Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-08 / 3224. szám
— Umlauff János ur, pesti országos főtörvényszéki elnök, f. hó 5-én az Ülésekbeni elnöklést s minden egyéb hivatali teendőit a főtörvényszéki alelnök Eötvös József urnak adván s engedvén át, Pestről végleg el is távozott. Távozása minden körökben közörömet gerjesztett, mert ő volt itt a mindent német esitő elvnek egyik fő végrehajtó eszköze, különfélék — Az esztergomi tanácskozmány, mint írják, november 25-dikén kezdődik, föltéve, hogy a meghívandó 90 tag addig oda érkezik . — A pesti egyetemnél a beírások november 15-kétől kezdve 18-káig fognak tartani, s az utóbbi napon lesz az ünnepélyes Yeni Sanete. — Budán a Geringer féle kormányzás alatt végkép megnémetesitett tér- és utczaföliratokat valahára fölcserélték a 12 év előtti föliratokkal. — A Josefstadtban beljebbezve volt Murányi Ignáczot Murányba hazaérkeztekor a szomszéd oláh és német faluk népe, a papok vezetése alatt, fáklyás menettel fogadta, Atanzia Paulisán román lelkész különösen szives és lelkes beszéddel üdvözölte. — A magyar iskolaügyekre vonatkozó iratok, mint a „Wanderer“ írja, a cs. k. oktatásügyi minisztériumból nemsokára a magyar kanczelláriához vándorolnak át. ....A sz. ist várt társulat f. hó 14 -én tartja ez évi közgyűlését, melyre mind a helybeli, mind a vidéki t. ez. tagok tiszteletteljesen meghivatnak. A gyűlés a pestbelvárosi plébánia-templomban reggeli 9 órakor mondandó szent mise után ugyancsak a pestbelvárosi plébánia nagy teremében 10 órakor kezdődik. — Beszterczebánya polgárai aznap, melyen Radvánszky Antal főispánná lett kinevezéséről értesültek, rögtönzött fáklyás menettel tisztelték meg a jeles hazafit. Hihetlen gyorsasággal terjedt el a hir a népség minden rétegeiben s mintegy 200 fáklya kíséretében igen nagy számú néptömeg jelent meg Radványban, az uj főispánnak szívből eredő tisztelet adóját leróni. Radvány kivilágittatott. A hivatalos „Budapesti Hírlap" bécsi levelezője irja, hogy a magyar udvari főkanczellária Bécsben a volt rendőrségi minisztérium épületében már tökéletesen berendezkedett s néhány nap alatt megkezdi rendes működését. Az alárendelt hivatalnokok is fölterjesztvék már megerősítés végett s kineveztetésök legközelebb várható. Mihelyt ez meglesz, a főkancellár Magyarországba utazik, de mielőtt a fővárosba jöne, Pozsonyt, Győrt, Komáromot és Esztergomot látogatja meg, mindenütt személyesen óhajtván érintkezni az új főispánokkal a megyék rendezése végett. Ugyancsak a nevezett lap bécsi levelezője úgy van értesülve, hogy a tudvalevő háromon kívül a többi mind elfogadta a főispánságot s egy részök már el is utazott az illető megyékbe. — A M. Sajtó úgy értesül, hogy eddig tizenhat főispán adta be lemondását. — A „M. S.“ magántudósitásai szerint az erdélyiek túlnyomó többsége tántorithatlanul ragaszkodik az 1848-i kolozsvári törvényes országgyűlésnek V. Ferdinand által szentesített azon határozatához, melynél fogva Erdély Magyarországgal szétválaszthatlanul egyesittetett, s külön erdélyi kanczellárról semmit sem akar tudni. — Azon magyarul nem tudó tanároknak, kik még eddig a pesti egyetemen vannak — a helybeli német hivatalos lap szerint, — szabad lesz németül is előadni. Hogy hallgatójuk lesz-e, az más kérdés. — Temesvárról a P.H-nek egy ottani előkelő és buzgó németesítőnek következő nyilatkozatát jelentik : „Meg fogom mutatni, hogy a vajdaság vissza nem csatoltatik Magyarországhoz, sőt inkább mindazok, kiknek ez nincs inyekre el fognak az országból távolittatni.