Pesti Napló, 1860. június (11. évfolyam, 3092-3115. szám)
1860-06-01 / 3092. szám
melyeken még a szárd lobogó van. Visszatérve az „Intrepidre“, egy nápolyi tisztet találok annak fedezetén, aki egy másik gőzösön jött. A parancsnok küldé, kérni engem, küldjék egy bárkát ezen tiszttel a szárd gőzöshöz, fölintván, adja át magát. Ezt határozottan visszautasítom , mivel, ha a hajók, mint hivom, egészen el volnának hagyva, egyszerűen az angol lobogót kellene rajtuk fölvonatnom, hogy birtokunkba vegyem; ha pedig még emberek vannak rajta, a mi lobogónkat használnák föl, őket megadásra bírni. Végre csolnakokat küdtek fegyveresekkel a nápolyi hadihajókról, a szárd lobogók levetettek s a hajók elfoglaltattak. Hozzá kell ezekhez adnom, hogy én, midőn azon gőzösen valók, a mely tüzelt, kértem annak parancsnokát, tiszteljék az angol lobogót, valahol látják ; a ezt a tiszt meg is ígérte. Az „ Árgust“ Marsalában hagyom, ahol az angol érdekek védelmére még néhány napig maradt. Azon seregek, melyek Maraalához legközelebb állanak, mintegy 900 főből állanak Trapaniban, de a Garibaldi csapatja 2000 főnyi, s ép emberek, többnyire a krimi angol érdeméremmel, s Olaszországban is részt vettek az utóbbi hadjáratban. J. H. Marry a J. Cochrane kapitány Fanshawe altengernagyhoz: „Amphion“. Palermo, máj. 10. Uram, van szerencsém jelenteni, hogy f. hó - én meguyita az ostromállapotot az alkirály kiáltványa a városban, egyszersmind szerencsét kívánva a népnek a dolgok jelen állásában tanúsított kitűnő magaviseletéért. - én egy másik kiáltvány jelent meg, mely fölhívta a népet, adja át fegyverét s jelenté, hogy 24 óra elfolyta után hadiszék elé állítják, ha valakinél fegyvert találnak. A demonstrátiók az olasz ügy mellett folytonosak, de csak új elfogatásokra vezetnek. A múlt éjjel azonban a Via Marquedán komoly természetű demonstratio történt. 6—7 óra közt számos nép gyűlt ott össze. Csak akkor oszla szét, mikor a katonák fegyverüket használták s azt mondják, sokan megölettek és megsebesültek. Körülményesebben azonban még nem tudhatni a dolgot. Ez esemény következtében gőzösöket küldtek ki, megerősíteni azon őrállomásokat a part hosszában, melyek, az ország belsejébe számos csapatokat kellven küldeni, meggyöngíttettek. A város állapota néhány nap óta nem igen megnyugtató, habár a rendőrség mindent elkövet, hogy jobb alakot öltsön, kinyittatni parancsolván a boltokat stb. Folyvást izgató nyilatkozatok keringnek. A nép a leghevesebben fejezi ki gyűlölségét a kormány ellen. Semmi kétség, hogy a sziciliaiak kívülről várnak segélyt. Lehetetlen megmondani, menynyiben alaposak e remények, de amint minden rendelkezés alatt álló nápolyi hajók keringenek a partok körül, azt következtethetni, hogy a hatóságok is olyasmitől tartanak. Ami a szigetet általában illeti : úgy hiszem, hogy a helyzet nyugodtabb, habár a seregek néha ellenállásra találnak. Egyes esetek ezek, nagyobbak lévén a kir. csapatok, hogysem komolyan ellenök lehessen állani. Azonban kétségtelen, hogy forradalmi szellem uralkodik az egész szigeten, hogy e szellem naponkint erősödik s hogy tömeges fölkelést várhatni minden pillanatban. T. Cochrane. A y n s 1 e y parancsnok Fanshawe tengernagynak: „Assurance.