Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-16 / 3778. szám

*) A napilapok kéretnek e sorok átvételére. zott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegénynek 698 ft 70 krt; havonkinti és negyedévenkinti részesítetteknek 1256 ft 27 krt ; egyszer s mindenkorra se­­gélyzett 31 szegénynek 197 frt 20 krt. Ez alka­lommal a választmányi nők 17 szegénynek állapo­tát tárgyazó vizsgálatról tettek jelen­tést. A szem­gyógyintézetben az idén 28 beteg gyógyittatott díjtalanul. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb mun­kára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet ** Battonyáról írják a M. 0-nak. Városunk figyelmét legközelebbi napokban egy kebelrenditő esemény rázta fel. Egy reggelen t. i. a liba- és sertvés-örző gyermekek, a r. katholikusok egyik város alatti temetőjük árkában, egy félig meddig leföldelt rakládácskában, egy siró s még élő újszü­lött csecsemőt találtak. De mig ijedtekben haza s nem a közel házakhoz futottak, szüleiknek hirt adandók; s mig a tényről értesült szülők oda­értek , a csecsemő — ki embertelen vad kezekkel a szó teljes értelmében bele volt gyűrve a ládács­­kába, — már halva találtatott. Alighogy a tény a városházhoz bejelentetett, mind a szörnyanya, mind az embertelen lényt végrehajtó gonosz bába a járási orvos által, kinél a gonosz vesztegetési czélból megjelent, — azonnal tudomásra jött, s kereset alá vétettek. Iszonyú képe az anyai s em­beri szivérzés elfajultságának. ** A Veszprém megyében terjedő keleti marha­vész miatt a pápai, marczaltői, lovászpatonai, de­­vecseri, somlyóvásárhelyi, nagyszöllösi, tüskevári és piriti országos baromvásárok megtartása a jár­vány tartamának idejére betiltatott. ** Az említett postakocsirablást Horvátország­ban Otocac és Polutio között 40 egyén, többnyire szökött katona, kiknek némelyike még az ezredbeli egyenruhát viselte, követte el. A posta fedezete négy cs. k. vadászból állt, kik derekasan védték magukat, a túlnyomó erőnek azonban nem állhat­tak ellent. ** Brüsselben e napokban hivatalosan ünnepel­tetett meg az angol koronaörökös eljegyeztetése a dániai trónutód leányával. Az ünnepély a laekeni várkastélyban tartatott. Alexandra hgnő, ki hivat­va van a világ egyik leghatalmasabb trónját meg­osztani, igen szép szőke leány, s dec. 1 fején lesz 18 éves. ** Az erdélyi vasútra máig tett ajánla­tok összege következő : Tégla egy millió 550,000 darab ; kő 100 köb­öl. Mésztelepet két helység ajánla használatra. Faanyag van ajánlva 6080 szál ; 600 köb­öl cserfa ; 200 öl tűzifa téglavetés­­re ; 50 hold erő ; fenyőfa a krasznai indóházhoz. Vonalhelyet 6 város, 6 falu, 3 földbirtokos, pálya­udvarhelyet 6 város, 1 földbirtokos ajánlt fel. Gya­lognapszám ajánltatott: 49,054. Szekérnapszám : 4429. Pénz : 1422 ft. — A somogyi gazdasági egyesület őszi közgyű­lése f. évi September 3- án, Marczaliban d. e. 10 órakor fog megtartatni , mire a részvényesek ezennel meghivatnak. *) Marczali, September 10. 1862. Az ig. választmány meghagyásából Kozma Sándor titkár. — Az Európai és hazai zsebkönyv 1-ső évi folyama folyó hó 12-én kötött szerződés szerint Bajtó alá adatván, Poldini Ede nyomdájában fog elkészülni, és Ráth Mór könyvkereskedő bizomá­nyiban megjelenni, mire nézve előfizetések vagy vét utáni fizetéssel tett megrendelések Ráth Mór könyvkereskedésébe és általa minden pesti könyv­árushoz intézhetők. ** Garibaldinak barátnéja, Schwarcz asszony, ki Elpis Melina álnév alatt „a caprerai remete“ életiratát is kiadta, Londonból Olaszországba sie­tett, hogy régi barátját ápolja. A Belső Szolnok megye felsőbb rendeletek és utasítás értelmében alakított megyei választmánya a főkormányszéki elnökség meghagyása folytán f. sept. 25-én tartja első gyűlését. Doboka megyé­­ben ugyanezen napra szintén ki van hirdetve. — Telegrafi tudósitás a bécsi börzéről sept. 15.5% metaquities 71.40 Nemzeti kölcsön 83.35. Bankrészvény 795.— Hitelintézet 217.—. Ezüst 125.75. Londoni váltók 127.10 Arany 6.7. NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 16-ra van kitűzve: „Angyal és Daemon.“ Vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 16-ra van kitűzve: „A zeneszerző“ Operette.“ Ezzel: „A szerelmes kántor.“ Operette. Politikai események. ANGOLORSZÁG. Az „Advertiser“ meetin­­gek tartására s a kormányhoz intézendő felira­tokra szólít fel, hogy ez a turini kabinetet Gari­baldi szabadon bocsátásáért meg­kérje. Sze­rinte az angol kormány jogosítva és köteleztetve van arra, hogy az olasz kormánynak magyaráz­za meg, miszerint a Garibaldi ellen folytatott törvényes eljárás a népszenvedély új kitörésére s a forradalom és reactio közt kitörendő harczra vezetne. A „Herald“ párisi levelezője, mint a „legjob­ban értesült körök“ véleményét írja, hogy álta­lános olasz felkelést várnak azon esetre, ha a francziák Rómából ki nem vonulnak ; s mert ily kivonulásra koránsem lehet gondolni, a beavat­kozást elkerülhetlennek tartják, mire egész ti­tokban már elő is készülnek. Newcastle upon­ Tyne az első angol város, mely az „Advertiser“ fent említett felszólalásának engedett. Múlt kedden ott roppant népes és lel­kesült meetinget tartottak, mely több erélyes határozaton kívül feliratot is fogadott el a kor­mányhoz, miben kérik, hogy a franczia seregek Rómából való kivonulását sürgesse, s Garibaldit Angliába hívja meg. Sok ezren nem találtak helyet a városházában, hol a meeting tartatott. Úgy látszott, mintha az egész lakosság részt akart volna abban venni. . Máltából azon hír érkezett, hogy az angol kor­mány a középtengerben lévő hajóhadat teteme­sen meg akarja szaporítani. Jelenleg az csak öt sorhajóból áll, melyek mellé különben tekinté­lyes számú erős fregatt és corvett van rendelve. Most azonban meg akarják a sorhajók számát kettőztetni. Chatamban f. hó 10-én tengerre ereszték a „Royal Oak­“ot, mely a britt hajóhad legerősebb pánczélos hajója lesz. Vasborítéka sokkal erő­sebb s tökéletesebb, mint a „Warrior“-é, vagy „Black­ Prince“-é. A hajóhadi parancsnokság minden intézkedést megtett, hogy gyorsan fel­szereltessék. A „Times“, amerikai adatokra támaszkodva az áldozatokat, miket az amerikai unió a háború kezdete óta vérben s vagyonban szenvedett 200 millió fontra s egy negyed millió emberéletre becsüli. „Most’— igy szól — alig több badar­ságnál, ha mindig azt emlegetik, hogy a régi unió szétbomlása lázadás, melyet el kell tiporni. Ez sokkal inkább nagy társadalmi s politikai forradalom, s ma holnap olyannak is fog kel­leni tartani. A háború majdnem czélnélküli harczczá vált; úgy látszik , mintha minden határozott czélt és vezérelvet nélkülözne. Az unió visszaállításáról, honárulás megbüntetésé­ről, lázadás elnyomásáról s eltiprásáról folyó szó üres szóbeszéd. Európa kérdeni kezdi, váj­jon miért foly mind e csata, mely oly harczczá kezd fejlődni, minekre Milton a történelemben nem akar tekintettel lenni, mert eredménynél­­küliek valának.“ FRANCZIAORSZÁG: úgy látszik, hogy a turini kormány végre elhatározta magát, fátyolt vetni a Garibaldi-expeditióra s törvény elé idé­zés helyett kimondani a bűnbocsánatot. A „Pa­­trie“ ugyanis f. hó 13-ról írja hivatalos commu­nique alakjában: „Azt hisszük, hogy nem hamar­kodjuk el a dolgot, ha azt állítjuk, hogy az as­­promontei s­ziciliai lázadókra vonatkozólag a bocsánat el van határozva. Az olasz kormány tökéletesen egyetértésben látszik lenni azon eredmény iránt, mely a nemeslelküség e tettét követni fogja. Eddigi habozását azon körülmény­nek lehet tulajdonítani, mivel eszélyesen s figyel­mesen meg akarta vizsgálni a helyzetet, melybe ötét nemes lelküsége a bűnösök iránt juttatja vala. Úgy látszik, miszerint Turinban nem akar­ták, hogy Európában olyannak tekintsék a köz­­benbocsánatot, mint a­melynek inkább kell majd a kormányt támogatni, mint a Garibaldi mozga­lom indítóit. Várták, hogy nyilatkozzék a közvé­lemény, s volt elég eszélyük hallgatni a közaka­rat szavaira. Ha mi, folytatja a „Patrie“ önmen­tegetőzését, egy törvényes vizsgálat mellé nyi­latkoztunk is, ez azért történt, mert vannak