Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)

1860-04-01 / 3042. szám

mondául „Alkudoztunk , ezen pontban engedtünk volna; de azon sértő beszédmód, melyet irányunk­ban haszn­átak , olyan volt, hogy most már be­csületünk ! 11 a koczkán s többé nem engedhetünk.“ De bármim legyen a dolog, ezen vitatás kezdetétől fogva — mindjárt az első viták után a lordok há­zában, kijelentették, s a „Times“ egész Európában terjeszti ezen nyilatkozatot, hogy bármi kemény han­gon beszéljenek ez ügyben, azért senkinek sincs esze ágában háborút kezdeni. Egyik beszédében azt mon­­dá Hoffman úr, annyi szentül áll, hogy Savoyáért senki sem akar e házban háborút folytatni. Ha egé­szen a kormányra hagyják az alkudozást, habár szin­tén nem fenyegetett volna háborúval s nem bonyolí­totta volna háborúba az országot, egészen más fogott volna lenni, mint most, midőn a alkudozások kezde­tétől fogva azt hirdeték, hogy — bármint üssön ki a dolog — azért bizony semmi esetre nem háborúznak. Nem tartózkodom ismételni, a­mit már júniusban vagy utóbb januárban mondok, hogy Savoya bekeblezése oly lépés, mely oly harczias nemzetet, mint a fran­­czia arra csábítand, hogy kormányától időről időre más más támadó lépéseket kívánjon, s ez okból úgy érzem, hogy, bármennyire óhajtsunk barátságos lábon állani a franczia kormánynyal — a­mit részemről bi­zonyára óhajtok — nem kell magunkat a többi nem­zetektől izolálnunk, hanem hogy — ha ezután más kérdések merülnek föl, a­mi lehetséges, készeknek kell lennünk másokkal alkudozni, s habár a legmér­sékeltebb és barátságosabb kifejezésekkel, mégis ki kell jelentenünk, hogy Európa rendezett állapota és bé­kéje drága Anglia előtt, s egyik sem biztosítható,ha örö­kös megzavarásoknak, folytonos aggodalmaknak, ké­telyeknek egy vagy más ország bekeblezésére vonat­kozó híreknek van kitéve, hanem, hogy Európa ha­talmainak, ha a béke fenntartását óhajtják, kölcsönö­sen tiszteletben kell tartaniuk egymás jogait és hatá­rait, mindenekelőtt visszaállítandó és meg nem zava­randó pedig azon kereskedelmi birodalom, mely a bé­kének eredménye, a békét előmozdítja s elvégre a nemzetek boldogs­gát alkotja. (Zajos tetszés a ház minden oldaláról.) Lord J. Manners úgy üdvözli lord J. Russell beszédét, mint örvendetes jelt, hogy a kormány visszatérő félben van azon szövetségekhez és baráti közrem­űködésre más hatalmakkal, mitől egy pillanatra sem kell vala eltávoznia. Bright régibb modorás­an újra elmondj­a,­­hhogy itt úgy áll mit­t, az angol érdekek védője, s Savoya se inge se galléra, Anglia bizony nem törődik vele, nem min­denki így fogja fel e kérdést Horfmanon és még egy két uron kívül. K­i­n­g J­a­k­e megrója Bright elbi­­zottságát, hogy önvéleményét a nagy többsége gya­nánt adja ki s mások nézeteit ignorálja. Russell be­széde iránt a leghöbb tetszését nyilvánítja. London, mart. 27. A tegnapi alsóházi viták kö­zéppontját Savoya fölött lord J. Russell beszéde képezi. A „Times“ írja : „Nagyon tévednénk, ha a tegnapi viták nem új com­­binatiok kiindulási pontjául szolgálnának Európában. Lord J. Russell csaknem kereken kimondá, hogy az új „entente cordiale“, mely némi megszakításokkal oly hosszas ideig tartott Anglia és Francziaország közt, megszűnt, természetesen csak pillanatra. A kül­ügyi­miniszter a parl­amentben megfon­tolva a­mit mond