Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)
1860-04-01 / 3042. szám
mondául „Alkudoztunk , ezen pontban engedtünk volna; de azon sértő beszédmód, melyet irányunkban hasznátak , olyan volt, hogy most már becsületünk ! 11 a koczkán s többé nem engedhetünk.“ De bármim legyen a dolog, ezen vitatás kezdetétől fogva — mindjárt az első viták után a lordok házában, kijelentették, s a „Times“ egész Európában terjeszti ezen nyilatkozatot, hogy bármi kemény hangon beszéljenek ez ügyben, azért senkinek sincs esze ágában háborút kezdeni. Egyik beszédében azt mondá Hoffman úr, annyi szentül áll, hogy Savoyáért senki sem akar e házban háborút folytatni. Ha egészen a kormányra hagyják az alkudozást, habár szintén nem fenyegetett volna háborúval s nem bonyolította volna háborúba az országot, egészen más fogott volna lenni, mint most, midőn a alkudozások kezdetétől fogva azt hirdeték, hogy — bármint üssön ki a dolog — azért bizony semmi esetre nem háborúznak. Nem tartózkodom ismételni, amit már júniusban vagy utóbb januárban mondok, hogy Savoya bekeblezése oly lépés, mely oly harczias nemzetet, mint a franczia arra csábítand, hogy kormányától időről időre más más támadó lépéseket kívánjon, s ez okból úgy érzem, hogy, bármennyire óhajtsunk barátságos lábon állani a franczia kormánynyal — amit részemről bizonyára óhajtok — nem kell magunkat a többi nemzetektől izolálnunk, hanem hogy — ha ezután más kérdések merülnek föl, ami lehetséges, készeknek kell lennünk másokkal alkudozni, s habár a legmérsékeltebb és barátságosabb kifejezésekkel, mégis ki kell jelentenünk, hogy Európa rendezett állapota és békéje drága Anglia előtt, s egyik sem biztosítható,ha örökös megzavarásoknak, folytonos aggodalmaknak, kételyeknek egy vagy más ország bekeblezésére vonatkozó híreknek van kitéve, hanem, hogy Európa hatalmainak, ha a béke fenntartását óhajtják, kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk egymás jogait és határait, mindenekelőtt visszaállítandó és meg nem zavarandó pedig azon kereskedelmi birodalom, mely a békének eredménye, a békét előmozdítja s elvégre a nemzetek boldogsgát alkotja. (Zajos tetszés a ház minden oldaláról.) Lord J. Manners úgy üdvözli lord J. Russell beszédét, mint örvendetes jelt, hogy a kormány visszatérő félben van azon szövetségekhez és baráti közreműködésre más hatalmakkal, mitől egy pillanatra sem kell vala eltávoznia. Bright régibb modorásan újra elmondja,hhogy itt úgy áll mitt, az angol érdekek védője, s Savoya se inge se galléra, Anglia bizony nem törődik vele, nem mindenki így fogja fel e kérdést Horfmanon és még egy két uron kívül. King Jake megrója Bright elbizottságát, hogy önvéleményét a nagy többsége gyanánt adja ki s mások nézeteit ignorálja. Russell beszéde iránt a leghöbb tetszését nyilvánítja. London, mart. 27. A tegnapi alsóházi viták középpontját Savoya fölött lord J. Russell beszéde képezi. A „Times“ írja : „Nagyon tévednénk, ha a tegnapi viták nem új combinatiok kiindulási pontjául szolgálnának Európában. Lord J. Russell csaknem kereken kimondá, hogy az új „entente cordiale“, mely némi megszakításokkal oly hosszas ideig tartott Anglia és Francziaország közt, megszűnt, természetesen csak pillanatra. A külügyiminiszter a parlamentben megfontolva