Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)
1862-02-25 / 3612. szám
46-3612 13-ik évi folyam. Kedd, febr. 25.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek : Hirdetmények díja : Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. . p 7omplot Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása félévre . . . 10 frt 50 kr. a. é. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos igadtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. u. e. petit-sor 25 ujkr. „PESTI NAPLÓ“ martini—júniusi 4 havi folyamára előfizethetni 7 forinttal. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, február 14. 1862. (Fk) Ritkán történt, hogy magyar lapok komolyan szóltak volna a bécsi birodalmi tanácsról, míg életlapjainknak e testület hónapok óta igen háladatos thémát szolgáltatott. Nem mondhatnák, hogy a birodalmi tanács oly sorsot meg nem érdemelt volna, mert valóban csak komikai hatást tehetett az, ha ily férfiak, kik folyvást szabadelvűeknek mondták magukat, csupa „pártfegyelemből“, vagy helyesebben szólva, miniszterialismusból, oly rendszabályok szószólóivá tették magukat, melyek nem annyira a szabadelvűségnek, mint inkább ennek ellentételének bélyegét hordák magukon. Innen keletkeztek aztán a furcsánál is furcsább csoportosulások: a német szabadelvűek tüskén bokron át követték a kormányt, míg az ellentáborban a nemnémet szabadelvűek fogtak kezet a feudalismus bajnokaival. Tíz hónap óta múlt pénteken először láttuk felbomlani ezen természetellenes frigyeket, és a követek szavazáskor nem előítéletek, hanem elvek szerint csoportosultak. Mühlfeld, Giskra, Kuranda nevét ott találjuk Rieger, Prazák, Smolka és Zyblikiewitz mellett, míg Clam-Martinitz és Belcredi grófok a miniszterekkel szavaztak. Tudják olvasóink, hogy a sajtópereknél behozandó esküdtszékek forogtak szóban; a kormány ezek ellen nyilatkozott,legalább addig, míg ezen intézménynek átalános behozatalát nem lehet foganatosítani. A szabadelvűek pedig — Rieger találó hasonlatával élve — nem akarták, hogy mind a két koldus éhen haljon, mert egyelőre csak egy krajczárról rendelkezhetni , melyet csak egyiknek adhatni oda. A miniszter urak még azon eszközhöz is folyamodtak, hogy az esküdtszékek behozását az egyes országgyűlések volumától akarták függővé tenni, nyilván azon reményben, miszerint e szándékuk az öszszes foederalista pártot fogja részökre hódítani, de innen a feoderalista párt kettészakadt , szabadelvű része a német szabadelvűekkel szavazott, míg a feudális feoderalisták a minisztériumot gyámolították. A minisztérium győzött, a sajtóvétségek ezentúl is a rendes bíróság alatt maradnak, de azért a pénteki vita és ennek eredménye mit sem vesztett a maga jelentőségéből. E jelentőség először is Zyblikiewitz nemek szónoklatának hatásában állott. A derék lengyel ügyvéd vérfogyasztó nyugalommal gördített fel az igazságszolgáltatás köréből egy utálatos képet; szólott oly járásbiróról, aki izzó vassal verdeste egy szegény siketnéma koldus meztelen mellét, mivel ama hivatalnok bureaucratai mindentudósságában azt állitá, hogy ama koldus siketnémasága csak tettetés; szólott egy főállamügyészről, ki pénzt csikart ki a vizsgálat alatt álló vádlottakból. Már most — mondja erre egy bécsi lap — legalább nem fogják oly hangon szidni a magyarországi igazságszolgáltatást. Nem így! Ha nálunk itt ott hiba történt, ezt épen nem menti ki azon körülmény, hogy egyebütt is hasonló dolgok fordultak elő. Nem ezen gyönge mentség az, ami nekünk elégtételül szolgálhat, hanem igen is azon vallomás, melyet a lengyel követ kebelrázó szónoklata csikart ki Lasser miniszter úrtól, azon vallomása, miszerint „egyesek kihágásaiért nem lehet, nem szabad felelőssé tenni egy egész rendet.