Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)
1860-02-14 / 3001. szám
minden valószínűség szerint az annexio értelmében fog létrejöni. Ezen annexiót Francziaország hivatalosan fogja szóba hozni, mihelyt a zürichi állapítmányok alól teljesen „degagirozva“ van. Vájjon fog-e aztán egyszersmind a savoyai ügy is szőnyegre kerülni, nem tudjuk. Thouvenel sürgönyében erről nincs szó, és még nem is lehet. Velencze ügyét azonban a franczia miniszter nem akarná úgy egészen elejtetni, miként az angol indítvány (talán nem teljesen őszintén) ajánlotta, hanem Thouvenel báró is csak akkor kívánja a velenczei kérdést alkudozás tárgyává tenni, ha Ausztria erre vonatkozó indítványokkal állana elő. E passust nagyon fontosnak tartjuk, az derülvén ki belőle, miszerint Napóleon császár korántsem ejti el végképen Velencze ügyét, hanem legalább bizalmas szóváltás útján arra véli bízhatni Ausztriát, hogy ez maga fogna e téren „concessiókat“ ajánlani. Ez irányban a franczia tervek még tökéletesen homályosak; nem tudjuk, merre fog menni Napóleon, hanem az, hogy általában lépéseket akar tenni ezen oldalon is, bizton következtethető abból, hogy arrafelé hátsó ajtócskát törekszik magának nyitva tartani. Thouvenel jegyzéke tehát legalább annyiban igen érdekes okmány, amennyiben a franczia politika legközelebbi állomásait megjelöli; első: Középolaszhon, melynek ügye nyíltan előtérbe tolatik ; második: Velencze, melyre nézve az alkudozás lehetősége tartatik fenn; harmadik alkalmasint Savoya, melyről officianller még nincs szó, és mely még csak az „officiositás“ félhomályában dereng. Az új franczia külügyminiszter sürgönye a Londonban levő franczia követhez. A „Nord“ e nevezetes okirat szövegét, mely a franczia kormánynak az olasz ügy megoldását tárgyazó brit javaslati pontokra adott válaszát foglalja magában, a következőkben közli : Paris, január 30.1860. Gróf úr ! Az angol követ ur egy sürgönyt közlött velem, melyben a külügyi első államtitkár, miután az olaszországi helyzetet egészben bírálat alá véve és kimutatá, mily szükséges az egyetértés arra nézve, mi legyen a legjobb út mód arra, hogy a félszigeten a dolgoknak tartós és kielégítő rendje állittassék helyre , kifűti azon általános elveket, amelyeken ő brit felsége kormányának nézete szerint, ezen egyetértést meg lehetne aapítani. Azon meggyőződésben , miszerint mindenekelőtt Franczia-és Angolország egyetértésére van szükség, az angol kormány illegbiz.ta tufiu. tu.ciutancsi kabinetnél hasonló közlést tegyen, s én szerencsés vagyok másolatban mindkét okiratot ide zárva megküldeni önnek. Ezek, mint ön látni fogja gróf úr, négy határozott pontot foglalnak magukban : 1) Francziaország és Ausztria lemondanának arról, hogy jövőre Olaszország belügyeibe avatkozzanak, kivévén, ha arra a nagyhatalmak egyhangú beleegyezése által föl fogának szólíttatni. 2) A császár kormánya az egyházi államból való kitakarodás iránt, a szent atyával, mihelyt ez utóbbi hadseregének szervezete azt megengedné, és a mi csapataink Rómából, a rend fenntartásának veszélyeztetése nélkül visszahivattathatnának, egyet fogna érteni. Felső-Olaszországot a mi hadseregünk, ahoz mért határidő alatt, szintén el fogná hagyni. 3) Velencze belső szervezése a hatalmak közti tárgyalások körén kívül fogna hagyatni. 