kijelenté, hogy többé nincs bizalma a francziák csá­szára békés érzelmei iránt. Kijelenté meggyőződését, h­ogy­ a a francziák Savoy a végrehajtott bekeblezése után időről időre új meg új támadó föllépéseket fognak kí­vánni, s hogy a francziák császára ezen követelésnek enged. Kijelenté az egész világ előtt, hogy Savoya be­keblezése Angliát Francziaországtól elidegeníti s szük­ségkép arra kényszeríti, hogy más európai hatalmak társaságában keressen biztosítékot. Igen fontos nyi­latkozat.Mind a francziák császára,mind Anglia minisz­tere szavukat állották. Amaz szándékát jelenté, hogy Francziaország határait bizonyos körülmények közt kiebb terjeszti; ez azt mondá neki, hogy, ha azon ter­vet kiviszi, eljátsza szövetségese bizodalmát. A lépés megtörtént, s lord J. Russell kereken kijelenti szö­vetségesének, hogy habár ezentúl is ismerősének - * - * ’ 1 • A 1 1 V —­----------------- ----­fogja tekinteni, barátjait máshol fogja keresni. A czél­zás Poroszországra alig lehet kétes, s nem czélunk itt vizsgálni most, hol véli találni a mostani kormány legbensőbb szövetségesét, mig azon vallomás, hogy Oroszország kijelenté, hogy szabadságában áll a szárd királynak, elajándékozni tartományát s a francziák császárának szabadságában áll, elfogadni, világos jele, hogy se szándék, se kilátás nincs, ellenséges európai confoederatiót alkotni,a­minőt a toryk taná­csoltak.“ A .Times­ e szavakkal végzi czikkét: „Az angol nép ösztöne helyesebb, az angol kormányénál. Az angol nép sohasem bízott a császárban, habár nem tarta szükségesnek azt minduntalan hirdetni.“ Megjegyzendő, hogy lord J. R­u­s­s­e 11 beszédét mind a kormánypárt, mind az ellenzék zajos tetszéssel fo­gadta, talán egyedül Brightot kivéve. A „Herald“ úgy tekinti a külügyminiszter beszédét, mint egy bűnbánó bűnös vallomását, de azért a nemes lordnak a mi­nisztérium élén, a „compiegne” vendégének kötve kell hinni (Palmerstont érti a „Herald“). Most, úgy­mond a tory lap, a hazafias érzelmű államférfiaknak szükségkép az feladata, hogy Angliát kiragadják azon elszigeteltségből, melybe önhibája juttató, s „hagyo­mányos politikája“ kerékvágásába visszatereljék. — Az „Advertiser“ is ily húrokat penget, mint a „He­rald“, habár Napóleon ellen liga alkotását sürgetvén, nem hivatkozik a „hagyományos“ politikára, mely nem illik zászlójára. [ A?„Daily News,“ J. J. Russell közlönye, szelidebb magyarázatot ad lord John nyilatkozatainak, mint az említett lapok. A külügyi államtitkár csak Anglia er­kölcsi megütközését tolmácsolta. A bekeblezés min­denesetre „brigandage.“ Francziaország a külföld irányában vagyonszomjas országrabló, míg benn a legbarbarab kormányzás, a demokrata kényuralom alatt áll; de Angliának nem kötelessége oly nemze­tek megszabadítása végett, melyek a szabadságnál többre becsülik a dicsőséget, keresztes hadjáratot kez­deni, valamint a letett fejedelmek „jogai,“ sőt magá­nak Ausztriának fensősége mellett sem. Mr Bright, a­ki legmagasabb politikai szárnyalásaiban is ritkán emelkedik a filiszteri szemponton felül, tegnap jó szol­gálatot ten, midőn megmutatta, hogy mr Hoffman csak „a koalitsok és restaurántok nyomom elnyűtt tory politikájának“ kezére dolgozik. Lord John Man­ners ellenben köszönetre méltó nyíltsággal, elárulá pártja kedvencz óhajtását, „hogy a segélyezett Né­metország a „Radetzky-induló“ hangoztatása mellett szálljon síkra a legitimitás érdekében.