakoskodás már semmi esetre nem tarthat sokáig, csak úgy stb. Csak úgy ne járjunk aztán, mint sok fiatal ember, ki egész éjen át egy érdekesnek látszó ál­­czás nőt üldöz s végre, midőn valódi képét látja, régi, épenséggel nem érdekes ismerősre talál ! Császári nyilt parancs 1858. sept. 29-kéről szól az egész birodalomra, a melylyel a h­adsereg kiegészítésére nézve­tt törvény adatik ki és 1858. november 1 -jével életbe lép. Mi első Peren­cz József, Isten kegyelmé­ből Ausztria császára, Magyarország és Csehország, Lombardia, Velencze, Dalmatia, Horvátország, Sla­vonia, Galliczia, Lodoméria és Illyria királya; jeru­­zsálem­i király; Ausztria főherczege, Toscana és Kra­kó nagyherczege; Lotharingia, Salzburg, Stájeror­szág, Barántföld, Brainia és Bukovina herczege; er­délyi nagyfejedelem; morvaországi határgróf; Fel- és Al Szilézia, Modena, Parma, Piacenza és Guastal­­la, Auschwitz és Zator, Teschen, Friaui, Ragusa és Zára herczege; habsburgi, tiroli, kyburgi, görczi és gradiskai herczegesste­­ gróf; Trient és Brixen feje­delme ; Felső- és Alsó-Lausitz és Istria határgrófja; Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg sat. grófja; Triest, Battaro és a Vend határ ura; a Szerb­vajdaság nagy­ vajdája, sat. sat. Hogy hadseregünk kiegészítését az egész biroda­lomra nézve egyenlően szabályozzuk, minisztereink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után a hadsereg kiegészítését illető ide mellékelt törvényeket helyben­hagytuk, és rendeljük az e tárgyban minden eddig kiadott törvény és szabály megszüntetésével, hogy e törvény 1858. nov. 1 -sejével az egész birodalomban életbe lépjen. Hogy egyszersmind azok családi viszonyai is te­kintetbe vétessenek, a­kik az eddig fénállot rende­letek szerint, a hadseregbe való lépéstől fel voltak mentve, e törvény által pedig nincsenek , az ily ka­­tonakötele­s egyéneket az újabb törvény hatályban­­léte alatt is meghagyjuk továbbra is ezen eddigi föl­szabadítás élvezésében, azon esetekben, ha e törvény kihirdetése napja előtt már megházasodtak, s nőről vagy gyermekről kell gondoskodniok, a­m­­ennyiben be tudják bizonyítni, hogy azon föltételeknek megfe­lelő állapotban vannak, melyektől az eddigi rendele­tek a fölmentetési jogosultság elismerését fölfüggesz­tették. Belügymi­­szterünk hadseregi főparancsnokságunk­kal egyetértve fogja az e törvény kivitelére szüksé­ges rendeleteket kibocsátni. Kelt laxenburgi mulató-kastélyunkban, September hava huszonkilenczedik napján, ezer­nyolczszáz­öt­­vennyolczban, uralkodásunk tizedik évében. Fe­r­en­c­z J­ó­z­s­e­f, s. k., gróf Bud­ Schauenstein, s. k., báró Bach, s. k., gróf Grünne, s. k. altábornagy és főhad­segéd. Legfelsőbb helyről adott rendelésből : Báró Ransom­et, s. k. A hadsereg kiegészítéséről szóló törvény. Első főrész. Általános határozatok,­­ f.Kiegészíttetik a hadsereg : a) a katonai képző in­tézetek növendékei besorozása által; b) önkénytes beállásból; c) az életkorbeli osztályok sora szerint és sorshúzás által való besorozásból; d) hivatalos utón történő besorozás által (44,45,46 §§.); e) a már betöltött kötelezettségi szolgálatidő önkénytes meg­újítása által. — 2. §. A hadseregbe való beállásra megkívántat­ik : a) az ausztriai polgárjog ; b) a had­seregi szolgálatok megtételére szükséges testi és lel­ki alkalmasság, különösen a legalább 