amit mond kijelenté, hogy többé nincs bizalma a francziák császára békés érzelmei iránt. Kijelenté meggyőződését, hogy a a francziák Savoy a végrehajtott bekeblezése után időről időre új meg új támadó föllépéseket fognak kívánni, s hogy a francziák császára ezen követelésnek enged. Kijelenté az egész világ előtt, hogy Savoya bekeblezése Angliát Francziaországtól elidegeníti s szükségkép arra kényszeríti, hogy más európai hatalmak társaságában keressen biztosítékot. Igen fontos nyilatkozat.Mind a francziák császára,mind Anglia minisztere szavukat állották. Amaz szándékát jelenté, hogy Francziaország határait bizonyos körülmények közt kiebb terjeszti; ez azt mondá neki, hogy, ha azon tervet kiviszi, eljátsza szövetségese bizodalmát. A lépés megtörtént, s lord J. Russell kereken kijelenti szövetségesének, hogy habár ezentúl is ismerősének - * - * ’ 1 • A 1 1 V —----------------- ----fogja tekinteni, barátjait máshol fogja keresni. A czélzás Poroszországra alig lehet kétes, s nem czélunk itt vizsgálni most, hol véli találni a mostani kormány legbensőbb szövetségesét, mig azon vallomás, hogy Oroszország kijelenté, hogy szabadságában áll a szárd királynak, elajándékozni tartományát s a francziák császárának szabadságában áll, elfogadni, világos jele, hogy se szándék, se kilátás nincs, ellenséges európai confoederatiót alkotni,aminőt a toryk tanácsoltak.“ A .Times e szavakkal végzi czikkét: „Az angol nép ösztöne helyesebb, az angol kormányénál. Az angol nép sohasem bízott a császárban, habár nem tarta szükségesnek azt minduntalan hirdetni.“ Megjegyzendő, hogy lord J. Russe 11 beszédét mind a kormánypárt, mind az ellenzék zajos tetszéssel fogadta, talán egyedül Brightot kivéve. A „Herald“ úgy tekinti a külügyminiszter beszédét, mint egy bűnbánó bűnös vallomását, de azért a nemes lordnak a minisztérium élén, a „compiegne” vendégének kötve kell hinni (Palmerstont érti a „Herald“). Most, úgymond a tory lap, a hazafias érzelmű államférfiaknak szükségkép az feladata, hogy Angliát kiragadják azon elszigeteltségből, melybe önhibája juttató, s „hagyományos politikája“ kerékvágásába visszatereljék. — Az „Advertiser“ is ily húrokat penget, mint a „Herald“, habár Napóleon ellen liga alkotását sürgetvén, nem hivatkozik a „hagyományos“ politikára, mely nem illik zászlójára. [ A?„Daily News,“ J. J. Russell közlönye, szelidebb magyarázatot ad lord John nyilatkozatainak, mint az említett lapok. A külügyi államtitkár csak Anglia erkölcsi megütközését tolmácsolta. A bekeblezés mindenesetre „brigandage.“ Francziaország a külföld irányában vagyonszomjas országrabló, míg benn a legbarbarab kormányzás, a demokrata kényuralom alatt áll; de Angliának nem kötelessége oly nemzetek megszabadítása végett, melyek a szabadságnál többre becsülik a dicsőséget, keresztes hadjáratot kezdeni, valamint a letett fejedelmek „jogai,“ sőt magának Ausztriának fensősége mellett sem. Mr Bright, aki legmagasabb politikai szárnyalásaiban is ritkán emelkedik a filiszteri szemponton felül, tegnap jó szolgálatot ten, midőn megmutatta, hogy mr Hoffman csak „a koalitsok és restaurántok nyomom elnyűtt tory politikájának“ kezére dolgozik. Lord John Manners ellenben köszönetre méltó nyíltsággal, elárulá pártja kedvencz óhajtását, „hogy a segélyezett Németország a „Radetzky-induló“ hangoztatása mellett szálljon síkra a legitimitás érdekében.