Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-01 / 3219. szám

hogy egy nagy­követ az újságokkal közölje egy ul­timátum tartalmát, melynek előterjesztésére megbízva van; az azonban, azt mondja, más kérdés : várjon Metternich­ig a császárral tartandó beszélgetése közben, a­mely október 28-ra volt kitűzve, ugyanazon értelemben fog-e nyilatkozni mint az „Opinion Nat.“ jelenté. Ez más szóval azt teszi, hogy a porosz „Kreut­­ztg” legalább némi indiscretiot nem tart egészen le­hetetlennek. Egy másik porosz apnak — a „Nat. Ztg“-nak — így imák róla: „Az „Op. Nat.“ közelebbi egybekötésben van egy császári herczeggel, ugyanazért itt hajlandók az emberek azt tenni föl, hogy a nevezett lap a maga jegyzékét nem egészen maga találta föl. Hozzájárul Ausztriának Turin­­ban épen most bejelentett azon követelése, hogy Piemont a borgofortói lerombolt várművekért mintegy félmillió frank kárpótlást fizessen. — úgy látszik — teszi hozzá a porosz lap tudósítója — hogy Ausztria csakugyan azt hive, miszerint Varsó­ban a másik két hatalom bele­egyezését egy új támadó háborúra meg fogja nyerni, úgy hiszem, beszéltem már önnek, hogy He­sz­édnagy Londonban tett legutóbbi utazása alkalmával oda nyi­latkozott, hogy a pillanat nincsen messze, midőn a hatal­mak maguk fogják tanácsolni Ausztriának, hogy húzzon kardot. Biztosíthatom önt, hogy Ausztria ezen beleegye­zést Varsóban nem nyerte meg, hanem a hatalmak er­kölcsi segélye (mert tettleges segélyről még most tulaj­donképen beszélni sem lehet) csak akkor kezdődik meg, ha Piemont Velenczét megtámadja. Ausztria egész számítása azonban oda megy ki, hogy a hatalmak ezúttal akaratuk ellen belesodo­ratnak a háborúba, vagy más szavakkal segítségére menni kénytelenek lesznek. Mint hallom Gorcsakofsky befolyása Varsóban az egyet­értésre inkább bontólag mint előmozdítólag hatott, s így Napoleon császár alkalmasint nem tévedt, midőn R i s­­■ e 1 e ff trnoknak elutazása előtt azt monda: „Nem hi­szem, hogy ellenem coalitio jöjjön létre, és ha létre jön, nem félek attól.“ Egy másik tudósító szerint az ,,Op. Nat.“ által föl­leplezett tervek, egy, már meghaladt állásponthoz tartoznak. Azok szerinte azt mutatják, mily módon akart eljárni Ausztria, ha Varsób­an a más két hata­lomnál kedvezőbb hangulatra talál. Végre mások váltig állítják még most is, hogy Metternich­­g az olasz ügyre nézve új javaslatokat vitt Parisba, azt azonban csupán csak gyanítják, hogy ezen javas­latok alkalmasint a zürichi békekötésből indulnak ki. — Ausztria el­­évén szerintük határozva arra, hogy Piemontot, Francziaországgal vagy a nélkül a zürichi allapítványok végrehajtására indítsa. Miután azonban Francziaország, mint a „Constentionnel“ előre kijelentette, a letett herczegeknek nem foghatja pártját, tehát a Metternich-féle állítólagos javaslatok, ha ugyan az érintett tartalomnak megfelelnek, a fran­­czia czélzatokkal homlokegyenest ellenkezhetnének. Innen magyarázzák, hogy a „Moniteur“ úgy sietett az egész históriát tagadni. — Október 25-dikén érkezett Párisba 4—500 pá­pai fogoly, a lyoni pályán a legnyomorultabb álla­potban. A franczia közös­ség egy része a lehetőségig segített rajtuk. A szerencsétlenek este elhagyták Pá­rist, hogy a különféle pályákon hazájukba szállitas­­sanak. — A Párisban lakó nápolyiak, G­r­o p­e 1­­­o gróf szárd ügyvivő jelenlétében szín­én az annexio mellett szavaztak. — Október 30-dikára a „Moniteur“ szemlét jelent, melyet a császár a boulognei