Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)

1862-05-01 / 3666. szám

ség irányában kényelmet létrehozó jó szándékát s tettét az által, hogy Szekrényessy József, a budai Rudas-fürdő bérlőjének folyamodványa kö­vetkeztében, a Rudas-fürdőnél létező hídvámot szedő széliránytalan fabódék helyett, le a Dunára az uszodák mintája szerint talpakra, a közönség kényelmére — csináltatja a pénztárt váróte­remmel, hol a közönség a változó kellemetlen időjárás alatt kényelmes menhelyet találand. — A tervek Clark Ádám ur által­ készittettek, ki­ek neve s ízlése előtt meghajól mindenki, u­gyanazért azt bővebben érinteni, felesleges volna. 11 * S­c­h­e­d­y Sándor okleveles gyógyszerész (mészáros-utcza 7-ik sz. a.) fényképészeti bizo­mányi raktár felállítására hatósági engedélyt nyert. Ez által a fényképészethez szükségelt szerek és eszközök megszerzése könnyíttetik. * A váczi sorompón kívül fekvő házak, s azok lakossága annyira megszaporodott, hogy egy is­kola már régebben sürgős szükséggé vált. Az ed­dig ott működött magántanító meghalt, s igy re­mélve várják Pest városa hatóságától, hogy az egy fiók iskola alakításának szükségességét átlát­ván, azt mielőbb létesíti, mely e czélra az említett elég számos lakosság támogatására bizton szá­míthat. * Kolozsvár környékén is rablóbandák jelent­keznek Általában mindenfelé terjed a rablás. A legerélyesebb intézkedésekre van szükség, hogy e veszedelemnek országszerte vége vettessék. * Háromszék Kálnok helységében nagy pén­­­teken 9 telek minden épülete leégett. * Duna-Székcsön, mint a M. D. értesül, tegnap előtt — tehát a duna­földvári nagy égéssel egy napon — 300 ház hamvadt el. Szomorú­ följegyzé­sek. * Egy természetbúvár hazánkfia, a­ki világván­dorlásában mind a szaharai homoksivatagot, mind az ázsiai tatár- és kirgiz pusztasá­gokat beutazta, jelenleg munkát ír, melyben alaposan — még csak nem is valami nagy fárad­sággal — bebizonyítja, hogy a világon legtöbb pora Budáról a Laszlovszky-villáig vezető zugli­geti kocsiúton van. — Zugligeti vasút jöjjön el mi­­nél előbb a te országod? Mert valójában az a ha­landó, a­ki a hegyek közé merészkedik, míg a zug­ligetbe kiér, százszorosan­ megadja árát annak a kis hegyi levegőnek, pompás kilátásnak : tüdők, sze­mek és ruhák tele lesznek a pokoli, köhögtető mészporral, mely pár hüvelyknyi vastagságban bo­rítja az utat, s a lópatkók, kocsikerekek alatt át­­hathatlan fojtó felleggé verődik, és ugy­ kiséri utjában a jámbor kirándulót. Mig a vasút elkészülhet, addig is tehetne valamit Buda város hatósága, s tehetné­nek a villa-birtokosok amaz igen látogatott at ön­tözése érdekében, — a porban fuldokló emberiség nevében. * Bagyinszky Mátét m­­eséket közjegyző „Bereczki“ re, Schuster János budai lakos „Vári“-ra, W­o­n­a­f­k­a Károly budai lakos „Kel­­lemfi“-re, Pach János budai lakos „Patakiéra, Trepp­el Mihály balassa­gyarmati lakos „Tip­­rai“-ra, Schiff Mór b.­gyarmati lakos „Hajósad­ra, Polacsek Ignácz b.gyarmati lakos „Me­­zey“-re, Gerstl Ignács puszta-gárdonyi lakos „Árpási“-ra, végre Halis György komáromvár­­megyei kócsi ref. segédlelkész „Halasiéra változ­­taták legfelsőbb engedély folytán vezetékneveiket. * Tisztelettel hívjuk föl minden irodalom­barát figyelmét Montalembert gróf egy most megjelent és nálunk kapható jeles művére, melyet édes nyel­vünkre forditani kis egyletünknek jutott a szeren­cse. Ez a nagynevű szerzőnek : „Magyar Sz. Er­zsébet thüringiai herczegnő története“;czimű mun­kája, a franczia eredetiből fordítva , az 570 lapra terjedő nagy hadrét­ivü mű­nek, melyhez hazánk sz. emlékű szülöttjének, „Árpádházi sz. Erzsébet­nek“ díszes képe van csatolva, ára 2 ft. Kérjük nagylelkű ügyfeleinket, hogy kik e becses művet megszerezni óhajtják, megrendeléseiket ha lehet még a jövő hó folytán hozzánk juttatni szívesked­jenek, hogy a szétküldés a munkálatokéval együtt történhessék. Kelt Pesten 19. r. gyűlésünkből, Sz. György hava 27. 1862. A pesti növ. papság magy. egyház irod. iskolája.