“ Ezen szavakat jól fogjuk magunknak följegyezni, és annak idején alkalmazni is. Ha nálunk valamelyik szolgabíró embertelenül bánt egy vádlottal, azt mondák: lám, ilyen a magyar bírói rend, ilyen a magyar igazságszolgáltatás, ilyen barbár nemzet ez a magyar! Előrántották a húsz harmincz év előtti eseményeket, hogy követ dobjanak nem egy elfajult egyénre, nem is egy rendre, hanem magára az egész nemzetre! Ad nótám vesszük tehát Lasser úr szavait és ha ő elhárítja a kormánytól, az osztrák birói rendtől a felelősséget egyesek galád tetteiért , azt mondandjuk rá : legyen, hanem — hanc veniam damus petimusque vicissim! Más, szintoly fontos eredmény volt annak kiderítése, hogy igen erélyesen lehet védeni egy ország önállóságát, egy nemzet jogait, és azért a szabadság nagy kérdéseiben mégis ugyanazon erélylyel támogathatni az előhaladás barátait. A reactió bélyegét sütötték mindeddig Riegerre, ki a csehek, Smolkára, ki a lengyelek nemzetiségét védte. Isten tudja, minő liberálisnak kürtölgették azt a prágai professor - cotteriát, melynek élén Brinz úr lépdegél, és íme, midőn a sajtó szabadságának legnagyobb biztosítéka forgott szóban, amaz úgynevezett „reactionáriusok“ a német szabadelvűekkel szavaztak, míg a professor-liberálisok a kormány oldalára állottak. Ez is tanúságul szolgálhat a Lajthántúli valódi szabadelvűeknek, és nem lehet, hogy át ne lássák, miszerint a nemzetiségek kibékítését nem a miniszterialismu,hanem a liberalismus útjain fogják elérni. Ha ezentúl is ily után járnak, minden magyar ember is bármikor örömmel fog megjelenni a Schottenthor előtti épületnek hallgatósági karzatán. Bécsi lapokból. A Scharf-féle Correspondenz a leghatározottabban kijelenti, hogy azon, némely lapok által terjesztett tudósítás, mintha Poroszország az olasz királyságot már elismerte volna, ez ideig alaptalan.Ellenben a nevezett Correspondenz-nek alig van benne kétsége, hogy e lépés legközelebb meg fog történni, kivált miután Francziaország semmit el nem mulaszt, hogy Poroszországot ezen határozatra bírja. A Sci. Cor. egy szavahihető párisi tudósítóra hivatkozik, aki neki . hó 19-ről a leghatározottabban írja, hogy Napóleon császár e pillanatban nagyon sikeresen oda működik, hogy nemcsak Porosz, hanem Oroszországot is hajlandóvá tegye ezen elismerésre. E tárgygyal aligha összefüggésben nincs az, amit az augsburgi „Alig. Zrg“-nak Bécsből írnak, hogy az osztrák felelet a Bernstorff-féle jegyzékre készülőben van, s hogy azt már csak az ugyanazonos jegyzék többi aláíróival való szükséges egyetértés késlelteti. Ezen feleletben, mint az augsburgi levelezője hallja, azon nyilatkozat foglaltatnék, hogy miután a német kérdés gyakorlatilag megpendíttetett, Ausztria korán sem fogja beérni a puszta diplomatiai jegyzékpolémiával, hanem a hozzá baráti érzelemmel viseltető német hatalmakkal egyetértve, nemsokára gyakorlati javaslatokkal fog előállani. Ezen tudósítást némileg támogatni látszik a „Rothschafter“, melyben olykorolykor egy-egy inspirált czikk megfordul, és amely vasárnapi számában biztatja Ausztriát, hogy csak minél hamarább vegye kezébe a német szövetség reformját, s lépjen elő oly pozitív javaslatokkal, melyek az idő kívánalmának, a német nép forró egységvágyának és Németország hatalmi állásának megfelelnek , akkor, nemcsak a középállamok, hanem, mint a Rothschafter reményű, a német nép — talán még a porosz is — mellette lesz, s Poroszország