Pesti Napló, 1862. november (13. évfolyam, 3818-3842. szám)
1862-11-19 / 3832. szám
266-3832 13 ik évi folyam. Szerda, hot. 19.1862. Szerkesztési iroda: 6 lap Hellem! részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. Ferencziek tere 7-ik szám , 1-8 emelet. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva , élévre . . . . 10 írt 60 kr. a. évnegyedre . . . 6 írt 26 kr. a. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 10 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 86 njkr. PEST, november 18 1862. Bécsi dolgok. Az „Ostdeutsche Post“, mint egyik közelebbi számunkban irtuk, boszusággal értesült arról, hogy az erdélyi vasútra, és pedig azon vonalra, amelyet a magyar korona országai óhajtanak, vállalkozó akadt. Azt hiszi, e vállalkozók a reichsratchhoz folyamodnak kamatbiztosítás végett, s előre felhívja a reichsrathot, hogy azt tagadja meg. Az esetre pedig, ha a kormány akarná megajánlani, amire a szűkebb reichsrath a februári patens szerint is illetéktelen, figyelmezteti az „Ostdeutsche“ a minisztériumot — a felelősségre, ami, mint tudjuk, papíron ki van mondva. Kuranda úrral e részben derekasan végzett a „Sürgöny“ bécsi levelezője. Nem akarjuk ismételni a miket elmondott. Csak az újabb tüneményekről értesítjük olvasóinkat, Kuranda úr szavát — viszhangozzák centralista kollégái. A „Presse“ leginkább a berlini „Culturverein“ ellen intézi támadását. Hivatkozik a Börsen- és Bankzeitungra, melyek szerint az érintett német „Culturverein“ fennállásának nincs semmi jogos és solid alapja, merő szédelgés az egész, s nem oly tőkékkel rendelkező hatalom, melylyel a minisztériumnak szóba állani is érdemes volna. Részünkről nem ismerjük a Culturverein viszonyait annyira , hogy a „Presse“ vádjaira megfelelhetnénk. Föltesszük azonban azokról a hazánkfiairól, akik az erdélyi vasút érdekében működnek, hogy meg tudják ítélni, kikkel van dolguk, s oly kezességeket kívánnak a vállalkozóktól, melyek a vállalat létesítését biztosítják. A ,Constitutionelle Österreichische, már óvakodóbb ítéletében a Culturverein ellen, s habár ilyetén, milliókkal spékelt egyesületről nem hallott eddig semmit, bővebb értesülésig, felfüggeszti e részben ítéletét. Neki maga a vállalat jövedelmező volta ellen van kifogása. Az erdélyi vonal, úgymond, oly hosszú, mint a déli vaspálya, de nem lesz oly jövedelmező. S egy drága vonalt készíteni, csupán mivel nemzeti vállalat, az „Österreichische"‘ szerint, abnormitas. Valóban ugye ? S az erdélyi vonal, mely Nyugat-Európát, mely Bécset a Feketetenger legnagyobb kikötőjével köti egybe, s nem volna-e egyéb magyar nemzeti vállalatnál ? Nem hivatkozunk a Magyar Gazdasági Egylet emlékiratára. Olvassa meg az Österreich’seie , amiket Becke , osztrák consul, kit közelebb a kormány is kitüntetett, ez úgynevezett nemzeti vonal világkereskedelmi fontosságáról írt. De az Österreichischének azért volt szüksége vállalat nemzeti jelentőségét kiemelni, hogy elmondhassa, hogy már két magyar vállalat , a trieszti pálya és a dunai gőzhajózás, kap kamatbiztosítást. Eddig, ha a Dunáról volt szó, német folyó néven említették azt túl a Lajthán mindannyiszor. Első eset, hogy ,magyar folyónak mondja egy centralista lap, csupán azért, hogy a gőzhajózás magyar vállalatnak kereszteltessék, s ezáltal szaporíttassék azon magyarországi vállalatok sora, melyek már állami segélyezéssel vannak ellátva. Nézetünk szerint igaz ugyan, hogy a Duna, míg Magyarország határai közt foly, magyar folyam, de a gőzhajózási társulat, mely azt eddig kizárólag hajózta, soha sem tarta magát magyar vállalatnak. Kiváltsága sem szól a magyar Dunára, s e