Pesti Napló, 1860. április (11. évfolyam, 3042-3066. szám)

1860-04-08 / 3048. szám

Midőn azonban mi hivatalunknak e részét, melyre min­ket a szomorú szükség kényszerit teljesítjük, épen nem eledkezü­nk meg arról, hogy mi magunk annak helytar­tói vagyunk a földön, a­ki nem akarja a bül­ös halálát, hanem azt, hogy az újra megtérjen és éljen, és a­ki azért jött e világra, hogy felkeresse és megmentse a mi elve­szett. Ugyanazért szivünk alázatosságában a legbu­gább kérelmekkel es­ünk az ő irgalmasságánál, hogy minda­zokat, a kik ellen mi az egyházi büntetések szigorát használni kénytelenek valánk, isteni kegyelmének vilá­gával világosítsa meg s mindenható befolyása által a romlás ösvényéről az üdvösség ösvényére vezesse vissza. Ennélfogva rendeljük, hogy jelen korirat és egész tar­talma, akár mivel épen a megnevezettek és minden má­sok, kik az említettekben részt vesznek vagy bármely módon részessé lenni bátorkodnak, bármely állásnak, rangnak s bármely magas palcton és méltóságban le­gyenek, vagy azok is, kik legkivált név szerint és határo­zottan érdemesek a megnevezésre, állítják, hogy nem foglaltatnak be, hanem azt adják okul, hogy az, mert a jelen körirat közrebocsáttatott, nii­cs eléggé bebizonyítva, akár pedig más okokkal, áltatásokkal, ürügyekkel és ön­kényes véleményekkel mentik magukat, hogy ezen kör­iratunk bármely időben soha valamely hiba vagy ér­vénytelenség ürügye alatt, vagy szándékunkban kere­sett hiba miatt kétségbevonható, elcsavarh­ató, visszave­hető, vita­ tárgyává tehető vagy a polgári jog szabályai szerint megítélhető ne legyen, hog­­ ezen körirat i­llen senki az úgynevezett „aperitio oris“ vagy a „restitutio in inte­grum“ vagy bármely „remedium juris, facti vet gratiae“ eszközét ne kérhesse vagy rá­­érhesse. *) Ellenkezőleg ren­deljük,hogy ugy­anezen jel­en köriratunk mindig hatályban, érvényben és erőben legyen és lesz, teljes és meg nem csonkított hatályt nyer­jen, tartson meg,és azoktól, kik­nek kötelességök most és az időviszony­okhoz képest mindig kötelességük lesz, min­dig tartassék fel­tétlenül és rer­ditetlenü­l; rendeljük továbbá, hogy minden rendes és delegált biró, az apostoli palota törvénytudói, a szent római egyház bibornokai, a mi legátusaink és latere­k, a nevezett szék nuntiusai vagy mások, bármily rangot és hatalmat bírnak, vagy kita­­dnnak . E­nnek határo­zatait igy és ne máskép­p magyarázzák, midőn egy­szersmind nekik és övéiknek tiltatik, úgy éln­i vissza hatalmukkal és tekintélyükkel, hogy ezt máskép magya­rázzák és értelmezzék; mindent semmisnek és érvény­telennek nyilvánítunk, a­mit bárki akármely czim alatt szándékosan vagy szándéktalanul fog ellene vetni.