Pesti Napló, 1862. október (13. évfolyam, 3791-3817. szám)

1862-10-01 / 3791. szám

deket jegyzői segédekké , továbbá Udvardy Gábor rendelkezés alatti segédhivatali igazgatót Sgu­tóvá, H­a­r­a­g­ó Máté rendelkezés alatti ke­reskedelmi törvényszéki tisztet kiadóvá, végre Illés Ferencz s Szeller János rendelkezés alatti országos törvényszéki tiszteket kiadói segé­dekké nevezte ki. (S.ny.) * A Genfben megindulandó „Katonai Hetilap“ czimű­ hézagpótló, s a hadi tudo­mány terén egyetlen magyar újság programmja így hangzik : „Azon óriási haladás, melyet az újabb időkben a tudomány minden ágaiban tön, századunknak két egészen különböző, majdnem ellentmondó jelleget kölcsönözött, s ez : alaposság és sokoldalúság. Valóban a tudomány mai állásá­nál fogva, a kor igényeinek megfelelőleg ma már alig képzelhetünk tökéletes hadvezért politikai, vagy nem­z­tgazdászati, mezei gazdát mérnöki stb. isme­retek nélkül, s megfordítva. De a belső összefüggés az alaposság és sokoldalúság között csakis úgy esz­közölhető, és a kettő közötti látszólagos ellentmon­dás csak­is úgy hárítható el,ha az egyes tudományok alaposan tárgy­altatnak. A nézetből indulva ki ha­tároztuk el magunkat egy új lap kiadására, mely­r­es a magyar közönség részéről leendő pár­tolását reményleni ínnál inkább feljogosítva hiszszük magunkat , mert oly szaktudományt képviselend ez, mely ez ideig a magyar iroda­lomban tökéletesen parlagon hever. S ez a kato­nai tudomány ! Daczára nemzetünk harczias jel­lemének, vagy talán épen azért, e téren — egyes, mindenesetre nagybecsű munkákat, — de me­zek önálló, s nem folyóirati természetüknél fogva ezen tudomány folytonos előrehaladásával lépést nem tarthattak, kivéve — mi sem történt. Korunkban a katonánál a csupán személyes bátorság már nem elég. Ha csak ez volna, akkor nyugodtan félre­vethetnénk tollunkat, meggyőződve , hogy Európa bármelyik katonai tekintélye nem írhatna olyat, mit a magyar, keble hősiességére, s kiírja vi­tézségére támaszkodva , nem nélkülözhetne. De az állam méltán megvárja minden polgárától, hogy védelmére bármily katonailag képzett ellen­nel is sikerrel szembe állhasson. S erre szükséges, nem csak akarni, hanem tudni is ! E hősiességnek, e vitézségnek a kor és tudomány igényei szerint alakot és irányt adni lesz szerény lapunk feladata, mely hogy sikertelend, biztosítva lenni hoz­zük az által is, miszerint vállalatunkra több katonai te­kintélyek közreműködését megnyern­i szerencsések valánk, mire nem minden befolyás nélkül volt az is, hogy lapunk megjelenési helyéül Genfet, Euro­­­pa majdnem középpontját választván ezen ebszo- I köttetések igen könnyen felhasználhatók. A mo­dort illetőleg az leend törekvésünk, hogy míg egy I részről a tudomány legújabb színvonalán álló, s az­ I tal folytonosan lépést tartó kiképzett k­atonának is I hasznos, és érdekes olvasmányul szolgáljon, együt I tál a talán több évek óta a katonai szolgálatból a I magányba vonult, vagy akkor is inkább csak gya­­­korlati empiricus-katonai egyén is képessé tétessék I az elmulasztottakat kipótolva, előre haladni; vég - re hogy a nem szakférfiaknak is az élet más ágai I ban is hasznos élvezetet nyújtson. Lapunk vala­­­mint a politikát, úgy az irodalom minden egyéb j ágait határozottan kizárva, csakis két szaklap le- r­end. Tartalom a) fegyver és lőszergyártásban tett újítások, változtatások, ezeknek czélszerű­sége hadiczélokra, mely seregeknél lettek elfogadva ? 