Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)

1860-02-26 / 3012. szám

szentesítené a czél az eszközt, de nem, — ez egy bol­tos legény, vagy egy divatczikktárnak kizsákmányo­lására felhasznált eszköz; ez — mind előbb mondom, egy buborék, melyre a pénzvágy egyet lehet, hogy eltűnjék, hogy helyette újat — önhasznára fújhasson fel és így legszebb eszméink elterjedését és örökös általánosságát erővel lehetlenítik. És ennek , mi a nemzet, kezet nyújtsunk ? tán azért, hogy egyeseknek a hazára károsan ható ipar­­joknak, vagy mások vétkes hiúságának eszközei legyünk ? Nem! ez így nem lehet! De azért ne higyye olvasóm, mintha azokat, kik meggyőződésüket követik, kárhoztatnám ; ezeket nem én, de a haza és a közvélemény ítélendi meg, szava­mat csak hittársaimhoz mint bátorító hangot emelem, figyelmeztetvén őket arra, hogy kiki maga esze után járjon és meggyőződését kövesse, mert nem is képze­lik, mennyire ártanak szeretett hazájoknak azok, kik ezen elcsábításnak engednek; nem divat kérdés ez, de még a nemzeti elszegényedés ve­szélyéiig háttérbe szorítja a nemzeti egység. Ez azon villámsebességgel terjedő felfogások egyi­ke, melyet feljebb említettem, mert itt csak is egy lehet a felfogás. Csupán azok, kiknek ingökre nem állott, magyarázhattak másra és e balfelfogás az, melyet, bár meggyőződésük ellen, de előítéletes példát követni akarók gyengeségből hagytak jóvá s ezt fejezi ki a franczia említett mondásával (manque du courage de gon opinion.) Bátran mondhatjuk, hogy hazája ellen vét, ki hiú­ságból vagy gyengeségből e­rész példákat követi, de még inkább vét az, ki társadalmi állását e komoly időkben balul felhasználva, ily példával jár elő; mert ha egyesekben nincs is elég hazafias erély, hogy a pazar fényűzésről lemondhassanak, úgy ma­radjanak legalább mint sajnálandó kivételek, kiket a közvélemény sújtana, és ragadjuk meg mi mások, nemzetünk jobbjai bátor szívvel önmeggyőződésünk lobogóját, legyünk önálló lények, és nem az eddigi divatnak vezérei, rabszolgái. Ekkor, ha széttekintünk a szeretettel mosolygó hazára, látni fogjuk hála köny­­nyeit hallni, melyeket varázshatásu nemzetünk szere­tete gyöngyökké változtatand, hogy azokból lelkes nőinknek disz­koszorút fűzzön, mert önöké lesz a diadal, másoké a sárga irigység. Lesz bátor hazafi elég, ki a balvéleménynek da­czára, a közvéleményt oda forditandja, hol ennek hat­nia kell, és hol hatni fog, nem engedendi, hogy nem­zetünknek oly gyéren virító virágát (a nemzeties öl­töny-hordás) egy mérges féreg szállja meg, hogy az abból származó hernyók e szép nemzeti tüneményt végképen elpusztítva - helyébe tövisbokrot növesz­­szenek. E virág volna az, melynek ildoma maga körül vonná nemzetünk osztályait, hogy összeolvadjanak, holott a tövisbokor, — a pazar fény, mely egymás­hoz közeledni nem engedi a tán már összeolvadni kí­vánó nemzet osztályait. Gr. K­á­r­o­l­y­i E­d­e. SOMOGYBÓL, febr. 19. Tiszt, szerkesztő úr! Múlt január hó 31-n Kaposvárott a somogyi lelkes­, nemes indulatu és szép reményű­ ifjak köre egy ünnepélyes