Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)
1862-10-01 / 3791. szám
deket jegyzői segédekké , továbbá Udvardy Gábor rendelkezés alatti segédhivatali igazgatót Sgutóvá, Haragó Máté rendelkezés alatti kereskedelmi törvényszéki tisztet kiadóvá, végre Illés Ferencz s Szeller János rendelkezés alatti országos törvényszéki tiszteket kiadói segédekké nevezte ki. (S.ny.) * A Genfben megindulandó „Katonai Hetilap“ czimű hézagpótló, s a hadi tudomány terén egyetlen magyar újság programmja így hangzik : „Azon óriási haladás, melyet az újabb időkben a tudomány minden ágaiban tön, századunknak két egészen különböző, majdnem ellentmondó jelleget kölcsönözött, s ez : alaposság és sokoldalúság. Valóban a tudomány mai állásánál fogva, a kor igényeinek megfelelőleg ma már alig képzelhetünk tökéletes hadvezért politikai, vagy nemztgazdászati, mezei gazdát mérnöki stb. ismeretek nélkül, s megfordítva. De a belső összefüggés az alaposság és sokoldalúság között csakis úgy eszközölhető, és a kettő közötti látszólagos ellentmondás csakis úgy hárítható el,ha az egyes tudományok alaposan tárgyaltatnak. A nézetből indulva ki határoztuk el magunkat egy új lap kiadására, melyres a magyar közönség részéről leendő pártolását reményleni ínnál inkább feljogosítva hiszszük magunkat , mert oly szaktudományt képviselend ez, mely ez ideig a magyar irodalomban tökéletesen parlagon hever. S ez a katonai tudomány ! Daczára nemzetünk harczias jellemének, vagy talán épen azért, e téren — egyes, mindenesetre nagybecsű munkákat, — de mezek önálló, s nem folyóirati természetüknél fogva ezen tudomány folytonos előrehaladásával lépést nem tarthattak, kivéve — mi sem történt. Korunkban a katonánál a csupán személyes bátorság már nem elég. Ha csak ez volna, akkor nyugodtan félrevethetnénk tollunkat, meggyőződve , hogy Európa bármelyik katonai tekintélye nem írhatna olyat, mit a magyar, keble hősiességére, s kiírja vitézségére támaszkodva , nem nélkülözhetne. De az állam méltán megvárja minden polgárától, hogy védelmére bármily katonailag képzett ellennel is sikerrel szembe állhasson. S erre szükséges, nem csak akarni, hanem tudni is ! E hősiességnek, e vitézségnek a kor és tudomány igényei szerint alakot és irányt adni lesz szerény lapunk feladata, mely hogy sikertelend, biztosítva lenni hozzük az által is, miszerint vállalatunkra több katonai tekintélyek közreműködését megnyerni szerencsések valánk, mire nem minden befolyás nélkül volt az is, hogy lapunk megjelenési helyéül Genfet, Europa majdnem középpontját választván ezen ebszo- I köttetések igen könnyen felhasználhatók. A modort illetőleg az leend törekvésünk, hogy míg egy I részről a tudomány legújabb színvonalán álló, s az I tal folytonosan lépést tartó kiképzett katonának is I hasznos, és érdekes olvasmányul szolgáljon, együt I tál a talán több évek óta a katonai szolgálatból a I magányba vonult, vagy akkor is inkább csak gyakorlati empiricus-katonai egyén is képessé tétessék I az elmulasztottakat kipótolva, előre haladni; vég - re hogy a nem szakférfiaknak is az élet más ágai I ban is hasznos élvezetet nyújtson. Lapunk valamint a politikát, úgy az irodalom minden egyéb j ágait határozottan kizárva, csakis két szaklap le- rend. Tartalom a) fegyver és lőszergyártásban tett újítások, változtatások, ezeknek czélszerűsége hadiczélokra, mely seregeknél lettek elfogadva ? 