kiváltsága megszűnte folytán kap az államtól segélyezést. De ám engedjük meg, hogy már két magyar vállalat vagy több is kap az államtól segélyt, következik-e abból, hogy egy újabb, szintén országos, sőt birodalmi és világkereskedési érdekek előmozdítására irányzott vállalat többé ne kapjon, főleg midőn — ellenfeleink, a bécsi lapok nézete szerint — nem is szorosan magyar vállalatról van szó, hanem egy országban teendő beruházásról, melynek még egy talpalatnyi vasútja sincsen ? Vagy az uniót is készebb elismerni az „österreichische,“ hogy elvitassa az erdélyi vonaltól — mint csupán magyar (országi) vállalattól — a kamatbiztosítást ? S tisztán birodalmi és tisztán magyar szempontokat állítva is szembe, — gondolt-e az „Österreichische“ azon arányra, mely az állam beruházásai közt van innen és tulnan a Lajthán ? Óvakodjék az „Összerr.“ e térre vinni a vitákat ! Azt mondja bölcs Salamon: „Ne légy felettébb igaz és felettébb ne bölcselkedjél!“ Ez intés első részétől nem féltjük az „Österreichischét“, — de a másik részt szivére kötjük ! Tárcza. Kirándulás a Rajna vidékére. Korizmics Lászlótól.*) I. Régen vágytam a Rajnát s annak gyönyörű vidékét láthatni Húsz évvel ezelőtt magáért a Rajnáért és festői környezetéért kívántam ezt, ha most már, megvallom, nem ezen indok vezérelt virányaira, hanem egy tisztán prózai érdek, t. i. az elhirhedt rajnai szőlőmivelésnek fölismerése. Nagyon szeretem, hogy óhajtásom teljesült; szeretem különösen azért, mert e kirándulásnak köszönhetem, hogy egynémely nézetemet, a látott és tapasztalt dolgok után, meggyőződésre emelhettem föl. A rajnai fölömivelés nagyszerű vidékre terjed ki. E foglalja az e folyamnak mértföldekre terjedő hosszúságban mind a két partját. Lelke: az úgynevezett „R h e in g au“ , Mainz és Koblenz között a jobb oldalon, s ennek fénypontja ismét a világhírű „Johannisberg“, mely tekintélyes és kényelemmel emelkedő hegytetőt formálva, délnyugat és éjszak felé egyaránt uralja az egész rheing&ui jeles szőlőházát . Tanyánkat Eltvilleben ütöttük fel, vukovári gróf E 117 Károly urnák házában, hol is jeles hazánkfia Hidegháty Antal ur, mint főtisztje a nevezett gróf urnák, igazi magyar vendégszeretettel fogadott bennünket. Érdekes kirándulásainkat erről a pontról ejtettük meg, miután Eltville maga is igen .) E czikksorozat eredetileg aGazdasági Lapokban jelenik meg. Mi az azokban foglalt észleleteket oly tanulságosaknak tartjuk hazai bortermesztőinkre nézve, hogy óhajtván minél nagyobb körben való elterjedésüket, jónak láttuk azokat a „Pesti Napló“ rt. olvasó közönségével is megismertetni. Szerk. jeles szőlőkkel és borokkal bir, szemlénket Lityidében kezdettük. Eltville körül az egész vidék már a „Rheingauhoz“ tartozik, s fekszik e gyönyörű hegyes és hullámos táj a nassaui herczegségben. Legmélyebb részét e völgyezetnek a Rajna foglalja el, melyre dőlnek a hegyek és hullámok, délies lejtjökben. Talaja e vidéknek átalában igen erős agyag, s csak kivételképen itt-ott teljesen kő. A mi közönséges kapánkat rajta ez okon nem lehetne egyátalában használni; minélfogva itt kettős fogú, nehéz vaskapocsok vannak szokásban. A borok azon arányban jelesebbek, a melyben a termőföld kötöttebb, kevesebb s inkább délnek hajló. Egészben véve föl lehet venni, hogy a hegyek és dombozatok alját rétek és szántóföldek közé részeit szőlők, tetőiket végül vagy földek vagy pedig erdők borítják. Látni ezen fölosztásból, hogy a szőlők elhelyezésére kellő figyelem van fordítva. A növényzet, lehet mondani, hogy a mivelet minden neménél jeles, különösen feltűnő azonban a jól helyezett és jól mivelt szőlőké, mely rendesen 5—6 lábnyi magas, hatalmas, haragos zöld szinü és dús lombozatu. A rozsot épen ittlétünk alatt (jul. 15.) aratták. Munkás kezekben fogyatkozás nincs, ámbár 1818 után pár évig erős volt a kivándorlás innen is, névszerint Amerikába, Ausztráliába. A napszám most egyre másra 40—48 kr, holott a nevezett év előtt csak 30 kr*) volt. Urak és nagyobb birtokosok szőlőiket jobbára szakmányban miveltetik, s fizetnek egy morgennek (444 □ öl) teljes megmunkálásáért 30 forintot.