Pesti Napló, 1859. október (10. évfolyam, 2890-2915. szám)

1859-10-09 / 2897. szám

PEST, OCTOBER 8 Bármint titkolják Szambulban a nagy ösz­­szeesküvés részleteit, mégis abból megdöbben­tő tények kerülnek napfényre. September 21-éig már 800 egyént fogtak be, a papi, katonai és polgári osztályból. Az előleges kikérdezés Riza pasára bizaték, most azonban a rendes vallatásokat az egész minisztérium vette át, Ali pasa elnöklete alatt. Franczia források szerint az összeesküvés feje egy bagdadi dervis, ki két éve érkezett Szambulba, s onnan Mekkába akart zarándo­kolni, de a birodalom fővárosában meggyőződ­vén arról, hogy az ozmán kormány politikája a mahomedán hitet, s az ősi erkölcsöket és in­tézményeket össze fogja rombolni, rátökélte magát: hazája és vallása regenerátorává válni. Összeesküvést rendeze tehát, melynek hár­mas feladatot tűzött ki: 1. A szultán elfogását; 2. annak a tróntól megfosztatását, még pedig népitélet útján; 3. minden miniszter száműze­tését. A dervis titkába avatottak az összeesküvési jegyzékbe többnyire sajátkezüleg írták föl nev Yöket, ezen jelentékeny szót függesztvén hoz­zá: a feláldoztatott. Tehát oly emberekről van itt szó, kik ha­lálra jelölték ki magukat, s dicsőséget keres­tek a kivégeztetésben. És vájjon hányan lehettek e rajongók ? Franczia tudósítások szerint Szambulban 15 ezeren, az egész ozmán birodalomban pedig 70 ezeren. Köztök temérdek ulema (pap és tör­vénytudor), két tábornok, száznál több ezre­des , alezredes , őrnagy, s igen jelentékeny mennyiségű hivatalnok , még magából Ali pasa irodájából is. Szóval: a török értelmiség nagy contingens­­sel járult e merényhez, mely a végrehajtásra kitűzött határidő (September 16-ka)utolsó per­­czeiben kannibáli vérengzéssé fajult volna. Mert ekkor elhatároztatók, hogy a szultán feje vágassék le, a szultán egész kísérete kilencz ágyúval födöztessék össze, s a miniszterek, há­zaikban megtámadtatva, konczoltassanak föl. Íme, a párisi békekötés, a február 18-ki hattihumajum, a lenyomott keresztény népek felszabadítása s az európai polgárisodás elleni visszahatás egész irtózatosságában! Elvárjuk a Pesti Napló stambuli levelezői­nek részrehajlatlan és kimerítő tudósításait. Addig csak néhány megjegyzést koc­káz­­tatunk. Ha a franczia értesítések igazak, vájjon van-e oly mér­ elom, mely a mahomedán elé­­gületlenség és reform-gyűlölet mélységének fenekéig hathasson, s kijelölni tudja a török birodalomban lakó keresztény népeket fenye­gető veszély nagyságát és horderejét? A­hol 70 ezer ember jegyzi be magát vér-­í tanuul, hány százezer lehet képes a legsivá­­­­rabb tervek eszközéül használtatni kardját, vak-­j hitét és lappangó bosszúszomját ? Mondják, hogy a szultán kezében van az ősz- i szeesküvők teljes névjegyzéke. S Abdul Medsid szelid és minden kellemet-­ len behatásoktól irtózó egyéniség, kinek ural-­­ kodása alatt semmi olyan tény még nem for­dult elő, mely a régi török uralkodók kegyet­lenségéhez hasonlítana. Mit tegyen most azokkal, kik gyilkosai akartak lenni, kiknek száma légió s kik, a­mi még leverőbb, egy egész rendszert, egy egész a mienktől különböző világnézetletet lát­szanak képviselni s az ő nemzetének, az ő hitének vélt vagy valódi veszélyeztetéséért szánták el