Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)

1859-01-13 / 2676. szám

igazgató igyekezetét, a a fegyelmet, mely a társulaton meglátszott, elnéztük a gyengék hibáit, mert legalább szerepeiket tudták ; most azonban ez mind máskép van. Nem kutattunk a színfalak megett, de átalános vélemény az, hogy az igazgatóné kapkodása a nem neki való fia­tal szerepek után zsibbasztotta el a társaságot, így el kellett a társulatot hagynia egyik legtehetségesebb tag­jának Bertényi Bertának. A férfiak közt a két amoroso, nem foghatom fel, kinek tanácsából lépett a színpadra. Kovács nem tudja kimondani az r. betűt, Ligeti selypit, és : sémi, tugya féle kiejtéstől is sérti a fülé­t. Lengyel tűrhető bohócz, de szerepét nem tanulja meg, a­mit ő az­által vél elpalástolhatni, hogy kiabál a hol nem kell, és fonákul hangsúlyoz , amiben mások is kitűnők.* *) Leg­mulatságosabbak azonban az ikes igék, az egyik nem tudja milyen fán teremnek, a másik ott is kipenderíti a hol nem kell, mihelyest népiesen akar beszélni. Az igazgató jó színész Jó szándékunk még arra is készt, hogy figyelmeztessük, miként a színlapokon jóval több helyesírás elférne, aztán kérdjük, mit akar az ilyenek­kel : 100 darab arany pályadíjt nyert Uj vígjáték rímes versekben. Fenn az ernyő, nincsen kas, a legnagyobb tetszést nyert uj vígjáték, — eredeti jeles dráma — vígjáték dalai és tánczai, — Vén bakancsos és fia a csonka huszár, eredeti népszínmű Dallal — itt még soha nem adatott nagyszerű eredeti dráma! — pá­lyadíjt nyert Új végjáték, Huszárcsin (Die Husza­ren Streiche) — az obuigát „vagyi­s több effélével? Azt hiszi­k, hogy mi hottentották vagyunk, vagy a ma­gyar irodalmat csak az ö­néretelményes színlapjai után ismerjük ? Ha valahol kötelesség a hazában a nemzeti színészetet megkedveltetni, kettős kötelesség az oly he­lyen, mint Nyitrán. A színigazgató, ki e kötelesség ellen vét, kettősen vétkezik.“ — Hazánk fővárosának községtanácsa f. hó 10 -én tartott ülésében a német színházat átvállalta. A részvé­nyek beváltásának könnyebbítésére, mint a „B. H.“ Írja, a községnek azon 50,000 ft, melyet az országos pénz­tárba kellendett lefizetnie, a magas kormány részéről el­engedtetett. A község továbbá elhatározta, hogy a szín­házhoz tartozó házszemélyzetet is, melyet a feloszlott részvénytársulat onnan alkalmaztatásért ajánlott, eddigi állásaikban megtartsa. A leltár felvétele mind a két fél jelenlétében megy végbe. A színházi ügyet egy e czélra kinevezett bizottmány kormányozza ; tagjai: Emmerling, Sebastiani, Steindl és Spitzer községtanácsos urak. Az 5000 ft, melyet újabb határzat szerint az illető szín­házigazgató fizetni tartozik, a kormányzóság részéről 3000 írtra mérsékeltetek, s azt a bizottmány a színház tatarozására fordítandja. Továbbá ugyanaz ülésben kö­szönettel említteték, mikép Főherczeg Főkor­­m­ány­zó Ur­a cs. Fensége részvényének összegét a József-árvaháznak méltóztatott kegyesen ajándékozni s hogy b. Hauer István, a cs. k. főkormány polgári osz­tályának volt főnöke, ő excja részvényének beváltásáról lemondva azt a községnek ingyen engedte át. A felosz­lott részvénytársulat is szép emléket biztosított magának az által, hogy az évi zárszámadáskor talált 672 ft kész­letet szintén az említett jótékony­ intézetnek ajándékozta. — A „P. O. Z.