Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)

1862-04-01 / 3641. szám

Térey Pál úz április közepe táján fog indulni. Az újabban jelentkezett kiutazók ime ezek: Belovány Ferencz viszlói református pap, Leicht Menyhért, Deszáthy István Eszékről, Bignio József Pestről, Györöcskey Mihály Győröcskéről , báró Podmaniczky László Pestről, Hegyessy Kálmán Pestről, Ujváry Kálmán Bátyáról, Berenczei Kovács Eduárd, Kovács Ágoston, Esze Gábor Szathmárról, Kegl Ferencz ny. plébános Ó Bárókról, Rosty Pál, Ledniczky Mihály Pestről, Pósa Gusztáv Török Becséről, Braun József, Gschwindt M., James Egan Pestről, Fáy Sándor Hevesből, Hegedűs József Nagy Kanizsáról, Farkas István Pestről, Telegdy László Debreczenből, Lőrincz Ferencz Sár-Penteléről, Goruipp Ferencz Újvidékről, Gorové Jakab Nagyváradról, Gencsi Ferencz, Katona Lajos Balkányból, Szontag István Losonczról, Finkman Justus, Farkas József, Előszállásról, Huszár László Tereskéről, Reiser Lipót és fia T. Becséről Kismartony Ede Pestről, Janky József Nagy-Váradról. Érkövy Adolf. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről mart. 31, 5% metalliques 69,15. Nemzeti Kölcsön 83,65. Bankrészvény 820. — Hitelintézet 196,20. Londoni váltók 136,30. Arany 6,44. A Magyar Akadémia javára tett alapítványok s adlakozások részletes jegyzéke (nyilvános nyugtatványul.) (Folytatás.) Hinka József 886. sz. ivén Pesten : Krisanich János h. 2 ft, Lustig János Manó h. 24 ft 10 kr, tökéhez 99 ft 75 kr, Hinka József házra 50 forint , tökéhez 50 forint , özvegy Semsey Jóbné sz. gr. Keglevich Éva h. 400 ft, t. 400 ft urb. papirban. Összesen : házra 466 ft 10 kr, tőkéhez 549 ft 75 kr. (Folytatása következik.) NEMZETI SZÍNHÁZ. Ápril 1-re van kitűzve: „Bánk bán.“ Eredeti nagy opera 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. April 1-re van kitűzve : „Kalmár és tengerész.“ Dráma 4 felv. A „P. N.“ magán távsürgönyei. Bécs,mart. 31. Az alsóház ülésében a bányaszolgalom megszüntetését illető törvény teljesen , a sajtótörvény első szakasza pedig lényegileg a választmányi javaslat szerint elfogadtatott, Turin, mart. 31. Durando tábornok külügyminiszterré neveztetett ki. Ratazzi megtartja a miniszterelnökséget és a belügyi tárczát. Konstantinápoly, mártius 29. Nauplia feladása bebizonyul; a helyőrség — kivéve tizenkét menekült tisztet — közbocsánatot nyert. — Görögországban a béke helyreállt. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Közelebbi számunk „Esti postá“-jában ismertettük az interpellatiót, melyet a britt felsőházban Carnarvon lord tett Lengyelországra vonatkozólag, valamint Russell grófnak erre adott válaszát is. A „Times“ visszatérve a lordok házának ezen beszélgetésére, egy hosszú czikkben közli nézeteit, melyek e világlap szatócspolitikáját egész önzésében mutatják be; megismerkedés végett elégnek tartjuk a következő kivonatot: „A lengyelek ismét panaszkodnak. Ehhez már gyermekségünk óta szokva vagyunk. Ha azonban meggondoljuk, hogy a Napóleoni harcrok alatt Lengyelország mindenütt ellenségeink soraiban állott, hogy Lengyelország mindaddig, míg önálló állam volt, türelmetlenebb és bigottabb volt, mint maga Spanyolország, nyugtalanabb s törvényszegőbb mint Mexicó, akkor nehéz igazolni, vájjon ezen panaszolkodó lengyel késértet által miért hagyjuk magunkat nyugalmunkból kiriasztatni. Mi soha se tettünk részat Lengyelországnak , mi nem osztottuk fel apró részekre , sem Krakót nem égettük le, sem ahoz, nem járultunk, hogy Varsóban „rend uralkodjék.