“ (Itt tiltatik, hogy az apostoli iratnak bármely más ér­telem adassék, mint a mely szavaiban van és az egyházi törvényekkel egyezik.) „Mivel azonban, a mint jól tudja mindenki, a jelenlegi köriratot nem mindenütt, s különösen oly helyeken, a­hol épen legszükségesebb volna, veszély nélkül közzé­tenni nem lehet, rendeljük, hogy az , vagy annak máso­latai a szent Lateran templom, az apostolok fejedelme basilikájának, valamint az apostoli iroda, a fő­ curia, a „Mons C.istoria“ és a® „Acies Campi F­orae de Urbe“ ajtóira függesztessék s bocsáttassák nyilván­os ágra, ha­gyomány 03 szokás szerint, s az igy nyilvánossá tett és kifüggesztett körlevelek azon embereket, a kikre külö­nösen vonatkoznak, együtt és egyenként ép úgy kötele­zik, mintha mindeniknek külön, nevök és személyük megnevezésével kezébe adattak volna. „Akarjuk és kívánjuk azt is, hogy a másolatok és ki­nyomtatott példányok, ha valamely közjegyző irta alá, vagy valamely magasb egyházi méltóság pecséte van rajtok, mindenütt, minden népnél ugyanazon érvénynyel és hitelességgel bírjanak valamint a törvényszék előtt, úgy azon kívül, melyben arját köriratuak részesül s mintha kézbesítettek és előmutatattak volna. V élt Rómában, Sz.Péterben a halászgyűrü alatt. Már­­czius 26-án 1860. „Főpapságunk 14-ik évében. Pius P. P. IX.“ zött ábránd zongorára Chopintől, játssza Schle­­s­i­n­g­e­r Károly úr. 4. A gyöngyvirág, költemény Tóth Kálmántól, szavalja Priel­le Kornélia kisasszony, nemzeti színházi tag. 5. Magyar dal Mosonyi Mitól szövege Czuczortól énekli Hollósa­y-L. Kornéla assz., a nemzeti színház tagja. 6. Önmegadás, ábránd he­gedűre, gordonkára, zongorára és philharmonikára szer­zett. Batta A., játszák : Spiller Adolf, Szűk Leo, Székely Imre és Brauer Ferencz urak. — Komáromy József uz e­ddigi superintendensi admi­­nisztrator ezen hivatalától elmozdittatván, helyébe Valka János dunaegyházi lelkész neveztetett ki. A Szepességről írják, hogy Toperczei eddigi adminisztrátort is eltették. KÜLÖNFÉLÉK. — A „Pesti Hírnök“ arról értesül, hogy a Brüsszelben lakó Jósika Miklós, kinek a forradalom után írt magyar regényei csak „Eszter szerzője“ név alatt jelenhettek meg, ezentúl saját nevét használhatja munkái czimén. — A horvátországi szükölködök javára apr. - án Győrött Kovács Pál által rendezett hangver­seny 350 ujít tiszta jövedelmet hajtott, melyet az illetők már el is küldtek a zágrábi kaszinónak. — Az april 3 és 4-dik napján a nemzeti színházban rendezett előadások jövedelméből 6000 fit küldetett a horvát testvéreknek.­­ Ugyanezen előadásoknál az ábrákhoz használt igen jó világitás Pesten készült, miután az eredetileg Bécsben megrendelt és a főpróbán használt világitás igen rosznak bízón jut.­­ Emlékezni fognak olvasóink, hogy bécsi levelezőnk valami két héttel ezelőtt a nemzeti Múzeumba­n rende­zendő nagy tárlat iránt, Bécsben lakó hazánkfiainál mu­tatkozó tettleges részvételéről és terveiről hosszabb közle­ményt írt. E közleményt majd minden lap átvette lapunk­ból , — többek közt a pozsonyi újság is. A „P. Lloyd“ april­i­sikai esti lapja most ugyanazt — mint újden az újat — kiveszi a pozsonyi újságból. — A pesti jótékony nőegylet ápr. 9 én délben szem­­gyógy­intéze­te javára a „Lloyd teremben“ hangver­senyt rendez, melynek részletei a következők: 1. Nyi­tány Tell Vilmos operából Kosainitól; nyolcz kézre 2 zongorára, előadva : C­satskó Emma, Csendessy Kamilla, Kuller Mari és Pollatsek Lujza kisasz­­szonyok által. 