Pesti Napló, 1860. június (11. évfolyam, 3092-3115. szám)

1860-06-01 / 3092. szám

melyeken még a szárd lobogó van. Visszatérve az „Intrepidre“, egy nápolyi tisztet találok annak fede­­zetén, a­ki egy másik gőzösön jött. A parancsnok kü­l­dé, kérni engem, küldjék egy bárkát ezen tiszttel a szárd gőzöshöz, fölintván, adja át magát. Ezt határozot­tan visszautasítom , mivel, ha a hajók, mint hivom, egé­szen el volnának hagyva, egyszerűen az angol lobogót kellene rajtuk fölvonatnom, hogy birtok­unkba vegyem; ha pedig még emberek vannak rajta, a mi lobogónkat használnák föl, őket megadásra bírni. Végre csolnako­­kat küdtek fegyveresekkel a nápolyi hadihajókról, a szárd lobogók levetettek s a hajók elfoglaltattak. Hozzá kell ezekhez adnom, hogy én, midőn azon gőzösen valók, a mely tüzelt, kértem annak parancsnokát, tiszteljék az angol lobogót, valahol látják ; a ezt a tiszt meg is ígérte. Az „ Árgust“ Marsalában hagyom, a­hol az angol érde­kek védelmére még néhány napig maradt. Azon seregek, melyek Maraalához legközelebb állanak, mintegy 900 főből állanak Trapaniban, de a Garibaldi csapatja 2000 főnyi, s ép emberek, többnyire a krimi angol érdemérem­mel, s Olaszországban is részt vettek az utóbbi hadjárat­ban. J. H. M­a­r­r­y a J. Cochrane kapitány Fanshawe altengernagyhoz: „Amphion“. Palermo, máj. 10. Uram, van szerencsém jelenteni, hogy f. hó - én meguyita az ostromállapotot az alkirály kiáltványa a városban, egyszersmind szeren­csét kívánva a népnek a dolgok jelen állásában tanúsí­tott kitűnő magaviseletéért. - én egy másik kiáltvány jelent meg, mely fölhívta a népet, adja át fegyverét s jelenté, hogy 24 óra elfolyta után hadi­­szék elé állítják, ha valakinél fegyvert találnak. A demonstrátiók az olasz ügy mellett folytonosak, de csak új elfogatásokra vezet­nek. A múlt éjjel azonban a Via Marquedán komoly ter­mészetű demonstratio történt. 6—7 óra közt számos nép gyűlt ott össze. Csak akkor oszla szét, mikor a katonák fegyverüket használták s azt mondják, sokan megölettek és megsebesültek. Körülményesebben azonban még nem tudhatni a dolgot. Ez esemény következtében gőzösöket küldtek ki, megerősíteni azon őrállomásokat a part hos­­­szában, melyek, az ország belsejébe számos csapatokat kellven küldeni, meggyöngíttettek. A város állapota né­hány nap óta nem igen megnyugtató, habár a rendőrség mindent elkövet, hogy jobb alakot öltsön, kinyittatni pa­rancsolván a boltokat stb. Folyvást izgató nyilatkoza­tok keringnek. A nép a leghevesebben fejezi ki gyűlöl­­ségét a kormány ellen. Semmi kétség, hogy a szic­iliaiak kívülről várnak segélyt. Lehetetlen megmondani, meny­nyiben alaposak e remények, de a­mint minden rendel­kezés alatt álló nápolyi hajók keringenek a partok kö­rül, azt következtethetni, hogy a hatóságok is olyasmitől tartanak. A­mi a szigetet általában illeti : úgy hiszem, hogy a helyzet nyugodtabb, habár a seregek néha ellen­állásra találnak. Egyes esetek ezek, nagyobbak lévén a kir. csapatok, hogysem komolyan ellenök lehessen állani. Azonban kétségtelen, hogy forradalmi szellem uralkodik az egész szigeten, hogy e szellem naponkint erősödik s hogy tömeges fölkelést várhatni minden pillanatban. T. Cochrane. A y n s 1 e y parancsnok Fanshawe tengernagynak: „Assurance.