Pesti Napló, 1862. március (13. évfolyam, 3616-3640. szám)
1862-03-01 / 3616. szám
nettel vettük. A Rákóczi-hamvak ügyébeni hazafias fáradozásaiért fogadja hálás elismerésünk kifejezését. Mihelyt a rajzokat stb. megkaptuk , az összes költség megtérítést azonnal teljesitendjük. További közbenjárási ajánlatát köszönettel fogadjuk, s annak idejében magán uton tudósitandjuk önt, ha fog valami e tárgyban történni. * A pesti jótékony nőegylet f. é. febr. 23-tól márt. 22-ig terjedő négy hétre jelenleg létszámban álló 207 szegény számára — kik közül 53 új és 154 már előbb is részeltetett — 681 ft 90 kr. o. é. összeget utalványozott és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 325 ft 75 krt, negyedenkint részesítettnek 18 ft 45 krt, egyszer mindenkorra segélyzett* 57 szegénynek 337 ft 70 krt. A választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 65 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 21 szegény talál foglalkozást és keresetet. * A Fekete-Körös is kiöntött, Arad megyében Zaránd és Kis-Jenő községeket borította el. * Gyula-Fehérvár körül a farkasok anynyira vakmerőkké lettek, hogy f. hó 14-kén egy vadászó katonatisztet a várostól csak negyed órányi távolban támadtak meg. A tiszt noha lőfegyvere volt, csakis kopói feláldozása által menekülhetett meg. * A pécsi lyceum könyvnyomdájából ily czimű füzetke került ki : „Mivel lennének szántóföldeink folytonos termő erőben tartandók?“ Egy tapasztalt gazdától. —A füzetke írója e czélt a J u s t u s féle compost-trágya által hiszi elérhetni. Ily trágya-gyár Pécsett a budai külvárosban van. — Jelentés. *) Miután „Magyarország tisztikara 1862-ben“ czimü schematismusunk a beérkezett hatósági adatok nyomán összeállítva már sajtó alatt van s f. évi mart. 5. t. cz. előfizetőinknek szétküldetik — figyelmeztetjük és kérjük t. cz. ivtartóinkat a még künnlevő előfizetési ivek fentebbi ideig beküldésére Osterlamm K. könykereskedésébe). Ez időn túl a mű ára — könyvárusoknak adatván át — 70 kr. leend. * Az erdélyi vadászok nagyszerű vadászalbumot szerkesztenek. A vállalat élén Macskási Ferencz, a 600 mfdnyi legtöbbnyire őserdőkből álló görgényi uradalom haszonbérlője áll. A „Korunk“ e tárgyra nézve írja: „ Az album egyes vadászati jelenetek leírása mellett tartalmazni fogja fényfestési képeit mindazoknak, kik különösen a görgényi erdőkön századunkban medvét ejtettek el. A vadászok vadászjelmezben, a jelenet színhelyén, körülményekhez képesti helyzetben lesznek fényképezve. Hogy az album annál teljesebb s a vadászcsoport az utolsó emberig kiegészítve legyen, fentebb említett tevékeny hazánkfia 13 székely és oláh puskáját s 3 kürtös czigány peczérét Görgényből fényképeztetés végett Kolozsvárra szállíttatta. Minden egyes vadász képe után az általa elejtett vad elhullási helye, ideje és körülményei leírása fog következni. A album 3 példányban lesz szerkesztve. Egyik M. F. ur birtokában marad, a más az erdélyi orsz. múzeumba tétetik le, a harmadik — kívánatéra — az ezen vadászatokban szintén részt vett Waldek herczegnek fog küldetni lakhelyére; ez utóbbi német szövegben. — Ezen sok áldozatba kerülő album részére szánt képek közül alkalmunk volt egyet látni, mely Erdély egyik legrégibb s legszenvedélyesebb vadászát, m. Ujfalvy Sándor urat ábrázolja; köztiszteletben álló hazánkfia, ki ezen album létrehozásában is egyik főtényező, merész jellegű arczával, kietlen, erdős vadonban, egy általa leterített óriásmedve mellett keresztbe bocsátott lőfegyverrel áll. A kép élethűs derék fényképészünk — Veresnek becsületére válik.“ * A közönségünk által is annyira kedvelt operettek szerzője Offenbach közelebbről Bécsbe utazand, ahol néhány új kis daljáték bemutatása mellett, mint gordonka-virtuóz fogja magát hallatni a Treumann-szinházban. — Telegraf! tudósítás a bécsi börzéről febr. 28 5% metalliques 70,45. Nemzeti Kölcsön 84,25. Bankrészvény 831. — Hitelintézet 201. — Londoni váltók 137,20. Arany 6,53. NEMZETI SZÍNHÁZ. Mart. 1-re van kitűzve: „Szép Ilon.