“ A szeBBB vitek köszönettel fogadják lord J. Manners ^BHB ^^B A többi lapokkal ellentétben védi a „Post“BBB Emánuel politikáját, hogy Savoyát átengedé. BBB A „Herald“ a következő hírt hozza, mivel a Bbfiffi maga sem vállal kezességet : „úgy halljuk, hofi hány hét múlva alkalmasint congressusra gy^^^B egybe a nagyhatalmak és pedig a congressus lelje London lesz. ‘ jfljj^B FRANCZIAORSZÁG. A „Constitutionnel“ mXfl 27 ikéröl egy 4 hasábnyi czikket hoz. Esélyben iBBi vénél urnák azon themája fölött ir váltogatifikat, «y® az éjszaki savoyai kerületek egyedül Sza­dii fia jaBaíjfe semlegesittettek , hogy tehát tívájez a bekefelezés^KH tál csak azon tehertől szabadul meg,­hogy ott ^B vább is őrt álljon. J — Benedetti ur, a ki az utóbbi időben a sa-B voya-nizzai szerződés végett volt Turinban , márczius ■ 27-dikén utazott onnan vissza Párisba, rrfiutan­, mint I a „Patrie“ erősíti, küldetése tökéletesen sikerült. A­­ „Neue Pr. Zig“ szerint Benedetti úr azért tudt Turinba, mivel a savoya-nizzai szerződés aláítosánlt. I előföltételéül Cavour gróf mindenekfölött azt kire­­vánta, hogy Napoleon császár Viktor Emánuel királym I nak ne csak Lombardia, Modena és Parma, hanem i­s Toskána és Romagna birtokát is biztosítsa, noha jelent­­ két utóbbi állam bekeblezése,látszólag legalább, Napoli­­­leon császár óhajtása ellenére ment végbe. Benedetti m­ű­ küldetésének eredménye, mint a porosz lap szorosabb körben hallja, azon megállapodás , hogy Francziaor­­­­szág a Piemonttól kívánt biztosítást, azon esetre, de is csakis azon esetre adja meg, ha a turini parlament a­­ Savoyát és Nizzát tárgyazó szerződést elfogadja. M­I A „Gazette de France“ szerint Francziaország a monacói herczegséget 200,000 frankért megválasi­rolta. B — Lavaletta marquisnak mart. 29 én kellett Kon­­stantinápolyba indulni.­­■ — A „Schlesische Zeitungénak írja: „Már több­l idő óta járt hire, egy Párisban megjelenendő hivata­­los röpiratnak, mely állítólag a velenczei ké­­­ d­é­s­t fogná tárgyalni. Most beszélik, hogy e röpirafi közelebbről ki fog adatni (?). Metternich­ig részlet­­tes tudósításokat küldött volna e tárgyban Bécsbe. Il . Thier­s-től a „Konzulság és a császárság türör­ténelmé“-ből megjelent XVII dik kötet a napi beszéfi egyik tárgya a párisiaknál, nemcsak azért, m­íg ezen kötet az első császárság csillagának hanga^Bá: ‘ tárgyazza, hanem a függelékben levő azon kéßegy»­­zék tekintetéből is, a melyekben a tersonok az öreg Jeromos herczeg helfiegi­nti író­daival vitáznak. A volt westphan^issngB első díjs­zasságából származott unokájat ugyaniß leg mint franczia tiszt Algírba'gs®lgál, Thiers urat, hogy egy helyi^t­zitást fB^raflP?­­ azokra nézve, a melyeket aJ^L-ea törifi / || házasságra vonatkozólag alvHl-dik kfipben^1^^^ ' dott volt; mig Thiers ur még Nand­efl heuflB szól­­­t­á fel. In így ezen ?• elv­re­­ válaszoljon. Ezen okiratokbólJiiffiiiib^. gy is:­ a­melyben Berryer az^ffl^BAAAMAABB zott örökösöket képviselte, a császár pedig azoknak a Bonaparte nevet oda ítélte ugyan, de sem a herczegi jogokat meg nem adta nekik, sem az első házasságot el nem ismerte. Ezen házasságot pedig a pápa annak idejében megsemmisíteni vonakodott, s csak I. Napó­leon semmisíté azt meg 1805-ben, család- és államfői hatalmánál fogva. SVÁJCZ. F­r­e­i­b­u­r­g­b­a­n, f. hó 24 -én egy párt­­különbség nélkül látogatott gyűlés volt, mely meleg ■ hódolatfeliratot határozott a szövetségtanácshoz s­­ minden áldozatra késznek nyilatkozott. A genfi „Re­­­vue,“ Napóleon eljárását Savoya ellenében, „Svájcz­­ fél-hozzá-csatlásának nevezi Francziaország­­­hoz.