Pesti Napló, 1860. november (11. évfolyam, 3219-3243. szám)

1860-11-21 / 3235. szám

e lapok t. szerkesztője országszerte nyilt leve­leit intézé, nem kevesbet ad tudtul, mint az esztergomi értekezlet elhalasztását akkorra, ha a megyék, melyeknek még egyike sem ala­kult meg, véleményeiket hallatni fogják. Mi lesz akkorig belőlünk e képtelen zűr­zavarban ? A volt hatalmak —nem szűntek bár meg a papiroson, — csaknem egészen megszűntek az életben. Lehullott tőlük a hatalom nymbusa. — Féligmeddig anarchiában élünk. — A költözni kénytelen idegenek helyzete sok helyütt tarthatlanná lett; s azok, kiket a nép gyűlöl, csak fajunk nemeslelküségéinek köszönhetik, hogy máig is bántalmazás nélkül élnek e nép között.­­ A megyék, ha majd alakulnak, s ha régi és magyar municipiumok akarnak lenni, minden lépten nyomon ütközni fognak a fönntartott katonai, pénzügyi s bí­ráskodó hatóságokkal. A pénzügyi igazgatóság elnöke bátorítja ugyan alárendelteit, hogy az adót szorgalmasan behajtsák, de az adóbe­­hajtók, szokásuk ellen, igen udvariasak let­tek.­­ A biróságok együtt ülnek, s részint most is német és cseh elnökeik alatt hozzák az oktrojált ausztriai törvény szerinti végzé­seket s ítéleteket, de senkinek sincs kedve azokra bélyeget adni. Minden ember izgatva van, senki sem végzi kellőleg rendes napi fog­lalatosságait, sőt. A megalakulandó megyék ezen zűrzavaron segíthetni legjobb akarattal sem fognak. Kí­vánatos volna, hogy csupán a vitatkozás terén maradjanak jövő országgy­űlésig, s a tettleges­­ségek mezejére át ne lépjenek; de remélhető-e, hogy a megalakult megyék egytől egyig ennyi önmegtagadással s nyugalommal birondnak ? A megyei munipicium, ha megye akar lenni a szónak valódi magyar, igaz értelmében, össze­­férhetlen lesz a tőle elvont jogokat gyakorló osztrák hatóságokkal. A magyar megyének p. o. egyik lényeges része a bíráskodás is, és a nép semmit sem óhajt annyira, mint hogy a mostani boszantó és idő­s pénz tekintetében any­­nyira költséges eljárásoktól menekülhessen. Ha a megye föláll, és a régi megye akar lenni, a törvényszék, az alispán, a szolgabirák is el­foglalják székeiket, kell, hogy elfoglalják, s a formaságokban telhetetlen §­uszágokat az igazságszolgáltatás oltáráról elmozdítsák. De lehetséges-e ez ismét a perlekedő feleknek végtelen sok rövidsége, sérelme, hátramara­dása, s egy, a kedélyeket szinte elkeserítő, és ellenségeink kezében éles fegyverül szolgál­ható zűrzavar nélkül ? A szabadon választott megyei, magyar bírák vájjon micsoda törvé­nyek szerint fognak ítélni? le fogják-e előbb tenni a bírói exament az előbbi rendszer száz­ezer §-osából E. sat. urak előtt? vissza fog­ják-e utasitni a bélyegtelen folyamodásokat, s kifogják eszámitgatni, szemüveget bigyesztve orraikra, az illetékek elleni kihágások bünte­téseit? — És általában képzelhető-e, hogy Ny. P. alispán egy fedél alatt meg fog lakni K. úrral? — Ha a vámos, az adószedő, a zsandár által bántalmazott magyar ember orvoslásért folyamodik, mint hajdan szokta, a megye eré­lyes tisztviselőjéhez, ez vállat vonitva keserves panaszaira, azt fogja-e felelni: „Sajnálom édes hazámfia, nem segíthetek, a finánz minden­hatósága máig is föl van tartva*? stb. Nem akarom a nagyszerű zűrzavar kelle­metlen képét tovább rajzolni. Mindezek után mit kiálthatunk