“ Ugyanonnan írják azt is, hogy a német rendszer főeszközei, Martina Venczel udv., Weidlich Anasztáz miniszteri tanácsos és Lichtner őrnagy éjjeli értekezésekre gyűlnek titkon, a nép közt pedig izgatók által terjesztett azon hir terjed, hogy az okt. 20-kai kibocsátványok folytán a robot és tized ismét helyreáll s a földesurak adóját is a népnek fog kelleni fizetni. — A szatmári cs. k. törvényszék elnöke a polgármester s néhány más polgár elfogatását rendelte el, mivel ezek a községtanács utasítása folytán a városházán a nemzeti zászlót tűzték ki. A nép a törvényszéki épülethez tódulván, kapuját beverte s a szabadon bocsátott polgármester csak nagy nehéz bajjal oszlathatta el a tömeget. Az elnök azonban mégis levétette a zászlót. A községtanács panaszt tett a kanczelláriánál. Néhány héttel ezelőtt kisértek Budán végnyugalomra egész csendben egy férfiút, ki magasb körökben töltött egykori nevelői pályájáról visszalépve, ismeretlenül, elvonulva tölté napjait. E férfiú Tamásfalvi Kasza János volt. Derék, fölvilágosodott ember vala s mindenkor melegen érző hazafi. Végrendeletének van egy pontja, mely megérdemli, hogy méltányolva olvassuk távolabb körökben is. Ezen pont igy hangzik: „2 szór, száz pengő frtot pedig, mely összeg halálozásom napjától kezdve félévnek leforgása után leend összes, — hites társamnak ezennel hagyott vagyonomból kifizetendő, Nógrádmegyében Szécsény nevű helységében mint születésem helyén létező elemi tanodának, örök és változhatlan alapítványul oly módon hagyok, hog ezen összeg kamatjából évenkint, minden valláskülönbség nélkül oly tanuló dijaztassék, ki az illető elöljáróság által mind erkölcsiségére, mind pedig tudományos haladására nézve arra legérdemesebbnek találtatni fog, s ki egyszersmind koszorús költőnk Vörösmarty „Szózat“ czímű költeményét az érintett tanintézetben nyilvános próbatét alkalmával elszavalja.“ E pont eléggé tanúsítja a boldogultnak a népnevelés és haza iránti szeretetét. Schmidt István budai néptanító úr a Protestáns lap legutóbbi számában lelkes sorokat szentel az elhunyt derék hazafi emlékének; s midőn mi helyszűke miatt Schmidt úr csikkét nem közölhetjük, nem mulaszthatjuk el, hogy reá legalább ne figyelmeztessük olvasóinkat, különösen a népneveléssel foglalkozókat. — Glacz Antal úrtól a m. Akadémia tőkéjére 10, palotájára szintén 10, nejétől Glacz Antalné, szül. Ebeczky Matild asszonyságtól pedig a nemzeti Múzeum díszítésére szintén 10, összesen 30 frtot vettünk. Az összegeket illető helyekre szolgáltattuk át. — Egy pozsonyi kávéházat tulajdonosa, Grünvild, Széchenyi-kávéháznak nevezett el. — Kolozsvárt nem sokára megindul a Fekete Mihály által szerkesztendő „Korunk“. Fekete ur gyakorlottságot ■ szép ismereteket visz uj munkakörébe. Több lap dolgozó társa volt, többek közt a P. Naplóé is. Gámán ur az uj lap számára uj nyomdát szerel. — Szathmári Károly hazánkfia Zanne szerkesztése mellett képes román lapot indított meg Bukarestben. Oly alakú, mint a „Vasárnapi Ujság“s képeit dicsérik. Hetenkint egyszer jelenik meg s előfizetési ára egész évre száz piaszter. Ez az első képes román újság s ezt magyar ember alapította. Óhajtandó volna, ha a pesti kávésok is tartanák. — Mantuában Segna Alajos nyomdájában „Imák és intelmek“ czimü magyar imádságos könyvecske jelent meg. Molnár Bertalan tábori lelkész írta a magyar katonák számára. — Hogyan becsülik meg Olaszországban a magyar huszárt, erre nézve a „M. S.