“ Tegyük fel mégis, hogy ezek a lengyelek a föld legérdekesebb, legőszintébb s legtürelmesebb emberei, s hogy keményszívű potentátok által elnyomatva tartatnak, avagy mit tartozik ez Carnarvon és Russell lordokhoz ? Vájjon ezen dicső férfiak miért hozzák fel fájdalmas részvéteket a szenvedések iránt, miket nem enyhíthetnek? Avagy Russell lordnak kell-e szavakkal kifejeznie nemtetszését, mert 80 évvel ezelőtt Fox hasonlag cselekedett? Nem nevetnénk-e, s nem lennénk-e mi is türelmetlenek, ha a sz.-pétervári, bécsi és berlini hivatalos lapok a párisi, madridi és turini törvényhozó testeknek közössen azon illetlenségekről akarnának beszélni, melyeket mi a nagymogullal s minden szatrapáival éreztettünk? s ha folytonosan intenének bennünket India és nemzetiségeit visszaállítani ? Avagy szívesen vennénk-e mi ilyesmiket? A hírlapok ámorjanak az ily kérdések felett, ezért senki se neheztelhet, mert a nyílt vitatásnak mindig van jó oldala, hanem másként áll a dolog államférfiak, parlamenti tagok nyilatkozataival: ezeknél állásuk súlya is a mérlegbe esik. Bizonyosan mindnyájunkat felettébb megörvendeztetné, ha Lengyelország szabadelvű alkotmányt nyerne, s képes lenne azt élvezni is. Ugyan ez áll minden államot illetőleg, melynek panaszra van oka. Francziaországban is vannak emberek, kik kívánnának még valamit; a görögöknek, vagy legalább közülök soknak igazságos sérelmük lehet bajor eredetű királyuk ellen; Velencze lánczait csörgeti Európa előtt; a törökök birodalmuk némely részében egészen különös dolgokat mivelnek ; s az észak-amerikaiak philantropjaink tapsai közt tűzzel és vassal nyomulnak dél ellen. A világ telve igaztalansággal, de mit tehetünk mi mindez ellen ? Minő jogunk van nekünk mindezen nemzetek ügyeibe avatkozni ? Mindenki tudja, hogy ha mi egyetlen ezreddel vagy csak egy oda kölcsönzött fregattal az ős Boleslavot, vagy a régi nagy lengyel királyok bármelyikét is a lengyel trónra ültethetnék, ezt azért még sem tennék. Tőlünk legjobb esetben is hideg részvét s olcsó tanács várható ! És valóban, a britt birodalom érdekeinek gondjai, mennyiben azok a külfölddel érintkeznek, nagyon is elegendők Russel gróf figyelmének elfoglalására, anélkül, hogy e mellett még Orosz vagy Lengyelország kormánygondjait is magára nehezítse.“ A „Daily News“ más nézetben van, helyesnek találja ő is,hogy Carnarvon gróf melegséggel emlékezve a lengyelekről, ezt mégis oly modorban téve, hogy az orosz uralkodó iránt teljes kimélettel volt, valamint Russell gróf is megfelelt állása politikájának, midőn e kérdésre adott válaszát úgy tudá előterjeszteni, hogy a tett ígéretek emlékezete is kitüntetve lett, de e mellett a lengyeleknek nem nyújtott oly reményeket, melyeket nem leendő képes teljesíteni; azonban a „D. N.“ azt hiszi, hogy a sajtónak és államférfiaknak mindenkori kötelességök marad kiemelni a jogtalanságot, mely Lengyelországon elkövettetett. Angliának mint nemzetnek, joga van Oroszországtól kivárni, hogy igazságos legyen a legyelek irányában, és Anglia e jogát soha se adhatja fel. A „D. News“-t ezen nézetek tovább fejtegetésre vezetik. „A politikai harcz Európában — úgymond, nem többé a puszta despotismus és a szabad intézmények közt foly; ezen időszak már elmúlt. A harcz ma a színlelt és a valódi liberalismus közt vitatik. Egy nemzetnek a népképviseleti kormány szinleges alakját megadni, de az uralkodó kézben a politikai és pénzügyi korlátlan hatalmat megtartani — ez az, mi ma a continens minden udvarait foglalkoztatja. A mi ezen politikának oly vonzerőt kölcsönöz, az kétségkívül azon eredmény, melylyel Napóleon Francziaországot virágzóvá, nyugodttá és gyümölcsözővé tette, stb. Ezután a lap áttér a porosz parlament feloszlatására, melyet a leghibásabb kormánylépésnek tart. — A hivatalos „Gazette“ jelenti, hogy a f. évi mart. 11-ki titkostanácsi rendelet erejénél fogva, a dunai hajózást illető minden rendelmények, a britt és romnai alattvalókat illetőleg, a mondott naptól kezdve törvényerőre emeltetnek, s hogy ennél fogva a török birodalomban állomásozó minden fő és alkonsulok, és konsulsági ügynökök, mindazon illetékességgel felruházvák, melylyel a konstantinápolyi legfőbb konsuli bíróság az 1860 aug. 27-ki titk. tan. rendeletnél fogva ellátva lett.