Pesti Napló, 1859. szeptember (10. évfolyam, 2865-2889. szám)
1859-09-16 / 2877. szám
nak, hogy néhány hónappal ezelőtt egy ott utazó orosz tudós, Zrínyinek a szigetvári városházán levő arczképét két példányban lefényképeztetvén, Sz.-Pétervárára küldeté. — Foucher de Careil gróf, ki már Leibniznak több becses , még kiadatlan munkáját bocsátotta közre (igy nevezetesen Spinoza megczáfolását, leveleket s más kisebb dolgozatokat), most a hires bölcselő összes munkáit adja ki, javítva s bővítve azon kéziratok alapján, melyeket a tudós gróf a hannoveri könyvtárban kinyomozott. Különösnek látszhatik, hogy a németek, kik magukat par excellence a bölcselő népnek szeretik nevezni, egyik legnagyobb bölcselőjük munkáit franczia kézből kapják. Különös az is , hogy a németek, egyik németországi könyvtárukban , mindeddig rá nem akadtak a jeles irodalmi kincsekre, melyeket Foucher de Careil gróf ott fölfedezett. E kincsek nem csak Leibniznak eddig nem ismert munkái; a franczia tudós, ugyancsak a hannoveri könyvtárban, Descartes két kiadatlan munkáját is megtalálta, s már közre is bocsátotta. Az egyiket nevezetesen, melynek czíme: „Cartesii cogitationes privatae“ s mely Leibniz megjegyzéseivel van fölruházva. Leibniznak félig mállott kéziratai közt találta meg. E munka még érdekesebbé lesz az által, hogy Descartes huszonhárom éves korában írta, holott eddig a módszerről írott híres munkáját tartották első dolgozatának, ezt pedig csak negyven éves korában irta. — Leibniz munkái, a mit tán mondanunk sem kell, francziául jelennek meg s Villemain már figyelmeztette is reájuk a nemzetet, mint oly gyűjteményre, mely mind a nyelv és ízlés, mind pedig a nézetek és vélemények történelmére nézve egyaránt becses. — Tegnapelőtti számunk különféléiben, a 4-dik czikkecskébe Tóth Kálmán neve helyett tollhibából Vahot Imréé csúszott, mit ezennel helyreigazítunk. / A t. olvasó közönség zenekedvelő részét ismételve figyelmeztethetjük Hallberger Edvárd stuttgarti műárus azon vállalatára, mely szerint a hozzánk közelebb eső kor classicus zeneművészeinek, s ezek közt különösen Beethoven , Clementi, Haydn és Mozartnak remek darabjait kizárólag zongorára alkalmazva, díszes kiadásban s lehető olcsó áron a nagyközönség számára kiállítja. Ezen zeneműveknek eddig megjelent szállítmányait csinos kiállítás, tiszta hangjegynyomás s külső szabatosság annyira kiemelik , hogy azokat, tekintve az ár olcsóságát, minden egyéb kiadásnak elébe tehetni. Az egész munka 400 nyomott hangjegy-ívből áll, s hetenkénti szállítmányokban jelenik meg; aláírási díj évenként 3 ’/1 kr. Ezen alászállitott ár lehetségessé teszi, hogy a szegényebb sorsnak is e zeneműremekek birtokába juthatnak, melyek minden házat, melyben zongora van, ép úgy hiszitnek , mint a legjelesebb írók munkakötetei a könyvtárakat. Hogy a zenekedvelő közönség e vállalat kedvezőségét megérté s azt méltányolja, kitetszik abból is, hogy a múlt év folyama alatt a megjelent szállítmányok két kiadást értek, s most készülnek a harmadikhoz, melyre vállalkozó a fennebbi feltételek alatt előfizetést nyit. Ugyancsak Hallberger vállalatja útján „Neue Jugend-Bibliothek“ czím alatt tanulók és kezdők számára irt, s könnyen felfogható Lebert és Starkfére darabokat tartalmazó füzetek jelentek meg, melyek nála 36 kvért megrendelhetők. Ezen füzetek főleg a paedagogiai zenével foglalkozók figyelmébe ajánlhatók. Végre a nevezett vállalkozó, hogy a jelen kor zenéjének is megadassék a magáé, ennek hajlékony, könnyen játszható , s elismert jóságuknál fogva kiemeltebb darabjait „Hallberger’s