8. a. t. b) szárazföldi és tengerparti erődítésben tett haladások, ezeknek alkalmaztatása, s. a. t. c) a tengerészet körében történt új felfedezések azoknak czélszerű használatával együtt, s. a. t. d) öltözetben, élelmezésben, s. a. t. tett nyitások, e) a jelenlegi hadseregeknél behozott, vagy ajánlott új szervezés és harczmódok , valamint ezeknek a katonai sajtó általi ítészete, f) a jelenkori hadjáratok rövid leírása , leginkább hadmértani (stratégiai) és harczmódbeli (tacticai) szempontból, g) történeti czikkek katonai szempontból, h) nyílt levele és, előfizetőink által a lap szákmájába vágó kérdések és kételyek megvitatására és földerítésére, i) katonai sajtószemle. Megjelenik a lap 1. évi octobertől kezdve minden hétfőn, egy nyomatott ívnyi tartalommal. Az előfizetési árt — tekintve a postabér és hirlapbélyeg költségeit, úgy szinte a különböző államok bankjegyei, és az ezüst pénz közötti értékkülönbséget ekkér határoztuk: 3 hóra, 10 frank, vagy 6 osztrák ért. forint, 6 hóra, 19 frank, vagy 11 o. e. st. Ezen árakat a netaláni kedvezőbb körülmények szerint később mindenesetre módosítani fogván. Az előfizetési pénzek küldendők: A. M. Emerice Horváth, Génévé, en Suisse, rue des Paquis, no 68 A., rez de chaussée — levélben osztrák bankjegyekben is elfogadtatnak. A t. ez. előfizető gyűjtőknek, minden 10 előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Genf, septemberben 1862. Káponay István, tulajdonos és felelős szerkesztő. — Telegraf! tudósítás a bécsi börzéről sept. 30.5% metaquities 71.15. Nemzeti kölcsön 82.65 . Bankrészvény 790. — Hitelintézet 217.80. Ezüst I 123.25. Londoni váltók 124.80. Arany 5.97. 1 --------------- 1 NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 30-ra van kitűzve „A falusiak.“ Eredeti vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 30 ra van kitűzve, „Czigány.“ Népszínmű 3 felvonásban. Politikai események. ANGOLORSZÁG. A „Times“ sept. 24-diki számában az éjszak-amerikai unionisták és confoederáltak számarányát állítja együvé. Okoskodásai eredménye az, hogy a harcz kezdettől fogva sem valami nagyszerűen aránytalan vola a számszerinti erőre nézve s hogy a déliek nagy fegyveres vívmányai nemcsak nagyobb gazdagságokból iskálázott tisztjeik nagyobb számából, s a szegényebb sorsú fehér lakosságban rejlő katonai elem túlsúlyából, hánem egyenes számszerinti erejükből is magyarázhatók. Azelőtt a „Times“ is rendesen csodálatos szellleméről és bátorságáról regélt azon népecskének, mely az Éjszakhoz mérve alig egy marokra való , most azonban megváltoztatja nézpontját s a következőképen számol : Bár a Délnek csak 90 millió, az Éjszaknak 20 millió lakosa van, a déli I államok a csatatéren mégis mindig számosabbak voltak, s alkalmasint ép oly nagy haderővel rendelkeztek, mint az éjszakiak. E látszólagos ano- Italia csak így magyarázható: A harcz kezdetén hét állam vált ki, és 27 megmaradt a szövetségben, legalább úgy vélekedtek, leginkább még a harcz csak papíron folyt. Amint azonban az Éjszak fegyverhez nyúlt, a helyzet is megváltozott. A délieknek 9 milliónyi népök volt, az Éjszaknak többé nem volt 20 milliója. A határállamok érzelme inkább a Dél felé hajlott. E pillanatban Virginia tökéletesen délállami érzelmű, Tenesseeben s Kentuckyban csak úgy hemzseg a sok déli pártoskodó. Jackson hadserege szépen szaporodik marylandi önkénytesek által, kik a déli sereg soraiba lépnek. Azt lehet sejteni, hogy a déliek legalább oly számos lakosságból szedik újonczaikat, mint mennyivel Lincoln rendelkezhetik. Az egykori szövetség 29 millió lakosát alkalmasint úgy kell elosztani, hogy 9 essék a Délre, 12 Éjszakra, 8 pedig a középállamokra. Ha pedig ez utóbbiak a Délen keresik súlypontjukat, mint az ugyanis várható, úgy nemsokára az Éjszak szám szerint is gyengébb lesz. A confoederatio e pillanatban az