“ magán után a következő I adat birtokába jutót* *. Egy összeütközés alkalmával a királyiak elfogtak egy magyar huszárt; az eset Garibaldinak tudomására jutván, rögtön két elfogott főtiszttel váltotta ki az egy huszárt. NEMZETI SZÍNHÁZ. Nov. 5-kén Feeki Miklós javára: „A normandi Penelope“, színmű 5 felv. Karr Alfonz után fordította Feleki Miklós. Zenéjét irta Erkel Gyula. Karr a Demimonde-féle művek káros hatása ellen törekedett alkalmasint e művével, melyben minden vétség bűnhődik, melyben irgalom nélkül megöletik a nő barátságával meg nem elégedő szerelmes, a barátja neje iránt szerelemre gyuladt barát, mig a Karrféle reactiót fölkeltő müvek oly igen vonzónak festik a bűnt s ennek bünhödésében részvétünket keltik föl. De Karr nemes törekvését nem bírta e müvében czélhoz juttatni. A néző alig sejti a büntetés okát, nem tudja mi vétke a barátnak, kinek őrizetére bízta nejét a távozó férj ? vétett-e e barátság ellen ? csak azért kelle meghalnia, mert szerelmét bevallani bátorkodott? Aztán a nőről sem tudjuk az utolsó jelenetig, hogy erénye több-e mint puszta phrasis, hogy nem őriztetve nem buknék-e el ? A végjelenetben fejtik ki előttünk, hogy szivében lakott a tiltott szerelem ; e nő szökni akar kedvesével, mig kedvese, mig férjének hűtlen barátja meghal, mig becsületes férje ismét szegényen hajóra száll, a fáradsággal szerzett kincset a nőnek hagyva hátra; e nő, kit előbb az unalom gyötört, ki fény- és kincsvágyó volt, zárdába készül, nem nyújtva semmi biztosítékot az iránt, hogy hajlamai, az élet ingere nem sodorják-e őt ismét a bűn ösvényére ? A mű cselekvényhiányát egy sikerült episod, a nő kedvese barátjának Sanatounak megjelenése pótolja. Az érdeket nem a lélektani fejlődés helyessége, hanem a bizonytalanság kelti föl, mely a kifejtés iránt mindvégig fönntartatik. De lélektani okozatról szó sem lehet ott, hol a jellem akként határozatlan, mint a nő jelleme, kiről nem tudjuk jó-e része? s a fejlődés iránti érdek merő kíváncsisággá változik, hogy mit csinálank szerző személyeivel. Ha a vígan mulató becsületes emberekre rászakad a ház, ez váratlan kifejlődés, melyre egy néző sem lehet elkészülve, főleg ha nem tudá, hogy a ház omladozó. így vagyunk a tragikus véggel is e színműben, minthogy nem ismerjük az elbukók vétkeit. Egy fel nem olvasott levél, egy félig kiejtett szó az egész, mi tájékozásunkul szolgál. A mű moráljának fő hibája a túlmorál. Egy tanúság mégis tisztán elvonható, t. i.: hogy a nőt, ki munkához nem szokott, ki unja magát, ki Pénelopénak ellentéte, nem tanácsos egyedül hagyni, mert otium est pulvinar diaboli. — Felekiné a a czímszerepet sok bájjal adta. Szerdahelyi Sanatou szerepét megkedvelteté a közönséggel. Tóth és Feleki igyekezettel játszottak. Sajnálni lehet, hogy a közönség nem nagyobb számmal jelent meg. — Nov. 6. Ellingerné assz. mint vendég fölléptetil: „A hugenották“, opera, zenéje Meyerbeertől. Az előadás nem sikerült. Ellinger hangja többször megcsuklott. Erőlteti hangját s rutul énekel. Az utolsó szép kardalt Katzviiczky dissonanziái vonták meg. Ellingerné assz. is jobban éneklé már e szerepet mint ma. Háborútlan érvet csak Hollósy L.