iszonyú elszigeteltségben marad. Be fog-e következni a porosz és osztrák sakkhúzás — majd az idő mutatja meg. — A „Wanderer“ a bécsi hivatalosokhoz és félhivatalosokhoz egy interpellátiót intéz, s felszólítja azokat, mondják meg neki : micsoda eredmények érettek el Magyarországban az országgyűlés eloszlatása óta, s micsoda eredmények azok, melyekre még biztos kilátás lehet és amelyek a provisorium további fennállását kívánatosnak tüntetik fel. A Wanderer azt mondja, azért teszi e kérdést, mert szégyen szemmel bevallja, hogy ő magát a provisorium czélját sem érti; azt nevezetesen, hogy most Magyarországban kevesebbet beszélnek s még kevesebbet írnak, sokkal szerényebb eredménynek tartja, semhogy azt hihetné, hogy a monarchia egyik felében csupán ezen parányi eredmény miatt tették hatályon kívül az alkotmányos elvet. Nem tudjuk a bécsi hivatalosok és félhivatalosok indítva fogják-e érezni magukat arra, hogy a „Wanderer“ kíváncsiságát kielégítsék, hanem azt tanácsoljuk derék kollegánknak, kérdezze meg a „Frankfurti újság“ pesti levelezőjét, aki egyik közelebbi levelében oly rémletes dolgokat írt össze theakörökről, conspiratiókról, a határozati párt fondorkodásairól, Garibaldiról s a Deákpárt megoszlásáról, hogy a jó német publikumnak haja szála fog felállani, ha csak felét hiszi is el. Pedig ki tudja, megírta-e mindazt, a mit tud — a becsületes Jago? A „ScharfCorrespondenz“ ezekről mit sem tud. Ő csak azt hallja, de arról sem áll jót, hogy itt Pesten a különböző pártfőnökök értekezleteket tartottak volna és hogy a jövő héten az eloszlatott országgyűlés baloldali tagjai közül néhány kitűnő egyéniség Bécsbe menne. Az utóbbi nagyon könnyen megeshetik, miután vasút van. Ugyancsak a „Scharfs Correspondenz“ Írja : „A látogatás, melylyel császár ő felsége tegnap a magyar udv. kanczellárt kitüntetni méltóztatott, magyar körökben nagy sensatiot gerjesztett. Mint nekünk beszélik, Ő Felsége d. u. két órakor Crenneville gróf által jelentette be magát az udv. kanczellárnál. 2’/„ órakor jelent meg ö Felsége az udv. kanczelláriában Crenneville gróftól kisértetve. Forgách gróf, akit fájdalmai még mindig a karszékhez kötnek, erőfeszítéseket tett, hogy felálljon s császári urának eléje menjen ; ö Felsége azonban a legkegyelmesebb modorban parancsolta,hogy maradjon ülve. Ő Felsége ezután fél óráig maradt az udv. kanczellárnál.“ Végre szinte ezen Correspondentből értesülünk, hogy Magyarországra nézve a bor- és hasadó emelése volna kilátásban, továbbá hogy a magyar udv. kanczellária és a pénzügyminisztérium közt már meg volnának állapítva a modalitások, melyek alatt az adóbehajtás a megyei és városi hatóságokra ruháztatik, — hanem ezen modalitások még titok. A magyar-láposi ev. ref. népiskola építésére adakozásra felhívás. Febr. 9-én 1862. 48 sz. a. egyházi gyűlés végzéséből. , Egy nemzet szellemi emelkedése annak életmagvát, ellenben lassankénti szellemi törpülése, végenyészetének halál csiráját hordja méhében tagadhatatlanul. Vidékünket századok óta két testvérnemzet lakja, a magyar és román, s midőn egyfelől nagyra kell becsülnünk a testvér román nemzet legújabb időkbeni ébredését, sőt szellemi emelkedését ; másfelől megengednünk nem szabad — a honi civilisátió e határpontján is — magyar nemzetiségünk szellemi törpülését; annyival inkább nem, amannak feltámadásával ennek elenyészték Templom és iskola, nemzeti életünk azon archimédesi sarkpontjai, melyekhez ha megvetjük lábainkat, azonnal az emelkedés stádiumába lépünk, s gyermekeinkkel együtt, mint életrevaló nemzet, a világ civilisatió centruma