öszszes népesség több mint felét pártjához számítja s ha e körülmény határkérdést békekötés alkalmával bonyújtani is fogja, a harcz további folyamát alkalmasint meg fogja akasztani. A „Globe“ a tegnap közöttük Moniteur-czikkre azt jegyzi meg, hogy ebben a római kérdésre nézve semmi felvilágosítást nem talál. Glasgowban és Rochdaleben a múlt héten Garibaldi-meetingeket tartottak, melyben ugyan oly határozatokat hoztak s ugyanoly kérvényeket írtak alá, mint Newcastle-upon Tyneben. Rochdaleben a mayor, Glasgowban Buchanan, parlamenti tag elnökölt. Liverpoolban magánsürgöny érkezett Newyorkból sept. 17-ről, mely szerint M’C 1 e 1 1 a n egy Hagerstown mellett vívott nagy csata után a délieket a Potomac felé visszaszorította. Harper Ferry mellett azonban a déliek körülkerítették az éjszaki hadakat, úgy, hogy csak 1600 lovas menekülhetett meg. OLASZORSZÁG: A „Movimento“ Garibadinak egy levelét teszi közzé,melyben meghazudtolja az „Esprit public“ azon közleményét,mintha aug.19 ikén Mazzini egy megbízottja levelet intézett volna hozzá, s e levelet az aspromontei csata után nála találták volna. — Seim egyik, sem másik adat nem áll. Hasonlókép erélyesen visszautasítja a „Patrié" azon gyanúsítását, mintha Patridge orvos 125 ezer font sterlinget adott volna át neki.La va 1e 11 eur Rómából eltávozván, hír szerint, a pápának egy saját kezével írt levelét viszi a császárhoz. Pepoi, mint már említettük, beszédet tartott a polytechnicum növendékeihez, mely alkalommal jelen voltak a királyi ház herczegei és herczegnői, Napoleon bg, Carignanhgés a diplomáciéi testület. A haza egysége, úgymond, a tanítás egységét követeli, mely minden ellenzés daczára keresztül fog vitetni. Ezután megköszöné Napóleon hgnek a senatusban, Olaszország egysége mellett tartott beszédét. A hg, úgymond, második hazájának tartja Olaszországot. Magasztalóig szól Turin hazafiságáról, mely kész lemondani fővárosi minőségéről, hogy közreműködjék a nagy nemzeti mű végrehajtásában. A miniszter beszédét zajos tapsok követték. — Egy civita-vecchiai levél szerint Lafontaine gróf, franczia hadseregbeli genie százados, odaérkezett, hogy e város körül uj erődöket építsen föl, s az egészet védelmi állapotba helyezze. Nemsokára megtudjuk ez intézkedés indokát. LENGYELORSZÁG. A „Journ. des Déb.“ érdekes levelet közöl Varsóból, mely egy korábbi eseményre, Zamoyszki András gróf elfogatására vonatkozik. — Az esemény fontos , mert nemcsak amaz egy személyre, hanem úgyszólván Lengyelország nagy többségének politikai véleményét érdekli s egy jelentésűnek látszik azzal, mintha a sz. pétervári kormány egyátalában nem akarna kibékülni a lengyel nemzettel, rivált ha Zamoyszky gróf haza nem bocsáttatik Pétervárról. A „Journ. d. Débats“ varsói levele sept.18 áts, azaz Zamoyszki gróf elfogatása után három nappal kelt, s az elfogatás előzményeiről ad némely érdekes adatot, melyeket Varsóban beszélnek. Egész hitelességgel írja levelező, hogy az elfogatás előtt pár nappal a gróf Konstantin nagyhercegnél lévén, ennek ezen fölkiáltására : „véget kell valahára szakitnunk ezeknek a lengyelországi komédiáknak.“ Zamoyszki igy felelt: „Fenséges ur, ezen „komédia“ szóból ered Lengyelország minden szerencsétlensége. Ezen komédia szóval bélyegés fenséged boldogult atyja Miklós czár is, ez ország alkotmányát, midőn először lépett fel ellene s idézte elő ily módon az 1830 iki felkelést. Azóta új törvényt adtak az országnak, a „szervezeti szabályzatot,a mely soha életbe nem lépett, s melyet most a nép nevezett el komédiának.