magukat az iszonyú merényre ? S a büntetés kérdésén még felül áll a poli­tikai irányé is. Maradjon-e a szultán továbbra is ama re­formtörekvéseknél, melyek ellen az ő nemzete és vallása oly borzasztó módon demonstrált, s melyek azon keresztény népfajok sorsának emelésére vonatkoznak , melyek közül minde­nik a török birodalmától elszakadni vágyik, s függetlensége kivivására csak a kedvező alka­lomra vár? Ha a reformokkal szakit, a párisi szerződést aláirt hatalmakkal szakított s az európai tö­rök birtokok népességének nagy többségét — a keresztényeket — ingerli ellenszegülésre. Ha pedig a hattihumajum s az európai pol­gárisodás igényei mellett küzdve, a Resid és Ali politikáját tovább folytatja s egy nagy­szerű mahomedán felkelést koc­káztat, van- e elég kezessége arra, hogy a nagyhatalmak által kivétel nélkül és erélyesen pár­­toltatnék , még akkor is, ha a szláv, román és görög népek a kecsegtető zavart felhasz­nálva, szintén fegyvert ragadnának, nem ugyan a szultáni uralom megvédésére, de saját füg­­getlenségök kivívására ? úgy hiszszük, soha a török birodalom köze­lebb nem állott ahhoz, hogy fönnmaradása két­ség alá vonassák, s hogy pártolói és ellenségei egyaránt közremunkáljanak szétdarabolására. Európának igen kell arra ügyelni, hogy míg az olasz bonyodalmak kiegyenlítése szóban fo­rog, a török kérdés egész megoldhatlanságával előtérbe ne lépjen. KEMÉNY ZSIGMOND, Sopron, oct. 6. Az ev. ág. hitv. dunántúli egyházke­rület tegnap és ma tartotta gyűlését — mint folytatását az aug. havában Pápán tartott tanácskozásnak — főtiszt. Wohlmuth Leopold egyházi és Radó Lajos világi elnöksége alatt, országfejedelmi biztos jelenléte nélkül. Az egyházmegyei gyűlés működéseiből csak két, az egyházi és nemzetiségi élet szempontjából egyetemes je­lentősségig határozatról tudósítjuk a közönséget. Felolvas­tatván ma Ő cs. k. Apostoli Felségének a pro­testánsok ügyeit szabályozó, sept. elsején kelt nyilt pa­­rancsa, tek. S­z­e­m­e­r­e­i Sándor ur lelkes és érzékeny szónoklata nyomán egy Ő cs. kir. Ap. Felsége magas trónjához küldendő alázatos felirat határoztatok, mely­ben az egyházkerület kinyilatkoztatja, hogy a mint egy­részről hálásan elismeri a cs. kir. Ap. Felségének a protestánsokra kiterjesztett legfelsőbb atyai gondoskodá­sát , úgy másrészről, mivel a nyilt parancs elfogadása esetében a magyarországi protestánsok maguk tettleg le­lépnének az őket illető egyházi törvényhozás teréről, fiúi bizalommal kéri a cs. k. Ap. Felségét, kegyesked­nek a nyiltparancsot felfüggeszteni, a magyarhoni pro­testánsokat az 1848 előtti törvényes állapotba egészen visszahelyeztetni s ezután egy zsinatot összehivatni, melynek határozatai szentesítés végett Ő és k. Ap. Felsége el­be fölterjesztetve, a két akaratnak találkozása által szülessék meg oly törvény, melynek védpajzsa alatt a magyarhoni pr­otestánsok boldogok legyenek s Ő Fels­é­gét és utódjait is áldhassák. A másik szintén fontos határozat az, hogy jövőben a soproni ág. hitv. nagygymnásiumban a természetrajz is (eddig e tudomány német nyelven adatott elő) magyar nyelven tanítassék. Az egyházkerület tökéletesen bí­­zik a soproni tanárok azon ügyességében, miszerint ezek a rájuk bízott ifjúságot a német nyelv tudásában annyira