Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)

1860-07-01 / 3116. szám

frd­egről életleirásokat is, a „Patrie“ a többi közt ;a hosszat, melyből két levelet 1818 ból azért érné­nk,­­­i, mivel e két levél, a bakóra napjaiban írva, at tanúsítja, hogy Jeromos Napokon herczeg­nek és írének a würtembergi királylánynak nem csak czim­­k, de lelkök is magas volt. 1818-ban — monda „Patrie“ — J­er­o­m­os és Ka­­r­­i­n királyné az angolországi kormányzó hghez k­övetkező leveleket írták : „Schönau, április 1818. Királyi fenség! Oly okok, melyek minden politikai eszmétől távol állanak, élén­en ólajtatják velem, hogy Sz. Ilona szigeten felesé­­rmmel, fiammal és kis számú kíséretemmel néhány ónapot tölthessek. Az érzelmek, melyek engem e lé­­ésre ösztönöznek, nem lehetnek idegenek királyi főn­­eged lelkétől; a ragaszkodás, a hála az azon testvér­­em, a ki nekem sokáig volt atyám és jóltevőm ; azon bajl­ás az, melyet nem velem oszt, hogy fogságát polásunkkal és tiszteletünkkel enyhébbé tegyük v­égre azon szükség, hogy megmutassuk neki, mérsze­­­nt családja nem volt iránta hálátlan soha, sőt inkább egy ő sokkal inkább szeretete és tisztelete tárgya­inak mint valaha. Ily mindenki előtt szent indokok­izonyosan méltánylásra fognak találni kir. fenséged­ét ; kérésemet teljesítvén, fenséged az emberiséget­ogja megtisztelni , egész családom hálájára örök jó­ikat szerzend. (aláírva) Jeromos.“ A másik levél igy hangzik : „Megszokván rég óta nem táplálni más vágyakat, mint férjem a herczeg, s magam viseletét nem szabni gyébhez, mint az ő akaratához, fölmenthettem volna magamat attól, hogy kötelmeim szűk köréből kilépve, ennek én is írjak ; azonban itt egy szent kötelesség letöltése félig szóban. . . . Sógorom, három év óta eltávolítva mindattól, a mi előtte kedves, elzárva az egész világtól, alávetve fájdalmas betegeskedések­nek, egész gondoskodásunkat igényli. Én nem feled­­kezhetem meg a rokonság kötelékeiről, melyek en­gem hozzá csatolnak, még kevésbbé a hála kötelé­keiről ama jóságokért, melyekkel szemeséje idejé­ben engem elhalmozott. A ragaszkodás és tisztelet, melyet ben­nem maga iránt mindenkor kelte, csak öregbedtek az ő szerencsétlenségei által, s igen bol­dognak fognám érezni magamat, ha ápolásom által fogsága sanyarúságain valamit enyhíthetnék. Engedje meg ön tehát, hogy kérelmemet egyesíthessem her­­czegi férjemével, és hogy ezúttal hivatkozhassam a braunsebweigi ház vérére, mely engem királyi fensé­geddel oly közelről egyesít. Remény­em, nem fogja éreztetni velem a megtagadás fájdalmát, (aláírva) Katalin.“ E kérelem — teszi hozzá a „Patrie“ — nem fogad­tatott el. A franczia törvényhozó test jun. 25 dikén, midőn a szomorú üzenetet véve, félbeszakasztotta ülését. — Fontainebleau­ban jun. 25 dikén délután mi­niszteri tanács tartatott a temetés iránt, s estére a császári pár St. Cloudba vette útját. A fontainebleaui mulató hely föl van oszlatva, valamennyi vendég visszatért Páriába.