“ Málta, máj. 14.Van szerencsém jelenteni, hogy d. u. 2 órakor érkezem ide Szicziliából, 13 . 8 órakor reggel Girgentiben valók s onnan, miután az alkonzullal beszéltem, déltájban menek Marsalába, ahova esti 7 órakor érkezem. Összeköttetésbe tevém magamat Ingram úrral, az „Argus“ parancsnokával, s ő felsége alkonzulával, és mivel semmi okom nem volt ott maradni, esti 10 órakor indulok Máltába vissza. Girgentiben minden Cordes volt, mivel a hatóság Garibaldi kiszállása hírét el tudta nyomni. Csak annyit tudtak, hogy egy sereg olasz menekült kötött ki Marsalában. 11-ken este egy nápolyi gőzös jött Marsalából 1000 embert hozván, s azonnal tovább ment nyugati irányban. Azóta tudtam meg, hogy Trapaninak tartott; úgy látszik Castellamareba vagy Palermoba ment. Ugyanekkor szintén 1000 főnyi csapat hagyá el Girgentit, Anvelatába menvén, ahol most a főhadiszállás van. E két hadcsapat, melyek közül az első egy nappal azelőtt jött Messinából, nagyon elégületlen volt, hogy oly gyorsan kell a fölkelők ellen menniök. Azért küldettek ki, hogy a lakosokat lefegyverezzék. Most alig van 100 ember Girgentiben. Politikai elfogatások nem történtek. Palermoból Garibaldi partraszállása óta porta nem jött. Nincs ok attól tartani, hogy az angol érdekek a Garibaldi érdekében teendő népfölkelés által szenvedjenek, miután a lakosok jó emberek s nem hajlandók rablásra. Marsalában tudom meg, hogy Garibaldi ezen várost 12 kén reggel 1800 emberrel elhagyó, négy ostromágyusos , elegendő történek és fegyverek. Marsaléban mintegy 150 önfénytest toborzottak. Tegnap Salemibe érkezett, 6 mértföldnyire Marsalától. Fegyveres csapatok csatlakoztak hozzá. Ez útban nincsenek városok, de Salemi lakosai által jól fogadtatott s azt hiszik, Palermoba megy, ezen város körül rendezni a fegyveres csapatokat. A palermói útban több város fekszik; azt hiszik, hogy a lakosok mellé állanak s számos önkénytes fog csatlakozni. Eddig egy emissariusa sem jött Girgenfibe; de kiszálltakor távirati sürgönyt külde Mensinába; erre a sodronyokat elvágatta, a világitó tornyot lerontatta. Marsala körül minden posta it elzárva, s azt mondják, Trapani kapui zárvák s az összekötetés a szárazzal megszakítva. A foglyokat Marsalában kibocsáták, politikai foglyoknak vélve. Girgentiben és Marsalában azt hivék, hogy Garibaldi kiszállása hírére az egész sziget fölkel. Hadereje még jobb sorsú emberekből áll; velenczeiek, páduai tanulók, piemontiak, szicziliai menekültek. Lamasa ezredes velük, Cephalában szállt ki. Más ponton nem történt kiszállás. C. M. A y n s 1 e y. szélhessük egymásnak bajainkat, gondjainkat, s hogy az utólsó Isten hozzádat rebeghessük el egymásnak , mert a reánk nehezült számos évek úgy sem engednek többé összejönünk. Ki ne tudná, mily édes a fiatalkori barátság, s mily jól esik 50 év múlva viszonttalálkozhatni! — Azonban ekkor a körülmények intő keze megakadályozá összejövetelünk, s most, nehogy a jelen bennünket megítéljen, vagy akaratunk ellen egy szívélyes összejövetelt balul magyarázva, más irányt tulajdoníthasson nekie: ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy junius hó 11-kén B. Füreden Kisfaludy Sándor szobor leleplezésén, mint zalaiak, mint a hon fiai, kik nemzetünk nagy költőjének s bajtársunknak ha eljövendünk