Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)

1859-01-22 / 2684. szám

PEST, JANUÁR 21. (FK) I. Napóleon első feladata mindig az volt : hódítani; a második : a meghódított trónra valamelyik rokonát ültetni. Unokaöcs­­csének —okkal-e vagy sem? még nem tudjuk — hasonló terveket tulajdonítanak, s Olasz­hon irányábani rokonszenvét korántsem tart­ják oly ártatlannak és önzéstelennek, a­mi­lyennek ő elő akarja tüntetni. Egyenesen azt fogják rá, hogy Olaszország „térképének mó­dosításán“ töprenkedik. Okot is adott ám az ilyen gyanúra! Valamint a bourbonok és orleánsok mindig Spanyolország felé fordíták szemeket, úgy III. Napóleon pillantata az olasz félszigeten függ; amazok lelke a pyrenaeusok, imeze az alpesek túlsó oldala felé repül, s ámbár a betöltendő trónok még nincsenek meg, vagy legalább nin­csenek megürülve, de megvannak ám a kedves rokonok, kik szükség esetén e trónokra ül­­tethetők. A két szicziliai királyságra nézve, Murat ivadéka „természetes“ trónkövetelő; kicsiny vagy nagy-e ennek pártja Nápolyban és Szi­­cziliában ? azt nem tudjuk, de hogy pártja van, az bizonyos.Ki tudja, mennyire növeked­hetnék még e párt, mihelyt győzelemre akár csak egy kis kilátása is van. Következik az egyházi birodalom! Ennek fővárosa tettleg már most is a francziák birto­kában van, s nincs kilátás arra, hogy e meg­szállásnak egyhamar vége fogna szakadni. A napóleoni család hagyományai közé az is tar­tozik, hogy a pápai mitra birtoklására kell tö­rekednie; nem tudjuk, várjon még most is ér­vényesnek tartja-e III. Napóleon ezen tradi­­tiót, de figyelemre méltó, hogy néhány év előtt, a fiatal Bonaparte Luczián az egyház szolgá­jává avattatott fel, s három év óta ő szentsége titkos kamarásai közt foglal helyet; talán már a bibornoki kalap is díszítené fejét, ha Ausz­tria befolyása ezt mindeddig nem gátolta vol­na. A dolog azonban nem oly sietős, hiszen IX. Pius világi hatalma úgyis már a mini­mumra van csökkentve, a többi „alkalmilag“ kivihető. A szardiniai király legújabban szintén a napó­­leoni atyafiak sorába lépett, vagy legalább e napokban lépni fog; az ő államát tán egy pár kisebb herczegséggel „kikerekítik“, vejének pedig, kinek élénk szellemét az algíri és gyar­mati miniszterség még sem bírja eléggé fog­lalkoztatni, talán Eugen alkirályságának meg­újítását tűzték ki czélul. Miként olvasóink látják, Olaszhont igen szépen fel lehetne osztani a napóleonidák közt. A félsziget államainak nagyobb része úgy ma­radhatna, a­mint van, csak az uralkodó sze­mélyében történnék változás. Azt is meghisz­­szük, hogy a napóleoni uralkodók, ha itt-ott trónra jutnának , másként viselnék magukat, mint őseik a különböző európai trónokon, s nem fognának alkalmat adni az olyan (termé­szetesen alaptalan) mendemondákra, mint példa az, hogy valaki pezsgőben fürdik, s aztán a pezsgőt eladatja. Az említetthez hasonló rágal­mak teljesen alaptalanok voltak ugyan, de minthogy mégis hitelre találtak, legalább azt szabad következtetni, hogy a nép az illetők elbizottságáról sok mindent föltett. Most talán másként lenne a dolog, de úgy hiszszük, a sze­mélyiségek kérdése csak második sorban áll; elsőben egészen más okok teszik valószínűt­lenné a fentemlített terveknek kivihetőségét. Először is azoknak útját állja Ausztriának Felső-Olaszhonbani souverainitása. Felesleges lenne ismételnünk mindazon okokat, mik Ausz­triát e souverainitás fentartására nemcsak in­dítják, hanem a szó teljes értelmében kény­szerítik, de legalább egy körülményre le­gyen szabad figyelmeztetnünk, mely talán még nincs teljes mértékben méltányolva. Ausztria azon törekvéseinek, mik