2. Magyar dalok énekelve F­ü­r­e­d­y Mihály úr, a nemzeti színház tagja által. 3. Rögtön­ *) Minthogy ez okmány eredetije nincs birokunkban, a né­­­­met fordítás pedig e helyen értelmetlen, — ha hívek let­tünk volna, szintén értelmetlenséget irnánk. KAZINCZY 1 LA­PIT­VÁNY. (Folytatás.) Jászay Antal ur Munkácsról beküldött 65 f­­ot, mely­hez járultak : Rudolf Pál 2 frt, Rol­án Ferencz 2 frt, P­esey György 2 frt, Lang Vilmos 1 frt, Petz Antal 1 frt, Tobok­y Antal 1 frt, Illés Péter 1 frt, Steher 2 frt, N. 1 frt 15. Ágoston 1 frt, Polifka 1 frt, Bar­egh András 1 frt, Weis 1 frt, dr Piekler Arne­t 1 frt, Oláh István 1 frt, Móré Antal 1 frt, Gr­zdics 1 frt, H­őszig Károy 1 frt, Pi­ncker őrnagy 2 frt, Hrabóczy Sándor 1 frt, Kazma Ferencz 1 frt, Lehóczky Ti­vadar 1 frt, Petz Gyula 1 frt, Pá­nzelyi Já­nos 1 frt, Köbling Ferdiná­nd 1 fr­t, Da­skó János 1 frt, Nedeczei Ferencz 2 frt, Schmidt János 1 frt, Olsavszky Márton 1 frt, Kovács Károly 1 frt, Gáthy Sámuel 1 frt­, Nuszer János 1 frt, Döbrentei Imre 2 fr , Dulovics Ért­ő 1 frt, Komka Erv­n 1 frt, Moll­ár Dániel 1 frt, Ludvig Roman 1 frt Holovka Mihály 1 frt, Gottstag József 1 frt, Stéger Pál 1 frt , Baranyai József 1 frt, Babics András 1 frt, Lévai Józ­sef 1 frt, Kros­­szender 1 frt, Feszler Károly 1 frt, T­ól­ János 1 frt, Lázsr­éel Horvetz 1 frt, M. Merte is 2 frt, G Pál 1 frt, Vokurkó József 1 frt, Freyheyser G1l­a 2 frt, Oláh Samu 1 frt, Szikszay Károly 1 frt, Novák Eliza 1 frt, Kiss Józse 1 frt, Jászay An­tal 1 frt. Sponer Tivadar úr utólagos küldeménye 1­5 forint, mely h­e járultak : Pákh Károly 1 frt, dr Tavassy Lajos 1 frt, Kads­ár Bertalan 1 frt, Lingf­eld Ede 1 frt, Ku­stzl Lajos 1 frt, Újlaki Jenő 1 frt, Münnith Adolf 1 frt, Wundt Mór 1 frt, YVilli­t Ede 1 frt, Jantner Bertát 1 frt, Melsics Ágoston 1 frt, Fentntsik János 1 frt, Schneider József 1 f­t, Caervenák 1 frt, Kauffmann Lajos 1 frt, Gömöry Adolf 1 frt, Benigns Ervin 1 frt, Sz­t. 5 frt, Székely Tri­­kla 1 frt, Nits Jakab 1 frt Mélt. gr. Teleki Domonkos ur küldeménye 658 frt 36 kr, melyhez járultak a következő adakozók : id. gr. Teleki Do­mokos 50 frt, gr. Teleki Domoko­sé 15 frt, gr. Bethlen Fe­rencz 20 frt, gr. Bethlen Kamillo 20 frt, P. Hus­ár Sándor 10 frt, Matokosi Ferencz 5 frt, Mariassi Lajos 5 frt, gr. Eszter­­házy Antal 5 frt, gr. Eszterházy János 5 frt, gr. Teleky Ká­roly 5 frt, P. Horváth Ödö­n 5 frt, gr. Lázár Miklós 10 frt, gr. Bánfffy Béla 5 frt, P. Horváth Miklós 1 frt, B. L. 2 fr­t, Bánffy Elek 4 frt , B. P. 1 frt, Valaki 5 frt, Bánffy Kálmán 5 frt , b. Bánffy A­bertné 10 frt, ifj. b. H­uszár Károlyné 5 ft, gr. Bethlen Pálné 10 frt, gr. Bethlen Gizella 5 frt, gr. Mikó Mária 5 frt, a kolozsvári ifjúság által megtartatott fiegylet bál tiszta jövedelme 440 frt 36 