A magyar és német nyelv ügyében gymná­­­ siumainknál. Nagy-Várad, oktober 1. , cs. k. Ap. Felségének f. évi jul. 20-án kelt legfelsőbb határozata közzététele által visszatarthatlan, őszinte s természetszerű öröm­­érzet fogta el minden igaz honfi keblét, mint a jó gyer­mekét , ki a halál kínjaival küzdő édes­anyja végvo­­naglásainak megszűntével oly jeleket fedez föl a hal­dokló arczán, melyekből az életerők visszatérését, megszilárdulását s kedves hatású további működéseit nemcsak gyanítja, hanem bizton reményű, teljes meg­győződéssel hiszi és várja. Valamint ily esetben a jó gyermek elfojtott szívfájdalmainak egy mély sóhaj­tással véget vetve örömköny­eket hullat, úgy minden hű s nemzetének mivelődését , ez által biztosított szel­lemi s anyagi jóllétét szívén viselő kácsi szíves öröm­mel üdvözölte a nagyjelentősségű pillanatot, melyben a fentemlített legmagasabb rendelet országszerte ki­­hirdettetett. Ezen váratlan örömmeglepetés annál édesebben ha­tott minden jó érzelmű magyar keblére, minél inkább remegtünk a már közelgő percztől, mely anyanyel­vünket gymnásiumainkban a tudományos működési térről leszorítandotta. Mert a legfelsőbb határozatban a magyar nyelvnek nemcsak nyelvtudományi és szép­tani biztosítékára találunk, hanem egyszersmind előt­tünk látjuk annak méltóságához s kifejtett minden­nemű tökélyeihez mért önálló szabad működési tért, melyen a tudományok mindenik szakában nyújtandó ismereteknek közlése által mind az előadásoknak sikeres eredményét biztosítja, mind pedig saját álta­lános művelődésének eszközlésére a legbuzditóbb s legnemesb ösztönöket ébreszti. Midőn nyelvünk az érintett legfelsőbb határozat által műveltségi fokozatához illő természeti jogaiba visszahelyeztetik,a gymnasiumoknak marad feladatául azon eszközöknek megvá­lasztása, melyeknél fogva a tanítvá­nyok az érettségi vizsgálatokon a né­met nyelvre nézve kivánt igényeket is kellőleg kielégítsék. Ezen zárszavak érteményének meghatározása, bár­mennyire is foglalkoztatta is kezdettől fogva a tan- Ügy-kezelőknek figyelmét, az elő azó különféle véle- ■ mények között teljes lehetlenné vált. Ily körülmé­nyekben a megnyugtató megállapodásnak elvitázhat­­lan létesítését csupán azon elsőbb rendeletektől kelle várni, milyeket a magas kormány ily esetekben a tanhatóságokhoz intézni mulaszthatlan teendőjének ismer. A várva várt rendelet f­­. sept. 23 -án kelt nagy­várad kerületi cs. k. helytartósági elnöki leiratban a gymnasiumokhoz csakugyan kibocsáttatott. Ez által azonban a kételyek el nem oszlattalak, mert a mel­lett, hogy az idézett szavak itt is csak oly általános­ságban hangzanak, mint az eredeti törvényes rende­letben , a német nyelvre nézve, a többi tanszakokat illetőleg, oly értelmű észrevételek, vagy tulajdonképen utasítások is közöttetnek, melyeknek komoly megfon­tolása a tankezelőt tanításának sikeres eredményére nézve méltó aggodalommal töltheti el. E tárgyban a végleges eligazodásnak nagy műve és az ezzel összekötött felelősség csakugyan a gym­­nasiumoknak jutott, midőn a tanhatóságoknak köte­lességül létetik a cs kir. iskolai tanácsossal közösen tartandó tanácskozmányokban, vagy pedig tanodai látogatások alkalmával, a kitűzött czélhoz vezető leg­­alkalmasb módokat