“ Egy másik találkozás alkalmával a nagyherczeg így szólott: „Jól látom, hogy ön meggyőződései nem engedik állást foglalnia a kormányban, de számíthatok-e legalább az ön erkölcsi támogatására?“ „Az én erkölcsi támogatásom, felelt a gróf, igen csekély azon ön rendelkezése alatt álló eszközökhöz képest, melyekkel az ország helyzetén javíthat. Egy időre csak az nyugtathatná meg a kedélyeket, ha fenséged kormánya alatt egyesítené a lengyel tartományokat, Varsót választván fővárosul.“ — A gróf nem követte el azon hibát, hogy azt állítsa, mintha a nemzet nevében beszélne, de ha ő fensége megengedi, megkérdezheti ez iránt honfitársait. Ezen utóbbi beszélgetés nyomán történt, hogy a Varsóban már azelőtt oly czélből begyült tekintélyes hazafiak, hogy a nagyhg proclamatiójára válaszoljanak, elhatározták, hogy e választ egy, Zamoyszki grófhoz intézendő adressében írják meg. Ebben a grófot felhatalmazzák, hogy az ország nevében beszéljen, kinyilatkoztatta a nemzet undorát a közelebbi merényeken, de egyszersmind rendületlen kivonatait a nemzeti és szabadelvű alkotmány tárgyában. Ez adresse feletti viták több napig tartottak az „Európa“ szálloda teremében , minden cikkelye rendszeresen meg lön vitatva, s a vajdaságok képviselőinek szavazati többsége döntött. A gyűlés minden tagja aláírta ez okmányt, mely aztán átadatott Zamoyszki grófnak. Eddig éle az aláirók egyikét sem bántotta a kormány — egyedül Zamoyszkit teszi felelőssé. A gróftól csak kevesen vehettek búcsút azon nehány percz alatt, melyet készületei megtételére engedtek neki. Mindenikkel kezet szorított, s türelmet, kitartást és mérsékletet ajánlott nekik, s kérte, kövessenek el mindent, hogy a nép kétségbeesett tettekre ne ragadtassék. Csak utoljára tette hozzá : „Ne feledjétek szegény nőmet is.“ Neje veszélyesen beteg. Tudva van, hogy Zamoyszki gróffal Sz.Péterváron nem úgy bánnak, mint fogolylyal, különben nyugtalanságok kitörésétől lehetne tartani, kivált a vidéken. Ellenben nagy rémületet okozott azon Sz.Pétervárról érkezett hír, hogy az ujonczozási rendelet, mely oly sok éven át nem hirdettetett ki Lengyelországban, közelebbről megérkezik s alkalmaztatni fog. NÉMETORSZÁG. Bismarkról írja a „D. Alig. Ztung“ berlini levelezője, hogy várakozásaiban nagyon csalódott, s ha csakugyan nagyszerű reményeket táplált Berlinbe érkeztekor, azok azóta nagyrészt füstbe mentek. Foganatosítania kellene, ami nem foganatosítható a nélkül, hogy oly eszközökhöz nyúljon, melyeket egyes egyedül hathatósaknak tart, és oly személyekkel kell azt tennie, kiket sehogy sem használhat, e mellett oly kevéssé ismeri az ország helyzetét, hogy még csak most kezd ez iránt okulni. Oly pénzügyminiszterre volna szüksége, ki a pénz forrásait tüzetesen ismeri, és segédeszközök feltalálásában jártas, pedig az egyedüli férfiú, ki e tekintetben segítségére lehetne (Heydt) visszavonul. Witzlebent nem fogadták el pénzügyminiszternek, kereskedelmi miniszternek azonban, Eulenberg gróf mellett, még lehetségesnek gondoják.A pénzügy számára most Tettau és Seufft-Pil- Bach urakat emlegetik, mindkettő. Csak úgy mint W i t z e b e n, reactionarius. A berlini „Alig. org“ az új miniszterelnök és Bochum Dolffs képviselő között folyt értekezletről tesz említést, melyen a költségvetés havonkénti megszavazása volt szóban. Több szabadelvű képviselő már múlt szombaton akart Weimarba utazni, mert a hétfői kamraülés, melytől érdekes felvilágosításokat várnak, a weimari tanácskozmánybani részvevőitől visszatartóztatja. Frankfurtból írják a „Nat. Ztg“-nak, hogy a szövetséggyűlési osztrák követ, Kübeck, a napokban elhagyja a homburgi fürdőt és Bécsbe utazik, hol ama politikai kérdések, melyekkel