Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 2991-3015. szám)
1860-02-26 / 3012. szám
szentesítené a czél az eszközt, de nem, — ez egy boltos legény, vagy egy divatczikktárnak kizsákmányolására felhasznált eszköz; ez — mind előbb mondom, egy buborék, melyre a pénzvágy egyet lehet, hogy eltűnjék, hogy helyette újat — önhasznára fújhasson fel és így legszebb eszméink elterjedését és örökös általánosságát erővel lehetlenítik. És ennek , mi a nemzet, kezet nyújtsunk ? tán azért, hogy egyeseknek a hazára károsan ható iparjoknak, vagy mások vétkes hiúságának eszközei legyünk ? Nem! ez így nem lehet! De azért ne higyye olvasóm, mintha azokat, kik meggyőződésüket követik, kárhoztatnám ; ezeket nem én, de a haza és a közvélemény ítélendi meg, szavamat csak hittársaimhoz mint bátorító hangot emelem, figyelmeztetvén őket arra, hogy kiki maga esze után járjon és meggyőződését kövesse, mert nem is képzelik, mennyire ártanak szeretett hazájoknak azok, kik ezen elcsábításnak engednek; nem divat kérdés ez, de még a nemzeti elszegényedés veszélyéiig háttérbe szorítja a nemzeti egység. Ez azon villámsebességgel terjedő felfogások egyike, melyet feljebb említettem, mert itt csak is egy lehet a felfogás. Csupán azok, kiknek ingökre nem állott, magyarázhattak másra és e balfelfogás az, melyet, bár meggyőződésük ellen, de előítéletes példát követni akarók gyengeségből hagytak jóvá s ezt fejezi ki a franczia említett mondásával (manque du courage de gon opinion.) Bátran mondhatjuk, hogy hazája ellen vét, ki hiúságból vagy gyengeségből erész példákat követi, de még inkább vét az, ki társadalmi állását e komoly időkben balul felhasználva, ily példával jár elő; mert ha egyesekben nincs is elég hazafias erély, hogy a pazar fényűzésről lemondhassanak, úgy maradjanak legalább mint sajnálandó kivételek, kiket a közvélemény sújtana, és ragadjuk meg mi mások, nemzetünk jobbjai bátor szívvel önmeggyőződésünk lobogóját, legyünk önálló lények, és nem az eddigi divatnak vezérei, rabszolgái. Ekkor, ha széttekintünk a szeretettel mosolygó hazára, látni fogjuk hála könynyeit hallni, melyeket varázshatásu nemzetünk szeretete gyöngyökké változtatand, hogy azokból lelkes nőinknek diszkoszorút fűzzön, mert önöké lesz a diadal, másoké a sárga irigység. Lesz bátor hazafi elég, ki a balvéleménynek daczára, a közvéleményt oda forditandja, hol ennek hatnia kell, és hol hatni fog, nem engedendi, hogy nemzetünknek oly gyéren virító virágát (a nemzeties öltöny-hordás) egy mérges féreg szállja meg, hogy az abból származó hernyók e szép nemzeti tüneményt végképen elpusztítva - helyébe tövisbokrot növeszszenek. E virág volna az, melynek ildoma maga körül vonná nemzetünk osztályait, hogy összeolvadjanak, holott a tövisbokor, — a pazar fény, mely egymáshoz közeledni nem engedi a tán már összeolvadni kívánó nemzet osztályait. Gr. Károlyi Ede. SOMOGYBÓL, febr. 19. Tiszt, szerkesztő úr! Múlt január hó 31-n Kaposvárott a somogyi lelkes, nemes indulatu és szép reményű ifjak köre egy ünnepélyes dalidót rendezett; e tényt már csak azért is érdemesnek tartom dicséretes megemlítésre, mivel egyfelől maga a dalidó, mint ilyen — nehézkes bánataink borúját fénylő csillagként átfutván — elannyira sikerült, hogy a bájoló magyar hölgyek s deli ifjak nemzeti öltözetben járva, a palotást — tündéri jelenetként hatva — jogos remények varázsába andalitá az igen számos közönséget; más részről pedig, s főleg