Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-08 / 3224. szám

— U­m­l­a­u­ff János ur, pesti országos főtörvény­­­széki elnök, f. hó 5-én az Ülésekbeni elnöklést s min­den egyéb hivatali teendőit a főtörvényszéki alelnök Eötvös József urnak adván s engedvén át, Pestről vég­leg el is távozott. Távozása minden körökben köz­örömet gerjesztett, mert ő volt itt a mindent né­met e­si­tő elvnek egyik fő végrehajtó eszköze, különfélék — Az esztergomi tanácskozmány, mint írják, novem­ber 25-dikén kezdődik, föltéve, hogy a meghívandó 90 tag addig oda érkezik . — A pesti egyetemnél a beírások november 15-kétől kezdve 18-káig fognak tartani, s az utóbbi napon lesz az ünnepélyes Yeni Sanete. — Budán a Geringer féle kormányzás alatt végkép megnémetesitett tér- és utczaföliratokat valah­ára fölcse­rélték a 12 év előtti föliratokkal. — A Josefstadtban beljebbezve volt Murányi Ignáczot Murányba hazaérkeztekor a szomszéd oláh és német fa­luk népe, a papok vezetése alatt, fáklyás menettel fo­gadta, Atanzia Paulisán román lelkész különöse­n szives és lelkes beszéddel üdvözölte. — A magyar iskola­ügyekre vonatkozó iratok, mint a „Wanderer“ írja, a cs. k. oktatásügyi minisztériumból nemsokára a magyar kanczelláriához vándorolnak át. ....A sz. ist várt társulat f. hó 14 -én tartja ez évi köz­gyűlését, melyre mind a helybeli, mind a vidéki t. ez. ta­gok tiszteletteljesen meghivatnak. A gyűlés a pestbelvá­­rosi plébánia-templomban reggeli 9 órakor mondandó szent mise után ugyancsak a pestbelvárosi plébánia nagy teremében 10 órakor kezdődik. — Beszterczebánya polgárai az­nap, melyen Radván­­szky Antal főispánná lett kinevezéséről értesültek, rög­tönzött fáklyás menettel tisztelték meg a jeles hazafit. Hihetlen gyorsasággal terjedt el a hir a népség minden rétegeiben s mintegy 200 fáklya kíséretében igen nagy számú néptömeg jelent meg Radványban, az uj főispán­nak szívből eredő tisztelet adóját leróni. Radvány kivi­­lágittatott.­­ A hivatalos „Budapesti Hírlap" bécsi levelezője irja, hogy a magyar udvari főkanczellária Bécsben a volt rendőrségi minisztérium épületében már tökéletesen beren­dezkedett s néhány nap alatt megkezdi rendes működését. Az alárendelt hivatalnokok is fölterjesztvék már megerő­sítés végett s kineveztetésök legközelebb várható. Mihelyt ez meglesz, a főkanc­ellár Magyarországba utazik, de mielőtt a fővárosba jöne, Pozsonyt, Győrt, Komáromot és Esztergomot látogatja meg, mindenütt személyesen óhajtván érintkezni az új főispánokkal a megyék rende­zése végett. Ugyancsak a nevezett lap bécsi levelezője úgy van értesülve, hogy a tudvalevő háromon kívül a többi mind elfogadta a főispánságot s egy részök már el is utazott az illető megyékbe. — A M. Sajtó úgy értesül, hogy eddig tizenhat fő­ispán adta be lemondását. — A „M. S.“ magántudósitásai szerint az erdélyiek túlnyomó többsége tántorithatlanul ragaszkodik az 1848-i kolozsvári törvényes országgyűlésnek V. Ferdinand által szentesített azon határozatához, melynél fogva Erdély Magyarországgal szétválaszthatlanul egyesittetett, s kü­lön erdélyi kanczellárról semmit sem akar tudni. — Azon magyarul nem tudó tanároknak, kik még ed­dig a pesti egyetemen vannak — a helybeli német hiva­talos lap szerint, — szabad lesz németül is előadni. Hogy hallgatójuk lesz-e, az más kérdés. — Temesvárról a P.