­­ A herczeg holt teteme már megérkezett a Palais-Royal­ba, a hol égő ravatalon van kitéve. Jun. 25 dikén gyászisteni tisztelet volt Villegenis­ben, melyen az egész császári család jelen volt. Az ünnepélyes temetési szertartás jövő hétfőn lesz. — Az angol királynő a császárnak távirati uton jelenté részvétét. — Junius 24 kén 10 órakor az ál­lamminiszter és az államtanács elnöke Villegenis­ben megjelentek, s ott a herczeg halálesetét hivata­losan fölvették. A herczeg végrendeletét jun. 26-kán reggel nyitották föl. A császár parancsot adott ki, hogy az minden pontjában szigorúan megtartassák. Jeromos bg emlékiratokat is hagyott hátra, me­lyeknek közzététele iránt végrendeletileg intézkedett. — A herczeg apanage­a — a hír szerint — részint Napóleon herczegnek, részint a császári herczegnek fog adatni. — A franczia törvényhozótest­ülései császári ren­deletre jan. 14 ig meghosszabbitvák. — Dumas Sándor Palermóban van, a hol Ga­ribaldiról további adatokat gyűjtött. — Az excentaens röpiratok száma , a minőknek nevezik még most az olyanokat mint „Poroszország 1860 ban,“ „Az izföldi kérdés,“ „Mac Mahon Irföld királya,“ mely utóbbinak szerzője Marie Martin úr, legújabban ismét szaporodott enggyel, melynek czime: „A Rajna és Lengyelország.“Ez utóbbi a természetes határok visszavételét és a lengyel nemzetiség azon­nali visszaállítását kívánja. OLASZORSZÁG. Hogy a közbejött ünnep miatti visszamaradásunkat — a politikai hírekre vonatkozó­lag,— kiigazítsuk, s az eseményekkel lépést tartsunk, mai rovatunkat a tegnap érkezett s sok érdekkel bíró következő távirati sürgönyökkel kezdjük meg: P­a­r­­­s , jun. 28-ban este. A „Patrie“ jelenti Nápoly­­ból juslius 28 ról: „Tagnap a franczia követ, midőn a „Toledo“ utcián menne, két h ólommal beeresztett bor­­ít­ést ka­pott fején. Elvesztő öntudatát. — E merényt a reformellenes pártnak tulajdonítják. Genna, jun. 26. Garibaldi a castellamarei erőd le­rontását rendelte meg; a nép siet minden oldalról a ren­delet te­ljesítésére. A nélkülözhető harangok Palermoban ágyúöntésre használtatnak. Az első hadosztály második dandárja elindult Castro­­giovanniba, hol az elsővel egyesülten Cataneába vonu­­land; egy másik hadtest Syracuse ellen fog indulni. A palermói municipiumnak az azonnali csa lak­ozás mellett tett kérelmére Garibaldi válaszolt: Előbb Olasz­országnak meg kell erősödnie. Annex­o esetében paran­csokat más oldalról kellene elfogadni, s ő (Garibaldi) kényszerítve lehetne magát visszavonni. Genua, jun. 27. Palermoból vett levelek jelentik a választótörvények kihirdetését. Torrearsa, Pisani és Guarneri beadják lemondásaikat. Nápoly, jun. 25. A választó testületek a két szic­iliai kise­rség számára július 7-re vannak összehíva. Ugyan­ezen időre a szenátus is ki fog neveztetni. Nem tekintve a dolgok megváltozott helyzetére, az ellenségeskedések folytatt­dni fognak. Ezen sürgönyök előrebocsátása után az olaszor­szági nap­események fonalát a nápolyi kormánynál veszszük föl, mely a legfontosabb kicsis ideje alatt úgy­szólván semmit sem tett, végre azon határozatra lökélte el magát, hogy­­ elbocsáttatását kérje. S p i­n e 11 e commaedemt van megbízva az uj min­szteum megala­kításával. Miután Napoleon császár Ferencz királyt sorsának átengedte, s mint menekülése végeszközét — a piemonti kormánynyali egyetértést ajánlta, úgy látszik, — a nápolyi udvar csakugyan elszánta ma­­g­­át a tövises pályára lépni; legalább a savoyai kon­zulnak jan. 24-ről szóló sürgönye azt jelenti, hogy a király alkotmányt akar adni s egy szabadelvű mi­nisztériumot kinevezni. — Benedicti nápolyi tbk fia a nápolyi hadsereghez egy fölhívást intézett, melyben ezt a Bourbonok el­hagyására s a fölkeléshez csatlakozásra buzdítja; ezen fölhívás Palermóban a dictatori kormány lapjá­nak junius 20 -i számában lenyomva is megjelent. Nápolyban pedig jun. 17-én egy­­jun. 15 én kelt nyomott fölhívás jelent meg, mely a forradalmi köz­ponti választmánytól ered, s mely a nép közt