“ Eredeti regényes dalmű 4 felv. *) Kéretnek a lapok t. c. szerkesztőségei e közlés átvételére. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Mart. 1 -re van kitűzve: „II. Rákóczy Ferencz fogsága.“ több 100 db bronz, edény és eszköz került általa napfényre. Mily gonddal és mennyi költséggel folytatta ezen kutatásokat, ha nem tudnak és maga nem mondja is, kivehetjük leirása egyes helyeiből, például hol a terennei leshely felfedezéséről szól, mint jött rá a paraszt legények kalapjaira és szűzeire tűzött, s a zsidók által keresett aranysodronyok és bronzfibulák által. S mindezen fáradságos és mód felett költséges utánjárásnak és gyűjtésnek egy czélja volt: azzal nagylelkűleg a nemzet múzeumát gazdagítani. Nagyszerű gyűjteményének azonban, mely losonczi házában a muszkák által szétdulatott, úgy, hogy töredékeit a romok alól kellett kikaparni, csak maradványai juthattak a múzeumba. Másoknak szerencsére hű rajzai maradtak meg. Míg azóta ismét újabb kutatása és ásatásai szerzeményeivel nem szűnt meg a nemezeti múzeumot gyarapítani. S mily tetemes még az is, amit a veszteség után itt előmutathat! 33 táblán közel háromszáz kő- és bronzkori különbnél különb tárgy ? Rövid ismertetésünk nem engedi, hogy csak a kitűnőbbeket is érintsük; utasítjuk azért azt, kit hona őskora érdekel a dús közlésre. Csupán azon nevezetes felfedezését említjük még meg, melynél fogva sikerült szerzőnknek egyes helyeken a kohókat, a tűzpadokat, az öntőformákat, az ötüvegeket feltalálni, hol és melyekből ezen bronz eszközök öntettek, gyártattak, s miáltal mintegy meglesnie sikerült az őskort saját műhelyeiben. Mindenesetre egyike azon felfedezéseknek, melyek a külföldi hasonló legérdekesebb leletekkel vetélkednek. VI. Adalékok a magyar ikonographiához. I. Mátyás király egykorú arczképei Henszlmann Imrétől. Ki ne óhajtaná közülünk a legdicsőbb magyar király valóságos, igazi arczképét ismerni! ? Ki mondja meg, hogy ismeretes különböző arczképei közül, melyik saját mag az igazi ? Henszlmann erre fordítá figyelmét és magas műismeretével járt el a kérdés megoldásában, öszszehasonlítva, egybeállítva s a történelmi adatokkal combinálva Mátyásnak ismeretes s leghitelesebbeknek tartott arczképeit. Ezek közül jelen közleménye a király 5, nagyobbára egykorú arczképét adja Fuchstaller ügyes hazai metszőnk mesteri vésője által egy lapra metszve, még pedig oly csínnal, hogy bármily diszkiadásba beillenék. Ezen arczképek egyike Mátyás aranyérméről, másik az ambrusi gyűjteményben levő márvány szobráról, harmadik Adtavantes florenczi festő által a király számára készült, most a brüsseli könyvtárban levő misekönyv miniatűréről, a negyedik a Wohlgemuth által festett kassai oltárképekről, végre az ötödik Pencz festményéről van véve. Ezeket egybeveti azután a szerző Mátyás udvari írói, Bonfin és Galeotinak a király személyéről test és arczkinézéséről fennmaradt leírásaival. Miből kitűnik, hogy míg az érem és ambrusi szobor leghívebben állítják elő arczképét, addig legkevésbbé hasonló az, melyet eddig közönségesen Mátyás arczképéül szoktunk tekinteni és szoktak festeni. Figyelmeztetjük illető képkiadóinkat és festészeinket a czikknek gondos tanulmányozására ! VII. Magyar téglaépitészeti műemlékek Ipolyitól. Ezen érdekes tárgyat bővebben méltányolták már a lapok akadémiai előadása alkalmával. A kérdés sajátlag az : volt e a magyar alföldnek monumentális építészete, vagy örökké oly tabula rasa volt-e ezen tekintetben, mint jelenleg ? Ha igen, aminthogy kételkednünk nem lehet, úgy az kő hiányában csak téglaműépítészet lehetett. De eddig a monumentális téglaépítészetnek, mint az a külföldön oly nagy előnynyel és műszépséggel díszlett Olaszországtól egész a balti tengerig, épen hazánkban nem volt képes nyomát a szerző felfedezni. Végre sikerült egyes példányaira ráakadni. Ezek itt