Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)
1860-11-21 / 3235. szám
e lapok t. szerkesztője országszerte nyilt leveleit intézé, nem kevesbet ad tudtul, mint az esztergomi értekezlet elhalasztását akkorra, ha a megyék, melyeknek még egyike sem alakult meg, véleményeiket hallatni fogják. Mi lesz akkorig belőlünk e képtelen zűrzavarban ? A volt hatalmak —nem szűntek bár meg a papiroson, — csaknem egészen megszűntek az életben. Lehullott tőlük a hatalom nymbusa. — Féligmeddig anarchiában élünk. — A költözni kénytelen idegenek helyzete sok helyütt tarthatlanná lett; s azok, kiket a nép gyűlöl, csak fajunk nemeslelküségéinek köszönhetik, hogy máig is bántalmazás nélkül élnek e nép között. A megyék, ha majd alakulnak, s ha régi és magyar municipiumok akarnak lenni, minden lépten nyomon ütközni fognak a fönntartott katonai, pénzügyi s bíráskodó hatóságokkal. A pénzügyi igazgatóság elnöke bátorítja ugyan alárendelteit, hogy az adót szorgalmasan behajtsák, de az adóbehajtók, szokásuk ellen, igen udvariasak lettek. A biróságok együtt ülnek, s részint most is német és cseh elnökeik alatt hozzák az oktrojált ausztriai törvény szerinti végzéseket s ítéleteket, de senkinek sincs kedve azokra bélyeget adni. Minden ember izgatva van, senki sem végzi kellőleg rendes napi foglalatosságait, sőt. A megalakulandó megyék ezen zűrzavaron segíthetni legjobb akarattal sem fognak. Kívánatos volna, hogy csupán a vitatkozás terén maradjanak jövő országgyűlésig, s a tettlegességek mezejére át ne lépjenek; de remélhető-e, hogy a megalakult megyék egytől egyig ennyi önmegtagadással s nyugalommal birondnak ? A megyei munipicium, ha megye akar lenni a szónak valódi magyar, igaz értelmében, összeférhetlen lesz a tőle elvont jogokat gyakorló osztrák hatóságokkal. A magyar megyének p. o. egyik lényeges része a bíráskodás is, és a nép semmit sem óhajt annyira, mint hogy a mostani boszantó és idős pénz tekintetében anynyira költséges eljárásoktól menekülhessen. Ha a megye föláll, és a régi megye akar lenni, a törvényszék, az alispán, a szolgabirák is elfoglalják székeiket, kell, hogy elfoglalják, s a formaságokban telhetetlen §uszágokat az igazságszolgáltatás oltáráról elmozdítsák. De lehetséges-e ez ismét a perlekedő feleknek végtelen sok rövidsége, sérelme, hátramaradása, s egy, a kedélyeket szinte elkeserítő, és ellenségeink kezében éles fegyverül szolgálható zűrzavar nélkül ? A szabadon választott megyei, magyar bírák vájjon micsoda törvények szerint fognak ítélni? le fogják-e előbb tenni a bírói exament az előbbi rendszer százezer §-osából E. sat. urak előtt? vissza fogják-e utasitni a bélyegtelen folyamodásokat, s kifogják eszámitgatni, szemüveget bigyesztve orraikra, az illetékek elleni kihágások büntetéseit? — És általában képzelhető-e, hogy Ny. P. alispán egy fedél alatt meg fog lakni K. úrral? — Ha a vámos, az adószedő, a zsandár által bántalmazott magyar ember orvoslásért folyamodik, mint hajdan szokta, a megye erélyes tisztviselőjéhez, ez vállat vonitva keserves panaszaira, azt fogja-e felelni: „Sajnálom édes hazámfia, nem segíthetek, a finánz mindenhatósága máig is föl van tartva*? stb. Nem akarom a nagyszerű zűrzavar kellemetlen képét tovább rajzolni. Mindezek után mit kiálthatunk