Pesti Napló, 1862. február (13. évfolyam, 3592-3615. szám)

1862-02-26 / 3613. szám

vált a további ott maradás, ha az 1843-diki for­radalom kényszeritőleg el nem távolította volna is őket stb. Egy másik versió szerint a naupliai fel­kelés czélja csupán Dosiosnak s a leg­utóbbi katonai complot miatt elitélt tisz­teknek megszabadítása lett volna. Végre egy harmadik homályosan említ bizonyos intrigyát, melynek czélja volt, megakadá­lyoztatni a bajor herczegek látogatását Görögországban. Az „Ost und West“ egyébiránt mesé­nek nyilvánítja azon állítást, mintha a fel­kelés Granibaldi-féle forradalmi tervekkel állott volna egybeköttetésben. Gazdasági­g kerested, tudósítás. Pest, február 25. Kellemetlen nedves, kö­dös idő. A gabona üzletben semmi változás, az első minőségű tiszta búzának a csekély forgalom mel­lett is úgy megkérik az árát, mint ezelőtt, a cse­kélyebb minőségűt azonban könnyebben meg le­het venni kevéssel alantabb áron; a rozs ára nem változott, keletére se lehet panasz. — Árpa el­kelt mintegy 2000 mérő, zab tavaszra egy hajó­­teher a bejegyzett áron. Poz­son, febr. 21. Piaczi árak : elkelt 686 m. búza 5 ft 10—58 kr, 47 mérő rozs 3 ft 65 kr—4 ft 20 kr, árpa 1210 m. 2 ft 75 kr—3 ft 26 kr, zab 365 m. 1 ft 85—2 ft 20, kukoricza 132 m. 3 ft 40—45 kron mezőnként. Vegyes tudósítások. A „Kolozsv. Közlöny“ közelebbi számában olvassuk : A királyi tábla felirást intézett a f. k. főkor­mányszékhez, hogy az országgyűlés intézkedé­séig eredeti törvényes szerkezete hagyassék meg. •­ A­mint értesülünk, e felirat nagy alapossággal van szerkesztve. Itteni újabb értesülésünk sze­rint nincs, s nem is volt szándékba véve a k. tábla ős szerkezetének változtatása, tehát e kér­dés körül valamely félreértésnek kellett történni. A „Korunk“ közelebbi számából pedig a kö­vetkező érdekesebb közleményeket emeljük ki : Tudva van, hogy a k. főkormányszék, a tavali szűk termés tekintetéből, a szeszgyártást ezen nagyfejedelemség területére már septemberben kibocsátott rendelete által betiltó. A tilalom 15 napig tartott. A kir. kormányszék most kénysze­rítve találta magát esedezni Ő Felségénél, hogy „a bizonyosan bekövetkező erdélyi ínség“ némi részbeni megelőzhetésére a szegénységnek szükséges gabna bevásárolhatására háromszáz­­ezer forintot utalványoztatni méltóztassék. A szebeni tanács a hetes bizottmány munká­lata felett nyilatkozandó, a múlt hétfőn ülést tartott. A „H. Ztg“ szerint azonban csaknem a brassói különvélemény esete ismétlődött itt. A gyűlésben kevesen voltak, s a magyarokkal ro­konszenvező ifjúsági párt megrohanást kísérlett meg. Daczára, hogy a szebeni utasítás nincs el­lentétben a hetes bizottmány munkálatával, e gyűlésben hallani lehetett indítványokat, a me­lyek szerint az unió a közelebbi erdélyi ország­gyűlésre tárgyalásul volna kitűzendő ; választási alapul az 1848. II. t. ez. veendő sat. Ily körül­mények közt a gyűlés 19-re halasztatott, s a „H. Zig“ figyelmezteti a communitas tagjait, hogy e napon számosabban jelenjenek meg, nehogy Szeben compromittáltassék. A veszély nagy le­het, mert a nevezett lap 19-kei számában újból s ugyancsak meghúzza a vészharangot. Azt mond­ja, hogy a kormány megneheztelhet Szebenre, ha nem jól viseli magát s akkor elesnek a vas­úttól. Maager K. a H. Zigban tiltakozik e lap azon állítása ellen, hogy ő a vasút ügyében Bécsben járt kolozsvári küldöttséghez csatlakozott, s va­laha az arad-verestoronyi pálya híve lett volna, sőt kijelenti, hogy e vonal ellen, mint eddig, úgy ezután is mindenként harczolni fog. A segesvári tanács a hetes bizottmány indít­A föntebbi kimutatás is csak oly arányt és oly jogelőnyt ad a nemes szász