Pesti Napló, 1860. július (11. évfolyam, 3116-3141. szám)
1860-07-15 / 3128. szám
mely az olasz láztól még egész testében remeg és reszket. A tegnap említett angol-osztrák-porosz szövetség, mely épen a keleti bonyodalom előrelátásából óhajtatott volna, a legújabb hírek szerint, elláthatlan távolban dereng. Egyfelől Szyriában a két nyugati hatalom teljes egyetértésben készül föllépni , másfelől egy jól értesült berlini lap egész határozottsággal jelenti, miszerint az Ausztria és Poroszország közti alkudozások mindjárt az első lépéseknél fönnakadtak. Ha tehát Ausztria és Poroszország közt nincs egyetértés, Anglia pedig legalább egyelőre franczia részen áll, miként lehetne aztán szó a franczia-orosz tervek ellen irányzott angolosztrák-porosz szövetségről?! Az imént érintett körülmények már az olasz kérdésre nézve is teljesen szabad kezet engedtek a két nyugati hatalomnak, és legie azt következtethetni, hogy ez keleten még inkább így leend, ha Francziaország azon tisztán látható törekvéseit, miszerint az Orosz és Angolország közti antagonismust kiegyenlítse vagy árthatlanná tegye — siker koronázza. Mert Poroszország kelet ügyében sem teend többet, mint amennyit az olasz ügyben tett, Ausztria pedig egymaga aligha képes, a többi három hatalom egyetértésével szemben, külön szándékait foganatosítani. Talán tüzetesebben is kellene szólnunk az olasz ügy mai állásáról, de az ebbeli hírek valóságos cháoszt képeznek, melyben csak úgy hemzseg a legmerőbb képtelenség. Napóleonnak a toskánaiakhoz intézett kiáltványa a restauratio érdekében, — a két szicziliai királyság szétosztása, a szardiniai szigetnek vagy Gretnának Francziaországhoz csatoltatása, — ki merne ily dolgokról a jelen perczben komolyan szólni? Meglehet, hogy mindezen mendemondában egy szemernyi igazság van, de mi — megvalljuk — nem vagyunk képesek azt e percben kihalászni a sok absurditás tengeréből. Azonban bizton reméljük , miszerint a délolasz ügyek már néhány nap múlva határzott fordulatot fognak venni , mégpedig olyat, aminőt Garibaldi akar nekik adni. Azután legalább ezen oldalról ismét szilárdabb földet érzendünk lábaink alatt, míg a keleti kérdést illetőleg még egy ideig puszta combinatiókra leendünk utalva. Tehát türelem kell, türelem! Ezt pedig leginkább azon meggyőződésből meríthetjük, hogy a dolgok lassan bár, de folytonosan fejlődnek. A gyorsaság és lassúság egyébiránt nagyon relatív fogalom. Ami néhány év óta történik, annak menete előttünk, kik minden egyes mozzanat szemtanúi vagyunk, helylyel közzel talán nagyon lassúnak látszhatik; a történet azonban, mely csak a főbb momentumokat jegyzi föl, bámulattal töltendő be utódainkat, a bámulattal azon roppant gyorsaság fölött, melylyel úgyszólván, egyetlen egy ember néhány év alatt gyökeresen fölforgatta és átalakította azt, amit két diplomatanemzedék évtizedeken át teremtett és fönntartott vala. Zemplén megye hagyományos nemzeties hivatásának példás tanulmányát adta, két egymást követő nap alatt a nemzet három jelszava közül kettőt megtestesítvén. E hetdikén a nemzetiség s testvériség érdekei összeolvadásának ünnepét ülte, midőn S. A. Ujhelyben a szűkölködő horvát testvérek felserélésére zeneelőadást tartott; e hó 8-án pedig a s.pataki ref. főiskola háromszázados ünnepe volt. Ez ünnep nagyszerű, de leginkább az által volt érdekes, hogy ebben a két magyar haza értelmisége képviseltetvén, lehet állítani, hogy a többi vallásfelekezetnek száma túlnyomó volt. Itt a keresztyén testvériség testesült meg. — E két szép adatból az ismeretes arany szabály szerint az olvasó könnyen kitalálhatja a harmadik ismeretlen számot, melynek hordereje a jövő által kifejtendő. Da visszatérve soraim fő okára, nem mellőzhetem megköszönni az említett s. a.