Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)
1862-05-23 / 3685. szám
,5 ftos 4 ft 40—60 krjával a vasúthoz szállítva. Árpát is vesznek a bécsi serházak számára. — Kecskemét, május 20. Tegnap és ma megjött a rég várt eső, mely a vetéseinket, s kaszálóinkat illető aggodalmakat meglehetősen eloszlatá. Az apr. 17-iki fagy daczára is meglehetős reményekkel biztatnak szőlőink. Zena, május 19. A szárazság és meleg következtében kivált a kései vetések, s a nyári gyümölcsök sokat szenvedtek. A kerti veteményekben, zöldségekben is nagy kárt tett a forró szárazság. — A gabnaüzlet lanyha, kivált a jelen héten. Árak : búza 4 ft, kétszeres 3 ft 20 kr, rozs 3 ft, árpa 2 ft, zab 1 ft 40 kr, harmadévi 1 ft 35 kr, bab 4 ft. A marhalegelők kopárak. Sziszek, máj. 18. Az üzlet most kissé javul, kukoricza múlt héten összesen 15,000 mnyi kelt el 3 ft 50—70 krjával, bácskai búza 5 ft, pancsovai 4 ft 50 kr, kétszeres 3 ft 20—30 kr, zab 1 ft 40—60 kr. Az árak atalán kissé emelkednek, időnk helylyel közzel esős, jó. Nagy-Sz.-Mikós, máj. 11. A buzavetések daczára a tikkasztó melegeknek még reménydusan állanak, csak a tavaszi vetések miatt lehet aggódnunk, ha az ég csatornái még soká maradnak elzárva. A buzaforgalomnak nincs nagy tere, miután a bejegyzett árak folytonosan csökkenőben vannak. A hetivásáron az árak következőleg jelentkeztek : búza 4 ft, kétszeres 3 ft 40 kr, árpa 2 ft 40 kr, kukoricza 3 ft, zab 1 ft 80 kr értetik mérőszámra. Különfélék: Pest, május 22. * A mai hivatalos lap jelenti: Császár Ő Felsége f. hó 2kán Reichenauba utazott, hová ugyanakkor Rudolf koronaherczeg és Gizella cs. herczegné is Velenczéből váratott. — Mint hallatszik, Miksa bajor herczeg udvari orvosa, ki a Császárnét legkorábbi ifjúságában gyógyította, Reichenauba hivatott. Ez is azon nézetben van, hogy a lábbal, melyben Császárné Ő Felsége most szenved, előbbi mellbajával semmi összeköttetésben nincs és rövid idő alatt ki lesz gyógyítva. Albrecht főherczeg ő és. fensége egészségi állapota iránt 20-kan Vicenzán keresztül megnyugtató hírek érkeztek. * Dr. Sauer Ignácz volt országos főorvos és a pesti egyetem tanára,továbbá Weinzer Zsigmond békésmegyei alispán díjmentesen királyi tanácsosi czimmel, Fekete Sámuel disponibilis kerületi úrbéri törvényszéki ülnök pedig érd. fő kormányszéki ideiglenes tanácsosi czímmel és ranggal ruháztattak fel. * Az ausztriai birodalomban, európai Törökországban, a dunai fejedelemségekben, s Szerbiában levő távirda vonalak igazgatói jan. 6-kán Temesvárit összejövetelt tartanának a közös távirdai közlekedés szabályozása, rendezése és könnyebbítése fölött értekezendők. * Az angol királynő a nyár folytán Krainburg felső ausztriai várat fogná meglátogatni, azonban Nagy-Brittaniába, Bécs érintése nélkül, Münchenen át térne vissza. * Az aradi „Alföld“ csinos képben adja melléklet gyanánt a londoni világkiállítási palota rajzát. * Bukarestben közelebbről 73 osztrák alattvaló lemondott ausztriai polgárjogáról, s Romániába honosittatá magát. * A mai „Wiener Zig“ jelenti : Kesseleököi Majtényi Ágoston cs. k. kamarás Bars vármegye főispánjává legkegyelmesebben kineveztetett Ő Felsége által. * Gr. Károlyiné — a berlini osztrák követ anyja — f. hó 19-kén elhunyt. * A felállítandó országos állatkert ügyében tudakozódó levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Mint tudjuk, ez intézet számára a város a városligetben alkalmas telket engedett át; dr. Gerenday nemes lelkű özvegye pedig boldogult férje végkivonatához képest ennek értékes állatgyűjteményét ajándékozá oda. Az illetők ápril végére ígérkeztek átvenni e több, mint 70 dbból álló gyűjteményt, melynek táplálása, gondviselése az özvegynek rendkívül alkalmatlan és terhére válik. — Azonban már május vége felé járunk, s az állatok átvételéről még mind hallgat a krónika. Az özvegy nem tud hova fordulni tudakozódás végett, miután az állatkertnek — tudtunkra — még sem igazgatója, sem választmánya, sem ügyvivője nincs. Nem marad tehát egyéb hátra, mint hogy tárgyban is a sajtó szólaljon fel. Ezt teszszük mi e soraink által, midőn fölkérjük az illető urakat a kik az orsz. állatkert ügyeit felkarolták: ne hagyják e szép eszmét Xántus távozása és Gerenday elhunyta után elszunnyadni, s intézkedjenek mielőbb az özvegytől az állatok átvétele végett, vagy adjanak legalább a dolog mibenlétéről felvilágosítást, és ezt annyival is inkább, miután az özvegytől az érdekes állatgyűjteményt egy bécsi kereskedő igen jó áron kéri, nehogy, miután már majd egy hónapon át hiába várja, hogy azokat az állatkert részéről átvegyék : kénytelen legyen gyűjteményét e kereskedőnek engedni át, a hosszas és költséges várakozás által arról győződvén meg, hogy ajándéka az orsz. állatkert részére nem fogadtatik el.“ Ez esetben újra csak a közös ügy vesztene legtöbbet, tenni kell tehát gyorsan. * Rab István — írói néven Z a j z o n i — szép tehetségű fiatal költő, kinek hosszabb fogsága alatt irt „börtöndalai“ oly szép fogadtatásban részesültek, a „Korunk“ szerint a napokban meghalt Brassóban. E gyászhír a fiatal író pesti ismerőseit, barátait egészen váratlanul lepő meg. Béke, áldás emlékezetén ! (A bank e gyászhirét az „Alföld“ is megerősíti, megemlítvén, hogy Zajzonit f. hó 16-kán temették el. * A kézdi-vásárhelyi képviselő-testület megalakíttatott, képviselőnek 100 polgár neveztetett ki. * Brassóban e hó 16 án szentelték fel az új izraelita templomot. A fölszentelés a legnagyobb ünnepélylyel ment végbe. * A m. k. udvari kanczellária a rendelkezés alatti megyei, illetőleg másodosztályú kerületi biztosokat, u. m. Romy Vincze, Sixel János és Rónay Amádét, a rendelkezés alatti harmadosztályú megyei biztosokat : b. Hems Ferencz, Valencsics Antal és a helytartótanácsi fogalmazókat : Grumum Ferencz, Spatina János, Marsovszky Gyula, Dettl Ferencz, Lovetzky Adolf, Aranyossy Sándor és Peecz Eleket valóságos első osztályú fogalmazókká ; továbbá ezen helytartótanácsi fogalmazókat : Torkos László, b. Zedlitz Lajos, Marceglia Antal és Tibolth Lajost — László Kálmán rendelkezés alatti szolgabirói segédet, Kuncz Péter pénzgyi fogalmazót, — Szokoly Gyula, Dessewffy József, Kraft Ede és Lipthay István rendelkezés alatti szolgabirói segédeket, — dr. Gross Lipót fogalmazó gyakornokat, és végre Papp János krasznamegyei alügyészt — a m. k. helytartótanácsnál valóságos másodosztályú fogalmazókká nevezte ki. S.ny. * Az erdélyi udv. kanczellária Fekete Sámuel rendelkezés alatti cs. kir. ker. s úrbéri törv.elnököt, — Kovásznai József rendelkezés alatti kér. s úrbéri törvszéki tanácsost, — s Maccearu Illés rendelkezés alatti kér. törvszéki tanácsost s ez idő szerint a szerdahelyi szék királybiráját, valóságos titkárokká az erdélyi kir. kormányszéknél kinevezte. * A volt hivatalos „Budapesti hírlap“ szerkesztőjének Nádaskay Lajosnak özvegye Ő Felsége által egy évi kegyelemdijban, s azonkívül gyermekei neveltetésére fordítandó külön gyámolitó összegben részeltetett. * Az erdélyi gensdarmeriát 400 fővel szaporitják. * A napi sajtó feladatai közé tartozik az is, hogy útmutatóul szolgáljon az anyagi érdekek terén is a valódi, a reális, és a mi — jelen korlátolt pénzviszonyaink mellett oly szükséges — a jutányos felé. Jó lelkiismerettel merjük tehát felhívni olvasóink figyelmét lapunk tegnapi számában Kertész Tódor diszmókereskedésének hirdetésére. Kertész áruterme Pesten a legdíszesebb , a legújabb és legizletesebb párisi stb. készítményekkel van gazdag választékban fölszerelve, s a felett eddig élő többi diszmükereskedéseinknél tetemesen olcsóbb. Kertész boltja egyébiránt a szemnek is igen kedves látványt nyújt, s naponkint igen számos közönségnek örvend. A lóversenyek alkalmára nagy számmal beérkező vidékieknek méltó leszen e fényesen fölszerelt rakcsarnokot, mint Pest egyik legújabb nevezetességét megtekinteni. * Gyaluból, f. hó 17 kikelettel, Soós Ferencz úrtól a következő cáfolatot küldik a Kunknak: A Kolozsvári Közlöny 76-dik számában május 17 k én a különfélék rovatában olvassuk : „Épen most értesülünk, hogy a gyalui havasokon gyújtás következtében a kincstárnak 5000 öl fája égett el a napokban s mint mondják, még most is egész rengeteg fenyvesek égnek.