egyebet szivünk aggodalmá­ban, mint: országgyűlést mielőbb! a magya­rok Istenére, országgyűlést! — Különben félő, hogy a megalakult 43 megye 43 országgyű­lést tart, s várjon ki fogja ezt majd gátolni? — A népszerűséggel biró, s annak varázshatal­mával megyéje közönségét vezetni tudó főis­pán talán? Igen, de nem minden megye Bé­kés, (nomine etomine) s nem minden főispán báró Wenkheim Béla!! S mi hátráltatja az országgyűlés rögtön összehívását? a még meg nem tartott eszter­gomi értekezlet s az 1848-ki választó törvény jósága iránt fönnforgó kétségek ? úgy hiszem, a­hol törvény és csak egy törvény van, t. i. az előbbieket annak rende szerint megszüntetett 1848-ki 5-dik törvény, ott nem lehet arról beszélni, vájjon j­ó-e ezen törvény ? Azon nyilatkozatok után, melyek október 20. óta az ország egyik szélétől a másikig hang­zanak, — azon egyértelmű véleménynyilvání­tás után, melyet a nép millió ajka, s a fölsza­badult sajtó érczkürtje fennhangon kiabál, senki sem kételkedhetik , a ki nem vak és nem süket, hogy Magyarország akkorig, mig az országgyűlés más törvényt nem alkot, kiindu­lási pontul az 1848-ki választó törvényt akar­ja, követeli s más valamitől hallani sem szeret, hogy azok, a kik megelégedést s­­zétérést óhajtanak , ezen a roppant nagy többség által kegyelettel s lelkesedéssel bálványzott törvé­nyes alapot nem ignorálhatják. Hiszen ezen törvényen alapszik a megyei lakosság arányos, a az. k. városok, s a derék nagy magyar köz­ségek törvényhozási befolyása. Ezen meggyőződésből foly ama másik, hogy az esztergomi értekezletnek , melyről annak idejében a vélemények irányzására nézve ha­talmas és üdvös lendületet vártunk,— a köz­vélemény ily általános nyilvánulásai után, semmi valódi tárgya s czélja sincs többé. Mert ha ezen értekezlet az 1848-diki választó­ tör­vényt hozza javaslatba, csak azt teszi, ami egyedül lehető, s a meglevő, kész tör­vénynek vitatásra s értekezletre nincs szüksé­ge; ha pedig más valamit akar oktrogirozni, akkor talán jobb lesz neki össze sem ülni, mert kivihellent, lehetetlent fogj­a javasolni, s fia szinte bizonyos irányban összeválogatott tag­jainak többsége elvetné is az e perczben egye­dül törvényes alapot, azon számszerinti keve­sebbig, melyet az értekezleti többség lesza­vaz, e többségnél erősebb lenne, mert, háta mögött egy nemzet állana, s . cs. kir. Felsége, az október 20 diki kiadványok szel­lemében,— melyek czélja: a nemzetet megelé­­gültnek látni — kétségkivül nem az értekez­leti többség, hanem a nemzet kivonatát­ fogná tekintetbe venni. Isten mentsen meg az oktroyirozástól! — 1849 óta minden törekvésünk, működésünk s imádságunk az octrogroizások ellen s a törvé­nyes alapoknak visszaszerzésér­e van irányoz­va. S most a nemzet fiai akarnának-e valamit oc­rogirozni, és pedig valami szükségtelent, mert az 1848-dik­i választó törvény meg van, s minden perczben alkalmazható, és pedig min­den veszély nélkül. Azt mondják e törvényről, hogy igen széles alapra fekteti a választói jogot, a választási urnához engedvén lépni a fertály telkeseket és száz forintosokat, s hogy az ily alapon alko­tott országgyűlés nem fog talán elég higgadt­sággal s bölcseséggel bírni nehéz viszonyaink kibonyolítására, s a fönnforgó nagy fontosságú kérdéseknek a haza s a birodalom közös ér­dekében leendő