kr. Mért gr. Karácsonyi Guido ur beküldött 642 frt, mely összeg a következők adományaiból gyűlt össze : gr. Karácso­nyi Guido urb. karm. kötelezvényekben 525 frt, Marczibányi Antal 100 frt, Losch Antal 5 frt, Gyuritza Lipót 1 frt, Bi­­zinger 2 frt, Bledy István 2 frt, Bledy Katalin 1 frt, Vay Ja­kab 1 frt, Vay Katalin 1 frt, Heim Vendel 2 frt, Áron 2 frt. Bogyó G­usztáv úr beküldött 25 frt 10 kr, m­eh­hez járul­tak : Bogyó Ágoston 2 frt, Szekerka 2 frt, Földi 1 frt, Eördögh 1 frt, Zömböry György 1 frt, Szegedy 1 frt, Szerényi Ödön 1 frt, Fejes József 1 frt, Helmeczy Károly 1 frt, Sztranyarsz­­ky Péter 1 frt, Szabó Sándor 1 frt, Balogh Mihály 1 frt, Braszkó András 20 kr, Kalóz János 20 kr, Vári Szabó Sámuel 1 frt, Ki­­llay Ferencz 1 fr­t, id. Szabó Mátyás 1 frt, Masz­­nyik János 1 frt, Máté Mihály 1 frt, Bohus Pál 1 frt, Mark­­breiter Lajos 20 kr , Lz­őke Gábor 20 kr, Köles István 30 kr , Jalsovszky Lajos 2 frt, Adam Szylveszter 2 frt. P­a­u­­­e­r Tivadar m. akad. r. tag ur Pesten átadott 18 fo­rintot, melyhez járultak :,Roder Alajos 1 frt, Kont­k Sándor jogtanár 3 frt, Karvasy Ágost jogtan­ár 3 frt, Mach­ik József 3 frt, Kalmár L. 2 frt, Pauler Gyula 1 frt, Pau­er Tivadar 5 frt. A „Magyar Sajtó“ szerkesztőségéhez a következő ada­kozás­k érkeztek : Néhányan Csik Somlyóról Horváth Károly tanár úr által 40 frt, Polgár Mihály urnál Török Sz. Miklóson tartott estély alkalmával 75 frt. POLITIKAI ESEMÉNYEK. FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ április 3 dikáról koholtnak nyilvánítja a „Morning Herald“ azon tudó­sítását, mely egy, Németország s közvetve Angolor­szág ellen is intézett franczia-skandináv szövetségről beszélt. E tudósítás szerinte csak azt mutatja, mennyire tévelyegnek bizonyos elmék a csa­tornán túl, mihelyt Francziaország neve kimondatik. Mindezen szenvedélyek és hírek nevetségesek. Ha­sonló félhivatalos m­eghazudtolás van a „Patrie“­­ban is.­­ Mint a „Moniteur“ április 3-án jelenti, az „Ami de la Religion“ azért kapta a második megintést, mivel Sisson abbénak múlt napi számában megjelent czikke „a X-ik év germinalbara 18-án kelt sarkala­tos törvény ellen, formaszerint támadást foglal magá­ban azon törvény ellen, mely a concordatumot közzé­tette. Francziaországban a kath. cariust ismét helyre­állította, a az egyház s állam közti viszonyokat sza­bályozta.“ — A n­i­m­e­s­i püspöknek egy röpiratát, mely va­lószínűleg pásztori körlevelet foglal magában, a ha­tóság végkép lefoglalta. — A franczia törvényhozó test elé az április 2-diki ülésben, mely mint hús­vét előtt az utolsó igen gyéren volt látogatva, több törvényjavaslat terjesztetett. A legfontosabb az 1861-re szóló költségvetés, mely a bevételeket 1,815,733,670 frankra (tehát 19,879,291 frankkal többre mint 1860-ban) a kiadásokat pedig 1,844,188,685 frankra (19,230,987 frankkal többre, mint 1860-ban) teszi. Az 1860 dikival összehasonlít­va, jelenleg a hadügyminisztériumra 6,460,000 frank­kal, a belügyire 6,136,646 