Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-23 / 3311. szám
tapsat fogadna, és ez eszme, hogy osztalékot ne adjanak a részvényeseknek, míg váltani nem tud, sőt az egyik javaslata szerint, hogy zár alá vessék mindaddig, míg bevételeiből fizetésképessé erősödik. Azonban van még két iparkamara a roveredói és voralbergi, melyek a figyelmet magukra vonják erélyes kifejezéseik, józan alapelveik, s különösen radical javaslataikkal, elsőnek láthatára a birodalmi tanácsig, a másiké a legszélesebb alapra fektetett népképviseletig terjed, s röviden formulázza véleményét, hogy „itt szabadságra és sok pénzre van szükség.“ Javaslataik pedig föltűnők azért, mert egy catholicus tartományban születtek, hol protestánsnak megtelepedni se volt szabad. Nem kevesebbet ajánlanak ezek, mint a banknál levő állambirtokok előadását, egyházak, alapítványok és kolostorok javainak elzálogosítását vagy dobra verését. Ha ezekhez számítva még az eladandó kincstári épületek árát, nem kerülni ki elég nyitva áll a kényszer kölcsön útja. Hisszük, hogy a centralisatió végerőlködésében a magyar papság birtokaiban is találna egy kis rövid menedéket, de azokat legdicsőbb királyaink szebb s nemesebb czélokra adták főpapjainknak, mint az agró helyrehozása s egy olyan úri koldusnak fölsegitése, mint az osztrák bank, melynek van pénze, midőn részvényeseinek osztalékot kell adni,csak akkor nincs, midőn hitelezőit, a közönséget kell kielégíteni. Véleményünk, a fönnmondottakat összefoglalva, oda megy ki, hogy az államadósságnak az iparkamarák által ajánlott módoni tisztázása csak másodrangú kérdés, a valutának az államtól kapott pénz általi rendezését pedig épen csak harmadrangúnak, vagyis a teljesen rendezett politikai és financziai állapot végeredményének tekinthetjük. Ha lehetséges volna az ismeretes végképi eladással, (a Bruck által megkezdett Ausverkauffal) s még más financz-operatiókkal ez adósságot tökéletesen lefizetni, még akkor is már az első bankjegyet, mely az új aerában kerülne ki sajtó alól, ágiéval üdvözölnék. Itt csak a szabad nemzeti intézményekben megnyugvás az egyetlen kisegítő financz-operatió, s még akkor is sokáig aggasztó lesz pénzügyi állásunk, addig nem lesz pénzünk, míg a közforgalomba vissza nem kerül az érczpénz, mely a rosz idők alatt külföldre szivárgott. J. F. (Gróf Teleki László válasza Biharmegye közönségéhez.) Mélyen tisztelt megyei közönség! Lelkem bensejéből mondok önöknek hálát ! é. febr. 4-től kelt szives üdvözletükért, irántami oly jótékony részvétükért. — Mi lehetne reám nézve ily megemlékezésnél kedvesebb ? A közvélemény hangjai, mik a szász kormány által rajtam elkövetett méltatlanságra nézve, hazánkban s hazánkon kívül is, oly egyértelműig nyilatkoznak, egy nagy tanúságot foglalnak magukban s annak következtében, egy vigiszt nyújtanak : azt, hogy vannak elvek, mikre nézve teljes egyhangzás uralkodik már Európa minden nemzetei közt, s hogy az emberiség erkölcsi érzelmeit senki sem sértheti meg büntetlenül. Ha ily egyhangú kárhoztatási megbélyegzés, minő az én kiadatásomat követte, súlyos büntetés, amint valóban az, ha e büntetés azokra nézve is igen fájdalmas, kik a nemzetek közjogával szakítottak, és senki sincs annyira hatalmas, hogy oly bírónak, mint a közvélemény, ítéletén fölül tehesse magát, amint