Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)

1862-02-14 / 3603. szám

vitázhatlanabb joga a dogma kérdésében.“ Ez a politika nyelve, de a római udvar se meghall­gatni, se érteni nem akarja; a bölcseség nyelve, de a világi bölcseségé, melyre Rómában hall­gatni nem akarnak. Minden bíbornok-államtitkár azt ismételheti, hogy „nem azon szemponton áll.“ Ezért jutott a római kérdés oda, a hová az ausztriai olasz birtokoké jutott volt. És mivel a római udvar állítja így a kérdést, ő a felelős az eredményekért. Ezek azon tanulságok, melyeket a „Sárga könyvből“ meríthetünk. Az orsz. magyar gazdasági egyesü­let folyó évi január 29-kén tartott közgyűlésének jegyzőkönyv­éből. (Vége.) — A f. é. január 23-kán tartott igazg. választ­mányi ülés jegyzőkönyvéből örömmel értesült a közgyűlés, hogy az igazg. választmány az ország­szerte pusztító marhavész állásáról a szükséges adatok összegyűjtése végett, s a marhák beoltá­sával nagyobbszerű hiteles kísérletek tétele iránt a m. kir. helytartó tanácsnál közbenjárt, s a gaz­daközönséget is felszólitá : a marhavész gyógyí­tása vagy gátlása, úgyszintén a beoltás sikere, vagy sikeretlensége körül szerzett tapasztalatok szives közlésére. S helyeselte egyszersmind, hogy a hazai marhatenyésztést, s ezzel közvetve a gaz­dasági üzletet lényegében megrendítő közcsapás elhárítása feletti tanácskozás a napi tárgyalások közé vézetett. Erre Gorove István egyesületi tag emelt szót, s helyeslését, sőt köszönetét fejezvén ki az igazg. választmánynak a marhavész körül tett intézke­déseiért, azt hiszi, — úgymond — hogy itt nem megállapodva, hanem tovább menve, oda kellene irányozni az egyesület törekvését, hogy a haza e résztől végképen megmentessék. Saját tapaszta­latunk, de különösen­­. tagtársunk Zsamál Vil­mos úr véleménye szerint, a keleti marhavész eredetileg hazánkban sohasem keletkezik, beho­zatott az mindannyiszor Európa keleti részeiből. Oda kell tehát minden törekvésünknek irányoz­va lenni, hogy a behozatal tétessék lehetetlenné. Legtermészetesb volna­­— úgymond — e vo­nalon a marha-behozatalt eltiltani, addig leg­alább, mig a marhavész a szomszéd országokban is végkép kiirtatik ; szóló a szabad kereskedés eszméjét az által megsértve nem találná, ha a szarvasmarha Német- s Olaszhon felöl eltiltva nincs, s ha csak bizonyos pontokon élne a nem­zet nem kereskedési, de rendőri tilalommal, minek másik következménye még az is vol­na, hogy a szomszéd országok kényszeríttetné­­nek szigorúbb rendőri felügyeletet gyakorolni saját territóriumukon, hogy így megszűnvén végkép ott is a marhavész, újra megnyíljék ne­kik az elveszett piac­. Azonban, ha ez jelen kö­rülményeink közt, s tán a, fennálló kereskedési szerződéseknél s érdekeknél fogva lehetetlennek mutatkozik, úgy­, szóló szerint, fennmarad igen­is azon elmulaszthatlan kötelességünk, felügyelni arra, hogy beteg marha az országba semmi esetre be ne hozassák, s erre nézve egyedüli eszközül mutatkoznak a vesztegintézetek. Szóló igen is tudja, hogy vannak a határokon vesztegintézetek, de hogy ezeknek vagy szerve­zetük, vagy kezelésök hiányos, mutatja a jelen s a koronkint megújuló vész. De nem elegendő magában ez sem; szükséges, hogy az országnak ebbeli érdekei felett már a vész eredeti színhe­lyén, s igy keleti szomszédjainknál meg legyen a kellő hivatalos őrködés a kereskedelmi ügy­nökök és consulokban, kik maga idején tartoz­zanak figyelmeztetni a politikai orgánumokat, ezek ismét a vesztegintézeteket. Meglehet — úgymond — hogy a legszigorúbb elővigyázati és veszteglési szabályok mellett is behozatik a marhavész, p. o. csempészet útján ; de alig vél csalódni szóló, midőn azt állítja, hogy az igy be­hozott vésznek terjedése nem oly sebes, nem oly átalános, mint midőn a beteg marha tömegesen hajtatik be, s egy 50—60—100 mértföldnyi vo­nalon hinti el a kóranyagot; a csempészetnél azonban egy két darab kisebb téren terjeszti