Salon“ czím alatt adja;ebből az első kötet, mely a leghíresebb és legkedveltebb zeneszerzők műveit tartalmazza, már megjelent 12 füzetben, egy füzet ára 40 kr; minden 3—4 hétben jelenik meg egy szállítmány. — Nemzeti színház. Sept. 14 -én — az előre hirdetett „Hazatértek“-et Prielle Kornélia közbejött betegsége miatt nem lehetvén adni — rofogház. Vígjáték 4 felv. Benedixtől, fordította Fáncsy Lajos. POLiflKAl MSfiMÉAiYKK. ANGOLORSZÁG. Hogy minő hatást tett a „Moniteur“-czikk Londonban, az a börzén mutatkozott leginkább. Noha évek óta hozzá szoktak az újkori sphinx rejtélyein fejeket törni, mindnyájan megvallják, hogy kemény diót adott most nekik megtörés végett, keményebbet mint bármikor. Mit mondanak majd a toskánaiak, kiket a császár azzal vádol, hogy a villa francai békefeltételeket, amennyiben azok Velencze üdvére voltak szerkesztve, könnyelműen megsemmitették, azon békefeltételeket, melyek tartalmát senki nem ismeri, és amelyekről egy Poniatowski Toskánában minden esetre felilágosító, de bizonynyal egyáltalán nem megbízható szavakat ejtett ? A logika homálya megett, mely e legújabb „Moniteur“-terméket borítja, sokan semmi jót sem sejtenek Olaszországra nézve, és senki sem titkolja aggodalmát. A congressus kilátása ismét a háttér ködében vész el s Anglia és Poroszország, eddigi politikájukhoz híven, aligha fogják azt sürgetni, noha a két ország államférfiai az olaszországi zavarok kielégítő megoldását csak a nagyhatalmak congressusában látják. A whigek hetilapja az „Observer“ igen kellemetlen érzéssel szól a kérdéses czikkről. London sept. 12. A „Times“ párisi levelezője teljes foglalatját közli azon határozatoknak, melyek Ausztria, Franczia, Porosz, Oroszországok, Szardinia és Törökország teljhatalmazottjai által,Couza ezredes, mint a moldva- és oláhországi tartományok hoszpodárjának kettős elválasztása tárgyában, véglegesen hozattak : „A kettős választás kivételesen s csupán ezen esetre megengedtetik. „Jövőre a hoszpodárok választása és beiktatása, az aug. 19-ki szerződésben kijelentett elvek szerint fog történni. „Engedni kívánván a hatalmak óhajtásának, az elkülönzés elvének szükséges fenntartása mellett, úgy a mint az az említett okmányban benfoglaltatik, a magas porta két firmánt ad ki : egyet az Oláhország, másikat a Moldvába való beiktatást illetőleg. „E firmánok kibocsátása után, az uj hoszpodár, és pedig minél rövidebb idő alatt, köteles Stambulba menni, mint azt elődei tevék s ott magát azon formaságoknak alávetni, melyek ez ideig állandóan megtartattak. „Az oláhországi és moldvai hoszpodárságra tehát most kivételesen kinevezett herczeg, köteles a két fejedelemség közigazgatásának különválasztását fenntartani, a szerződésben előre megnevezett eset kivételével. Ha az aug. 19-ki szerződés, a fejedelemségekben valami módon megsértetnék, a magas porta, miután a hoszpodást felszólította, hogy hozzá, e tekintetben a szükséges jelentéseket megtegye, tartozik közölni e tényeket az öt nagyhatalmasság stambuli képviselőivel és a sérelem megfelelő módon elismertetvén, a porta által egy ad hoc biztos küldetik a fejedelemségekbe, hogy annak orvoslását foganatba vegye. E czélból erőhatalomhoz is nyúlhat, ha az elkerülhetetlen lenne. „A nevezett biztos mellé, egy az öt hatalom képviselői által választott küldött adatnék, s azon esetben, ha ezek a fejedelemségekben ellenállásra találnának, a magas porta olyan eszközökhöz folyamodhatnék, melyeket a szerződés fenntartására szükségesnek ítél. „Az ausztriai küldött, a teljhatalmazottak által elfogadott fentebbi határozatokat aláírta. „Az orosz teljhatalmazott, a fejedelemségekben levő klastromok tulajdonáról emelt kérdést. E végre egy évi új határidő tűzetett ki, mely Couza ezredes beiktatása után egy hónappal veszi kezdetét. E javaslat elfogadtatott. „A Dunahajózás kérdése elnapoltatott. Valószinű, hogy ez elnapolás hosszan fog tartani.