szakismerettel tárgyaltatnak , tüzetesen előadatván a monumentális nyersépítészet kellékei, a falszerkezeti rendszerek és különösen a monumentális téglaépítészet másajátságai, egy rajztáblával s a hazai színes téglaépítészetnek egy festett példányával bemutatva. Alkalmasan figyelmeztet végre a szerző a tárgynak mai gyakorlati oldalára is, melynél fogva a monumentális téglaépitészet előnye az alföldi építkezésnél félreismerhetlen. Vin. Vegyes kisebb régészeti közlemények. I. Gróf Eszterházy Jánostól egy magyar feliratú érdekes kupa a XVI-diki századból, a szövegbe nyomott három fametszettel. Rajta nevezetesen azon középkori műgyakorlatot is észlelhetni, mint illesztettek be római arany és ezüst érmek az ily edények díszítéséül. Úgy tudjuk, hogy a gondos régiség-búvártól az Archaeol. Közi.jövő kötete is további érdekes közleményeket hozand. II. Henszlmanntól I. Mátyás király állítólagos építőmesterének kézirati munkája az építészetről. A leírásból kitűnik ugyan, hogy ezen, gróf Zichy Jenő birtokában lévő kézirati codex csupán Literati Nemes Sámuel ódondászi ráfogása által tulajdoníttatott Mátyás király építészének. Mindazonáltal így is a jelesebb ritkaságok közé tartozik, mint XV. és XVI. századi érdekes építészeti album és sajátlag költészeti és építészeti olasz compilatio. Érdekei szerint természetesen a hazai régiségen túl, az általános építészeti irodalom színvonalára emelkedik, hol még Henszlmann korszakias művével is találkozik , kiben ennélfogva a munka a legilletékesebb ismertetőjére talált. III. Lesencze- Tomaji római feliratos kő. Dr. Rómertól, kinek gondossága által került a n. múzeumba, nevezetesen anyagánál fogva érdemel figyelmet. IV. Mátyás király czímere a boroszlói és görliczi városházákon. Wenczel Gusztávtól, képtáblával. Szép emlék nemzetünk fénykorából, midőn a nagy Mátyás hatalmas sz. István koronája birodalmán jóval túlterjedt. Érdekes itt látnunk, mint keletkeztek országlásának befolyása alatt ott künn is nevezetes műemlékek, és mint hódolnak neki a városok czimere emlékszerü felállításával. V. Régi magyar keresztkutak és Magyarország czimerének monumentális használata Ipolyi Arnoldtól, a szövegbe alkalmazott 3 fametszettel. Középkori műrégiségeink egy új érdekes fejezete , előadva régi keresztkút-medenczéink egyes műpéldányait, a rajtuk rendesen előjövő magyar czímerrel és évfelirattal; ennek nyomán figyelmeztet a szerző nevezetesen már arra is, hogy mily becses adalékul szolgálnak ezek egy részt az ország czimerére nézve, melyet eddig heraldikánk a műemlékeken vizsgálni szinte elmulasztott; más részt pedig az évfeliratok által a hazai műtörténet archaeologiája adataiul. IX. Magyar régészeti Repertórium, írja a szerkesztő Ipolyi. Az archeológiai bizottmány, mint elöl közlött ügyrendéből láttuk, egyik kitűnő feladatául tűzte ki a hazai régiségek eddigi leírásainak rendszeres és kimerítő leltárbani lajstromozását, s nevezetesen annak, mi a tekintetben hazánkat érdeklő a külföldi szakirodalomban előjön, a tárgy érdeme szerinti kimerítőbb tárgyalását. Az utóbbi évtizedben különösen a műemlékek fentartására felállított bécsi központi bizottmány tüzetesen kezdette tárgyalni műemlékeinket és hazai régiségeinket évkönyveiben és havi közleményeiben. Ezeknek ismertetésével s elősorolásával kezdődik mindjárt régészeti repertóriumunk is a magyarországi műemlékek, erdélyi és magyar római régiségek köréből. — Az illető helynevek sorozata szerint közel négyszáz számra rugó lelhelyet sorol be az első közlés, a legérdekesebb hazai emlékek ismertetésével , melyeket nagyobbára bíráló, helyreigazító s továbbutaló jegyzetek kisérnek. — Eltekintve ezen , irodalmunkban nagyobbára először itt emlitett tárgyak érdekességétől, már a lelhelyek folyószáma is oly tetemes, hogy egy magyar régészeti repertóriumnak alapját a legnagyobb mértékben képes megvetni. X. Ezt követi : Magyar régészeti krónika hasonlón a