Pesti Napló, 1862. szeptember (13. évfolyam, 3767-3790. szám)

1862-09-27 / 3788. szám

222 -3788 13 ik évi folyam. Szombat, sept. 27.1862 A lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó­ hivatali Előfizetési föltételek . Szerkesztési iroda : a ««»vesztöséghez intézendő. Ferencziek terén 7-dik szám földszint.­­ Vidékre, postán : Helyben, házhoz,hordva : _ ... _ .. Bmesa. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli Félévre . . . . 10 frt 60 kr. a. é. Ferencziek tere 7­ik szám , 1-ső emelet. gadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 6 írt 26 kr. a. é. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 26 njkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1862-ik évi IV-ik évnegyedes folyamára. Előfizetési ár : october-decemberi V. évre 5 N­ 25 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, September 26 1862. A weimari gyűléshez. Jellemhűség nélkül émelygős áru a politika. De azért még nem jellemtelen államférfin valaki, mert — mint Lamar­tine mondá egy ízben magáról — sokat utazott, helyet is cserélt a politikában. Ha a sötétből a világosság felé, ha a té­vedések szorosából az igazság nyílt terére igyekezett eljutni, ha pályája a becsü­letes törekvés, a lelkiismeretes meggyő­ződés pályája volt, — ködben s verőfény­ben egyaránt suum gestans in pectore testem: üdvözlégügyel fogadtatik az imént még vele szembenállótt tábor emberei ál­tal, mint ki azért is, mert nem volt kedve a felekezete által számára varrt borostyán­párnán kinyugodni, biztosítékot nyújt, hogy a haladás híve. Az új társak kezet fognak vele, s ő nem ritkán megtartja az egykoriak nagyrabecsülését egyszers­mind. Példa reá Bluntschli. Midőn 1844-ben psychologische Stu­dien über Staat und Kircher czimű mun­káját bocsátotta közre, mely a Rohmer testvérek próféta -ihletettséget hazudott politikai charlatanismusának befolyása alatt keletkezett, lehetetlen volt nem saj­nálkoznak a polgári szabadság, a képvi­seleti rendszer minden barátainak, hogy ily rendkívüli talentum oly nyavalyás vi­lágnézet lámpahordozójául szegődött; de midőn később az allgemeines Staatsrecht­ jelent meg tőle, épen azok, kik még imént ellenmondottak neki, az éles felfogást, a józan irányt, a hatalmas — mert belső — dialektikát egész készséggel ismerték fel e munkában , s mivel hajdani doctrinái­­nak jeles híveit is magával ragadta a szer­ző, szépen növekedett a jó ügy phalanxa. De Bluntschli nemcsak belsőleg, ő kül­sőleg is helyet cserélt a politikában. D­e a zürichi kormány tagja, a zürichi nagy tanács elnöke, ki cantonjának s általa az összes svájczi szövetségnek 1847-ig egy­nél több ízben irányt adott, a sonderbund­­háboru után odahagyván hazáját, Német­országban, hová költözködött volt, befolyá­sa jelenleg, úgy látszik, nem csekélyebb mint egykoron szülőföldjén, még pedig a­­nélkül, hogy földjeinek bizodalmát elvesz­tette volna. Bluntschli már müncheni ta­nár volt,s csak futólag jelent meg 1850-ben a zürichi Saturnaliák, a „Sechseläuten“ ün­nepélyén, midőn őt politikai ellenei, kik elől a német földre vándorolt, s kik ekkor hatalmuk tetőpontján állottak — Escher Alfred és társai — a canton­uj polgári törvénykönyvének szerkesztésével meg­bízták s azt 1853-ban törvény erejére emeltették. Ilyes férfiú, ha nem csalódom, némi biztosítékot nyújt, hogy a weimari napok nem fognak általa egyoldalúlag, egy csö­­könös tan vagy egy alkudozni nem ak­aró felekezet előnyére kibányásztatni, hogy nem készül a délszakát az éjszaknak, a katholikus érdekeket az evangélikusok­nak, a conservatív igényeket a radicalis­­musnak feláldozni. Nekünk itt