kö­rülmények, midőn az elhirtelenkedett nemeslel­kűség politikai hiba. A törvény soha sem vesztheti el minden jogát. De mi nem kevésbbé akartuk súj­tani az aspromontei legyőzötteket, mint biztosítani az olasz monarchiát azon gyanúsítások ellen,mely­ek ellene nyilvánultak. Hogyha azonban most mind­annyian egyetértőleg kívánják a közbenbocsá­­natot, az olasz kormánynak nem lehet ingadozni. A méltatlan s vádló gyanúsításokra az erélyes elnyomással felelt: hagyta, hadd nyilatkozzék a közvélemény belül, mint kívül, egyaránt, a visz­­szatartotta magát határozat­hozatalától. A turini kormánynak most már nincs mitől tartani, mert elkésett s vádló rágalmazásokra mindig emléke­zetbe idézheti ideiglenes rendszabályait s más részről a közvélemény egyhangú követeléseit.“ Sich verbessern ist göttlich — lehet mondani a „Pairie“ önmentségére írt communiquejére. Mi­alatt azonban az olasz kormány lassan kint kezdi átlátni, hogy magának a tételes jognak is el kell némulni a közvélemény átalános követelése előtt, ha az oly ember számára kéri igénybe vé­tetni a megkegyelmezés előnyét, ki országot ala­pított , midőn országokat szerzett. — Garibaldi egészségi állapota komoly aggodalmakat kelt az olasz nagy hazafi barátaiban. Az „Opin.“ s „Pa­trie“ sept. 12-ről szóló olasz tudósításai szerint Garibaldi physikai bajára nyomasztólag hat megrendült lelkiállapota, mely tetemesen gátolja az orvosi gyógykezelés s­ikerét.­­ Mint említettük, több ízben a „Const.“ s a „La France“ közt ádáz csatározás folyt a római kérdésben. A „Const.“ sejteni engedi, hogy Per­­signy áll háta mögött, s ma már a félhivatalos „Const.“ Persigny bevallott közlönyének tartatik. A „La France“ legutóbbi két nyílt levelére, melyben a pápai senator azt bizonyítgatta, hogy Olaszország egysége esetében Franci­­aország érdekei mélyen sértetnek, még az esetben is, ha számára újabb kárpótlásokat ajánlana az új ki­rályság kormánya — a „Const.“ ígérte, hogy le­sújtó válaszszal fog felelni. — Minthogy azonban a „Const.“ ígért czikke elmaradt, a „Presse“ al­kalmat vett magának félgúnyosan megjegyezni, hogy a „Const.“ már jelét sem adja életének. Nem is kellett több Limayrac úrnak, ki a „Const.“ fő­szerkesztője. Sept. 1- től egy nyilt levelet intéz a „Presse“ főszerkesztőjéhez, melyben a fenn­­tebb idézett vádra felelve, „erélyesen tiltakozik a „Presse“ azon következtetései ellen, hogy a „Const.“, mely előbb oly támadólag viselte ma­gát, jelét sem adja életének, s hogy e hallgatag­­ság azt bizonyítja, miszerint a „Const.“ le van győzve.“ „Jól tudja ön, mondja Limayrac úr nyilt levelében, hogy ha egy új lapnak zajra van szüksége, s ha tüzet gyújt a függő kérdések felé, hogy az égés lángjai által magára kényszerítse a figyelmet, ezen eset nem áll, s nem állhat azon lapokra nézve, melyeknek régóta már határozott s solid közönségök van. Ezek akkor szólnak, ha szükségesnek látják. Következésben az ön által nekünk tulajdonított hallgatagságból vont kö­vetkeztetések ferdék s hibásak. Polémiánk vége fogja ezt bebizonyítani. Szükséges azonban, hogy ez iránt az ön olvasói se legyenek homály­ban 24 óráig se. Ezért ismétlem önnek, hogy a mi hallgatásunk nem engedmény, sem hátrálás.“ — Ezen nyilatkozatból annyit értünk, hogy a „Presse“ felhívására :­ „gyepre legény“ — a „Const.“ igen rövid idő alatt ki is áll—­az utolsó bírókra. Most csak gyürközik. — A „Patrie“ írja f. hó 17-ről, hogy a turini kormány nem fogja e hóban a parlamentet ösz­­szehivni, hanem csak november hónapban. Az 1861 — 62. parlamenti időszak, mely nem napol­­tatott el, be fog záratni s az uj sessiót a király fogja rendes szokás szerint megnyitni.­­ Ugyancsak a „Patrie“ írja, hogy a franczia gyakorló hajóraj télére nem fog a középtengeri vizeken időzni, de visszaevez Toulonba October hó vége felé, s egész télen át a touloni kikötő­ben fog maradni. ” Az „Opin. Nat.