el, és itt az esete azon rendőri szabályoknak, melyek külföldön divatoznak , hogy az ily helyen a beteg marhák azonnal leszáratnak, s a tulajdo­nos kártalanittatik. Ezek volnának szóló szerint azon előleges rendszabályok, melyek tisztába hozatalát s élet­­beléptetését az egyesületnek kezdeményezni kellene. Több hazánkfia dicséretes buzgalommal fára­dozott, s több kevesebb sikert mutatott fel a baj utólagos enyhítésére nézve. De mind­ezen előle­ges és utólagos módok fölfedezésére hazánk összes értelmiségének kell közreműködni. Az első lépés , a kezdeményezés, történjék itt a gaz­dasági egyesületnél, mint a magyar földmivelési érdekek gyálpontjánál, azok életbeléptetése azu­tán ajánltassék a nemzetnek. Szóló tehát következő formulázott indítványt terjeszt elő a közgyűlésnek :­­ „Küldessék ki egy bizottmány, mely az ország észak-keleti határvonalán a marhavész behozata­­la ellen fölállított vesztegintézetek s a veszteg­lési szabályokat átvizsgálja; az e részbeni mű­ködés eredményeiről s tapasztalatokról magának tudomást szer­ezzen ; — a marhavész terjedésé­nek meggátlására más országokban fölállított rendőri törvényeket és szabályokat áttekintse; s a hazai szakértőket e baj elhárítását és eny­hítését czélzó vélemény-adásra fölkérje, s mind­ezen adatok és vélemények nyomán, hazai poli­tikai s gazdasági körülményeinket tekintetbe véve, egy a maga helyén s idején használandó javaslatot készítsen a fölött: miként lehetne a keleti marhavésztől hazánkat végképen megmen­teni, vagy — ha ez lehetségesnek nem mutat­koznék — miként lehetne annak pusztításait rendőri vagy orvoslati módok által enyhíteni.“ A közfontosságú indítványt a közgyűlés mele­gen fogadta, s annak értelmében a bizottmány megalakítására, s a czélba vett teendők minél erélyesebb foganatosítására a szükségesek iránt intézkedni — az igazgató választmányt meg­bízta.­­ A tanácskozás napi­rendje szerint a gaz­dasági tanintézetek ügyében Érkövy Adolf egye­sületi tagnak következő indítványa került sző­nyegre : „Meg lévén győződve arról, hogy magyar sza­bású gazdasági tanintézetek felállítása az eluta­­síthatlan napi szükségek közé tartozik, s hogy ily intézet létesítése a parexcellence földmivelő Magyarországban becsület­ kérdés ; más részről bizton hivén nemzetem annyiszor bebizonyított áldozatkészségében, azon tiszteletteljes indít­­ványnyal járulok a közgyűlés elé , hogy hozas­sák határozat, mely szerint időhaladék nélkül az egyesület intézzen felhívást, kérést, felszólítást a vidéki gazdasági egyesületekhez, az ország fő­uraihoz, birtokosaihoz, községekhez és a tisztelt gazdatiszti osztályhoz a végre, hogy hazafias fel­ajánlásaikkal tegyék lehetségessé hova előbb egy országos gazdaképző intézetnek alkalmatos helyen felállítását; — folytatólag a gazdaképző intézetek tervezése ügyében kiküldött bizott­mány utasíttassék munkálata haladék nélküli beadására.“ A közgyűlés ezen indítványban teljesen mél­­tányló a czélt, de a kivitelére ajánlott módot, t. i. a hazafias felajánlást, tehát a magán adakozást egy országos gazda­képző intézet létesítésére nem pártolhatta, mert ismerve az egyesületnek azon már több ízben kifejezett s eddig is oda irányzott törekvését, hogy hazánkban czélszerű­ gazdasági tanintézetek maradandó és ingatlan alapokon keletkezzenek , valamint a m.­ég júni­usi közgyűlésen hozott végzésben, úgy most is azon meggyőződéssel van, miszerint felsőbb gaz­dasági tanintézeteket hazánkban sikeresen csak országos erővel lehet állítani. A gazdasági okta­tás országos ügy, melyhez minden honpolgár kö­teles hozzájárulni. A hazafias felajánlásoknak, a magán­adakozásnak elég tér és alkalom ma­rad, a helybeli érdekek és körülmények szerint kivánatos és speciális rendeltetésű földmives is­kolák, vinczellér és kertészképezdék, s egyéb nemzeti czélok gyámolítására, melyektől a haza­­fiúi áldozatkészséget nem tartja az egyesület ta­nácsosnak elvonni az által, hogy a maradandóan különben is csak törvényhozás útján, édes mind­nyájunk köteleztetésével létesítendő országos gazda­képző intézetek állítását egyesek vállaira fektesse.