Pesten te­hát kissé különöseknek látszók azok a bé­csi meetingek , melyeknek gőzkörében termenek Bluntschli­er ellen a bizalmat­lansági szavazatok. De mindamellett, a­mily figyelemmel kísérendjük a weimari napokat, szintoly érdekkel fogjuk a frankl­ai­rti ellengyűlés nyilatkozásait, ha távol­ból is, szemügyre venni, meg lévén győ­ződve, hogy a­mely nap az ausztriai né­met tartományok a Bundestag melletti parlamentben az európai közjog régise alatt képviselve lesznek, az­nap már az A­ndrasersammlung curiosumai között fogják mutogatni a székeket , melyek 1861. ápr. óta a Herrengassel s a Schot­tenthor előtti reuniók alkalmával üresen állanak. Az ember, ha szellemdus, igen érdeke­sen, igen szellemdusan fejtegetheti papi­roson a magyar korona országainak, ha úgy tetszik, ilyen, ha úgy tetszik, amolyan viszonyát a monarchia egyéb tartomá­nyaihoz; de e kérdés csak az nap fog va­lósággal meg­fejtetni, a mely nap az ausztriai nép német testvéreihez való vi­s­zonya megfejtetik. Hisszük , szívesen hisszük, hogy e nép nem akar, nem fog­­ különszakadni testvéreitől; de szabadsá­got veszünk magunknak, azt is hinni, hogy ez esetben a magyar korona viszo­nya a monarchia egyéb alkatrészeihez az 1861-ki országgyűlés feliratainak szelle­mében ipso facto meg lesz állapítva. Sok mindenféle, részben semmirevaló könyveket nyomtattak egy pár év lefo­lyása alatt Németországban ellenünk; sok mindenféle, részben sületlen elmésségeket gyártottak nálunk ezen epocha alatt a németek ellen; de, ha mondjátok is, még­sem hiszem, hogy ellenségek vagyunk; nem hiszem azért, mert az egyik fél csak azon esetben fogja ügyét kívánságához képest megfejtve látni, ha a másik fél ügye is úgy fog elintéztetni, mint azt meg ő kívánja. Innen van, hogy a német birodalom berendezésének ügyével s Magyarország­nak ahhoz és általa az ausztriai tartomá­nyokhoz, s viszont ezek által amahhoz való viszonyával nemcsak tegnap,nemcsak 1848 óta foglalkoznak a magyar államférfiak. Si­­mancas és München (Chur-Pfalz) levél­táraik tanúságot tennének — ha ugyan még tanutételre szükség volna — hogy apáink előtt nemcsak „lebegett“ formát­­lanul, mint ama miniszterelnök előtt, e kér­dés, hanem hogy megfejtése is megkísérte­tek általuk, még pedig egynél több formá­ban. Foglalkodtak vele I. Ferdinánd és Zápolya, Illyésházi és Bocskai, Eszterházy és Bethlen, a Pálffyak s a Rákócziak egy­­iránt. SZALAY LÁSZLÓ: Bécsi dolgok. A ,Botschafter" szerint az a hir kering a reichsrath urak közt, hogy az erdélyi kanczellár, gróf Nádasdy, állásáról le akarna mondani. Fides­zenes Botschafter. Gróf Clam-Martinic kilépett a reichs­­rathból. Orvosi bizonyítvány alapján egy hónapi távollétre kért volt engedélyt; ezt azonban az alsóház tőle megtagadta, sőt a grófot, az ellenzék egyik töredékének vezérét, a többség jegyzővé válasz­totta. Ebben a gróf csak azon szándék végrehajtásának jelét látja, hogy a köve­tek oly tárgyalásoknál is tevékeny részt legyenek kénytelenek venni, a melyeknél részt venni magokat jogosultaknak nem tekintik. „így állván a dolgok, lehetetlen többé — úgymond a gróf — a ház bár­minő tanácskozásaiban részt vennem. — Abban a meggyőződésben fogadtam el Csehország országgyűlése megbízását, hogy az államalaptörvény határozatai szabják meg annak határait, s abban a reményben , hogy az összes orszá­gok és tartományok együvé­működé­se által minden oldalról előkészittetik az egyetértés s kiengesztelés, s hogy ez alapon az 1860-ki octok. 