a szövetségi gyűlés közelben foglalkozni szándékozik, fontos tanácskozások tárgyát képezendik. K übeck még oct. első hetében tér vissza Frankfurtba, hol a szövetségi gyűlés ülései az idei szünidő lefolyása után, tehát oct. 9-én, veendik kezdetüket. A „Zig für Norddeutschland“ általunk is közlött ama híre, mintha a hesseni 1831-diki választótörvény alapul szolgálna a legközelebbi rendigyülekezet elé terjesztendő törvényjavaslatnak, s a választó fejedelem által már helyben volna hagyva, a „II. Ztg“ szerint alaptalan, mert az uralkodó elhatározása mindekkoráig hiányzik. Münchenből írják a „Bresl. Ztg“-nak, hogy Mária, nápolyi királyné, bizonytalan időre meghosszabíttá tartózkodását. Bourbon Ferencz a bajor udvarnál hitelesített követe azonban, Napóleon császárhoz szóló külön megbízás folytán, múlt héten Párisba utazott. Kásáéiból írják , hogy Hassenpflug, volt hesseni miniszter, sept. 24-én Marburgban meghalt. A „Nat. Zig“ e hírt ily szavakkal kiséri : „Nyugodjék békével. Hazáját végtelen nyomorba ejté, de a nép azért csak annál erősebben emelkedett fel újra.“ Távirati Jelentések. — Berlin, sept. 29. A budget - bizottmány ülése. Bismark és Roon miniszterek jelen vannak. Azon interpellátióra: várjon az uj ülésezései szak megkezdődik-e még a jelen évben? B ismark kijelenté, hogy a kormány még mit sem határozott, s a szünetet, mint a fegyvernyugvás egy nemét, mint a viszály kiegyenlítésére irányzott kísérletet tekinti. A budget előterjesztése ezen évben még talán lehető, de megállapítása nem. Azon javaslatra, hogy az 1863 iki hadi költségvetés nov. 1 jéig, ha lehetséges, körvonalaztatnék . Roon kijelenté, hogy az okt. közepétől — amikor az ülésszak valószínűleg bevégződik — nov. 1-jéig közbeeső időszak nem elégséges a budget és a törvények előterjesztésére. Bismark ismétlé: A kormány az 1863-iki budget visszavonása által a béke és kiegyenlítés czéljaira törekszik. A jövő ülés holnap este leend. — Weimar, sept. 29. Höldernek azon indítványa, hogy a gyűlés elismerését fejezze ki a Rendszeres követi őrtartalm ; a jelenleg közül 40-en válasszatporosz követek házának a katonakérdést tatott magaviseletéért, mint a mely kérmetország alkotmányos életének kitérőfontosságu — egy szavazat ellenében a... öbbséggel elfogadtatott. Továbbá a szervezési javaslat is elfogadtatott o szággyűlések fognának együttlevő népképviselőknak be a bizottmányba. A hivatali központ és gyülekezések székhelyéül, a poroszok külön kifejezett kivonata folytán, magyar Frankfurt jelöltetett ki. — Weimar, sept. 28. (Este.) A porosz követek ma éjjel visszatérnek. — Berlin, sept. 29. A képviselőház mai (sept. 30.) ülésében Bismark Schönhausen miniszterelnök a következő nyilatkozatot olvasta föl : Miután a ház valamennyi újjászervezési költséget 1862 re megtagadott, a kormánynak azt kell gondolni, hogy ugyane határozatok 1863-ban is változatlanul ismétlődni fognak. Miután a kormány maga részéről azon felfogás mellett megmarad, melyet közegei az 1862-ki költségvetés tárgyalásakor kinyilatkoztattak, egy mostani határozat eredménye nem volna előnyös a vita alatti kérdések jövendő megoldására, hanem csak szaporítaná a nehézségeket. Az eddigi tárgyalások után törvényjavaslat előterjesztése nélkül lehetetlen az egyezkedés. Az államminisztérium indítványa folytán király ő felsége felhatalmazott, hogy az 1863-i költségvetést vonjam vissza. Ezzel a költségvetés annak idejében történendő előterjesztésének elve nincs elejtve: a kormány csak most tartja kötelességének , hogy az egyezkedés gátjait még magasabbra ne torlaszolja. A kormány a legközelebbi ülésszak elé az 1862. és 63- ki költségvetést, egy, az újjászervezés életföltéteit magában foglaló törvényjavaslattal fogja terjeszteni. Grabow felolvassa az illető kir. felhatalmazványt . Frese a nyilakozatnak a budget - bizottmányhozi utasítását ajánlja , hogy mielőbb jelentést lehessen tenni . 