Pesti Napló, 1859. március (10. évfolyam, 2715-2740. szám)

1859-03-01 / 2715. szám

rökfü­rdő forrása a sós mészvizekhez (a h­alikother­­inákhoz) tartoznak, melyek közt a józsefhegyéri for­rás átmenetet képez a jódvasvizekbe. Az alkatrészek mennyiségére nézve, különösen a törökfürdő forrása oly szegény, vagy más szóval oly tiszta egy víz, hogy azt már a közönyös meleg forrásokhoz számít­hatjuk, hova, mint tudva van, Gastein, Pfeifers sat. is tartozik. A többi forrása e területnek mind kénsavas, de annyira higított állapotban, hogy sajátságuk tisztán, csak nagymennyiségű víztömegnél tűnik ki. Meghatároztatott a víznek azon mennyisége is, mely a Lukácsfürdő forrásaiból 24 óra alatt foly el, és összehasonlítva a szomszéd Császárfürdőével az eredmény az, hogy a Lukácsfürdő közel négyszer oly gazdag, mint a Császárfürdő. Szabó J. első titkár kiemelte Molnár előadásának geológiai s ásványtani oldalát, nevezetesen a barytra nézve, melyet vegyészünk a tuffban talált, úgy szin­tén a bórsavat illetőleg, mely tisztán hirdeti, hogy meleg forrásaink a vulkáni tűzhely mélységéig hat­nak le, s ott megmelegedvén viznyugtani nyomás ál­tal kényszerítve buggyannak fel. Hasonló körülmé­nyekre utal a gáznemek természete. Ezek az elem­zés kimutatása szerint elenyt sohasem tartalmaznak, az mint szénsav jő a felületre légény társaságában, tehát élegülésre használódott fel épen úgy, mint ez az égéshelyeken vagy a lélegzésnél történni szokott. Az élegítendő test azon végmaradványa a szerves vegyeknek, melyek jelenlétét melegforrásainkban Molnár úr kimutatta, s mint önálló vegyet t­h­e­r­o­­t­e­i­n­nek nevezett el. Ezt a meleg víz útjában mossa ki azon réteges kőzetekből (tengeri lerakodmányok­­ból), melyekkel találkozik. Végül figyelmetessé teszi előadó a társulatot azon körülményre, hogy noha oly csekély a meleg forrá­sok szilárd alkatrészének mennyisége, hogy e tekin­tetben bármely kút vize Pestnek gazdagabbnak mond­ható, mindazonáltal a Molnár úr által kiszámított mennyisége azon ásványoknak, melyeket a viz a he­gyeinkből egy év alatt kihord, untig elegendő kima­­gyarázására azon üregek képződésének, melyek kü­lönösen a Józsefhegyben s közvetlen szomszédságá­ban találtatnak. — Dr. Kovács István ur először lépett fel a tár­sulat előtt, s a szép tárgy jeles kidolgozása s jó elő­adása általános tetszést és örvendezést vont maga után. Tárgya volt : ujabbkori nézetek a szem alkal­mazkodási tehetségéről. Miután bírálatát adá a jég­lencse domborodására s annak helyzetváltoztatására épített elméleteknek, áttért azon nézetre, melynél fogva a szem alkalmazkodása a szemteke idomvál­toztatásán alapszik, a­mennyiben az egyenes és fer­de szemizmok e működés alatt nyomást gyakorolva a szemtekére azt a láztengely irányában meghosz­­szabbítják, hogy így a szem öszves sugártörő ké­születének a tárgyak távolságához mért gyúpontja folytonosan az idegréczén maradjon. Ezen elméletet, mely azonban már a híres Kepler agyában megvillant, részint a tapasztalat szentesí­tette tények, részint kórtani észleletekkel, mint erős­ségekkel támogató, mint szintén mnegemlítő, hogy az öszvehasonlító boncztani vizsgálatok is hatalmasan szóllalnak fel e nézet mellett ; azon tény pedig, hogy a jéglencse kivétele után is lehet alkalmazkodási te­hetség, minden más elmélet lehetőségét kizárja. Közli Szabó titkár. LEVELEZÉSEK. Kalocsa, febr. 17. Megígértük, miszerint a több la­pokban érintve volt s múlt év utolsó napjaiban elkö­vetett uszódi rablás fölött