**) Kisebb birtokosok s a szegényebbek ellenben maguk végzik a mivelést, néhány napszámos segítségével. Télre a tökét rendesen nem takarják be, ámbár vannak néha erősebb telek is. Sokat szen*) 3'. kr a mi pénzünk szerint = 52', kr. o. é. **) 30 ft a mi pénzünk szerint = 31 ft 50 kr. o. é. védték a tőkék a fagytól, névszerint 1860 ról 1861 re. Ezen eset azonban csak kivételes volt annyira, hogy hasonlóra alig emlékeznek. Szánkázni való telek ritkán fordulnak elő, s akkor is csak egy-két napra terjed a szánnák használata. A zivatarok gyakoriak , erősek, jégeső mind a mellett ritkán van. Esőkben fogyatkozás nincs. A jobb mivelő általában mindenki, — aki csak bírja — minden harmadik esztendőben megszokta szőlejét trágyázni, és ezt oly lényeges feltételnek tekintik, hogy azt csak a leghanyagabb mivelő mulasztja el. Legjobbnak tartják a trágyát fél érett állapotában, s az elsőség a szarvasmarhatrágyának adatik. Alkalmazni szokták pedig a trágyát vagy úgy, hogy azt a földön először szétszórják s aztán a nevezett vaskapocscsal (Karst) munkálják alá, vagy úgy — s ezt követi a nagyobb rész, — hogy a tőke nyugati oldalában megfelelő mélyedést várván, az illető trágya-adagot ebbe helyezik. Egy morgenre rendesen 60, egy lova taligát (Karre) számítanak. Súlya egy ily taliga trágyának lehet mintegy 7-8 mázsa. Aláásását e trágyának napszámban teszik, s úgy tartják, hogy 5—6 napszám ezen munkát morgenen kint teljesítheti. Teszik pedig e munkát őszszel vagy tavaszszal. Ára egy taliga trágyának 2—3 forint. A trágyának felhordása a szőlőkbe, melyek sokszor igen meredek fekvésüek, kosarakban történik. A szőlőrészletek átalában igen piczinyek. Nagyobb szőlei csak a tehetősb uraságoknak vannak. A birtokváltozás elég gyakori; az adó nagyon mérsékelt, említést alig érdemlő. A föld, a jóravaló szőlőföld örök ára hihetlenül magas, a mi fogalmainkat messze túlhaladó. Egy Ruthe (100 □ láb) legjobb szőlő ugyanis 24—25, a középminőségü 12—15, és a csekély 7—9 ft. Ezek nagyban vett átlagos árak. Vannak azonban esetek, amidőn egy ki tűnő fekvésű szőlőnek rubejéért megadnak 40, sőt 50 ftot is. Bámulásig magas árak Szerintök egy 1200 □ öles magyar holdnyi terület az első esetben közel 10,000, a másodikban 5400, a harmadikban 3200, a kivételes negyedik esetben épen 18,000 fttal fizettetik. Bővebb tájékozás okáért ide iktatom a szántóföldek és réteknek árait, melyek jelenleg eknépen állanak, u. m.: Hl- n » n . • • 3— 4 » Ezen számoknak a fölebbiekkel való egybehasonlításából az tűnik ki, hogy a szőlőterület ára nagy átlagban, a szántóföldekét harmadfélszeresen, a rétekét pedig kétszeresen múlja felül; kivételes esetben pedig, amidőn a szőlőnek rubeje 40—50 fttal fizettetik, a szántóföldek átlagos értékét a legjelesebb szőlőtalaj ára hétszeresen haladja meg. Látva ez exorbitáns árakat, két dolog önkényt helyezkedik világosságba előttünk. Megértjük ugyanis az annyira olcsó napszámot, meg továbbá az e hazábeli kivándorlást. A napszám ugyanis csekély, mert sok a nép, mely munkát keres, és csupán munkából él; nagy tehát ez okon a csődület munka után, mi természetesen lenyomja a keresetet; kivándorol továbbá a nép annál