Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-16 / 3179. szám
16-dikán lesz. A halottas ház a ferencztéri 8-dik szám alatt van. A pesti jótékony nőegylet forró köszönetét fejezi ki Herz Vilmos orvostudor úrnak, azon emberbaráti szivességet, melynél fogva az egyesület beteg szegényeinek az általa birt császárfürdőben minden alkalommal és a legnagyobb készséggel ingyenfürdőket ad, mi által az egylet számos betegei csak neki és fürdője gyógyerejének köszönik életük megtartását; — ugyancsak háláját nyilvánítja a cs. kir. szab. du n a göz hajózási társaság helybeli igazgatóságának, mely az egylet szegényeit és betegeit nem csak a helyi gőzősökön szállítja dij nélkül a császárfürdőbe, hanem a körülményekhez képest azoknak hosszabb utakra is ingyen jegyet ad. — Csak ily nemeskeblü támogatások mellett képes a nőegyesület súlyos hivatásának megfelelni. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 16 dikára van kitűzve : „Dalos Pista.“ Eredeti népszínmű, 3 felvonásban. Irta Szigligeti. Politikai események ANGOLORSZÁG. London, sept. 10. A „Morn. Post.“ Palmerston lapja — megemlítvén Lamoridére kiáltványait, írja : ,, A legnagyobb örömmel várjuk,hogy a római Márkákba szárd hadtest nyomuljon, mely elég erős lesz Lamoricévet egy csapással tönkre tenni s rendezett nemzeti kormányzást hozni be az egyházi állam többi részébe. Valójában nincs egyéb választása Viktor Emánuelnek. A legmerészebb politika rá nézve egyszersmind a legjobb. Minden ingadozásnak egy vagy más borzasztó eredménye lett volna: vagy véres razzia az afrikai keresztes turkói részéről , vagy valamely rövid éltű Mazziniféle köztársaság keletkezése, mely az olasz királyságot is maga után ránthatná bukásában. Velenczére nézve úgy vélekedik a „Post“, hogy nem gondolható az olasz kérdés végleges megoldása Velencze fölszabadítása nélkül, azonban a rögtöni hadszenet Ausztria ellen, az olasz királyságot a legnagyobb veszélynek tenné ki,s azért nem helyeselhető.“ A „Globe“ Napóleon császár beszédét a marseillei iparkamrához,nem igen nagy tiszteletet tanúsítva, commentálja: „Igenis festői az, úgymond, és melodrámái. A Mont Blanc járása és a Genfi tón való utazás nyilván költői eszmékre lelkesíti a császárt. De a kormánya eljárása folytán okozott bizalmatlanságot más államokban érzelgős szónoklatokkal nem száműzhetni. Shoeburgnessben (Essex, Themse torkolat) erődítvényt építettek, mely a Themze bemenetelét dominálja s egy különböző nemű lövőeszközök megpróbálására is használtaik. A granitfalak 8 lábnyi szélesek a vassal vannak bevonva. Hasonló erősségeket építenek Portsmouthban, Chalamben, stb. Chinai hírek szerint a szövetségeseknek a Jakuerődöt jul. 20-kan kelle megtámadniok. Lord Elgin és báró Gros megérkeztek a Peeseli-öbölbe. FRANCZIAORSZÁG. Napoleon császárnak sept. 10 dikén a marseillei kereskedőség által tiszteletére adott lakomán tartott beszéde, melyet e lap olvasói még eddig csupán távirati kivonatból ismernek, így hangzik: „Uraim ! A kereskedelmi kamra által adott lakoma szerencsés alkalmat nyújt nekem arra, hogy nyilvánosan megköszönjem Marseille városának a meleg fogadást, melyben a császárnét és engem részeltetett. A ragaszkodásnak azon egy szívvel és szájjal lett kitüntetései, melyekben utazásunk kezdete óta részesültünk, engem mélyen megilletnek, de elhízottá tenni nem képesek; mert az én egyedüli érdemem az volt, hogy teljes hitemet vetem az isteni gondviselésbe, valamint