• A „Morn. Post“ szerint a londoni magasabb körökben arról beszéltek, hogy Bernstorff gróf nemsokára az ottani porosz követségre neveztetnék ki. — Palmerston lord az utóbbi napok parlamenti üléseiben nem vett részt, — régi baja, a fájdalmas köszvényrohamok megújulása akadályozta őt. — A már említettük Peabody amerikai bankár a londoni szegények számára szánt nagyszerű alapítványát csakugyan megtevő; az alapítványi összeg 150 ezer font, vagyis másfél millió tallér, ezen pénzen lakházak fognak építtetni Londonban a szegények számára; a kivitelt egy gyámbizottmányra ruházta, melynek tagja az idő szerinti amerikai londoni követ, s London város három tekintélyes polgára; azon szegényekre nézve, kik ezen jótétemény élvezetéért folyamodnak, az alapító kikötötte, hogy vallás, vagy politikai nézetkülönbség a felvételnél semmi akadály vagy ajánlat nem lehet. FRANCZIAORSZÁG. A párisi tudósítások mart. 27-ről és 28 ról szólnak. Lavalette marquis visszatérése Rómából képezi a nap főeseményét a franczia fővárosban. Azonban a versiók felette különböznek a marquis hangulatáról és a benyomásról, melyet magával hozott. Egyfelől a „Patrie“ egy külön czikkben azt mondja, hogy a világ minden kincséért sincs szó Lavalette úr visszahívásáról. Azt sem hiszi, hogy a Vaticannal való viszonyok oly bizalmatlanság és keseredettség jellemét öltötték volna magukra, amint átalában hiszik. Sőt, ha a „Patrie“ jól van értesülve, a francziaországi képviselő és Antonelli bíbornok közt „oly viszonyok állottak volna be, melyek a pápai kormány részéről észszerűbb és engesztelékenyebb hajlamokat engednének reményleni.“ Ezen fordulatra a „Patrie“ szerint nem maradtak volna befolyás nélkül a franczia genatus és törvényhozó test tárgyalásai s azon nagy nyomatéku szavazatok, melyekkel a franczia törvényhozás a császári kormány politikáját megszentesítették. Minden érdemes ember belátta, mond a „Patrie,“ hogy veszélyes volna megmaradni az eddig követett ösvényen, s Francziaország békítő kezdeményezésére örökösen azzal a végletes ellenszegüléssel felelni. A „Patrie“ ugyan nyomban bevallja, hogy van még Rómában egy hajthatatlan párt, mely ma is visszavet minden engedményt; azonban hozzáteszi, hogy ennek élén nem Antonelli bibornok áll, hanem egy más ember, aki a bibornokot „túlságosan szabadelvűnek és túl mérsékeltnek találja.“ Midőn Mérődé urat, a hadügyek helyettes igazgatóját, a reactio fejéül ekként tünteti fel a „Patrie“, Antonelli bibornokról imigy nyilatkozik : „Antonelli bibornok szerintünk sok hibát követett el, de legalább el kell ismerni, hogy ez egy felsőbb szellem, tele találékonysággal, s üdvös magábatérésekre (retours) és transactiókra képes, midőn azokat a szükség parancsolja. És a kitűnő miniszter sokkal kevésbbé is absolut ma, mint volt mai napig. Nem lenne tehát csoda, ha ő egyik segítő társa lenne azon szabadelvű és mérsékelt politikának, melynek, fájdalom, sokáig egyik legfélelmesebb ellenségei közé tartozott.“ Szóval a „Patrie“ mindebben egy új helyzet jelenségét látja, ha e jelenség még oly halvány is , s nem esik kétségbe azon transactio felöl, mely a pápaság és Olaszország érdekeit kiegyezteti. Bezzeg nem így látja a dolgokat másfelől az „Opinion nationale“. Ez azt mondja, noha csak bizonyos hírek nyomán, hogy Lavalette úr mély levertséggel tért vissza Rómából, s nem is igen kívánkozik vissza. Minden tanács, okoskodás, alkudozási kísérlet füstbe ment. Rómában valami legitimista congressusra hallgatnak, mely az „Op.