nemzetnek, a­minőt találni fognák az egész fundus regiuson , akár ho­gyan fognák szabályozni a régi municipiumok újabb határait. És akár­hogyan kísértgessék ezen nemzetiségi territóriumok létesítését, az ered­mény mindenesetre csak oda menne ki, hogy kedtek, „miszerint készek lennének nemzetiség szerinti közigazgatási területek alkotására közre­működni , de csak azon múlhatatlan föl­tétel mellett, hogy azon száz községek, melyek nincsenek a száz nemzet municipális rendszeréhez fűzve, oda egyszersmind okvetle­nül bekebeleztessenek, s e szerint már csak Küküllő megyéből is 31 helységet kivánnak. Hogy bebizonyítsuk , mennyire kívánnak a nemzetek közérdekéért maguk részéről áldozatot hozni, vessünk egy tekintetet arra, hogy miként áll ezen 31 helységben a nemzetiségi számarány, s mi oknál fogva követelik ők ezen területet, azon úgynevezett szász országrészhez , mely majd megannyi szigetecskéből állana, a­hány helység azon képzelt dicső országhoz tartozni fogna , összesen : tozy szooy toovo d­o egyik nemzetiség a másik miatt tetemes megrö­vidítést és jogi hátrányokat szenvedne. Részle­tekben és egészben bőven bizonyítják ezt a sta­­tistikai számok. És igy nem hiszszük, hogy Er­dély egyik nemzetisége is a nemzeti közigazgatá­si területek kiszakításába önként és jószántából valaha beleegyeznék. ványát a nemzetiségek egyenjogúsítására vonat­kozólag elfogadta, s csak azon óhajtását fejezte ki, hogy az országos hatóságok az alájuk rendelt hatóságokhoz szóló kibocsátványaiknál e hatósá­gok ügyvezetési nyelvét használják, addig is, a­míg e felett rendes t. czikk keletkezik. A hetes bizottság véleményéről szólván, ki­emelendőnek tartjuk a Kol. Közi. G. B. F. által írt czikkéből, hogy a circumspectus urak oly országgyűlést szeretnének, melyen mindamellett, hogy 1075 □ miből 135 □ midet bírnak, s alig 180,000-en vannak ez országban, talán még számtöbbségben is lennének. Ezeket előrebo­­csátva, a területi kérdésre nézve a következő észrevételeket közli: A territoriális kérdésben sem voltak kevesbbé nagylelkűek, s bőkezűleg meghatározni szíves­1. Domáld (Maildorf) lakossága.................................... 2. Hondorf (Hundsdorf) .......................................... 3. Kis Szöllös (Klein-Alisch) lakossága.......................... 4. Oláh-László és Szász-Szent-László (Laszlen) lakossága 5. Szász-Szentiván (Johannisdorf) lakossága .... 6. Örményes (Irmesch) „............................. 7. Szász-Ernye (Ehrgang) „............................. 8. Zágor (Rodt) „............................. 9. Magyaros (Maniersch) „............................. 10. Czikmántor (Zuckmantel) „............................. 11. Hétur (Marienburg) „............................. 12. Nádos (Nadesch) „............................. 13. Szénaverös (Zendrisch) „............................. 14. Fületelke (Feldorf) „............................. 15. Darlacz (Durless) „............................. 16. Gyákos (Jakobsdorf) „............................. 17. Jövedics (Belleschdorf) „............................. 18. Kund (Reussdorf) „............................ 19. Somogyom (Schmiegen) „............................. 20. Almás (Almer.) „............................ 21. Pocstelke (Puschendorf) „............................. 22. Hasztaszó (Langendorf) „............................. 23. Balázstelke (Klein-Blasendorf) „.......................... 24. Bajom (Buneschdorf) „............................ 25. Mikeszásza (Feigendorf) „............................ 26. Tatárlaka (Tatterloch) „............................ 27. Faisz (Füssen) „............................ 28. Zsidve (Leiden) „............................. 