azért sikerült e dalidó, mivel nekem, mint már megőszült polgárnak, alkalmat nyújtott a szép, a miveit Somogy rég látott érdemes honfiait — az elvonultságból kicsalva — tiszteletvegyes barátsággal ölelhetni , s azoknak nagylelkű s mindig áldozatkész hajlamát, közczélok gyámolítására igénybe vehetni. A „Pesti Napló“ más tolla által már értesült arról, hogy ugyan jan. 31-én tartatott Kaposvárott a gazdasági egylet alapító gyűlése is; — örömittasan lehete szemlélni, miként Somogy lelkes fiai között él s naponkint izmosul a közszellem; — ám Somssichok, Jankovicsok, Méreyek, gr. Forgách, Kund báró, Majthényiak, Tabánok, Svasticsok, Vésseyek, Nedeczkiek, Kacskovicsok, Igmándyak, Gaalok, Paiss és Bodonyiak mellett számos tiszt, ref. lelkész s kiválva a sok munkás és érdemes gazdatiszt sürögtek az említett közhasznú intézet megalapítása körül. Laus, gloria et effectus inauguret munus eorum!!! Köszönetét kell, mint fentebb is érintem a közérdek nevében nyilvánítanom a somogyi ifjaknak, mert alkalmat nyújtanak dicsőült Kazinczy hazánkfia emlékére szentelt alapítvány gyarapítására adakozást eszközölhetnem. Ugyanis : Somssich Miklós 5 frt, Jankovics László 5 frt, Nagy Ferenczné szül. Kacskovics Mária 10 frt, Somssich Pál 1 frt, Bodonyi Lukács 1 frt, Paiss Boldizsár 1 frt, Németh Antónia 5 frt, Zaborszky Alajos 2 frt, Zaborszky Béla 6-ik oszt. tanuló 1 frt, Kozma Sándor 1 frt, ifj. Forgách Antal 1 frt, Tallián Pál 1 frt, Svastich József 1 frt, Nedeczky István 1 frt, Svastich Imre 1 frt, Bzerédy Pál 1 frt, Vasdényei Belka 1 frt, Nagy Márton 1 frt, Ladányi 1 frt, Sóssy 1 frt, Andrásovich Imre 1 frt , Mozdosy Ferencz 1 frt, Vidosfalvy Antal 1 frt, Tallián Pálné 5 frt, leánya Ilona 5 frt, Zdravi Károly 1 frt, Szefaics Pál 1 frt, Sarkozy Vincze 1 frt, Nagy Imre 1 frt, Tassy Gyula 1 forint, Bogyay Lajos 1 frt, Mezey Záborszky Ilka 1 db arany, Vasdinyei Béla 1 frt , Nagy Lajos 1 frt, Budai 1 frt, Vasdinyei József 1 frt, Herman Manó 1 frt, Kellauer Sándor 1 frt, Lener Sándor 1 frt, Körmendy Sándor 1 frt, Kacskovics Bódi 1 frt, Kacskovics Sándor 1 frt, Csörgő Gyula 1 frt, b. Majtényi Istvánná szül. Mérey Emilia 1 db arany, Skosza Sándor 4 frt, Hertelendi János 1 frt, Gaal Eugenia kisasszony 5 frt, Vásony Ferencz 2 frt, Vésey Borcsa 2 db arany, Koller Imre 1 frt, Sárközy Dénes 1 frt, Gaal Dénes 1 frt, Péry Sándorné szül. Mérey Ida 1 db arany, Vermes György 1 frt, összesen 85 frt és 5 db arany. Továbbá nem lehet buzgó örömmel nem tudatnom a magyar olvasóközönséggel, miszerint közlőnek alig egy szíves emlékeztetésébe került, hogy a munkás és szerény Kaposvár jeles polgárai a magyar Akadémia tervezett palotájának felépítési költségeire 30 a. ért. frtot ajándékozzanak , és ez alkalommmal az ügy nevében mondott köszönetévi nyilvánítása után vegyék szívesen Kaposvár derék polgárai, hogy ide iktatott becses neveik sorát parányi kis áldozatom felajánlása mellett, magamat körükhöz számítván, saját nevemmel zártam be, és Ly Kaposvár részéről 31 a. é. forintot küldtem az említett nemzeti czélra. Az adakozók : Gundi János 10 frt. Tomas 1 frt. Nöttig 1 frt. Inselt 1 frt. Szigeti János 50 kr. Haiddekker 1 frt. Szigethi István 1 frt. Madarász László 1 frt. Farkas Kandy 40 kr. Neuman Károly 2 ft. Ulman Vilmos 40 kr. Leppaits 50 kr. Viktor József 40 kr. Ifj. Szigethy Antal 1 frt. Weninger Antal 1 frt. Hompola Imre 1 frt. Farkas Károly 20 kr. Reisner Jánosné 2 frt 10 kr. Cséplők