4) Végre a szárd király a császár, valamint a brit felsége kormánya által közösen fel fogna szólíttatni, hogy Közép-Orszországba csapatokat ne küldjön addig, míg a különféle államok és tartományok, új választás folytán alkotandó nemzeti gyűléseik újabb szavazása által óhajtásaikat ünnepélyesen ki nem jelentették; és ha ezen gyülekezetek a bekebelezés mellett nyilatkoznának , akkor Franczia- és Angolország a szárd csapatok bemenetelét többé nem fognák ellenezni. Én lord John Russellnek Cowley lordhoz intézett sürgönyét a császárnak eléje terjesztem, s ő felsége parancsait vévén, az angol követ urnak tudtára adám, miként véljük mi felfogadandóknak ő brit felsége kormányának ajánlatait. A négy angol javaslat elseje, jegyzem meg előtte, legkisebb nehézséggel sem fogna járni. A be nem avatkozás elve egy nemzetközi szabály, melynek fontosságát és tekintélyét senki nem tudja inkább méltányolni, mint mi, s az képezi, nézetünk szerint, az olasz kérdés minden komolyan vett és végleges megoldásának egyik leglényegesebb elemét. Hogy a császár kormánya maga is interveniált, ez csupán azért történt, mivel parancsoló körülményeknek engedett, mivel az ő érdekei, a dolgok állása mellett Olaszországban, szükségképen kényszerítők őt arra ; azonban a nevezett kormány a félszigeten tett fáradozásainak czéljául szüntelen annak a rendszernek visszaállítását tekintő, mely jövőre minden beavatkozást feleslegessé teendne. E részbeni érzületünket a legünnepélyesebb alkalmakkal maga a császár világosan kimondá. Az angol kormány javaslata tehát csak egy, épen oly félreismerhetlenül őszinte, mint gyakran megújított óhajtásnak adná meg a diplomatiai megszentesítést. Ki is jelentem Cowley lordnak, hogy ő felsége kormánya feltétlenül hozzájárul megegyezésével. Hozzátevem, hogy e pontra nézve a mi véleményünk soha nem változott, és hogy mi már most is teljesen jogosítottaknak érezzük magunkat annak elfogadására, anélkül, hogy a többi kabinetekkel az iráni tárgyalásokba ereszkednénk. Ami a második pontot illeti, hogy az angol követ urat a császár kormányának érzületeivel megismertessem, nem volt egyébre szükség, mint annak korábbi nyilatkozataira hivatkoznom, különösen pedig arra, melyet az első franczia meghatalmazott a párisi congressus keblében tett volt. Ma mint akkor, élénken óhajtjuk mi a római államok katonai megszállásának véget vetni. Hasonlóképen alig várja a császár kormánya, hogy a lombardi tartományokat kiüríttethesse, s eként véglegesen megszüntettessen oly fegyveres beavatkozást, melynek lehetőségig megkurtítására minket politikánk elvei is késztetnek. Mi tehát az angol javaslatot mind a római területet mind Lombardiát illetőleg igen örömest elfogadjuk ; azonban az alkalomszerűség megítélése oly fontossággal bir e tárgyban, melyet az angol kormány sem vont késégbe; ugyanazért én jogosítva hihetem magamat oly tekintetekre, melyekkel ezen rendszabályt az angol kormány is szükségesnek tartja körülvenni, hogy t. i. a Rómából való kitakarodást szükségképen alája kell rendelni a biztosságnak, hogy abból a szentszék bizton létére nem szabad komoly veszélynek származni, — és hogy a lombard tartományokból való kitakarodás csak akkor hajtassák végre, ha a nagyhatalmaknak vagy hallgatólagos, vagy kimondott beleegyezése Olaszország új szervezését biztosítja. A harmadik pont ellen — felelém az angol követ urnak — úgy látszik nem lehet semmi ellenvetést tenni, és a császár kormánya elvileg csakis egyetérthet azzal. Mindamellett, megjegyzem Cowley lordnak, mielőttünk kívánatosnak látszik azon lehetőségre gondolni, hogy Ausztria különös feltételeket tűzhetne