Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-01 / 3219. szám
hogy egy nagykövet az újságokkal közölje egy ultimátum tartalmát, melynek előterjesztésére megbízva van; az azonban, azt mondja, más kérdés : várjon Metternichig a császárral tartandó beszélgetése közben, amely október 28-ra volt kitűzve, ugyanazon értelemben fog-e nyilatkozni mint az „Opinion Nat.“ jelenté. Ez más szóval azt teszi, hogy a porosz „Kreutztg” legalább némi indiscretiot nem tart egészen lehetetlennek. Egy másik porosz apnak — a „Nat. Ztg“-nak — így imák róla: „Az „Op. Nat.“ közelebbi egybekötésben van egy császári herczeggel, ugyanazért itt hajlandók az emberek azt tenni föl, hogy a nevezett lap a maga jegyzékét nem egészen maga találta föl. Hozzájárul Ausztriának Turinban épen most bejelentett azon követelése, hogy Piemont a borgofortói lerombolt várművekért mintegy félmillió frank kárpótlást fizessen. — úgy látszik — teszi hozzá a porosz lap tudósítója — hogy Ausztria csakugyan azt hive, miszerint Varsóban a másik két hatalom beleegyezését egy új támadó háborúra meg fogja nyerni, úgy hiszem, beszéltem már önnek, hogy Heszédnagy Londonban tett legutóbbi utazása alkalmával oda nyilatkozott, hogy a pillanat nincsen messze, midőn a hatalmak maguk fogják tanácsolni Ausztriának, hogy húzzon kardot. Biztosíthatom önt, hogy Ausztria ezen beleegyezést Varsóban nem nyerte meg, hanem a hatalmak erkölcsi segélye (mert tettleges segélyről még most tulajdonképen beszélni sem lehet) csak akkor kezdődik meg, ha Piemont Velenczét megtámadja. Ausztria egész számítása azonban oda megy ki, hogy a hatalmak ezúttal akaratuk ellen belesodoratnak a háborúba, vagy más szavakkal segítségére menni kénytelenek lesznek. Mint hallom Gorcsakofsky befolyása Varsóban az egyetértésre inkább bontólag mint előmozdítólag hatott, s így Napoleon császár alkalmasint nem tévedt, midőn R i s■ e 1 e ff trnoknak elutazása előtt azt monda: „Nem hiszem, hogy ellenem coalitio jöjjön létre, és ha létre jön, nem félek attól.“ Egy másik tudósító szerint az ,,Op. Nat.“ által fölleplezett tervek, egy, már meghaladt állásponthoz tartoznak. Azok szerinte azt mutatják, mily módon akart eljárni Ausztria, ha Varsóban a más két hatalomnál kedvezőbb hangulatra talál. Végre mások váltig állítják még most is, hogy Metternichg az olasz ügyre nézve új javaslatokat vitt Parisba, azt azonban csupán csak gyanítják, hogy ezen javaslatok alkalmasint a zürichi békekötésből indulnak ki. — Ausztria elévén szerintük határozva arra, hogy Piemontot, Francziaországgal vagy a nélkül a zürichi allapítványok végrehajtására indítsa. Miután azonban Francziaország, mint a „Constentionnel“ előre kijelentette, a letett herczegeknek nem foghatja pártját, tehát a Metternich-féle állítólagos javaslatok, ha ugyan az érintett tartalomnak megfelelnek, a franczia czélzatokkal homlokegyenest ellenkezhetnének. Innen magyarázzák, hogy a „Moniteur“ úgy sietett az egész históriát tagadni. — Október 25-dikén érkezett Párisba 4—500 pápai fogoly, a lyoni pályán a legnyomorultabb állapotban. A franczia közösség egy része a lehetőségig segített rajtuk. A szerencsétlenek este elhagyták Párist, hogy a különféle pályákon hazájukba szállitassanak. — A Párisban lakó nápolyiak, Gro pe 1o gróf szárd ügyvivő jelenlétében színén az annexio mellett szavaztak. — Október 30-dikára a „Moniteur“ szemlét jelent, melyet a császár a boulognei