megoldására. De hát 1848- ban, ugyanazon törvény mellett, nem azokat választotta-e meg a nép, alig egy két kivétel­lel, képviselői sorába, kiket érdem, jellem, ész­tehetség, tekintély, vagyon, társasági állás mutatott-e nemes megbízásra méltóknak ? Ma­gyarország több száz képviselője közt alig volt 20 - 30 úgynevezett veres, s alig egy pár demagóg piaczi hős, míg Galliczia, értel­metlen, olvasni sem tudó pórok csoportját ül­tette Bécsbe a minisztere­k mellé. A magyar népet Isten ép érzelemmel, józan észszel, s tör­ténete és ősi közjoga kellő tapintattal áldotta meg. — De végre is a szentesitett s jogilag fönnálló törvény jósága fölött csupán az or­­szággyű­lés fog ítélketni; ám tegye majd az, ha a többség bölcs politikája úgy kívánja, a választói censu­st más alapokra, s revideálja tetszése szerint az 1848-diki törvényeket; e perczben csak egy választó törvény van , az 1848-ki­k-ik czikk, s ennek szentségéhez csak oly kéz nyúlhatna, mely nem fél a kegyeletek megrengetésének roppant felelősségétől. Nem látjuk tehát okát, miért kellene most már, miután az ország véleménye elég hangosan nyilatkozik, az esztergomi értekezlet meddő tanácskozásaival a drága időt tölteni.­­) Mi kétségkívül nagy gyönyörűséggel olvassuk mindazon szép és elmés beszédeket, mik ott tartatni fognak, de mégis jobban szeretnék, ha ugyanazon szónoki tehetségek ragyogása az országgyűlés termeit töltené be mielőbb. Azon általam s elvtársaim által őszintén tisz­telt honszerető főurak, kik a kormány rúdján ülnek, át fogják látni, hogy ezen tervezett értekezlet késő megtartása csak hátráltatja az országgyűlést, mely terhes bajainknak egye­düli orvosa; át fogják látni bölcseségükben, hogy a legszükségesb teendők gyors megol­dásának mindenek fölötti érdeke nem tanácsol­­hat mást, mint­ ezúttal az 1848-diki választó törvény alapján az országgyűlést mielőbb ösz­­szehivni, és pedig az ország köz­hajtása sze­rint, a haza szivébe, Pestre! — Ha minden­nemű aprólékos, és, hiszem az Istent, alapta­lan aggodalmak elmellőzésével , az 1848 diki törvény szerinti képviselő választás e hóban elrendeltetik: a jövő 1861-dik év első napjá­nak sugára má­­a az egybegyű­lt magyar ország­­gyűlést üdvözölheti. Tóth Lörincz: KOSZTOLÁNY-ból, nov. 14-dikéről Írják nekünk : „Néhány élvezetdús napot éltünk Barsban s Nyitrán. Alkotmányos életünk koránya fölvillanyozta a kedélye­ket, barsi gazda-egyletünk f. hó 11-én Léván megalakult. Gyűlése megnyitásánál Gömöri András megyei főnök je­lenlétét vévén észre, féltettük köztanácskozásunk sza­badságának korlátozását, kérdőre vontuk s bár ő igazo­lásául egy még okt. 20-a előtt kelt, a politikai rend fönn­tartására vonatkozó német rendeletet fölolvasott s ma­radni kivánt, mégis azon egyenes nyilvánításra, hogy föl­tételeztetik benne annyi becsület, hogy távozni fog, távo­zott. Távozásával az alapszabályok f­ölolvastatván, ide­iglenes elnökünk gróf Huny­ady László jön közakarattal egyleti elnökünknek kikiáltva ; alelnökeink pedig: Kon­­kolyi Pál és Niki Alajos, valamint a választmányi tagok titkos szavazattal megválasztva. Közlelkesedéssel, re­ményteljes örömmel s igaz megnyugvással fogadta a kö­zönség elnökünk azon értesítését, hogy Tarnóczy Káz­­mér főispánunkká való kineveztetését elfogadta. Kül­döttség választatott, a legfényesebb, mely