“ A szeBBB vitek köszönettel fogadják lord J. Manners ^BHB ^^B A többi lapokkal ellentétben védi a „Post“BBB Emánuel politikáját, hogy Savoyát átengedé. BBB A „Herald“ a következő hírt hozza, mivel a Bbfiffi maga sem vállal kezességet : „úgy halljuk, hofi hány hét múlva alkalmasint congressusra gy^^^B egybe a nagyhatalmak és pedig a congressus lelje London lesz. ‘ jfljj^B FRANCZIAORSZÁG. A „Constitutionnel“ mXfl 27 ikéröl egy 4 hasábnyi czikket hoz. Esélyben iBBi vénél urnák azon themája fölött ir váltogatifikat, «y® az éjszaki savoyai kerületek egyedül Szadii fia jaBaíjfe semlegesittettek , hogy tehát tívájez a bekefelezés^KH tál csak azon tehertől szabadul meg,hogy ott ^B vább is őrt álljon. J — Benedetti ur, a ki az utóbbi időben a sa-B voya-nizzai szerződés végett volt Turinban , márczius ■ 27-dikén utazott onnan vissza Párisba, rrfiutan, mint I a „Patrie“ erősíti, küldetése tökéletesen sikerült. A „Neue Pr. Zig“ szerint Benedetti úr azért tudt Turinba, mivel a savoya-nizzai szerződés aláítosánlt. I előföltételéül Cavour gróf mindenekfölött azt kirevánta, hogy Napoleon császár Viktor Emánuel királym I nak ne csak Lombardia, Modena és Parma, hanem is Toskána és Romagna birtokát is biztosítsa, noha jelent két utóbbi állam bekeblezése,látszólag legalább, Napolileon császár óhajtása ellenére ment végbe. Benedetti mű küldetésének eredménye, mint a porosz lap szorosabb körben hallja, azon megállapodás , hogy Francziaország a Piemonttól kívánt biztosítást, azon esetre, de is csakis azon esetre adja meg, ha a turini parlament a Savoyát és Nizzát tárgyazó szerződést elfogadja. MI A „Gazette de France“ szerint Francziaország a monacói herczegséget 200,000 frankért megválasirolta. B — Lavaletta marquisnak mart. 29 én kellett Konstantinápolyba indulni.■ — A „Schlesische Zeitungénak írja: „Már többl idő óta járt hire, egy Párisban megjelenendő hivatalos röpiratnak, mely állítólag a velenczei ké dést fogná tárgyalni. Most beszélik, hogy e röpirafi közelebbről ki fog adatni (?). Metternichig részlettes tudósításokat küldött volna e tárgyban Bécsbe. Il . Thiers-től a „Konzulság és a császárság türörténelmé“-ből megjelent XVII dik kötet a napi beszéfi egyik tárgya a párisiaknál, nemcsak azért, míg ezen kötet az első császárság csillagának hanga^Bá: ‘ tárgyazza, hanem a függelékben levő azon kéßegy»zék tekintetéből is, a melyekben a tersonok az öreg Jeromos herczeg helfieginti íródaival vitáznak. A volt westphan^issngB első díjszasságából származott unokájat ugyaniß leg mint franczia tiszt Algírba'gs®lgál, Thiers urat, hogy egy helyi^tzitást fB^raflP? azokra nézve, a melyeket aJ^L-ea törifi / || házasságra vonatkozólag alvHl-dik kfipben^1^^^ ' dott volt; mig Thiers ur még Nandefl heuflB szóltá fel. In így ezen ?• elvre válaszoljon. Ezen okiratokbólJiiffiiiib^. gy is: amelyben Berryer az^ffl^BAAAMAABB zott örökösöket képviselte, a császár pedig azoknak a Bonaparte nevet oda ítélte ugyan, de sem a herczegi jogokat meg nem adta nekik, sem az első házasságot el nem ismerte. Ezen házasságot pedig a pápa annak idejében megsemmisíteni vonakodott, s csak I. Napóleon semmisíté azt meg 1805-ben, család- és államfői hatalmánál fogva. SVÁJCZ. Freiburgban, f. hó 24 -én egy pártkülönbség nélkül látogatott gyűlés volt, mely meleg ■ hódolatfeliratot határozott a szövetségtanácshoz s minden áldozatra késznek nyilatkozott. A genfi „Revue,“ Napóleon eljárását Savoya ellenében, „Svájcz fél-hozzá-csatlásának nevezi Francziaországhoz.