nagy ügyességgel terjesztetik ; ezen fölhívás zárszavai igy hangzanak: „Nápolyiak ! Ti Olaszország fiai vagytok! Olaszország a Mont-Cenistől egész a szicziliai vizekig terjed, melyek most vértöl veresek ; Olaszország nevében, a szabadság nevében keljetek föl! A comoi és a veresei hősök vele­­letek vannak, és ti ellenök harczoltok ! Uten igy szólott Kajánhoz : boldogtalan, mit tevél testvéreddel? —és Olaszország igy szól hozzátok : boldogtalan testvérek, mit tevétek testvéreitekkel. Szicziliában minden kiontott vércsép mint átok nehezedik fejetekre, gyermekeitek — és ezek gyermekeinek fejeire. Nápolyiak! Olaszország megbocsát nektek, de keljetek vulkánjai tűjével az ellen, kit Olaszország nem akar.“­­ A nápolyi kormány a „Patrie“ szerint teljes biztonsággal támaszkodik azon elővigyázati rendsza­bályokra, miket a messinai fellegvár parancsnoka a szökések meggátlására hozott. A „Patrie“ ezen elő­­vigyázati rendszabályok megemlítésénél megerősíti azon hírt is, miszerint a szicziliai kormány minden nápolyi katonának, ha podgyászostól és fegyverestől szökik át, 50 tucati jutalompénzt hirdettetett ki, el­lenben csak 30-at annak, ki fegyver nélkül lő át.­­ A nápolyi királyságban a röpiratok és lapok végtelen mennyiségben terjesztetnek, ha „Corriere di Napoli“, melynek kiadójáról nem rég azt híresztelték, hogy fölfödöztetett és elfogatott, ma is minden aka­dály nélkül, a híres rendőrség nagy baszúságára­l rendesen megjelen, s érdekes fölfödözéseket és lelep­lezéseket tesz közzé a camarilla működéseit illetőleg. — A hírek, melyek jún. 19-én egy szabadelvű alkot­mány kihirdetéséről s Piemonttal kötendő szövetségről szállongtak , párisi levelek szerint kevés hitelre szá­míthatnak. — Ugyancsak a „Patrie“ elmondja azt is, hogy Lanza tábornok árulása mindössze is abból áll, hogy M e e h e 1, a svájcziak ezredese, a camarilla zsoldosa azt állítja, miszerint máj. 30-án, midőn Cor­leoneból visszaérkezett, s több torlaszt már be is vett, Lanza tábornok hozzá megállapodási parancsot kül­dött. Emlékezhetnek olvasóink a jelentésre, hol mon­datott, miszerint a fegyverszünet ideje alatt a tüzelést egyszerre megkezdték,­­ hogy az angol parancsnok bea­atkozással fenyegetődzött, ha a nápo­yiak a „Hannibal“ fedezetén kötött fegyvernyugvást meg­szegnék. Lanza árulása tehát az lenne, hogy Mechelt a conventióra figyelmezteté. — A „Patrie“ és a „Pays“ következő sürgönyt kö­zölnek Olaszországból: „Egy nápolyi, jún. 24 én kelt sürgöny biztosan állít­ja, hogy a király maga köré gyűjtvén családja tagjait és az ifjú királynét, kinyilatkoztatta, hogy ö­z a parancsa folytán kidolgozott alkotmányt s az ezt fölvilágosító sza­badé­­vű pogram­mot elfogadja. Ezen programon egyik föl­tétele­­ a Piemontiali véd és dacsszövetség. Mint mondják, eze­n új alkotmány július hó első napjaiban fog kihirdettetni, valamint az új minisztérium tagjai is ezen időben létetnek közzé. Mondják azt­­, hogy a király, ki a családtanács meghallgatása nélkül mit sem akar végezni,egy titkos ta­nácsot alkotott, melynek tagjai a királyi ház minden herczege és az ifjú királyné.“ A Palermói jún. 20-ig menő tudósítások szerint az ottani utczákról a torlaszok már el voltak hárítva, s a szabad csapatok hazájukba eresztve, hogy ott új szervezés alá jöjjenek. Garibaldi fölkérte a derűst, használná föl befolyását a hazafias mozgalmaknál, egyúttal rendelte, hogy a jótékonysági intézetek pén­zei, melyek készletben állnak, a kormánynak szol­gáltassanak át, mely kötelezi magát, azoknak a vál­ság ideje utáni visszafizetésére. Noto tartomány ellen, mely még nem csatlakozott a felkeléshez, La Masa ezredes indult egy hadoszloppal. — Garibaldi hivatalos lapjának jelentése szerint Palermo város romjai alól jun. 12-ig összesen 573 holttetemet hoztak ki.