­­ Lakatos Sándor győri tánczművész tudat­ja velünk, hogy ő Varasdra kapott meghí­vást : utaznék oda ■ s tanítaná be az ifjúságot a magyar tánczokra. Lakatos úr örülve horvát test­véreink e meghívásának, elfogadá azt, és rövid időn Varasdra menend! * Terjed a sörivás nagy Magyarországon. Pest városában Szent György napkor 14 új sörcsarnok, és sörkorcsma nyittatott meg. Váljon Bachusnak, vagy a Najádoknak hívei térnek-e át ily tömege­sen Gambrinus zászlója alá ? 1 * Szekrényessy úr Rudas-fürdőjébe kül­földről is jöttek látogatók. Az ottani római köz­fürdő minap érdekes jelenetnek volt színhelye. — Midőn a szegény nép épen javában élvezte fürdő­jét, egyszerre egy idegen lépett közéjük, ki nem volt más, mint egy utazó lord. Az angol uraság hasonlókép kényelembe tette magát, azaz levetkő­zött, és mint a többiek ő is beleült a nagy meden­­czébe, s míg azok bámultak, inasától egy táskát vett át, ebből előszedte rajzoló eszközeit és a régi építésű csarnokot a fürdő alakokkal együtt sorra lerajzoló. Képzelhető, hogy mennyire gonirozta magát egyik másik, el nem gondolhatván, mikép jutott e magas szerencséhez. Midőn a vázlat elké­szült, a lord ismét felöltözködött, szépen meghajta magát fürdőtársainak és távozott, nagy lelki meg­elégedéssel beszélve el, mily jól mulatott a három krajczáros fürdőben. * Nyilvános erőszaktétel. Vasárnap reggel egy tisztes úr a vidékről bérkocsin jön két látogatást. Miután vagy egy óráig használta a ko­csit, a fiáker rögtön megáll egy téren, s kérdezi a bennülő urat,soká szándékozik e őt megtartani, és óra­számra akar-e fizetni ? Miután az úr erre igen­nel felelt, a bérkocsis elkezdett szitkozódni: amit­­ vasárnap akar ez óra­számra fizetni; no ja! steigns aus ! — szálljon ki, fizessen ki, én tovább nem megyek.“ Az ur kiszállni vonakodott; a kocsis a téren álló bajtársak b­orusában támogatást ta­lálva, szitkok közt kezdé kivonszolgatni az urat a kocsiból, mig az hasztalan hivatkozván s várván valami rendőri segítségre, csakugyan kiszállt, s két forintot fizetni kényszerittetett. Sány. * A bártfai fürdőről, s különösen annak 1861-iki idényéről dr. Chyzer Kornél ur rész­letes tudósítást irt, mely előbb a „Gyógyá­szat“ czimü jeles orvosi lapban közöltetvén, kü­lön lenyomatban is megjelent. * Genf mellett egy megkövült ó-kelta csónakot találtak, s Lyonba száll­ták. Az érdekes ősrégi­­ség kivájt fából készült volt, 30 láb hosszú és 8­1. széles. * T i s z a-R o ff o n húsvét másodnapján az ot­tani reform, népiskola javára műkedvelő előadás tartatott, mely 178 ft tiszta jövedelmet hozott. — Közreműködtek: b. Kemény Vilma, Janka és Béla, gr. W­a­l­d­e­c­k Auguszta, Ilma, Frigyes és Mathild testvérek, Borbély Géza ur, s B­u­d­a­i Aranka k. a. — Dr Tormay f. évi martini havárok­ sebé­szeti s közegészségi észleleteiből a következőket közöljük : Az időjárati viszonyok más évekhez hasonlítva rendkívül enyhék valónak, mert a lég­mérséklete csak a hó első napjaiban, a reggeli órákban szállt le néhányszor — 0.06 R, s egyszer — 2.°40 R-ra ; a hó középállása pedig -1- 6.£ 25 R-ra számíttatott, holott ez más években ritkán emelkedik -1-­4.00 R-ra. Feltűnő csekély volt az eső mennyisége 6'' 85 p. v. A közegészségi állapot kedvezőbb volt, mint februárban, és a betegmozgalom is cseké­lyebb. Az uralkodó kórnemző folytonosan hurutos lobos maradt. Csökkenőben voló a bujakór, hagy­­máz, s a bőrbetegségek, nevezetesen a himlők; ellenben szaporodtak a légző s emésztő szervek bántalmai, számosabban tűntek föl a tüdőlábok, tüdőgümösödés s váltólázak. A városban gyógykezelt és kimutatott 3976 be­teg közül járólag a vár. ker. főorvosok által 1719, az izr. község szegények orvosai által 137, úgy a gyermekkórházban 379 kezeltetett; fekvő­­leg pedig a kórházakban 1742, s pedig a Rókus p. közkórh. 1323, a szegény gyermek kórh. 67, izr. kórh. 90, kereskedelmi 27 kórh. ápoltatott. A halandóság a kórházakban 7, 52%-ra rúgott. 