is leróni adónkat, csak egyszerűen mint igénytelen egyes polgárai a hazának jelenendünk meg. Hiszen ennyi elég, mind a külföldi, mind a hazai lapokban közölt czikkekre feleletül. Füred, május 24-én 1860. Hertelendy Károly. A „Pesti Napló“ ápril 26-iki hasábjain B.Füredről egy czikk közöltetett, mely azt tartalmazza, hogy a túl a dunai kerület életben levő insurectionális tisztjei ugyan június hó 11-én, mikoron Kisfaludy Sándorszobor leleplezése leend, a nemes fölkelés félszázados ünnepét kívánnák megtartani. — Ezen czikkben én vagyok megnevezve mint rendező, ki föl sem szólittatva e végett, s magasb állású tisztek lévén még életben, el sem határozhatnám ma a hat ily ünnepélynek rendezői szereplésére. De fölfogva a jelen kor igényeit, czélszerűtlennek is tartom fölelevenítni a múltból oly tényeket, miket a később kor csak a történetből fog megtudhatni, s az akkori viszonyok biztos tudomása után megítélhetni. Kívántunk ugyan mi még a múlt évben, egy családi körben, egyik tisztpajtásunknál összejőni, hogy ötven év után láthassuk egymást azon kevesek, kiket az idő idáig megkímélt, s hogy elmerengve a múltban, elbe különfélék. — A magyar tud. Akadémia házára s alaptőkéjének öregbítésére szerkesztőségünkhöz a szalontai kaszinóegylet nevében Lovassy Ferencz egyleti elnök 186 uj írtot és 12 db cs. aranyat küldött be, mely összeghez járultak : Lovassy Ferencz a tökéhez 2 db cs. arany a házra 3 db cs. arany , Kenyeres János a tökéhez 5 frt a házra 5 frt, Balog Imre a tőkéhez 2 db cs. ar. a házra 2 frt, S. Balog János a tökéhez 3 db cs. ar. a házra 5 frt, Lovassy Albert a tőkéhez 5 ft a házra 5 ft, özv. Lovassy Mihályné a házra 5 ft, Bajó János a tőkéhez 1 csal. a házra 6 ft, Rozványi György a tökéhez 5 ft a házra 5 ft, Fónagy Károly a házra 5 ft, Benedikty Gergely a házra 5 frt, Madass György a tökéhez 5 frt a házra 5 frt, Szél Kálmán a házra 2 frt, Sternthal Adolf a házra 5 frt, Sternthal testvérek a tőkéhez 5 frt a házra 5 frt , Sánta József a házra 1 frt, Pankiewien Ignácz a tőkéhez 2 frt a házra 3 frt, Bogár Dán a tökéhez 1 frt, Varga József a tőkéhez 2 frt a házra 3 frt, dr Bódogh a tőkéhez 1 db csal. a házra 5 frt, Gininger a házra 5 frt, Kock Sándor a tőkéhez 1 frt a házra 2 frt, Nagy Sándor a tőkéhez 3 frt a házra 3 frt, Werner Ferencz a tőkéhez 5 frt a házra 5 ft, Pista Mihály a tőkéhez 1 frt a házra 2 frt, Balogh Mihály a tőkéhez 1 frt, Henger József a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Nagy József a házra 1 frt, Lázár László a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Balogh László a tőkéhez 5 frt a házra 5 frt, Pereczy Mihály a házra 2 frt, Fencsi János a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Császár Sándor a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, idősb Balogh János a tőkéhez 3 frt a házra 3 frt, Szabó Mihály a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Szél Mihály a tőkéhez 1 frt, Kapor Imre a tőkéhez 1 frt a házra 1 ft, Kiss János a tőkéhez 2 ft a házra 2 ft, Pápai Ferencz a tőkéhez 1 ft a házra 2 ft, Balog János a házra 1 ft, Papp István a tőkéhez 1 frt a házra 2 frt, Rományi András a tőkéhez 2 frt a házra 2 frt, Mezey Ferencz a tőkéhez 4 frt a házra 6 forint. — Felső Bányáról veszszük e sorokat : „Magyar hazánk e végvidékén is, Felsőbányán mind a három hitfelekezetüeknél gróf Széchenyi István nagy halottunk fölött május 5 én a kath., később máj. 20 án a helv. hitv. egyházban tartott gyászünnepélylyel osztoztunk mi is a nemzet közös fájdalmában. Május 6-dikán tartatott pedig a helybeli helv. hitv. egyházban „Melanchthon Fülöp halálának három. százados óvünnepe.