Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)
1862-09-16 / 3778. szám
*) A napilapok kéretnek e sorok átvételére. zott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegénynek 698 ft 70 krt; havonkinti és negyedévenkinti részesítetteknek 1256 ft 27 krt ; egyszer s mindenkorra segélyzett 31 szegénynek 197 frt 20 krt. Ez alkalommal a választmányi nők 17 szegénynek állapotát tárgyazó vizsgálatról tettek jelentést. A szemgyógyintézetben az idén 28 beteg gyógyittatott díjtalanul. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet ** Battonyáról írják a M. 0-nak. Városunk figyelmét legközelebbi napokban egy kebelrenditő esemény rázta fel. Egy reggelen t. i. a liba- és sertvés-örző gyermekek, a r. katholikusok egyik város alatti temetőjük árkában, egy félig meddig leföldelt rakládácskában, egy siró s még élő újszülött csecsemőt találtak. De mig ijedtekben haza s nem a közel házakhoz futottak, szüleiknek hirt adandók; s mig a tényről értesült szülők odaértek , a csecsemő — ki embertelen vad kezekkel a szó teljes értelmében bele volt gyűrve a ládácskába, — már halva találtatott. Alighogy a tény a városházhoz bejelentetett, mind a szörnyanya, mind az embertelen lényt végrehajtó gonosz bába a járási orvos által, kinél a gonosz vesztegetési czélból megjelent, — azonnal tudomásra jött, s kereset alá vétettek. Iszonyú képe az anyai s emberi szivérzés elfajultságának. ** A Veszprém megyében terjedő keleti marhavész miatt a pápai, marczaltői, lovászpatonai, devecseri, somlyóvásárhelyi, nagyszöllösi, tüskevári és piriti országos baromvásárok megtartása a járvány tartamának idejére betiltatott. ** Az említett postakocsirablást Horvátországban Otocac és Polutio között 40 egyén, többnyire szökött katona, kiknek némelyike még az ezredbeli egyenruhát viselte, követte el. A posta fedezete négy cs. k. vadászból állt, kik derekasan védték magukat, a túlnyomó erőnek azonban nem állhattak ellent. ** Brüsselben e napokban hivatalosan ünnepeltetett meg az angol koronaörökös eljegyeztetése a dániai trónutód leányával. Az ünnepély a laekeni várkastélyban tartatott. Alexandra hgnő, ki hivatva van a világ egyik leghatalmasabb trónját megosztani, igen szép szőke leány, s dec. 1 fején lesz 18 éves. ** Az erdélyi vasútra máig tett ajánlatok összege következő : Tégla egy millió 550,000 darab ; kő 100 köböl. Mésztelepet két helység ajánla használatra. Faanyag van ajánlva 6080 szál ; 600 köböl cserfa ; 200 öl tűzifa téglavetésre ; 50 hold erő ; fenyőfa a krasznai indóházhoz. Vonalhelyet 6 város, 6 falu, 3 földbirtokos, pályaudvarhelyet 6 város, 1 földbirtokos ajánlt fel. Gyalognapszám ajánltatott: 49,054. Szekérnapszám : 4429. Pénz : 1422 ft. — A somogyi gazdasági egyesület őszi közgyűlése f. évi September 3- án, Marczaliban d. e. 10 órakor fog megtartatni , mire a részvényesek ezennel meghivatnak. *) Marczali, September 10. 1862. Az ig. választmány meghagyásából Kozma Sándor titkár. — Az Európai és hazai zsebkönyv 1-ső évi folyama folyó hó 12-én kötött szerződés szerint Bajtó alá adatván, Poldini Ede nyomdájában fog elkészülni, és Ráth Mór könyvkereskedő bizományiban megjelenni, mire nézve előfizetések vagy vét utáni fizetéssel tett megrendelések Ráth Mór könyvkereskedésébe és általa minden pesti könyvárushoz intézhetők. ** Garibaldinak barátnéja, Schwarcz asszony, ki Elpis Melina álnév alatt „a caprerai remete“ életiratát is kiadta, Londonból Olaszországba sietett, hogy régi barátját ápolja. A Belső Szolnok megye felsőbb rendeletek és utasítás értelmében alakított megyei választmánya a főkormányszéki elnökség meghagyása folytán f. sept. 25-én tartja első gyűlését. Doboka megyében ugyanezen napra szintén ki van hirdetve. — Telegrafi tudósitás a bécsi börzéről sept. 15.5% metaquities 71.40 Nemzeti kölcsön 83.35. Bankrészvény 795.— Hitelintézet 217.—. Ezüst 125.75. Londoni váltók 127.10 Arany 6.7. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 16-ra van kitűzve: „Angyal és Daemon.“ Vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 16-ra van kitűzve: „A zeneszerző“ Operette.“ Ezzel: „A szerelmes kántor.“ Operette. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Az „Advertiser“ meetingek tartására s a kormányhoz intézendő feliratokra szólít fel, hogy ez a turini kabinetet Garibaldi szabadon bocsátásáért megkérje. Szerinte az angol kormány jogosítva és köteleztetve van arra, hogy az olasz kormánynak magyarázza meg, miszerint a Garibaldi ellen folytatott törvényes eljárás a népszenvedély új kitörésére s a forradalom és reactio közt kitörendő harczra vezetne. A „Herald“ párisi levelezője, mint a „legjobban értesült körök“ véleményét írja, hogy általános olasz felkelést várnak azon esetre, ha a francziák Rómából ki nem vonulnak ; s mert ily kivonulásra koránsem lehet gondolni, a beavatkozást elkerülhetlennek tartják, mire egész titokban már elő is készülnek. Newcastle upon Tyne az első angol város, mely az „Advertiser“ fent említett felszólalásának engedett. Múlt kedden ott roppant népes és lelkesült meetinget tartottak, mely több erélyes határozaton kívül feliratot is fogadott el a kormányhoz, miben kérik, hogy a franczia seregek Rómából való kivonulását sürgesse, s Garibaldit Angliába hívja meg. Sok ezren nem találtak helyet a városházában, hol a meeting tartatott. Úgy látszott, mintha az egész lakosság részt akart volna abban venni. . Máltából azon hír érkezett, hogy az angol kormány a középtengerben lévő hajóhadat tetemesen meg akarja szaporítani. Jelenleg az csak öt sorhajóból áll, melyek mellé különben tekintélyes számú erős fregatt és corvett van rendelve. Most azonban meg akarják a sorhajók számát kettőztetni. Chatamban f. hó 10-én tengerre ereszték a „Royal Oak“ot, mely a britt hajóhad legerősebb pánczélos hajója lesz. Vasborítéka sokkal erősebb s tökéletesebb, mint a „Warrior“-é, vagy „Black Prince“-é. A hajóhadi parancsnokság minden intézkedést megtett, hogy gyorsan felszereltessék. A „Times“, amerikai adatokra támaszkodva az áldozatokat, miket az amerikai unió a háború kezdete óta vérben s vagyonban szenvedett 200 millió fontra s egy negyed millió emberéletre becsüli. „Most’— igy szól — alig több badarságnál, ha mindig azt emlegetik, hogy a régi unió szétbomlása lázadás, melyet el kell tiporni. Ez sokkal inkább nagy társadalmi s politikai forradalom, s ma holnap olyannak is fog kelleni tartani. A háború majdnem czélnélküli harczczá vált; úgy látszik , mintha minden határozott czélt és vezérelvet nélkülözne. Az unió visszaállításáról, honárulás megbüntetéséről, lázadás elnyomásáról s eltiprásáról folyó szó üres szóbeszéd. Európa kérdeni kezdi, vájjon miért foly mind e csata, mely oly harczczá kezd fejlődni, minekre Milton a történelemben nem akar tekintettel lenni, mert eredménynélküliek valának.“ FRANCZIAORSZÁG: úgy látszik, hogy a turini kormány végre elhatározta magát, fátyolt vetni a Garibaldi-expeditióra s törvény elé idézés helyett kimondani a bűnbocsánatot. A „Patrie“ ugyanis f. hó 13-ról írja hivatalos communique alakjában: „Azt hisszük, hogy nem hamarkodjuk el a dolgot, ha azt állítjuk, hogy az aspromontei sziciliai lázadókra vonatkozólag a bocsánat el van határozva. Az olasz kormány tökéletesen egyetértésben látszik lenni azon eredmény iránt, mely a nemeslelküség e tettét követni fogja. Eddigi habozását azon körülménynek lehet tulajdonítani, mivel eszélyesen s figyelmesen meg akarta vizsgálni a helyzetet, melybe ötét nemes lelküsége a bűnösök iránt juttatja vala. Úgy látszik, miszerint Turinban nem akarták, hogy Európában olyannak tekintsék a közbenbocsánatot, mint amelynek inkább kell majd a kormányt támogatni, mint a Garibaldi mozgalom indítóit. Várták, hogy nyilatkozzék a közvélemény, s volt elég eszélyük hallgatni a közakarat szavaira. Ha mi, folytatja a „Patrie“ önmentegetőzését, egy törvényes vizsgálat mellé nyilatkoztunk is, ez azért történt, mert vannak