29. Bolkács „............................ 30. Szépmező (Schönau) „............................ 31. Szász-Veszszös (Michelsdorf) ................................ Magyar, szász, román, zsidó. 23 508 153 1 — 216 777 —1 — 686 35 — 4 586 749 4 14 361 206 7 11 854 101 70 — 578 — 9 1125 212 — 1 490 45 — 12 573 297 6 39 540 595 — 82 862 414 — 1 1141 119 7 1 550 22 — 58 348 1252 5 4 3 355 — 2 386 270 3 22 527 40 — 207 91 563 26 185 620 — 58 66 319 — 57 181 1135 5 153 615 440 185 34 242 1304 — 187 11 1023 64­7 197 760 — — — 789 — — 315 —­­— 207 — — — 672 194 — 98 286 555 — Mindezen művészi ritkaságok leirásába bele­bocsátkozni, jelenlegi vázlatomnak nem felada­ta, csupán a visegrádi kert rövid felemlítését tűztem ki, mint idetartozót. A visegrádi várlak azon korszak irói : Galeothus Mar­tius, Bonfinius, Velius Oláh és külö­nösen Averulinus építész szerint a legnagyobb pompának és dísznek felelt meg. Függő kert­jeihez, melyek a világ csudái közé számíttattak, és a várlak azon részét ékesítették, mely a Duna felé nyilt és Róbert Károly által építtetett, 40 három öles hosszú márvány-lépcső vezetett. A várat pedig körülölelő kertben a vándor a hársfák tündéries lombozata árnyai közt jutott egy pom­pás veres márványból készült kúthoz, mely a múzsák képviselő szobraival ellátva, — fölöt­tük elmésen Cupido szobrával ékesittetve vala. — Itt nagyobb ünnepélyek alkalmával a kut­­ból változva veres és fehér bor ömlött ki ;­­— ezen kívül emelték e nagyszerű kert be­csét növény­­­házai , ló és testgyakorló téréi. — Bár hova fordult a kiváncsi tudó utas szeme, oly pazar fényre akadt, hogy Visegrádnak földi paradicsommá elnevezése példabeszéddé vált. Igaz ugyan, hogy az akkori ízlés tulajdon­képen nem volt az aesthetikai tiszta fogalom ki­folyása , miután a régiek, habár szabályos ker­tekkel bírtak, a kertészetet, mint szépművészetet, nem ismerték, mert a kertek díszét inkább egyes pompás lúgosok, azokhoz vezető sikátorok, pa­zar fényű kalitkák, halas­tavak, szökő­kutak, vizi-játékok, szobrok képezték, és így midőn a mesterkéltség tűnt fel, hiányzott benne a kies természet öszhangzó egyszerűsége. Innen magyarázható, hogy egy kert szépnek csak akkor tartatott, ha benne építészi vagy mértani diszesítmények voltak feltalálhatók.­­ Azonban e fény is, a múlandóság enyésztő örvé­nyébe esett a nagy király halála után,valamint Bu­da és Visegrád, úgy kertjei is fokonként szállottak alá. Mert ámbátor történetírónk tanúsítása folytán Zoliman Budavárba bevonulása alkalmával csu­­dálkozott a nagy pompának és fénynek tárgyain, melyek a váriakban és kertjeiben szemeit elá­rasztók, úgy épen az ország, valamint a tatár­járással hasonlag a törökök megszállása által, új pusztítás és elrombolásnak lett áldozata, mely­nek súlyát 150 éveken keresztül, míg a török ha­zánkban dühöngött, érezni, és igy a kezdő ipar­nak megszüntetését, a már létezett remek­művek elpusztulását, vérző szívvel szemlélni volt kény­telen a haza. Ez időben ugyan még a magyar four vagyis főnemes leginkább kősziklás és csúcsos meredek hegyen épült vár­akon vagy erődökben tanyázott, mintegy a gyakorta por­­tyázó ellenségtől­ a természet által védve, az ak-i koron kevésbé nyugalmas és bátorságos kor­­­­szakban menhelyet igy magának biztosítván és lelvén. Azonban sok vár elpusztulásával és azok elhagyásával, midőn a magyar főur a béretek or­mairól a völgybe szállt, többnyire a falu legemel­­kedtebb pontján emelt magának lakot, és a kö­rül vagy annak közelében kertet, azon időben leginkább gyömölcsöst ültetett, melyben itt-ott virág-táblák, rózsa- és jasmin-lugosok, a kertnek díszei és kellemei valának. Itt volt családjának