“ — Pátyról írják nekünk : „Május 24 kén tartatott meg nálunk is a helv. hitv. egyházban a „legnagyobb magyar“-ért a gyászünnepély. A templom belseje gyászszál bevonva , a legnagyobb magyar arczképe — környezve Cserkoszoruval, mely gyászszal boritott nemzeti szalaggal tartatott össze — a szószék közepére függesztetett, jelvényei pedig a gyászszal bevont, ravatalalaku asztalra tétettek ; rövid éneklés után Kemenczky János segédlelkész ur lépett a szószékre s a nagy hazafi érdemeit tolmácsolá; ezután a Szózat énekeltetett; végül a 83 éves érdemdús lelkész, Györy József ur fölállván, rövid de szivreható szavakkal köté a nagyszámmal jelenvoltaknak szivére a már előtte szónoklótól előadott „Legnagyobb magyar“ hű emlékezetben tartását az által, hogy valahányszor a szent asztalról, melyen a legnagyobb magyar jelvényei kiterítve voltak, a szent jegyeket veszik, mindannyiszor Magyarország újjáteremtőséről is megemlékezzenek. Befejezésül ismét a „Szózat“ énekeltetett, melyet a nagy néptömeg állva hallgatott, s alig akart a még soha nem látott nagyszerű ünnepélyről távozni. Sokan a lakosok közöl — bár a szorgos tavaszi munkaidő minden perczet fölhasználni késztet — az egész napot ünnepnek tekintve, munkálkodásukkal fölhagytak.“ — A m. Akadémia igazgató tanácsának azon jegyzőkönyve, mely a Széchenyinek állítandó országos emlékről szól, felsőbb helyre terjesztetvén, onnan nem észrevétel nélkül — mint egy helybeli lap állítólag „biztos kútfő“ után jelenti — de sőt azon megjegyzéssel érkezett vissza, hogy a cs. k. kormány nem engedheti meg, hogy a tervezett emlék fölállításában csupán a m. Akadémia vegyen részt, járuljon ahoz a Széchenyi által alapított több intézet is, nevezetesen a dunagőzhajózási, a lánczhidi társulat, a Gazdasági Egyesület, a kaszinó, stb., járuljon hozzá Pest városa is, és úgy terjeszszék föl ismét az ügyet. Az „Oesterr. Ztg“szerint a birodalmi tanács egyelőre csak ideiglenes intézménynek tekintendő. Rainer félig rövid beszéddel nyitja meg. Feladata lesz a jövendő politikai rendszer kieszelése, amihez az országgyűlések behozatala is tartozik. A tagok megígérik, hogy a tanácskozásokat titosan tartják, az ügyviteli rend azonban elmaradhat. Ezen ügyviteli rend ugyanis, mint a „Wandrer“ ben olvassuk, a tagokkal közöltetvén, köztük sok értekeződésre nyújtott alkalmat, különösen azon, mindjárt az esküformához csatolt pótlék , hogy a tagok az ügyviteli rendhez való szigorú ragaszkodást is fogadják meg. Ez értekeződések folytán többen az újra kinevezettek közül aggodalmikat külön audientiában elő is adták Ő Felségének. A Wanderer szerint a megnagyobbított birodalmi tanács alelnökeül némelyek Harig grófot, mások Szögyényi Lászlót mondják , még mások pedig Clam-Martinitz grófot. Mások meg azt mondják, hogy egyelőre nem is fog alelnök kineveztetni. A hivatalos bécsi újság