újhelyi hangversenyben működőknek bennem helyzett bizodalmát, s az általadott 302 irtot, tisztelt Matolay Viktor rendező úrnak levele nyomán, az említett hazafias s emberiségi czélra fordítani mielőbb sietek. Nem mulaszthatom el a hazánktól közköszönetet érdemlő delnok s urak nevét is elősorolni, kik e jótékony czélra közreműködtek : Karsa Jetta, Horn Regina kisasszonyok, hazánknak a hangművészetben büszkesége a két Székely testvér; Csörghe Ödön, Karsa Endre, Hagara László, Matolay Etel s Matolay Viktor mint rendező; továbbá a s. a.újhelyi derék zenekar Mányi Lajos vezérlete alatt, melynek tagjai, bár csak a zenészeiből élnek, e czélra minden jutalom nélkül lelkesedve működtek. Gr. Károlyi Ede: Különfélék. — A magyar tudományos Akadémia házára és tőkéjének öregbítésére szerkesztőségünknél adakoztak : Andaházy Géza Rózsahegyről a maga és édesanyja született Madocsányi Mária néhai Andaházy Ágoston özvegye nevében egy darab 50 pártos nemzeti kölcsönkötelezvényt, 1859. júl. 1-től járó kamatszelvényekkel, fele részben a házra, fele részben a tőkéhez. Lukács György a házra 20 frtot, Tar Sámuel szintén a házra 20 frtot. Gyika Tivadar temesmegyei birtokos a házra 100 forintot, a tőkéhez szintén 100 frtot. (Sz.éretszobrára és K.-alapítványra ide mellékelt összesen 20 frtot illető helyeken átadtuk.) Dr. Sterne Bécsben 5 d. cs. aranyat, és dr. B a r n a Ignácz fogorvos Pesten 2 d. cs. aranyat. A mai kimutatás összege : 292 frt 50 kr. és 7 db cs. arany. — Az ág. hitv. bánsági esperességnek jul. 4 én Temesvárt gyűlése volt, melyből — a „Delesttt“ után — következő részleteket emelünk ki. Azon egyházak , melyek a közelmúlt, nehéz időkben patensileg rendezkedtek, egyesülten a többi egyházzal, b. Ambrózy Lajos ur ő excja, mint husz éves felügyelősök elnöklete alatt, gyülésezvén, végzésileg kimondatott, hogy a bánsági esperesség — minthogy azt a f. évi máj. 15 én kibocsátott legf. kézirat sem akadályozza — a pátenst el nem fogadott gyülekezetekkel egyesülve, magát, mind részeiben, mind testületileg a bányakerület mint egyedül törvényes felsősége alá visszahelyezi, a mint már a volt coordinált esperesség m. hó 27-én Lieblingen tartott gyűlésében magát feloszottnak nyilatkoztató s egyes egyházai az autonom állapotba visszalépőiket úgy is jelentették volt. Hivataloskodási ideje letelvén az esperességi felügyelő ur ő excjának, leléptét kijelenté, de az összes képviselőnek által hivatala további vitelére kéretett, minthogy épen most van oly főnökökre sükség, kik nemcsak föltétlenül buzgó protestánsok, de mind esperességünk viszonyait gyökeresen ismerik, mind az összes magyar protestáns egyház szerkezetében és kormányzási modorában otthonosak, mind a saját és a polgári tekintélyek ellenében egyházmegyénket sulylyal képviselhessék, ő excellentiája a felügyelőséget továbbra is viselni szíveskedik. Esperessé egyhangúlag ft. Ambrózy Mátyás antalfalvi lelkész úr választatott, alesperessé Báris Sándor liebtingi lelkész, esperességi pénztárnokká Schneeberger Jónás