Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)

1862-11-08 / 3823. szám

ba­n lírák csökkenése mindazáltal némi vételked­vet költött fel a keresked­őben. A selejtesebb minőségű búza folyton száll, míg a kitűnőbb fa­jának árai tegnap legalább megmaradtak, s nem voltak újabb csökkenésnek alávetve, ha nem emelkedtek is . 84 fontos búza tegnap 3 ft 60 krajczárlával, 88 fontos 4 ft 30 krajczárjáv­al kelt. Ez árakon nagyobb mennyiség vásárolta­tott a külföld számára. Győr, nov. 5 év. A gabnaüzletre nézve mindekkorig semmi változás sem állott be, s az egész kereskedés pang. — A könnyebb buz­át épen nem lehet eladni. — a hét folytán vásárol­tak külföldiek 85—86 font. 3 ft 90 kr—4 fttal. A zab alig kerestetik, s Bécsben is 3—4 krral alább szállott. Rozs, árpa és kukoricsa után sem történtek tudakolások. — — Az idő esős, s a vis mégis apad. — — Az árak következőkép jelelhetők: Bánáti búza 6 86—87 fon. 4 ft 30— 70 kr, bánáti busa uj 86—89 fon. 4 ft 50 kr— 5 ft, bácskai búza 83—85 fontos 3 ft 70 - 95 kr, magyar búza 84—87 fon. 4 ft—4 ft 40 kr, rozs 75—79 fon. 2 fit 80 kr—3 ft 10 kr, serfőző árpa 66 — 70 fon. 2 ft—2 ft 10 kr, takarmány árpa 62— 64 fon. 1 ft 80—90 kr, kukoricza 6 80—83 fon. 3 ft 60—70 kr, kufeoricza uj 78— 85 fon. 2 ft 10—20 kr, zab­ó 47—50 fon. 1 ft 63—70 kr, zab uj 43—46 fon. 1 ft 52—58 kr. Vegyes tudósítások — Szabadka, november 3-án 1862. Atig tiz napja mult , hogy érdemes hazánkfia Trefort Ágoston ur a „Pesti Napló“ 243—3809-ik se. a. hasábjain az „alföldi vaspálya“ megért eszmé­jét és életre valóságát ritka szakismerettel tár­gy­alván, igen helyesen állitá , „hogy a róna al­föld lakosait ez nagy mértékben foglalkoztatja.“ Örültünk eme felszólalásnak , s bár az alföldi városok közül, mint egyik legnagyobbikát, min­ket a többinél ez jobban érdekelne — nem akar­tuk mindazonáltal e fontos kérdést azonnal, ma­gunkra nézve­ tisztán és egyedül locális érdekeink­ből kiindulva — kiemelni. Hol az érdek és nyerészkedés érzéketlen logikája szól, ott a haszon, mely a vállalat által elérhető, különben is legfőbb, de egyúttal leg is jobb argumentum; de miután úgy vagyunk meggyőződve , hogy e tekintetben sem volnánk gyengébbek a vidék bármely városánál, s még az esetben is, ha tán a kereskedelmi magasabb érdekek lennének irá­nyadók, a Tiszának Dunávali összekötése által is minden ok csak melletünk szól, úgy hiszszük , hogy az 58.000 lélekkel bíró és magában 17­0 mértföldet foglaló és a földmivelés minden ágaival nagyban foglalkozó Szabadkának ana, hogy az esetben, ha az alföldi vaspálya-tervezet elfogad­­tatik , Tsza-Duna között központot képezzen, tökéletes igénye nem csak lehet, de voltakép megilleti. Tudta ezt már régtől fogva a kormány , és érezte e város közönsége , mely utóbbi és azért igyekezett vidékünk, különösen pedig városunk export­képességét kimutatva, oda hatni, hogy az alföld ezen Kánaánra, egy Szegedtől Szabadkán át Bajáig, így tehát a Tiszától egyenesen összé­bb­ve Dunáig vezetendő vonal által nyerhessen a világ piaczára kereskedést. Azonban tudjuk, hogy a 48 ki idők után min­den megakadt; tudjuk különösen azt , hogy az időben, midőn minden nap egy új országot tö­rí­ntettek, az elszaggatott részeket a töresttől, igazábban anyaországtól inkább is v­lni, nem pedig köz­elebb hozni volt érdekükben a legfőbb embereknek ; — nem volt csoda tehát, ha ily kö­rülmények közepette, mint minden, úgy a vasút ügye is Szabadkán végkép elaludt. Csak­is ennek és nem más­oknak lehet tulajdonítani , hogy az, daczéra az elkészített előmunkálatok, si­keres kimutatások , s végtére még a drága költségen bevégzett felmérés előnyös körülmé­nyeinek is, mind­eddig lekötött helyéről meg­mozdulni nem birt, nem tudott ; de megszűntek végtére is a fennlévő akadályok ; s ép azért valódi örömmel olvastuk T. A. urnak „az alföldi vaspálya“ körül tett hazafias felszólalását — remélvén és teljesen hívén azt, hogy szavai nem fognak a pusztában elhangzani, és az alföld min­de­n derék fia velünk együtt erejéből fogja azt támogatni. A­n­t­u­n­o­v­i­t­s Máté. — N­ó­g­r­á­d , nov. 3. A „Pesti Napló“ 3814. sráméban tudósítottam a t. olvasó közösé­get a tót-pelsőczi ág. vall. gyülekezetnek tanító­­választáskor holott azon határozatáról, hogy a meghívó levél ne adassák ki a választottnak mindaddig, míg ez téritvényt nem ad, hogy pan szláv vagy parentalis mozgalmak, töre­kvérekkel semminemű viszonyban, es ezi köttetésben nem álland; egyszersmind kötelezze le magát, hogy azon esetre, ha hitelesen bebizonyulna, mikép téritvénye dácsára utóbb pánszláv vagy paten­­talia érdekben működött, a gyülekezetből önként.