tartandó rögtönbirósági tárgyalást közölni fogjuk. — Ezen tárgyalás folyó * KÜLÖNFÉLÉK. — A „W. Zig“ budai levelezője jelenti, hogy a pest­városi szisház- és redontépület valahára ki fog építtetni s a szép dunasort nem ékteleníti el a nagy rom. A „Pesti Napló“ olvasói emlékezni fognak arra, hogy évek előtt lapunk sürgeté az oly társulat alakulását, mely részvé­nyek útján e nagy épületet kiépítvén, abban bizonyos év­kör letelte után a város részére biztos és tetemes jöve­delmet alapítana. Azon időben többrendű tanácskozás is történt, egy minden biztosítékot nyújtó társaság szándé­kozván a leglegálisabb feltételek mellett a redoutépület kiépíttetését elvállalni. De az ajánlat el nem fogadtatott, mert a községtanácsban azon szándék jutott érvényre, hogy ez épületet s abban a német színházat a város építse ki. Akkor még többen méltányosnak látták azt, hogy a fővárosnak magyar birtokosai a német színház fentartásához járuljanak. A város, mely csak imént vette át a fenálló német színházat, jelen pénzviszonyai között nem vállalkozhatik e nagy épület újra felépíttetésére s méltányosan nem követelhetni azt, hogy abban állandó teher mint színház építessék. A budai tudósító szerint tehát egy társulat alakult, mely az egész épületet átve­­szi s annak helyén nagyszerű redout-termékét és egy nagy kiterjedésű fényes bazárt fog építtetni. A bér­­lakóknak már felmondatott. Óhajtjuk, hogy a budai le­velező e tudósítása valósuljon mentül elébb. A redout­épület leégése óta a főváros évenként érzi azon calami­­tást, hogy köztermei nincsenek, hogy a magán­bérlők zsarolásának van kitéve. — Mint halljuk, a nemzeti színház ügyeit kormányzó bizottmány részéről nem­sokára felvilágosító nyilatkozat fog megjelenni, mely a közönséget a színház jelen viszo­nyaival kellőleg megismertetendi. Addig is a közönség­nek tartozunk azzal, hogy azon pontra nézve, mely je­lenleg a kedélyeket nyugtalanítja, hiteles értesülés alap­ján felvilágosítást nyújtsunk. Egressy és Szigeti urak el­távozását értjük. E két jeles színészünk mindegyike azon díjon kisül, mely őket mint rendezőket külön illető, ed­dig rendes fizetésül 1600 pártot kapott. E díj a jövő szín­házi évre mindegyiknél 600 párttal emeltetett fel. Azon­ban Egressi és Szigeti urak 2500 pártot kívántak. Ez igényt a színház jelen körülményei közt a bizottmány nem teljesítheti, annyival inkább nem, mert a dráma budgetje ifjabb erők szerződtetése által úgyis emeltetik, a a bizottmány a 600 párttal való díjemelést főleg Eg­­ressy úrra nézve teljesen méltányosnak tarthatja, ki félév elöji nyugdíjaztatásáért folyamodott. Ez okból kell most megválnunk két jeles színészünktől. „De veteránainknak, mond Bulyovszky Gy. az Aradi Híradóban, legkevésbbé illik most ide hagyni a színügyet, miután van olyan is, a­ki hermetb­e h­ozta az ifjabb erők előtt a fejlődhetés út­ját, sőt előmozdító volt távozásukban, és most, miután sem előttük, sem utánuk senki (?), idehagyják ezt az ügyet, melynek önzésük is sokat ártott.