20-ai diplo­ma ér­elmében befejeztetik az államjogi intézmények épülete. E remény, fájdalom, nem teljesült; sőt, a­mint a dolgok foly­nak, attól kell tartanom, hogy a szellemi egyetértés magas c­éljától mind távolabb esünk, s hogy különösen az összes orszá­gokat közösen illető ügyeknek más orgá­num által tárgyaltatása, mint az illető al­kotmányos képviselet, az összes országok valódi, életrevaló, közös képviselete vég­leges való itásának csak új, lényeges aka­dályt hárít útjába.“ Ezek után előadja a gróf, miként lépett túl a reichsrath az állam alaptörvényei által megszabott jogkörén, ez eljárás által sértve az októberi diploma legfőbb alapelvét, a reichsratbban képvi­selt és nem­ képviselt országok jogait. Jegyzővé választatása által kényszerit­­tetvén oly tárgyalásokon is jelen lenni, melyekre — meggyőződése szerint — a ház nincs jogosítva, inkább leteszi követi megbízatását A „D. Alig. Ztg“-nak írják Bécsből, hogy — minden dementik daczára — kereskedelmi szerződés fölött folynak az egyezkedések Ausztria és Anglia között, s állítólag Schwarz úr, osztrák biztos a londoni kiállításon, vezeti az egyez­kedéseket. Fontos hír, ha való. Az előt­tünk fekvő czikk azonban inkább Schwarz úr, mint a kereskedelmi szerződés érdeké­ben látszik írva lenni. A tudósítás írója ugyanis Schwarz urat jelöli ki gr. Wi­ckenburg helyett kereskedelmi miniszter­nek, ha a nevezett gróf Lanckarowski he­lyébe lépne. Angol-osztrák kereskedelmi szerződésről már a nyáron beszéltek , ak­kor azonban meghiúsult e dolog. Nem tudjuk, nem azon nyári kisérlet hírének fölelev­­ítése, a ,D. A. Z.‘ újabb tudósítá­sa oly czélból irva, hogy Schwarz arra fordítsa a közfigyelmet. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Az orosz kormánylap párisi levelezője írja a többi közt e hó 14 kéről. Fölösleges említenem , hogy Garibaldi most inkább a közbeszéd tárgya, mint bármikor. A szemrehányós melléknevek , melyekkel eddigelé alkalm­azták vala, most illőbb kifejezéseknek engedtek helyet. Biztosíthatom önt, hogy az úgy­nevezett clericalis párt kivitelével, a többi mind a legélénkebb részvéttel van a hős helyzete iránt, h­ogy vagy amúgy, szívük mélyéből busongnak fölötte. Mindannyian elismerik, hogy vállalata a legfőbb mérvben megfontolatlan, vigyázatlan, de sőt lehetetlen vola, azonban azt is belátják, mi­szerint ebbeli hibájának mértéke nagyon meg­változott, s indokolásul is ert hozza föl : „Garibaldi háromezer főnyi csapat élén való, kiváló állást foglalva el, míg Pallavicini ezredes­nek csak 1800 közlegény állott rendelkezésére. Következik, hogy az utóbbi soha erőt nem vesz Garibaldin, ha ez a döntő pillanatban nem vallja be maga magának a polgárháború minden lehető vészes következményeit, s nem riad vissza azoktól. Éz azért­­, mondhatni, nem is véd­te magát, elfogadván sorsát ellenállás nél­kül, s bevallva magának hibáját, megen­gedte, hogy foglyul vigyék. Ám, mit regélnek itt szerte, s én előttem a dolog nagyon valószínű.“ Míg az Adria egyik partján arról vitatkoznak megkegyelmezzék-e a tulbuzgalmat, még a törvény szertartásai megelőztével is , ad­dig az innenső parton hévvel azt vitatják, hogy a tulbuzgalom minden esetre kegy­vesztéssel fenyítendő. A három egy király­ság főállamügyészéről van szó. Ez ugyanis meg­­parancsol a zágráb megyei alárendeltjének, fogná pörbe Czepulich urat azon beszédéért, melyet az az utolsó közgyűlés alkalmával Ausztria török­­szláv politikája ellen tartott vala. Mindketten, Celebrini a pörbefogató, és Czepulich a pörbe­­fogandó tengermellékiek. Fiume megye, az ar­ra következve tartott közgyűlésében szó szerint fölriadt az államügyész ez eljárása miatt , míg a horváth sajtó maga részéről, különösen a „Po­­zor” azt követeli a horvát slavon udvari kanczel­­lártól, a­ki