­ ­ filmnlélek Pest, november 7. * Ma este azon mélyen megszomorító gyászhir­­rel lepettünk meg, hogy a legtisztább lelkű haza­fiak egyike, a magyar kath. clerus disze , méltósá­­gos és fötisztelendő báró B­é­m­e­r László volt nagyváradi latin szertartású püspök, f. hó 4 dikén jobb létre szenderült. A halál 77 éves korában, váratlanul, nehány órai b­­egség u­en ragadt­a el a nemeskeblü tuti út Unghvárott, a hova nem régiben letelepedett, életének hátralevő nap­jait csendes magányban töltendő. Azonban az Úr­nak tetszett őt magához szólítani. Gyászszertartá­sár­ól bővebl­en irandunk. — Lebegjen sirja felett minden sí­k áldása. * Mint a „Lloydsban olvassuk, S­z­a­t­h­m­á­r­y ur, a pesti nemzeti lovarda igazgatója, vélet­lenül egy millió forinnyi örökség bir­o­­kába jutott. Szathmáry úr neje ugyanis egy elő­kelő szerb család ivadéka, a melynek egyik tag­ja a múlt század vége felé fejedelmének k­egét vesztvén, kincseit összeszedve, Indiákra bujdosott, és ott vagyonát megkétszerezve megh­lt. Rokonai közül — k­a az örökségre igényt tarthattak — egy Zimonyben, és egy Bécsben te­lepe­dett le, és ezek egyikétől származik Szí­thmáry úr neje. A gazdag örökségre e rokonok mind mostanáig hiába pör­ekedtek, mig nem legújabban rájuk mosoly­gott a szerencse, kedvező ítélet hozatott számunk­ra ; roppant hagyatékból egy millió forint a derék Sz­athmáry úr nejet illeti. * M. Vásárhelyről tudósítják a „K. K “ t, hogy a f. hó 25 én a városi községi képviselet id. szer­vezése végett az 1848 ig tenná­iosi alapon a még életben levő tagokat egybehivták, miután 25 kö­zül 4 visszalépett, a többi magát 50 számr­a kieg­é­szítette, mi megtörténvén a kir­mi kormányszékhez isőterjesztést tett a további intézkedések tárgyában. * Tutiban, ezen a természettől is gazdag­on meg­áldott, folyton előhaladó szorgalmas városban azt tervezgetik, hogy azon lóerőre készült vasútvorta­la , mely a komáromi vár dunántú­i részeit köti össze az­omódi kőbányákkal, s mely Tatától csak fél mértföldnyire halad el , a városba bevezessék, s rendes közlekedést nyis­anak általa Tata, és az ujszőnyi vasútállomás között. Azt hiszszü­k, a kor­mány ama vasutágat most már sz­ívesen átengedné, miutá a várerődítések nagyobb részint be lévén fejezve, a kőszá­lt­­ oly nagy mértékben többé nem BZÜKségeltetik. * Kolozsvártt a gazdasági egylet által rendezett terménytárlat kiállítását al­elnök­e. Huszár Sándor e méltósága nyitá meg szabatos alkalomszerű szónoklattal e hó 2-án délelőtt. A kiállításba­n, jelei­ti a „K. K.“ a gyü­mölcs és ga­bolafélék legszebb példányi­i szerepel­nek. Az utóbbiak között legfeltűnőbb Tisza László ur sz­ép kül­deménye, hol jelesen a búzának legnemebb fajai láthatók. Gazdasági gép ke­vés van kiállítva, csakis Márton Sándor nagyobb és kisebb vetőgépei s németalföldi váltó ekéje. De itt igen nagy figyelmet gerjeszt B­e­r­e­c­z­k­i Sándor marosszéki birtokos váltó ekéje, mely le­leményes és erős, valamint igen könnyű szerkezete által a czélnak leginkább megfelel, mint hogy igen könnyű, s az eddig előállított váltóekéi közt­ez olcsóbb, annyira, hogy a nép közt is elterjedhet. Valószinüleg a napokban próbaszántás lesz és ak­kor, ha gyakorlatilag bebizonyuland annak czél­­szerüsége — a mit remélni bízvást lehet — Erdély részére egy oly gazdasági eszköz lesz előállítv­a, melyre a hegyes völgyes országnak a legnagyobb szüksége van. * Nagy-Tapo­­­c­s­ánybó­l Erdödy Erzsébet grófnőnek következő kegyeletes