“-nak írják N -Váradról, hogy a bécsi lapok oda igen rendetlenül járnak. — Minthogy a hadsereg-kiegészítési törvény csak az iskolai szünidő lefolytéval érkezett be s hirdettetett ki, Öcsk. Apostoli Felsége m. évi dec. 2- töl kelt legfelsőbb határozattal megengedni méltóztatott, hogy a 20 ik - ban kijelölt tanulók kategóriáira vonatkozólag, kivételesen s az 1858. évi hadsereg kiegészítésére­ kor­látozás mellett, azok föls­zabaditásának ott kiszabott föl­tételeitől eltérés történjék s hogy azok fölszabadítása, a kijelölt hadsereg kiegészítésnél még a bel- s oktatásügyi minisztériumoknak 1851. nov. 6-ról 23.901. szám alatt kelt s az illető koronaországok országos hatóságaihoz intézett rendelete intézkedései szerint eszközöltessék. — Zilahról írják a „M. F.“nak, hogy id. báró Wes­selényi Ferencz ur a helybeli ev. ref. gymnasiumnak (már eddigelé is mintegy öt ezer darabot tevő) könyvtára gyarapítására ötszáz pártot oly kikötéssel adományo­zott, mikép ez összeg kamata évenkint magyar könyvek megszerzésére fordittassék, mely czélra még ez ideig ala­pítvány nem létezett. — A tiszai vasúton Mezőtúr és Gyoma közt egy 21 éves ifjú öngyilkossági szándékból a sínekre feküdt; a vonatot feltartani nem lehetett s a kerekek elzuzták az ifjú fejét. — N. Váradról írják , hogy ott magyar szépirodalmi hetilap fog keletkezni. Tán a pesti lapok nagy jövedelmei bátorítják e vállalatra a kiadót és szerkesztőt ?­­ Haske és Társa aezérmetszvény és kőnyo­­mati intézete részéről két szinezett metszvény küldetett be hozzánk, melyeknek egyike „IV. Béla visszaérke­zését a mongoloktól elpusztított országba,“ a másik „az 1312. jun. 12-kei rozgonyi csatát“ ábrázolja. E két kép folytatása azon szép irányú vállalatnak, melyet Has­ke ur és társa az „Árpád birtokba veszi Magyarországot,“ és „Sz. István koronázása“ czi­tt képekkel megkezdték,­­ melylyel czélják honunk történeti nevezetességeit, és kitünöbb jeleneteit ily metszvényekben, melyeket tiszta­ság, ízlés és jóakarat ajánlanak, s minden lakszobának illendő díszéül szolgálnak, örökitni meg. — Hirdetési rovatunk e vállalatról tüzetesebben szólván, olvasóinkat, kik arról bővebb tudomást akarnak szerezni, oda utaljuk. — A jelen politikai helyzetre nézve jellemző a bécsi színházi közönség érzülete, mely a „Götz von Berlichin­­gen“ adatása alkalmával a várszínházban nyilatkozott. A 2-ik felvonás azon szavainál: „Mi testvéreinkkel, mint a cherubok lángkardokkal akarunk a határok előtt tábo­rozni s drága császárunk országát s az állam békéjét megőrizni“ harsogó és szűnni nem akaró tetszésnyilatko­zat tört ki. Hasonlóan azon mondatnál, hogy „éljen a császár.“ — A „P. O. Z.“-nak írják Békésből, hogy Oroszháza alatt f. hó 8-kán a gerendási pusztán öt dohányszáritó épület a benne levő mintegy 100 mázsa dohánnyal el­égett. Kérelem. Azokat, kik Tompa Mihálynak álta­lam már sajtó alá adott Egyházi beszédeire előfizetést gyűjteni szíveskedtek, tisztelettel kérem, méltóztassanak az előfizetési pénzeket hozzám­­­e­g­­fölebb e hónap végéig beküldeni, mert ezen időn túl a könyv csak magas bolti áron lesz kapható.**)— Miskolcz, 1859. január 10. F­r­a­e­n­k­­ B., kiadó könyvárus. — Nemzeti színház. Jan. 11-én Tiefensée C­h­a­r 1­o 11 e (Pescatori) k. a. első felléptéül: (A) se­villai borbély,a víg opera 2 felv. zenéjét írta Ros­sini. A színház egészen megtelt. A vendégművésznő csal­­hatlanul sok képzettség­gel s kellemes hanggal bir, de azt tartjuk, hogy több hivatással bir a hangverseny-, a salon-, mint a színpadénekre, mi kitartóságot igényel. Nagy képzettsége az énekleczke alatt énekelt változa­tokban (Proditól) s az opera végén előadott keringőben (Venzanotól) tűnt fel. Énekének kellemét azonban igen csökkenti a torokhangok többszöri használata. A magyar dalt elég jól