egyebet szivünk aggodalmában, mint: országgyűlést mielőbb! a magyarok Istenére, országgyűlést! — Különben félő, hogy a megalakult 43 megye 43 országgyűlést tart, s várjon ki fogja ezt majd gátolni? — A népszerűséggel biró, s annak varázshatalmával megyéje közönségét vezetni tudó főispán talán? Igen, de nem minden megye Békés, (nomine etomine) s nem minden főispán báró Wenkheim Béla!! S mi hátráltatja az országgyűlés rögtön összehívását? a még meg nem tartott esztergomi értekezlet s az 1848-ki választó törvény jósága iránt fönnforgó kétségek ? úgy hiszem, ahol törvény és csak egy törvény van, t. i. az előbbieket annak rende szerint megszüntetett 1848-ki 5-dik törvény, ott nem lehet arról beszélni, vájjon jó-e ezen törvény ? Azon nyilatkozatok után, melyek október 20. óta az ország egyik szélétől a másikig hangzanak, — azon egyértelmű véleménynyilvánítás után, melyet a nép millió ajka, s a fölszabadult sajtó érczkürtje fennhangon kiabál, senki sem kételkedhetik , a ki nem vak és nem süket, hogy Magyarország akkorig, mig az országgyűlés más törvényt nem alkot, kiindulási pontul az 1848-ki választó törvényt akarja, követeli s más valamitől hallani sem szeret, hogy azok, a kik megelégedést szétérést óhajtanak , ezen a roppant nagy többség által kegyelettel s lelkesedéssel bálványzott törvényes alapot nem ignorálhatják. Hiszen ezen törvényen alapszik a megyei lakosság arányos, a az. k. városok, s a derék nagy magyar községek törvényhozási befolyása. Ezen meggyőződésből foly ama másik, hogy az esztergomi értekezletnek , melyről annak idejében a vélemények irányzására nézve hatalmas és üdvös lendületet vártunk,— a közvélemény ily általános nyilvánulásai után, semmi valódi tárgya s czélja sincs többé. Mert ha ezen értekezlet az 1848-diki választó törvényt hozza javaslatba, csak azt teszi, ami egyedül lehető, s a meglevő, kész törvénynek vitatásra s értekezletre nincs szüksége; ha pedig más valamit akar oktrogirozni, akkor talán jobb lesz neki össze sem ülni, mert kivihellent, lehetetlent fogja javasolni, s fia szinte bizonyos irányban összeválogatott tagjainak többsége elvetné is az e perczben egyedül törvényes alapot, azon számszerinti kevesebbig, melyet az értekezleti többség leszavaz, e többségnél erősebb lenne, mert, háta mögött egy nemzet állana, s . cs. kir. Felsége, az október 20 diki kiadványok szellemében,— melyek czélja: a nemzetet megelégültnek látni — kétségkivül nem az értekezleti többség, hanem a nemzet kivonatát fogná tekintetbe venni. Isten mentsen meg az oktroyirozástól! — 1849 óta minden törekvésünk, működésünk s imádságunk az octrogroizások ellen s a törvényes alapoknak visszaszerzésére van irányozva. S most a nemzet fiai akarnának-e valamit ocrogirozni, és pedig valami szükségtelent, mert az 1848-diki választó törvény meg van, s minden perczben alkalmazható, és pedig minden veszély nélkül. Azt mondják e törvényről, hogy igen széles alapra fekteti a választói jogot, a választási urnához engedvén lépni a fertály telkeseket és száz forintosokat, s hogy az ily alapon alkotott országgyűlés nem fog talán elég higgadtsággal s bölcseséggel bírni nehéz viszonyaink kibonyolítására, s a fönnforgó nagy fontosságú kérdéseknek a haza s a birodalom közös érdekében leendő