­­ A dictátor által megrendelt szicziliai összeírás 20,000 embert nyújt fegyver alá. Hogy Garibaldi mennyit képes a néppel kivinni, mutatja azon körül­mény, hogy a nápolyi kormány 1848 óta Szicziliából egyetlen katonát sem mert összeiratni, holott. Garibaldi ezt tömegesen téteti; ezen idő előtt a nápolyi kor­mány négy szicziliai ezreddel bírt. — Most csak fegy­verben van szükség. Hogy Garibaldi ismét valami csapáson gondolko­zik, melylyel mindenek fölött elleneit lepi meg, azt következő kiáltvá­sa is mutatja: „Egy és szabad Olaszország ! „Most nincs idő pihenni. Sokan vannak még testvé­reink közül szolgaságban, a mi megeskü­étünk, hogy őket meg fogjak szabadítani. 40 napja már, hogy Liguria partjait elhagyátok, nem nyereségért, nem jutalomért, hanem, hogy az elnyomott olaszokért harczoljatok. Va­ré­ni és comoi katonák! A ti véretek megitatá Sziczi­lia földjét, s bajtársaink körül többen pihennek ha­l­jai alatt, hanem mindenütt, hova lábainkat teszszük, követ bennünket a nép áldása. Hadedzett katonák ellen kiví­vott két ütközet által bámulásba ejtetek Európát Olasz­ország szabadsága a ti megélesitett, elbűvölt szuronyai­tokon nyugszik. Mindenki hivatva van köszületek Olasz­ország fiatalságát új csatákra, új gy­őzelmekre vezetni. Lépjetek hát a sorba. . . Nemsokára vissza fogtok majd térni az élet kényelmeihez, tieitek öleléseihez, nőjeitek enyelgéséhez. — Lépjetek a sorba! — Calatafimi­ ka­tonák, készüljünk bevégezni a dicsőséges munkát, me­lyet megkezdettünk.“ — Tanúból jun. 2- röl Írják : „Virgilio“ megérkezett Genuába s Garibaldiról szóló újságokon kívül több sebesültet is hozott. Olaszország fiatalsága kivétel nélkül útban látszik lenni Sziczilia felé; utcráinkon a jövés menés végtelen ; a 800,000 frankon megvásárlótt „Washington“, „Oregon“ és „Franklin“ Genuába váratnak, s egy új nagy expedit­óra fognak fordittatni. — Palermóban egy szicziliai kölcsön fölvéte­lét határzák el, mely az összes sajtó meleg pártolására számít.“ Garibaldi így írt Bertámhoz: Dictatori kabinet jú­nius 17. „Kedves Berta dm! Megerősítem ön számára a fölha­talmazást az én és Sziczilia nevében kihirdetett 50 mil­lió kölcsönnél ügyünkre annyi jutalmat gyűjteni, mennyi csak lehetséges, s nekem annyi fegyvert venni és kül­deni, m­enyit csak vehet és küldhet. Garibaldi.“ Jun. 18-án igy írt Garibaldi: „Ügyünk hatalmasan áll, urai vagyunk a városnak ; a nápolyi csapatok hajókra szállnak s mi sergeink ren­dezésével foglalkozunk. Garibaldi.“ Távirati jelentések. Bologna, jun. 26. Az első bíróság­­ a 11 a mon­­signort az állami tölények iránti engedetlenségért háromévi fogságra s kétezer lila birságra ítélte el. Páris, jun. 27. Hírlik, hogy Oroszország orosz­­franczia hajórajt javaslott küldeni a szic­íliai vizekre, újabb önkénytesi partraszállások meggátolása végett, Francziaország azonban elutasította e javaslatot. Turin, jún. 28. A kamara tegnapi ülésében, a javaslott 150 millió lírányi kölcsön fölötti tárgyalás alkalmával, Varese és Steitz a kölcsön mellett szólottak. Az utóbbi megegyez abban Cavourral, hogy ha erős Olaszországot akarnak, sok pénzt kell áldozni. Sineo bizalmatlankodva nyilatkozott