által Olaszhonbani befolyását növelni akarja, hátterében az adriai tenger feletti uralom megszilárdításának esz­méje áll; ezen uralom birtoka Ausztriára néz­ve életkérdés, — most inkább mint valaha. A történet mutatja, hogy míg Velencze önálló maritim hatalom valt, Istria semmi jelen­tőséggel nem birt s első Napóleon sassze­me oly élesen pillantott a helyzeten ke­resztül , hogy Ausztria hatalmát megtören­dő, mindenekelőtt az Adria partvidékeitől kezdé őt megfosztani (1809) Ha ennek már akkor is nagy fontossága vala, midőn Ausz­tria még át meg át földmivelő állam s az európai ipar versenye ellen tilalmi vámrendszer által oltalmazva volt, mennyivel fontosabb az Adria birtoka most, midőn Ausztria legalább félig kereskedő és iparűző állammá vált s igy minden áron nyitva kell magának tartania azon utat, mely a Fekete és Földközi tenger felé vezet. Már ez okból is kétségtelen, miszerint Ausz­tria olaszhoni birtokát a legvégsőig fogja vé­delmezni, ha az bárhonnan is megtámadtatnék. Második akadály lenne -- Anglia, mely egy ideig karöltve járhatna Francziaországgal, t. i. míg az a maga működését csak Felső- és Középolaszországra terjeszti ki; de tüstént más fordulatot venne a dolog, ha a két Sziczi­­liából napóleoni „secunda geniturát“ akarná­nak csinálni. „Ha a Vezúv francziául füstölög“ mondá egy jeles angol diplomata „akkor az Aetnának angolul kell füstölög­nie.“ Sziczilia — a nápolyi király kezében - nem veszély Angliára nézve, de veszély lenne a napóleonidák kezében, mert Gibraltar és Perim közt feküdvén, az angoloknak nem egy alkalmatlanságot okozhatna, míg „Trinacria“ az ang­lok kezében Málta birtokát remek mó­don kiegészítené. A második akadály tehát csak feltételesen az, t. i. csak akkor, ha Fran­­cziaország mind a két Szicziliát akarná ko­mám uram számára igénybe venni, — de a dolog talán elintézhető, ha az egyik, a tulaj­­donképeni Sziczilia a briteknek engedtetnék át. Az első akadály ellenben békés után el­­hárithatlan s minden alkudozást kizáró; — ezen meggyőződés az, mi bennünket minden­féle hivatalos és nemhivatalos megnyugtatások irányában tamáskodókká tesz s a jövőt ke­véssé derült színben tünteti elénk. Oroszország, valahányszor Törökhon ügyei­be avatkozott, mindig a kereszténység érdekeit tolta előtérbe; pedig csak tudni való, mit akar ő a Bosphorus partjain. — Franczia­­ország az olaszok ügyében mindig refor­mokat emleget, amott a vallást, itt a politi­kát használták takaróul a személyes érdekek palástolására. ... A véletlen lerántotta a fá­­tyolt Oroszország terveiről; maholnap talán a francziák is teljes meztelenségükben állan­­danak előttünk. — Az igazságügyminiszter Weisz Károly állam­ügyészi helyettest a gyulai megyetörvényszéknél, főál­­lamügyészi helyettessé, egyszersmind tanácstitkárrá a nagyváradi orsz. főtörvényszékhez kinevezte. — Az igazságügyminiszter Grosschmidt Gábor kisegítő előadót a szolnoki megyetörvényszéknél, ideigle­nes tanácstitkárrá a miskolczi megyetörvényszékhez ; to­vábbá M­i­c­h­e­l1­e­r József esztergomi járásbírósági toll­­nokot, és Janitsek József hivataltisztet a pesti orsz. törvényszéknél, ideiglenes törvényszéki segédekké a pest­budai közig­­erület vegyes szolgabiróhivatalai számára kinevezte. T Á R O Z A. A magyar nemzeti muzeum mint nemzeti intézet és tulajdon örökítése és a gróf Ráday-féle könyvtár megvétele érde­kében. A magyar nemzeti muzeum érdekében szólalok fel, azon intézet érdekében, melynek egyik főalapi­­tója gr. Széchenyi Ferencz, mely mint nemzeti intézet az osztrák nagy birodalomban létező hasonló intézetek között alapítására nézve legrégibb, félszá­zadnál