pancsovai lelkész, ki egyszersmind egyházi követül küldetett a pesti kerületi gyűlésre, b. Ambrózy Gyula úr mint világi követ mellett. A követeknek többi közt meghagyatott, hogy minden erélylyel sürgetjék a központon, hogy az összes Protestantismus lépjen föl közbejáróul Ő Felségénél, hogy a kath. határvidék prot. egyházai, melyek eddig, különösen legújabban autonóm jogaik gyakorlatában érezhetőleg korlátozva lőnek, a polgári tartomány egyházaiéval egyenlő szabadságaikba visszahelyeztessenek. — A horvát szűkölködök számára szerkesztőségünk újabban 299 frtot küldvén át a zágrábi polgármesteri hivatalhoz, ettől e napokban levelet vettünk, melyben a nevezett hivatal, a szűkölködik nevében forró köszönetét fejezi ki az adakozóknak. — Pozsonyi rendes levelezőnk irja jul. 12 dikén : „Városunkra nézve a mai nap igen sok tekintetben emlékezetes és tetídus volt. A ducauinneni ág. hitv. superintendentia autonom egyházai és esperességei tartották meg annyi év után ismét első törvényes kerületi gyűlésüket. A 86 egyház közül 65 volt képviselve. Az ülés megnyitásával az ideiglen fölkért elnökség által előadatott , hogy reggel egy Pestről érkezett udvari tanácsos szóval arra figyelmeztette őket hogy a gyűlést meg ne tartsák, s amennyiben ezen intésre nem hajolnának, nehézségek ugyan nem fognak létezni, de a gyűlés határozatai legfelsőbb megerősítést nem nyernek. A gyűlés egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy ezen nyilatkozat, ellemondásban lévén a legújabban megjelent legfelsőbb és felsőbb biztosításokkal, egyszerűen tudomásul vétessék és a gyűlés megtartassék. Verificatio után szavazatszedő küldöttség neveztetett ki a két. superintendens és a megürült kér. felügyelő megválasztása czéljára. Az első megürülnek tekinthető nem lévén, az egybegyült egyházak egyhangúlag Sztromszky superintended urat kérték föl hivatalát folytatni, mit — ismételve kéretvén — meg is tön, s háláját a kerület iránt megható szavakban fejezte ki. Fölügyelőnek általános szótöbbséggel Szent- Iványi Márton ur választatott meg, ki elnöki székét rövid, velős köszönettel azonnal el is fogldta. Ezután a kerületnek elhanyagolt a nem egészen rendben levő pénzviszonyai kerültek szőnyegre ; ezeknek megvizsgálására s egyszersmind javaslattételre választmány neveztetett ki. Még egynémely alárendelt viták után a gyűlés befejeztetett. Három órára volt rendelve az ebéd a „zöldfa“ vendéglőben, melyre a pozsonyi ev. hitüek idegen vendégeiket magyar vendégszeretettel meghívták, s melyen a városi polgárság, minden rendűek és ajkúak képviselve voltak. Valamint a gyűlésben, úgy az ebédnél is a külön ajkúak testvéries öszhangzása meglepő és megható volt. Hallottunk itt németül, tótul, magyarul és diákul szólni, s mindenki érte egymást, mindenki örült egymásnak. Az áldomásoknak vége hossza nem volt. Köztük kétségtelen legtalpraesettebb volt Szentiványié, a superintend. jó volt és tetszést aratott Szerbié, Sstr—yé, Ki—yé, N — é a magyar szentháromságra, S —é, Ká—é, Ed—é, Km—é, Ha — é stb. Minden szép, nagy és nemes nem csak képviselve, hanem éltetve is volt. — Ebéd után 6 órakor az evang. lyceumben tanulók magyar egyletének örömttömpére menőnk , ez ránk nézve is örömünnep volt. Hölgyeink szép számban jelentek meg. Lelkes szavakhoz hozzá szoktunk, de a pozsonyi ifjúságban nemcsak lelket, hanem sok eredetiséget és talentumot is találtunk. Magunk