8. a. t. b) szárazföldi és tengerparti erődítésben tett haladások, ezeknek alkalmaztatása, s. a. t. c) a tengerészet körében történt új felfedezések azoknak czélszerű használatával együtt, s. a. t. d) öltözetben, élelmezésben, s. a. t. tett nyitások,­­ e) a jelenlegi hadseregeknél behozott, vagy aján­lott új szervezés és harczmódok , valamint ezek­nek a katonai sajtó általi ítészete, f) a jelenkori hadjáratok rövid leírása , leginkább hadmértani (stratégiai) és harczmódbeli (tacticai) szempontból, g) történeti czikkek katonai szempontból, h) nyílt levele és, előfizetőink által a lap szák­májába vágó kérdések és kételyek megvitatására és földeríté­sére, i) katonai sajtószemle. Megjelenik a lap 1. évi octobertől kezdve minden hétfőn, egy nyoma­tott ívnyi tartalommal. Az előfizetési árt — te­kintve a postabér és hirlapbélyeg költségeit, úgy szinte a különböző államok bankjegyei, és az ezüst pénz közötti értékkülönbséget ekkér határoztuk: 3 hóra, 10 frank, vagy 6 osztrák ért. forint, 6 hóra, 19 frank, vagy 11 o. e. st. Ezen árakat a netaláni kedvezőbb körülmények szerint később mindenesetre módosítani fogván. Az előfizetési pénzek küldendők: A. M. Eme­rice Horváth, Génévé, en Suisse, rue des Paquis, no 68 A., rez de­ chaussée — levélben osz­trák bankjegyekben is elfogadtatnak. A t. ez. elő­fizető gyűjtőknek, minden 10 előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Genf, septem­­berben 1862. K­á­p­o­­­n­a­y István, tulajdonos és felelős szerkesztő. — Telegraf! tudósítás a bécsi börzéről sept. 30.5% metaquities 71.15. Nemzeti kölcsön 82.65 . Bankrészvény 790. — Hitelintézet 217.80. Ezüst I 123.25. Londoni váltók 124.80. Arany 5.97. 1 --------------- 1 NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 30-ra van kitűzve „A falusiak.“ Eredeti vígjáték 3 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Sept. 30 ra van kitűzve, „Czigány.“ Népszínmű 3 felvonásban. Politikai események. ANGOLORSZÁG. A „Times“ sept. 24-diki számában az éjszak-amerikai unionisták és con­­foederáltak számarányát állítja együvé. Okosko­dásai eredménye az, hogy a harcz kezdettől fog­­­va sem valami nagyszerűen aránytalan vola a számszerinti erőre nézve s hogy a déliek nagy fegyveres vívmányai nemcsak nagyobb gazdag­ságokból i­skálázott tisztjeik nagyobb számából, s a szegényebb sorsú fehér lakosságban rejlő ka­tonai elem túlsúlyából, hánem egyenes számsze­rinti erejükből is magyarázhatók. Azelőtt a „Times“ is rendesen csodálatos szel­­l­leméről és bátorságáról regélt azon népecskének, mely az Éjszakhoz mérve alig egy marokra va­ló , most azonban megváltoztatja nézpontját s a következőképen számol : Bár a Délnek csak 9­0 millió, az Éjszaknak 20 millió lakosa van, a déli I államok a csatatéren mégis mindig számosabbak­­ voltak, s alkalmasint ép oly nagy haderővel ren­­­­delkeztek, mint az éjszakiak. E látszólagos ano- I­talia csak így magyarázható: A harcz kezdetén hét állam vált ki, és 27 megmaradt a szövetség­­­­ben, legalább úgy vélekedtek, leginkább még a harcz csak papíron folyt. A­mint azonban az Éjszak fegyverhez nyúlt, a helyzet is megválto­zott. A délieknek 9 milliónyi népök volt, az Éj­szaknak többé nem volt 20 milliója. A határ­államok érzelme inkább a Dél felé hajlott. E pil­lanatban Virginia tökéletesen délállami érzelmű, Tenesseeben s Kentuckyban csak úgy hemzseg a sok déli pártoskodó. Jackson hadserege szépen szaporodik marylandi önkénytesek által, kik a déli sereg soraiba lépnek. Azt lehet sejte­ni, hogy a déliek legalább­­ oly számos lakos­ságból szedik újonczaikat, mint mennyivel L­i­n­­coln rendelkezhetik. Az egykori szövetség 29 millió lakosát alkalmasint úgy kell elosztani, hogy 9 essék a Délre, 12 Éjszakra, 8 pedig a középállamokra. Ha pedig ez utóbbiak a Délen keresik súlypontjukat, mint az ugyanis várható, úgy nemsokára az Éjszak szám szerint is gyen­gébb lesz. A