tovább állván fel; azon nemzeti intézet mel­lett emelek szót tisztelve szeretett honfitársaimhoz, melynek épületét a nemzet költségén a dicső, az el­­felejthetetlen József nádor építtette, kinek emlé­kére azt mondja egykor a nemzet : Josepho Fatis sui seculi majori Hungáriáé Palatino In vivis ubique obvius, post mortem perennis Hungarorum amor. — Hazánk mostani helyeztetését tekintve, fó érde­künkben áll a tudományok, művészet, czélirányos gazdászat előmozdítása ; a tudományok öregbítésére és a nemzeti becsület fentartására nézve ezúttal alig van tárgy, mely annyira igénybe venné nemcsak a tudományosan mivelt közönség, sőt az egész nemzet figyelmét és pártolását, mint a magyar ne­m­z­e­t­i múzeum, mely a tudományok, művészet, történel­mi, régiségtani, természetiek valódi raktárának te­kintendő. Széchenyi, a dicső Széchenyi Ferencz, tisztel­ve szeretett Istvánunk atyja 1802-ik évben ala­pította meg a magyar nemzeti múzeumot, százezere­ket ér az, mit akkoron a haza oltárára tett le; — számos egyesek pártolók, még pedig lelkesen, de az egész nemzet mint nemzet örökítéséről nem gondos­kodott, — nemzeti alapítványt soha sem tett, — fel­virágzását korántsem a nemzetnek, de leginkább egyes adakozóknak köszönheti.­­ A négy falon kí­vül, melyekben gyűjteményei, még pedig most is még többnyire bútor és leginkább rendes szekrények nél­kül felállitvák, mitsem létesített. A pompás épület felépítésére szükséges pénzösszeg megajánlása is vajmi sok vajúdások között, és az egykori alsó táblá­nak legnagyobb compromissiójával jött létre. — Jól emlékezem, mert mint akkori nógrádi követ én in­dítványoztam a múzeum felépítésére 500.000 irtot, aggodalom nélkül hívtam fel a rendeket annak pár­tolására, előre tudván, hogy Nógrád felszólítására a megyéknek többsége válaszol, hogy annak idejében az indítványt követeik által pártolandják; mégis, midőn az indítványt megtettem, alig nyertem 16 sza­vazatot, és első nap indítványom csúfosan megbu­kott. Le valók verve,de a dicsőült József nádor, ki kegyes volt nekem condoleálni és engemet bátorí­tani, hogy legyen türelmem, le ne mondjak szándé­komról, ő mindent elkövetend, hogy a követek vilá­gosabb utasítást kapjanak . — ő is irand leveleket, és az illető megyéket arra igyekezend leírni, hogy az indítványhoz hozzá járuljanak. — Azonban még az nap a nemeslelkü, minden jót és szépet lelke­sen előmozdító Klauzál Gábor mint akkori­­ lelkes követe Csongrád megyének és Beöthy Ödön hasonló érzelmű követe Biharnak tanácskoz­­mányra hívták össze a követeket, melyen az lön ha­tározva, hogy én más­nap tegyem meg újra az indít­ványt , — és az szavazat nélkül felkiáltás által fo­­gadtatok el, mi, hála a nemzet becsületének, mégis tör­tént. — A dicső nádor igen örült, és a pompás épület a nemzet megbízása következtében fel is építtetett. Hogy az épület mennyibe került, az a nemzet előtt tudva nincsen. Míg a boldogult nádor élt, a múze­umot illető számadások az akkori helytartótanács számvevői hivatala által annak módja szerint elké­szítve az országgyűlés eleibe terjesztettek megvizs­gálás végett. Nógrád és Zala megye részéről azokra gyakran észrevételek létettek, melyek a dicsőült ná­dor rendelete következtében gyakran mégis oldottak, némelyekre nézve a kívánt felvilágosítás azonban el­maradt. — Régi időkben az egyes hazafiak által tett pénzbeli adakozások és azokból származott tő­kék tudva voltak, — most a múzeumnak activ és passiv állásáról bizonyos tudomásunk nincsen; — annyit mégis tudunk, hogy a múzeum felépítése után fennmaradt adósságokból nevezetes summák rovattak le azon összegből, melyet Ő Felsége a