­­ Egyhangúlag helyeselte a közgyűlés az igazg. választmány azon javaslatát, hogy az 1862 ik évi tavaszszal Pesten tartatni szándéko­zott átalános gazdasági kiállítás a jövő 1863-ik évre halasztassék, részint azért, mert saját kiál­lításunk a londonival egy időre esnék, köztudo­mású dolog pedig, hogy a londoni világkiállítás­ra gazdáink közül számosan készülnek, s így a magunk kiállításán épen a legérdekeltebbek nem vehetnének részt, de még főleg azért is, mivel­hogy az országban még egyre pusztító marha­vész miatt annak lehetne kiállításunk kitéve, hogy abból az állatok kizárva maradnának.­­ Miután a londoni világkiállítás alatt egy­szersmind az angol- és skót gazdasági egyesüle­tek ugyancsak Londonban gazdasági kiállítást is rendeznek, mely i. é. junius 23-án veendi kez­detét, s mely a gazdaközönségre leginkább ta­nulságosnak ígérkezik ; ezért, de még az angol mezei gazdaság nagyszerű előhaladásának elis­merése jeléül is a közgyűlés elhatározta, hogy e kiállítás alkalmával, az akkoron különben is kí­vül leendő hazánkfiai közül, egyesületünk kép­­viseltetésére egy küldöttség neveztessék ki, he­lyeselvén úm. gróf Károlyi Lajos urnak meg­jegyzését, miszerint a küldöttséghez az egyesü­leti titoknak is értendő. Különben a küldöttség összeállításával az igazg. választmány bizatott meg, oly meghagyással, hogy az eredményről a martiusi közgyűlést értesíteni szíveskedjék. Ezzel az elnökség a jegyzőkönyv hitelesíté­sére nm. gróf Károlyi György, Bezerédy László Tárcza. Vachott Sándor emlékezete. (Felolvastatott a Kisfaludy-Tá­r­s­a­­ság febr. 6-iki közülésében.) (Vége.) Most kezdődik költőnk aranykora. Mit „re­ményt esdve kért, megadták isteni , a legszebb földi bért.“ Menyasszonyát, a tizenöt éves ked­ves fél­gyermeket, Csapó Mariét, 1843. máju­sán, a virágok s madárdalok ünnepén, vezette oltárhoz. Mi boldogság a szüleitől korán meg­fosztott árvának, ki ez által elveszté gyermek­kora legédesb örömeit, — a szeretett nővértől megfosztott fivérnek, kinek ifjúsága e sorscsa­pás által oly keserűen megraboltatott, — mily magas kéj a szeretet után esedő kebelnek egy ártatlan, de hévvel szerető s az övével rokon­szenvesen összedobogó fiatal szivben vissza­nyerni mindazt, s még többet, mit szeretetben elvesztett, — anyát, nővért s e fölött kedves jó feleséget; e tizenöt éves kis nemzével mintegy visszaélni s átélvezni mindazt, miben sorsa meg­­rövidité! — Ez átváltozást énekli a „Fölengedj bú“ czimü költemény. S mily melegen zengett lantja e korban, mily édesen viszhangozá a házi boldogságot,a családi örömeket, a férj gyönyöreit, a „Szerelem, Marihoz, Örömvirág, Kedvesem­hez“ czimü stb. dalokban. Ez volt aranykora. Mert bár anyagi csapások érték, s terhes­ élet­gondok sulyosultak vállaira, neje mosolyában s még könyeiben is lélekemelő s erősítő vigaszta­lást talált, sőt boldogsága csak növekedett inten­siv erejében az által, hogy Pestet elhagyva, fa­lusi magányba vonult, hol kizárólag kedvesének s lyrájának élhetett, örülhetett. 1846-ban jöttek ki összegyűjtött lyrai költeményei egy kötetben Pesten, s már 1844-ben „Báthory Erzsébet“ czimű költői beszélye. 1845 év tavaszától Tápió- Lápon lakott szeretett neje családával, s boldog remeteségben, kerte virágait s gyümölcsfáit ápol­va, szellemdús nővé fejlő fiatal feleségével jeles irók műveinek teljesen átérzett zamatát élvezve, kevesektől látogatva, senkinek irigy, vagy gú­nyos szemeitől nem őriztetve, élt le 3 évet a végzetes 1848-ig, midőn a fölébredt haza hivó szava előidézte magányából. — Az aranykorra csakhamar vaskor következett. Vachott Sándornak legerősb érzelme — a csa­­ládiság s házi boldogság cultusa mellett — ha­zaszeretete volt. Ez érzés ösztönözte őt, hogy boldog