Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-13 / 3253. szám
288—3253. 1860. Csütörtök dec. 13. 11 ik évi folyam A lap szellemi részét illető mind a közlemény a szerkesztőséghez intésendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. nínistMámaiL !!!., 6 hasábos petit-sor 1-szeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyege niraelaei/CK dijlyj]ön 30 njkr. Magánvita 4 hasábos petit-sor 25 njkr. Adott Tatár tott ár Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással............................100 frt 106. — 107 — 1854-diki „r ............................100 frt 89.75 90.25 1860-diki „ 100 frt 85.75 66.— Como-rentpapirok 42 ausztriai líra. . . . 17.— 17.50 A hitelintézeti darabja . . . 100 ft a.é. 108. — 108 50 Trieszti db.........................................100 ft pp. 111.— 112 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . 100 ft pp. 94.50 95 — Budai városközség db ... 40 ft a. é. 35.75 36 25 Eszterházy ...... 40 ft pp. 91.— 92.— Salm .............................................40 ft pp. 38. 38.50 Pálffy.............................................40 ft pp. 36.50 37.— Clary.............................................40 ft pp. 34.50 35 — St. Genois.......................................40 ft pp. 37.— 37.50 Windischgrfitz.................................20 ft pp. 20.60 20.75 Waldstein.......................................20 ft pp. 26.— 26.50 Keglevich.......................................10 ft pp. 14.50 15.— Adott Tar- Elsőebbségi kötvények. ártott ár Államvasp....................................... 500 frank 142.50 143.— Lombard-velenczei .... 500 frank 139.50 140.50 Duna-gőzhajózási társulat . 100 ft pp. 93.— 94.— Osztrák Llgod.............................100 ft pp. 78 — 80 — Részvények. Nemzeti bank (ez div.)...................................147— 748.— Hitelintézet 200 frt........................................ 172.80 173.— Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt . 554 — 556. — Duna-gőzhajózási társulat 500 ft pp. . . . 398.— 399.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 500 ft pp. . . 150.— 170.— Budapesti lánczhid 500 ft pp.......................... 392.— 895.— Éjszaki vasút.................................. . 1954— 1955— Ausztr. államvaspálya ... . 281.— 282.50 Nyugati vasút.................................. . 184.50 184.50 Pardubitzi vasút ........................................IK 111.60 Tiszai vasút........................................ . 147.— 147.— Déli vaspálya 60*/0 (ex div.) . . . . 188. — 190.Károly Lajos vaspálya (ex div.) .... 153.75 154.— Graz-Köflachi . .. . .......................116.— 116.— I Előfizetési feltételek : VIDÉKRE, postán Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. ért. Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért. PESTEN, házhoz hordva ., Félévre . . . 10 frt 50 kr. a. és Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. é Saerbesitésl Iroda : Bzép-utcza ső s/.áml-sö emelet BÉCSI BÖRZE deczember 11-én, 1860. v " Adott Tar-Államadósság. ártott ár 5,/‰-es orák értékben .... 100 frt 59.25 69 75 6%-os nemzeti kölcsön .... 100 frt 76.90 77.10 5%-ob metalliqueg ..... 100 frt 64.90 65.20 ‘VA-f* 7 ...............100 frt 55 25 65.76 Földtehermentesítéstek. 5% osagyarországi .... 100 frt 68. 68 50 5%-ob bánsági, horvát da szláv . 100 frt 65.75 66.25 5%-ob erdélyi............................100 frt 63.75 64.Velenczai kölcsön 1859 5% 100 frt 84.50 84.75 Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5%-ob . . 