Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)

1861-02-26 / 3313. szám

47- 3313. 12-ik évf­folyam Szerkesztési iroda: Szép-utcza 1-ső szám, 1-ső emelet E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek Csak ismert kezek­től fogadtatnak el. K. 1 a­­1 ó - h­i­v­a t­a­­­s Ferencziek terén 7-dik szám földszint A[lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­li panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. HirdetMAuveL dija • 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj ujraewezyez aljzi külön M MagánitA 4 hanibog petit.BDJr 25 ujkr.e Comp-rentpapírok 42 ausztrál lira...................15.50 16.— A hitelintézeti darabja...................100 fit a. é. 112.75 118 25 Trieszti db.....................................100 ft pp.123.—125 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . 100 fit pp. 99.50100 50 Budai városközség db...................40 fit a. é. 37.75 88 25 Eszterházy.........................................40 ft pp. 91.50 92.50 Salm .............................................40 fit pp. 36.­­ 36.60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 37.75 88.25 Clary .............................................40 ft pp. 35.50 36 — St. Genois.........................................40 ft pp. 36.­­ 36.60 Windischgrätz....................................20 ft pp. 21.— 21.60 Waldstein.........................................20 ft pp. 24.76 25.25 Keglevich.........................................10 ft pp. 15.50 16.— Adott Tar- Elsőbbségi kötvények. 4r tott ár Államvasp..................................... 600 frank 149.— 160.— Lombard-velenczei....................... 600 frank 144 60 146.60 Duna-gőzhajózási társulat . . . lO0ft pp. 94.— 95.— Osztrák Llyod............................100 ft pp. 80 — 81 — Részvények. Nemzeti bank (ex div.)................................. 787.— 789.— Hitelintézet 200 frt.......................................... 168.—168.20 Alsó-ausztriai esc. bank 500 frt................... 662 — 566.— Duna-gőzhajózási társulat 600 frt....................418.— 416.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 600 ft pp. . . 165.— 165.— budapesti lanezhid 500 ft pp.......................... 390.— 400.— Éjszaki vasút............................................... 2166— 2168— Ausztr. államvaspálya................................. 288 — 289.— Nyugati vasút............................................... 186.75 187 — Pardubitzi vasút.......................................... 108.60 109.— Tiszai vasút................................................... 147.— 147.— Déli vaspálya 607. (ex div.).......................191.— 192.— Károly Lajos vaspálya (ex div.)................... 167.75 168.26 Graz-Köfiachi...............................................112 — 116.— VIDÉKRE, P­ostán Félévre . . . . 10 írt 60 kr. a. ért Évnegyedre . . 6 írt 25 kr. a. ért POSTÁN, házhoz hordva; f­élévre . . . . 10 frt 50 kr. a. ért vnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért 1861. Kedd, febr. 26. Eléfizetési föltételek: B­ÉCSI BÖRZE február 21-én, 1861. Adott Tar-Államadósság. ár­tott ár 5%-os osztrák értékben.......................100 frt 60 50 61 . 5%/%-os nemzeti kölcsön.......................100 frt 77.50 77.70 5%-os metalliques................................100 frt 65.25 65 50 47,7.-os­­ 100 frt 57.25 57.75 F­öldtehermentesí­tésiek. 57.-os magyarországi............................100 frt 66 60 67.25 57.-os bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64.25 65.7­5­.-OS erdélyi......................................100 frt 61.75 62.50 Velenczei kölcsön 1859 500 . . . . 