nyugalmát, csendes házi tűzhelyét az el­rejtett faluban odahagyva, rokona, a kormányzó oldala mellett hivatalt vállaljon, s ki kedélyes családi élet élvezésére volt születve, a nagy moz­galmak színhelyén jelen legyen. Sokat áldozott ez által, mert a hivatalviselés, a száraz irományok forgatása s becsomózása roszul illett költői ter­mészetéhez. S valóban sokkal kellemesb lehető, lobogó kandalló tűz mellett, a navarrai királynő meséit s Mari kedves fecsegéseit hallgatni, vagy Byront és Tassót olvasgatni, mint vesztett és nyert csaták izgalmai közt lázasan hánykódni, s télben sárban a debreczeni város­házhoz sietni, és Szöl­­lösyy úr mord arczát, s a kormányzó előteremé­ben összehalmozott nyergeket és szuronyokat nézni. De a fiatal férfit kötelességérzet lelkesité. Ekkor 30 éves volt már, s a nagy­koruság férfias kötelességei háttérbe szok­ták a gyöngy ifjúság álmodozásait. A polgári háború kitört és lezajlott, gyászos romokat s iszonyú vérfoltokat hagyva maga után. — Romokat hagyott Vachott Sándor honszerető keblében is. — Elkomolyodott, sötét lett, elborult szemei előtt a láthatár. Legnagyobb jótétemény vola neki ez időben, hogy ismét egészen család­jáé lehetett, s hogy 1849 őszén fia, első gyerme­ke, születvén, az atyai öröm édességét kóstolhatá. Ekkor írattak azon kedves töredékek, miket „Atyadalok“ név alatt ismerünk. De mindez nem enyhíthető teljesen honfiúi fájdalmát; 1849-iki dalait s „Búcsúját“ e végzetes évtől épen akkor, s csaknem egészen csecsemő fia számára irta. Sokáig néma volt lantod Hazád öröm- s bú napjain, Mi fejti meg, hogy most sűrűn Zeng honfibánat húrjain ? Fiat szült nem hát hó előtt, Ez első, kedves gyermekem . — Hinnétek-e ? való pedig, Bus honfidalt ő súg nekem. E korból való gyöngyörü dala : Ha nap vagy a szabadság! én sugarad legyek sat. 1850-ik év tavaszán hevesmegyei nagyrédei kis birtokára vonult családjával együtt, hol, mennyire az aligmult vihar fájdalmas utórezgé­sei közt lehetett, csendben s nyugalmasan élte le a borús napokat. De 1851. év nyarán a véletlen balsors értésére adá, hogy iskolatársa s régi ba­rátja, Sárosy Gyula, álnév alatt lappangva, s a legnagyobb elhagyatottságban, Gyöngyösön tar­tózkodik. Szívnek, mint az övé volt, ezt hallani, s meleg részvétre buzdulni és magát tettre hatá­rozni egy azon pillanat műve volt. Felkereste Sárosyt, s mennyire csak képes volt, enyhitni igyekezett mostoha helyzetét. Az üldözőbe vett Sárosy házánál talált egy éjjel menhelyet. Sá­rosy elfogatását, négy héttel későbben, 1852. dec. 5 ikén az ő elfogatása is követte. A családi kedves körből oly véletlenül kiragadt szerető férjet s atyát Pestre hozták az uj épületbe. Rövid akarok lenni, s fátyolt vetni e szomorú időkre. A „Külföld rabjának“ írója, kinek élet­szüksége volt a szabadság, a gyöngéden szerető férj és atya, kinek mindene volt a szeretet s a házi tűzhely, s ki már előbb is, 1849 óta, mely év a haza jövőjét kétségessé tette, mély búsko­morságba merült, most mindentől, a mit szere­tett, a mit imádott, elzárva, megtörött e csapás alatt. Három havi magán börtön örökre megfosz­totta őt szép szelleme épségétől. Mint élő halott hagyta el a börtönt s az ismételt vallatásokat. Iszo­nyú kételyek s aggodalmak kezdék kínozni lelkét; a falakon át rémes hangokat hallott, s áruló sze­meket látott magára szegezve; lánczcsörgés s gyermekei képzelt sikoltása riasztá fel rövid ál­mából; csövekkel volt átfúrva a tömör kőfal, me­lyen át veszélyes kémfülek hallgatóztak; beteg képzelete azzal rémité, hogy nejét s gyermekeit meg akarják ölni; átkot szórt s imádkozott. — Mint Arany Jánosunk „Örök Zsidójában“ fel van állítva a pihenni nem tudó lélek rémképe : „Alatta a föld nem szilárd, Feje fölött kéte­ly bárd! Az út hová talpa nyomul, írülyed, ropog, átvékonyul, Álma szilaj fölrettené­s, Kárpit megöl szivébe kés.