“ szerint Velenczében volna, s a melyet a franczia lap többi közt Chambord gróf nevével hoz egybeköttetésbe. „Mit vár Antonelli bibornok a jövőtől — kérdi az — „Opinion nationale“. Mi sugall neki ily szilárd, ily rendíthetetlen elhatározásokat ? Bizonyosan valami csodát vár, azaz : legitimista restauratiót Francziaországban, és egy győzelmes hadjáratot az osztrák seregek részéről, mely II. Ferenczet és a nagyherczegeket trónjaikra visszahelyezze. Szóval az „Opinio Nat.“ azt mondja, hogy a római kérdés nem azok közé tartozik, melyeket megoldani lehet, hanem a melyeket tudni kell keresztül vágni az alkalmas pillanatban. — A franczia „Presse“ jelenti, hogy Lavalette marquis mart. 27-ken reggel hosszas értekezletet tartott Thouvenel úrral, a római ügyekben. — A „Pays“ jelenti, hogy noha a belgák királya egészsége javult, mindazáltal a rajta véghez vitt válságos orvosi műtét folytán a brabanti herczeg felfüggesztette Ancantéba utazását, s egy távirati sürgöny nyomán Cadixból visszatért Belgiumba. — Párisban átalános figyelmet gerjesztett a „Merrimac“ és „Monitor“ amerikai pánczélos hajók csatázása. Ezen kísérletben elegendő bizonyítékot látnak máris ezen új romboló gépek túlnyomó erejére minden nem vértezett vitorlás és gőzhajók felett, s azt hiszik, hogy a most létező tengerészetnek teljes átalakítása kikerülhetetlen. „Azon 2500 hadihajó — kiált fel az „Opin. Nat.“ — melyből az európai katonai tengerészet áll, ezentúl csupa szalma és üveg, oly ellenséggel szemközt, mely, mint a „Globre“ például, 900 ezer kilogramm nehézségű hátfedő vaspánczélt hord. Egyetlen vértes hajó képes elpusztítani egy egész flottát; a hajóépítés tudománya fenekestül fel van forgatva. A forradalom nagyobb és gyökeresebb, mint amely a gőznek a tengerészetben alkalmazását követte.“ Minthogy pedig háború idején egy ily vértes kalózhajó előtt egy pillanatig sem lenne biztosságban az a sok kereskedő hajó, melyek számát a földszinen 220,000-re teszik, tehát a franczia lap a vértes hajók fölfedezésének szükséges következményéül tekinti a kalózság eltörlesztését. Az „Opinion Nat.“ azon nem igen vigasztaló számítást teszi ezen elmélkedéshez, hogy ez a tréfa Európának 3—4 milliárd veszteségbe kerülhet. — A franczia senatus mártius 26-iki ülésében egy pelitio került napirendre, melyben bizonyos Tabournel nevű úriember a senatus figyelmét Lamartine zavart vagyoni állapotára hívja fel. A bizottmány, melynek előadója Laroche Jaquelein úr, úgy vélekedett, hogy jó lesz megkérdeni magát Lamartine urat, beleegyez-e, hogy neve ily módon előforduljon a senatusban. Lamartine egy levélben azt válaszolta, hogy legjobb lesz a jó szándékú petitióról egyszerűen napirendre térni át; először, mert ő nem érdemelt meg semmi oly nemzeti jutalmat, melyet vele együtt meg ne érdemeltek volna tiszttársai is, akik vele együtt fenntartották a rendet és segítették megmenteni a hazát; másodszor, mert jószágait eladván vagy elzálogosítván, s e mellett dolgozván, sikerült neki nagy részben kielégíteni hitelezőit, s már csak mintegy 600,000 frankra van szüksége, hogy azon helyzetbe jusson, melyet óhajt t. i. vagyon és adósság nélkül tenni. — Lamartine úr nem tartja illendőnek a törvény nevében fogadni el azt, amit magánosok önkéntes baráti segélyétől elfogad. „Ön, úgymond, jól tudja, hogy én nem vagyok ellensége egy kormánynak se, melyet hazám elfogadott; én soha nem törekedtem politikai zászlót csinálni ínségeimből, azonban én nem lehetek lekötelezettje oly kormánynak, amelyet nem szolgálok, ha csak véteni nem akarok múltam ellen, bárminő legyen az. Nem a császárságot illeti megjutalmazni ezen múltat, és nem azon embert illeti, aki a köztársaságot kikiáltotta, saját személyében így elferdíteni a helyzeteket.