éneklő, mely ismételtetett. A közönség tet­széssel fogadta a t. vendég énekét. Jekelfalusy igen szépen énekelt, így Füredit is méltán megilleti a di­cséret. B­e­n­z­a ma is harapott, ma is utánza az állathan­­gokat, bohóczkodott. Jól teszi, ha az igazgatóság s a kö­zönség müizlése ezt megtűri, tegye. Mi fogadni merünk, hogy ha közelebb czigánykereket vet is, ha a bohóczko­­dást a lovardák mulatságáig űzi is, tapsra fog találni s a müintendatura akkor is rendithetlenül türendi izetlenke­­déseit, émelyítő tréfáit. AUSZTRIA. Triesztből értesítik az „Őst. Corr.“-et, hogy a városi tanács felhatalmazta a po­­destát, miszerint a városon átvonuló csapatok ü­dité­­sére a szükséges összeget felhasználhassa. *) Nálunk is. Szerk. *) A t. ez. szerkesztő urak kéretnek, ezen kérelemnek becses lapjaikba szives felvételére. F. B. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. „Csakugyan ideje volt“ — kezdi megint a Times — ,hogy a Moniteur megnyugtató jegyzékkel állott elő. A január elsejebeli császári expe­­ctorátiók egy hét óta egész Európát aggodalomban tart­ják. A franczia papírok alászálltak, Angliának a kedve csappant le, Ausztria rémült, az olaszok a legnagyobb izgatottságba jöttek , mindenki félt a másnap netaláni hozományától. Ily állapot Európaszerte még csak igen rövid időre is kiállhatatlan. Társadalmi viszonyaink oly mesterségesek, kereskedelmi s pénzügyi körülményeink oly bebonyolódottak, politikai egyensúlyunk oly bomlás, hogy egy hatalmasnak könnyedén oda vetett nyilatkoza­tai köz­rémülést okozhatnak. Most — bár még mindig kétértelmű szavakban — azt mondják nekünk, hogy a világ aggódása alaptalan volt s a Francziaország és Ausztria közti diplomáciai viszonyok állása nem nyújt helyes okot azon félelmekre, melyek a párisi politiku­soknak és üzéreknek oly ijedtséget okoztak. Ezt szeret­jük hallani, habár azért még mindig úgy vélekedünk, hogy Európa nem ok nélkül jött nyugtalanságba. A csá­szárnak újév napján Hübner úrhoz intézett szava két­ségen kívül Francziaországnak, Ausztriának, Olaszország­nak s általában Európának volt szánva. Demonstratio volt s annak is vétetett. Az osztrák követ magaviselete, a többi diplomata pedig kitüntetett érdekeltsége által ki­mutatták, hogy e ráförmedő megszólítást előre kieszelt politikai ténynek tekintik. És hát lehetett- e azt egyéb­nek venni ? Az osztrák követ, kartársaival együtt, el­megy a császárnak szerencsés új évet kivárni. Újév napja oly nap, a­mikor az ügyeket félreteszik, holmi viszályok­ra nem czélozgatnak s az évszakkal járó közös illedelmes­ségek között minden haragról elfelejtkeznek. Hát ekkor a francziák császára minden alkalomszerüség nélkül oly kifejezésekkel szólit meg egy diplomatát, a minőket Eu­rópában azon naptól kezdve nem hallottak, midőn heves nagybátyja az amiensi béke megszegését tűzte ki ma­gának.“ A czikk további folyamában a „Times“ a császár beszédét a „legpéldátlanabb“nak mondja, s azután folytatja : „Legkisebb kétség sem lehet, hogy az Európához in­tézett nyilatkozvány akart lenni, s a császár tudni kí­vánta, vájjon a nagyhatalmak micsoda szemmel néznék Francziaország beavatkozását az olasz dolgokba. A hi­vatkozás eredménye — a világbéke szerencséjére — igen határozottan ütött ki. Azon sokféle felsülések közül, melyek a francziák császárját újabban érték, egy sem volt hatalmasabb, mint a­melynek magát az által tette ki, hogy Olaszország függetlensége lovagjául tolakodott föl. A világot nem oly könnyű megcsalni. A szabadelvű párt Európában nincs különös jóindulattal