Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-13 / 2676. szám
igazgató igyekezetét, a a fegyelmet, mely a társulaton meglátszott, elnéztük a gyengék hibáit, mert legalább szerepeiket tudták ; most azonban ez mind máskép van. Nem kutattunk a színfalak megett, de átalános vélemény az, hogy az igazgatóné kapkodása a nem neki való fiatal szerepek után zsibbasztotta el a társaságot, így el kellett a társulatot hagynia egyik legtehetségesebb tagjának Bertényi Bertának. A férfiak közt a két amoroso, nem foghatom fel, kinek tanácsából lépett a színpadra. Kovács nem tudja kimondani az r. betűt, Ligeti selypit, és : sémi, tugya féle kiejtéstől is sérti a fülét. Lengyel tűrhető bohócz, de szerepét nem tanulja meg, amit ő azáltal vél elpalástolhatni, hogy kiabál a hol nem kell, és fonákul hangsúlyoz , amiben mások is kitűnők.* *) Legmulatságosabbak azonban az ikes igék, az egyik nem tudja milyen fán teremnek, a másik ott is kipenderíti a hol nem kell, mihelyest népiesen akar beszélni. Az igazgató jó színész Jó szándékunk még arra is készt, hogy figyelmeztessük, miként a színlapokon jóval több helyesírás elférne, aztán kérdjük, mit akar az ilyenekkel : 100 darab arany pályadíjt nyert Uj vígjáték rímes versekben. Fenn az ernyő, nincsen kas, a legnagyobb tetszést nyert uj vígjáték, — eredeti jeles dráma — vígjáték dalai és tánczai, — Vén bakancsos és fia a csonka huszár, eredeti népszínmű Dallal — itt még soha nem adatott nagyszerű eredeti dráma! — pályadíjt nyert Új végjáték, Huszárcsin (Die Huszaren Streiche) — az obuigát „vagyis több effélével? Azt hiszik, hogy mi hottentották vagyunk, vagy a magyar irodalmat csak az önéretelményes színlapjai után ismerjük ? Ha valahol kötelesség a hazában a nemzeti színészetet megkedveltetni, kettős kötelesség az oly helyen, mint Nyitrán. A színigazgató, ki e kötelesség ellen vét, kettősen vétkezik.“ — Hazánk fővárosának községtanácsa f. hó 10 -én tartott ülésében a német színházat átvállalta. A részvények beváltásának könnyebbítésére, mint a „B. H.“ Írja, a községnek azon 50,000 ft, melyet az országos pénztárba kellendett lefizetnie, a magas kormány részéről elengedtetett. A község továbbá elhatározta, hogy a színházhoz tartozó házszemélyzetet is, melyet a feloszlott részvénytársulat onnan alkalmaztatásért ajánlott, eddigi állásaikban megtartsa. A leltár felvétele mind a két fél jelenlétében megy végbe. A színházi ügyet egy e czélra kinevezett bizottmány kormányozza ; tagjai: Emmerling, Sebastiani, Steindl és Spitzer községtanácsos urak. Az 5000 ft, melyet újabb határzat szerint az illető színházigazgató fizetni tartozik, a kormányzóság részéről 3000 írtra mérsékeltetek, s azt a bizottmány a színház tatarozására fordítandja. Továbbá ugyanaz ülésben köszönettel említteték, mikép Főherczeg Főkormányzó Ura cs. Fensége részvényének összegét a József-árvaháznak méltóztatott kegyesen ajándékozni s hogy b. Hauer István, a cs. k. főkormány polgári osztályának volt főnöke, ő excja részvényének beváltásáról lemondva azt a községnek ingyen engedte át. A feloszlott részvénytársulat is szép emléket biztosított magának az által, hogy az évi zárszámadáskor talált 672 ft készletet szintén az említett jótékony intézetnek ajándékozta. — A „P. O. Z.