60 bécsi *hü­­velyknyi magasság az első és második életkorbeli osztályra nézve, és a legalább 61 bécsi hüvelyknyi magasság a nagyobb életkorbeli osztályokban; a császári hajós sereghez a matrózok és hajóbeli mes­teremberek magasságukra való tekintet nélkül vétet­nek föl; c) legalább tizenöt és legfeljebb harminc­­hat éves életkor; olyanoknak, kik már egyszer szol­gáltak a hadseregben, az újra­ beállás negyven éves korukig van megengedve. Külföldiek csak legfelsőbb helyen való engedelem s csak a bel­földiek­re nézve fenálló kötelezettségek mellett vétetnek föl hadiszolgálatba, ha kimutatják kormányuk e részben való föltétlen beleegyezését a hadseregi s illetőleg hajósseregi főparancsnoksághoz beadandó folyamodványokban. 3. §. A hadseregbe lépés kötelessége általános. Kezdődik a betöltött huszadik körévre következő jan. 1-jén, és tart hét egymásután következő évig. A be­lépési kötelesség alóli felszabadítás csak ezen tör­vény IV. fejezetében kijelölt esetekben történhetik. — 4. §. Ujjonczozás általi seregkiegészités minden évben febr. márt. és april hónapokban történik. — 5. §. A kiegészítő legénységnek minden újjonczozási kerületre eső száma teljesen és szabály szerint az első, azután a második korosztályból, s igy tovább, med­dig elkerülhetlenül szükséges lesz , a magasabb kor­osztályok fokonkénti használatával állítandó ki. A közönséges seregkiegészítéseknél, az alább megjegy­zendő esetet kivéve, az ötödik korosztályon túl nem haladhatni. A kiegészítési legénység mindig az ösz­­szes lakosság száma szerint, azonban a bizonyított kiállítási képesség tekintetbevételével vettetik ki, ha valamely ujjonczozási kerület a rá eső kigészí­­tési legénységet az öt első korosztályból nem állít­hatná ki, a hiány ugyanazon sereg-kiegészítési ujjon­­czozó kerületekre fog kivettetni. Ha e szerint az öt első korosztály nem lenne elegendő, úgy szükség sze­rint a 6-dik, és végre a 7 dik korosztály is elővétet­­hetik. Ennélfogva mindig annyi korosztály hivassák az állításhoz, mennyi gyaníthatólag a kiegészítési le­génység szükségének fedezésére kívántatik. Minden fegyvernem és minden hadtesthez az oda legalkal­­masbakat, a kiállítottaknak e tekintetbeni kivonatai­­kat lehetőleg figyelembe véve, a kiegészítési kerüle­tek utasítják. — 6. §. A seregben a szolgálati kö­telesség a zászlóra tett eskü után kezdődik, és tart nyolcz esztendeig (42. §.), mely idő eltelte után még az 1852. jul. 31 tartalékhatározmány szerint a tartalékkötelesség teljesítendő. — 7. §. Uta­zási engedély az állítási idő kezdetén túl (4. §.) az első vagy második korosztályba tartozóknak, vagy kik az utazás alatt lépnének az első korosztályba — bebizonyított utazási szükséget kivéve — a pp­. ható­ságok által csak úgy adható, ha az illető hadi szol­gálatra láthatólag alkalmatlan, vagy attól hivatalos uton felszabadittatott, (26. §.) vagy már egy állítási Elnöki beszéd, melylyel főtiszt. D­á­n­i­e­­­i­k János kanonok úr a Szent- István Társulat nagygyűlését 1858-ki October 7-dikén­­ megnyitotta. Múlt évi közgyűlésünk rendkívüli körülmények közbenjötte folytán már jún. 9 -én, tehát oly időben tartatott meg, melyben nem múlván még el az eszten­dő első fele sem, az illető tisztviselők a társulat azon évi működése­ és állásáról számot nem adhattak. E mulasztást helyrehozandók, két egész évre