pótadóból kijelölni méltóztatott. — Annyit is tudunk, hogy a múzeumban levő termek classificál­­tatván és szállásokra reducáltatván, azokért a város azon részében, hol a muzeum áll, szokásban levő szállásbér mennyiségéhez képest, tetemes summa fi­zettetik s úgy esett értésünkre, hogy 5,500 pft. —■ Az sincs tudva, hogy az egyesek alapítványai meg­vannak-e? valamint az sem, hogy a fentebbi összeg honnan fizettetik, mert a tőkék kamatain kívül a mú­zeumnak más jövedelme nincsen. Nagy örömünkre vált, midőn érzésünkre esett, hogy az egyetem épületétől a házbérfizetés Ő Felsége által megszüntettetett, erősen hiszszük, hogy Ő Felsége, ha a múzeum pénzbeli mostoha állása értésére esik, valamint eddig más intézetek iránt, úgy a muzeum iránt is kegyelmét kiterjesztendi és ezen tetemes fi­zetéstől a múzeumot felmentendi. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. — Szives örömmel üdvözöljük s őszintén méltányoljuk azon buzgó törekvést, melyet román ajkú testvéreink nemzeti irodalmuk fölvirágoztatása s közmiveltségü­k emelése érdekében kifejtenek E törekvés egyik meglepő nyilatkozatául említhetjük föl Marienescu magyar­honi és erdélyi román népdal-gyűjteményének oly csín­nal kiállított első füzetét, hogy az mint ilyen bármely nemzet irodalmának díszére válnék. A megjelent füzet csupán balladákat tartalmaz, melyek román testvéreink múltja, benső élete s költői tehetségéről bűn tanuskod­nak. Ajánljuk a füzetet azok figyelmébe, kik a román nyelvet értik, annyival inkább, mivel előszavában a gyűjtő a vállalat tiszta jövedelmét a lippai szegény iskolás gyermekek számára szerzendő könyvekre aján­lotta föl.­­ Mint halljuk, a pesti kocsigyártók folyamodtak az iránt, hogy a kövezet-bérlők szíveskednének az úri­­utcza kövesedés mostani állapotában sokáig meghagyni, neh­gy az új kocsik megprób­lása végett a kocsigyártók a külvárosok legroszabb kövezetű utczáit legyenek kényte­lenek felkeresni. Most e czélra az úriutcza igen alkalmas, mert romlottabb kövezetű utcza alig van a külvárosokban is. Sőt attól félvén, hogy az utcza új kiköveztetéséig a ká­tyúk , gödrök ideiglenes betömetését, kijavítá­st rendel­hetnék el, miután a kocs gyártóknak a kocsipróbáknál ép e gödrökre van szükségök, állítólag úgy nyilatkoztak, hogy készek minden kerék vagy lólábtörést megtéríteni, t. i. ingyen kereket készíteni s a ló bocsárát megfizetni. E méltányos ajánlat, hisszük, figyelemre lesz méltatva s a kocsipróbák czéljából az uriutcza kövezete nem fog ki­javíttatni. — Szinyérváraljáról írják a „B­H.“nak: „Mikép halad népünk is általában önérdekeinek fölfogásában, szolgáljon annak bizonyságául a biztosítási ügy állása Az első magyar általános biztositó társulat ügynökségét Erczey Farkas ur, buzgó ü­gybarát viseli s erélyes mű­ködése s népünk fölvilágosodása oda vitték ez ügyet is, hogy itt, hol eddig a biztosítások jótékonyságát egyesek is alig ismerték, a lefolyt 1858. év ápr. 24-től az év végéig 64,241 pft értékig történt biztosítás, melynek nagyobb része öt évre köttetett ; kártól az isteni gondviselés any­­nyira megőrzötte a vidéket, hogy egy káresetért, t. i. egy háttért, melyet a villám sarkán megcsapott, kellett 10 pftogi kársegitést fizetni.