liget versenyterén a császári testőrség fölött szándékozott tartani. A test­őrség szabad ég alatti tanyázást és táborozást valt ábrázolandó. — A „Neue Pr. Zig“-nak írják : „A franczia ke­reskedelmi tengerészet fölszólalt a kormánynál azon matróz-toborzások ellen, a­melyeket Piemont a fran­czia kikötői városokban véghez vitet. A­kik fölcsap­nak, 100 frank foglaló üti a markokat, ezenkívül ha­vonként 40 frankot kapnak. OLASZORSZÁG. Viktor Emánuel királynak Ná­polyba történt bevonulásáról még nincsenek tudósítá­saink; e helyett tehát csak az előkészületeket említ­jük meg, melyeket a nápolyi nép választott királyá­nak fogadására tesz. A párisi félhivatalos lapok után ezen bevonulási rend szerint ő felsége a capuai kapun át tartja bemenetelét, hol rá Pallavicino Trivulzio vá­­rakozand a hatóságok és testületek küldöttségeivel; innét ágyudörgések közt ki­érik a királyt az Unnepie­­sen diszitett utczákon át a Catamone-palota pavillo­­nába, hol a király szállásolni fog. Este nagyszerű ki­világítás, és a „Carlo“ színházban díszelőadás stb. — A „Perseveranza“nak a király Nápolyban való tar­tózkodási idejére vonatkozó hírei annyiból eltérők a „Nomade“ tegnap közlött értesülésétől, hogy az e­­öbbi szerint ő felsége csak négy hónapig szándékozik Ná­polyban maradni, az olasz parlamentnek ide leendő összehívásáról a „Perseveranza“ hallgat, ellenben írja, hogy Garibaldi erősen el van tökélve azonnal caprerai magányába vonulni, mihelyt a király meg­érkezett, s hatalmát annak átadta; a d­itátor egy­szersmind személyét illető minden kitüntetések, meg­tiszteltetések s más effélékről is lemond. — Cavour grófról írják, hogy sietősebb teendőinek bevégzése után azonnal Nápolyba utazik a király ol­dala mellé, azonban az elnökminiszter nem sokáig fog a királyság székhelyétől távol lenni; ellenben Arese gróf, ki — mint Napóleon császár személyes barátja — a szárd kormány részéről gyakran bízatott meg különféle küldetésekkel a párisi kormányhoz, most Vi­­­­v Emánuel király meghívása folytán okt. 25-én már elutazott Nápolyba; a grófnak fennebbi kedvező viszonyából a párisi udvar iránt azt követ­keztetik, hogy a szárd király e­gy emberét uj megbi­zással tiszteli meg, mely abból állna, hogy Arise gr. eszközölné ki a francziák császárától, hogy a fran­czia hadihajók a gaetai öbölből kivonassanak, hogy ezen helynek ostromát nem csak szárazról, hanem vizről is megkezdeni lehessen.­­ Előbb ezen külde­téssel Nigra lovagot emlegették megbízottnak, a lovag úr azonban megérkezése óta nem hagyta el Turint s ilyetén meghatalmaztatását úgy a turini mint a párisi lapok kétségbe vonják. Turini tudósítások szerint Ausztria a szárd kor­mánytól 400,000 frank kártalanítási pénz kifizetését kívánta azért, mert a piemontiak a Borgoforte mel­letti erődítményeket akkor, midőn még ezeknek birto­kában voltak, lerontaták . Cavour gróf Ausztria ezen kivonatának teljesítését megtagadó. — Az „Espero“ után irtuk tegnap, hogy a szárd kormány a f. é­­njonczozást egész az 1840 -s korosz­tályig terjeszti ki; ehhez a „Nationalités“ hozzá­te­szi, miszerint nyomban következni fog az 1841-iki osztály is, mert az idők komolyak,­­ az új olasz ki­rályságnak erős és sok védelmezőre van szüksége.