“ — Néhány hely Bright beszédéből, melyet Anglia katonai szervezéséről, a huddersfieldi banquetten tartott: „Én nem vagyok katona, következőleg nem szólhatok önök előtt egy katona tekintélyével a hadi ügyekről (nevetés). De azt állíthatom, hogy midőn a parlament 12 millió frtol szavazott meg hadi költségekre, semmi ellenőrzést nem állított fel ez összegre nézve. Azt merem mondani, (s ezer hozzám érkezett tény erősített meg e meggyőződésemben) hogy e 12 millió kezelésében, s azon roppant erők alkalmazásában, melyek a hadügyminisztertől függenek, személyes érdek és üzérség uralkodik , a nemzet érdekét meg se kérdik, s önök meg fognak lepetni, ha azt mondom, hogy két hosszú hónapra volt szükségem, mig egy 14 éves gyermeket a katonai szolgálattól megválthattam, s még azután is egy hónapig kumioztam(engedelmet e szóért) egy ujonczozó sergent (nevetés). Önök alkalmasint nem tudják mit csinálnak az ilyen fiatal ujonczokkal, mikor fegyelem alá fogják. Olvasták önök a lapokban a woolwichi gyalázatos korbácsolás baromi végrehajtását. Megkímélem önöket az elmondás iszonyától, de kérdem önöket Westriding és Yorkshire becsületes és felvilágosult képviselői, ha vajjon ilyen dolgok az önök jóváhagyásával történnek e? (nem, nem). Van-e egyetlenegy Anglia választói között, ki elnézze, hogy fia hátából szíjat hasítsanak, (több hang , gyalázat) és micsoda okért ? mivel a kaszárnyából kimaradt. S még csodálkoznak rajta e vérfagylaló eset után, ha e szegény ördögök megszöknek. Kérdem önöket, megengedhető az, hogy 200.000 honfitársuk áldozata legyen olyan lealjasításnak, ahogy az ültetvényes szokott Cubában rabszolgáival bánni (tetszés). „Térjünk át a marinára : nem vagyok tengerész, noha tudok annyit a tengerészetből, mint rendesen az admiralitás első lordja szokott tudni (nevetés). Lord Clarence Payet, emlékezhetnek rá önök, megmutatta egy tisztességes és józan beszédben, hogy 6 — 7 millió font hajóépítészre volt szánva, azonban mégsem láttunk egy hajót sem (nevetés). — Miért ? Mindig a közjavak ellenőrzésének hiányából. Az egész baj honnan jön ? Megmondom : ez onnan van, mivel az önök kormánya 400 nagy és gazdag czimeres családból áll, támogatva az egyesült királyság nem czimeres földbirtokosai által. Ilyen emberek kormányozzák, adóztatják önöket (halljuk). Ne higgyék önök, hogy nem szívelhetném ezen urakat, csak azt vetem szemükre, hogy bennünket beleegyezésünk nélkül kormányoznak, és több mint 170 év óta tart ez egyedárusság, de remélem, hogy a nap sebesen közeledik, midőn ezen urak velünk az ország igazgatását megosztják. „Mi engemet illet, engedjék meg önök, hogy egész hitvallásomat itt elmondhassam: én azt hiszem hogy ha a nép kormányozna és nem egy „osztály“, ezáltal csak a nemzet és az emberiség nyerne, s csupán ezért, és csakis ezért kívánunk mi egy jobb és szabad képviselést. Azt hiszszük, hogy nagy okosság volna azon osztály részéről, mely kormányoz, ha ezt meggondolná, s e tekintetben engedne ; és mi meg vagyunk győződve, hogy saját tételünk, az állandó hatalom, a jóllét, béke és nemzeti nagyság, kivonatunk sikerétől függ , óhajtásunknak, tudnillik Anglia parlamentjében az egész nép törvényes és szabad képviseltetésének valósulása (Tetszés.).“ FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ sept. 9 ciki czikkét hír szerint maga Napoleon császár irta sajátkezüleg, s a miniszterek tudta nélkül küldte a „Moniteur“ nyomdájába; úgyhogy Walewski gróf és a páduai herczeg majdnem ugyanazon mértékben lepettek meg azáltal, mint a „Moniteur“ többi olvasói. Laguerroniéreur a sajtóügyek igazgatója St.Sauveurbe utazott, hogy ott a szavak homályos értelméről magának épületet, szerezzen; a félhivatalos lapok pedig oda lőnek utasítva, hogy egyelőre a legnagyobb óvatossággal működjenek, míg az új tábori szó ki lesz adva. A „Journal des Débats“-ban Prévost-Paradour a többi közt így nyilatkozik : „Mi a „Moniteur“ nyilatkozatát szerfelett megbámulás nélkül olvasók, de azt nem mondhatjuk, hogy zavartalan megelégedéssel olvasók. Távolról nem vitázzuk el, hogy az a villafrancai kikötések természetes következménye , de azt sem titkolhatjuk, hogy az oly csalódásokat ront le, melyeket mai időben, és a félszigeten végbement események után nagyon ki lehet menteni; hogy a kérdést felteszi, anélkül hogy világosan kezünkbe adná a gyakorlati eszközt annak megfejtésére, hogy az egy szóval, Olaszországot s talán Európát illetőleg nehézségekkel teljes jövőbe enged pillantanunk.“ Prévost-Paradol úr azt mondja, hogy a franczia kormánynak úgy kellett beszélni a mint beszélt, már csak annak bebizonyítása védett is, minek ellenkezőjével vádoltatik némelyek által, hogy Villafrancában jóhiszeműleg járt el. Kissé alább azonban hozzá teszi: „Francziaország akkor bizonyosan nem nyilvánította, és Ausztria bizonyosan nem találta ki, hogy a visszatérés az általános szavazatjog határozatának leend alárendelve.“ Mi a dolog érdemét illeti, Paradol úr tétovázás nélkül kijelenti, miszerint képtelenség volna azt állítni, hogy az Írott jog nem a herczegek mellett szól; azonban rendkívül ügyes tollával utána veti: „Ámde ki tagadhatja — úgymond, — hogy a világba az Írott jogon kívül, más jogot vittek be, és hogy ezen új jog bámulatosan meg akarja változtatni nemcsak a népeknek fejedelmeikkel való viszonyait, hanem azon nemzetközi egyezmények értékét is, melyek az uralkodók közt népeik hozzájárulása nélkül köttettek ? Midőn a toscánaiak a függetlenségi háború kezdetekor kijelentették, hogy ha az ő fejedelmük szerződéseknél fogva Ausztriához vannak kötve, tehát ők még rokonszenveknél fogva Piemonthoz kötnék, s ahelyett, hogy Ausztriát támogatnák, az ellen inkább harczolni akarnak , ebben, az igazat megmondva, senki meg nem ütközött, senki meg nem botránykozott. Ma meghatározottan azt nyilvánítják, hogy ha szinte a villafrancai előzékek visszaadják is őket herczegeiknek, ők nem hajlandók teljesítni ez előzékeket, s a szárd királyt uralkodójuknak jobban kívánják , és a közönség egy részének véleménye, s nem egy kormány támogatása mellettük van. „Ha — folytatja tovább — arról volna szó, hogy az európai ügyekben a népjogot egyszer mindenkorra fölé kell állítani az írott jognak, akkor bizonyára méltó ok lenne a nyugtalankodásra e változás fölött, mely holt betűvé fogná tenni a legvilágosabb kötelezettségeket is, és amely egyik államot a másik irányában mind háború mind béke idején minden biztosíték nélkül hagyná. Hanem mi átmeneteli korszakot élünk, és a fennforgó esetben nem hiányoznak az okok, melyeknél fogva óhajtandó, hogy a népjog győzzön. De, még egyszer mondjuk , a franczia kormány kötelezettségei nem engedik neki, hogy e fajta óhajtásokkal álljon elő, sőt köteles volt óhajtásait és iparkodásait egészen ellenkező irányban fordítani.