mulató helye, itt munka után pihendéje, mely egyszerű alakját a múltnak jelenleg már sok helyt angol kertté átvarázsoltatva látjuk. Egy külön helyen állt akkori időben is a konyha­ne­­műek kertje, kisebb birtokosoknál a gyümölcsös­sel egybekötve vagy azt magában foglalva. Ez volt az akkori kertészet képe, mert a kéj­kertészet a békés időnek csupán lehetett ered­ménye. A tizenhatodik század végén látjuk a kertészet iránti hajlamot némileg ez által is ne­velve és előtüntetve, hogy már e tájban több magyar füvész-könyvek keletkeztek, nevezete­sen Kolozsvártt 1575-ben „Melius Péter herbá­riuma az fáknak és füveknek,“ és 1595-ben Né­met-Újváron nyomtatott „Beythe András füvész­­könyve.“ (Folyt, következik.) A magyarországi árvízkárosultak fölsegélésére adakozások a „Pesti Napló“ kiadóhivatalánál : Neskovics Döme ügyvéd úr 5 ft, néhai Kál­­lay Leopold családja 10 ft, Nagy István 3 ft, Győry Ferencz úr Karancs-Kesziről 2 ft, Bellu­­sich János úr Pridramból 5 ft, Sziklay Mari, Geiza, Zoltán, Karolina, Emilia, Antal­l-Óvár­­ról 6 ft, Duna-Földváron febr. 19-ki részv. zártkörű tánczestély tiszta jövedelme 29 ft. A gr. Széchényi Kálmán ur Szalki uradalmához tartozó Homok Sz. Lőrinczi s Feketehalmi pusz­tákon lakó tisztség és cselédség adománya, gyűjtve Hanny Endre urad. számtartó ur által, 31 ft 51 kr. Ősziét az eddigivel 1195 ft 61 kr. Különfélék. Pest, febr. 25. — A magy. kir. helytartótanács elnökségénél, az árvíz által károsult magyarországi lakosok fel­segélésére érkezett adakozások jegyzéke . A február 20-án közzétett kimutatás szerint volt: 36,196 ft 52 kr. három napoleond’or, egy húsz forintos nemzeti kölcsönkötvény, tizenkét arany, egy öt frank értékű pénz, egy ezüst rubel, hat ezüst forint, nyolcz huszas,­egy tallér és három negyed­ forint. Az uj földesúr/) Regény. Irta Jókai Mór. (Folytatás.**) Az a másik. A jószágára hazatérő Ankerschmidt épen szem­közt találkozott a már visszatérő vizsgáló kül­döttséggel. El is bámult nagyon a nagy fegyveres kisére­­ten, mely Brauhäuser et consortes postakocsiját­­ követé; de különben is kénytelen volt megállí­tani lovait, mert a tisztelt urak, messziről megis­­merve­ fogatát, szinte megállapodtak, s leugrálva kocsijukról, odajöttek Ankerschmidt hintájához megköszönni a szives fogadtatást, melyben házá­nál távollétében részesültek. — Mi a gutát? uraságtok hajtó­vadászatot tar­tott a faluban ? Első gondolatra azt hitte, hogy a lengyeléért jártak ilyen erővel. — Igen is és teljes sikerrel. Méltóságod nem is sejté, milyen veszélyes titkokat rejtett a kas­télya melletti ócska épület. *) A fordítási jog fenntartatik. **) Lásd a „P. N.“ 3. 4. 6. 7. 8. 9.12. 13. 14. 17. 17. 20. 21. 23. 24. 25. 28. 29. 30. 83. 35. 83. 31- 38. 40.41.44. 45. számait — Ah dehogy. — Garanvölgyi volna tán comp­romittálva. — No isten majd ki fog derülni. Eddigelé csak a kasználja létetett vizsgálati állapotba. — Jól van , örülök, hogy szerencsém­ volt, magamat ajánlom. Ankerschmidt boszosan veté magát hintája ülésébe s tovahajtatott. Ha az ócska házban mo­tozás történt, úgy azt feladásnak kellett meg­előznie. Feladó pedig csak egy ember lehetett: r­ajöttment. Ankerschmidt igen kíméletlen szemrehányásokat tett magának, a­miért ezt az embert az első bemutatás után rögtön el nem pusztította a háztól, hanem még odafogadta zongoramesternek. Mikor az asszonynép úgy pártfogolta. Már most ebből mi lesz ? Ha az öreg Garan­völgyi valami ügyetlenségbe belemártotta ma­gát, az által fogságban ülő öcscsének sorsát ve­tette hátra. Süljön ki rá valami összeesküvés­féle, akkor aztán nagyon rosz idő lesz a folya­modásra. Különben is elég keserű tapasztalás, hogy