Pesti Napló, 1862. december (13. évfolyam, 3843-3862. szám)

1862-12-02 / 3843. szám

13. ez. Azon esetben, ha az alkudozások, melyeket a három udvar Konstantinápolyban már megkezdett Görögország határainak szabá­lyozására, az ottomán porta részére pénzbeli kárpótlásra vezetnének, elhatároztatott, hogy e kárpótlás összege az előbbi czikkben említett kölcsönből fizettessék. 14. sz. Bajor király ö felsége meg fogja köny­­nyíteni Otto herczeg részére, hogy Bajorország­ban, mint görög király, oly csapatot toborzzon magának, mely három ezer ötszáz ember számig emelkedhetik. Ezt a görög állam fogja fegyve­rezni, fizetni és ruházni, ez lehetőleg minél előbb oda fog küldetni, hogy a szövetségeseknek mos­­tanig Görögországban hagyott csapatait fölvált­sa. Ez utóbbiak teljesen görög király ő felsége rendelkezése alatt állandónak a fentnevezett had­erő megérkezéséig. 15. sz. Bajor király ő felsége segítségül lesz abban is, hogy Otto herczeg bizonyos számú ba­jor tiszteket is kapjon, kik Görögországban nem­zeti hadsereget szervezzenek. 16. ez. Mihelyt lehetséges lesz, a jelen szer­ződés aláírása után azon három tanácsos, kiket bajor király ő felségének Otto herczeg e királyi felsége mellé kell adnia a régensség alakítására, G­rögországba fog menni, ott a nevezett regens­­ségi hatalmat átveszik, s előkészítik mindazon rendszabályokat, melyekkel a király fogadtatása jár, ki hasonlókép a lehető legrövidebb idő múl­va Görögországba megy. 17. sz. A három udvar jelenteni fogja a görög nemzetnek egy közös nyilatkozatban, Otto bajor herczeg 6 kir. felségének görög királylyá történt választatását, s a régensségnek minden telhető segítséget nyújtanak. 18. sz. Jelen szerződés ratificáltatni fog, s a ratificált okmányok ki fognak cseréltetni Lon­donban hat hét alatt, vagy ha lehet, még előbb. Melynek erősségéül az illető meghatalmazottak aláírtak s saját czimeres pecsétjökkel megerősí­tették. Londonban, máj 7. az Ur 1832-ik évében. Talleyrand, Palmerston, Liéven, Matuszewitz, De Cetto. Sub spe­rati.“ Az olasz parlament. A turini képviselőház 26-iki ülése nagyon vi­haros volt. Rattazzi miniszterelnök egé­szen betölté azt védbeszédével, 2 órától délután mintegy 6 óráig tartott a beszéd. Még nem fekszik előttünk e beszéd egész ter­jedelmében. De tudósításaink szerint a hatás, melyet beszéde tett, igen különböző a pártszem­pontokhoz képest. Mig pl. a „Gazetta del Popo­­lo“ üdvözletet mond a miniszterelnöknek erköl­csi győzedelméért, a „Diritto“ nov. 26 ikát a minisztérium veresége napjának nevezi. Mig a „Monarchia Nationale“ állítja, hogy Rattazzinak sikerült Buoncompagnie interpellátió­­jának érveit egytől egyig diadalmasan megdön­­teni, az „Opinione“, Ricasoli közlönye, merőben ellenkező nézetben van. Addig is, míg a miniszterelnök beszédét bő­vebben ismertethetnék, álljon itt r­övid kivonata. Rattazzi mindenekelőtt kiemeli, hogy kor­mányra léptekor első feladatának tekintette a pártok egyesítését, a­mi sikerült is neki , mert különböző alkalommal csaknem egyértelműleg szavazott mellette a parlament. Rá­mutat azon