dalidót rendezett; e tényt már csak azért is érdemes­nek tartom dicséretes megemlítésre, mivel egyfelől maga a dalidó, mint ilyen — nehézkes bánataink bo­rúját fénylő csillagként átfutván —­ elannyira sike­rült, hogy a bájoló magyar hölgyek s deli ifjak nem­zeti öltözetben járva, a palotást — tü­ndéri jelenetként hatva — jogos remények varázsába andalitá az igen számos közönséget; más részről pedig, s főleg azért sikerült e dalidó, mivel nekem, mint már megőszült polgárnak, alkalmat nyújtott a szép, a miveit Somogy rég látott érdemes honfiait — az elvonultságból ki­csalva — tiszteletvegyes barátsággal ölelhetni , s azoknak nagylelkű s mindig áldozatkész hajlamát, közczélok gyámolítására igénybe vehetni. A „Pesti Napló“ más tolla által már értesült arról, hogy ugyan jan. 31-én tartatott Kaposvárott a gazda­sági egylet alapító gyűlése is; — örömittasan lehete szemlélni, miként Somogy lelkes fiai között él s na­ponkint izmosul a közszellem; — ám Somssichok, Jan­­kovicsok, Méreyek, gr. Forgách, Kund báró, Majthé­­nyiak, Tabánok, Svasticsok, Vésseyek, Nedeczkiek, Kacskovicsok, Igmándyak, Gaalok, Paiss és Bodo­­nyiak mellett számos tiszt, ref. lelkész s kiválva a sok munkás és érdemes gazdatiszt sürögtek az említett közhasznú intézet megalapítása körül. Laus, gloria et effectus inauguret munus eorum!!! Köszönetét kell, mint fentebb is érintem a közér­dek nevében nyilvánítanom a somogyi ifjaknak, mert alkalmat nyújtanak dicsőült Kazinczy hazánkfia em­lékére szentelt alapítvány gyarapítására adakozást eszközölhetnem. Ugyanis : Somssich Miklós 5 frt, Jankovics László 5 frt, Nagy Ferenczné szül. Kacskovics Mária 10 frt, Somssich Pál 1 frt, Bodonyi Lukács 1 frt, Paiss Boldizsár 1 frt, Né­meth Antónia 5 frt, Zaborszky Alajos 2 frt, Zaborszky Béla 6-ik oszt. tanuló 1 frt, Kozma Sándor 1 frt, ifj. Forgách Antal 1 frt, Tallián Pál 1 frt, Svastich József 1 frt, Ne­­deczky István 1 frt, Svastich Imre 1 frt, B­zerédy Pál 1 frt, Vasdényei Belka 1 frt, Nagy Márton 1 frt, Ladányi 1 frt, Sóssy 1 frt, Andrásovich Imre 1 frt , Mozdosy Ferencz 1 frt, Vidosfalvy Antal 1 frt, Tallián Pálné 5 frt, leánya Ilona 5 frt, Zdravi Károly 1 frt, Szefaics Pál 1 frt, Sar­kozy V­incze 1 frt, Nagy Imre 1 frt, Tassy Gyula 1 forint, Bogyay Lajos 1 frt, Me­zey Záborszky Ilka 1 db arany, Vasdinyei Béla 1 frt , Nagy Lajos 1 frt, Budai 1 frt, Vas­­dinyei József 1 frt, Herman Manó 1 frt, Kellauer Sándor 1 frt, Lener Sándor 1 frt, Körmendy Sándor 1 frt, Kacsko­vics Bódi 1 frt, Kacskovics Sándor 1 frt, Csörgő Gyula 1 frt, b. Majtényi Istvánná szül. Mérey Emilia 1 db arany, Skosza Sándor 4 frt, Hertelendi János 1 frt, Gaal Eugenia kisasszony 5 frt, Vásony Ferencz 2 frt, Vésey Borcsa 2 db arany, Koller Imre 1 frt, Sárközy Dénes 1 frt, Gaal Dénes 1 frt, Péry Sándorné szül. Mérey Ida 1 db arany, Vermes György 1 frt, összesen 85 frt és 5 db arany. Továbbá nem lehet buzgó örömmel nem tudatnom a magyar olvasó­közönséggel, miszerint közlőnek alig egy szíves emlékeztetésébe került, hogy a munkás és szerény Kaposvár