100 frt 87.50 88 — Zálog­levelek. A n. bank 6 év. 570-os .... 100 fit pp. 101.— 102.— n fi D 10 év. 57-OS . . . . lO0ft pp. 97.— 98.— mi, n sorsolh. ö7o......................100 ft pp. 90.75 91.— » » n 12 hó 5Yq............................lOOftpp. 99.50 100.— A n. bank sors. 57.................... 100 fit a. é. 87._ 87.25 t gallicziai föld. hitelintéz. 47,7.-os 100 fit pp. 88._ 89 .— Sorj­­egyek. 1839-diki sorsolással...........................100 frt 105.— 106 — 1854-diki „ 100 frt 86 60 87.­1860-diki „ 100 frt 81.76 82 25 Adott Tat­ár tott ár Adott Tar­­ár ott ár N. Szombati 1-ik kibocsátás......................22.— 64.— N. Szombati 2-ik kibocsátás...................... 60.— 65.— Váltók (devisek). Három hónapra. Amsterdam 100 holl. frt (86 ft 52 kr a. é.) 8*/r 125.25125 50 Augsburg 100 d. német ft (85 ft 90­7, kr) 37, „ 125 60 125.76 Berlin 100 tallér (150 frt ausztr. értékb.) 1 _._ _._ M. Frankfurt 100 d. ném. ft (86 ft 907, kr) 3 „ 126.75126! — Himburg 100 mark-bank 6 frt (75 ft85 kr) 2 „ H0175 ill!_ London 10 font sterling. (100 ft 287, kr) 6 „ 147.75 148._ Pa­ris 100 frank (40 ft 50 kr ausztriai­ért) 37, 1, 58.60 58.60 Pénznemek. Kiróna ...................................................... 20 25­9.__ Cs­atári arany.................................................6.96 ______ Bisnes arany..................................................6.96 .____ Ni­poleons d’or................................................11.78 1L80 Or­tiz imperiale............................................. 12 03­­._ Ezüst............................................................146 50 A nemzeti kölcsön papir szelvényei. . . .140._ _.__ Porosz pénztári utalvány.............................—­­­____ Az 1848-A törvények s a megyei rendszer. II. Elmondottuk a hatósági rendszer fontossá­gát múltban és jelenben, és az 1848-diki 3. 1. czikk keletkeztének okait s a központi kor­mány szervezetét, s tekintsük most már, a felelős magyar minisztérium irányában miként állanak a törvényhatóságok? Legfőbb, legjel­­lem­zőbb sajátjuk, hogy a hatóságok a végrehajtó hatalom jogos részesei, hogy mint ilyen, köz­vetlen és egyedüli összeköttetésben állanak a központi kormánynyal, hogy a hatósági tiszt­viselő csak a hatóságtól vesz rendelet, c­s­k ennek irányában felelős. Az tehát állásának legfontosabb része, hogy a középponti kor­mány soha nem mellőzheti a hatóságot, hogy tisztviselőivel nem rendelkezhetik. Változtatott-e ezen a 48 ki 3-ik t. cz.? Törvényhatósági jog a szabad tiszt-választás. Miben csonkiták meg a 48-ki törvényalko­tók a tisztválasztási szabadságot? Vagy a 23-ik t. CZ. által­­ Ultsljr­a­­kti­­vál Uöukról ezen törvényalkotók által nem létetett-e a vá­lasztás még az által is szabadabbá, hogy min­den kormányi befolyás nélkül magát a kijelö­lési jogot is bizonyos formák között a városi választókra bízza? S nem hasonnemű intézkedés-e az, mely szerint a hatóságok a központi kormány kizárá­sával vezetik s hajtják végre az országgyűlési követ választást ? Miben lett az autonomikus önigazgatás a hatóság területén az 1848-ks törvényhozók által korlátozva? mi határok szabattak an­nak, hogy hatósági érdekeit kénye-kedve sze­rint intézhesse? hogy budget-jét maga szabja meg, mint tette azt 1848 előtt? El­vonatott-e a hatóságok köréből az igazságszolgáltatás, bíráskodás, rendőrség? Az 1848-as törvények után is maradtak a megyék, mik voltak azelőtt, a törvények őrei, a végrehajtó hatalomnak nem szolgái, de ré­szesei, s mint ilyek, örökké tényezők abban, hogy, valahányszor a nemzet sarkalatos sza­badságai megtámadtatnak, útját