Ausztria iránt, Olaszország szabadságának is mindig lesznek lelkesült szószólói. De hogy egy második császárság hadai bo­csáttassanak Europa régi monarchiáira, hogy tartomá­nyok elpuszt­­ása, meg sarczok fölszedése, meg városok és múzeumok kifosztása szentesittessék — mindez a sza­badság nevében — már ezt mégsem viselhette el az új Europa lelkiismerete. Hogy kormányunk hogyan járt el, nem tudjuk, de az angol nép hangulata az utóbbi pár nap alatt elég világosan nyilatkozott, s a franczia nem­zetnek is meg kell adnunk, hogy a császár hetvenkedé­sét (boutade) mindenfelé a legélesebben megszólották. E szerencsétlen esetnek az lesz az egyetlen eredménye, hogy a gyanú, melylyel a császár politikáját kísérik, nö­vekedni fog. A világ körülbelül úgy veszi majd a dolgot, mintha III. Napóleonnak , mint valami színház­­igazgatónak , sorban elő kellene mutatni újdonságait s majd hajmeresztő melodrámákkal, majd meg­kac­agtató bohózatokkal csiklandoztatni a közönség ízlését. Ha a vi­lág tapsol, akkor örvendez; ha ellenben hallgat vagy pisszeg, akkor abban hagyja a darabot. A legutóbbi sai­­sonbeli mutatványai nyomorúságosan megbuktak.“ — Egy másik hosszú czikkben a „Times“ Olasz­ország múltját fejtegetvén, azt­­igyekszik ki­mutatni , hogy bármi helyesek legyenek is az olasz egység mellett fölhozott érvek, melyek szerint t. i. egy, független, monarchikus szerkezetű, s minden más nép kizártával csak az olaszajkú népeket magá­ban foglaló állam volna alapítandó, de ily állam soha sem létezett, az tehát oly újdonság volna, melynek Európa történeteiben semmi előtte való párja nincs.­­ A „Times“ jan. 11-dikei számában (mint la­punk tegnapi távsürgönye is jelenté) Piemontot a Franczia- és Oroszországgal való szövetségtől óvja, s ugyanezen sürgöny azt is mondja, hogy a csatornás hajóhadat, hír szerint, meg akarják erősíteni. Az „Oest. Corr.“ ezen sürgöny alkalmából általá­ban az angol sajtóról, különösebben pedig a „Ti­­mesról így nyilatkozik : „Nem ok nélkül tettük minap azon észrevételt, hogy az angol sajtónak több czikke, nevezetesen a „Morning Chronicle“ sokszor emlegetett nyilatkozása csak aláren­delt fontosa­búnak tekinthető, hogy mindezen czikkek nem egyebek merő tájékoztató csikkeknél. A „Times“­­ról mindenki tudja, hogy hazája közvéleményének kita­nulására különös súlyt helyez s azzal szemben saját né­zeteit gyakran elejti. Miként ma táviratilag jelentik, e lap egymásután leghatározottabban az osztrák felségjo­goknak Olaszországban való csonkítatlan épségben ha­gyása mellett nyilatkozott. A kérdéses czikkek szósze­rinti szövegét érdekkel várjuk. A sürgöny fogalmazata után ítélve (melyben még az ki is van emelve, hogy brit részről az ellen­séges franczia törekvések ellenében föl­lépni szándékoznak) az abban kifejezett nézet minden­esetre látszik némi jelentékkel birni. — Egy heti­lap, a „Continental Review,“ ily értelemben már a leghatáro­zottabban nyilatkozott. Igen tisztelt lap ez, és nagy ol­vasóköre van.“ Ugyancsak az „Oest. Corr.“ említést tevén Na­pier leveléről sir J. P­ak­in­g­t­o­n­h­o­z, mint az admiralitás első lordjához (mely levélben a tenger­nagy Franczia- és Angolország tengeri haderejét ha­sonlítja össze s azon következtetést vonja, hogy az angol tengeri haderőnek úgy anyagi fölszerelésében, mint személyzetében is nagy reformokra van szükség), ez alkalommal az osztrák lap az „Union“ nevű lapot idézi, mint a­mely azt jegyezte volna meg, hogy az angol országférfiak és publicisták régi taktikája, épen azon pontokat, hol magukat legerősebbeknek tudják, gyöngékül mutatni fel, mihelyt nyilvánosan föllépvén az illető intézményben valami javítást akar­nak kieszközölni.