épen azok hagyják el a szerencsétlen embert, a­kik hozzá legközelebb állnak. Ez az asszony, az eljegyzett márka nem akarja a vőlegényéért tett folyamodást benyújtani! Az ember nem hinne ilyesmit, ha nem tapasztalta volna. Már most mit csináljon a lovag ezzel a folyamodással zsebé­ben ? Kivel adassa be ? Még ha az öreg Garan­völgyi rávehető volna is, várhatna-e attól si­kert épen most, midőn maga is vizsgálat alatt van ? És akkor aztán a lovag nem bírta elhatározni magában, hogy nemes méltatlankodását mily mértékben oszsza fel Pajtayné és Bogumil között? mert ha az egyikre ki­dühöngte magát, akkor igaztalanságot vélt elkövetni a másik ellen, hogy arról az alatt megfeledkezett. Alig várta, hogy haza­érjen. A legelsőhöz, a ki podgyászáért kocsijához jött, az volt az első szava: — Itthon-e a zongoramester? Miután megtudta, hogy az ifjú úr a vadászat­ról ma reggel megérkezett, sietett fel a lovag szobájába. Még le sem rakhatta úti öltönyét, midőn kis Gyuszi jött hozzá azzal a kéréssel, hogy tiszteli a misz a méltóságos urat, ha érkeznék egy igen komoly szóra a terembe jönni. — Mi a patvar komoly szava akar lenni a misz­­nek ? Komoly szó ? Mintha én valami tréfás em­ber volnék, a­ki mindig humorizál? Majd nagyon is komolyan fogok beszélni, attól tartok. A teremben egyedül várt az érkező lovagra a misz, kinek ez ünnepélyes alkalomra a l’anglaise fürtéi voltak, hogy arcza még hosszabbnak és tragikaibbnak­ lássék. — Mi tetszik misz Natalie? Mi közleni valója van velem ? — Lovag úr, szólt a misz, baljóslatú hangon, minővel a hajdankor Pythonissal zenditék meg dodonai körmondataikat. Legyen ön készen egy igen rosz hirre, mely kegyed nemes szivét na­gyon meg fogja háborítani. — Nos ? mi az ? Csak egyenesen rohamra ! Nem szeretem a hosszas tiraillirozást. — Házánál egy áruló van. — Tudom, az ördögadtát! Ne is mondja to­vább. Mindenről értesülve vagyok. Az útban megtudtam. — Lehetséges-e? Én titkolni akartam. — Azt elhiszem , hanem majd dobra ütöm én, ne tessék félni. — Uram, gondolja meg ön, hogy családjának jó hite megőrzendő. — De ist azt meg is fogom őrizni. Azt ugyan nem engedem mondatni, hogy Ankerschmidt há­zánál olyan ember vehet lélekzetet, a ki titkos áruló. A misz kérleléshez fogott. — De uram, mégis, gondolja meg, ön családjá­nak tagja. — Nem tagja e pereztől fogva, esküszöm, nem tagja. Elkergetem még ma. Kiadom a parancsot, hogy ha még egyszer udvaromba jön, ostorral verjék el. — Az Istenért, uram, önnek kedvencze. — Nem az én kedvenczem, ördög teremtettét! a ti kedvenczetek! én régóta tudtam, hogy csal, de elnéztem a ti kedvetekért. Hanem már most idáig vagyok vele. Ebben az órában el fogja hagyni a házat, majd megmutatom én, hogy mi­csoda statárium tudok én lenni házamnál, ha azt valaki meggyalázza. — No uram, ily felhevült állapotban még­is ne tegyen semmit. — De pedig ebben a helyben állva fogok ten­ni mindent, ebben a pillanatban. Héj Gyuszi! A misz erre a szomszéd szobából segélyül hívta Hermine kisasszonyt, hogy az is segítsen a papa indulatját lecsendesíteni. — Kímélje uram. Gondolja meg. — Ne féljenek olyan nagyon. Nem verem po­fon, még csak meg sem szidom. Nem én, még csak egy goromba szót sem szólok neki, de már azt csak engedjék meg excellentiáitok! hogy ha valaki érdemetlenné tette magát arra, hogy ve­lem egy födél alatt lakjék, annak nagy nyájasan megmondhassak annyit, hogy „édes lelkem, ott az ajtó, künn a hintó, karsamadiner.