Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)

1860-12-13 / 3253. szám

288—3253. 1860. Csütörtök dec. 13. 11 ik évi folyam A lap szellemi részét illető mind a köz­lemény a szerkesztőséghez intés­endő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezek­től fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. nínistMámaiL !!!., 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyege niraelaei/CK dijl­­­yj]ön 30 njkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 njkr. Adott Tat­ár tott ár Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással............................100 frt 106. — 107 — 1854-diki „r ............................100 frt 89.75 90.25 1860-diki „ 100 frt 85.75 66.— Como-rentpapirok 42 ausztriai líra. . . . 17.— 17.50 A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 108. — 108 50 Trieszti db.........................................100 ft pp. 111.— 112 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.50 95 — Budai városközség db ... 40 ft a. é. 35.75 36 25 Eszterházy ...... 40 ft pp. 91.— 92.— Salm .............................................40 ft pp. 38.­­ 38.50 Pálffy.............................................40 ft pp. 36.50 37.— Clary.............................................40 ft pp. 34.50 35 — St. Genois.......................................40 ft pp. 37.— 37.50 Windischgrfitz.................................20 ft pp. 20.60 20.75 Waldstein.......................................20 ft pp. 26.— 26.50 Keglevich.......................................10 ft pp. 14.50 15.— Adott Tar- Elsőebbségi kötvények. ár­tott ár Államvasp....................................... 500 frank 142.50 143.— Lombard-velenczei .... 500 frank 139.50 140.50 Duna-gőzhajózási társulat . 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod.............................100 ft pp. 78 — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ez div.)...................................147— 748.— Hitelintézet 200 frt........................................ 172.80 173.— Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt . 554 — 556. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 398.— 399.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 150.— 170.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 392.— 895.— Éjszaki vasút.................................. . 1954— 1955— Ausztr. államvaspálya ... . 281.— 282.50 Nyugati vasút.................................. . 184.50 184.50 Pardubitzi vasút ........................................IK­ 111.60 Tiszai vasút........................................ . 147.— 147.— Déli vaspálya 60*/0 (ex div.) . . . . 188. — 190.­­Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 153.75 154.— Graz-Köflachi . .. . .......................116.— 116.— I Előfizetési feltételek : VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. PESTEN, házhoz hordva ., Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. és Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. é Saerbesitésl Iroda : Bzép-utcza­­ ső s/.ám­l-sö emelet BÉCSI BÖRZE deczember 11-én, 1860. v " Adott Tar-Államadósság. ár­tott ár 5,/‰-es o­­rák értékben .... 100 frt 59.25 69 75 6%-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 76.90 77.10 5%-ob metalliqueg ..... 100 frt 64.90 65.20 ‘VA-f* 7 ...............100 frt 55 25 65.76 Földtehermentesítéstek. 5% os­­­­agyarországi .... 100 frt 68.­ 68 50 5%-ob bánsági, horvát da szláv . 100 frt 65.75 66.25 5%-ob erdélyi............................100 frt 63.75 64.