felé gravitálunk. A volt absolut rendszer vidékünk centrumában, helységünkben, az itt lakó magyar és román nép közös költségén nagyszerű emeletes iskolát építettek, s midőn készen volt, nagy sérelmünkre nem magyar -román, hanem német-román iskolának keresztelték ; a magyar nyelvet, magyar tanítókat és prot. vallás tanítását belőle kirekesztették, s oda erőszakolták, hogy ezen iskola közszükségei fedezetére, községi pénztárunkból minden évben e mai napig 100 ft o. o. fizetni kényszerítve vagyunk. Alkotmányos életünk hajnalán fölébredvén bennünk azon gondolat, hogy ahol kötelezettség van, ott jogot is kell élvezni, nem kétkedtünk egész bizalommal folyamodni e nagy nemzeti és vallásos sérelmünk orvoslásáért az illető világi és egyházi hivatalokhoz ; de miután egyszerűen viszszautasíttattunk, eltört reményünk szárnya, nyitva maradt sebünk, s ma csak az vigasztal, hogy ezen iskola román testvéreink nemzeti literaturája s civilizátiójának valódi emeltyűje lett. Mindezekből látható, hogy mi magyarok saját magunkra hagyattunk, közös költségen épült köznemzeti iskolánkból, az igazságtalan erőszak által kizárattunk, sőt ezen iskola fenntartására évenként fizetni kellett 100 ft o. és más különféle rovatok kényszerített fizetése által megszegényíttettünk. Innen lett az, hogy nagyszerű és csinos külsejű templomunk, melyet egyházunk ama hő buzgalma Kádár Ferencz vezetése alatt oly gyorsan fölépített, egy évtizeden át puszta Jeruzsálem s elleneink gúnytárgya volt, s községi iskolánk mind e mai napig egy ki- bedőlt oldalú, földbe sülyedt, sötét, füstös, romlott levegőjű szűk kamara, hol 40 - 50 fiú és leány gyermekeink alig lihegve kénytelenek állva hallgatni a rendes tanórákat. Megvalljuk, sokáig tétlenségben csüngtünk — optimistáinkkal — a jobb jövendőn ; de midőn láttuk, hogy népünk — mely vallását és nyelvét eddig hűn megörzé — szégyenleni kezdi gúnyos nevekkel illetett templomába menni, s ősi magyar nyelvét idegen szavakkal vegyiti, — föleszméltünk, s vidékünk lelkes hölgyeit id. gr. Teleki Domokosné, gróf Wass Albertné és id. Pataki Dánielné önsgaik vezetése alatt, 1860-dik év elején egy nőegyletbe összehívtuk azért, hogy ezek lelkes közreműködésével megmentsük templomunkat, iskolánkat, s ezek által a magyar nemzeti szellem törpülését e vidéken is. Igyekezetünket áldás koronázta. Templomunk csinosan kimeszelve, talapzata faragott kövekkel kirakva, 40 darab igen csinos ülőszékekkel ellátva van már ma, szinte 1200 ft o. é. kiadásaink után. Azonban sok van még hátra , nincs templomunk méltóságának megfelelő imaszék és orgona, nincsenek illetékes harangjaink és nincs az, mi jelenleg legsürgetőbb szükségünk, egy rektori lakkal kapcsolatosan építendő fiú- és leányiskola. Mint eddig templomunk, úgy ez évben is iskolánk számára, lelkes nőegyletünk közreműködésével , táncrestélyeket valánk rendezendők; de a köznemzeti gyász, mely kedves honunk politikai egén sötétlik, oly fájdalommal borítja el keblünket, hogy a legszentebb czélért sem vagyunk képesek vigadni, még sírva vigadni sem. Midőn tehát iskolánk épitketésére nézve ezen egyetlen jövedelemforrást is saját magunk zártuk el magunktól, nem maradt egyéb hátra, mint az, hogy Isten, a hon és a magyar nemzet szellemi emelkedése nevében, ezennel fölszólítunk minden, a két testvérhon kebelében élő valódi honfit és honleányt — minden vallás- és nemzetkülönbség nélkül — a magyar-láposi ev. reform iskola épitésére, adakozásra. Adakozásgyüjtésre a pesti és budai, valamint minden vidéki jótékony nőegyletek lelkes tagjai, hazánk főbb birtokosai, lelkes hölgyei, minden vallások tiszt. papjai s tanodák tanárai tisztelettel fölhivatnak. Továbbá ezen czikk átvételére, adakozásgyüjtésre, adakozók névjegyzéke s adományaik öszszege közlésére az Erdély s magyarhoni minden tekintetes szerkesztőségek tisztelettel fölkéretnek.