jeles polgárai a magyar Akadémia tervezett palotájának felépítési költségeire 30 a. ért. frtot ajándékozzanak , é­s ez alkalommmal az ügy nevében mondott köszönetévi nyilvánítása után ve­gyék szívesen Kaposvár derék polgárai, hogy ide ikta­tott becses neveik sorát parányi kis áldozatom felaján­lása mellett, magamat körükhöz számítván, saját ne­vemmel zártam be, és Ly Kaposvár részéről 31 a. é. forintot küldtem az említett nemzeti czélra. Az adakozók : Gundi János 10 frt. Tomas 1 frt. Nöttig 1 frt. Inselt 1 frt. Szige­ti János 50 kr. Haiddekker 1 frt. Szi­­gethi István 1 frt. Madarász László 1 frt. Farkas Kandy 40 kr. Neuman Károly 2 f­t. Ulman Vilmos 40 kr. Leppaits 50 kr. Viktor József 40 kr. Ifj. Szigethy Antal 1 frt. Weninger Antal 1 frt. Hompola Imre 1 frt. Farkas Károly 20 kr. Reis­ner Jánosné 2 frt 10 kr. Cséplők János 1 frt. Babochay György 1 frt 50 kr. Zuzman József 1 frt. Fehis István 1 frt. Zaborszky Alajos 1 frt. Végre legőszintébb örömmel kell megemlítenem a kaposvári lelkes kaszinó egylet azon dicső áldozat­­készségét, melyet a m. Akadémia palotájának fölépí­tése iránt tanúsított, ugyanis ezen egylet tegnap, azaz febr. 18-kán tartott választmányi gyűlésében közös akarat- és készséggel jövedelmeinek igen nagy kor­látoltsága mellett is 50 a. é. stot az említett czélra ki­­rencsém felküldteni. És igy ez alkalommal összesen a „P. Napló“ tiszt, szerkesztőségéhez 166 ft és 5 db aranyat küldök. — (Kézhez vettük és illető helyen átszolgáltattuk.) Záborszky Alajos: A „Wanderer“ Károlyi Edvard gróftól egy visszautasí­tást közöl, azon gyanúsítás és rágalmazás kénytelen kö­­vetkezményekép, melyekkel a fényűzés ellen írott csik­két az „Österr. Ztg.“ pesti levezője s utána több bécsi lap elferdíteni törekedett. Az igen erélyes hangon írott csikk­ből a M. S. után következő helyeket látunk jónak közöl­ni : „Hazafias kötelességemnek tartom szavaim elferdítése ellen közvetlenül s ünnepélyesen tiltakozni, s bámulato­mat fejezni ki azon szemtelenség­ fölött melylyel hazafias tiszta érzelmeimet ily határozottan hazug öltönybe bur­kolni vakmerősködtek. Ezen fölszólalásom nemcsak az „Oest. Ztg.“ pesti levelezőjét illeti, hanem általánosan mind azon hírlapokat, kik tisztán nemzetem iránti sze­­retetből eredt szavaimat másként tüntették vagy tünte­­tendik föl, mint a nemzeti előhaladás eszméjét. Kötelességemnek érzem azon sértőt, ki a magyar, most már általánosan elterjedt viseletét „méltatlan szemfény­vesztésnek“ nevezi, saját szavaival büntetni meg, állítá­sát becstelen szemtelenségnek, szavaim el­ferdítését pedig méltatlan hazugságnak nevezvén. Csak az olvasó iránti tekintetből tartózkodom a keményebb ki­fejezésektől. Annak megbélyegzésére, ki egy nemzet szent törekvéseit gúny tárgyává akarja tenni, nyelvünk külön­ben sem bir elég éles és jellemző kifejezésekkel. Hogy azonban jövőre minden részakaratú elferdítéseknek útját vágjam, ezennel nyíltan fejezem ki azon legbensőbb meg­győződésemet, hogy a magyar nemzet ruhája fel­vételével csak sürgős kötelességét teljesítette, s nagy bűnt követne el, ha ezen elvtől elfordulna; és hogy én abban sem találnék semmi méltatlan szemfényvesztő­­t ha minden külsőségekben egész a lovak sallangjáig nu­latkoznék a nemzeti sajátság.