fogva, mert egész életén keresztül nem kereshet a munkás annyit, hogy magának birtokban tulajdont szerezhessen. Ha ugyanis a napszámot 48 krra teszszük is, s fölteszszük, hogy a munkás 300 napon keresztül dolgozik , az évi kereset mégis csak 240 fíra megy , miből természetesen nem tehet félre a legnagyobb takarékosság mellett is oly összegecskét, mely neki alapos reményt nyújthatna csak egy morgen szőlőnek megszerzésére is. Ez állapotokkal szemben mennyivelkedvezőbb sorsa van a munkásnak hazánkban, hol a kereset évenkint 240—300 ftra szintén könnyen fölmehet, s hol egy hold földet, kivált szőlőnek valót, 50—100 forinton, nehézség nélkül vásárolhat ! Uralkodó szőlőfaj az egész Rajnán az úgynevezett „Riesling.“ Mikor jöttek a rajnaiak oda, hogy e fajt ültetvényeikben csaknem kizárólag elterjesztették, azt kipuhatolnom nem sikerült. Tény az , hogy jelenleg mindazon helyeken, ahol ezen szőlőfaj díszült, mást ültetni réteknek tartatnék. Régibb szőlőkben találni más fajtákat is csekély mennyiségben. Főbbek ezek közt, az úgynevezett „Oesterreicher“ mely fehér, s a „Roh* landi* mely veres. Nagyobb mennyiségben találni továbbá ezen fajtákat a könnyebb talajú szőlőkben, hol tapasztalás szerint a Riesling diszleni nem szokott. Veres bora Rajnán, a fehérhez képest, csak igen alárendelt mértékben terem. Főhelye ennek Aschmanshausen és vidéke, hol az uralkodó szőlő kizárólag az úgynevezett burgundi. A termesztett fajoknak ezen egysége, hogy úgy mondjam purismusa, valóban igen nagy dolog. A rajnaiaknak szerintem e körülményben fekszik legnagyobb erejük, szemben a continens egyéb termesztőivel, szemben különösen velünk, kiknél meg épen a legkülönbözőbb fajok szerepelnek ma még a szőlőkben. Hogy boraik jelleme annyira határozott, hogy boraik ennyira kedveltek világszerte, s hogy azokat oly nagy árakon fizetik átalában, azt véleményem szerint az eltalált jeles szőlők fajegységének tulajdoníthatják főleg. Ez alapon állva, óriások ők, s nincsen mit tartaniok egyhamar valamely versenytől. Mennyivel máskép állanánk borászatilag mi is, ha bortermelésünknek már a szőlőben vennénk meg alapját, a megfelelő fajoknak I. osztályú sz.-föld ruthe-je . . 8—10 ft. » n n • • 5 6 „ HL t. » n • 3 4 „ I. „ rét „ . . 13—14 „ II. „ „ „ • 8 9 „ Rusel lord sürgönye Cowley lord párisi követhez az amerikai ügyben. Külügyi hivatal, nov. 13. Mylord Flahault gróf e hó 10-dikén a külügyi hivatalba jött, felolvasni nekem Drouyn de Lhuys úrnak az amerikai polgárháborúra vonatkozó sürgönyét. Ezen sürgönyben a külügyminiszter azt mondja, hogy Európa fájdalmas részvéttel kíséri a harczot, mely több mint egy éve tart az amerikai continensen. Ő elismeréssel szól mind a két fél erélyéről és kitartásáról, ha megjegyzi, hogy a vitézségnek ezen bizonyítványai tömérdek nyomor, s roppant vérontás árán szereztettek meg. A polgárháborúnak ezen hatásához hozzá kell még tenni a rabszolgaharczot, mely az úgy is jóvá nem tehető nyomort még tetézni fogja. Még akkor is, ha e nyomorok csupán Amerikát érintenék, egy szeretett nép szenvedései felébresztenék a csázár rokonszenvét. De Európa is szenvedett iparának egyik legtöbb ágában, s munkásai a legkegyetlenebb megpróbáltatásnak lőnek kitéve. Francziaország és a tengeri hatalmasságok a legszorosabb semlegességben maradtak e harcz alatt; de az érzés, mely őket lelkesíti, ahelyett, hogy oly magaviseletet javulna, mely a közönyösséghez hasonlít, ellenkezőleg arra ösztönzi, hogy használjanak a két hadakozó félnek, segítvén őket kibontakozni egy végtelennek tetsző helyzetből. Eddigelé a két párt egyenlő erővel mérkőzött, s az Európába érkezett legközelebbi