“ Kénytelenek vagyunk ezen egész tudósítást valótlannak nyilatkoztatni, mert szőr valótlan az, hogy az égés a gyalui havasokon történt volna, mert az az aerarium topánfalvi havasain történt; mor valótlan az is, hogy 5000 öl fa égett el, mert csakis mintegy 1400 öl éghetett volna el s még az sem bizonyos . mor alaptalan azon állítás is, hogy még most is egész rengeteg fenyvesek égnek, mert az említett égés aznap már a gyalui járási szolgabiró úrhoz be lévén jelentve, szolgabiró Pap Miklós úr rögtön Hideg-Havas, Hideg Szamos, Meleg Szamos, Lápistya, Mariséi és Magura községeket illető jegyzőjükkel a helyszínére rendelte, ahol a topánfalvi erdőgondnokság már a tűzoltáson működvén, ezeknek segedelmekkel már a múlt csötörtökön el is oltatott. * A már említett visegrádi kéjutazás pünkösd másod napján menend végbe. Az illető gőzös kora reggel induland el Pestről, hova ismét esti 10 órakor érkezik vissza. Hír szerint a dalárda is részt veend e kirándulásban. * Sopronban jan. tól „Soproni füzetek“ czímű szépirodalmi, művészeti és társaséleti folyóirat fog megindulni, mely egyszersmind a magy.biztosító társaság ottani életbiztosító osztályának leend közlönye. * A „Szegedi Híradó“ sajátságos természettüneményről értesít. Hétfőn délután 3 és 4 óra közt a zápor éjszakkeletre húzódván a város felől, az esőfellegek szélén egy sajátságos alakú gőztömeg gyürüdzött kígyóként különféle irányban,mig végre tökéletes esőzsák alakot nyervén, a felsővárosi oldalon a Tiszába ömlött, hol egy malmot összezúzott, két csónakot pedig alámentett. * A Csernovics Péter tulajdonához tartozó aradmegyei mácsai és simándi birtokokra a hivatalos eladási uj határidő jun. 30-ra tűzetett ki. Becsvár: 2,465,733 ft 525/s pkr. * Az érsekujvári postakocsis gyilkosáról írják a Lt.-nak, hogy midőn befogatott, a börtönszobában duplapisztolyt rántott elő, hogy vele először a pandurhadnagyot, aztán magát föbelötte, azonban pisztolyát a pandúroknak még jókor sikerült kezéből kiragadni, s a gonosztevőt bilincsbe verni. Horvát a törvényszék előtt a kétszeres gyilkosság s rablás tényét bevallá, azt mondván, hogy a legvégsőbb szükség kényszeritő erre. A postakocsist pisztolylyal lőtte fejbe, a szabadságos katonát pedig baltával ütötte agyon. A kocsist rég ismeri, s úgy kéredzett föl melléje a bakra, hogy aztán háladatosságból életétől megfoszsza őt. Az elrablótt pénzből 4000 és néhány fiát még megtaláltak a rablógyilkosnál. * A kecskeméti vasúti indóház Wertheim féle pénzládáját f. hó 20-kára virradóra mindenestől elrabolták. Szerencsére nem volt több pénz benne 150 ftnál. * Hirsch Mária, Anna , Józefa „Szarvas“ra, Mühlberger István, nógrádmegyei kékkői lakos „Malomhegyi“re, Pazurik Gyula, Bella, (Kovács Zsigmondné) Barnabás, József, és Klára gömörmegyei testvérlakosok „Kishonthi“-ra, Leindörfer Lajos nyitramegyei ó-turai kath. lelkész „Kendfalvi“ra, Vertil Ferencz balassagyarmati lakos „Vértesfi“-re, Pfeiffer Sándor és Emil szintén h.