“­­ A hevesmegyei gazdasági egyesület 1858 ik évre szóló évkönyve csinos kiállítással megjelent. Tartalma : Előszó Visontai Kovács Lászlótól. Az egyesület keletkezésének története, Kürthytől. A ki­állítási tárgyak jegyzéke, jegyzette Fehér Zsigmond. A kiállítási bizottság jelentése. A kiállítási nagy bíráló vá­lasztmány jegy­zőköny­ve. A szakosztályok jegyzőkönyve. A nov. 26 és dec. 10-kén tartott bizottmányi­ülések jegyzőkönyve. Az egyesület vagyonáról Darvas Lajos. Az egyesületi tagok névsora. Jegyzetek. — Az egyesület múlt évi bevétele volt 1393 frt 66­2 kr. Kiadása 1272 frt 88­/2 kr. A tagoknál künn van 718 frt 75 kr. A tagok száma 296. — Előttünk fekszik az 1857 ki népösszeirás eredmé­nye az ausztriai birodalomban. A polgári népesség szá­ma tett 37,339,012-1; e szám 1850—51 ben tett 35 milió 750,620 t. Ha az előbbi számhoz a katonaságot s a rendőrhadtestet hozzá­vesszük, a népesség száma 38 millióra emelkedhetik. E számba nem foglaltanak az idegenek 133,876 s a külföldön tartózkodó ausztriai alattvalók 114,888. Az, összeirott lakosok 8,184,843 lakófélre oszlanak s laknak 877 bel-, 970 kü­l-, 2436 me­zővárosban, 71,420 faluban s 5,720,640 házban. — A „T. L.“ útján értesülünk a felöl, hogy Kecske­­méten az 18­ 59— 60-ik tanévben a katholikusoknak is lesz főgymnasiumok. A két magyar hazában oly kedvelt és érdemdús kegyes tanitórend fogja a kecskeméti fő­gymnasiumot átvenni és kezelni. Kalocsán is­tán már két év múlva teljes főgymnasium lesz és pedig nagy Kunst József érsek alapítványa folytán. Ugya csak ott magyar i­­reáltanoda is fog alap­­tatni. Tolna megyének még csak algymnasiuma sincs. A városerdei Herminamé­zen egy iskolaház építését tervezik. — Kolozsvárit az 1840 ben alakult, de az utóbbi években elhanyagolt kollegiumi olvasóegylet Gyulai Pál által újra szerveztetvén, ismét az irodalom egyik ápolója lett. 100 nál több részvénye 30 van s nagy men­nyiségben hordatja a lapokat s az érdemesebb magyar könyveket.­­ A törökszentmiklósi agárverseny al­kalmával január 10-kén a Podmaniczky Frigyes b. által adott tiszteletdíjat és a társaságtól kitűzött 10 aranyat Halász Vincze ur „Gyöngyös“ nevű tarka sz agara Fejérmegyéből nyerte el Bige Károly „Normá“ ja s Tau­binger Béla „Szotyká“ ja ellenében. — A pozsonyi városi tanács egy 1 hó 14 kei hirdet­ményében jelenti, hogy miután a „Főherczeg Albrecht gyámolító intézet“ életbeléptetésének előmunkálatai már befejezvék, f. hó 20 kától kezdve, az önhibájokon kívül LEVELEZÉSEK. Belgrád , jan. 15. Egyik közelebbi levelemben érte­­sítem önt a hírről, miszerint a magas Porta beleegyezett Milosnak herczeggé tételébe, s hogy csak annak családja általi örökölhetési jogot vonakodik megadni. Ezen hír magán után érkezett, az ideiglenes kormánynak a Portá­tól nem volt semmi közvetlen értesítése. Azonban tegnap a belgrádi várparancsnok Ozmán pasa sürgönyöket vett Kons­antinápolyból oly utasításokkal, hogy jelentse a skupstinának, miszerint a Porta Milost megerősítette szerb herczegnek. Délután 4 órakor gyűlt össze a skupstina rendkívü­li ülésbe, s ekkor tudtul adatott neki a pasától vett hír. A skupstina ülése heves volt. Az öröm a miatt, hogy Milos elismertetett a Porta részéről szerb herczegnek, általános volt, s elhatározták, hogy a város három este egymás után kivilágíttassék, azonban e kedvező hírrel érkeztek más kedvetlen tudósítások is. A Porta ugyanis meghagyta Milos herczegnek, hogy addig is, míg Szerbiába érkezik , helyettest nevezzen ki, e tettével tehát megmutatta, hogy nem ismeri el a mostani ideigl­ kormány érvényességét. Ozmán pasa tegnap reggeli órákban magához hivatta a tanács elnökét Vucsicsot s Garasanin ideiglenes kormánytagot s belügyi mi­nisztert , és a skupstina elnökét Anasztaszijevics Misót. Ezeknek előterjeszté a Porta azon kivonatát, hogy Milos herczeg elérkeztéig helyettese neveztessék. A skupstina e kivánatot, mint olyat, mely a skupstina jogait sérti, s az ideiglenes kormány, valamint a skupstina irányában bizalmatlanságot fejez ki, némi indignatioval vette, s