confoederatio e pillanatban az ösz­­szes népesség több mint felét pártjához számítja s ha e körülmény­­­ határkérdést békekötés al­kalmával bonyú­jtani is fogja, a harcz további folyamát alkalmasint meg fogja akasztani. A „Globe“ a tegnap közöttük Moniteur-czikkre azt jegyzi meg, hogy ebben a római kérdésre nézve semmi felvilágosítást nem talál. Glasgowban és Rochdaleben a múlt héten Ga­­ribaldi-meetingeket tartottak, mely­ben ugyan oly határozatokat hoztak s ugyanoly kérvényeket írtak alá, mint Newcastle-upon Tyneben. Roch­­daleben a mayor, Glasgowban Buchanan, parlamenti tag elnökölt. Liverpoolba­n magánsürgöny érkezett Newyork­­ból sept. 17-ről, mely szerint M’C 1 e 1 1 a n egy­­ Hagerstown mellett vívott nagy csata után a dé­lieket a Potomac felé visszaszorította. Harper Ferry mellett azonban a déliek körülkerítették az éjszaki hadakat, úgy, hogy csak 1600 lovas menekülhetett meg. OLASZORSZÁG: A „Movimento“ Gariba­­­dinak egy levelét teszi közzé,melyben meghazud­­­tolja az „Esprit public“ azon közleményét,mintha aug.19 ikén Mazzini egy megbízottja levelet inté­zett volna hozzá, s e levelet az aspromontei csata után nála találták volna. — Seim egyik, sem má­sik adat nem áll. Hasonlókép erélyesen vissza­utasítja a „Patrié" azon gyanúsítását, mintha Patridge orvos 125 ezer font sterlinget adott volna át neki.­­L­a v­a 1­e 11 e­ur Rómából eltávozván, hír szerint, a pápának egy saját kezével írt levelét viszi a császárhoz. P­e­p­o­­­i, mint már említettük, beszédet tar­tott a polytechnicum növendékeihez, mely alka­lommal jelen voltak a királyi ház herczegei és herczegnői, Napoleon bg, Carignanhgés a diplo­máciéi testület. A haza egysége, úgymond, a tanítás egységét követeli, mely minden ellenzés daczára keresztül fog vitetni. Ezután megköszöné Napóleon hgnek a senatusban, Olaszország egysége mellett tartott beszédét. A hg, úgymond, második hazájának tartja Olaszországot. Magasztalóig szól Turin haza­­fiságáról, mely kész lemondani fővárosi minősé­géről, hogy közreműködjék a nagy nemzeti mű végrehajtásában. A miniszter beszédét zajos tapsok követték. — Egy civita-vecchiai levél szerint Lafontaine gróf, franczia hadseregbeli genie százados, oda­érkezett, ho­gy e város körül uj erődöket építsen f­öl, s az egészet védelmi állapotba helyezze. Nemsokára megtudjuk ez intézkedés indokát. LENGYELORSZÁG. A „Journ. des Déb.“ érdekes levelet közöl Varsóból, mely egy koráb­­bi eseményre, Zamoyszki András gróf elfogatá­­sára vonatkozik. — Az esemény fontos , mert nemcsak amaz egy személyre, hanem úgy­szól­ván Lengyelország nagy többségének politikai véleményét érdekli s egy jelentésűnek látszik azzal, mintha a sz. pétervári kormány egyátalá­ban nem akarna kibékülni a lengyel nemzettel, rivált ha Zamoyszky gróf haza nem bocsáttatik Pétervárról. A „Journ. d. Débats“ varsói levele sept.18 áts, azaz Zamoyszki gróf elfogatása után három nap­pal kelt, s az elfogatás előzményeiről ad némely érdekes adatot, melyeket Varsóban beszélnek. Egész hitelességgel írja levelező, hogy az elfo­gatás előtt pár nappal a gróf Konstantin nagy­hercegnél lévén, ennek ezen fölkiáltására : „vé­get kell valahára szakitnunk ezeknek a lengyel­országi komédiáknak.“ Zamoyszki igy felelt: „Fenséges ur, ezen „komédia“ szóból ered Len­gyelország minden szerencsétlensége. Ezen ko­média szóval bélyegés fenséged boldogult atyja Miklós czár is, ez ország alkotmányát, midőn először lépett fel ellene s idézte elő ily módon az 1830 iki felkelést. Azóta új törvényt adtak az országnak, a „szervezeti szabályzatot,a mely soha életbe nem lépett, s melyet most a nép ne­vezett el komédiának.