és eszközöket keresni és megvi­tatni. Mielőtt azonban ez megtörténnék, legyen szabad ezen ü­gyet néhány szerény észrevétellel kisérnem, me­lyekből kitessék, hogy az új intézkedéseknek szándé­kolt értelmezése s létesítése a­helyett, hogy az alapos tudományos műveltségnek előnyére voln­a, annak tisz­tán látható hátrányára leend. Ha a sept. 23-iki leiratban érintett tanácskozmá­­nyokra csak futólagos előgondolatot fordítunk is, azon­nal láthatjuk, hogy azoknak eredménye az általános várakozást ki nem elégítendi, ki nem elégítheti, mert: 1-ször­nyes tanácskozmányok az egyes kerületek­nek elébb egyik s azután a többi gymnásiumaival vol­nának tartandók, ezen eljárás pedig nem kevés időt ven­t igénybe, midőn a tanításnál a mód meghatáro­zásában mulasztott idő csaknem kipótolhatlan vesz­teség. Nem elégítheti ki 2-szor, mert a kerületeknek kü­­lön-külön gymnásiumaiban tartandó tanácskozmányok után aligha fogunk véleményességre találni, ennek hiányában pedig nincs s nem lehet már csak egyes kerület gymnásiumainál sem tanítási egység ; an­nál kevésbbé tehát az ország más és más kerületei­ben, é­s így ezen különféle irányban elágazó tan­módok kedves eredményt igen bajosan szülnének, mert hiszen attól lehet tartani, hogy egyes gymnasiu­­mok némi mellékes utasítások folytán, vagy a ma­gasabb tekintélyek előtti tartózkodásból, vagy a már megszokott elővigyázato­s óvatosságból, vagy kegy­vesztés félelméből oly módokat és eszközöket is haj­landók volnának elfogadni, melyeket az anyanyelvnek visszaadott jogát védő s annak gyakorlatba vételét az iskoláktól erélyesen követelő egész nemzet előtt nem örömest vallanának sajátjaiknak. Ezen igen-igen valószínűleg előállandó zavaros ál­lapoton a tanügy­ kezelők megnyugtatására, ezessze­­rű­en tán a m. kormány segíthetne, ha tudniillik a czélhoz vezető módokat és eszközöket minden magyar gymna­siumnál, általánosan kötelező, törvényes érvé­nyű s olyan szerkezetű rendeletben határozná meg, melynek minden egyes szava­its mondata oly világos és könnyen érthető legyen, hogy minden mellékes ér­­teményt s félremagyarázatot tökéletesen kizárjon, így aztán a gymnasiumok nem a tamnódok- és esz­közökért lesznek felelősek, hanem azoknak czélszerű alkalmazása­ és sikeres eredményt ért, —a­mi ugyan­csak a maga helyén van. Legyen elég ennyi a tartandó tanácskozmányok­­nak természetétől, és az ettől elválaszthatatlanul kifolyó eredménytől. — Lássuk már most rövide­den : milyenek lehetnének azon tan­módok és eszközök, melyek mellett a tanítványok az érettségi vizsgála­tokon a német nyelvre nézve kivánt igé­­nyeket is kellőleg kielégítsék. Mielőtt azoknak megválasztására vonatkozó ma­gánnézeteimet közleném, jónak látom előbb ezen kér­désnek megfejtésébe bocsátkozni : mik lehetnek a német nyelvre nézve kivánt érettségi vizsgálati igények? A felvett kérdésre a felelet igen könnyűnek lát­szik, mert a német nyelv nem lévén már tanítási nyelv, mik lehetnének azok mások, mint a nyelvnek szabályos ismerete mellett a német irodalmi művek­nek értése s magának a nyelvnek mind a közbeszéd­ben, mind pedig írásbeli fogalmazásoknál kitünte­tendő hibátlan használata és alkalmazása. De a­mily könnyű e felelet, mélyebb fontolgatás után épen oly könnyen fel lehetne