a franczia nép hazafiságába és józan eszébe. A nép és uralkodó közötti benső egység teszi a mi erőnket belől és kivül, ez engedte meg nekünk, hogy a nagy nehézségek daczára elhaladásunkban soha meg ne állapodjunk. E vágyódás a jó után, e lelkesedés minden iránt a mi nemes és hasznos, nem lankadhatnak meg ma, midőn a körülmények kedvezőbbek, és midőn a nyugalom mindenki óhajtása. Ha némely irigy zúgások ütik meg még távolról füleinket, semmit sem törődtünk velük; megtörnek azok a mi közönyösségünkön épen úgy, miként az óczeán hullámai partjainkon elhalnak. Iparkodjunk tehát minden erőnkből hazánk segélyforrásainak kifejtésén; a béke munkái én előttem épen oly szép koszorúkat nyújtanak, mint a babérkoszorúk. — A jóllét és nagyság azon jövőjében, melyet én Francziaország számára álmodom, Marseille természetesen nagy helyet foglal erélyénél, lakosainak értelmiségénél, valamint földrajzi helyzeténél fogva. A touloni katonai kikötő közelében, úgy látszik, nevem ő képviseli e partokon Francziaország géniuszát, mely egyik kezében az olajfaágat tartja, de érzi, hogy az oldalán kard van. — Uralkodjék békében e tenger fölülte, a phocisták városa, a kereskedés szelíd befolyása által ; civilizálja az érintkezések sokasitása által a barbár nemzeteket; fűzze szorosabbra a civilizált nemzetek kötelékeit; bírja rá Európa népeit, hogy jöjjenek kezet nyújtani egymásnak e tenger költői partjain, s temessék a tenger mélységébe egy másik korszak féltékeny hbáit; szóval mutassa Marseille magát mindig olyannak, minőnek én látom, azaz Francziaország rendeltetésével ugyanazon színvonalon, s akkor legforróbb óhajtásaim egyike teljesedve leend. Marseille városáért emelek poharat.“ — C e s e n a Amadour „La Nouvelle“ czímű lapjában így nyilatkozik a legújabb olaszországi eservényekről: „Előre, mindig előre! mostantól kezdve ez kérlelhetetlen sorsa Viktor Emánuelnek, e koronás bolyongó zsidónak, a kire a forradalom szakadatlanul igy kiált: Előre! előre! Ámde azon után, melyre a piemonti király tért, Rómában Francziaországgal találkozik , mely a pápát födözi, Velencze előtt pedig Ausztriával, mely várnégyszöge bejárásánál őrt áll. Egyébiránt, ha szintén a pápa elutazott, Ausztria kiszoríttatott is, azért a piemonti kormány mégsem ér véget a sysiphusi szikladarabbal, melyet szakadatlanul tovább kell görgetnie; megmarad az ő valódi ellensége, M azz ini, hogy a köztársaság nevében a győzelem gyümölcseit elvitázza. És mégis azt mondják, erősítik, hogy az olasz kérdés nem áll azon ponton, hogy belőle európai kérdés váljék. Már hogy is ne! Hát odahagyhatná e Francziaország a félszigetet Ausztriánál, ha Ausztria győztes maradna ? Odavethetné-e Európa Mazzininak, ha Mazzini lenne arra hivatva, hogy ott uralkodjék, habár csak egy nap, egy óráig is ? A koczka el van vetve. A piemonti király úgy tett, mint Caesar, ő is átlépte a Rubicont, de midőn ezt téve, nem csak koronáját, nem csak Olaszország sorsát teszi koczkára , hanem szerencsétlenségre a világ békéjét.“ Farini belügyminiszter közzé tette jelentését Olaszország jövendőbeli szervezése iránt, melyen az államtanács egy rendkívüli küldöttsége hónapokig dolgozott. A rNat. Zrg egyik párisi tudósítója szerint Farini alapeszméje az , hogy a centralisatiót el kell kerülni, s az egyes tartományok sajátságait és szükségeit, amennyire csak lehet, számba kell venni. A miniszter „össze akarja egyeztetni az erős államegységet a helyi élet kifejtésével, a tartományok , községek és testületek szabadságával, az oktatási ügy , a jótékony intézetek és municipális szerkezet fokozatos kifejtésével.