ki arra, ha ő Velenczében engedményeket tesz, amely esetre fel kellene tartani magunk részére azon jogot, hogy a bécsi kabinet által tett ajánlatokat tárgyalás alá vehessük. A mi a negyedik és utolsó pontot illeti gróf úr, ez egy sereg oly tekinteteket érint, melyek nekem nem engedik meg , hogy azokra mindjárt véglegesen feleljek, és én Cowley lordot kénytelen valók a császári kormánynak a más nagyhatalmak, és pedig első helyen Ausztria irányában való magatartására emlékeztetni. — Mi egyáltalában nem ismerhetjük félre azon akadályokat, melyekbe a zürichi szerződésben kijelölt előzetes állapítmányok ütköznek. Miután a császár kormánya szakadatlan igyekezetét több hónapok óta legális módon azon állapítványok kivitelének könnyítésére fordító, alkalma volt meggyőződni, mily nehéz volna rá nézve megőrizni a reményt, hogy azon akadályokat legyőzze. Annyit, úgy hiszi, elmondhat magáról, hogy e tekintetben kötelezettségeit tökéletesen betölti. Ezenkívül a császári kormány kész azon eszközöket is fontolóra venni, melyeket az angol kormány javaslatba tett, mint amelyek nagyon alkalmasak oly megoldást idézni elő, mely Olaszország érdekeinek eleget tesz, és amely az állandóságnak, egyetemes érdek szempontjából, szükséges biztosítékait magába foglalja. Ezen eszközök teljesen megférnek azon elvekkel, melyek a mi instiutióink alapját képezik, és nekünk egyáltalában nem lenne semmi okunk arra, hogy azon elveknek más országokra alkalmazhatását kétségbe vonjuk. De bármi legyen a mi véleményünk azon kombinatió becse felől, melynek kezdeményezését ő nagybritanniai felségének kormánya ragadta meg , mindenesetre erkölcsileg kötelezve érezzük magunkat arra, hogy azt az ausztriai udvarral előbb közöljük. Nekünk a császár lojalitását és politikájának őszinteségét menten kell tartanunk minden gyanútól és a villafrancais zürichi kötményekkel szemben e pillanatban nem köthetjük meg magunkat forma szerint. Haszinte tanácsadásaink és lépéseink sikeretlensége nekünk megmutatta is a trónvesztett fejedelmek visszahelyezé-SGIKK iX'ttK'l LUlCj^JLQ iJV/rn Uvioutow -twi ír tunk elejét venni minden hamis értelmezésnek, s minden kétséget elenyésztetni, mindenekelőtt szavát tartatván Francziaországgal az osztrák udvarnak adott őszinte nyilatkozatokban. Másfelől mi nem feledhetnénk el azt sem, hogy mi csak nem rég hívtuk meg Orosz- és Poroszországot a congressusban való részvételre, hogy annak egybejövetele a hatalmak egyetértését egyszerre biztosítsa és a tanácskozása alá terjesztett kérdések megoldására utat törjön. Nem rajtunk múlt, hogy az így egybegyülekezett Europa nem egy végleges kiegyenlítés megerősítésére hivatott fel, és mi attól félnénk, hogy méltó érzékenykedéseket sértenénk meg, ha ma, midőn a dolgok hatalma más álláspontra vitt, a sz.-pétervári és berlini kabineteknek az új helyzetet, melyet parancsoló körülmények teremtenek számunkra, tudtokra adni tartózkodnánk, s elmulasztanák meggyőzni őket a felől, mennyire szükség gyakorlatibb eszközöket keresni azon kérdések megoldására, melyek veszély nélkül sokáig nem maradhatnak megoldatlanul többé. Én tehát Cowley lordnak azt felelem, hogy a negyedik javaslatot illetőleg, a császár kormánya, mielőtt nyilatkoznék, elkerülhetlennek tartja a maga helyzetét egyfelől az osztrák udvar irányában, másfelől a porosz és orosz udvarok irányában felvilágosítni és igazolni. — Az angol követ úr méltányolni látszott az okokat, melyek a császári kormány