az idézett szavakban azt az ér­­teményt is fedezni, miszerint nem elég a nyelvnek említett terjedelmű tudása, hanem még e mellett a ta­nulótól oly tökéletes nyelvismeret és folyvásti beszéd­del összekötött könnyűség és gyakorlottság is köve­­teltetik, mely mellett ő képes lenne e nyelven az érett­ségi vizsgálat alkalmával, bármelyik tantárgyból, ki­elégítő feleletet adni. — És hogy a fennidézett kité­telt még felsőbb helyen is így hajlandók magyarázni, ezt egyetlen figyelmes és mélyebb pillantás a sept. 23-i kibocsátványra csaknem bizonyossá teszi. Ez az, a­mi a tanférfiakat aggodalomba ejti, mert­­ ezt kívánni annyit tesz, mint lehetetlent akarni. Ezen állítás igazolására először is a közelebb lefolyt tan­években­ tanítás eredményét hozom fel. Ezekben egyes tantárgyak már több év folytán német nyelven adattak elő, és pedig annyira ragaszkodva a nyelvis­meret közlésének kikényszerített elveihez, hogy maga a tantárgy megszorítva vagy megcsonkítva a nyelv­nek esett áldozatul; és mégis mi volt az eredmény ? az, hogy ha a tanulónak német nyelven kelle az érettségi vizsgálaton felelni, keserves és szánalom­­ébresztő nyöszörgés között borsónyi nagyságú izzad* 1—1 —MiWWilll—HII—IWI—l'lBI—liillMi>Hi¥II11«IT i”IWTiTIHTllT—ftTJTrtllhTI KÜLÖNFÉLÉK. — Megjelent a Galgóczy Károly által szerkesztett és kiadott „Iparosok lapjáénak első száma. A szerkesztő bevezetésül üdvözletei s a lap tervét mondja el ügyfelei­nek. A lap tartalmát következő czikkek teszik : „Fidel Ferdinand ipar- s kereskedelmi ügynök utazása Ameri­kában“; „A különféle vasnak különféle tulajdonságai“, ifj. Vidacs Istvántól; „Mikép lehet keményfagygyúgyer­tyát mártani, mely nem foly le a hamvát sem kell tisz­títani“; „Hogy készülnek s miből a különféle festékek“; „Kivonat a budapesti kereskedelmi s iparkamra sept 5-ikén tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből“, „Látogatás a szabók között.“ Ezeket követik az állandó rovatok : „Vállalkozási alkalmak“, „Figyelmeztetések“, „Üzlet­csarnok.“ A nevezett lap szerdánkint jelenik meg egy - egy idén, előfizetési ára egész évre 4, félre 2, negyedre 1 ut­ért. A szerkesztő Pesten, az üllői után a 10-ik sz. a. lakik. Ide intézendők az előfizetések. — Meyerbeer indulót s cantatét ígért írni a Párisban lakó németek által tartandó Schiller-ünnepre. Hát a Ka­­zinczy-ünnepre ír-e valaki zeneművet ? Rajta, magyar zeneszerzők! ” A „Kolozsvári Közlöny“ írja : „Gyászos esemény megrendítő hatása alatt írjuk e sorokat. A múlt szomba­ton egy szép reményekre jogosított előkelő fiatal lélek tépte le magáról a földiség lánczait. Szivét lőtte át. Meg­halt ! Minél váratlanabb, minél rögtönibb, annál meg­­rendítőbb vola e szomorú elhatározás, a­melynek oka még eddig rejtély. Akármi lett légyen az, kegyelettel szenteljük emlékének e baráti kéztől származó sorokat. Pár év alatt a mellett, hogy társadalmunk minden réte­geiben több adatai merültek fel az öngyilkosságnak, ez már a második eset, hogy oly ifjú vet véget fiatal életé­nek, a­ki az előkelőbb osztályhoz tartozva, a kétségbe­esés veszedelmes philosophiáját nyomatékosabb családi nevével, ugyezólva, igazolja, vajha ne népszerűsítse. Fáj­­dalmas a tapasztalás, de az idők természetéből folyó tény, hogy e