a 150 millió hovafordításáról. M­a­c­c­h­i Mór megjegyezte, hogy ő a kölcsön mellett szavazna, ha bíznék a mi­nisztériumban, ez azonban Villafrancánál föltartóz­tatta Olaszországot s megfosztotta savoyai és nizzai bástyáitól; ő tehát fönntartja magának, hogy javas­latát a kamara elé terjeszti. Gnerazzi kárhoztat­­v­án a minisztérium politikájának görbe utait, azt ta­n­ácsolta, vegyék be Szicziliát a királyságba, uta­sítsák el a nápolyi szövetséget s lépjenek föl nyíl­tan háborúban Nápoly, Róma és Ausztria ellen. —­s Spinellin és Martinon kívül még Mannát, Bonannot és Boldechinit emlegetik mint az­­ uj nápolyi minisztérium tagjait. Madrid, jun. 28. Montemolin gr. és öcscse lemondásukat megsemmisítették. Nápoly, jun. 28. Az új minisztériumban, Spi­ne 11­­ elnöksége alatt, következő nevek fordulnak elő: Martino kül-, D­e­­­r é­bel-, T­o­r­e 11 a val­lás-, Morelli igazság-, Lesturi had-, Garo­­falo tengerész-, Manna pénzügyminiszter. London, jun. 29. Az alsóház ez éjjeli ülésében sir R. Peel kijelentette, hogy holnap a Szic­íliának Piemonthoz csatolása felöli hírekről és arról fog be­szélni, váljon Francziaország ennek folytán külön követelésekkel á­l-e elő, végre, hogy Angolország mily közleményeket tett Piemontnak. Basse 11­­. megígérte, hogy jövő héten előterjeszti Thouvenel sürgönyét. Esti posta. Pest, jun 30 — Fennebb, „Olaszország“ rovatunk alatt közöltük a jun. 27-ki turini sürgönyt, melyben Torriarsa, Pi­sani és Guarnero szicziliai miniszterek visszalépése van jelentve. A ma este érkezett lapok e visszalépés­sel foglalkoznának, azonban se a belga lap se a kölni újság sem igazodhatnak el rajta. Írtuk, hogy a dictator minisztériuma nem bír a tartományban nép­szerűséggel, s a turini kabinet barátságos bizodalmát is nélkülözve, arra nem támaszkodhatik, azonban pa­lermói források alapján jelenték azt is, hogy Torre­arsa, ki a szigeten is népszerű, Cavour grófnak is barátja, a kellő képzettség is hivatással is bir, a ka­binetelnökségre vállalkozott s diktátori helyettesül neveltetett ki, annál megfoghatóbb tehát a rögtönzött s rövid sürgöny, mely a dictátori kabinet tagjai kzül épen azokat lépteti ki, kik a többi közt még a­egszeretettebbek közé tartoztak.­­ A Genuába érkezett Washington hajó a sebesül­teken kívül még a halhatatlan Pisacane tárcáiból is 25 öt szállított Genuába; a genuai „Unità Italiana“ ezeket név szerint sorolja el. Giovanni Galiano még a santo stefanoi börtönökben szenved, másnyolcz Palermóban van, kilenczen a Sapri melletti kiszállás­nál vivott csatában estek el. — A mari gróf az olasz nemzeti egylet elnökei és tagjaihoz egy nyílt levelet intéz, melyben tudatja, hogy a palermói ideiglenes kormány őt szárd ki­rály ő felségénél ügyvivőül nevezte ki, s utasításai alá, hogy a­­Sziczilia számára begyűlt pénzek gyors elküldéséről intézkedjék. A nemzeti egylet igazgatása e levél olvasása folytán azonnal összegyűlt, s elha­­tárza minden pénzt, mely a pénztárban találtatik a gróf rendelkezése alá adni. — Nápolyból jun. 26-káról egy sürgöny érkezett Marseillesbe , mely megerősíti a hirt, hogy a király alkotmány és általános megkegyelmezés kihirdetésé­be beleegyezett, ezenkívül szövetség Piemonttal, há­­romszinü zászló, Spinelli kormányelnök. A sürgöny még hozzáteszi, hogy ezen engedmények Szicziliának is megadattak, mely mint alkirályság fogna szerez­tetni. — Az egyházi államokból írják , hogy a nép ismét nyugtalankodni s az aggodalom növekedni kezd. A