“ olaszországi tudósításai alapján írván , hogy a félszigeten mindinkább bonyolódik s zavarosabbá lesz a politikai hely­zet, megjegyzi: „Vannak a félszigeten oly forra­dalmi bizottmányok, melyek titkos befolyásukkal helyettesítik az „Associacione emancipatrice“ nyílt működését, ezek a savoyai ház ellen is ki­áltványokat hoztak már forgalomba, az ország­nak azonban egy más, s csak is egy czélja van : Róma. Ezen pont képezi jelenleg az olaszországi izgatottság főfőforrását.“ Elmondja ezután a sza­badelvű lap, hogy a nép, király s kormány egy­aránt kívánják Rómát, csupán Francziaország az, mely ellenáll: „Huszonöt millió embernek kell üdvét s életét Francziaországtól kérni; ismét csak Francziaország felé fordul egész Olaszhan, a kérő, csengő félsziget, — de a franczia kor­mány süket marad e kérelmek előtt.“ Az „Opin. Nat.“ csak egy teendőt lát. „Most már a népnek, az ola­sz nemzetnek kell tenni s lefegyverezni a franczia kormányt, meggyőzve azt egy gyökeres megoldás égető szükségéről. Álljon fel Olaszország, mint egy ember s nyu­godtan, méltósággal jelentse ki aka­­ratát egy új plebiscitumban. •tiltakozzék békésen , törvény­e­­sen, küldjön Turinba millió alá- í­r­á­s­s­a­l ellátott feliratokat, hív­ja fel az olasz nemzet iránt ba­rátságos nagy­hatalmakat, hogy szóljanak mellette, támogassa az olasz kormányt, hogy az eré­lyesen szólalhasson meg Olasz­hon érdekében a franczia csá­szár előtt — ime, ezen tanácsot adjuk mi az olaszoknak.“ Elmondja azután az Op.II., hogy Európa követni fogja e mozgalmat s az álta­lános sajtó szintén nem fog késni pártoló, istá­poló szavát hallatni a félsziget érdekében, a mig végre a császár át fogja látni, hogy „Róma occupatiója által ellentétbe helyezi magát a világ közvéleményével.“ — Ugyancsak az „Opin. Nat.“ írja, hogy a konstantinápolyi szerb-török viszályban együtt ülésező conferentia sept. 10 -én véghatározatot hozott a kérdéses s oly régen tanácskozás alatt levő ügyb­en. El­len ugyanis határozva, hogy a törökök ki fogják üríteni Sokol és Usitza vá­rakat, de a többi három várt Belgráddal együtt meg fogják tartani. „Győzött tehát az osztrák­­a­ngol­ politika, mint azt előre is sejteni lehetett.“­­ A törökök s montenegróiak közt a béke­okmány aláíratott, mint a „Pat.“ írja. — A béke azonban nem állott ez által helyre, jegyzi meg a nevezett lap. — A „Correspondencia“ spanyol lap írja, hogy a franczia császár által a párisi spanyol új követhez intézett beszéd következtében a két udvar közt előállott feszültség végét érte. O’Don­nell ugyanis rendeletet adott Conchának, hogy e beszédre vonatkozólag kérjen teljes felvilágosí­­tást Thouveneltől. Thouvenel csodálkozását fe­jezte ki a felett, hogy a spanyol kormány annyira félremagyarázta a császár szavait, s megjegyzé egyúttal, hogy Concha marquis nyilatkozatait a császár tudomására fogja juttatni. A császár ér­­tesíttetvén, Concha trkot a Guilleriák palotájában fogadta. A császár rögtön kijelente a szívélyes elfogadáskor, hogy épen nem volt szándéka megsérteni a spanyol nemzetet s annak király­néját , előhozta, hogy a mexikói eseményekre nézve akarta csupán véleményét tudatni. Azután emlékezetbe idézte a Spanyolország iránt tanú­sított figyelmes szívességet, melylyel trónralépte óta nem szűnt meg a spanyol királyné s országa iránt viseltetni, végül kijelenté, mennyire nagy rokonszenvet érez Izabella királyné iránt, felha­talmazván egyúttal a trkot ezen kijelentéseit a spanyol királynőnek tudtára adni. OLASZORSZÁG: Egy Turinból 13-ról érke­zett telegramm szerint nem igaz azon hír, mintha Garibaldi egészségi állapota aggasztó volna. Ő jobban van, láza gyenge, a fájdalmak megszűn­tek , a gennyedés nagy. A híresztelt átalános amnestiára nézve még 11-ikén nem határozott volt semmit a minisz­térium. Mint lapunknak írják Turinból, a király nem akarta aláírni a Garibaldi perbe fogatását illető okmányt, melyet a minisztérium szentesítés végett eléje terjesztett. A legújabb hírek szerint is min­dert arra mutat, hogy az átalános amnestia ki fog hirdettetni, habár egyéb nem történt is e téren, mint, hogy a 18 éven aluli Garibaldi önkény­­teseket szabadon bocsátotta a kormány. E fog­lyok