11 órakor a budget-bizottmány ülésez. — Milano, sept. 29. A „Perseveranza“ jelenti Turinból, hogy Durando ilik a neki felajánlott lissaboni követi állomást visszautasította. A „Movimento“ egy közleménye szerint Cattabeni ezredes s Turabotto százados, több másokkal együtt, kik a Parodi féle ismeretes porba be valónak keverve, a felebbezési törvényszék ítélete által szabadlábra helyeztettek. Uja York, sept. 18. Scarspborgnál 15 kén csata volt M’Clellan és Lee tábornokok közöt. A confoederáltak 17-én meguyiták a harczot, miután Jackson erősítéseket küldött. Az unionisták győztesek voltak,6 ágyúüteget foglaltak el s 15,000 foglyot kerítettek hatalmukba. Végeldöntésre azonban még egy csata lesz szükséges. Miles ezredes Harpers Fernyel f. hó 14-én 6000 emberrel megadta magát Jacobsonnak. — U j - Y o rk , sept. 18. Erősítik, hogy Charlestownt az unió ágyunaszádai körülzárolták, s hogy Sumter erődöt lövik,s már igen megrongálák. A confoederáltak congressusa jóváhagyá a Marylandba és más északi államokba való beütést, s megszavazta 56 szóval 13 ellen. Esti posta. — Az „Ind. belge“ párisi tudósítói írják, hogy a franczia császár tanácsosai közt már két hó óta igen élénk vita folyt a „Moniteumokmányok“ közzététele tárgyában. Mint a belga lap levelezői írják, hogy nem csupán Thouvenel leköszönési szándékának lehet tulajdonítani a császár elhatározását az okmányok közrebocsátását illetőleg, hanem Fould előterjesztésének s Napóleon azon elhatározásának, hogy határozottan vonakodott Turinba utazni, míg a császár meg nem engedi ezen okmányok közlését. Mint állítják, a császár visszatérése után Párisba, az olasz párti franczia államférfiak egy végső erőkifejtést fognak tenni. October 6 án ugyanis minisztertanács fog tartatni, melyben Thouvenel fel fogja olvasni Durande jegyzékére készített válaszát, s ha a többség ellene fogna nyilatkozni , azonnal visszalép a külügyek vezetésétől. Persigny szintén be fogja adni lemondását, s ezáltal azon szükség állana elő, hogy egy olaszellenes új minisztérium alakíttassák. Felelős szerkesztő: Báró Kemény Zsigmond * Mivel az tűz miatt itt nem maradhatunk, Mikent Isten engedi az hajnalt látnunk, Kimenjünk az várból, és ott megmutassuk : Kik voltunk éltünkben, most is azok vagyunk, így monda nagy Zrini, s az egész vitézek, Örömmel mondásához valának készek. Száll Márs mindenikben, s az ő vitéz szemek Bátorságban villámnak, mint gyémánt küvek. Zrini penig megyen az gazdag tárházban, Minden drágaságot ő rak egy rakásban, Visz tüzet alája, aztán egy fáklyában, Mind füstbe bocsátja az mennyi kincse van. Két arany pereezet választa azután, Evei jelteinála vitéz úri karján. Egy kócsagtól at is szegeze sisakján . Száz aranyat két felé tett dolmányában. Oh mely csuda dolog, hogy jutalmat szeres Maga hóhérának! mely kemény vitéz ez ! Rettegett előtte Hector és Achilles. Itt a költői ihlet annyira megragadja őt, hogy a rim is szolgálatába szegődik. Ige, főnév, névmutató, még ez idő szerint, nem igen rímeltek együtt. De különösen költői kép az, hol Jehovát leírja mennyei serege közt, ki így szól : Halljátok, halljátok ti forgandó egek, Halljátok híveim égbeli seregek, Halld meg föld és világ és világi vizek, Az én mondásomat, és ti nagy tengerek ! Ahon szigetiek énértem harczolnak, Az hűtőmért már sok vért