szinte tengermelléki , léptetné vissza hivatalától minél előbb a túlbuzgólkodót, vagy szűnjék meg azontúl is számot tartani a nép­se­­rűségr­e. Ez aprólék azonban múlandó valami; csillogó bár mint a tarka színezetű szappan buborék : pendítsünk oly búrokat, melyek a német és a szláv nagy­világ kettős zengzetében az ezer éves dieharm­onia alaphangját képezik. A „Pozor“ e hónap 22-ki száma élén a nem­zetügyekről így elmélkedik : Sok évi tapasztalat, úgy­mond, arra tanított, ne tartanánk számot holmi zajos, eget földet rázó nagy tettekre a nagy németség részéről. Ez azért számba sem veszi a világ, a­mi Némethon­ban a közszínpadon gördül át. Mindannyi nagy és kis „Szkuptyináik", a németek mindannyi erőfeszítései az ezer éves egységi phantom létesítésére , az alkotmányosdiak mindannyi vesztett és nyert csatái a hátra­ haladó minisz­terséggel, a Poroszhon országos gyüldésében, mindezek számba­ vehető eredmény nélkül ma­radnak. Olaszhon, a czitrompa és fügés szép Olaszhon, nemcsak költőiebb, hanem még a po­litikai értelemben is hasonlíthatlanul élvezhe­tőbb, fontosabb a burgonya fogyasztó Germaniá­­nál. Garibaldi, még a megsebzett olasz Garibaldi is, egész sorát, seregét a német vitéz emberek­nek és szabadonczoknak túlszárnyalja, — t. i. az olasz szomszéd hor­vát„Pozoru szerint. Szerin­te az olasznál meg van a tettre képesség, míg a németnél csak­is a szószaporító, szemfény­vesztő bölcselkedés uralg. Ez azért attól ne várj sem­mit, hogy az osztrák és porosz német embe­rek, vagy a porosz állam- és kormányférfiak az országos szócsereidőben egymással farkas­szemet néznek; ne várd, hogy ütlegre, hogy tettre kerüljön a dolog. A németek honfiúi vá­gyai csak akkor fognak a „Pozor“ szerint telj­e­­sedni, ha a külföldről jelenik meg számukra valamely megváltó, csodatevő lovag. Igen, csakhogy a megváltás váltságdíjat tesz fel, s tudjuk, hogy mit vesz igénybe a wälsch, s mi a muszka szomszéd! Az olvasó kitalálhatja maga is, hogy az osz­trák uraknak Weimarba küldött fölmondások és óvásté­telek bírták ily kifakadásokra a tettszom­jas horvát publicistát, ki a „Pozor“ ban vezér­­czikkezik. A magyar földhitelintézet alapsza­bályai. (Vége.) X. F­e­j­e­z­e­t. A záloglevelek és jövedék jegyek értékesítéséről. 149. §. Minden kölcsönvevőnele szabad tetszé­sétől függ, átvett záloglevelei vagy jövedékjegyei értékesítését saját magának eszközölni, vagy ér­tékesítés végett az igazgatóságnak, mint bizomá­nyosának adni át azokat, miért az intézet a ma­ga számára semmi dijt nem követelhet. 150. §. Az igazgatóság minden ily megbízó számára egy lapot nyit, melybe a záloglevelek és jövedékjegyek számszerűit beíratnak, egyszers­mind a megbízónak megbízási föltételei egy kü­lönös e czélra készült ívre jegyeztetnek be, me­lyet vagy maga, vagy teljhatalmú megbízottja sajátkezüleg irand alá. 151. §. A letételről­­az igazgatóság elismer­vényt ad ki, mely az értékesítési határidő lejár­ta után a pénztárnál előmutattatván, az értéke­sitésből befolyt pénzösszeg kifizettetik, a könyv­ben nyitott lap bezáratik s a pénzátvevő álta aláiratik. 152. §. Ha a letevő kívánja, letett záloglevelei vagy jövedékjegyei árkeleti értékének legfö­lebb 3/ll-ere erejéig, az intézettől a­mennyire en­nek készpénz készlete megengedi, készpénzbeli előlegezést nyerhet. 153. §. Az igazgatóság feladata leendő zálog­levelek s jelzálogi jövedékjegyek lehető előnyös értékesítése végett, a takarékpénztárakkal és egyébb pénzintézetekkel üzleti összeköttetésbe lépni. XI. Fejezet. ? A fizetési utalványokról és a­z­­ azokból befolyt pénzek e­l­h­e-­­­lyezéséről. 