“ Baseli lapok nyiltan kimondják aggodalmaikat az éjszaksvájczi Genf miatt, meddig fog tartani, hogy ■ Napóleon így szól: Nekem Basel kell. A Németország elleni legelső feszültség alkalmával elő fog ez eset állani. OROSZORSZÁG: Szent-Pétervárából írják, hogy a személyes jobbágyság megszüntetésére a közigazgatás minden ágában érkeznek lassan kint az előkészítő rendeletek, így legközelebb jóváhagyta a czár, hogy a kereskedők, polgárok s általában minden városi lakos kiállhat szabad mezei lakosnak. Az erre nézve mindeddig fennállott tilalom e szerint meg van szüntetve. KT SZERBIA. A temesvári német lap belgrádi tudósítója a szerb minisztérium lemondásáról ezt írja: Milosevics orosz főkonzul f. hó 22-én meglátogatta Milos herczeget, aztán a metropolitát. Félóra múlva parancsot ad ki a fejedelem, hogy az áruló Jankovics Milánt fogságából egy szmleges katonai fedezet kísérje Kragujeváczba. Ezen, törvénysértést magába foglaló tettre adta be lemondását az egész minisztérium, kivéve a predstávnikot, Rajovics Zvetkót. Ezen egész árulási ügyet el akarják simítani. — A közvélemény megrovólag nyilatkozik a predstávnikról, hogy hivatalában megmaradt. — A fejedelem visszavonta azon rendeletét is, melyben Sterza rokonainak a jagodini kerületből leendő kiűzését parancsolta. GÖRÖGORSZÁG. Athénből mart. 24-ről Írják : Az egyetem ügyei annyiban ismét kerékvágásban vannak, amennyiben a felolvasások a jogtani szakba újra megkezdődtek s félbe nem szakittattak. Görögország minden nagyobb hegységein, magán a Pelopanesoson, erős havazás volt. TÁVIRATI JELENTÉSEK. Róma, márcz. 29. Rómában egy nyilvánosan kifüggesztett breve a nagyobb egyházi átkot s más egyházi büntetéseket hirdeti ki mindazok ellen , a kik cselekvőileg, előmozdítólag, segítőleg, tanácsadólag vagy egyetértőleg tesznek valamit az egyházi állam valamely lázadásában , bitorlásában vagy inváziójában. Turin, mart. 28. Ferretti vezérőrnagy, Caveri tanár, Corsi felebbezési törvényszéki elnök senatorokká neveztettek ki. Az ezelőtt osztrák szolgálatban állott s az ■ MP^tmrisi to . Bifiagy legalább ■T A kezdedH Alfnogy bajos kivenni, nBki.aUkHállott é]^^Bszmével . Anglia-e, FBrökország-B'SvájflJBIH épen Oroszor- B ttfifö irás val^BWill.-ei, pedig ha az szerencsésebbek lesznek ezúttal a congri^^Btajá iránt való egyetértésben mint voltak mi|^^Bbeninal, akkor Eujrópa ismét nyugodtabban tsHan i porosz és belga lapok tudósitásai meg- M^^Bekeeszinben tüntetik elő a dolgot. Az AngtilHilóMonyok, ápolni lap szerint, napról nap- J^Bibli'á ?