“ Neje, e szomorú, végtelen szomorú időben min­dent elkövetett, hogy fenntartsa, hogy vigasztal­ja ; odavetette vagyonának összes maradványát, hogy neki kényelmet szerezzen, hogy enyhüle­­tet hozzon fájdalmának. S ö, egyes tiszta pillana­tokban megírta ugyan a szép verset hű nejé­hez : Áldom jó lelkedet! Gránit-szilárd hited, Arany szerelmedet Gyémánt könyvidet de mindezen áldás öt magát nem menthető meg, Isten meghalgatta azt, s megáldá a gyenge nőt. Már említettem, hogy pár évi kínos vergődés után Schwarzer budai intézetében keresett gyó­gyulást számára a szeretet, barátság és hazafias nemeslelkűség. De sikeretlenül.­­ Az összetört lélek porhüvelye is leroskadt a nem szűnő harcz súlya alatt, és sokan közülünk, kik most emléké­nek egy sóhajt áldozunk, jelen voltak díszes te­metésén. Lengjenek sírja felett a kegyelet és ro­­konszenv áldásai! sympatheticusabb költői egyé­niséget nem ismert a magyar haza. Mielőtt helyemet elhagynám, tartozom e társa­ság nevében, melynek az idvezült egyik dísze volt, meleg hálát s elismerést nyilvánitni azon védszellemnek, ki a szerencsétlen költőnek, mint a jólét napjaiban boldogító társa, börtönében s beteg ágyánál leghívebb támasza, ápolója, eny­hítő őrangyala volt. — Ha valaha, bizonyosan itt alkalmazható azon gyönyörű kép , mint tartja fenn a szakadó partnak beteg jegenyéjét, mely­nek gyökerei már elhaltak s nem képesek a fa életét táplálni, még egy kis ideig az ölelő gyenge repkény, mely a fát ragaszkodó szeretet szálai­val fonja körül, s túl a végzet által kitűzött na­pokon, tartogatja életét, s gátolja, hogy a mély örvénybe ne rohanjon. De utoljára is győz a végzet sötét hatalma, a fasudár lehull az omla­dozó parttal együtt, s részint magával rántja, ré­szint széttépi a repkény hűn ragaszkodó szálait. Meg vannak szaggatva az özvegy szív életének szálai is, a virágok leperegtek a tátongó örvény­be, de épen s egészségesen maradt, és uj életet fejteni képes egy halhatatlan gyökérszál, az anyai szent szeretet, és Trefort Ágoston urakat felkérvén — a gyűlés eloszlott. Pest, 1862. jan. 29. Jegyzetté: Hitelesítette Morócz István, Lónyay Gábor alelnök, egyesületi titoknok. gróf Károlyi György, Bezerédy László, Tre­fort Ágoston, vál. tagok Gazdasági s kerested, tudósítás. Pest, febr. 13. Az idő derült, mérsékelt hi­deg. A gabonaüzlet egy napi élénkség után ismét pihen, a búzát, rozsot szedték ugyan ma is ki­szállításra, s a zabnak is volt kevés kelete, de a kereskedők sokkal jobban el vannak foglalva az újólag növekedésnek indult Dunával, mint­sem kizárólag az üzletnek élhetnének. Hét hüvelykes múlja felül a Duna múltheti legmaga­sabb állását, nem sok kell arra, hogy Pesten a földalatti raktárak megázzanak, s hogy Buda alantabb fekvő részét a víz elöntse. Szeged, febr. 11. Piaczunkon a csekély szállítás és üzlet mellett a múlt heti árak keveset változtak, ugyanis a búza 4 ft 50—85 kr, két­szeres 3 ft 80—90 kr, rozs 3 ft 45 kr, árpa 2 ft 60 — 65 kr, zab 2 ft 30—40 kr, kukoricza 3 ft 20—25 kr, köles 3 ft 10—20 kr, bab 5 ft 10—20 kr, borsó 7 — 8 ft, lencse 7—8 ft, marhahús font­ja 20 kr, juhhús 16 kr, sertéshús 30—32 kr, borjúhús 27 kr. Győr, febr. 8. Mai hetivásárunkon eladó volt elég, de vevők hiányoztak, azért a kelet lanyhának mondható. Árak : tiszta búza 4 ft 90 kr—5 ft 10 kr, közönséges 4 ft 70—85 kr. Két­szeres 3 ft 60—80 kr, rozs 3 ft 50—70 kr, árpa 2 ft 40—60 kr, zab 1 ft 80—90 kr, kukoricza 3 ft 20—40 kr, köles 3 ft—3 ft 20 kr. A bor­akó­­ja 8 ft—9 ft 50 kr. Pápa, febr. 7. A rossz utak miatt kevés ga­bonát hoznak a piaczra. Áraink : búza 5 ft—6 ft 50 kr, rozs 3 ft 20—40 kr, árpa 2 ft 20—40 kr, kukoricza 3 ft—3 ft 30 kr, zab 1 ft 60—66 kr, bab 4 ft 40 kr, burgonya 1 ft 20 kr. Verbász, febr. 10. Néhány napi esőzés s lágy idő után ismét tél lett. Gabona üzletünk oly pangásban van, a­milyenben ezen évszakban ta­lán soha se volt, az árak mégis tartják magukat, a búza 4 ft 55—66 kr, zab 1 ft 47—50 kr, ku­koricza 2 ft 93 kr—3 ft. Vegyes