Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-01 / 3592. szám
molyabban kárhoztat. — Dobrzánszky ur ismeretes körlevelének a hírlapokban tett közzététele után annak szerzőjét magaigazolására tüstént fölszólította minek folytán várni lehet, hogy ezen tárgy jog, és méltány szerint elintéztetni fog. Különben az illető körlevél a m. évi november 5-ki 1. f. határozmányok előtt kelt, midőn a jogi törvény tekintélye átalán meg vala ingatva, s föltehető, hogy Dobrzánszky ur ama körlevelet, mely újabb bizonysága annak, hogy az egy oldalróli túlzás más oldalon is túlzást idéz elő, — azon 1. f. határozmányok után ki nem adta valaamint hogy a jelenlegi körülmények közt hasonló jelenségek felmerülni semmi esetre nem fognak.“ A nemzeti casinó tegnap tartotta rendes évi közgyűlését, melyen közkívánatra Deák Ferencz elnökölt. A pénztári s költségvetési számadások tüzetes megvizsgálása után elhatároztatott: a nemzeti színházi erkély további kibérlése ; úgyszintén a budai népszínházban a jövő febr. ápr. negyedévre két páholy béreltetik; a könyvtár gyarapítására 800 ft. s a budai népszínház segélyző bizottmányának rendelkezésére 500 ft. utalványoztatik. A casino tagjainak száma a múlt évben 100-zal szaporodott. A pénztári kimutatás szerint: összes járandóság az 1861. évre volt 66,613 ft 32 kr; összes bevétel 54,037 ft 32 kr; összes kiadás 39,884 ft valóságos pénztár-maradvány 1862-re 802 ft 45 kr. A casino jelenlegi valóságos s remélhető pénzértéke : 58,230 ft 27 kr. * Tegnapelőtt gr. Károlyi György ő excja fényes termeiben díszes főúri estély tartatott, azonban táncz nélkül. — Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy - társaság jan. 30-dikán tartotta tagválasztó ülését. Nyolcz hely lévén összesen betölthető, a társaság ezúttal ötött töltött be. Tagokul választotta nevezetesen Bérczy Károly, Dobsa Lajos, Fábián Gábor, Lévai József, Madách Imre urakat, kiknek az illető választási okmányok már elküldettek. Ezen ülésben három új alapítvány jön bejelentve, úgymint Szitányi Ullmann Adolf, Szitányi Ullmann Incze és Szitányi Ullmann Vilmos uraké. Elhatározta egyszersmind a társaság ezen ülésben, hogy a pártolóknak járó könyvilletményekben ezentúl az alapítók is részesüljenek. Örömmel értesült a társaság, hogy a nemzeti színházban febr. 5-én díszelőadás fog tartatni, melynek jövedelme harmadrészét az igazgatóság a Kisfaludy-társaságnak szánta ; ennek következtében a budai népszínházban a Kisfaludy társaság javára rendezendő műkedvelői előadás "egy nappal előbb, t. i. febr. 4-én lesz. Pesten, jan. 31-én 1862. titoknok. * Társaság alakult, mely az uj gőzhajóegyletnek tavaly készített programmját akarja megvalósítani. A részvénytőke 3 millióból áll, mely 15 ezer 200 ftos részvényből alakult. A bővebb részletek elősorolása még korai volna , miután az egylet létesülése még nem bevégzett tény. * A színpadi rögtönzések elleni új rendelet már alkalmaztatott is gyakorlatilag. Az elsők, kiket e rendelet szigora ért: Virágh és Martényi budai népszínházi tagok. Mindketten pár napi börtönre ítéltettek rögtönzéseikért. * Fogarason f. hó 21-kén este Brán főkapitánynak az oláh fiatalság fáklyás zenét adott, — zene nélkül. Azonban „Szerenszke“ volt elég. * A tiszai vaspálya mérnökei jelenleg Gácsországban Tarnow körül dolgoznak a kassa tarnowi egybekötő kárpátközi vonal felmérésén. . * A „Tempo“ trieszti lap értesülése szerint a fiumei újság szerkesztője ellen a perbe és befogatást „ A kir. leirat és a horvát országgyűlés“ czikkért rendeltetett el. E czikk M i 1 i e s V. horvát országgyűlési képviselőtől származott, a a ki is , mint szerző, szintén közcsendháborítási perbe fogatott. * A „Zenészeti Lapok“ 18-ik számában Mosonyi Mihály irányczikket közöl, melyben e lapok eéljául azt tűzi ki, „hogy egykoron a magyar zenészét is, mint különvált önálló műág hirdethesse nemzetünk szellemi nagyságát, dicsőségét.