Pesti Napló, 1859. február (10. évfolyam, 2692-2714. szám)
1859-02-26 / 2713. szám
PEST, FEBRUÁR 25. Cowley lord bécsi küldetésétől függ most azon irány, melyet az európai differentiákt megoldásai venni fognak. Az „Oester Corresp.“ említi, hogy a nemes lord a kiegyenlítés megkísértésére vállalkozott. Szeretné engedélyekre bírni Ausztriát, mind az olasz, mind pedig az aldunai ügyekben. Nem lehetetlen, hogy a bécsi kabinet az európai béke kedvéért kész leend áldozatokat hozni, de viszont, kétséget sem szenved, hogy egyfelől a franczia-piemonti követelésekkel, másfelől pedig a III. Napóleon és Ilik Sándor czár által pártolt aldunai mozgalmakkal szemben, minden áldozat, melyre Ausztria magát rábirathatná, csak igen korlátolt körű lehetne. Ez önként érthetővé válik, mihelyt analysáljuk a kérdéseket, melyek Cowley lord küldetésének tárgyai. A lord feladata, engedélyeket vívni ki az olasz ügyben. De mi tulajdonkép az olasz ügy? mik tárgyai a jelen helyzetben az olasz kérdésnek? Az olasz kérdés jelenti elsősorban a bécsi kötésnek átvizsgálását, amennyiben az a lombard-velenczei királyságra vonatkozik, jelenti Ausztriának a többi olasz államokkal kötött azon magánszerződései érvénytelenítését, melyek e nagyhatalmat följogosították a katonai megszállásokra; jelenti az osztrák őrizettel megrakott herczegségeknek kiürítését. Az olasz kérdés második sorban jelenti a pápai államból mind az osztrák, mind pedig a franczia haderők kivonulását, jelenti a pápai állam belszervezetének oly reformját, mely a közigazgatást és közkezelést egészen világi kezekbe tegye át. Az olasz kérdés harmadik sorban feltételezi a nápolyi királyság belkormányzatának gyökeres átalakítását. Ennyit jelent az olasz kérdés, ha azt a tuteria s nem a palais-royal szempontjából tekintjük, mert akkor még sokkal több horderővel bír. Ausztria az 1815-ki szerződések átvizsgálását megengedni nem fogja. Nemcsak a nagyhatalmaknak, de a tizenketted- vagy tizenhatod rét államoknak sem szokása : területük egy részéről kardcsapás nélkül lemondani. A megszálló csapatok visszavonását bizonyos feltételek mellett ígérheti Ausztria , de arra már alkalmasint nem fog ráállani, hogy a megszállási jog elve jöjjön vita alá, s azon magánszerződései érvényteleníttessenek, melyek szerint Észak-Olaszország különböző herczegségeiben őrizetet tarthat. Ha Ausztria e kötmények épségét nem szándékoznék a háború kockáztatásával is védni, akkor nem lépett volna a pármai kormánnyal épen most oly alkura, melynek erejénél fogva ezen herczegség minden várait a háború esetében őrizettel rakhatja meg. Mi az egyházi államot illeti: az idegen csapatok általi megszállás tényének elenyésztetése szintén képezhet oly kialkuvási pontot, mely áthághatlan nehézségekbe ütközni nemog, de az ő szentségének javaslandó reformokra nézve igen valószínű, hogy Ausztria nézete Francziaországétól lényegesen különbözik. Cowley lord tehát, ha Illik Napóleon részéről nagy engedékenységet nem tapasztalt, Bécsben kielégítő megoldáshoz aligha fog jutni. Majdnem annyi nehézséget kellene a nemes lordnak a Dunafejedelemségek kérdésében is legyőzni. " Miről a közelebbi számban fogunk szólani. KEMÉNY ZSIGMOND: Somogyból, febr. 22. T. szerkesztőség ! A színház ügyét folytonos éber figyelemmel kiséri közönségünk s váltig várja a felvilágosítást, illetőleg megnyugtatást a szárnyaló bal, hogy ne mondjam gonosz hírek iránt, melyet ön előbbi czikkemre megígérni szíves is volt, de amelyre mind ez ideig hasztalan vártunk. Valóban nem tudjuk megfogni, miként tarthatja a nemzeti színháznak tisztelt igagatósága, már csak ön érdekében is