*) A begyülendő összegek magyar-láposi ev. ref. lelkész tiszt. Albsi Sámuel úrhoz bérmentes vagy bérmentetlen levélben posta utján beküldendők. Utolsó postaállomás: Magyar-Lápos. Iskolánk számára bejött eddigi adakozások: 1) A magas kir. helytartótanács 1859-ben utalványozott b. Wesselényi házassági dispensatio illetékét 300 ft o. é. 2) Ugyan a m. k. helytartótanács Pataki Gyula dispensatio illetékét 50 ft o. é. 3) Csonka Sámuel házassági dispensatio illetékét 20 ft o. é. 4) 1861. jan. 18-án Rogozon Molnár Sándor birtokos urnál tartott barátságos estélyen, Ujfalvi Sámuel indítványára a következendő egyének adakoztak:Ujfalvy Sámuel 5 ft, Mózsa Ferencz 1 ft, Fodor József 1 ft, Molnár Sándor 5 ft, Szász Dániel 1 ft, Kádár János 1 ft, Biró József 1 ft, Flór Adolf 1 ft, Kocsis Nándor 1 ft, Göcze István 1 ft, Bernádi Dani 1 ft, Handsild György 5 ft, Kászoni Sándor 5 ft, Bányai Károly 1 ft, Kászoni Géza 1 ft, Szentimrei István 1 ft, Balog János 1 ft, Erős Márton 3 ft, Baló István 1 ft, Beregszászi Ferencz 2 ft, Bíró Sándor 5 ft o. é. Biró Sándor , Szepesi Elek , főgondnok. e. jegyző. Csizdasági s keresked, tudósitás. Pest, febr. 23. Az idő ködös, nedves, hideg. A gabonaüzlet nem javul, a külföldi piaci tudósítások oly neműek, hogy egyhamar kedvező változást nem várhatunk. A múlt heti összes forgalom 30,000 m. búza, 15,000 m. rozs, 6000 m. árpa, ugyanannyi zab, az árakban nem hoztak változást, s csakis annyit eszközöltek, hogy lejebb nem szállottak. Debreczen, febr. 18. A mai heti vásáron következő áraink voltak, pozsonyi mérőt számítva: búza 4 ft 10 kr, kétszeres 3 ft 60 kr, rozs 2 ft 85 kr, árpa 1 ft 80 kr, zab 1 ft 40 kr, tengeri 2 ft 70 kr, köles 3 ft. Szalonna mázsája 26 —31 ft, hál 26—32 ft, 1 font marhahús 18— 19 kr. Arad, febr. 21. Piaczi árak, búza 80—82 ftos 8 ft 60 kr, 4 ft 50 kr, kétszeres 77—79 ftos 3 ft 40 — 3 ft 60 kr, rozs 70—72 ftos 3 ft — 3 ft 20 kr, árpa 60—62 ftos 2 ft 10—20 kr, zab 44—45 ftos 1 ft 90 kr—2 ft, kukoricza 84 ftos 3 ft, borsó 9 ft, lencse 8 ft, bab 8 ft, köles 8 ft, szalonna mázsája 38— 40 ft, zsir 44 ft, disznóhús fontja 20—22—24 kr. Szeged, febr. 21. A mi piacunkon a héten 2000 m. búza kelt el leszállosi árakon. A búza mérője 4 ft 50—85 kr, kétszeres 3 ft 80—90 kr, rozs 3 ft 40 kr, árpa 2 ft 60—70 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft 15—20 kr, köles 3 ft 20 kr, bab 5 ft 20 — 30 kr. A szalonna mázsája 28— 30 ft, zsir 40 ft. Ku 1a, febr. 20. Utolsó tudósításom óta az üzlet nem élénkedett, a kevés gabona, melyet a piaczra hoznak, csak leszállított áron kel el. A Ferencz-csatornát jég borítja, talán, ha ez egyszer hajózható lesz, az üzlet is kivergődik dermedtségéből. Piaczi árak : búza 4 ft 40 kr—4 ft 55 ’/5 kr, rozs 3 ft 10—15 kr, árpa 1 ft 60—80 kr, zab 1 ft 50—55 kr, bab 5 ft—5 ft 20 kr a. ausztriai mézönkint. A magyarországi árvízkárosultak fölsegélésére adakozások a „Pesti Napló“ kiadóhivatalánál , Vidacs István gépgyárából az összes munkások 70 ft, Ambrózy Márton ur 1 ft, Csiky Mihály ur Pozsonból 5 ft, Báró Eötvös József ur és neje 50 ft, Eördögh András ur Jászberényből 10 ft, Heiszer Iván ügyvéd ur gyűjtése Pécsváron 25 ft, Ikervárról.. többen, beküldé Révy Ferencz 36 ft 60 kr. Ősziét az eddigivel 1104 ft 10 kr. Vegyes tudósítások. — Kalocsa, 1862 febr. 