tudósítások. — Közép-Szolnok megye, több mint egy havi kisérlet után, febr. 1-én az újonnan szervezett tiszti kar személyzete letette főispáni helytartó ur ő méltósága előtt a megrendelt esküt. A két alispáni hely még üres. Házi pénztárnok : Viski József, volt alk. tör­vényszéki ülnök, főjegyző : Filep György, rend. alatti volt cs. hivatalnok, első aljegyző: Czi­­benczki András, volt cs. hivatalnok, másod-al­jegyző nincs. Főszolgabiró a zsibói kerületben : Zoványi Imre, zilah-városi volt kapitány, alszol­­gabirók: Gergely László, volt alk. szolgabiró: Viski Zsigmond, volt alk. másod-aljegyző, fő­szolgabíró a sz.-csehi kerül: Kézsmárki Elek, volt cs. hiv., alszolgabirák: Pap Sándor, volt alk. szolgabiró, Pap György, főszolgabiró a tas­­nádi kerül.­ Buttyán Miklós, magánzó, alszol­gabirák : Alfai Samu, volt törvényszéki segéd­­biró, Teleki Lajos, volt járási segéd. Esküdtek : Nagy volt alk. esküdt, Pap János, volt alk. esküdt, Osváth Elek, Hadviger Ernő, Kori­­zsánszky Ferencz, Nagy István, Pap Péter, Ká­­vásy. Egy hely üres. Várnagy : Kiss Lipót, volt alk. várnagy. Levéltárnok: Szakács Ferencz, régen me­gyei levéltárnok. Csendbiztosok: Sámi János , Pap Sándor, Kukk János. Tiszti főügyész: Diószegi Lajos ) volt ma-1. alügyész : Dombi József ) gánügy-2. alügyész : Frink Tivadar ) védek. Igtatók: Török József, Bálint György, volt cs. Írnok. Törvényszéki ülnökök : Gergely Sándor, Lu­­gosy Boldizsár, Szarka Sándor, volt tiszt, tábla­­birák: Mezei Sándor, Czitre János, volt cs. já­rási segéd. Főorvosok, belső kerületben : Beretzki Ká­roly, külső kerületben: Cseuts Ferencz. Alorvosok: Fekete Dániel, Fischer Adolf, Kolbai Ferencz. (Korunk.) Különfélék. Pest, febr. 12. * A P. Ll. szerkesztősége részéről adakozások útján begyült 1200 frt. tétetett le a m. k. helytar­tótanács elnökségénél a magyarországi vizkárosul­­tak közti szétosztás végett. A helytartótanács el­nöksége a gyűjtésben fáradozó szerkesztőségnek, úgy a nemeskeblü adakozóknak a károsultak ne­vében köszönetét nyilvánítja. * Mint a „Wanderer“-nek írják Zágrábból, a Reichsrath urak házának tagjaivá következő hor­­vát notabilitások fognának kineveztetni: H­a­u­­­i­k érsek, S­tr­o­s s m­e­y­e­r püspök, Ozsegovics és Busan udv. tanácsosok, Kukul­je­vics fő­ispán, Kualán báró és Sokcsevicsa bán. A horvát legfőbb törvényszék elnökévé Busán üdv. tanácsos fogna kineveztetni. * Dunánk vízállása tegnap óta keveset változott. Most is 16­­4 és 65 közt változik. A csatornákból az összegyűlő víz folytonosan szivattyúztatik a vá­ros gépei által, hogy a pinczék meg ne teljenek, és a kutak vize a csatornák máskülönben visszatóduló tartalmának átszűrődése által meg ne romolják. — Tolnáról írják tegnapelőttről, hogy onnét a jég 8 ikán megindult, de kis vártásva újra meg­állt, s most még jobban feltornyosodik. A merre a a szem lát : tenger a vidék. Bajáról írják 11- köröl : A jég d. u. 2 órakor megindult, de a város alatti szigetnél újra megállt. A viz 5 lábbal nőtt. — Esztergo­mból írják a Lt.-nak tegnapi ke­lettel : Ha a basilika mellől letekint az ember, azt hinné az átellenes rónavidék csupa laguna. Min­denütt viz. Az ár egyre nő. Aggódva nézünk a holnapi nap elé. * Az árvízkárosultak fölsegélésére gr .­á­­­f­f­y Mór­a excra 100 ftot adományozott. — A „P. L.“ azon hírek ellenében, mintha gr. Zichy ur a városhatóságnak ajánlatot tett vol­na a váczi-, ország-, kerepesi- és üllői utat és Du­­napartot fasorral beültetni, kijelenti, hogy ily ajánlatot a nevezett hatóságnak senki sem ten. Ellenben a városhatóság mérnöki hivatalát már megbízta, hogy a lánczhídtéren alakítandó sétány tervét elkészítse. E terv, tekintettel az ugyanott felállítandó Széchenyi-szoborra, már elkészült, s a városhatóság legközelebb tanácskozás alá veendi. * Azon esetre, ha fővárosunkat az árvíz veszé­lye fenyegetné, a budapesti hajósegylet, mint biztos kútfőből értesülünk, a városi hatóság­nál