czélszerűnek a hallgatást! Mert ha már a közönségnek aggodalmát nem is méltatná figyelmére, saját jó neve fentartása igényli, hogy szétoszlassa azon mint mondámn gonosz híreket, melyek országszerte terjednek színházunk felől. E hírek igen szomorúak! szerintök nemzeti intézetünknek anyagi érdekei úgy kezeltetnek, hogy még ezen évben egy tetemes deficit elkerülhetlen ; művészi tekintetben pedig a cotteriák hatalma régtől túlemelkedett a tehetség, szorgalom és valódi érdemen, és a hazafiság oltára körül magánérdekek ragadják el a legdúsabb áldozatokat, hogy e részben nem palástolható hanyatlásnak indulnánk! Eszünk ágában sincsen ezen s reptükben kétségkívül mindinkább növekedő híreket tiszta valóknak elfogadni; mindamellett azonban ismételnünk kell a feletti csodálkozásunkat: miért nem emelkedik egy cáfoló, vagy útbaigazító szó sem e hírek ellenében ? miért nem szólal fel maga az igazgatóság, kinek minden viszonyok közt ezt tenni erkölcsi kötelessége volna, — igen is kötelessége, mert Ha Bécs, Pest és más városoknak tanácsai kötelességüknek ismerik évszakonkint számot adni az illető községeknek anyagi, sőt a mennyire lehet öszszes állapotáról; ha magántársaságok működésükről és ezeknek eredményéről pontosan számolnak év végével; ha maga a magas kormány sajtó által nyilvánítja az államháztartásának mibenlétét és hivatalos lapok hosszasabb értekezésekben fejtegetik azoknak tételeit: úgy megvallom, megvárhatja ezt a nemzet is színházának igazgatóságától, kinek vezényletére bízatott drága intézete s kinek kezelése alatt vannak tetemes alapítványai, — igenis megvárhatja, hogy ne csak akkor halljon valamit intézetének állapotáról, midőn több évi deficitek után segítségre szólittatik fel, hanem időnként is tudósittassék annak rendes menete és összes mibenléte felől! De tisztelt szerkesztő úr, ön sem váltotta be adott becses szavát! — ön szives volt ígérni, miként néhány nap múlva színházunk viszonyairól némi felvilágosító adatokkal fog a közönségnek szolgálni. Várva vártuk azokat, hiában ! — valószínűleg nem tehette ezt vagy legalább azt hitte, miként jobb e tárgy felett hallgatni még !*) Én ellenkező véleményben vagyok, — oly viszonyok közt, minek a színházéi, semmi sem lehet roszabb a hallgatásnál; mert míg egy őszinte szó a nem létező bajok feletti aggodalmakat szétoszlatja, vagy ha baj van, azt egész valóságában felfedezi, s ezen nyíltságánál fogva bizalmat gerjeszt, a bizalom pedig segíteni mindig kész, addig azoknak némasága, kiket illetne a szó, kiktől felvilágosítást várni jogosítva van a közönség, szabad szárnyra kelti a koholt s nagyított híreknek seregét, s ezek által bizalmatlanságot éleszt, mely ha egyszer gyökeret vert, hiában létetik felhívás a legjobb ügyért, a kiáltó szava el fog hangzani a pusztában ! De még más rész következése is van az illetők hallgatagságának, mert némaságuk tért s időt enged egyoldalú, tévesztett irányú, vagy épen káros hatású debattoknak! — Ilyeneknek pedig vajmi üdvös volna véget vetni egy döntő nyilatkozattal; nem használnak azok semmit, ártanak sokat ! Én legalább oly czikkeknek hasznát, minket a „Magyar Sajtó “-ban vagy négyet olvastunk — fel nem foghatom.Avvagy oly hatalmasak vagyunk e mi magyarok, erőben és számban oly hatalmasak, hogy felekezetekre szakadozva egymás nélkül sőt egymás ellen képesek lehetünk megoldani korunk nehéz s nagyszerű feladásait? — Illik e bármikor, idején van-e különösen ma, vádolni őseinket, gyalázni azoknak korát, kiknek eljárását oly nehezen ítélheti el az ifjabb kor, mert lehetetlen hogy tökéletesen foghassa fel azoknak viszonyait, nehézségeit, akadályait ? Nem elbizakodás-e azt, mit ők tettek, elkésettnek, elégtelennek nevezni,és az akkori törvényes és alkotmányos életet gúnyolni, kárhoztatni?