állhassák a a törvénytelenségnek s a központi hatalmat a törvényesség ösvényére visszaterelhessék. Menten hagyatván a nemzet sarkalatos­ jo­gai, minőknek tekintette örökké a nemzet­i, az adóügyet, az ujonczozást, sőt az 1848-ks tör­vények által kimondatván, hogy a budget megszavazása előtt az országgyűlést eloszlatni nem lehet, a nemzet e tekintetben tehát egy új s szabatosabb biztosítékot is szerezvén, vál­jon a hatóságok végrehajtási joga nem fogna­­k azonnal életbe lépni, s erélyesen nyilatkoz­ni, ha e részben a központi hatalom által bár­mily mulasztás vagy törvényszegés állana be ? nem állana-e vissza azonnal a magát érvé­nyesnek annyiszor bebizonyította vis m­ertiae? És hol tagadtatott meg, hogy a hatóságok akkor se emelhessék föl szavaikat, midőn kisebb s nem ily jelentékeny jogok jönnek kérdésbe? A 48-ki­k-ik t. ez. nemcsak az or­szág függetlenségének , az alkotmány biztosí­tékainak megőrzésére, de az egyéni szabadság s a tulajdon szentségének fönntartására is fele­lősség terhe alatt kötelezi a központi kormányt. A tapasztalás be fogja bizonyítani, hogy a megyék ily esetekben is felszólalandanak s a jó­hiszemű központi kormány csak részvéttel veheti, ha ily lépések következményeire előre figyelmeztetve leend­ő százszor meg fogja gon­dolni , hogy ily alkotmányos jellemű figyel­meztetés után érvényre emelje-e az ilyféle ren­deletet. De fordítsuk meg az érmet túl lapjára. Ki fogja állítani, hogy csalhatlanok maguk a törvényhatóságok ? Ki fogja állítani, hogy emberek s így véges lények egyletei, a ható­ságok, nem fognak szintén az ország függet­lenségét, az alkotmány biztosítékait, az egyéni szabadságot, a tulajdon szentségét tárgyazó törvényekbe ütközni? s ne legyen-e ekkor egy, a nemzet többsége akaratából eredő közép­ponti kormány, mely az ily megyét enyhébb vagy szigorúbb eszközökkel visszavezetesse a törvényesség terére? Tekintsünk csak jól ma­gunkba, tekintsünk kissé az ország határain kívül —s itt szándékosan kerülünk hosszabb fej­tegetést — s úgy fogjuk találni, hogy meglehet új, de nem valószínűtlen eszmét pendítettünk meg akkor, midőn a jövendő lehetőségei közé igy bepillantottunk. Úgy szóllottunk a középponti kormányról, mint azt az 1848-ki 3-ik t. ez. megalkotta. — -■ 1L -L — C w — w 1 u+j ml/ U törvényeink értelmében, a nemzeti élet szerve­zetében helyet foglaland. De lehetlen egy futó pillanatot nem vetnünk arra is, miként a visz­­szaélések elleni biztosítékok, a törvényhatósá­gok kebelén kívül, még máshova is helyez­tettek el. A legnagyobb biztosíték a központi kor­mány irányában az, hogy az az országgyűlési­­leg összegyűlt nemzet többségének kifolyása. Minden panasz, melylyel eddig a kormányt, illettük, mindazon féltékenység, gyanakodás, melylyel eddig a kormányt kísértük, azon forrásból ered, hogy az eddig soha nem volt a nemzet majoritásának kifolyása. A Kisebbség kormányozott bennünket, innen a töméntelen összeütközés, innen a sérelem sérelemre, innen az, hogy azon többség, melynek akarata nem volt elég erős, hogy ma­gából alkothatta volna meg kormányát, gyön­ge volt a törvények sérelmeinek orvoslását is keresztül vinni. Nem oly eszmék vannak letéve a 48-as tör­vényekben, nem annyira van már fejlesztve a nemzet-értelem, a nemzet-erő, hogy föltenni lehessen, miként jövendőre is, gúnyára a leg­elemibb alkotmányos fogalmaknak, kisebbség legyen képes kormányozni e nemzetet. Íme a felelősség eszméje nemcsak utólago­san odaállítva, de előlegesen úgy helyezve már, hogy a feleletre­ vonás esetei is, ha nem lehetlenek, legalább minél ritkábbak legyenek. Országgyűlési többség irányában nem ott nyilvánul a