“-nak írják N -Váradról, hogy a bécsi lapok oda igen rendetlenül járnak. — Minthogy a hadsereg-kiegészítési törvény csak az iskolai szünidő lefolytéval érkezett be s hirdettetett ki, Öcsk. Apostoli Felsége m. évi dec. 2- töl kelt legfelsőbb határozattal megengedni méltóztatott, hogy a 20 ik - ban kijelölt tanulók kategóriáira vonatkozólag, kivételesen s az 1858. évi hadsereg kiegészítésére korlátozás mellett, azok fölszabaditásának ott kiszabott föltételeitől eltérés történjék s hogy azok fölszabadítása, a kijelölt hadsereg kiegészítésnél még a bel- s oktatásügyi minisztériumoknak 1851. nov. 6-ról 23.901. szám alatt kelt s az illető koronaországok országos hatóságaihoz intézett rendelete intézkedései szerint eszközöltessék. — Zilahról írják a „M. F.“nak, hogy id. báró Wesselényi Ferencz ur a helybeli ev. ref. gymnasiumnak (már eddigelé is mintegy öt ezer darabot tevő) könyvtára gyarapítására ötszáz pártot oly kikötéssel adományozott, mikép ez összeg kamata évenkint magyar könyvek megszerzésére fordittassék, mely czélra még ez ideig alapítvány nem létezett. — A tiszai vasúton Mezőtúr és Gyoma közt egy 21 éves ifjú öngyilkossági szándékból a sínekre feküdt; a vonatot feltartani nem lehetett s a kerekek elzuzták az ifjú fejét. — N. Váradról írják , hogy ott magyar szépirodalmi hetilap fog keletkezni. Tán a pesti lapok nagy jövedelmei bátorítják e vállalatra a kiadót és szerkesztőt ? Haske és Társa aezérmetszvény és kőnyomati intézete részéről két szinezett metszvény küldetett be hozzánk, melyeknek egyike „IV. Béla visszaérkezését a mongoloktól elpusztított országba,“ a másik „az 1312. jun. 12-kei rozgonyi csatát“ ábrázolja. E két kép folytatása azon szép irányú vállalatnak, melyet Haske ur és társa az „Árpád birtokba veszi Magyarországot,“ és „Sz. István koronázása“ czitt képekkel megkezdték, melylyel czélják honunk történeti nevezetességeit, és kitünöbb jeleneteit ily metszvényekben, melyeket tisztaság, ízlés és jóakarat ajánlanak, s minden lakszobának illendő díszéül szolgálnak, örökitni meg. — Hirdetési rovatunk e vállalatról tüzetesebben szólván, olvasóinkat, kik arról bővebb tudomást akarnak szerezni, oda utaljuk. — A jelen politikai helyzetre nézve jellemző a bécsi színházi közönség érzülete, mely a „Götz von Berlichingen“ adatása alkalmával a várszínházban nyilatkozott. A 2-ik felvonás azon szavainál: „Mi testvéreinkkel, mint a cherubok lángkardokkal akarunk a határok előtt táborozni s drága császárunk országát s az állam békéjét megőrizni“ harsogó és szűnni nem akaró tetszésnyilatkozat tört ki. Hasonlóan azon mondatnál, hogy „éljen a császár.“ — A „P. O. Z.“-nak írják Békésből, hogy Oroszháza alatt f. hó 8-kán a gerendási pusztán öt dohányszáritó épület a benne levő mintegy 100 mázsa dohánnyal elégett. Kérelem. Azokat, kik Tompa Mihálynak általam már sajtó alá adott Egyházi beszédeire előfizetést gyűjteni szíveskedtek, tisztelettel kérem, méltóztassanak az előfizetési pénzeket hozzámegfölebb e hónap végéig beküldeni, mert ezen időn túl a könyv csak magas bolti áron lesz kapható.**)— Miskolcz, 1859. január 10. Fraenk B., kiadó könyvárus. — Nemzeti színház. Jan. 11-én Tiefensée Char 1o 11 e (Pescatori) k. a. első felléptéül: (A) sevillai borbély,a víg opera 2 felv. zenéjét írta Rossini. A színház egészen megtelt. A vendégművésznő csalhatlanul sok képzettséggel s kellemes hanggal bir, de azt tartjuk, hogy több hivatással bir a hangverseny-, a salon-, mint a színpadénekre, mi kitartóságot igényel. Nagy képzettsége az énekleczke alatt énekelt változatokban (Proditól) s az opera végén előadott keringőben (Venzanotól) tűnt fel. Énekének kellemét azonban igen csökkenti a torokhangok többszöri használata. A magyar dalt