— Mi, kiknek sóvár kivánataink, nemzeti kincseink, követeléseink a múltban alapulnak, a múltból fejlődtek, — mi kárhoztassuk-e a hajdankort, gúnyoljuk annak szervezetét? — Megfoghatatlan ! még ha igy véka is, kötelességünkben állana pótolni az ősök mulasztásait és nem vádolni őket, — javitni a szervezeten, nem pedig átkozni vagy csúfolni azt, melynek pajzsa alatt majd egy évezredet éltünk túl, s fejlődtünk úgy mint lehetett annyi vész, vihar és harcz között ! Valóban szerencsétlen tévedésnek, megfoghatatlan botlásnak tartom az ily irányt, anélkül, hogy indokait feszegetném , mert én keblemhez szeretnék szorulni minden magyart: osztály, rang és vélemény-különbség nélkül, — mert magyar, mert édes testvérem, kivel karöltve, s összevetett vállakkal kell és lehet csak lerónom legszentebb kötelességeimet! Ne bántsuk véreim egymást, nincsen ideje még csak az élesebb vitatkozásoknak is, örüljünk rajta, hogy a nemzeti színház alapja újból szép adományozásokkal növekedett, kezeljük ezt híven, takarékosan és óvatosan, nehogy újabb deficitek hiúsítsák meg reményeinket, s valamint a nemzet csak ősei példáján indult, midőn újabb áldozatokkal gyarapította az azoknak hazafiasága által teremtett alapot, úgy művészeink is emlékezzenek meg elhunyt erdődeikről, kik utat törtek a kétes ösvényen, küzdve százszoros nehéségekkel, s pályát nyitottak utódaiknak, melyen ma már biztos a haladás és nem is örömtelen! Ily szent érzelmektől meghatva,én ezúttal sem bocsátkozhatom a színházi ügyeknek és belső viszonyoknak taglalásába , mert ezt az illetőktől várja a közönség; csakis első kérésemet ismétlem, mégpedig nemcsak a szerkesztőség, de egyenesen a színházi igazgatóság irányában is, különösen a végett, hogy : 1-szer. Nyugtassa meg a közönséget az iránt, miként ezélszerű gazdálkodás és óvatos számítás mellett úgy fognak jövőre a nemzeti színháznak anyagi érdekei kezeltetni, hogy az jövőre minden deficittől mentve leszen. 2 szót. Cáfolja meg azon kósza híreket, melyek szerint a nemzeti színház körül oly kasztai szellem uralkodik , mely miatt jelesebb vidéki talentumok sem képesek a pesti nemzeti színpadra szerződhetni, — mig sokkal gyengébb tehetségek — mert épen az említett cotteriának védenczei — tüzetnek, sőt pártolva emeltetnek. Ilyenek a vidéken szárnyaló hirek , melyek — ha ellenükben szó sem emelkedik, méltó aggodalommal hatnak a közönségre, kétszeres boszankodást gerjesztve, midőn azt soha máskor, csak ha segélyére, pénzére van szükség, méltatják egypár kegyes szóra. A nemzet akarja, és azt újból tettleg bebizonyitá, igen is akarja fentartani színházi intézetét, mert annak jelentőségét kellően tudja méltánylani; de nem akarhatja, sőt nem nézheti egykedvűleg, hogy legtisztább szándéka áldozatai akár könnyelmű akár ügyetlen kezelés által fecsérlődjenek el, és azért kíván e részbeni megnyugtatást. S. P. *) Most is a maga részéről czélszerűnek tartja a szerkesztő a hallgatást. Szerk. TÁRCZA. Adatok a földbirtoki hitel kérdéséhez. Anyagi kérdéseink közt alig van jelenleg fontosabb, a közfigyelmet inkább elfoglaló kérdés, mint a földbirtoki hitel kérdése. A Magyar Gazdasági Eyesület, mint tudva van, emlékiratban fejté ki közelebb e tárgyban véleményét. Ily körülmények közt nemcsak érdekes, de egyszersmind korszerű minden ide vonatkozó adat közlése. Ily adatokat közöl a „Budapesti Szemle“ legújabb füzete. Tudjuk ugyanis, hogy a múlt 1858. év végével hatóságilag összeirattak a betáblázási és