bizonyosnak vélem, hogy senki sincs, úgy reménylenem lehet, hogy a mi rajtam történt, nem egy könnyen történhetend ezentúl másokon, hogy tehát nem szenvedtem hasztalanul. Mi csekély személyemet illeti, oly hosszú száműzetésem alatt semmit sem éreztem mélyebben, fájdalmasabban, mint azt, hogy boldogságot csak e hazában találhatok s nem volt forróbb óhajtása lelkemnek, mint osztozhatni a haza bujában, örömében. Annyival fájdalmasabb volt rám nézve úgy kerülni vissza e honba, a mint nem óhajtottam : hurczoltatni e szent föld közelébe mint rab , erőszakosan kiragadtatni azon bajtársaim köréből, kikhez közös fájdalmak, közös irány és elvrokonság kötnek, így lépni át a magyar határt, akaratlanul, tőlük elszakadtan, magamra. Hálas köszönet önöknek, tisztelt honfitársaim, azért, mit nekem szenvedéseim közepette nyújtanak. Mit óhajthatnék magamnak valaha jobbat, becsesebbet, mint honfitársaim részvétét s rokonszenvét, honfitársaim méltánylatát s bizalmát ? Nem sóvároghatnék nagyobb kincs után ; nem tűzhetnék ki, egész életem munkásságának, ennek megérdemlésénél magasztos ezért. Erő, vigasz és remény az, mit nekem Bihar megye hatalmas szózata nyújt. Néhány hét múlva ismét megnyiland ellöttem, itt a hazában, a politikai működés tere, hova azon öntudat kisérend, hogy egész életemen át követett elveim, irányom s rokonszenveimhez hű maradtam, maradandók véglehelletemig és hol honfitársaim méltánylata s rokonszenve leend, ha bizondom, legbecsesebb, legnélkülözhetnebb támaszom. Szívem mélyéből ismétlem önök imáját, tisztelt honfitársaim, hogy azon jövő, melyben az egész nemzet hisz és reményi, száműzött testvéreink előtt mentül előbb föltárja a hazábani működés pályáját, s hogy vissza nyerje e nemzet a hazát. — úgy legyen! — Úgy lesz ! Hála s köszönet önöknek valami kegyes megemlékezésükért. Fogadják őszinte mély hódolatom s tiszteletem e gyönge kifejezését. Szeged város fölirata: Császári királyi Fölség! Fájdalmas megilletődéssel olvastuk Fölségednek 1. évi Nagyboldogasszony hava 16-án kelt kegyelmes királyi leiratát. Szeged közönsége nem számíthatja magát azon hatóságok közé, melyeket a kemény fejedelmi szavak tán megilletnek , mert helyhatóságunk késő rendezése miatt mai napig nem volt alkalmunk kijelölni az irányt, melyen törvényszerű kötelességünkhöz képest haladnunk kell. Van-e megyei vagy városi hatóság e hazában, mely a kegyelmes leirat szavai szerint forradalomra vezető határozatok által a Mindszenthó 20-án kelt császári nyilatkozvány adta szűk határon túllépett , mérlegelni és meghatározni feladatunknak nem ismerjük ; annyit azonban velünk született s a magyar nemzet jellemének egyik vonását képező őszinteségünknél fogva tiszteletteljesen kijelenteni kötelességünknek tartunk, hogy a hozzánk érkezett körlevelekben velünk közlött határozatok egyike sem olyan, mely a nemzetnek ősi jogain, törvényes képviselői és királya szentesitette törvényein nem alapul s mely törvényszegést vagy jogsértést foglalna magában. Noha eszerint minket a bevezetőleg érintett kegyelmes királyi leirat nem terhel, azon politikai érettségnél, jóakaratnál és nemes indulatu szándéknál fogva mégis, melyeket Fölséged a kegyelmes leirat szavai szerint a magyar nemzetben föltételez, kötelességünknek ismerjük, teljes alattvalói hódolattal, de