elég jól éneklő, mely ismételtetett. A közönség tetszéssel fogadta a t. vendég énekét. Jekelfalusy igen szépen énekelt, így Füredit is méltán megilleti a dicséret. Benza ma is harapott, ma is utánza az állathangokat, bohóczkodott. Jól teszi, ha az igazgatóság s a közönség müizlése ezt megtűri, tegye. Mi fogadni merünk, hogy ha közelebb czigánykereket vet is, ha a bohóczkodást a lovardák mulatságáig űzi is, tapsra fog találni s a müintendatura akkor is rendithetlenül türendi izetlenkedéseit, émelyítő tréfáit. AUSZTRIA. Triesztből értesítik az „Őst. Corr.“-et, hogy a városi tanács felhatalmazta a podestát, miszerint a városon átvonuló csapatok üditésére a szükséges összeget felhasználhassa. *) Nálunk is. Szerk. *) A t. ez. szerkesztő urak kéretnek, ezen kérelemnek becses lapjaikba szives felvételére. F. B. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. „Csakugyan ideje volt“ — kezdi megint a Times — ,hogy a Moniteur megnyugtató jegyzékkel állott elő. A január elsejebeli császári expectorátiók egy hét óta egész Európát aggodalomban tartják. A franczia papírok alászálltak, Angliának a kedve csappant le, Ausztria rémült, az olaszok a legnagyobb izgatottságba jöttek , mindenki félt a másnap netaláni hozományától. Ily állapot Európaszerte még csak igen rövid időre is kiállhatatlan. Társadalmi viszonyaink oly mesterségesek, kereskedelmi s pénzügyi körülményeink oly bebonyolódottak, politikai egyensúlyunk oly bomlás, hogy egy hatalmasnak könnyedén oda vetett nyilatkozatai közrémülést okozhatnak. Most — bár még mindig kétértelmű szavakban — azt mondják nekünk, hogy a világ aggódása alaptalan volt s a Francziaország és Ausztria közti diplomáciai viszonyok állása nem nyújt helyes okot azon félelmekre, melyek a párisi politikusoknak és üzéreknek oly ijedtséget okoztak. Ezt szeretjük hallani, habár azért még mindig úgy vélekedünk, hogy Európa nem ok nélkül jött nyugtalanságba. A császárnak újév napján Hübner úrhoz intézett szava kétségen kívül Francziaországnak, Ausztriának, Olaszországnak s általában Európának volt szánva. Demonstratio volt s annak is vétetett. Az osztrák követ magaviselete, a többi diplomata pedig kitüntetett érdekeltsége által kimutatták, hogy e ráförmedő megszólítást előre kieszelt politikai ténynek tekintik. És hát lehetett- e azt egyébnek venni ? Az osztrák követ, kartársaival együtt, elmegy a császárnak szerencsés új évet kivárni. Újév napja oly nap, amikor az ügyeket félreteszik, holmi viszályokra nem czélozgatnak s az évszakkal járó közös illedelmességek között minden haragról elfelejtkeznek. Hát ekkor a francziák császára minden alkalomszerüség nélkül oly kifejezésekkel szólit meg egy diplomatát, a minőket Európában azon naptól kezdve nem hallottak, midőn heves nagybátyja az amiensi béke megszegését tűzte ki magának.“ A czikk további folyamában a „Times“ a császár beszédét a „legpéldátlanabb“nak mondja, s azután folytatja : „Legkisebb kétség sem lehet, hogy az Európához intézett nyilatkozvány akart lenni, s a császár tudni kívánta, vájjon a nagyhatalmak micsoda szemmel néznék Francziaország beavatkozását az olasz dolgokba. A hivatkozás eredménye — a világbéke szerencséjére — igen határozottan ütött ki. Azon sokféle felsülések közül, melyek a francziák császárját újabban érték, egy sem volt hatalmasabb, mint amelynek magát az által tette ki, hogy Olaszország függetlensége lovagjául tolakodott föl. A világot nem oly könnyű megcsalni. A szabadelvű párt Európában nincs