felelősség eszméje először, hogy kormány­férfit a büntetéstőli félelem riaszszon el törvényszegéstől, hanem abban, hogy a több­ség útját állja annak, hogy a kormány­­polotra olyanok ne emelkedhessenek, kik­nek értelmek s jellemek eleve nem nyújt már biztosítékot a törvények megtartására nézve. Országgyűlési, parlamentáris kormány mellett az bűn, ha valaki törvényt szeg, de kár­­hozatos már az, ha valaki az ország érdekeit kellőleg fölfogni, vezetni s fejleszteni nem ké­pes, ha valaki az ország érdekeit bizonyos eshetőségek közt nem jól ítélte meg, vagy figye­lembe venni elmulasztotta, szóval, ha helytelen politikát követ, ekkor ott áll azonnal minden­ható szavával az országgyűlési többség s lelé­­pésre kényszeríti az ily kormány­férfit.­­ Az mondatik a kormány felelősségről, hogy­­ a történet alig mutat föl felelősségre vonatási esetet. Bebizonyítva jön ugyan már, s különösen a „Pesti Napló“ egyik jeles dolgozótársa, Csen­­gery által, hogy bizony számtalan vád­állapotba helyzést s büntetést tanúsít a történelem, kivált a távolabb múltban. Mindamellett azt kérdjük, vájjon nem ez intézmény s formáinak előnyei mellett szólt-e a körülmény, hogy velők s mellettök minél ritkább a törvényszegés, s a büntetés alkalmazásának esete? Mióta lett kri­­tériuma a büntető­ törvényeknek az, hogy ezek annál tökéletlenebbek , minél kevesebb bűn s büntetés fordul elő mellettök ? S nem roppant előhaladása-e az a civilizatiónak, hogy a politi­­kai erkölcsiség azon fokra lett emelve, hogy száz status-férfiúból egynek ne legyen elegendő hivatalos s főkép a kormányállásból való kilé­pésre, ha ellen hivatalos körében a többség nyilatkozik, vagy még inkább, ha ellene bizal­matlansági szavazat határoztatik. A parlamentáris kormány mellett meszszebb­­fentebb keresendő a felelősség, mint a vádpa­­don vagy a börtönben. És ezen fölül a megyék mellett nem lesz-e ure az alkotm­ánynak az, even­kénti országgyű­lés, s e testület a maga fönségében és hatal­mában nem erősb, hatályosb-e, mint a hatósá­gok isoláb­an vagy egyenként, s igy nem el­mondhatjuk-e, hogy alkotmányunk e reformja után biztosítékaink szaporittattak, a helyett, hogy, mit némelyek állítanak, gyengíttettek volna? Nekünk pedig úgy tetszik, hogy hasonlíthat­­lanul nagyobb biztosíték fekszik abban, ha a végrehajtó hatalom az év egy részét a törvény­hozó test szemei előtt gyakorolja, mint gya­korolta azelőtt részben az ország határain kí­vül, az utolsó időkben 3 évig, az előtt legtöbb­ször 7—8 éven keresztül az országgyűlés min­den ellenőrködése nélkül. Szóllnunk kell még a hatóságok törvényho­zási jogrészéről, ezt a legközelebbi számban. (Fk.) Azon fordulat, melyet a bécsi par ex­cellence német és centralista sajtónak irántunk való magatartásár­a nézve a minap signalizál­­tunk, igen örvendetes előmeneteleket tesz. Nem mondhatnék épen, hogy a jóakarat növe­kedett, hogy az érzület változott volna, de növekedett a józanság és a közös érdek higgadt megismerése. Nevezetesen két pont az, melyre nézve e lapok mindinkább egyetértenek velünk, ámbár eleinte épen ezekre nézve hatalmas ellenzéket képeztek; egyik az, miszerint nagy szeren­csétlenség volna, ha Magyarország ellenében kényszer-rendszabályok alkalmaztatnának; a második meg az, hogy a magyar országgyű­lést minél előbb egybe kell léptetni és ennél­fogva mindent eltávolítani, a­mi ezen ered­ményt késleltetné, vagy egyenesen elérhet­­lenné tenné. Mondtuk, hogy ezen változott magatar­tást nem kell őszinte jóindulat kifolyásául venni, vagy pedig a végezél megmásítását látni benne; mind a hangulat, mind a czél ugyanaz maradt. A czél még most is a