100 ft pp. 101 — 100.50 . . „ 10 év. 5%-os . . . . 100 ft pp. 97.25 97.75 _ „ „ sorsolh. 5% .... lOOftpp. —.— — .” . 12 hó 5%..........100 ft pp. 99.50 100.A n. bank-Rors. 5% .... 100 ft a. e. 85.— 85.50 A galliczita föld. hitelintéz. 4'/,°/0-68 100 ft pp. 84.— 85 — Adott i Tar ár tott á N. Szombati l-sö kibocsátás....................... 20.— 22 — N. Szombati 2-ik kibocsátás....................... 60.— 64.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8% — Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90 % kr) 3'/, „ 119.26 119.5( Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) „ —.— —.— M. Frankfurt 100 d. ném. frt (85 ft 90'/, kr) 3 „ 119.50 119.71 Hamburg 100 mark-bank a frt (75 ft 85 kr) 2 „ 105.25 105.5C London 10 font sterling. (100 ft 23', kr) 6 „ 139.40 139.50 Páris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai ért.) 3„ 55.30 55.40 Pénznemek. Korona . . 19.20 —.— Császári arany ....................... . 6.58 —.— Reezés arany ....................................... 6.58 —.— Napoleons d’or....................................... 11.11 —.— Orosz imperiale........................... . 11.30 —.— Ezüst ........................................................ 39.'/. — .— A nemzeti kölcsön papír szelvényei . — • — — — Porosz pénztári utalvány..............................2.10/, 2.11 és PEST, deczember 12. A szabad királyi és a szepességi 16 városok, a valódi önkormányzást, mely nem az irodaszobák és nepotismus számára vangyártva, az 1845/8-ki XXIII-ik czikknek köszönik. Ez vitte át következetesen azon elvet, hogy a város, mint önálló köztörvényhatóság, belügyeit törvényes felsőbb felügyelet alatt, minden más törvényhatóságtól függetlenül, a köztörvény szerint igazgatja. A város statutarius joga 1848 által jön, ha nem is először elismerve, de először teljesen védve. Az utolsó pozsonyi diéta a XXIII-ik czikkben szabatosan és határozottan kimondá, hogy a városnak, mint törvényhatóságnak, rendőri, büntető és magánjogi tekintetben alá vannak vetve minden a város határában létező egyének és javak. Csak egyetlen épület, a megye székháza, s csak bizonyos esetekre nézve a valóságos hadi szolgálatban álló katonák vannak e szabály alól kivéve. Honatyáink intenzioja volt a várost ugyanazon fokú önkormányzással ruházni föl, melylyel a megye bir, s oly buzgósággal törekedtek e czélra,hogy a XXLI-dik czikk részrehajlóvá is jön, a végszervezetig valamivel többet adván a városnak, mint amennyit a megyének nyújt a XVI-dik czikk; mert a városok havonként tarthatnak közgyűlést, míg a megyékben a közgyűlés jogainak ideiglenes gyakorlata az állandó bizottmányra ruháztatván át, a régi értelemben vett közgyűlések pihennek. Most égető szükséggé vált, hogy a 48-diki alapon a városok is rendezzék magukat. Egész Európában az igazi polgárság jellemvonása a szabadelvűség és a rend szeretete. A nagy eszmék indítványozása, az állam és társadalmi reformok megkedveltetése, sőt szervezése is a városi elem közreműködése alatt történt a középkorban szintúgy, mint a 89-ei franczia forradalom után, s mély jelentősége van annak, hogy az értelmi és erkölcsi miveltséget együtt véve polgárisodásnak nevezik. Városainkat fejlődésükben gátolá az 1847 előtti állapot, de az 1847/g-ki törvények ápoló befolyása mellett hamar fognak az őket megillető befolyásra emelkedni, s egy pár országgyűlés után nem mondhatják Magyarországról gúnyból vagy konok dicséretül, hogy tulajdonkép nincs középosztálya, s az csak a középbirtoka vidéki nemesség által