­­Velenczai kölcsön 1859 5% 100 frt 84.50 84.75 Zálog­levelek. A n. bank 6 év. 5%-ob . . 100 ft pp. 101 — 100.50 . . „ 10 év. 5%-os . . . . 100 ft pp. 97.25 97.75 _ „ „ sorsolh. 5% .... lOOftpp. —.— — .­” . 12 hó 5%..........100 ft pp. 99.50 100.­A n. bank-Rors. 5% .... 100 ft a. e. 85.— 85.50 A galliczita föld. hitelintéz. 4'/,°/0-68 100 ft pp. 84.— 85 — Adott i Tar ár tott á N. Szombati l-sö kibocsátás....................... 20.— 22 — N. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 60.— 64.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8% — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 % kr) 3'/, „ 119.26 119.5( Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 119.50 119.71 Hamburg 100 mark-bank a frt (75 ft 85 kr) 2 „ 105.25 105.5C London 10 font sterling. (100 ft 23'­, kr) 6 „ 139.40 139.50 Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért.) 3„ 55.30 55.40 Pénznemek. Korona . . 19.20 —.— Császári arany ....................... . 6.58 —.— Reezés arany ....................................... 6.58 —.— Napoleons d’or....................................... 11.11 —.— Orosz imperiale........................... . 11.30 —.— Ezüst ........................................................ 39.'/. — .— A nemzeti kölcsön papír szelvényei . — • — — — Porosz pénztári utalvány..............................2.10­/, 2.11 és PEST, deczember 12. A szabad királyi és a szepességi 16 városok, a valódi önkormányzást, mely nem az iroda­szobák és nepotismus számára van­­gyártva, az 1845/8-ki XXIII-ik czikknek köszönik. Ez vitte át következetesen azon elvet, hogy a város, mint önálló köztörvényhatóság, bel­­ügyeit törvényes felsőbb felügyelet alatt, minden más törvényhatóságtól függet­lenül, a köztörvény szerint igazgatja. A város statutarius joga 1848 által jön, ha nem is először elismerve, de először teljesen védve. Az utolsó pozsonyi diéta a XXIII-ik czikk­­ben szabatosan és határozottan kimondá, hogy a városnak, mint törvényhatóságnak, re­n­d­őri, büntető és magánjogi tekintetben alá vannak vetve minden a város hatá­rában létező egyének és javak. Csak egyetlen épület, a megye székháza, s csak bizonyos esetekre nézve a valóságos hadi szolgálatban álló katonák vannak e szabály alól kivéve. Honatyáink intenzioja volt a várost ugyan­azon fokú önkormányzással ruházni föl, mely­­lyel a megye bir, s oly buzgósággal töreked­tek e czélra,hogy a XXLI-dik czikk részrehaj­lóvá is jön, a végszervezetig valamivel többet adván a városnak, mint a­mennyit a megyé­nek nyújt a XVI-dik czikk; mert a városok havonként tarthatnak közgyűlést, míg a me­gyékben a közgyűlés jogainak ideiglenes gya­korlata az állandó bizottmányra ru­­háztatván át, a régi értelemben vett közgyű­lések pihennek. Most égető szükséggé vált, hogy a 48-diki alapon a városok is rendezzék magukat. Egész Európában az igazi polgárság jellem­vonása a szabadelvűség és a rend szeretete. A nagy eszmék indítványozása, az állam és társadalmi reformok megkedveltetése, sőt szer­vezése is a városi elem közreműködése alatt történt a középkorban szintúgy, mint a 89-ei franczia forradalom után, s mély jelentősége van annak, hogy az értelmi és erkölcsi mivelt­­séget együtt véve polgárisodásnak ne­vezik. Városainkat fejlődésükben gátolá az 1847 előtti állapot, de az 1847/g-ki törvények ápoló befolyása mellett hamar fognak az őket meg­illető befolyásra emelkedni, s egy pár ország­gyűlés után nem mondhatják Magyarország­ról gúnyból vagy konok dicséretül, hogy tu­lajdonkép nincs középosztálya, s az csak a középbirtoka vidéki nemesség által pótol­­tatik. A XXIII-dik czikk