liget versenyterén a császári testőrség fölött szándékozott tartani. A testőrség szabad ég alatti tanyázást és táborozást valt ábrázolandó. — A „Neue Pr. Zig“-nak írják : „A franczia kereskedelmi tengerészet fölszólalt a kormánynál azon matróz-toborzások ellen, amelyeket Piemont a franczia kikötői városokban véghez vitet. Akik fölcsapnak, 100 frank foglaló üti a markokat, ezenkívül havonként 40 frankot kapnak. OLASZORSZÁG. Viktor Emánuel királynak Nápolyba történt bevonulásáról még nincsenek tudósításaink; e helyett tehát csak az előkészületeket említjük meg, melyeket a nápolyi nép választott királyának fogadására tesz. A párisi félhivatalos lapok után ezen bevonulási rend szerint ő felsége a capuai kapun át tartja bemenetelét, hol rá Pallavicino Trivulzio várakozand a hatóságok és testületek küldöttségeivel; innét ágyudörgések közt kiérik a királyt az Unnepiesen diszitett utczákon át a Catamone-palota pavillonába, hol a király szállásolni fog. Este nagyszerű kivilágítás, és a „Carlo“ színházban díszelőadás stb. — A „Perseveranza“nak a király Nápolyban való tartózkodási idejére vonatkozó hírei annyiból eltérők a „Nomade“ tegnap közlött értesülésétől, hogy az eöbbi szerint ő felsége csak négy hónapig szándékozik Nápolyban maradni, az olasz parlamentnek ide leendő összehívásáról a „Perseveranza“ hallgat, ellenben írja, hogy Garibaldi erősen el van tökélve azonnal caprerai magányába vonulni, mihelyt a király megérkezett, s hatalmát annak átadta; a ditátor egyszersmind személyét illető minden kitüntetések, megtiszteltetések s más effélékről is lemond. — Cavour grófról írják, hogy sietősebb teendőinek bevégzése után azonnal Nápolyba utazik a király oldala mellé, azonban az elnökminiszter nem sokáig fog a királyság székhelyétől távol lenni; ellenben Arese gróf, ki — mint Napóleon császár személyes barátja — a szárd kormány részéről gyakran bízatott meg különféle küldetésekkel a párisi kormányhoz, most Viv Emánuel király meghívása folytán okt. 25-én már elutazott Nápolyba; a grófnak fennebbi kedvező viszonyából a párisi udvar iránt azt következtetik, hogy a szárd király egy emberét uj megbizással tiszteli meg, mely abból állna, hogy Arise gr. eszközölné ki a francziák császárától, hogy a franczia hadihajók a gaetai öbölből kivonassanak, hogy ezen helynek ostromát nem csak szárazról, hanem vizről is megkezdeni lehessen. Előbb ezen küldetéssel Nigra lovagot emlegették megbízottnak, a lovag úr azonban megérkezése óta nem hagyta el Turint s ilyetén meghatalmaztatását úgy a turini mint a párisi lapok kétségbe vonják. Turini tudósítások szerint Ausztria a szárd kormánytól 400,000 frank kártalanítási pénz kifizetését kívánta azért, mert a piemontiak a Borgoforte melletti erődítményeket akkor, midőn még ezeknek birtokában voltak, lerontaták . Cavour gróf Ausztria ezen kivonatának teljesítését megtagadó. — Az „Espero“ után irtuk tegnap, hogy a szárd kormány a f. énjonczozást egész az 1840 -s korosztályig terjeszti ki; ehhez a „Nationalités“ hozzáteszi, miszerint nyomban következni fog az 1841-iki osztály is, mert az idők komolyak, az új olasz királyságnak erős és sok védelmezőre van szüksége. A „Gazetta Militare“ szerint a turini kormány fáradni nem tudó erélyt fejt ki a hadszerelésekben; Turinban, Milanóban, Genuában, Florenczben és Bolognában nagy mennyiségű fegyver és lőszer halmoztatik össze; a Rocca házzal szerződés