mintegy 230 an voltak. Ugyancsak lapunknak írják : a franczia kor­mány határozottan kijelentette a turini kabinet­nek, hogy a római kérdést közelebbről nem szán­déka szőnyegre hozni. Más oldalról vett tudósításaink szerint Stol­lár­di úr, ki állítólag a­zért megy Rómába a pá­pához, hogy keresztleányának, Pia herczegnő­­nek közelebbi férjhezmenetelét jelentse be, más­nemű megbízást is fogna kapni, a­mi fő czélja ez utazásnak. S­­­e ff­a­r­d­i apátnak még egyszer és utoljára meg kell kísértenie a kien­­gesztelődést a pápa és az olasz nemzet közt, s neki új kiegyenlítési ponto­kat terjeszszen elő e tárgy­ban. — Természetes, hogy ismét „non possu­­m­u­s“ lesz a válasz, d­e végzetteljes szó, mely már előre elzárta a későbbi lealkudás lehe­tőségét is. De az olasz kormány előre látván az Olaszországban bekövetkezhető komoly esemé­nyeket, ha ez kétségbeesésében maga akarna segíteni magán, meg akarja nyugtatni saját lel­kiismeretét. Az utolsó pillanatig el akar követni mindent, a­mi rajta áll, hogy Cavour által a pápa és Olaszország közti kiegyenlítést létrehozza. Stellardi apát már 9 kén el is indult volt Ró­mába. Ő az olasz király első alamizsnása, s Pia­­gno egybekelésére kérni fogja a szent atya áldását. IX. Pius pápa uralkodása első szakában tarta keresztvízre az akkori savoyai herczeg Victor Emanuel leányát. Akkor uralkodásának szabadel­­vén korát élte, midőn a nép ki­fogván kocsijá­ból a lovakat, maga vonja nagy lelkesedés köze­pett, s a szent atya kocsijában, mellette ülő C­i­­ceroacchio jobbra-balra hajtogatván az olasz háromszinü lobogót ezt változó : „Italia li­bera , Dio le vuole“ (Olaszország szabad — is­ten akaratja!)— Mondják, hogy Pia herczegnő egybekelési ünnepélyére testvére, C­­­o­t­i­l­d­e­­gnő és N­a­p­o­l­e­o­n­ig is Turinba jő. A házasság e hóban megtörténik. — Beszélik, hogy az olasz király be fogja utazni közelebbről minden tartományát, hogy személyesen győződjék meg helyzetökről. — Egy Rietiből (Rómától éjszakkeletre, a pá­pai és nápolyi határszélen) szóló levél szerint több olasz ezred van lépcsőzetesen fölállítva a pápai határokon, s hogy az 53-dik és 54-dik ezred Rietoban, Farában, Scandrillában csak 12 —14 órányi járásra van Rómától. „Távcsövei igen jól látszik ide, írja levelező, Szent Péter temploma.“ — A pápa roszul van, s jobb lábát igen fáj­lalja. Mindemellett a könyvtárban szorgalmasan dolgozik, jegyzeteket írván Sz. Tamás mun­káihoz. . — Turini lapok meghazudtol­ok azon híreket, mintha Garibaldi és fogoly társai nem részesül­tek volna elég kíméletes bánásban. A kormány határozott rendeletet adott ki, hogy e foglyok iránt a legnagyobb kímélettel legyenek. Az sem áll, mintha a kormánynak Garibaldi mellé ren­delt emberei senkit se akartak volna hozzá bo­csátani. Maga a tbk, hogy a számos látogató al­kalmatlanságától megkímélje magát, kérte ápo­lóit, ne engedjenek be mindenkit. Azonban szíve­sebben látott emberei közül sokan fordultak meg nála, s köztük több nő is, kik rendkívüli rész­vétet mutatnak iránta. Milánóból tizenkét elő­kelő hölgy ment Spezziába, fölajánlani magát ápolónak. Közelebbi tudósítások szerint az olasz váro­sokban nyugalom uralkodik. Nápolyban és Sici­­liában azonban­­ még tart az ostromállapot s a szigeten szigorú parancsok vannak kiadva a kó­borlók elfogására. Minden ilyet, egy proclamatió szerint, brigantinak néznek, s a szerint fognak vele bánni. Némileg indokolja® az ostromállapot megújítá­sát azo­­ körülmény, hogy Palermóban egy re­publicans titkos társulat van működésben, mely közelebbről proclamatiót adott ki Sicilia lako­saihoz. Ezek felszólittatnak, tartsák fenn a for­radalmat, mely Rómát és Velenczét meg fogja szerezni Olaszországnak, s ismétli Garibaldi jel­­szavát : „Róma vagy halál!