— Ezen szavaim remélhető­leg elég világosak, hogy újból fére ne magyaráztathas­sanak, ha mindjárt azt némely bécsi lap czéljaira nézve czélszerűnek találná is.“ Amerikai vázlatok. írta NEUMANN SALAMON. (Vége.) A Harpers Jerry-féle rabszolgák felszabadításáral üdülésről alkalmasint tudósítva volt már a Pesti apró olvasó közönsége, itt már régen feledve volna,­­ a politikai sodronyhozók a congressust Mythos­atározások színhelyévé nem tennék és ajá térde­­iket a harcz felelevenítésében nem táplálnák, itt orgás, ott fenyegetés s izgatás; vége az unió­­n­k — a jelszó egyik oldalról, vége a r a b s­z o L asáe-nak — a másikról. Hisz az agitatió igen olcsó­zer dolláros nevezetességre felkapaszkodni! Annyi eze­m­lék már a congressus megnyitása óta, és még most sincs szervezve, mert hogy törvényes érvényű lgyen mindenekelőtt a speacher (elnök vagy szóvi­­választása kell megtörténni, *) de két ellenséges párt hajbakapásig állván egymás fenében, a minden nap történt szavazásokat sikertelenné tévé, és párt­­szinezet nélküli elnököt e nagy országban találni még Diogenes lámpájával sem lehetne; a választás már igen sokszor két szavazat hiányán bukott meg, ennek kö­vetkeztében a rendes pénzszükségletek megszavazva nem lévén, a kormányzat sok tekintetben megakad, meghátráltatva van a postaintézet­i hivatalok sze­mélyzete, és akadályozva maguk a képviselők is, kik csak a ház szervezésével lépnek napi díjuk átvé­­telébe. Igen mulattató azonban, hogy panaszkodnak sokan közülök pénzszük miatt, de történnek ott más nevet­séges dolgok is. Így többi közt újév előtti napon ho­zatott magának egy képviselő a gyűlésbe két billiko­­mot forró punchsal, és azt az újév javára kiürítette, köznevetés, röhögés kisérte e hősies tettet, felálltak többen s hasonló kedvezményérti óhajtásukat — ros­kadozó testek enyhítésére — mint mondák, kife­­jezték: síknak az*éjszaki statusokb"aÁJreVesa,Ífi1§^l'AuilffláJa?a­­ azt válaszolja, miszerint azon státusban, melynek ez­­ képviselője (Massachusets), s hol az emberi jogok vé-­­ delmére csatára kelni készek, annyira áthatvák e bi­torolt érzéstől, hogy ott szerecsennek kell születnie az embernek a polgári jogok élvezésére, miután a fehér bevándorolt, egy újabban hozott törvény értelmében, csak hétévi folytonos ott-tartózkodás után nyeri a pol­gári jogot, míg a Szerecsen már hét hónap után birto­kába lép. Nevetés. A senatusban ellenben egy pártvezér még furcsább, de alaposabb nézettel felele egy tárgyalás alatt levő azon felszólításra: hadsereggel Mexico anarchiális ál­lapotának véget vetni és az ott-tartózkodó amerikai polgárok oltalmára interveniálni. „Minek — monda a senator — minek avatkozzunk más dolgába, ha oltal­mazni akarunk, oltalmazzuk inkább saját polgártár­sainkat saját országunkban, avagy hány békés polgár, kereskedő, gyáros, egyszerű utazó az éjszaki részek­ből van a rabszolgasági státusokban ártatlanul bebör­tönözve, hányat kínoztak már agyon s fosztottak meg mindenétől, csupán azért, mivel szerencsétlenségére éjszakból való ? Nagy azoknak a száma uraim, oltal­mazzuk mindenekelőtt polgárainkat idehaza!