körülmények, midőn az elhirtelenkedett nemeslelkűség politikai hiba. A törvény soha sem vesztheti el minden jogát. De mi nem kevésbbé akartuk sújtani az aspromontei legyőzötteket, mint biztosítani az olasz monarchiát azon gyanúsítások ellen,melyek ellene nyilvánultak. Hogyha azonban most mindannyian egyetértőleg kívánják a közbenbocsánatot, az olasz kormánynak nem lehet ingadozni. A méltatlan s vádló gyanúsításokra az erélyes elnyomással felelt: hagyta, hadd nyilatkozzék a közvélemény belül, mint kívül, egyaránt, a viszszatartotta magát határozathozatalától. A turini kormánynak most már nincs mitől tartani, mert elkésett s vádló rágalmazásokra mindig emlékezetbe idézheti ideiglenes rendszabályait s más részről a közvélemény egyhangú követeléseit.“ Sich verbessern ist göttlich — lehet mondani a „Pairie“ önmentségére írt communiquejére. Mialatt azonban az olasz kormány lassan kint kezdi átlátni, hogy magának a tételes jognak is el kell némulni a közvélemény átalános követelése előtt, ha az oly ember számára kéri igénybe vétetni a megkegyelmezés előnyét, ki országot alapított , midőn országokat szerzett. — Garibaldi egészségi állapota komoly aggodalmakat kelt az olasz nagy hazafi barátaiban. Az „Opin.“ s „Patrie“ sept. 12-ről szóló olasz tudósításai szerint Garibaldi physikai bajára nyomasztólag hat megrendült lelkiállapota, mely tetemesen gátolja az orvosi gyógykezelés sikerét. Mint említettük, több ízben a „Const.“ s a „La France“ közt ádáz csatározás folyt a római kérdésben. A „Const.“ sejteni engedi, hogy Persigny áll háta mögött, s ma már a félhivatalos „Const.“ Persigny bevallott közlönyének tartatik. A „La France“ legutóbbi két nyílt levelére, melyben a pápai senator azt bizonyítgatta, hogy Olaszország egysége esetében Franciaország érdekei mélyen sértetnek, még az esetben is, ha számára újabb kárpótlásokat ajánlana az új királyság kormánya — a „Const.“ ígérte, hogy lesújtó válaszszal fog felelni. — Minthogy azonban a „Const.“ ígért czikke elmaradt, a „Presse“ alkalmat vett magának félgúnyosan megjegyezni, hogy a „Const.“ már jelét sem adja életének. Nem is kellett több Limayrac úrnak, ki a „Const.“ főszerkesztője. Sept. 1- től egy nyilt levelet intéz a „Presse“ főszerkesztőjéhez, melyben a fenntebb idézett vádra felelve, „erélyesen tiltakozik a „Presse“ azon következtetései ellen, hogy a „Const.“, mely előbb oly támadólag viselte magát, jelét sem adja életének, s hogy e hallgatagság azt bizonyítja, miszerint a „Const.“ le van győzve.“ „Jól tudja ön, mondja Limayrac úr nyilt levelében, hogy ha egy új lapnak zajra van szüksége, s ha tüzet gyújt a függő kérdések felé, hogy az égés lángjai által magára kényszerítse a figyelmet, ezen eset nem áll, s nem állhat azon lapokra nézve, melyeknek régóta már határozott s solid közönségök van. Ezek akkor szólnak, ha szükségesnek látják. Következésben az ön által nekünk tulajdonított hallgatagságból vont következtetések ferdék s hibásak. Polémiánk vége fogja ezt bebizonyítani. Szükséges azonban, hogy ez iránt az ön olvasói se legyenek homályban 24 óráig se. Ezért ismétlem önnek, hogy a mi hallgatásunk nem engedmény, sem hátrálás.“ — Ezen nyilatkozatból annyit értünk, hogy a „Presse“ felhívására : „gyepre legény“ — a „Const.“ igen rövid idő alatt ki is áll—az utolsó bírókra. Most csak gyürközik. — A „Patrie“ írja f. hó 17-ről, hogy a turini kormány nem fogja e hóban a parlamentet öszszehivni, hanem csak november hónapban. Az 1861 — 62. parlamenti időszak, mely nem napoltatott el, be fog záratni s az uj sessiót a király fogja rendes szokás szerint megnyitni. Ugyancsak a „Patrie“ írja, hogy a franczia gyakorló hajóraj télére nem fog a középtengeri vizeken időzni, de visszaevez Toulonba October hó vége felé, s egész télen át a touloni kikötőben fog maradni. ” Az „Opin. Nat.