“ Olaszország természetes felosztásait kímélni akarja, különbséget tesz azonban a természeti és politikai felosztások közt, amint ez utóbbiak az apró fejedelmek alatt fönnállottak. Ez utóbbiak, gyakran csupán a szerződések eredménye lévén, amazoknak ártottak, azért az új felosztásnál mellőzendők lesznek. Egészen ellenkező nézetből indulna ki Napóleon császár, ha igaz, hogy a múlt hó 18-kán egy államférfi előtt így nyilatkozott: „Az olaszok Olaszország egységét akarják, nekem nincs ellene semmi kifogásom , de a feladat nem könnyű. Ezen egységet semmi esetre nem a szabadság által lehetne elérni, hanem ellenkezőleg csak a diktátorság által. Azonban diktátor, mind hasztalan keresek ; Garibaldi nem az , sőt ellenkezőleg, ez nekünk még nagy bajokat fog szerezni.“ A „Moniteur“ sept. 11-dikén I. Napoleon levelezéseinek 4-dik kötetéből, melyeket mint tudva van, a a császár gyűjtet össze és ad ki, egy sereg levelet közöl az 1798 dik évből, melyek az egyptomi expediditióra vonakoznak, s azt bizonyítják, hogy Bonaparte tbnok ezen expeditiót nem csak úgy fogta föl, mint hódítást, hanem úgy is, mint civilizáló eszközt. — A „Journal de Monaco jelenti, hogy Francziaország és ezen herczegség közt már jött létre szerződés hogy azonban diplomatiai kellékek meggátolják ezen okirat közzétételét, mely által a monacói herczegség Francziaország védelme alá helyeztetik. — Azon alföldi küldöttség, mely Mac-Mahon tb nagynak „elnyomott hazája“ nevében egy diszkardot akar átnyújtani, sept. 11-dikén már a chalonsi táborban volt. Azt beszélik, hogy e tábort f. hó vége felé fel fogják oszlatni. — G h ik a Konstantin hg, a volt kajmakám testvére, s volt miniszter a Duna-fejedelemségekben, Párisba érkezett. — A császár és a császárné sept. 11-kén Toulónba érkeztek, 12-dikén este azonban már Nizza felé szándékoztak hajózni. OLASZORSZÁG. Az egyházi államokba benyomult szárd csapatok a vett sürgönyök szerint gyors haladást tettek, Pesaro elfoglalva, s 11-én már Urbino is megszállva. Ezen sereg a Rimini mellett, Cialdini tábornok parancsai alatt álló része az összes hadseregnek, melynek központja Arezzonál volt, s összes száma 2000-re megy; látszólagos feladata ezen seregnek, hogy a Márkák nevezete alatt egyesített Urbino, Pesaro, Ancona, Macarata, Fermo, Ascoli és Camerino legatinkat elfoglalja. A piemonti hadsereg másik része Fanti, mások szerint Sonnar tábornok vezéylete alatt Città di Castello mellett lépte át a római államhatárt, s a Tibet - völgy felé tart; a harmadik része, mely a szárd sereg ötödik hadtestének mondatik, Fratta felé — a Cittá di Castello és Perugia közti város irányában nyomult előre. Ezek is az Arzzo mellett öszpontosított táborból vétették, s feladatuk az Umbria nevezet alatt ismeretes Perugia, Spoleto és Rieti legallókat szállni meg. A Márkák és Umbriában működő ezen hadtestek közti összeköttetést, s mozdulataikban az összhangot a király megérkeztéig de la Rena tábornok főparancsnoki minőségben intézi, ha majd a király személyesen veendi át a főparancsnokságot, akkor Fanti tábornok a vezérkar főnökségével bizatik meg. Lamoridére tábornok állásáról, valamint a helyről, hol csapatait öszpontosítja, hogy a piemontiak támadását bevárja, még semmi bizonyost sem hallani. Egy párisi sürgöny