kiállítható volt az egylet kebeléből, s el is indult még az nap, hogy má­sodnapra a Nyitrán ide­glenes elnök gyanánt gazdaegy­leti ügyben fáradozó főispánunkat mint olyat üdvözöl­hesse. Egyleti elnökünknek, ki a gazdasági mozgalmak terén folytonosan haladva működött, kinél tapasztal­juk , hogy a „Salus populi“ valósággal „suprema lex,“ jegyzőkönyvileg is szavaztatott az egylet létesítéséért há­lás köszönet. A megjelent közönség rövid ebéd után köz­­tanácskozmánynyá vált. Rábukkantunk a megyében az elégetettnek vélt 184%-ks bizottmányi jegyzőkönyvek egyikére, melyben a megválasztott bizottmányi tagok névsora is bennfoglaltatott. Fölolvastuk sok előleges be­széd nélkül alapos tájékozás végett, s különösen meg­ható volt azon igen is komor bírálás, mely az egyénisé­gek léte vagy jelleme iránti nyilatkozatra csak ezen egy szót : „meghalt“ használta. A bizottmány kiegészítése iránt úgy vélekedtünk , hogy az annak idejében, ha ös­- szehivatik, maga magát egészíti ki, de hogy könnyítve legyen akár a bizottmány, akár a főispán munkája, s va­lósággal a közvélemény kifolyását képviselje, megbíztuk járásonkint négy tagját, annak kipuhatolására, kiket le­hetne a „meghaltak“ helyébe választani. Azzal elő­szóltunk. Többen közülünk a Nyitrán alakulandó gazda­egyletnek is tagjai közé lépendők, gyűlésében 12-dikén szintén megjelentünk. Választmányilag tervezett alap­szabályai tárgyaltattak s kevés módosítással el is fogad­tattak s a nemsokára alakítandó nemzeti hatóságnak föl­terjesztetni rendeltettek. A múlt alakitó tanácskozmány­­ból dicsőült gr. Széchenyi István özvegye ő­nmagához részvétirat küldetvén, miután az hirlapilag közölve nem volt, most gyülésileg közöltetett ste­g­kkönyvbe is igtat­­tatott. Meghozatott a tiszai gazdaegyletnek üdvözlete Nyíregyházi ra­s biztosítása, hogy egykoron majd a ren­dezendő kiállításnál képviselői által ő is megjelenend a barátságos viszonyt folytatandó. Végre pedig Tarnóczy Kázmér ideiglenes elnökségér­ől azon körülménynél fogva lemondván, hogy barsi teendői idejét alkalmasint egé­szen elfoglalják, helyébe gróf Berényi Ferencz jön ideig­lenes elnökül kikiáltva s az eddig meggyűlt okmányok átvételével hivatalba igtatva. Ki írhatná le az elérzéke­­nyült számos szónoknak gyűlés és reá következett ebéd közben előadott búcsúztató, hálaadó,további közügyekbeni részvétre szólító beszédét vagy ötleteit. Ki volt ő tüntet­ve baráti hőséggel mint az alkotmányosság, az igaz pol­gárjog, a nemzetiség, hőse, mint a hanyatlott volt nyitrai jellem erényességének helyreállítója, becsületességének ápolója; kijelentetett elragadott szenvedéllyel még a legbuzgóbb népszónok részéről is, midőn viszonosság el­véből Tarnóczy, Károlyi Lajos e kegyelmességének mint nyitrai főispánnak , ki az alkotmányos törvényesség utáin haladni szándéko­­k, poharat emelt, hogy biz­tosítására ő is vállvetve akar a közügyek emelésén dolgozni. Délután a közlelkesedés egy újabb kifo­lyásának valánk tanúi. Zengett a „Szózat“ egy jeles zenekar kíséretében az utczákon végig; ájtatos imával szenteltetett föl a város piaczán egy nemzeti zászló; az azt tartó plébánost tömérdek közönség kör­nyezte , térdelve szertartás közben, — többek kívánsá­gára pedig Tóth Vilmos vitte azt föl a toronyba, melynek ablakából a fejlődött szellem fönnségével