Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)
1860-07-01 / 3116. szám
frdegről életleirásokat is, a „Patrie“ a többi közt ;a hosszat, melyből két levelet 1818 ból azért érnénk,i, mivel e két levél, a bakóra napjaiban írva, at tanúsítja, hogy Jeromos Napokon herczegnek és írének a würtembergi királylánynak nem csak czimk, de lelkök is magas volt. 1818-ban — monda „Patrie“ — Jeromos és Karin királyné az angolországi kormányzó hghez következő leveleket írták : „Schönau, április 1818. Királyi fenség! Oly okok, melyek minden politikai eszmétől távol állanak, élénen ólajtatják velem, hogy Sz. Ilona szigeten felesérmmel, fiammal és kis számú kíséretemmel néhány ónapot tölthessek. Az érzelmek, melyek engem e léésre ösztönöznek, nem lehetnek idegenek királyi főneged lelkétől; a ragaszkodás, a hála az azon testvérem, a ki nekem sokáig volt atyám és jóltevőm ; azon bajlás az, melyet nem velem oszt, hogy fogságát polásunkkal és tiszteletünkkel enyhébbé tegyük végre azon szükség, hogy megmutassuk neki, mérszent családja nem volt iránta hálátlan soha, sőt inkább egy ő sokkal inkább szeretete és tisztelete tárgyainak mint valaha. Ily mindenki előtt szent indokokizonyosan méltánylásra fognak találni kir. fenségedét ; kérésemet teljesítvén, fenséged az emberiségetogja megtisztelni , egész családom hálájára örök jóikat szerzend. (aláírva) Jeromos.“ A másik levél igy hangzik : „Megszokván rég óta nem táplálni más vágyakat, mint férjem a herczeg, s magam viseletét nem szabni gyébhez, mint az ő akaratához, fölmenthettem volna magamat attól, hogy kötelmeim szűk köréből kilépve, ennek én is írjak ; azonban itt egy szent kötelesség letöltése félig szóban. . . . Sógorom, három év óta eltávolítva mindattól, a mi előtte kedves, elzárva az egész világtól, alávetve fájdalmas betegeskedéseknek, egész gondoskodásunkat igényli. Én nem feledkezhetem meg a rokonság kötelékeiről, melyek engem hozzá csatolnak, még kevésbbé a hála kötelékeiről ama jóságokért, melyekkel szemeséje idejében engem elhalmozott. A ragaszkodás és tisztelet, melyet bennem maga iránt mindenkor kelte, csak öregbedtek az ő szerencsétlenségei által, s igen boldognak fognám érezni magamat, ha ápolásom által fogsága sanyarúságain valamit enyhíthetnék. Engedje meg ön tehát, hogy kérelmemet egyesíthessem herczegi férjemével, és hogy ezúttal hivatkozhassam a braunsebweigi ház vérére, mely engem királyi fenségeddel oly közelről egyesít. Reményem, nem fogja éreztetni velem a megtagadás fájdalmát, (aláírva) Katalin.“ E kérelem — teszi hozzá a „Patrie“ — nem fogadtatott el. A franczia törvényhozó test jun. 25 dikén, midőn a szomorú üzenetet véve, félbeszakasztotta ülését. — Fontainebleauban jun. 25 dikén délután miniszteri tanács tartatott a temetés iránt, s estére a császári pár St. Cloudba vette útját. A fontainebleaui mulató hely föl van oszlatva, valamennyi vendég visszatért Páriába. A herczeg holt teteme már megérkezett a Palais-Royalba, a hol égő ravatalon van kitéve. Jun. 25 dikén gyászisteni tisztelet volt Villegenisben, melyen az egész császári család jelen volt. Az ünnepélyes temetési szertartás jövő hétfőn lesz. — Az angol királynő a császárnak távirati uton jelenté részvétét. — Junius 24 kén 10 órakor az államminiszter és az államtanács elnöke Villegenisben megjelentek, s ott a herczeg halálesetét hivatalosan fölvették. A herczeg végrendeletét jun. 26-kán reggel nyitották