körülmény oka különösen azon illetékes tér hiányában keresendő, a melyen a magyar ifjúság az ősi intézmények fennállásakor magának foglalkozást, pályát komolyabb életeiért talált, s a mellet amazzal együtt el­vesztvén, most nem talál tért, hol talán ébredező önbecs­­é­zetét méltó tettek által igazolja s végre is önmagával jó meghasonlásba Egyedül a gazdászat és irodalom je­lenleg azon tér, a mely felé egy ily ifjú tevékenységi hajlama vonzódni látszik. De az irodalomra mindenki nincs hivatva, a gazdászat ellenben — mindaddig, a­mig rendezetlen birtokviszonyainkon egy országosan általá­nos commassatio nem segít, — oly türelemfárasztó akadályokat gördit, oly sysiphusi küzdelemre hr fel, hogy annak megfelelni nem tartozik a miveltebb lel­keket kibékítő foglalkozás közé, inkább csak rideg kö­telesség az önfenntartásunk iránt. Egy szóval: az ifjú­ság számára nincs foglalkozási tér, s a pályatért nem ta­láló lélek és kedély, meghasonlásba jő, meglep a világ­fájdalom, s ily lelkiállapotban aztán néha egy csekély, talán higgadtabb pilla­ntban alig megvetésre méltó ok, av­agy csak egy bus szeszély is elég arra, hogy a szenve­délyes szivet végelhatározásra bírja. A nemes fiatal, ki­nek halála most közrészvétet gerjesztett, tiszta szép jel­lemű, magasabb sorsú, szerencsés vagyoni állású, s tes­­­tileg lelkileg kitűnő vola. Magasabb lélekhivatása már­­ egynéhány költeményében is nyilatkozott, melyet kéz­­­­iratban alkalmunk volt látni. Ő a hazának reménye volt, é­s életének egyetlen vétke az volt, hogy e reményt a ha­t Nemzeti .Lan­tház. Oct. 7. Tartuffe. Vigj. 5 felv. irta Moliére, fordította Fekete Soma. Tartuffa: a képmutató, így szokták röviden e darabot jellemezni. Báránybőrbe öltözött róka: így szokta a színész rende­sen felfogni. De a jámborság és ravaszságnak ez egyszerű összetétele, melyben egyik a másiknak álcrául szolgál, nem meríti ki az érzelmek, indulatok és helyzetek mind­azon combinatióit, melyek Tartuffe egyéniségét alkotják, még akkor sem, ha a jámborság úgy állíttatik elénk mint vallásos szenteskedés s a ravaszság mint értelmi fensőbb­­ség, a­hogy azt Tóth József képviselte. A szerep szemé­­lyesítőjében az igaz szenvedélyt akarjuk megtalálni, az egyedül mozgató erőt, mely őt a körülményekhez képest ilyen vagy olyan magaviseletűvé vagy modorúvá teszi. Azt akarjuk tudni, hogy a bivalybőrpajzs alatt, mely a képmutatás, mi hát az emberi, a jó a mi elromlott. Er­ről nekünk Tóth játéka nem adott fölvilágosítást, mi nem tudtuk, mikor képmutató, mikor szenteskedik, mi­kor szeret, mikor haszonleső, mikor használló, oly éles és visszataszító vonásokkal volt e szerep elé állítva. Ke­veset a jóból. Nincs olyan együgyü, ki Tartuffe erős, mondhatnók vastag színezésén egyszerre föl ne ismerte volna a juhok közé tévedt farkast — pedig a képmuta­tásnak bársony karmai és nem vas fogai vannak. Meg kell azonban adnunk, hogy Tóth nagy tanulmánynyal lá­tott mint minden, úgy ezen szerepéhez is, hangjának szép hordozása kivált elismerésre méltó, a szerepré­szek combinatiója csupán az, mi ellen kifogásokat tettünk. Méltánylással kell szólanunk K­o m­­­ó s a­­ K­ n a helyes, mérsékléssel vitt játéka felöl, úgy Szilágyi szereplése iránt sem lehetünk közönyösek, ki a „kinn a