tiszta önérzettől vezérelve, hazafias föladatunk öntudatában következő nyilatkozatot tenni Fölséged előtt. A pragmatica sanctió, melyre, valamint az 1860. évi mindszenthó 20-ai nyilatkozvány, úgy a jan. hó 16-án kelt kegyelmes királyi leirat hivatkozik, nem egyoldalú szerződést foglal magában, hanem míg egyrészről Fölséged legmagasb családjának Magyarország koronáját még a leányágon is biztosítja, addig Fölséged őseit kötelezte, s e szerint Fölségedet is kötelezi hogy Magyarországot csupán e haza fiai hozzájárultával hozott és általuk elfogadott törvényekkel kormányoztassa Felséged. A m. é. mindszenthó 20-dikán kelt császári nyilatkozvány úgy, mint a jan. hó 16 ki királyi leirat, épen azon alapszerződést támadja meg, mely Felségednek örökösödési jogát, a nemzetnek ősi törvényeit és kiváltságait biztosítja. Ha ezredéves történetünkre tekintünk vissza, a magyar nemzet jellemének fővonásai egyrészt a kegyelet és hűség törvényes fejedelme iránt, másrészt tántoríthatlanul szilárd ragaszkodás az önkormányzathoz , kiolthatlan szeretet az alkotmányos szabadság iránt. Az elsőről tanúskodik Felséged dicső ősének , Mária Teréziának magyar pénzzel és magyar vérrel hét ellentől megvédett trónja; az utóbbiról azon szenvedőleges semlegesség, mely Felségednek a magyar alkotmányos jogokat nem tisztelő tanácsosai által, nemzetünk megrontására, elpusztítására kigondolt önkényrendszert megbuktatta. Ezen velünk született őszinteség és alkotmányoszabadságunk iránti kiolthatlan szeretet mondatja ki velünk, hogy az 1848 ki alkotmányosan megválasztott képviselőink hozta és V. Ferdinánd koronás királyunk Ő Felsége szentesítette országgyűlési határozatokat tartjuk törvénynek és kiindulási pontnak. Teszszük ezt azért is, mert a velünk egy alkotmány védszárnyai alatt élő nemzetiségekkel az annyira szükséges egyetértés, testvériség és kölcsönös szeretet eszméjét csak ezekben látjuk kifejezve, csak ezek foganatában megtestesülve. Teszszük azért is, mert valamint nagyméltóságú báró Vay Miklós úr a főispánokhoz küldött utasításban 1848-at mondta az alkotmány visszahelyezése sarkpontjának, úgy legfelsőbb rendeletnél fogva a tárnokmester is arra utasította Szegedet, hogy az 1848-diki törvények alapján szervezze magát. Népbizalom a fejedelmi szék legerősebb támasza s törvény iránti tisztelet a trón részéről egyedüli föltétele a bizalomnak. Parancsolja meg hát, kérjük Fölséged, hogy a törvénytelen bírák által törvénytelenül elitélve, idegen földön, hazátlanul bolyongó testvéreink haladék nélkül hazabocsáttassanak; s ezzel megnyitandja Fölséged azon utak egyikét, melyen a népbizalom a fejedelmi széket támogatni megindul. Számtalan, a nemzet által hozott és király által szentesített törvényeket idézhetnénk, melyek szerint csak oly adónemek és oly katonaállitások bírnak törvényszerű kötelező erővel, melyeket az országgyűlés vetett ki s melyek kivetésébe a honatyák megegyeztek. Fölséged magyar tanácsosai legjobban ismerhetik e törvényeket; ők, kik vallásuk javára oly jól tudták védeni jogaikat, bizonynyal kötelességüknek ismerendik hivatkozni és támaszkodni a törvényre akkor is, midőn az egész nemzet alapjogai forognak kérdésben. Szeged város hatósága még nem hozott olyszerű végzést, mely az alkotmányos eszméinkkel meg nem egyeztethető, országgyűlésen