írja, hogy báró Józsika Lajos az erdélyországi főtörvényszék elnökségéről lemondott s Ő Felsége e lemondást elfogadni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, hogy neki eddigi üdvös szolgálatáért a legnagyobb megelégedés tudtul adassék. — Hazsy H. E., Hazay Vilmos és Kobek István urak a „Wanderer“ben „intést“ intéznek; a „magyar utazókhoz“, elbeszélve, hogy ő , — kik különben csak magyar ruhát viselnek — Prágába érkezvén, az ottani rendőrigazgató kettejöket „föltűnő viselet“ miatt elfogató, utazásuk ezéljáról hivatalos jegyzőkönyvet irata s útleveleiket elvéteté. A helytartósági alelnök, kihez aztán panaszra mentek, útleveleiket visszaadatá. — A m. Akadémia évkönyvei IX-dik kötetének 5-dik darabja most jelent meg, Mikó Imre gr. nagyérdekű történelmi székfoglaló értekezését foglalva magában: „Erdély különválása Magyarországtól.“ 129 lapra terjed 4-rétben s külön 1 frt 60 kron kapható. — Megjelent, szintén am. Akadémia által kiadva, Szász Károly verse is: „Széchenyi emlékezete.“ Ára 40 kr. — A Sárospataki Füzetek IV-dik évfolyamából külön lenyomva önállólag megjelentek az 1791- en Budán tartott nemzeti zsinaton hozott egyházi kanonok magyar fordításban. A füzet Pesten Osterlammnál, Debreczenben Tegdinél kapható, 20 ujkron. — Lövényi Józsefnek lapunkban nem régen említett titenyirási műve épen most jelent meg magyar és német kiadásban s két füzet irásmintával együtt 1 ft 40 kron minden könyvkereskedésben kapható. Lövényi József jeles módszerét népiskolink közbirtokává tenni régóta érzett szükség volt, mert eddig a népoktatás terén egy tantárgygyal sem bántak oly mostohán, mint az írástanítással. Szegény falusi iskolagyermekeink évekig mázolgaták le a táblára irt egyes tételeket anélkül, hogy csak egyes betűket megnevezni, annál kevésbbé valamit önmaguktól föltenni képesek letek volna, s innen eredt, hogy az iskolából kilépve nevek aláírása helyett csak egy keresztet tudtak csinálni. E bajon akép akartak sokan segíteni, hogy az írást az olvasással összekötni iparkodtak, hogy ez által az írás gyümölcsözővé tétessék. Az „irvaolvasás“ azonban csak nehezen törhetett utat, amennyiben hiányzott a mód, mikép lehessen sok gyermeket egyszerre e mód szerint tanítani. Igaz ugyan, az üteny módszer által lehetséges a legnépesebb osztályban egyszerre valamennyi tanulót foglalkoztatni, de mégis csak azokat, kik már írni tudtak. Lövényi azonban ez eljárást oda fejtette ki, hogy a leggyöngébb kezdők legnépesebb osztályainál is alkalmazható, ő tehát ez által az írvaolvasás eddig csak emlegetett eszméjét megérlelte. Ő 1850 óta tanmodora megismertetése végett a vidéki városokba sok kirándulót tett, melyek oly üdvös hatásúak voltak, hogy már akkor Erdélyi János e lapban elismerését nyilvánította Lövényi úrnak az egész haza előtt. Mi most megújítjuk ez elismerést. Mert azon idő óta Lövényi fáradhatlanul működik az egész hazában e módszer terjesztése körül , a mint művéből értesülünk, már sok elismert tanférfit szerzett meg apostolává. Végre a módszernek magának kiadása által Lövényi minden tanítónak üdvös szolgálatot tett, a mennyiben e mű a mi népnevelési irodalmunkban e téren az első, s jelességénél fogva bátran mondhatjuk legtökéletesebb a külföldi e nemű