föl. A császár parancsot adott ki, hogy az minden pontjában szigorúan megtartassák. Jeromos bg emlékiratokat is hagyott hátra, melyeknek közzététele iránt végrendeletileg intézkedett. — A herczeg apanagea — a hír szerint — részint Napóleon herczegnek, részint a császári herczegnek fog adatni. — A franczia törvényhozótestülései császári rendeletre jan. 14 ig meghosszabbitvák. — Dumas Sándor Palermóban van, a hol Garibaldiról további adatokat gyűjtött. — Az excentaens röpiratok száma , a minőknek nevezik még most az olyanokat mint „Poroszország 1860 ban,“ „Az izföldi kérdés,“ „Mac Mahon Irföld királya,“ mely utóbbinak szerzője Marie Martin úr, legújabban ismét szaporodott enggyel, melynek czime: „A Rajna és Lengyelország.“Ez utóbbi a természetes határok visszavételét és a lengyel nemzetiség azonnali visszaállítását kívánja. OLASZORSZÁG. Hogy a közbejött ünnep miatti visszamaradásunkat — a politikai hírekre vonatkozólag,— kiigazítsuk, s az eseményekkel lépést tartsunk, mai rovatunkat a tegnap érkezett s sok érdekkel bíró következő távirati sürgönyökkel kezdjük meg: Pars , jun. 28-ban este. A „Patrie“ jelenti Nápolyból juslius 28 ról: „Tagnap a franczia követ, midőn a „Toledo“ utcián menne, két h ólommal beeresztett borítést kapott fején. Elvesztő öntudatát. — E merényt a reformellenes pártnak tulajdonítják. Genna, jun. 26. Garibaldi a castellamarei erőd lerontását rendelte meg; a nép siet minden oldalról a rendelet teljesítésére. A nélkülözhető harangok Palermoban ágyúöntésre használtatnak. Az első hadosztály második dandárja elindult Castrogiovanniba, hol az elsővel egyesülten Cataneába vonuland; egy másik hadtest Syracuse ellen fog indulni. A palermói municipiumnak az azonnali csa lakozás mellett tett kérelmére Garibaldi válaszolt: Előbb Olaszországnak meg kell erősödnie. Annexo esetében parancsokat más oldalról kellene elfogadni, s ő (Garibaldi) kényszerítve lehetne magát visszavonni. Genua, jun. 27. Palermoból vett levelek jelentik a választótörvények kihirdetését. Torrearsa, Pisani és Guarneri beadják lemondásaikat. Nápoly, jun. 25. A választó testületek a két sziciliai kiserség számára július 7-re vannak összehíva. Ugyanezen időre a szenátus is ki fog neveztetni. Nem tekintve a dolgok megváltozott helyzetére, az ellenségeskedések folytattdni fognak. Ezen sürgönyök előrebocsátása után az olaszországi napesemények fonalát a nápolyi kormánynál veszszük föl, mely a legfontosabb kicsis ideje alatt úgyszólván semmit sem tett, végre azon határozatra lökélte el magát, hogy elbocsáttatását kérje. S p in e 11 e commaedemt van megbízva az uj minszteum megalakításával. Miután Napoleon császár Ferencz királyt sorsának átengedte, s mint menekülése végeszközét — a piemonti kormánynyali egyetértést ajánlta, úgy látszik, — a nápolyi udvar csakugyan elszánta magát a tövises pályára lépni; legalább a savoyai konzulnak jan. 24-ről szóló sürgönye azt jelenti, hogy a király alkotmányt akar adni s egy szabadelvű minisztériumot kinevezni. — Benedicti nápolyi tbk fia a nápolyi hadsereghez egy fölhívást intézett, melyben ezt a Bourbonok elhagyására s a fölkeléshez csatlakozásra buzdítja; ezen fölhívás Palermóban a dictatori kormány lapjának junius 20 -i számában lenyomva is megjelent. Nápolyban pedig jun. 17-én egyjun. 