“ Baseli lapok nyiltan kimondják aggodalmaikat­­ az éjszaksvájczi Genf miatt, meddig fog tartani, hogy ■ Napóleon így szól: Nekem Basel kell. A Németor­­­­szág elleni legelső feszültség alkalmával elő fog ez­­ eset állani. OROSZORSZÁG: Szent-Pétervárából írják, hogy a személyes jobbágyság megszüntetésére a közigazgatás minden ágában érkeznek lassan kint az előkészítő ren­deletek, így legközelebb jóváhagyta a czár, hogy a kereskedők, polgárok s általában minden városi la­kos kiállhat szabad mezei lakosnak. Az erre nézve mindeddig fennállott tilalom e szerint meg van szün­tetve. K­T SZERBIA. A temesvári német lap belgrádi tudósítója a szerb minisztérium lemondásáról ezt írja: Mi­losevics orosz főkonzul f. hó 22-én meglátogatta Mil­­­o­s herczeget, aztán a metropolitát. Félóra múlva pa­rancsot ad ki a fejedelem, hogy az áruló J­an­k­o­­vics Milánt fogságából egy szm­leges katonai fede­zet kísérje Kragujeváczba. Ezen, törvénysértést ma­gába foglaló tettre adta be lemondását az egész mi­nisztérium, kivéve a predstávnikot, R­a­j­o­v­i­c­s Zvet­­kót. Ezen egész árulási ügyet el akarják simítani. — A közvélemény megrovólag nyilatkozik a preds­­távnikról, hogy hivatalában megmaradt. — A fejede­lem visszavonta azon rendeletét is, melyben Sterza rokonainak a jagodini kerületből leendő kiűzését pa­rancsolta. GÖRÖGORSZÁG. Athénből mart. 24-ről Írják : Az egyetem ügyei annyiban ismét kerékvágásban van­­nak, a­mennyiben a felolvasások a jogtani szakba újra megkezdődtek s félbe nem szakittattak. Görög­ország minden nagyobb hegységein, magán a Pelopa­nesoson, erős havazás volt.­­ TÁVIRATI JELENTÉSEK. Róma, márcz. 29. Rómában egy nyilvánosan kifüg­­­gesztett breve a nagyobb egyházi átkot s más egyházi büntetéseket hirdeti ki mindazok ellen , a kik cselekvői­leg, előmozdítólag, segítőleg, tanácsadólag vagy egyet­­értőleg tesznek valamit az egyházi állam valamely láza­dásában , bitorlásában vagy inváziójában. Turin, mart. 28. Ferretti vezérőrnagy, Caveri tanár, Corsi felebbezési törvényszéki elnök senatorokká nevez­tettek ki. Az ezelőtt osztrák szolgálatban állott s az ■ MP^tmrisi to . Bifiagy legalább ■T A kezdedH Alfn­ogy bajos ki­venni, nBk­i.aUkHállott é]^^Bszmével . Ang­lia-e, FBrökország-B'SvájflJBIH épen Oroszor- B ttfifö irás val^BWill.-ei,­ pedig ha az szerencsésebbek lesznek ezúttal a con­­gri^^Btajá iránt való egyetértésben mint voltak mi|^^Bbeninal, akkor Eujrópa ismét nyugodtabban tsHan i porosz és belga lapok tudósitásai meg- M^^Bekeeszinben tüntetik elő a dolgot. Az Ang­­tilHilóMonyok, ápolni lap szerint, napról nap- J^Bibli'á ?