János 1 frt. Babochay György 1 frt 50 kr. Zuzman József 1 frt. Fehis István 1 frt. Zaborszky Alajos 1 frt. Végre legőszintébb örömmel kell megemlítenem a kaposvári lelkes kaszinó egylet azon dicső áldozatkészségét, melyet a m. Akadémia palotájának fölépítése iránt tanúsított, ugyanis ezen egylet tegnap, azaz febr. 18-kán tartott választmányi gyűlésében közös akarat- és készséggel jövedelmeinek igen nagy korlátoltsága mellett is 50 a. é. stot az említett czélra kirencsém felküldteni. És igy ez alkalommal összesen a „P. Napló“ tiszt, szerkesztőségéhez 166 ft és 5 db aranyat küldök. — (Kézhez vettük és illető helyen átszolgáltattuk.) Záborszky Alajos: A „Wanderer“ Károlyi Edvard gróftól egy visszautasítást közöl, azon gyanúsítás és rágalmazás kénytelen következményekép, melyekkel a fényűzés ellen írott csikkét az „Österr. Ztg.“ pesti levezője s utána több bécsi lap elferdíteni törekedett. Az igen erélyes hangon írott csikkből a M. S. után következő helyeket látunk jónak közölni : „Hazafias kötelességemnek tartom szavaim elferdítése ellen közvetlenül s ünnepélyesen tiltakozni, s bámulatomat fejezni ki azon szemtelenség fölött melylyel hazafias tiszta érzelmeimet ily határozottan hazug öltönybe burkolni vakmerősködtek. Ezen fölszólalásom nemcsak az „Oest. Ztg.“ pesti levelezőjét illeti, hanem általánosan mind azon hírlapokat, kik tisztán nemzetem iránti szeretetből eredt szavaimat másként tüntették vagy tüntetendik föl, mint a nemzeti előhaladás eszméjét. Kötelességemnek érzem azon sértőt, ki a magyar, most már általánosan elterjedt viseletét „méltatlan szemfényvesztésnek“ nevezi, saját szavaival büntetni meg, állítását becstelen szemtelenségnek, szavaim elferdítését pedig méltatlan hazugságnak nevezvén. Csak az olvasó iránti tekintetből tartózkodom a keményebb kifejezésektől. Annak megbélyegzésére, ki egy nemzet szent törekvéseit gúny tárgyává akarja tenni, nyelvünk különben sem bir elég éles és jellemző kifejezésekkel. Hogy azonban jövőre minden részakaratú elferdítéseknek útját vágjam, ezennel nyíltan fejezem ki azon legbensőbb meggyőződésemet, hogy a magyar nemzet ruhája felvételével csak sürgős kötelességét teljesítette, s nagy bűnt követne el, ha ezen elvtől elfordulna; és hogy én abban sem találnék semmi méltatlan szemfényvesztőt ha minden külsőségekben egész a lovak sallangjáig nulatkoznék a nemzeti sajátság.— Ezen szavaim remélhetőleg elég világosak, hogy újból fére ne magyaráztathassanak, ha mindjárt azt némely bécsi lap czéljaira nézve czélszerűnek találná is.“ Amerikai vázlatok. írta NEUMANN SALAMON. (Vége.) A Harpers Jerry-féle rabszolgák felszabadításáral üdülésről alkalmasint tudósítva volt már a Pesti apró olvasó közönsége, itt már régen feledve volna, a politikai sodronyhozók a congressust Mythosatározások színhelyévé nem tennék és ajá térdeiket a harcz felelevenítésében nem táplálnák, itt orgás, ott fenyegetés s izgatás; vége az uniónk — a jelszó egyik oldalról, vége a r a b sz o L asáe-nak — a másikról. Hisz az agitatió igen olcsózer dolláros nevezetességre felkapaszkodni! Annyi ezemlék már a congressus megnyitása óta, és még most sincs szervezve, mert hogy törvényes érvényű lgyen mindenekelőtt a speacher (elnök vagy szóviválasztása kell megtörténni, *) de két ellenséges párt hajbakapásig állván egymás fenében, a minden nap történt szavazásokat sikertelenné tévé, és pártszinezet nélküli elnököt e nagy országban találni