különös jóindulattal Ausztria iránt, Olaszország szabadságának is mindig lesznek lelkesült szószólói. De hogy egy második császárság hadai bocsáttassanak Europa régi monarchiáira, hogy tartományok elpusztása, meg sarczok fölszedése, meg városok és múzeumok kifosztása szentesittessék — mindez a szabadság nevében — már ezt mégsem viselhette el az új Europa lelkiismerete. Hogy kormányunk hogyan járt el, nem tudjuk, de az angol nép hangulata az utóbbi pár nap alatt elég világosan nyilatkozott, s a franczia nemzetnek is meg kell adnunk, hogy a császár hetvenkedését (boutade) mindenfelé a legélesebben megszólották. E szerencsétlen esetnek az lesz az egyetlen eredménye, hogy a gyanú, melylyel a császár politikáját kísérik, növekedni fog. A világ körülbelül úgy veszi majd a dolgot, mintha III. Napóleonnak , mint valami színházigazgatónak , sorban elő kellene mutatni újdonságait s majd hajmeresztő melodrámákkal, majd megkacagtató bohózatokkal csiklandoztatni a közönség ízlését. Ha a világ tapsol, akkor örvendez; ha ellenben hallgat vagy pisszeg, akkor abban hagyja a darabot. A legutóbbi saisonbeli mutatványai nyomorúságosan megbuktak.“ — Egy másik hosszú czikkben a „Times“ Olaszország múltját fejtegetvén, aztigyekszik kimutatni , hogy bármi helyesek legyenek is az olasz egység mellett fölhozott érvek, melyek szerint t. i. egy, független, monarchikus szerkezetű, s minden más nép kizártával csak az olaszajkú népeket magában foglaló állam volna alapítandó, de ily állam soha sem létezett, az tehát oly újdonság volna, melynek Európa történeteiben semmi előtte való párja nincs. A „Times“ jan. 11-dikei számában (mint lapunk tegnapi távsürgönye is jelenté) Piemontot a Franczia- és Oroszországgal való szövetségtől óvja, s ugyanezen sürgöny azt is mondja, hogy a csatornás hajóhadat, hír szerint, meg akarják erősíteni. Az „Oest. Corr.“ ezen sürgöny alkalmából általában az angol sajtóról, különösebben pedig a „Timesról így nyilatkozik : „Nem ok nélkül tettük minap azon észrevételt, hogy az angol sajtónak több czikke, nevezetesen a „Morning Chronicle“ sokszor emlegetett nyilatkozása csak alárendelt fontosabúnak tekinthető, hogy mindezen czikkek nem egyebek merő tájékoztató csikkeknél. A „Times“ról mindenki tudja, hogy hazája közvéleményének kitanulására különös súlyt helyez s azzal szemben saját nézeteit gyakran elejti. Miként ma táviratilag jelentik, e lap egymásután leghatározottabban az osztrák felségjogoknak Olaszországban való csonkítatlan épségben hagyása mellett nyilatkozott. A kérdéses czikkek szószerinti szövegét érdekkel várjuk. A sürgöny fogalmazata után ítélve (melyben még az ki is van emelve, hogy brit részről az ellenséges franczia törekvések ellenében föllépni szándékoznak) az abban kifejezett nézet mindenesetre látszik némi jelentékkel birni. — Egy hetilap, a „Continental Review,“ ily értelemben már a leghatározottabban nyilatkozott. Igen tisztelt lap ez, és nagy olvasóköre van.“ Ugyancsak az „Oest. Corr.