-né assz. éneke nyújtott magánydalában. És első énekesnőnk még mindig arra van kárhoztatva, hogy a quartettet egyik leggyengébb kardalnoknéval is énekelje. — November 8 ára van kitűzve : „Az élet színfalai“ vigj. 5 fölv. Dumanoir és Clairvilletől. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Angliának egy derék veterán tengerésze halt meg, gróf Dundonald, kinek életirata összefüggésben van Anglia nagyszerű tengeri harczainak történeteivel e században. Dundonald gróf, kit jobban ismerünk lord Cochrane név alatt, már mint öt éves gyermek be volt irva nagybátyja, Cochrane kapitány által a „Vezúv“ legénysége névsorába. 18 éves korában (1793) kezdett szolgálni. Azontúl száz vállalatban vett részt Franczia- és Spanyolország partjain. Vakmerő bátorságának jelét adta kivált 1809- ben mint egy hajóraj parancsnoka a franczia hajóhad ellen, mely hős tettéért Bath-rendet kapott. Otthon a tory-párthoz tartozott, s egy gyalázatos perben pénzbírságra, egy évi fogságra és pellengérre ítéltetett, azonban megszökött a fogságból s megjelent a parliamentben, mint Westminster képviselője. Azonban Üldöztetve ellenei által 1818-ban a child hajóhad vezényletét vette által s ezen államnak segített kivivni függetlenségét, majd a brasiliai hajóhadat vezénylő Dom Pedro császár alatt. 1827—28 ban Görögországban találjuk. Csak 1830-ban, a whig kormány alatt, nyerte vissza rangját s rendjelét. 1848-ban főparancsnok volt az éjszakamerikai és nyugatindiai hajóhadi állomáson. Iszonyú módot talált ki az ellenséges hajóhad szétrombolására, mit már IV. György alatt elvetettek embertelensége miatt, így később Sebastopolnál. Teljes lélekjelenléttel halt meg, egy évvel egy rajta végrehajtott kínos műtét után. Mint tengerészt rendkívüli bátorság, minden körülmények közt bámulatos lélekjelenlét jellemző. FRANCZIAORSZÁG: A Grammont herczeg és Lamoriciére közötti polémia Párisban nem kevés figyelmet gerjeszt. Clericalis körökben a kormánytól nagyon rosz néven veszik, hogy oly vádak által, miniőket Grammont herczeg emel, a szentszék tekintélyét nyilvánosan csorbítja. Másfelől tagadhatatlan, hogy ezen ellen-demonstratiókat a római udvar maga idézte elő azok által, amelyeket hivatalos lapjában közzé tett. A kölcsönös feszültség ezen események folytán mind leplezetlenebbül tűnik elő, s a porosz „Kreutzig“ figyelemre méltónak tartja azon magántudósítást, hogy IX. Pius utazni készül. — A „Journal des Dobats“-ban John Lemoitne, az olasz nemzetiség rendíthetetlen hive, egy hosszasabb csikkben, mely úgy látszik különösen a császári Francziaországhoz van intézve, azt mutogaja, hogy puszta európai egyensúly - elméletek miatt hiba volna gátolni Olaszország egygyé tételét különösen Francziaországnak. Az olaszok — úgymond — nem puszta abstractio-szeretettről ragadták meg az egység eszméjét, mert az olaszok nem eléggé németek erre,hanem megragadták ugyanazon okból, amelyből Francziaország egykor a maga hatalmát összpontosíto, t. i. hogy területét kitisztítsa az idegenektől. Ha a félsziget különféle államait nem tartották volna szüntelen idegen megszállás és idegen nyomás alatt , akkor magukra hagyva valószínűleg megtartották volna történelmi külön állásukat, hanem az occupatiók, interventiók és protectiók, melyekkel egyes kormányokat, és egyes kormányrendszereket erővel fönntartani iparirodának, megtermette azon szükségérzetét, hogy egyesüljenek. Czikkiró tagadja, mintha Francziaországnak érdekében állana, hogy Olaszország