Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-22 / 2684. szám
PEST, JANUÁR 21. (FK) I. Napóleon első feladata mindig az volt : hódítani; a második : a meghódított trónra valamelyik rokonát ültetni. Unokaöcscsének —okkal-e vagy sem? még nem tudjuk — hasonló terveket tulajdonítanak, s Olaszhon irányábani rokonszenvét korántsem tartják oly ártatlannak és önzéstelennek, amilyennek ő elő akarja tüntetni. Egyenesen azt fogják rá, hogy Olaszország „térképének módosításán“ töprenkedik. Okot is adott ám az ilyen gyanúra! Valamint a bourbonok és orleánsok mindig Spanyolország felé fordíták szemeket, úgy III. Napóleon pillantata az olasz félszigeten függ; amazok lelke a pyrenaeusok, imeze az alpesek túlsó oldala felé repül, s ámbár a betöltendő trónok még nincsenek meg, vagy legalább nincsenek megürülve, de megvannak ám a kedves rokonok, kik szükség esetén e trónokra ültethetők. A két szicziliai királyságra nézve, Murat ivadéka „természetes“ trónkövetelő; kicsiny vagy nagy-e ennek pártja Nápolyban és Szicziliában ? azt nem tudjuk, de hogy pártja van, az bizonyos.Ki tudja, mennyire növekedhetnék még e párt, mihelyt győzelemre akár csak egy kis kilátása is van. Következik az egyházi birodalom! Ennek fővárosa tettleg már most is a francziák birtokában van, s nincs kilátás arra, hogy e megszállásnak egyhamar vége fogna szakadni. A napóleoni család hagyományai közé az is tartozik, hogy a pápai mitra birtoklására kell törekednie; nem tudjuk, várjon még most is érvényesnek tartja-e III. Napóleon ezen traditiót, de figyelemre méltó, hogy néhány év előtt, a fiatal Bonaparte Luczián az egyház szolgájává avattatott fel, s három év óta ő szentsége titkos kamarásai közt foglal helyet; talán már a bibornoki kalap is díszítené fejét, ha Ausztria befolyása ezt mindeddig nem gátolta volna. A dolog azonban nem oly sietős, hiszen IX. Pius világi hatalma úgyis már a minimumra van csökkentve, a többi „alkalmilag“ kivihető. A szardiniai király legújabban szintén a napóleoni atyafiak sorába lépett, vagy legalább e napokban lépni fog; az ő államát tán egy pár kisebb herczegséggel „kikerekítik“, vejének pedig, kinek élénk szellemét az algíri és gyarmati miniszterség még sem bírja eléggé foglalkoztatni, talán Eugen alkirályságának megújítását tűzték ki czélul. Miként olvasóink látják, Olaszhont igen szépen fel lehetne osztani a napóleonidák közt. A félsziget államainak nagyobb része úgy maradhatna, amint van, csak az uralkodó személyében történnék változás. Azt is meghiszszük, hogy a napóleoni uralkodók, ha itt-ott trónra jutnának , másként viselnék magukat, mint őseik a különböző európai trónokon, s nem fognának alkalmat adni az olyan (természetesen alaptalan) mendemondákra, mint példa az, hogy valaki pezsgőben fürdik, s aztán a pezsgőt eladatja. Az említetthez hasonló rágalmak teljesen alaptalanok voltak ugyan, de minthogy mégis hitelre találtak, legalább azt szabad következtetni, hogy a nép az illetők elbizottságáról sok mindent föltett. Most talán másként lenne a dolog, de úgy hiszszük, a személyiségek kérdése csak második sorban áll; elsőben egészen más okok teszik valószínűtlenné a fentemlített terveknek kivihetőségét. Először is azoknak útját állja Ausztriának Felső-Olaszhonbani souverainitása. Felesleges lenne ismételnünk mindazon okokat, mik Ausztriát e souverainitás fentartására nemcsak indítják, hanem a szó teljes értelmében kényszerítik, de legalább egy körülményre legyen szabad figyelmeztetnünk, mely talán még nincs teljes mértékben méltányolva. Ausztria azon törekvéseinek, mik által