tényeit említik fel. A Nagyboldogasszonyról czímzett templom helyreállítására 6000 pengő ftot áldozott; a plébánia laknak 13.000 ftba került ujjáalakítá­sát eszközlé ; a kisvendégi templom oltárképének mielőbbi elkészítésére az idén 100 ftot adományo­zott, tavaly pedig tornyát nagy költséggel kijavít­tatta; a prasici plébániát jelentékenyen megbőví­­tette, és azt a gazdasági épületekkel együt­t zsin­dellyel befedezte. * A brassói ipar és kereskedelmi kamara, mint a „Kr. Zrg“ból olvassuk, egy legköze­lebbről tar­tott ülésében, miután a hivatali szem­élyzet fede­zésére szü­ks­éges mennyiség az ipari­déból be­ nem folyt, s a kormány elé jege­zni nem hajlandó elha­tározta, hogy nov. 3- án működését meger­tin­t­ti. * A győri színházat az úton keletkezett színhá­­­zi részvényes társulat a városiét 16 évre bérbe­­ vette, aztán kijavíttatta, czélszerűbben rendezé be, s bensejét valóban fényűzéssel diszíté föl. Té­len magyar, nyáron német színészek játszanának b­nne, ez utóbbiak azért, mert a jelenlegi város­­tanács csak e pont kikötése mellett adá bérbe a színházat. A jen a téli idényre Hubay társulata tartamtja benne előadásait. *P. Szathmáry Ká­­roly jónevü regény írónk „Bujdosók“ czímű legújabb történeti regénye Rá­th Mór csinos kiadásában, két kötet­ben megjelent. Rokonszenves tárgyát II. R­á­k­ó­­c­z­y F­rencz fejedelem és kivándorolt hű társai­nak bujdosásai képezik ; s ha azon mutatvány után, mely belőle a „Szépirodalmi Figyelődben közölte­tett, az egészre szabad következtetnünk , úgy e művet kellemes olvasmányul ajánlhatjuk. Jeligéje Mikes Kelemenből van véve : „Minden tetszik bujtatónak Hazáján kívül soványnak.“ * Még folyvást hallunk kereskedői bukásokról — írja a Sony, — melyek hitelviszonyainkat nem kevéssé zavarják meg. Hitelviszonyaink jellemzé­sére Pestről egy prágai lapnak írják : A pestbuda­i kereskedelmi és ipar kamra azt ind­tványos­a,hogy a bécsi nemzeti bank a pesti kereskedelmi bank­nak további 250,000 ftnyi visz leszámítolási ösz­sz­get utalványozna, s ez egyedül és kizárólago­san oly c­égek felségér­zésére fordittatnék, me­lyek sokidságuk mellett is pillanatnyi zavarban vannak. Mindkét indítvány meglehetőse­n indokolva volt, s mert a nemzeti bank még­sem egyezett meg, annak csak az az oka, hogy a bank — mint feleletéből kitűnik — a pesti bukások által már­is tetemes vesztes­éget szenvedett, s ezért nem hajlandó risieóját továbbra is kiterjeszteni. A bank különbe­n a következő módon okadatolja az eluta­sítást : „A Pesten legújabban történt bukások kétséget sem hagynak fenn, hogy a hitel ott oly modorban vétetett igény­t­, mely az illeték vagyon­viszonyaival nem áll arányban Csak igy történ­he­tett, hogy az ottani fiókbank tárcsájában is oly és pedig nem je­lentéktelen összegekre szóló váltók vannak, miké­­­­n a csak megbukott c­égek kezes­kednek. Hogy Pest különféle hitelintézeteinél a hitel oly könnye­dén egedélyeztetett, ez is bizo­nyára ama válság okainak egyike, mely a fájda­lom ! ma még nincs befejezve A bankigazgatóság meggyőződése szerint a mostani viszonyok gyöke­res or­vslata csak elhalaszt­a­nék, ha a jelenleg uralgó biztontalanság mellett a hitel az eddiginél nagyobb mérvben engedélyeztetnék. A bankigaz­gatóság sajnálja tehát, hogy magának a pesti piac­nak átalános érdekében nem tarthatja magát jogosítottnak hogy a pesti kereskedelmi kamra óhaját teljesítse . A szegedi vízvezeték munkálatai a befejezés­ben közelednek. A szép őszi napok nagyon kedvez­tek e munkálatok gyors elhaladására. — Boldog szegediek , vajmi soká írhatjuk mi még ezt a mi pesti vízvezetékünkről, mely kotik az éji homály­ban, — s félünk, hogy nemcsak késik, de végké­pen el is alunzik. * A nagy­váradi görög kath. püspöki székre a „Bihar” hiteles értesülése szerint P­a­p­p S­z­i­l­á­­g­y­i József ottani g­r. kanonok neveztetett ki. * Figyelmeztetjük a közönségét a különösen a kaszinót at s olvasóegyleteket, hogy Izsó Miklós jeles szobrászunknál (kórház utcra 3.sz.) A­rany János s Egressy Gábor természeti nagyságú szobrai gipszöntvényben 20 ftért megrendelhetők. E szobrokat élethűségük s a leggondosabb kidol­gozás egy iránt­­járójuk. * Erdélyből ismét égései­ről olvasunk. A Szeben mellett fekvő Szád feletti hegyeken, mint a „B. Z “ írja két nap óta ég az erdő. Szintén írja, hogy S­t. Erzsébet felől Szebe*nbe nagyszerű égés flo­tjellege látszott, mit előbb erdőégésnek hittek, de később, mint megtudák, Veresmart égett. — Csütörtökön este Bácsfalván, az ismeretes hét­ fal­vak elsejében (Brassóhoz közel) roppant égés dü­börgött, 20 gazda vesztette el mindenét. Alig múlt két éve a „Kr. Z­g.