szólott a nép­hez, mely ujult erővel önkormányzásához készül. E köz­ben a barsi gazdaegylet közönsége is gyűlt, meg­jelentek a vezér gróf Hunyady László mellett, Mi­­gazzy grófok, báró Majthényi Izidor, Eszterházy herczeg lévai uradalmi igazgatósága — Léva mező­városa képviselői, a Kürthy, Konkolyi, Majthényi, Kosztolányi, Simonyi, Boronkay, Balogh, Jeszenszky, Gaál, Máriássy és más családok számos tagjai. Férfias méltósággal adá elő a szónok, hogy a gazda egyletünk­ben a megyének csaknem összes értelmisége központosul, melynek zászlajára az 1848-iki törvényes haladás van írva; a múltnak sok kedves emléke, úgy hiszi, csatolja folytonosan főispán e méltóságát Bars közönségéhez, s biztosítja, hogy jellemében való bizalmunknál fogva köz­­­hajtás : „Veniat regnum tuum, et libera nos a malo.“ Azon kevés egyéniségben meglevő gyors fölfogási tulaj­donnál fogva, mely Tarnóczyt őszinte férfias jellemén fö­lül kitünteti, rögtön s igazi szívességgel válaszolt, hogy öt Barshoz, melyben ifjúságát kedves baráti és tiszttársi körben töltő, sok édes emlék köti, ő ott tanult vívni a haladás zászlaja mellett, nem igényli azonban, hogy múltjánál fogva bizalmat szavazzanak neki, valamint an­nak idejét sem látja megérkezettnek, melyben az elve­ket formulázni lehetne; bírálják majd tettei tisztaságát, s meg van győződve, el fogják ismerni, hogy vezetése mellett Barsnak jövője meg fog felelni Bars múltjának. Az alatt, a szomszéd teremben a gazdaegyleti közönség és számosan a népből megrostálák szintén a volt megyei bizottmány tag­jait; megkéretett jelen volt testvére által a főtisztelendő püspök uz ő méltósága hasonló pastorale kibocsátására, mint esztergomi érsekünk prímás ő eminentiája s egri érsek ő­nmaga kibocsátottak, s kívántat­ott az ünnepé­lyes nap befejezéséül a város kivilágítása. Ki is világít­tatott minden hatósági parancs nélkül, még a püspöki várlak s végre a megye háza is. — Örömrivalgás közt özönlött a város összes lakossága s a távol és közelről begyült vendégek számtalanja zenekarok kíséretében, szózat-éneklés és fölváltva Rákóczy-induló s népdalok zengése közben. Mindenki reményű, hogy a szabadság szent zászlaja, melynek hamvai e pusztait hazán elszó­­rattak Phönix gyanánt föltámadt. Adja Isten érnünk *) Az idő drága ugyan, s az esztergomi értekezlet kés­leltetése eléggé nem sajnálható, de a régi ellenzék tagjai közöl azok, kik épen az országgyűlés m­egnyi­tásának gyorsítása végett kiindulási pontul az eszter­gomi értekezletet — az 1847/8-diki választási törvé­nyek épen tartása végett — elfogadták , ezen ígéretek alól magukat feláldozottaknak nem tekinthetik, s csak annál kedvetlenebbül hathat rájuk az elnapolására vo­natkozó minden hír és indítvány. Egyébiránt az esz­tergomi értekezlet, ha az oktroyirozás tömkelegébe nem bonyolódik, nem tarthat oly soká, hogy az or­szággyűlést hetekkel, havakkal hátrább tolja ; ellen­ben, midőn az oktrojirozás áldástalan szerepét vállalja el, már akkor az országgyűlés, ha nem is a görög calendákra, de mégis igen igen távoli napra lesz elhalasztva. Kemény Zsigmond­ azon kort, melyben minden hazánkfia valóságos polgára is legyen hazánknak. Tizenharmadikán reggel a barsiak még számosan, a nyitraiak tömegestül búcsúztak Tar­­nóczytól, egy­részt mielőbbi viszontlátást, más­részt