szerkesztőtől, Ipolyitól. Benne mindazon újabb régészeti felfedezések és leletek feljegyzése mellett, melyek akár egyenes bejelentés nyomán, akár magántudósítás, vagy a napisajtó útján a bizottmány és tagjai tudomására jutottak, nevezetesen a bizottmány munkálkodásáról is és a hazai régiségek s emlékek ügyébeni eljárásáról értesülünk. A lelhelyek szerint feljegyzett újabb régészeti leletek száma valóban itt is tetemesnek mondható. Mintegy 130 lelhelyről számos érdekesebbnél érdekesebb tárgy felől értesülünk általa. Benne foglaltatik nagyobb részt a múzeumba újabban érkezett régészeti érdekesebb tárgyaknak, valamint a múlt évi lapokban említett leleteknek sorozatos ismertetése. Bővebben tárgyaltatnak a bizottmányhoz érkezett jelentések és leírások, valamint a bizottmányi tagok által tudomásra hozott vizsgálatok és lelhelyek. Ezen részletes tudósításokból látható, mily gonddal járt el a bizottmány a tudomására esett nevezetesebb leletekre nézve, s mennyire iparkodott ott, hol ezek veszélyeztetve voltak, a hatóságok közbenjárásával is, azokat az enyészettől megóvni. Munkálkodásának azonban legfontosabb részét teszik mindinkább a hazai műemlékek, nevezetesen a változásnak annyira kitett építészeti emlékek vizsgálata és fenntartása érdekében tett intézkedései. Megemlítendő legelöl is e tekintetben, hogy a m. k. helytartótanácsnak az akadémiához intézett azon felszólítására, hogy a hazai építészeti és műemlékek fenntartására és felügyeletére felállítandó, s az akadémia archaeologiai bizotmányával netalán egyesítendő országos hatóság iránt véleményt adjon, az archaeol. bizottmány ez ügyben kimerítő javaslatot és tervezetet dolgozott ki egy ily intézkedés szervezésére, mely az akadémia által a helytartótanácsnak felküldetett, s az által minden részeiben elfogadva, a legfelsőbb megerősítés végett felterjesztett. Addig is a bizottmány ezen hatáskörénél fogva befolyását igyekezett érvényesíteni, majd egyes műemlékek restaurátiójánál, mint a mariadorfi, bényi, kassai, darázsi emlékszerü román és gót ízlésű egyházaknál, majd ismét más veszélyeztetett műemlékeknél azok fenntartására intézte gondjait, mint a pecsöli egyházra és feketeardói falfestményekre nézve. Más emlékeknek ismét építészeti felvételeit, rajzát és leírását igyekezett megszerezni , részint költségén is eszközölt vizsgálatokkal és utaztatással , mint a bényi, szabolcsi , balatonvidéki emlékeknek felvételét és leírását Henszlmann, Ipolyi és Rómer tagjai által. Ezen felül készülőben vannak jövő évi kiadásai számára az apátfalvi, sz. benedeki, dömösi, kolozsvári nevezetes román és gót ízlésű egyházak leírásai és egyes vidékek, mint a Fehér-hegység, Mátyás-föld monumentális statistikája. Dús és kimerítő név- és tárgymutató rekeszteti be végre e kötetet, melyben az archaeologiai közlemények eddig megjelent két kötetében felhozott összes lelhelyek, történeti nevek és kiválólag az előjövő régészeti tárgyak betűsorban s illető lapidézettel benn foglaltatnak. Nem kis előnye egyébiránt az itt ismertetett munkálatoknak még az is , hogy ámbár a szaktárgyalásnak meglehetősen megfelelnek, — mind a mellett, talán egy vagy legfelebb két értekezést kivéve , — a többi nemcsak oly közérthetőséggel van írva, hogy a nem szakember is könynyen és kedvvel olvashatja; de annyira instructivus modorban is adatnak elő a tárgyak, hogy a régészet egy vagy más neme iránt okulni vágyó tanuló vagy tárgykedvelő valóságos kézikönyvül használhatja. Mire nézve nevezetesen a dús képatlasz és tárgymutató is a legjobb szolgálatot teendik. Mindez pedig, úgy hiszszük, eléggé tanúsítja, mennyire megfelelt az archaeologiai bizottmány ez évben feladatának mutatja, mily számos hazai régészeti tárgyat ismertetett meg és hozott napfényre leltárában, krónikájában, s értekezéseiben, mennyit mentett meg közbenjárása által az enyészettől, hány új lelhelyet fedezett fel, mint igyekezett egyes emlékek megőrzésére, fenntartására