“ Innét a magyar zenét a népdalokból óhajtja tovább, magasabb másokra festeni , mint ezt a többi műveit nemzeteknél is — amelyeknek önálló nemzeti zenéjük van — látjuk. Hogy azonban a „Zenészeti Lapok“ e feladatnak minél jobban megfelelhessenek , nagyobb pártolásra van szükségük. Alig van hazánkban olvasóegylet, melynek tagjai közül több, vagy legalább egy-kettő zeneértő s nemzeti zenénk barátja ne volna , méltó volna tehát, ha e derék szaklapot kitűzött czélja érdekében is pártolásukba vennék hazai casinóink. Ugyanezen lap jelenleg a világhírű Rákóczi-induló eredetének kikutatásával foglalkozik, s közli a régi Rákóczi-nóták eredeti hangjegyeit, amelyekből a mostani indulót Bihari vagy Ruzsicska, vagy az Eszterházy-ezred karvezére — a három közül melyik ? még nem bizonyos, de az is lehet, hogy a két utóbbi ugyanazon egy személy volt — összeszerkesztő. *A „Prot. egyh. és isk. lap ban Révész Imre érdekes vallásirodalmi magyar régiséget ismertet meg. Ez Huszár Gálnak Ovárban 1558-ban nyomatott egyházi beszédeit tartalmazó könyv egy példánya, mely a bécsi cs. könyvtárban őriztetik. Czime: Az Úr Jesus Christusnac Szent vachozatarol, kinszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való Predication.“ * A velenczei szent Márk egyházának világkirűi arany mozaikjait — melyeknek készítési titka a XIV-ik században elhunyt készítőjével sírba szállván, csak most fedeztetett föl újra — kijavítás alá vették. * Egy lengyel földbirtokos a „Rozec o s Polskii“ elénekléséért 80 emberből álló katonai executiót kapott, melyet három hónapon át kell eltartania. Az volt aztán drága ének! * A Bologna és Ferrara közötti vasut■vonal a nyilvános közlekedésnek átadatott. * Veszprém megyében ősrégi kard találtatott, s e megye egyik tekintélyes birtokosának kezében van már, ki azt a nemzeti múzeumnak fogja ajándékozni. E kardnak egyik lapjára e szavak és számok vannak vésve : „ Thorn. Drág bellator 1242.“ E szerint a kard, a nemzetünk történetében oly nevezetes szerepet játszott Drágfi csa- lád harczias törzsökének kardja lehetett. * Gálszécs közelében Gerenda nevű faluban, egy ottani gazda nyakát elvágták. A gyanú a meggyilkolt kocsiját terheli, ki gazdájának nejével tiltott viszonyban élt. Mind a kocsis, mind a nő befogattak. — Nyilatkozat. A „Pest-Bud. Vidomoszti“ legközelebbi számában azon tudósítás, hogy a m. év dec. 12-én Ungvári tartatott szentszéki ülésben a nemzetiség tárgyában magyar értelemben csak Markos György és testvére Mihály, Benyiczky Gergely és Bukovszky György nyilatkoztak volna, alaptalan valótlanság, — mert két szavazatot kivéve, a többiek mind egyértelmüleg szavaztak. Markos György. —Figyelmeztetés a t. ez. ügyvédGreguss Ágost, urakhoz.*) A hírlapok utján f. hó elején közzétett — a hatóságokhoz s vidéki könyvárusokhoz szétküldött előfizetési iveinken ismertetett — s folyó évben mártius 1-jén megjelenendő „Magyarország tisztikara 1862-ben“czimü schematismusunk tartalmát illetőleg — több oldalról kívánatosnak találtatott, hogy a legújabban országbiróilag kinevezett, úgy a még eddig sehol pontosan nem ismertetett vidéki t. ez. ügyvéd urak névsorozatát (s pedig a t. ez. családok és uradalmak — melyeket képviselnek — megnevezésével) is hozzuk. Ennek folytán tisztelettel kérjük az érdekletteket, méltóztassanak czimzeteiket a lakhely pontos megnevezésével (vidéki helyekről együttlegesen). febr. 15-ig bérmentve a „Magyarország tisztikara 1862-ben“ szerkesztőségéhez, Pest, egyetem-utcza 4. sz. a. beküldeni. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről jan. 31. 5% metalogues 68,70. Nemzeti Kölcsön 85,15. Bankrészvény 783.—Hitelintézet 191,20. Londoni váltók 138,90. Arany 6,55. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jan. 31-re van kitűzve : „A zsidónő.