megoldására. De hát 1848- ban, ugyanazon törvény mellett, nem azokat választotta-e meg a nép, alig egy két kivétellel, képviselői sorába, kiket érdem, jellem, észtehetség, tekintély, vagyon, társasági állás mutatott-e nemes megbízásra méltóknak ? Magyarország több száz képviselője közt alig volt 20 - 30 úgynevezett veres, s alig egy pár demagóg piaczi hős, míg Galliczia, értelmetlen, olvasni sem tudó pórok csoportját ültette Bécsbe a miniszterek mellé. A magyar népet Isten ép érzelemmel, józan észszel, s története és ősi közjoga kellő tapintattal áldotta meg. — De végre is a szentesitett s jogilag fönnálló törvény jósága fölött csupán az országgyűlés fog ítélketni; ám tegye majd az, ha a többség bölcs politikája úgy kívánja, a választói censust más alapokra, s revideálja tetszése szerint az 1848-diki törvényeket; e perczben csak egy választó törvény van , az 1848-kik-ik czikk, s ennek szentségéhez csak oly kéz nyúlhatna, mely nem fél a kegyeletek megrengetésének roppant felelősségétől. Nem látjuk tehát okát, miért kellene most már, miután az ország véleménye elég hangosan nyilatkozik, az esztergomi értekezlet meddő tanácskozásaival a drága időt tölteni.) Mi kétségkívül nagy gyönyörűséggel olvassuk mindazon szép és elmés beszédeket, mik ott tartatni fognak, de mégis jobban szeretnék, ha ugyanazon szónoki tehetségek ragyogása az országgyűlés termeit töltené be mielőbb. Azon általam s elvtársaim által őszintén tisztelt honszerető főurak, kik a kormány rúdján ülnek, át fogják látni, hogy ezen tervezett értekezlet késő megtartása csak hátráltatja az országgyűlést, mely terhes bajainknak egyedüli orvosa; át fogják látni bölcseségükben, hogy a legszükségesb teendők gyors megoldásának mindenek fölötti érdeke nem tanácsolhat mást, mint ezúttal az 1848-diki választó törvény alapján az országgyűlést mielőbb öszszehivni, és pedig az ország közhajtása szerint, a haza szivébe, Pestre! — Ha mindennemű aprólékos, és, hiszem az Istent, alaptalan aggodalmak elmellőzésével , az 1848 diki törvény szerinti képviselő választás e hóban elrendeltetik: a jövő 1861-dik év első napjának sugára máa az egybegyűlt magyar országgyűlést üdvözölheti. Tóth Lörincz: KOSZTOLÁNY-ból, nov. 14-dikéről Írják nekünk : „Néhány élvezetdús napot éltünk Barsban s Nyitrán. Alkotmányos életünk koránya fölvillanyozta a kedélyeket, barsi gazda-egyletünk f. hó 11-én Léván megalakult. Gyűlése megnyitásánál Gömöri András megyei főnök jelenlétét vévén észre, féltettük köztanácskozásunk szabadságának korlátozását, kérdőre vontuk s bár ő igazolásául egy még okt. 20-a előtt kelt, a politikai rend fönntartására vonatkozó német rendeletet fölolvasott s maradni kivánt, mégis azon egyenes nyilvánításra, hogy föltételeztetik benne annyi becsület, hogy távozni fog, távozott. Távozásával az alapszabályok fölolvastatván, ideiglenes elnökünk gróf Hunyady László jön közakarattal egyleti elnökünknek kikiáltva ; alelnökeink pedig: Konkolyi Pál és Niki Alajos, valamint a választmányi tagok titkos szavazattal megválasztva. Közlelkesedéssel, reményteljes örömmel s igaz megnyugvással fogadta a közönség elnökünk azon értesítését, hogy Tarnóczy Kázmér főispánunkká való kineveztetését elfogadta. Küldöttség választatott, a legfényesebb, mely