“ Egy másik találkozás alkalmával a nagyher­­czeg így szólott: „Jól látom, hogy ön meggyő­ződései nem engedik állást foglalnia a kormány­ban, de számíthatok-e legalább az ön erkölcsi támogatására?“ „Az én erkölcsi támogatásom, felelt a gróf, igen csekély azon ön rendelkezése alatt álló eszközökhöz képest, melyekkel az or­­szág helyzetén javíthat. Egy időre csak az nyug­tathatná meg a kedélyeket, ha fenséged kor­mánya alatt egyesítené a lengyel tartományokat, Varsót választván fővárosul.“ — A gróf nem követte el azon hibát, hogy azt állítsa, mintha a nemzet nevében beszélne, de ha ő fensége meg­engedi, megkérdezheti ez iránt honfitársait. Ezen utóbbi beszélgetés nyomán történt, hogy a Va­rsóban már azelőtt oly czélből begyült te­­kintélyes­ hazafiak, hogy a nagyhg proclama­­tiójára válaszoljanak, elhatározták, hogy e vá­laszt egy, Zamoyszki grófhoz intézendő adressé­­ben írják meg. Ebben a grófot felhatalmazzák, hogy az ország nevében beszéljen, kinyilatkoz­tatta a nemzet undorát a közelebbi merényeken, de egyszersmind rendületlen kivonatait a nem­zeti és szabadelvű alkotmány tárgyában. Ez ad­­resse feletti viták több napig tartottak az „Euró­pa“ szálloda teremében , minden cikkelye rend­szeresen meg lön vitatva, s a vajdaságok képvi­selőinek szavazati többsége döntött. A gyűlés minden tagja aláírta ez okmányt, mely aztán át­adatott Zamoyszki grófnak. Eddig éle az aláirók egyikét sem bántotta a kormány — egyedül Za­­moyszkit teszi felelőssé. A gróftól csak kevesen vehettek búcsút azon nehány percz alatt, melyet készületei megtételére engedtek neki. Mindenikkel kezet szorított, s türelmet, kitartást és mérsékletet ajánlott nekik, s kérte, kövessenek el mindent, hogy a nép két­ségbeesett tettekre ne ragadtassék. Csak utol­jára tette hozzá : „Ne feledjétek szegény nőmet is.“ Neje veszélyesen beteg. Tudva van, hogy Zamoyszki gróffal Sz.­Péter­­váron nem úgy bánnak, mint fogolylyal, kü­lönben nyugtalanságok kitörésétől lehetne tar­tani, kivált a vidéken. Ellenben nagy rémületet okozott azon Sz.­­Pétervárról érkezett hír, hogy az ujonczozási rendelet, mely oly sok éven át nem hirdettetett ki Lengyelországban, közelebbről megérkezik s alkalmaztatni fog. NÉMETORSZÁG. Bism­a­r­k­r­ó­l írja a „D. Alig. Ztung“ berlini levelezője, hogy vára­kozásaiban nagyon csalódott, s ha csakugyan nagyszerű reményeket táplált Berlinbe érkezte­­kor, azok azóta nagyrészt füstbe mentek. Foga­natosítania kellene, a­mi nem foganatosítható a nélkül, hogy oly eszközökhöz nyúljon, melyeket egyes egyedül hathatósaknak tart, és oly szemé­lyekkel kell azt tennie, kiket sehogy sem hasz­nálhat, e mellett oly kevéssé ismeri az ország helyzetét, hogy még csak most kezd ez iránt okulni. Oly pénzügyminiszterre volna szüksége, ki a pénz forrásait tüzetesen ismeri, és segéd­eszközök feltalálásában jártas, pedig az egye­düli férfiú, ki e tekintetben segítségére lehetne (Heydt) visszavonul. Witzlebent nem fogadták el pénzügyminiszternek, kereskedelmi miniszternek azonban, Eulenberg gróf mellett, még lehetségesnek gondo­ják.A pénzügy számára most Tettau és Seufft-Pil- B­a­c­h urakat emlegetik, mindkettő. Csak úgy mint W i t z­­ e b e n, reactionarius. A berlini „Alig. org“ az új miniszterelnök és Bochum Dolffs képviselő között folyt értekezletről tesz említést, melyen a költségvetés havonkénti megszavazása volt szóban. Több sza­badelvű képviselő már múlt szombaton akart Weimarba utazni, mert a hétfői kamraülés, mely­től érdekes felvilágosításokat várnak, a weimari tanácskozmánybani részvevőitől visszatartóz­tatja. Frankfurtból írják a „Nat. Ztg“-nak, hogy a szövetséggyűlési osztrák követ, K­ü­b­e­c­k, a napokban elhagyja