kell figyel­münket kiterjesztenünk; s ha épen ezen oknál fogva, de még azért is, mert a társulat épen ezen évben fe­jezvén be lételének második lustrumát, e körülmény egy kis visszapillantásra szolgáltat alkalmat, — ha, mondom, ezen két okból, megszaporodván kezeink közt az adatok és számok, elnöki előadásunk ezúttal kevésbbé szónoklati, de annál nagyobb mértékben számolási természetű találna lenni, szabad legyen reméljenem, hogy a gyűlés becses figyelmét e miatt annál kevésbbé vonandja meg tőle, minél inkább be kell látnia, hogy a statiskai adatoknak csakúgy meg­van a maga fontossága s becse, mint a meggyőzni, megnyerni, megnyugtatni, szóval hátul törekedő szó­nok legékesebb okoskodásinak. A külön szakbeli működések eredményeinek, vala­mint az erről bizonyságot tevő adatoknak előterjesz­tése az illető szakbeli tisztviselők által történik. Eh­hez képest az elnökségnek, mint egységi központnak, a számolás dolgában csupán azon, magában igen jelentékeny feladata van, hogy az egésznek ki­nézetét egybefoglalt rezultatumok kiemelése s egy­máshoz viszonyítása által megkönnyítse, az egyes adatok megértésére és méltánylására a közönséget előkészítse s az ezek körül netalán fenforgó nehéz­ségek, ellenvetések vagy neheztelések eloszlatása által a kedélyeket megnyugtassa, sőt megnyerje. S e feladat az, melynek én ma, miután a múlt évben kizárólag a társulat szükséges voltát s az ö, e szük­ségnek megfelelő czélirányos munkálkodását igye­keztem bebizonyítani és napfényre hozni — kivált­­képen óhajtanék már csak azért is eleget tenni, mert tíz évi munkálkodásunk eredményeinek conslatkrozá­sa, által a közönséget tökéletesen tájékoztatni vélem azon anyagi biztosítékok iránt is, melyek a társulat tartósságának egyik kéz­­ségét foglalják magukban.­­Mint mondom, társulatunk ez évben fejezi be téte­lének 2-ik instrumát. F. é. augusztus havában múlt el ugyanis tíz éve annak, hogy a társulat az ugyanezen teremben megtartott első közgyűlésen megalakult. 1848- és 49-ben rendes működésében megakasztva lévén, 1850-től, tehát az utóbbi nyolcz év folytán, de nem értve a bizományba vett, vagy mások költ­ségén az ő czime ala­­ kiadott műveket, 134 kv. ; I 11 11 n 1 ■- 1 1 íféle tartalmú munkát, és pedig 1,545,149 pél­­nyban*) és 12,637,441 ivszámmal s ezen felül 198,870 darab szent képet bocsátott közre. Me­ek közel 89,270 könyv­példány és 61,300 dar '­b szent kép elajándékoztatok;; 1,308,462 köny­vpél­­y, és 702,057 darab szent kép pedig részint el­látott, részint illetmény fejében a tagok közt szét­­ztatott. S igy f. é. sept. 1-jén az ügynökségi hivatal ktáraiban még megvolt 147,417 különféle könyv­­irdány és 635,513 darab szent kép. E könyvek és épek, egy kettőt kivéve,mind kelendőséggel bírnak, igy biztos jövedelmi forrást képeznek. A tagok szaporodása onnan 1850. óta évről évre övetkezőleg haladott előre : 1850 ben volt tag : 1520;1851—52 ben „ „ 1862;1853 ban „ „ 2156;1854- ben „ „ 2683; 1855- ben „ „ 3090; 1856- ban „ „ 3615; 1857 — 58 ban (i. é. sept. 1-ig) 4701. Az utóbbi két évben belépett tagok összes száma : 9 alapító és 1470 rendes, s igy összesen 1519 tagra tent föl, mihez képest a jelenlegi taglétszámnak 134-nek kellene lennie. A tagok közöl azonban ezen öt év folytán (ismét f. é. sept. 1-ig) 116 meghalt, s 17 részint kilépett, **) részint pedig