Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-26 / 3313. szám
47- 3313. 12-ik évffolyam Szerkesztési iroda: Szép-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek Csak ismert kezektől fogadtatnak el. K. 1 a1 ó - hiva tas Ferencziek terén 7-dik szám földszint A[lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. HirdetMAuveL dija • 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj ujraewezyez aljzi külön M MagánitA 4 hanibog petit.BDJr 25 ujkr.e Comp-rentpapírok 42 ausztrál lira...................15.50 16.— A hitelintézeti darabja...................100 fit a. é. 112.75 118 25 Trieszti db.....................................100 ft pp.123.—125 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 fit pp. 99.50100 50 Budai városközség db...................40 fit a. é. 37.75 88 25 Eszterházy.........................................40 ft pp. 91.50 92.50 Salm .............................................40 fit pp. 36. 36.60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 37.75 88.25 Clary .............................................40 ft pp. 35.50 36 — St. Genois.........................................40 ft pp. 36. 36.60 Windischgrätz....................................20 ft pp. 21.— 21.60 Waldstein.........................................20 ft pp. 24.76 25.25 Keglevich.........................................10 ft pp. 15.50 16.— Adott Tar- Elsőbbségi kötvények. 4r tott ár Államvasp..................................... 600 frank 149.— 160.— Lombard-velenczei....................... 600 frank 144 60 146.60 Duna-gőzhajózási társulat . . . lO0ft pp. 94.— 95.— Osztrák Llyod............................100 ft pp. 80 — 81 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.)................................. 787.— 789.— Hitelintézet 200 frt.......................................... 168.—168.20 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt................... 662 — 566.— Duna-gőzhajózási társulat 600 frt....................418.— 416.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 600 ft pp. . . 165.— 165.— budapesti lanezhid 500 ft pp.......................... 390.— 400.— Éjszaki vasút............................................... 2166— 2168— Ausztr. államvaspálya................................. 288 — 289.— Nyugati vasút............................................... 186.75 187 — Pardubitzi vasút.......................................... 108.60 109.— Tiszai vasút................................................... 147.— 147.— Déli vaspálya 607. (ex div.).......................191.— 192.— Károly Lajos vaspálya (ex div.)................... 167.75 168.26 Graz-Köfiachi...............................................112 — 116.— VIDÉKRE, Postán Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. ért Évnegyedre . . 6 írt 25 kr. a. ért POSTÁN, házhoz hordva; félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. ért vnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért 1861. Kedd, febr. 26. Eléfizetési föltételek: BÉCSI BÖRZE február 21-én, 1861. Adott Tar-Államadósság. ártott ár 5%-os osztrák értékben.......................100 frt 60 50 61 . 5%/%-os nemzeti kölcsön.......................100 frt 77.50 77.70 5%-os metalliques................................100 frt 65.25 65 50 47,7.-os 100 frt 57.25 57.75 Földtehermentesítésiek. 57.-os magyarországi............................100 frt 66 60 67.25 57.-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64.25 65.75.-OS erdélyi......................................100 frt 61.75 62.50 Velenczei kölcsön 1859 500 . . . . 