művek mellett is. Reméljük, hogy a mű minél nagyobb részvétnek fog örvendeni, a mi csak ösztönül fog szolgálni a szerzőnek, hogy e téren fáradhatlanul tovább működjék. A művecske, melynek tartalmát legalkalmatosabban három főrészre oszthatjuk, az 1 — 13 szakaszig vonzó vázlatát adja az írástanítás fejlődésének, és miután, mint a népiskola terén tapasztalt tanító, a módokat előadta, mikép távolíthatjuk el az iskolákban itt ott még mutatkozó félszegségeket és gyarlóságokat, melyeket ő körutazása alkalmával észrevett, átmegy a 13-dik szakasztól fogva a magyar és német írás gyakorlati részére, mely oly könnyen érthetőleg adatik elő, hogy a legegyszerűbb falusi tanító is tökéletesen megértheti. A toldalékban végre a 101-ik laptól kezdve előadja Lövényi az itteni tanítók nyilatkozata szerint eddig titokban tartott azon eljárását, mikép lehetséges egyesek tanításánál 5— 6, sőt 4 éves gyermeket (1. a 110. lap jegyzetét) 1—2 hét alatt írni megtanítani. Mindezekért e szépen kiállított művet nemcsak a tanítóknak, hanem a nevelőknek és anyáknak is, kik kisdedeiket az elemi oktatásnál írásra és olvasásra is a tanítani akarják, legjobban ajánljuk. — Safarik Pál, a hires szláv régiségbuvár Prágában (különben magyarországi születés) megtébolyodván, a Moldvába ugrott, de kimentették. NEMZETI SZÍNHÁZ. Máj. 30 án először:A mátrai vadászat, vigj. 3. felv. Fáy Andrástól.— Örömmel jegyezzük meg, hogy ősz irodalmi bajnokunknak ezen fiatal szellemű legújabb műve legelső előadásán a közönség nagy számmal jelent meg; örömmel jegyezzük meg azt is, hogy az előadás gondos és sikerült volt; leginkább pedig örülünk azon, hogy a vígjáték nagy tetszésben részesült. Az előadásban Feleki (Kerényi), Munkácsy F.-né (Kamilla), Lendvainé (Matild), Lendvai (Boháryi), Szigeti (Bokros), Szathmáry L.-né (Bokrosné), Szerdahelyi (Ferencz), Némethiné (Lenke) s Tóth József (zervácz) vettek részt s közülök legkülönösebben Szigeti és Szathmári L.-né emelendők ki, mint a kik eredeti erősebben jelzett szerepekből egy-egy kiváló, érdekes alakot tudtak kerekíteni. Becsületes, szegény, magyar házaspár : a férfi jegyző volt, de gazságot nem akarván elkövetni, lemondott, s most a Mátra kisebbszerü drágaköveit szedi a parádi szelenczések számára; a nő, hajdani vidéki színésznő, igen válogatott, teketórnás beszédű. — Szathmáry L.-né játékának fénypontja a szavalási paródia volt; ez legnagyobb hatást is tett.— Reméljük, hogy a darab, melyről lapunkban legközelebb még tüzetesen szó lesz, nyomtatásban is meg fog jelenni.— Meg kell még említenünk, hogy a jeles szerző az őt illető jövedelemrészt a drámai ügy emelésére adományozta. IGAZÍTÁS. A nemzeti színházi játéksorozat május 26 dikai pontjában „Márta“ helyébe „Fenn az ernyő nincsen kas“ teendő. (A dalmű valami szokásos rögtöni elrekedések miatt maradt el.) Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. A D. AU. Ztg-nak Írják Páriából : Az európai diplomatiának az újabb időben nem sok szerencséje van a terveit conferentiákkal. Az olasz ügyben, az elszaladt herczegek, továbbá Svájcz semlegessége biztosítása, végre a keleti keresztények ügyében mind conferentiákat szándékoztak tartani. Utóljára is az erményekre bízták a beejezést, és Európa, melynek gyomrában úgy is sok diplomatiai gyógyszer van, nem érzi magát roszul e kezelés mellett. Napóleon császár „mindent a maga idejében“ elvéhez hűtven, ellensége az elhamarkodásnak; azt mondják kinyilatkoztatta kívánságát a keleti kérdés elhalasztása iránt, mire aztán rögtön hidegebbek lettek Sz. Péterváron a keleti keresztények szenvedései iránt, melyeket pedig Sándor czár csakúgy szivére vett, mint Napoleon. Az orosz udvari irodából rendelet ment az orosz ügynökökhöz, hogy a keresztények ügyében s a porta ellen kezdett izgaásaikkal hagyjanak föl. És ez meg is történt s a kérdés váratlan felvetésekor megrémült kabinetek nyugodtabban kezdenek lélegzeni, mintha a veszélytől, mely csak el van halasztva, nem kellene félni. A hatalmak most a párisi szerződés 4-dik pontját követve,a zultániak barátságos előterjesztéseket teendőek a felől, hogy nem teljesítette azt, mit úgy sem teljesíthet, mert a török birodalom viszonyainak természetével ellenkezik. A zultántól reformokat kivánni annyit tesz, mint követelni tőle, hogy önmaga semmisítse meg birodalmát. Az előterjesztést egy közös jegyzékben nyújtják át a portának, úgy hallom, hogy egy ily jegyzéket a török követ kifogásai után az illető hatalmak képviselői félre tettek, most már másikon dolgoznak s az újabb tanácskozás tárgya lesz. Az olasz ügyekről csak bizonytalan híreink vannak. S a kormány sincs különben, ámbár a Thouvenelur Fleury Hyppolyte palermói franczia konzulnak meghagyta, hogy mindennap küldjön a szicziliai ügyek állásáról egy sürgönyt. Itt annyira feszült figyelemmel kisérik a harcz kimenetelét, hogy a kereskedői testület küldöttség által megkérte a külügyminisztert mindennap közzé tenni a kormányhoz érkező sürgönyöket. Remélik, hogy Szardinia el van határozva visszakövetelni a Marsalánál nápolyi kézre került „Piemonte“ hajót. Hire jár, hogy Grammont herczeg helyett Walewski gróf lesz római követ. SPANYOLORSZÁG. Az „Ind. b.“ Madridból május 28-ról szóló következő sürgönyt hoz : „A királynő személyesen nyitá meg a kortest. A trónbeszéd lényeges tartalma következő : „A nemzet a Marokkóval viselt háború által dicsőséges jelenetet szolgáltatott, s azon háború dicsőséges békére vezetett. A szerződés, mennyire lehet, kárpótolja a kiadásokat s a nemzet által hozott áldozatokat. Spanyolország minden külhatalom iránt baráti viszonyban áll. A Rómával kötött egyezmény megnyugtatja a lélekismeretet s könnyíti a haladást. A pápa ez alkalommal a királynő és a nemzet különös ragaszkodtának biztosítékaival találkozott. A királynő üdvözli az országot a tett anyagi haladásokért. A Mexikóval kötött szerződés kötöltetni fog a kortessel. A királynő sajnálja a carlista mozgalmat, minthogy azonban a veszély elháríttatott, ő felségének meg lön engedve szívó sugalmaira hallgatni , s azért általános kegyelmet hirdetett. A királynő azon biztos mással zárta be beszédét, hogy Spanyolország számos áldozataival szent joggal bír az ő szeretetthez; számít a nemzet egyetértésére, mely a trón szilárd állását előmozdítja.“ „Martinez de la Rosa kamraelnökké választatott. A marokkói császár által helybenhagyott békeszerződés Tetuánba érkezett.