felnyitá a sorompót a köz­pálya küzdhomokjára, s csak lépjenek bátran be a polgárok régi színeikkel, a szabadság- és trendszeretettel, s látni, tapasztalni fogjá-e, hogy a szőnyegre hozott kérdések eldöntésé­nél nagy és üdvözölt befolyásuk van. De mindenek előtt rendezni kell magukat a tiszti kar és a képviselő testület beállítása által. A letűnt rendszer teremtményei iránt poli­tikai bizodalom nem lehet. Vannak köztök, kétségkívül tiszteletre mél­tó és használható egyének, de mint tisztikar egészen elhasználva vannak, s visszavonulá­suk az anarchia terjedése ellen a legbiztosabb óvszer. A kormánynak és a közönségnek egyaránt áll érdekében a restaurátióval elhárítani any­nyi kedvetlen visszaemlékezés s annyi új vi­szály okát. Az anyagi erő lenyomhatja a békétlenség kiütéseit, hogy e közanyag a nemzet testébe annál mélyebben erődjék be; de csak az anyagi erőt sem nélkülöző erkölcsi befolyás az, mely midőn tekintélylyel bír, bizodalmat is gerjeszt, és népszerűvé teszi a rendet, össze­­egyeztetve azt a szabadsággal. Az erkölcsi befolyást hasztalan keressük a mostani tiszti karnál, mint általában nem lehet egy megbukott rendszer teremtményeinél, kikre néhány napig csak azért van szükség, hogy a helyet az érkezők számára üresen tartsák s kiknek erényük épen a tétlenségben állhat, mert működésük, a szenvedélyek ter­mészeténél fogva, már egy neme az inger­lésnek. Íme , egyik fő ok , hogy a városok gyorsan szervezzék magukat. Aztán a közelebbi hetek eseményei és a köz­vélemény egész iránya az országgyűlés mi­előbbi megnyílását teszik szükségessé. Minden nap és minden tény, mely az or­­szággyűléstől hátrább lök , a szerencsés meg­oldás esélyeit csökkenti, s Európa mostani za­­varos viszonyai közt épen azon világló­ tornyok lámpáit oltja el, melyek a hánykódó hullámok és szirtek közt a kikötőbe vezető utat jelö­lik ki. Leheten, hogy átható s mély meggyőző­­déssé ne váljék fönt és alant, miként az or­­szággyűlés kihir­detésének órája már ütött, s a jövő év első vagy második havának együtt kell találni képviselőinket. S a városok nem tekinthetik közönyös kér­désnek azt: várjon meg lesz-e alakulva taná­csuk és képviseleti testületek? s váljon bel­­ügyeiket rendezve, vagy teljes zavarba hagy­va, fognak-e a követ-választásokhoz? A XXIII-dik törvényczikk az V-dik czikk­nek támasza, s teljes kezesség a közvéleményt hűn képviselő követ-választásokra. Valószinü az, hogy a hivatalokat a törvény­­hatóság minden ágazataiban nem fogják vá­lasztás által betölthetni. Ez kedvetlen benyo­mást okozana. De az átmeneti kor ingerlő és aggasztó tényeinek véget vetend az ország­­gyűlés törvényes követeléseivel és megoldá­saival. Aztán ne feledjük, hogy a közelebbi or­­szággyűlés koronázó is leend, és az in­augurate diplomában a következő szavak állanak: „Leges et consvetudines hac­­tenus concessas et confirmatas... in omnibus suis punctis, articulis et clausulis, prout eo­­rundem usu et intellectu regio et com­­muni statuum consensu dietaliter conventum fuerit, firmiter et sancte ob­­servabimus.