ának. A porosz lap mondogattatni hall­­jjfl^By Franciaországra nézve nem lenne szeren­­fgfflBség, ha a szövetség megszakadna. Egyébiránt Perfil g B­y Wt Londonból néhány nap alatt Párisba ylPV, a hollusvét utánig vala maradandó. ibancsak a kölni lapnak írják, hogy a Berlinből ^^Bdósitásokal sincsenek megelégedve Párisban, 2.vffH az ottani kabinet állítólag még határozottabb­an beszél, mint az angol. ^Bindépendance belgen még tovább megy. Azt Myfia nemcsak a londoni és berlini kabinetek közt Iffios a közeledés, nem ugyan épen a savoyai an- IxSa, mint inkább a Svájcznak adandó biztosításra onftozólag, de sőt még Oroszország is inkább mint Francziaország felé hajolna állítólag a érdekek kérdésében. ^fijournal des Débats“ egészen másképen látja a ^­fiat. Azt mondja, nyugton lehetnek a francziák, finglia, ha akarná is, nem egykönnyen találna Bf cégeseket, a­mint ezt Bécsben és Sz. Péter­­tapasztalhatta. ^AH barátai abba vetik nagy reményeket, hogy Ifin urnák sürgetős előterjesztésére V a i 11 a­n t­tá­­fiay Párisból azt a utasítást kapta, hogy St. J u- Hire és B­onn­e v i 11 e be ne ni njen be, vagyis Blais­s Faucigny tartományok^Bszállassa meg. Azonban m­ég eddig nem hivatalosre­ességű tény . Bl'cu egy berni sürgönyből az tűnik ki, hogy Fian- Bország kijelentette, miszerint, ha Svájcz katonai szabályokhoz nyúlna ^ nevezett két kerületre akkor Francziaország is hasonlóval fogna fe-B^A „Constitutionnel“, mint a táviró előre fe- Ifliy márczius 28-diki czikkben azt mutogatja, ^BTcavgyának Francziaországba kebleztetését W flBép Anglia politikájának lehet köszönni. fi^B u i 11 o t­ur szerint Francziaország nem nagy J^Hlyságot akart, hanem olasz confoederatiót; szerződésekből csak azon lapot akarta ki­­^B, a mely Ausztriának Lombardiában való SHsára vonatkozott, a többi lapot, a melyek Modenára és Toskánára vonatkoztak meg- I^Bolna ; ez iránt a villafrancai és zürichi béké­­iffil is egyezett. S ki volt ellene a villafrancai «yr? kérdi Grandgu­illot ur. Felelet: Anglia és AgE^inaz Francziaország iránti féltékenységből, ez yfm­októl és nemzetiségi eszméktől való irtózásból, ^^■diniát az angol kabinet, az angol diplomatia, ^Bngol sajtó neki nem biztatják, akkor ennek esze sem volt volna Francziaország tanácsainak célain, azonban Párist ellensúlyozta London. A Sasz királyságra úgy mutat a czikkiró, mint az­­ í politika diadalára, de a­melyet Francziaország f­ifim engedhetett veszélylyé válni magára nézve. I­IS bekeblezése — ezt tannrlia vittra fíelA — vr.i_ ^kból lett visszatértében eszébe sem jutott vol­­na Beon császárnak. „Anglia tette azt ránk néz- Belliond — biztosságbeli, sőt hozzá tehetjük, ^Bli feltétellé.“ .­Bölni lapnak írják: «Hl on­s­i táborban a jövő tavaszszall00,000(?) ej^H. Mac-Mahona magentai herczeg f^Bikat vezényleni. A 1 u n­e­v­i 1­1­e­i tá­­boiLC­anrobert, a helfauti fölött N­ie­­­tljBogja hir szerint a főparancsnokságot vinni. IM nem nagyon békés szint mutat.“ Hírt. 24-ről Írják Rómából: Romagnának meg sfi a szárd csapatok által, s ennek folytán a kSmk nehezebbé tett állása Umbriában és a MOBn, arra indította a sz. atyát, hogy a bibor­­nc^B azon bulla közzététele felől, mely Viktor Ej^királyt és barátait az egyházból kirekesz­­ünnepélyes okmányoknál szokásos „quid­er?