“ — Gyuszi! Küld ide a zongoramestert! — Hogyan ? Ő előtte ? Kérdé a misz. — Ő előtte, hát persze, hogy ő előtte. Nem szoktam én az ilyesmit levélben elvégezni. Nem beszélek én senkiről roszat titokban, hanem ha mondok valamit, tudja meg minden ember. Azért adott az Isten akkora hangot, hogy az utczára is kihullik. Jön-e már az a zongoramester ? Jött már. Straff úr mosolyogva lépett be a szobába, mint a­ki semmit sem gyanít, s örvendeni kezdett a hazaérkezett lovag láthatásán, a­minek azonban egyszerre véget vetett Ankerschmidtnek egy bor­zasztó kiáltása, mintha egy en carriere vágtató lovasezrednek kiáltaná a vezérszót : — Megállj! Erre csakugyan meg kellett állni, mert a lovag a kezét is kinyújtotta, még pedig ökölre fogva. — Hallod-e te­­ ember! Tegnap Garanvöl­gyi házában hivatalos motozás történt. A feladás a te munkád volt. Én feladóval egy házban nem lakom. Jobbra át! Indulj ! Mint kik villámcsapástól szédültek el, úgy maradt el minden jelenlevő e katonás napipa­rancsra. A két hölgy egymás kezét kapta meg ijedtében, míg Straff mellére tette tenyerét, s ujjait esküre emelve, valami retteneteset akart mondani. — Zsinórra a kéz! orditá rá a lovag, mikor látta, hogy az esküdni akar: mit mondtam ? Jobbra át. Straff átlátta, hogy itt nincs haladék, azért hirtelen abba hagyott minden védelmet s most már csupán azon volt, hogy a hölgyektől vehes­sen búcsút áhitat és lemondásteljes hajlongás­­sal, keserű sóhajt fojtva vissza keblébe. — Indulj ! Indulj ! Mondtam már ! semmi egyéb! kiabált türelmetlenül a lovag, mire Straff­ csakugyan jónak látta az ajtóig hátrálni; ott azonban még egyszer visszafordult s fenyegető gunynyal intézé e szavakat Ankerschmidthez. — Ezért még meg fog ön engemet emlegetni! E szóra Ankerschmidt, a mint a düh tetőpont­ján állt, hirtelen visszanyerte hadvezéri phleg­­máját, s önfeltaláló humorral fordult az ajtófél­nél álló kis apródkához. -- Gyuszi! Lökd ki azt az urat az ajtón. És Gyuszi, ki mindössze csípőjéig ért annak a nagy magas szál urnak, erre a szóra, mint azok a kis oroszlánforma öledecskék, a­miknek mind alakjuk, mind bátorságuk oroszláni, csak épen termetük mignature hozzá; rohant neki Straff­­nak, s neki feszítve két kezét amaz hátának, bá­mulatos praecisióval hajta végre a parancsolt műtéteit. Magány boszu is dolgozott nála. Valamivel jobb kedvű néző­közönség ezt a je­lenetet bizonyosan megtapsolta volna. (Folytatása következik.) Az nap óta érkezett: Méltóságos Bonn az Sándor Csanádi püspöktől . . . 1000 ft — kr. Buda-város tanácsa által eszközlött gyűjtések folytán 1200 „ — „ és egy arany. Herczeg-primás Ő eminen­­tiájától az Esztergom megyén kívüli károsultak számára . 1000 „ — „ „Idők Tanúja“ szerkesztő­ségétől ............................... 121 „ — „ Mélt. Györffy László czimz. püspök és nagyváradi 1. sz. káptalani n.-prépost úrtól . 100 „ —• „ Főtisztelendő Marki Ignácz n.-prépost úrtól, a veszprémi káptalan nevében .... 300 „ — „ Pestváros tanácsától . 4183 „ 75 „ és két arany. Ezen összegből a helybeli szt.-Ferencz-rendűek zárdafő­nökének aláírási ivén begyült 80 ft a csallóközi vizkáro­­sultaknak névszerint ajánlta­­tott fel. Arad sz. k. város városi pénztárából......................... 300 „ — „ Az ebreichsdorfi járási hi­vataltól ............................... — „ 70 „ Egy névtelen által és pe­dig a fehérmegyei és székes­­fehérvári károsultak részére 250 ft., a pestmegyeiek részé­re 625 ft. és a tolnamegyeiek részére szinte 625 ft. leendő kiosztás végett..................... 