“ Opera 5 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Jan. 31-re van kitűzve: Szöllösy Piroska jutalmára. „Károly úr bogara.“ Vígjáték 1 felvonásban. „Három egyszerre.“ Vígjáték 1 felvonásban. APesti Napló* magán sávsürgönyei. Brüs se l, jan. 31. Az „Independence”Párisból, jan. 30-ról következő tudósítást közöl: A minisztertanács után közvetlenül Thouvenel fatait küldött Rómába. — Lavalette helyzete tarthatatlan. London, jan. 31. A walesi herczeg febr. 7-én indul el útra, Bécset megérintve, ott egy vagy két nap időzik s Triestben „Osborne“ hajó fedezetén száll tengerre. Politikai események: ANGOLORSZÁG, London, január 27. A „Times“ egy , az amerikaiak ellen írt vezérczikkében megjegyzi, hogy a világ végre veszteni kezdi türelmét; mindenki nyugat felé tekint, s tetteket vár, azonban nem találkozhatik szóhalmaz. Ígéretek és kérdésnél egyébbel; a világ nem engedi magát adásvevésében alap és czél nélkül örök időkre zavartatni; egyik vagy másik oldalról be kell az interventiónak következni, míg- úgymond — minden külföldi piacz telve van manchester-árukkal, a gyapot kimaradása részünkről csak olyasmi valami, mint egy üres éles szekrény valamely túl jóllakott alderman számára. E mellett van pótlékunk Indiából, azonban Francziaország szenved, anélkül, hogy belszüksége lenne böjtölni, vagy más pótlékra találhatna. Nem lehet kívárni, hogy Francziaország tán soha nem teljesülő üres ígéretekkel hagyja magát áltatni. A „Herald“ szintén az amerikaiakat csipkedve bírálgatja némely — az amerikai czirkálók által elfogott angol hajók elleni ítéleteket, s állítja, hogy az amerikai martalék bíróságok csupán a britt-ellenes elvnek látszanak hódolni. E mellett felsorol vagy egy tucat más természetű insultust, melyeket Anglia a washingtoni kormány részéről eltűrni kényteleníttetett, s azután hozzáteszi : „nagyon örvendetes leend hallani, hogy Milne admirál utasittatott a déli kikötőkbe, vagy onnét visszavezető angol járművek védésére, mert ezen politika a szövetségi kormányt egy s más zavartól mentené meg, e mellett ellátná Lancashiret nyersanyaggal, mely ezt a népjog, amerikai államférfiak államiratai, s amerikai jogászok munkái szerint törvényesen követelheti.“ Egyébiránt a charlestowni kikötő állapotáról egy hajótulajdonos a „Herald“-ot következősét értesíti: „A „West Indian“ egy alig 241 tonnaterhű jármű Charlestownból az úgynevezett „tizenegy láb csatornánát jött ki, melyet az éjszakamerikaiak még nem zártak el; a köves flotta, mely 16 ezer halászó járműből alakíttatott , s mindegyike czimenttel összefoglalt gránit kövekkel rakatott meg, a fő bejárás legkeskenyebb helyén sülyesztetett le ; itt a viz rendesen 16—18 láb mélységű; ki a gyapotüzletet ismeri, tudja, hogy a gyapotszállitó hajók 11 lábnál mélyebben járnak, s igy azon csatornát, melyen a „West Indian“ ki és bejött, ezek nem használhatják. Valóban Anglia és Francziaországnak kötelességek rögtön beavatkozni, minthogy előterjesztéseik és tiltakozásuk mit se eredményezett, sőt magát a köves flottát is elhárittathatják; ezen munka vontató gőzösök erejével még most kivihető volna, mi azonban óriási erőfeszítésbe fog kerülni, ha a dologgal addig várakoznak, mig az elsülyesztett hajók homokba temetkeznek, vagy szétválnak.“ Miként a „Globe“, úgy a legújabb „Observer“ is azon véleményben van, hogy bármily barátságos és figyelmes is az amerikai kormánynak azon tette, miszerint a britt katonáknak megengedte az Egyesült Államok területén átvonulni Canadába, azért az el nem fogadható, egyébiránt is ezen ajánlat nem egyenesen a britt kormánynak, hanem a Halifaxban állomásozó britt hatóságnak létetett, mely a csapatok elszállítására nézve bizonyosan bír kimerítő utasításokkal. Mr. Roebuck nem rég azon aggodalmát fejezte ki, hogy a közelgő világkiállításon Sheffield igen kis szerepet fog játszani, s hogy nevezetesen a rajnai porosz vidék nehéz öntött vasárui és aczéltömegei az elsőséget