frankkal, a kereskedelmire 1,754,750 frankkal, a gyarmatügyire 1,708,590 frank­kal, az igazságügyire 1,650,861 frankkal, az oktatási és cuitus-minisztériumra 596,200 frankkal több van számítva. — A „Nat. Zig“nak, április 3 dikáról ismételve ír­ják Páriából, hogy a szardiniai királyt egyházi átok alá vető bulla (Bam­bulle) valósággal alá van írva, s a közelebbi napokban meg fog jelenni. Újabban megjelent, és H­art­leben K. A. könyvkereskedésében P­e­s­t­e­n,­­ (Váczi-utcza 17. sz.) kapható . EMLÉKEK a magyar katholika egyház multj­ából.­ Irta KÖRB­ÖCZY IMRE K­e-rét I. füzet ára 60 kr. Postán küldve 70 kr. II. füzet ára 1 frt. Postán­ bérmentve küldve 1 frt 20 kr. 1767 2—2 H­IRDETÉSEK. Háztelkek eladása.­­ Szabad s királyi Győr városa tanácsa által közhírré tétetik, misze­­ri­int a város tulajdonához tartozó több ezer négyszegű ölre rugó Fe­r­di­nn­a­n­d v­á­r­o­s­i háztelkek folyó évi ápril 30-án reggeli 9 órakor a nyilvános árverés útján a helyszínen eladatni fognak. Venni szándékozók saránylagos bánatpénzzel ellátva ezennel hivatalosak. Győr, márczius 20 án 1860. Tokrcsányi m­. k. a­li­tv ni trarmpator Ujnemu műFogak és egész Fogsorok. A leghíresebb európai és amerikai fogorvosok legújabb fel­fedezéseik szerint alálirott által a legnagyobb szakavatottsággal, szépen­­ fájdalom előidézése nélkül, tartósan és czélszerüen rakatnak be , oly annyira, hogy miségök fel nem ismerhető. HEKSCH G. fogorvos, 1780 25­­5 Józseftől­. 3-dik sz. a. a fiókbank átellenében — Strassburg­ban április 1-seje óta egy német lap jelen meg e czim alatt „Strassburger Correspon­dent für West- und Mittel-Europa.“ Félhivatalos irá­nya, mint első czikkéből látszik Németország aggo­dalmainak eloszlatását czélozza. OLASZORSZÁG. Nápolyból mart. 31-én táviratoz­tak , hogy a miniszterváltozásról keringett hírek gyé­­rülnek, egyszersmind jelentik, hogy míg egy részről az olasz egységi párt elég bátor volt Elliot angol kö­vet sürgönyét a nép közt tömegesen terjeszteni, az­­alatt a közbiztonsági hatóságok demonstráltak, vagyis harminc­ notabilis személyt megkötözve kísértetett a toledoi uticrán végig, hogy azokat Caprea szigetre küldje száműzetésbe. Eggy kapuczinus túrát is üldö­zőbe vétettetek, minthogy prédikáczióit lázítóknak n­oudták.­­ A Piacenzában állomásozott 53-ik franczia gya­logezred is parancsot kapott a visszatérésre. A Lom­bardia szerint az Audemarre és Ulrich hadosztályok, együttvéve 20 - 25000 ember, melyek az 5 ik had­testhez tartoztak, Olaszországban vissza fognak ma­radni. „Ezek vitéz parancsnokai — írja az idézett­ lap— tan­ácsaikkal hathatósan segíthetnek majd ben­nünket, ha seregünk ismét a csatatérre vonulna.