a homburgi fürdőt és Bécsbe utazik, hol ama politikai kérdések, melyekkel a szövetségi gyűlés közelben foglalkozni szándé­kozik, fontos tanácskozások tárgyát képezendik. K ü­b­e­c­k még oct. első hetében tér vissza Frankfurtba, hol a szövetségi gyűlés ülései az idei szünidő lefolyása után, tehát oct. 9-én, veen­­dik kezdetüket. A „Zig für Norddeutschland“ általunk is köz­lött ama híre, mintha a hesseni 1831-diki válasz­tótörvény alapul szolgálna a legközelebbi rendi­gyülekezet elé terjesztendő törvényjavaslatnak, s a választó fejedelem által már helyben volna hagyva, a „II. Ztg“ szerint alaptalan, mert az uralkodó elhatározása mind­ekkoráig hiányzik. Münchenből írják a „Bresl. Ztg“-nak, hogy Mária, nápolyi királyné, bizonytalan időre meg­hosszabíttá tartózkodását. Bourbon Ferencz a bajor udvarnál hitelesített követe azonban, Napóleon császárhoz szóló külön megbízás foly­tán, múlt héten Párisba utazott. Kásáéiból írják , hogy Hassenpflug, volt hesseni miniszter, sept. 24-én Marburgban meghalt. A „Nat. Zig“ e hírt ily szavakkal ki­séri : „Nyugodjék békével. Hazáját végtelen nyomorba ejté, de a nép azért csak annál erő­sebben emelkedett fel újra.“ Távirati Jelentések. — Berlin, sept. 29. A budget - bizott­mány ülése. Bismark és Roon miniszterek jelen vannak. Azon interpellátióra: várjon az uj ülé­sezései szak megkezdődik-e még a jelen évben? B i­s­m­a­r­k kijelenté, hogy a kormány még mit sem határozott, s a szünetet, mint a fegyver­­nyugvás egy nemét, mint a viszály kiegyenlí­tésére irányzott kísérletet tekinti. A budget elő­terjesztése ezen évben még talán lehető, de meg­állapítása nem.­­ Azon javaslatra, hogy az 1863 iki hadi költségvetés nov. 1 jéig, ha lehet­séges, körvonalaztatnék . R­o­o­n kijelenté, hogy az okt. közepétől — a­mikor az ülésszak való­színűleg bevégződik — nov. 1-jéig közbeeső időszak nem elégséges a budget és a törvények előterjesztésére. Bismark ismétlé: A kor­mány az 1863-iki budget visszavonása által a béke és kiegyenlítés czéljaira törekszik. A jövő ülés holnap este leend. — Weimar, sept. 29. Höldernek azon in­dítványa, hogy a gyűlés elismerését fejezze ki a Rendszeres követi őr­­tartalm­ ; a jelenleg közül 40-en válasszat­porosz követek házának a katonakérdést tatott magaviseletéért, mint a mely kér­metország alkotmányos életének kitér­­őfontosságu — egy szavazat ellenében a... öbbséggel elfogadtatott. Továbbá a szervezési javaslat is elfogadtatott o szággyűlések fognának együttlevő népképviselők­nak be a bizottmányba. A hivatali központ és gyülekezések székhe­lyéül, a poroszok külön kifejezett kivonata foly­tán, magyar Frankfurt jelöltetett ki. — Weimar, sept. 28. (Este.) A porosz kö­vetek ma éjjel visszatérnek. — Berlin, sept. 29. A képviselőház mai (sept. 30.) ülésében Bismark­ Schön­­hausen miniszterelnök a következő nyilat­kozatot olvasta föl : Miután a ház valamennyi újjászervezési költséget 1862 re megtagadott, a kormánynak azt kell gondolni, hogy ugyane ha­tározatok 1863-ban is változatlanul ismétlődni fognak. Miután a kormány maga részéről azon felfogás mellett megmarad, melyet közegei az 1862-ki költségvetés tárgyalásakor kinyilatkoz­tattak, egy mostani határozat eredménye nem volna előnyös a vita alatti kérdések jövendő megoldására, hanem csak szaporítaná a nehéz­ségeket. Az eddigi tárgyalások után törvényja­vaslat előterjesztése nélkül lehetetlen az egyez­kedés. Az államminisztérium indítványa folytán király ő felsége felhatalmazott, hogy az 1863-i költségvetést vonjam vissza. Ezzel a költségve­tés annak idejében történendő előterjesztésének elve nincs elejtve: a kormány csak most tartja kötelességének , hogy az egyezkedés gát­jait még magasabbra ne torlaszolja. A kor­mány a legközelebbi ülésszak elé az 1862. és 63- ki költségvetést, egy, az újjászervezés élet­föl­­téteit magában foglaló törvényjavaslattal fogja terjeszteni. Grabow felolvassa az illető kir. fel­­hatalmazványt . Frese a nyilakozatnak a bud­get - bizottmányhozi utasítását ajánlja , hogy mielőbb jelentést lehessen tenni . 