“ — Latkócziné a­ nyugdíjba lép s helyére Priell Kor­nélia van szerződtetve. A „V. U“-ban olvassuk , hogy Bulyovszkiné P''zony ismét tagjává lesz a nemzeti szín­háznak. — Szigeti a múlt napokban N­y­i­t­r­á­n vendég­szerepeit s a derék közönség által ezüst billikommal tisz­­teltetett meg. — A nemzeti szinház nyugdíj-intézete alapjára „V­ö­rösmarty-Lendvai emlék“ czimmel 104 pert küldetett Szathmárból az 1858. évi Kölcsey ünnepen résztvett néhány irodalom- és művészet-barát által. — A pesti fűrész- és gyalumalom igazgatósága érintke­zésbe tevén magát a hazai gazdatekintélyekkel, több na­pig tartó tanácskozmány nyomán cselédlak , juhakot, ököristálló és félszerterveket készíttetett a magyarhoni viszonyokhoz alkalmazkodva, még­pedig következő okok­ból: 1. hogy a gazdasági tekintélyek tapasztalata lehető legtakarékosabb és megközelíthetőleg leghasznosabb épü­letterveket állapítson meg mindazok számára, kik alkal­mas tervet nagy költség vagy alkalmatlanság nélkül nem szerezhetnek; 2) hogy e megállapított tervek szerint a gyár kész épületet is tarthasson előre, hogy a közönség hosszú idővesztegetés nélkül mindjárt a legjobbat is készen talál­ja. A gyár nem csak saját, hanem bármely idegen tervet is elfogad s a kívánat és megrendelés szerint vállalja el a munkát. Ezeken kívül a gyár igazgatósága még arra is vállalko­zik, hogy a kívánat és az illetőknek körülményei szerint tervet is csináltat, mely terv azon esetben, ha a gyár a kivitellel megbizatik, ingyen készíttetik el. Továbbá a gyár az épületekhez szükséges ácsmunkán kívül átvállal mindennemű asztalos­munkát, mit szintén maga készít, valamint összeköttetései akként vannak rendezve, hogy a szükséges kovács és lakatos­­munkát is szolgáltatja. Ezt annál czélszerűbben esz­közölheti a gyár, minthogy legjobb mesterek a mű­veiket édesörömest juttatják a gyárnak, nagy üzlete miatt, így a közönség épületállítások ügyében nem kénytelen különféle emberekkel foglalkozni, mintho­gy a gyárnak művezetője az épülethez szükséges iparos munkákat már kezdetben a legszebb öszhangzatban szerkeszti egybe, s a kéznél levő előtérben az illetők választásának is tág tért nyújt. Elképzelhető , hogy mennyi előny a közönségre, hogy a gyár pontos, lel­kiismeretes és szigorú becsületességgel őrködő kezelése által anyag jóságban, valamint gyorsaságban a szokásos késedelem és rész­munkától megmenti. Végre a gyár­ban készített épületanyagok és egyéb, a szerkezetben szükséges különféle mesteremberi munkákat saját fel­ügyelője által állíttatja össze, s ezért az illető ügyelőnek utazási és napi diján kivül egyéb jutalmazás nem jár. — A pesti fűrész és g y­a­­­u m a r­o­m-társa­­ságnak febr. 24 -én tartott évi közgyűlésében elnökké Ürményi József; másodelnökké gr. Károlyi István; választmányi tagokká : gr. Apponyi György, Deák Ig­­nácz, Fehr Vilmos, Ferro Domonkos, Giczey Sámuel, Hajós József, Karlovszky Zsigmond, gr. Károlyi György, Kochmeister Frigyes, Meszlényi Lajos, Popper Lipót, Radakovich József , Riedle Miksa , Sárváry Antal , Sza­bó Imre, Száky Zsigmond és Teesdale Vilmos; üz­letvezetővé Preisz József s felügyelővé Fehr Vilmos ur választatott meg. — Molnár színigazgató ur, ki Pécsett a közönség meg­elégedésére működik , ki előttünk nagy hálával emléke­­zék a lelkes pécsiek ügyszeretetéről, Miskolczra utazott, hogy az ottani színházat a jövő télre kibérelje. — Szeberényi Lajos makói ág. h. ev. lelkésztől egy kis figyelmeztetés jelent meg „Protestáns el­lenőr“ czimmel, mely szól a „prot. egyh. és isk. lap­nak“ és „lapra.