“ Hát nem törvényünk-e az 1847/s-diki tör­vény? s nem fedi-e azoknak is szentségét az inaugurate diploma védpajzsa ? KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Igen kellemetlen eshetőségről kell szólnunk, mely a magyarországi kereskedel­met fenyegeti,­­ szólnunk pedig róla azon reményben, hogy a nyilvánosság előtti vitatás még el fogja háríthatni a veszélyt. Hiteles személyektől halljuk , miszerint Bécsbe jött magyarországi kereskedők néhány ottani ügylet-barátjuktól azon figyelmeztetést vettek: készüljenek arra, miszerint hazánk po­litikai eseményeinek fejlődése folytán a ma­gyarországi kereskedőknek Bécsben él­vezett hitele nem sokára teteme­sen meg fog szoríttatni. Olvasóink megnyugtatására ismételjük, mi­szerint ez eddig még csak „figyelmeztetés”*, nem pedig fait accompli és hogy ezen figyel­meztetés is eddig csak néhány, bár elég tekin­télyes bécsi kereskedelmi háztól indult ki. Elég méltányosak vagyunk elismerni azt, miszerint ily lépés nem lenne ellenünk irány­zott animositás, hanem általános kereskedői óvatosság kifolyása. Azt is magunk ismertük el e napokban, miszerint — a­kinek pénze van — azt külföldi értékekben helyzi el, mik­nek megszerzése pillanatában az illető veszt ugyan, de ezen egyszeri veszteség által legalább mentve van további és talán még nagyobb, mindenesetre pedig előre ki nem számítható veszteségek veszélyétől. Azonban szabad lesz mégis néhány kifogást tenni a bécsi kereskedelmi házak szándéka ellen. Először is a magyar kereskedő ama hitelt nem élvezi ingyen, hanem megfizeti, még­pedig helylyel közzel nagyon is bőségesen. Azonkívül tekintetbe kell venni, hogy mire fordítja ezen hitelt? Nagy részét minden­esetre Bécsben teendő vásárlásokra. Ha ott hitele megszakad, kény­telen lesz vásárlásait főleg a Lajthán túl meg­szorítani és ki szenvedne ez alatt többet, mint épen a bécsi, prágai stb. gyámnokok? Magyar­ország 16 évvel ezelőtt tanúságot tett arról, miszerint saját elszántából is el tud lenni a külföldi gyártmányok nélkül; hogy ne le­hetne el nélkülük, a­midőn ez kénytelenségs­vé válik?! Végre szem előtt kell tartani azt is, hogy Magyarország, mint kiválóan földmivelő or­szág, igen jó piacz külföldi gyártmányokra nézve és mihelyt az osztrák gyártmányok e piaczról elmaradnak, tüstént mások foglaland­­ják el, nevezetesen angolok, francziák, és olaszok. E három nemzet annyival in­kább sietené ezt tenni, mert a kereskedelmi előnyhöz politikai indokok is csatlakoz­nak. A magyar kereskedő aztán ezeknél ta­lálná meg azon hitelt, melyet a bécsiek meg­tagadnak tőle. Lapunk nem lévén kereskedelmi szaklap, e tárgyról csak futólagosan emlékezhetünk, ha­nem meg kelle pendíteni a dolgot leginkább azért, hogy a kereskedelmi körökben különös tekintélylyel bíró pesti „Lloyd“ is szóljon hozzá. Véleményünk a mondottak szerint röviden ezekben foglalható össze : A magyar kereskedőknek engedett hitelt ezek megfizetik és igy a hitelezés a hite­lezőre nézve jövedelmező; a hitel nagy része osztrák áruk vásárlására fordíttatik és igy a hitelezés az összes osz­trák iparra nézve is előnyös ; a bécsi hitel és igy az ottani vásárlások megszűntével a k­ül­föld árui foglalnák el a piaczot, a­mi a bécsiek előtt nem lehet kö­zönyös ; végre politikai okok is az ellen szól­nak, hogy épen a bécsiek szakaszszák meg azon anyagi érdekek kötelékeit, mik köztük és a mi hazánkfiai közt még fönnállnak és az eddig általuk elfoglalt tért Angol-, Franczia­­vagy Olaszországnak engedjék át, melyeket bizonyosan nem kellene kétszer kérni arra, hogy az Ausztria által odahagyott helyre ül­jenek ! A hajdú nép főkapitány választási joga A „Pesti Napló“ 276. számában, novemb. 28-ára értesittetett az olvasóközönség, a H.-Böszörményben tartott azon tanácskozmány eredményéről, melynél czélja volt, a Hajdúkerület újra szervezhetése tekin­tetéből a nm. magyar kir. udv. kanczelláriánál lépé­seket tenni, hogy a hajdú nép az oktob. 20-ki csász. diploma által visszaállított ősi jogánál fogva az 1848. 5. t. sz. alapján főkapitányát megválaszthassa, s igy a kerület magát — a főkapitánynak hivatalában a fejedelem által leendő megerősittetése után — az 1848. 