még folytatandó részvétet a közügyekben kikérve. Bár­csak ne halasztaná a kormány a főispáni utasítások ki­adását. Kosztolányi Károly:A M­agyar tudományos Akadémia (A bölcselmi, törvény­tudományi és történelmi osztá­lyok ülése nov. 19-kén.) Az ülés első tárgyát Révész Imre lev. tag székfoglaló értekezése képezi : „A történelmi bírálatról“, fölolvasva a titoknok által. Ez értekezésben a tudós szerző különösen azon kútfőket sorolja föl, melyekből a történelem megromlása származik s melyeknél fogva a történetírónak, ha az igazság iránti kötelességének meg akar felelni, oly nagy szüksége van a szigorú történelmi bírálatra. Az eseményeknek hiányos és hibá­s lehet föl­fogása, emlékezete, átadása. Nagy ártalmára van a tör­ténelemnek, nevezetesen a képzelődés túlemelkedése az emlékezeten s a csodálatosnak kedvelése; továbbá a kü­lönféle pártok és érdeklett felek elfogultságából eredő ráfogások és akaratlan ferdítések; azután a korlátlan uralkodás, mely a történetírót hazug hizelgésre vagy némaságra kényszeríti s a történetek emlékét erőszak­kal is irtja; rendkívül rontják még a történelmet a szántszándékos csalók és hamisítók ; de nem kevésbbé ártanak neki a regényes , meg a bölcselő történetírók is, kik nem maguk alkalmazkodnak az eseményekhez, de az eseményeket változtatgatják az eszközlendő hatáshoz és bebizonyítandó nézeteikhez képest. A mi forrásaink értéke akár nyelvészeti, akár tartalmi tekintetben még ke­véssé lévén kimutatva és megbecsülve, a történelmi bírá­lat nálunk kétszeresen szükséges; szükséges nevezetesen a legnagyobb mérték­ben azon monographiáknál, a ma­gyarországi egyes helyek és vidékek részletes történel­ménél, melyeket tudósaink oly méltán sürgetnek. E székfoglaló értekezést Ipolyi Arnold levelező tag előadása követé, ki a bécsi régiség-társulat kiállításá­ról terjesztvén elő rövid, de nagyon érdekes és tanulsá­gos ismertetését, azon örvendetes meggyőződését nyilvá­­nító, hogy Magyarországból gazdagabb kiállítás lesz rendezhető. Ugyanez ülés alatt jelenti a pénztárnok, az Akadémi­ára beérkezett újabb adakozásokat, melyeket most már ismét hírlapok útján is lehet közölni. A bejelentett újabb adakozások következők : Csajághy Károly szentkirályi plébános gyűjtött a tőkéhez 12, a házra 97 frt 14 krt, és 3 húszast; Sziget Szent Miklós községében gyűlt a házra 159 frt 74 kr; Csausz Már­ia orvostudor hagyott a tőkéhez 1000 forintot; Kisújszállás községe adott a tőkéhez 500, a házra szintén 500 forintot; a szliácsi bál jövedelmezett a házra 60, az ott működő losonczi zenekar adott szintén a házra 40 forintot; Komlóssy Antal Mezőkeresztesen gyűjtött a tőkéhez 352 forint 57 krajczárt, a házra 327 forintot; Ordódy Mór Pös­­tyénben gyűjtött a tökéhez 20 ftot, a házra 19 frtot; dr. Zichy Edmund adott a házra 1050 ftot úrbéri pénzben; Dobsina városában gyűlt a tökéhez 200 ft, a házra 387 ft; a csaba­csüdi pusztai cselédek adtak a házra 8 ft 40 krt; a pécsi kaszinóban gyűlt a tőkéhez 25 ft, a házra 1621 ft; Miskey Ferencz, Székes-Fehérvárt gyűjtött a tőkéhez 44 ft 60 krt, a házra 93 ft 60 krt; Szaplonczay Imre és Zsigmond gyűjtöttek Mármarosban a tőkéhez 33 ft, a házra 67 ftot; Vári Szabó Antal gyűjtött Hidegkuton (sváb földmivelőktől) a házra 16 forint 35 krajczárt; b. Perényi Bertalan adott a házra 100 frtot; a