telekkönyvekből mindazon tartozások, melyek jelzálogilag be vannak jegyezve az összes birodalomban. Ez összeírás eredményét közli a Szemle részletes táblázatban, oly módon egybeállítva, hogy könnyebb legyen az egybevetés s minél inkább szembetűnjenek a kimutatásból vont következtetések. Mindenekelőtt mutatja az érintett táblázat, mily nagy hitelezési alapot nyújtott eddig is a birodalomban a földbirtok s mily nagy hitelre volt szüksége. A birodalom 10,636 osztr. □ mértföldnyi területén 1835 millió pfonint jelzálogteher nyugszik, és egy négyszeg mildre egyre másra 175 ezer forint jut, egy kát, holdra pedig 170 A pengőéut. Kitűnik továbbá ezen táblázatból, hogy azon országokban, ahol nagyobb a népesedés, költségesebb a művelés, nagy beruházások, nagy forgó tökék kívántainak, a föld értéke és aránylag terheltetése is nagyobb, világos bizonyságául annak, hogy csak ott emelkedhetik a belterjes — intensív -- gazdálkodás, hol a birtoknak nagy tökék állanak rendelkezésére. Kihagyván a millión aluli őszi eteket, a koronaországok terhe ily viszonyban fog állani egymáshoz . Egybehasonlítva a magyar koronához tartozó országokkal a többieket, nem földértékileg, de területileg: az olasz tartományokban 21-szerte, a német szövetséges országokban 15 szerte, a lengyel tartományokban 32-szerte nagyobb teher fekszik az ingatlanokon , mint a magyar koronához tartozó országokban. Még nagyobb lesz a különbség, ha az egyes legterheltebb koronaországokat vesszük hasonlatba. Ez egybevetésből ugyanis kitűnik, hogy a magyar koronához tartozó országok, ha értékek egyremásra sokkal alantabb állás — értékaránylag is kevésbbé vannak bejegyzett adósságokkal terhelve, mint a birodalom többi országai. Mert ki hinné el, hogy középszámítás szerint Olaszországban 21-szer, a német szövtartományokban 15 szer, s Gallicziában negyedfélszer annyit ér egy kataszr hold föld, mint a magyar koronához tartozó országokban ? Igaz ugyan, hogy ez utóbbi országokban sok terhek nincsenek betáblázva, ily terhek különösen a nagyszámú uzsorás váltó terhek, s a telekkönyvek sincsenek még rendezve, ennélfogva az ország terhei nem tűnnek ki oly világosan, mint másutt. De más országokban is vannak be nem táblázott terhek, a betáblázottak pedig sokkal aránytalanabbul terhelik a földbirtokot, miután a földbirtok nagy része hitbizományokból, majorátusokból áll, melyek betáblázást vagy épen nem, vagy csak a javítási értékig engednek meg. Ezekből világos, hogy : A földbirtoki hitelnek, megszűnvén az ősiségi birtokviszonyok, és elkészülvén a telekkönyvek, a magyar koronához tartozó országokban nyílik a legszélesebb tér, mert értékaránylag is legkevésbbé van terhelve. — Mert épen a földbirtoki hitel által nyújtandó tőkék, — melyek hasznos beruházásokra legszélesebb tért engednek — még tetemes jövedelmet, értékemelést s ennélfogva mindig növekedő hitelezési alapot nyújtanak. Kitetszik továbbá, hogy a magyar koronához tartozó országok földbirtoki hitelszükségén czélszerű intézkedések, különösen jól rendezett földbirtoki hitelintézetek által segíteni, inkább szükség, mint a többi koronaországokban. Másutt ugyanis az eddigi nagyobb terheltetés bizonysága szerint megvoltak a tőkék, melyek a földbirtoki hitel rendelkezésére állottak, holott hazánkban hiányzottak és most még inkább hiányzanak. Az is kétségtelen, hogy ha csak közelítőleg értékaránylag óhajtják is rendelkezésére bocsátni a magyar koronához tartozó országoknak azon tőkéket, melyek más korú országoknak — földértékaránylag — rendelkezésekre állottak , arra nagyon is elégtelenek az eddigi intézkedések, melyek a bécsi bank