meghazudtolja azon állítást, mintha a tábornok Ancona mellett választotta volna ezen állását, s ezzel megegyeztethető a „Perseveranza“ tudósítása is, mely szerint a római vezér Lesuio mögött Jegin és Falconaran fölül várja támadóit, valamint nincs ellentmondásban a „Nazione“ közlésével, mely szerint a pápai csapatok öszpontosítása Spoleto és Terai közt hajtatott végre A fölkelési mozgalmakról szóló tudósításokban sincs semmi öszhangzás. Az újabb sürgönyök szerint nemcsak Umbria és a márkák városai csatlakoztak a fölkeléshez, hanem Orvieto is, mely pedig a franczia megszálló sereg védelmére bízott terület helyei közé tartozik. Orvieto város német helyőrsége a fölkelt nép előtt kapitulált; ezen hír azzal együtt, mely a pesaroi fellegvárban volt 1500 német helyőrség magamegadásáról szól, épen nem a legfényesebb bizonyítékot adja azon állítás mellett, hogy a pápai szolgálatba állott, különféle nemzetiségű zsoldosok, valami kitüi a lelesedéssel buzognak a pápa ügye mellett. A „Const.“ szerint, a fölkelés mindenütt azzal kezdődött, hogy küldöttséget indítottak a városok Viktor Emánuel királyhoz, ennek védelmét kérve az idegen zsoldosok ellen. A küldöttségek élén herczeg Simonetti igen tekintélyes egyén áll, ki darab ideig Bolognában tartózkodott, s csak az egyházi államok népmozgalmainak keletkeztekor tért vissza széles kiterjedésű birtokaiba, hogy befolyásával a tömeget rablás és egyéb kihágásoktól eltartóztassa. A köztársaságiakról általjában megjegyzik, hogy Cavour rajtuk nagyobb csapást nem ejthetett, s így boszorokat inkább föl nem költhető, mint azzal, hogy a szárd csapatokat az egyházi államokba beindíttatá, s így egyik várost a másik után vonja át a monarchiába, melyekre Mazzini és társai már régen, mint kiszemelt zsákmányra lestek. — Lamoridiére tábornok forma szerint megcáfolja a neki tulajdonított proclamatiót, mely szerint katonáinak a fölkelő városokat szabad zsákmányként engedi át. Garibaldi intézkedéseiről, s hadainak működéséről semmi tudósítás. A „Pays“ szerint lord Russel tudatta a turini kormánynyal, hogy azon esetben, ha a szárd sereg megtámadná az egyházi államokat, Ausztria csendedesen maradand. Távirati jelentések. Turin, sept. 12. A Cialdini hadai által fogolylyá tett 1200 főnyi pesaroi őrség szintúgy, mint az or vietoi — mint a kölni lap sürgönye jelenti — német katonákból állt. Páris , sept. 12. Hire jár, hogy Ausztria legközelebb be fog avatkozni a piemonti beavatkozás miatt. Azt beszélik , hogy ez ügyben Ausztria részéről jegyzék érkezett ide s hogy egy osztrák tárnok ultimátumot is vitt Turinba. (Az Ostd. Post e híreket meséknek mondja.) London, September 12. A Reuter féle iroda jelenti: „Francziaország semmi javaslatot sem tesz Svájcznak. Svájcz azt kívánta volt, hogy a simploniát megvédessék, a genfi tó partja pedig a franczia területtől különválasztassék. Erre franczia részről tagadó válasz érkezett: Svájcz azt sürgeti, hogy e kérdés európai tanácskormány elé kerüljön.