1000 beteg közül 119 bujakórban 63 tüdőgümő, 57 csúz és köszvény, 35 tüdőlob, — 25 vál­tóláz, 14 hagymázban stb. szenvedett. A halálozás jelentékenyebb volt mint,a múlt hóban. Meghalt, 538, tehát 98 al több. A kort tekintve, meghalt 0 évtől 1 évig 166, — 1— 10-ig 114, — 10—20-ig 25, - 20—30 ig 41, — 30—40-ig 51, — 40 - 60-ig 75, — 60 éven túl 66. A halál okát tekintve 22 halva született, 20 született gyöngeség, 21 aggkór, 13 himlő, 20 torokgyík, 14 hökhurut, 19 hagymáz, 37 tüdőlob, 110 tüdőgümő, 63 rángásokban halt el. Öngyilko­­lási eset 3 volt. A népesség szaporodása nagyobb volt mint februárban. Született 612 gyermek, s pedig 312 fiú és 300 leány, ezek közül volt 380 törvényes 232 törvénytelen, tehát az utóbbiak 37,91 % él. Házasult 110 pár. A hasznos házi állatok közt járvány nem uralkodott. * Temesvártt Szabó és Pilippovics magyar dal­­műtársasága szép pártolásnak örvend. * A szliácsi fürdőről dr. Hasenfeld Ma­nótól franczia nyelven röpirat jelent meg Párisban Bailliere-nél 1862. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről apr. 30. 5% metalliques 72,20. Nemzeti Kölcsön. 84,85. Bankrészvény 860. — Hitelintézet 224,40. Lon­doni váltók 130.— Arany 6,54. NEMZETI SZÍNHÁZ. Május 1-re van kitűzve: „Dinorah, vagy : A ploermeli búcsú.“ Vígopera 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ Máj. 1-re van kitűzve: „Eljegyzés lámpafénynél.“ Operette 1 felvonás. „Házasság lár­atlanban.“ Vígjáték 1 felv. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, ápr. 26. Kö­zelebbi számunkban érintettük már, hogy Glad­stone a manchesteri városháznál tartott mee­­tinghez egy beszédet tartott. A miniszter e be­szédében némely kérdésekről úgy nyilatkozott, hogy beszéde ma a lapok legélénkebb pro- és contra bírálatát idézte fel. Gladstone beszédének főrészét Anglia pénz­ügye, és az amerikai háború képezék. „Kilencz esztendeje múlt el — mondá szónok — hogy en­gem e város e helyen bizalmi adressel tisztelt meg. Azóta sok változás történt. Az ország poli­tikai hangulata ma már nem az, a­mi akkor volt; arányszerű lethargia legte­ meg napjainkban a né­pet és parlamentet, egy politikai lehangoltság, mi különféleképen nyilatkozik. Ez kimagyarázható az utóbbi 23 évi törvényhozás példátlan tevé­kenységéből, mely a törvényalkotás sphaerájá­­ban sokkal hasznosabbakat állított elő, mint tör­ténelmünknek bár­melyik korábbi, hasonlag nagy időszaka. Természetes tehát, ha nép és parla­ment nyugalom után óhajtozik , ez bizonyosan nem a kormány hibája, mert a kormány a par­lament intését követi, s ez az ország hangulatát. Ugyanez áll pénzügyi politikánkról is. Meg kell vallanom, hogy pénzügyeink állapota az utóbbi 10 esztendő alatt roszabbá lett. 1853-ban 3x­2 millió fontra menő feleslegünk volt, holott ma a legnagyobb fáradságba kerül a kiadásokat a be­vételekkel egyensúlyban tartani, s azon egy do­lognak örvendhetni, hogy más államok példájára mi is nem folyamodunk kölcsönökhöz, hogy a deficiteket fedezzük. Habár azonban mai pénz­ügyi állapotunk a korábbival szemben megro­­szabbodott, de azért még­sem illendő, hogy e miatt a kormány, vagy épen az államkincstár­nok tétessék felelőssé, mint ez egyesek részé­ről megkísértetett. Nem ezekre lehet a foko­zott költségvetés vádját hárítani, s nem ők okai, vagy okozói a nagyobb adótehernek; a hiba az időben , a viszonyokban, az ország szellemirányában keresendő. Mi mentek va­gyunk az amerikai polgárháború minden előidé­­zési végétől; mi soha se irigyeltük Amerika nagyságát, nem is gátoltuk kifejlésében, s becsü­letesen iparkodtunk az óc­eánon túli nagy köz­társasággal az egyetértést és békét minden vi­szonyok közt fenntartani. Ezt tesszük ma is. Azonban Éjszak-Amerika többet kiván tőlünk. A viszály kezdete óta szemünkre vető, hogy nem rokonszenvezünk vele, mi gyakorlatilag falkal­­mazva nem jelent mást, minthogy mi Éjszak kedvéért ennek pártjára állnánk, s a délieket ellenségeinkké tegyük. Ezt nem tehettük, s ten­nünk nem volt szabad. Ha a harcz csakugyan a szabadság és a rabszolgaság közt tört volna ki, akkor a mi rokonszenvünk irányáról senki sem lehet e kétségben. Ez azonban soha se volt czélja a háborúnak. Karddal egy országnak sem szereznek tartós békét; egy háború sem lehet philantropikus czélok eszköze, s ha a déli