azon lelkes ajánlatot tette, hogy a maga részé­ről kész saját tagjai által vezérlendő három, szükség esetére négy csónakkal a veszélyezettek segélyére lenni. Óhajtjuk, hogy az egylet ezen di­cséretes buzgalmának tényleges bebizonyítására ne legyen alkalom. * Paksi tudósítónk írja f. hó 11-kéről: Febr. 8-án délután , a töltési munkálatok folynak, az itt állomásozó Sándor czár­uhlan ezred derék al­ezredese a legénységet szintén segítségre kiren­delte , — este a viz valamennyire apadt. Febr. 9. reggel, a viz 18 hüvelyknyit szállt, — a rémülés szűnik , ámde a mi szabadulásunk a túl­só féli ordos-,lak-,bezedek és uszódiak le sem irható veszedelmük árán történik, mert az egyetlen egy dunai töltés, melytől mindezen falvak s közben­­eső puszták, sőt Kalocsának is biztonsága függött, még 8-án reggel elszakadt, a víz özönnel terjed mindenfelé, elborítva falukat, pusztákat, városokat. Febr. 10. feledjük magunk nyomorát és szenve­désünket, mert noha ez is a magunk éhezőinek lá­tásával nyomasztó, de nem hasonlítható a neve­zett falvak ínségéhez, — sietünk ezek segítségére, kiknek számára Pakson­ kívül nincs is szabaditás; — czélszerü intézkedések léteznek mind mentő edények, mind a jegeni át­törés és élelem-szállítás iránt. Febr. 11. 30 kisebb-nagyobb dereglye és ladik lengővé tétetik, — ezek a szomszéd Lak és Beze­­dek falvak irányáig a jég közt elhatoltak. —­ Ma délután 4 óráig 600 szerencsétlen menekült Paks­­ra Bezedek és Úszódról, hol még eddig ember­halál ugyan nem történt, de a házi állatok nagy része már is elveszett. Paks emberbaráti kötelességét itt derekasan teljesítette. 1. 1. * A S.-nek Írják Temesvárról f. hó 10 kéről : Már két napja ásat, töltet a városkapitányság a Majorok nevű külvárosban, hogy a város a kiá­radt Temes hullámaitól megóvassék. Tegnap a vá­rosi neki busult lakosság éjjel a vasúttöltést akará átvágni, hogy az ár lefolyhasson, de e tény meg­gátlására katonaság rendeltetett ki, mert a vasút átvágásával, az országút és József-külváros is viz­­ár alá került volna. A Béga-csatorna a Telek és M. Sz.­Márton községek határait elözönlé. * Megjelent és beküldetett: Érdekes novel­la-gyűjtemény az angol, franczia és német iro­dalom jelesebb műveiből. Fordította (mindnyáját eredetiből e, vagy valamennyit németből? nincs a czimlapon) Hang Ferencz, Pest, 1862 Lauffer és Stolp sajátja. Két kötet, igen csinos kiállítás. A harmadik kötet sajtó alatt van, Kalocsán, Malatin és Holmeyer betűivel. 1862. * A tegnapi „Temesvarer Zig“ írja, hogy a Te­mes árjai a ságh­i vasuthidnak két oszlopát elra­gadták, a medvesi erdőnél tulcsaptak a folyam medrén, s a 3-ik sz. lőportorony környékét, s a majorok egy részét; e sorok keltéig két utczát elözönlöttek. Ez utczák mélyen feküvén, házaik már 9 lábnyira viz alatt vannak. * Az árvíz a győri pályafő felett a vasuttöltést keresztülszakitá , úgy­szintén áthágta a gőzhajó kikötő alatti gátakat, s a városi réteket elbob­ta. Az adriai határnál is kiáradt, s a vasút melletti szántóföldeket és réteket elözönlé. A Brandtner­­testvérek téglavető gyára, s hozzátartozó épületeik a taluló hullámok miatt összedőltek, téglakészle­tük szétsodortatott. (Gy. K.) — A magyarországi árvízkárosultak fölsegélé­sére lapunk kiadóhivatalánál idősb Fodor István pesti lakos 10 ftot adományozott. * A M. D. magyar­óvári levelezője Írja f. hó 10- kéről : Ma virradóra a Duna és Lajta vizek árjai­tól megmenekültünk, de nem azoknak jegétől, mely a jelen 9 foknyi hideg napokban képződvén, az egész vidéket elborítva tartja és a közlekedést akadályoztatja. Az árvíz február 2-án este már el­boríta környékünket, és oly rohammal s tömegben érkezett , hogy a pozsonyi országúton járó fuva­rosok csak szekereik elhagyásával, lóháton, sebes vágtatva menekülhettek, sőt egy mosonyi fuvaros­nak lovait s kocsiját elsodorván, a kocsis csak egy faágra kapaszkodással menekült, az utazó óraárus azonban a habok martalékja lön. A Mosonyban a vaspálya felé eső részen 7 ház összedült, és e vá­rost fenyegetett v­eszély csak a vasúti töltésnek elrombolásával volt elhárítható. — A m.