amattól el fogják versenyezni. A sheffieldi város tanács egyik közelebbi ülésében egy tanácsnok ugyanezen aggodalmát fejezte ki. Ezen körülmény a „Times“nek alkalmat szolgáltat felszólítani Sheffield tőkepénzeseit, hogy kövessék el a lehetőt helységük iparágának régi jó hírét megóvni; egyébiránt a „Times“ a hanyatlás egyik okául azon olcsóságra való törekvést hozza fel , mely a sheffieldi áruknál feltűnő, s mely csak a minőség rovására történhetett. — Wales bg keleti utazása febr. 14-re van határozva. „Osborne“ hajó már két nappal ezelőtt el is indult Plymouthból a földközi tengerre, hogy ő fenségének rendelkezésére álljon. — A hartleyi bányában elveszettekből 25-en 190 hullát hoztak fel s temettek el; a többinek felhozásával az üregekben összefolyt viz kiszivatyúzásáig várakozni kell. — Legott a milfordi kikötő bejárásánál déli Walesben e hó 25-én egy iszonyú vihar alatt ház) kéretnek a t. szerkesztőségek e közlés átvételére. Irom hajó mindenestől elveszett, segély lehetlen volt, s ekkorig egyetlen romdarabka sem vetődött a partokra. FRANCZIAORSZÁG. A január 29-iki „Patrie“ ezt írja: „Azon ellenmondó hírek tárgyában, melyek Maximilián főherczegnek a mexikói trónra való kijelöltetésére nézve szárnyalnak, tudni véljük, hogy a franczia udvar valóban ajánlatot szándékszik tenni ezen kijelölésre, de csak akkor, midőn biztosítva lesz a Lorencez tábornok parancsnoksága alatti mexikói expeditió sikere, s csak azon igen valószínű esetben, ha a mexikói nép ki fogja egész határozottsággal jelenteni abbeli kívánságát, hogy idegen fejedelem által óhajt kormányoztatni. Míg ez megtörténik, előleges magán jellemű értekeződésnél egyéb nem folyhat az expeditióban résztvevő hatalmak közt e tárgyban, hogy Ausztria hajlama tudva legyen azon időre, midőn a dolog oda fejült, hogy forma szerinti javaslat terjesztessék elébe. Az e kijelölést meghazudtolt bécsi sürgönyt azon értelemben kell venni, hogy a bécsi kabinet nem szóllittatott fel hivatalosan, hogy valamely diplomatiai választ adjon ez ügyben. — Az „Indep.“ párisi levelezője a mexikói trón felett folyó előleges értekeződésekre nézve arról értesül, hogy az elfogadás feltételkép nem tíz, hanem öt évi Mexicóban tartózkodás kívántatik az expeditióban részt vevő három hatalmasságtól. Annyi áll, hogy az expeditió franczia részét két évre számított fölszereléssel látták el. — Lorencez tábornok 28-ikán volt hajóra ülendő Cherbourgban, hogy Mexicóba utazzék. Több ausztriai és porosz tiszt is utazik vele, csupán tanulmány végett. — Az „Indep.“ párisi levelezője írja január 28-ikáról: A nap eseménye azon diplomatiai sürgönyök és az ország állását illető előterjesztés közzététele. A diplomatia sürgönyök gyűjteménye hat féle tárgyra vonatkozik : Olaszország, Róma, Syria, a Dunai Fejedelemségek, az Egyesült Államok és Mexico ügyeire. Félő érdeküek mindezek között a római kérdésre vonatkozók, melyek az Antonelli és Thouvenel közötti diplomatiai alkudozást tárgyazzák. (Lapunk mai száma külön czim alá foglalva közli a Thouvenel ur által Benedettihez intézett sürgönynyel együtt.) — A franczia törvényhozó testület ülését elnöke Morny gróf érdekes beszéddel nyitá meg 28-kán. Szerinte bármerre tekintünk a földgömbön, nincs talán kormány és nemzet, mely e pillanatban ne volna nagy krízisben. Régi államok bomladoznak s újak támadnak, egy helyen a túlságos hatalom engedményeket tesz a szabadságnak, más helyen a túlságos szabadság menedéket keres egy erőteljes alkotmány védelme alatt. Ezek közepett Francziaország nyugodt, jövőjében bizó maradt, s átalános jóllétben a kereskedelmi nehézségek daczára. Jogunk van hát azt mondani, oly kormányunk van, mely legjobban megegyez nemzetünk jellemével. Az előbbi indítványozási joggal fölruházott képviseletek csak összeütközésre vezettek az államhatalmak között. Ellenzéki törekvéseik horderejét nem lévén