“-ral, végleges véleményük nyilvánítása fipfizor még megkérdezze. Ez tegnap történt A consistorium végeztével a sz. atya, ^^^^Bal együtt a sz. Péter egyházba ment, vilSsánál sokáig ábitatos imába merült. A nagy ^^^Bajója tömve volt emberekkel; többnyire tej»Bervativ érzületű­ lakosai valának, kik rész- B­al az egyház fejének imájában, hódolatu- 4 ' B újból nyilvánítani. De az elég v­letlenek,­­mit tvle rendkívüli tódulás ellenében a Péter- Ilbigm, Bről már előző nap sokat beszéltek, ellen- BKBitratiót szándékoztak tenni. Ennek meg­­ijíl­ására a basilica előcsarnokai csendőrökkel­­ vanszakva , a Péter-tért pedig egy zászlóalj , ká­naság foglalta el, így minden csendes P^IKkbBk lapok azon állítása, hogy sem a pá­­|§B'«rB:z király fővárosaikat nem hagyják el, |B^^^Bbbira nézve nem való. Ferencz király, ^^^^Blegujabb nápolyi hírek szerint, három ! ySS.eBiaetában, az ezredeket megvizsgálta, s ^^^^B^H^m­indazáltal 24-keig semmi csa­­az éjszaki határok felé ^. ^^R^^^^^Ezatért Nápolyba, hol azonnal fogadta, ki egy nappal ^^^^^^^i Nápolyban egyébiránt senki s nem hiszi, hogy nápolyi seregek szállják meg egy­hamar Rómát. Szic­iliában ismét több hivatalnokot gyilkoltak meg; az izgatottság nagy, de a mozgalom­nak még semmi határozott alakja. Viglia tábornok Calabriába küldetett, hogy az insurgensek néhány csapatját üldözőbe vegye. — Turinból írják márt. 2- ról: A hadügyminiszter minden erejével azon van, hogy a szárd sereget olyan lábra állítsa, mely egy 12 milliónyi állam méltóságá­nak megfelel. Szardiniának csakhamar 250,000 em­bere lesz fegyverben. Anglia Svájcz követeléseit igen komolyan veszi. Svájcz a maga részéről igen tevé­keny s új tiltakozáshoz készül, azon esetre, ha Fran­cziaország, Chablais és Faucigny tartományokat meg­­szállani bátorkodnék, úgy látszik, mintha Párisban valóban tartanának tőle eddig menni, mivel ez forma szerint háború esete lenne. De mégis szeretnék, ha úgy lehetne, miután a forrongás nevezett tartomá­nyokban oly nagy, hogy polgár­háború kitörésétől félnek. Pietrit minden órán Nizzába várják. — 200 millió főnyi szárd kölcsönről beszélnek, mely nemzeti aláirás utján fedeztetnék. Ez összeget a jelen hangu­lat mellett könnyű volna behajtani. — Carignan hg, Toskána legelőkelőbb családaiból fényes udvart fog maga köré gyűjteni. Nigra lovag érdemei jutalmaké­­pen, a legújabb gyöngéd alkudozások alkalmából, teljhatalmú miniszterré neveztetett Párisban. Nem csupán Cavour, de a király is, e fiatal diplomata iránt egészen különös hajlandósággal viseltetik. Marquis Emánuel d’Azeglio, a londoni szárd követ, ki beteg anyja látogatása végett jött ide, tegnap állomására tért vissza. Napoleon császár, e diplomatát nem örö­mest tudja Londonban — miután Palmerston lord családjához közel áll. — Mart. 28-án ment be két század a 80-ik franczia sorezredből Chambérybe. Egy ottani nemzetőr a fran­czia cocárdát tűzte fel. Miután már egyszer a fran­cziák itt vannak, feliratok, kivilágítások és egyéb ha­sonló látványokban sem lesz hiány Chambéryben, ép úgy, mint hajdan Kasselben, a westfáli király bevo­nulása alkalmával. A márt. 27-iki angol felsőházi ülésben Carnar­von gróf kérdésére az alsóházi külügyi államtitkár, lord Wodehouse azt felelte, hogy maga is hasonló tudósításokat vett a Spanyolország és Marokkó kö­zötti békeelőzmények aláírása tárgyában, mint azok, a­melyek a hírlapok által közzé tett telegrammokba foglaltatnak. De nem tudja részletesen a béke pont­jait. Arról értesült, hogy az előre hatoló spanyol sereg megállapodott s aztán vissza­tért Tetuánba. Mivel a békealkudozás befejezve nincs, nem ígérheti a marok­kói háborúra vonatkozó levelezés előterjesztését. — Normanby marquis ápril 20-ikára halasztja azon indítványát, melyet Savoya és Nizza bekeblezésére nézve akart előterjeszteni. A 