“ olaszországi tudósításai alapján írván , hogy a félszigeten mindinkább bonyolódik s zavarosabbá lesz a politikai helyzet, megjegyzi: „Vannak a félszigeten oly forradalmi bizottmányok, melyek titkos befolyásukkal helyettesítik az „Associacione emancipatrice“ nyílt működését, ezek a savoyai ház ellen is kiáltványokat hoztak már forgalomba, az országnak azonban egy más, s csak is egy czélja van : Róma. Ezen pont képezi jelenleg az olaszországi izgatottság főfőforrását.“ Elmondja ezután a szabadelvű lap, hogy a nép, király s kormány egyaránt kívánják Rómát, csupán Francziaország az, mely ellenáll: „Huszonöt millió embernek kell üdvét s életét Francziaországtól kérni; ismét csak Francziaország felé fordul egész Olaszhan, a kérő, csengő félsziget, — de a franczia kormány süket marad e kérelmek előtt.“ Az „Opin. Nat.“ csak egy teendőt lát. „Most már a népnek, az olasz nemzetnek kell tenni s lefegyverezni a franczia kormányt, meggyőzve azt egy gyökeres megoldás égető szükségéről. Álljon fel Olaszország, mint egy ember s nyugodtan, méltósággal jelentse ki akaratát egy új plebiscitumban. •tiltakozzék békésen , törvényesen, küldjön Turinba millió alá- írással ellátott feliratokat, hívja fel az olasz nemzet iránt barátságos nagyhatalmakat, hogy szóljanak mellette, támogassa az olasz kormányt, hogy az erélyesen szólalhasson meg Olaszhon érdekében a franczia császár előtt — ime, ezen tanácsot adjuk mi az olaszoknak.“ Elmondja azután az Op.II., hogy Európa követni fogja e mozgalmat s az általános sajtó szintén nem fog késni pártoló, istápoló szavát hallatni a félsziget érdekében, a mig végre a császár át fogja látni, hogy „Róma occupatiója által ellentétbe helyezi magát a világ közvéleményével.“ — Ugyancsak az „Opin. Nat.“ írja, hogy a konstantinápolyi szerb-török viszályban együtt ülésező conferentia sept. 10 -én véghatározatot hozott a kérdéses s oly régen tanácskozás alatt levő ügyben. Ellen ugyanis határozva, hogy a törökök ki fogják üríteni Sokol és Usitza várakat, de a többi három várt Belgráddal együtt meg fogják tartani. „Győzött tehát az osztrákangol politika, mint azt előre is sejteni lehetett.“ A törökök s montenegróiak közt a békeokmány aláíratott, mint a „Pat.“ írja. — A béke azonban nem állott ez által helyre, jegyzi meg a nevezett lap. — A „Correspondencia“ spanyol lap írja, hogy a franczia császár által a párisi spanyol új követhez intézett beszéd következtében a két udvar közt előállott feszültség végét érte. O’Donnell ugyanis rendeletet adott Conchának, hogy e beszédre vonatkozólag kérjen teljes felvilágosítást Thouveneltől. Thouvenel csodálkozását fejezte ki a felett, hogy a spanyol kormány annyira félremagyarázta a császár szavait, s megjegyzé egyúttal, hogy Concha marquis nyilatkozatait a császár tudomására fogja juttatni. A császár értesíttetvén, Concha trkot a Guilleriák palotájában fogadta. A császár rögtön kijelente a szívélyes elfogadáskor, hogy épen nem volt szándéka megsérteni a spanyol nemzetet s annak királynéját , előhozta, hogy a mexikói eseményekre nézve akarta csupán véleményét tudatni. Azután emlékezetbe idézte a Spanyolország iránt tanúsított figyelmes szívességet, melylyel trónralépte óta nem szűnt meg a spanyol királyné s országa iránt viseltetni, végül kijelenté, mennyire nagy rokonszenvet érez Izabella királyné iránt, felhatalmazván egyúttal a trkot ezen kijelentéseit a spanyol királynőnek tudtára adni. OLASZORSZÁG: Egy Turinból 13-ról érkezett telegramm szerint nem igaz azon hír, mintha Garibaldi egészségi állapota aggasztó volna. Ő jobban van, láza gyenge, a fájdalmak megszűntek , a gennyedés nagy. A híresztelt átalános amnestiára nézve még 11-ikén nem határozott volt semmit a minisztérium. Mint lapunknak írják Turinból, a király nem akarta aláírni a Garibaldi perbe fogatását illető okmányt, melyet a minisztérium szentesítés végett eléje terjesztett. A legújabb hírek szerint is mindert arra mutat, hogy az átalános amnestia ki fog hirdettetni, habár egyéb nem történt is e téren, mint, hogy a 18 éven aluli Garibaldi önkényteseket szabadon