kiállítható volt az egylet kebeléből, s el is indult még az nap, hogy másodnapra a Nyitrán ideglenes elnök gyanánt gazdaegyleti ügyben fáradozó főispánunkat mint olyat üdvözölhesse. Egyleti elnökünknek, ki a gazdasági mozgalmak terén folytonosan haladva működött, kinél tapasztaljuk , hogy a „Salus populi“ valósággal „suprema lex,“ jegyzőkönyvileg is szavaztatott az egylet létesítéséért hálás köszönet. A megjelent közönség rövid ebéd után köztanácskozmánynyá vált. Rábukkantunk a megyében az elégetettnek vélt 184%-ks bizottmányi jegyzőkönyvek egyikére, melyben a megválasztott bizottmányi tagok névsora is bennfoglaltatott. Fölolvastuk sok előleges beszéd nélkül alapos tájékozás végett, s különösen megható volt azon igen is komor bírálás, mely az egyéniségek léte vagy jelleme iránti nyilatkozatra csak ezen egy szót : „meghalt“ használta. A bizottmány kiegészítése iránt úgy vélekedtünk , hogy az annak idejében, ha ös- szehivatik, maga magát egészíti ki, de hogy könnyítve legyen akár a bizottmány, akár a főispán munkája, s valósággal a közvélemény kifolyását képviselje, megbíztuk járásonkint négy tagját, annak kipuhatolására, kiket lehetne a „meghaltak“ helyébe választani. Azzal előszóltunk. Többen közülünk a Nyitrán alakulandó gazdaegyletnek is tagjai közé lépendők, gyűlésében 12-dikén szintén megjelentünk. Választmányilag tervezett alapszabályai tárgyaltattak s kevés módosítással el is fogadtattak s a nemsokára alakítandó nemzeti hatóságnak fölterjesztetni rendeltettek. A múlt alakitó tanácskozmányból dicsőült gr. Széchenyi István özvegye őnmagához részvétirat küldetvén, miután az hirlapilag közölve nem volt, most gyülésileg közöltetett stegkkönyvbe is igtattatott. Meghozatott a tiszai gazdaegyletnek üdvözlete Nyíregyházi ras biztosítása, hogy egykoron majd a rendezendő kiállításnál képviselői által ő is megjelenend a barátságos viszonyt folytatandó. Végre pedig Tarnóczy Kázmér ideiglenes elnökségéről azon körülménynél fogva lemondván, hogy barsi teendői idejét alkalmasint egészen elfoglalják, helyébe gróf Berényi Ferencz jön ideiglenes elnökül kikiáltva s az eddig meggyűlt okmányok átvételével hivatalba igtatva. Ki írhatná le az elérzékenyült számos szónoknak gyűlés és reá következett ebéd közben előadott búcsúztató, hálaadó,további közügyekbeni részvétre szólító beszédét vagy ötleteit. Ki volt ő tüntetve baráti hőséggel mint az alkotmányosság, az igaz polgárjog, a nemzetiség, hőse, mint a hanyatlott volt nyitrai jellem erényességének helyreállítója, becsületességének ápolója; kijelentetett elragadott szenvedéllyel még a legbuzgóbb népszónok részéről is, midőn viszonosság elvéből Tarnóczy, Károlyi Lajos e kegyelmességének mint nyitrai főispánnak , ki az alkotmányos törvényesség utáin haladni szándékok, poharat emelt, hogy biztosítására ő is vállvetve akar a közügyek emelésén dolgozni. Délután a közlelkesedés egy újabb kifolyásának valánk tanúi. Zengett a „Szózat“ egy jeles zenekar kíséretében az utczákon végig; ájtatos imával szenteltetett föl a város piaczán egy nemzeti zászló; az azt tartó plébánost tömérdek közönség környezte , térdelve szertartás közben, — többek kívánságára pedig Tóth Vilmos vitte azt föl a toronyba, melynek ablakából a fejlődött szellem fönnségével