pótoltatik. A XXIII-dik czikk felnyitá a sorompót a közpálya küzdhomokjára, s csak lépjenek bátran be a polgárok régi színeikkel, a szabadság- és trendszeretettel, s látni, tapasztalni fogjá-e, hogy a szőnyegre hozott kérdések eldöntésénél nagy és üdvözölt befolyásuk van. De mindenek előtt rendezni kell magukat a tiszti kar és a képviselő testület beállítása által. A letűnt rendszer teremtményei iránt politikai bizodalom nem lehet. Vannak köztök, kétségkívül tiszteletre méltó és használható egyének, de mint tisztikar egészen elhasználva vannak, s visszavonulásuk az anarchia terjedése ellen a legbiztosabb óvszer. A kormánynak és a közönségnek egyaránt áll érdekében a restaurátióval elhárítani anynyi kedvetlen visszaemlékezés s annyi új viszály okát. Az anyagi erő lenyomhatja a békétlenség kiütéseit, hogy e közanyag a nemzet testébe annál mélyebben erődjék be; de csak az anyagi erőt sem nélkülöző erkölcsi befolyás az, mely midőn tekintélylyel bír, bizodalmat is gerjeszt, és népszerűvé teszi a rendet, összeegyeztetve azt a szabadsággal. Az erkölcsi befolyást hasztalan keressük a mostani tiszti karnál, mint általában nem lehet egy megbukott rendszer teremtményeinél, kikre néhány napig csak azért van szükség, hogy a helyet az érkezők számára üresen tartsák s kiknek erényük épen a tétlenségben állhat, mert működésük, a szenvedélyek természeténél fogva, már egy neme az ingerlésnek. Íme , egyik fő ok , hogy a városok gyorsan szervezzék magukat. Aztán a közelebbi hetek eseményei és a közvélemény egész iránya az országgyűlés mielőbbi megnyílását teszik szükségessé. Minden nap és minden tény, mely az országgyűléstől hátrább lök , a szerencsés megoldás esélyeit csökkenti, s Európa mostani zavaros viszonyai közt épen azon világló tornyok lámpáit oltja el, melyek a hánykódó hullámok és szirtek közt a kikötőbe vezető utat jelölik ki. Leheten, hogy átható s mély meggyőződéssé ne váljék fönt és alant, miként az országgyűlés kihirdetésének órája már ütött, s a jövő év első vagy második havának együtt kell találni képviselőinket. S a városok nem tekinthetik közönyös kérdésnek azt: várjon meg lesz-e alakulva tanácsuk és képviseleti testületek? s váljon belügyeiket rendezve, vagy teljes zavarba hagyva, fognak-e a követ-választásokhoz? A XXIII-dik törvényczikk az V-dik czikknek támasza, s teljes kezesség a közvéleményt hűn képviselő követ-választásokra. Valószinü az, hogy a hivatalokat a törvényhatóság minden ágazataiban nem fogják választás által betölthetni. Ez kedvetlen benyomást okozana. De az átmeneti kor ingerlő és aggasztó tényeinek véget vetend az országgyűlés törvényes követeléseivel és megoldásaival. Aztán ne feledjük, hogy a közelebbi országgyűlés koronázó is leend, és az inaugurate diplomában a következő szavak állanak: „Leges et consvetudines hactenus concessas et confirmatas... in omnibus suis punctis, articulis et clausulis, prout eorundem usu et intellectu regio et communi statuum consensu dietaliter conventum fuerit, firmiter et sancte observabimus.