-gyarmati lakosa „Sipos“-ra, Heidelberger Endre sopronmegyei törvényszéki ülnök „Halmosi“-ra , Pady Ignácz pápai postamester és fia Gyula „Pály“-ra, Weisz Mihály és Benedek dunaföldvári kereskedők pedig „Bölcskei “ re változtatták legfelsőbb engedély folytán vezetékneveiket. * Az akadémia palotája alapjának ásásainál egy bomba darabjaira találtak, mely oly mélyen volt a földben, hogy nem származhatott 1849 ből, de alkalmasint még Török Bálint ágyúiból lőtték át Roggendorf futó táborára. * A helytartótanács a városi Rókuskórház déli részének kiépítésére megkivántató 45,106 ft költség összeget már jóváhagyta, s ekkér ezen sürgetőleg szükséges épités mielőbb foganatba fog vétetni. A kőfaragó munkákat illetőleg a beadott ajánlat nem fogadtaték el s arra újabb árlejtés fog kitüzetni. * A déli vaspályatársaság által rendezendő említettük trieszti kirándulásra noha még az ívek ki sem adattak, máris több mint 200 vállalkozó jelentkezett. * A magyar korona déli tartományaiban, úgy látszik fenn akarják tartani a közjegyzőket. Újabban is pályázat hirdettetett közjegyzői állomásokra Fiuméban, Buccariban és Krapinában. * A délszláv akadémia és egyetemnek eddigelé befizetett összes vagyona 121,216 ft 52 krból áll; aláírt de be nem fizetett összeg van még 49,318 ft 16 kr; tehát összesen 170,534 ft 68 kr. * A balassagyarmati vegyes tartalmú hetilap szerkesztésében Madách Imre nem veend részt. * Közelebbről — ha igaz — cinai ballettársaság fog fővárosunkba érkezni. * „Egy rigiczai lakos“ a bácsmegyei Rigicza és környéke helyrajzát adja ki, s ennek tiszta jövedelmét a magyar írók segélypénztárának ajánlja föl. A munka szerzője nem nevezte magát; az előfizetési fölhívást Holub Mátyás bajai tanár írta alá, ki is a munka kiállításáról gondoskodik.Előfizetési díj 50 kv, s ez Bajára, Jill Sándor takarékpénztári pénztárnokhoz küldendő. Nem tekintve a munka jövedelmének czélját, már csak azon fontosságnál fogva is, melyet minden helyrajzi munkának tulajdonítunk, fölhívjuk a közönség figyelmét a nevezett munkára. * Megkaptuk a debreczeni takarékpénztár forgalomkimutatását 1861-re. E szerint a nevezett intézet összes forgalma 1,525,771 ft. Vagyonállása 375,645 ft. 1861. évi tiszta jövedelme 13,387 ft. Jótékony czélokra adott 872 forintot. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről máj. 22, 5% metalliques 70,30. Nemzeti Kölcsön. 83,85. Bankrészvény 829. — Hitelintézet 212,60. Londoni váltók 133,75. Arany 6,37. NEMZETI SZÍNHÁZ. Május 23-ra van kitűzve: „Port a szemébe.“ Vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Máj. 23-ra van kitűzve : „Szegedi kupecz.“ Vígjáték 3 felv. A „Pesti II.“magán társürgönyei. Szeben, máj. 22. A szász nemzeti egyetem által a Schmidt vezérlete alatti küldöttségbe követeltül Szeben részéről Raunicher, Segesvárról Grull választattak meg. Mostar, máj. 21. Derwish pasa a montenegróiakat és felkelőket a Dugaszorosban megverte. Jovan Bacievich bágnari vajda az elesettek közt van. Derwish pasa Niksicsbe bevonult. A montenegróiak megtámadása Zubzi ellen visszavezetett. Athén, máj. 17. Az amnestia széles kalapra fektettetett. A kamrák ma megnyittattak. — Elliot megérkezett. Politikai események. OLASZORSZÁG. A legújabb táviratok szerint a felsőolaszországi tartományokban teljes rend uralkodik. A befogatások még 17-én is tartottak, s különösen Mailand, Bergamo s Brescia vidékein gerjesztettek nagy izgatottságot. A kormány közvetlenül felszólította Garibaldit, hogy támogassa őt, s a tábornok meg is ígérte, hogy minden befolyását felhasználandja a nép izgatottságának lecsendesítésére. Hiszik, hogy a befogottak, kiknek száma eddig 540, s jelenben Alessandriában vannak bezárva, nemsokára szabadon fognak bocsáttatni. R a taz z i táviratokra táviratokat küldött a felsőolaszországi hatóságokhoz, melyek mind tanúsítják, miszerint a kormány határozottan el van tökélve, minden korai seszélytelen expeditiót Tyrol, s igy Ausztria ellen, megakadályozni. Az elfogottak jobbatlán lombardok. A bresciai népcsődület alkalmával három egyén maradt halva. — Az „Opin. Nat.