szólott a néphez, mely ujult erővel önkormányzásához készül. E közben a barsi gazdaegylet közönsége is gyűlt, megjelentek a vezér gróf Hunyady László mellett, Migazzy grófok, báró Majthényi Izidor, Eszterházy herczeg lévai uradalmi igazgatósága — Léva mezővárosa képviselői, a Kürthy, Konkolyi, Majthényi, Kosztolányi, Simonyi, Boronkay, Balogh, Jeszenszky, Gaál, Máriássy és más családok számos tagjai. Férfias méltósággal adá elő a szónok, hogy a gazda egyletünkben a megyének csaknem összes értelmisége központosul, melynek zászlajára az 1848-iki törvényes haladás van írva; a múltnak sok kedves emléke, úgy hiszi, csatolja folytonosan főispán e méltóságát Bars közönségéhez, s biztosítja, hogy jellemében való bizalmunknál fogva közhajtás : „Veniat regnum tuum, et libera nos a malo.“ Azon kevés egyéniségben meglevő gyors fölfogási tulajdonnál fogva, mely Tarnóczyt őszinte férfias jellemén fölül kitünteti, rögtön s igazi szívességgel válaszolt, hogy öt Barshoz, melyben ifjúságát kedves baráti és tiszttársi körben töltő, sok édes emlék köti, ő ott tanult vívni a haladás zászlaja mellett, nem igényli azonban, hogy múltjánál fogva bizalmat szavazzanak neki, valamint annak idejét sem látja megérkezettnek, melyben az elveket formulázni lehetne; bírálják majd tettei tisztaságát, s meg van győződve, el fogják ismerni, hogy vezetése mellett Barsnak jövője meg fog felelni Bars múltjának. Az alatt, a szomszéd teremben a gazdaegyleti közönség és számosan a népből megrostálák szintén a volt megyei bizottmány tagjait; megkéretett jelen volt testvére által a főtisztelendő püspök uz ő méltósága hasonló pastorale kibocsátására, mint esztergomi érsekünk prímás ő eminentiája s egri érsek őnmaga kibocsátottak, s kívántatott az ünnepélyes nap befejezéséül a város kivilágítása. Ki is világíttatott minden hatósági parancs nélkül, még a püspöki várlak s végre a megye háza is. — Örömrivalgás közt özönlött a város összes lakossága s a távol és közelről begyült vendégek számtalanja zenekarok kíséretében, szózat-éneklés és fölváltva Rákóczy-induló s népdalok zengése közben. Mindenki reményű, hogy a szabadság szent zászlaja, melynek hamvai e pusztait hazán elszórattak Phönix gyanánt föltámadt. Adja Isten érnünk *) Az idő drága ugyan, s az esztergomi értekezlet késleltetése eléggé nem sajnálható, de a régi ellenzék tagjai közöl azok, kik épen az országgyűlés megnyitásának gyorsítása végett kiindulási pontul az esztergomi értekezletet — az 1847/8-diki választási törvények épen tartása végett — elfogadták , ezen ígéretek alól magukat feláldozottaknak nem tekinthetik, s csak annál kedvetlenebbül hathat rájuk az elnapolására vonatkozó minden hír és indítvány. Egyébiránt az esztergomi értekezlet, ha az oktroyirozás tömkelegébe nem bonyolódik, nem tarthat oly soká, hogy az országgyűlést hetekkel, havakkal hátrább tolja ; ellenben, midőn az oktrojirozás áldástalan szerepét vállalja el, már akkor az országgyűlés, ha nem is a görög calendákra, de mégis igen igen távoli napra lesz elhalasztva. Kemény Zsigmond azon kort, melyben minden hazánkfia valóságos polgára is legyen hazánknak. Tizenharmadikán reggel a barsiak még számosan, a nyitraiak tömegestül búcsúztak Tarnóczytól, egyrészt mielőbbi viszontlátást, másrészt