­ A „Gazetta Militare“ szerint a turini kormány fá­radni nem tudó erélyt fejt ki a hadszerelésekben; Turinban, Milanóban, Genuában, Florenczben és Bo­lognában nagy mennyiségű fegyver és lőszer halmoz­­tatik össze; a Rocca házzal szerződés köttetett 50,000 vontcsövű fegyver ideszállítása iránt; St. Omerban tíz millió gyúrok hever készen; ezen kívül Genuában és Florenczben egy laboratóriumot állítottak, melyben sok munkás az üres golyók tö­mésével és kartácsok készítésével foglalkozik.­­ Angol lapok nápolyi levelezői boszankodva emelnek panaszt azon angol önkénytesek ellen, kik Nápolyban tartózkodásuk rövid ideje alatt magukat botrányosan viselték; sokan közölök a kávéház­­ba menvén, ott magukat leitták, bezúzták az a­blakokat, összetörték edényt, asztalokat, székeket, s ezenkívül még az elfogyasztott étel- italért is megtagadták a fi­zetést, mi­által a kávésok és vendéglősök elkedvetle­nedve, hajlandóbbak inkább boltjaikat bezárni, mint ily vendégek által károsíttatni meg. Az átutazás al­­kalmával is viszálkodás ütött ki ezen önkénytesek közt, s vezetőik közül többnek, nevezetesen Styles ez­redesnek azon szemrehányást tevék, hogy az Angliá­ban összegyűjtött segély­pénz egy részét eltulaj­donította, vagy nem illőleg használta el. Styles ezre­des e­miatt szobabör­tönbe is tétetett, de ismét sza­badon van eresztve, s kinyilatkoztató, hogy bár­mily vizsgáló bizottságot kész elfogadni. Az önkény­­tesek végre megmenték a nápolyiakat garázda jelen­létüktől , s mint mondják, most Garibaldi testöne­­regét képezik, kit a részben véde­lmezni is fognak; mondják, hogy okt. 19-dikén Capua mellett már megkapták a vérkeresztséget, s egy tisztet vesz­tettek. DUNAI FEJEDELEMSÉGEK. Okt. 23. Ámbár a fe­jedelem még a múlt pénteken (19-én) érkezett vissza Galaczra, csak tegnap délben jött meg a fővárosba. Vasárnap anyjánál mulatott Galaczon. Visszaérkezé­sével nagyon sok hír kezdett szárnyalni. Mondják, hogy konstantinápolyi útja fontos politikai változáso­kat fog maga után vonni. Azonban minden titokban van, a mit a fejedelem a portán végezett. A telegráf folyvást csak a kitüntetéseket és ünnepélyeket je­lenté, melyekben a fejedelem részesült; — annyi áll, hogy nem mint alattvaló, hanem mint uralkodó ház­beli fogadtatott. — A bojárok magok is, a kik kisér­ték, meg voltak lepetve a fi­jedelem méltóságos, ha­tározott és megnyerő magatartása által. Annyira ment iránta a figyelem, hogy a szultán meghíván őt magán színházába egy díszelőadás szemléletére, midőn a fe­­j­­elem azzal mentette magát, hogy az­nap az angol követtől kapott meghívást, a szultán az előadást más napra halasztó. Mint a fejedelem tapintatának egyik példáját említik, hogy Bulwernél az angol követnél lévén ebéden, ez poharat köszöntve rá, kiemelte a tá­mogatást, melyben a nagyhatalmak részeltették, — mire a fejedelem azt viszonozta, igaz, hogy mind maga, mind a kormányzására bízott nép igen sok kö­szönettel tartozik a pártfogó hatalmasságoknak, de épen annyival sőt többel a magas portának, kinek érdemei s jó indulatu előzékenysége őt és egész Ro­mániát örömmel és hálával tölti el. — Mint egy tegnap érkezett telegramra jelenti, Cousa fejedelmet Viktor Emánuel a szardiniai mind­két rendjellel díszítet­te föl. OROSZORSZÁG. A paraszt emarcipatio kérdésé­ben a szerkesztési bizottság munkálatainak befejezé­séül okt. 10-ike (okt. 22) volt kitűzve. A­mint írják, a munkálatok befejeztettek s át vannak már adva a minisztériumnak és államtanácsnak. Közelebbről nyomtatásban jelennek meg. A bizottság a kormány­zóságok többségétől (37) kifejezett kívánsághoz csat­lakozik, hogy a szolgaságtól való magamegváltás bi­­zassék az uraság és paraszt közötti szabad egyezke­désre, s