“ irja, hogy Garibaldi tábornok alig vette hirét Nu 11 . elfogatásának, rögtön Bergamóba sietett egészen felindultan a hallottak felett, annál inkább pedig Bergamóba, mivel az itteni lakosság a közbecsültetésben s szeretetben részesülő Nu 11 a letartóztatása miatt egészen fel volt kőszülve. Garibaldi megérkezése után a praefectushoz ment, s azután megmutatván magát az erkélyen, csillapítá a lakosságot. Ígéretet tevén egyszersmind, hogy az ezredes az ő kezessége mellett hova előbb szabadon fog bocsáttatni. Nyilvánosan rászalta az elhamarkodott expeditionális kísérletet, melyek csak veszélylyel fenyegethetik a hazát; kijelenté, hogy e hadjárati mozgalomra senkit sem jogosított fel, s csupán abba adta beleegyezését, hogy az ifjúság egy hozzája intézendő feliratban kijelenthesse, miszerint kész minden pereben őt a nemzeti nagy visszaváltás művében elősegíteni. „Világos tehát, jegyzi meg az „Opin. Nat.“, hogy a kormány által oly erélyesen elnyomott mozgalom semmi felelősséget sem hárít a kabinetre, se a néptábornokra, ki most eljárását a Ratazzi miniszterelnök által követett politikához alkalmazza. Mialatt a buzgó cselekvéspártiak a homályban a csapásra készültek elő, Garibaldi s az olasz fölszabadulási egylet tagjai Trescorréban a következő kérvényt írták alá: az olasz parlamenthez, mely Olaszország s a világ szemei előtt csak becsülettel tetézi őket: „Az olasz parlamenthez! „Az erkölcsi s az emberiség elöhaladásának nevében alálirottak kérik a halálbüntetésnek kitöröltetését Olaszország uj büntetőtörvénykönyvéből. Trescorre máj. 5-én, 1862. Az olasz fölszabadulási egylet tanácsa.“ — Római távirat jelenti f. hó 1816l, hogy Goyon tábornok elutazott az örök városból. NÉMETORSZÁG. A f. hó 18-án tartott német szövetségi ülésben, mint a táviró már jelentette, Kurhessen követe, kormánya nevében jelentette, hogy az apr. 26 -i választási rendeletet a nagyherczeg visszavette, s a választásokat megszüntetni rendelte ; — a visszahúzás indokai közt a követ azt hozta fel, mert a máj. 13 ki szövetségi határozat inhibitorius értelemmel bír. Az elnökség köszönettel vette ezen nyilatkozatot, de egyszersmind a máj. 13-ki határozatot, mely egyszerű megkeresés, vagy felkérés (Ersuchen) volt, annnak valódi értelmére vitte vissza. Ezen nyilatkozatból azonban nem egészen világos, vájjon Kurhessen az ápr. 26-ki rendeletet feltétlenül vonta-e vissza, vagy ha a kasseli kormány indokolása által nem hagyott-e valami hátsó ajtót maga mögött nyitva? Látszólag a választások csak azon feltevés alapján lettek megszüntetve, mert a felkérés, melyet a szövetség máj. 13 -i ülése a választó fejedelemségi kormányhoz határozott, parancsoló értelműnek magyaráztatott; majd ha a nyilatkozat hivatalos szövege leend közölve, derülend ki, váljon a választó fejedelem szért engedett-e, mert a szövetségi felkérés: Inhibitorium, vagy azért, hogy az inhibitorius legyen. Azonban ily szőrszál-hasogató megkülönböztetéseknek a porosz ultimátum folytán közbejött fordulat után nincs többé jelentősége. Hogy vajon ezen ultimátumra a kasaeliek adtak-e már választ, azt Berlinben május 20-án még nem tudták. Egyelőre csak annyit tapasztalnak, hogy Ausztria és a középállamok részéről mindent elkövetnek, hogy Poroszországot visszatartsák a Kurhessen elleni független fellépéstől, s hogy eljárását a szövetséggeli együttműködéshez kössék. „Innét magyarázhatók ki — írja a „Nat. 7.“ — a különféle fordulatok, melyek a legújabb kurhesseni válság kezdete óta a szövetségi többséget képező kormányok politikájában bekövetkeztek. Még máju 8-kán ezen kormányok nem voltak arra hajthatók, hogy az ócska schlendriánt abbahagyják, midőn azonban Poroszország komoly elhatározása tényekben kezdett nyilatkozni, a szövetségi gyűlés rögtön, május 10-ei ülésében oly gyors mozdulatokat tanúsított, minek meglepők, láthatólag azonban csak azért, hogy Poroszág léptei, mint a szövetségé, tűnjenek fel. „Most, midőn Willisen toknak sértő fogadtatása folytán Poroszország kényszerítve van önállólag lépni fel, s elégtételt követelni Kurhessentől, lép fel Ausztria, miként több oldalról állítják, s a különvált porosz eljárás ellen szót emel a szövetségi alkotmány 11-ik czikke értelmében, mely határozza, hogy a szövetségi tagok egymás ellen semmi ürügy