“ A Morning Post szerint Angolország közben fog járni Franczia-, Orosz-, Német- és Olaszország közt. Londo n, sept.1113. A Reuter-féle iroda jelenti: „Cavour gr. magyarázatokat küldött Thouvenel úrhoz Piemont legújabb magaviselete iránt. Orosz- és Poroszország erősen tiltakoznak Cavour politikája ellen. Turin, sept. 14. A hivatalos lap mai száma közli Cavour emlékiratát a többi hatalmassághoz. Ez emlékirat, mely 12-kén kelt, a helyzetet a villafrancai béke óta rajzolja, megemlékezik arról, hogy Róma vonakodott az idegen hadakat elbocsátani; kifejti, hogy a kormány nem engedheti az olasz mozgalmat fejetlenséggé fajulni. A királyi hadak Rómát és területét tiszteletben fogják tartani. A pápára hivatkozik s mondja, ha ő Olaszország újjászületését elismerendő, akkor megint az olaszok apja lesz, valamint hogy mindig is fenséges apja a híveknek. Esti posta. Pest, sept. 15. — A piemontiaknak az egyházi államba lett bemenetele, mint a kölni lapnak írják, a párisiakat kevéssé lepte meg, miután arra, a szárd király kiáltványa után, mely 12-dikére viradóra már ismeretes volt készen valának. Annyival nagyobb izgatottságot okozott a diplomatiában. A „Patrie„ jelenti sept. 12-ről, hogy a különféle hatalmak tiltakoznak e bemenetel ellen, mint amelyet a népek jogán elkövetett sértésnek tekintenek. A „Patrie“ nem jelöli ki közelebbről, melyek ezen „különféle hatalmak.“ Annyi áll, hogy Piemont e tiltakozások által nem engedi magát vissza riasztatni. Ez annál feltűnőbb, mivel a „Patrie“ azt is jeenthetni véli, hogy korántsem igaz, mintha lord John Russell Piemontnak bizalmasan tudtára adta volna, hogy Ausztria Szardiniának a római államokba leendő beütése daczára sem fogja saját határait túllépni. A félhivatals lapoknak ilyetén, s ehhez hasonló nyilatkozatai folytán találkoznak is jól értesülteknek tartott egyének, akik azt állítják, hogy az osztrák támadás meglesz, mi több anélkül, hogy a többi hatalmak ellenzenék, a melleknek a bécsi kormány állítólag kijelentette volna, hogy ő nem akar semmi hódítást, hanem mint olasz hatalom egyszerűen csak a pápai területet kívánja az igazságtalan támadás ellen védeni. Francziaország a 62 dik gyalogezred után a 7 diket is küldi Rómába, az ottani helyőrség tehát 7000 emberrel erősbödik. Goyou tábornoknak September 12 dikén este meg kellett indulni , hogy az örök fővárosban a főparancsnokságot újra átvegye. A „Patrie“ egész páthoszszal cáfolja azon a félhivatalos nyilatkozatoktól igen nagyon elütő tudósítását a belga „Indépendance“-nak, mely szerint a császár Chambéryben, „ha nem biztatta is az egyházi államok elleni aggressiót, legalább nem is tiltotta azt el.“ A „Patrie“ hallatlan vakmerőségnek mondja oly szavakat adni a császár szájába, melyek az ő puli diájával egyenesen ellentétben vannak, — azon politikával, mely a Piemont által végrehajtott annexiót mind helytelenítette, az egyházi államba való beütést pedig, mely tiltakozása ellen történt, fennhangon roszalja. „Ezen invasió — igy végzi a „Patrie“ — melyet Francziaországban, valamint Európában méltán úgy tekintnek, mint a népek jogának megsértését, teljesen azon állam rovására esik, amely azt magának megengedi. A császár kormánya hasztalan igyekezvén azt megelőzni, fönnhangon roszalja azt, és Franciaország fegyverei tovább is födözni fogják Rómában a souverain főpap személyét és tekintélyét.“ Ezen szigorú hang némely levelezőre oly nagy hatást tett, hogy máris az 1849 -i franczia-osztrák expeditio ismétlését látják, azon különbséggel, hogy most Francziaország passivabb szerepet játszanék, s a cselekvőt egyedül Ausztria venné át. Azonban úgy látszik, nagyon nehéz dolog még Francziaország diplomatiai, valamint katonai demonstratióiról helyes ítéletet hozni, annyival inkább, mert a sok harczias hírek közt az is fölmerül, hogy Francziaország megint congressuson fáradozik , mely az olaszországi dolgokat rendezze. Tout comme