a kormány egyáltalában ne avatkozzék bele. Ha történik is ily módon némi haladék, ez, fájdalom, a bureaukratia oly siralmas állapotjában kétségkívül a kisebbik rész. Csak a paraszt és uraság közötti szabad egyezkedés megtörténte után avatkozik a do­logba a kormány, a­mennyiben a pénzügyi nehézsé­geket elhárítni fog igyekezni. Ezen beavatkozás úgy történik, hogy az állam előlegezéseket ad a magát megváltó jobbágynak, azaz kifizeti h­elyette a neme­si fekvőségeket. Távirati jelentések. Pária, okt. 29. A mai „Patrie“ jelenti, hogy a csá­szár tegnap Metternich herczeget és Hübner bárót fogadta. Állítják, hogy Hübner báró még ma este visszaindul Bécsbe. Turin, okt. 30. A mai „Opinione" jelenti : Viktor Emánuel Teanóból Sessába indult; az utóbbi hely csak egy napi járásra van Gaetától. úgy vélekednek, hogy a Volturno és Garigliano között a nápolyiak nem fognak csatát Allan­ a piemontiak ellen, mivel az előbbiek Cial­­dini közeledésére Gaetába vonultak vissza. Garibaldi a Viktor Emánuel táborába ment.A népszavazás alkalmával sok községben véres összeütközések történtek, nevezete­sen Cinque Frondiban, a reggioi tartományban, a­hol a nemzetőrség fegyvert ragadott az aspromontei vadászok ellen. A harcz a templomban kezdődött, sok volt a ha­lott és sebesült mind­két részről. Ajossa marchese és fia II. Ferenc­ király ügyében elestek. Egy osztály odaér­kezett rendes katonaság helyreállította a rendet. Sz. P­é­t­e­r­v­á­r, okt. 10. A mai hivatalos jelentés igy szól : Megörülvén a császár viszontlátásán, Alexandra Feodorovna császárné meglehetős nyugton aludt az éjjel; habár nem mutatkoztak különösen súlyos kórjelenségek, ereje fogyton fogy. Madrid, okt. 29. Egy terv a hadsereg létszámát 100,000-re határozza. G s­t 1 posta, Pest, okt­. 31. Metternich Rikhárd herczeg a Párisban levő osztrák , nagykövet, mint előre jelentős, október 28-dikán ki­hallgatáson volt Napoleon császárnál. A londoni Reute­r féle távirati ügynökség egy Páriából kapott sürgöny nyomán képesnek hiszi magát közleni azon pontokat, melyekben a herczeg Ausztria politikáját Thouvene.­­ ur előtt kifejtette. Ezen állítólagos pontok meglehetősen békések, s így hangzanak : 1. Ausztria őszintén végre fogja hajtani a császár legújabb diplomája által megadott reformokat. 2. Ezentúl is megmarad védelmi magatartása mel­lett; a Velenczében véghez vitt fegyverkezéseknek egyedüli czéljuk az lévén, hogy a megtámadást visz­­szaverjék. 3. Ausztria nem tér el a be nem avatkozási rend­szertől. 4. Azt hiszi, hogy a congressus kivihető megoldás­hoz nem juthat addig, míg a nagyhatalmak közös programmot nem fogadnak el, mely elfogadás előtte kérdésesnek (problematique) látszik. Az „Indépendancebeige“ nem mer ugyan jót állani a Reuter féle közlemények hitelessége mellett, hogy azonban ezek a Metternich herczeg által mondottakat a dolog velejére nézve megközelíthetik, ezt a belga lap hajlandó elhinni azért, mivel azok meglehetősen összevágnak azzal, a­mit neki a varsói találkozásról, s Orosz- és Poroszországnak Ausztria iránti érzületé­ről írnak, a varsói levelező a látottakból és hallottak­ból azon következtetést vonván ki, hogy a bécsi kabi­net nem nyervén meg azon fölbátorítást, a­mit a fön­tebb említett hatalmak egyikétől vagy másikától re­mélt, a jelen pillanatban lehetetlennek tartaná har­czias c­élzatainak valósítását. A kölni lap verziója kissé elüt a Reuter féle közlés­től. A porosz lap egyik párisi levelezője