bocsátotta a kormány. E foglyok mintegy 230 an voltak. Ugyancsak lapunknak írják : a franczia kormány határozottan kijelentette a turini kabinetnek, hogy a római kérdést közelebbről nem szándéka szőnyegre hozni. Más oldalról vett tudósításaink szerint Stollárdi úr, ki állítólag azért megy Rómába a pápához, hogy keresztleányának, Pia herczegnőnek közelebbi férjhezmenetelét jelentse be, másnemű megbízást is fogna kapni, ami fő czélja ez utazásnak. Se ffardi apátnak még egyszer és utoljára meg kell kísértenie a kiengesztelődést a pápa és az olasz nemzet közt, s neki új kiegyenlítési pontokat terjeszszen elő e tárgyban. — Természetes, hogy ismét „non possumus“ lesz a válasz, de végzetteljes szó, mely már előre elzárta a későbbi lealkudás lehetőségét is. De az olasz kormány előre látván az Olaszországban bekövetkezhető komoly eseményeket, ha ez kétségbeesésében maga akarna segíteni magán, meg akarja nyugtatni saját lelkiismeretét. Az utolsó pillanatig el akar követni mindent, ami rajta áll, hogy Cavour által a pápa és Olaszország közti kiegyenlítést létrehozza. Stellardi apát már 9 kén el is indult volt Rómába. Ő az olasz király első alamizsnása, s Piagno egybekelésére kérni fogja a szent atya áldását. IX. Pius pápa uralkodása első szakában tarta keresztvízre az akkori savoyai herczeg Victor Emanuel leányát. Akkor uralkodásának szabadelvén korát élte, midőn a nép kifogván kocsijából a lovakat, maga vonja nagy lelkesedés közepett, s a szent atya kocsijában, mellette ülő Ciceroacchio jobbra-balra hajtogatván az olasz háromszinü lobogót ezt változó : „Italia libera , Dio le vuole“ (Olaszország szabad — isten akaratja!)— Mondják, hogy Pia herczegnő egybekelési ünnepélyére testvére, Cotildegnő és Napoleonig is Turinba jő. A házasság e hóban megtörténik. — Beszélik, hogy az olasz király be fogja utazni közelebbről minden tartományát, hogy személyesen győződjék meg helyzetökről. — Egy Rietiből (Rómától éjszakkeletre, a pápai és nápolyi határszélen) szóló levél szerint több olasz ezred van lépcsőzetesen fölállítva a pápai határokon, s hogy az 53-dik és 54-dik ezred Rietoban, Farában, Scandrillában csak 12 —14 órányi járásra van Rómától. „Távcsövei igen jól látszik ide, írja levelező, Szent Péter temploma.“ — A pápa roszul van, s jobb lábát igen fájlalja. Mindemellett a könyvtárban szorgalmasan dolgozik, jegyzeteket írván Sz. Tamás munkáihoz. . — Turini lapok meghazudtolok azon híreket, mintha Garibaldi és fogoly társai nem részesültek volna elég kíméletes bánásban. A kormány határozott rendeletet adott ki, hogy e foglyok iránt a legnagyobb kímélettel legyenek. Az sem áll, mintha a kormánynak Garibaldi mellé rendelt emberei senkit se akartak volna hozzá bocsátani. Maga a tbk, hogy a számos látogató alkalmatlanságától megkímélje magát, kérte ápolóit, ne engedjenek be mindenkit. Azonban szívesebben látott emberei közül sokan fordultak meg nála, s köztük több nő is, kik rendkívüli részvétet mutatnak iránta. Milánóból tizenkét előkelő hölgy ment Spezziába, fölajánlani magát ápolónak. Közelebbi tudósítások szerint az olasz városokban nyugalom uralkodik. Nápolyban és Siciliában azonban még tart az ostromállapot s a szigeten szigorú parancsok vannak kiadva a kóborlók elfogására. Minden ilyet, egy proclamatió szerint, brigantinak néznek, s a szerint fognak vele bánni. Némileg indokolja® az ostromállapot megújítását azo körülmény, hogy Palermóban egy republicans titkos társulat van működésben, mely közelebbről proclamatiót adott ki Sicilia lakosaihoz. Ezek felszólittatnak, tartsák fenn a forradalmat, mely Rómát és Velenczét meg fogja szerezni Olaszországnak, s ismétli Garibaldi jelszavát : „Róma vagy halál!