­­ Az angol bank igazgatósága 3 millió font kölcsönnel kínálta meg a fővárosi építőhivatalt a peczékm­inél nagyszerűbb kiépíté­sére. Az ajánlat egyelőre a kincstári hivatalhoz utasíttatott.­­ Az „Amerika“ Lloyd gőzössel érkezett legújabb ázsiai tudósításokból a következőket vonjuk ki: A bandai nábob,a fölkelők egyik nevezetes­ vezére, megadta magát. Tanita Topi, daczára utóbbi vereségeinek, még folyvást csatangol az országban. N­e­n a Sza­­h­i­b­r­ó­l azonban már hónapok óta nem hallani semmit. A delhii exkirályt december elején Kalkuttá­ból csakugyan elvitték a Jóremény foka felé. Clyde lord, mint hírlik, februárban oda hagyja Indiát, s utódja sir Hugh Rose lesz. Hongkongból november végén írják, hogy Kanton városa még részben elhagyatott s a lerom­bolt házakat nem igen építgetik. A főbb utczákon azonban lassan lassan élénkül a forgalom. A kivitel elég pangó, egy pár beviteli czikk után azonban már tudakozódtak. Az új vámárazat a megnyílt kikötőkre nézve s az idegenekkel való kereskedés szabályzatai (for­dításképen chinai nyelvből) kihirdettettek. Az okmá­nyokat azonban még csak Elgin lord és Re­ed ír­ták alá. Gros­b., úgy mondák, november 24 dikén­­ vala azt aláírandó. , A chinaiak nagy érdekkel várják Elgin 1. visz­­szatérését a Jangcsekiangról (Sárga folyó) Azon re­ményben vannak t. i., hogy a Nankingot megszállott fölkelők Elgin 1. kis hajóraja ellen valamit el fog­nak követni, ennek következtében pedig az angolok majd meghódítják a várost, s visszaadják a császá­riaknak. FRANCZIAORSZÁG. A „Courrier de Nantes“ valamelyik amerikai lap után egy esetet jelent, mely, ha egész terjedelmében valósul, a négerkérdésben új bonyodalmakra való anyagot szolgáltat. A „Phönix“ nevű franczia hajó, mely Liberia néger köztársaság fővárosa Liberia előtt állomásoz vala, azzal vádolta­ták a „Niagara“ hajón levő amerikaiak által, hogy a néger­ szegődtetésekkel Liberia törvényeit megsér­­tő. A „Phönix“ azzal fenyegetődzött, hogy az afrikai partok mellett lévő franczia hajóraj Monroviát bom­bázni fogja, ha az ő négerfelfogadásait gátolják. A „Niagara“ amerikai fregatt állítólag azonnal kiszol­gáltatta a köztársaságnak a szükséges lőport és go­lyókat, hogy Monrovia védelmi állapotba helyeztes­sék.­­ Noha az esemény nagyítottnak látszik, annyi csakugyan áll, hogy a „Niagara“ ez időtájban Mon­rovia előtt volt. A „Niagara“ vitte ugyanis a wa­shingtoni kormány parancsára Monroviába, azon né­gereket, a­kiket az Egyesült­ államok tengeri ereje a „Sappho“ négerhajón talált és lefoglalt. Ha a do­log csakugyan való, alkalmasint többször fogunk még róla hallani. — Csemil bey, a párisi udvarnál lévő török követ január 10 dikére váratott Párisba. E szerint nem áll, hogy őt­­ e­­­y pasa váltaná fel. — Azt beszélik, hogy a Németországba indított rendkívüli küldetések a Larondiére Lenoury úr küldetéseivel nincsenek még kimerítve, s hogy N­­­é­­ tábornok hasonlókép ilyennel fogna megbi­­zatni. Békés lesz-e az vagy harczias, vagy legalább katonai? azt nem mondják. — Párisban arról van szó, hogy jövőre a „Moni­teur“ a törvényhozótest ellenzéki tagjainak beszédét bővebben fogja közölni mint eddig. Ezzel nem sok van mondva, de mégis haladás. — A párisi építkezési pénztárnak, mely a város általános biztosítása mellett alakult, a főváros taná­csa a kormány helybenhagyásával 10 milliónyi dota­­tiót adott. — Január 9-től a táviró ezeket jelenti. A mai „Moniteur“ hozza azon császári rendeletet, mely a senatus és a törvényhozó test tagjait február 7 dikére egybehívja. A hivatalos lap jelenti a nemesi czímek hivatalá­nak újra felállítását. A Boulevardon, a­hol az üzérek közt némelyek tudni akarták, hogy a szardíniai király beszéde nem nagy jelentőségű, a 3. százfólias rente e pillanatban 70 fr. 95 centime-mal jegyeztetik. (A tegnapi bere­­kesztő árfolyam 71 fr. volt.) SPANYOLORSZÁG. Madridi jan. 6­ki távsür­göny jelenti, miszerint a congressus jóváhagyta azon törvényjavaslatot, mely az ország szárazföldi és ten­geri véderejének valódi létszámát 84.000 emberre határozza.— Adalbert bajor hg addig Madrid­ban szándékozik maradni, míg neje Amalia infánsnő lebetegedett. — A spanyol kormány immár végleg jelenti a cortesnek a Mexikóval volt viszály kiegyenlítését. POROSZORSZÁG: A „Preusische Zig“ a kilátás­ban levő országgyűlés megnyílása, annak a minisz­­tériumhozi viszony s gyanítólagos tevékenysége iránt s ilyeténképen nyilatkozik: „A két országgyűlési ház nemsokára bekövetkezendő megnyílása kedvező és örvendetes előjelek közepette történik. Az ország állapota , benső viszonyait ép úgy mint a külfölddel szemközti helyzetét illetőleg, képes megelé­gedést kelteni a valóban jótékony nemzeti fejlődésünk iránt alapos reményeket ébreszteni. A királyi hatalomnak a régensség által teljes is szük­séges tágasságában s erejében tett helyreállitásával a szellemi és anyagi erők természetes menete Poroszor­szágban ismét eszközölve van s a hon az ideiglenes ál­lapotokkal együtt járó megszorításoktól menekedve, megint visszanyerte azon meggyőződését, hogy közélete újra normális és biztos kerékvágásba térült. A régens minisztériuma a követek házába történt vá­lasztások által az ország részéről egyenes bizalomszava­­zatot nyert, mire annyival nagyobb súlyt helyezhetni, mivel a kormány az alkotmányszerű választási szabad­ság megszorításától határozottan tartózkodott. Az ország a törvény szerint engedményezett szabad­ság élvezetében s használatában nem csonkítva, a törvé­nyesség, rend s józanság szellemétől sugallt magatartást tanúsít. Az anyagi mezőn Poroszországban gyors és biztos fej­lődést vehetni észre, mivel az állampénzügy állapota és bizonyságul szolgálhat. Minélfogva netalán leendő újabb adóterhek iránti aggodalomra ok távolról sincsen. Az országnak külállamok irányában elfoglalt helyzetére vonatkozólag a tapasztalás azt mutatja, hogy Poroszhon Németországban tisztelettel s rokonszenvvel találkozott s hogy azon magas szó, mely az erkölcsi hódítást Né­metországban Poroszhon feladattul tűzte ki, mély és ör­vendező viszhangra lelt. Azt is látjuk, hogy Poroszhon minden nagyhatalommal barátságos viszonyban állván, Európa tanácsában tekintélye és befolyása van. A nemzet képviseletének ezen, átalánosságban körvo­­nalazott körülmények folytán egygyel több oka lesz, hogy a minisztériumhoz bizalommal közeledve, a meg­kezdett politicai után — melyen azonban lételének rö­vid ideje alatt még alig pár lépést tehetett — eléje aka­dályokat ne gördítsen. Épen ez utóbbi körülmény tekintetbe vételéből ered az országnak s alkalmasint majd az országgyűlésnek is azon óhajtása, hogy ennek teendői csak a legszükségesebb mértékére szorítkozzanak. A minisztérium pedig lelkiis­meretességének s kötelességei iránt táplált komoly gond­jának biztos tanúságát adja, ha tartózkodni fog az or­szággyűlés elé oly előterjesztésekkel lépni, melyek elő­készítése kevés hónap alatt s mindennemű ügyletek ösz­­szetolulása mellett, a kellő alapos