álla­mok Washingtonban ma azon indítványt tétet­nék, hogy készek az unió régi viszonyaiba ismét belépni, ha t. i. korábbi házi intézménye — a rabszolgaság — tiszteletben tartatik, valóban minden arra mutat, hogy Éjszak ezen ajánlatot nem utasítaná vissza. És azért tisztelt barátom Russell gróffal én is azt hiszem, hogy itt a harcz a hatalmi tulnyomóság s függetlenségért vitatik, s ebben rejlik oka annak, hogy mi Éj­szak mellett nem igen lelkesedhetünk. Sok ol­dalról halljuk az állitást, hogy Éjszak, mint erő­sebb fél, végre is diadalmaskodni fog. Igaz, hogy erősebb, de hiszen Anglia is erősebb volt mint Scótia, s még­sem volt képes emezt pusztán fegyveres hatalommal a két ország uniójára kényszeríteni. Az unió nem akarja nélkülözni Délt, s azt erőhatalommal akarja a régi viszonyok közé szorítani. Ne­héz kezdet, s ép oly sikamlós, mintha valaki ré­gi vállalkozó társát akarná kényszeríteni a fir­mában megmaradni, habár ő minden áron kiválni akar. Hisz velünk sem ment a dolog jobban Amerikában. Erővel meg akartuk tartani, é­s fegyvertényekben nem is volt hi­ány, s mégis fel kelle adnunk a munkát, mert idővel meggyő­ződtünk, hogy amerikai gyarmataink minden áron válni akarnak. A harczban nem csupán a kar és fegyver küzd, ennél sokkal erősebb a népakarat, a népérzület hatalma. Fájdalom, hogy mi ezen amerikai zavarok által súlyosan érin­tetünk, s nemcsak mi, de minden ország, mely gyapottal dolgozik; s hogy ennek daczára is Európa a beavatkozásnak gondolatát is eluta­­sítja magától, s inkább szenved, mint megsértsen egy szent elvet; ez nevezetes és örvendetes jele az időnek.“ FRANCZIAORSZÁG. A volt népképviselő, Greppo ügyében, ki most bűnvizsgálat alá van véve titkos­ összeköttetései miatt, az „Opin. Nat.“ i. h. 19­­20. számaiban a vádlott jó­ bará­taitól származó két czikket tett közzé, melyek­ben valótlan állítások foglaltatnak, sőt a bíróság is megtámadtatott. A kormány ez alkalomból megintést küldött az „Opin. Nat.“ szerkesztősé­géhez ,a­mely hivatalosan megjelent a Moni­­teurben — s a megintett lap homlokán. A meg­­intésben foglalt felvilágosítás szerint Greppo csakugyan kihallgattatott volna ; fogsághelye épen nem volt szigorúbb, mint az minden más vádlottaknál szokás, sem az ápolónő, sem a lel­kész nem tagadtatván meg tőle. A kormány azonban fő áthágást lát azon körülményben, hogy a nevezett lap a „bűnbírósághoz közvetlen kérdéseket intéz a bűnvádi eljárásra vonatkozó­lag.“ E pontra nézve a kormányt communiqué megjegyzi ,miszerint a franczia bűnper­rendtar­­tás szerint mindezen megtámadás, mind a bírák­nak eljárásukat illető netaláni védelmezése egy­aránt tilos,­­ mert az eljárásnak titkokban kell maradni, menten minden köz­megvitatástól. A bírák eljárásukról csak a felsőbbségnek tartoz­nak felelősséggel, számadással. A büntettek s vétségek megbüntetésének hatályos eszközlése megszűnnék, ha a vizsgálati eljárás egyes sza­kaszai, a bírói tények s hivatalos teendők sajtó­­bírálat-­s ellenőrség alá rendeltetnének, vagy azoknak ki lennének téve. A kormány azért nem tűri az e tárgyra vonatkozó hírlapi viták azon törekvéseit, melyeknek czélja, az államhi­vatalnokok részlehajlatlanságát, kötelesség tel­jesítésében mutatott buzgalmát s emberiségi ér­zületét kétségbe vonni.“ — Hogy mennyire sa­vanyú arczot csinál az „Opin Nat.“ e commu­­niquére, — képzelhetni. — Legközelebb szerződés íratott alá Spanyol­­s Francziaország képviselői közt a 14 év óta függőben levő határvonal-kiigazítási, illetőleg megállapítási kérdés tárgyában a Pyraeneu­­ határhegység tájékain.