alatt sem viselhetnek háborút, sem perlekedéseiket hatalmaskodással nem érvényesíthetik, hanem a szövetséggyűlés előtt intézendők el. „Ezen közbeszólást a középállamok is gyámolítják. „Ellenben, hogy Poroszországot ezen közbeszólás felettébb el ne kedvetlenítse, tehát azon esetre, ha a kurhesseni alkotmánybonyodalom megoldására Bundes - Executióra lenne szükség, ezen executiónak vezetése a szövetség által Poroszországra fogna bizatni. Maga Ausztria fel fogja használni befolyását a szövetségnél, hogy ez megtörténjék. „Természetesen azt hiszik, hogy Poroszország számára valami csábító feladat lenne, Hessenben úgy lépni fel , mint Rechberg gróf, vagy V. d. Pforten urnak mandatariusa. — A legvakabb elfogultság is meggyőződhetik arról, hogy ha Poroszország ezúttal is a szövetségi együttműködéshez köti magát, a kurresseni ügy újból az adák porába fog sülyesztetni. Ezt azonban mi lehetetlennek tartjuk, mert ezúttal a király személyes tekintélyén ejtett sérelemnek is csak a kurhesseni alkotmánykérdésnek tökéletes és gyors megoldásával lehet eleget tenni.“ Frankfurtból tudósítják a boroszlói lapot azon hangulatról, melyet a kurhesseni nép közt Oroszország erélyes lépése idézett fel. A korábbi hallgatagság beszédes életelevenséggé változott át; a rendőrség előtt szabadon és tartózkodás nélkül nyilatkozik polgári és politikai vélemény; s habár a porosz minisztérium legkevésbé tartatik elegendőnek vagy csak alkalmasnak is kezdeményezés erélyes tovább folytatására, mindazáltal az ügyfolyam oly mederbe tereltetett, mely magas és szilárd partok közt hömpöyög, ki nem csaphat, ha csak önpartjait nem szakgatva be, saját ágyát temetné el. Levelező közli a különféle híreket is, melyek a nagyherczeg személyét illetőleg szárnyalnak; ilyenek , hogy ő felsége leköszönni készül, — mások szerint, hogy már le is köszönt; ismét mások, hogy ő fensége Frankfurtba vonul vissza, — sőt, hogy oda már el is utazott. A beavatkozást illetőleg a közajkon forgó íirek azt tartják, hogy ha a dolog executióra kerülne, a porosz csapatok csak a hesseni határokig nyomulnak, ott azonban meg fognak állapodni, ellenben az osztrák csapatok átlépik a határt, s mint a szövetségi hatalom végrehajtói szerepelni is fognak. . . Mint a „Wes 7“-nak Éjszak-Németországból írják, a koppenhágai kabinet e hó közepe táján egy körsürgönyt menesztett a különféle európai kormányoknál meghatalmazott követei számára, melyben a dán kormány tiltakozása fejtetik ki ezek előtt tüzetesebben, azon tiltakozás t. i., melyet a koppenhágai kabinet a német szövetség azon határozata ellen tett, melylyel a szövetség Schleswig herczegségre is kiterjesztette területi jogát; felszóllíttatnak egyszersmid a követek, hogy az illető udvaroknál a német szövetség ezen hatalmi túlkapását felfoghatóvá tenni igyekezzenek, valamint a veszélyeket, melyek hasonló hatalmi visszaélésekből eredhetnek. A sürgönyben az európai congressus indítványozása nincs megérintve, azonban a követek bizalmasan utasíttattak, hogy az illető udvaroknál teendő szóbeli előadásaikat úgy intézzék, hogy a hatalmak megygyőzést szerezzenek annak czélszerűségéről, miszerint ezen kérdés végeldöntés végett egy európai congressus elé utasíttassék. A követek egyszersmind felhivatvák, ez érdemben szerzendő tapasztalataikat a koppenhágai kabinettel tudatni. A „Wes. Z.