“ szerint, hogy e szegény emberó­ket épen ily dühöngő tűzvész látogatta meg. Azt hiszik, hogy ez utóbbi égés boszu­mil­e. A zsandárparancsnok és egy hétfalvi zsandár 5 gyer­meket megmentettek. * Az „Or»zág° írja, hogy Székely Imre zon­goraművész, ki mint zeneszerző is a magyar zene­kedvelő közönség elő­tt a legjobb hírben áll, kö­zelebb egy nagy symphoniát fejezett be, me­lyet ketten hangversenycyclusra bevégeztével, zene­karkisérettel a nemzeti színpadon fog előadni. * A „Pesti Unió“ c­ím alatt megalakult ének egylet, mel­y minden hónap folytán tartand egy egy éneke­sélyt , első ily estélyét holnap, szombaton d­e 8 órakor tar­as­­ja meg a pesti lövölde nagy teremében * A városligeti tó ásatása alkalmával ismét ta­láltak római maradványokat, nevezetese­n: sírokat d­on vázakkal, s ez­ek me­llett két szelenczét telve aranyp­ezekkel. E l­­eres régiségek a városi ható­ságnál tétettek le, reméljük, hogy csak ideig­lenesen. * Szegeden, hirli a „Sz. H “, f. hé 2-án a gőzhajók kikötő helyén a Tiszában 2 flanel zacskót találtak, melyek­­en egy angol biblia, egy szintén angol imakönyv, egy angol török párbe­­szédi könyv, egy váltókönyv, melyben még két kiállítatlan váltó van, számos látogató­­­jegy kü­lönféle állású egyzínektől, több pedig C o 1 o n e 11 George névvel; ezeken kivül egy selyem gr­tyr, némi fehérnemű és több darab mosdóeszköz ; végül pe­dig utazási jegyzetek Astrachán s más orosz városo­król, melyekből kiviláglik, hogy írója f. évi sept. 15 én Astrachanban, oct.25 én Giurgevóban, 28 án Bukurestben, 29 én Szebenben volt, honnan — a jegyzetekből ítélve — Temesvárra utazott. Mikén­t tévedhetett e két zacskó el tulajdonosétól a Tiszába, eddig nem jött r­apfényre. — D­u­n­a-F­ö­l­d­v­á­r­o­n november 12 én és 13-án lóverseny és dijagarászat fog tartatni Nov. 11-én lesz az összejövetel a lóversenyekre, melyek 12 én gát és sikverseny alakjában men­nek végbe; ugyanaz nap összejövetel a dijaga­rászatra, s 13 óra van ki­űzve a kinőtt agarak dijversenyé», melynek tiszteletdiját, az egy pár vont csövű ezélpisztolyt tö­bben, ifj gróf B­a­t­­t­h­y­á­n­y Lás­ló adja. * A Léván oct. 19 dikén a budai népszínház ja­vára rendeze­tt mtt k­edvelő eladás 150 forint tiszta jövedelmet eredménye­zett a nevezett intézet szá­mára. * Vasárnap f. hó 9 k én d. u. 3 órakor a nádor utc­a 11. sz. a. ref. imateremben francai­a nyelvű istentisztelet fog tartatni * A városi hatóság csakugyan kiadta azon a napisajtó által ajánlott rend­letet, hogy fő­váro­sunk utczái más európai nagy­városokéhoz képest ne nappal tisztogattassanak. Az utczaseprés ezen­túl hajnalban veszi kezdetét, s a szemétnek reggeli 8 órára már el kell hordva lennie az utczákról. * K­ö­v­é­r Lajos új vígjátéko­­rt „A három baki» vés“ czim alatt. * A hosszú éjszakák Imköszüntvén, a félrébb eső utczőkban este felé ismét veszélyezte­­tve van a járáskelés, így a múlt esték egyikén a „Két pisztoly“ körül egy kereskedőt megtaláltak. * F­a r­k­a­s Misi a győri jeles zene­kara H­an­nover­ába kapott m­űhivás­t. * Budán a „Fácsányhoz“ czimzett te­remben tegnap tartották meg szon­tán szvigalmak egyikét, mely»’ket Richwalazky István ren­dez a budai népszínház építészeti község«»inek fe­dezésére. A n­gy számmal megjelent fi­atalság vi­gan töltötte az estét, és remélhető, hogy folyó hó 12 én, 19 én és 26 án tartandó tánczvigalmak még szebb sikernek fognak örvendeni Jegyek kapha­tók nevezett rendező urnál (Budán, a városháznál) és R dakovics úr kávéházáb­an a hídnál a budai takarékpénztár épületében. * Hontmegye egyik községében a keleti marha­vészben elhullott állatok testeit a czigányok titokban éjjel fölásták és megették. * Temesvárról írtuk, hogy az ottani főgymna­sasium derék ifjai „magyar önképző egylet- et alakítottak, most meg azt olvassuk egyik hely­beli lapban, hogy ily egyletet egyik aradi fő­­gymnasiumi tanár is akart létrehozni, de tanár­társai leszavazták. Szeretjük hinni, hogy e tudósítás az aradi magyar önképző egylet tény­leges felállításával leszen megc­áfolva. * Tegnap a „W. P.