tudósítások nem jogosítanak föl, hogy a háború megszűnésére számítsunk. A körülmény ezen összege úgylátszik, mintha jelzené a fegyvernyugvás szükségességét. Ennek következtében a franczia császár oly véleményben van, hogy eljött a perez, melyben a tengeri hatalmak felajánlhatják jó szolgálataikat. Javasolja tehát ő felségének és az orosz czárnak, hogy e három kabinet járjon közbe Washingtonban, valamint a confoederált államoknál, egy hat hónapig tartó fegyvernyugvás kieszközlése végett, mely idő alatt minden közvetett és közvetlen ellenségeskedés szüntettessék meg tengeren és szárazon. Ezen fegyvernyugvást, ha szükség, utólagosan meg lehetne hoszabbbítani. A három hatalmasság ezen előterjesztésében — mond folytatólag Drouyn de Lhuys úr — semmi vélemény se fejeztetnék ki a háború eredetére vonatkozólag, és nem gyakoroltatnék nyomás a békealkudozásokra, melyek a fegyvernyugvás alatt remélhetőleg megkezdődnek. A három hatalmasság csak az akadályok elhárítására avatkoznék be, s csupán azon határokig, melyeket a két érdeklett fél kijelölne. A franczia kormány abban a véleményben van, hogy még azon esetben is, ha e javaslatok közvetlen hatás nélkül maradnak, hasznot tehetnek úgy, hogy a szenvedély által elkeserített embereket az engesztelődés és béke előnyei feletti gondolkozásra ébresztik. Ez tartalma a franczia kormány javaslatának, s nem szükség mondanom, hogy komoly ügyeimet ébresztett ő felsége kormányánál, mely óhajt összehangzólag működni Francziaországgal a nagy kérdésekben, melyek jelenleg a világot izgatottságban tartják, és semmi se annyira méltó a két kormány ügyelmére, mint azon nagy harcz következményei, mely ma Észak-Amerikát ellentáborokra osztja. Se a királyné ő felsége, se az angol nép nem feledték el a nemes modort és készséget, a melylyel a franczia császár támogatta a nép jogot, s védte a béke ügyét, midőn a confoederáltak megbízottai elfogattak a Trent hajón. A felsége kormánya örömmel ismeri el, a háború megszüntetésére szánt javaslatban a császár jó akaró és humánus szándékát. Ő is szinte azon véleményben van, hogy ha a javaslati eljárás elfogadtatnék , Oroszország hozzájárulása rendkívül kívánatos volna. Azonban, Ő felsége kormánya eddigele még nincs értesülve róla, hogy az orosz kormány beleegyezett volna együttműködni Angliával és Francziaországgal ezen esetben, ámbár e kormány hathatósan támogathatná Angol- és Francziaországot, hogy a kitűzött czélt elérjék. De ezen czél elérhető-e e pillanatban a franczia kormány által szándékolt eszközökkel? Ezen kérdést vitatta meg a legnagyobb gonddal és ügyelemmel ő felsége kormánya. Megfontolva minden Amerikából kapott értesülést, ő felsége kormánya arra az eredményre jutott, hogy e pillanatban nem lehet reméllen, hogy a délik kormánya elfogadja a Francziaország által kezdeményezett javaslatot és egy washingtoni visszautasítás most akadályul szolgálna, hogy jövőben megújíthassuk ott javaslatainkat. Ő felsége kormánya tehát azt gondolja, hogy sokkal tanácsosabb most figyelemmel kísérni az amerikai közvélemény fejlődését, és ha (mint ok van remélem) kitűnik, hogy ezen vélemény megváltozott, vagy megváltozhatik, a három hatalmasság észre fogja venni e változást, és akkor nagyobb sikerrel mondhatja el barátságos tanácsait mint jelenleg. Ő felsége kormánya közleadi a franczia kormánynyal mindazon értesüléseket, melyeket e fontos tárgyban Washingtonból és Richmondból kaphat. Excellentiád elolvashatja e sürgönyt Drouyn de Lhuysur előtt, s másolatot hagyhat belőle. Vagyok stb. Russel. A skandináv szövetség tagjai. A skandináv államok közt, melyek minden ike autonómiához van