megosztott, gyenge, szegény legyen, ha csak Francziaország hódítási politikája nem céloz. Az európai egyensúlyban kétségkívül tehet változást egy új nagy nemzet belépése a latin nemzetek családjából, de ez ellen épen Francziaországnak nincs mit panaszkodnia. „Ezen egyensúly — úgymond — különben is inkább látszólagos, mint valódi, és ha egy coalitio esélyeit fontolgatjuk, nem nehéz belátnunk, melyik oldalra fogna billenni a mérleg. Olaszország súlya arra való, hogy ezt helyrehozza, ugyanazért Francziaországnak kötelessége, megmaradva azon politika mellett, melyet ő avatott föl, a hála kötelékeivel tovább is magához csatolni oly nemzetet, melyet annyi természetes és politikai okok hozzá fűznek.“ — Hübner báró még mindig Párisban van s ott is akar maradni még két hétig, azután pedig egyenesen Velenczébe utazik. Nejét és leányát november 10-re várta Párisba. — Napóleon császár az orosz anyacsászárné halála folytán nov. 3 dikán 21 napig tartó gyászt öltött. — A „Moniteur“ közli a ethnai győzedelmet hirdető sürgönyöket, azon reményét fejezvén ki, hogy az angol kormány is hasonlót teend a maga tábornokaitól kapottakkal, hogy ekként ki legyen egészítve a jelentés oly expeditiont, amelyben a két szövetséges nemzet vezérei és katonái egymásbecsülésben, vitézségben és föláldozásban vetélkedtek. OLASZORSZÁG. Tegnapi számunk „esti poetá“-ja említi a Farini által összeállítandó emlékiratot azon kegyetlenségekről, melyeket II. Ferencz emberei az emberiség ellen elkövetnek; e tárgyat a „Nord“ farini levelezője is érintvén, a fennebbitől annyiban eltér, hogy a szóban forgó memorandumot nem Farini írja alá, hanem Cavour gróf, s így egészen diplomatiai úton fog az európai hatalmak tudomására jutni. Az adatokból egyelőre az iserniai mészárlást emelik ki, hol a vérengző kegyetlenkedés kebellázító volt; az utak és utczák mindenütt lefejezett holttestekkel voltak borítva; a legyilkoltak fejeit a gyilkosok Capuába vitték, hogy azokat pénzzel kicseréljék. Ezt szemtanuk s hivatalos okmányok erősitik, s e mellett még egyéb, fölvilágosult századunk szégyenére váló dolgok is elő fognak fordulni. — A nápolyi nép a népszavazás fényes eredményének diadalmámorában úszik meg, de e mellett kétszeres erélylyel dolgozik, hatóság és közönség azon készületek minél nagyszerűbbé tételén, melyeket a fővárosba bevonulandó király elfogadására terveztek. A fő utczákon mindenütt diadalkapuk emeltetnek allegorikus oszlopokkal; a mercatelloi diadalív az olasz ütközetek, s nevezetesen Garibaldi hadjáratának rajzait fogja mutatni. Viktor Emánuel Nápolyba érkezvén, a kir. palotába száll s II. Ferencz termeiben fog lakni; ezekben a Bourbonok eltávozása óta mi sem változott; Ferencz király nem vitt el magával mást, mint a palotakápolna néhány értékes oltári edényét, s az elfogadási teremben csüggött képet Raffaelo-ról, hogy ezen termeket Viktor Emánuel számára elkészítsék, csak a liliomékítményeket kelle eltávolítani. A város nagyon sok pénzt ad ki az elfogadási költségekre; csupán a diadalívek többe kerülnek egy millió franknál. Ezen kívül nagyszerű népmulatozások is terveztetnek ; egyes tehetősek és tekintélyek pedig nyakig mártják magukat adósságokba , hogy a Ré galantuomo tiszteletére adandó tánczmulatságaik minél fényesebben üssenek ki. A Mordini sziciliai prediktátorra ismét panaszoskodni kezdenek ; közelebbről annyi fölsseges, s többnyire igen fiatalkorú