“ után említettük, hogy B­u­­lyovszky Li­lla 2 kötet novellát és em­lékiratokat ir. A dologban — mint érte­sülünk — tévedés van. A német lapok Bulyovszkynénak ■wlirzburgi vendégszereplése alkalmával azt említ­­ték, hogy a n­agy.ír szépirodalmat több rendű művem­­ gal­dagitá, s e tudósítást travestálta a „Wiener Post“ a fent kitett ér­elemben. * A három hét óta kimaradt „Magyar Szaelita“ f. hó 9 ett­­ fogva ismét re­ndlesen megjelenend; fe­lelős szerkesztője T­e­n­c­e­r Pál ur lett. * A gy.­­rvidéki gazdasági egylet igazgató vá­lasztmánya és kertészeti szakosztálya nov. 23 kán gyűlést fog tartani Győrött, az olvasó egylet ter­mében. *A múltkor említ­ttük, hogy G­u­l­á­­csy urnak pestmegye­i apaji pusztáján két is­meretlen egyén jekn meg kiket midőn a földbir­tokos úr fia és kasznárja kérdőre akartak vonni, az ismeretlenuk egyike rájok lőtt, s ez alkalom­kor a kasznár karján megsebesült. A kasznár G­é­c­zy Nándor ur — mint említve volt — Pestre, dr. Balassa kor­­dájába hozatott. Itt a leg­gondosabb orvosi felügyelet és kezelés daczára, ismerő­sei nagy fájdalmára meghal, és tegnap lett eltemetve. Giczy ur 34 éves, erőteljes s közbe­csü­­lésben álló férfiú volt Elhunyta 4 kisk­oru gyer­mekét a legszomoritóbban fuj­ja. * A bu­dapesti kir. orvi­segylet f. hó 8 dikán délutáni 5 órakor tartja rendes ülését. Tárgyak: Dr. Mszku­sovszky L. Angol- és Skóthonban tett orvosi tapasztalatairól értekezik. Dr. Batizfalvi S., némely elferdülét­i esetekről. Patrubány, titoknok. * Bih­amegyéb» 1 Konyáiról írják a „Pol. Uj donBágok°n k, hogy ott oct. 25-diken bizonyos Kiss András négy gyermekes atyát egy Ny. J. nevű­ adószedő agyonszirt, mivel az őt a korcsmá­ban lármás viselete miatt rendreutasitotta. * A budai várhegyi sétányokra a hatóság, a hosszú éjjelek bekövetkezvén, biztonsági őrt Ak­it. * Minapában az „Alföld“ után mi is közlünk egy hírt, a­melyre nézve most ugyanazon lapban a következő nyilatkoz­tot olvassuk : „Az „Alföld“ 151. számában Bo­­ob Sebest él egy tudósítás kö­zöltetik, mely szerint Zimbrón nem rég egy meg­halt szegény szolgát a község jegyzője föláratta volna azért, mert az eltemetettnek lelke éjjelen kint hazakóborolt. — Midőn alulírottak e hirt a jegyzőre vonatkozólag légből kapottnak, vagy hamis hallomáson alapultnak nyilatkoztatjuk, ki­jelentjük, hogy a kiásatás megtörtént ugyan s majd 200 ember csí­dült össze a temetőn, de e tényről se­m a je­gyzőnek, sem általán véve a köz­ségi elöljáróságnak semmi tudomása se volt; s mi­dőn hajnalban az elöljáróság tagjai s köztök a jegyző megtudták, hogy a nép a temetőn összecső­dült, azonnal kimentek oda, meg akarván akadá­lyozni minden ilyen babonás és méltán megró­vandó tettet; de a test ekkor már ki volt ásva. Az elöljáróság e miatt csak annyit tehetett, hogy a botrány további kifejlődését megakadályozta, így a holttetem átszúrása vas­villával sem történt meg épen e beavatkozásnál fogva —Zimbró, no­vember 2 án 1862. A zimbrói község elöljárósága. * Gyapottermelésünk érdeké­ben Katona Dianas úrtól következő sorokat veszünk : „Annyiszor elmondok rólunk, hogy nemzetgszak­szagunk érdekében hivatásunk­nak csak akkor felelendünk meg, ha nyers terme­lésünket a lehetőségig fol­o­znk. Igaz, hogy ha­zánk égalja a növényorsz­g legtöbb egyi­dei ter­jes­ztésére alkalmas, igaz, hogy földünk is bő ter­mékenységgel van megáldva, de mind e kincs csak úgy értékesíthető, ha felhasználására kezünk­ben levő mind n eszközt kizsákmányolunk, s