Olaszhonbani befolyását növelni akarja, hátterében az adriai tenger feletti uralom megszilárdításának eszméje áll; ezen uralom birtoka Ausztriára nézve életkérdés, — most inkább mint valaha. A történet mutatja, hogy míg Velencze önálló maritim hatalom valt, Istria semmi jelentőséggel nem birt s első Napóleon sasszeme oly élesen pillantott a helyzeten keresztül , hogy Ausztria hatalmát megtörendő, mindenekelőtt az Adria partvidékeitől kezdé őt megfosztani (1809) Ha ennek már akkor is nagy fontossága vala, midőn Ausztria még át meg át földmivelő állam s az európai ipar versenye ellen tilalmi vámrendszer által oltalmazva volt, mennyivel fontosabb az Adria birtoka most, midőn Ausztria legalább félig kereskedő és iparűző állammá vált s igy minden áron nyitva kell magának tartania azon utat, mely a Fekete és Földközi tenger felé vezet. Már ez okból is kétségtelen, miszerint Ausztria olaszhoni birtokát a legvégsőig fogja védelmezni, ha az bárhonnan is megtámadtatnék. Második akadály lenne -- Anglia, mely egy ideig karöltve járhatna Francziaországgal, t. i. míg az a maga működését csak Felső- és Középolaszországra terjeszti ki; de tüstént más fordulatot venne a dolog, ha a két Szicziliából napóleoni „secunda geniturát“ akarnának csinálni. „Ha a Vezúv francziául füstölög“ mondá egy jeles angol diplomata „akkor az Aetnának angolul kell füstölögnie.“ Sziczilia — a nápolyi király kezében - nem veszély Angliára nézve, de veszély lenne a napóleonidák kezében, mert Gibraltar és Perim közt feküdvén, az angoloknak nem egy alkalmatlanságot okozhatna, míg „Trinacria“ az anglok kezében Málta birtokát remek módon kiegészítené. A második akadály tehát csak feltételesen az, t. i. csak akkor, ha Francziaország mind a két Szicziliát akarná komám uram számára igénybe venni, — de a dolog talán elintézhető, ha az egyik, a tulajdonképeni Sziczilia a briteknek engedtetnék át. Az első akadály ellenben békés után elhárithatlan s minden alkudozást kizáró; — ezen meggyőződés az, mi bennünket mindenféle hivatalos és nemhivatalos megnyugtatások irányában tamáskodókká tesz s a jövőt kevéssé derült színben tünteti elénk. Oroszország, valahányszor Törökhon ügyeibe avatkozott, mindig a kereszténység érdekeit tolta előtérbe; pedig csak tudni való, mit akar ő a Bosphorus partjain. — Francziaország az olaszok ügyében mindig reformokat emleget, amott a vallást, itt a politikát használták takaróul a személyes érdekek palástolására. ... A véletlen lerántotta a fátyolt Oroszország terveiről; maholnap talán a francziák is teljes meztelenségükben állandanak előttünk. — Az igazságügyminiszter Weisz Károly államügyészi helyettest a gyulai megyetörvényszéknél, főállamügyészi helyettessé, egyszersmind tanácstitkárrá a nagyváradi orsz. főtörvényszékhez kinevezte. — Az igazságügyminiszter Grosschmidt Gábor kisegítő előadót a szolnoki megyetörvényszéknél, ideiglenes tanácstitkárrá a miskolczi megyetörvényszékhez ; továbbá Michel1er József esztergomi járásbírósági tollnokot, és Janitsek József hivataltisztet a pesti orsz. törvényszéknél, ideiglenes törvényszéki segédekké a pestbudai közigerület vegyes szolgabiróhivatalai számára kinevezte. T Á R O Z A. A magyar nemzeti muzeum mint nemzeti intézet és tulajdon örökítése és a gróf Ráday-féle könyvtár megvétele érdekében. A magyar nemzeti muzeum érdekében szólalok fel, azon intézet érdekében, melynek egyik főalapitója gr. Széchenyi Ferencz, mely mint nemzeti intézet az osztrák nagy birodalomban létező hasonló intézetek között alapítására nézve legrégibb, félszázadnál tovább állván