“ Málta, máj. 14.Van szerencsém jelenteni, hogy d. u. 2 órakor érkezem ide Szicziliából, 13 . 8 óra­kor reggel Girgentiben valók s onnan, miután az alkonzul­­lal beszéltem, déltájban menek Marsalába, a­hova esti 7 órakor érkezem­. Összeköttetésbe tevém magamat Ingram úrral, az „Argus“ parancsnokával, s ő felsége alkonzu­­lával, és mivel semmi okom nem volt ott maradni, esti 10 órakor indulok Máltába vissza. Girgentiben minden C­ordes volt, mivel a hatóság Garibaldi kiszállása hírét el tudta nyomni. Csak annyit tudtak, hogy egy sereg olasz menekült kötött ki Marsalában. 11-ken este egy nápolyi gőzös jött Marsalából 1000 embert hozván, s azonnal tovább ment nyugati irányban. Azóta tudtam meg, hogy Trapaninak tartott; úgy látszik Castellama­­reba vagy Palermoba ment. Ugyanekkor szintén 1000 főnyi csapat hagyá el Girgentit, Anvelatába menvén, a­hol most a főhadiszállás van. E két hadcsapat, melyek közül az első egy nappal azelőtt jött Messinából, nagyon elégületlen volt, hogy oly gyorsan kell a fölkelők ellen menniök. Azért küldettek ki, hogy a lakosokat lefegy­verezzék. Most alig van 100 ember Girgentiben. Politi­kai elfogatások nem történtek. Palermoból Garibaldi partraszállása óta porta nem jött. Nincs ok attól tartani, hogy az angol érdekek a Garibaldi érdekében teendő népfölkelés által szenvedjenek, miután a lakosok jó em­berek s nem hajlandók rablásra. Marsalában tudom meg, hogy Garibaldi ezen várost 12 kén reggel 1800 ember­rel elhagyó, négy ostromágyusos , elegendő történek és fegyverek. Marsaléban mintegy 150 önf­énytest tobor­zottak. Tegnap Salemibe érkezett, 6 mértföldnyire Mar­­salától. Fegyveres csapatok csatlakoztak hozzá. Ez útban nincsenek városok, de Salemi lakosai által jól fogadtatott s azt hiszik, Palermoba megy, ezen város körül rendezni a fegyveres csapatokat. A palermói útban több város fekszik; azt hiszik, hogy a lakosok mellé ál­lanak s számos önkénytes fog csatlakozni. Eddig egy emissariusa sem jött Girgenfibe; de kiszálltakor távirati sürgönyt külde Mensinába; erre a sodronyokat elvágatta, a világitó tornyot lerontatta. Marsala körül minden posta­ it elzárva, s azt mondják, Trapani kapui zárvák s az összekö­tetés a szárazzal megszakítva. A foglyokat Marsalában kibocsáták, politikai foglyoknak vélve. Gir­gentiben és Marsalában azt hivék, hogy Garibaldi kiszál­lása hírére az egész sziget fölkel. Hadereje még jobb sorsú emberekből áll; velenczeiek, páduai tanulók, pie­­montiak, szicziliai menekültek. Lamasa ezredes velük, Cephalában szállt ki. Más ponton nem történt kiszállás. C. M. A y n s 1 e y. szélhessük egymásnak bajainkat, gondjainkat, s hogy az utólsó Isten hozzádat rebeghessük el egymásnak , mert a reánk nehezült számos évek úgy sem engednek többé összej­önünk. Ki ne tudná, mily édes a fiatal­kori barátság, s mily jól esik 50 év múlva viszonttalál­­kozhatni! — Azonban ekkor a körülmények intő keze megakadályozá összejövetelünk, s most, ne­hogy a je­len bennünket megítéljen, vagy akaratunk ellen egy szívélyes összejövetelt balul magyarázva, más irányt tulajdoníthasson nekie: ünnepélyesen kinyi­latkoztatom, hogy junius hó 11-kén B. Füreden Kisfaludy Sándor szobor leleplezésén, mint zalaiak, mint a hon fiai, kik nemzetünk nagy költőjének s baj­társunknak ha eljövendünk is leróni adónkat, csak egyszerűen mint igénytelen egyes polgárai a hazá­nak jelenendünk meg. Hiszen ennyi elég, mind a kül­földi, mind a hazai lapokban közölt czikkekre fele­letül. Füred, május 24-én 1860. Hertelendy Károly. A „Pesti Napló“ ápril 26-iki hasábjain B.