eredményre, melyet a déli hadseregnek az olasz hadseregbe olvasztásával vívott ki. Aspromon­­tenál ama volt hadsereg tisztjeit látta küzdeni a garibaldisták ellen. (Rosszasé zúgás). A külügyi politikáról röviden nyilatkozik. Sajnálja, hogy a római kérdésben a kormány nem bírt eredmény­re jutni , de ezután is elkövet mindent diploma­­tiai utón e kérdés megoldására. Felfoghatja, hogy a baloldal megrója a minisztériumot Aspro­­montenál követett eljárásáért ; de meg nem fog­hatja, hogy a rendet képviselő jobb­oldal né­mely férfiai mint támadhatják meg e miatt. — A minisztérium talán, a zavart viszonyok közt és az események hevében, túl ment a megtorlásban, de át nem lépte az alaptörvények által kijelölt határokat. Ez megengedi oly egyletek feloszla­tását, minők az emancipatiós egyletek valának, s megengedik végletes viszonyok közt az oly rendszabályt, minő az ostromállapot kihirde­tése volt. A­ki a déli tartományok akkori viszo­nyait ismerte , helyeselnie kellett e rendsza­bályt. Különben az ostromállapot megsemmi­sítette a camorrát,é­s nagyon befolyt a rabló­ság kevesbítésére. (Hangos ellenmondások). — Rattazzi felolvasta Lamarmora tábornok­nak egy ezt jelentő levelét, s kéri a házat, hogy ha hitelt nem ad szavainak, s nevezzen ki titkos bizottmányt a tárgy megvizsgálására. A képvise­lők elfogatását hasonlókép Lamarmora egy le­velével igazolja. E levél e szavakkal végződik : „Szégyenlem s szégyenelniök kellene képviselő­társaimnak is esküszegő képviselőkkel ülni együtt. (Rendkívüli, mintegy tíz perczig tartott zaj és félbenszakasztás). Rattazzi felszólítja a három elfogva volt képviselőt,igazolják magukat; ha ez sikerül a parlament színe előtt, önigazo­lásra fogja vonni Lamarmora tábornokot ez el­sietett szavakért. (Köz­helyeslés). Azt, hogy a parlamentet össze nem hívta az ostromállapot ki­mondására és az aspromontei események után, azzal igazolja, hogy a minisztérium sejti, hogy a képviselők nem fognak a felhívásra megjelenni. (Átalános zúgás és ellenmondás). Azon kérelem­mel fejezte be beszédét, hogy a ház ne vigye át személyes térre a nagy elvkérdéseket; el­mondá, hogy Durando másnap nyilatkozni fog a kül­­ügyek tárgyában, s maga is szólani fog még. Mint az „Ost D. Post“ levelezője írja—áta­lános pisszegés követte a miniszter beszédét, hegyi gyapjú, változatlan árakon. Repczéből semmi üzlet; az árak névlegesek. A szilvapá­linka ára emelkedett s a tótországi 19—20 fttal fizettetett adószámra. A törkölypálinka is jól kelt 13—15 ftjával. — Szeged, nov. 28. Piaczunkon a forga­lomjavulásnak még mindig semmi nyoma. A szalonna- és disznózsír-kereskedés sem akar élén­külni, habár az élési kedvezőbb időszak már beálltnak tekinthető. Hiányoznak a­ külföldi tudakozódások, s ami keveset vásárolnak is, az nagyon olcsó áron történik. Jóslataink a keres­kedés ez ágára nézve — fájdalom ! — csakugyan teljesülésükhöz közelednek , mert már­is lehet egészen kövér disznókat — élet nélkül — 20— 21 kajával fontonként venni. És biztosan állíthat­juk, hogy ez arány legalább három hétig tartani fogja magát, sőt az árak talán még