hivatalnokot nevezett ki, menynyi épen elegendő az állam pénztárát egyedül kiüríteni ; az természetes, hogy a rendes kormány ezeket útnak bocsátandja, ez Mordini előtt sem volt talány, de épen ez volt czélja, mert a föllépendő rendes kormánynak minden ilyen elbocsátottban határozott és dühös ellensége fog támadni. — A kormányrendelet, melynek erejével Marco Minghetti Farini helyére belügyminiszterré neveztetik, okt. 31-ken kelt, s Carignan herczeg átál van aláírva. Minghetti ezen kineveztetéséről értesittetve, Turinba megérkezett. — A „Gazetta di Torino“, mely a Nápolyba küldött csapattömegeket bejelenté, hozzá teszi, hogy a Masi ezredes alatt harczolt Tiber vadászok beleegyeztek, hogy a rendes piemonti seregbe olvasztassanak. Távirati Jelentések. A „Havas“ ügynökség következő sürgönyöket közöl: Róma, okt. 30. Kisseleff urat e szentsége külön kihallgatáson fogadta. Mint mondják, Lamoridére tábornok elfogadja a római nemes czímet,ellenben visszautasítá a neki ajánlott herczegséget. A katonai operátokról ígért jelentés még nem hirdettetett ki. Az anarchia Viterbo tartományban folytattatik. Nápoly, okt. 30. Híre jött, hogy Gaeta bombázását megkezdték. Viktor Emánuel király Nápolyba bevonulását akkorig elhalasztja, mikor II. Ferencz elhagyja Olaszországot; mindazáltal bevonulása programját kihirdették. Malfetában reactionarius mozgalom ütött ki; a fehér zászlót kitűzték. Turin, nov. 3. Sonaz tábornok átmenvén seregével a Gariglianon, a gaetai csapatokat homlokban támadta meg, melyek ellen ugyanezen időben a hajóhad oldal támadást intézett. A Bourbon-csapatok teljes vereségben vannak; minden álláspont, mely Gaeta fölött dominál, a szárd csapatok által elfoglalva, ezek közt maga a gaetai Molo is. Nagy mennyiségű hadszer, nagy számú hadifogoly kezeinkben. A király ma Nápolyban lesz. Turin, nov. 4. Egy nápolyi, nov. 3-án kelt hivatalos sürgöny jelenti, hogy csapataink Viktor Emánuel király vezetése alatt a Gariglianon túl nagy győzelmet arattak. A Bourbon csapatok, homlokban katonáink s oldalról hajóhadunk által megtámadtatva szétverettek, hagyván a mi hatalmunkban sátrakat, szereket, nagy mennyiségű hadi anyagszereket és sok hadifogolyt. Sonnaz tábornok üldözi az ellenséget, ki már el is foglalta a gaetai mólót, s a várost domináló pontokat. A hadifoglyokká lett capuai helyőrségbeliek összes száma 11,000 ember. Turin, nov. 4. A turini „Opinione“ Umbriából egy sürgönyt közöl, mely jelenti, hogy Viterbo tartományban, daczára a franczia megszállásnak, s daczára a pápai zsandárok jelenlétének, a polgárok seregesen mentek az annexio melletti szavazáshoz. A szavazatok mindenütt Viktor Emánuel királysága alatti egyesülés mellett vannak. Perugia, nov. 4. A szavazás rendkívüli összegyülekezés közepett kezdetett meg. A polgárok kalapjaikon igen jellel, közelitnek a szavazó vedrekhez. A város ünnepiesen van díszítve. Hasonló hírek érkeznek Anconából; a lelkesedés mindenütt tetőpontján van. Turin, nov. 5. A mai „ Opinione “ absurdumnak nyilatkoztatja azon hírt, mintha a franczia admiral azzal fenyegetőzött volna, hogy a szárd flottát összelövöldözi, és épen oly absurdum, hogy Persano egy ilyen fenyegetést békésen fogadott volna. Ha II. II. Ferencz király folytaja ellentállását, akkor Piemont hajóhada tenni fogja kötelességét, a nélkül, hogy bármely idegen hatalom által is abban gátoltatnék, mert az idegen flotta, mely