képesek (incapable) kiszámítni egy-egy csekély reform megnyerésében sem, s fölforgatták azon kormányt, melyet csak inteni akartak. (Tetszés). Az elnök átmegy ezután az új reformokra, melyekkel a törvényhozó testület, szerinte, megelégedhetik, s átalános meglepetést idéztek elő azon szavai, melyekben azt jelenti ki, hogy még a felirati viták előtt fog a törvényhozó test elé terjesztetni az állampapírok conversióját illető javaslat. Végre kijelenti az elnök, hogy többé nem fogja megtűrni írott beszédek föolvasását. Az ily beszédek többnyire nem illenek bele a viták folyamába s hasztalanul vesztegetik az időt. A beszédek arra valók különben is, hogy egymást felvilágosítsuk általuk, nem pedig, hogy a „Moniteur“-ben figuráljanak. Megemlíti az elnök, hogy a legnagyobb nemzeti szerencsétlenségek idején divatoztak a franczia parlamentben a felolvasások, s hogy az angol parlamentben még egy okmány felolvasását is nehezen tűrik. (Nagy helyeslések.) RUMANIA. (Napiparancs—nemzeti hymnus). Cuza herczeg a hadsereghez a következő napi parancsot bocsátotta : „Rumania hadserge! A szilárd és elhatározott magatartás, melyet Rumania hadserge azon pillanat óta tanúsított, midőn én az ő kebeléből Rumánia megoszthatatlan trónjára hivattam, nagy befolyással volt az unió létesülésére. Ti bebizonyítottátok, hogy a nemzeti lobogó jelvénye a rendnek és törvényességnek. Ezen jelvény alatt éljen az egyesült Rumánia az ő antik és megingathatatlan szilárdságában!“ A hadügyminisztérium jan. 29-re pályázatot hirdetett a legjobb katonai nemzeti hymnusra, melyben a nemzeti becsület és dicsőség legyen kifejezve. OROSZORSZÁG, Sz.-Pétervár, jan. 24. A „Poste du Nord“ írja: „A belügyminisztériumban az izraeliták ügyeiben egy rabbi-bizottmány működik, mely egy elnökből s hat tagból áll, és amelyet a belügyminiszter kijelölése után az izraelita községek választanak. Ezen bizottmány gyakran összehivatik, hogy határozzon oly kérdésekben, melyek az izraeliták szokásaival és hitével kapcsolatban vannak. A múlt évben, nov. 28-dikán, nyitották meg e bizottmány tanácskozásait, s azóta szakadatlanul folytatják. Ezen ülésszak alatt igen fontos tárgyak kerültek tanácskozás alá, egyebek között 1) az izraeliták vallásügyeinek szervezése. 2) Meghatározása a módoknak, melyek által az izraeliták közt az oktatásnak nagyobb siker eszközöltetik. 3) Elhárítása az okoknak, melyek miatt az izraeliták a földmivelésre nem alkalmazzák magukat. LENGYELORSZÁG, Varsó, jan. 24. Mint tudatik, az ostromállapot következtében a fegyvereket be kellett adni, persze hogy nem mindenütt engedelmeskedtek a rendeletnek, és közelebbről egy birtokosnál két fegyvert találtak, melyekkel erdőszer épen vadászatra mentek. A nyomozáskor a földbirtokos két lengyel születésű tisztet vallott a fegyverek tulajdonosául, és ezek szinte magukénak mondták a fegyvereket. Későbbi nyomozásból kivilágosodott, hogy azoknak a tiszteknek soha se volt fegyvere , s csak azért vállalták el a tulajdonosságot hogy a birtokost megmentsék , most büntetésül tiszti rangjuktól megfosztattak, ha a birtokos is valószínüleg nagyon súlyosan fog büntettetni. — Itt is , mint Oroszországban , évek óta várják a törvénykezés szervezését, hogy mennyire nyomorult lábon áll ez, csak az tudhatja ki elég szerencsétlen itt perbe keveredni. Olykor-olykor hallunk még elfogatásokról, de ezek csak a folytatott nyomozás következtében fogatnak el. „Straznica“ lap szerkesztőjére is ráakadtak, s elfogták. Némelyek reméllik az ostromállapot megszüntetését, de e reménynek nincs semmi alapja. NÉMETORSZÁG, Berlin, jan. 29. A képviselőkamra mai ülésében úgy a „Fortschritt“ , mint a Grabov-féle fractiók részéről egy egy külön indítvány nyujtatott be a háznak akarhesseni ügyet illetőleg. A „Fortschritt“-fractió részéről indítványozó Virchow volt, többek által támogatva ; indítványa következő : „Mondja