11 órakor a budget-bizottmány ülésez. — Milano, sept. 29. A „Perseveranza“ jelenti Turinból, hogy Durando ilik a neki fel­ajánlott lissaboni követi állomást visszautasí­totta. A „Movimento“ egy közleménye szerint Cat­­tabeni ezredes s Turabotto százados, több má­sokkal együtt, kik a Parodi féle ismeretes porba be valónak keverve, a felebbezési törvényszék ítélete által szabadlábra helyeztettek. U­j­a York, sept. 18. Scarspborgnál 15 kén csata volt M’Clellan és Lee tábornokok közö­t. A confoederáltak 17-én meguyiták a harczot, mi­után Jackson erősítéseket küldött. Az u­n­i­o­­­nisták győztesek voltak,6 ágyúüteget foglaltak el s 15,000 foglyot kerítettek hatalmuk­ba. Végeldöntésre azonban még egy csata lesz szükséges. Miles ezredes Harpers Fernyel f. hó 14-én 6000 emberrel megadta magát Jacobson­­nak. — U j - Y o r­k , sept. 18. Erősítik, hogy Charlestownt az unió ágyunaszádai körülzárol­ták, s hogy Sumter erődöt lövik,s már igen meg­­rongálák. A confoederáltak congressusa jóvá­hagyá a Marylandba és más északi államokba való beütést, s megszavazta 56 szóval 13 ellen. Esti posta. — Az „Ind. belge“ párisi tudósítói írják, hogy a franczia császár tanácsosai közt már két hó óta igen élénk vita folyt a „Moniteum­okmányok“ közzététele tárgyában. Mint a belga lap levele­zői írják, hogy nem csupán Thouvenel leköszö­­nési szándékának lehet tulajdonítani a császár elhatározását az okmány­ok közrebocsátását illető­leg, hanem Fould előterjesztésének s Napóleon azon elhatározásának, hogy határozottan vona­kodott Turinba utazni, míg a császár meg nem engedi ezen okmányok közlését. Mint állítják, a császár visszatérése után Párisba, az olasz párti franczia államférfiak egy végső erőki­fejtést fognak tenni.­­ October 6 án ugyan­is miniszter­tanács fog tartatni, melyben Thou­venel fel fogja olvasni Durande jegyzékére készített válaszát, s ha a többség ellene fogna nyilatkozni , azonnal visszalép a külügyek vezetésétől. Persigny szintén be fogja adni le­mondását, s ez­által azon szükség állana elő, hogy egy olasz­ellenes új minisztérium alakít­tassák. Felelős szerkesztő: Báró K­em­ény Zsigmond * Mivel az tűz miatt itt nem maradhatunk, Mikent Isten engedi az hajnalt látnunk, Kimenjünk az várból, és ott megmutassuk : Kik voltunk éltünkben, most is azok vagyunk, így monda nagy Zrini, s az egész vitézek, Örömmel mondásához valának készek. Száll Márs mindenikben, s az ő vitéz szemek Bátorságban villámnak, mint gyémánt küvek. Zrini penig megyen az gazdag tárházban, Minden drágaságot ő rak egy rakásban, Visz tüzet alája, aztán egy fáklyában, Mind füstbe bocsátja az mennyi kincse van. Két arany pereezet választa azután, Evei jelt­e­inála vitéz úri karján. Egy kócsagtól at is szegeze sisakján . Száz aranyat két felé tett dolmányában. Oh mely csuda dolog, hogy jutalmat szeres Maga hóhérának! mely kemény vitéz ez ! Rettegett előtte Hector és Achilles. Itt a költői ihlet annyira megragadja őt, hogy a rim is szolgálatába szegődik. Ige, főnév, név­mutató, még ez idő szerint, nem igen rímeltek együtt. De különösen költői kép az, hol Jehovát leírja mennyei serege közt, ki így szól : Halljátok, halljátok ti forgandó egek, Halljátok híveim égbeli seregek, Halld meg föld és világ és világi vizek, Az én mondásomat, és