köttetett 50,000 vontcsövű fegyver ideszállítása iránt; St. Omerban tíz millió gyúrok hever készen; ezen kívül Genuában és Florenczben egy laboratóriumot állítottak, melyben sok munkás az üres golyók tömésével és kartácsok készítésével foglalkozik. Angol lapok nápolyi levelezői boszankodva emelnek panaszt azon angol önkénytesek ellen, kik Nápolyban tartózkodásuk rövid ideje alatt magukat botrányosan viselték; sokan közölök a kávéházba menvén, ott magukat leitták, bezúzták az ablakokat, összetörték edényt, asztalokat, székeket, s ezenkívül még az elfogyasztott étel- italért is megtagadták a fizetést, miáltal a kávésok és vendéglősök elkedvetlenedve, hajlandóbbak inkább boltjaikat bezárni, mint ily vendégek által károsíttatni meg. Az átutazás alkalmával is viszálkodás ütött ki ezen önkénytesek közt, s vezetőik közül többnek, nevezetesen Styles ezredesnek azon szemrehányást tevék, hogy az Angliában összegyűjtött segélypénz egy részét eltulajdonította, vagy nem illőleg használta el. Styles ezredes emiatt szobabörtönbe is tétetett, de ismét szabadon van eresztve, s kinyilatkoztató, hogy bármily vizsgáló bizottságot kész elfogadni. Az önkénytesek végre megmenték a nápolyiakat garázda jelenlétüktől , s mint mondják, most Garibaldi testöneregét képezik, kit a részben védelmezni is fognak; mondják, hogy okt. 19-dikén Capua mellett már megkapták a vérkeresztséget, s egy tisztet vesztettek. DUNAI FEJEDELEMSÉGEK. Okt. 23. Ámbár a fejedelem még a múlt pénteken (19-én) érkezett vissza Galaczra, csak tegnap délben jött meg a fővárosba. Vasárnap anyjánál mulatott Galaczon. Visszaérkezésével nagyon sok hír kezdett szárnyalni. Mondják, hogy konstantinápolyi útja fontos politikai változásokat fog maga után vonni. Azonban minden titokban van, a mit a fejedelem a portán végezett. A telegráf folyvást csak a kitüntetéseket és ünnepélyeket jelenté, melyekben a fejedelem részesült; — annyi áll, hogy nem mint alattvaló, hanem mint uralkodó házbeli fogadtatott. — A bojárok magok is, a kik kisérték, meg voltak lepetve a fijedelem méltóságos, határozott és megnyerő magatartása által. Annyira ment iránta a figyelem, hogy a szultán meghíván őt magán színházába egy díszelőadás szemléletére, midőn a fejelem azzal mentette magát, hogy aznap az angol követtől kapott meghívást, a szultán az előadást más napra halasztó. Mint a fejedelem tapintatának egyik példáját említik, hogy Bulwernél az angol követnél lévén ebéden, ez poharat köszöntve rá, kiemelte a támogatást, melyben a nagyhatalmak részeltették, — mire a fejedelem azt viszonozta, igaz, hogy mind maga, mind a kormányzására bízott nép igen sok köszönettel tartozik a pártfogó hatalmasságoknak, de épen annyival sőt többel a magas portának, kinek érdemei s jó indulatu előzékenysége őt és egész Romániát örömmel és hálával tölti el. — Mint egy tegnap érkezett telegramra jelenti, Cousa fejedelmet Viktor Emánuel a szardiniai mindkét rendjellel díszítette föl. OROSZORSZÁG. A paraszt emarcipatio kérdésében a szerkesztési bizottság munkálatainak befejezéséül okt. 10-ike (okt. 22) volt kitűzve. Amint írják, a munkálatok befejeztettek s át vannak már adva a minisztériumnak és államtanácsnak. Közelebbről nyomtatásban jelennek meg. A bizottság a kormányzóságok többségétől (37) kifejezett kívánsághoz csatlakozik, hogy a szolgaságtól való magamegváltás bizassék az uraság és paraszt közötti szabad egyezkedésre, s