magatartásának ezen zsinórmértékét kijelölik, és én bízom benne, hogy az angol kormány azoknak igazságos és erős voltát be fogja látni. Három első javaslatának részünkről lett elfogadása, tanúbizonyságot fogna tenni, ha szükség lenne rá, azon érzelmekről, melyekben mi az ő ajánlatait fogadók, s eként nem kétkedhetnék az, hogy mi őszintén óhajtjuk feltalálni azon megoldásokat, melyeket Középolaszország helyzete szükségesekké tesz. Ön szives lesz ő brit felsége első államtitkára előtt felolvasni e sürgönyt és annak másolatát nála hagyni. Fogadja gróf ur stb. (aláírva) Thouvenel. ERDÉLYI VASUTÜGY. A birodalom más részeitől, gyors közlekedés tekintetében, egészen, hátramaradt Erdély vasút-reményei közelebbről újabb lendületet nyertek. Az ,,Oszd. Post“ egy kolozsvári levelet közöl, mely ez ügyben következőleg ir, melyet mi felhívás folytán itt közlünk: „Ha van kérdés általában, melynek helyes megoldásától nemcsak egyes helységek, városok, hanem egész tartományok erőteljes fejlődésének jövője függ : az oly régóta és több oldalról vitatott vasútkérdés nemcsak városunk, de egész Erdélyre nézve, kétségkívül, ilyen. A birodalom minden más tartományai közt szép és gazdag hazánk csaknem egyedül áll a vasút áldásai nélkül hagyatva, mint mostohaleány megkülönböztetett gyermektársai körében. Azonban, úgy látszik, ránk nézve is ütött már az óra, s reményteljes várakozással nézünk elébe a legmagasb helyről jövő döntő határozatnak, mely az egyes vonalak megvizsgálása és bírálatával megbízott Ghega lovag miniszteri tanácsosnak régótai visszatértéből következtetve, úgy hiszszük, nem késhet igen soká s talán még a közel tavaszszal nagy mozgást és tevékenységet fog csendes völgyeinkben előidézni. A pálya ügyében fő kérdés, kétségenkívül, a kiviVESZPRÉM, febr. 8. Veszprém város társaséletének két fő központosító egylete van : az úri és a polgári kaszinó. Amaz az úri, ez a polgári osztályt egyesíti, habár nincs is köztök oly élesen elkülönző vonal, mi a mai kor szelleme ellenére egyik vagy másik egyletben a taggá lehetést a polgári állástól tenné függővé. E két egylet teszi lehetővé minden közhasznú téren a központosított működést, miután itt egyesíttetnek azon erők, melyek szétforgácsoltságukban hatástalanul vesznének el. Az a nemes verseny , mi a két kaszinó közt fejlődik, s melynél a főrugó mindig a közjó előmozdítása, csak üdvös eredményeket gyümölcsözend. Örvendetes jele városunk értelmiségének, e a bandó korral együtt haladásának az, hogy e két egylet közt a legszebb egyetértés uralkodik, egyiknek tagjai a másikéit nemcsak kölcsönösen becsülik, hanem — ami igen nevezetes — a polgári egylet tagjainak névsorában az úri osztály több tagjának nevével találkozunk. Az úri társas-egylet által rendezett zene-estélyekre a polgári t.-egylet tagjai közöl a polgári osztálybeliak is hivatnak meg, s a dalidókban az úri és polgári elem testvéri egyetértéssel mulat együtt. A polgári társas egylet már két dalidót tartott, az elsőt saját könyvtára javára (e könyvtár a magyar irodalom termékeivel gazdagíttatik folytonosan), s a 2-ikat (február 6 -án) a fölállítandó kisdedóvoda tőkéje növelésére. Mind az úri mind a polgári elemből sok szép nő vett részt e dalidókban, kik közöl sokat emelhetnek ki nemcsak múló szépségéért, hanem lelki előnyeiért is. De nem sok ismeretlen nő volt e dalidókban, kik között nem csak lehetnek — hanem bizonyosan vannak is olyanok, kik e kiemelést szintén azon joggal