“ Ára 12 kr a. é. E kis munka tiszta jö­vedelme a makói ág. ev. egyház építési pénztáráé. — A „Kolozsvári Közlöny“ eddigi szerkesztője Ber­­d­e Áron úr a szerkesztéstől visszalépvén, a lap felelős szerkesztését annak eddigi főmukatársa Dózsa Dániel vette át, kinek tulajdonává is lett e jó irányú lap. — A dunai gőzhajótársas­ág marcius 1 jén kezdi meg Pestről Bécsbe és vissza az utasok szállítását. Az indu­lás minden délben 12 órakor. — Almási b. R­u­d­i­c­s József 6667 írt tőkealapitvá­nyát, melyet annak idejében Ferdinánd főherczeg koro­naörökös ő cs. Fenségének magyar királylyá koronázta­­tása alkalmából 1830 ban a tervezett és Ludovica császárnéról nevezendő pesti katonai növelde alapjának szaporítására ajánlott volt, i. é. febr. 14 -én még 10500 frttal megszerezve a felsőbb katonai képzőintézetekre ru­házta át, a nélkül hogy az előbbi ajánlat czélját megvál­toztatta volna, miszerint az egy Magyarországból szár­mazott, a magyar nyelvben tökéletesen jártas, kiválóan a Ruálcs családból való ifjú nevelésére fordittassék. Az alapítványi okirat és azon nap kelt (febr. 14 én 1859), melyen a nemes alapító fél század előtt a pesti egyetemen a szabad művészetek és bölcsészet tudori rangját elnyerte vala. (B. H.) — F­a­r­k­a­s Lajostól (Kecskeméten) egy uj csárdás jelent meg „Domonyi csárdás“ czimmel; ára 24 okrajezár. *A pesti jótékony nőegylet f. é. február 27-től tart. 26-ig terjedő négy hétre­—jelenleg két számban álló 223 szegény számára, kik közöl 42 új és 181 már elébb is részeltetett, 643 frt 62 krt ausztr.­élt. utalványozott; és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 367 frt 25 krt; havonkint és 3/4 évenkint részesítetteknek 53 frt 17 krt; egyszer mindenkorra se­gélyezett 49 szegénynek 221 frt 20 krt. Ez alkalom­mal a választmányi nők szegények állapotát tárgyaló 55 vizsgálatról tettek jelentést. — Az egylet kötő­­intézetében jelenleg 20 egyéb munkára nem képes szegény talál foglalkozást és keresetet. — (Halálhír). A váczi siketnémák inté­z­e­t­é­n­e­k egyik tanára M­o­r­­­i­n János élte 47. évé­ben febr. 19 én meghalt. — Nemzeti színház. Febr. 26. „Tündáriak Magyarhonban,“ magyarosított népszínmű 2 felv. Az opera helyét ez­úttal a népszínmű foglalta el. Opera nem adatható. Aztán nem tudják megfogni, hogy mint keletkezik a deficit? A gyakran adott népszínmű nem vont nagy közönséget a színházba. Hegedüsné a­ s Fü­redi, mint mindig, szépen éneklék a népdalokat. Február 27. A pestvárosi szegényintézet javára álarczos bál. hó 15-kén megkezdetvén, ma jön befejezve, mivel azonban oly érdeket nem látunk az egészben, mely annak tertelmes és részletezett leírását kívánatossá tenné, lehető rövidséggel adjuk a tárgyalásnak s eredményének vázlatát. Múlt 1858. évi december 29-kének elején Úszódon lakó F. Cs. József lakásán, több egyének által meg­­támadtatván, tőle részint bankjegyek­, részint ezüst pénzben 455 írt 28 pkr raboltatott el. A megkezdett nyomozás közben a községi őrök (pusztázók) nyo­mára jöttek annak, miszerint a tett elkövetésének éjjelén egy ladik az uszódi partról elveszett, s azt bi­zonyos N. Mihály lopta el. Ezen egyén befogatván, az érdeklett rablásbani részességét bevallotta, tettes társakul T. Antal, H. L. János és István, K. Cs. Péter uszódi s E. V. Sándor és S. András benede­­ki lakosokat jelölte ki. — Ezek közül T. Antal s E. V. Sándor az előnyomozások közben a rablást általuk elkövetettnek szinte bevallották, a többi négy azonban a tettbeni minden részvételt hatá­rozottan tagadott, sőt H. L. János a tett éjjeléni másuttlétére nézve hat tanúra is hivatkozott. A rögtönbirósági tárgyalás Takácsy Ignácz or­szágos törvényszéki tanácsos úr elnöklete alatt f.