“ Legnevezetesebb benne, hogy Victor Emanuelnek nem adatik meg az „olasz király“ czím : „Savoyai monar­chiádnak neveztetik a mostani Olaszország. Az okmány alatt csak ez aláírás áll: „a bizottmány“. Különben kelt aug. 31 -én. A milánói „Alleanza“ roszalja, a­mit Gari­baldi tenni akart és tett, de igen helytelennek találná, hogy kereset alá fogassák. Garibaldira még szüksége van Olaszországnak s a szabad­ság ügyének. Ha Rómába csak diplomátia útján lehet jutni, Olaszországnak másutt forradalomra és szuronyokra van szüksége előbb-utóbb. Különben is Garibaldi már ártalmatlanná van téve, a kormány engedelme nélkül nem kezd­hetne vállalatba — mire való volna hát lehetet­lenné tenni őt? Az „Alleanza“ ajánlja, hogy mi­után parlament nincs, minden város és munici­­palitás küldjön petitiót a kormányhoz s sürgesse az amnestiát. NÉMETORSZÁG. A porosz képviselőházban jelenleg folytatott nagy vitát egész terjedelmében adni se nem lehet, se szándékunk nincsen, mert maguk a német lapok is, melyekben a katona­kérdés feletti tárgyalás a rendes hasábokon kí­vül még nagy mellékleteket is betölt, úgy nyi­latkoznak, hogy az annyiszor és oly különféle szempontból meghányt kérdésben újat felhozni lehetetlen, így tehát csak a független lapok véleményei­ből közlünk egyet mást. A „Bress. org“ a többek közt azt mondja, hogy két napi heves vita után az ország nyomott hangulata csak roszabb lett. A viszály meg van s híjába iparkodnak azt ta­gadni. Törvényt! egy királyságot törvényért ! ez a fájdalmas felkiáltás, mely Németországon át­­hangzik s ha ez meg ís lesz, nem fog-e az urak­­házától újra el­vettetni, el­vettetni azon sarokba, hol a házassági törvény, a korlátolt kamatláb feletti törvény, a középkori zsidó­ eskü feletti s most már az útlevélről hozott törvény is penésze­­sedik. Az urakháza­ ezzel minden van mondva, a­mit Poroszország fájdalom feljajdu­­lással csak mondhat ! A dolgok folynak, a mint folyhatnak s csak az egyet lehet a vitán át érez­ni, a mit Carlovitz kimondott, hogy v­a­­lami rothadt van a porosz ál­lamban. A­mit mondani lehetett, el lön mondva, ho­gyan, azt azok neveiből lehetne megitélni, kik szónokoltak, ha ugyan úgy lett volna a dolog, mint máskor, de kellemetlen érzés nehezkedik mindnyájára, minden párt szónoka a rendkívüli helyzet öntudatában beszél, mindegyik azt hiszi, hogy az ő meggyőződése a legjobb, az ő indít­ványai fogják az államot megmenteni. A hadügyminiszter lehető, sőt erőltetett mér­séklettel szólt s mégis gyakrabban szállt arczá­­ba a harag pírja; ő is százszor mondottat ismé­telt s beszéde veleje mégis csak az volt, hogy az újjászervezést kell foganatosítani s a szüksé­ges pénzt meg kell szavazni. E beszédre nézve a „D. Alig. Ztg.“ berlini levelezője azt jegyzi meg, hogy a hadügyminisz­ter beszéde valódi esemény volt, mely mindent meghaladott, a­mit a felirati vita alkalmával történtek után csak várni lehetett ; a képviselő házat majd csodálatra, majd nevetésre bírta azon magyarázatok, állítások és nyilatkozatok által, melyek tarkán egymást követték s újra bizony­ságot tettek arról, hogy a hadügyminiszternek sem az alkotmányos formákról, sem a parlamen­táris szokásokról fogalma, vagy legalább helyes fogalma nincsen. A képviselőház több tagjának az a szándéka, hogy beszédét a gyorsirási jegy­zetekből külön fenymoatják, ha ugyan azokban hibátlanul s változatlanul fel lett jegyezve. Gneist pompás beszédet tartott — igy ir a „Nat. Ztg“ — melyben a katonakérdés törvé­nyes szabályozásának szükségességét és fontos­ságát kiemelte, s magasabb szempontból a hon­védség jelentőségét is megvilágító. Vincke előbbi megjegyzései a honvédségről e mellett igen silányoknak nyilvánultak. Lehet, hogy e súlyos beszéd meghatotta a hadügyminisztert, lehet, hogy maga kezdett tegnapi nyilatkozatain gondolkodni, annyi áll, hogy a vita második napján egész más hangon szólt s inkább parla­mentáris magaviseletre törekedett. Egészben ez ugyan nem sikerült, de mégis úgy beszélt, mint­ha a képviselőházat nem akarná megbántani, hanem megnyerni s iparkodott bebizonyítani, hogy a kormány az alkotmányt és a törvényeket soha sem mellőzte, de nem is akarta mellőzni. Egyik előtte szóló által a két évi szolgálat iránti nézete nyilatkozatára kényszerítve, kitért, mégis úgy