­Füred­­­­ről egy czikk közöltetett, mely azt tartalmazza, hogy a túl a dunai kerület életben levő insurectionális tiszt­jei ugyan június hó 11-én, mikoron Kisfaludy Sándor­­szobor leleplezése leend, a nemes fölkelés félszáza­dos ünnepét kívánnák megtartani. — Ezen czikkben én vagyok megnevezve mint rendező, ki föl sem szó­­littatva e végett, s m­agasb állású tisztek lévén még életben, el sem határozhatnám ma a h­at ily ünne­pélynek rendezői szereplésére. De fölfogva a jelen kor igényeit, czélszerű­tlennek is tartom fölelevenítni a múltból oly tényeket, miket a később kor csak a történetből fog megtudhatni, s az akkori viszonyok biztos tudomása után megítélhetni. Kívántunk ugyan mi még a múlt évben, egy családi körben, egyik tisztpajtásunknál összejőni, hogy ötven év után láthassuk egymást azon kevesek, kiket az idő idáig megkímélt, s hogy elmerengve a múltban, elbe­ különfélék. — A magyar tud. Akadémia házára s alaptőkéjének öregbítésére szerkesztőségünkhöz a szalontai kaszinó­egylet nevében Lovassy Ferencz egyleti elnök 186 uj írtot és 12 db cs. aranyat küldött be, mely összeghez já­rultak : Lovassy Ferencz a tökéhez 2 db cs. arany a házra 3 db cs. arany , Kenyeres János a tökéhez 5 frt a házra 5 frt, Balog Imre a tőkéhez 2 db cs. ar. a házra 2 frt, S. Balog János a tökéhez 3 db cs. ar. a házra 5 frt, Lovassy Albert a tőkéhez 5 ft a házra 5 ft, özv. Lovassy Mihályné a házra 5 ft, Bajó János a tőkéhez 1 cs­al. a házra 6 ft, Rozványi György a tökéhez 5 ft a házra 5 ft, Fónagy Károly a házra 5 ft, Benedikty Gergely a házra 5 frt, Madass György a tökéhez 5 frt a házra 5 frt, Szél Kálmán a házra 2 frt, Sternthal Adolf a házra 5 frt, Sternthal testvérek a tőkéhez 5 frt a házra 5 frt , Sánta Jó­zsef a házra 1 frt, Pankiewien Ignácz a tőkéhez 2 frt a házra 3 frt, Bogár Dán­ a tökéhez 1 frt, Varga József a tőkéhez 2 frt a házra 3 frt, dr Bódogh a tőkéhez 1 db cs­­al. a házra 5 frt, Gininger a házra 5 frt, Kock Sándor a tőkéhez 1 frt a házra 2 frt, Nagy Sándor a tőkéhez 3 frt a házra 3 frt, Wer­­ner Ferencz a tőkéhez 5 frt a házra 5 f­t, Pista Mihály a tő­kéhez 1 frt a házra 2 frt, Balogh Mihály a tőkéhez 1 frt, Hen­ger József a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Nagy József a házra 1 frt, Lázár László a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Balogh László a tőkéhez 5 frt a házra 5 frt, Pereczy Mihály a házra 2 frt, Fencsi János a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Császár Sándor a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, idősb Balogh János a tő­kéhez 3 frt a házra 3 frt, Szabó Mihály a tőkéhez 1 frt a házra 1 frt, Szél Mihály a tőkéhez 1 frt, Kapor Imre a tőkéhez 1 frt a házra 1 ft, Kiss János a tőkéhez 2 ft a házra 2 ft, Pápai Ferencz a tőkéhez 1 ft a házra 2 ft, Balog János a házra 1 ft, Papp István a tőkéhez 1 frt a házra 2 frt, Rományi András a tőkéhez 2 frt a házra 2 frt, Mezey Ferencz a tőkéhez 4 frt a házra 6 forint. — Fels­ő B­á­n­y­áról veszszük e sorokat : „Magyar hazánk e végvidékén is, Felsőbányán mind a három hit­­felekezetüeknél gróf Széchenyi István nagy halot­tunk fölött május 5 én a kath., később máj. 20 án a helv. hitv. egyházban tartott gyászünnepélylyel osztoz­tunk mi is a nemzet közös fájdalmában. Május 6-dikán tartatott pedig a helybeli helv. hitv. egyházban „Me­­lanchthon Fülöp halálának három. százados óvünnepe.