bárány benn a farkasában gyönyörködtető jóhiszemű­séggel együgyüsködött, kiképezik, hogy ez az érettségi vizsga alkalmával a né­met nyelvet a magas kormány kívánatinak megfelelő nem fogja bírni. A soproni gymnásiumi ifjúság egyébiránt ed­dig is szép bizonyságát adta a német nyelv iránti jó­in­dulatának az által is, hogy az évenkint tartatni szokott német örömünnepek alkalmával a saját munkáikkal fel­lépő ifjak között mindig született magyarok is voltak. És ha tán magyarhoni főtanodáinkban itt-ott a németség ellen látszólagosan egy bizonyos ellenszenv mutatkozott, ez semmi esetre sem volt a miveit németség ellen intéz­­ve, ha pedig valójában létezett azon ellenszenv, ezt ró­­­­ják fel vételisúlyul maguknak azon irányú emberek, kik­nek elfogultsága csak a germanismusban látja a cultura lehetőségét, s igy megtagadja más nemzetbeliektől azon magas képességet, melyre a magyar úgy mint a német az Istentől egyenlőképp a hivatva von.­zától ő maga vette el. Nincs miért őt megneveznünk, csak az idők jelenségére akartunk mutatni.“ A szo­l­nokmegyei lovas és gazdasági egylet őszi közgyűlése, melyen egyszersmind a jövő alakulás is tárgyaltatik, October 16-kán tartatik Török Szt. Miklóson reggeli 9 órakor az Almásy család há­zánál, melyre mind az egylet tag­jai, mind azok, kik az egyletbe ezentúl kívánnak belépni, ezennel meghivatnak. Gr. Szapáry Gyula, egyleti elnök. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. London, oct. 4-én. A „Morn. Post“ írja: „Ha igaz, a­mit a Patrie mond, a franczia császár fel­hagyott azon kísérlettel, hogy egy ,juste milieur-t fedez­zen fel a független Közép-Olaszország alapítása és a her­­czegek restaurátiója közt. A franczia hadsereg Olaszor­szágban telel. Tehát franczia megszállás azon határozat mellett, hogy a szerződmény föltételei végrehajtassanak. A Post párisi tudósítója azt mondja ugyan, hogy noha Ausztria a herczegek föltétlen visszahelyezése mellett van most is, a franczia császár ezen követelésre határo­zott ,nem­­mel felelt, s hogy a franczia sereg Olaszország­­bani telelése csak azon okból történik, hogy a fegyveres beavatkozást megakadályozza. Ha a Post nem érzi ma­gát ez által egészen megnyugtatva s intéseket közöl, me­lyek, bár nem egyenesen, a tuileriákhoz intézték. Ha III. Napoleon a toskanai herczeget Florenczbe megint visszahelyezi, úgy jár mint I. Napoleon, a­ki a campo­­formioi békében egy ausztriai herczeget meghagyott Tos­cana birtokában, s mindamellett nem akadályozható meg, hogy Ausztria érdekében a dolog közelebbi fordulata al­kalmával az által meg ne támadtassék. A Walesi herczeg a jövő hónapban lesz nagykorú. Akkor külön háztartása lesz. A Marlboroug­house-t ■­ bútorozzák számára.­­ Tegnap halt meg gróf Jersey 87 éves korában, an­gol peer, ki többször fö udvarmester s végre főlovász­­mestere volt a királynőnek. A gabonavám eltörlésekor Peer mellett szavazott; egyebekben hű maradt mind­vé­­g conservativ elveihez. Örököse czimének és ja­vainak viscount Villiers, ki 1808. ápr. 4 -én született, s 1841 ben sir Rob. Peel egyik leányával kelt egybe. FRANCZIAORSZÁG. A kölni lap egyik párisi tu­dósítója tudni akarja, hogy a zürichi békeszerződés aláírása oct. 7-kén történik. A velenczei határ szerint

Next