-óvári tagositott birtokokon levő majorságokban nehány száz juh és több fiatal marha elveszett. Az erdők­ből több száz öt fát elhordott, szóval kevesen vannak, kik kisebb nagyobb mértékben nem káro­sultak. * Az Ó-Buda-Szent-Endre közötti országút az árvíz miatt jelenleg járhatlan állapotban van. * A magyarországi árvízkárosultak javára a pesti izraelita­ község 300 frtot ajándékozott. Ugyan­e czélra az úgynevezett „izraelita-szent alapból “-ból 200 frt utalványoztatott. * A „LI.“ szerkesztőségéhez a magyarhoni ár­vízkárosultak javára gyorsan gyűlnek az adakozá­sok. Eddigelé már 2075 ft 70 kr gyűlt össze. Ez összeg legtöbbnyire a fővárosi kereskedelmi osz­tály adakozásaiból áll. * Több megye, szék és város fölterjesztésére s különösen Haynald Lajos ö­nmaga közreműködése következtében, kérés intézetett ő Felségéhez a kor­mány részéről a végett, hogy a kolozsvári lyce­­umban a jogi tanfolyam újólag felállitassék ; azon­ban ez legfelsőbb helyről kegyelmes jóváhagyást nem nyert, az országgyűlésnek hagyván fenn en­nek elhatározását. (K. K.) * Ifj. K. Ambrózy Lajostól Temesvárit politi­kai röpirat van sajtó alatt. * Rigiczáról írják nekünk, hogy ott egy P. Péter nevű szerb a helybeli molnár pisztolyát meg akarván venni, midőn azt próbálgatná, a töl­tött fegyver a vele bánni nem tudó kezében vélet­lenül elsült, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a golyó a molnár 14 éves szolgáló leányának halánté­kán fúródott keresztül, úgy, hogy ez rögtön ször­nyet halt. A szerb a hatóságnak gyászos esetét maga jelenté be. * Turinban „Lithographirte italäni­sche Correspondenz“ czímű kőnyomatú lap indult meg, mely az ottani lapok közleményeit ke­felenyomatok után tartalmazza. * B­e­k­e Ágoston, Győr városának alk. főbírája, f. hó 6-án szélhűdés következtében 59-dik évében jobb létre szenderült. Béke poraira ! — A londoni gyűjteményes kiállítási költségek fedezésére Simovits Lipót nadapi lelkész ur 5 ftot küldött lapunk kiadóhivatalához; ez ősziét illető helyén átadatott. * Aradon a 3-ik álarczos bál teljesen n­ő 1-­­ e n lévén, nem tartathatott meg ; ugyanez történt Szathmáron, hol összesen 5 nő és vagy 20 férfi jelent meg, kik azután szintén haza kullogtak. * Tehetséges fiatal írónk Dalmady Győző tegnapelőtt kitűnő ügyvédi vizsgát tett. * A LI.-nak írják a Szepességből, hogy míg a­ tél folytán a hideg a Tátra tövében fekvő Tátra- Füreden 15 foknál több nem volt, az alantabb fekvő szepesi fennsíkon a Reaumur-légmérő sze­rint a 20—24 fokot is elérte. Tátra-Füreden az idén a tél folytán is voltak fürdő vendégek. Hát ha még a vasút Kassától Krakkó felé vezettetvén a Poprádvölgyén s igy T.-Füred lábainál haladna el, e fürdőhely rövid időn magyar Grafen­­b­e­r­g­g­é nőné ki magát. Erre vidéke, levegője teljesen alkalmas. * A pest­buda-ó­budai cs. k. adóhivataltól új hirdetmény jelent meg, melyben a jövő évnegyedre való adó előrészleteinek lefizetése követeltetik, ellenkező esetben az illetők executióval fenyeget­­tetvén. * A pestbudai zenede f. é. mart. 9-én a Lloyd­­társaság termében érdekes hang- és zeneversenyt tartand. * A pesti ág. hitv. evang. magyar-német egy­házgyülekezet közös és magyar külön hivatalai három évi tisztujitásához a szavazat-lapok már kiosztvák. A szavazat-lap f. é. febr. 12. 13. és 14 kén a déli órákban az iskolateremben együtt ülő választmánynak, vagy személyesen adandó át, vagy bepecsételve beküldendő. A választó­bizott­mánynál az új főiskola-épületi tervek is megte­kinthetők. * A Csernovits úr esete egy másik, majdnem szomorú példában ismétlődött. Batthyányi Appra­­xia grófnő hálótermében, az éji szekrényen égve hagyott gyertya következtében az ágyfüggönyök tegnapelőtt éjjel lángba borultak s a tűz más tár­

Next