“ említést tevén Napier leveléről sir J. Pakingtonhoz, mint az admiralitás első lordjához (mely levélben a tengernagy Franczia- és Angolország tengeri haderejét hasonlítja össze s azon következtetést vonja, hogy az angol tengeri haderőnek úgy anyagi fölszerelésében, mint személyzetében is nagy reformokra van szükség), ez alkalommal az osztrák lap az „Union“ nevű lapot idézi, mint amely azt jegyezte volna meg, hogy az angol országférfiak és publicisták régi taktikája, épen azon pontokat, hol magukat legerősebbeknek tudják, gyöngékül mutatni fel, mihelyt nyilvánosan föllépvén az illető intézményben valami javítást akarnak kieszközölni. Az angol bank igazgatósága 3 millió font kölcsönnel kínálta meg a fővárosi építőhivatalt a peczékminél nagyszerűbb kiépítésére. Az ajánlat egyelőre a kincstári hivatalhoz utasíttatott. Az „Amerika“ Lloyd gőzössel érkezett legújabb ázsiai tudósításokból a következőket vonjuk ki: A bandai nábob,a fölkelők egyik nevezetes vezére, megadta magát. Tanita Topi, daczára utóbbi vereségeinek, még folyvást csatangol az országban. Nen a Szahibról azonban már hónapok óta nem hallani semmit. A delhii exkirályt december elején Kalkuttából csakugyan elvitték a Jóremény foka felé. Clyde lord, mint hírlik, februárban oda hagyja Indiát, s utódja sir Hugh Rose lesz. Hongkongból november végén írják, hogy Kanton városa még részben elhagyatott s a lerombolt házakat nem igen építgetik. A főbb utczákon azonban lassan lassan élénkül a forgalom. A kivitel elég pangó, egy pár beviteli czikk után azonban már tudakozódtak. Az új vámárazat a megnyílt kikötőkre nézve s az idegenekkel való kereskedés szabályzatai (fordításképen chinai nyelvből) kihirdettettek. Az okmányokat azonban még csak Elgin lord és Reed írták alá. Grosb., úgy mondák, november 24 dikén vala azt aláírandó. , A chinaiak nagy érdekkel várják Elgin 1. viszszatérését a Jangcsekiangról (Sárga folyó) Azon reményben vannak t. i., hogy a Nankingot megszállott fölkelők Elgin 1. kis hajóraja ellen valamit el fognak követni, ennek következtében pedig az angolok majd meghódítják a várost, s visszaadják a császáriaknak. FRANCZIAORSZÁG. A „Courrier de Nantes“ valamelyik amerikai lap után egy esetet jelent, mely, ha egész terjedelmében valósul, a négerkérdésben új bonyodalmakra való anyagot szolgáltat. A „Phönix“ nevű franczia hajó, mely Liberia néger köztársaság fővárosa Liberia előtt állomásoz vala, azzal vádoltaták a „Niagara“ hajón levő amerikaiak által, hogy a néger szegődtetésekkel Liberia törvényeit megsértő. A „Phönix“ azzal fenyegetődzött, hogy az afrikai partok mellett lévő franczia hajóraj Monroviát bombázni fogja, ha az ő négerfelfogadásait gátolják. A „Niagara“ amerikai fregatt állítólag azonnal kiszolgáltatta a köztársaságnak a szükséges lőport és golyókat, hogy Monrovia védelmi állapotba helyeztessék. Noha az esemény nagyítottnak látszik, annyi csakugyan áll, hogy a „Niagara“ ez időtájban Monrovia előtt volt. A „Niagara“ vitte ugyanis a washingtoni kormány parancsára Monroviába, azon négereket, akiket az Egyesült államok tengeri ereje a „Sappho“ négerhajón talált és lefoglalt. Ha a dolog csakugyan való, alkalmasint többször fogunk még róla hallani. — Csemil bey, a párisi udvarnál lévő török követ január 10 dikére váratott Párisba. E szerint nem áll, hogy őt ey pasa váltaná fel. — Azt beszélik, hogy a Németországba indított rendkívüli küldetések a Larondiére Lenoury úr küldetéseivel nincsenek még kimerítve, s hogy Né tábornok hasonlókép ilyennel fogna megbizatni. Békés lesz-e az vagy harczias, vagy legalább katonai? azt nem mondják. — Párisban arról van szó, hogy jövőre a „Moniteur“ a törvényhozótest ellenzéki tagjainak beszédét bővebben fogja közölni mint eddig. Ezzel nem sok van mondva, de mégis haladás. — A párisi építkezési pénztárnak, mely a város általános biztosítása mellett alakult, a főváros tanácsa a kormány helybenhagyásával 10 milliónyi dotatiót adott. — Január 9-től a táviró ezeket jelenti. A mai „Moniteur“ hozza azon császári rendeletet, mely a senatus és a törvényhozó test tagjait február 7 dikére egybehívja. A hivatalos lap jelenti a nemesi czímek hivatalának újra felállítását. A Boulevardon, ahol az üzérek közt némelyek tudni akarták, hogy a szardíniai király beszéde nem nagy jelentőségű, a 3. százfólias rente e pillanatban 70 fr. 95 centime-mal jegyeztetik. (A tegnapi berekesztő árfolyam 71 fr. volt.) SPANYOLORSZÁG. Madridi jan. 6ki távsürgöny jelenti, miszerint a congressus jóváhagyta azon törvényjavaslatot, mely az ország szárazföldi és tengeri véderejének valódi létszámát 84.000 emberre határozza.— Adalbert bajor hg addig Madridban szándékozik maradni, míg neje Amalia infánsnő lebetegedett. — A spanyol kormány immár végleg jelenti a cortesnek a Mexikóval volt viszály kiegyenlítését. POROSZORSZÁG: A „Preusische Zig“ a kilátásban levő országgyűlés megnyílása, annak a minisztériumhozi viszony s gyanítólagos tevékenysége iránt s ilyeténképen nyilatkozik: „A két országgyűlési ház nemsokára bekövetkezendő megnyílása kedvező és örvendetes előjelek közepette történik. Az ország állapota , benső viszonyait ép úgy mint a külfölddel szemközti helyzetét illetőleg, képes megelégedést kelteni a valóban jótékony nemzeti fejlődésünk iránt alapos reményeket ébreszteni. A királyi hatalomnak a régensség által teljes is szükséges tágasságában s erejében tett helyreállitásával a szellemi és anyagi erők természetes menete Poroszországban ismét eszközölve van s a hon az ideiglenes állapotokkal együtt járó megszorításoktól menekedve, megint visszanyerte azon meggyőződését, hogy közélete újra normális és biztos kerékvágásba térült. A régens minisztériuma a követek házába történt választások által az ország részéről egyenes bizalomszavazatot nyert, mire annyival nagyobb súlyt helyezhetni, mivel a kormány az alkotmányszerű választási szabadság megszorításától határozottan tartózkodott. Az ország a törvény szerint engedményezett szabadság élvezetében s használatában nem csonkítva, a törvényesség, rend s józanság szellemétől sugallt magatartást tanúsít. Az anyagi mezőn Poroszországban gyors és biztos fejlődést vehetni észre, mivel az állampénzügy állapota és bizonyságul szolgálhat. Minélfogva netalán leendő újabb adóterhek iránti aggodalomra ok távolról sincsen. Az országnak külállamok irányában elfoglalt helyzetére vonatkozólag a tapasztalás azt mutatja, hogy Poroszhon Németországban tisztelettel s rokonszenvvel találkozott s hogy azon magas szó, mely az erkölcsi hódítást Németországban Poroszhon feladattul tűzte ki, mély és örvendező viszhangra lelt. Azt is látjuk, hogy Poroszhon minden nagyhatalommal barátságos viszonyban állván, Európa tanácsában tekintélye és befolyása van. A nemzet képviseletének ezen, átalánosságban körvonalazott körülmények folytán egygyel több oka lesz, hogy a minisztériumhoz bizalommal közeledve, a megkezdett politicai után — melyen azonban lételének rövid ideje alatt még alig pár lépést tehetett — eléje akadályokat ne gördítsen. Épen ez utóbbi körülmény tekintetbe vételéből ered az országnak s alkalmasint majd az országgyűlésnek is azon óhajtása, hogy ennek teendői csak a legszükségesebb mértékére szorítkozzanak. A minisztérium pedig lelkiismeretességének s kötelességei iránt táplált komoly gondjának biztos tanúságát adja, ha tartózkodni fog az országgyűlés elé oly előterjesztésekkel lépni, melyek előkészítése kevés hónap alatt s mindennemű ügyletek öszszetolulása mellett, a