26. t. sz. értelmében szervezhesse. Alálirt egyik tagja volt azon küldöttségnek, mely az említett tanácskozmány határozata folytán készült kérvényt főkanczellár ő nagyméltóságának kézbesí­tette, s igy személyesen győződött meg arról, hogy a m. kormány a hajdú nép iránt nemcsak jó indulattal viseltetik, hanem annak régi jogait is, a főkapitány­választást illetőleg, sértetlenül kívánja hagyni, any­­nyival inkább, mivel „a Hajdúkerület antend­ái sze­rint nem fordult elő eset, hogy a főka­ptányi hely substitutio útján töltetett volna be.A küldöttség tagjai tehát megnyugtatva, s öröm­mel telve hagyták oda Bécset, remélvén, hogy mie­lőbb meg fog érkezni a kért és kívánt engedély, hogy a Hajdúkerület főkapitányát a kérvényben kijelölt módon megválaszthassa. De ezen remény nem teljesült, mert a nagyméltó­­ságú m. k. udv. kanczellária nem a kérvényben kije­lölt Farkas István, táblabiró urat bízta meg a vá­lasztási gyűlés megtartására, hanem a debreczeni cs. k. törvényszék elnökét, Karap Sándor urat, mint kir. biztost azon utasítással, hogy a főkapitány megvá­lasztatását az 1847. előtti módon eszközölje. Nehogy valami sérelem követtessék el a hajdú nép főkapi­tányválasztási jogán, szükségesnek látjuk ezen vá­lasztás történetét az 1848 előtti több századot, gya­korlat és az 1848. 26. t. sz. alapján előadni. Dézsány István 1669-ben az összes hajdúság által főkapitánynak megválasztatván, ezen tisztében ő felsége által megerősittetett, a Hajdúke­rület levéltárában levő eredeti rendelvény következő szavai szerint: „Dominus Stephanus Dézsány------­a sacra eaes. Regiaque Majestate, uti communi totius populi septem civitatum hajdo­­nicalium assensu electus, in eorunden ca­­pitaneum cum potestate sit conditus ac conormatus“. Említett Dézsány István 1701-ben a kapitányság­ról önként lemondván, következett utána Nánási Oláh Jakab, ki a hajdúk által szintén szabad szava­zattal választatott meg. Ennek halála után a szokott módon (szabad szavazattal) választatott Csanády Sámuel (ki akkor őrnagy volt), és a haditanács útján 1711. november 25 én ő felsége által megerősíttetett, következő sza­vakkal : „Samueli Chanády significandum: postquam -----ab oppidis hajdonicalib. qua eorum capitaneus consveto more electus — — in bocce capi­taneatus offo-------hisce pleae confirmari.“ Ez 1734-ben meghalván, utána főkapitánynyá vá­lasztatott ugyancsak a szokott módon, en­nek fia Csanády Sámuel, és ő felsége által a hadita­nács utján 1734. oct. 26-án szintén megerősíttetett, következőleg: „Samueli Chanády hisce signiaican­dum­ postquam — — oppida (hajdonicalia)------­cum m­o re consveto in capitaneum suum de­­functi loco elegissent — — qua Capitaneum hisce confirmari“. Ezután következtek a főispánságban. 1777- ben ennek fia szintén Csanády Sámuel alezredes; ennek halála után 1790-ben Jablonczai Fejes János, kik szintén a szokott módon szavazat útján válasz­tottak. Ezután főkapitánynyá lett 1809-ben nánási Oláh Mihály, kinek választásakor a választók nem tudván megegyezni, három egyént választottak, s azok neveit oly kérés mellett terjesztették föl a feje­delemhez, hogy miután meg nem tudtak egyezni a választásban, ő felsége a fölterjesztett egyének kö­zül — minden sérelme nélkül a szabad választásnak — erősítsen meg egyet főkapitánynak. Ezen három főkapitány már nem a hadi tanács, hanem a magyar kir. udvari kanczellária utján erősittetett meg ő felsége által. " A föntebb idézett gyakorlattal hasonló értelemben nyilatkozott az 1741­: 36. t. sz. következtében kinek

Next