“ — Pátyról írják nekünk : „Május 24 kén tartatott meg nálunk is a helv. hitv. egyházban a „legnagyobb magyar“-ért a gyászü­nnepély. A templom belseje gyász­­szál bevonva , a legnagyobb magyar arczképe — kör­nyezve Cserkoszoruval, mely gyászszal boritott nemzeti szalaggal tartatott össze — a szószék közepére függesz­­tetett, jelvényei pedig a gyászszal bevont, ravatalalaku asztalra tétettek ; rövid éneklés után Kemenczky János segédlelkész ur lépett a szószékre s a nagy hazafi érde­meit tolmácsolá; ezután a Szózat én­ekeltetett; végül a 83 éves érdemdús lelkész, Györy József ur fölállván, rö­vid de szivreható szavakkal köté a nagyszámmal jelen­voltaknak szivére a már előtte szónoklótól előadott „Leg­nagyobb magyar“ hű emlékezetben tartását az által, hogy valahányszor a szent asztalról, melyen a legna­gyobb magyar jelvényei kiterítve voltak, a szent jegye­ket veszik, mindannyiszor Magyarország újjáteremtőséről is megemlékezzenek. Befejezésül ismét a „Szózat“ éne­keltetett, melyet a nagy néptömeg állva hallgatott, s alig akart a még soha nem látott nagyszerű ünnepélyről tá­vozni. Sokan a lakosok közöl — bár a szorgos tavaszi munkaidő minden perczet fölhasználni késztet — az egész napot ünnepnek tekintve, munkálkodásukkal fölhagytak.“ — A m. Akadémia igazgató tanácsának azon jegy­zőkönyve, mely a S­z­é­c­h­­e­n­y­i­nek állítandó országos emlékről szól, felsőbb helyre terjesztetvén, onnan nem észrevétel nélkül — mint egy helybeli lap állítólag „biz­tos kútfő“ után jelenti — de sőt azon megjegyzéssel ér­kezett vissza, hogy a cs. k. kor­mány nem engedheti meg, hogy a tervezett emlék fölállításában csupán a m. Aka­démia vegyen részt, járuljon ahoz a Széchenyi által alapított több intézet is, nevezetesen a dunagőzha­­józási, a lánczhidi társulat, a Gazdasági Egyesület, a ka­szinó, stb., járuljon hozzá Pest városa is, és úgy terjesz­­szék föl ismét az ügyet.­­ Az „Oesterr. Ztg“szerint a birodalmi tanács egyelő­re csak ideiglenes intézménynek tekintendő. Rainer félig rövid beszéddel nyitja meg. Felad­ata lesz a jövendő politikai rendszer kieszelése, a­mihez az országgyűlések behozatala is tartozik. A tagok megígérik, hogy a ta­nácskozásokat tito­san tartják, az ügyviteli rend azon­ban elmaradhat. Ezen ügyviteli rend ugyanis, mint a „Wand­rer“ ben olvassuk, a tagokkal közöltetvén, köztük sok értekeződésre nyújtott alkalmat, különösen azon, mindjárt az esküformához csatolt pótlék , hogy a tagok az ügyviteli rendhez való szigorú ragaszkodást is fogad­ják meg. Ez értekeződések folytán többen az újra kine­vezettek közül aggodalm­­ikat külön audientiában elő is adták Ő Felségének.­­ A Wanderer szerint a megnagyobbított biro­­dalmi tanács alelnökeül némelyek H­a­r­­­i­g grófot, má­sok Szögyényi Lászlót mondják , még mások pedig Clam-Martinitz grófot. Mások meg azt mondják, hogy egyelőre nem is fog alelnök kineveztetni.