en 1859. — Ami Ausztriát illeti, erről meg a hamburgi „Börsenhalle“ azt állítja, hogy ezen hatalomnak egy katonája sem lépi át a Pót, mig az első golyók a velenczei határon nem váltatnak. — Egy római levélből következőt emelünk ki: Lamoridére seregének külföldiekből álló részét csatakésznek mondják, s óhajtják a találkozást, de a bennszülöttek a szárdok láttára szétmennek, mint hó a nap fénye alatt. Lamoridére összes serege nem több 25 ezernél. Egy turini levél pedig tudósítja a rajnai lapot, hogy Napóleon császár csakugyan írt Viktor Emánuelnek, de ez a hatodik nagyhatalomra, a közvéleményre hivatkozva mentegeti magát, ennek eredménye lett a franczia követ visszahivatása, de miből a diplomatiai összeköttetés megszakítása még nem következik, — Lamoriciére Ancona mellet öszpontosítja erejét, hova a szárd hajóraj is meg fog jelenni, magával hozva a Szardínia szigeten összegyűjtött 8000 s a Nápoly előtt várakozott 1400 önkénytest. Francziaország példáját — levelező szerint — alkalmasint a többi hatalmasság is követni fogja, s mindegyik tiltakozni fog az egyházi állam megtámadása, mint a népjogot sértő tény ellen; csupán Angliától nem várják ezt, mely újabb biztosítékait adá jóindulatának. — Liverpoolban „Cambria“ gőzöst Garibaldi számára 9000 font sterlingért vásárolták meg. — A „Times“ sept. 12-diki száma a hivatalos franczia sajtóról írja: A franczia császár újításai közt említendő az a szokás, hogy félhivatalos lapok által szokott leczkéket és intéseket adni az idegen kormányoknak. Ezen szokás, igen szeliden szólva, nagyon kellemetlen dolog. Ha a császár szomszédainak csak tanácsot akar adni, vagy nézeteit akarja velük tudatni: sokkal szokottabb, udvariasabb és hatályosabb eszközök állanak rendelkezésére, mint a Grandguillot és Laguerroniére tollból folyó intések. Francziaországnak szintoly ügyes és buzgó diplomatái vannak, mint bármely más államnak a világon. Miért nem bízza reájuk, hogy szomszédaival közöljék azon tényeket és véleményeket, melyekről azokat értesíteni akarja? Ezen kérdésre nem felelhetni, ha azt nem teszszük föl,hogy mindezen jó tanácsok nem jelentenek egyebet, mint csupán oly buzgó barát jó intései, aki látván, hogy szomszédja valami ostoba csínyt akar elkövetni, föllép, hogy a veszélyre figyelmeztesse, míg nem késő. De az ily intéseket általában nem szokták nyiltan,vagy el nem ismert ügynökök által tenni, hanem magánúton s kellő fontossággal. De ha másfelől az a czél, hogy oly it követéséről beszéljen le valakit, melyen az mégis haladni kíván, nagyon megfoghatni,miért használja a francziák császára a félhivatalos sajtóját arra, hogy egész Európának hirdesse , hogy nem helyesli azon szándékát, mely szerint az egyházi állam ügyeibe be akar avatkozni. Ha a pápán valami kellemetlen dolog esnék , a császár azonnal kész a mentséggel: „Én a be nem-avatkozási politikára köteleztem magamat. Ha ezen politikát magam sértem vala,mi joggal vitathattam volna el Ausztriától ugyanazon jogot, s így Olaszországnak annyi vérrel és annyi dicsőséggel kivltott megszabadítása épen azon pillanatban lett volna veszélyezve , midőn biztosítottnak gondolok Nekem gondom volt rá, hogy templomrabló kéz a Krisztus helytartóját ne érintse, franczia őrdadat tévén Rómába. Ami sz. Péter örkségét illeti : a legjobb tisztek egyikének őrizetére bizám azok közöl, a kiket az afrikai háborúk növeltek, s szövetségesemet, a szárd királyt, komolyan megintem, óvakodjék oly lépéstől, mely oly fájdalmasan esnék szivemnek, s a vallás érdekeit és minden jó katholikus érzelmeit annyira sértené Tehettem-e többet?