Sárbo­­gárdy éa tinárdi közbirtokosság a házra 300 frtot; a Szerencsi olvasótársaság a tökéhez 102 frtot; gr. Peja­­chevich János és Antal adott a tökéhez 100 frtot, a házra 200 frtot; a Vasárnapi Újságnál gyűlt a tőkéhez 194 frt 50 kr, a házra 323 frt 45 kr és 3 ezüst forint; Czigler pesti községtanácsos gyűjtött a tőkéhez 2 aranyat 50 frtot, a házra szintén 2 aranyat s 50 frtot; Karádi József ufjabban gyűjtött Nyitrán a tőkéhez 11 frt 70 krt, a házra 6 frt 50 krt; Kund Vim­re adott a tőkéhez 50 frtot, a házra szintén 50 forintot; Nyeste Mihály békési lakos a házra 1 frt 35 krt; Ráczkevi városa a házra 100 frtot; Lovasa Sámuel esperes gyűjtött Tornán a tökéhez 16 frt 3 krt, a házra 27 frt 83 krt; Csathó Alajos mezőtúri pléb. gyűjtött a tökéhez 19 frtot, a házra 31 frtot. Bécsből vett hírek alapján írhatjuk, hogy báró Vay Miklós fő­ kanczellár ő exclja f. hó 25 én alkalmasint Pestre jő; addig leérkeznek Ő Felségétől a főispáni uta­sítások is. Gróf Mikó Imrét emlegetik erdélyi kanczel­­lárnak, de a fölterjesztés még nem történt meg. Ő Fel­sége f. hó 21 re éjjel váratik vissza. li ti i ft­a f é i é k. — Deézsröl e hó 12-dikéröl a K. Közlöny követ­kező levelet vesz: A Pester Lloy d estilapja nov. 9 dikéröl egy levelet kö­zölt Bécsböl,­­■ e­b­ben a többek között azt hozza föl, hogy az­ erdélyi főkanc­e­lár kinevezd­e tán azért is hátráltatnék, m­ir­e Eid.­igbin a románokról is gondoskodni kel, s mivel jelenleg a románok közül nem volnának oly egyénis­gek, kik a főbb hivatalok elvállalására alkalmasak lenednek. E­en vádra m­z e kötelességemnek tartom mint román a közönségnek némi fölvilágosítást adni. Már 164- ban fölmerült volt az akkori kormány részé­ről egy­ ily forma vád, vagyis aggodalom, ezt folytatta a je­len kormány is, s azért az.on kerületekben, hová állítása a Z'K­­­­remin Kreishau­ptmannokat keile vala nevezni, mind más koronaországbelieket nevezett ki, ilyen például K.­­fejérvár, Szászváros, Beszterc­e, Dézs sat., úgy van a do­log a helytartósági tanácsosokkal is; a törvényszékekhez ide­s­tova nevezett ki egy-egy bírót, de elnököt egyet sem; — ez fájt a r­iínánoknak — mert a nélkül, hogy valaki a románok közül fölszólíttatott volna az illető hivatalképe­­sek sorát beadni , a román zsemvet fiait hivatalképtelenek­nek, vagy legalább a főbb hivatalok betöltésére alkalmat­lanoknak nyilvánították ; minden román érezte az által­a nemzet irányában elkövetett,igazságtalanságot, annyival in­­k­á­bb',’ 'ni ive la rtmá’ridk'inek oly égyetvik­ voltak, kik minden tanulmányokat ,náflfjiiM . fi A...szolgálatban megőszülve és eldgst.­ bir­tokkal ellátva, a haza kiválatának inkább meg­feleltek volna, mint a behozat­tk Hogy tehát ezen fájdalom, mely irigységre és gyanakodás­­ra alkalmul szolgai, megszüntessék , a haza szent nevére szólítom fr-1 az illetőket, szíveskedjen , ez alap alan vádat jelenleg ne­m vend­ tekintetbe, s az illetők kikérdezése mellett az újonnan visszaállított alkotmányos pályán a románokról ily alaptalan ürügy alatt el nem felejtkezni, hogy ne legyen többé alkalmuk a részakaróknak a közös haza fiait jelenleg — mint eddig történt — azzal vádolni, hogy a románoknak nem lé­tetett ezúttal is elég, s hogy a románok ezúttal is mint eddig háttérbe szoritvák s elnyomvák a több Erdélyben lakó nem-

Next