“ Legnevezetesebb benne, hogy Victor Emanuelnek nem adatik meg az „olasz király“ czím : „Savoyai monarchiádnak neveztetik a mostani Olaszország. Az okmány alatt csak ez aláírás áll: „a bizottmány“. Különben kelt aug. 31 -én. A milánói „Alleanza“ roszalja, amit Garibaldi tenni akart és tett, de igen helytelennek találná, hogy kereset alá fogassák. Garibaldira még szüksége van Olaszországnak s a szabadság ügyének. Ha Rómába csak diplomátia útján lehet jutni, Olaszországnak másutt forradalomra és szuronyokra van szüksége előbb-utóbb. Különben is Garibaldi már ártalmatlanná van téve, a kormány engedelme nélkül nem kezdhetne vállalatba — mire való volna hát lehetetlenné tenni őt? Az „Alleanza“ ajánlja, hogy miután parlament nincs, minden város és municipalitás küldjön petitiót a kormányhoz s sürgesse az amnestiát. NÉMETORSZÁG. A porosz képviselőházban jelenleg folytatott nagy vitát egész terjedelmében adni se nem lehet, se szándékunk nincsen, mert maguk a német lapok is, melyekben a katonakérdés feletti tárgyalás a rendes hasábokon kívül még nagy mellékleteket is betölt, úgy nyilatkoznak, hogy az annyiszor és oly különféle szempontból meghányt kérdésben újat felhozni lehetetlen, így tehát csak a független lapok véleményeiből közlünk egyet mást. A „Bress. org“ a többek közt azt mondja, hogy két napi heves vita után az ország nyomott hangulata csak roszabb lett. A viszály meg van s híjába iparkodnak azt tagadni. Törvényt! egy királyságot törvényért ! ez a fájdalmas felkiáltás, mely Németországon áthangzik s ha ez meg ís lesz, nem fog-e az urakházától újra elvettetni, elvettetni azon sarokba, hol a házassági törvény, a korlátolt kamatláb feletti törvény, a középkori zsidó eskü feletti s most már az útlevélről hozott törvény is penészesedik. Az urakháza ezzel minden van mondva, amit Poroszország fájdalom feljajdulással csak mondhat ! A dolgok folynak, a mint folyhatnak s csak az egyet lehet a vitán át érezni, a mit Carlovitz kimondott, hogy valami rothadt van a porosz államban. Amit mondani lehetett, el lön mondva, hogyan, azt azok neveiből lehetne megitélni, kik szónokoltak, ha ugyan úgy lett volna a dolog, mint máskor, de kellemetlen érzés nehezkedik mindnyájára, minden párt szónoka a rendkívüli helyzet öntudatában beszél, mindegyik azt hiszi, hogy az ő meggyőződése a legjobb, az ő indítványai fogják az államot megmenteni. A hadügyminiszter lehető, sőt erőltetett mérséklettel szólt s mégis gyakrabban szállt arczába a harag pírja; ő is százszor mondottat ismételt s beszéde veleje mégis csak az volt, hogy az újjászervezést kell foganatosítani s a szükséges pénzt meg kell szavazni. E beszédre nézve a „D. Alig. Ztg.“ berlini levelezője azt jegyzi meg, hogy a hadügyminiszter beszéde valódi esemény volt, mely mindent meghaladott, amit a felirati vita alkalmával történtek után csak várni lehetett ; a képviselő házat majd csodálatra, majd nevetésre bírta azon magyarázatok, állítások és nyilatkozatok által, melyek tarkán egymást követték s újra bizonyságot tettek arról, hogy a hadügyminiszternek sem az alkotmányos formákról, sem a parlamentáris szokásokról fogalma, vagy legalább helyes fogalma nincsen. A képviselőház több tagjának az a szándéka, hogy beszédét a gyorsirási jegyzetekből külön fenymoatják, ha ugyan azokban hibátlanul s változatlanul fel lett jegyezve. Gneist pompás beszédet tartott — igy ir a „Nat. Ztg“ — melyben a katonakérdés törvényes szabályozásának szükségességét és fontosságát kiemelte, s magasabb szempontból a honvédség jelentőségét is megvilágító. Vincke előbbi megjegyzései a honvédségről e mellett igen silányoknak nyilvánultak. Lehet, hogy e súlyos beszéd meghatotta a hadügyminisztert, lehet, hogy maga kezdett tegnapi nyilatkozatain gondolkodni, annyi áll, hogy a vita második napján egész más hangon szólt s inkább parlamentáris magaviseletre törekedett. Egészben ez ugyan nem sikerült, de mégis úgy beszélt, mintha a képviselőházat nem akarná megbántani, hanem megnyerni s iparkodott bebizonyítani, hogy a kormány az alkotmányt és a törvényeket soha sem mellőzte, de nem is akarta mellőzni. Egyik előtte szóló által a két évi szolgálat iránti nézete nyilatkozatára kényszerítve, kitért, mégis úgy