“ Újévkor kormányzói üzenet ment minden államba, egyik az unió fenntartása, a másik szétbontására c­él­­zó; legjelesebb e tekintetben a pensilvaniai kormány­zóé, ez férfiasan vág közbe, mind a két pártot kár­­t hoztatja és azt mondja, hogy Pensilvania, mint közép­ponti legnépesebb állam, 3 millió szabad lakosával az unió fenntartása fölött őrködni a sors által van hivat­va , se az egyik, se a másik párt kicsapongásait nem fogja tűrni. De az agitatiót az unió szétbon­tására ott a déli részekben komolyan folytatják, mert féltik eleven vagyonukat, nem is csoda, hisz csak ma­van 400 — ~wai6a _ Visszatérvén New­ Yorkra, nem hagyhatom émntiet­­lenül a városi Mayor- (polgármester) választást, amit senki nem képzelt, a­mi valónak nem látszott, a tudva levő Fernando Wood, ki egypár évvel ezelőtt rend őreivel utczai csatákat vívott a törvényhozó testület ál­tal od­roghrozott rendőrök ellen, meg jön választva irish s német szavazók többsége segedelmével. Sok német lakja e várost, és e között igen sok derék ember, csak kár, hogy annyi Rowdy is kerül közülük.—Német ven­déglősök, látván a magyar bornak itteni nagy keletét, csakhamar rosz borokat töltögettek magyar feliratú pa­­laczkokba és magyar bor czime alatt eladogatták, azért, hogy a magyar bor jó hirét letiporhassák, de a valódi magyar borkereskedők megokultak és más el­járást követnek. Idejöttöm után körülnéztem és nevelői hivatásom­hoz képest nyilvános s magántanodákat látogatok meg. Az úgynevezett Public Shools — nyilvános tano­dákban — nagyobb részt tanítónők vannak behelyez­ve. Ámbár sok tekintetben gépies eljárás van divatban s a szellem ébresztése s táplálására kevés gond fordít­­tatik, mégis alkalmam volt csodálni a jeles tanköny­veket, a helyes tárgy­i óraelosztást, az iskolák bel­­szervezetét és mindenek fölött a logikai következetes­séget az idő felhasználásában. Szó­s fogalommagya­rázatok a legfelsőbb osztályokig, a nyelvtant s föld­leírást tán sehol sem tanítják jobban s rövidebb idő alatt, mint itt. Megvallom szégyenpk­ nélkül húszéves tanítói létemre sokat vettem fel, sokat tanultam, s tettem sajátommá. De nem is szégyen, itt minden em­bernek tanulni kell. Körülnéztem hitsorsosim a héberek között is, sok pártra vannak szakadva; egy lelkésznek, kihez aján­lás végett befordultam, legelső kérdése volt, hogy melyik párthoz tartozom ? Legfurcsábbnak tetszett nekem, ki még kevés németül nem tudó hébert lát-­­“' ígo« “«sy orímma) vannak zsidó há­, ’ nyelv létről alig van foga­­lom. Valóban nehéz feladat vola az rám nézve, ki épen történetből olyaknál találtam foglalkozást. Az itteni viszonyokhoz képest a héberek státushivatalo­kat minden fokozatban viselnek, és a Spanyolor­szágba elmenőfélben levő követ is zsidó . Miután héber intézetek , héber tanítókkal