“ A senatus, mint Lamartine úr kívánta, egyszerűen napirendre tért át. A kormány a rendkívüli budgetből nem törölte ki sóadó felemelést. A kölni lap szerint a cászár a közelégületlenség részére elhatározta, hogy azt visszavonja, de ismét elállott szándékától, midőn Fould oda nyilatkozott, hogy ez esetben a hadsereg létszáma leszállításának kell bekövetkezni. — Laguerroniére ur hir szerint kibékült Persigny gróffal a császár kivonatára. Az utóbbi bálja mart. 26-án nagyon fényesen ütött ki. A császár dominókat változtatva, jelen volt egész reggeli négy óráig, Persigny gróffal és grófnéval, Walewskivel és nejével egy asztalnál vacsoráit. — Beszélik, hogy a „Presse“ szerkesztősége tárgyában Napoleonig a közbenjáró Peyraur és Girardin Emil közt. OLASZORSZÁG. Turinból még mindig érkeznek a miniszter változásról szóló hírek. Cordován kívül most már Manzini is kilépne. Mindezeknek csak kötve kell hinni. A rendes tudósításokból csak annyi tűnik ki, hogy Torre ars a marquis mártius 26-ig nem határozta volt el még magát a külügyi tárcza elvállalására. A távirati tudósítások szerint azon rendeletet, mely a déli hadsereget a rendes hadsereggel egybeolvasztja, jól fogadták az országban. Ezen rendelet első czikkében ki van mondva a déli hadsereg feloszlatása; a többi czikkelyek különös intézkedéseket foglalnak magukban az önkéntes tiszteknek a rendes hadseregbe leendő besorozását illetőleg. Az előterjesztés, mely e rendeletet megelőzi, kifejti, hogy a kormány, a királyság minden erejét szabályozván, nem nézhette el, hogy a rendes hadsereg mellett egy második hadsereg legyen. A kormány azonban nem akarja jövőre neki bátorítani azok reményét, akik a katonai fokozatokra akarnának eljutni, anélkül, hogy a rendes iskolákon vagy előléptetéseken keresztül mentek volna. A rendelet kijelenti, hogy ezen szabálytól csupán a jelen kivételes esetben tér el. Háború idején jövőre is élni fog ugyan az önkénytesek segélyével, de ezen csapatok háború után azonnal fel fognak oszlattatni. A pápa beteg volt ugyan , nevezetesen mint a turini kőnyomatú lapnak Írják f. hó 21-én rögtön elájult, azután erős láz vette elő; de hogy e szentsége már 25-dikére felgyógyult, mutatja azon római sürgöny, mely jelenti, hogy a pápa mart. 25 ikén elment a Minerva-egyházba, hol a sanfedista párt ovatiokkal fogadta. A mise után a pápa kihirdette a japáni három jezsuita martyr canonisatiójára vonatkozó rendeletet. Ez alkalommal a szentsége beszédet is tartott, melyben kijelenti, hogy a világi hatalmat nem lehet ugyan dogmának tekinteni, hanem hogy a mostani állapotok közt és a gondviselés rendelése szerint az egyház fejének függetlensége és szabadsága mélhatlanul szükségesek. AMERIKA. A „Times“ washingtoni levelezője szerint az unió csillaga ismét teljes fényében ragyog. A közelebbi héten egyik diadal a másikat érte, s pedig oly gyorsasággal, hogy a legvérmesebbek is megelégedtek. Eddig a háború bevégzésére 90 napot tartottak szükségesnek, ma már e szám 30 ra szállott alá, habár semmi bizonyos sem tudható az iránt, vájjon a déliek felhagytak-e minden sikeres ellenállási kisérlettel. Különösen nagy hatása volt Manassas kiürítéséről szóló hírnek , mely fordulat bekövetkezte óta M. Crelan főhadiszállását Washingtonból Fairfax Court Housba tette át, s a Potomac-melletti tábor ennek környékén foglalt állást. A