­H-nek egy ottani előkelő és buz­gó németesítőnek következő nyilatkozatát jelentik : „Meg fogom mutatni, hogy a vajdaság vissza nem csatoltatik Magyarországhoz, sőt inkább mindazok, kiknek ez nincs inyekre el fognak az országból távolittatni.“ Ugyanonnan írják azt is, hogy a német rendszer főeszközei, Martina Venczel udv., Weidlich Anasztáz miniszteri tanácsos és Lich­tner őrnagy éjjeli értekezésekre gyűlnek titkon, a nép közt pedig izgatók által terjesztett azon hir terjed, hogy az okt. 20-kai kibocsátványok folytán a robot és tized ismét helyreáll s a földesurak adóját is a népnek fog kelleni fizetni. — A szatmári cs. k. törvényszék elnöke a polgármes­ter s néhány más polgár elfogatását rendelte el, mivel ezek a községtanács utasítása folytán a városházán a nemzeti zászlót tűzték ki. A nép a törvényszéki épület­hez tódulván, kapuját beverte s a szabadon bocsátott polgármester csak nagy nehéz bajjal oszlathatta el a tö­meget. Az elnök azonban mégis levétette a zászlót. A községtanács panaszt tett a kanczelláriánál.­­ Néhány héttel ezelőtt kisértek Budán végnyuga­lomra egész csendben egy férfiút, ki magasb körökben töltött egykori nevelői pályájáról visszalépve, ismeret­lenül, elvonulva tölté napjait. E férfiú Tamásfalvi K­a­­sza János volt. Derék, fölvilágosodott ember vala s mindenkor melegen érző hazafi. Végrendeletének van egy pontja, mely megérdemli, hogy méltányolva olvassuk távolabb körökben is. Ezen pont igy hangzik: „2 szór, száz pengő frtot pedig, mely összeg halálozásom nap­jától kezdve félévnek leforgása után leend összes, — hi­tes társamnak ezennel hagyott vagyonomból kifizetendő, Nógrádmegyében Szécsény nevű helységében mint születésem helyén létező elemi tanodának, örök és vál­­tozhatlan alapítványul oly módon hagyok, hog ezen összeg kamatjából évenkint, minden valláskü­lönbség nélkül oly tanuló dijaztassék, ki az illető elöljáróság által mind erkölcsiségére, mind pedig tudo­mányos haladására nézve arra legérdemesebbnek talál­tatni fog, s ki egyszersmind koszorús költőnk Vörös­marty „Szózat“ czímű költeményét az érintett taninté­zetben nyilvános próbatét alkalmával elszavalja.“ E pont eléggé tanúsítja a boldogultnak a népnevelés és haza iránti szeretetét. Schmidt István budai néptanító úr a Protestáns lap legutóbbi számában lelkes so­rokat szentel az elhunyt derék hazafi emlékének; s mi­dőn mi helyszűke miatt Schmidt úr csikkét nem közöl­hetjük, nem mulaszthatjuk el, hogy reá legalább ne fi­gyelmeztessük olvasóinkat, különösen a népneveléssel foglalkozókat. — Glacz Antal úrtól a m. Akadémia tőkéjére 10, pa­lotájára szintén 10, nejétől Glacz Antalné, szül. Ebecz­­ky Matild asszonyságtól pedig a nemzeti Múzeum díszí­tésére szintén 10, összesen 30 frtot vettünk. Az összege­ket illető helyekre szolgáltattuk át. — Egy pozsonyi kávéházat tulajdonosa, Grünvild, Széchenyi-kávéháznak nevezett el. — Kolozsvárt nem sokára megindul a Fekete Mihály által szerkesztendő „Korunk“. Fekete ur gyakorlottságot ■ szép ismereteket visz uj munkakörébe. Több lap dol­­­gozó társa volt, többek közt a P. Naplóé is. Gámán ur az uj lap számára uj nyomdát szerel. — Szathmári Károly hazánkfia Zanne szerkesztése mellett képes román lapot indított meg Bukarestben. Oly alakú, mint a „Vasárnapi Ujság“s képeit dicsérik. Heten­­kint egyszer jelenik meg s előfizetési ára egész évre száz piaszter. Ez az első képes román újság s ezt magyar ember alapította. Óhajtandó volna, ha a pesti kávésok is tartanák. — Mantuában Segna Alajos nyomdájában „Imák és intelmek“ czimü magyar imádságos könyvecske jelent meg. Molnár Bertalan tábori lelkész írta a magyar ka­tonák számára. — Hogyan becsülik meg Olaszországban a magyar huszárt, erre nézve a „M. S.