154. §. A 149. §. szerinti értékesítés meg­­könnyítése a záloglevelekre a hitelezésnek széle­sebb mérvben eszközlése és időközi jelzálogi előlegek adása végett megengedtetik az intézet­nek, hatóságoktól, pénzintézetektől és magáno­soktól betételeket fogadni el. 155. §. Betételek 100 fton alól nem fogadtat­­tatnak el. 156. §. Az igazgatóság ezen betételekért, vagy az intézetnek értékesítés végett átadott zá­­ogleveleket és jövedékjegyeket ad, vagy h. ilyenek kellő számmal és alakban nem volnának s a betevő úgy kívánná, fizetési utalványokat kézbesit. Ily fizetési utalványok csak készpénzbeli be­tételekért bocsáttatnak ki, s azoknak forga­­lmban lévő összege a tartaléktőke (98. §.) ötszö­rös mennyiségét soha túl nem haladhatja. 157. §. A fizetési utalványok, melyeknek alak­ját az ezen alapszabályok végén C.­­ alatt lát­­ható minta mutatja, a betevő nevére vagy an­nak rendelményére szóló, legalább 6 hóra s leg­fel­jebb egy évre, az intézet pénztárára kiállított ram­at­ozó utalványok. Lejárt fizetési utalványok a pénztárnál a bemutató kivonata szerint vagy záloglevelekkel és jövedékjegyekkel cseréltet­nek ki, a­mennyiben értékesítés végett átadott ily értékpapírok eladók, vagy a reá jegyzett s a­­járatig számítandó kamatokkal együtt, kész­­pénzben fizettetnek vissza. 158. §. Az igazgatóság gondoskodni tartozik arról, hogy a lejárati időtől fogva a fizetési utal­ványok kifizetésére mindenkor elégséges pénz vagy azonnal pénzzé tehető érték legyen ké­szen a pénztárban. 159. §. A betétesekből befolyt készpénzössze­gek azon módon is elhelyeztethetnek, mint az a tartalékalapra nézve a 104. §. szerint megenged­tetett , de különös rendeltetések rövidebb,p. p. 3-tól 6 hónapig terjedő időre kölcsönöket adni : a) oly egyesületi tagoknak, kik a hitelintézet által megalapított birtokértékek első felét meg nem terhelvén , még bizonyos nyílt hitellel úrnak ; b) más földbirtokosoknak, a­kik nem tagjai ugyan az intézetnek, de jelzálogilag meg nem terhelt birtokkal bírnak. A készpénzbeli betétesek és visszafizetések, úgyszinte a forgalomban lévő fizetési utalványok összege, havonkint a pesti hivatalos hírlapokban és a bécsi újságban közzéteendő, 160. §. Mindkét esetben midőn ily rövidebb idejű kölcsön igényeltetik, az illető egy kötvényt állít ki az intézet javára, még­pedig az, a ki az intézet tagja, a birtok becse 50 °­ C-jének még meg nem terhelt részére, s a ki nem tagja az intézet­nek, birtokának az intézet becslési elvei szerint legfeljebb 30 fonyi értéke erejéig.­­• Ezen köt­vények jelzálogilag bejegyeztetnek. 161. §. Az ekkér bejegyzett kötvényt az inté­zet igazgatóságánál teszi le a kölcsönvevő, miről letéti jegyet kap. 162. §. Az igazgatóság meggyőződvén a köt­vény szabályszerűségéről az illető számára hitelt nyit, még pedig kötvényei összegének 2/a része erejéig. 163. §. Az ily hitel, mely 6 hónapnál nem hosszabb, de lejáratkor megújítható, készpénz­beli kölcsön kérésére jogosítja fel az érdekeltet, melyet tőle az igazgatósá­g ha a betétesekből elegendő pénz folyt be, s ha a jelzálog értéke időközileg nem csökkent, nem fog megtagadni. 164. §. A kölcsönzőnek szabadságában áll, rövid idejű kölcsönét záloglevelekben­ kölcsönre bármikor átváltoztatni, mely esetben a zálogle­velek az igazgatóság által értékesittetvén,a rövid idejű kölcsön visszafizettetik, s a jelzálogi be­jegyzéssel ellátott kötvény az intézet többi köt­vényei sorában őriztetik. 165. §. Jövedékjegyekké való átváltoztatás csak azon esetben engedtetik meg, ha a kölcsön összeg az 54. §-ban meghatározott arányt túl nem haladja. 