ki határozatilag a képviselők háza, hogy a kir. államkormány felszólítandó, miszerint a kurhesseni kérdésben elfoglalt, s az 1860. nov. 12. és 1861. mártius 17. és 24-diki szövetségi ülésekben előterjesztett névpontok értelmében, valamint a badeni nagyherczegi kormánynak az 1861. jul 4-diki szövetségi ülésben benyújtott indítványával egyezőleg, minden eszközt használjon fel arra, hogy Kurhessenben az alkotmány szerinti jogállapot ismét visszaszereztessék, s különösen arra hasson, hogy a hesseni népképviselet az 1831. január 5-iki alkotmány alapján azonnal összehivassék, szem előtt tartva az 1848. és 1849-ben ehez csatolt felvilágosításokat , az ezek alapján tett módosításokat, és 1849. ápril 5-iki választási törvényt. „Indokok : Az államjogi viszonyoknak haladó felosztása Kurhessenben; a választóherczegségi kormánynak a még meg sem nyitott második kamra feloszlatása körüli legújabb eljárása ; a korábbi porosz kormánynak a kurhesseni mai állapotok behozásábani részesülése.“ A Buergers által benyújtott második indítvány , melyet a Grabow-fractio 60 tagja írt alá, következő : „A képviselőház határozza el, hogy tekintve, hogy „1. a közönséges jogállapotnak évek óta tartó megzavarása turhessenben,nemcsak azon országra gyakorol súlyos nyomást, és a német jogérzetét is sérti, hanem e fölött a jogellenes, a szövetségi törvényeknek a német államok alkotmányát veszélyeztető alkalmazásából származván, egész Németországra nézve komoly nyugtalanság tárgyát képezi.“ „2. hogy a porosz államkormány már 1859-ben hivatalos alakban kijelenté, hogy az 1852-ben hatáson kivül helyzeti 1831-ks alkotmánynak visszahelyzése, miként ez húsz éven át elismert hatáskörrel birt, az egyedüli mód, Németország azon részét szilárd jogállapotba hozni vissza. „3. hogy maga a kurhesseni nép, és pedig azon ország képviseleti közege által, mely a kormány saját terve szerint és befolyása alatt alakult, oly egyértelem és szilárdsággal, mely Németországot a legélénkebb részvétre ébreszti, ragaszkodik azon alkotmányhoz, s annak visszahelyzését kívánja. „4. hogy ennek ellenében a kurhesseni kormány állhatatosan megtagadja a kívánt visszahelyezést, sőt az általa adományozott alkotmánynak is ellenére cselekszik, s az országnak azon jogait is megcsonkítja, melyek ezen — jogellenesen behozott alkotmány által még épségben hagyattak. „5. hogy a kurhesseni kormánynak ezen után tovább haladása a közrend erőszakos megzavarásának aggodalmát kelti fel azon —• Poroszország hatalmi területével szomszédos országban : „a képviselők háza sürgetően ajánlatosnak nyilatkoztatja ki, hogy a kir. államkormány Kurhessenben az alkotmányszerű jogállapot visszahelyezésére gyorsan és nyomatékkal intézkedjék. „Indokokt: a föntebb tekintetbe vett alapokban foglalt tények, s az újon választott képviselőház kötelessége, a Poroszország érdekeivel oly közel érintkező kurhesseni ügyekben, a legújabb intézkedésekkel szemben, ép úgy nyilatkozni, mint ez a múlt törvényhozási időszak alatt történt.“ Mindkét indítvány egy 14 tagból álló bizottsághoz tétetett át. AMERIKA, New York, jan. 14. ,Cameron hadügyi államtitkára az Egyesült Államoknak, ezen hivataláról lemondott, s az elnököt Amerika sz. pétervári követének nevezte ki; a most Sz. Pétervárott tartózkodó amerikai követ Mr. Clay onnét visszaérkezvén, a dél ellen működő hadseregnél parancsnokságot vállaland. Cameron utódja a hadügyi tárczánál A. M. Stanton lett. — Seward egy üzenetében tudatja, hogy különösen Angliából fegyverek, lős egyéb hadiszerek a nyugatindiai kikötők számára hajóra szállíttatván, ezek ezen kikötőkből aztán háboritlanul csempésztetnek át a déli államokba, valamint Európából Canada nevezetesebb pontjaira pártütök érkeznek, kik onnét a népnek felizgatásán buzognak ; mindezen káros tapasztalatok szükségessé tevék, hogy Cardiff, Bristoli, St.John, Prince Eduard Island, Quebec, Gaspé Basin, stb. állomásokra az Egyesült Államok részéről konsulok neveztessenek ki. Egy másik tudósítás szintén Ne Yorkból, jan. 15-ről említi, hogy a congressusban a londoni kiállításra szánt amerikai tárgyak elküldésére kivántató pénzajánlat tárgyaltatván , D w e,n Lo re joy következő megjegyzést téve: „Én ellenzem ezen indítványt, mert az Anglia általi megbecstelenittetés , meggyaláztatás már elegendő.