szokva, szoros értelemben vett unióról nem, csak szövetségről, confoederatióról lehetvén szó, lássuk, minő szerep jutna a szövetség minden tagjának külön külön. Míg Svédországot azzal vádolhatják, hogy e szövetségben felsőbbségre vágyik, mi társaiban féltékenységet ébreszt, Norvégia democrat népe igen hajlandó azon gyanakvó hiúságra és zordánságra, mely az éjszak-amerikaiakat jellemzi. Néha önző, s nem eléggé veszi számba az átalános skandináv érdekeket, így többször tette magát ellenkezésbe a kormánynyal, meggátlandó a hadsereg és tengeri erő jó lábra állítását. — Svédországban sokan úgy vélekednek, hogy veszély esetében nem lehetne egész biztossággal számítni Norvégiára. A svéd túlságos conservativok továbbá érvet láttak ebben azon irány ellenzésére, mely a norvégiaival akarná assimilálni a svéd alkotmányt. Vélemények szerint ez alakulás önző, fösvény kormányt vonna maga után mind a két ország számára. Ezen gyanakodó democratia mellett Dánia a polgári elemet fogná képviselni a szövetségben. Dánia, kétségkívül, egyike a legfelvilágosodottabb országoknak Európában. Az elemi tanítás a társadalom minden osztályainál el van terjedve, ezenkívül az értelmi tér minden részeiben fastanő férfiakat számlál; tudósai, természetvizsgálói, művészei, írói közt első rendűek vannak. A szabadelvű eszmék nagyon ki vannak fejlődve, s az alkotmányos rendszer mindenkire nézve életszükség. A dánok, kétségtelen vitézségük mellett, melyet a Németország elleni közelebbi háborúban is kitüntetének, nem szeretik a háborút. Félnek a merész vállalatoktól, s ha Koppenhágát északi Európa Athenejének nevezik , nem a Miltiadesek és Cimonok Athenejét kell érteni alatta; és az, ami ezenkívül is fennmarad, nagy dicsőség, mert ez nemcsak a harertéreken szerezhető. Dániát a szövetkezésre egy közeli, s mondhatni már fenyegető veszély teszi hajlandóvá. Tudja, hogy a Németországgal való súrlódásban nemcsak a Schleswig és Holsteinnek adandó kormányforma forog kérdésben, hanem egész Jütland birtoka, s mindaz, amit a kontinensen bír. A németek czélja nemcsak az, amit hivatalosan bevallanak, hogy t. i. Dániával tiszteletben tartassák a német szövetséghez tartozó herczegségek jogait, hanem hogy partokat kerítvén hatalmukba, tengeri erejöket arányba hozhassák szárazi hadseregekkel. E törekvés nemcsak néhány államférfi vagy párt ábrándja, hanem csaknem egyenlő mértékben osztoznak benne a kormányok és népek. E fenyegetések ellenében Dánia belátta, hogy egyedüli biztossága és védelme a skandináv szövetség, mely feledteti vele a régi súrlódásokat. Svédország készen áll a szövetségre felhívásra, sőt megelőzte. Ez a skandináv csoportosaiban a lovagi, s a szó legjobb értelmében vett nemes elemet képviseli. 1848-ban a schleswigi háború alkalmával a svéd fiatalság egy része, be sem várván a kormánynak, netalán igen lassú elhatározását, átment Dániába, a skandináv népnek a németek elleni segítségére. Tudva van, hogy az akkori koronaherczeg, ki most XV-ik Károly néven uralkodik, egyike volt azoknak, kik nagyon sajnálták a király tartózkodó politikáját, s hogy nyilvánosan is, a csapatok előtt, egyszernél többször jelente ki abbeli vágyát, hogy svéd hadsereggel küzdhessen a skandináv ügyért. Az ország érzelmei nem változtak. Svédország mindig kész vért és pénzt áldozni Dániának Németország elleni megvédésére. De politikája s saját biztonléte nem engedi, hogy bizonyos határokon és feltételeken túl tegye magát. Mert ha Dánia azon aggódik, hogy Svédország veszélyes vállalatokra ragadja, Svédország több joggal félhet attól, hogy egy másik ellenség támadásainak lesz kitéve, miután örökös érintkezésben