­­ A kölni lap levelezője írja, hogy a Palikao törvényjavaslat, bárha most már nem az ezen tá­bornoknak adandó adományozásról van szó, leg­közelebb a törvényhozó test elé fog terjesztet­ni. E törvényjavaslat szerint évenkint egy millió frank állíttatnék a császárnak szabad rendelke­zés alá, melyből a magukat erre érdemesített tá­bornokokat, felsőbb s alsóbb tiszteket dotálná. Az első évi dotatio 57 egyént foglalna magában a­kik már névlajstromilag is össze vannak ál­lítva. Az első évben még közlegény nem lenne a dotáltak soraiban. Sokan beszélik, hogy a kama­rák feloszlatása még az év elpergése előtt köny­­nyen bekövetkezhetik. Persigny már közrendele­­tileg több praefectusnak tudtára adta a kormány szándékát. — A franczia állam-költségjavaslati­ bizottság a had- és tengerészetügyi évi kiadások rovatában 22 millió franknyi leszállítást kiván. — Mint tudjuk, a hollandi királyné megérke­zett Párisba. Ünnepélyesen fogadtatván, f. hó 25-én estve a franczia császár s császárné jelen­létében hallgatott végig egy színházi előadást a gymnaseban.Jó — A császári udvar csak május vége felé rándul ki Fontainebleauba. Erre a fe­jedelmi látogatások szolgálnak indokul. A hol­landi király máj. 6-án érkezik Párisba, ezenkí­vül az aegypton­i alkirály s Victor Emanuel is váratnak. A magas vendégek megérkezése után pompás ünnepélyek fognak rendeztetni Saint Cloud, Fontainebleau s Rualban. — A chalonsi tábor felett Canrobert tábornok fogja az idén a fővezényletet átvenni. — A „Moniteur“ hivatalos részében egy igen érdekes jelentést olvasunk a párisi érsek s szá­mos világi és egyházi méltóságok viselői, ugy­­szinte a kereskedelmi közgazdászati s közmun­kaügyi miniszterek aláírásával — a franczia csá­szárnéhoz intézve. Az alálírottak bizottmánykép kiküldve, emlékezetbe hozták a császárné gondos figyelmét, melylyel ő a „Sainte-Enfance“ közse­gélyezési egylet megállapításán munkálódott, s melynek nagyobb mérvű s tágabb körű folyta­tásául lenne tekintendő a franczia császárné ál­tal megpendített, s életbeléptetni czélzott „köl­­csön-egylet a munkások s kéziparosok számá­ra.“ Előadja a bizottmány azon előnyöket, me­lyek a szegény földművesek s kéziparosokra há­­ramlanának , ha azok gazdálkodási , illetőleg iparos foglalkozásaik megkezdésével kevés köl­csöntőke által segélyeztetnek a kezdetleges fel­tételek, nyers gyártmányok, eszközök, gazda­sági s iparos szerek, szóval illő foglalkozásaik által igényelt segédszerek megszerzésében. Az ily egyletileg adandó kis tőke valódi áldás lenne a kézművesre vagy iparosra s mezőgazdára, ki szegényebb sorsa folytán nem bir foglalkozá­sába semmit is befektetni. A munka s fárado­zás jövedelmezővé válnék, s rövid idő alatt meg­könnyítené a kölcsönösségek visszafizetését, me­lyek ismét másfelé fordítva — számos könyet fölszárasztanának, sokszor családokat megmen­tenének , s adnának vissza a becsületnek, munkának s álladalomnak. Annál inkább lenne pedig szükség az ily kölcsönegyletekre, mert épen ezen igen számos, s segélyre szoruló osz­­tály iránt leg­mostohább a szerencse. A nagy tő­kepénzes szóba sem áll velük; a kis tőkepénzes uzsorával teszi őket tönkre vagy bizalom hiá­nyában a mentő kölcsönfillért is megtagadja tő­lök. A­mit az egyes tőkepénzesek nem tesznek a közjótékonyság szellemében, császárnői s csá­szári herczegi kezdeményezés mellett alakult kölcsön segélyegyletek tehetnék, s a Párisban felállítandó, kézműveseket, iparosokat, kisebb földműveseket kölcsönösszegekkel segélyző­ egy­let, fiókegyletek által elterjesztve áldás lenne a legnyomottabb osztályokra nézve. A bizottmány mély elismerését fejezi ki Eugenia császárnő iránt, ki a közadakozások által felállított böl­csődék, közétkezési helyek, segélyzési kórházak, kórodák, legújabban a Sainte-Entrince felállítása által bebizonyitá, hogy szivén hordja a szegények, ügyefogyottak sorsát. Legújabban Morlot párisi érseknek s nagy alamizsnáénak kijelentvén csá-­i­szárné ő felsége azon akaratát, hogy egy ily­­ „kölcsön-egyletet“ a koronaörökös nev­ében akar alapíttatni, melyben azon elv szerint, hogy a „jövő kölcsönözzön a múltnak“ a gyermekek felszólíttatnának a császári örökös által filléreik­kel segélyezni az egyletet. Az ő felsége, Eugenia császárné által elfogadott jelentés szerint ezen kölcsönegylet neve lenne „A császári­ herczeg­­egylet“; czélja, mint érintettük, az iparosok, kéz­művesek, földmivelők segélyezése kölcsön által, melynek visszafizetésére részletekben vagy egy­szerre hoszabb időtartam után köteleztetnének. Minthogy azonban a császári kis herczeg s