hullattak. Igaz isten lévén, hogy tudjam szenvedni ? ! Eredj to Gábriel mennyei sereggel, Eredj Szigethez erős fegyveres kézzel. Ha hibázik itt ismét a nyugpont a harmadik lábon, de nem hibázik mindjárt a következő sorban a nagyszerű eszme , [ így monda, de nem nyelvvel és nem szózattal, Hanem tündöklő isteni akarattal. Értik az angyalok, mert nagy boldogsággal Egyesnek az Isten nagy akaratjával. Zrínyi jól ismervén életének végét, Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett. Minthogy nem tűrheti immár égő tüzet, Kiviszi magával azért mindezeket. És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel, Előtte törökök futnak szerte széllel; Az piaczon megáll és szörnyű szemével Nézi, hogy honn vagyon pogány sok sereggel ? Ily kegyetlenül jön oroszlán barlangból, És ily szörnyen fénylik kométa magasból. Hon vattok ti mostan világrontó népek ? Hon vattok földemésztő szörnyű seregek ? Hon török, hon tatár, sötét szerecsenek ? Hon vattok három világról kevert népek ? Itt fegyver fegyverrel találkozik öszve . Vitéz is vitézzel kapcsolódik közbe ; Vér, jajgatás és por megy égben keverve, Törik dárda, kapja, szablya elegyedve. Itt zászló zászlóval nagy csoportokban hull ; Amott fekszik sok török hallva lovastul ; Imitt félholtan vitéz vitézre borul; Ki alatt ló fekszik, némely ló alatt fúl. Gábriel magával azért egy sereget Elvive gyors szárnyon, s felül egy keresztet. Fénlik vala az ég, merre röpülését tartja az szép sereg, s az ö sietését. Az ö teste vala befödve bíborral Az keze fegyveres lángozó pallossal. Az másik kezében egy szép pálmaágat koszorúval együtt magasan feltartott. Pallos és koszorú együtt angyalok hősök oldalán. Kell-e erkölcsibb fogalom ? lehet-e festőibb csoportozat ? — Szív az észszel, képzelet az erővel, honszeretet a hittel mindenütt párosul. Megható Zrínyi kitörésének leírása, mintha az ember szemei előtt látná a vérző csatát: Gázol rettenetesül Zrinijvértóban, Vércataracákat indít meg pogányban. És semmit se késik ott az ő halálán, De mást és mást áldoz és nagy halomban hány; Kis eledel ily tűznek háromszáz pogány; Ezeket levágja horvátországi bán. Az fotó népekkel öszvekeveredett, Vágja mindenfelé az intó népeket ; Végre császárhoz is nem messzi érkezett; Zrini távairól is megesmerte titet. És nagy óhajtást az istenhez bocsát, aztán sietséggel megy az hon császárt lát, Fegyverében viszi szörnyű villámását. Mi szerencsésen van itt választva a villámhoz a szörnyű névmás. Két szó elég leírni a daliát. Fegyverében viszi szörnyű villámását. Az egész sereg eltűnik. Előbb a császár környezetét, azután a császárt teríti földre hatalmas szablájával, s mond a költő : Ez volt vége az nagy Suliman császárnak, sat. Még egypár verset, hogy lássuk, mint nő a hős a veszélylyel együtt. Nem mer az nagy bánhoz közel menni senki, De jancsár golyóbis Zrinit földre veti . Mellyében ez esett, más homlokát üti, Vitézivel együtt az földre fekteti. Angyali regio ott azonnal leszáll ; Gábriel bán lelkét két tized magával Földrül fölemeli gyönyörű szárnyával. Nem elég jutalmul a borostyánkoszorú, hanem a menyországot is kinyitja a hősök előtt, hol a hervadhatlan koszorúk nyílnak. — Mirt érdekesnek tartjuk záradékul e két versszakot idézni, mint melyek magát a költőt jellemzik. Véghez vittem immár nagyhírű munkámat, Melyet irigy üdő, sem viz el nem moshat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat, Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat. De hiremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal. Mig élek, harczolok az ottomán hóddal Vígan bmittatom hazám hamujával. Eb idézetekből