csapatoknak Washingtonból történt kivonulása imposant látványt nyújtott; a katonák jól ruházva, fegyelmezve s jó kedvben, 17 teljesen felszerelt és fogatozott ágyú üteg 120 löveggel, s hoszszú szállító trainnel meglepő látvány volt. Jelenleg mit sem tudhatni , mikor és hol várható ütközet; a délieknek nincs kedvök egy eldöntő ütközet elfogadására, s Clellannak nincs ügyessége erre azokat kényszeríteni; beszélik, hogy a felkelők kormánya Richmondból, mely a hadi mozgalmak által v veszélyezve van, székét más távolabb eső városa készül áttenni, mint mondják, Raleighba, éjszakkarolinai városba. Egy új-yorki —mart. 14-ki tudósítás szerint a felkelők Rappahannock mellett a Frederiksburg és Port Royal közti területen készülnek tábort foglalni, s az éjszakiak előnyomulásának ellene állami; fővezérükké Beauregard tábornok nevezteti ki. BéCSI börze mart. 29. Adott Tar- Adott Tar-Államadósság. artott ár Sorsjegyek. ___^---------totL^ Vasutak. A Tiszavidéki vaspályán. Gabonaárak 5% osztrák érték............................ 64 50 64 60 Hitelintézeti 100 frt . . . 129 70 130 — ------------ „ , . .. nm . 5/„ Metalliques ............................ 69 20 69 30 Gőzhajózási 100 frt . . . 99 75 100 25 Vasúti menetek a délkeleti vaspályán. Czeeléd. Ind. 9 óra 25 nercz remi.pes piaczon mai sus - n. m ............................ ®0 75 61 25 Eszterházy herczeg 40 „ ... 102 - 103 - Bécs-Temesvár. Szolnok. Ind. 10 óra 25 perez regel. TT.------------- ', „ gulv----T^~TTS. ificQ t. ...................... F\n 137 r,n puhflL ” ac\ ” 37 sn 3K Récéből. Elindulás 6 óra 30 perez reg. 7 óra este. P.-Ladány. ind. 1 óra 23 percz délután. Alsó-ausztriai mezőny alant magas 1839-k, sorsjegyek............................ 136 50 137 50 Pálffy „ 40 „ . . . 37 50 38 Érsekujvár. Elindulás 11 ó. 56 p. rez. 12 ó. 45 p. éjj. Debreczen, ind. 3 óra délután. szerint szerint "árom " .......................................... II To QO 21*11^.. „a,' tn ' ’ ' ' 30 I 30 ne Pest. Elindulás 4 óra 5 p. d. u. 8 óra 55 p. reggel. Tokaj. ind. 5 óra 36 perez délután. * # tn ' j • 8 ® ^ ” Uq qq Czeglád. Elindulás 6 óra 35 p. d. u. 8 óra 30 p. regg. Miskolcz. ind. 7 óra 42 perez este. Búza, bánsági . . - — — StTr k■ SS r° : : : ii SAM* k..., TM 8i : : : S2 88 3:§I 1R1? Vs/ T 1L,t öbbi*égi kötvény*k pn p1 Váltók (devisek) Szeged. Elindulás 2 óra 50 p. djjel 1 óra 10 p délu. T°^aJ-md- 9 ^ per7CZ regg^ .,, „ bácskai uj 83 - 84 4 80 4 90 VsLloyd • . ............................ 90- 91 Váltók (devisek) Czeléd. Elindulás 6 óra 15 p. éjjel 6 „ 15 „ „ Debreczen. md. 1é1óra.7 perez délben- Kétszeres.. . 76-77 3 80 3 95 5 A punagőzhajózási...................... 98 - 99 - “rom hónapra. Pest. Elindulás 9 óra 12 perez reg. 9 „ 20 ” este P'Ludani. md. 1 óra^42 perez délután. Rozs (uj) ... 76-78 8 65 975 Bankzáloglevelei 12 hónapra . . . 99 50 100 — Amsterdam (100 holt. frt) . ... — —------Érsekujvár. Elindulás 1 ó. 1 p. d. u. 12 „ 55 „ éjjel. Szolnok-md- 4 óra 45 percz délután. Árpa, sörfőzésre . 67-69 2 70 2 80 Hitelintézeti . ! '. . . . 195 70 195 80 Friur floor ” ] ! ! ! ! 115 30 115 40 Bécs- Megérkezés 5 óra 56 p. este. 6 „ 1 „ regg- Püspftk-Ladány-Nagyvárad. n etetésre . . 64 67 2 30 2 50 | .................................. Ion ~ R99 _ Hamburg (100 M. B.) . . . . 101 40 101 50 ArJJ«T K.ni*!/811’ Nagyvárad.’érk. 10 ó^a lOpe^z délelőtt. Kukoricza ’. ! ! 79 83 3 50 3 65 | BST“: :::::: S?i gr b*** : : 1988 Kale: " ■ ■ ■ r 83£s^ Dunagőzhajózás......................• . 437 - 439 - 1 / Székes-Fehérvár. Elind. 9 óra 8 p. reg. 7 óra 33 p. este: Czegléd-Arad. ................... f 7^ 1)esti lánczhid ....... 