és stilszerű javítására befolyásával hatni, ezeknek vizsgálatát s közzétételét előmozdítani; egy szóval, mutatja, hogy feladatát emberül felfogta és betöltötte. Politikai esemóii^k. ANGOLORSZÁG, London, febr. 24. A német kérdés felett már közlött londoni lapvéleményekhez ezúttal újakat csatolhatunk, és pedig, hogy rövidség okáért a Themse melletti nézeteket tekintély után mérjük, megismertetjük a tegnapi „Times“nak ez ügyben írt czikkét, mely a dolog érdemére vonatkozólag következő : „A német hatalmak közt váltott jegyzékek mutatják, hogy Németország e pillanatban a speculatív politika válságát éli. Valószínűbb, mint nem, hogy a német nép egyelőre megelégszik a német egység problémájának szellemi megoldásával, s csak akkor, ha majd az idő cselekvésre int, határoz a követendő eljárás iránt. Alig hihető, hogy a miniszterek levelezései az illető udvarokat megindítanák, vagy hogy a nép törekvései az illető törvényhozó kamrákra bármily hatással is lennének. A hoszadalmas jegyzékek és pedáns beszédek egyelőre elégségesek, mert a fejedelmek kishitűebbek , alattvalóik pedig tapasztalatlanabbak a politikai életben, semhogy a dolgok állapotának megváltoztatására kínálkozó alkalmat megragadni akarnák. Ha azonban mi a most tárgyalt kérdés lényegét túlságosan félre nem ismerjük, akkor okunk van hinni, hogy a német kis államoknak a nagy monarchiákhoz viszonyai Európa figyelmét nemsokára magas fokban veendik igénybe. „A német bureaucratikus élet kérge alatt hatalmak szunnyadoznak , melyek aztán nemsokára szétrombolják, s egy uj, erősebb épületet emelendnek. Először is az ösztön, mely minden néposztály felett uralkodik, vak, s azért úgy látszathatnék , mintha az absolut hatalommal uralkodó házak a szövetségi átalakítás tervének sükerénél ép annyi kilátással birnának a nyereségre, mint bir a szabadság ügye. Ezek azonban csak átmeneti esetlegességek , melyeknél főokozó a bátorsághiány, mert az erő megmutatja, melyiknek kellene az alkotmányosság képviselőjének lenni. Ha a szövetség átalakítása Poroszországot Ausztriától s még néhány középállamtól elválasztja , e felett nem csodálkozhatunk, és nem is sajnálkozhatunk. A német szövetség nehézkes épülete 40 esztendő óta képezi a két hatalom közt a visszavonás okát, pedig e két hatalom teszi annak főerejét. Ausztria, mennyiben az udvarok támogatására inkább van szüksége, s ezek részéről nagyobb rokonszenvre is számíthat, mindig nagyobb mozgékonyságot tanúsított, mint vetélkedője; ő a német szövetségben a vezérszereplőt körülbelöl azonképen játszta, mint a déli államok a régi amerikai unió politikájában tettek. Maga, az elhunyt porosz királynak azon kisérlete, hogy ha a német koronát nem is — de a Németország feletti vezérkedést magához vonja, nem gyengítheti meg Ausztria befolyását, mert alig csillapíttattak le egy időre a magyar és olasz rázkódások, s ime Ausztria a szövetségi ügyben ismét uralkodó hatalom lett. „Poroszországot egy egyezménybe akarják bevonni, mely a kisebb államokat, amelyeknek tendentiáik hoch-ausztriai és retrograd , oly hatalommal ruházná fel, hogy Poroszország egész külföldi politikáját ők határoznák meg. Ezen szerződés ellátná őket még a hatalommal is, hogy Poroszországban, valamint egyéb kisebb államokban is, az alkotmányos kormányok haladását meggátolják, melyekről t. i. azt hiszik, hogy a szabadelvű eszmékkel túlságosan vannak terhelve. Németország első alkotmányos és protestáns állama tehát e pillanatban a szövetségben elszigetelten áll, s egy tag sem hisz neki. Némelyek előtt ez talán az osztrák fondorkodás, vagy a kisebb államok irigysége és pártszellemének eredményéül tűnik fel; azonban fontosabb alapok ennél Poroszország tevékenységének hiánya. Azon nagy állam uralkodójának alkalmak kínálkoztak, minek egy jól rendezett állam legitim uralkodójának ritkán adatnak; ő ügyesség és kitartással, sőt — csak férfias hang választásával is részére vonhatta