megérdemelnék, ez okból a megnevezésekkel felhagyok. Az úri egylet első dalidója is igen népes és fényes volt. Távolabb vidék szépei is emelték értékét . . . . miután a dalidó annál értékesebb, minél több szép s lelkes hölgy ékesiti azt. A második dalidó f. hó 25-kén leend. Minden jel arra mutat, hogy ez az elsőnél is népesebb leend. Az a hir szállong, hogy egy lelkes nő azt indítványozta, ne készítessen senki új öltözéket a második dalidóra, hanem minden nő azon ruhában jelenjék meg itt, amelyben volt az elsőben. És ez indítvány közakarattal fölkaroltatott. Veszprém hölgyeitől nem is lehetett mást várni, mint dúlás és végpont eldöntése, ez adja meg a vonal fő irányát s ettől függ: részesüljön-e Erdély ez áldáshozó intézkedésben, melyet úgy óhajt s mely egyedül emelheti őt oda , hogy mint egyik legszebb légbecsebb drágakő ragyoghasson a birodalom gazdag koronájában. Erdély új vaspályájának valamelyik magyarországival kell kapcsolatban állnia; ez a mily szembeötlő, épen oly világos a vonal iránya, melynek okvetlen érintenie kell Brassót, mint egyik legélénkebb kereskedelmi várost, s Oláhországba kell átvonulnia azon hegyszoroson, mely későbbi vizsgálatok után legalkalmasabbnak fog bebizonyulni. Kapocspontunk e szerint négy volna, u. m.: Debreczen, Nagy-Várad, Arad és Temesvár; ezek közül azonban csak kettő vetekedik az elsőség fölött. i. Nagy-Várad és Temesvár s mi jelenleg beérjük e két pont által kijelölt irány vizsgálatával. A földabroszon csak futólag végig tekintve, meggyőződhetik mindenki azonnal, hogy a birodalmi fővárost Oláhországgal és Konstantinápolylyal összekötő legtermészetesb vonal az, mely Nagy-Váradtól Kolozsváron keresztül a Maros-völgyön átvonul akár Gyula-Fehérvár, akár Maros-Vásárhely felé, a mint későbbi vizsgálat után czélszerűbbnek fog bebizonyulni. — Egy ily vonal, éjszaknyugatról délkeletre rézsútoson átvágva Erdélyt, ennek épen szivén hatna keresztül s kétségkívül a legrövidebb itt volna nyugatot kelettel összekötni. S e vonalnál nem szabad a számításból kifelednünk azt, hogy ez Erdélynek leggazdagabb, legtermékenyebb völgyein fogna átnyúlni, ép azon vidékeken, melyek legtöbb képességgel bírnak a fejlődésre. Erre a gőzmozdonynak csak egy gyújtószikrája kell s gazdagon és nagyszerűen fog a felvirulás mutatkozni. Ezen vonalra nézve több oldalról támasztott ellenvetések legtöbbike azon nehézségekben áll, melyek Nagy-Várad és Kolozsvár közt mutatkoznak. De a legközelebbi vizsgálatok épen e tekintetben a legbiztos,s legmegnyugtatóbb eredményre jogosítnak, mert a mint hiteles forrás után állíthatjuk, maga Ghega nem találta ezeket oly rendkívülieknek, mint a minőknek eddig szokták volt tartani. Távol legyen tőlünk, hogy technikailag döntő határozatot akarnánk kimondani, mindamellett annyi, nem szakember előtt is csalhatlan bizonyosságúnak tűnik föl, hogy az építési nehézségek ezen a vonalon nem nagyobbak, mint bérezés hazánk többi völgyein, és hogy e nehézségeken tetemes könnyebbségeket nyújt az építőanyagok azon sokfélesége, mely itt legnagyobb mértékben föltalálható. Vegyünk ellenben egy Temesvárral kapcsolatban állandó vonalat. Ez, bármikép vezessék is Brassó felé, mindenesetre csak az ország déli részét fogja érinteni, s e kis darab mellett hazánk legnagyobb része a vasút áldásaiból ki van zárva. Kelet kereskedelmi czikkeinek e vonalon kerülő utat kellene tenni Temesvár felé, mely Bécshez is 7 mértfölddel van több, valamint Nagyvárad. S várjon