a kormány egyáltalában ne avatkozzék bele. Ha történik is ily módon némi haladék, ez, fájdalom, a bureaukratia oly siralmas állapotjában kétségkívül a kisebbik rész. Csak a paraszt és uraság közötti szabad egyezkedés megtörténte után avatkozik a dologba a kormány, amennyiben a pénzügyi nehézségeket elhárítni fog igyekezni. Ezen beavatkozás úgy történik, hogy az állam előlegezéseket ad a magát megváltó jobbágynak, azaz kifizeti helyette a nemesi fekvőségeket. Távirati jelentések. Pária, okt. 29. A mai „Patrie“ jelenti, hogy a császár tegnap Metternich herczeget és Hübner bárót fogadta. Állítják, hogy Hübner báró még ma este visszaindul Bécsbe. Turin, okt. 30. A mai „Opinione" jelenti : Viktor Emánuel Teanóból Sessába indult; az utóbbi hely csak egy napi járásra van Gaetától. úgy vélekednek, hogy a Volturno és Garigliano között a nápolyiak nem fognak csatát Allan a piemontiak ellen, mivel az előbbiek Cialdini közeledésére Gaetába vonultak vissza. Garibaldi a Viktor Emánuel táborába ment.A népszavazás alkalmával sok községben véres összeütközések történtek, nevezetesen Cinque Frondiban, a reggioi tartományban, ahol a nemzetőrség fegyvert ragadott az aspromontei vadászok ellen. A harcz a templomban kezdődött, sok volt a halott és sebesült mindkét részről. Ajossa marchese és fia II. Ferenc király ügyében elestek. Egy osztály odaérkezett rendes katonaság helyreállította a rendet. Sz. Pétervár, okt. 10. A mai hivatalos jelentés igy szól : Megörülvén a császár viszontlátásán, Alexandra Feodorovna császárné meglehetős nyugton aludt az éjjel; habár nem mutatkoztak különösen súlyos kórjelenségek, ereje fogyton fogy. Madrid, okt. 29. Egy terv a hadsereg létszámát 100,000-re határozza. G st 1 posta, Pest, okt. 31. Metternich Rikhárd herczeg a Párisban levő osztrák , nagykövet, mint előre jelentős, október 28-dikán kihallgatáson volt Napoleon császárnál. A londoni Reuter féle távirati ügynökség egy Páriából kapott sürgöny nyomán képesnek hiszi magát közleni azon pontokat, melyekben a herczeg Ausztria politikáját Thouvene. ur előtt kifejtette. Ezen állítólagos pontok meglehetősen békések, s így hangzanak : 1. Ausztria őszintén végre fogja hajtani a császár legújabb diplomája által megadott reformokat. 2. Ezentúl is megmarad védelmi magatartása mellett; a Velenczében véghez vitt fegyverkezéseknek egyedüli czéljuk az lévén, hogy a megtámadást viszszaverjék. 3. Ausztria nem tér el a be nem avatkozási rendszertől. 4. Azt hiszi, hogy a congressus kivihető megoldáshoz nem juthat addig, míg a nagyhatalmak közös programmot nem fogadnak el, mely elfogadás előtte kérdésesnek (problematique) látszik. Az „Indépendancebeige“ nem mer ugyan jót állani a Reuter féle közlemények hitelessége mellett, hogy azonban ezek a Metternich herczeg által mondottakat a dolog velejére nézve megközelíthetik, ezt a belga lap hajlandó elhinni azért, mivel azok meglehetősen összevágnak azzal, amit neki a varsói találkozásról, s Orosz- és Poroszországnak Ausztria iránti érzületéről írnak, a varsói levelező a látottakból és hallottakból azon következtetést vonván ki, hogy a bécsi kabinet nem nyervén meg azon fölbátorítást, amit a föntebb említett hatalmak egyikétől vagy másikától remélt, a jelen pillanatban lehetetlennek tartaná harczias célzatainak valósítását. A kölni lap verziója kissé elüt a Reuter féle közléstől. A porosz lap egyik párisi levelezője