­­ A hivatalos bécsi újság írja, hogy báró Józsika Lajos az erdélyországi főtörvényszék elnöks­égéről le­mondott s Ő Felsége e lemondást elfogadni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, hogy neki eddigi üdvös szolgála­táért a legnagyobb megelégedés tudtul adassék. — Hazsy H. E., Hazay Vilmos és Kobek István urak a „Wanderer“ben „intést“ intéznek; a „magyar uta­zókhoz“, elbeszélve, hogy ő , — kik különben csak ma­gyar ruhát viselnek — Prágába érkezvén, az ottani rend­­őrigazgató kettejöket „föltűnő viselet“ miatt elfogató, utazásuk ezéljáról hivatalos jegyzőkönyvet irata s útle­veleiket elvéteté. A helytartósági alelnök, kihez aztán panaszra mentek, útleveleiket visszaadatá. — A m. Akadémia évkönyvei IX-dik kötetének 5-dik darabja most jelent meg, Mikó Imre gr. nagy­­érdekű történelmi székfoglaló értekezését foglalva ma­gában: „Erdély különválása Magyarországtól.“ 129 lapra terjed 4-rétben s külön 1 frt 60 kron kapható. — Megjelent, szintén am. Akadémia által kiadva, Szász Károly verse is: „Széchenyi emlékezete.“ Ára 40 kr. — A Sárospataki Füzetek IV-dik évfolyamá­ból külön lenyomva önállólag megjelentek az 1791- en Budán tartott nemzeti zsinaton hozott egyházi kanonok magyar fordításban. A füzet Pesten Osterlammnál, Debre­­czenben T­­egdinél kapható, 20 ujkron. — Lövényi Józsefnek lapunkban nem régen emlí­tett titenyirási műve épen most jelent meg magyar és német kiadásban s két füzet irásmintával együtt 1 ft 40 kron minden könyvkereskedésben kapható. Lövényi Jó­zsef jeles módszerét népisko­link közbirtokává tenni régóta érzett szükség volt, mert eddig a népoktatás te­rén egy tantárgygyal sem bántak oly mostohán, mint az írástanítással. Szegény falusi iskolagyermekeink évekig mázolgaták le a táblára irt egyes tételeket a­nélkül, hogy csak egyes betűket megnevezni, annál kevésbbé va­lamit önmaguktól föltenni képesek le­tek volna, s innen eredt, hogy az iskolából kilépve nevek aláírása helyett csak egy keresztet tudtak csinálni. E bajon akép akar­tak sokan segíteni, hogy az írást az olvasással összekötni iparkodtak, hogy ez által az írás gyümölcsözővé tétes­sék. Az „irvaolvasás“ azonban csak nehezen törhetett utat, a­mennyiben hiányzott a mód, mikép lehessen sok gyermeket egyszerre e mód szerint tanítani. Igaz ugyan, az üteny­ módszer által lehetséges a legnépesebb osztály­ban egyszerre valamennyi tanulót foglalkoztatni, de mégis csak azokat, kik már írni tudtak. Lövényi azonban ez eljárást oda fejtette ki, hogy a leggyöngébb kezdők leg­népesebb osztályainál is alkalmazható, ő tehát ez által az írvaolvasás eddig csak emlegetett eszméjét megér­lelte. Ő 1850 óta tanmodora megismertetése végett a vidéki városokba sok kirándulót tett, melyek oly üdvös hatásúak voltak, hogy már akkor Erdélyi János e lapban elismerését nyilvánította Lövényi úrnak az egész haza előtt. Mi most megújítjuk ez elismerést. Mert azon idő óta Lövényi fáradhatlanul működik az egész hazában e módszer terjesztése körül , a mint művéből értesülünk, már sok elismert tanférfit szerzett meg apostolává. Végre a módszernek magának kiadása által Lövényi minden ta­nítónak üdvös szolgálatot tett, a mennyiben e mű a mi népnevelési irodalmunkban e téren az első, s jelességénél fogva bátran mondhatjuk legtökéletesebb a külföldi e ne­mű művek mellett