166. §. Ha a kölcsönvevő,ki nyílt hitelt nyert, a lejárati napra vagy napon tartozását pontosan nem fizeti, tartozásának kielégítése végett köl­csöne azonnal záloglevelekben, s illetőleg jöve­­dékj ügyi kölcsönre változtathatik át kötvénye egész erejéig, s az igazgatóság e zálogleveleket vagy jövedékjegyeket az adós rovására azonnal értékesítvén, tartozását kifizeti,a felesleget az ér­dekeltnek kézbesíti, kötvényét pedig az intézet rendes kötvényei sorába iktatja. 167. §. A ki nyilt hitelét tovább használni nem akarja, miután tartozását pontosan lefizető, beadott kötvényét letéti jegyének visszadása mellett azonnal átveheti, vagy ha nyilt hitelét később ismét használni kívánná, kötvényét to­vább is az intézetnél hagyja, rá­jegyeztetvén ar­ra tehermentességét a kötvényi időre nézve. XII. Fejezet. A záloglevelek tulajdonosainak jogai a hitelinté­zet irányában. 168. §. A záloglevelek tulajdonosainak jogai a zálogleveleken ki vannak fejezve, és a jelen alapszabályok IV-ik fejezete által meg vannak határozva.­­ Ezen jogok biztosításául az alább következő határozatok szolgálnak. 169. §. Az intézet a záloglevelek tulajdonosai irányában következő kötelezettséget vállal ma­gára : a) a késedelmes fizetők ellen a meghatározott végrehajtási eljárást szigorúan követi. b) A törlesztési alapot czélszerűleg kezelendi. c) A tartalék alapban a biztosítási letételeket, ha azok megkevesednének, mindenkor kiegészí­­tendi, d) számadásai eredményét, törlesztési és tar­taléktőkéje állapotát, rövid kivonatban a pesti hivatalos lapok és a bécsi újság útján évnegye­­denként közzéteszi. 170. §. Ha az intézet a záloglevelek tulajdo­nosai irányában vállalt kötelezettségeinek ele­get nem tenne, jogában áll a panaszlónak a pesti váltótörvényszék utján, mely ily esetekben rövid szóbeli tárgyalás mellett jár el, követelé­sét végrehajtás útján behajtatni. 171. §. Az ily végrehajtás mindenek előtt az intézet tartalék alapja ellen intézendő, ennek kimerültével a tartalék alapi letételekre és vég­re, ha ezután nem lenne a letételek 110. §. szerinti kiegészítéséről gondoskodva, az intézetnek le­kötött bármely földbirtok ellen,azonban annak a földhitelintézet követeléseivel való terheltetésén semmi esetre se túl, történhetik a bírói végre­hajtás. 172. §. A mely birtokos ellen ily végrehajtás eszközöltetett, fel van jogosítva tökéletes kárté­rítést követelni az intézettől, s mindenek előtt azt kívánni, hogy az általa fizetett összeg s ne­­taláni kára tartozásából leszámíttassék. 173. §. Ha valamely záloglevéltulajdonos az intézet ellen keresetet akar indítani, előbb a fel­ügyelő bizottmánynak adja be keresetét. 174. §. A felügyelő bizottmány tartozik az ügyet 3 nap alatt megvizsgálni, s ha panasztott­­nak igényei ez alatt ki nem egyenlíttettek, a ke­resetlevelet észrevételeivel ellátva, a 3 nap el­múlta után a panaszlónak kiadja. 175. §. A bíróság által alaptalanoknak ítélt pa­naszok esetében a panaszló teljes kár- és költ­ség­térítéssel tartozik. XIX. Fejezet: Az intézet feloszlásáról. 176. §. Az intézet feloszlása iránti tárgyalás csak akkor veheti kezdetét, ha egy rendes köz­gyűlésben a jelenlévő szavazatképes tagok 2/3-ja annak megkezdését indítványozza. 177. §. Ezen indítvány keletkezése után az elnökség a tanácskozás tárgyának azonnali kö­­röztetése és közhírré tétele mellett, egy, 3 hóval előbb tudatott határidőre, a szavazatra jogosított érdekelteket összehívja. 178. §. Hogy a feloszlatás iránt az e czélra hirdetett gyűlés jogérvényesen határozhasson , a szavazatra jogosított érdekeltek és alapítók vo­dának személyes, vagy meghatalmazással el­látott képviselőinek jelenléte szükséges. 