“ ugyanezen forrásból értesül, hogy egy nyugati hatalomnak bizonyos kormányoknál megghatalmazott követei táviratilag az iránt hivattak fel, hogy a németdán kérdés viszonyairól kimerítő jelentéseket tegyenek. A kölni lap szerint Berlinben nem csekély lehangoltságot okozott Ausztriának a kereskedelmi szerződés kérdésébeni magatartása, s minthogy a vámegyleti kormányok legnagyobb része egy végnélküli halogatásai politikának látszanak hódolni, nemsokára arról leend szó, hogy az elintézésnek más forma kerestessék, mert az világos,hogy a szerződés paragraphírozása, a annak végleges aláírása közti határidőnek egyszer be kell fejeztetnie. E tekintetből a berlini diplomata körökben már emlegetik,miszerint,ha a vámegyleti kormányok beleegyezési nyilatkozataik jan. hó 1-én túl késnének, ez esetben Poroszország önállólag a maga részére írja alá a szerződést, azonban a jegyzőköny nyitva hagyatik azon kormányok számára, melyek ezen időn túl akarnának ezen szerződéshez járulni. A szerződés ilyen hozzájárulók számára külön záradékot nyerne az időre nézve, melyben a feltételek érvénye kezdődik. OROSZORSZÁG: Egy breslaui sürgöny jelenti, miszerint Wielopolszki marquis kegyvesztésbe esvén, szent Pétervárat odahagyja, s a külföldön fog lakni. E hir — jegyzi meg az „Ind. beige“ — nagy fontosságú, s azért még bizonyosabb constatkrozásra vár. Wielopolszki egyike volt azon kevés lengyeleknek , kik elfogadták Lengyelország kiegyezkedését Oroszországgal, ha ez utóbbinak kormánya reászánja magát, bizonyos reformokat hozni be a lengyel közigazgatásba. A marquis meg is kísérlette e reformok keresztülvitelét, igen izgatott időkben vállalván el közhivatali állomást az orosz kormány kezeiből. Honfitársai nem bocsátották meg neki ez elhatározását, azon meggyőződésben lévén, hogy Wielopolszki eljárása folytán utóvégre is a lengyel nemzetiség vész el, s a roppant népszerűtlenség mellé járulván az orosz segédhivatalok lanyhasága , Wielopolszki valódi tétlenségre jön kárhoztatva. Beadta lemondását, de nem távozott el az orosz fővárosból, sőt folyvást ott tartózkodott, ernyedetlenül igyekezvén, valamit tehetni Lengyelország érdekében. Sokszor szóba jött a kormánynál, hogy talán czélszerű lenne őt korlátlanabb meghatalmazásokkal, mint az előtt, ismét Varsóba küldeni, úgy, hogy valódi alkirály lett volna hazájában, az orosz kormányhatalom első képviselője, helytartója mellett. Azonban mindezen tervek valósítására ezélzó lépésekről nem értesített a távirat, sőt legújabban Wielopolszki kegyvesztését jelezvén , magától érthetőleg minden kiegyezkedési hason conjecturáknak véget szakitott. A hit különben még megerősítésre vár. Ugyanazon távirat jelenti, hogy Lengyelországban nő az izgatottság, s jelesen Varsóban az eltiltott nemzeti dalok folyvást énekeltetnek az egyházakban. F einski érsek elejét akarván venni a katonai beavatkozásoknak, melyek a szent helyeket közönséges piaczoknak tekintik, kijelentette, hogy ha tovább is tartand a rendőri örökös közbelépés, bezáratja az imaházakat. (Ezt egy újabb hivatalos forrásból eredtnek látszó távirati sürgöny alaptalannak mondja.) Est I p ósta. Pest, május 22. — Bécsből írják a „Pester Lloydsnak, miszerint a Francziaországgal való viszonyok egy idő óta ismét feszültebbek. Mondják, hogy ennek oka Ausztriának a porosz-franczia szerződés iránti magatartásában keresendő, levelező szerint azonban e feszültség fő indoka azon kölcsönös értekezletekben keresendő, melyek Páriss Pétervár közt legújabban a keleti kérdés tárgyában napirenden vannak. Kétséget sem szenved, hogy a két nagyhatalom már megegyezett a feltételekre nézve, melyek elfogadása mellett bizonyos körülmények bekövetkezésének esetében egyetértőleg fognak eljárni. Anglia, mely folyvást emlékezetébe hozza a nagyhatalmaknak a párisi békeszerződésben közösen hozott azon állapítmányt, miszerint egyoldalú beavatkozásnak nincs helye a keleti ügyekre vonatkozólag, máris összeköttetésbe helyezte magát a bécsi kabinettel, hogy a Francziaország s Oroszország közt netalán létrejött közmegállapodásnak ellene dolgozhasson. Ugyancsak a „Pester Lloydnak“ írják Bécsből, miszerint a kasseli fejedelem táviratilag jelentette Bécsbe, hogy a porosz ultimátumnak semmi körülmények közt sem fog engedni. A szövetséggyűlés előtt mentegetőzőleg megemlíttetik, hogy a választási rendszabály természetes következményeként a miniszteri változásnak is be kellett volna következni, ha Poroszország e kivánatot