ellentállni akarna, a be nem avatkozási elv megsértésének nehéz következéseit súlyosítaná magára. Drezda, nov. 6. Az országgyűlést ma nyitotta meg a király. A trónbeszéd dicsérőleg emeli ki a pénzügy kedvező állapotát, valamint a kereskedés és ipar emelkedését, a népjogok rázkódásával szemben minden német kormánynak a jog ösvényén szilárd összetartást ajánl; a német szövetségesek szívében hasonló meggyőződés él. Szászország ezentúl is szándékozik a német ügyeknek foederatív értelemben való fejlesztését tehetsége szerint előmozdítani. Esti posta. Pest, nov. 7. — A nápolyi király — mint mondják — két ügyes tábornokra tett szert, kik egyébiránt alkalmasint későn jönnek. A „Gazette de France“ szerint t. i. Bosco tábornok 13-án érkezik Gaetába, ámbár azon ígéretet tette, hogy a hadviselettől vissza fog vonulni. A hires Totlebn is, ki Szebasztopol védelmezése által kitűnő nevet vívott ki, eltökélte babérjait Gaetánál koczkáztatni. — Rechberg gróf kéziratának egy másolata már közöltetik a franczia minisztériummal. — Hir szerint Merode gróf, ki a már alig létező hadügyet vezette, lemondását beadta e szentségének, a franczia követséggel támadt éles összeütközése miatt, Lamorciére tábornok pedig — kit nem tudjuk vezéri talentumáért e vagy szerencsétlenségéért IX. Pius pápa római herczeg czímmel kívánt megjutalmazni vagy megvigasztalni — római nemessé tétetett saját kívánságára. — Turgot marquis látszik Napóleon által arra kiszemeltnek, hogy a megalakuló olasz királyságban Francziaországot képviselje. — A franczia császár II. Sándor czárhoz sajátkezű levelet intézett, melyben az anyacsászárné halálán sajnálkozását fejezi ki. Nagy figyelmet gerjesztett Párisban azon levélnek közzététele a „Constitutionnel“ által, melyet Grammont herczeg október 25-dikén Antonelli bíbornokhoz intézett. A clericalis párt igen rosz néven vette a kormánytól, hogy a pápai szék tekintélyét oly nyilatkozatok által, mint a Grammont herczegé, nyilvánosan sérti. Azon tartózkodás nélküli eljárás, melylyel itt a római kormányt szándékos hamisításról vádolják, általában oda magyarázzák, hogy a Páris és Róma közti viszonyok nem csak feszültek, de hogy már a szakadáshoz is közel vannak — Madrid, nov. 30. A kormány különféle törvényjavaslatokat terjesztett a kortes elébe. A nevezetesebbek közül egyik a tartományi barítmányok hatáskörét akarja tágítani, a másik pedig a tengeri haderőnek, az 1861-ki határozat szerint, 35 ezerre emelésére vonatkozik. A „Svetovici“ értesül, hogy Piev és Banjani helységek lakosai magukat a töröktől függetlenítvén, fékezésökre egy basa küldetett ki; azonban a szorongatott helységek a montenegróiakat hiván segélyül, a basa kénytelen volt visszavonulni, azonban útjában az előbbiektől megtámadtatván, embereiből többeket elvesztett. — A levantai újabb postán Stambulból érkezett hírek a hangulatot igen fenyegetőnek írják, s hogy közel kitörés lehetőségétől tartanak. * X „Pesti Napló*4 magán távsürgőnye. Milano, nov. 7. A „Perseveranza“ egy magán sürgöny után jelenti, hogy a negyedik hadtest a Gaeta elleni ostromtámadást már megkezdette. Variglianóban a nemzetőrség, polgárok és a Piacence-huszárok közt véres verekedés történt. A minisztérium ezen ezred feloszlatását elhatározta. A mai esti posta későn érkezvén meg, abból csak a távirati jelentéseket, s az újabb hírekből rövid kivonatot adhattunk. Felelős szerkeszt?: 33. SK3SE31Y