“ — Turinból úgy értesü­lnek , hogy a 24 ki átenge­­dési szerződés az ismertetett czikkeken kivül még titkos kötelezésekkel is bír, melyek Közép Olaszország bekeblezését oly kifejezéssel ismerik el, mely Szardí­niának megtámadtatás esetében franczia segélyt biz­tosít. SVAJCZ, Bern, apr. 2. A nemzeti tanács bizottmá­nya következő indítványokat állapított meg : 1. A szövetségi tanács által ezen ügyben vezetett eddigi eljárás helybenhagyalik; ennek következtében megadatik neki a hitel is, melyre intézkedéseinek vég­rehajtása következtében szüksége van. 2. A szövetségi tanács azon alkudozásokat, melye­ket az Svájcz jogai és érdekeiben Savoya semlegesí­tett területére vonatkozólag Francziaországgal, Szar­­diniával s a bécsi okmányt aláírt hatalmakkal meg­kezdett, nyomatékkal folytassa, e mellett oda hatni törekedjék, hogy az egyetértés eléréséig a status quo ne változzék. 3. Ha a viszonyok aként változnának, h­ogy messzebb terjedő rendszabályok alkalmazása válnék szükséges­sé, ez esetben a szövetségi tanács a szövetséggyűlést összehívancja, s ennek az akkori dologállásról javas­latot tesz. Ezen indítványokat —a „Nat. 7.“ szerint — joggal úgy lehet tekinteni, mint a szövetségi tanács ellen tett bizalmatlansági szavazatot, melytől az alkotmány ál­tal megengedett seregöszpontosítási hatalmat is meg­tagadta — tán félelemből, hogy nagyon erélyesen lép­hetne fel. A rendi bizottmány 5 szóval 4 ellen a nemzeti tanács bizottmányának indítványához ál­l a kevesebb­ig, vagyis Schenk, Welti, Vigier és Aimeres kívánták mindazon teljhatalom megadatását a szövetségi ta­nácsnak, melyre szüksége lehet Svájcz jogai és érde­keinek védelmében a semlegesített savoyai területre nézve. E határzatot mind a két bizottmánya ápril­­ és délután hozta, s midőn azok a közönség előtt ismere­tesek lettek, általános felindulás volt észrevehető. A szövetségi tanácsot határozottnak mondják arra, hogy, ha a szövetségi gyűlés ezen indítványokat elfogadja, vagyis, ha a kívánt mérsékelt teljhatalmat megta­gadja, hivatalát egyetemesen leteszi. Másnap a leg­nagyobb nyugtalansággal várták a szövetségi gyűlés megnyitásán, midőn egyszerre az ülést elhalasztott­nak jelenték. E helyett 11 órakor a két bizottmány másodszori tanácskozásra ü­lt össze, s a szövetségi tanácsból is hívtak meg egyeseket; ezen ülésben a korábbi nézetek elhomályosultak, minden tag vissza­vette indítványát, s a szövetségi tanácsnak megadan­dó teljhatalom határzatilag kimondatott. SZERBIA: Belgrádból ápril. 3-ról jelentik . A be­teg Milos herczeg szívbajának egy heves rohanta ha­lálaggodalmat okozott a szenvedőnek, s arra bírta, hogy rögtön Topschiderbe költözzék azon tét­tben, hogy ott gyógyulását találja. A Konstantinápoly­ba küldött küldöttséget Osman pasa várparancsnok igen hidegen fogadta. Jól értesült helyekről mint bizonyost állítják, hogy a deputatio fel van hatalmazva, hogy czért érjen, egyéb eszkö­zökhöz is nyúlni, s e végből 300,000 arany hitel nyit­tatott neki. TÁVIRATI JELENTÉSEK: F10 r e n c z, april 1. A különböző közigazgatási ha­tóságok igazgatóivá, mint hírlik , neveztettek : C­a­­r­e­g­a tanár a pénzügyhöz; I­a­ll­a­n­d­i főállamügyész az igazságügyhöz; T­a­b­a­r­r­i­n­i államitanácsos a közoktatáshoz ; Nelli ügyvéd a vallási ügyekhez. A