egy oly vonal, melyet a bánság felől vezetnének Erdélybe, nem járna e tetemesb nehézségekkel, mint a nagyváradkolozsvári ? Aki a vaskapui környéket ismeri, könynyen kész lehet rá a felelettel. Tagadhatlan ugyan,resztül, nagy vasbányászat és kőszéntelepekkel jöne érintkezésbe, s ezek fejlesztésére nagy előnyül szolgálna, a általuk tán ezen pálya, kezdetben legalább, igen szép jövedelmet vehetne, ámde ami itten föltárva a részben már kimerülve mutatkozik, egy az ország más vidékein átnyúlandó vonalnak épen ezek helyett kell új forrásokat nyitni fel. Egy világpályának, minővé lenni az erdélyi hivatva van, sokkal nagyobb föladat áll előtte, mint egyes iparág fölkarolása; nálunk az egész ország fölvirágoztatása a fő szükség, nekünk egy életév kell, s ez — őszintén bevalljuk — csak egy nagyvárad-brassói vonal által létesíthető. — E pályához , mely egyszersmind törzsül szolgálna , csatlakozhatnak idővel több szükségesnek mutatkozandó mellékágak is, s ilyen volna épen a Gyulafehérvárt Temesvárral összekötő vonal is.“ azt, hogy e korszerű indítványt felkarolandják, arőt, ha a 15-kidaridó tettlegesen tesz bizonyoi akkor értéke sokszorosan emelkedik. A veszprémi takarékpénztár legközelebbi alkalmával a magyar Akadémia palotájára (mégdig előleges felszólíttatás nélkül) 300, a szények pénzalapja növelésére 110 frtot áldozott, nemes tettet nem kell dicsérni, dicsérete ez — pedig a legszebb dicsérete önmagának. Mind az úri, mind a polgári társasegylet tagjai kénytes adakozás útján járultak a Kazinczy-alavány növeléséhez. 1. STAMBUL, febr. 1. A magas porta tevékenységét új időben leginkább a pénzügyek javítása veszi igénybe, adók terveztettek, ezek közül többet már életbe is léptek; a kormány — úgy látszik — a nép részéről vak vedelmességet föltételez, mert csak igen kevesen vám nagy urak közt, kik fontolóra veszik, vájjon elbírható ezen terhek, vagy sem ? De valóban csodálatos a népnek közmondássá vált türelme. A török nép alsó jegeiben rejlő erényekről szólnunk fölösleges, de tájézásul a jelen válságos idők viszonyaiban szolgáljon evetkező adat is. Tudva levő dolog hogy itt a főterv még mindig allamkincstár nagy fogyasztóját, a papírpénzt, kiveri forgásból, de ez sok áldozatot kíván, és a kormány a kétséges segélyt mindenkitől remélte. Az urak (etern osztály) nemcsak hogy semmivel sem járultak e szánékhoz, de még azon új intézkedést, miszerint a havidij három hónapig, jan.,febr., mart. nem fizettetnek ki, nyelégületlenséggel fogadtak, és a zúgolódás általános le .A nép ellenben, a kormány nyomasztó állapotján sértendő, azon nemes ajánlatot tette, hogy engedteti meg neki egy félévi adóból álló pótlékot a kincstárba tenni, hogy azon iszonyú pénzzavaroknak vége vetéssé A tatár menekülteknek sorsa i3 utoljára meghatotta stambuli hitsorsosok szivét. A porta meghagyásán fogva egy bizottmány alakult, mely legelőször aláírás után pénz vagy ruhát gyűjt, s későbbi szükségletekre is godot forditand. Mindeddig a bőkezűségnek csak gyér jele láttuk, és mintegy jól esik olvasnunk, hogy az adakozó névsorában a keresztények hathatósan tanítják a fanatius muszulmant az ames proximum úti tempsum tételt mit az igazhivő nem ismer, mert az ő vallása szerint mi hitbelit (pogányt) segíteni vétek. Riza pasa a hatalmas hadügyminiszter csillaga komályosodni kezd. E hét folytán többször felmerült a bit hogy minden hivatalaiból (mert hármat bir) letétetett, ő helyébe Kibiiszl lépett. Ebből előlegesen