rendszerint, jól értesült helyről úgy hallja, hogy Metternich by csakugyan nagyon fontos nyilatkozatokat tett a csá­szár előtt Ausztriának Olaszországhoz való jövendő­beli állásáról. Szerinte, Ausztria mint nagyhatalom csatlakozni fog a Piemont által elkövetett túllépések elleni közös beavatkozáshoz, a­mi pedig Velenczét illeti, védőleg tartandja magát. Ugyanazon lap szerint az „Opinion Nationale“-t még mindig fenyegetik. A lap ellen törvényes vizs­gálatot kezdtek, s G­e­r­o­u 11 urat, a­ki az igazság­ügyminiszterhez ment, valószínűleg azért, hogy iga­zolására közelebbi adatokat hozzon föl, D­e­l­a­n­g­­­e­ur állítólag nem igen kegyesen fogadta. Hír szerint a Pereire urak által képviselt „Crédit mobilier“ nagy tűzzel tesz lépéseket a nevezett lap elnyomására, el­lenben Roucher úr az ideiglenes belügyminiszter pártját fogja. — A „Patrie“ nem hiszi, hogy akár Bajor- akár Poroszország vállalkozzék azon indítványt tenni a német szövetséggyűlésnél, a melyet bécs lapok irnák, hogy t. i. ezen magas testület tegye német kérdéssé Verenczének osztrák uralom alatt maradását. A párisi lap elhiszi, sőt tudja, hogy Frankfurtban a piemonti politikát nem helyeslik, de azt mondja, hogy ő nem helyeslés, és az olaszországi osztrák birtokok bizto­sítása közt roppant na­jy a távolság.­­ Ugyanazon lap s­em tudja mit véljen a varsói találkozásról. Míg Berlinből arról tudósítják, hogy a congressus eszméje az uralkodóknál meglehetős kedvező hajlamokkal találkozott, addig más levelezők némi elszigeteltség­ről beszélnek, melyben lett volna Ausztria, s hideg­ségről az orosz és osztrák tisztek közt. — A „Patrie“ következő közlést hoz az olaszországi harcrtérről : „Egy távirati sürgöny Nápolyból a következő rész­leteket hozza a 26 ki ütközetről : Nagyon élénk csata volt 26-dikán a nápolyi hadsereg közt, a mely Gaeta felé folytatta visszavonulását, és a piemonti hadsereg közt. — Az ütközet mint mondják közel Sessához ment véghez, s a piemontiakra nézve kedvezőleg ütött ki. „ A mintegy 12,000 emberből álló nápolyi utóhad volt főleg tűzben, s nyomatott hátra a Garigliano mögé. — A piemontiak vesztesége nem igen számos, a nápolyiaké techesebb ; ez utóbbiak különösen sok foglyot vesztettek. Viktor Emánuel kir­ály személye­sen vezényelte a hadakat. A tudósítások keltekor a nápolyiak takarodtak ki Sessától, hogy Taetto-nál összpontosuljanak, a­mely a Garigliano mö­gött van.“ — Nizzában, Villafrancában és a Vesubia-völgy­­ben erődítési munkálatokat tesznek. A mentonei ma­gaslatokat hasonló czélból veszik föl mérnökileg. — Garibaldi azon rendelete, mely a két szicziliai Királyságot a nagy Olaszország kiegészítő részeiül jelenti ki, a szigettartományban is kihirdettetett, s azt Mordius prodiktátor következő kiált­ványnyal kisérte: „Szicziliai olaszok! A ti nagy diktátortok tisztelt és ünnepélyes szavai beváltják tett ígéretét. Az okt. 15-ki rendeletében ő megmondá nektek, hogy a kí­vánt annexio ideje bekövetkezett; négy nap múlva a ti határozatotok megpecsétlendi azon nagy cselek­ményt, mely titeket a 22 millió olasz egy és oszthat­­lan családjával egygyéráz. Hogy a diktátor utolsó aka­ratát teljesítsem, mihelyt Viktor Emánuel egy képvi­selője hozzátok megérkezik, ennek kezeibe azonnal leteszem a hatalmat, melyet a diktátor rám ruházott. Szicziliai olaszok! a történet egykor majd elbeszéli bámuló unokáinknak, miként csak hat hónap lefolyása alatt egy ember, ki nagyobb mint hite, a fél nemzetet szabad népéletre vezette. Ezen embernek, Garibal­­dinak — el nem enyészhető emléket emel Olaszor­szág a jövő nemzedék szíveiben, s a félsziget né­pei öt nevének egyszerű kimondásával fogják üd­vözölni úgy, mint a szabad Amerika fiai Washing­tont tisztelik. Ti lesztek az elsők, kik erre példát adtak. Éljen Olaszország! Éljen Viktor Emánuel ! Éljén Garibaldi. Palermo, okt. 17. 