15 én kelt nyomott fölhívás jelent meg, mely a forradalmi központi választmánytól ered, s mely a nép közt nagy ügyességgel terjesztetik ; ezen fölhívás zárszavai igy hangzanak: „Nápolyiak ! Ti Olaszország fiai vagytok! Olaszország a Mont-Cenistől egész a szicziliai vizekig terjed, melyek most vértöl veresek ; Olaszország nevében, a szabadság nevében keljetek föl! A comoi és a veresei hősök veleletek vannak, és ti ellenök harczoltok ! Uten igy szólott Kajánhoz : boldogtalan, mit tevél testvéreddel? —és Olaszország igy szól hozzátok : boldogtalan testvérek, mit tevétek testvéreitekkel. Szicziliában minden kiontott vércsép mint átok nehezedik fejetekre, gyermekeitek — és ezek gyermekeinek fejeire. Nápolyiak! Olaszország megbocsát nektek, de keljetek vulkánjai tűjével az ellen, kit Olaszország nem akar.“ A nápolyi kormány a „Patrie“ szerint teljes biztonsággal támaszkodik azon elővigyázati rendszabályokra, miket a messinai fellegvár parancsnoka a szökések meggátlására hozott. A „Patrie“ ezen elővigyázati rendszabályok megemlítésénél megerősíti azon hírt is, miszerint a szicziliai kormány minden nápolyi katonának, ha podgyászostól és fegyverestől szökik át, 50 tucati jutalompénzt hirdettetett ki, ellenben csak 30-at annak, ki fegyver nélkül lő át. A nápolyi királyságban a röpiratok és lapok végtelen mennyiségben terjesztetnek, ha „Corriere di Napoli“, melynek kiadójáról nem rég azt híresztelték, hogy fölfödöztetett és elfogatott, ma is minden akadály nélkül, a híres rendőrség nagy baszúságáral rendesen megjelen, s érdekes fölfödözéseket és leleplezéseket tesz közzé a camarilla működéseit illetőleg. — A hírek, melyek jún. 19-én egy szabadelvű alkotmány kihirdetéséről s Piemonttal kötendő szövetségről szállongtak , párisi levelek szerint kevés hitelre számíthatnak. — Ugyancsak a „Patrie“ elmondja azt is, hogy Lanza tábornok árulása mindössze is abból áll, hogy M e e h e 1, a svájcziak ezredese, a camarilla zsoldosa azt állítja, miszerint máj. 30-án, midőn Corleoneból visszaérkezett, s több torlaszt már be is vett, Lanza tábornok hozzá megállapodási parancsot küldött. Emlékezhetnek olvasóink a jelentésre, hol mondatott, miszerint a fegyverszünet ideje alatt a tüzelést egyszerre megkezdték, hogy az angol parancsnok beaatkozással fenyegetődzött, ha a nápoyiak a „Hannibal“ fedezetén kötött fegyvernyugvást megszegnék. Lanza árulása tehát az lenne, hogy Mechelt a conventióra figyelmezteté. — A „Patrie“ és a „Pays“ következő sürgönyt közölnek Olaszországból: „Egy nápolyi, jún. 24 én kelt sürgöny biztosan állítja, hogy a király maga köré gyűjtvén családja tagjait és az ifjú királynét, kinyilatkoztatta, hogy öz a parancsa folytán kidolgozott alkotmányt s az ezt fölvilágosító szabadévű pogrammot elfogadja. Ezen programon egyik föltétele a Piemontiali véd és dacsszövetség. Mint mondják, ezen új alkotmány július hó első napjaiban fog kihirdettetni, valamint az új minisztérium tagjai is ezen időben létetnek közzé. Mondják azt, hogy a király, ki a családtanács meghallgatása nélkül mit sem akar végezni,egy titkos tanácsot alkotott, melynek tagjai a királyi ház minden herczege és az ifjú királyné.