“ Végül azon kérdést teszi a „Débats“, hogy ilyetén formaszerinti nyilatkozatok után mi lesz most már Közép Olaszországból ? s azon eredményre jut, hogy a Piemontba keblezés Ausztria ellenzése mellett és Francziaország beleegyezése nélkül még akkor sem volna gondolható, ha Viktor Emánuel király a villafrancai egyezményt alá nem írta, hogy bármelyik herczeget ültetnék az ezen herczegségekből netalán alakulandó független állam trónjára, az Európa egy részének féltékenységét és aggályait bizonyosan fel fogná gerjeszteni; hogy a köztársaság Olaszország közepében, egyfelől a piemonti monarchiával, másfelől a pápasággal együtt lehetetlen; hogy tehát, miután az önkénytes restaurátióra hamarjában nem igen mutatkozik kilátás: a congressus volna az egyedüli eszköz, mely Olaszország fájdalmas megpróbáltatásainak és minden kormány bizonytalanságának véget vetne. — Zürichből azt írják a „Neue Pr. Ztg.“ egyik párisi levelezőjének, hogy a conferentián jóformán el van intézve minden, s hogy mihelyt Ausztria és Francziaország a herczegségek iránt valami határozott eltökélésre jutnak, a békeokmány azonnal alá fog iratni. Zürichben egyébiránt e tudósítás szerint a congressus egybehívását nem hiszik, hanem egy sajátságos tervről beszélnek, mely szerint a Francziaországhoz tartozó Corsica az olasz confoederatióval egyesittetnék, úgy azonban, mint Napóleon császár birtoka, a ki ez által a confoederatió tagjává lenne, s Francziaország — Corsicáért — Savoyával kárpótoltatnék sat Az egész azonban még csak hír. — A „Courrier du Dimanche“ hosszasabb taglalatát hozza azon jegyzéknek, melyet a spanyol kormány a bécsi és párisi udvarhoz, a Bourbon-dynastia Pármához, jogainak megóvása végett intézett. A sürgöny részletesen kitér a szerződésekre, melyeket Spanyolország a többi hatalmakkal együtt aláírt, s azt mondja, hogy noha Spanyolország idegen ügyekbe avatkozni nem hajlandó, mindazáltal a Parmában, Piacenzában és Guastallában végbe ment legutóbbi eseményekből netalán vonandó következtetések ellen óvást tenni kénytelen. OLASZORSZÁG. Turini sept. 3 ig terjedő tudósítások szerint úgy látszik, mintha a kilátások, melyek eddig Piemontra nézve oly kedvezők voltak, most borulni kezdenének. A nagyherczegek és a pápa pártját Toscanában és a legállókban megerősödöttnek mondják. A toscanai kormánynak minden arra céltó szigorú rendszabálya, hogy a befolyásos idegenek távol tartassanak, eredmény nélküli volt. Jóllehet Ricasoli már azt hitte, hogy a toscanai alkotmányozó gyűlés szavazata után a szigorral alább hagyhat, most mégis szükségesnek látta a rendőrséget előbbi szigorával kezeltetni. Eddig azt hitték, hogy a közép-olaszországi hadseregre biztosan számolhatnak, most azonban kétkedni kezdenek annak alkalmazhatásában, miután az feloszlásához közelg, míg ellenben a pápai hadsereg napról napra erősbödik, mi miatt Mezzacaponak nem lehet előrehatolnia. Másrészről Nápolyból érkezett kedvező hírekkel vigasztalják magukat, egész biztosággal állítván, hogy a nápolyi király, ahelyett, hogy a pápával és a modenai herczeggel szövetkezzék, Angolország befolyása által egyszerre a piemonti érdekek mellé, és a restaurátió ellen nyilatkozott. Magában Turinban sem tudják, hogy mihez tartják magukat, azonban iparkodnak a lehetőleg szaporítani a hadsereg erejét; a hadügyminisztérium 250.000 emberre igyekszik azt emelni Az osztrák katonai szolgálatból viszszatért egyének e czélra kétszerre szívesen láttatnak. Francziaországról lassanként nem a legkedvezőbben kezdenek nyilatkozni. Az elégületlenségnek hevesebb kitörését még csak az Olaszországban levő franczia seregek gátolják. — Aug. 27-kén Imola és Forli közt (egyházi állam) a felfegyverzett falusi nép, és a forradalmi hadsereg 19-dik ezredének egyik százada közt — mint a „N. P. Z.