biro­dalom „egységének“ (persze a centralista urak értelmében!) és egy közös képviseletnek hely­reállítása; a hangulat még most is ingerült és elégületlen a mi irányunkban, csak az útra nézve történt változás és czélszerűnek tartják, egy ideig a mi oldalunk mellett járni. Nevezetesen ezt mondják, a magyar ország­gyűlésnek egybe kell lépnie, először, hogy a világ lássa, miszerint az okt. 20-ai diploma, az alkotmányosságra való áttérés ígérete, nem csak írott malaszt; másodszor pedig, mert ha­bár nem valószínű, de mégis lehetséges, hogy az országgyűléssel inkább boldogulhatni, mint a megyékkel. Ha ez utóbbi remény nem tel­jesülne, akkor, de csak akkor, a mi érdemes és szabadelvű“ kollegáink sem idegenkednének többé a kényszer­rend­szabályoktól, hanem addig a német-szláv országgyűlés is együtt leen, és ama kényszerrendszabályok, az „összes birodalom“ által szentesíttetvén, egészen más természetűek és más hatásúak lennének, mint­ha most népképviselet nélkül a kormány által decretáltatnának. Tehát úgy beszélnek, mintha itt egy har­madik nem is volna képzelhető, mintha Ma­gyarországnak csak e kettő közt maradna vá­lasztása, hogy vagy önkényt vesse magát alája a többiek kivonatának, vagy pedig tűzzel vas­sal kényszeríttessék az alávetésre. Szerencsére azonban mi még egy harmadik tehetőoligot­­ip­ít­unk, azi véleményünk szerint épen ezen harmadik lehetőség az, mely leg­közelebbről határos a valószínűséggel. Hátha a birodalom másik felének képvise­lői ekként szólnának: „a­mit a magyarok kí­vánnak, azt a törvények és szerződések sze­rint teljes joggal vehetik igénybe; e törvé­nyek és szerződések helylyel közzel, reánk nézve, meglehet hogy kissé kényelmetlenek; de azon pillanatban, midőn magunk is készü­lünk ilynemű szerződésre lépni a dynastiával és az absolut kormányról az alkotmányosra menni át, ily pillanatban csak nem ismerhetjük el, csak nem segíthetjük foganatosíttatni azon elvet, hogy a teljes érvényű szerződések ha­lomra döntessenek, mihelyt egyik részre nézve kényelmetlenekké válnak, és mihelyt e­gészen meg van a hatalom, a szerződés megsemmisí­tésére. Hisz épen azért köttetnek az ily szerző­dések, hogy a kölcsönös jogviszony n­e fü­gg­­jönn a változó hatalmú viszonyoktól. E szerint hadd legyen meg Magyarországnak azon állása melyet ő törvény-és szerződésszerűen igényel­het, a köztünk létező viszony rendezését pedig ezen alapon akarjuk megkísérteni“ .... Hátha így szólnának a németszláv tartomá­nyok képviselői? hátha eszékbe vennék, hogy teljesebb győzelmet már nem képzelhetni az anyagi hatalom részéről, mint a­melyet ez 12 év­vel ezelőtt ünnepelt és hogy e győzelem, mely a birodalom egyéb részeinek annyi vérébe és pénzébe került, még sem eredményezett egye­bet, mint azon kevéssé gyönyörködtető hely­zetet, melyben az austriai birodalmat ma talál­juk?! Hátha eszékbe jutna azon német példa­beszéd,hogy jobb a „magerer Vergleich,“ mint a „fetter Prozess,“ sőt ha még azt is látnák, hogy a „kiegyezkedés“ korántsem oly „so­vány,“ a minőnek egynémely bécsi lap hí­­resztelte? Hátha arról győződnének meg , hogy igaz ugyan, a mit szemünkre lobbanta­­nak, hogy t. i. magunkról gondoskodunk — önálló és politikailag érett nemzet­i létünk­re nem is lévén hozzászokva, a rólunk való gondoskodást másokra bízni — de hogy azért épen nem vonakodunk, jogaink teljes fönntartása mellett mások jogait is méltányol­ni és azoknak érvényesítésére kezet nyújtani ?! Ha mindez így történnék, pedig szomszédjaink józan eszétől várhatni, hogy így fog történni; nem valószínű-e akkor, hogy a két országgyű­lés közti értekezés más fordulatot veene, mint

Next