még folytatandó részvétet a közügyekben kikérve. Bárcsak ne halasztaná a kormány a főispáni utasítások kiadását. Kosztolányi Károly:A Magyar tudományos Akadémia (A bölcselmi, törvénytudományi és történelmi osztályok ülése nov. 19-kén.) Az ülés első tárgyát Révész Imre lev. tag székfoglaló értekezése képezi : „A történelmi bírálatról“, fölolvasva a titoknok által. Ez értekezésben a tudós szerző különösen azon kútfőket sorolja föl, melyekből a történelem megromlása származik s melyeknél fogva a történetírónak, ha az igazság iránti kötelességének meg akar felelni, oly nagy szüksége van a szigorú történelmi bírálatra. Az eseményeknek hiányos és hibás lehet fölfogása, emlékezete, átadása. Nagy ártalmára van a történelemnek, nevezetesen a képzelődés túlemelkedése az emlékezeten s a csodálatosnak kedvelése; továbbá a különféle pártok és érdeklett felek elfogultságából eredő ráfogások és akaratlan ferdítések; azután a korlátlan uralkodás, mely a történetírót hazug hizelgésre vagy némaságra kényszeríti s a történetek emlékét erőszakkal is irtja; rendkívül rontják még a történelmet a szántszándékos csalók és hamisítók ; de nem kevésbbé ártanak neki a regényes , meg a bölcselő történetírók is, kik nem maguk alkalmazkodnak az eseményekhez, de az eseményeket változtatgatják az eszközlendő hatáshoz és bebizonyítandó nézeteikhez képest. A mi forrásaink értéke akár nyelvészeti, akár tartalmi tekintetben még kevéssé lévén kimutatva és megbecsülve, a történelmi bírálat nálunk kétszeresen szükséges; szükséges nevezetesen a legnagyobb mértékben azon monographiáknál, a magyarországi egyes helyek és vidékek részletes történelménél, melyeket tudósaink oly méltán sürgetnek. E székfoglaló értekezést Ipolyi Arnold levelező tag előadása követé, ki a bécsi régiség-társulat kiállításáról terjesztvén elő rövid, de nagyon érdekes és tanulságos ismertetését, azon örvendetes meggyőződését nyilvánító, hogy Magyarországból gazdagabb kiállítás lesz rendezhető. Ugyanez ülés alatt jelenti a pénztárnok, az Akadémiára beérkezett újabb adakozásokat, melyeket most már ismét hírlapok útján is lehet közölni. A bejelentett újabb adakozások következők : Csajághy Károly szentkirályi plébános gyűjtött a tőkéhez 12, a házra 97 frt 14 krt, és 3 húszast; Sziget Szent Miklós községében gyűlt a házra 159 frt 74 kr; Csausz Mária orvostudor hagyott a tőkéhez 1000 forintot; Kisújszállás községe adott a tőkéhez 500, a házra szintén 500 forintot; a szliácsi bál jövedelmezett a házra 60, az ott működő losonczi zenekar adott szintén a házra 40 forintot; Komlóssy Antal Mezőkeresztesen gyűjtött a tőkéhez 352 forint 57 krajczárt, a házra 327 forintot; Ordódy Mór Pöstyénben gyűjtött a tökéhez 20 ftot, a házra 19 frtot; dr. Zichy Edmund adott a házra 1050 ftot úrbéri pénzben; Dobsina városában gyűlt a tökéhez 200 ft, a házra 387 ft; a csabacsüdi pusztai cselédek adtak a házra 8 ft 40 krt; a pécsi kaszinóban gyűlt a tőkéhez 25 ft, a házra 1621 ft; Miskey Ferencz, Székes-Fehérvárt gyűjtött a tőkéhez 44 ft 60 krt, a házra 93 ft 60 krt; Szaplonczay Imre és Zsigmond gyűjtöttek Mármarosban a tőkéhez 33 ft, a házra 67 ftot; Vári Szabó Antal gyűjtött Hidegkuton (sváb földmivelőktől) a házra 16 forint 35 krajczárt; b. Perényi Bertalan