belügyek vezetése a főkormánynál marad. Ge­nna, april 3. Múlt éjjel itt Garibaldi uta­zott keresztül Turinba ; hamisnak nyilatkoztatja azon legutóbbi kiáltvány­t, melyet lombard lapok közöltek. A helybeli községtanács Garibaldit a genuai pol­gárjoggal határozta fölruházni. Paris, april 3. A tuilérták kabinetje arra igyek­­szik indítani az osztrák udvart, hogy Turinba követet nevezzen ki. Bécsben — úgy mondják — bajosnak ítélik, hogy követet indítsanak oly fejedelemhez, kire az egyház átkot mondott. Beszélik, hogy Francziaor­szág hajlandó lenne meg nem szenvedni, hogy Pie­mont megtámadja Velenczét. Berlin, ápril 4. A hg-kormányzó márt. 24-dikén kelt kabineti rendelettel meghagyta, hogy az egyete­mes egyházi imádságba igtattassék be könyörgés a közös német haza jóllétéért s egyetértéséért. Turin, april 4. A„Gazzetta ufficiale del R­e­g­n­o“ Szardinia és Belgium közt kötött szerződést közöl az irodalmi és művészi tulajdon megvédéséről. Madrid, april 4. Ortega trnok azon hajók kö­zül, melyeket használt, kettőt Marseilleben bérelt ki. A pénzt Párisból és Madridból kapta. A bujtogatók nem Madridban laknak. A kamarai követek gyülekez­nek, hogy e lázadás ellen nyilatkozzanak. Az egész nemzet fel van bőszülve a lázadók ellen. A berrello­­nai bank 40 millió reállal kínálta meg a kormányt. Pár is, ápril 5. (A hivatalos bécsi újság után.) A villarezi parasztok Elio carlista tánokot írnokával együtt­ elfogták. Ortegát s vele levő két vagy há­rom kísérőjét üldözik s már közel vannak hozzájok. ESTI POST­A. Pest, apr. 7. Kiváncsiak vagyunk, mennyiben fog valósulni a turini „Opinions“ lapnak a legutóbbi távirati magán­­sürgöny által közlött azon állítása, hogy a savoyai­­helvét ügyben Francziaország indítványozta s a többi hatalmak elfogadták a conferentiát. Legalább Párisból még április 4-ről is azt írják, hogy még ha a nagyhatalmak egyetértésre jutnának is arra néz­ve, hogy Svájc­ jogait conferentiával fedezzék , Fran­cziaország el fogná magát szigetelni, s nem venne részt a tárgyalásokban.­­ A „Patrie“ egyik közlése szerint a franczia kö­­zéptengeri hajóhad, mely épen elhagyta Toulont, legelőbb a liyerai szigetekre megy hadigyakorla­tokra, azután folytatni fogja gyakorlati útját, s a ge­­nuai, livornói, nápolyi és palermói ki­kötőket meglátogatandja. A „Gloire“ és „Normandie“ két vértes fregat később fog a hajóhadhoz csatlakoz­ni a azzal együtt teendi a körutat a középtengeren.­­ Ha a hölyi lap jól van értesülve, az orosz csá­szárné kíséretével együtt ugyanazon órában utazott el Nizzá­ból, midőn az első franczia katonák oda megérkeztek. A porosz lap szerint a lelkesedésnek is nagyon csekély nyomát lehetett ott észrevenni, kivé­­vén a franczia konzuli hivatalt.