állomását vál­t Az 1856-ki elnöki előterjesztés szerint a társulat azon évig 203 különféle munkát és pedig 2,210,176 pél­dányban adott ki; a jelenlegi szerint pedig csak 134-et. E különbség onnan származik, mert az előbbeni szám­ba besorolvák a bizományba vett s mindazon munkák is, melyek a társulat czime alatt ugyan, de mások költségén jelentek meg; mert továbbá mindazon mun­kák, melyek több, 8—10 kiadást értek, minden kiadás után s azon munkák, melyek kötetenkint jelentek meg, minden kötet után külön be lőnek számítva ; mert végre a naptárak s folyóiratok külön évi folya­­mai szintén mind külön valónak fölvéve, mi a jelen kimutatásnál, melyben a mások költségein megjelent t~ 1 munkák nincsenek fölvéve, a több kiadást ért vagy rt­­ kötetet számláló munka és évről évre megjelenő folyó­­á-­ irat, naptár, stb. csak egynek van téve , mind elmei na­p­löztetett, a mi természetesen nagy különbséget tesz. I az I **) A kilépésekre nézve helyén látjuk a t. közönség n. nek emlékezetébe hozni azt, mit e tekintetben az 1855- e­­ki elnöki jelentés tartalmaz. „A társulat — úgymond éz a jelentés — soha sem tekintette s nem is tekintheti ön tagjait merőn éves előfizetőknek, hiszen ő akkor nem­ rt. maradandó,... hanem mindig csak egy évre ma megalakult társulat fogna lenni, mely épen ennélfog­­na, ha sem egy esztendőről a másikra biztosan nem intéz­­k­­­edhetnék, sem pedig oly vállalatokba nem foghatna, "­­ melyeknek létesítése több éveket kiván.“ Habár tehát a toztatván, azóta nem jelentkezett. Minélfogva a tény-­­ leges létszám az említett 4701 re olvad le , mely ősz- ,­r­szegben 192 alapitó (kik közöl 33 már meghalt), 77­­ tiszteletbeli és 4432 rendes tag találtatik. A társulat javára keletkezésekor s azóta is foly­t­­ vást tétettek alapítványok ; ezeket mi könnyebb át- j­á nézés végett a következő három osztályba sorozzuk : 1 a) Alapítványok az alapitó tagok részéről, kik kö­zöl többen a 100 frtot nevezetesen meghaladó össze-1 i I geket alapítottak. Ezek összeadva tesznek : 24,960 * 1 1 frtot bankjegyekben, s 2500 frtot állampapírokban,­­ és 200 darab császári aranyat. Mely tőkéből levonva az összeget, melyet gróf el­nökünk külön a „Családi lapok“ segélyezésére s egyes hivatalnokok dijának javitására különböző években ajándékozott, vagyis összesen 2800 frtot bankjegyekben és 200 darab aranyat, ez osztálybeli alapítványi tőke tesz: 22,160 frtot bankjegyeiben és 2500 frtot állam­ kötelezvényekben. b) Végrendeletileg tett alapítványok. Ezek eddig­ f­elé 8094 frtra bankjegyekben és 2800 forintra ál­­­lampapírokban rúgnak. A 8094 frtból levonva 40 frtot, melyet egy 500 as­­ úrbéri kármentesítési kötelezvénytől átruházási adóul fizettünk, marad 8054 frt bankjegyekben, s 2800 frt­­ állampapírokban. c) A „Szent Erzsébet-Legenda" költségeinek fede­zésére tett adományok , összesen (ide tudva az Ő és k. fensége Albrecht főher­czeg által kegyesen a­­jándékozott 500 ftot is) 3972 ft és 30 kr bankjegyek­ben és 2800 ft állampapírokban. Ez összegből levonva a Legendára tett és a társu­lat pénztárából kifizetett költségeket, összesen 6500­­ ftot és 45 krt (az állapapírokat nominális értékben­­ véve fel), marad 271 ft és 45 kr bankjegyekben.