kor­­társai alapítási összegeiből egyszerre nem ke­rülne ki a kívánt összeg, Eugenia császárné, 100 frankos részvények útján, melyek egész Francziaországban ki fognak bocsáttatni, törek­szik a segélyző társulatot mielőbb életbeléptetni. A „munkának kölcsönadó egylet“ központja Páris — fiókelágazásai, helyi fiókigazgatóságok alatt egész Francziaországban szét fognak ter­jedni. A begyült részvény­e­s közadakozási il­letékek a hitelintézet pénztárába tétetnek le — mely külön pénzkezelési osztályt szívesen ajánl föl a „csári herczeg-egylet“ pénzeinek rendben­­tartására. A császárné az egész tervet, s egyleti szabályzatot elfogadta , s aláírta, s nemsokára a roppant rész­vét mellett, melylyel az ügy föl­­karoltatott, ezen­ egylet fősegély s vigasz forrása leend az inség által munkásságban s kezdemé­nyezésben gátolt iparosok, földművelők s kéz­művesekre nézve. A császár maga igen felka­rolta az ügyet. Eszünkbe jut azon fölirás, melyet sok utczaszegleti kis ládán itt hazánk fővárosá­ban is láttunk „adj a szegénynek.“— Talán jobb lenne az itt említett módon „kölcsönözni a sze­génynek !“ — A „Pays“ írja miszerint az ápril 27-iki tör­vényhozó testületi ülésben az elnök felolvasta a császári rendeletet, melynek értelmében a kama­ra jun. 14-ére napoltatik el. Ugyancsak az idéztükt félhivatalos lap közli az apr. 28-n reggel érkezett legújabb mexikói híreket, melyeknek legfontosabbjai következők: Bizonyos­nak látszik, mondja a mart. 28-tól kell sürgöny, hogy Pueblában egy conservativ irányú mozga­lom van keletkezőben, é­s a legközelebbi posta majd csak azon hírt fogja meghozni, miszerint Pueblában, Mexikó második fővárosában, ideig­lenes kormány alakult, melynek elnöke Ahnonte. Santana, Miramon és Zulvaga hajlandóknak mu­tatkoznak Mexicóban az egyeduralmi eszme párt­­fogolására. Visszatorlásul Alvarez tábornok kitűz­te a harcz zászlaját a szövetségesek ellen — kár­hoztatva a Juarez elnök által tett engedménye­ket. Ezen fejetlenség s teljesen zavaros állapot­ban van mostanság Mexikó! OLASZORSZÁG. Victor Emanuel király ő felségének utazása kétségbevonhatlanul bizo­nyítja, mennyire bálványozza Olaszország lova­­gias királyát. A „Movimento“ s „Italie“ olasz lapok, s az „Ind. belge“ párisi levelezője egyér­telműig írják, hogy Pisától Florenczig — kö­rü­belül 40 angol mértföld — a király mindenütt kettős embersorozat, — elláthatlan csoportok közt utazott — a lelkesedés s igazi öröm éljen­zései , viharos tetszés nyilatkozatai között. A király ő felségét mindenütt tartóztatják ; az utazási terv, mint tegnap is eredeti nápolyi levél alapján irtuk, már is változott, Nápoly pedig türelmetlen, alig várja a perczet, melyben a népkirályt kebelében üdvözölhesse. — Párisban hire járt, hogy Victor Emanuel ő felsége üdvözlésére maga Napoleon herczeg is Nápolyba fog utazni. Még eddig e hir hivatalos megerősítésre vár. — Turin, mint a franczia lapok onnan kelt leveleiből olvassuk, olyan, mint bálterem táncz­­vigalom után. Az udvar távollétében a régi csend s nyugalom állott helyre; a kamarák is szünidőn lévén, semmi mozgás s sürgés nem ve­hető észre. A belügyi tárczát Ratazzi t­ávollété­­ben Capriolo lovag vezeti, kinek tehetsége s ritka szakavatottsága eléggé pótolják a távolle­vő minisztert. Csupán az arzenálokban uralko­dik élénk sürgés. A pánczélhajók építésén sza­kadatlanul dolgoznak — s a nagyterjedelmü előkészületek korántsem látszana a turini kor­mány békés szándékainak zálogai lenni. — Római levelekből értesülünk az iránt, hogy II. Ferencz és Russel úr közt, ki darab idő óta mint angol ügynök tartózkodik az örökváros­­ban — összejövetelek fognak történ­ni. Az össze­jövetelek czéljára vonatkozólag megjegyzi az „Ind. beige“, hogy az olasz egységügyi ezen ösz­­szejövetel folytán korántsem félhet valami ve­szélyes ellenaknától. —­ Azon kételyekre vonatkozólag, melyek párisi körökben fölmerültek Lavalette asszony hirszerinti visszatérésének alkalmából Párisba, az „Ind.