1860. M o r d i n i, prodiktátor.“ — Nápolyi földön jelenleg 55,01­0 piemonti katona van, kikből 10,000 egyenesen Nápoly előtt szállott partra, 2000-en Manfredoniában vannak, a többi az Abruzzában vonul keresztül három oszlopban. — Az általunk is említett Garibaldi féle emlékirat szerzőjéül Cattaneot említik, ki a­helyett, hogy Lon­­donb­a ment volna, Nápolyban végzi az állam diplo­matái ügyeit; ezen foglalkozásáért kavoukint 2000 ducati díjt húz. — Mazzini egy új lapot fog megindit­­ni ,11 Popolo Italiani* czim alatt. — Garibaldi következő levelet intézett Brambilla ügyvédhez: „Caserta, okt. 19. Kedves Brambilla! Vonatkozva azon kérdésre, melyet ön az igen érdemes genuai bi­zottmány, s mindazok iránt hozzám intéz, kik ezzel összeköttetésben vannak, várjon folytassák-e a tobor­zásokat? — válaszolja nekik , hogy én mindig szíve­sen fogadom azokat, kik jelentkeznek, habár ma már ezekre nincs oly nagy szükség, mint eddig. Mondja meg ön nekik, viseljék el türheimnél mindazon kese­rűségeket és súlyos illetlenséget, melyekkel politi­kánk ellenzői mindig oly pazarok voltak; s hogy egy­kor eljö az idő, midőn a tények ismerve lesznek, s a haza háláját tanusitandja azok iránt, kik — mint ön — munkáját folytonos erélylyel, tisztán s hódolattal végzé.“ — Az „Opinione“ a párisi „Constitutionnel“ czik­­kére, mely Francziaország olaszországi politikáját fej­tegeti, következő megjegyzést tesz : „Az erős, egy és szabad Olaszországnak kívánnia kell, hogy az ő politikai és nemzetközi új állását más hatalmak is elismerjék, hanem Ausztria magatartása az európai congressus összehívásának nem kedvez, tán mert előre látja, hogy a congressus a „fait ac­compli“ helybenhagyását nem kerülhetné ki, mint mely Európa politikai rendjét megszilárdítja, s távol attól, hogy a két állam (Ausztria és Olaszország) közti súlyegyént megzavarná, inkább ezt erősebb és tartósabb támpontokra fektetné.“ — Ricasoli florenczi kormányzói hivataláról beadta lemondását, minthogy a közmunkák végzésére, neve­zetesen a maremmák egészségi javítására általa kí­vánt hat millió kölcsönt a kormány megtagadta. A turini kabinet érte­sülve a f­innebbi lemondásról, a költségtervet újabb tárgyalás alá vette, s a h­at mil­liót megrendelte, mire Ricasoli is visszavette lemon­dását, mi a toskánaiak részéről nagy helyeslésre talál. — A végleges válasz , melyet a svájczi szövetség­tanács a „zászló­perben“ a franczia kormányhoz kül­dött, az esemény teljes rajzát foglalja magában, s ki­­derü­l, hogy az egész dolog szándékos provocationak volt eredménye. Egy Sache nevű savoyai hajótulaj­donos ugyanis, egy franczia háromszinű lobogót ho­zott bárkájában sept. 5-én Vivisbe, mi is egy ottani polgárt úgy föllázított, hogy rájött. Sokan a jelen voltak közül közbe léptek, s a hatóság módot talált a versenygés főokozóit befogatni, s a büntető bíró­ságnak átadni. Az időközben szabadon bocsátott Sache-t ez nem akadályozta, hogy 10 év ugyanazt Genfben ismételje — „éljen Francziaország! le Svájczczal“ fölkiáltással. A 17-dikén ugyan­azon úr még gyűlöltebb demonstrátiót készí­tett