még Diogenes lámpájával sem lehetne; a választás már igen sokszor két szavazat hiányán bukott meg, ennek következtében a rendes pénzszükségletek megszavazva nem lévén, a kormányzat sok tekintetben megakad, meghátráltatva van a postaintézeti hivatalok személyzete, és akadályozva maguk a képviselők is, kik csak a ház szervezésével lépnek napi díjuk átvételébe. Igen mulattató azonban, hogy panaszkodnak sokan közülök pénzszük miatt, de történnek ott más nevetséges dolgok is. Így többi közt újév előtti napon hozatott magának egy képviselő a gyűlésbe két billikomot forró punchsal, és azt az újév javára kiürítette, köznevetés, röhögés kisérte e hősies tettet, felálltak többen s hasonló kedvezményérti óhajtásukat — roskadozó testek enyhítésére — mint mondák, kifejezték: síknak az*éjszaki statusokb"aÁJreVesa,Ífi1§^l'AuilffláJa?a azt válaszolja, miszerint azon státusban, melynek ez képviselője (Massachusets), s hol az emberi jogok vé- delmére csatára kelni készek, annyira áthatvák e bitorolt érzéstől, hogy ott szerecsennek kell születnie az embernek a polgári jogok élvezésére, miután a fehér bevándorolt, egy újabban hozott törvény értelmében, csak hétévi folytonos ott-tartózkodás után nyeri a polgári jogot, míg a Szerecsen már hét hónap után birtokába lép. Nevetés. A senatusban ellenben egy pártvezér még furcsább, de alaposabb nézettel felele egy tárgyalás alatt levő azon felszólításra: hadsereggel Mexico anarchiális állapotának véget vetni és az ott-tartózkodó amerikai polgárok oltalmára interveniálni. „Minek — monda a senator — minek avatkozzunk más dolgába, ha oltalmazni akarunk, oltalmazzuk inkább saját polgártársainkat saját országunkban, avagy hány békés polgár, kereskedő, gyáros, egyszerű utazó az éjszaki részekből van a rabszolgasági státusokban ártatlanul bebörtönözve, hányat kínoztak már agyon s fosztottak meg mindenétől, csupán azért, mivel szerencsétlenségére éjszakból való ? Nagy azoknak a száma uraim, oltalmazzuk mindenekelőtt polgárainkat idehaza!“ Újévkor kormányzói üzenet ment minden államba, egyik az unió fenntartása, a másik szétbontására célzó; legjelesebb e tekintetben a pensilvaniai kormányzóé, ez férfiasan vág közbe, mind a két pártot kárt hoztatja és azt mondja, hogy Pensilvania, mint középponti legnépesebb állam, 3 millió szabad lakosával az unió fenntartása fölött őrködni a sors által van hivatva , se az egyik, se a másik párt kicsapongásait nem fogja tűrni. De az agitatiót az unió szétbontására ott a déli részekben komolyan folytatják, mert féltik eleven vagyonukat, nem is csoda, hisz csak mavan 400 — ~wai6a _ Visszatérvén New Yorkra, nem hagyhatom émntietlenül a városi Mayor- (polgármester) választást, amit senki nem képzelt, ami valónak nem látszott, a tudva levő Fernando Wood, ki egypár évvel ezelőtt rend őreivel utczai csatákat vívott a törvényhozó testület által odroghrozott rendőrök ellen, meg jön választva irish s német szavazók többsége segedelmével. Sok német lakja e várost, és e között igen sok derék ember, csak kár, hogy annyi Rowdy is kerül közülük.