“ jól értesült levelezője azt jegyzi meg, hogy a követné visszatérése Rómából vagy ottmaradása semmi jelentőséggel sem bir. A Franczia lapok turini 27-ről kelt levelei szerint Victor Emanuel ő felsége f. hó 26-án érkezett Livornóba, a­hol roppant örömlelke­sedéssel fogadtatott. Estve díszelőadás a szín­házban. Másnap, azaz 27-én indult Nápolyba. — Az „Opin. Nat.“ írja, hogy a római reactió nem tesped tétlenül, — legújabban is Chambord gróf Velenczét elhagyván, Rómába utazik II. Ferencz meglátogatására. — Római levelek szerint a határszéli Terra­­cinában állomásozó franczia őrség rendeletet ka­pott, hogy minden fegyverátcsempészéseket a nápolyi területre, akadályozzon meg. E hír — ha valósul — újabb bizonyság leend azon teg­nap közölt állításunkra nézve, hogy az olasz s franczia kormány egyetértőleg szándékoznak működni a délolaszhoni brigantik megsemmisí­tésében. — Milánóból ápril 27-ről írják a „Pays“nek, miszerint a velenczei legszebb emlékek teteme­sen m­egrongáltatván az ott állomásozó osztrák katonaság miatt — az osztrák hatóságok fölter­jesztést tettek e tárgyban. Benedek tábornok rendeletet adott ki ennek folytán az emlékekkel halm­ozott helyeknek kiürítésére. — Ugyanezen távirat jelenti, miszerint a nápolyi volt királyné elhalasztotta utazási szándékát, a jelen válsá­gos perc­ben fontosnak tartván a férje melletti maradást.­­ A „Const.“ eredeti turini levelezője békés kilátásokkal kecsegteti az illetőket azon tény felemlítésének alkalmából, hogy az olasz kor­mány az 1833- s 1834-iki korosztályt, mint kik a 8 évi szegedséget kitöltötték, szabadságra ha­­zabocsátja. Ezen rendszabály által mintegy 25— 30,000 emberrel szállíttatnék le a hadsereg. —­­Mi nem odázhatjuk el azon megjegyzést, misze­rint a napóleoni 1859-iki uj évi köszöntő előtt két hóval ugyanez történt a franczia hadse­regben. — A zászlóaláhívás alig vesz több időt igénybe egy terjedelmes oktroi kiadásánál. NÉMETORSZÁG, Beri­­­n, apr. 28. A vá­lasztó férfiak megválasztatása e napra lévén ki­tűzve, egyelőre a távíró útján csak a száraz ered­mény jelentetett be több választó helyről, s már maga ezen szám elegendő arra, hogy az izgatá­sok legszélsőbb terére ragadtatott kormány ve­resége teljesnek tekintessék. Ezen állításunk igazolásául a következő rövid jelentéseket igtat­­juk ide. Hainan. A szabadelvű párt határozott győ­zelme, 17 választó férfiú a legnagy­obb többség­gel soraikból lépett elő. Waldenburg. Az épen befejezett vá­lasztások eredménye, hogy a 22 választó férfiú kivétel nélkül a szabadelvű jelöltekből állíttatott ki; némely osztályok egyhangúlag­ 0 h­­ a­n. A választásnál 27 választó férfiú, kik mind a haladó p­ár­thoz tartoznak, je­löltettek ki és meg is választattak. Bri­eg. Nagy részvét. Az 51 választó férfiú­ból 49 határozottan szabadelvű, 2 katonakerü­leti conservativ. N e u m a r k t. Itt a választások általában sza­badelvűig ütöttek ki. Frankenstein. A megválasztott választó­férfiak egy­ötöde a liberális pártból került ki. Reichen­bach. A 25 választó férfiú közül 24 szabadelvű és 1 conservativ;az ernsdorfi városi kerületben mind a három szabadelvű. S t r i g a u. Minthogy e helyen az alkotmá­nyosok és haladásiak egyesültek, a választások — az ellenpárt minden öröködése daczára telje­sen szabadelvűig ütöttek ki. Görlitz. Választó férfiakká választattak 102 haladási, 2 alkotmányos, 2 konservativ és 5 katona. Liegnitz. A haladó pártiakból 59, a kon­servativ és alkotmányosokból 9 választatott vá­lasztó emberré. 61 a­­­z. A szabadelvűekből 24, a konservati­­vok közül 6 választatott meg; ezen kívül 6 du­­biosus. Habel schwert.