is azon hitben hagytuk el ez ünnepet, mit a zárszó kiemelt, hogy ha fiatalságunk az egész országban a tudomány és nyelvünk kifejlesztésében hason arányban halad, akkor Magyarország nem volt, hanem lesz. A Szózat véjjül az egész egybegyült és igen fényes közönség által állva s ihlettel énekeltetett el Kedden, e hó 17-én lesz az ág. hitv. bányakerület gyűlése Pesten a váczi út és széntér sarkán álló templomban. A gyűlés főtárgya kerületi fölügyelő és superintendens választása lesz. A megválasztandó ág. hitv. bányakerületi superintended fölavatása alkalmával beszédet Sztromszky Ferenci dunádineni superintendens fog mondani, a fölszentelést pedig Haubner Máté dunántúli superintended fogja végezni. — Az Akadémia legközelebbi ülésében dr. Arányi Lajos levelező tag fogja székfoglaló értekezését olvasni ; továbbá Szabó József levelező tag a kikindai ásványvíz ismertetését Molnár Jánostól fogja előadni; végül, ha telik az időből, Győry Sándor rendes tag folytatja félbenszakadt értekezését. — Hartleben „olvasótárá“ból most jelent meg a 35 és 36-ik füzet, mely Mühlbach Lujzának „I. Napoleon fénykora és hanyatlása“ czimű regényes korrajza ötödik részét foglalja magában. — Zimányi József úr irja nekünk Bécsből: „Mivel a Jézus társasága halksburgi intézetében a birodalom minden országaiból vannak nemes növendékek , a magyar királyság s erdélyi n.fejedelemség is 24 nagyreményű nemes ifjúval — kiknek fele förendü család sarjadéka — vagyon fényesen képviselve. Hogy e regényes vidéken minden ujonan ízlelt ártatlan örömmel uj kötés szorítja honunk e reményeit anyaföldükhöz s honfiaikhoz, hogy egész létüket átfonó gyökerekkel él e vonzalom keblükben, saját tapasztalásomból tudom. Ügyes tapintattal méltányolván e nemzetiségükhöz erősen ragaszkodó érzelmet az intézet elöljárósága, kitűnő gondot fordít arra, hogy a magyar növendékek fokozatos előmenetelt tegyenek anyanyelvükben s felsőbb osztályú aknái a magyar irodalomban , de alkalmat is nyújt az édes honunk iránti érzelem ünnepélyes nyilvánítására. Ily magyar horfias érzelem nyilvánításnak a halksburgi magyar növendékek részéről volt tegnap tanúja az igen fényes vendégkoszorú, mely az érintettem derék növeldei ifjak által esti 6 —74-kor előadott „Szent Imre herczeg“ czimű szinmai mutatványra oly szép számmal megjelent. A magyar vendégek közöl az Apponyi, Wenckheim, Nopcsa, Fiáth, Inkey, Ujfalvy, Ambro stb. család számos tagjain kivül ő exolája Lonovics püspök, Andrássy, Zichy, Szécsen grófok, Szőgyényi, Majláth, Korizmica birodalmi tanácsos urak stb. diszesiték az előadást jelenlétükkel. Már a tárgy maga, mely a magyar ifjúság tükörét oly remek magyarság s ildommal rajzoló, elég vonzó erővel birt minden honát igazán szerető magyar előtt, s a hazafiság mellett az ifjúi erény dicső példányát tündökölteté. A hat dalmelléklet, miknek mindegyike a nemzet érzelmeit viszhangozó,az intézeti növendék-énekesek ügyességéről tanúskodott, s újólag megmutató, hogy a magyar dallam, bárhol, bármely koruaknál s rendűeknél, — ha szabatosan énekeltetik — hatását nem tévesztheti. A három felvonás közti szünidő alatt a zenét tanuló növendékek válogatott magyar darabokkal mulattaták a vendégeket.“ — A helybeli hivatalos lapok írják, hogy Benedek táborszernagy úr ma az éjszaki megyék beutazását kezdte meg. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 13-án, Bertényi Berta k. a. második fölléptéül . Egy nő, ki az ablakon kiugrik, iigj. 2 felv. Seribe után magyar színre alkalmazta Somolki Ferencz. Politikai, események: ANGOLORSZÁG, London, jul. 10. A lapok hoszszasan adják leírását a lövész-ünnepélynek, melyen a jutalmakat kioszták. Gróf Grey de Ripou elnökölt, a hadügyi alállamtitkár, miután a hadügyminiszter a parliamentben volt elfoglalva. A lakomán lord Ercho volt az elnök. A királynő (La Reine, la première carabiniére d’Angleterre) és férje után a svájczi vendégekért ittak. Wessel válaszolt e vendégek nevében. Köszönte a részekről tapasztalt szíves kitüntetést. Soha sem feledik el. Dicsérte a wimbledoni ligetet, melynél Svájczban sincs különb lövész hely. Dicsérte az angol fegyvereket,melyeket bámulva tanultak ismerni.Végül Anglia magas állását, vendégszeretetét, szabadságát és Svájcz iránti rokonszenveit emelte ki. De la Rive svájczi követ Anglia harczias szelleme kifejtéséért irott áldomást. — Az Anglia és Honduras köztársaság közt kötött szerződvény nov. 28-án íratott alá, s ápr. 18-án ratificálták. Anglia Ruatan, Guruaca Elava, Utile, Barbarete és Marát szigeteket a hondurasi öbölben Honduras köztársaság részeinek ismeri el, teljes vagyon és vallásszabadság biztosíttatván a szigetek lakóinak, szabadságukban áilván vagyonukkal onnan el is költözni. Honduras köztársasága nem idegeníti el azokat más nemzetnek. Anglia a mosquito indiánok által a Honduras köztársaság határai között bírt földet a nevezett köztársaság alatt állónak ismeri el. A brit protectorság a Mosquito-vidék esen része fölött a szerződés jóváhagyása után három hónap múlva elenyészik. A mosquitok kivándorolhatnak, de ha ott maradnak, a köztársaság bennszülötteinek minden jogaiban részesülnek. Honduras köztársasága, a mosquito indiánok növelése és sociális viszonyaik javítása tekintetéből tíz évig évenkint 5000 dollárt ad aranyban vagy ezüstben az érintett vidék főnökének. (A mostani mosquitofőnök jelenleg mint inas szolgál az angol residens házában.) Végre arról van szó, hogy az angol alattvalóknak osztott földek birtoka ismertessék el stb. FRANCZIAORSZÁG. Párisban nagy figyelmet gerjesztett Grammont urnak hirtelen Rómába lett szálítása, amely, hir szerint, magától a pápától eredt. Úgy látszik, — írja egy párisi levelező — hogy ott nem találják többé az utat semmi sem be, s Grammont bg meglehet rövid időn ugyanazon szerepet fogja játszani az örök városban, amelyet játszott Nápolyban Bremier úr. A pápa, Antocelli, Lamoridére és Mérodé mostanig nem tudtak megegyezni az adandó reformok mértéke iránt s igy mahó nap odajutnak, hogy akarva nem akarva a franczia követ intéseit kellene követniük, miután a helyzet napról napra válságosabb lesz. A G o y o n trik a franczia csapatok egy részével együtt állítólag vissza fog hivatni Rómából, hogy a pápa a reformokkal minden kényszerítésnek színe nélkül előállhasson. (Az „Indépendance szerint a tbk csak egyedül hagyná el Rómát s a megszálló sereg fölötti parancsnokság egy dandártábornokra bízatnék. Mint ilyent D e n s u e thnokot emlegetik.) — A „Nat. Zig“nak egyik párisi levelezője a római dolgokról jul. 10 én ipy ir: „A pápa Civita Vecchiába utazott, s Goyon tábornok oly előzékeny sürgölődéssel kiséré, hogy az egész világ kivehette abból, miszerint arról gondoskodik, hogy ő szentségét jól megőrizve ismét visszavitesse Rómába. Ez tragikomikum. Ellenben tisztán komikum az, hogy Nápolyban az 1848 diki alkotmányt egy régi példányról egészen gépileg II. Ferdinánd király nevével nyomják ki, s úgy ragasztják az utczaszegletekre, a hivatalnokok nem érezvén magukat fölhatalmazottaknak arra, hogy annak helyébe a mostani király nevét tegyék.