“ magán után a következő I adat birtokába jutót* *. Egy összeütközés alkalmával a királyiak elfogtak egy magyar huszárt; az eset Garibal­dinak tudomására jutván, rögtön két elfogott főtiszttel váltotta ki az egy huszárt. NEMZETI SZÍNHÁZ. Nov. 5-kén F­e­­­e­k­i Miklós ja­vára: „A normandi Penelope“, színmű 5 felv. Karr Alfonz után fordította Feleki Miklós. Zenéjét irta Erkel Gyula. Karr a Demi­monde-féle művek káros ha­tása ellen törekedett alkalmasint e művével, melyben minden vétség bűnhődik, melyben irgalom nélkül meg­öletik a nő barátságával meg nem elégedő szerelmes, a barátja neje iránt szerelemre gyuladt barát, mig a Karr­­féle reactiót fölkeltő müvek oly igen vonzónak festik a bűnt s ennek bünhödésében részvétünket keltik föl. De Karr nemes törekvését nem bírta e müvében czélhoz jut­tatni. A néző alig sejti a büntetés okát, nem tudja mi vétke a barátnak, kinek őrizetére bízta nejét a távozó férj ? vétett-e e barátság ellen ? csak azért kelle meg­halnia, mert szerelmét bevallani bátorkodott? Aztán a nőről sem tudjuk az utolsó jelenetig, hogy erénye több-e mint puszta phrasis, hogy nem őriztetve nem buknék-e el ? A végjelenetben fejtik ki előttünk, hogy szivében lakott a tiltott szerelem ; e nő szökni akar kedvesével, mig kedvese, mig férjének hűtlen barátja meghal, mig becsületes férje ismét szegényen hajóra száll, a fárad­sággal szerzett kincset a nőnek hagyva hátra; e nő, kit előbb az unalom gyötört, ki fény- és kincsvágyó volt, zárdába készül, nem nyújtva semmi biztosítékot az iránt, hogy hajlamai, az élet ingere nem sodorják-e őt ismét a bűn ösvényére ? A mű cselekvényhiányát egy sikerült episod, a nő kedvese barátjának Sanatounak megjelenése pótolja. Az érdeket nem a lélektani fejlődés helyessége, hanem a bizonytalanság kelti föl, mely a kifejtés iránt mind­végig fönntartatik. De lélektani okozatról szó sem lehet ott, hol a jellem akként határozatlan, mint a nő jelleme, kiről nem tudjuk jó-e rész­e? s a fejlődés iránti érdek merő kíváncsisággá változik, hogy mit csi­­nálank szerző személyeivel. Ha a vígan mulató becsü­letes emberekre rászakad a ház, ez váratlan kifejlődés, melyre egy néző sem lehet elkészülve, főleg ha nem tudá, hogy a ház omladozó. így vagyunk a tragikus véggel is e színműben, minthogy nem ismerjük az elbukók vétkeit. Egy fel nem olvasott levél, egy félig kiejtett szó az egész, mi tájékozásunkul szolgál. A mű moráljának fő hibája a túlmorál. Egy tanúság mégis tisztán elvonható, t. i.: hogy a nőt, ki munkához nem szokott, ki unja magát, ki Péne­lopénak ellentéte, nem tanácsos egyedül hagyni, mert otium est pulvinar diaboli. — Felekiné a­ a czímszerepet sok bájjal adta. Szerdahelyi Sanatou szerepét megked­velteté a közönséggel. Tóth és Feleki igyekezettel ját­szottak. Sajnálni lehet, hogy a közönség nem nagyobb számmal jelent meg. — Nov. 6. Ellingerné assz. mint vendég fölléptetil: „A hugenották“, opera, zenéje Meyerbeertől. Az előadás nem sikerült. Ellinger hangja többször megcsuklott. Erőlteti hangját s rutul énekel. Az utolsó szép kardalt Katzviiczky dissonanziái vonták meg. Ellingerné assz. is jobban éneklé már e szerepet mint ma. Háborútlan érvet csak Hollósy L.