fel; azon nemzeti intézet mellett emelek szót tisztelve szeretett honfitársaimhoz, melynek épületét a nemzet költségén a dicső, az elfelejthetetlen József nádor építtette, kinek emlékére azt mondja egykor a nemzet : Josepho Fatis sui seculi majori Hungáriáé Palatino In vivis ubique obvius, post mortem perennis Hungarorum amor. — Hazánk mostani helyeztetését tekintve, fó érdekünkben áll a tudományok, művészet, czélirányos gazdászat előmozdítása ; a tudományok öregbítésére és a nemzeti becsület fentartására nézve ezúttal alig van tárgy, mely annyira igénybe venné nemcsak a tudományosan mivelt közönség, sőt az egész nemzet figyelmét és pártolását, mint a magyar nemzeti múzeum, mely a tudományok, művészet, történelmi, régiségtani, természetiek valódi raktárának tekintendő. Széchenyi, a dicső Széchenyi Ferencz, tisztelve szeretett Istvánunk atyja 1802-ik évben alapította meg a magyar nemzeti múzeumot, százezereket ér az, mit akkoron a haza oltárára tett le; — számos egyesek pártolók, még pedig lelkesen, de az egész nemzet mint nemzet örökítéséről nem gondoskodott, — nemzeti alapítványt soha sem tett, — felvirágzását korántsem a nemzetnek, de leginkább egyes adakozóknak köszönheti. A négy falon kívül, melyekben gyűjteményei, még pedig most is még többnyire bútor és leginkább rendes szekrények nélkül felállitvák, mitsem létesített. A pompás épület felépítésére szükséges pénzösszeg megajánlása is vajmi sok vajúdások között, és az egykori alsó táblának legnagyobb compromissiójával jött létre. — Jól emlékezem, mert mint akkori nógrádi követ én indítványoztam a múzeum felépítésére 500.000 irtot, aggodalom nélkül hívtam fel a rendeket annak pártolására, előre tudván, hogy Nógrád felszólítására a megyéknek többsége válaszol, hogy annak idejében az indítványt követeik által pártolandják; mégis, midőn az indítványt megtettem, alig nyertem 16 szavazatot, és első nap indítványom csúfosan megbukott. Le valók verve,de a dicsőült József nádor, ki kegyes volt nekem condoleálni és engemet bátorítani, hogy legyen türelmem, le ne mondjak szándékomról, ő mindent elkövetend, hogy a követek világosabb utasítást kapjanak . — ő is irand leveleket, és az illető megyéket arra igyekezend leírni, hogy az indítványhoz hozzá járuljanak. — Azonban még az nap a nemeslelkü, minden jót és szépet lelkesen előmozdító Klauzál Gábor mint akkori lelkes követe Csongrád megyének és Beöthy Ödön hasonló érzelmű követe Biharnak tanácskozmányra hívták össze a követeket, melyen az lön határozva, hogy én másnap tegyem meg újra az indítványt , — és az szavazat nélkül felkiáltás által fogadtatok el, mi, hála a nemzet becsületének, mégis történt. — A dicső nádor igen örült, és a pompás épület a nemzet megbízása következtében fel is építtetett. Hogy az épület mennyibe került, az a nemzet előtt tudva nincsen. Míg a boldogult nádor élt, a múzeumot illető számadások az akkori helytartótanács számvevői hivatala által annak módja szerint elkészítve az országgyűlés eleibe terjesztettek megvizsgálás végett. Nógrád és Zala megye részéről azokra gyakran észrevételek létettek, melyek a dicsőült nádor rendelete következtében gyakran mégis oldottak, némelyekre nézve a kívánt felvilágosítás azonban elmaradt. — Régi időkben az egyes hazafiak által tett pénzbeli adakozások és azokból származott tőkék tudva voltak, — most a múzeumnak activ és passiv állásáról bizonyos tudomásunk nincsen; — annyit mégis tudunk, hogy a múzeum felépítése után fennmaradt adósságokból nevezetes summák rovattak le azon összegből, melyet Ő Felsége a pótadóból kijelölni