persze csarucza lett, de hogy befolyásának fokmérője sülyedn kezd, az bizonyos. Fuad pasa azt tudatja a külföldi hatalmak követségeivel, hogy ő ezentúl hétfőkön a portára nem jövend hanem kik őt látni akarnák, azokat saját lábán fogadandja. Szemtanúi bizonyossággal tudjuk, hogy a követek csak ritkán és nem igen szívesen ereszkednek személyes értekezletekbe, és a török külügyminiszter e rendelkezése nem más, mint valami franczia maga hánytatás. *) KÜLÖNFÉLÉK. — Am. Akadémia mai ülésében következő adakozások jelentettek be : a zirczi apátság adott a házra 1000 frtot; a veszprémi káptalan a házra 500 frtot; a kassai káptalan a házra 10, a tőkéhez 10 frtot; Roskoványi Ágoston nyitrai püspök a házra 100, a tőkéhez 100 frtot; Podmaniczky Ármin b. a házra 400, a tökéhez 500 frtot; Forgách Gyula gr. a házra 500 frtot; Viczai Héder gr. a házra 525 frtot; Fesstetich Ágoston gr. a házra 1000, a tökéhez 1575 frtot; Révay Simon gr. a házra 400, a tökéhez 600 frtot; Dégenfeld Imre gr. a házra 1000, a tőkéhez 100 fitot; Khun Henrik gr. a házra 250, a tökéhez 250 frtot; Pejacsevics Péter gr. a házra 500, a tökéhez 500 ftot ; Élez Károly gr. a házra 500, a tőkéhez 500 ftot; Balassa Antal gr. a házra 500, a tökéhez 1000 frtot; Czebriák László gr. a házra 500, a tökéhez 500 frtot; Szögyényi László a házra 400, a tőkéhez 1000 frtot; Debreczen városa a házra 5000, a tőkéhez 10,000 frtot; Székesfehérvár városa a házra 3150 frtot; a kolozsvári kaszinó a házra 1000 ftot; a kecskeméti vadásztársaság a házra 115 ftot; Urbanovszky Jusztin 35 frtot; Barber és fiai gőzmalom-tulajdonosok Budán a házra 200, a tökéhez 500 frtot; Nagy- Körös városa a házra 1000, a tökéhez 2000 frtot; özv. Szűcs Lajosné a házra 200, a tökéhez 600 frtot; Scherz Rezső a házra 525 frtot; Lederer testvérek a tökéhez 105 frtot; kilencz pozsonyi kanonok a házra 90 frtot;a szegedi takarékpénztár a házra 400 frtot; gr. Eszterházy Lajosné a házra 1, a tökéhez 1 db bankrészvényt; Vászolyai Scherz János a házra 25, a tökéhez 25 ftot; Csergkeő Koris tarnóczi plébánosné összegyűlt a házra 44 fi; Bartal György urat tanácsos adott a házra 200, a tökéhez 200 ftot; Blankenstein György gr. a házra 50, a tőkéhez 50 ftot ; trmös Boldizsár Ágost a házra 10 ftot ;a velenczei gőzmalom hivatalnokai s munkásai a házra 50 ftot; gyönki iparosok a házra 31 ft 10krt; Tóth Lőrincznél gyűlt a házra 56 ft; Eggenberger Ferdinánd könyvárusnál , a házra 120 ft; Szombathelyről küldtek a házra 40 ftot; a h°3SZü-peresztegi lakosok adtak a házra 6 ftot; Ney Ferencznél gyűlt a házra 140 ft; Simoncsics Alajos adott a házra 105 ftot; a Pesti Napló szerkesztőségénél gyűlt a Mzra 1061 fit, 14 darab arany, 1 daraji napstecilior és 4 db tallér; Simkó Vilmos pozsony; tandkilál a házr a 78 frt; Szalay Zsigmondnál Miskolczon a házra 93 frt, 1 db arany, 2 db tallér és 2 db ruhel; a tőkéhez 47 frt és 1 db arany; Hajós Józsefnél a házra 233 frt; Sersich Ferencz ügyvéd ajánlott a házra 50 frtot; Földváry Mihálynál gyűlt a házra 69 frt és 2 db arany; Sényi Gábor adott a házra 50 frtot; Emich Gusztáv könyvárus a házra 600, a tőkéhez 50 frtot; Gschwindt Mihály pesti polgár a házra 110, a tőkéhez 100 frtot; Emich Gusztáv nyomdáján, személyzete a házra 102 frt 20 krt (a részlen kimutatást legközelebb kö t) A „Testis Temporum”,ra vonatkozó czikkecskét, valamint a török lapkivwatot is vettük, de — a mi viszonyaink eltörök lévén a gjambuliaktól, — nem adhat-juk- Szerk.