-né assz. éneke nyújtott magány­dalában. És első énekesnőnk még mindig arra van kár­hoztatva, hogy a quartettet egyik leggyengébb kardal­­noknéval is énekelje. — November 8 ára van kitűzve : „Az élet színfalai“ vigj. 5 fölv. Dumanoir és Clairvilletől. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Angliának egy derék veterán tengerésze halt meg, gróf Dundonald, kinek életirata összefüggésben van Anglia nagyszerű tengeri harczai­­nak történeteivel e században. Dundonald gróf, kit jobban ismerünk lord Cochrane név alatt, már mint öt éves gyermek be volt irva nagybátyja, Cochrane kapitány által a „Vezúv“ legénysége névsorába. 18 éves korában (1793) kezdett szolgálni. Azontúl száz vállalatban vett részt Franczia- és Spanyolország part­jain. Vakmerő bátorságának jelét adta kivált 1809- ben mint egy hajóraj parancsnoka a franczia hajóhad ellen, mely hős tettéért Bath-rendet kapott. Otthon a tory-párthoz tartozott, s egy gyalázatos perben pénz­bírságra, egy évi fogságra és pellengérre ítéltetett, azonban megszökött a fogságból s megjelent a parlia­­mentben, mint Westminster képviselője. Azonban Ül­­döztetve ellenei által 1818-ban a child hajóhad ve­zényletét vette által s ezen államnak segített kivivni függetlenségét, majd a brasiliai hajóhadat vezénylő Dom Pedro császár alatt. 1827—28 ban Görögország­ban találjuk. Csak 1830-ban, a whig kormány alatt, nyerte vissza rangját s rendjelét. 1848-ban főparancs­nok volt az éjszakamerikai és nyugatindiai hajóhadi állomáson. Iszonyú módot talált ki az ellenséges h­a­jóhad szétrombolására, mit már IV. György alatt el­vetettek embertelensége miatt, így később Sebasto­­polnál. Teljes lélekjelenléttel halt meg, egy évvel egy rajta végrehajtott kínos műtét után. Mint tengerészt rendkívüli bátorság, minden körülmények közt bá­mulatos lélekjelenlét jellemző. FRANCZIAORSZÁG: A Gr­a­m­m­o­n­t herczeg és Lamoriciére közötti polémia Párisban nem ke­vés figyelmet gerjeszt. Clericalis körökben a kormány­tól nagyon rosz néven veszik, hogy oly vádak által, miniőket Grammont herczeg emel, a szent­szék te­kintélyét nyilvánosan csorbítja. Másfelől tagadhatat­lan, hogy ezen ellen-demonstratiókat a római udvar maga idézte elő azok által, a­melyeket hivatalos lap­jában közzé tett. A kölcsönös feszültség ezen esemé­nyek folytán mind leplezetlenebbül tűnik elő, s a porosz „Kreutzig“ figyelemre méltónak tartja azon magántudósítást, hogy IX. Pius utazni készül. — A „Journal des Dobats“-ban John Lemoitne, az olasz nemzetiség rendíthetetlen hive, egy hossza­sabb csikkben, mely úgy látszik különösen a császári Francziaországhoz van intézve, azt mutoga­ja, hogy puszta európai egyensúly - elméletek miatt hiba volna gátolni Olaszország egygyé tételét különösen Francziaországnak. Az olaszok — úgymond — nem puszta abstractio-szeretettről ragadták meg az egység eszméjét, mert az olaszok nem eléggé néme­tek erre,hanem megragadták ugyanazon okból, a­mely­ből Francziaország egykor a maga hatalmát összpon­­tosíto, t. i. hogy területét kitisztítsa az idegenektől.