19. Többen az árvíz által Kalocsából kiszorittatván, nehányan tegnap végre nagy küzdelmek után visszavergődtünk, s im a mennyire lehet, az itteni állapotokról sietek tudósitást adni. Városunkba febr. 7-én tört be a viz, oly erővel és gyorsasággal, mely általános rémülést idézett elő, annyival inkább, mert a roham éjjel jött. Hatóságaink helyett, mindjárt 8-án, a casino-egylet indítványára főtiszt. Tary Ferencz kanonok s plébános úr fővezénylete mellett alakult többrendű bizottmányok kezdék meg működésüket. Egyik bizottság — mely mérnökökből alakíttatott, — a város főbb utczáinak megvédésére szükségelt torlaszok s töltések készíttetésével foglalkozott, hol különösen Menyey József képezdei igazgató a tanítójelöltekkel, s a Jézus-társasági atyák növendékeikkel tüntették ki magukat. Másik — az élet és vagyonmentő bizottmány — a rendelkezésre állott — fölötte csekély számú — lakik — és csónakokat összeszedve, oly erélyesen működött, hogy nemcsak az alantabb fekvő városrészekben veszélynek kitett lakosokat, de azoknak karmaikat is megmentette. Ezen szakban közelismerést s hálát érdemelt ki magának P a r t i s c h cs. k. csend*) Mit részünkről teljes készséggel elfogadunk. őr hadnagy s az itt állomásozó mintegy 60 cs. k. csendőr, kik eredménydus és fáradhatlan munkásságukkal az általános becsülést, melyben a nevezett hadnagy eddig is részesült, még inkább megszilárditották , — e szakban még az ügyvédi kar több tagjai, az uradalmi írnokok s több iparos is, dicséretet érdemlőleg jártak el. Az élelmezési és segélyezési bizottság teljes elismerést érdemelt ki, s erélyes működése mellett, lehetlen elhallgatnunk, hogy a közjó iránti buzgalmát oly sokszor fényesen tanúsított érsekünk Kunst József ur ő amaga általában s rögtön adott tetemes segélyezésén kivül naponta negyven, m. Nehba János püspök ur tiz, Tary Ferencz kanonok ur szinte tiz családot láttatnak el meleg étkekkel , nem említvén az ezenkivüli számos jótékony adományaikat. Tóth Pál káplán ur szintén tetemes áldozatokkal s fáradhatlan buzgalommal járult a köznyomor enyhítéséhez s hogy egyebet ne említsünk, a viz által károsult betegek számára saját költségén, orvosi s gyógytári ellátást biztosított. A város által mintegy 800 — egyesek által mintegy 300 egyén láttatik el a szükségesekkel, s az 1078 ház közül szárazon maradt 250—300 ház telve van menekvőkkel, valamint az elemi tanodák és a Jézustársaságiak épülete is. A helybeli zsidó község 117 kenyeret s több mérő főzeléket adományozott a nyomorral küzdőknek stb. A környéken több majorokban roppant károk történtek, mintegy 3—4000 darab szarvasmarha s igás jószág fuladt a hihetlen gyorsasággal növekedő vizárba; a csupán itt helyben összedőlt s még összedőlendő lakóházak száma 3—400-ra tehető, s általában a Kalocsány határában tett kár legkevesebb 6—700,000 ftra rúg. Járási s városi hatóságaink hiányzott erélyességét az érintettük bizottmányok gátolták. Közlekedésünk minden irányban megszűnt, s a postai is csak még eztán ígérkezik lehetővé válni Paks felől. Mint értesülünk, a paksiak — kik maguk is sokat szenvedtek az árvíztől— tetemes mennyiségű élelmiszereket küldöttek Kalocsának, de azok eddig — a jég miatt — az úgynevezett zádori révből beszállíthatók nem voltak. Szóval, nem hiszszük, hogy az áradás a szegény hazánk bármely részében oly iszonyú pusztításokat tett volna, mint a sárközben, s e vidék méltán megérdemli azok figyelmét, kik az országos hadakozások elosztásával foglalkozandnak. Árvizünk az 1838-ik évit jóval fölülhaladta, s ha tán a Duna jegének megindulásakor — mint 1838-ban — az áradat újra növekednék, — egész vidékünk a legnagyobb ínségnek s nyomornak nézne elébe. r. 1. — A Kol. Közi. irja, hogy a királyhágón inneni (nekünk turiani) megyékben az uj ideiglenes rendszabályok szerinti szervezés nem remélt gyorsasággal halad elő. A napokban a bírósági hivatalnokok is átalában minden megyére nézve kineveztettek a főkormányszék által. — Sz.