—Német vendéglősök, látván a magyar bornak itteni nagy keletét, csakhamar rosz borokat töltögettek magyar feliratú palaczkokba és magyar bor czime alatt eladogatták, azért, hogy a magyar bor jó hirét letiporhassák, de a valódi magyar borkereskedők megokultak és más eljárást követnek. Idejöttöm után körülnéztem és nevelői hivatásomhoz képest nyilvános s magántanodákat látogatok meg. Az úgynevezett Public Shools — nyilvános tanodákban — nagyobb részt tanítónők vannak behelyezve. Ámbár sok tekintetben gépies eljárás van divatban s a szellem ébresztése s táplálására kevés gond fordíttatik, mégis alkalmam volt csodálni a jeles tankönyveket, a helyes tárgyi óraelosztást, az iskolák belszervezetét és mindenek fölött a logikai következetességet az idő felhasználásában. Szós fogalommagyarázatok a legfelsőbb osztályokig, a nyelvtant s földleírást tán sehol sem tanítják jobban s rövidebb idő alatt, mint itt. Megvallom szégyenpk nélkül húszéves tanítói létemre sokat vettem fel, sokat tanultam, s tettem sajátommá. De nem is szégyen, itt minden embernek tanulni kell. Körülnéztem hitsorsosim a héberek között is, sok pártra vannak szakadva; egy lelkésznek, kihez ajánlás végett befordultam, legelső kérdése volt, hogy melyik párthoz tartozom ? Legfurcsábbnak tetszett nekem, ki még kevés németül nem tudó hébert lát-“' ígo« “«sy orímma) vannak zsidó há, ’ nyelv létről alig van fogalom. Valóban nehéz feladat vola az rám nézve, ki épen történetből olyaknál találtam foglalkozást. Az itteni viszonyokhoz képest a héberek státushivatalokat minden fokozatban viselnek, és a Spanyolországba elmenőfélben levő követ is zsidó . Miután héber intézetek , héber tanítókkal is megismerkedtem, méltán elcsodálkoztam, úgy találván azokat, mint nálunk valónak ezelőtt félszázaddal, nem igen barátkoztak meg az újabb módszer szellemével, mint fájdalom sokan minálunk is. Az itteni héber lelkészek s tanítók közöl mégsem állhatná ki egyik sem a versenyt sok magyar lelkészszel s tanítóval, mint p. o. Pesten a derék tudós Zitz Mór vallástanitóval, kinek a pesti héber iskolák igen sokat köszönhetnek, avagy a gemalii Fischer J. L. finevelővel, ki módszerére nézve majd utánozhatlan, avagy is Kohn Józseffel, ki mint leánynevelő a legnemesb czért követi s tanítványai lelkét s szívét élethosszuságra ki tudja művelni. *) Későbbi távirati tudósítás szerint e választás mármegtörtént. CHAMBORD GRÓF LEVELE VILLEMAINHEZ. Velencze, febr. 17-kén Chambord gróf Villemainhez a következő levelet intézte: „Uram ! Ön a vallásnak és társadalomnak nagy szolgálatot tett, melyért kötelesnek érzem magam önnek köszönetemet nyilvánítani. Bizonyos beláthatlan politika az erkölcsi érzelmeket s közvéleményt eléggé gyenge lábon állóknak tartá arra nézve, hogy a buzgalom és kegyeletesség álszíne alatt büntetlenül utálatos rablást helyeselhessen, bátoríthasson és segéljen, miután határozott ígéretet ten akadályozni e tettet, melynek kikerülhetlen eredményéül rövid időn erőszak lépne mindenütt a jog helyébe. Van-e birtok, mely a pápa világi uralmánál régibb, törvényesebb s gyengeségében is tiszteletre méltóbb volna, s mely szerződések által többször lett volna biztositva a világ nyugalmára nézve általánosan elismert szükségességénél fogva ? Miként lehet e századok művében be nem látni a gondviselés intézkedését, mely ebben biztosítni kívánta az egyház fejének (a kér. civilizatio fő forrásának s tiszteletben tartott öszpontjának) szellemi függetlenségét, melyre szüksége van szent és üdvös feladatának teljesíthetésére ? Ki az, ki az ne látná, hogy ily szent jogot széttiporni annyi, mint minden jogot megsemmisitni, hogy sz. Péter személyében a fölső jogot megrabolni általános fenyegetés minden souverain ellen s ezredéves trónjának megdöntése annyi, mint minden trón támoszlopait aláásni ? Valóban, szomorító egy látvány, hogyan szolgál Francziaország lelkiismerete, szíve, hagyományai és önérdekei ellenére eszközül oly vállalatokra, amelyek csak új bonyodalmakat idézhetnek elő. . . Azért is a közös veszélyben a felriadó püspökök hangjaihoz nem sokára más hangok csatlakoztak, szintoly bátrak, szintoly buzgók, a jog és szabadság ügyének védelmére, mely legmagasztosabb képviselője, a pontiffa és király személyében mind a kettő félre van ismerve és meg van támadva. De senki sem tette azt több erővel, észszel, tehetséggel és ékesszólással, mint a „Francziaország, császárság és pápai méltóság“ czimű irat hires szerzője. Nem olvashattam megindulás nélkül, a mit végén a pápának, az oly szelíd, oly bizalmas, oly nemes njlL’i Somost annui k“«—• (Itt következik V i r t e m a i n iratából a végszó, hol a pápát felszólítja, hogy legyen kitartó és jogában a gyöngék jogát védelmezze.) Bár e szép s megindító szavakat mindnyájan meghall! Mily sajnos, hogy e nyomás alatt, mely ma minden nemes érzést a szív mélyébe szorit vissza, az okos szabadság hiányánál fogva, mely által minden jog, minden elv az önkény martalékává lesz, Francziaország, a vallás és a társaság legdrágább érdekei védelem, utalom s bármi biztosíték nélkül vannak ! Fogadja hálám kifejezését stb. Henri.1 frt. Í Svábi Viktor 1 taller. Fischer Simon zsidó 3 frt. Csillag Ignácz zsidó 2 frt. Greif Ignácz zsidó 1 frt. Lőwinger Móricz zsidó 50 kr. Lőwy Lipót zsidó 50 kr. Varga András 1 frt. Pethő József 1 frt. Szitás Dienes 1 frt. Gyányi Sándor 1 frt. Sélyei Sándor 1 frt. Pajor Ignácz 1 frt. Fábián Mihály 1 frt. Sági György 1 frt. Grosz Móricz zsidó 1 frt. Kohn Lőrincz zsidó 50 kr. Gaál Gergely 1 frt. Bogya Péter 40 kr. Vad Benedek 50 kr. Tóth Mihály 2 frt. Szabó D. Sándor 30 kr. Szarka Ignácz 1 frt. Szarka Gedeon 1 frt. Bogya András 1 frt. H. Nagy Imre 1 frt. Papp András 30 kr. Weiszbrunn Farkas zsidó 30 kr. Bogya János 30 kr. Grosz Móricz zsidó 10 kr. Breuer Béni zsidó 30 kr. Id. Cser Pál 1 frt. Bogya József 1 frt. Tóth István 50 kr. Csaba István 50 kr. Vad Sándor 50 kr. Szabó Lőrincz 40 kr. Sipos Mihály 30 kr. Szarka Dániel 30 kr. Váradi István 40 kr. Galgóczi István 40 kr. Schlesinger Márton zsidó 1 frt. Wildmann András zsidó 1 frt. Pechler Miklós 1 frt Egy valaki 2 frt 50 kr. Záborszky Alajos küldeménye Kaposvárról 81 frt. (Lásd fölebb a somogyi levélben.) Jászsági levelezőnk küldeménye a pusztamonostori közbirtokosság részéről 90 frt. Összesen 226 frt 80 kr, 2 db arany és 1 db tallér. Ezen összeget a már közlöttekhez adva , a nálunk történt eddigi adakozás lesz: 3192 frt 91 krt, 20 db aranyt, és 5 db tallért. ” Jászberényi rendes levelezőnk írja: „Ha a jelen farsang Jászberényben s környékén vigalmakban szegény volt is a múlthoz képest, hazafiai tettek gyakorlásában mindenesetre gazdag volt. A jászság főkapitánynéja J. K. H., Ö. Cs. A. és H. B. Sz. A nagyságok a farsangot a nemzeti Múzeum számára való adakozások szedésével kezdették meg, s mert a derék honleányok nem tartották méltósuk alattinak az irt czélból házról házra elmenni, alig maradt egy nő is, ki a fentebbi czélra szívesen ne áldozott volna. Az eredmény, mely annak idejében a Múzeum részéről tudatva lesz, mondhatni fényes , a jász nőknek dicséretekre válik. A városi tanács, midőn az Akadémia javára 1000 frtot szavazott, egyszersmind magánadakozásoknak is tért nyitott, mely már eddigelé is szép eredményt