méltóztatott. — Annyit is tudunk, hogy a múzeumban levő termek classificáltatván és szállásokra reducáltatván, azokért a város azon részében, hol a muzeum áll, szokásban levő szállásbér mennyiségéhez képest, tetemes summa fizettetik s úgy esett értésünkre, hogy 5,500 pft. —■ Az sincs tudva, hogy az egyesek alapítványai megvannak-e? valamint az sem, hogy a fentebbi összeg honnan fizettetik, mert a tőkék kamatain kívül a múzeumnak más jövedelme nincsen. Nagy örömünkre vált, midőn érzésünkre esett, hogy az egyetem épületétől a házbérfizetés Ő Felsége által megszüntettetett, erősen hiszszük, hogy Ő Felsége, ha a múzeum pénzbeli mostoha állása értésére esik, valamint eddig más intézetek iránt, úgy a muzeum iránt is kegyelmét kiterjesztendi és ezen tetemes fizetéstől a múzeumot felmentendi. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. — Szives örömmel üdvözöljük s őszintén méltányoljuk azon buzgó törekvést, melyet román ajkú testvéreink nemzeti irodalmuk fölvirágoztatása s közmiveltségük emelése érdekében kifejtenek E törekvés egyik meglepő nyilatkozatául említhetjük föl Marienescu magyarhoni és erdélyi román népdal-gyűjteményének oly csínnal kiállított első füzetét, hogy az mint ilyen bármely nemzet irodalmának díszére válnék. A megjelent füzet csupán balladákat tartalmaz, melyek román testvéreink múltja, benső élete s költői tehetségéről bűn tanuskodnak. Ajánljuk a füzetet azok figyelmébe, kik a román nyelvet értik, annyival inkább, mivel előszavában a gyűjtő a vállalat tiszta jövedelmét a lippai szegény iskolás gyermekek számára szerzendő könyvekre ajánlotta föl. Mint halljuk, a pesti kocsigyártók folyamodtak az iránt, hogy a kövezet-bérlők szíveskednének az úriutcza kövesedés mostani állapotában sokáig meghagyni, nehgy az új kocsik megpróblása végett a kocsigyártók a külvárosok legroszabb kövezetű utczáit legyenek kénytelenek felkeresni. Most e czélra az úriutcza igen alkalmas, mert romlottabb kövezetű utcza alig van a külvárosokban is. Sőt attól félvén, hogy az utcza új kiköveztetéséig a kátyúk , gödrök ideiglenes betömetését, kijavítást rendelhetnék el, miután a kocs gyártóknak a kocsipróbáknál ép e gödrökre van szükségök, állítólag úgy nyilatkoztak, hogy készek minden kerék vagy lólábtörést megtéríteni, t. i. ingyen kereket készíteni s a ló bocsárát megfizetni. E méltányos ajánlat, hisszük, figyelemre lesz méltatva s a kocsipróbák czéljából az uriutcza kövezete nem fog kijavíttatni. — Szinyérváraljáról írják a „BH.“nak: „Mikép halad népünk is általában önérdekeinek fölfogásában, szolgáljon annak bizonyságául a biztosítási ügy állása Az első magyar általános biztositó társulat ügynökségét Erczey Farkas ur, buzgó ügybarát viseli s erélyes működése s népünk fölvilágosodása oda vitték ez ügyet is, hogy itt, hol eddig a biztosítások jótékonyságát egyesek is alig ismerték, a lefolyt 1858. év ápr. 24-től az év végéig 64,241 pft értékig történt biztosítás, melynek nagyobb része öt évre köttetett ; kártól az isteni gondviselés anynyira megőrzötte a vidéket, hogy egy káresetért, t. i. egy háttért, melyet a villám sarkán megcsapott, kellett 10 pftogi kársegitést fizetni.