­­ febr. 15 én megkezdettén, abban Mác­ik Lajos cs. k. államügyész ur mint vádló s Ábrahámffy János, Schmidt János és Kovács István helybeli ügyvédek, mint védők vettek részt. — A vádlottak, E. V. Sán­dornak kivételével, ki betegen fekszik — előállittat­­ván, egyenkint kikérdeztettek, a vádbeli rablásnak elkövetését azonban mindannyian határozottan tagad­ták. N. Mihály beismerte, hogy V. Sándor aszódi la­kosnak ladikját a dunapartról ellopta s azon egy zsák lopott lisztet, dec. 30-kán hajnalkor Tolnára szállított, azonban állitá, hogy a rablás élén T. An­tallal L. István tanyáján hált s az előnyomozás alkal­mával tett vallomásra testi fenyíték által lön kénysze­rítve. T. Antal hasonló értelemben vall. E. V. Sándor, ki a kórodéban jön a rögtönbiróság által kihallgatva, szinte minden részvétet tagad a rablásban, s az elő­­nyomozásnak­ igenlő vallomását kierőszakoltnak ál­lítja. A többi négy vádlott tagadása mellett marad s közülök H. L. János hat s Cs. K. Péter három tanú­val igazolja a rablás éjjeléni hollétét. — Vádlottak ismételt kihallgatásaik után is, vallomásaik mellett maradván, a számos — általuk hivatkozott — tanuk kihallgatása, s a károsulttal és nejéveli szembesitte­­tésük után, — kik a rablás idejéni sötétség miatt, a tettesek egyikét sem ismerhették föl, — az állam­ügyész azt indítványozá, miszerint a fönforgó tárgy — rögtönbírósági ítélet hozatalára minősítve nem lévén — elbírálás végett a rendes büntető bíróság­nak adassék át. Védők a vádlottakat — N. M. kivé­telével — egyszerűen fölmentetni kérték, miután szerintük a vádlottak ellen semmi jogos gyamúok fenn nem maradt, hasonló esetben pedig, a büntető perrendt. 409. § -a értelmében, mely csak ily okok fönnmaradásakor rendeli a rendes bírósághoz leen­dő áttételt, a vádlottak egyszerűen fölmentendők volnának. — A rögtönbiróság az államügyészi indít­vány értelmében hozta meg határozatát s az ügy a rendes büntetőbíróságnak, t. i. a kecskeméti cs. k. megyeiszéknek adatott át. Casino-egyletüünk véglegesen helybenhagyatott s a jövő hónapban szándékozik alakuló s tisztválasztó közgyűlését megtartani. Községi választmányunk vagy tanácsunk meg­van s működik ; de működéséről nem szólhatunk, mert — mint fülhegygyel értesültünk — múltkori fel­szólalásunk miatt is megrovási határozatot hoztak.*) Horváth Ferencz bajai főgymnasiumi igazgatónak pályadijt nyert „Unió“ czim­ü munkája nyomdánkban sajtó alatt van; a nyomás gyorsan halad előre s né­hány hét múlva az egész mű készen leend. A kiállí­tás — mint személyesen meggyőződtünk, mind a munka becsének megfelelő , mind nyomdánknak dí­szére váló leend. Időjárásunk ma estig igen szép volt, most azonban hidegebb s komorabbá kezd válni; általában nincse­nek földmivelőink az időjárással megelégedve s na­gyon félnek tőle, hogy a valódi tél még ezután fog jöni s majd a tavaszba is benyúlik. Egy idő óta hire jár, hogy járásunkból több köz­séget a Szerb vajdasághoz fognának csatolni, jelesül, hogy Szeremle, Szent István és Csanád a bajai, Ha­jós-Nádudvar és Sírkösd pedig egy ujan alakítandó jankováczi járáshoz csatoltatnának. Okunk, melynél fogva ezen — a Vajdaságból átszivárgott — hirt alaptalannak tartjuk, leginkább az, hogy a területi beosztásokra nézve már a „probaticát“ meghaladott­nak s az igazgatás minden ágaira nézve, a gyakori terület beosztási változásokat fölötte hátrányosaknak hiszszük. Ujonczozásunk valószínűleg a jövő hó első napjain fog végbemenni. r. 1. Nógrád , febr. 24. A nógrádi gazdasági egyesület nem lesz már, ha Isten s megyénk lelkesb fiai is úgy akarják, puszta eszme, puszta óhajtás. Biztosnak mondható hallomásból tudom, hogy K. B­al­a­s­s­a en­gedélyt kapott megtenni e tárgyban az előintéz­­kedéseket s állítólag ápr. 12-dikén fogna Kékkő­ben tisztelt hazánkfiánál tartatni a gyülés. Adja az ég, hogy a gazdag eszme ne csak viszhangra találjon, hanem egykoron bőven gyümölcsözzön is! 1. 