­­ A legújabb tudósítások nyomán a franezia csa­patoknak elutazását Rómából ismét elhalasztottnak mondják. A táviró áprili­s ről a „Constitutionnel“-nek egy czikkét jelzi, melyben Grandguiliot úr azt iparkodik elhitetni, hogy a császári kormány a concordatum is­meretes záradékára nem azért hivatkozott, mintha az excommunicatio által találva érezné magát. A czikk­­író azt mondja, hogy az excommunicatiónak rendes következménye rögtöni megszakítása szokott lenni a diplomatiai viszonyoknak a pápa és az excommu­­nicált fejedelem közt, a­mi pedig a tuileriáknál nem fordul elő. Egy belga lap megjegyzi, hogy ezen okoskodás szerint Viktor Emánuel király sincs excommunicálva, mert, mint a „Débats“-nak írják, IX. Pius a kiközösítés daczára elfogadta ő felsége küldöttét, a­ki a királytól sajátkezűleg irt levelet vitt hozzá.­­ Az angol felsőház april 3-ki ülésében a királyi szentesítés a jövedelmi és bélyegadóra közzé tétetett. Mire a ház az ünnepek miatt april 17 -éig elhalasztó üléseit. Az alsóház ülései ápril 16-kán veszik kezde­töket az ünnepek után. Az apr. 3 -i ülésben a reform­­bili fölött történt jelentéktelen szóváltás. A „Times“ Thouvenel mart. 26-ki sürgönye miatt Francziaországot és Thouvénel urat kemény, goromba kifejezéseket megtámadja, melyek közt a szelidebbek közé tartozik az, hogy „az elmebetegség alapján föl­menti Francziaországot“ , s így végzi e borsos czik­két : „Ha nem tiltakozunk erélyesen, legalább meg­mondjuk , mit tartunk eljárásuk felöl, s kezünket mossuk.“ Ugyancsak a „Times“ párisi levelezője írja: „Kör­levelet akartak küldeni minden európai kormányhoz, hogy Francziaország határozottan béke­­politikája iránt megnyugtassák őket. Úgy hallom, felhagytak e szándékkal. Miért, nem tudom , talán azt gondolták, hogy e megnyugtatásra azonnal fegyverkeznének.“ Angliában mintegy 40 biztos jár Francziaországból a végett küldve, hogy mindazon áruczikkek felől, me­lyek az angol-franczia kereskedés tárgyai, kellő felvi­lágosításokat szerezzenek. Ezen urak, mind a Liver­pool Albion, minden irányban utazzák be Angliát, de nem igen gyakorlati felfogással látnak a dologhoz. — Velenczéből írják a trieszti újságnak : „E napokban zöl­dpolitikai bujtogatót fogtak el;nem­sokára alkalmasint megint szállitnak egy csomó bel­­jebbezendőt Olmützbe vagy Péterváradra. Eddig körü­l­­belől 140-et küldtek oda, kik most — előreláthatólag — valami 50-nel fognak szaporodni. A legutóbb elfo­­gottak közt egy ismeretes ügyvéd is van, ki 1848 és 9-ben a velenczei köztársaság rendőrminisztere volt. Nagy ellene a gyanú, hogy fia által sok fiatal ember­­toboroztatott a középolaszországi szabad csapatok szá­mára, hogy buzgón mozdította elő a kivándorlást s föl­adatul tűzte magának a kedélyek fölizgatását. A ki­ket fia, ki most szintén el van már fogva, kivándor­lásra csábított, tetten kapattak s azon pillanatban let­tek letartóztatva, midőn épen egy e végre bérelt ha­jón a kikötőből távozni akartak.“ A „Festi Napló“ magán távsürgönye. Madrid, apr. 6. Ortega három ismeret­lennel, kikben legmagasabb rangú személye­ket gyanítanak, Calandában elfogatott. — A marokkói császár a béke alapjait megerősí­tette. Felelős szerkesztő: B. KESKÉNT ZEIGHOND.

Next