katonák közti egyetértés is naponkint fogy; a peru­­giai eset erre föltűnő példa. Perugiában jún 17-kén a svájcziak, osztrákok és írekből álló helyőrségi csapatok közt véres verekedés volt. Egy korcsmai vita alkalmával egy római tüzért egy svájczi gya­log megsebesített, ez verekedésre szolgáltatott al­kalmat , melyben többen megsebesültek , s csak egy erős őrjáratnak sikerült a csendet helyreál­­litni, mely a tüzért az őrházba vivé. Egy altiszt a tüzérségből, beszélni akarván a fogolylyal, meg­jelent az őrháznál, s kívánta a fogolylyali talál­kozás megengedését, a tiszt azonban e kivánatot el­­utasítá, s e miatt az altiszt fegyvert húzott a vezénylő tiszt ellen, ez pedig egy puskát ragadott kezébe, s a fegyelmetlent lelőtte Ennek hírére a római csapatok kaszárnyáikba siettek, onnét két ágyúval fölvonul­tak, a nép melléjök állott, a boltok bezárattak stb. Az oda sietett törzstiszteknek és a pápai legátusnak nagy fáradságába került őket lecsillapitni s további rendetlenségeknek elejét venni. — Turinból jun. 25 föl írják a kölni lapnak, s pe­dig hiteles forrás után, hogy Kisselew gróf kormánya megbízásából fölszólította Francziaországot, hogy a szic­íliai vizekre küldendő orosz és franczia hajók a szigetre szándékolt­ minden kiszállást akadályozza­nak. Azonban Napóleon császár ezen indítványt rög­tön visszautasít. — Jeromos herczeg temetése, mint egy távirati sürgöny jelenti,nem a jövő hétfőn lesz,hanem kedden. A temetés napján minden hivatal zárva lesz, valamint a börze is. Az egész párisi hadsereg sort fog képezni a halottas menet útjában. A menet a Palais Royal­ból a Rivoli utczán, a Carroussel-téren a Pont-royal­on és a kőpartokon megy a rokkantak palotájába, a­hol a temetkezési szertartás véghez megy. A költségeket a császár világos parancsára az ő­felsége civilistája viseli, nem pedig az állam. A császár főszertartás­­mestere van megbízva az ünnepély vezetésével. A „Gazette de France“ eljárását, mely a párisi lapok közt egyedül nem tette a herczeg haláláról való tudó­sítást, a­hová illett volna, a lap élére, hanem a külön­féle tudósítások közé igtatta, élesen megróvják a fél­­hivatalos lapok. — A franczia belügyminiszter P­a­r­i­s­­­s úrhoz az arras-i püspökhöz, a­ki, valamint több más püspök is, többször folyamodott az iránt, hogy a kormány vegye vissza azon rendeletét, mely a napilapokat a püspöki körlevelek közlésétől eltiltá,a következő levelet intézte: „ A kormány azt vélte, hogy a püspöki iratok, csu­pán a vallásos tárgyakra lévén korlátolva, s egyedül a megyebeli papság és hivek számára lévén szól­va, minden megkívántató nyilvánosságban részesülnek a szószékből való fölolvasás , az egyházakban való ki­ragasztás, a a szokás által megszentesített formátum­ban való kinyomtatás által. Egyébként is a kormány egy napról napra hevesebbé váló polémiával szemben nem talált semmi előnyt, sőt inkább komoly hátrá­nyokat látott abban , ha a püspökök hangja a sajtó zajába vegyül, és annak hasábjaiban foglalván he­lyet , maga nyit szabad mezőt minden iró oktalansá­gának és elragadtatásainak, a­ki azt megtámadni vagy védelmezni akarja. Miután azonban e védő rendszabályt a püspökök közül többen nem úgy fog­ták föl, mint a kormány, sőt néhányan csaknem úgy panaszkodtak ellene, mint valamely elnyomás el­len , elhatároztatott, hogy az nem tartatik fönn to­vább. A sajtónak jelenleg szabad nemcsak át­venni, hanem szabadon meg is vitatni a püspöki körleveleket; én azonban minden