kívül s önkényleg kivetett közvetlen és közvetett, mindenesetre törvénytelen adónemek behajtásában Fölséged alkotmányellenes hivatalnokait és pénzügyőreit tettleg akadályozná; szabadjon mindazáttal nyíltan kimondanunk Fölséges Fejedelem ! hogy ez adók behajtásának törvénytelen voltukon kívül is számtalan akadály van útjukba. Mig alkotmányellenes hivatalnokok vetik ki, és kényök kedvek szerint hajtják be a roppant magasra csigázott hadi és más pótlékokkal elviselhetlenné szaporodott adót; mig alkotmányellenes bírák és pedig a keresetek igényelte sok és drága bélyeg hozzájárultával kezelik az igazságot; mig alkotmányellenes pénzügyőrök saját földeinek gyümölcsétől s termékének élvezetétől fosztják meg az adólerovásban úgyis görnyedő földművelőt; mig a fiút tyja ravatalánál, a nőt férje koporsója mellett, a testvért a testvér sirja szélén a leggyöngédtelenebbül, sokszor keserű öröksége után százalék fizetésre kötelezik; mig Változhatlan hazafiui hűséggel s nagyrabecsüléssel öröklök a mélyen tisztelt megyei közönségnek Gyömrő, febr. 18. 1861. Alázatos atyafi szolgája Teleki László, a honpolgár egy órája nem biztos, hogy alkalmatlan kutatók házába rontva, padlását, pinczéjét, kamráját csak kedv szerinti gyanúból föl nem forgatják szóval, mig Fölségednek a nép anyagi jólétén és fö virágzásán nadályként tapadó alkotmányellenes hivatalnokokat, pénzügyőröket és az alkotmányos eszméinkkel meg nem férő csendőrségi intézményt, melyre 12 évi nyomor és nyomás szülte emlékek fölébredése, tehát utálat, undor és megvetés nélkül nem tekinthet a magyar, eltávolítani nem méltóztatik, mind addig Fölséges Fejedelem a bizalome nemzet kebelébe vissza nem térhet soha. Szeged város hatósága a cs. k. törvényszéket sem föl nem oszlatta, sem a törvénykezést tettleg eddig meg nem kezdette, s noha az 1715-ki III., 1790-ki X. és XII , továbbá az 1827-ki III. törvényczikkek világosan mondják, hogy a törvénykezés rendjét maga a fejedelem sem változtathatja meg, és hogy Magyarország ügyei ősi, szentesített törvényei szerint intézendők, s a magyar nemzetet pátensek és leiratok által kormányozni nem lehet, nem szabad, a magánosok jogügyeit tekintve, mégis hajlandó ezen város hatósága az országbírói tanácskozmányok eredményét bevárni. Megjegyzi mindazáltal, hogy az osztrák törvénykönyvnek a sajtóra s úgynevezett közcsend és rendháborításra vonatkozó szabályai, valamint az államügyészségeknek ez irányban a végtelenségig kiterjedőt hatályaik addig is mindenesetre megszüntetendők lesznek, mert az országgyűlésre küldendő követek és választóik ily törvény fönnállása mellett az 1848-ki V. törv.cz. 41. szakasza értelmében nincsenek biztosítva, sőt az osztrák törvény és perrendtartás életbenmaradásával az államügyészségek általi beperöltetésnek és elitéltetésnek volnának kitéve, mihelyt a m. évi mindszenthó 20-diki nyilatkozvány szabta szűk és egyetlenegy hazafi által el nem fogadható határok tágítása mellett küzdenének A Szentgyörgyházára kegyelmesen összehívott országgyűlés megnyitásának örvendünk, mert meg vagyunk győződve, hogy a küldendő követek az egész nemzet egyetemének közakarata által utasítva érzendik magukat az 1848-iki törvények értelmében teljesítni honatyai kötelességeiket. Nem lehet itt is ki nem nyilatkoztatnunk fájdalmunkat, hogy Fölséged magyar tanácsosai ez ügyben sem szorosan az 1848- diki V. törvényczikkhez ragaszkodtak, s jelesen annak 3. 