rendszerint, jól értesült helyről úgy hallja, hogy Metternich by csakugyan nagyon fontos nyilatkozatokat tett a császár előtt Ausztriának Olaszországhoz való jövendőbeli állásáról. Szerinte, Ausztria mint nagyhatalom csatlakozni fog a Piemont által elkövetett túllépések elleni közös beavatkozáshoz, ami pedig Velenczét illeti, védőleg tartandja magát. Ugyanazon lap szerint az „Opinion Nationale“-t még mindig fenyegetik. A lap ellen törvényes vizsgálatot kezdtek, s Gerou 11 urat, aki az igazságügyminiszterhez ment, valószínűleg azért, hogy igazolására közelebbi adatokat hozzon föl, Delangeur állítólag nem igen kegyesen fogadta. Hír szerint a Pereire urak által képviselt „Crédit mobilier“ nagy tűzzel tesz lépéseket a nevezett lap elnyomására, ellenben Roucher úr az ideiglenes belügyminiszter pártját fogja. — A „Patrie“ nem hiszi, hogy akár Bajor- akár Poroszország vállalkozzék azon indítványt tenni a német szövetséggyűlésnél, a melyet bécs lapok irnák, hogy t. i. ezen magas testület tegye német kérdéssé Verenczének osztrák uralom alatt maradását. A párisi lap elhiszi, sőt tudja, hogy Frankfurtban a piemonti politikát nem helyeslik, de azt mondja, hogy ő nem helyeslés, és az olaszországi osztrák birtokok biztosítása közt roppant najy a távolság. Ugyanazon lap sem tudja mit véljen a varsói találkozásról. Míg Berlinből arról tudósítják, hogy a congressus eszméje az uralkodóknál meglehetős kedvező hajlamokkal találkozott, addig más levelezők némi elszigeteltségről beszélnek, melyben lett volna Ausztria, s hidegségről az orosz és osztrák tisztek közt. — A „Patrie“ következő közlést hoz az olaszországi harcrtérről : „Egy távirati sürgöny Nápolyból a következő részleteket hozza a 26 ki ütközetről : Nagyon élénk csata volt 26-dikán a nápolyi hadsereg közt, a mely Gaeta felé folytatta visszavonulását, és a piemonti hadsereg közt. — Az ütközet mint mondják közel Sessához ment véghez, s a piemontiakra nézve kedvezőleg ütött ki. „ A mintegy 12,000 emberből álló nápolyi utóhad volt főleg tűzben, s nyomatott hátra a Garigliano mögé. — A piemontiak vesztesége nem igen számos, a nápolyiaké techesebb ; ez utóbbiak különösen sok foglyot vesztettek. Viktor Emánuel király személyesen vezényelte a hadakat. A tudósítások keltekor a nápolyiak takarodtak ki Sessától, hogy Taetto-nál összpontosuljanak, amely a Garigliano mögött van.“ — Nizzában, Villafrancában és a Vesubia-völgyben erődítési munkálatokat tesznek. A mentonei magaslatokat hasonló czélból veszik föl mérnökileg. — Garibaldi azon rendelete, mely a két szicziliai Királyságot a nagy Olaszország kiegészítő részeiül jelenti ki, a szigettartományban is kihirdettetett, s azt Mordius prodiktátor következő kiáltványnyal kisérte: „Szicziliai olaszok! A ti nagy diktátortok tisztelt és ünnepélyes szavai beváltják tett ígéretét. Az okt. 15-ki rendeletében ő megmondá nektek, hogy a kívánt annexio ideje bekövetkezett; négy nap múlva a ti határozatotok megpecsétlendi azon nagy cselekményt, mely titeket a 22 millió olasz egy és oszthatlan családjával egygyéráz. Hogy a diktátor utolsó akaratát teljesítsem, mihelyt Viktor Emánuel egy képviselője hozzátok megérkezik, ennek kezeibe azonnal leteszem a hatalmat, melyet a diktátor rám ruházott. Szicziliai olaszok! a történet egykor majd elbeszéli bámuló unokáinknak, miként csak hat hónap lefolyása alatt egy ember, ki nagyobb mint hite, a fél nemzetet szabad népéletre vezette. Ezen embernek, Garibaldinak — el nem enyészhető emléket emel Olaszország a jövő nemzedék szíveiben, s a félsziget népei öt nevének egyszerű kimondásával fogják üdvözölni úgy, mint a szabad Amerika fiai Washingtont tisztelik. Ti lesztek az elsők, kik erre példát adtak. Éljen Olaszország! Éljen Viktor Emánuel ! Éljén Garibaldi. Palermo, okt. 17. 