“ NÉMETORSZÁG: A rajnaközeli és saarhidi vasútvonal ünnepélyes megnyitása máj. 25-én ment végbe a porosz kormányzó-herczeg jelenlétében. Ahír, hogy ezen alkalomra Mac Mahon tábornagy hasonsból átjöne, hogy a kormányzó-herczeget III. Napóleon császár nevében üdvözölje, nem valósult meg; a tábornagy helyett Marey Monge osztálytábornok, báró Jeannin metzi főnök jöttek át azon megbízatással, hogy a kormányzó-herczeget Napóleon császár nevében köszöntsék; ezek meghivattak a reggelihez is, melynek megkezdése előtt a kormányzó-herczeg a szabadba lépett ki, hogy a tiszteletére zászlókkal és jelvényekkel megjelent St. Johann és Saarbucken iparosainak üdvözlését elfogadja; ő fensége fölhasználta ezen alkalmat az összegyűlt tömeghez néhány hazafias szót intézni, kiemelve, mikép Poroszország soha sem fogja megengedni, hogy német földből egyetlen lábnyi szélességű terület is átengedtessék. A trieszti díszebédnél a kormányzó-herczeg a mondott áldomás-beszédekre következőleg válaszolt : „Örömmel és hálával fogadom e nyilatkozatokat, s erősen meg vagyok győződve, hogy Trier város orgánumainak itt kijelentett érzülete ugyanaz minden trieri polgáréival, valamint az egész Rajna-tartomány és az egész állam érzületével. Meg vagyok győződve, hogy ezen érzület minden előfordulható esetben igazolni is fogja magát, s hogy nevezetesen egy trieri sem fog kétkedni e város iránti különös jó hajlandóságomról. (Hangos helyeslés által közbeszakítva.) Szerencsésnek érzem magamat, hogy a királyi testvérem által megkezdett munkát az állam üdve és javára végrehajthatom. — kiüritem a poharat Trier város jólétére.“ — Münchenből jelentik, hogy Miksa király nem sokára a würtembergi stán egyéb német udvaroknál is látogatást szándékozik tenni. Habár ezen látogatások tulajdonképeni czéljáról Münchenben nem igen látszanak biztos tudomással bírói, de azért nem hiszik, hogy hibát ejtsenek annak gyantásával, miszerint a király ezen utazása Németországnak közös veszély elleni egyesítését czélozza legközelebbről. Egy berlini félhivatalos tudósítás, melyet több berlini lapban találhatni, ezen tárgyról következő értelemben szól: „Miksa király német érzülete följogosít annak állítására, hogy ő épen úgy, mint a porosz kormányzó herczeg, át van hatva annak szükségességétől, hogy a fönnforgó körülmények közt minden belső kérdés és ellentét a közös fő ezónnak — mely a nemzeti függetlenség és Németország integritásának megvédése — utána teendő. Miksa bajor király a jelen helyzet komolyságát bizonyosan nem téveszti szem elöl. A tény, hogy Franczia és Oroszország a keleti kérdést ismét szőnyegre erőtetek, veszélyt jósló esemény, melyet egy német uralkodónak sem szabad a mai nehéz körülmények közt egyetlen perczig is féleismerni. A romanismus szövetkezik a slavismussal, hogy a germanismust azon helyzetéből szorítsa ki, melyet évezredeken át megtartani bírt. Ide ezél az Anglia elszigetelésére, valamint a német hatalmak közti viszályok előidézésére mutatkozó törekvés. Ha ez sikerülne, akkor Francziaországnak egyeduralkodása Európa nagy részében bevégzett tény lenne. Ekkor a német kérdés megoldása Francziaországtól lett függővé, melynek hatalomterjesztés utáni törekvése többé nem találna semmi korlátot, mihelyt Németország ellentálló ereje megtöretnék. Ez a tények előtt Németországban senki sem hunyhat szemet.“