­­A megválasztott választó férfiak közül 11 szabadelvű, 2 konservativ és 2 kétséges hitvallású. Mint látszik, ezen eredményt csak a tartomé­­nyi választások mutatják fel, hol pedig a kor­mányszékeknek a választók megtántorítására több s hatásosabb befolyásuk van; a városokról feltehető, hogy ezen eredmény a tartományiak­nál is határozottabban szóland a feloszlatott or­­szággyűlés eljárásának igazolása mellett, mint­hogy itt községi hatóságok lévén, a kormány gyámkodása inkább van paralysálva. A minisztérium e mostoha jövendőt sejti, s azért újabb öröködése inkább abban öszpontosul, hogy legalább a kabinet tagjait vigye be a kép­­viselőházba, mire ekkorig szintén kevés a kilá­tás. E czélból utazgatnak a redőrségi főnökök s kormányhatósági tekintélyek a székvárosba és vissza, honnét megrakodva leverő és felvidító hiteles hírekkel, lepik meg ezekkel a válasz­tókat, s igyekeznek őket ügyeknek megnyerni. Így járt el nem­rég Hirsch rendőrségi el­nök Barmenből, ki Berlinből visszaérkezvén, fővárosi útjának eredményét egy 30 tagból álló gyülekezet előtt adta elő. Hirsch úr állítása szerint ő a királynál kihallgatáson volt, mely alkalommal ő felsége csodálkozását fejezte ki a felett, hogy a barmen-elberfeldi választó­ke­rület vonakodik Van der Heydt mi­niszter urat képviselőjének választani , ho­lott Heydt úr volt a miniszterek közt­­az utolsó, ki a kamara feloszlatásába beleegye­zett; azóta is már kétszer kérte elbocsát­­tatását. Ezen kívül kijelentette még ő felsége, hogy a mostani miniszterek még a legszabadel­­vűbbek azok közül,a­kik az egyes tárczákra ja­vaslatba hozattak, ő felsége azonban nem akart a Junkerek­kel kormányozni. Heydt úr egyike a korona leghívebb szolgáinak, s azért is­­méti megválasztatása felettébb kívánatos. A k­ü­l­politikát illetőleg ő felsége Ausztria és Francziaországra nézve a rendőrfőnöknek oly közleményeket tett, melyek a hadseregnek harcz­­készségben tartását elmaradhatlanná teszik. Szó­val Hirsch rendőrfőnök jelentése oly sürgős­nek és ajánlatosnak tetszett, hogy a jelen volt harmincz férfiú nagy lelkesedéssel nyilatkozott Van der Heydt Ágost miniszter mel­lett, mint hogy ő felsége kívánja , hogy a de­rék miniszter képviselővé választásának szeren­cséje barmen-elberfeldi kerületet érje. Azonban a kerület érdemes választói közül sokan voltak, kik a gyűlésben nem vettek részt, kik tehát Hirsch úr kenetteljes előadásának felvilágosító sza­vait nem hallhatva , megmaradtak tévút­­j­u­k­o­n, s a védvámpártoló Wesenfel­d gyárost állították fel H­e­y­d­ur competitorának. Ezen tudósítás ápr. 24-én kelt, s így még nem mondhatjuk meg, melyik félnek van biztosabb kilátása a diadalra. A kormányférfiakat ezen rábeszélési fárado­zásaikban ritka erélylyel támogatja a félhivata­los „Stern Z.“, melynek hasábjai naponként tud­nak egy vagy más oly kormány­intézkedést a kö­zönségnek bejelenteni, melyek a minisztérium leghazafiasabb szándéka és törekvéséről akar­nának tanúskodni, így ápril 26. számában a kormánynak azon megállapodását, s illetőleg legfelsőbb kabinet­rendeletet jelenti be, miszerint ezentúl az államháztartási államék nem úgy, mint eddig, a pénzügyi esztendő folyama alatt terjesztetik elő, hanem előre, és pedig a tételek részletezésével. Ezúttal például nemcsak a folyó 1862, hanem a jövő 1863-iki év költségvetései is a ház elé fognak terjesztetni megszavazás vé­gett, és pedig részletezve. Ha már meggondol­juk, hogy a híres Hagenféle indítvány semmivel sem követelt többet, mint azt és annyit, mit és mennyit a Stern Z. itt megadottnak tudósít, s ha mindamellett is a martiusi minisztérium jónak látta a leglegálisabb képviselőházat eloszlatni,­ bi­zonyosan következtetni lehet, hogy vagy akkor bírt a nép alkotmányos jogairól térfogalommal, vagy most játsza a szabadelvűt, mely kénysze­rítve lett azzá, s mely épen ezért veszté el min­den hitelét. — A hollandi királyné ápril 23-án­ utaz­ott át Düsseldorfon, s a Hohenzollern herczegi család­nál két órai rövid pihenés után útját Páris­ felé folytatá. — Gieszenből jelentik, hogy azon per, melyet ott egy évvel ezelőtt a német nemzeti egylet né­mely tagjai ellen azért indítottak, hogy a terüle­ten egyleti gyűlést hívtak össze, a most bevé­geztetett , a városi törvényszék t. i. a rendőrsé­get elmozdító keresetétől, s a vádlott nemzeti egyletieket minden további üldöztetés alól fel­menté. Most már tudni szeretnék, ha váljon leg­magasabb helyen az egylet szabad gyűléstartása ezen ítélet következtében meg fog-e engedtetni. * Távirati jelentések. — Berlin, ápril 29. A­­berlini választók tegnap estek­ elő­ értekezletei folytán­ az összes

Next