látszott, mintha nem akarna a két évi szol­gálatidő ellen nyilatkozni. Vinckének el­ismerését fejezte ki „államférfim“ beszéde felett, pedig Vincke szemére vetette a minisztéri­umnak, hogy hesseni állapotok felé hajt s legin­kább a „Sternzig“ oktalan lármáját roszalta, mely a pénzügyminiszter által előtte való nap felolvasott nyilatkozathoz épen nem illik. E nyilatkozatról utólag még az is hírlik, hogy eleinte csakugyan ki kellett volna fejtenie az el­veket, melyek által a kormány bel- és külpoliti­kájában magát vezéreltetni aktarja, ily nyilatko­zatra nézve különben tökéletes egyetértéshez nem juthattak. Nevezetesen aggasztónak tartották, hogy a külpolitikát illetőleg nagy nyíltsággal lépjenek a képviselőház s igy egész Európa elé, mi Európa jelen helyzetében s a Poroszországot különösen s közvetlenül érdeklő kérdések állapotában az állameszély elveivel össze nem egyeztethető. Hannoverában a porosz franczia kereskedelmi szövetség melletti mozgalom folyvást nő. Mel­lette nyilatkoztak az északnyugati nemzetgazda­sági gyülekezet Harburgban, a hannover­i ke­reskedelmi gyűlés Hildesheimban, a nagyobb iparosok Ostendeben s környékén, újonnan pe­dig a kereskedelmi egylet Celleben. Ez utóbbi azt is határozta,hogy a királyság a többi kereske­delmi egyletet hasonló nyilatkozatra szólítja fel. A királyt visszavárják Osnabrückból s akkorra uj belügyi miniszter is ki fogna neveztetni, al­kalmasint pedig a kamra is feloszlatni, mely 1862-ik évre a régi és újabb keletű fények­­re illő tekintettel lesz. — Berlin, sept. 14. A lengyel határról a mai kelettel jelentik : Varsóban tegnap a fes­­tészakadémiánál előfordult házkutatás alkalmá­val a növendékek tüzeltek a városi katonákra, azonban eredmény nélkül. Néhány revolver és tőr találtatott. A nagyherczegnek Zamojski gróf­hoz intézett felhívása folytán tegnap a nemesi fel­irat aláíratott. — München, sept. 13. estve. A nápolyi királyné, továbbá Trani gróf és grófné egyelőre nem térnek vissza Münchenbe, hanem Biderstein várba költöznek. — New- York, sept. 4. Pope tábornok Centrevillenél egyesült Banks tábornokkal. Burn­sides tábornok feladta Frederiksburgot. A déliek jelentékeny mozdulatokat tesznek Kentuckyban, és Lexingtont megszállták. Az izgalom rettene­tes. Cincinnati, Newport és Louisvilleben minden fegyverképes ember behivatott. Pope 2-iban el­hagyta Centrevillet. Az egész északi hadsereg több csata után visszavonult a Washington kö­rüli erődökbe. A déliek nagy haderőt oszpontosí­­tanak Bicucánál, Wash­ngtontól 12 mértföld­­nyire ; úgy látszik, át akarnak kelni a Potoma­­con, Marylandba benyomulni, és itt a szakadási szellemet feléleszteni. Azon hír szárnyal, hogy Staunton helyett Hallek tábornok neveztetett ki hadügyminiszterré. — Ne­w Y­o­r­k, sept. 5. Pope tábornok a Washington körüli erődítmények mögé történt visszavonulása alkalmával jelentékeny csatát vesztett. Hivatalos tudósítás­ok szer­int a vesz­te­­ség roppant nagy. 50,000 szeparatista, Breeken­­ridge tábornok alatt, New­ Orlean­st fenyegeti. Buttler tábornok nagy előkészületeket tett a város védelmére. Távirati jelentések. — Berlin, sept. 14. A mai „Stern Zei­tung“ a követek házának pénteki üléséről szól, és végül Patow és Vincke beszédéhez azon re­ményét csatolja, hogy a mérsékeltség és higgadt­ság hangjai nem hangzottak el hasztalan, és még a későbbi órában oly fordulat következhet be. Felelős szerkesztő: Báró Kemény Zsigmond. E s t i p­o­s­t­a. Pest, September 15. Mint már írtuk, Garibaldit sokan látogatták meg, s ezek közt több hadseregbeli tiszt is. Ga­ribaldi hidegen fogadta őket s egyiknek, hir sze­rint, ezt mondá : „Ha tudtam volna, hogy cser­ben hagyjátok Olaszországunkat, nem pártoltam volna belépésteket a hadseregbe.“ — Mint az „Indép.