100 frt 87.50 88 — Záloglevelek. A n. bank 6 év. 570-os .... 100 fit pp. 101.— 102.— n fi D 10 év. 57-OS . . . . lO0ft pp. 97.— 98.— mi, n sorsolh. ö7o......................100 ft pp. 90.75 91.— » » n 12 hó 5Yq............................lOOftpp. 99.50 100.— A n. bank sors. 57.................... 100 fit a. é. 87._ 87.25 t gallicziai föld. hitelintéz. 47,7.-os 100 fit pp. 88._ 89 .— Sorjegyek. 1839-diki sorsolással...........................100 frt 105.— 106 — 1854-diki „ 100 frt 86 60 87.1860-diki „ 100 frt 81.76 82 25 Adott Tatár tott ár Adott Tarár ott ár N. Szombati 1-ik kibocsátás......................22.— 64.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*/r 125.25125 50 Augsburg 100 d. német ft (85 ft 907, kr) 37, „ 125 60 125.76 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) 1 _._ _._ M. Frankfurt 100 d. ném. ft (86 ft 907, kr) 3 „ 126.75126! — Himburg 100 mark-bank 6 frt (75 ft85 kr) 2 „ H0175 ill!_ London 10 font sterling. (100 ft 287, kr) 6 „ 147.75 148._ Paris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriaiért) 37, 1, 58.60 58.60 Pénznemek. Kiróna ...................................................... 20 259.__ Csatári arany.................................................6.96 ______ Bisnes arany..................................................6.96 .____ Nipoleons d’or................................................11.78 1L80 Ortiz imperiale............................................. 12 03._ Ezüst............................................................146 50 A nemzeti kölcsön papir szelvényei. . . .140._ _.__ Porosz pénztári utalvány.............................—____ Az 1848-A törvények s a megyei rendszer. II. Elmondottuk a hatósági rendszer fontosságát múltban és jelenben, és az 1848-diki 3. 1. czikk keletkeztének okait s a központi kormány szervezetét, s tekintsük most már, a felelős magyar minisztérium irányában miként állanak a törvényhatóságok? Legfőbb, legjellemzőbb sajátjuk, hogy a hatóságok a végrehajtó hatalom jogos részesei, hogy mint ilyen, közvetlen és egyedüli összeköttetésben állanak a központi kormánynyal, hogy a hatósági tisztviselő csak a hatóságtól vesz rendelet, csk ennek irányában felelős. Az tehát állásának legfontosabb része, hogy a középponti kormány soha nem mellőzheti a hatóságot, hogy tisztviselőivel nem rendelkezhetik. Változtatott-e ezen a 48 ki 3-ik t. cz.? Törvényhatósági jog a szabad tiszt-választás. Miben csonkiták meg a 48-ki törvényalkotók a tisztválasztási szabadságot? Vagy a 23-ik t. CZ. által Ultsljraktivál Uöukról ezen törvényalkotók által nem létetett-e a választás még az által is szabadabbá, hogy minden kormányi befolyás nélkül magát a kijelölési jogot is bizonyos formák között a városi választókra bízza? S nem hasonnemű intézkedés-e az, mely szerint a hatóságok a központi kormány kizárásával vezetik s hajtják végre az országgyűlési követ választást ? Miben lett az autonomikus önigazgatás a hatóság területén az 1848-ks törvényhozók által korlátozva? mi határok szabattak annak, hogy hatósági érdekeit kénye-kedve szerint intézhesse? hogy budget-jét maga szabja meg, mint tette azt 1848 előtt? Elvonatott-e a hatóságok köréből az igazságszolgáltatás, bíráskodás, rendőrség? Az 1848-as törvények után is maradtak a megyék, mik voltak azelőtt, a törvények őrei, a végrehajtó hatalomnak nem szolgái, de részesei, s mint ilyek, örökké tényezők abban, hogy, valahányszor a nemzet sarkalatos szabadságai megtámadtatnak, útját állhassák a a törvénytelenségnek