ának. A porosz lap mondogattatni halljjfl^By Franciaországra nézve nem lenne szerenfgfflBség, ha a szövetség megszakadna. Egyébiránt Perfil g By Wt Londonból néhány nap alatt Párisba ylPV, a hollusvét utánig vala maradandó. ibancsak a kölni lapnak írják, hogy a Berlinből ^^Bdósitásokal sincsenek megelégedve Párisban, 2.vffH az ottani kabinet állítólag még határozottabban beszél, mint az angol. ^Bindépendance belgen még tovább megy. Azt Myfia nemcsak a londoni és berlini kabinetek közt Iffios a közeledés, nem ugyan épen a savoyai an- IxSa, mint inkább a Svájcznak adandó biztosításra onftozólag, de sőt még Oroszország is inkább mint Francziaország felé hajolna állítólag a érdekek kérdésében. ^fijournal des Débats“ egészen másképen látja a ^fiat. Azt mondja, nyugton lehetnek a francziák, finglia, ha akarná is, nem egykönnyen találna Bf cégeseket, amint ezt Bécsben és Sz. Pétertapasztalhatta. ^AH barátai abba vetik nagy reményeket, hogy Ifin urnák sürgetős előterjesztésére V a i 11 an ttáfiay Párisból azt a utasítást kapta, hogy St. J u- Hire és Bonne v i 11 e be ne ni njen be, vagyis Blaiss Faucigny tartományok^Bszállassa meg. Azonban még eddig nem hivatalosreességű tény . Bl'cu egy berni sürgönyből az tűnik ki, hogy Fian- Bország kijelentette, miszerint, ha Svájcz katonai szabályokhoz nyúlna ^ nevezett két kerületre akkor Francziaország is hasonlóval fogna fe-B^A „Constitutionnel“, mint a táviró előre fe- Ifliy márczius 28-diki czikkben azt mutogatja, ^BTcavgyának Francziaországba kebleztetését W flBép Anglia politikájának lehet köszönni. fi^B u i 11 o tur szerint Francziaország nem nagy J^Hlyságot akart, hanem olasz confoederatiót; szerződésekből csak azon lapot akarta ki^B, a mely Ausztriának Lombardiában való SHsára vonatkozott, a többi lapot, a melyek Modenára és Toskánára vonatkoztak meg- I^Bolna ; ez iránt a villafrancai és zürichi békéiffil is egyezett. S ki volt ellene a villafrancai «yr? kérdi Grandguillot ur. Felelet: Anglia és AgE^inaz Francziaország iránti féltékenységből, ez yfmoktól és nemzetiségi eszméktől való irtózásból, ^^■diniát az angol kabinet, az angol diplomatia, ^Bngol sajtó neki nem biztatják, akkor ennek esze sem volt volna Francziaország tanácsainak célain, azonban Párist ellensúlyozta London. A Sasz királyságra úgy mutat a czikkiró, mint az í politika diadalára, de amelyet Francziaország fifim engedhetett veszélylyé válni magára nézve. IIS bekeblezése — ezt tannrlia vittra fíelA — vr.i_ ^kból lett visszatértében eszébe sem jutott volna Beon császárnak. „Anglia tette azt ránk néz- Belliond — biztosságbeli, sőt hozzá tehetjük, ^Bli feltétellé.“ .Bölni lapnak írják: «Hl onsi táborban a jövő tavaszszall00,000(?) ej^H. Mac-Mahona magentai herczeg f^Bikat vezényleni. A 1 u nevi 11ei táboiLCanrobert, a helfauti fölött NietljBogja hir szerint a főparancsnokságot vinni. IM nem nagyon békés szint mutat.“ Hírt. 24-ről Írják Rómából: Romagnának meg sfi a szárd csapatok által, s ennek folytán a kSmk nehezebbé tett állása Umbriában és a MOBn, arra indította a sz. atyát, hogy a bibornc^B azon bulla közzététele felől, mely Viktor Ej^királyt és barátait az egyházból kirekeszünnepélyes okmányoknál szokásos „quider?