is. Reméljük, hogy a mű minél nagyobb részvétnek fog örvendeni, a mi csak ösztönül fog szol­gálni a szerzőnek, hogy e téren fáradhatlanul tovább mű­ködjék. A művecske, melynek tartalmát legalkalmato­­sabban három főrészre oszthatjuk, az 1 — 13 szakaszig vonzó vázlatát adja az írástanítás fejlődésének, és miu­tán, mint a népiskola terén tapasztalt tanító, a módokat előadta, mikép távolíthatjuk el az iskolákban itt ott még mutatkozó félszegségeket és gyarlóságokat, melyeket ő körutazása alkalmával észrevett, átmegy a 13-dik sza­kasztól fogva a magyar és német írás gyakorlati részére, mely oly könnyen érthetőleg adatik elő, hogy a legegy­szerűbb falusi tanító is tökéletesen megértheti. A tolda­lékban végre a 101-ik laptól kezdve előadja Lövényi az itteni tanítók nyilatkozata szerint eddig titokban tartott azon eljárását, mikép lehetséges egyesek tanításánál 5— 6, sőt 4 éves gyermeket (1. a 110. lap jegyzetét) 1—2 hét alatt írni megtanítani. Mindezekért e szépen kiál­lított művet nemcsak a tanítóknak, hanem a nevelőknek és anyáknak is, kik kisdedeiket az elemi oktatásnál írásra és olvasásra is a tanítani akarják, legjobban ajánljuk. — Safarik Pál, a hires szláv régiségbuvár Prágában (különben magyarországi születés) megtébolyodván, a Moldvába ugrott, de kimentették. NEMZETI SZÍNHÁZ. Máj. 30 án először:A mát­rai vadászat, vigj. 3. felv. Fáy Andrástól.— Öröm­mel jegyezzük meg, hogy ősz irodalmi bajnokunknak ezen fiatal szellemű legújabb műve legelső előadásán a közönség nagy számmal jelent meg; örömmel jegyezzük meg azt is, hogy az előadás gondos és sikerült volt; leginkább pedig örülünk azon,­­ hogy a vígjáték nagy tetszésben részesült. Az előadásban Feleki (Kerényi), Munkácsy­ F.-né (Kamilla), Lendvainé (Matild), Lendvai (Boháryi), Szigeti (Bokros), Szathmáry L.-né (Bokrosné), Szerdahelyi (Fer­en­cz), Némethiné (Lenke) s Tóth József (­zervácz) vettek részt s közülök legkülönösebben Szi­geti és Szathmári L.-né emelendők ki, mint a kik eredeti erősebben jelzett szerepekből egy-egy kiváló, érdekes alakot tudtak kerekíteni. Becsületes, szegény, magyar házaspár : a férfi jegyző volt, de gazságot nem akarván elkövetni, lemondott, s most a Mátra kisebbszerü drága­köveit szedi a parádi szelenczések számára; a nő, haj­dani vidéki színésznő, igen válogatott, teketórnás be­szédű. — Szathmáry­ L.-né játékának fénypontja a sza­­valási paródia volt; ez legnagyobb hatást is tett.— Reméljük, hogy a darab, melyről lapunkban legköze­lebb még tüzetesen szó lesz, nyomtatásban is meg fog je­lenni.— Meg kell még említenünk, hogy a jeles szerző az őt illető jövedelemrészt a drámai ügy emelésére ado­mányozta. IGAZÍTÁS. A nemzeti színházi játéksorozat május 26 dikai pontjában „Márta“ helyébe „Fenn az ernyő nincsen kas“ teendő. (A dalmű valami szokásos rögtöni elrekedések miatt maradt el.) Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. A D. AU. Ztg-nak Írják Pá­riából : Az európai diplomatiának az újabb időben nem sok szerencséje van a terveit conferentiákkal. Az olasz ügyben, az elszaladt herczegek, továbbá Svájcz semlegessége biztosítása, végre a keleti ke­resztények ügyében mind conferentiákat szándékoz­tak tartani.