2X-diki alsóházi ülésben Cochrane B. azon teszi Bridgewater képviselőjéhez (King­lakehez), mikor szándékszik előállni Savoyát és Niz­zát illető indítványával. Kinglakeb ehó 6-raje­lentett indítványom fölöslegessé vált azon magyarázat után, melyet tegnap adott a kormány mostani nézetei­ről s jövendőbeli politikájáról, s melyet a ház oly nagy megelégedéssel hallott a külügyek államtitkárától. Nem tartom kötelességemnek sürgetni a parlament be­avatkozását mindaddig, míg c­alge miniszterei híven igyekeznek tegnap kijelentett politikájukban meg­maradni , mely politikáról azt hiszem, h­ogy egyez a parlament véleményével és az ország érzelmeivel. Bowyer azt kérdi­: vette-e a kormány lord Cowley útján azon jegyzék másolatát, melyet Antonelli bíbor­­nok intézett a Párisban levő pápai nuntiushoz, s mely választ foglal magában a Thouvenel jegyzékére, és ha igen, kész-e azt előterjeszteni? Palmerston lord azt feleli, hogy e peretben nem képes erre felelni, mire B­o­w­y­e­r nyilvánítja, hogy e kérdést ismételni fogja pénteken.­­ Egy Madridból mart. 28-dikáról szóló távirat szerint O’Donnell tábornagy a marokkói meghatalma­zottnak alkalmasint következő békefeltételeket aján­lott, melyek a béke-előzések alapjául szolgáltak: 400 millió reál a hadiköltség megtérítése fejében; Tetuánnak spanyol kézen maradása az említett kár­pótlási összeg teljes lerovása idejéig; a határok ki­­terjesztése Melilla partján; előnyös kereskedelmi fel­tételek ; oltalom a hittérítők részére; spanyol felhatal­mazott miniszternek székhely Fezben. Ha Marokkó császára e feltételeket elfogadja, épen olyan bonyo­dalmak fognak ott is kerekedni, mint Chinában.­­ A Krakóban megjelenő „Czas“ újra nagyszámú befogatásokról értesít Kievben, Charkowban és Ka­zánban. „Ha, úgymond, az Ukrajnából érkezett hí­rekben megbízhatunk, az orosz birodalomnak mostan­ság déli tartományait képező vidékeken az utóbbi be­­fogatások sokkal nagyobb mértékben történtek, mint az idevágó utóbbi közlésekből következtethető volt. A befogatások színhelye alkalmasint fel egész Moszk­váig terjed, s a befogottak között nemcsak orosz nők, hanem nagy-oroszországiak is vannak, jóllehet amaz előbbiek száma tetemesen túlnyomó és Charkovban a legnagyobb. Nemcsak tanuló ifjak, hanem hivatal­nokok s katonák is találkoznak a befogottak között. Némely kormányközlönyök úgy vélekednek hogy a felfedezött szövetkezés terjedelme­s végczélja tekin­tetében közel jár az 1825 diki összeesküvéshez; job­ban értesültek azonban azt állítják, hogy összeeskü­vésről vagy titkos szövetségről az egész dologban szó sem lehet; hogy nem volt egyéb a dologban, mint hogy egybegyülekeztek, s az épen fennforgó irodalmi vagy politikai kérdéseket megbeszélték, az orosz rendőrség azonban mohón kapott az alkalmon, hogy saját érdekében ezen ügynek más színezetet, más jel­lemet kölcsönözzön. is tjrt .i 11 j í . - •Franca.aor­óvás? Felelős szerkesztő : B. KÉSZÉN? ZSIGMOND. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye. Bern, mart. 31. Genfi önkénytesek Chab­­laisból benyomultak. A szövetségtanács be­avatkozott. Ziegler ezredes két hajót, melyek szabadcsapatbeliekkel voltak rakva, lefoglalt. 30 szabadcsapatbeli elfogatott. Genfben nép­­gyülés, 5000 polgár tiltakozott a szabadcsa­­patoskodás ellen, mit franczia ügynököknek tulajdonítanak.

Next