“-ral, végleges véleményük nyilvánítása fipfizor még megkérdezze. Ez tegnap történt A consistorium végeztével a sz. atya, ^^^^Bal együtt a sz. Péter egyházba ment, vilSsánál sokáig ábitatos imába merült. A nagy ^^^Bajója tömve volt emberekkel; többnyire tej»Bervativ érzületű lakosai valának, kik rész- Bal az egyház fejének imájában, hódolatu- 4 ' B újból nyilvánítani. De az elég vletlenek,mit tvle rendkívüli tódulás ellenében a Péter- Ilbigm, Bről már előző nap sokat beszéltek, ellen- BKBitratiót szándékoztak tenni. Ennek megijílására a basilica előcsarnokai csendőrökkel vanszakva , a Péter-tért pedig egy zászlóalj , kánaság foglalta el, így minden csendes P^IKkbBk lapok azon állítása, hogy sem a pá|§B'«rB:z király fővárosaikat nem hagyják el, |B^^^Bbbira nézve nem való. Ferencz király, ^^^^Blegujabb nápolyi hírek szerint, három ! ySS.eBiaetában, az ezredeket megvizsgálta, s ^^^^B^H^mindazáltal 24-keig semmi csaaz éjszaki határok felé ^. ^^R^^^^^Ezatért Nápolyba, hol azonnal fogadta, ki egy nappal ^^^^^^^i Nápolyban egyébiránt senki s nem hiszi, hogy nápolyi seregek szállják meg egyhamar Rómát. Sziciliában ismét több hivatalnokot gyilkoltak meg; az izgatottság nagy, de a mozgalomnak még semmi határozott alakja. Viglia tábornok Calabriába küldetett, hogy az insurgensek néhány csapatját üldözőbe vegye. — Turinból írják márt. 2- ról: A hadügyminiszter minden erejével azon van, hogy a szárd sereget olyan lábra állítsa, mely egy 12 milliónyi állam méltóságának megfelel. Szardiniának csakhamar 250,000 embere lesz fegyverben. Anglia Svájcz követeléseit igen komolyan veszi. Svájcz a maga részéről igen tevékeny s új tiltakozáshoz készül, azon esetre, ha Francziaország, Chablais és Faucigny tartományokat megszállani bátorkodnék, úgy látszik, mintha Párisban valóban tartanának tőle eddig menni, mivel ez forma szerint háború esete lenne. De mégis szeretnék, ha úgy lehetne, miután a forrongás nevezett tartományokban oly nagy, hogy polgárháború kitörésétől félnek. Pietrit minden órán Nizzába várják. — 200 millió főnyi szárd kölcsönről beszélnek, mely nemzeti aláirás utján fedeztetnék. Ez összeget a jelen hangulat mellett könnyű volna behajtani. — Carignan hg, Toskána legelőkelőbb családaiból fényes udvart fog maga köré gyűjteni. Nigra lovag érdemei jutalmaképen, a legújabb gyöngéd alkudozások alkalmából, teljhatalmú miniszterré neveztetett Párisban. Nem csupán Cavour, de a király is, e fiatal diplomata iránt egészen különös hajlandósággal viseltetik. Marquis Emánuel d’Azeglio, a londoni szárd követ, ki beteg anyja látogatása végett jött ide, tegnap állomására tért vissza. Napoleon császár, e diplomatát nem örömest tudja Londonban — miután Palmerston lord családjához közel áll. — Mart. 28-án ment be két század a 80-ik franczia sorezredből Chambérybe. Egy ottani nemzetőr a franczia cocárdát tűzte fel. Miután már egyszer a francziák itt vannak, feliratok, kivilágítások és egyéb hasonló látványokban sem lesz hiány Chambéryben, ép úgy, mint hajdan Kasselben, a westfáli király bevonulása alkalmával. A márt. 27-iki angol felsőházi ülésben Carnarvon gróf kérdésére az alsóházi külügyi államtitkár, lord Wodehouse azt felelte, hogy maga is hasonló tudósításokat vett a Spanyolország és Marokkó közötti békeelőzmények aláírása tárgyában, mint azok, amelyek a hírlapok által közzé tett telegrammokba foglaltatnak. De nem tudja részletesen a béke pontjait. Arról értesült, hogy az előre hatoló spanyol sereg megállapodott s aztán visszatért Tetuánba. Mivel a békealkudozás befejezve nincs, nem ígérheti a marokkói háborúra vonatkozó levelezés előterjesztését. — Normanby marquis ápril 20-ikára halasztja azon indítványát, melyet Savoya és Nizza bekeblezésére nézve