­­ Utóljára is az e­rményekre bízták a be­ejezést, és Európa, melynek gyomrában úgy is sok diplomatiai gyógyszer van, nem érzi magát roszul e kezelés mellett. Napóleon császár „mindent a maga idejében“ elvéhez hűtven, ellensége az elhamarkodás­­nak; azt mondják kinyilatkoztatta kívánságát a ke­leti kérdés elhalasztása iránt, mire aztán rögtön hi­degebbek lettek Sz. Péterváron a keleti kereszté­nyek szenvedései iránt, melyeket pedig Sándor czár csakúgy szivére vett, mint Napoleon. Az orosz udvari irodából rendelet ment az orosz ügynökökhöz, hogy a keresztények ügyében s a porta ellen kezdett izga­­ásaikkal hagyjanak föl. És ez meg is történt s a kérdés váratlan felvetésekor megrémült kabinetek nyugodtabban kezdenek lélegzeni, mintha a veszély­től, mely csak el van halasztva, nem kellene félni. A hatalmak most a párisi szerződés 4-dik pontját kö­­vetve,a zultániak barátságos előterjesztéseket teend­őek a felől, hogy nem teljesítette azt, mit úgy sem tel­jesíthet, mert a török birodalom viszonyainak termé­szetével ellenkezik. A zultántól reformokat kivánni annyit tesz, mint követelni tőle, hogy önmaga sem­misítse meg birodalmát. Az előterjesztést egy közös jegyzékben nyújtják át a portának, úgy hallom, hogy egy ily jegyzéket a török követ kifogásai után az illető hatalmak képviselői félre tettek, most már má­sikon dolgoznak s az újabb tanácskozás tárgya lesz. Az olasz ügyekről csak bizonytalan híreink vannak. S a kormány sincs különben, ámbár a Thouvenel­ur Fleury Hyppolyte palermói franczia konzulnak meg­hagyta, hogy mindennap küldjön a szicziliai ügyek állásáról egy sürgönyt. Itt annyira feszült figyelem­mel kisérik a harcz kimenetelét, hogy a kereskedői testület küldöttség által megkérte a külügyminisztert mindennap közzé tenni a kormányhoz érkező sürgö­nyöket. Remélik, hogy Szardinia el van határozva visszakövetelni a Marsalánál nápolyi kézre került „Piemonte“ hajót. Hire jár, hogy Grammont herczeg helyett Walewski gróf lesz római követ. SPANYOLORSZÁG. Az „Ind. b.“ Madridból május 28-ról szóló következő sürgönyt hoz : „A királynő személyesen nyitá meg a kortest. A trón­beszéd lényeges tartalma következő : „A nemzet a Marokkóval viselt háború által dicső­séges jelenetet szolgáltatott, s azon háború dicsőséges békére vezetett. A szerződés, mennyire lehet, kárpótolja a kiadásokat s a nemzet által hozott áldozatokat. Spa­nyolország minden külhatalom iránt baráti viszonyban áll. A Rómával kötött egyezmény megnyugtatja a lélek­­ismeretet s könnyíti a haladást. A pápa ez alkalommal a királynő és a nemzet különös ragaszkod­tának bizto­sítékaival találkozott. A királynő üdvözli az országot a tett anyagi haladásokért. A Mexik­óval kötött szerző­dés kötöltetni fog a kortessel. A királynő sajnálja a car­­lista­ mozgalmat, minthogy azonban a veszély elhárítta­­tott, ő felségének meg lön engedve szívó sugalmaira hall­gatni , s azért általános kegyelmet hirdetett. A királynő azon biztos mással zárta be beszédét, hogy Spanyolország számos áldozataival szent joggal bír az ő szeretetthez; számít a nemzet egyetértésére, mely a trón szilárd állá­sát előmozdítja.“ „Martinez de la Rosa kamraelnökké választatott. A marokkói császár által helybenhagyott békeszerződés Tetuánba érkezett.