395 — 398 — Pénznemek. Kanizsa. Elindulás 2 óra 6 p. d. u. Czegléd ind. 5 óra 55 perez este. r ^ ’ ’ ' . m 7 Éjszaki vaspálya............................ 2196 2197 Korona ....................................... 18 75 ------ Székes-Fehérvár—Bécs, Szolnok, ind. 4 óra 26 perez délután. epere, zi ... ^ • _ Államvaspálya........................... . 275 — 275 50 Császári arany................................. 6 44 6 46 Székes-Fehérvár. Indul 9 óra 50 p. reg. Csaba. ind. 12 óra 7 perez délben. . ... ......... Déli vaspálya.................................. 268 50 269 — Napoleons d’or.................................. 10 84 10 86 Uj-Szőny. Elindulás 2 óra 30 p. d. u. Arad. ind. 9 óra 40 perez délelőtt. Dunavizállás Pesten mart. 29 786 fel. Nyugati vaspálya............................ 157 75 158 25 Orosz imperialok ............................ 11 12 11 15 Becs. Érkezés 8 óra 17 perez este. Szolnok ind. 4 óra 26 perez délután. „ Pozson mart. 28.1' 7" 0 fel. | Tiszai vasút ....................................... 147 — 147 — Ezüst.............................. 135 — 135 25 _______________________________________ Temesvár, martius 24 0' 1" 0 fel. | Távirati jelentések. — Brüssel, mart. 20. A mai „Indépend.“ jelenti, hogy f. hó 26-kán Napoleon császár Lavalette marquisval értekezvén, kijelenté, hogy a francziák a pápa halála esetében is Rómában fognának maradni a conclavek tartama alatt. — Drezda, mart. 29. A mai „Dresdner Journal“ értesit : királyi felsége Wagner Richard híres zeneszerzőnek megengedé a büntetlen visszatérést Szászországba. — Milano, mart. 30. Mint a „Perseveranza“ jelenti, Durando külügyminiszterré neveztetését rebesgető hir valósul. — Azt hiszik, hogy Garibaldi egyelőre felhagyand utazási szándékával. — Pétervár, mart. 30. A maiJourn.de St. Petersbourg jelenti, hogy Patkus főrendőrmester egészségi állapota miatt elbocsáttatott; utódjául Anenkoffbk neveztetett ki. — A „Nord- Ost“ szerint a földhitelbanki központi bizottmány bevégező munkálatait. Teljes bankszabadság ajánltatik, s kormánybankok nem fognának felállítatni.• Turin, mart. 29. A miniszterváltozásról szóló hírek folyvást tartanak. Ma hitték, hogy Durando tábornok a külügyi tárczát elfogadta. Állítják, hogy Cordova két nap óta újra beadta lemondását, mely azonban nem fogadtatott el. Állítólag a minisztériumnak teljes ujjáalakításáig állomásán fog maradni. Hire jár, hogy a franczia kormány figyelmezteté Victor Emánuelt azon veszélyekre, melyek a népnek Garibaldi utazása folytán előidézett izgatottsága által keletkezhetnek. Esti posta. Pest, mart. 31. — Berlin, mart. 29. Az udvarhoz közelebb állók állítják, hogy a felsőbb régiókban ismét szabadelvű szellő lengedez; a király meggyőződött volna arról, hogy miniszterei mind szabadelvűek; a miniszteri tanácsban a legszabadelvűbben nyilatkoznak, határozottan visszautasítnak minden reactionárius rendszabályokat, nevezetesen olyanokat, melyek alkotmánysértéssel azonosak lennének ; egyszersmind meggyőződött a monarcha arról is, hogy az „utczáról“ nem fenyeget többé veszély, s hogy tehát leyális népe a liberális miniszterek szellemében fog majd választani. Tudósító ezen szabadelvű szellőmezetet inkább a tényekben, mint a személyekben keresi; a hivatalnokok egyik osztályzata a belügyminiszteri választó-kibocsátványt nem tudja megemészteni; a másik rész megszokia hosszú éveken át az érdemekhez mért fokozatos előléptetést, az új miniszterekben oly parvenüs-ket lát, kik a rendszernek élő megdöntői stb. Ez és egyéb okok hatnak arra, hogy a szakminisztériumnak, ha a ház megnyitását megakarja érni, látszatra legalább és saját küszöbén belül, liberálisnak kell lennie. A Laguerroniere úr által inspirált „Patrie“ optimista felfogása a római kérdés megoldására nézve némi hírekre adott alkalmat, melyeknek valósulását azonban jó lesz bevárni. Ilyen hir az, hogy a császár f. hó 26-dikán hosszasan beszélgetett volna Bourqueney báróval, aki a pápa ügye iránti rokonszenvét a senatusban ugyancsak kimutatta. Éhez aztán azt tették, hogy Rómából jó tudósítások érkeztek, s hogy Bourquney úr rendkívüli küldetésben oda fog menni. Egyt nappal előbb a császár szinte sokáig beszélgetett monsignor Ch igi vel. Ezen két kihalgatásra azért fektettek nagyobb súlyt, mivel Thouvenel báró egyiknél sem volt jelen. Végre azt is hozzátették, hogy Mgr. Ségur a pápától megbízásokkal érkezett Párisba s a császár által fogadtatott. Úgy látszik, Turinban el vannak határozva, hogy az idén a nápolyi rablásnak és gyilkolásoknak egész erélylyel nyakára hágnak. Nápolyi mart. 2- ról szóló tudósítások nyomán nevezetesen jelenti a távíró, hogy Doda és della Chiesa tábornokokat rendelkezés alatt, állapotba helyezték, mivel a banditák elleni működésükben elégteleneknek mutatták maglgukat. Ugyanonnan jelentik, hogy Garibald ünnepélyes fogadására nagy készületeket tesznek, s e czélra aláírásokat szerveznek. London, mart. 29. A „Reuter“-féle távirdának New-Yorkból mart. 17-ről: M. Clelan tábornok egy felhívást intézett a Potom mellett állomásozott hadsereghez, melyben a tábornok tudatja katonáival, hogy a cselekv. pillanata megérkezett. A déli felkelők hadereje 90 ezeret tesz egy testben, s összes fegyvereseik száma 150 ezerre rúg, mely szá. t. i. szükség szerint egy nap alatt összevonhat Az unionista hajósereg egy része a Missisippi . leevezett. — Az uj yorki lapok, nevezetesen : „Evening Post“ egész elismeréssel szólnak déliek pontos és mesterileg végzett visszavonulásáról; minden ponton nemcsak a tábori szerek, de a lakosságot is el tudták takarítani az ellenfelöl; épen azért nem is hiszik, hogy Clellanti további előhaladása csak diadaljárat legye: e véleményt a Richmondi lap is igazolja, miszerint a déliek gyors visszavonulása strate,... - kus okokból történt, s új védelmi vonal állíttat fel, mely Stauntontól Gordonsvilleig fog térjedni, hol a déli sereg mindenesetre mérkőzni ak. Bank tábornok hadosztályának egy része déliek seregének 1200 nyi lovasságát rövid csatározás után megszalasztván, Winchester várot Virginiában megszállották, hol a lakosság örölármával fogadta őket, Bragg tábornok 20,00 ember élén Pensaevlából Memphisbe megérkett, hol is anarchia uralkodván, az ostromállapotot kihirdeté. — Halleck tábornok jelentése szerint :• ’ unionisták kiverték a felkelőket Párisból (Tenesse állam); ezen diadalt az unionistáknak 1 . halott és sebesültbe került. — Jefferson Davis pedig a confoederatio két tábornokát, Froyd és Pitrow tábornokokat állomásuktól elmozdítá, minthogy Donnelson erőd kiürítéséről szóló jelentéseiket kielégtőnek nem találta. — Lincoln elnök Fremd tábornokot ismét önálló parancsnoksággal ruházta fel; területe a Potomac és Missisippi közti térre terjed. Ezen kinevezés több helyütt elégedetlenségre talált, minthogy ebben a radikáloknak tett túlságos engedmények felbátorító folytatását látják. A flotta-bizottság egy bilit hozott a congressus elé, melyben egy vértezett gőzös építésére, mely 6000 tonna teherrel kiállítva, az ellenséges hajók legázolására lenne szánva, 1 millió dollárt, továbbá vasazott ágyunaszádok építésére 13 milliót hoz javaslatba ; e mellett a Stevens telep és a washingtoni arsenál nagyobbitására 1,200,000 dollárt, nem különben egy bilt nyujtatott be a képviselők házánál, mely a kivált államok számára területi kormányt hoz javaslatba. Felelős szerkesztő: B. Kemény Zsigmond.