“ Hát nem törvényünk-e az 1847/s-diki törvény? s nem fedi-e azoknak is szentségét az inaugurate diploma védpajzsa ? KEMÉNY ZSIGMOND. (Fk.) Igen kellemetlen eshetőségről kell szólnunk, mely a magyarországi kereskedelmet fenyegeti, szólnunk pedig róla azon reményben, hogy a nyilvánosság előtti vitatás még el fogja háríthatni a veszélyt. Hiteles személyektől halljuk , miszerint Bécsbe jött magyarországi kereskedők néhány ottani ügylet-barátjuktól azon figyelmeztetést vettek: készüljenek arra, miszerint hazánk politikai eseményeinek fejlődése folytán a magyarországi kereskedőknek Bécsben élvezett hitele nem sokára tetemesen meg fog szoríttatni. Olvasóink megnyugtatására ismételjük, miszerint ez eddig még csak „figyelmeztetés”*, nem pedig fait accompli és hogy ezen figyelmeztetés is eddig csak néhány, bár elég tekintélyes bécsi kereskedelmi háztól indult ki. Elég méltányosak vagyunk elismerni azt, miszerint ily lépés nem lenne ellenünk irányzott animositás, hanem általános kereskedői óvatosság kifolyása. Azt is magunk ismertük el e napokban, miszerint — akinek pénze van — azt külföldi értékekben helyzi el, miknek megszerzése pillanatában az illető veszt ugyan, de ezen egyszeri veszteség által legalább mentve van további és talán még nagyobb, mindenesetre pedig előre ki nem számítható veszteségek veszélyétől. Azonban szabad lesz mégis néhány kifogást tenni a bécsi kereskedelmi házak szándéka ellen. Először is a magyar kereskedő ama hitelt nem élvezi ingyen, hanem megfizeti, mégpedig helylyel közzel nagyon is bőségesen. Azonkívül tekintetbe kell venni, hogy mire fordítja ezen hitelt? Nagy részét mindenesetre Bécsben teendő vásárlásokra. Ha ott hitele megszakad, kénytelen lesz vásárlásait főleg a Lajthán túl megszorítani és ki szenvedne ez alatt többet, mint épen a bécsi, prágai stb. gyámnokok? Magyarország 16 évvel ezelőtt tanúságot tett arról, miszerint saját elszántából is el tud lenni a külföldi gyártmányok nélkül; hogy ne lehetne el nélkülük, amidőn ez kénytelenségsvé válik?! Végre szem előtt kell tartani azt is, hogy Magyarország, mint kiválóan földmivelő ország, igen jó piacz külföldi gyártmányokra nézve és mihelyt az osztrák gyártmányok e piaczról elmaradnak, tüstént mások foglalandják el, nevezetesen angolok, francziák, és olaszok. E három nemzet annyival inkább sietené ezt tenni, mert a kereskedelmi előnyhöz politikai indokok is csatlakoznak. A magyar kereskedő aztán ezeknél találná meg azon hitelt, melyet a bécsiek megtagadnak tőle. Lapunk nem lévén kereskedelmi szaklap, e tárgyról csak futólagosan emlékezhetünk, hanem meg kelle pendíteni a dolgot leginkább azért, hogy a kereskedelmi körökben különös tekintélylyel bíró pesti „Lloyd“ is szóljon hozzá. Véleményünk a mondottak szerint röviden ezekben foglalható össze : A magyar kereskedőknek engedett hitelt ezek megfizetik és igy a hitelezés a hitelezőre nézve jövedelmező; a hitel nagy része osztrák áruk vásárlására fordíttatik és igy a hitelezés az összes osztrák iparra nézve is előnyös ; a bécsi hitel és igy az ottani vásárlások megszűntével a külföld árui foglalnák el a piaczot, ami a bécsiek előtt nem lehet közönyös ; végre politikai okok is az ellen szólnak, hogy épen a bécsiek szakaszszák meg azon anyagi érdekek kötelékeit, mik köztük és a mi hazánkfiai közt még fönnállnak és az eddig általuk elfoglalt tért Angol-, Francziavagy Olaszországnak engedjék át, melyeket bizonyosan nem kellene kétszer kérni arra, hogy az Ausztria által odahagyott helyre üljenek ! A hajdú nép főkapitány választási joga A „Pesti Napló“ 276. számában, novemb. 28-ára értesittetett az olvasóközönség, a H.-Böszörményben tartott azon tanácskozmány eredményéről, melynél czélja volt, a Hajdúkerület újra szervezhetése tekintetéből a nm. magyar kir. udv. kanczelláriánál lépéseket tenni, hogy a hajdú nép az oktob. 20-ki csász. diploma által visszaállított ősi jogánál fogva az 1848. 5. t. sz. alapján főkapitányát megválaszthassa, s igy a kerület magát — a főkapitánynak hivatalában a fejedelem által leendő megerősittetése után — az 1848. 