1860. M o r d i n i, prodiktátor.“ — Nápolyi földön jelenleg 55,010 piemonti katona van, kikből 10,000 egyenesen Nápoly előtt szállott partra, 2000-en Manfredoniában vannak, a többi az Abruzzában vonul keresztül három oszlopban. — Az általunk is említett Garibaldi féle emlékirat szerzőjéül Cattaneot említik, ki ahelyett, hogy Londonba ment volna, Nápolyban végzi az állam diplomatái ügyeit; ezen foglalkozásáért kavoukint 2000 ducati díjt húz. — Mazzini egy új lapot fog meginditni ,11 Popolo Italiani* czim alatt. — Garibaldi következő levelet intézett Brambilla ügyvédhez: „Caserta, okt. 19. Kedves Brambilla! Vonatkozva azon kérdésre, melyet ön az igen érdemes genuai bizottmány, s mindazok iránt hozzám intéz, kik ezzel összeköttetésben vannak, várjon folytassák-e a toborzásokat? — válaszolja nekik , hogy én mindig szívesen fogadom azokat, kik jelentkeznek, habár ma már ezekre nincs oly nagy szükség, mint eddig. Mondja meg ön nekik, viseljék el türheimnél mindazon keserűségeket és súlyos illetlenséget, melyekkel politikánk ellenzői mindig oly pazarok voltak; s hogy egykor eljö az idő, midőn a tények ismerve lesznek, s a haza háláját tanusitandja azok iránt, kik — mint ön — munkáját folytonos erélylyel, tisztán s hódolattal végzé.“ — Az „Opinione“ a párisi „Constitutionnel“ czikkére, mely Francziaország olaszországi politikáját fejtegeti, következő megjegyzést tesz : „Az erős, egy és szabad Olaszországnak kívánnia kell, hogy az ő politikai és nemzetközi új állását más hatalmak is elismerjék, hanem Ausztria magatartása az európai congressus összehívásának nem kedvez, tán mert előre látja, hogy a congressus a „fait accompli“ helybenhagyását nem kerülhetné ki, mint mely Európa politikai rendjét megszilárdítja, s távol attól, hogy a két állam (Ausztria és Olaszország) közti súlyegyént megzavarná, inkább ezt erősebb és tartósabb támpontokra fektetné.“ — Ricasoli florenczi kormányzói hivataláról beadta lemondását, minthogy a közmunkák végzésére, nevezetesen a maremmák egészségi javítására általa kívánt hat millió kölcsönt a kormány megtagadta. A turini kabinet értesülve a finnebbi lemondásról, a költségtervet újabb tárgyalás alá vette, s a hat milliót megrendelte, mire Ricasoli is visszavette lemondását, mi a toskánaiak részéről nagy helyeslésre talál. — A végleges válasz , melyet a svájczi szövetségtanács a „zászlóperben“ a franczia kormányhoz küldött, az esemény teljes rajzát foglalja magában, s kiderül, hogy az egész dolog szándékos provocationak volt eredménye. Egy Sache nevű savoyai hajótulajdonos ugyanis, egy franczia háromszinű lobogót hozott bárkájában sept. 5-én Vivisbe, mi is egy ottani polgárt úgy föllázított, hogy rájött. Sokan a jelen voltak közül közbe léptek, s a hatóság módot talált a versenygés főokozóit befogatni, s a büntető bíróságnak átadni. Az időközben szabadon bocsátott Sache-t ez nem akadályozta, hogy 10 év ugyanazt Genfben ismételje — „éljen Francziaország! le Svájczczal“ fölkiáltással. A 17-dikén ugyanazon úr még gyűlöltebb demonstrátiót