­­ Ha a félsziget különféle államait nem tartot­­ták volna szüntelen idegen megszállás és idegen nyomás alatt , akkor magukra hagyva valószí­nűleg megtartották volna történelmi külön állásu­kat, hanem az occupatiók, interventiók és protec­­tiók, melyekkel egyes k­ormányokat, és egyes kor­mányrendszereket erővel fönntartani iparirodának, megtermette azon szükség­érzetét, hogy egyesüljenek. Czikkiró tagadja, mintha Francziaországnak érdeké­ben állana, hogy Olaszország megosztott, gyenge, szegény legyen, ha csak Francziaország hódítási po­litikája nem c­éloz. Az európai egyensúlyban kétség­kívül tehet változást egy új nagy nemzet belépése a latin nemzetek családjából, de ez ellen épen Fran­cziaországnak nincs mit panaszkodnia. „Ezen egyen­súly — úgymond — különben is inkább látszólagos, mint valódi, és ha egy coalitio esélyeit fontolgatjuk, nem nehéz belátnunk, melyik oldalra fogna billenni a mérleg. Olaszország súlya arra való, hogy ezt helyre­hozza, ugyanazért Francziaországnak kötelessége, megmaradva azon politika mellett, melyet ő avatott föl, a hála kötelékeivel tovább is magához csatolni oly nemzetet, melyet annyi természetes és politikai okok hozzá fűznek.“ — Hübner báró még mindig Párisban van s ott is akar maradni még két hétig, azután pedig egyene­sen Velenczébe utazik. Nejét és leányát november 10-re várta Párisba. — Napóleon császár az orosz anya­császárné ha­lála folytán nov. 3 dikán 21 napig tartó gyászt öltött. — A „Moniteur“ közli a eth­­­n­ai győzedelmet hir­dető sürgönyöket, azon reményét fejezvén ki, hogy az angol kormány is hasonlót teend a maga táborno­kaitól kapottakkal, hogy ekként ki legyen egészítve a jelentés oly expeditiont, a­melyben a két szövetsé­ges nemzet vezérei és katonái egymásbecsü­lésben, vitézségben és föláldozásban vetélkedtek. OLASZORSZÁG. Tegnapi számunk „esti poetá“-ja említi a Farini által összeállítandó emlékiratot azon kegyetlenségekről, melyeket II. Ferencz emberei az emberiség ellen elkövetnek; e tárgyat a „Nord“ fa­­rini levelezője is érintvén, a fennebbitől annyiban eltér, hogy a szóban forgó memorandumot nem Fa­rini írja alá, hanem Cavour gróf, s így egészen diplo­­matiai úton fog az európai hatalmak tudomására jutni. Az adatokból egyelőre az iserniai mészárlást emelik ki, hol a vérengző kegyetlenkedés kebellázító volt; az utak és utczák mindenütt lefejezett holt­testekkel voltak borítva; a legyilkoltak fejeit a gyil­kosok Capuába vitték, hogy azokat pénzzel kicse­réljék. Ezt szemtanuk s hivatalos okmányok erősitik, s e mellett még egyéb, fölvilágosult századunk szé­gyenére váló dolgok is elő fognak fordulni. — A nápolyi nép a népszavazás fényes eredmé­nyének diadalmámorában úszik meg, de e mellett kétszeres erélylyel dolgozik, hatóság és közönség azon készületek minél nagyszerűbbé tételén, melye­ket a fővárosba bevonulandó király elfogadására ter­veztek. A fő utczákon mindenütt diadalkapuk emel­tetnek allegorikus oszlopokkal; a mercatelloi dia­dalív az olasz ütközetek, s nevezetesen Garibaldi had­járatának rajzait fogja mutatni. Viktor Emánuel Ná­polyba érkezvén, a kir. palotába száll s II. Ferencz termeiben fog lakni; ezekben a Bourbonok eltá­vozása óta mi sem változott; Ferencz király nem vitt el magával mást, mint a palotakápolna né­hány értékes oltári edényét, s az elfogadási te­remben csüggött képet Raffaelo-ról, hogy ezen ter­meket Viktor Emánuel számára elkészítsék, csak a liliomékítményeket kelle eltávolítani. A város na­gyon sok pénzt ad ki az elfogadási költségekre; csupán a diadalívek többe kerülnek egy millió frank­nál. Ezen kívül nagyszerű népmulatozások is tervez­tetnek ; egyes tehetősek és tekintélyek pedig nyakig mártják magukat adósságokba , hogy a Ré galantuo­­mo tiszteletére adandó tánczmulatságaik minél fénye­sebben üssenek ki. A Mordini szic­iliai prediktátorra ismét panaszos­­kodni kezdenek ; közelebbről annyi föl­sseges, s több­nyire igen fiatalkorú