-Ud va rhe ly, febr. 14-én. E hó 8-án érkezett meg városunkba Udvarhelyszék főkirály birói helyettese Lukács Gusztáv, aki másnap rögtön a katona-ujonczozás előmunkálatait intézte el, kinevezvén és kiküldvén összeíró biztosokal Medgyes Gábor, Balázs Antal, Koncsag Elek rend alatti cs. hivatalnokokat, Szabó Gábor, Bonda János volt közjegyzőket és Barantsi Gerics Károly volt cs. hivatali dijnokokat. A szék tisztviselősége még nincs beállítva, de az állomások üresen nem maradnak. Lukács úr nem is siet a tisztség kinevezésével, hanem várakozik, míg az önként ajánlkozókból válogathat. A város is f. hó 12-én megkapta a rendeletet, miszerint a lemondott tanács helyett egy újnak ideiglenes helyettesítés utjáni beállításával Lukács úr van kormánybiztosi minőségben megbízva. E leirat vétele után a képviselő bizottmány rögtön összegyűlt és jegyzőkönyvileg óvást tett ezen eljárás ellen, mely megfosztja a várost azon ősi jogától, minélfogva tisztviselőit szabadon választhassa, s egyszersmind mindazokat, akik vállalnák magukra a város igazgatását, a város jogai, önállósága, oszthatlan egysége, oklevelei, pénztára s átalában minden fekvő s felkelhető javai érdekében szigorú felelősség alá helyezte. Végül meghatározta, hogy miután a jelen viszonyok között e képviselő testület meg nem felelhet a választópolgárság azon közbizalmának, mely esküvel kötelezetten a város közügyei fölötti intézkedés jogával ruházta vala föl,ennélfogva ezennel gyűléseit megszünteti mindaddig, míg azokat ismét megbízói akaratával és esküjével megegyeztethető módon és téren folytathatja. De ezen kényszerűségből eredő és csak ideiglenes visszavonulását a képviselőségnek senki nem tekintheti lemondásnak; mivel a képviselőség csakis ahonnan vette, oda is fogja annak idejében viszszaadni megbízását, t. i. a városi közönség kezeibe. E határozaton kívül a város levéltára és majorsági pénztára kezelésével továbbra is megbízza a képviselőség Török Lajost. Ezzel a képviselő bizottmány tagjai meleg kézszorítások között és rövid időn viszonttalálkozás reményével vettek búcsút egymástól és a lelépett tanács tiszteletre méltó tagjaitól. Elhagyván e szerint a köztanácskozás teremét, a levelezőnek is másféle hírekkel kell megtölteni leveleit. Meg is kezdem más tárgyú tudósításomat még most. A helybeli ref. tanodában az idei első félévi közvizsgák febr. 3-kán kezdve bezárólag 8-ig kielégítő eredménynyel folytak le. A tanoda jelenlegi népessége következő: jogász 16, bölcsész 48, összesen felsőbb tudományokat hallgató 64 ifjú. A hat középtanodai osztályban van 218 növendék, és a négy elemi osztályban 184 gyermek. E szerint a tanulók összes száma 466. Farsangunk csak olyan, milyen most lehet.. Nem tánczolunk, nem hálózunk. A kaszinó, areformátus tanodai hangászkar és a katholikus s református leánynöveldék báljai ez idén mind elmaradnak , hanem e két utóbbi intézet javára bál helyett egy szavalattal összekapcsolandó zeneestélyt rendeznek néhány ügybarátok. Nem tudjuk : az ilyes műélvezetnek leszen-e itt a Hargita tövében kelendősége ! ? Hideg ez az égalj nemes gyümölcs tenyésztésére! Vaczkor terem oly fákon is, melyekről narancs körívét kellene szedni. (Kol. Közl.) szerk.