készített Lateyben, hol néhány munkással s a háromszinü zászlóval megjelenve, kihívó dalok éneklése közt vonult a korcsmába; hogy büntetlenül távozhattak, csak annak kell tulajdonitniok, mert az ottani lakosok épen akkor széleikben voltak e foglalva. A szövetségi tanács megjegyzi, hogy hasonló kihágások Savoya bekeblezése előtt nem történte , s a szövetségtanács azon nézetben van, hogy az országszinek, melyek magánosok kezeiben s minden hivatalos j illem nélkül vannak,épeit nem tekinthetők népjogi sérésnek. Az ,Observer' írja : „A ,Constitutionnel' óvatos és ugyancsak megfontolt körmondataiból azt következtetjük, hogy a jelenleg a Póhoz indító osztrák seregnek Olaszországba beütési kísérletét Francziaország nem jó néven venné. Egy 22 millió szabad emberből álló nemzet, melyet Francziaország fegyverei s Európa rokonszenvei támogatnak, nem oly könnyen hagy lábára lépni. Másfelől azonban Olaszországnak is ki kell tartani és elvárni az időt. Egy ballépés, egy kis elsietés mindent elronthana.“ Az ,Economist" Poroszországot védi az angol sajtó „túlságos“ megtámadásai ellen. „A porosz politika, úgymond, bizonyosan nem szolgálhat mintául az angol politikának. Azonban ne mérjük angol mértékkel a porosz szabadelvűséget. Nem kellene minderre, ami porosz, oly kancsal szemmel nézni, ha van is egy kis ok rá. Nem tagadja az Economist, hogy a Macdonald féle ügyben gonosz indulatot tanúsított Anglia iránt némely porosz hivatalnok, de azok meg a Brandenburg-Manteuffel iskolájából valók, s az ő tettekért nem lehet felelős a herczeg-kormányzó. A porosz politikát porosz, mértékkel, porosz előzmények szerint kell megítélni. Ha ezt teszszük, el kell ismernünk, hogy a porosz politika oly jó volt az olasz ügyben, mint várható volt. Poroszország nem hívta vissza követét Turinból. Szardiniának erkölcsi leerkézést tartott, mely végre sem roszabb, mint amit lord J. Russell tartott Velenczét illetőleg. Poroszország nem vállalt kezességet Velencze mellett s úgy hiszszük, nem is fog vállalni. Egyáltalán nem avatkozik a dologba, hacsak Németország Francziaország által fenyegetve nem lesz. Mérsékelt szigorral ítélte meg Szardínia eljárását, de azért jó lábon marad vele. Poroszország Oroszország szava, az ő keze Anglia keze. S mi joggal várhatunk többet Poroszországtól? Nem jó, oly hatalmat, mely lassan kint a szabadság felé fordul, nagyon szorongatni. Schleinitz sürgönye haladás az előbbi porosz kormányok sürgönyeihez képest. Végre is nem lép föl az ellen, ami ellen tiltakozhatnék. Ez elég Poroszországtól. Angiának türelmesnek kell lennie a szabad elvek lassú fejődése iránt, különben csak már érett szabadságú államok barátságára számíthatna. Felelős szerkesztő: B. KEMÉNY ZSIGÁNY, A „Pesti Napló“ magán társfilmvei. London, okt. 31. A mai „Daily News“ Írja: A franczia admirál parancsot kapott, hogy Persano hajóit azon esetben, ha Gaetát megtámadná, lövesse. Páris, okt. 31. Beyruthi Máltán át érkezett hírek szerint a damaskusi menekültek Fuad basának folyamodványt nyújtottak át, melyben Damaskusba visszamenetelöket lehetlennek mondják, mert a törökök halállal fenyegetik őket. A drázok sheikje lemészárlással fenyegetett 8000 keresztényt, ha a feltételek szigorúan ütnének ki. Nápoly, oct. 31. A Garigliano melletti harcz oct. 29-én heves volt; a piemontiak megverettek ; a foglyok és halottak száma nagy; több tartományban csatlakozás-ellenes mozgalmak.