“ Kellog azon kérdésre, várjon ezen meggyaláztatást ki tűrte el, az előbbi szóló válaszold, hogy Amerika, s azután igy folytatá: „Annyira mentünk, hogy vért izzadtunk, s most annak elismerését kívánják tőlünk, hogy azt örömmel tettük. Pénzt kívánnak tőlünk a londoni kiállításra. Miután a megszégyeníttetést eltűrtük, az a legkevesebb, mit tehetünk, hogy ezt beismerve, itthon maradunk addig, míg Angliának visszafizethetünk. Én gyűlölöm a foglyok kiadását , gyűlölöm a britt kormányt ; ezennel nyíltan bevallom itt ezen gyűlöletemet, s kijelentem, hogy az elolthatatlan. E gyűlöletet mindaddig táplálom, amíg élek, átöröklöm azt gyermekeimre, meghagyva nekik, hogy egy Anglia elleni esetleges háborúban minden esetre részt vegyenek. A felkelés, hiszem, nemsokára el lesz nyomva, akkor aztán megboszulhatjuk a vett bántalmat; akkor felizgatjuk Izlandot, az angol chartistákat, a canadai francziákat, szövetséget kötünk Franczia és Oroszországgal, s nem nyugszunk előbb, mint míg a britt kormánytól elragadtuk a koronát. Remélem, hogy ezen idő bekövetkezik. Nézetem szerint Anglia ellen bábrúba bocsátkozva megerősödtünk volna, mert beláttuk volna annak szükségét, hogy a felkelőkkel röviden bánjunk.“ A bili nagy többséggel tétetett le a ház asztalára tüzetes megvitatás végett. Ezen bili, valamint a föntebbi nyilatkozat, mely a szavazatok többségét eszközlé, igen értelmes válasz a londoni lapok csipkedéseire é s azon kétértelműségre, mely azok nagy részében közelebbről — Amerikát illetőleg észrevehető. — A congressus felhatalmazza a kormányt 100 millió dollár értékig kincstárjegyeket bocsátani ki. — Garfield tábornok hivatalosan jelenti, hogy a felkelők hadát Humphrey tábornagy alatt megverte, s Prestonburgot Kentuckyban megszállta. Távirati jelentések. — Páris, jan. 29. Ferdinánd Miksa főherczegnek a mexikói trónra jelöltségéről szólván, egy czikkben írja a „Patrie“ : „Reménye, hogy a mexikói kérdés szabályozásánál Ausztriának, cserében jelenczéért elegendő területi kárpótlást fognak ajánlhatni.“ — London, jan. 30. Mexicóból dec. 27-ről írják. A congressus ülése 15-ikén rekesztetett be, miután a kormányt korlátlan hatalommal ruházta föl. 52.000 főnyi nemzetőrség hivatik egybe. Dobrado új minisztériumot alakított. Az összes lakosságra súlyos adókat vetettek. — Turin, jan. 29.. A mai Opinione egy vezérczikke, Napoleon császár trónbeszédéről szólván, azt kérdi, minő kiegyezkedési mód szüntetheti meg a dualizmust Olaszországban ? Thouvenel jegyzéke Lavalettehez nem nyújt semmiféle javaslatot, s Rómát sem hívja föl, hogy ilyest terjeszszen elő. A pápai kormány jelen viszonyai kizárják lehetőségét a Francziaország által tanácsolt egyezkedésnek. Francziaország részvékeny és önzetlen tanácsokat adhat, de vonakodni fog Olaszországnak és a pápának tanácsokat adni, nehogy azt kockáztassa, hogy visszautasítsák tanácsait. Miután a pápai kormány az elvesztett tartományokat vissza akarja foglalni, Olaszország pedig még a pápa birtokában levőket magának akarja megszerezni, lehetetlen az egyezkedés. Olaszország kevésbbé törekszik oly megoldásra, mely a római udvar által elfogadtatik, mint olyanra, mely Francziaországnak nincs ellenére. Legyünk meggyőződve, mond végül a czikk, hogy a császár által kifejezett azon óhajtás, hogy a két ellentét engeszteltessék ki, csak oly javaslatok által valósítható, melyet Olaszországban gondoltak ki és érleltek meg. — Róma, jan. 29. A polgári törvényszék elnökét orozva meggyilkolták. — Perugia, jan. 29. Monsignore Ciuffa gyilkosát Rietiban a királyi hatóság elfogta; Farroninak hívják. Úgy látszik, inkább magánboszúból követte el a bűntettet. — Madrid, jan. 29. Az államerdőségek eladásából 300 millió frank jött be.