4. és 5 ik pontját figyelembe nem vették, melyek szerint a magyar országgyűlésen a tanácskozási nyelv csak magyar lehet; az országgyűlés helye Pest, s melyek szerint a helyhatósági központi bizottmányok a belügyminiszterséggel, nem pedig a helytartótanácscsal vannak összeköttetésben E szerint kérjük Fölségedet, hogy a magyar független minisztereket még az országgyűlés megnyitása előtt az 1848 iki törvények értelmében kinevezni, a Magyarországhoz tartozó részeket, melyek az országgyűlésen megjelenni kötelesek, s melyek hozzájárulta nélkül az országgyűlés határozatainak érvényessége vonattatnék kétségbe, haladéktalanul visszakapcsolni, a testvér Erdély követeit az 1848-iki IV. t. sz. értelmében az országgyűlésre meghívni; végül az országgyűlés helyéül a törvény értelmében Pestet kijelölni méltóztassék. A csend és rend e város területén úgy, mint széles e hazában, a legjobb lábon áll; egyes zavarok, ha történtek, nem a nép idézte elő azokat, hanem a letűnt rendszernek még el nem távolított, köztünk maradt közegei okozók. E közcsendet és rendet az alkotmányosan megválasztott tisztviselők iránti bizalom zománcra tartja fönn, de a varázs semmivé lesz azonnal, mihelyt a nép bizalmát bíró hatóságok a régi rendszer gyűlölt rendszabályainak kivitelére erőhatalommal köteleztetnének. Csak kettő maradna fönn ez esetben a tisztviselőknek úgy, mint a képviselő testületeknek. Vagy az alkotmányos térről elvonulva, csendes házi tűzhelyekhez visszatérni kényteleníttetnének, vagy pedig a törvényellenes adók és egyéb terhek végrehajtásával oly cselekményeket vállalnának, melyeknek teljesítése tette az eddigi hivatalnokokat a nép előtt utáltakká és gyűlöltekké, s így bizalmat vesztetten működésökben teljesen lehetlenekké tétetve, magának a kormány czéljainak nem csak hasznára nem, sőt valóságos ártalmára lennének. Mindkét esetben a felelősség nem őket terhelendi. Kérjük tehát föségedet, hogy a magyar ősi alkotmánynak teljes visszaállítása, szentekké vált törvényeinknek teljes tisztelete és tiszteltetése, a magyar szent korona területének teljes épségében tartása által azon vészjelleget eloszlatni méltóztassék, mely Európa egén nem csak Magyarország, hanem az egész birodalom fölött állva, veszélyes villámokat rejt magában. Többnyire királyi legmagasb kegyelmébe ajánlottak hódoló tisztelettel vagyunk Fölségednek hű alattvalói. Szeged város közönsége. Kelt szegeden, bőjtelőhava 4-ik napján 1851. jegyzetté Kempelen Győző, tiszteletb. főjegyző. Városi ügy. — Felső-Bányáról, febr. 7-kéről tudósittatunk, hogy ezen kiváltságos város tisztikarának restauratiója f. hó 4-én kezdetett meg. Tisztújítási elnökül Demeter József ref. lelkész választatott meg. A választás kissé zajos volt; a nép összeesőditése a régi kortesmódras zenebandával történt. Első napon általános szavazattal Saitz József cs. k. törvényszéki tanácsos polgármesterré, Suka Miklós ügyvéd pedig töbiróvá lőnek megválasztva. Másnap 5-én a városkapitány és őt tanácsos választattak meg, részint szavazat, részint fölkiáltás által. E nap délutánján az összes nép nagy éljenrivalgással kiáltá ki a volt polgármestert Lánszky Istvánt tiszti ügyésznek, s vállain emelve vivé