bizonynyal élni fo­gok a rám bízott hatalmakkal,hogy a­mennyire tőlem telik, az ezen szabadsággal való visszaélést megakadá­lyozzam. Azonban ön monseigneur bizonyosan elismeri velem együtt,hogy az én működésem annyival hatályo­sabb lesz, ha a püspöki iratok szigorán a lelkiekre szorít­kozva, s őszintén a béke, a mérséklet, és az ország törvényei iránt való engedelmesség szellemétől át­hatva, jövőre a napi polémia szenvedélyeit és tüzes­kedéseit tudni fogják féken tartani. — A „Gazette de France“ mindenre kéri a nápo­lyi királyt ,hogy azon igen erős állást, melyet ő fel­ségének az események a monarchiai és keresztény érzelmű Európa előtt nyújtanak, ne koczkáztassa oly rendszabályok által, melyek végre is csak a Mazzi­­nismus diadalát biztosítanák (a Gazetta az engedmé­nyeket érti). Az új programm vagy idő előtt volna most vagy már későn. Most csak diktátorság van he­lyén, fölfüggesztése minden törvénynek, míg a haza veszélyben forog stb.“ — Azon tudósítást, hogy a spanyol követ el akarja hagyni Tarint, ha az ottani kormány a szic­íliai fel­kelést tovább is gyámolítja, már csak azért is alapta­lannak tartják, mivel a spanyol követ jelenleg nincs is Madridban.Általában a„Patrie“ figyelmezteti a közön­séget, hogy az Agence-Reuter féle vállalatoknak ne higyjen mindent, mert azok magán-nyerészkedési vál­lalatok. — Kérdés hát: az orosz fenyegetődében több-e a való ? A kölni lap egyik párisi levelezője ir olyasmit jún. 27-én is, hogy az orosz kormány a fran­­czia kabinetnek azon indítványt tette volna, hogy a Garibaldi féle forradalomnak közösen vessenek gátat, de azonkívül, hogy a tudósítás csupa hallomáson ép­ül, maga a levelező is hozzá teszi, hogy Parisból még nem érkezett felelet. — A római kölcsönt jun. 27-én a „Moniteur“ is hir­deti. Jul. 15 én lesz bezárva. — Az angol alsóház 26 ik jun. ülésében Conolly indítványát, mely az alföldi helytartó lordot meg aka­­rá rovatni némely tisztviselők kinevezése ellen. A belügyi államtitkár sir G. Lewis engedelmet nyert bilit terjeszteni elő a választási megvesztegetések ellen Több vidéki lap, melyeknek londoni tudósítói rende­sen jól vannak értesítve, azt állítják, hogy a felsőház győzelmének a papíradó ügyében legelső következ­ménye lesz Gladstone kilépése a minisztériumból. Az „United Service Gazette“ a militia költségeit a sorezredbeli katonaságéival hasonlítja össze s meg­jegyzi , hogy 1858 —59-ben 205000 főnyi militia 932,446 font Bterlingbe került, ugy hogy 1000 em­ber (tisztekkel, altisztekkel, élelmezéssel együtt, a fegyver és szállás stb. kirekesztésével) mintegy 41,113 fontba kerül. A kiadás ugyanily számú sorkatonaságra 40,049 font­ot A „Festi Napló“ magán társürgényei. Nápoly, jun. 28. Ma tizenkét várostized­ben a commissariatusokat egyszerre kirabol­ták, a levéltárakat elégették, ügynököket meggyilkoltak. A város ostromállapotba he­lyeztetett. Nápoly, jun. 29. A lázadók utóvégre el­nyomattak ; a rend mind ez ideig nem zavar­tatott meg. — Az anyakirályné, leányaival, tegnap Graetába utazott. A király nem beteg és Nápolyban van. Turin, jun. 29. Szicziliából érkezett hírek szerint Garibaldi a jezsuiták s ligouriánok testületeit feloszlatta s elrendelte egyszers­mind számüzetésöket Szicziliából és javaik el­­koboztatását. Bécs, jun. 30. Tegnap délben itt a fényes kapuval kötött osztrák-angol egység íratott alá, Ragusa és Alexandria közt feszítendő táv­irati alattság iránt. Felelős szerkesztő : B. KEMÉNY ZSIGMOND.

Next