a tu­dományt épen úgy, mint a gyakorlat mindennapi tapasztalati segítségünkre hívjuk, a különböző ég­aljak, növény­­i égaljuak alatt csak úgy lesznek használhatók, ha azok előbb honosíttatnak, e ha­sí­tásnak köszönhetjük újabban, hogy a gyapot is termelhető már nálunk. A gyapottermeléssel én is tettem kisérletet . Jelen évi gyapottermelésem 2 □ öl­térecskén növényi trágyával és hamuval megjavított ér, másfél láb mélyen felázott, észa­ki szobit,­­ megóvott helyen történt. Gyapot n­a'is no egy részét 21-dik martiusi­an meleg ágy­ba, luán részét minus 1-én hideg fölbe ültettem. A melegágyiakat április végén szabadba helyez­tere, néha megöntöztem, és állíthatom, hamar nö­vekedtek. Legnagyobb tokokat az amerikai faj a davenporti hozott, legkisebbet a kalifor­niai, sea islandi, vagy szigeti selyem, mely sárga, nagy virágú, fekete magú, legvékonyabb, de leg­­­hosszabb gyapotú. Legbővebben termő egy törpe*­ faj volt, mely 30 jókora tokot hozott. A magvak szirei voltak : nagy és kisfajbeli fehér, fekete, zö­d, veres nagyobb és kisebb, majd mind a szellő szem. A fajokat Európából, Á­siából, Afrikából és Amerikábó­,­ szereztem. A daw riporti tokok sep­tember 8 -án kezdtek fe­lpattogni, halkan követte a tö­bbi. A fekete magu legkésőbbi faj. October 16 án valamennyi gyapotomat lehal­asztván a fagy, illstént leléptem minden tokjaikat, levágván végüket, mesterséges meleggel három napig szá­rítottam, mire valamennyi kipattogott, s kitolta mindegyik fe­hér bőséges gyapotját. A magvaktól megszabadított tiszta gyapot bizonyosan lesz 12 lat, 250 db tokról, m­it e tokok feléről már 6 la­tot mértem ki Ennyi esz­két négyszeg ölnek ter­mése. (M. 8) * A budai népszínház részére 8 ss­é­­chenyi Ödön grófhoz következő újabb adakozá­sok érkeztek : Szegeden Kaufman József gyűjtő­­ivén adakoztak : Flud­a Ferencz 5 ft, Polich István 1 ft, Szived Sarolta 1 ft, Bamberger Rozália 1 ft, Mercz testvérek 1 ft, Eisenstädter Jozefa 1 ft, Gut­­mann és Eisler 1 ft, Kromnitzer Antal 1 ft, R. A. 1 ft, Mauks Zsgmond 1 ft, F. S 1 ft, Weiszenkorn C­ieczilia 1 ft, Boros Frigyes 1 ft, B. L. 50 kr, Ver­nemé 1 ft, D. Adi­r Ignácz 1 ft, Turi Alajos 1 ft, Bánhidiné 2 ft, Harsányiné 1 ft, Babocsa Lajos 2 ft, Kády Ferencz 1 ft Basa János 1 ft, Ludvig János 1 ft, Ludvigné 1 ft, Tóth István 5 ft, özv. Haday Ferenczné 2 ft, Breisich­ Armin 1 ft, N. N. 1 ft, Vidovits Imre 2 ft, Magyar János 1 ft, Szabó Sándor 1 ft, Kován Mihá­y 1 ft, B­rczy Paula 1 ft, M . Gyula 1 ft, Polák Katalin 1 ft, Zigeti Iván 1 ft, Két­i János 1 ft, Policzer Salamon 1 ft, Tóth János 50 kr, Kerti Anna 1 ft, Polák Ignáczné 1 ft, Z. N. 1 ft, T. A. 1 ft, Leicht­sberger M. 1 ft, Wi­­sz Sarolta 1 ft Kováts Ferencz 2 ft, St. Györ­gyi 2 ft, Reinitz Terézia 1 ft, Kát­ay György 1 ft, Felmayer Antal 2 ft, Müller Jánosné 1 ft, Bakay Nándo­r 1 ft, Burger Zsgmond 2 ft, Taschler Jó­­zse­f 5 ft, Harsányi G Pál 2 ft, Weszelinovits Bazil főbiró 5 ft, Gegus Dániel 1 ft, K­lemen István 1 ft S­­nkfill Ferencz 1 ft, Szremász János, dr. Sie­ger Mátyás 1 ft, Zombory János 1 ft, Kolbe 1 ft. — Nyilvános köszönet a magyar gazdasszonyok egyesülete igazga­tó választmányának. Midőn egy év előtt kélt szorgalmas látogatására, miért is ez okból legfeljebb a kötelesség teljesítésének szigorú kö­vetelésére, nem pedig a tanszabadság megszünte­tésére van szükség. Egyébiránt mit mond czikk­­író ahhoz, hogy jogakadémiánkon, hol­­tanulási kényszer uralkodik, egész osztál­­­y­a létezik a tanulóknak, kik de jure nem járnak soha előadásra, t. i. az u. n. ma­gántanulók. Ezek nem a Bach-Thun féle kor­­mány, hanem a „Hírnök“ által nagyrabecsült 1848 előtti tanrendszer ereaturái. Ha már most ily leczkét soha sem látogató egyének is bocsáttatnak semestrális vizsgálathoz , nem száz­szor kisebb baj-e az, ha az egyetem néhány olyat eriszt az államvizsgálatban, kik ritkán lá­togatták az előadásokat?