“ NÉMETORSZÁG: A rajnaközeli és saarhidi vasút­vonal ünnepélyes megnyitása máj. 25-én ment végbe a porosz kormányzó-herczeg jelenlétében. Ahír, hogy ezen alkalomra Mac Mahon tábornagy­­ hasonsból át­­jöne, hogy a kormányzó-herczeget III. Napóleon csá­szár nevében üdvözölje, nem valósult meg; a tábor­nagy helyett Marey­ Monge osztálytábornok,­­ báró J­e­a­n­n­i­n metzi főnök jöttek át azon megbíza­tással, hogy a kormányzó-herczeget Napóleon császár nevében köszöntsék; ezek meghivattak a reggelihez is, melynek megkezdése előtt a kormányzó-herczeg a szabadba lépett ki, hogy a tiszteletére zászlókkal és jelvényekkel megjelent St. Johann és Saarbucken iparosainak üdvözlését elfogadja; ő fensége fölhasz­nálta ezen alkalmat az összegyűlt tömeghez néhány hazafias szót intézni, kiemelve, mikép Poroszország soha sem fogja megengedni, hogy­­ német földből egyetlen lábnyi szélességű terület is átengedtessék. A trieszti díszebédnél a kormányzó-herczeg a mon­dott áldomás-beszédekre következőleg válaszolt : „Örömmel és hálával fogadom e nyilatkozatokat, s erősen meg vagyok győződve, hogy Trier város orgánu­mainak itt kijelentett érzülete ugyanaz minden trieri polgáréival, valamint az egész Rajna-tartomány és az egész állam érzületével. Meg vagyok győződve, hogy ezen érzület minden előfordulható esetben igazolni is fogja magát, s hogy nevezetesen egy trieri sem fog két­kedni e város iránti különös jó hajlandóságomról. (Han­gos helyeslés által közbeszakítva.) Szerencsésnek érzem magamat, hogy a királyi testvérem által megkezdett munkát az állam üdve és javára végrehajthatom. — kiüritem a poharat Trier város jólétére.“ — Münchenből jelentik, hogy Miksa király nem so­kára a würtembergi s­tán egyéb német udvaroknál is látogatást szándékozik tenni. Habár ezen látogatá­sok tulajdonképeni czéljáról Münchenben nem igen látszanak biztos tudomással bírói, de azért nem hi­szik, hogy hibát ejtsenek annak gyantásával, misze­rint a király ezen utazása Németországnak közös veszély elleni egyesítését czélozza legközelebbről. Egy berlini félhivatalos tudósítás, melyet több berlini lapban találhatni, ezen tárgyról következő értelem­ben szól: „Miksa király német érzülete följogosít annak állítá­sára, hogy ő épen úgy, mint a porosz kormányzó­ her­czeg, át van hatva annak szükségességétől, hogy a fönn­­forgó körülmények közt minden belső kérdés és ellentét a közös fő ezónnak — mely a nemzeti függetlenség és Németország integritásának megvédése — utána teendő. Miksa bajor király a jelen helyzet komolyságát bi­zonyosan nem téveszti szem elöl. A tény, hogy Franczia­ és Oroszország a keleti kérdést ismét szőnyegre erőte­­tek, veszélyt jósló esemény, melyet egy német uralkodó­nak sem szabad a mai nehéz körülmények közt egyetlen perczig is fé­leismerni. A romanismus szövetkezik a sla­­vismussal, hogy a germanismust azon helyzetéből szo­rítsa ki, melyet évezredeken át megtartani bírt. Ide ezé­­l az Anglia elszigetelésére, valamint a német hatalmak közti viszályok előidézésére mutatkozó törekvés. Ha ez sikerülne, akkor Francziaországnak egyeduralkodása Eu­rópa nagy részében bevégzett tény lenne. Ekkor a német kérdés megoldása Francziaországtól lett függővé, mely­nek hatalomterjesztés utáni törekvése többé nem találna semmi korlátot, mihelyt Németország ellentálló ereje megtöretnék. Ez a tények előtt Németországban senki sem hunyhat szemet.“

Next