látszott, mintha nem akarna a két évi szolgálatidő ellen nyilatkozni. Vinckének elismerését fejezte ki „államférfim“ beszéde felett, pedig Vincke szemére vetette a minisztériumnak, hogy hesseni állapotok felé hajt s leginkább a „Sternzig“ oktalan lármáját roszalta, mely a pénzügyminiszter által előtte való nap felolvasott nyilatkozathoz épen nem illik. E nyilatkozatról utólag még az is hírlik, hogy eleinte csakugyan ki kellett volna fejtenie az elveket, melyek által a kormány bel- és külpolitikájában magát vezéreltetni aktarja, ily nyilatkozatra nézve különben tökéletes egyetértéshez nem juthattak. Nevezetesen aggasztónak tartották, hogy a külpolitikát illetőleg nagy nyíltsággal lépjenek a képviselőház s igy egész Európa elé, mi Európa jelen helyzetében s a Poroszországot különösen s közvetlenül érdeklő kérdések állapotában az állameszély elveivel össze nem egyeztethető. Hannoverában a porosz franczia kereskedelmi szövetség melletti mozgalom folyvást nő. Mellette nyilatkoztak az északnyugati nemzetgazdasági gyülekezet Harburgban, a hannoveri kereskedelmi gyűlés Hildesheimban, a nagyobb iparosok Ostendeben s környékén, újonnan pedig a kereskedelmi egylet Celleben. Ez utóbbi azt is határozta,hogy a királyság a többi kereskedelmi egyletet hasonló nyilatkozatra szólítja fel. A királyt visszavárják Osnabrückból s akkorra uj belügyi miniszter is ki fogna neveztetni, alkalmasint pedig a kamra is feloszlatni, mely 1862-ik évre a régi és újabb keletű fényekre illő tekintettel lesz. — Berlin, sept. 14. A lengyel határról a mai kelettel jelentik : Varsóban tegnap a festészakadémiánál előfordult házkutatás alkalmával a növendékek tüzeltek a városi katonákra, azonban eredmény nélkül. Néhány revolver és tőr találtatott. A nagyherczegnek Zamojski grófhoz intézett felhívása folytán tegnap a nemesi felirat aláíratott. — München, sept. 13. estve. A nápolyi királyné, továbbá Trani gróf és grófné egyelőre nem térnek vissza Münchenbe, hanem Biderstein várba költöznek. — New- York, sept. 4. Pope tábornok Centrevillenél egyesült Banks tábornokkal. Burnsides tábornok feladta Frederiksburgot. A déliek jelentékeny mozdulatokat tesznek Kentuckyban, és Lexingtont megszállták. Az izgalom rettenetes. Cincinnati, Newport és Louisvilleben minden fegyverképes ember behivatott. Pope 2-iban elhagyta Centrevillet. Az egész északi hadsereg több csata után visszavonult a Washington körüli erődökbe. A déliek nagy haderőt oszpontosítanak Bicucánál, Washngtontól 12 mértföldnyire ; úgy látszik, át akarnak kelni a Potomacon, Marylandba benyomulni, és itt a szakadási szellemet feléleszteni. Azon hír szárnyal, hogy Staunton helyett Hallek tábornok neveztetett ki hadügyminiszterré. — New York, sept. 5. Pope tábornok a Washington körüli erődítmények mögé történt visszavonulása alkalmával jelentékeny csatát vesztett. Hivatalos tudósítások szerint a veszteség roppant nagy. 50,000 szeparatista, Breekenridge tábornok alatt, New Orleanst fenyegeti. Buttler tábornok nagy előkészületeket tett a város védelmére. Távirati jelentések. — Berlin, sept. 14. A mai „Stern Zeitung“ a követek házának pénteki üléséről szól, és végül Patow és Vincke beszédéhez azon reményét csatolja, hogy a mérsékeltség és higgadtság hangjai nem hangzottak el hasztalan, és még a későbbi órában oly fordulat következhet be. Felelős szerkesztő: Báró Kemény Zsigmond. E s t i posta. Pest, September 15. Mint már írtuk, Garibaldit sokan látogatták meg, s ezek közt több hadseregbeli tiszt is. Garibaldi hidegen fogadta őket s egyiknek, hir szerint, ezt mondá : „Ha tudtam volna, hogy cserben hagyjátok Olaszországunkat, nem pártoltam volna belépésteket a hadseregbe.“ — Mint az „Indép.