“ A hevesmegyei gazdasági egyesület 1858 ik évre szóló évkönyve csinos kiállítással megjelent. Tartalma : Előszó Visontai Kovács Lászlótól. Az egyesület keletkezésének története, Kürthytől. A kiállítási tárgyak jegyzéke, jegyzette Fehér Zsigmond. A kiállítási bizottság jelentése. A kiállítási nagy bíráló választmány jegyzőkönyve. A szakosztályok jegyzőkönyve. A nov. 26 és dec. 10-kén tartott bizottmányiülések jegyzőkönyve. Az egyesület vagyonáról Darvas Lajos. Az egyesületi tagok névsora. Jegyzetek. — Az egyesület múlt évi bevétele volt 1393 frt 662 kr. Kiadása 1272 frt 88/2 kr. A tagoknál künn van 718 frt 75 kr. A tagok száma 296. — Előttünk fekszik az 1857 ki népösszeirás eredménye az ausztriai birodalomban. A polgári népesség száma tett 37,339,012-1; e szám 1850—51 ben tett 35 milió 750,620 t. Ha az előbbi számhoz a katonaságot s a rendőrhadtestet hozzávesszük, a népesség száma 38 millióra emelkedhetik. E számba nem foglaltanak az idegenek 133,876 s a külföldön tartózkodó ausztriai alattvalók 114,888. Az, összeirott lakosok 8,184,843 lakófélre oszlanak s laknak 877 bel-, 970 kül-, 2436 mezővárosban, 71,420 faluban s 5,720,640 házban. — A „T. L.“ útján értesülünk a felöl, hogy Kecskeméten az 18 59— 60-ik tanévben a katholikusoknak is lesz főgymnasiumok. A két magyar hazában oly kedvelt és érdemdús kegyes tanitórend fogja a kecskeméti főgymnasiumot átvenni és kezelni. Kalocsán istán már két év múlva teljes főgymnasium lesz és pedig nagy Kunst József érsek alapítványa folytán. Ugya csak ott magyar ireáltanoda is fog alaptatni. Tolna megyének még csak algymnasiuma sincs. A városerdei Herminamézen egy iskolaház építését tervezik. — Kolozsvárit az 1840 ben alakult, de az utóbbi években elhanyagolt kollegiumi olvasóegylet Gyulai Pál által újra szerveztetvén, ismét az irodalom egyik ápolója lett. 100 nál több részvénye 30 van s nagy mennyiségben hordatja a lapokat s az érdemesebb magyar könyveket. A törökszentmiklósi agárverseny alkalmával január 10-kén a Podmaniczky Frigyes b. által adott tiszteletdíjat és a társaságtól kitűzött 10 aranyat Halász Vincze ur „Gyöngyös“ nevű tarka sz agara Fejérmegyéből nyerte el Bige Károly „Normá“ ja s Taubinger Béla „Szotyká“ ja ellenében. — A pozsonyi városi tanács egy 1 hó 14 kei hirdetményében jelenti, hogy miután a „Főherczeg Albrecht gyámolító intézet“ életbeléptetésének előmunkálatai már befejezvék, f. hó 20 kától kezdve, az önhibájokon kívül LEVELEZÉSEK. Belgrád , jan. 15. Egyik közelebbi levelemben értesítem önt a hírről, miszerint a magas Porta beleegyezett Milosnak herczeggé tételébe, s hogy csak annak családja általi örökölhetési jogot vonakodik megadni. Ezen hír magán után érkezett, az ideiglenes kormánynak a Portától nem volt semmi közvetlen értesítése. Azonban tegnap a belgrádi várparancsnok Ozmán pasa sürgönyöket vett Konsantinápolyból oly utasításokkal, hogy jelentse a skupstinának, miszerint a Porta Milost megerősítette szerb herczegnek. Délután 4 órakor gyűlt össze a skupstina rendkívüli ülésbe, s ekkor tudtul adatott neki a pasától vett hír. A skupstina ülése heves volt. Az öröm a miatt, hogy Milos elismertetett a Porta részéről szerb herczegnek, általános volt, s elhatározták, hogy a város három este egymás után kivilágíttassék, azonban e kedvező hírrel érkeztek más kedvetlen tudósítások is. A Porta ugyanis meghagyta Milos herczegnek, hogy addig is, míg Szerbiába érkezik , helyettest nevezzen ki, e tettével tehát megmutatta, hogy nem ismeri el a mostani ideigl kormány érvényességét. Ozmán pasa tegnap reggeli órákban magához hivatta a tanács elnökét Vucsicsot s Garasanin ideiglenes kormánytagot s belügyi minisztert , és a skupstina elnökét Anasztaszijevics Misót. Ezeknek előterjeszté a Porta azon kivonatát, hogy Milos herczeg elérkeztéig helyettese neveztessék. A skupstina e kivánatot, mint olyat, mely a skupstina jogait sérti, s az ideiglenes kormány, valamint a skupstina irányában bizalmatlanságot fejez ki, némi indignatioval