“ A Palermói jún. 20-ig menő tudósítások szerint az ottani utczákról a torlaszok már el voltak hárítva, s a szabad csapatok hazájukba eresztve, hogy ott új szervezés alá jöjjenek. Garibaldi fölkérte a derűst, használná föl befolyását a hazafias mozgalmaknál, egyúttal rendelte, hogy a jótékonysági intézetek pénzei, melyek készletben állnak, a kormánynak szolgáltassanak át, mely kötelezi magát, azoknak a válság ideje utáni visszafizetésére. Noto tartomány ellen, mely még nem csatlakozott a felkeléshez, La Masa ezredes indult egy hadoszloppal. — Garibaldi hivatalos lapjának jelentése szerint Palermo város romjai alól jun. 12-ig összesen 573 holttetemet hoztak ki. A dictátor által megrendelt szicziliai összeírás 20,000 embert nyújt fegyver alá. Hogy Garibaldi mennyit képes a néppel kivinni, mutatja azon körülmény, hogy a nápolyi kormány 1848 óta Szicziliából egyetlen katonát sem mert összeiratni, holott. Garibaldi ezt tömegesen téteti; ezen idő előtt a nápolyi kormány négy szicziliai ezreddel bírt. — Most csak fegyverben van szükség. Hogy Garibaldi ismét valami csapáson gondolkozik, melylyel mindenek fölött elleneit lepi meg, azt következő kiáltvása is mutatja: „Egy és szabad Olaszország ! „Most nincs idő pihenni. Sokan vannak még testvéreink közül szolgaságban, a mi megesküétünk, hogy őket meg fogjak szabadítani. 40 napja már, hogy Liguria partjait elhagyátok, nem nyereségért, nem jutalomért, hanem, hogy az elnyomott olaszokért harczoljatok. Varéni és comoi katonák! A ti véretek megitatá Sziczilia földjét, s bajtársaink körül többen pihennek haljai alatt, hanem mindenütt, hova lábainkat teszszük, követ bennünket a nép áldása. Hadedzett katonák ellen kivívott két ütközet által bámulásba ejtetek Európát Olaszország szabadsága a ti megélesitett, elbűvölt szuronyaitokon nyugszik. Mindenki hivatva van köszületek Olaszország fiatalságát új csatákra, új győzelmekre vezetni. Lépjetek hát a sorba. . . Nemsokára vissza fogtok majd térni az élet kényelmeihez, tieitek öleléseihez, nőjeitek enyelgéséhez. — Lépjetek a sorba! — Calatafimi katonák, készüljünk bevégezni a dicsőséges munkát, melyet megkezdettünk.“ — Tanúból jun. 2- röl Írják : „Virgilio“ megérkezett Genuába s Garibaldiról szóló újságokon kívül több sebesültet is hozott. Olaszország fiatalsága kivétel nélkül útban látszik lenni Sziczilia felé; utcráinkon a jövés menés végtelen ; a 800,000 frankon megvásárlótt „Washington“, „Oregon“ és „Franklin“ Genuába váratnak, s egy új nagy expeditóra fognak fordittatni. — Palermóban egy szicziliai kölcsön fölvételét határzák el, mely az összes sajtó meleg pártolására számít.“ Garibaldi így írt Bertámhoz: Dictatori kabinet június 17. „Kedves Berta dm! Megerősítem ön számára a fölhatalmazást az én és Sziczilia nevében kihirdetett 50 millió kölcsönnél ügyünkre annyi jutalmat gyűjteni, mennyi csak lehetséges, s nekem annyi fegyvert venni és küldeni, menyit csak vehet és küldhet. Garibaldi.“ Jun. 18-án igy írt Garibaldi: „Ügyünk hatalmasan áll, urai vagyunk a városnak ; a nápolyi csapatok hajókra szállnak s mi sergeink rendezésével foglalkozunk. Garibaldi.“ Távirati jelentések. Bologna, jun. 26. Az első bíróság a 11 a monsignort az állami tölények iránti engedetlenségért háromévi fogságra s kétezer lila birságra ítélte el. Páris, jun. 27. Hírlik, hogy Oroszország oroszfranczia hajórajt javaslott küldeni a szicíliai vizekre, újabb önkénytesi partraszállások meggátolása végett, Francziaország azonban elutasította e javaslatot. Turin, jún. 28. A kamara tegnapi ülésében, a javaslott 150 millió lírányi kölcsön fölötti tárgyalás alkalmával, Varese és Steitz a kölcsön mellett szólottak. Az utóbbi megegyez abban Cavourral, hogy ha erős Olaszországot akarnak, sok pénzt kell áldozni. Sineo bizalmatlankodva nyilatkozott