s a központi hatalmat a törvényesség ösvényére visszaterelhessék. Menten hagyatván a nemzet sarkalatos jogai, minőknek tekintette örökké a nemzeti, az adóügyet, az ujonczozást, sőt az 1848-ks törvények által kimondatván, hogy a budget megszavazása előtt az országgyűlést eloszlatni nem lehet, a nemzet e tekintetben tehát egy új s szabatosabb biztosítékot is szerezvén, váljon a hatóságok végrehajtási joga nem fognak azonnal életbe lépni, s erélyesen nyilatkozni, ha e részben a központi hatalom által bármily mulasztás vagy törvényszegés állana be ? nem állana-e vissza azonnal a magát érvényesnek annyiszor bebizonyította vis mertiae? És hol tagadtatott meg, hogy a hatóságok akkor se emelhessék föl szavaikat, midőn kisebb s nem ily jelentékeny jogok jönnek kérdésbe? A 48-kik-ik t. ez. nemcsak az ország függetlenségének , az alkotmány biztosítékainak megőrzésére, de az egyéni szabadság s a tulajdon szentségének fönntartására is felelősség terhe alatt kötelezi a központi kormányt. A tapasztalás be fogja bizonyítani, hogy a megyék ily esetekben is felszólalandanak s a jóhiszemű központi kormány csak részvéttel veheti, ha ily lépések következményeire előre figyelmeztetve leendő százszor meg fogja gondolni , hogy ily alkotmányos jellemű figyelmeztetés után érvényre emelje-e az ilyféle rendeletet. De fordítsuk meg az érmet túl lapjára. Ki fogja állítani, hogy csalhatlanok maguk a törvényhatóságok ? Ki fogja állítani, hogy emberek s így véges lények egyletei, a hatóságok, nem fognak szintén az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, az egyéni szabadságot, a tulajdon szentségét tárgyazó törvényekbe ütközni? s ne legyen-e ekkor egy, a nemzet többsége akaratából eredő középponti kormány, mely az ily megyét enyhébb vagy szigorúbb eszközökkel visszavezetesse a törvényesség terére? Tekintsünk csak jól magunkba, tekintsünk kissé az ország határain kívül —s itt szándékosan kerülünk hosszabb fejtegetést — s úgy fogjuk találni, hogy meglehet új, de nem valószínűtlen eszmét pendítettünk meg akkor, midőn a jövendő lehetőségei közé igy bepillantottunk. Úgy szóllottunk a középponti kormányról, mint azt az 1848-ki 3-ik t. ez. megalkotta. — -■ 1L -L — C w — w 1 u+j ml/ U törvényeink értelmében, a nemzeti élet szervezetében helyet foglaland. De lehetlen egy futó pillanatot nem vetnünk arra is, miként a viszszaélések elleni biztosítékok, a törvényhatóságok kebelén kívül, még máshova is helyeztettek el. A legnagyobb biztosíték a központi kormány irányában az, hogy az az országgyűlésileg összegyűlt nemzet többségének kifolyása. Minden panasz, melylyel eddig a kormányt, illettük, mindazon féltékenység, gyanakodás, melylyel eddig a kormányt kísértük, azon forrásból ered, hogy az eddig soha nem volt a nemzet majoritásának kifolyása. A Kisebbség kormányozott bennünket, innen a töméntelen összeütközés, innen a sérelem sérelemre, innen az, hogy azon többség, melynek akarata nem volt elég erős, hogy magából alkothatta volna meg kormányát, gyönge volt a törvények sérelmeinek orvoslását is keresztül vinni. Nem oly eszmék vannak letéve a 48-as törvényekben, nem annyira van már fejlesztve a nemzet-értelem, a nemzet-erő, hogy föltenni lehessen, miként jövendőre is, gúnyára a legelemibb alkotmányos fogalmaknak, kisebbség legyen képes kormányozni e nemzetet. Íme a felelősség eszméje nemcsak utólagosan odaállítva, de előlegesen úgy helyezve már, hogy a feleletre vonás esetei is, ha nem lehetlenek, legalább minél ritkábbak legyenek. Országgyűlési többség irányában nem ott nyilvánul a felelősség