kü­lönösen szemrehányásokkal illette az elnököt, miért ment a pasához a skupstina tudta és előleges beleegyezése nél­kül, s különösen miért nem védelmezte erélyesen a skup­stina határozatait, az ideiglenes kormányt. A skupstina leghívebben ragaszkodik eddigi határozataihoz, s azt kí­vánja, hogy a Porta ne elegyedjék Szerbia beligazgatá­­sába. A skupstina attól tart, hogy azon esetben , ha a kormány Miloš herczeg elérkeztéig egy herczegi he­lyettesre bizatik , könnyen megtörténhetnek, hogy Milos herczeg idejövetelének némi akadályok vettethetnének út­jába, s hogy a helyettes olyas­valamit tehetne, a­mi a nép kivonataival nem volna összeegyeztethető, s azért a skupstina erélyesen fog ellenállani a Porta azon kivonatá­nak, hogy a mostani ideiglenes kormány helyett egy her­czegi helyettesre ruháztassék a főhatalom, s a tartomány kormányzata. Különben Szerbiában ismeretlen az ilyen hg-helyettesi méltóság, s eddig ilyféle állapotban, a mi­nőben Szerbia jelenleg van, a főhatalommal mindig há­rom férfi ruháztatott fel, ezek képezték a herczegi méltó­ság helye­tességét, (Mjesztozasztupnizsesztvo) s igy a mostani ideiglenes kormánynyal egyalaku hatalom­­ ugyanazon erejű hatóság volt. Úgy hiszem, azt is jelentem önnek, hogy a Porta vo­nakodik elismerni és megerősíteni Milosnak öröklési jo­gát.* * 1) A szkupetina ez alkalommal is erélyesen lépett fel eddigi határozatai, s az összes nép kívánatai mellett i­s értesíttetni kívánta a fényes Portát arról, hogy a szkup­­stina erősen ragaszkodik határozataihoz, s egyszersmind Milos herczeget is értesítette e tekintetbeni lépéseiről. Milos herczeg azonban azt üzené a szkupstinának, hogy csak békében maradjon, majd ha ő Szerbiában lesz, gon­dot fordítana rá, hogy a Porta az öröklési jogokat elis­merje, s e tekintetben is a nép óhajait teljesítse. A Porta értesítette Miloš herczeget, hogy egy pasát küld hozzá azon beráttal, mely őt a herczegi méltóság­ban megerősíti. A pasa mostanig (11 óra délelőtt) még nincs Bukarestben, mert különben Milos herczeg azt a szkupstinának s az ideiglenes kormánynak táviratilag tudtul adta volna. r. 1. *) E levél elején van erről szó. S­z e r­k. elszegényedett iparosok kamat nélküli kölcsönben része­sülhetnek. — Amerika a legrendkivülibb szerencsétlenségek szín­helye. De az, hogy vasúti vonat egy gőzhajóval ütközzék össze, ott is ép csak e napokban történt meg először. Trentonban egy vonat ép a csatorna partján levő pályán haladott, midőn a szél egy schooner orrát a mozdonyra hajtá. A lökés oly erős volt, hogy a mozdony a csator­nába dőlt, magával vonván egy málhakocsit. — Indiánéban (Amerikában), egy ismert bankárház 25,000 dollár erejéig kötvényeket bocsátott ki. E köt­vény, vagyis e magán bankjegyek alaptőkéje 10,000 disznó és 1200 szarvasmarha. Ez nem oly rendkívüli mint a trentoni összeütközés, mert a hitelnek máshol is alapja sokszor a marha. — Nemzeti színház. Jan. 20. „K­ata­l­i­n , a rab­ló v­e­z­é­r­n­ő“ ballet . felv. szerző Perrot, zenéjét P­u­g­­n­i. A közönség szép számmal jelent meg. Aranyvári E. k. a. tánczát ma is többszörösen megtapsolták. Magyar könyvészef. 13. Egyházi beszéd, midőn a cs. k. pesti m. egye­temnek uj fénybe öltözött temploma , eminentiája Sci­­tovszky János bibornok herczegprimás és esztergomi ér­sek által, a cs. k. Fensége Albrecht félig Magyarország főkormányzója jelenlétében, 1858-diki dec. 28-kán az isteni szolgálatnak újra megnyittatott, mondva Roder Alajos Esztergom főmegyei áldozár, egyetemi hitszónok és ny. r. hittanár által. Pest, 1859. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. N. 8-rét 24 lap.

Next