“-nak írják, mihelyt Napoleon császár visszatér majd Biariczból, Ratazzi még egy utat akar tenni Párisba, s aztán visszalépni a politikai színtérről. — A kölni lap (? ?) jegyű levelezője írja : Thouvenelur megszégyenítette Ratazzit és tiszttársait. A franczia külügyminiszter ugyanis kijelenté a császárnak, hogy leteszi a külügyi tárczát, ha Francziaország ezután is a mostani politikát akarja követni Olaszország irányában. Tiszteletteljes levélben adta ezt a császár értésére, mondják, minisztertársai közül többen is szándékoznak példáját utánozni. Drouyn de Lhuys ur mohón fogja megragadni az alkalmat , hogy miniszterjelöltül lépjen föl. A császár alkalmasint elfogadja Thonvenel ur lemondását. Eddigelő (sept. 12.) semmi arra mutató tudósítás nem érkezett Biaritzból, mintha a császár változtatni akarna a franczia politika irányán. Ez esetben csakugyan jobban illenek a minisztériumba Drouyn, Walewsky és Bourqueney, mint Thonvenel, Persigny, Fould és Roucher urak. A franczia kormány, mint Páriából írják, a törvényhozó testület választásaiban a clericalis befolyásnak szeretne szabad mozgást engedni, hogy aztán a törvényhozó test elé vivén a római ügyet, hol a status quo mellett nyilatkoznék a többség, ezt hozhassa föl indokul Olaszországban követett politikájára nézve. Mondják is, hogy az olasz ügyben semmit sem akar tenni a császár, még a választások meg nem lesznek — ezek October végén fognak megtörténni. A turini hivatalos lap közzéteszi az aspromontei összecsapásnál elesettek és sebesültek számát .Elestek az önkényesek közül heten. Mindkét részen 56-an lettek harczra képtelenekké, — ebből 29-en a királyiak részéről, kik közt 5 halott, 24 sebesült. Garibaldi részén a sebesültek száma 20, a halottaké 7. A királyiak részén valamivel több lévén a veszteség, azt következtetik, hogy Garibaldi önkénytesei nem voltak oly vesztegetésben, mint a részéről kiadott tudósítások állítják. Az „Indep.“ párisi levelezője új versióját közli a napok óta szállongó, az olasz kérdés megoldására vonatkozó híreknek. Victor Emanuel Napóleonhoz intézett átiratban a jelen zavart helyzetet s a jövendőre várható károkat fejtegető szövetségese előtt, melyeket a római kérdésben végtelenig fenntartott status quo előidéz, megakasztva a kormány intézményeit, s azt, lehet örökké compromittálva az olasz nép előtt, miáltal a savoyai ház népszerűségét veszti el, melyben eddig legfőbb ereje rejlett. Az olasz király határozottan kijelenté, hogy a jelen helyzet továbbra fenn nem tartható. E közleményre a császár hír szerint azt feleli, hogy, tekintve Európa jelen nehéz helyzetét, mindaddig nem hozhat határozatot a nála sürgetett ügyben, míg csak Francziaország közvéleményét szigorúan még nem tudta, annak megtudására pedig a kormány csak az ország törvényes után kinyilatkoztatott óhajára hallgathat ; ennélfogva mindaz, amit megígérhet annyiból ál, hogy a legközelebbi ülésszakban a senatust és a törvényhozó testületet vélemények formulázására fel fogja szólítani. Minthogy pedig a turini parlament f. hó 25 én lesz folytatandó félbenszakasztott gyűléseit s a miniszter a j ehn tényállás mellett semmi kielégítőt nem mondhat, a kedden tartott kabinet tanácskozásban azt határozták, hogy a jelen ülésszakot berekesztik. — Olaszország elismerésére Oroszország részéről a „Times“ megjegyzi, hogy az már megesett, miszerint oly szeretetre méltó módon adnak tagadó választ, hogy míg valami szívességet megvonnak, ilyet megadni látszanak. — Oroszország oly kevéssé szeretetre méltó módon’emlékezik meg Olaszországról, hogy kételkedni lehet, Olaszország örülni fog-e e leereszkedésen vagy inkább boszankodni. A porosz képviselőházban folyt katonaikérdésbeli vita első benyomásáról így nyilatkozik a „Kölnische Zeitungéban egyik szabadelvű képviselő : Ha a miniszterek valami felett egyetértésben vannak, úgy ez legfeljebb az, hogy a képviselőházat fel kell oszlatniok. R von hadügyminiszter nyíltan megmondja , hogy minden ember, főkép pedig a katonakötelezettek, nagyon meg vannak intézményeivel elégedve, így azután természetes, hogy a minisztereknek kell az országot oly helyzetbe hozni, hogy kimondhassa, miszerint május óta csakugyan megváltoztak nézetei.