a 150 millió hovafordításáról. Macchi Mór megjegyezte, hogy ő a kölcsön mellett szavazna, ha bíznék a minisztériumban, ez azonban Villafrancánál föltartóztatta Olaszországot s megfosztotta savoyai és nizzai bástyáitól; ő tehát fönntartja magának, hogy javaslatát a kamara elé terjeszti. Gnerazzi kárhoztatván a minisztérium politikájának görbe utait, azt tanácsolta, vegyék be Szicziliát a királyságba, utasítsák el a nápolyi szövetséget s lépjenek föl nyíltan háborúban Nápoly, Róma és Ausztria ellen. —s Spinellin és Martinon kívül még Mannát, Bonannot és Boldechinit emlegetik mint az uj nápolyi minisztérium tagjait. Madrid, jun. 28. Montemolin gr. és öcscse lemondásukat megsemmisítették. Nápoly, jun. 28. Az új minisztériumban, Spine 11 elnöksége alatt, következő nevek fordulnak elő: Martino kül-, Der ébel-, Tore 11 a vallás-, Morelli igazság-, Lesturi had-, Garofalo tengerész-, Manna pénzügyminiszter. London, jun. 29. Az alsóház ez éjjeli ülésében sir R. Peel kijelentette, hogy holnap a Szicíliának Piemonthoz csatolása felöli hírekről és arról fog beszélni, váljon Francziaország ennek folytán külön követelésekkel ál-e elő, végre, hogy Angolország mily közleményeket tett Piemontnak. Basse 11. megígérte, hogy jövő héten előterjeszti Thouvenel sürgönyét. Esti posta. Pest, jun 30 — Fennebb, „Olaszország“ rovatunk alatt közöltük a jun. 27-ki turini sürgönyt, melyben Torriarsa, Pisani és Guarnero szicziliai miniszterek visszalépése van jelentve. A ma este érkezett lapok e visszalépéssel foglalkoznának, azonban se a belga lap se a kölni újság sem igazodhatnak el rajta. Írtuk, hogy a dictator minisztériuma nem bír a tartományban népszerűséggel, s a turini kabinet barátságos bizodalmát is nélkülözve, arra nem támaszkodhatik, azonban palermói források alapján jelenték azt is, hogy Torrearsa, ki a szigeten is népszerű, Cavour grófnak is barátja, a kellő képzettség is hivatással is bir, a kabinetelnökségre vállalkozott s diktátori helyettesül neveltetett ki, annál megfoghatóbb tehát a rögtönzött s rövid sürgöny, mely a dictátori kabinet tagjai kzül épen azokat lépteti ki, kik a többi közt még aegszeretettebbek közé tartoztak. A Genuába érkezett Washington hajó a sebesülteken kívül még a halhatatlan Pisacane tárcáiból is 25 öt szállított Genuába; a genuai „Unità Italiana“ ezeket név szerint sorolja el. Giovanni Galiano még a santo stefanoi börtönökben szenved, másnyolcz Palermóban van, kilenczen a Sapri melletti kiszállásnál vivott csatában estek el. — A mari gróf az olasz nemzeti egylet elnökei és tagjaihoz egy nyílt levelet intéz, melyben tudatja, hogy a palermói ideiglenes kormány őt szárd király ő felségénél ügyvivőül nevezte ki, s utasításai alá, hogy aSziczilia számára begyűlt pénzek gyors elküldéséről intézkedjék. A nemzeti egylet igazgatása e levél olvasása folytán azonnal összegyűlt, s elhatárza minden pénzt, mely a pénztárban találtatik a gróf rendelkezése alá adni. — Nápolyból jun. 26-káról egy sürgöny érkezett Marseillesbe , mely megerősíti a hirt, hogy a király alkotmány és általános megkegyelmezés kihirdetésébe beleegyezett, ezenkívül szövetség Piemonttal, háromszinü zászló, Spinelli kormányelnök. A sürgöny még hozzáteszi, hogy ezen engedmények Szicziliának is megadattak, mely mint alkirályság fogna szereztetni. — Az egyházi államokból írják , hogy a nép ismét nyugtalankodni s az aggodalom növekedni kezd. A katonák