Lateyben, hol néhány munkással s a három­­szinü zászlóval megjelenve, kihívó dalok éneklése közt vonult a korcsmába; hogy büntetlenül távozhat­tak, csak annak kell tulajdonitniok, mert az ottani lakosok épen akkor széleikben voltak e foglalva. A szövetségi tanács megjegyzi, hogy hasonló kihágások Savoya bekeblezése előtt nem történte , s a szövet­­ségtanács azon nézetben van, hogy az országszinek, melyek magánosok kezeiben s minden hivatalos j il­lem nélkül vannak,­épeit nem tekinthetők népjogi sér­ésnek. Az ,Observer' írja : „A ,Constitutionnel' óvatos és ugyancsak megfontolt körmondataiból azt következ­tetjük, hogy a jelenleg a Póhoz indító­­ osztrák se­regnek Olaszországba beü­tési kísérletét Francziaor­­szág nem jó néven venné. Egy 22 millió szabad em­berből álló nemzet, melyet Francziaország fegyverei s Európa rokonszenvei támogatnak, nem oly könnyen hagy lábára lépni. Másfelől azonban Olaszországnak is ki kell tartani és elvárni az időt. Egy ballépés, egy kis elsietés mindent elronth­a­na.“ Az ,Economist" Poroszországot védi az angol sajtó „túlságos“ megtámadásai ellen. „A porosz politika, úgymond, bizonyosan nem szolgálhat mintául az an­gol politikának. Azonban ne mérjük angol mértékkel a porosz szabadelvűséget. Nem kellene minder­re, a­mi porosz, oly kancsal szemmel nézni, ha van is egy kis ok rá. Nem tagadja az Economist, hogy a Macdo­­nald féle ügyben gonosz indulatot tanúsított Anglia iránt némely porosz hivatalnok, de azok meg a Bran­­denburg-Manteuffel iskolájából valók, s az ő tet­tek­­ért nem lehet felel­ő­s a herczeg-kormányzó. A porosz politikát porosz, mértékkel, porosz előzmények szerint kell megítélni. Ha ezt teszszü­k, el kell ismernünk, hogy a porosz politika oly jó volt az olasz ügyben, mint várható volt. Poroszország nem hívta vissza követét Turinból. Szardiniának erkölcsi leerkézést tartott, mely végre sem roszabb, m­int a­mit lord J. Russell tartott Ve­lenczét illetőleg. Poroszország nem vállalt kezességet Velencze m­ellett s úgy hiszszük, nem is fog vállalni. Egyáltalán nem avatkozik a dologba, hacsak Német­ország Francziaország által fenyegetve nem lesz. Mérsékelt szigorral ítélte meg Szardínia eljárását, de azért jó lábon marad vele. Poroszország Oroszország szava, az ő keze Anglia keze. S mi joggal várhatunk többet Poroszországtól? Nem jó, oly hatalmat, mely lassan kint a szabadság felé fordul, nagyon szoron­gatni. Schleinitz sürgönye haladás az előbbi porosz kormányok sürgönyeihez képest. Végre is nem lép föl az ellen, a­mi ellen tiltakozhatnék. Ez elég Po­roszországtól. Ang­iának türelmesnek kell lennie a szabad elvek lassú fejődése iránt, különben csak már érett szabadságú államok barátságára számíthatna. Felelős szerkesztő: B. KEMÉNY ZSIG­ÁNY, A „Pesti Napló“ m­agán társfilmvei. London, okt. 31. A mai „Daily News“ Írja: A fr­anczia a­dmirál parancsot kapott, hogy Persano hajóit azon esetben, ha Gaetát meg­támadná, lövesse. Pár­is, okt. 31. Beyruthi Máltán át ér­kezett hírek szerint a damaskusi menekül­tek Fuad basának folyamodványt nyújtottak át, melyben Damaskusba visszamenetelöket lehetlennek mondják, mert a törökök halállal fenyegetik őket.­­ A d­rázok sheikje lemé­szárlással fenyegetett 8000 keresztényt, ha a feltételek szigorúan ütnének ki. Nápoly, oct. 31. A Garigliano melletti harcz oct. 29-én heves volt; a piemontiak meg­verettek ; a foglyok és halottak száma nagy; több tartományban csatlakozás-ellenes moz­galmak.

Next