eszméje először, hogy kormányférfit a büntetéstőli félelem riaszszon el törvényszegéstől, hanem abban, hogy a többség útját állja annak, hogy a kormánypolotra olyanok ne emelkedhessenek, kiknek értelmek s jellemek eleve nem nyújt már biztosítékot a törvények megtartására nézve. Országgyűlési, parlamentáris kormány mellett az bűn, ha valaki törvényt szeg, de kárhozatos már az, ha valaki az ország érdekeit kellőleg fölfogni, vezetni s fejleszteni nem képes, ha valaki az ország érdekeit bizonyos eshetőségek közt nem jól ítélte meg, vagy figyelembe venni elmulasztotta, szóval, ha helytelen politikát követ, ekkor ott áll azonnal mindenható szavával az országgyűlési többség s lelépésre kényszeríti az ily kormányférfit. Az mondatik a kormány felelősségről, hogy a történet alig mutat föl felelősségre vonatási esetet. Bebizonyítva jön ugyan már, s különösen a „Pesti Napló“ egyik jeles dolgozótársa, Csengery által, hogy bizony számtalan vádállapotba helyzést s büntetést tanúsít a történelem, kivált a távolabb múltban. Mindamellett azt kérdjük, vájjon nem ez intézmény s formáinak előnyei mellett szólt-e a körülmény, hogy velők s mellettök minél ritkább a törvényszegés, s a büntetés alkalmazásának esete? Mióta lett kritériuma a büntető törvényeknek az, hogy ezek annál tökéletlenebbek , minél kevesebb bűn s büntetés fordul elő mellettök ? S nem roppant előhaladása-e az a civilizatiónak, hogy a politikai erkölcsiség azon fokra lett emelve, hogy száz status-férfiúból egynek ne legyen elegendő hivatalos s főkép a kormányállásból való kilépésre, ha ellen hivatalos körében a többség nyilatkozik, vagy még inkább, ha ellene bizalmatlansági szavazat határoztatik. A parlamentáris kormány mellett meszszebbfentebb keresendő a felelősség, mint a vádpadon vagy a börtönben. És ezen fölül a megyék mellett nem lesz-e ure az alkotmánynak az, evenkénti országgyűlés, s e testület a maga fönségében és hatalmában nem erősb, hatályosb-e, mint a hatóságok isolában vagy egyenként, s igy nem elmondhatjuk-e, hogy alkotmányunk e reformja után biztosítékaink szaporittattak, a helyett, hogy, mit némelyek állítanak, gyengíttettek volna? Nekünk pedig úgy tetszik, hogy hasonlíthatlanul nagyobb biztosíték fekszik abban, ha a végrehajtó hatalom az év egy részét a törvényhozó test szemei előtt gyakorolja, mint gyakorolta azelőtt részben az ország határain kívül, az utolsó időkben 3 évig, az előtt legtöbbször 7—8 éven keresztül az országgyűlés minden ellenőrködése nélkül. Szóllnunk kell még a hatóságok törvényhozási jogrészéről, ezt a legközelebbi számban. (Fk.) Azon fordulat, melyet a bécsi par excellence német és centralista sajtónak irántunk való magatartására nézve a minap signalizáltunk, igen örvendetes előmeneteleket tesz. Nem mondhatnék épen, hogy a jóakarat növekedett, hogy az érzület változott volna, de növekedett a józanság és a közös érdek higgadt megismerése. Nevezetesen két pont az, melyre nézve e lapok mindinkább egyetértenek velünk, ámbár eleinte épen ezekre nézve hatalmas ellenzéket képeztek; egyik az, miszerint nagy szerencsétlenség volna, ha Magyarország ellenében kényszer-rendszabályok alkalmaztatnának; a második meg az, hogy a magyar országgyűlést minél előbb egybe kell léptetni és ennélfogva mindent eltávolítani, ami ezen eredményt késleltetné, vagy egyenesen elérhetlenné tenné. Mondtuk, hogy ezen változott magatartást nem kell őszinte jóindulat kifolyásául venni, vagy pedig a végezél megmásítását látni benne; mind a hangulat, mind a czél ugyanaz maradt. A czél még most is a birodalom „egységének“ (persze a centralista urak értelmében!) és egy közös képviseletnek helyreállítása; a hangulat még most is ingerült és elégületlen a mi irányunkban, csak az útra nézve történt változás és czélszerűnek tartják, egy ideig a mi oldalunk mellett járni. Nevezetesen ezt mondják, a magyar országgyűlésnek egybe kell lépnie, először, hogy a világ lássa, miszerint az okt. 20-ai diploma, az alkotmányosságra való áttérés ígérete, nem csak írott malaszt; másodszor pedig, mert habár nem valószínű, de mégis lehetséges, hogy az országgyűléssel inkább boldogulhatni, mint a megyékkel. Ha ez utóbbi remény nem teljesülne, akkor, de csak akkor, a mi érdemes és szabadelvű“ kollegáink sem idegenkednének többé a kényszerrendszabályoktól, hanem addig a német-szláv országgyűlés is együtt leen, és ama kényszerrendszabályok, az „összes birodalom“ által szentesíttetvén, egészen más természetűek és más hatásúak lennének, mintha most népképviselet nélkül a kormány által decretáltatnának. Tehát úgy beszélnek, mintha itt egy harmadik nem is volna képzelhető, mintha Magyarországnak csak e kettő közt maradna választása, hogy vagy önkényt vesse magát alája a többiek kivonatának, vagy pedig tűzzel vassal kényszeríttessék az alávetésre. Szerencsére azonban mi még egy harmadik tehetőoligotipítunk, azi véleményünk szerint épen ezen harmadik lehetőség az, mely legközelebbről határos a valószínűséggel. Hátha a birodalom másik felének képviselői ekként szólnának: „amit a magyarok kívánnak, azt a törvények és szerződések szerint teljes joggal vehetik igénybe; e törvények és szerződések helylyel közzel, reánk nézve, meglehet hogy kissé kényelmetlenek; de azon pillanatban, midőn magunk is készülünk ilynemű szerződésre lépni a dynastiával és az absolut kormányról az alkotmányosra menni át, ily pillanatban csak nem ismerhetjük el, csak nem segíthetjük foganatosíttatni azon elvet, hogy a teljes érvényű szerződések halomra döntessenek, mihelyt egyik részre nézve kényelmetlenekké válnak, és mihelyt egészen meg van a hatalom, a szerződés megsemmisítésére. Hisz épen azért köttetnek az ily szerződések, hogy a kölcsönös jogviszony ne függjönn a változó hatalmú viszonyoktól. E szerint hadd legyen meg Magyarországnak azon állása melyet ő törvény-és szerződésszerűen igényelhet, a köztünk létező viszony rendezését pedig ezen alapon akarjuk megkísérteni“ .... Hátha így szólnának a németszláv tartományok képviselői? hátha eszékbe vennék, hogy teljesebb győzelmet már nem képzelhetni az anyagi hatalom részéről, mint amelyet ez 12 évvel ezelőtt ünnepelt és hogy e győzelem, mely a birodalom egyéb részeinek annyi vérébe és pénzébe került, még sem eredményezett egyebet, mint azon kevéssé gyönyörködtető helyzetet, melyben az austriai birodalmat ma találjuk?! Hátha eszékbe jutna azon német példabeszéd,hogy jobb a „magerer Vergleich,“ mint a „fetter Prozess,“ sőt ha még azt is látnák, hogy a „kiegyezkedés“ korántsem oly „sovány,“ a minőnek egynémely bécsi lap híresztelte? Hátha arról győződnének meg , hogy igaz ugyan, a mit szemünkre lobbantanak, hogy t. i. magunkról gondoskodunk — önálló és politikailag érett nemzeti létünkre nem is lévén hozzászokva, a rólunk való gondoskodást másokra bízni — de hogy azért épen nem vonakodunk, jogaink teljes fönntartása mellett mások jogait is méltányolni és azoknak érvényesítésére kezet nyújtani ?! Ha mindez így történnék, pedig szomszédjaink józan eszétől várhatni, hogy így fog történni; nem valószínű-e akkor, hogy a két országgyűlés közti értekezés más fordulatot veene, mint