ti nagy tengerek ! Ahon­­ szigetiek énértem harczolnak, Az hűtőmért már sok vért hullattak. Igaz isten lévén, hogy tudjam szenvedni ? ! Eredj to Gábriel mennyei sereggel, Eredj Szigethez erős fegyveres kézzel. Ha hibázik itt ismét a nyugpont a harmadik lábon, de nem hibázik mindjárt a következő sor­ban a nagyszerű eszme , [ így monda, de nem nyelvvel és nem szózattal, Hanem tündöklő isteni akarattal. Értik az angyalok, mert nagy boldogsággal Egyesnek az Isten nagy akaratjával. Zrínyi jól ismervén életének végét, Ötszáz bátor vitézt számlál maga mellett. Minthogy nem tűrheti immár égő tüzet, Kiviszi magával azért mindezeket. És az várbul kimegyen nagy bátor szüvel, Előtte törökök futnak szerte széllel; Az piaczon megáll és szörnyű szemével Nézi, hogy honn vagyon pogány sok sereggel ? Ily kegyetlenül jön oroszlán barlangból, És ily szörnyen fénylik kométa magasból. Hon vattok ti mostan világrontó népek ? Hon vattok földemésztő szörnyű seregek ? Hon török, hon tatár, sötét szerecsenek ? Hon vattok három világról kevert népek ? Itt fegyver fegyverrel találkozik öszve . Vitéz is vitézzel kapcsolódik közbe ; Vér, jajgatás és por megy égben keverve, Törik dárda, kapja, szablya elegyedve. Itt zászló zászlóval nagy csoportokban hull ; Amott fekszik sok török hallva lovastul ; Imitt félholtan vitéz vitézre borul; Ki alatt ló fekszik, némely ló alatt fúl. Gábriel magával azért egy sereget Elvive gyors szárnyon, s felül egy keresztet. Fénlik vala az ég, merre röpü­lését tartja az szép sereg, s az ö sietését. Az ö teste vala befödve bíborral Az keze fegyveres lángozó pallossal. Az másik kezében egy szép pálmaágat koszorúval együtt magasan feltartott. Pallos és koszorú együtt­ angyalok hősök ol­dalán. Kell-e erkölcsibb fogalom ? lehet-e festőibb csoportozat ? — Szív az észszel, képzelet az­­ erővel, honszeretet a hittel mindenütt párosul. Megható Zrínyi kitörésének leírása, mintha az ember szemei előtt látná a vérző csatát: Gázol rettenetesül Zrinijvértóban, Vércatarac­ákat indít meg pogányban. És semmit se késik ott az ő halálán, De mást és mást áldoz és nagy halomban hány; Kis eledel ily tűznek háromszáz pogány; Ezeket levágja horvátországi bán. Az fotó népekkel öszvekeveredett, Vágja mindenfelé az intó népeket ; Végre császárhoz is nem messzi érkezett; Zrini távairól is megesmerte titet. És nagy óhajtást az istenhez bocsát, aztán sietséggel megy az hon császárt lát, Fegyverében viszi szörnyű villámását. Mi szerencsésen van itt választva a villámhoz a szörnyű névmás. Két szó elég leírni a daliát. Fegyverében viszi ször­nyű villámását. Az­ egész sereg eltű­nik. Előbb a császár környezetét, azután a csá­szárt teríti földre hatalmas szablájával, s mond a költő : Ez volt vége az nagy Suliman császárnak, sat. Még egypár verset, hogy lássuk, mint nő a hős a veszélylyel együtt. Nem mer az nagy bánhoz közel menni senki, De jancsár golyóbis Zrinit földre veti . Mellyében ez esett, más homlokát üti, Vitézivel együtt az földre fekteti. Angyali regio ott azonnal leszáll ; Gábriel bán lelkét két tized magával Földrül fölemeli gyönyörű szárnyával. Nem elég jutalmul a borostyánkoszorú, ha­nem a menyországot is kinyitja a hősök előtt, hol a hervadhatlan koszorúk nyílnak. — Mirt ér­dekesnek tartjuk záradékul e két versszakot idézni, mint melyek magát a költőt jellemzik. Véghez vittem immár nagyhírű munkámat, Melyet irigy üdő, sem viz el nem moshat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat, Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat. De hiremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal. Mig élek, harczolok az ottomán hóddal Vígan bm­ittatom hazám