1500 „ — „ Összesen : 45,901 ft 97 kr. és három napoleond’or, egy húsz­­forintos nemzeti kölcsönkötvény, tizenöt arany, egy öt frank értékű pénz, egy ezüst rubel, hat ezüst forint, nyolcz hu­szas, egy tallér, három negyed­ forint. Budán, febr. 24 kén 1862. *­­­Becséről írja a M. O. levelezője febr. 21 én. A tiszai korona­kerület itten tartott tegnapi gyűlé­sében következő hazafias adakozásokat szavazott meg: A magyar akadémia palotájára 3000 ftot; a budai népszínházra 2000 ftot; a magyarországi árvíz által károsultaknak 1000 ft; Széchenyi szo­borra 500 ft; szerb akadémiára 3000 ft; szerb színházra 2000 ftot. Biztos forrásból tudom, hogy­­ Becse községe legközelebb szinte 1000 ftot fog a magyar akadémia palotájára megajánlani, adván már ezelőtt a szerb akadémiára ugyanannyit. — Majoros István, Zenta város volt alkotmányos főbí­rája, 40 napi letartóztatás után a napokban tért haza Péterváradról, büntetéséül beszámíttatván e 40 nap azért, mert a kir. biztosnak bizonyos eset­ben nem engedelmeskedett. — Tiszánk jege most még mozdulatlanul áll; a bánsági oldalon félnek a bekövetkezhető árvíztől, mi kisebb nagyobb mér­tékben majdnem minden évben megtörténik. * Segesvárról a növekedő nyomor felől panasz­kodnak. Az amerikai háború a déli kikötő ostrom­zárolása által felszöktetvén a gyapot árát, e kö­rülmény az erdélyi szászföldi takácsokra is nyom­­masztólag hat. Sokan meg is szüntették a munkát. * A Széchenyi-téren lévő kioszkban az éjjel bált tartottak. Alig hogy a bálozók eltávoztak, a kioszk lángot vetett s tövig le is égett. * Tegnaptól kezdve minden másodnapon közle­­kedend egy személyszállító gőzös Pest és Paks között még — az árvízi nyomor nagyobbára meg nem szűnik. E gőzös egyszersmind a fővárosban dönkint összegyűlő élelmi­szereket, ruha­darabo­kat stb. is elszállittandja az ár­ látogatta helysé­gekbe. * Szeged alatt, Martonosnál, a Tisza jege meg­indult; megindult ez Csongrádon felül is, azonban e városon alul újra megállapodik, minek követ­keztében a viz ott nőni kezd. * A hazai vizkárosultak fölsegélésére a debre­­czeni gőzmalom társulat 500, s a debreczeni taka­­rék­pénztár-egylet 100 ftot ajándékozott. * Fiuméból f. hó 22-kéről ezt távirják . A már jelentett megyei határozatokhoz még csato­landók : Az osztrák rendőri hivatalok megszünte­tése Horvátországban, a horvát tengerpartnak a központi tengeri hatóság jogköréből kiválása ; bi­zottmánynak kinevezése a Károlyvárból Fiuméba vezető vasút építésére. * A fővárosi társaskörökben sokak által ismert K­a­­­m­ár József harmadévi joghallgató, tegnap dél­tájban a Nádor-vendéglőben levő szállásán szívén lőtte magát. Mi okból? nem tudhatni. Barátai, kik vele még tegnapelőtt együtt ebédeltek, s az estét a Nemzeti Körben együtt tölték, legkevesebb változást sem vettek észre rajta. Egész kedélye­sen társalgott velük. Néhány levelet hagyott hátra, ezekből tán derülend ki valami. A szerencsétlen ifjú holtteste a Rókus kórházba vitetett törvény­­széki bonczolás végett. * Kolozsvárit tegnap szini-előadást ren­deztek a magyarországi vízkárosultak fölsegelé­­sére.­­ Ugyanott az erdélyi muzeum javára va­sárnap este a redouteban álarczos tánczvigalom tartatott. * A Csongrádon f. hó 13 -án tartott szavalati estély az ottani kaszinó-egylet könyvtára gyarapítá­sára 100 frtot jövedelmezett. A befejezést a szó­zatnak az egész közönség általi elénekeltetése képezte. Farsang utolsó vasárnapján még egy ily estély rendeztetik. * A Hölgyfutár újdondásza azt állítja, hogy Rá­kóczi hamvainak hazaszállíttatását az ország tükre, s nem a Pesti Napló indítványozá legelőször. Ezt mi nem is állítottuk magunkról, sőt mi, mint eddig, úgy most is a mellett vagyunk, hogy a nagy feje­delem hamvait nem kellene haza­szállítani addig, míg e hazaszállítás országos nemzeti ünnepély gyanánt a dicső Rákóczi nagy nevéhez méltó fénynyel nem történhetik meg. Most a hamvakat és síremlékeket egyelőre csak biztonság­ba kellene helyezni Stambulban — szerény véle­ményünk szerint. A hazaszállítás