kellő alapos és kimerítő módon nem lenne kivihető. Ha tehát egészben és nagyában, a nevezetesebb szervező törvények megállapítása később időre halad, mégis marad fenn a kormány és népképviselet számára egy sor szabályozni való fontos feladat, melyek a kormány irányát s szándékait tisztán szem elé állítják s egyszersmind bizonyságot nyújtanak felőle, hogy a minisztérium az ország szükségeit teljes kiterjedésökben felfogta s figyelembe vette. Az országgyűlésnek a kormányhoz való helyzete ezen előterjesztések tárgyalásakor eléggé ki fog tűnni. Ha azonban a kormány az őt illető törvényhozási kezdeményezést, ami a legtermészetszerűbb, azon sajátságos helyzetnél fogva, melyben létezik, ez ülésszak folytán csak nagyon szűk mértékben gyakorolhatja, azt is megvárhatni, hogy a képviselet, bízva a minisztériumban, kezdeményezési jogát használni nem fogja, ami a kormányt egy rakás különféle feladattal s követeléssel terhelné, s minden valódi eredmény nélkül az ország jóllétére nézve, a kormány útjába csak akadályokat gördítene.“ SZERBORSZÁG. Belgrádból f. hó 11-ről táviratozzák, hogy az ország legtöbb részéből távirati sürgönyökben kéri a nép Milos herczeget, hogy minél előbb Belgrádba jőjön. — A szerb differentia megoldását illető külhatalmakról a vélemény itt különböző. Némelyekről ezek közül, s nevezetesen Oroszországról azt gyanítják — alaposan e vagy alaptalanul,nem tudni, hogy ezen hatalmasság Milosiy azonnali elismerését kívánja. Azonban valószínű,hogy fényes Kapu, mely a szokásos törvényes formák megtartása mellett van, saját nézeteinek érvényt fog szerezni. — Mihály herczeg is intézett egy föliratot a skuptsinához, melyben a herczeg Szerbiának politikai érettségét magasztalja, s büszkén vallja magát az ország polgárának, valamint a nemzetért minden áldozatra késznek nyilatkoztatja magát. AMERIKA. Az Egyesült államok összes hajóhada legújabb kimutatás szerint, 78 hajóból áll, összesen 2225 ágyúval. — Montevideoból nov. 30-káról Írják, hogy a Paraguaytól elégtételt követelendő hajóraj egy része oda érkezett s erősítésre vár. Az egész hajóraj 10 gőzösből, 4 fregattból s 6 kisebb hajóból fog állni. ESTI FOSTA, Pest, jan. 12. Az üzleti világ, úgy látszik, majd csak neki szokik a sok lármának. Az illetők, mint az „Indépendance“-nak írják, belefáradtak már a bizalom és kétségbeesés közötti ingadozásokba, s azért hajlandóbbak átengedni magukat az események árjának. A piemonti lapnak az 1857. nov. 7-dikén Bécsben aláírt dunahajózási szerződés ellen írt czikke, ha egy brüsseli lapnak hinni lehet, nem egyedül áll, hanem Szardínia Oroszországgal és Francziaországgal elhatározta, amit szerinte Poroszország is helybenhagyott, hogy Ausztria által a Duna szabad hajózása ellen elkövetett mesterkedéseknek véget vetnek, és Biogrófnak egy erélyes jegyzéket kézbesittetnek. — Anglia ezen orosz-franczia lépéshez csatlakozni nem akart. Ha Ausztria „bizonyos rövid határidő alatt a conferentia utasításaira nem hajol, és a Dunán a hajózás legteljesebb szabadságát nem fogadja el“ , akkor ez, a nevezett lap állítása szerint, a legsúlyosabb következményeket vonandja maga után. — E szerint úgy látszik — jegyzi meg a kölni lap egyik párisi levelezője — hogy az emelő rudat, melylyel Bingrófot hivatalából ki akarják emelni, ezen jegyzék fájából akarják faragni.• Ugyanazon lapnak egy másik párisi tudósítója sajnálja, hogy az Ausztria elleni eljárás nem lett együttleges lépés, hanem azzal vigasztalja magát, hogy azon diploma-