179. §. Ha kimondatik a többség által az in­tézet liquidatiójának megkezdése, azon időpont­tól fogva többé kölcsön nem adathatik. 180. §. Az intézet végkép feloszlottnak csak akkor fog tekintetni, ha összes záloglevelei, jö­vedékjegyei s fizetési utalványai végkép bevál­­tattak s mind az intézet javára tett jelzálogi be­jegyzések törlesztve, vagy átváltoztatva vannak. — Mindaddig, mig ez véghez nem ment, a tarta­lék és törlesztési alap kezelése és együttartása meg nem szüntettethetik. 181. §. Az intézetnek adósai és hite­lezői irá­­nyábani liquidatiója végbemenvén , az utolsó közgyűlés összehivatik, mely kiadván mindenek­előtt az alapítók összes betételét, a­mennyiben ez már korábban meg nem téríttetett volna és a 10%-os betéteit, az alapítókkal együtt a tarta­lék alapban levő pénzek mi czélra leendő fordí­tása iránt határozand. XIV. Fejezet. Különleges határozmányok. 182. §. A záloglevelek a bécsi börzén elad­hatók, s árfolyamuk ugyanott rendesen jegy­zendő. 183. §. A záloglevelek, jövedékjegyek vagy azokhoz tartozó kamat és illetőleg tőkerészleti szelvények meghamisító­, azon büntetés alá el­­nek, mely a közokmányok me­ghamisitóira tör­vényesen szabva van. 184. §. A kormánynak felügyeleti joga egy­­ csász. és apost. kir. felsége által legkegyelme­sebben kinevezendő kir. biztos utján gyakorol­­tatik, kinek jogában áll a közgyűlésekben, vala­mint a felügyelőbizottmány üléseiben is jelen lenni, az intézet ügyviteléről és számadásairól magának mindenkor ismeretet szerezni, s a­ki egyáltalában köteles az alapszabályok legszigo­rúbb megtartása felett őrködni, s a kormánynak közigazgatási és pénzügyi érdekeire felügyelni, s azokat képviselni. Továbbá jogában áll ezen királyi biztosnak, az intézet alapszabályellen­es intézkedéseit fel­függeszteni, mely esetben a beállított intézkedés végrehajtása felett a kormány határozata kiesz­­közlendő. (vaid Assegi » ber««ked tun­o#itA«. Pest, sept. 26. Időjárás kellemes bűvös. A viz folytonos apadásban. Gabnaüzletünk az iz­raelita­ ünnepek miatt még mindig pang. Tokaj, September 23. Úgynevezett dióverő országos vásárunk tegnap tartaték meg. Gabonanemüekből nagy mennyiség hozaték be, — de vevők hiányában mindenfelé csak nyomott áron kelt el. Busa mérője 3 ft 30—60 kr, gabona 2 ft 40— 60 kr, árpa 1 ft 80 kr—2 ft, kukoricza tavalyi 2 ft 50 kr, uj 1 ft 80 kr, zab 1 ft 10—20 kr, kása 4 ft—4 ft 20 kr, lencse 4 ft o. értékben kelt. Szesz igen kevés bozaték, kész áru nagyban, régi izezéje 30 fokú 23 Va­kron, — részletben pedig 25 kron kelt. Kötések nem történtek, mivel igen sok szil­vapálinka főzetvén, még nagyobb ársülyedést várnak a termelők. Nyers bőr szintén nyomott áron kelt és kevés figyelemben részesült. Szarvasmarha, a vidéken több helyen kiütött marhavész miatt, igen kevés volt, lovak és ser­tések elég magas áron, nagyobb mennyiségben vásároltattak. Az őszi munkálatokban a folytonos tartós sze­les száraz idő, igen akadályoz. A repedevetések állása kedvezőtlen, s ha egy jóltevő eső még soká késik,­­ végkép elromlanak. Kertes szölleinkben a szüret már megkezdő­dött, folyik is a legnagyobb rendetlenségben, a­mennyiben mindenki önérdeke szerint megkezdi a szedést, a­nélkül, hogy a hatóság által kitű­zendő határidőt bevárná. A hegyekben is szépen érik a szellő, s mivel ez évben a vegetatió általában elébb van, hihető­leg a szüret is korábban fogja kezdetét venni, mint előbbi években.­­ A Tisza vizorlása már rég óta kedvezőtlen, a­­ hajózás szünetel, számos vontatók és egy gőzös­­ Lucznál vesztegel, nem mehetvén a palkonyai zá­tonyon át lefelé, pedig az ottani csekély víz alig

Next