közti egyetértés is naponkint fogy; a perugiai eset erre föltűnő példa. Perugiában jún 17-kén a svájcziak, osztrákok és írekből álló helyőrségi csapatok közt véres verekedés volt. Egy korcsmai vita alkalmával egy római tüzért egy svájczi gyalog megsebesített, ez verekedésre szolgáltatott alkalmat , melyben többen megsebesültek , s csak egy erős őrjáratnak sikerült a csendet helyreállitni, mely a tüzért az őrházba vivé. Egy altiszt a tüzérségből, beszélni akarván a fogolylyal, megjelent az őrháznál, s kívánta a fogolylyali találkozás megengedését, a tiszt azonban e kivánatot elutasítá, s e miatt az altiszt fegyvert húzott a vezénylő tiszt ellen, ez pedig egy puskát ragadott kezébe, s a fegyelmetlent lelőtte Ennek hírére a római csapatok kaszárnyáikba siettek, onnét két ágyúval fölvonultak, a nép melléjök állott, a boltok bezárattak stb. Az oda sietett törzstiszteknek és a pápai legátusnak nagy fáradságába került őket lecsillapitni s további rendetlenségeknek elejét venni. — Turinból jun. 25 föl írják a kölni lapnak, s pedig hiteles forrás után, hogy Kisselew gróf kormánya megbízásából fölszólította Francziaországot, hogy a szicíliai vizekre küldendő orosz és franczia hajók a szigetre szándékolt minden kiszállást akadályozzanak. Azonban Napóleon császár ezen indítványt rögtön visszautasít. — Jeromos herczeg temetése, mint egy távirati sürgöny jelenti,nem a jövő hétfőn lesz,hanem kedden. A temetés napján minden hivatal zárva lesz, valamint a börze is. Az egész párisi hadsereg sort fog képezni a halottas menet útjában. A menet a Palais Royalból a Rivoli utczán, a Carroussel-téren a Pont-royalon és a kőpartokon megy a rokkantak palotájába, ahol a temetkezési szertartás véghez megy. A költségeket a császár világos parancsára az őfelsége civilistája viseli, nem pedig az állam. A császár főszertartásmestere van megbízva az ünnepély vezetésével. A „Gazette de France“ eljárását, mely a párisi lapok közt egyedül nem tette a herczeg haláláról való tudósítást, ahová illett volna, a lap élére, hanem a különféle tudósítások közé igtatta, élesen megróvják a félhivatalos lapok. — A franczia belügyminiszter Pariss úrhoz az arras-i püspökhöz, aki, valamint több más püspök is, többször folyamodott az iránt, hogy a kormány vegye vissza azon rendeletét, mely a napilapokat a püspöki körlevelek közlésétől eltiltá,a következő levelet intézte: „ A kormány azt vélte, hogy a püspöki iratok, csupán a vallásos tárgyakra lévén korlátolva, s egyedül a megyebeli papság és hivek számára lévén szólva, minden megkívántató nyilvánosságban részesülnek a szószékből való fölolvasás , az egyházakban való kiragasztás, a a szokás által megszentesített formátumban való kinyomtatás által. Egyébként is a kormány egy napról napra hevesebbé váló polémiával szemben nem talált semmi előnyt, sőt inkább komoly hátrányokat látott abban , ha a püspökök hangja a sajtó zajába vegyül, és annak hasábjaiban foglalván helyet , maga nyit szabad mezőt minden iró oktalanságának és elragadtatásainak, aki azt megtámadni vagy védelmezni akarja. Miután azonban e védő rendszabályt a püspökök közül többen nem úgy fogták föl, mint a kormány, sőt néhányan csaknem úgy panaszkodtak ellene, mint valamely elnyomás ellen , elhatároztatott, hogy az nem tartatik fönn tovább. A sajtónak jelenleg szabad nemcsak átvenni, hanem szabadon meg is vitatni a püspöki körleveleket; én azonban minden