áll az orosz terjeszkedési vágygyal helyzeténél fogva. Ezt Svédország nem feledheti, s világos, hogy le nem kötheti magát Dániának anélkül, hogy ez viszont ne kötelezze magát irányában. Svédország azonban kijelenté, hogy bármenynyire kész a tulajdonképi dán monarchia védelmére, a nemzetiségi elv iránti tiszteletből semmiként sem akar Dániának Holstein miatt a németekkel folytatott viszálkodásába elegyedni. Sőt azt tanácsolta a dán kormánynak, mondjon le az Ederen túl fekvő birtokai nagyobb részéről, határul,bizonyos elvitázhatlan jogok fenntartása mellett, e folyót fogadja el, mely Nagy Károly idejében is határul szolgált Németország és Skandinávia közt. Úgy kell lenni, hogy mindezen kérdésekből származó nehézségek ma már el vannak hárítva. A dán és svéd király utazásai, a két kormány és a két nép által mutatott rokonszenv számos jelei bizonyítják, hogy ha ezen szövetkezés — mely iránti vágyat ama népek régóta táplálják —véglegesen megkötve nincs is, igen közel van hozzá, s hogy főpontjai már tisztába vannak hozva. E szövetség nem fenyegeti egy állam biztosságát is, nem az európai békét; sőt, mint kiválóan defensív szövetség, egyik biztosítéka az európai egyensúlynak. E szövetség megalkottatván, mind jobban jobban fogja érezni a három nemzet a szoros kapcsok szükségét. Be fogják látni, hogy biztosságukra szükséges lesz a tengeri és szárazi erő egyenlő szervezése; hogy a közlekedés előmozdítása egymás közt közös érdekekben áll; belátják, hogy egyéniségükből mit sem vesztve, ugyanazon törvények szerint szabályozhatják a pénzügyet, kereskedelmet stb. Végre, nemhogy útjában állana e szövetségnek a most uralkodó házak kölcsönös féltékenysége, hanem maguk az uralkodók eleve elfogadták, s készek előmozdítani. A skandináv szövetséget tehát csaknem bevégzett tényként fogadhatni el, habár hivatalosan végre nem hajtatott. Ez által Európában új állam nem támad; nem ad egyik országnak is uralmat vagy suprematiát, de látni való, hogy ez által Svédország szerepe jóval fontosabbá válik. Benne áll Skandináviának katonai ereje. Ha nem feje, jobb keze lesz ő a szövetségnek. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. A háromegy királyság félhivatalos közlönye, a „Gáj lapja“ t. i., eddigelé egyszer csak nyilatkozott maga részéről a „kiegyenlítés“ dolgában, ebbeli elmélete élét a birodalom közös ügyének leendő közös képviseletében, azaz az igy, úgy, amúgy idomítandó birodalmi tanácsban végződtetve. Addig ír azonban a „Pozor“, figyelmére se méltatva bajtársának ezen, a horvát országgyűlés ismeretes feliratával ellenes nézetét, a maga módja szerint harmadszor is közzétevő meggyőződését az állam- és közjogi viszály kiegyenlítése tárgyában. A két első nyilatkozattal megismertettük már olvasóinkat, hadd ismertessük meg őket a harmadikkal is. Ebbéli szemlénk szerint ugyanis mind a zágrábi horvát „Pozor“, mind az újvidéki szerb „Dnevnik“, fölötte szükségesnek tartják, hogy a szerb-horvát nemzet értelmesebbjei a háromegy királyságban minden áron idejekorán tisztába jöjenek főkép ez „üres lap“ mikép és mivel leendő betöltése iránt. Ennyit átmenet közben tájékozásul. Halljuk hát magát a „Pozort“, habár harmadszor is egyazon tárgyban. A zágrábi „Pozor“ nov. 15-ki számában a „Kalauz“ czím alatt olvassuk : „ A midőn vagy két héttel ezelőtt a „Donau Zeitung“ fehér galambbá változván, Magyarországba vette útját, békességet hirdetve a magyaroknak : akadtak emberek, azt hivők, miszerint most már semmi akadálya sincs Magyarország lehető kiegyezésének Ausztriával. Lapok is akadtak, azt fájlalók, miért hogy az államminiszter úr közlönye nem tudott már a múlt évbe