a városház épületébe, s onnét vissza lakhelyére. A tisztujitás 6-án fejeztetett be. — Muraszombat, febr. 8. Vasmegye tótsági járásának lakosai e napon összegyülekezve fölszólták muraszombati földesur gr. Szápáry Gézát, hogy a jövő országgyűlésen e járást ő képviselné. Egyszersmind tiszteletük nyilvánítása, jeléül nevezett nap estéjén fáklyás zenével lepték meg a derék fiatal grófot, ki nekiök meleg szavakban tolmácsolá megilletődését és előre is tudtul adá, hogy ő az 1848-iki országgyűlés törvényei szerint intézendi működését, és azokt hajszálnyira sem térend el. Megyei élet. — Sárosból, febr. 15. A jan. 16-ki kir. leira a közelgő követválasztás iránti megyei rendelkezése halaszthatlan szükségessége s azon általános érdeltség, mely nálunk minden, még kisebb jelentőség politikai ügyek iránt is mutatkozik, teljes száram, gylijté egybe e hó 11-kén megyénk bizottmány! Eperjesen. A leirat leverő tartalmánál fogva csak azon fájdalmas érzetet kelthetés nyithatá meg a Kápát e szűk völgyeit lakó magyar keblekben, mint rónák szerencsésebb lakóinak s mely kivált Esztergammegye följajdulásában találta szerencsés és sziveható kifejezését. Vettük ezenkívül főispánunk vejét s a hg-primás rokontartalmú körlevelét s a mi említett esztergomin kívül még több megyéknek ülünk atyafiságosan közlött föliratait. Mindezekne meghallgatása után, a nélkül, hogy egy válaszföliratak megyénk részéről szükséges volta iránt csak kérés is támadt volna, számos szónokunk annak szeleme iránti nézetét adá elő. Szabadjon ezekből , hány momentumot bár töredékesen, elősorolnám: Péchy Lucián a leiratban inkább a bukott assolut és bureaucratiai rendszer, alkotmányos mezbe való folytatásának, mint egy valóban alkotmány- kormányzásnak ígéretét látja; a föliratban nyílt s határozott, de mérsékelt hangot javasol. Ő Felsége a legitim fejedelmek között, a legirigylendőbbne találja, minthogy trónja és népei közötti némi surlódásainak oka, csupán ezeknek a törvényességbe, hő ragaszkodásában fekszik. — Pillér Gida trónt környező magyar kormányférfiakban bízik köszönetet mond nekik, hogy úttörők gyanánt, a országlás terheit oly nehéz körülmények között viselik. Szóló különben óhajtotta volna, hogy Ő Felség II. Józsefként, már kezdetben a visszavonási diplomában mindjárt az országgyűlésre bízta volna az ország rendezését. — Az adóbehajtás tárgyában ! Ulászló törvényét idézvén, várja a megyétől, hog nem fogja magára sütni a szégyenbélyeget, myly azon törvényben a törvénytelen adók behajtói illetetnek, ezen alkotmányellenes merénylet végrehajtásához segédkezet nyújtván. — Bánó Miklós, Sírosmegye — minthogy annak többsége azon szerencsétlen időben, midőn a trón és haza érdekei rut főlyóriatok által gyászos ellentétbe helyeztettek, bizo az alkotmány helyreállítása iránt tett számos igéreten, melyek sorát Schlick tbek proclamatioja nyit meg — főkép az uralkodóház iránti ragaszkodása, ebből eredeti hiszékenysége által tűnt ki : némi különleges állást igényel s szavának ennek folytán annál nagyobb nyomatékot tulajdonit, ha a k. leirat a tál fölhiva, egy feliratban, sok keserűnél keserűlt csalódását fölsorolja s ezekhez számítván, mit legujabbat, ezen királyi leiratot, kijelenti, hogy az nemzetiségünk és alkotmányosságunk ellen 12 évi folytatott irtó háború után, még