1. AUSZTRIA, Bécs, febr. 27-én. Cowley lord, Nagybritannia rendkívüli követe és felhatalmazott minisztere a párisi udvarnál, ma reggel megérkezett Bécsbe.­­ A „Patrie“-éhoz hasonló megtámadásokra egy bécsi levelező írja : „A pápai államhoz tartozó Ferra­ra és Commachio megszállása iránti jog kormányun­kat a jelen európai államjog s a bécsi kötés 103-dik czikke szerint megilleti. A helyőrségi jog ellen Pia­­cenzát illetőleg, a többi állam közt Szardinia szólal fel legkevésbbé. Az 1817. évi jun. 10 kén kelt szer­ződés 5-ik, s az 1819. jul. 20-kán kelt frankfurti köt­vény 46-dik czikkében Pármának a Po melletti, e vá­rosára nézve a megszállási jog Ausztria részére mind­addig megengedtetett, mig a Bourbonok spanyol ága ki nem hal. Az Ausztria, Angol-, Porosz- és Oroszor­szág közt kötött e szerződésekhez Szardinia is, mint békekötő hatalom hozzájárult s azokat végre is hat­ POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. A főczikkben egy terjedelmes távirati tudósítás után közölve van a február 25-diki parl­amenti ülés, melyben Palmerston lord interpel­lálta a minisztériumot az európai békét fenyegető vi­takérdések felől. Disraeli válasza általánosságban volt tartva, s csak igen is feltételes békereményekkel miatta a parliamenti, azonban, mint látszik, nagy telyesléssel fogadtatott. A megelégedésből, melylyel mind Palmerston, mind Disraeli szavait fogadták, azt lehet követ­keztetni, hogy az „Indépendance“ londoni levelezője nem roszul jósolt, midőn azt monda, hogy Palmer­ston azon interpellatio által két czélt akar elérni : először alkalmat nyújtani a minisztériumnak, hogy a közönséget a franczia-osztrák kérdés iránt megnyug­tassa ; másodszor megakadályozni, hogy Russell , valami tüzelő beszédet ne tartson. A nevezett le­velező szerint ugyanis Palmerston 1. nem az többé, a­ki hajdan volt, nem kardoskodik ő többé az elnyomott nemzetiségek mellett, sem más nemzetek jelügyeiben nem akar többé garázdálkodni. Mindezt azonban — mint levelező írja — Russell 1. akarja, ki egyébiránt, — mint a fentebbi tudósításból látni — a kormány fölvilágosításaival megelégedett. A megelégedést Cowley lordnak Bécsbe külde­tése is természetesen előkészítette, mely magában véve is — mint múlt lapunkban jelentettük — a lon­doni börzére is némi jó hatással volt. A lord külön­ben, netestül, szombatra (febr. 26 dikára) való éjjel Drezdába ért, az­nap délben készült tovább utazni s e szerint vasárnap már bizonyosan Bécsben volt. Hogy a Times mily útravalóval bocsátja őt Bécsbe, röviden már érintettük. A Times­nak se­­hogysem fér fejébe, minek küldi Anglia az ő párisi képviselőjét Bécsbe, a­hol szintén van képviselője, holott most Párisban is oly nagy szüksége van arra, hogy a követségi állomás be legyen töltve. A lord­nak, úgy véli a Times, feladata ünnepélyesen tu­datni a bécsi udvarral, hogy Angliának nem sikerült a franczia császárt Felső Olaszországra vonatkozó megtámadási és hódítási terveiről lebeszélni. „Co­wley lord“ — igy folytatja — „bizonyosan tudatni fogja Ausztriával az általunk latba vetett te­kinteteket is és ekkér meg fogja vele értetni, hogy sorsa most csak a maga kezében van, s a franczia császár szándéka változását többé nem remélheti.