teljesen jogosulatlanul ultimátumába fel nem teszi. — írják, hogy a Victor Emánuel s Garibaldi közt fölmerült neheztelés az expeditió megakadályoztatása alkalmából, már véget ért. A király sajátkezűleg írt Garibaldinak, melynek békítő szelleme reábírta a tábornokot, hogy Caprerába vonuljon vissza. A trieszti lapnak írják Mailandból, máj. 17-től, miszerint a Dél-Tyrol ellen tervezett önkéntes hadjárat sokkal komolyabb természetű volt, semmint első pillanatra látszott. Semmi kétség benne,írja levelező, hogy az expeditió élén maga Garibaldi állott, s hogy e hadjárat már a Genuában tartott fölszerelési bizottmányi üléseken, hol pedig Garibaldi elnökösködött, jön elhatározva. A toborzások szintén Garibaldi nevében történtek, s mintegy 4000 főnyi csapat volt a tiroli határ felé utasítva, mely csak Garibaldi intésére látszott várakozni. A beütési terv úgy volt megállapítva, hogy egyik hadoszlop Nullo ezredes vezetése alatt Weltlinből nyomult volna be Tyrolba, a másik pedig Meno 11 Garibaldi parancsnoksága alatt Desenzanoból a Garda-tó felé vonult volna, s a vizen Riváig nyomul elő. Nem csupán a déltiroli lakosság felkelésére számítottak, melynek segítségével azután a velenceeieket is föl lehetett volna lázítani, hanem a lombardok segedelméről is biztosítva voltak. A lombard hadsereg szervezését Garibaldi vette volna át, s azután a 7—8000 főnyi csapatok élén Velenczénél vagy a Pónál szállt volna ki. Fegyver s lökészlet mintegy 15 ezer ember számára állott készen. — Állítják, s pedig hiteles helyeken, irja levelező, hogy Garibaldi e tervét személyesen előterjesztette volna a királynak, ki abba bele is egyezett. Páriából azonban hirtelen jött a komoly felszólítás az olasz kormányhoz, hogy az expeditió kivitelt minden áron akadályoztassák meg, minthogy Francziaország most épen nem gondolhat egy ausztriavali háborúra , s ez esetben nem segíthetné Olaszországot Ausztria tettleges harczi fellépése ellenében. — Ezen intés folytán következett volna be azután az olasz kormány eljárása, s a befogatások elrendelése, fellebbezések stb. A párisi és turini lapok, mint tudva van, Garibaldi részességét tagadják. — Az „Ind. beige“-nek távírják 19-ről, miszerint a király ő felsége 20-án utazik el Nápolyból Turinba. Egy bresciai sürgöny jelenti, miszerint a gazdató-vonalt katonailag megszállották az osztrákok. Ezen sürgöny írja azt is, miszerint f. hó 15-én az osztrák csapatok consignálva voltak és rendes csatakész sorokba felállítva, — s hogy különösen a vádászokhoz tisztjeik bátorító beszédeket is tartottak.____________ Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Távirati jelentések. — Trebigne, május 20. Tegnap este a montenegróiak s felkelők megtámadták Zulzit. Az egész éjen át élénk tüzelés folyt. A trebignei lakosok odamennek, hogy az ottani katonasággal egyesüljenek. — Vera-Cruz, april 24. A francziák Orizaba megszállása után előnyomultak, s több apró erődöt elfoglaltak. Ugyanők a soledadi egyezmény meg nem tarásának okául ezeket hozzák fel: a Juarez részéről történt hadüzenetet, több franczia katona meggyilkolását, a Juarez általi háborgattatást, s az élelmiszerek elvágását. — Új - York, május 10. Miután a confoederáltak Williamsburgot kiürítették, Mac Clellan tábornok a Chikahoming folyóig üldözte őket. Westpointban, 20 mértföldnyire Williamsburgtól, Franklin tábornok alatt 20,000 unionista szállott ki. Mac Clellan Franklinnal egyesült. A confoederáltak visszavonultak, s a James folyót átlépték. Azt hiszik, hogy a szövetségi csapatok el fogják vághatni a confoederáltak viszszavonulási útját Richmond felé. — Prága, máj. 21. Az iparegylet mai közgyűlésében a csehek és németek között zajos elkeseredés uralkodott. A németek jelöltje, Salm Ferencz őrgróf, az elnökválasztásnál keresztül ment. A polgármester tiltakozott a választás érvényessége ellen ; zavargás: a biztos a választást érvényesnek nyilvánító.