“ Ha a franczia császár ily czélból teszi hivatalos intéseit, tökéletesen értjük. Annyi áll, hogy a császárnak a pápa irányában követett politikája annyira bonyolulttá lett, hogy semmiféle elv sem igazít el. A császárnak nem egy, hanem három politikája is van a pápa irányában. Külön a legatiok, külön Róma és környéke s egy harmadik az egyházi állam többi részére nézve. A legatiókban a császár szigorúan a be nem avatkozás mellett van; Rómában és környékén a legerősebben interveniál ; Umbriában és a Márkákban maga nem interveniál ugyan egyenesen, de megengedi egy franczia tábornoknak, hogy a pápai csapatokat képezze ki. A mellett szövetségesének, a szárd királynak, lapjaiban leczkékeket ad, s azt tanácsolja, hogy ne mérkőzzék Lamoridére tábornokkal. Mit akar komolyan ? Nem csak kétes, de ellenmondásban is van politikája. Ideje lenne pedig, hogy nyílt, és egyenes politikát követne Francziaország. Azonban nemsokára ki kell bonyolódnia a drámának. Ezek után a pápa „condottierit" támadja meg a Times igen keményen, s reményét fejezi ki, hogy nemsokára el lesz fölöttök vetve a koczka. * X „Perts \apró*‘ marsán U\ sürgönyt*.; Túri n. sept. 15. Fanti tábornok tegnap élénk harcz után Perugiába bevonult. A pápai csapatok az erősségbe húzódtak vissza, mely este megadta magát. Fogolylyá lett 1600 pápai katona, köztük Schmid tábornok. London, sept. 15. A szombati „Morning Post“ azt mondja, hogy a Talleyrandnak Túráiból történt visszahívása azért történt, hogy a császári kormány a szárd politikában való részesség gyanúját kikerülje. Szerinte Napóleonnak valódi ellenszegülés Piemont iránt nincs szándékában. Bécs, sept. 15 A szombati birodalmi tanácsi ülésben a pénzügyi minisztérium költségvetése tárgyaltatván, a központi vezetésre fordított feltűnően magas kiadási tételek rosszaltatván, azoknak lejebb szállítása egyrészben megigértetett. A kereskedelmi minisztérium újra felállítása megpendítetvén, az előadó nyilvánítja, hogy a bizonsági jelentés ezen óhajt tást, már kimondja. A pénzügyőrség nevesbítésének szükségét kimondták. A fogyasztási adóra nézve az átalányban való beszedési rendszert, s a táljában azt indirect adók beszedésénél az eddigi ellenőrzés módosítását ajánlották. Ellen ismerve, hogy a direct adók beszedésének autonóm országos közegekre bízását pénzügyi érdekek parancsolják. Elhatároztatott, hogy a nemzed bak kiváltságának lejártával az állam befolyása aól emancipáltassék, s a bank újjászervezésére független férfiak hivassanak össze. A Lloyd kereskedelmi társulatnak nyújtott segélypénzt titdybenhagyták. Az államadósság által megkívánt tételeket vita nélkül elfogadták. Az államadóssági bizottmány azon indítványa, hogy az állampapírok mind öt százalékossakká alakíttassanak át, nem fogadtatott el. Az államkiadások fedezése iránti költségvetésnél a drept adók fölebb emelését lehetetlennek nyilvánítják, a reál hitelintézetek előmozdítását párolják, s gyámolítást ígérnek. Az adó magassága feletti hosszasabb fejtegetés után megjegyzi Richberg gróf: A miniszterek éppn nem tagadják, hogy a birodalomban az adók tetemes magasságra emelkedtek, s szerencséseknek érzendik magukat, ha a pénzügyi helyzet nekik meg fogja engedni, hogy azoknak lejebb szállítását indítványozzák. Felelős szerkesztő: B. KEMÉNY ZSIGMOND.