is meg­ismerkedtem, méltán elcsodálkoztam, úgy találván azokat, mint nálunk valónak ezelőtt félszázaddal, nem igen barátkoztak meg az újabb módszer szellemével, mint fájdalom sokan minálunk is. Az itteni héber lel­készek s tanítók közöl mégsem állhatná ki egyik sem a versenyt sok magyar lelkészszel s tanítóval, mint p. o. Pesten a derék tudós Zitz Mór vallástanitóval, kinek a pesti héber iskolák igen sokat köszönhetnek, avagy a gemalii Fischer J. L. finevelővel, ki módsze­rére nézve majd utánozhatlan, avagy is Kohn József­fel, ki mint leánynevelő a legnemesb czért követi s tanítványai lelkét s szívét élethosszuságra ki tudja művelni. *) Későbbi távirati tudósítás szerint e választás már­­meg­­­­történt. CHAMBORD GRÓF LEVELE VILLE­­MAINHEZ. Velencze, febr. 17-kén Chambord gróf Villemainhez a következő levelet intézte: „Uram ! Ön a vallásnak és társadalomnak nagy szol­gálatot tett, melyért kötelesnek érzem magam önnek kö­szönetemet nyilvánítani. Bizonyos beláthatlan politika az erkölcsi érzelmeket s közvéleményt eléggé gyenge lábon állóknak tartá arra nézve, hogy a buzgalom és kegyele­tesség álszíne alatt büntetlenül utálatos rablást helyesel­hessen, bátoríthasson és segéljen, miután határozott ígé­retet ten akadályozni e tettet, melynek kikerülhetlen eredményéül rövid időn erőszak lépne mindenütt a jog helyébe. Van-e birtok, mely a pápa világi uralmánál ré­gibb, törvényesebb s gyengeségében is tiszteletre méltóbb volna, s mely szerződések által többször lett volna bizto­sitva a világ nyugalmára nézve általánosan elismert szükségességénél fogva ? Miként lehet e századok művében be nem látni a gond­viselés intézkedését, mely ebben biztosítni kívánta az egyház fejének (a kér. civilizatio fő forrásának s tisz­teletben tartott öszpontjának) szellemi függetlenségét, melyre szüksége van szent és üdvös feladatának teljesít­­hetésére ? Ki az, ki az ne látná, hogy ily szent jogot széttiporni annyi, mint minden jogot megsemmisitni, hogy sz. Péter személyében a fölső­­ jogot megrabolni általános fenye­getés minden souverain ellen s ezredéves trónjának meg­döntése annyi, mint minden trón támoszlopait aláásni ? Valóban, szomorító egy látvány, hogyan szolgál Fran­­cziaország lelkiismerete, szíve, hagyományai és önérdekei ellenére eszközül oly vállalatokra, a­melyek csak új bo­nyodalmakat idézhetnek elő. . . Azért is a közös veszélyben a felriadó püspökök hangjaihoz nem sokára más hangok csatlakoztak, szint­­oly bátrak, szintoly buzgók, a jog és szabadság ügyének védelmére, mely legmagasztosabb képviselője, a ponti­ffa és király személyében mind a kettő félre van ismer­ve és meg van támadva. De senki sem tette azt több erő­vel, észszel, tehetséggel és ékesszólással, mint a „Fran­cziaország, császárság és pápai méltóság“ czimű­ irat hi­res szerzője. Nem olvashattam megindulás nélkül, a mit végén a pápának, az oly szelíd, oly bizalmas, oly nemes njlL’i Somost annui k“«—• (Itt következik V i r t e m a i n iratából a végszó, hol a pápát felszólítja, hogy legyen kitartó és jogába­n