csak oct. 20-ika az éledező reményünket oly korán lehangolja, s bizodalmunkat fájdalmasan megingatja. „A gárda meghal — mond szóló — de nem adja meg magát; s sárosi bizottmány is elnémittathatik, de magát a törvényesség teréről le nem fogja szorittatni, annál kevésbé, minthogy — a mit igen fájlal — a Lajthán is mindig más kormányelvek követtettek, mint a milyek szerint hazánk valódi előnynyel kormányozhat! az ebből kifejlő dualismus ezen elhatározásunk csak mindinkább edzi. Máriássy Ágoston a fő irat szerkesztésére választmány kineveztetését inditányozza, s ez elfogadtatván, a viták folytattatnak — Semsey Pál nagy alapossággal fejtegeti, hog maga a Felsége kormánya hívta föl huzamos szenvedőleges magatartása által a megyéket, tettleges térfoglalásokra, s most azokért, a miket maga idéze elő, a megyékre szórja a legkeserűbb vádakat, mimazonáltal, minthogy okunk van hinni, hogy oda jön is a korona integritása, illetőleg a Vojvodina visszakebelezése, s a Horvát, Tót, Dalmát és Erdélyországokkal való törvényes kapocs helyreállítása irár ép oly őszinte óhajok tápláltatnak, mint a megyéiben, a kormány férfiainak ebbeli érdemeit elismerve tisztelendő Máczy esperes, ha prímás ő eminestiája atyai indulatu körlevelére úgy hiszi legszebb legismerőbb válaszul fogna szolgálni, ha Esztergán megyének fölirata szellemében, mely ezen főpap, mi főispán elnöklete alatt keletkezett, nyilatkoznánk a válaszföliratunkban. —Bánó József azt gondolt, hogy a sérelmi fölszólalások korszaka lejárt, már azonban látja, hogy ha a nemzetnek a lefolyt tizenkét év iskolája elég volt is, a kormánynak még nem mert az csak hagyományos politikáját folytatni látszik, a magyart mindig ellenség gyanánt tekintve. Azt tapasztaljuk, mond szólt, hogy egy idő óta kormánynak ily indulatból keletkezett cselekvényi a szándékolttal ellenkező eredményeket szülnek; ig a leirat is, mely csak néhány idáig intézkedett és nyatkozott megye ellen lehetvén intézve, most az orszá minden megyéjét a solidaritás éllénkebb érzetét ébresztette. A kormány bizalmat igényel a nemzet főle szóló sajnálattal veszi éssze, hogy ezen bizalom gerjesztési vágy, mindig csak a külfölddeli viszonya cordialitásával arányosan, hol nő, hol apad. A menesültek, ügyében azt hitte, hogy a megyék kívánság csak Ő Felsége akaratával találkozandik, mint a legmagasabb , bizalmával egy szintén ily törvényieknül elitélt érdemdús hazafit ajándékozott meg, ezenedelemben megerősittetett újabban is oly fejedem tett által, minőt gr. Teleki László irányában tapasstalánk. Tudomásunkra ő Felségének viszonyai a hühatalmakkal barátságosak, s igy szóló nem tudja, kiel szőhetnének ezen hazánkfiai trónja elleni ármányokat. A törvénykezést illetőleg, azt e megye tétleg nem foglalta el, s ennek erőszakos elfoglalása nem is lehetett szándékában, de midőn ennek négy hí alatti általadását kérelmezte, ezt csak azon kényszerűség érzetében téve, hogy sem az alkotmányosság elvét kompromittálva látni nem akarta, sem pidi a nehézségeket és akadályokat, amelyekkel küzdenünk kell, oly nehezen méltányló külföld előtt, meg vajmi hajlandó minden zavart és rendetlenséget a új rendszer tisztviselőinek tulajdonítani, nem tudvá, hogy ezek törvényes hatáskörüket egész teljében nem foglalhatták el. Akkor még minden rendelkezés hija