“-nak írják, mihelyt Napo­leon császár visszatér majd Biariczból, Ratazzi még egy utat akar tenni Párisba, s aztán vissza­lépni a politikai színtérről. — A kölni lap (? ?) jegyű levelezője írja : Thouvenel­ur megszégyenítette Ratazzit és tiszttársait. A franczia külügyminiszter ugyanis kijelenté a császárnak, hogy leteszi a külügyi tárczát, ha Francziaország ezután is a mostani po­litikát akarja követni Olaszország irányában. Tiszteletteljes levélben adta ezt a császár értésére, mondják, minisztertársai közül többen is szán­dékoznak példáját utánozni. Drouyn de Lhuys ur mohón fogja megragadni az alkalmat , hogy miniszterjelöltül lépjen föl. A császár alkalma­sint elfogadja Thonvenel ur lemondását. Eddi­­gelő (sept. 12.) semmi arra mutató tudósítás nem érkezett Biaritzból, mintha a császár változtatni akarna a franczia politika irányán. Ez esetben csakugyan jobban illenek a minisztériumba Drouyn, Walewsky és Bourqueney, mint Thon­venel, Persigny, Fould és Roucher urak.­­ A franczia kormány, mint Páriából írják, a törvényhozó testület választásaiban a clericalis befolyásnak szeretne szabad mozgást engedni, hogy aztán a törvényhozó test elé vivén a római ügyet, hol a status quo mellett nyilatkoznék a többség, ezt hozhassa föl indokul Olaszországban követett politikájára nézve. Mondják is, hogy az olasz ügyben semmit sem akar tenni a császár, még a választások meg nem lesznek — ezek October végén fognak megtörténni.­­ A turini hivatalos lap közzéteszi az aspro­montei összecsapásnál elesettek­ és sebesültek szá­mát .­Elestek az önkény­­esek közül heten. Mindkét részen 56-an lettek harczra képtelenekké, — eb­ből 29-en a királyiak részéről, kik közt 5 halott, 24 sebesült. Garibaldi részén a sebesültek száma 20, a halottaké 7. A királyiak részén valamivel több lévén a veszteség, azt következtetik, hogy Garibaldi önkénytesei nem voltak oly vesztege­tésben, mint a részéről kiadott tudósítások ál­lítják.­­ Az „Indep.“ párisi levelezője új versióját közli a napok óta szállongó, az olasz kérdés meg­oldására vonatkozó híreknek. Victor Emanuel Napóleonhoz intézett átiratban a jelen zavart helyzetet s a jövendőre várható károkat fejtegető szövetségese előtt, melyeket a római kérdésben végtelenig fenntartott status quo előidéz, megakasztva a kormány intézményeit, s azt, le­het örökké compromittálva az olasz nép előtt, mi­által a savoyai ház népszerűségét veszti el, melyben eddig legfőbb ereje rejlett. Az olasz király határozottan kijelenté, hogy a jelen hely­zet továbbra fenn nem tartható. E közleményre a császár hír szerint azt feleli, hogy, tekintve Európa jelen nehéz helyzetét, mindaddig nem hozhat határozatot a nála sürge­tett ügyben, míg csak Francziaország közvéle­ményét szigorúan még nem tudta, annak megtu­­dására pedig a kormány csak az ország törvé­nyes után kinyilatkoztatott óhajára hallgathat ; ennélfogva mind­az, a­mit megígérhet annyiból ál­, hogy a legközelebbi ülésszakban a senatust és a törvényhozó testületet vélemények formu­­lázására fel fogja szólítani. Minthogy pedig a turini parlament f. hó 25 én lesz folytatandó félbenszakasztott gyűléseit s a miniszter a j eh­n tényállás mellett semmi kielé­gítőt nem mondhat, a kedden tartott kabinet ta­nácskozásban azt határozták, hogy a jelen ülés­szakot berekesztik. — Olaszország elismerésére Oroszország ré­széről a „Times“ megjegyzi, hogy az már meg­esett, miszerint oly szeretetre méltó módon ad­nak tagadó választ, hogy míg valami szíves­séget megvonnak, ilyet megadni látszanak. — Oroszország oly kevéssé szeretetre méltó m­ó­­don’emlékezik meg Olaszországról, hogy kétel­kedni lehet, Olaszország örülni fog-e e leeresz­kedésen vagy inkább boszankodni.­­ A porosz képviselőh­ázban folyt katonai­­kérdésbeli vita első benyomásáról így nyilatko­zik a „Kölnische Zeitungéban egyik szabad­elvű képviselő : Ha a miniszterek valami fe­lett egyetértésben vannak, úgy ez legfeljebb az, hogy a képviselőházat fel kell oszlatniok. R v­o­n hadügyminiszter nyíltan megmondja , hogy minden ember, főkép pedig a katonaköte­lezettek, nagyon meg vannak intézményeivel elé­gedve, így azután természetes, hogy­ a minisz­tereknek kell az országot oly helyzetbe hozni, hogy kimondhassa, miszerint május óta csak­ugyan megváltoztak nézetei.

Next