a gyön­gék jogát védelmezze.) Bár e szép s megindító szavakat mindnyájan meghall­­! Mily sajnos, hogy e nyomás alatt, mely ma minden nemes érzést a szív mélyébe szorit vissza, az okos szabadság hiányánál fogva, mely által minden jog, minden elv az önkény martalékává lesz, Francziaország, a vallás és a társaság legdrágább érdekei védelem, uta­­lom s bármi biztosíték nélkül vannak ! Fogadja hálám kifejezését stb. Henr­i.1 frt. Í Svábi Viktor 1 taller. Fischer Simon zsidó 3 frt. Csillag Ignácz zsidó 2 frt. Greif Ignácz zsidó 1 frt. Lőwinger Móricz zsidó 50 kr. Lőwy Lipót zsidó 50 kr. Varga András 1 frt. Pethő­ József 1 frt. Szitás Dienes 1 frt. Gyányi Sándor 1 frt. Sélyei Sándor 1 frt. Pajor Ignácz 1 frt. Fábián Mihály 1 frt. Sági György 1 frt. Grosz Móricz zsidó 1 frt. Kohn Lőrincz zsidó 50 kr. Gaál Gergely 1 frt. Bogy­a Péter 40 kr. Vad Be­nedek 50 kr. Tóth Mihály 2 frt. Szabó D. Sándor 30 kr. Szarka Ignácz 1 frt. Szarka Gedeon 1 frt. Bogya András 1 frt. H. Nagy Imre 1 frt. Papp András 30 kr. Weiszbrunn Far­kas zsidó 30 kr. Bogya János 30 kr. Grosz Móricz zsidó 10 kr. Breuer Béni zsidó 30 kr. Id. Cser Pál 1 frt. Bogya József 1 frt. Tóth István 50 kr. Csaba István 50 kr. Vad Sándor 50 kr. Szabó Lőrincz 40 kr. Sipos Mihály 30 kr. Szarka Dániel 30 kr. Váradi István 40 kr. Galgóczi István 40 kr. Schlesin­ger Márton zsidó 1 frt. Wildmann András zsidó 1 frt. Pechler Miklós 1 frt Egy valaki 2 frt 50 kr. Záborszky Alajos küldeménye Kaposvárról 81 frt. (Lásd fölebb a somogyi levélben.) Jászsági levelezőnk küldeménye a puszta­monostori közbir­tokosság részéről 90 frt. Összesen 226 frt 80 kr, 2 db arany és 1 db tallér. Ezen összeget a már közlöttekhez adva , a nálunk történt eddigi adakozás lesz: 3192 frt 91 krt, 20 db aranyt, és 5 db tallért. ” Jászberényi rendes levelezőnk írja: „Ha a jelen farsang Jász­berényben s környékén vigalmakban sze­gény volt is a múlthoz képest, hazafiai tettek gyakorlá­sában mindenesetre gazdag volt. A jászság főkapitány­­néja J. K. H., Ö. Cs. A. és H. B. Sz. A nagyságok a far­sangot a nemzeti Múzeum számára való adakozások sze­désével kezdették meg, s mert a derék honleányok nem tartották méltós­­uk alattinak az irt czélból házról ház­ra elmenni, alig maradt egy nő is, ki a fentebbi czélra szívesen ne áldozott volna. Az eredmény, mely annak idejében a Múzeum részéről tudatva lesz, mondhatni fé­nyes , a jász nőknek dicséretekre válik. A városi tanács, midőn az Akadémia javára 1000 frtot szavazott, egy­szersmind magánadakozásoknak is tért nyitott, mely már eddigelé is szép eredményt mutat. J­á­s­z-F­é­n­y-S­z­a­r­u városa e hó elején rendezett az Akadémia javára táncz­­vigalmat. Puszta-Mono­stor közbirtokossága, mely testületileg az Akadémia palotájára 50 frtot adott, azon felül még a fentebbi czélra szintén tánczvigalmat ren­dezett, s annak tiszta jövedelmét, 40 frtot, a fentebbi összeggel együtt kezembe szolgáltat a , hogy azt e lap szerkesztője által, kinek ez összeg beirandó lesz, az ille­tő helyre átszolgáltassam *)• Szintén e kis községben, annak egyik lelkes női tagja Th. B. Amália a Muzeum számára 37 új frtot gyűjtött. Nem dicsérem a puszta­monostoriakat ; a tények elősorolása a legszebb és leg­nemesebb dicséret.