hivatalnokot nevezett ki, meny­nyi épen elegendő az állam pénztárát egyedül kiürí­teni ; az természetes, hogy a rendes kormány ezeket útnak bocsátandja, ez Mordini előtt sem volt talány, de épen ez volt czélja, mert a föllépendő rendes kor­mánynak minden ilyen elbocsátottban határozott és dühös ellensége fog támadni. — A kormányrendelet, melynek erejével Marco Minghetti Farini helyére belügyminiszterré neveztetik, okt. 31-ken kelt, s Carignan herczeg á­tál van aláírva. Minghetti ezen kineveztetéséről értesittetve, Turinba megérkezett. — A „Gazetta di Torino“, mely a Ná­polyba küldött csapattömegeket bejelenté, hozzá te­szi, hogy a Masi ezredes alatt harczolt Tiber vadászok beleegyeztek, hogy a rendes piemonti seregbe ol­­vasztassanak. Távirati Jelentések. A „Havas“ ügynökség következő sürgönyöket közöl:­­ Róma, okt. 30. Kisseleff urat e szentsége külön kihallgatáson fogadta. Mint mondják, Lamorid­ére tá­bornok elfogadja a római nemes czímet,ellenben vissza­­utasítá a neki ajánlott herczegséget. A katonai ope­rátokról ígért jelentés még nem hirdettetett ki. Az anarchia Viterbo tartományban folytattatik. Nápoly, okt. 30. Híre jött, hogy Gaeta bombá­zását megkezdték. Viktor Emánuel király Nápolyba bevonulását akkorig elhalasztja, mikor II. Ferencz elhagyja Olaszországot; mindazáltal bevonulása pro­gram­­j­át kihirdették. Malfetában reactionarius moz­galom ütött ki; a fehér zászlót kitűzték. Turin, nov. 3. Son­az tábornok átmenvén sere­gével a Gariglianon, a gaetai csapatokat homlokban támadta meg, melyek ellen ugyanezen időben a hajó­had oldal­ támadást intézett. A Bourbon-csapatok tel­jes vereségben vannak; minden álláspont, mely Gaeta fölött dominál, a szárd csapatok által elfoglalva, ezek közt maga a gaetai Molo is. Nagy mennyiségű had­szer, nagy számú hadi­fogoly kezeinkben. A király ma Nápolyban lesz. Turin, nov. 4. Egy nápolyi, nov. 3-án kelt hivata­los sürgöny jelenti, hogy csapataink Viktor Emánuel király vezetése alatt a Gariglianon túl nagy győzel­met arattak. A Bourbon csapatok, homlokban kato­náink s oldalról hajóhadunk által megtámadtatva szétverettek, hagyván a mi hatalmunkban sátrakat, szereket, nagy mennyiségű hadi anyagszereket és sok hadi­fogolyt. Sonnaz tábornok üldözi az ellenséget, ki már el is foglalta a gaetai mólót, s a várost domi­náló pontokat. A hadi­foglyokká lett capuai helyőr­ségbeliek összes száma 11,000 ember. Turin, nov. 4. A turini „Opinione“ Umbriából egy sürgönyt közöl, mely jelenti, hogy Viterbo tar­tományban, daczára a franczia megszállásnak, s da­czára a pápai zsandárok jelenlétének, a polgárok se­­regesen mentek az annexio melletti szavazáshoz. A szavazatok mindenütt Viktor Emánuel királysága alatti egyesülés mellett vannak. Perugia, nov. 4. A szavazás rendkívüli össze­­gyülekezés közepett kezdetett meg. A polgárok ka­lapjaikon igen jellel, közelitnek a szavazó vedrek­hez. A város ünnepiesen van díszítve. Hasonló hírek érkeznek Anconából; a lelkesedés mindenütt tető­pontján van. Turin, nov. 5. A mai „ Opinione “ absurdum­­nak nyilatkoztatja azon hírt, mintha a franczia admi­ral azzal fenyegetőzött volna, hogy a szárd flottát összelövöldözi, és épen oly absurdum, hogy Persano egy ilyen fenyegetést békésen fogadott volna. Ha II. II. Ferencz király folyta­ja ellentállását, akkor Pie­mont hajóhada tenni fogja kötelességét, a nélkül, hogy bár­mely idegen hatalom által is abban gátol­­tatnék, mert az idegen flotta, mely