“ Ugyanazon levelező még ezeket írja:Genuából Szicziliába most a franczia önkénytes csapat is elindult, melynek nagyobb részét az 1848-diki köztársa- ság elveszett gyermekei képezik a communista irá-nyú D e fo 11 e vezetése alatt. — Garibaldinak állítólag bel- és külnehézségekkel kell küzdeni. Turinból szorítják, hogy se jobbra se balra ne menjen nagyon messze. M azz ini komolyan inti, hogy a szabadelvű monarchistáktól ne hagyja magát rászedni. Ily szorultságában Trecchi marquis hadsegédét, aki tudósító szerint egyszersmind Viktor Emánuel királynak is segéde, ez utóbbihoz küldi, hogy a Cavour mellőzésével közvetlenül a királylyal alkudozzék. A franczia törvényhozótest ülésszakát jul. 21-ig elhalaszták. A jul. 9-ki ülést szokatlanul zajosnak írják, úgy hogy az elnöknek el kellett azt oszlatni. A vita tárgyát azon változások tették, melyeket a kormány a birói karban tenni akar. Vernier úr Dijonból a legélesebben megtámadta a kormány czélzatait, részrehajlást vetvén annak szemére. A kormány biztosai alig juthattak szóhoz a zajban. — Julius 10-kén 1 ha órakor fogadta a császár ünnepélyesen a marokkói követséget, melyet három hatfogatos nyílt hintó vitt St. Cloudba, s onnan vissza a Byron palotába, ahol a követség lakik. OLASZORSZÁG. A turini „Opinione“ hamisnak nyilvánítja a hirt, mintha Petrulla herczeg elfogadta volna a küldetést, a nápolyi szövetségi ajánlatokkal Turinba jönt; a herczeg ezt már csak azért sem fogadhatá el, mert az ő politikai iránya iyen küldetéssel összegyezhetlen; egyébiránt a nevezett lap szerint mindekkorig még semmi szövetségi javaslatok nem tétettek, s így azon válaszpontok is, melyek a turini kormánynak tulajdoníttatnak, nem egyebek koholmánynál. A küldöttség elindításával Nápolyban azért is késhetnek, mert a nép ingadozó s gyenge lábon álló bizalmát tekintve félni lehet, hogy teljesen eltűnnek, ha a piemonti kormány hivatalosan ellene nyilatkoznék. A „Patrie“t tudósítják Nádolyból, hogy a belügyminiszter minden tartományi intendánshoz körlevelet intézett, hogy mihez tartásuk iránt a mai viszonyok közt azokat tájékozza. Ezen okiratot szabadelvűnek és szilárd hangon fogalmazottnak mondják. Kimondja, hogy a király által a népnek adott intézmények mindenkorra megmaradnak, hogy most új korszak kezdődik, s hogy minden hivatalnok feladata magát kötelessége teljesítésében a rend, haladás és szabadság elveihez tartani, melyek a jövőben az ország államojogának alapját képezik. Itt ott a nápolyi tartományokban kihágások követtettek el gyűlölt hivatalnokok ellen; a „Tr. Zig“-nak következőleg írnak egy ilyen esetről: „A leccei intendáns szabadon bocsátván a politikai foglyokat, magához hivatá őket, mely alkalommal magát s eljárását előttük igazolni igyekezett; azonban most is, mint 1848 ban, futással kelle menekülnie, ezúttal lovas zsandárok oltalma alatt. A nép, mely erről értesült, mindenfelé gyors hírnököket küldött, hogy a menekülő feltartassék, ami Brindisiben meg is történt. A zsandárok cserben hagyták az intendánst, ki három, és neje egy szúrást kapott; néhány befolyásos polgárnak sikerült mégis megmenteni őket, s remélik, hogy a sebek nem lesznek halálosak.