fényesen kitűnik, hogy Zrínyi nemcsak költő, de hős és vezér egyszersmind, mint az, a kit megénekelt. Vannak még Zrinyiason kívül elegyes költeményei is, mikben helylyel, közben, szinte feltűnik az eredetiség. Ilyen Arianna sírása, mely szinte elárulja a mesterkezet. Csak egyes verseket hozunk fel : Adria tengernek fönnforgó habjai Váljon oly nagyok-e mint szemem árjai? Váljon oly nagyok-e Mengyibél lángjai, Mint égő szüvemnek lángos hatalmai? Mint egek forognak örök környületben Úgy búm, úgy bánatom forog örökségben. Mennyiszer könnyemmel ezt a sebes Drávát Árasztottam, s neveltem haragos árját. Nem messzi megszemlélt egy magas kősziklát. Rá hág, és tengernek igy kezdi panaszát : Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan ! Honn esküdt szerelmed ? honn van igaz hited ? Talán vitorláddal szélnek eresztetted ? De ha hajód telkemet veled hordozza, Miért halandóját magával nem hozza ? Nem oly nehéz elhidd ez az Arianna, Hogy te hajód Ötét is el nem bírhatná. Elmentél kegyetlen, elmentél mint gyors szél, És engem bús örökös gyászban kevertél; Sőt örök halálban engem eltemettél Hitrontó, engem vesztő, keményebb éreznék De nézd meg, kitül félsz és ki előtt szaladsz, Nézd meg hitetlenséged miatt mit csinálsz ! Ki néked életet, annak te halált adsz, Én labyrinthusból, te nagy fogságban hagysz. A harmadik vers az utolsó strophában classicus. Nem oly nehéz elhidd, nemcsak gyönyörű, de egyszersmind meglepő is. Ily gyöngédséget csak Mme Walmorenál kell keresni. Többi műveit is szinte férfiasság és emelkedettség jellemzi. Született Zrínyi 1616-ban. Volt muraközi kapitány, Zala és Somogy megye főispánja, később horvátországi bán. Kitűnő volt mint hadvezér annyira, hogy a császár öt római birodalmi herczeggé nevezé, de erről Zrínyi lemondott, és a pápa öt hős hadi tetteiért köszönő levéllel tisztelt meg. Midőn Zrínyi nevét kimondjuk, meg kell említenünk Montecuculit is, ki vetélytársa és halálos ellensége volt. Ez, és az udvari haditanács titkos ármányai annyira elkeseriték a lovagias vezért, hogy a vezérségről lemondva, Csáktornyai várába vonult, hogy a múzsának és vadászatnak éljen. De a sors nem hagyta őt sokáig e remeteségben, mert nov. 18 kán 1664-ben, midőn vadászna, egy vadkan áldozata lett. Mindig sajnos valamely nagy költő halála, de midőn az, életének delén, a pálya közepén esik el, akkor a csapás kétszeresen fájdalmas. Zrínyi csak 48 éves volt, midőn elköltözött ősei hős árnyaihoz. Ily szomorúan végződött azon férfin ragyogó pályája, kit, mint gróf Teleky Ferencz irja — minden jók szerettek, katonák, kiket mindig diadalmasan vezérlett, imádtak, a pápa képmásával, a spanyol király az aranygyap rendével, XIV Lajos franczia király herczeg pairséggel, a bajor és würtembergi fejedelmek atya névvel tiszteltek meg. Jeligéje volt: Sor s bona, nihil aliud. Csáktornyai vára olyan volt mint a múzsák temploma, tele könyvtár, festvények, szobrok, régiségek, és fegyvertárral. Utód nélkül halt meg, mert fia Adám Szalánkemén esett el magtalanul. Szellemi családa, mit hátrahagyott, annál népesebb: négy idyll, u. m. Vadász; Violához; Tityrus és Viola; Vadász és Echo. Arianna sírása; Orpheus keserve; Orpheus Plútónál; Feszületre. — Epigrammák; Emlékversek Atillára. „Az ő művei nem csupa régiségek, mond Toldi, hanem folyton virágzó élőfa, melynek törzsöke mohos ugyan, kétszázadnak rajta keresztül ment javító, s ujitó szelétől, de örökké üde lombjai árnyékában éltető levegőt, s a költészet legnemesebb illatát szíva mulathatunk most is.“ Mi azt adjuk hozzá: nemcsak mulathatunk, hanem tanulhatunk. Ennyit Zrínyiről.