ez időszerűit el­sietett eszme; tudnánk példákat felhozni, hogy itt­hon nyugvó nagy embereinek hamvai zavargós idők alkalmával megháborgattattak, szétdúlattak , míg Tökölyinek, Rákóczinak pora a barbár törökök földjén másfél század óta békén nyugoszik. — Di­csőséget mi egyébiránt az egészből nem akarunk magunknak csinálni: a Hölgyfutár ellen az igazság érdekében mégis meg kell annyit jegyez­nünk, hogy a porai ó temető szétdulásáról és Rá­kóczi hamvainak veszélyben létéről legelőször a Pesti Napló párisi levelezője érte­­síti a magyar közönséget, d­e levél után szólal­tak csak fel aztán a többi lapok. Továbbá : az „Ország tükre“ a hamvak hazaszállíttatását indít­ványozhatta , de azt csakugyan mi indítványoztuk, hogy a fejedelmi porok és síremlék ügye mibenlé­tének megvizsgálása, s ha kell, intézkedések tétele végett legjobb volna egyletnek, bizott­mánynak alakulni, (1. P. N. 33—3599-ik sz. első sz. különféle) s mi az indítványozást illetőleg csak ennyit állítottunk magunkról. Jó lesz tehát, ha a Hölgyfutár újdondásza ezután jobban distinguálja az eszméket, s nem követ el részrehajlásokat. * Székes­fehérvári levelezőnk írja f. hó 23-káról: A múlt levelemben említett színi előadás vízkárosultaink javára csakugyan megtartaték és 112 íz­é­ert jövedelmezett, miután Szatmáriné és­ leánya minden dij nélkül szíveskedtek föllépni. Lelkes közönségünk e nemes tettéért azzal jutal­­mazá a vendégművésznőt, hogy tegnapi jutalom­játékán a termet fulladásig megtölté és őt magát taps- és koszorúkkal halmozá el. A szép orgánum­mal megáldott műkedvelő Császár és a szép tehetségű Szatmári Janka szintén fölötte kedvező fogadtatásban részesültek. Szabadjon itt megem­­lítnem, hogy Szuper jeles társulata még egy hóna­pig fog körünkben maradni. A hazai vízkárosultak javára a bájos és művé­szi virtuozitásáról megyénk határain túl is jól is­mert zongorász­nő V­o­g­l Irma k. a. is rendezene egy hangversenyt, melyben hir szerint a dalárda, továbbá a csengő hangú Yeber Hermine k. a. és a ritka baritonjával már több ízben nagy hatást előidézett Vogl úr is részt veendnek. A lelkes Z­s­ö­m­b­ö­r­i Ede szintén fáradozik egy jó­­tékon­yzélű műkedvelői előadás létrehozatalán. Mind oly törekvés, mely dicséretre nem szorul és jutalmát önmagában hordja. Gymnasiumunkban a vizsgák f. hó 10-kén vet­ték kezdetüket és 25-én érik végüket. A félévi szünidők 27-kétől mártius 4-ig fognak tartani. Mint újítást az oktoberi helyi, üléseken megálla­pított és fél évig követett tantervben meg kell em­­lítnem a helytartótanácsnak ama legújabb paran­csát, miszerint a német nyelv a második félévben a 4-ik osztálytól kezdve fölfelé ismét mint kötele­zett rendes tantárgy adassék elő. Végre újdonságként idejegyzem, hogy tehetsé­ges zeneköltőnk Nagy Pista három szép csárdásra és három sikerült négyesre előfizetést nyit­o­ttjá­val, derék könyvárusunk Rader A. költségén pe­dig nemsokára „a magyar nádorok életrajzai“ czí­­mű érdekes munka fog megjelenni. R. E. * Tabajdon, Fehér megyében, a Vörösmartynak emelendő szobor javára f. hó 17-én zene és szava­lati estélyt rendeztek, melynek alkalmával Vörös­marty aranykeretü arczképét is kijátszották. A nyerő visszaajándékozta a fölállítandó szobor ja­vára. A jövedelem 50—60 írtra rúgott. * Kolozsvárit egy úri nő gyufa-vilanynyal aka­­rá megmérgezni magát, azonban kevés vilanyt találván bevenni : nem halt meg, de a megmara­dás reménye nélkül iszonyú kínok között szenved. * A pápai főszolgabíró f. hó 17-kéről a követ­kező hivatalos felszólítást intéző az ottani ügy­védi karhoz : „Sajnosan kell tapasztalni, hogy a megyei, s illetőleg járások tisztviselőinek fáradó

Next