volna a német népet, s hazájában körülbelül azon állást foglalhatta volna el,melyet Victor Emanuel Olaszországban. Ily esetben azt is hinnénk, hogy a valóságos egység nincs távol. „Sardinia Olaszországban nem volt oly nagy, mint a porosz monarchia Németországban, és mégis alig volt pár hónapra szükség, hogy minden olasz állam ledöntessék. Anélkül , hogy a porosz királynak ily erőteljes tanácsot adjunk , egy eljárást mégis szabad legyen neki ajánlanunk, azt t. i. mely a kisebb államokat megtanítsa, hogy Poroszország nem azon határozatlan hatalom, melynek ők tartják, hanem az, mely el van határozva, nemcsak a szövetségen kívüli függetlenségét fenntartani, hanem annak helyében is a legelső és legfontosabb helyet elfoglalni.“ FRANCZIAORSZÁG. A febr. 26-diki franczia lapoknak még mindig van valami mondanivalójuk, a most szombati ülésről. Nevezetesen a „Constitutionnel“ most egy hosszabb czikkben emlékszik meg róla. „Az esemény, mond a „Const.“, melynek tanúi valánk, nem fog eredmény nélkül elenyészni. A dühösködés, bármely oldalról jöjjön, soha se jó, és teljesen felesleges oly kormány alatt, melynek legfőbb ambitiója, hogy öszhangzásba legyen a nemzet gondolatával és érzelmével. A császári dynastiának legfőbb ereje abban áll, hogy lehetetlenné teszi a régi kormányok feléledését, s túlfelől gátat vet a demagógiának. A császárság rendes alkotó forradalom, nem egyéb, mint az újabbkori társadalom, és azzal a különös szerencsével van megáldva, hogy második alapítója egy politikai lángész, aki részére hódította Európa bámulatát. Minden nagy eszmét egyesítve magában, s minden szélsőségtől egyenlő távolságban maradva, a császárság katholikus, a nélkül, hogy ultramontan volna, conservativ reactionariusság nélkül, és szabadelvű, a nélkül, hogy forradalomba sodortatná magát. Mi jelentése van hát egyik vagy másik hírlap, egyik vagy másik szónok programmjának? Nem ál be a programm tisztán mindenki szeme előtt. És melyik hasonlítható ahoz a nemes és bölcs programjéhoz, melyet a császár maga formulázott ? A császár egyszer ezt mondta : „Mindenütt, hol a franczia lobogó megjelenik, tudják a nemzetek, hogy egy nagy ügy van előtte, s egy nagy nemzet van kíséretében.“ Más alkalommal ismét „Származásomhoz híven,a korona előjogait nem tekinthetem oly szent letéteménynek, amelyet nem szabad érinteni, s nem tekinthetem atyáimról maradt örökségnek, melyet épen kell gyermekemre hagyni. Mint a nép választottja s érdekeinek képviselője, minden, a közjóra haszontalan előjogról, sajnálat nélkül mondok le.“ És hány ily nagyszerű beszédet idézhetnénk még, melyek mind abból a hazafias szívből fakadtak, mely együtt ver Francziaország szívével. Megszüntek-e a tények csak egy perczig is ellenkezni ez önkénytesen tett ígéretekkel ? Hogy egy szóba foglaljunk mindent: nem látjuk-e, hogy a nemzet künn befolyás és tiszteletben emelkedik, benn pedig minden nap gyarapszik erőben, szabadságban. Azért hozzuk-e fel e tényeket, mert talán valaki igyekszik ezeket tagadni ? Nem, hanem a múlt napi szenvedélyes viták a felületesebb gondolkozásunknál változást idézhetnek elő. Igazában az állíthatni, hogy soha se volt tökélletesebb öszhangzás a kormány és a törvényhozótest között, mint jelenleg. A személyes szeszélyek nem változtatnak semmit a törvényhozótestület szellemén, mint az a tegnapi gyűlésben is kitűnt, midőn Richmond báró azt mondta, hogy a tíz millió választó, mely Ildik Napóleont trónra emelte, feltétlenül s visszavonhatatlanul megszavazta az örökösödést, a senatus nagy melegséggel tette magáévá e nyilatkozatot. És nagyon tévedne, ki a Palikao gróf dotatiójának némelyek részéről feltűnt ellenzését egyébből akarná kimagyarázni, mint gazdálkodni akarásból. A törvényhozó test a császári kormánynak, az országnak, a hadseregnek a ragaszkodás több jeleit adta, mintsem ezután is hű ne maradna eddigi bölcsességéhez és hazafiságához. És így, amint czikkünk elején mondtuk, a múlt napi izgatottságnak jó eredménye el nem marad : azok a dühösködések újólag bizonyítékul fognak szolgálni, hogy mennyire tántoríthatlan a bizalom a császári kormány és a törvényhozó testület között.