­­ d) A társulat által neveltetendő bukovinai magyar gyermekek javára beküldetett összesen 45 ft 30 kr. Ekként a négy rendbeli alapítványok és adomá­­­nyok összege így áll: a tagok alapítványai: 22,160 f­i ft bankjegy- és 2500 forint államkötelezvényekben ;­­ b) végrendeleti alapítványok : 8054 ft bankjegy- és­­ 2800 ft állam­kötelezvényekben ; c) Erzsébet legendás­­ fölösleg : 271 ft és 45 kr. bankjegyekben; d) A buko­­­vinai gyermekek számára beküldött adomány 45 ft i­­d­ei it­­él fel nem bontható, soha le nem mondhat­­e (L. a Sz. Istvántársulat Jegyző- és népkönyve 1855 r­­re, 26­­.). Ajánljuk még kivált a túlságos igények­ és­z­­követelésekre nézve megolvasását és megszivlelését a, azon soroknak is, melyek ugyanott a 28—30 lapokon , a 1 találtatnak. V. W .'t 45 kr bankjegyekben és 5300 ft államkötelezvényekben. E tökéből eddigelé megvan, és pedig a) magán kö­telezvényekben 4800; b) a pesti takarékpénztárban 6000; c) a pesti kereskedelmi bankban 4800 vagyis­­ együtt 15,600 ft bankjegyekben; és d) 3600 ft állam­­kötelezvényekben. E szerint a társulat tíz év lefolyása alatt alapítván­­­nyi tőkéjéből elköltött, és pedig az egész 30,530 ftot és 45 krt tevő bankjegyekben tett alapítványi tőké­ből levonván az ugyanily pénzben meglevő 15,600 pftnyi összeget, a 14,930 ft és 45 krt bankjegyek­ben , és az 5300 ftot tevő, államkötelezvényekben alapított összegből hasonlóan levonván az ugyanazok­ban meglevő 3600 ftnyi összeget,­­ 1700 ftot állam­­kötelezvényekben. A költség­kimutatás könnyebbítésére az államköt­vényeket nominális értékben számítva be, a krajczá­­rokat pedig elhagyva, az egész elköltött, vagyis az üzletbe fektetett tőke együttvéve tesz : 14,930-1-1700 -16,630 ftot p. p. Hogy e tőke nincs elvesztegetve, ennek bebizonyí­­­­tására elég volna azon készletre utalnom, mely a raktárban létezik, s én már fönebb a kiadott köny­­­­vek­ és képekről szólva kiemeltem. Mellőzve azonban ezt, maguk a kint levő, s a társulatot active illető tartozások oly összegre rúgnak , mely az üzletbe be­ruházott említett tőkerészt jóval meghaladja. Van ugyanis a társulatnak tiszta követelése (i. é. sept. 1 ig): a) Könyvkereskedőjénél a tavairól megmaradt tar­tozás fejében, s folyó évi sept. elejéig neki kiszolgál­tatott czikkekért: 11,485 ft 34 kr. b) Az ügynöki könyvvitel kimutatása szerint tag­díjak, előfizetések, százalék nélkül hitelben adott czikkek fejében 19,169 ft 20. c) Kamatok fejében 433 ft, összesen 31,087 ft 54 kr pengő pénzben. Ha tehát (elhagyva a krajcrárokat) e 31,087 forin­tot tevő activ tartozásból levonjuk az alapítványi tő­kéből hiányzó 16,630 forintot, világossá lesz, hogy a kint levő s­minket active illető tartozásból nemcsak a hiányzó mint beruházott tőkerészt állíthatjuk, visz­­sza, hanem azontúl a társulatnak még 14,457 pft fö­­l­­öslege is maradand; és pedig a könyv- és képekben­­ meglevő készleten s azon beruházási értéken felül,­­ melyet a hivatali bútorok, úgymint szekrények, asz­talok, székek, gyertyatartók stb. képviselnek. (Folytatjuk.) . I .­­ I­­ társulat nem követel is formaszerinti juridi­­cus lekötést tagjai részéről; az erkölcsiről azonban, mely mindenkit Isten előtt és lelkiismereté­­ben kötelez, s igy egyoldalulag teljesség­ Magyar köm­yvészet. 387. Szépirodalmi dolgozatok Szombathy Ig­­nácztól. A jövedelem a sz. fehérvári reáltanoda javára fordittatik. Székesfehérvárit nyomatott özvegy Számmer Pálnénál, 1858. K. 8-ról. 122 lap. Ára 30 pkr.

Next