“ írja, — összeütközés történt, mely alkalommal az utóbbiakból 6—7 katona megsebesittetett — Turini jelentés szerint oda sept. - -én érkeztek vissza a modenai kormány követei St. Sauveurből, kiknek feladatuk volt, a francziák császárjának a modenai nemzeti gyűlés hálaérzület nyilvánítását megvinni mindazért, mit a császár az olasz függetlenségért tett. A küldöttséget a császár igen barátságosan és előzékenyen fogadta, és az átnyújtott felirat tartalma látszólag kellemesen hatott a császárra. Amint azonban Középolaszország jövő állapotjára tértek, kitűnt, hogy a császár a modenai herczeg viszszahelyeztetésével nem sokat gondolna, de a toscánaiherczeg restaurátiója inkább szívén fekszik, miután ezáltal Velenczére nézve tekintélyes engedményeket lehet kieszközölni. Hasonló nyilatkozatok tétettek Arese senatornak is, ki az utóbbi napokban szintén St. Sauveurben volt. A minisztérium ennekfolytán már néhány nap élőt tudhatta a „Moniteur“ czikkének főtartalmát, és a toscánai követek tiszteletére adott ünnepély alkalmával, bizonyos tartózkodás által tudta mérsékelni azon vérmes reményeket, melyeket végre is csalódás követhetett volna, és ezt annál is inkább, miután a királynak a minisztérium nézetei ellenére mondott beszéde, sok oldalról feltétlen elfogadásnak tekintetett, melyeknek valósulása halasztást szenvedhet ugyan, de kétséget semmi esetre sem. A legnehezebb pont azonban még most csak a háttérben látszik. Ez pedig a legállókban van. Ott a pártok inkább meg vannak oszolva, és a reactionariusokon kívül, kik kevesen vannak ugyan, de nagyon tevékenyek, még egy bonapartista és piemonti párt is létezik. Ezen utóbbi a számosabb, és ehhez a mozgalom legtevékenyebb emberei tartoznak. Nagyon valószínű, hogy Cipriani, Pepoli és mások, kik jelenleg a dolgok élén állanak, rövid idő alatt olyan egyének által fognak felváltatni, kiknek piemonti érzületei ismeretesebbek, és ekkor Minghetti venné át Cipriani helyett az ügyek vezetését. *) Minghetti gróf Cavourral a legmélyebb összeköttetésben van, és a háború alatt igazgatója volt a külügyi hivatal azon osztályának, mely a csatlakozó és védett tartományok ügyeinek kezelésére alakitatott és amely osztályt az uj külügyminiszter ismét feloszlatott. Ha Bolognából a pápai legállóknak csatlakozását illető ajánlatok Turinba érkeznek, úgy azok még oly fogadtatásban sem részesülendnének, mint a toscanai ajánlatok, mivel ezen kérdés a pápai főhatalom kérdésével van összeköttetésben, melynek Francziaország nyílt védőjéül lépett fel. Hogy e részben az elkülönített válaszadást kikerüjék, gondoskodtak arról, hogy a pármai, modenai és bolognai követek együtt érkezzenek meg, úgy hogy a válasz közösen adathassák, hogy igy ne látszassék a pápai kormány fennállása ellen irányzottnak lenni. — A toscanai küldöttség f. hó 8-án Turinból Milánóba elutazott. A két kamra, és a községtanács tagjai a pályaudvarig kisérték a küldöttséget, a minisztériumot Ratazzi és Miglietti urak képviselték. Az elbúcsúzás szívélyes volt. A pályaudvar fel volt ékítve, és az elindulásnál a számosan összegyűlt néptömeg ismételve éljenezte „az uniót és Toscanát!“ A vaspálya minden állomásánál új meg új ünnepélyes üdvözlések voltak. — Midőn a küldöttség Turinban a Trombetta vendéglőből távozott, és akkor szállott oda történetesen gróf Reiset, ki küldetését Közép-Olaszországban befejezte. — Az „Oesterr. Corr.