ellentállni akarna, a be nem avatkozási elv megsértésének nehéz követ­kezéseit súlyosítaná magára. Drezda, nov. 6. Az országgyűlést ma nyitotta meg a király. A trónbeszéd dicsérőleg emeli ki a pénzügy kedvező állapotát, valamint a kereskedés és ipar emelkedését, a népjogok rázkódásával szem­ben minden német kormánynak a jog ösvényén szi­lárd összetartást ajánl; a német szövetségesek szívé­ben hasonló meggyőződés él. Szászország ezentúl is szándékozik a német ügyeknek foederatív értelemben való fejlesztését tehetsége szerint előmozdítani. Esti posta. Pest, nov. 7. — A nápolyi király — mint mondják — két ügyes tábornokra tett szert, kik egyébiránt alkalmasint ké­sőn jönnek. A „Gazette de France“ szerint t. i. Bosco tábornok 13-án érkezik Gaetába, ámbár azon ígére­tet tette, hogy a hadviselettől vissza fog vonulni. A hires Totlebn is, ki Szebasztopol védelmezése ál­tal kitűnő nevet vívott ki, eltökélte babérjait Gaetánál koczkáztatni. — Rechberg gróf kéziratának egy másolata már közöltetik a franczia minisztériummal. — Hir szerint Merode gróf, ki a már alig létező had­­ügyet vezette, lemondását beadta e szentségének, a franczia követséggel támadt éles összeütközése miatt, Lamorciére tábornok pedig — kit nem tudjuk vezéri talentumáért e vagy szerencsétlenségéért IX. Pius pápa római herczeg czímmel kívánt megjutal­mazni vagy megvigasztalni — római nemessé té­tetett saját kívánságára. — Turgot marquis látszik Napóleon által arra kiszemeltnek, hogy a megalakuló olasz királyságban Francziaországot képviselje. — A franczia császár II. Sándor czárhoz sajátkezű levelet intézett, melyben az anyacsászárné halálán sajnálkozását fejezi ki.­­ Nagy figyelmet gerjesztett Párisban azon levél­nek közzététele a „Constitutionnel“ által, melyet Grammont herczeg október 25-dikén Antonelli bíbor­­nokhoz intézett. A clericalis párt igen rosz néven vette a kormánytól, hogy a pápai szék tekintélyét oly nyilatkozatok által, mint a Grammont herczegé, nyil­vánosan sérti. Azon tartózkodás nélküli eljárás, mely­­lyel itt a római kormányt szándékos hamisításról vádolják, általában oda magyarázzák, hogy a Páris és Róma közti viszonyok nem csak feszültek, de hogy már a szakadáshoz is közel vannak — Madrid, nov. 30. A kormány különféle tör­vényjavaslat­okat terjesztett a kortes elébe. A neve­zetesebbek közül egyik a tartományi ba­rítmányok hatáskörét akarja tágítani, a másik pedig a tengeri haderőnek, az 1861-ki határozat szerint, 35 ezerre emelésére vonatkozik.­­ A „Svetovici“ értesül, hogy Piev és Banjani helységek lakosai magukat a töröktől függetlenítvén, fékezésökre egy basa küldetett ki; azonban a szo­rongatott helységek a montenegróiakat hiván segélyül, a basa kénytelen volt visszavonulni, azonban útjában az előbbiektől megtámadtatván, embereiből többeket elvesztett. — A levantai újabb postán Stambulból érkezett hírek a hangulatot igen fenyegetőnek írják, s hogy közel kitörés lehetőségétől tartanak. * X „Pesti Napló*4 magán távsürgőnye. Milano, nov. 7. A „Perseveranza“ egy magán sürgöny után jelenti, hogy a negyedik hadtest a Gaeta elleni ostromtámadást már megkezdette. Variglianóban a nemzetőrség, polgárok és a Piacence-huszárok közt véres verekedés történt. A minisztérium ezen ezred feloszlatását elhatározta. A mai esti posta későn érkezvén meg, abból csak a távirati jelentéseket, s az újabb hírekből rövid kivonatot ad­hattunk. Felelős szerkeszt?: 33. SK­3SE31Y

Next