vette, s különösen szemrehányásokkal illette az elnököt, miért ment a pasához a skupstina tudta és előleges beleegyezése nélkül, s különösen miért nem védelmezte erélyesen a skupstina határozatait, az ideiglenes kormányt. A skupstina leghívebben ragaszkodik eddigi határozataihoz, s azt kívánja, hogy a Porta ne elegyedjék Szerbia beligazgatásába. A skupstina attól tart, hogy azon esetben , ha a kormány Miloš herczeg elérkeztéig egy herczegi helyettesre bizatik , könnyen megtörténhetnek, hogy Milos herczeg idejövetelének némi akadályok vettethetnének útjába, s hogy a helyettes olyasvalamit tehetne, ami a nép kivonataival nem volna összeegyeztethető, s azért a skupstina erélyesen fog ellenállani a Porta azon kivonatának, hogy a mostani ideiglenes kormány helyett egy herczegi helyettesre ruháztassék a főhatalom, s a tartomány kormányzata. Különben Szerbiában ismeretlen az ilyen hg-helyettesi méltóság, s eddig ilyféle állapotban, a minőben Szerbia jelenleg van, a főhatalommal mindig három férfi ruháztatott fel, ezek képezték a herczegi méltóság helyetességét, (Mjesztozasztupnizsesztvo) s igy a mostani ideiglenes kormánynyal egyalaku hatalom ugyanazon erejű hatóság volt. Úgy hiszem, azt is jelentem önnek, hogy a Porta vonakodik elismerni és megerősíteni Milosnak öröklési jogát.* * 1) A szkupetina ez alkalommal is erélyesen lépett fel eddigi határozatai, s az összes nép kívánatai mellett is értesíttetni kívánta a fényes Portát arról, hogy a szkupstina erősen ragaszkodik határozataihoz, s egyszersmind Milos herczeget is értesítette e tekintetbeni lépéseiről. Milos herczeg azonban azt üzené a szkupstinának, hogy csak békében maradjon, majd ha ő Szerbiában lesz, gondot fordítana rá, hogy a Porta az öröklési jogokat elismerje, s e tekintetben is a nép óhajait teljesítse. A Porta értesítette Miloš herczeget, hogy egy pasát küld hozzá azon beráttal, mely őt a herczegi méltóságban megerősíti. A pasa mostanig (11 óra délelőtt) még nincs Bukarestben, mert különben Milos herczeg azt a szkupstinának s az ideiglenes kormánynak táviratilag tudtul adta volna. r. 1. *) E levél elején van erről szó. Sz e rk. elszegényedett iparosok kamat nélküli kölcsönben részesülhetnek. — Amerika a legrendkivülibb szerencsétlenségek színhelye. De az, hogy vasúti vonat egy gőzhajóval ütközzék össze, ott is ép csak e napokban történt meg először. Trentonban egy vonat ép a csatorna partján levő pályán haladott, midőn a szél egy schooner orrát a mozdonyra hajtá. A lökés oly erős volt, hogy a mozdony a csatornába dőlt, magával vonván egy málhakocsit. — Indiánéban (Amerikában), egy ismert bankárház 25,000 dollár erejéig kötvényeket bocsátott ki. E kötvény, vagyis e magán bankjegyek alaptőkéje 10,000 disznó és 1200 szarvasmarha. Ez nem oly rendkívüli mint a trentoni összeütközés, mert a hitelnek máshol is alapja sokszor a marha. — Nemzeti színház. Jan. 20. „Katalin , a rabló vezérnő“ ballet . felv. szerző Perrot, zenéjét Pugni. A közönség szép számmal jelent meg. Aranyvári E. k. a. tánczát ma is többszörösen megtapsolták. Magyar könyvészef. 13. Egyházi beszéd, midőn a cs. k. pesti m. egyetemnek uj fénybe öltözött temploma , eminentiája Scitovszky János bibornok herczegprimás és esztergomi érsek által, a cs. k. Fensége Albrecht félig Magyarország főkormányzója jelenlétében, 1858-diki dec. 28-kán az isteni szolgálatnak újra megnyittatott, mondva Roder Alajos Esztergom főmegyei áldozár, egyetemi hitszónok és ny. r. hittanár által. Pest, 1859. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. N. 8-rét 24 lap.