“ egyik jelentése szerint a pisai, florenczi, lukkai és sienai érsekek, mint a hasonnevű toscanai egyházi tartományok elnökei, nyilatkozatot intéztek Toscana ideiglenes kormányához, melyben a „Monitore Toscana“ aug. 25-iki számában közlött mindkét körirat ellen tiltakoznak. Arról van ugyanis ott szó, hogy a toscanai papságot a polgári hatóságok közvetett felvigyázata alá helyezzék. — Florenczből sept. 11-től érkezett sürgöny szerint az ideiglenes kormány elnöke báró R i c a s o i a nemzetőrség fölött szemlét tartott, ezután pedig egy napiparancsot bocsátott közre, melyben a haza és Victor Emánuel király nevében köszönetet mond annak, magatartás és fegyelméért. Továbbá bizalmát fejezi ki a jövőre nézve, és reméli, hogy a nemzetőrség a seregekkel egyetemben az országohajtásait fenn fogja tartani. A néptömeg, mely a szemlénél jelen volt, folyvást harsogó.: „Éljen a király !“ — Bolognából vett sürgöny folytán, a nemzeti gyűlés, mielőtt sept. 10-én magát elnapolta volna, következő határozatokat hozott: „1) Azok, kik a Romagnát és a legállókat jun. 12 óta e napig kormányozták, a haza iránt érdemesekké tették magukat. 2) Cipriani ezredes, főkormányzói méltóságában és teljhatalmában, egy felelős miniszteri tanácscsal, megerősíttetik. 3) A főkormányzó a belcsend biztosítására, és a haza védelmére nézve feltétlen teljhatalommal ruháztatik fel. 4) A főkormányzó megbizatik, arra törekedni, hogy a nemzeti gyűlésnek a Közép- Olaszország többi tartományaival leendő egyesülésére czélzó óhajtásai teljesüljenek. 5) A főkormányzónak teljhatalma van a nemzetgyűlést elnapolni és ismét egybehívni.“ Ezen utóbbi teljhatalom erejénél fogva a fennebbi határozatok fogalmazása után, megjelent az igazság- Ügyminiszter, és egy rendeletet olvasott fel, melynél fogva a gyűlés további rendeletig elnapoltatott. SPANYOLORSZÁG. Kiszámították, hogy a pápai székkel kötött egyezmény alapján eladandó papi javadalmak következő értékeket képviselnek: A szerzetes rendek javadalmai 566,570,902 reált, a világi rendeké pedig 1,993,967,571 real. A plébániáké is véglegesen meg fog határoztatni. A marokkói császár — állítólag — minden követelt elégtételt megajánlott. A közvélemény azonban inkább okhajt háborút, mint ily ideiglenes egyezkedést. Azt mondják, Anglia unszolja Marokkót arra, hogy Spanyolországnak rögtöni elégtételt adjon, hogy így a spanyol birtoknak Marokkóbani esetleges nagyobbulását meggátolja Azt mondják, a spanyol kormány 60,000 embert két hadosztályra osztva szándékozik Afrikába küldeni: az egyiket dán Sebastian infans, a másikat pedig Concha trik vezénylete alatt. Az első hadosztály — állítólag — Mogadort bombázná és bevenné, a második pedig Ceután át vonulna be. Ezek mindazonáltal még most csupán hírek. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Velencze, sept. 13. Tegnap ült össze a községtanács, hogy a podesta-állomásra a hármas kijelölést megtegye. Miután a két szavazás alkalmával a 24 kijelölt közül senki sem nyert többséget, a választás ismét elhalasztatott. Az itteni „Gazetta“ szerint Veronából jelentik, miszerint a vaspálya általi összeköttetés Lombardiával valószínűleg f. hó 15 -én fog megnyittatni , az útterv már ki van nyomtatva, a lombardiai hatóságok — állítólag — már megegyeztek, és csupán a felső megerősítést várják. Zürich, sept. 13. Az utolsó napokban nem tartottak conferentiai ülések. — A badeni ahg családjával és kisérettel ide érkezett. Tanger, sept. 11. Marokkóban a trónváltozás •) Későbbi tudósításokból tudjuk, hogy Ciprianit a nemzeti gyűlés megerősíti hatóságában. Szerk.