akart előterjeszteni. A 2X-diki alsóházi ülésben Cochrane B. azon teszi Bridgewater képviselőjéhez (Kinglakehez), mikor szándékszik előállni Savoyát és Nizzát illető indítványával. Kinglakeb ehó 6-rajelentett indítványom fölöslegessé vált azon magyarázat után, melyet tegnap adott a kormány mostani nézeteiről s jövendőbeli politikájáról, s melyet a ház oly nagy megelégedéssel hallott a külügyek államtitkárától. Nem tartom kötelességemnek sürgetni a parlament beavatkozását mindaddig, míg calge miniszterei híven igyekeznek tegnap kijelentett politikájukban megmaradni , mely politikáról azt hiszem, hogy egyez a parlament véleményével és az ország érzelmeivel. Bowyer azt kérdi: vette-e a kormány lord Cowley útján azon jegyzék másolatát, melyet Antonelli bíbornok intézett a Párisban levő pápai nuntiushoz, s mely választ foglal magában a Thouvenel jegyzékére, és ha igen, kész-e azt előterjeszteni? Palmerston lord azt feleli, hogy e peretben nem képes erre felelni, mire Bowyer nyilvánítja, hogy e kérdést ismételni fogja pénteken. Egy Madridból mart. 28-dikáról szóló távirat szerint O’Donnell tábornagy a marokkói meghatalmazottnak alkalmasint következő békefeltételeket ajánlott, melyek a béke-előzések alapjául szolgáltak: 400 millió reál a hadiköltség megtérítése fejében; Tetuánnak spanyol kézen maradása az említett kárpótlási összeg teljes lerovása idejéig; a határok kiterjesztése Melilla partján; előnyös kereskedelmi feltételek ; oltalom a hittérítők részére; spanyol felhatalmazott miniszternek székhely Fezben. Ha Marokkó császára e feltételeket elfogadja, épen olyan bonyodalmak fognak ott is kerekedni, mint Chinában. A Krakóban megjelenő „Czas“ újra nagyszámú befogatásokról értesít Kievben, Charkowban és Kazánban. „Ha, úgymond, az Ukrajnából érkezett hírekben megbízhatunk, az orosz birodalomnak mostanság déli tartományait képező vidékeken az utóbbi befogatások sokkal nagyobb mértékben történtek, mint az idevágó utóbbi közlésekből következtethető volt. A befogatások színhelye alkalmasint fel egész Moszkváig terjed, s a befogottak között nemcsak orosz nők, hanem nagy-oroszországiak is vannak, jóllehet amaz előbbiek száma tetemesen túlnyomó és Charkovban a legnagyobb. Nemcsak tanuló ifjak, hanem hivatalnokok s katonák is találkoznak a befogottak között. Némely kormányközlönyök úgy vélekednek hogy a felfedezött szövetkezés terjedelmes végczélja tekintetében közel jár az 1825 diki összeesküvéshez; jobban értesültek azonban azt állítják, hogy összeesküvésről vagy titkos szövetségről az egész dologban szó sem lehet; hogy nem volt egyéb a dologban, mint hogy egybegyülekeztek, s az épen fennforgó irodalmi vagy politikai kérdéseket megbeszélték, az orosz rendőrség azonban mohón kapott az alkalmon, hogy saját érdekében ezen ügynek más színezetet, más jellemet kölcsönözzön. is tjrt .i 11 j í . - •Franca.aoróvás? Felelős szerkesztő : B. KÉSZÉN? ZSIGMOND. A „Pesti Napló“ magán távsürgönye. Bern, mart. 31. Genfi önkénytesek Chablaisból benyomultak. A szövetségtanács beavatkozott. Ziegler ezredes két hajót, melyek szabadcsapatbeliekkel voltak rakva, lefoglalt. 30 szabadcsapatbeli elfogatott. Genfben népgyülés, 5000 polgár tiltakozott a szabadcsapatoskodás ellen, mit franczia ügynököknek tulajdonítanak.