“ Az Opinion Nat. azt mondja, hogy igen jó volt az a véletlen, hogy a zivataros senatusi ülést egy vasárnap választotta el a következőtől, mert az utóbbiban, valamennyi lap tanúskodása szerint, higgadtan, hideg vérrel tanácskoztak a senator urak, mire befolyással lehetett az elnök figyelmeztetése, hogy ezután a közbeszólásokat nem fogja tűrni, s szorosan a szabályokhoz tartandja magát. Ezen ülésben először is Larochejaquelain szólt, magyarázgatva, hogy ő nem kelt ki a sajtó ellen, eltagadta, hogy nem hívta fel a kormányt szigorú eljárásra a sajtó irányában. Utánna Richmond emelt szót, a Pays szerint a legnagyobb nyugalommal, és az egész gyűlés pártolása között, midőn felemlítette, hogy az ország végtelen többsége nem feledte el a múlt szomorú tanítását, és hogy e többség a kormánytól azt kívánja, hogy védelmezze a pártok mesterkedései ellen, melyek mindig csak szenvedéseit nevelték a népnek. Richmond beszéde után az elnök bezárta sajtó feletti vitát. Az amerikai kérdésben Boissy marquis nyitotta meg a vitát, még pedig úgy, hogy minden egyébről sokat beszélt, csak a vita tárgyáról keveset. Boissy csak akkor ment át az Új világban, midőn az Ó világban semmi megszállani valót nem talált. Elkezdte a senatuson, melynek nyílt ülést kivánt, azután elment Krímbe, Olaszországba, hol Francziaország nem nyerte meg az óhajtott erkölcsi előnyöket — végre Chinába — honnan hasztalan igyekezett őt az elnök Amerikába terelni, mert mielőtt oda ment, Angliát támadta meg, sajnálkozva, hogy a francziák Sebastopolba és Milanóba mentek, midőn hasznosabb lett volna Londonba menni. Végre megérkezvén Amerikába, a kormánynak semlegességet tanácsolt, mert ő fél, hogy a kormány az angol politika érdekében felhagy az Egyesült Államok iránti hagyományos rokonszenvével. Boissy beszédének volt annyi eredménye, hogy Billault szükségesnek látta a házat megnyugtatni a császárnak Amerika iránti változatlan rokonszenvéről, mely az Egyesült Államok békéjét óhajtja. OLASZORSZÁG, Turin, febr. 24. A „Constituzione“ szerint Máltából , Triesztből s a pápai birtokokból, az eddigieknél nagyobb számból álló rablócsapatok készülnek Nápolyban s Szicíliában kiszállani, mihelyt az idő olyan lesz, hogy a hegyek közt tartózkodni lehet. „A kormány, mond a Const. megtette a szükséges elővigyázati rendszabályokat, hogy a kiszállást megakadályozza.“ A követek kamrájában Mordini kérdezte, hogy a minisztérium értesülve van-e a bántalmakról, melyekkel az olasz konsul, s az olaszok Máltában illettettek. Ricasoli feleli, hogy ő ma kapott jelentést e bántalmazásról, melyet néhány bourbonféle reactionarius követettjei. Az angol kormányhoz sürgöny küldetett, melyben elégtétel és védelem kéretik. Anglia régi barátsága kezeskedik, hogy ez meg fog adatni. Petrucelli azt kérdi, hogy a kormány intézkedik-e a Rómában tartandó püspöki gyűlést illetőleg. Ricasoli azt feleli, hogy a kormány igen is foglalkozik ez ügygyel, és azt hiszi, hogy e gyűlés több kárt tehet az országnak, mint amennyi hasznot a vallásnak. Az igazságügyminiszter foglalkozik kizárólag a tárgygyal. Távirati jelentések. — Brüssel, febr. 27. A mai „Indépendance“ szerint Napoleon császár Morny elnökhöz egy iratot intézett, melyben tagadja azon véleményt, mintha ő a törvényhozó testület függetlenségét érinteni akarná. A bizottság Montauban tbk ügyében azon közvetítést terjesztenei elő, hogy a tbk dotatiója átiratási jog nélkül (sans réversibilité) szavaztassák meg. — Páris, febr. 27. A mai „Moniteur“ jelenti : Miután Renan úr a keresztény vallást sértő, és sajnálatos izgatásokat maguk után vonható tanokat hirdet, előadásai további intézkedésig betiltatnak. — Athéné, febr. 22. A király visszatért ide. Az