bizonynyal élni fogok a rám bízott hatalmakkal,hogy amennyire tőlem telik, az ezen szabadsággal való visszaélést megakadályozzam. Azonban ön monseigneur bizonyosan elismeri velem együtt,hogy az én működésem annyival hatályosabb lesz, ha a püspöki iratok szigorán a lelkiekre szorítkozva, s őszintén a béke, a mérséklet, és az ország törvényei iránt való engedelmesség szellemétől áthatva, jövőre a napi polémia szenvedélyeit és tüzeskedéseit tudni fogják féken tartani. — A „Gazette de France“ mindenre kéri a nápolyi királyt ,hogy azon igen erős állást, melyet ő felségének az események a monarchiai és keresztény érzelmű Európa előtt nyújtanak, ne koczkáztassa oly rendszabályok által, melyek végre is csak a Mazzinismus diadalát biztosítanák (a Gazetta az engedményeket érti). Az új programm vagy idő előtt volna most vagy már későn. Most csak diktátorság van helyén, fölfüggesztése minden törvénynek, míg a haza veszélyben forog stb.“ — Azon tudósítást, hogy a spanyol követ el akarja hagyni Tarint, ha az ottani kormány a szicíliai felkelést tovább is gyámolítja, már csak azért is alaptalannak tartják, mivel a spanyol követ jelenleg nincs is Madridban.Általában a„Patrie“ figyelmezteti a közönséget, hogy az Agence-Reuter féle vállalatoknak ne higyjen mindent, mert azok magán-nyerészkedési vállalatok. — Kérdés hát: az orosz fenyegetődében több-e a való ? A kölni lap egyik párisi levelezője ir olyasmit jún. 27-én is, hogy az orosz kormány a franczia kabinetnek azon indítványt tette volna, hogy a Garibaldi féle forradalomnak közösen vessenek gátat, de azonkívül, hogy a tudósítás csupa hallomáson épül, maga a levelező is hozzá teszi, hogy Parisból még nem érkezett felelet. — A római kölcsönt jun. 27-én a „Moniteur“ is hirdeti. Jul. 15 én lesz bezárva. — Az angol alsóház 26 ik jun. ülésében Conolly indítványát, mely az alföldi helytartó lordot meg akará rovatni némely tisztviselők kinevezése ellen. A belügyi államtitkár sir G. Lewis engedelmet nyert bilit terjeszteni elő a választási megvesztegetések ellen Több vidéki lap, melyeknek londoni tudósítói rendesen jól vannak értesítve, azt állítják, hogy a felsőház győzelmének a papíradó ügyében legelső következménye lesz Gladstone kilépése a minisztériumból. Az „United Service Gazette“ a militia költségeit a sorezredbeli katonaságéival hasonlítja össze s megjegyzi , hogy 1858 —59-ben 205000 főnyi militia 932,446 font Bterlingbe került, ugy hogy 1000 ember (tisztekkel, altisztekkel, élelmezéssel együtt, a fegyver és szállás stb. kirekesztésével) mintegy 41,113 fontba kerül. A kiadás ugyanily számú sorkatonaságra 40,049 fontot A „Festi Napló“ magán társürgényei. Nápoly, jun. 28. Ma tizenkét várostizedben a commissariatusokat egyszerre kirabolták, a levéltárakat elégették, ügynököket meggyilkoltak. A város ostromállapotba helyeztetett. Nápoly, jun. 29. A lázadók utóvégre elnyomattak ; a rend mind ez ideig nem zavartatott meg. — Az anyakirályné, leányaival, tegnap Graetába utazott. A király nem beteg és Nápolyban van. Turin, jun. 29. Szicziliából érkezett hírek szerint Garibaldi a jezsuiták s ligouriánok testületeit feloszlatta s elrendelte egyszersmind számüzetésöket Szicziliából és javaik elkoboztatását. Bécs, jun. 30. Tegnap délben itt a fényes kapuval kötött osztrák-angol egység íratott alá, Ragusa és Alexandria közt feszítendő távirati alattság iránt. Felelős szerkesztő : B. KEMÉNY ZSIGMOND.