mutat. Jász-Fény-Szaru városa e hó elején rendezett az Akadémia javára tánczvigalmat. Puszta-Monostor közbirtokossága, mely testületileg az Akadémia palotájára 50 frtot adott, azon felül még a fentebbi czélra szintén tánczvigalmat rendezett, s annak tiszta jövedelmét, 40 frtot, a fentebbi összeggel együtt kezembe szolgáltat a , hogy azt e lap szerkesztője által, kinek ez összeg beirandó lesz, az illető helyre átszolgáltassam *)• Szintén e kis községben, annak egyik lelkes női tagja Th. B. Amália a Muzeum számára 37 új frtot gyűjtött. Nem dicsérem a pusztamonostoriakat ; a tények elősorolása a legszebb és legnemesebb dicséret.“ A zomliri szerb olvasóegylet által nem rég rendezett fényes tánczvigalomban a vendégek részint szerb, részint magyar öltözetben jelentek meg s a kohó meg csárdás váltogatták egymást. „Általában“ — mond a M. S.— „az egész tánczvigalom az alvidéken uralkodó testvéries szellemet tükrözte vissza.“ — A minap jelentettük „Pesti Hírnök“ mutatványlapja megjelenvén, most már közelebbről figyelmeztethetjük a közönséget a napilapjaink sorába lépett új társra. A lap főmunkatársa Török János, de névvel már programmját is elmondtuk. Állandó rovatai : hai közügyek ; közintézetek ; irodalom; vegyes hírek ; politikai helyzet; távirati tudósítások; gazdasági és kereskedelmi hírek ; vasútmenetek ; börze;hirdetések. Az új lap a magyar közönség azon részét tartja szem előtt , mely akár kényelemből akár elfoglaltság miatt újságolvasásra kevés elegendő tudomást ohojt. A pillományokről azonban mégis zöld képes mellékletekkel®-11^ Koronkint rajzokat is kőlapban megjelent kép Széchenyi isedik. A mutatvány- 1825-díki országgyűlés azon kerületi ülésében, az a m. Akadémia megalapítására egyévi jövedelmét (60,000 frtot) ajánlotta föl. — Előfizetési díj, helyben és vidékre egyaránt , negyedévre 4 újfrt, félre 7 frt 50 fr, egészre 14 frt. Minden hétköznap egy-egy nagy félévnyi szám jelenik meg, az első szám márt. 12-én. — A Pesti Hírnök mutatványszámából veszszük ki azon tudósítást, hogy Pest városa községtanácsa „a m. Akadémia palotája számára a főút és széchenyi utcza közti 1200 négyszögölnyi legszélesebb dunaparti háztelket testvérek közötti áron felajánlá, minek elfogadása által azon helyzetbe jőne az Akadémia, hogy a dunaparti oldalon az Akadémia palotáját, ennek mögötte pedig nagyszerű bérházat építhetne, mi mellett alaptő- A m. t. Akadémia házára, és tőkéjének gyarapításs köre egy része jól kamatozó vállalatba lenne fektetve.“ Mára szerkesztőségünknél adakoztak : ' — A Kutznerek, Grubék, Berghausok, stb. tisztes tár-Ruddly József küldeménye Dévaványáról 55 frt 80 kr, 2 db sasága megint egy érdemes taggal szaporodott Stolz Alarany és 1 db tallér, melyhez járultak • Ruddy József küldő ban urban, ki „Besuch bei Sem, Cham und Japhet“ czi 2 frt. Fleschár József kath. lelkész 1 db arany. Szabó wac'i.. . mii KDllvvo QC. lnn.'an /nulmG.a______. Jt1_ __ ref lelkész 2 frt. Várady György 5 frt. Fekete Etele 1 db arany. Andrássy János 5 frt. Tóth Károly 1 frt. Babos Ká- .roly 1 frt. Nagy Izsákné zsidó 2 frt. Ehrlich János zsidó 1 i kpi'j-w p& ik lapján cs imában van. a) Vettük és az illető helyre átszolgáltattuk. Szerk. KÜLÖNFÉLÉK. MAGYAR KÖNYVÉSZET. 34 Gazdasszony iElöcsarnok lánkok. rAS'iffii. &**]£.:p-- W 35. Kazinczy Ferencz Levelezése Kisfaludy Károlyijai s ennek kerevei. Kiadta Kazinczy Gábor. Peg£ Emich G. tulajdona 1860, nagy 8rét 323 l. Ara 2 ujírt.