“ — Az ideiglenes kormány hivatalos lapja Palermoban jan. 3- ról egy rendeletet közöl, mely által a több jó polgár ismételt sürgetésére a diktátori palota 120 emberből álló őrségének alakítása rendeltetik meg; (guardia del Palazzo dittatoriale) ezen becsületbeli tisztséggel megbízottak közt több szicziliai herczeg van. TÖRÖKORSZÁG: A syrai ügy tettleg európai kérdéssé vált, mielőtt a török kormány észrevette volna. A franczia kormány nyilatkozatai és készületei után következtek nemsokára az angolokéi. Nemcsak a sajtó, hanem a parlament is beleszólt. A török kormány pedig csak akkor ébredez, mikor már az egész világ „égést“ kiált. Stambuli derék levelezőnk tudósításában e késedelem jellemzésére talál egy két vonást az olvasó. A török kormány elejénte nem tulajdonított fontosságot a libanoni dulakodásoknak, és miért is tulajdonított volna most inkább, mint tavaly sepemberben vagy máskor. A Libanon egy ázsiai Montenegro volt, sőt annyival közönyösebb, hogy míg Montenegróban a hegyi nép a török kormány ellen harcol és a török birodalom területének rovására akar terjeszkedni, addig a Libanonban két, a török kormánytól esik olyforma függésben levő néptörzs , mint például az oláh és szerb nép, indított harczot egymás ellen. Nem kell nagyobb bizonyíték a török kormány e részben való csekély erejének kimutatására, mint épen az, hogy a két nép évek óta háborút folytat egymás ellen, s a kormányzó basák csak mint békéltetők lépnek föl közüttök. A török kormány előtt a maroniták és druzok közötti villongás oly szokott volt, hogy hitte is nem is a druzok pusztításairól jött első híreket. Irtuk volt közelebb, hogy a „Journa de Constantinople“ egészen lecsöndesültnek festi a libanoni harczot. — Most azonban már nem veszik tréfára a dolgot Konstantinápolyban is. Most már a nevezett újság is bevallja, hogy csalatkozott, hogy Zaléhban és Hassbejában „igen komoly összecsapások“ történtek,sőt hogy Bejrútban is aggódnak már a harcolók beütése miatt. Ezen események következtében ismét hajók és katonák küldettek a szyriai partokra. Többek közt Mustafa basa ellenadmirál parancsot kapott, hogy osztályával Candiából Szyriába menjen, s meglehet egyszerre fognak oda érkezni a franczia és angol kormány odarendelte hajók. A török kormány ez ügyben mutatott késedelméért keservesen lakói már az európai sajtóban. Már vádolták azzal is, hogy maga biztatja és pártfogolja a drúzokat. A „Times“ ily fontos ügyben nem hallgatható természetes, hogy szokása szerint, keményen hozzá szól. Czikke, lényegében a következő: „Szyriában oly események mennek véghez, melyek a világ figyelmét ismét a keleti kérdésre fordítják. A francziák beavatkozása bizonyos, s Anglia megtagadná saját jellemét, ha nem segítné amaz embertelenségek meggátlását, melyek meghaladják mindazt, amit a közelebbi években a harcrok, még a faj és nemzetiségi harezok is fölmutathatnak. Nem tudjuk e harcz kitörése közvetlen indító okát. Gyaníthatólag régóta készült. Még a krimi háború óta nőttön nő az izgatottság a keresztyének és elnyomóik közt *). A hat hu májon sehol sem volt képes a rijáliknak biztosságot vagy új jogokat adni, — de jó volt arra, hogy ellenségeik bigottságát adszák *) Ugyan ki nyomta el a maronitákat ? Hiszen az a baj, hogy a törökökközi viszonyaik nagyon is lazák voltak. Sze rk.