26. t. sz. értelmében szervezhesse. Alálirt egyik tagja volt azon küldöttségnek, mely az említett tanácskozmány határozata folytán készült kérvényt főkanczellár ő nagyméltóságának kézbesítette, s igy személyesen győződött meg arról, hogy a m. kormány a hajdú nép iránt nemcsak jó indulattal viseltetik, hanem annak régi jogait is, a főkapitányválasztást illetőleg, sértetlenül kívánja hagyni, anynyival inkább, mivel „a Hajdúkerület antendái szerint nem fordult elő eset, hogy a főkaptányi hely substitutio útján töltetett volna be.A küldöttség tagjai tehát megnyugtatva, s örömmel telve hagyták oda Bécset, remélvén, hogy mielőbb meg fog érkezni a kért és kívánt engedély, hogy a Hajdúkerület főkapitányát a kérvényben kijelölt módon megválaszthassa. De ezen remény nem teljesült, mert a nagyméltóságú m. k. udv. kanczellária nem a kérvényben kijelölt Farkas István, táblabiró urat bízta meg a választási gyűlés megtartására, hanem a debreczeni cs. k. törvényszék elnökét, Karap Sándor urat, mint kir. biztost azon utasítással, hogy a főkapitány megválasztatását az 1847. előtti módon eszközölje. Nehogy valami sérelem követtessék el a hajdú nép főkapitányválasztási jogán, szükségesnek látjuk ezen választás történetét az 1848 előtti több századot, gyakorlat és az 1848. 26. t. sz. alapján előadni. Dézsány István 1669-ben az összes hajdúság által főkapitánynak megválasztatván, ezen tisztében ő felsége által megerősittetett, a Hajdúkerület levéltárában levő eredeti rendelvény következő szavai szerint: „Dominus Stephanus Dézsány------a sacra eaes. Regiaque Majestate, uti communi totius populi septem civitatum hajdonicalium assensu electus, in eorunden capitaneum cum potestate sit conditus ac conormatus“. Említett Dézsány István 1701-ben a kapitányságról önként lemondván, következett utána Nánási Oláh Jakab, ki a hajdúk által szintén szabad szavazattal választatott meg. Ennek halála után a szokott módon (szabad szavazattal) választatott Csanády Sámuel (ki akkor őrnagy volt), és a haditanács útján 1711. november 25 én ő felsége által megerősíttetett, következő szavakkal : „Samueli Chanády significandum: postquam -----ab oppidis hajdonicalib. qua eorum capitaneus consveto more electus — — in bocce capitaneatus offo-------hisce pleae confirmari.“ Ez 1734-ben meghalván, utána főkapitánynyá választatott ugyancsak a szokott módon, ennek fia Csanády Sámuel, és ő felsége által a haditanács utján 1734. oct. 26-án szintén megerősíttetett, következőleg: „Samueli Chanády hisce signiaicandum postquam — — oppida (hajdonicalia)------cum mo re consveto in capitaneum suum defuncti loco elegissent — — qua Capitaneum hisce confirmari“. Ezután következtek a főispánságban. 1777- ben ennek fia szintén Csanády Sámuel alezredes; ennek halála után 1790-ben Jablonczai Fejes János, kik szintén a szokott módon szavazat útján választottak. Ezután főkapitánynyá lett 1809-ben nánási Oláh Mihály, kinek választásakor a választók nem tudván megegyezni, három egyént választottak, s azok neveit oly kérés mellett terjesztették föl a fejedelemhez, hogy miután meg nem tudtak egyezni a választásban, ő felsége a fölterjesztett egyének közül — minden sérelme nélkül a szabad választásnak — erősítsen meg egyet főkapitánynak. Ezen három főkapitány már nem a hadi tanács, hanem a magyar kir. udvari kanczellária utján erősittetett meg ő felsége által. " A föntebb idézett gyakorlattal hasonló értelemben nyilatkozott az 1741: 36. t. sz. következtében kinek