argosi csapatok Naupliától egy negyedórányira nyomultak elő. Ez utóbbi hely a szárazföldtől s a tengertől egyiránt el van zárva. Naupliából 60 fölkelő katona jött át a királyi hadseregbe. Tripoliszában is forradalmi manifestatio történt. A kormány a fenyegetett tartományokban általános népfölkelést (?) akar szervezni. Itt nyugalom uralkodik, azonban a kávéházakat mégis bezárták, s az utczák katonailag meg vannak szállva. — Konstantinápoly, febr. 22. Husszein Deim pasa, a kuleli összeesküvők kegyelmet kapott főnöke, ismét visszahelyeztetett rangjába, s az anatóliai hadsereg törzs-heljévé neveztetett ki.Az osztrák, orosz, franczia és török gőzhajózási társulatok közös szállítási árszabályt állapítottak meg. — München, febr. 27. Athénéi hivatal 1.0 s hírek szerint a lázadás nem terjed tova. A királyi csapatok három sikeres ütközetet vívtak ki a fölkelők ellen. — Pétervár, febr. 27. A mai „Journal de Pétersbourg“ a lengyel kérdésnek a franczia senatusban történt discussiója alkalmából mondja : Boldog jövő és jóllét biztos, ha a császár jószándékai józan észszel s kötelességérzettel találkoznak. Egyedül Lengyelországtól függ, a leglehetőbb jóllétet érni el. Azonban a szerződések és jogok tiszteletben tartása egyedül vezet azon haladáshoz és javításokhoz, melyeket a császár előkészit, ellenben pedig keserű csalódáshoz. — Drezda, febr. 27. A drezdai lap látszólagos hivatalos bécsi tudósítása szerint Ausztria és Poroszország megegyeztek, közös javaslattal lépni fel a kurhesseni alkotmánykérdés elintézésére ; a többi szövetségkormányok hozzájárulása is meg van már ígérve. — Prága, febr. 27. Karlsbaden, Miesben, Kolinban, Cseh Leippán, Kuttenbergben, Dobrison, Königsgraeczen, Piseken, Chrudimban és Przibramban történtek ünnepélyességek az alkotmány évfordulati napján. — Nagy-Szeben, febr. 17. A helyettes gróf, Schmidt Konrád, a februári alkotmány tiszteletére diszebédet adott. Este mintegy 300 nagyszebeni lakos, köztük számos polgár is, gyűlt önkénytesen egybe a „római császárhoz“ czímzett vendéglőben. Pohárköszöntések tartottak a császárra, a birodalmi alkotmányra, Erdélynek a reichsrathba való belépésére, Schmerling államminiszterre, a hadseregre stb. Esti post «. Pest, febr. 28. — Páriában 26 és 27. februáriusra ismét zivataros senatusi tanácskozásokat vártak, mert ekkor a római kérdésre kerül a sor, azt mondják, hogy Larochejaquelain és társai Napoleon hű beszéde következtében a felirat Rómára vonatkozó részeihez új szakaszokat fognak indítványozni. Palikao gr. dotatiója iránt még nem történt végleges megállapodás, de valószínű, hogy a dotatio, legalább a tábornok életére, meg fog adatni. A császár kérdést tett róla Konstantinápolyba, hogy nem volnának-e hajlandók az I-s. Ferencz idejéből a rhodusi erődben levő franczia ágyukat újabbkori ágyukért cserében kiadni. A szultán megparancsolta, hogy csere nélkül adassanak ki az ágyuk a császárnak. Kuzang a görög házrend nagy szalagjával tiszteltetett meg. — Párisban a febr. 25 diki senatus ülésében Napoleon herczeg erélyesen tiltakozott Boissy marquisnak azon szavai ellen, hogy a császár legközelebbi rokona ellentétbe helyezte magát a császárral és a dynastia egyenes örökösével. A herczeg visszautasította e szavakat, mint rágalmat, az ő tántoríthatatlan hűsége ellen. Beszédét nagy megelégedéssel fogadták a senatorok. A feliratnak Rómára vonatkozó része feletti vita talán még ma megkezdődik. Mint az „Indep.“nak írják, e nagy kérdéshez hozzá fognak szólani : Gémeau tábornok, Napoleon hg, Lagueronniére, Bonjeau, Bourqueney gr. Gabriac marquis — s talán Billault. — Rómából Írják az Augsburgi újságnak hogy a siheder, ki Ildik Ferenczet meg akarta ölni, Chiavone bandájából való, Rómába azért jött, hogy pénzt kérjen urától. A király megtagadta a kérdést, a siheder átkozódással felelt, elmondván, hogy ő és társai mennyit küzdöttek a bourbonokért, s most már éhen veszni hagyák őket.