adott a házra 100 frtot; a Sárbogárdy éa tinárdi közbirtokosság a házra 300 frtot; a Szerencsi olvasótársaság a tökéhez 102 frtot; gr. Pejachevich János és Antal adott a tökéhez 100 frtot, a házra 200 frtot; a Vasárnapi Újságnál gyűlt a tőkéhez 194 frt 50 kr, a házra 323 frt 45 kr és 3 ezüst forint; Czigler pesti községtanácsos gyűjtött a tőkéhez 2 aranyat 50 frtot, a házra szintén 2 aranyat s 50 frtot; Karádi József ufjabban gyűjtött Nyitrán a tőkéhez 11 frt 70 krt, a házra 6 frt 50 krt; Kund Vimre adott a tőkéhez 50 frtot, a házra szintén 50 forintot; Nyeste Mihály békési lakos a házra 1 frt 35 krt; Ráczkevi városa a házra 100 frtot; Lovasa Sámuel esperes gyűjtött Tornán a tökéhez 16 frt 3 krt, a házra 27 frt 83 krt; Csathó Alajos mezőtúri pléb. gyűjtött a tökéhez 19 frtot, a házra 31 frtot. Bécsből vett hírek alapján írhatjuk, hogy báró Vay Miklós fő kanczellár ő exclja f. hó 25 én alkalmasint Pestre jő; addig leérkeznek Ő Felségétől a főispáni utasítások is. Gróf Mikó Imrét emlegetik erdélyi kanczellárnak, de a fölterjesztés még nem történt meg. Ő Felsége f. hó 21 re éjjel váratik vissza. li ti i fta f é i é k. — Deézsröl e hó 12-dikéröl a K. Közlöny következő levelet vesz: A Pester Lloy d estilapja nov. 9 dikéröl egy levelet közölt Bécsböl,■ ebben a többek között azt hozza föl, hogy az erdélyi főkancelár kinevezde tán azért is hátráltatnék, mire Eid.igbin a románokról is gondoskodni kel, s mivel jelenleg a románok közül nem volnának oly egyénisgek, kik a főbb hivatalok elvállalására alkalmasak lenednek. Een vádra mz e kötelességemnek tartom mint román a közönségnek némi fölvilágosítást adni. Már 164- ban fölmerült volt az akkori kormány részéről egy ily forma vád, vagyis aggodalom, ezt folytatta a jelen kormány is, s azért az.on kerületekben, hová állítása a Z'Kremin Kreishauptmannokat keile vala nevezni, mind más koronaországbelieket nevezett ki, ilyen például K.fejérvár, Szászváros, Beszterce, Dézs sat., úgy van a dolog a helytartósági tanácsosokkal is; a törvényszékekhez idestova nevezett ki egy-egy bírót, de elnököt egyet sem; — ez fájt a riínánoknak — mert a nélkül, hogy valaki a románok közül fölszólíttatott volna az illető hivatalképesek sorát beadni , a román zsemvet fiait hivatalképteleneknek, vagy legalább a főbb hivatalok betöltésére alkalmatlanoknak nyilvánították ; minden román érezte az általa nemzet irányában elkövetett,igazságtalanságot, annyival inkább',’ 'ni ive la rtmá’ridk'inek oly égyetvik voltak, kik minden tanulmányokat ,náflfjiiM . fi A...szolgálatban megőszülve és eldgst. birtokkal ellátva, a haza kiválatának inkább megfeleltek volna, mint a behozattk Hogy tehát ezen fájdalom, mely irigységre és gyanakodásra alkalmul szolgai, megszüntessék , a haza szent nevére szólítom fr-1 az illetőket, szíveskedjen , ez alap alan vádat jelenleg nem vend tekintetbe, s az illetők kikérdezése mellett az újonnan visszaállított alkotmányos pályán a románokról ily alaptalan ürügy alatt el nem felejtkezni, hogy ne legyen többé alkalmuk a részakaróknak a közös haza fiait jelenleg — mint eddig történt — azzal vádolni, hogy a románoknak nem létetett ezúttal is elég, s hogy a románok ezúttal is mint eddig háttérbe szoritvák s elnyomvák a több Erdélyben lakó nem-