hypothecalis osztályainak korlátolt, drága és ezélszerűtlen működésében öszpontosulnak. Kétségtelenné teszik ezek fölött az idézett adatok, hogy a birodalom nagy kiterjedésénél, s a dolog természeténél fogva, egy központosított földbirtoki hitelintézet — bármely széles alapokra legyen is az fektetve — a földbirtoki hitel igényeinek soha sem lesz képes megfelelni. Kitűnik végre különösen a betáblázott öszvegek nagyszerű mennyiségéből, hogy a birodalom minden országaiban bizalommal kerestek elhelyezést a tőkék a földbirtokra; kitűnik, hogy habár az állam és iparvállalatok nagyobb kamatokat fizetnek itt is, mint mindenütt, a jó hypothekát keresték a vidéki tőkepénzek,a kétségtelen jeléül annak, mily széles tér nyílnék a birodalomban a vidéki földbirtoki hitelintézetek fölállítására. Világos jele, hogy ok nélküli félelem attól tartani, hogy a földbirtoki hitelintézetek záloglevelei,ha kellő óvatossággal és józanul emelkedve adatnak ki, nagyrészt a közel vidék tőkéit hozzák össze ezen üdvös czélra, azok biztos elhelyezéséül szolgálván, amint ezt nemcsak Németországon, de Gallicziában is szemlélni lehet. Mi a jelzálogi kölcsönök kamatlábát illeti, e részben is érdekes tanulságot nyújt táblázatunk. A birodalom többi országaiban már régóta 5 perre van a betáblázási kamatláb határozva, a magyar koronához tartozó országokban pedig ez csak a jelen évtizedben történt. Midőn az összes birodalomban 84 millió 6%-res teher van betáblázva, s 5 és ezen aluli kamatozás mellett 1751 milliót találunk följegyezve, akkor a magyar koronához tartozó országokban felét teszi a 6%-tes, másik felét az ezen aluli betáblázások észlete, t. i. 61 millió 6%-tes s 60 millió azon aluli ellenében. Ha a többi tartományokat összeveszszük , 23 millió 6% áll 1615 millió azon aluli ellenében. Nem akarván ezúttal arról bővebben szólani, czélszerű és tanácsos lenne-e a betáblázási kamatlábat a jelen viszonyok közt emelni , azzal fejezem be rövid értekezésemet, hogy már maga azon körülmény, hogy az összes monarchiában található több mint 1700 millió ingatlanra betáblázott — teher létezhet 5% és azon aluli kamatozás mellett — akkor, midőn minden állam- és iparpapír 6—7% közt jövedelmez, legvilágosabb és tagadhatlan bizonysága azon fentebbi állításunknak, hogy a földbirtoki hitel legbiztosabbnak tekintetik, s a meglévő tőkék nagy része mindenkor önként ezen módú elhelyezést keresi; s hogy a monarchiában ezélszerű földbirtoki hitelintézetek által, a földmivelés felvirágzására széles és nagy tér nyithatik. á § a 2 . "5 -3 °s S ® -3 -g =ä®a pá »5 ^ -£2^53 Ország neve 'S« SS’ s-gr H's 3« □•£ US'S, ________________g ^ 1. A német szöv. országokban. 1211 3470 350,000 35 ft 2. Az olasz tarto- I mányokban. 111 1353 81,000 8 ft 6 kr 3. A lengyel tartományokban. 392 790 496,000 49 ft 36 kr I 4. A magyar koronához tartozó országokb. 120 5017 23,000 2 ft 18 kr is KÜLÖNFÉLÉK. — Öcs. k. Fensége főkormányzó ur f. hó 24 -én este ismét Bécsbe utazott. — Megjelent a „Budapesti Szemle“ XV-ik füzete következő tartalommal: I. Goethe: Élet- és jellemrajz. I (Leves nyomán) Szász Károly: A legnagyobb német költőnek oly életirata és jellemzése, minő még eddig nem volt irodalmunkban ; s e mellett a mily tanulságos, oly kellemes, mulattató olvasmány. — II. Erdély irodalomtörténete, különös tekintettel történeti irodalmára. (Az ötödik fejezet vége.) Szilágyi Sándortól. E nagy terjedelmű monographia most bevégzett ötödik fejezetét különösen érdekessé teszik a legnevezetesb erdélyi emlékiratok íróinak (mint Kemény János, Szalárdi, Bethlen János, Cserei, Apor stb.) ismertetése. — III. Guizot, mint államphilosoph. Második czikk: Kecskeméthy Auréltól. Egyaránt tartalmas és tanulságos publicistai tanulmány. Az előbbeni czikk az európai polgárisodás főbb történeti mozzanatait emelte ki; a jelen czikkely a képviseleti rendszer történeteit ismerteti főbb vonásokban.