• Pétervár, jan. 30. A mai sz.-pétervári újság jelenti: A moszkovai nemesi kamra elhatározta a választási elv alkalmazását az administratióra és igazságszolgáltatásra. A tartományi adók kezelése elvetetvén az államhivatalnokoktól, választott hivatalnokokra bizatik. Választható minden 500, a miveit osztályból minden 150 dessétine birtokosa. (Egy dessétine 2400 □ szasen, azaz 1,6925 hectare vagy 4,2789 porosz hold.) — Athen, jan. 26. A Miaulis minisztérium hat évi működés után lelépett s Kanaris minisztériuma lépett helyébe. Az utóbbi mellett demonstratio történt a nép részéről. Őrcsapatok járnak a városban, a katonaság parancs készén áll. — Konstantinápoly, jan. 26. A lebegő adósság ügyében vizsgáló bizottság neveztetett. A Walesi herczeget naponként várják. Banshee gőzös Máltába ment utána. — Konstantinápoly, jan. 29. (Párison által). A török kormány, Garibaldi kiszállásától tartva az Adriai parton, Omer basát oda utasítá, hogy ez esetben Dalmátia kormányzójával egyetértőleg járjon el. — C a 11 a r o, jan. 29. Nikofor, egy rajongó pap, vezére a fölkelőknek Herczegovinában Luka Vukalovics helyett. — Raguza, jan. 30. Tegnap a török csapatok ellenállás nélkül Pogozzából Glapszkováig nyomultak. Ezen falu lakói osztrák földre vonultak, a fegyveresek csupán a határokig s aztán a törökök visszavonulása után eltávoztak. A felkelők elszéledtek s most már csak mintegy százan vannak együtt. — Hannover, jan. 28. A követi kamara négy órai vita után visszavetette a nemesi kamara határozatát, hogy az egyoldalulag kibocsátott katonai büntető eljárás az alkotmányba ütköző sérelem. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigárond. * Esti posta. Pest, jan. 31. London, jan. 28. A mai reggeli lapok a franczia trónbeszéd elemzésével foglalják el; általában a britt sajtónak ezen beszédre kifejezett véleménye kedvezőnek mondható. Terjedelmüknél fogva egyenkénti ismertetéseket holnapi számunkra kell halasztanunk. — A belga király ő felsége, ki egy meghalés következtében egész ekkorig a fővárosban tartózkodott, holnap készül vissza Osborneba a királynőhöz, minthogy pedig Palmerston lordot holnapra Londonba várják, hogy egy miniszteri tanácsban elnököljön, azt következtetik, hogy a királynak broadlandi útja ezúttal elmarad. — Az Albert-emlékre eddig a lordmayornál 18,000 fontot íratott alá. — A királynő értesülvén a hartleyi nagy szerencsétlenségről, titkára által levelet intéztetett az ottani aknafelügyelőséghez, melyben a megtörtént szörnyű esemény feletti részvétét, s abbeli reményét fejezi ki, hogy a táplálóiktól megfosztott szerencsétlenek nyomorának enyhítésére kellő intézkedések fognak tétetni, egyúttal felkéretvén a felügyelőt tudatni azt, mi e tárgyban eddig történt. — A világkiállítási palotának belső színezése most már határozottan veres és kékre állapíttatott meg. — A francziák nagy fényt készülnek kiállítási osztályuknál felléptetni, a lapok kiszámiták a vízmennyiséget is, melyet az épitendő szökőkút óránként kíván. — A megnyitási ünnep alkalmával a zenekar vezetőjévé a Covent gardeni operaház zenekarának igazgatója, signor Costa neveztetett ki. — A „N. Y. World“ 131 világító tornyot és világító hajót sorol elő, melyeket a confoederáltak a háború megkezdése óta lerontottak, vagy eltávolítottak. Minthogy ezen eljárás minden nemzet hajóira veszélyes, kérdés : ha ez is nem-e épen úgy sérti a nemzetjogot, mint Charlestown eltorlaszolása ? — Havannahból, jan. 8-ról szóló kimutatás a „N. YorkJourn ol Commerce“ hasábjain 47-re teszi azon hajók számát, kik a déli zárlaton áttörve, Cubába beeveztek.