— A­mi a tömeges templomlátogatást illeti, ezt sem akadályozza a tanszabadság ; ha a kormány arra kötelezendő­nek véli az akadémiai polgárokat, úgy el is fog­nak azok járni, a­nélkül, hogy azért a tansza­badságot eltörölni kellene. Ezen, tanszabadság ellen mit sem mondó ki­fogás után következik czikkíró legbehatóbb, de egyszersmind legigaztalanabb állítása : „hogy ama rendszer (a tanszabadság) a t­u­dományos művelődés terjesz­tését czélozta volna, — ezt csak gúnyból állíthatná vala­ki azon rendszerrel szemközt, mely a szülőket didaetrumok­­kal terhelte s számos iskolai intézeteinket reducált­a.“ E té­tellel jött czikkíró végre arra, mi a tanszabadság fenntartása vagy megszüntetése kérdésének el­döntésénél egyedül jöhet latba : annak tudományra általában és különösen tudományos oktatásra nézveszi üdvös vág., káros volta. — Czikkirónak s elvrokonainak, ha czélt akarnak érni, ez utóbbit be kellene b­i­z­o­n­y­i­t­a­n­i­o­k ; mert a tanszabadság az 1848 ki tör­vényhozás alapján, tehát jogosan és tet­t-­l­e­g is f­e­n­n­á­l­l. Az ekként fennállót pe­dig conservativ s­canon jogi alapelv szerint csak nyomós okból, az ügy érde­kében ronthatni le vagy változtathatni meg. Ha tehát a tankényezet szószólói nemcsak az utób­binak c­­élszerűségét, hanem egyenesen a tansza­badság kártékonyságát be nem tudják bizony­í­tani, úgy csak destructív politika java­solhatja a tanszabadság megszüntetését. Lássuk már most, mily érvek azok, mik ennek bebizo­nyítása végett felhozatnak ; puszta állításokkal itt nem lehet boldogulni. Czikkiró nem is állítja egyenesen, hogy a tanszabadság kártékony, hanem csak tagadja, hogy az „a tudományos mivel­ő­­dés terjesztését czélozta vol­­n­a.“ A fent említett conservativ elvhez képest a tanszabadság itt védelemre sem szorult a , mert ha mindazt szabad volna eltörölni, mi, a­nélkül, hogy egyenesen kárt okozna, nem felel meg egé­szen czéljinak: hány intézmény maradna akkor épen széles e világon? De én nem akarom ez­úttal, ama conservativ alapelvre támaszkodva, a véde­lem alól magamat kivonni. Elismerem, hogy el kell törölni a tansza­badságot már akkor is, ha nem felel meg czéljának : „a tudományos művelődés terjesztésének“, mert igaz, hogy mi czélszerűtlen, egyszersmind rosz hatású is szokott lenni. Ámde mivel bizo­nyítja czikkíró, vagy előtte bárki más, a tansza­badság czélszerűtlenségét ? Csak a» mondatik, miszerint egyedül „gúnyból“ lehet a tan­szabadságot czélszerűnek állítani. Nyilván­való tehát azon törekvés, a bizonyítás themáját kicserélni, s ezzel az onus probandit magától el­hárítani. Nem a tanszabadság védőinek kell ennek czélszerűségét bizonyíta­niok , h­anem elleneinek ugyanannak kártékonyságát. Aztán a gúny­nak puszta említése, a­nélkül, hogy a tárgyat említené, mi hatással sincs. De lástuk, mi által n­gerti fel a tanszabadság czikkíró gunyerét. Csak e kettőt említi : az u. n. d i d a c t r u mókát s számos iskolai intéze­teink reducáltatását. A­mi ez utóbbit illeti, megvallom, hogy azt tansza­badság elleni érvül még eddigelé nem bartam említeni, s mindenesetre ezikkirót illeti a tanszabadság ez árnyoldala felfedezésének di­csős­ége. De hát csal­­ugyan a tanszabad­ság reducált volna tanintéz­eteket ? Tudtunk­kal és statisz­kusaink szerint csak egy uni­­ve­rzitásunk van, s a tanszabadság csak ezen jön behozva; tudtunkkal ez egyetlen universitá­­sunk mai napig fennáll, és pedig oly formán, hogy a tanszabadság behozatala óta a docensek száma csaknem megkettőzteték ( a m­a­i létszá­mot nem kell nézni, mert az eltávolított idege­n tanár­ok, sajnos, még nem pótoltattak ki teljesen hazai tudósokkal), a tanulóké megv­égyszerezé magát, s azelőtt nem létező intézetek (mint p. o az állattani gyűjtemény stb.) támadtak annak kö­rében. Hát míg ha a tanszabadság magyar szellemű kormány által valósíttatott volna, meny­nyire vizetett volna egyetemünk tíz év alatt! Valójában nem tudom tehát, mit gondol czikk­ízó tanszabadság reducálta intézetek alatt. Vagy tán megszüntetett jogakadémiákat a gymnasiu mókat ért azok alatt ? Ez már más, ilyek csak­ugyan reducáltattak azon idő alatt, hogy egyetemünkön a tanszabadság behozva van , de azon idő alatt több más sanyarúság