— IV. Egy pillantás a külföld tudományos mozgalmaira. Hunfalvy Jánostól. Leginkább a tapasztalati tudományok körébe tartozó újabb mozgalmakat tünteti fel, leginkább a brit társulat és angol királyi földirati társaság elnökeinek két közelebbi évi jelentései nyomán. S miután fölmutatta, mint igyekszik minden nemzet minél nagyobb részt venni a közös szellemi munkában, s magát az emberi szellemre nézve mintegy nélkülözhetlenné tenni: hazai tudományos viszonyainkra vet értekező egy futó pillantást, úgy látszik, úgymond, mi is érezzük, hogy jövendőnket, anyagi érdekeink rendezése mellett, csak a szellemi munkálkodás biztosíthatja, hogy csak szellemileg erős nemzetet nem dönthet sirba anyagi erő. Azonban irodalmunk hiányait is kijelöli értekező, s a teendők közt legfőbbnek mondja tudományos központok teremtését, s a mennyiben ilyenek vannak, azoknak anyagi eszközökkel ellátását. I V. Következik Lónyay Menyhérttől: Adatok a földbirtoki hitel kérdéséhez. Valóban becses statistikai adatok : az összes birodalomban betáblázott adósságok kimutatása. Kiáltólag mutatják e számok, mint jeles nemzetgazdánk megmutatja, hogy a földbirtoki hitelnek a birodalom egy részében sem nyílik czélzert a földbirtoki hitelintézet mellett oly széles tér, mint Magyarországon. Közelebb visszatér lapunk ez igen tartalmas kis Czikkelyre. VI. Nem kevésbbé tartalmas H P. (Hunfavy Pál) czikkelye, melyben Czoernig nagy munkájának második és harmadik kötete nyomán Magyarország ethnographiáját állítja egybe főbb vonásokban, megigazítva egyben másban az ismertetett munkát. Különösen érdekesek, a miket H. P. ura hunok, avarok és magyarok nemzetiségéről ir. E részben ő szólhat legalaposabban, az ide vonatkozó segédtudományok ismereténél fogva. —■ VII. Továbbá Kautz Gyula a „nemzetgazdasági irodalom újabb mozzanatait“ ismerteti. Ezúttal az angol irodalom főbb termékét mutatja föl a közelebbi évekről. Valódi szemlei czikk, a lényeget mindenütt kiemelő főbb vonásokban, sokat mond el röviden, a szakember biztosságával.— VIII. A „Magyar tudományos akadémia“ czim alatt e füzetben rovatot nyit a Szemle szerkesztője a mivelt közönséget is érdeklő akadémiai tárgyalások kivonatos ismertetésének Különös tekintettel lesz szerkesztő (ki lapunk akadémiai tudósításait is írja) azon tárgyalásokra, melyek— általános tudományos becs mellett, — hazai érdekkel is bírnak. Jelenleg gróf Dessewffy Emil elnöki beszédét közli, mintegy bevezetésül. — IX. Végül, hogy a változatosság annál nagyobb legyen, virágokat nyújt olvasóinak a Budapesti Szemle jeles műfordításokban, a külföld szépirodalmából. Ilyenek :Isten és a baj a dér (Goethe után), Szász K.tól, és „Oiáf lovag“ (Heine után) Pap Endrétől. Ez utóbbi Pap Endre munkái közt nem jelenhetett volt meg. A legsikerültebb műfordítások egyike. Goethe hindu legendája egyike a nagy költő legművésziebb alakú költeményeinek Szász Károly sok szerencsével küzdött meg az eredetinek nehézségeivel. — Irodalmunkat megint egy csapás érte! Benedek József, kinek szépen és alaposan irt természettudományi czikkeit a Család könyvében és Budapesti Szemlében mindnyájan élvezettel és tanul Magyar könyvészel. 55. Budapesti szemle. Szerkeszti és kiadja Csengery Antal. Pest, 1859. Nyomatott Herz Jánosnál. II. 8 rét. XV-dik füzet. 138 lap és egy melléklet. Előfizetés tiz füzetre tiz pírt.