“ A zoml­iri szerb olvasóegylet által nem rég rende­zett fényes tánczvigalomban a vendégek részint szerb, ré­szint magyar öltözetben jelentek meg s a kohó meg csár­dás váltogatták egymást. „Általában“ — mond a M. S.— „az egész tánczvigalom az alvidéken uralkodó testvéries szellemet tükrözte vissza.“ — A minap jelentettük „Pesti Hírnök“ mutatvány­lapja megjelenvén, most már közelebbről figyelmeztethet­jük a közönséget a napi­lapjaink sorába lépett új társra. A lap főmunkatársa Török János, d­e névvel már pro­­grammját is elmondtuk. Állandó rovatai : h­­ai köz­ügyek ; közintézetek ; irodalom; vegyes hírek ; politikai helyzet; távirati tudósítások; gazdasági és kereskedelmi hírek ; vasútmenetek ; börze;­hirdetések. Az új lap a ma­gyar közönség azon részét tartja szem előtt , mely akár kényelemből akár elfoglaltság miatt újságolvasásra kevés elegendő tudomást ohojt. A pi­llományokről azonban mégis zöl­d képes mellékletekkel®-11^ Koronkint rajzokat is kő­lapban megjelent kép Széchenyi isedik. A mutatvány- 1825-díki országgyűlés azon kerületi ülésében, az a m. Akadémia megalapítására egyévi jövedelmét (60,000 frtot) ajánlotta föl. — Előfizetési díj, helyben és vidékre egyaránt , negyedévre 4 újfrt, félre 7 frt 50 fr, egészre 14 frt. Minden hétköznap egy-egy nagy félévnyi szám jelenik meg, az első szám márt. 12-én. — A Pesti Hírnök mutatványszámából veszszük ki azon tudósítást, hogy Pest városa községtanácsa „a m. Akadémia palotája számára a főút és széchenyi­ utcza közti 1200 négyszög­ölnyi legszélesebb dunaparti háztelket testvérek közötti áron felajánlá, minek elfoga­dása által azon helyzetbe jőne az Akadémia, hogy a du­naparti oldalon az Akadémia palotáját, ennek mögötte pedig nagyszerű bérházat építhetne, mi mellett alaptő­- A m. t. Akadémia házára, és tőkéjének gyarapítás­s köre egy része jól kamatozó vállalatba lenne fektetve.“ Mára szerkesztőségünknél adakoztak : ' — A Kutznerek, Grubék, Berghausok, stb. tisztes tár-Ruddly József küldeménye Dévaványáról 55 frt 80 kr, 2 db sasága megint egy érdemes taggal szaporodott Stolz Al­­arany és 1 db tallér, melyhez járultak • Rudd­y József küldő ban urban, ki „Besuch bei Sem, Cham und Japhet“ czi 2 frt. Fleschár József kath. lelkész 1 db arany. Szabó wac'i.. . mii KDllvvo QC. lnn.'an /nulmG.­a______. Jt1_ __ ref lelkész 2 frt. Várady György 5 frt. Fekete Etele 1 db arany. Andrássy János 5 frt. Tóth Károly 1 frt. Babos Ká- .­­­roly 1 frt. Nagy Izsákné zsidó 2 frt. Ehrlich János zsidó 1 i kpi'j-w p& ik lapján cs­ imában van. a­) Vettük és az illető helyre átszolgáltattuk. S­zerk. KÜLÖNFÉLÉK. MAGYAR KÖNYVÉSZET. 34 Gaz­d­assz­ony iElöcsarnok lán­kok. rAS'iffi­i. &**]£.:p-- W 35. K­a­z­i­n­c­z­y F­e­r­e­n­c­z Levelezése Kisfaludy Károlyijai s ennek kerevei. Kiadta Kazinczy Gábor.­ Peg£ Emich G. tulajdona 1860, nagy 8rét 323 l. Ara 2 ujírt.

Next