is érte édes hazánkat, így név szerint a múlt tavaszszal fo­lyóink kiáradás­a által­ pedig még nem hallottam senkitől e miatt az egyetemi tanszabadság meg­szüntetését javasolni. Körülbelül 1­­ - f­é­l­e kapcsolatb­a áll ez utóbbi a gynorasiumok a jog­akadémiák megszüntetés­ével : a tanszabadság egyetemünköni fennálltának ideje alatt történtek e reductiók, igenis, d­e nem a tansza­badság okáért, mi csak abból is kitetszik, hogy gymnasiumon s jogakadémián sem 1848 előtt, sem után tanszabadság nem létezett. Sem a tansza­badság behozatala nem igényelte ama re­­­ductiót, sem ez utóbbi nem tette szükségessé amannak behozatalát : a reduelio tehát legfel­jebb azt indokolhatja, hogy a mi megszüntette­­tett, ismét visszaállittassék (mint visszaállittaték már az egri jogare ad mia), de semmi esetre sem az egyetemi tanszabadság megszüntetését.— Hátra van tehát már csak a szülőknek di­­dactrumokkali megterhelése, mint az egyedüli érv, melylyel czikkíró a tan­szabadságnak tudományos mivelő­­dés terjedését akadályozó voltát bébi­zonyithatni véli. Rövid leszek ez utolsó és annyiszor elsütögetett töltés analysisével. Hogy tanszabadság tanpénz nélkül fenn nem állhat , azt mindjárt alább magam fogom czikkb­e egy sajátságos Frankenbu­rgungjának par­alyzálása végett bebizonyítni : tehát meg­en­gedem itt is, hogy a­­s­zabadság a szülé­sét didactrumokkal terheli, sőt azt is megen­gednie, hogy e teher: teher. Ámde az is teher a szülőkre nézve, hogy Pesten nagy költséggel élelmezni kénytelenek egyetemet látogató gyer­mekeiket ; bizony sokra n­ézve oly nagy teher, hogy kénytelenek e miatt gyermekeiktől az egyetemi oktatás jótéteményét megtagadni. Ha nem a didaetrum miatt egyetlen szülő sem kényszerül erre , mert minden egyetemi tanuló, ki nem épen teljes szegénysé­gét, hanem akár csak részben szűkölködő álla­potát kimul­atja és nem hanyag, felmente­tik a tandíj megfizetésének kötelezettsége alól, így saját sze­meimmel szerzett meggyőződésből mondhatom, hogy név szerint az 186­1/2-ki téli féléven át a joghallgatóknak csaknem több mint egy n­e­­gyedrésze nyerte a tanári kartól e felmen­tést. E szerint tehát a didaetrum teher, de nem elvisztetlen, s nem az egyetemi oktatás haszná­latát akadályozó te­rv, hanem olyan, ame­lyet az visel csak, ki viselheti, s annak fejében oly jóté­teményben részesül, melyben e nélkül nem ré­szesülhetne.­­ De még többet is lehet monda­ni : a tandíjfizetés nem egyedül a tan­­szabadsággal jár, hanem a tan­­kényszerrel is, mert a jogakadémiákon, hol ez utóbbi létezik, szinte fizettetik tandíj, és pedig évenkint 16 ft 80 kr. Igaz, hogy egyetemi tanulóink körülbelöl még egyszer annyit fizetnek , de mi ez azon előny­ökkel szem­közt, melyeket a tanszabadság folytán az egye­tem nyújthat s mindjárt említeni fogok. Hogy a szülők is igy fogják fel a dolgot s nem czikk­ízó rideg üvegen át, bizonyítja azon tény, hogy épen azon időszakon át, melye­n tanszabadság s nagyobb tan­díjfizetés divatozott egyetemünkön, növekedett az egyetemet látogató tanulók száma az ezeren túl,s olvadott le parányira a tansza­badság hiányában levő s kisebb tandíjt igénylő jogakadémiák látogatóinak százr­a, míg a tankény­szer uralma alatt az egyetem hallgatói alig múl­ták számra fölül az egyes jogakadémiák tanulóit. S lehet-e a tanszabadság közkielégitő volta s üd­vös természetének kimutatására még verőbb ér­vet felhozni annál, mint hogy épen azon pontja, melyen e­llenei által leg­­hevesben megtámadtatik, igazolja leginkább an­nak tankényszer feletti véghetetlen tulnyomóa­­ságát. (Vége következik.) minden per nélkül költözik ki. Ez ügy további folyamáról most ismét hiteles értesülésem szerint annyit tudathatok, hogy a választott vonakodván adni magáról a kívánt téritvényt, a gyülekezet, határozatához híven, azonnal más egyént vá­lasztott. A tót pelsőczi egyház utat mutat, melyet, ha­ más gyülekezetek is követnének, az ág. vall. egyházegyetem rövid idő múlva m garantsék botrányo­s izgatások és igazola­tlan törekvések tere lenni. Egy á. v. pap.

Next