hamujával. Eb idézetekből fényesen kitűnik, hogy Zrínyi nemcsak költő, de hős és vezér egyszersmind, mint az, a kit megénekelt. Vannak még Zrinyiason kívül elegyes költe­ményei is, mikben helylyel, közben, szinte feltű­nik az eredetiség. Ilyen Arianna sírása, mely szinte elárulja a mesterkezet. Csak egyes verseket hozunk fel : Adria tengernek fönnforgó habjai Váljon oly nagyok-e mint szemem árjai? Váljon oly nagyok-e Mengyibél lángjai, Mint égő szüvemnek lángos hatalmai? Mint egek forognak örök környületben Úgy búm, úgy bánatom forog örökségben. Mennyiszer könnyemmel ezt a sebes Drávát Árasztottam, s neveltem haragos árját. Nem messzi megszemlélt egy magas kősziklát. Rá hág, és tengernek igy kezdi panaszát : Jaj szerencsétlen én, jaj én boldogtalan ! Honn esküdt szerelmed ? honn van igaz hited ? Talán vitorláddal szélnek eresztetted ? De ha hajód telkemet veled hordozza, Miért halandóját magával nem hozza ? Nem oly nehéz elhidd ez az Arianna, Hogy te hajód Ötét is el nem bírhatná. Elmentél kegyetlen, elmentél mint gyors szél, És engem bús örökös gyászban kevertél; Sőt örök halálban engem eltemettél Hitrontó, engem vesztő, keményebb éreznék De nézd meg, kitül félsz és ki előtt szaladsz, Nézd meg hitetlenséged miatt mit csinálsz ! Ki néked életet, annak te halált adsz, Én labyrinthusból, te nagy fogságban hagysz. A harmadik vers az utolsó strophában classi­­cus. Nem oly nehéz elhidd, nem­csak gyönyörű, de egyszersmind meglepő is. Ily gyöngédséget csak Mme Walmorenál kell ke­resni. Többi műveit is szinte férfiasság és emel­kedettség jellemzi. Született Zrínyi 1616-ban. Volt muraközi ka­pitány, Zala és Somogy megye főispánja, később horvátországi bán. Kitűnő volt mint hadvezér annyira, hogy a császár öt római birodalmi her­­czeggé nev­ezé, de erről Zrínyi lemondott, és a pápa öt hős hadi tetteiért köszönő levéllel tisz­telt meg. Midőn Zrínyi nevét kimondjuk, meg kell említenünk Montecuculit is, ki vetélytársa és halálos ellensége volt. Ez, és az udvari haditanács titkos ármányai annyira elkeseriték a lovagias vezért, hogy a vezérségről lemondva, Csáktornyai várába vo­nult, hogy a múzsának és vadászatnak éljen. De a sors nem hagyta őt sokáig e remeteségben, mert nov. 18 kán 1664-ben, midőn vadászna, egy vadkan áldozata lett. Mindig sajnos valamely nagy költő halála, de midőn az, életének delén, a pálya közepén esik el, akkor a csapás kétszeresen fájdalmas. Zrínyi csak 48 éves volt, midőn elköltözött ősei hős ár­nyaihoz. Ily szomorúan végződött azon férfin ragyogó pályája, kit, mint gróf T­e­l­e­k­y Ferencz irja — minden jók szerettek, katonák, kiket mindig diadalmasan vezérlett, imádtak, a pá­pa képmásával, a spanyol király az aranygyap rendével, XIV Lajos franczia király herczeg pairséggel, a bajor és würtembergi fejedelmek atya névvel tiszteltek meg. Jeligéje volt: S­o­r s bona, nihil aliud. Csáktornyai vára olyan volt mint a múzsák temploma, tele könyv­tár, festvények, szobrok, régiségek, és fegyver­tárral. Utód nélkül halt meg, mert fia Adám Szalán­­kemén esett el magtalanul. Szellemi családa, mit hátrahagyott, annál népesebb: négy idyll, u. m. Vadász; Violához; Tityrus és Viola;­­ Vadász és Echo. Arianna sírása; Orpheus ke­serve; Orpheus Plútónál; Fe­születre. — Epigrammák; Emlékversek Atillára. „Az ő művei nem csupa régiségek, mond Toldi, hanem folyton virágzó élőfa, mely­nek törzsöke mohos ugyan, kétszázadnak rajta keresztül ment javító, s ujitó szelétől, de örök­ké üde lombjai árnyékában éltető levegőt, s a költészet legnemesebb illatát szíva mulathatunk most is.“ Mi azt adjuk hozzá: nemcsak mulathatunk, hanem tanulhatunk. Ennyit Zrínyiről.

Next