“ A T­i­m­e­s a lord küldetését a bécsi kormány leg­komolyabb figyelmébe ajánlja. Nem hiszi, hogy ez országférfi olyasvalamit ajánlhasson, a­mi Ausztria fejedelmének becsületével vagy függetlenségével el­lenkeznek, de hozzá­teszi, hogy azt sem kell felejteni, hogy a­kik leginkább roszalják is Fran­cziaország megtámadó magatartását, szintén nem tagadhatják azt sem, hogy Ausztria magavise­lete sem volt olyan, mint Európa oly államtól, mely a bécsi kötések által annyit nyert, jogosan megvár­hatta. Ezért, ha Ausztria meg akarja Francziaorszá­­got a készülő harcz minden mentegethetésétől fosz­tani, jó lesz, ha Olaszországban mihamarabb oly helyzetre szorítkozik, melyet Európa előtt igazolhat. Roszul cselekednék Ausztria, ha a legatlókból ki nem menne, holott most e kimenéssel a francziák kivonu­lását is elérhetné. „Bármi nagy legyen is“ — így végzi czikkét a Times — „a fölkelésnek ily rendszabályból szár­mazható veszélye, de világos, hogy jobb magát jö­vendő és csak bekövetkezhető, mintsem közvetlen és sürgetős veszélynek tenni ki. Anglia eddig szíve­sen gyámolította Ausztriát erkölcsi támogatásával, miért is joggal remélhetjük, hogy tanácsunkat, ha becsülettel követheti, szívesen fogadja. A jövőt nem ismerjük ; mostanában csak azt láthatjuk, hogy az alkalom egy jövendőbeli baj elhárítására megvan, de ha derekasan meg nem ragadják, örökre oda lesz.“ Cowley J. egyébiránt — mint Londonból írják — Bécsbe utazása előtt nemcsak Derby lorddal, de a porosz még osztrák követekkel is értekezett. A közönség úgy vélekedik, hogy Ausztria, bizo­nyos pontig, engedni fog; diplomatiai körökben pedig főképen az egyes követeléseket feszegetik, me­lyekről fölteszik, hogy Francziaország a bécsi udvar ellenében föllépett. A részletes nehézségek közt legve­szedelmesebbnek Piacenza osztrák megszállását tart­ják, s azt hiszik, ez erősség odahagyására legbajo­sabb lesz Ausztriát rábírni. London politikai köreiben sokat beszélnek N­a­­­p­o­l­e­o­n hg folyvást növekvő befolyásáról is a fran­cziák császárjára, s az erről szállongó csodálatos hí­reket a kis császári trónörökös egésségi állapota fe­lőli hírekkel hozzák kapcsolatba. — Derby 1. — a Star szerint —márt. - jén, t. i. a reformbill előterjesztése utáni nap, conservativ híveivel értekezést fog tartani. — A felsőházban oly keményen megtámad­ták a postai főigazgatóság kényszeritett­ bérmentesí­­tési intézkedését, hogy a rendszabályt alkalmasint vissza fog kelleni venni. — Az alsóházban febr. 23-dikán Al­cock egyházi-adó-billjét elnapolták. — A hajóhadnak legénységgel való ellá­tására javaslatok tételével megbizott választmány beadta jelentését, melynek legérdekesebb pontja a 47 dik pont: „Az új tartaléknak gyakorlott tenge­részekből kell állnia, minthogy pedig ily tarta­lékra sürgetőleg szükség van, legelőször is megtettekből kell azt összeállítani.“ — Lyons 1., a Washingtonba kinevezett angol követ, Amerikába elutazott. FRANCZIAORSZÁG: Cowley lord Bécsbe kül­detését a „Patrie“ egy, szemmel láthatólag félhiva­talos, febr. 24-ről szóló közlésben úgy fogja fel, mint *) Gondoskodtunk már másról, kit a megrovás vissza nem riaszt. Szerk. :.. Az egyházi állam Ausztria e helyőrségi jogát az 1848. júl. 14-kén kötött conventio által jóváhagyta, Barma 1822 márt. 14-kén kötött szerződéssel engedte azt meg. Hasonló joggal lehetne Poroszországinak helyőrségi jogát Luxemburgban megtámadni s Bel­gium inkább emelhetne szót e szövetségi erősség meg­szállása, mint Szardinia Ausztriának helyőrségi joga ellen Piacenzában, miután Belgium nem mondott le szerződésileg, mint Szardinia az ellenzés jogáról.“

Next