és kimerítő módon nem lenne kivihető. Ha tehát egészben és nagyában, a nevezetesebb szer­­­­vező törvények megállapítása később időre halad, mégis marad fenn a kormány és népképviselet számára egy sor szabályozni való fontos feladat, melyek a kormány irányát s szándékait tisztán szem elé állítják s egyszer­smind bizonyságot nyújtanak felőle, hogy a minisztérium az ország szükségeit teljes kiterjedésökben felfogta s fi­gyelembe vette. Az országgyűlésnek a kormányhoz való helyzete ezen előterjesztések tárgyalásakor eléggé ki fog tűnni. Ha azonban a kormány az őt illető törvényhozási kezdemé­nyezést, a­mi a legtermészetszerűbb, azon sajátságos helyzetnél fogva, melyben létezik, ez ülésszak folytán csak nagyon szűk mértékben gyakorolhatja, azt is meg­várhatni, hogy a képviselet, bízva a minisztériumban, kezdeményezési jogát használni nem fogja,­­ a­mi a kormányt egy rakás különféle feladattal s követeléssel terhelné, s minden valódi eredmény nélkül az ország jól­létére nézve, a kormány útjába csak akadályokat gördítene.“ SZERBORSZÁG. Belgrádból f. hó 11-ről távira­­­tozzák, hogy az ország legtöbb részéből távirati sür­gönyökben kéri a nép Milos herczeget, hogy minél előbb Belgrádba jőjön. — A szerb differentia meg­oldását illető külhatalmakról a vélemény itt külön­böző. Némelyekről ezek közül, s nevezetesen Orosz­országról azt gyanítják — alaposan e vagy alapta­lanul,nem tudni,­ hogy ezen hatalmasság Milos­iy azonnali elismerését kívánja. Azonban valószínű,hogy fényes Kapu, mely a szokásos törvényes formák megtartása mellett van, saját nézeteinek érvényt fog szerezni. — Mihály herczeg is intézett egy fölira­tot a skuptsinához, melyben a herczeg Szerbiának po­litikai érettségét magasztalja, s büszkén vallja ma­gát az ország polgárának, valamint a nemzetért min­den áldozatra késznek nyilatkoztatja magát. AMERIKA. Az Egyesült­ államok összes hajó­hada legújabb kimutatás szerint, 78 hajóból áll, összesen 2225 ágyúval. — Montevideoból nov. 30-káról Írják, hogy a Paraguaytól elégtételt követelendő hajóraj egy ré­sze oda érkezett s erősítésre vár. Az egész hajóraj 10 gőzösből, 4 fregattból s 6 kisebb hajóból fog állni. ESTI FOSTA, Pest, jan. 12. Az üzleti világ, úgy látszik, majd csak neki szo­kik a sok lármának. Az illetők, mint az „Indépen­­dance“-nak írják, belefáradtak már a bizalom és kétségbeesés közötti ingadozásokba, s azért hajlan­dóbbak átengedni magukat az események árjának. A piemonti lapnak az 1857. nov. 7-dikén Bécsben aláírt dunahajózási szerződés ellen írt czikke, ha egy brüsseli lapnak hinni lehet, nem egyedül áll, hanem Szardínia Oroszországgal és Francziaországgal el­határozta, a­mit szerinte Poroszország is helybenha­gyott, hogy Ausztria által a Duna szabad hajózása ellen elkövetett mesterkedéseknek véget vetnek, és B­i­o­­­grófnak egy erélyes jegyzéket kézbesittetnek. — Anglia ezen orosz-franczia lépéshez csatlakozni nem akart. Ha Ausztria „bizonyos rövid határ­idő alatt a conferentia utasításaira nem hajol, és a Dunán a hajózás legteljesebb szabadságát nem fogadja el“ , akkor ez, a nevezett lap állítása sze­rint, a legsúlyosabb következményeket vonandja ma­ga után. — E szerint úgy látszik — jegyzi meg a kölni lap egyik párisi levelezője — hogy az emelő rudat, melylyel B­i­n­­­grófot hivatalából ki akarják emelni, ezen jegyzék fájából akarják faragni.­­• Ugyanazon lapnak egy másik párisi tudósítója sajnálja, hogy az Ausztria elleni eljárás nem lett együttleges lépés, hanem azzal vigasztalja magát, hogy azon diplom­a-

Next