inkább le­nyomatnak, minthogy máris nagy tömegekben hoznak hízott sertéseket. E héten azon kellemet­len eset is fordult elő, hogy a mintegy 10 nap előtt Pestre szállított kövér disznókat az ottani csekély ár miatt visszahozták. Ez arról tanúsko­dik, hogy az itteni árak a felsőbb vidékiekhez képest a kereskedőknek több nyereséget, vagy legalább csekélyebb veszteséget ígérnek. Pon­ton meggyőződésünk nyomán a következő ára­kat jegyeztük : egészen kövér disznók 20—21 kr, középhizásuak 17—18 kr, 70—80 fontos úgynevezett frisingek 15—16 kr fontja élet nél­kül. Fris disznózsír december közepén átadva 36—38, januárban átadva 38—40 ft mázsán­­ként ; pörzsölt vagy fehér egészen vastag sza­lonna 24 ft, középszerű 22—23 ft, vékony 21— 22 ft mázsája ; füstölt szalonna 34—35 forint, füstölt sonka 32—33 forint­ Az esős idő miatt gabnapiaczunkra nagyon ke­vés termény szállíttatott, de a szükséglethez ké­pest ez is elég volt. Daczára annak, hogy a fel­sőbb vidéki piaczokon a buzaforgalom igen élénk volt, nálunk a tudakozódásnak semmi nyoma s magtári adás-vételekről nem hallottunk. Kukori­­czából legtöbbet hoztak s ára 1 ft 90 kr — 2 ft közt tartotta magát. A többi gabnanemek árai a múlt hetiekhez hasonlók. Győr, f. hó 29-én szombaton megtartott hetivásárunk a folytonos esőzés és rosz utak miatt oly csekély volt, hogy alig érdemes róla tudósítást közölni,­­ mindamellett, hogy üzleti tudósításunk csorbát ne szenvedjen, annak ered­ményét a következőkbe foglalhatjuk össze. Be­­szállittatott: b. 328 m., rozs 102 m., árpa 71 m., zab 108 m., kukoricza 107 m., köles 17 m., bab 53 m., burgonya 97 zsákkal. — Az árak követ­kezők : Egy auszt. m. tiszta búza 4 ft 10—30 kr, közönséges 3 ft 60 kr—4 ft, kétszeres 2 ft 80 kr—3 ft, rozs 2 ft 60—80 kr, árpa 1 ft 80 kr—2 ft, zab 1 ft 50—70 kr, kukoricza uj 2 ft 30— 40 kr, köles 1 ft 90 kr—2 ft 10 kr, bab 3 ft 20—40 kr, széna egy mázsa 1 ft 10—30 kr, bor egy akó uj 4 ft 50 kr—6 ft 50 kr, burgonya zsákja 90 kr—1 ft 30 kr. Gazdasági e kereek. tudósítások. Pest, dec. 1. Napfényes, de hideg idő. Az éjjel kemény fagy. A gabnaforgalom a múlt héten a külföld főbb piac­ain valamivel kedvezőbb volt. L­o­n­d­o­nban az árak — úgy látszik, az északi tengernek jég miatt járhatlan volta következtében — szilárdul­tak , a porosz és rajnamelléki piaczo­­kon pedig folyton élénk az üzlet. T­r­i­e­s­z t­ben a búza meglehetős jól kelt és összesen 44,700 st. adatott el; egyéb gabnafajból nem igen volt forgalom. Helybeli piaciunkon a múlt hé­ten a búzát illetőleg szintén jelentékeny volt a kelendőség és meglehetős élénk az üzlet, az árak mintegy 10 krral emelkedtek. Az összes búza­­kelendőség 35,000 m.re tehető. Rozs vagy 5— 6000 m. adatott el fogyasztásra ; árpa nagyon kevés, az is árváltozás nélkül. Zab két hajórak­­mány vétetett meg Tétényben 1 ft 55 kr és 1 ft 53 krjával; ezenkívül nem sok kelt el. Kukori­­cza szintén csekély, még pedig csökkent árakkal. A gyapjuüzlet nem volt élénk,­­ csak 160 m. adatott el egy franczia ház számára, s két részlet Vegyes tudósítások. — A kölcsön-sorsjegyekkeli Ígérvény-üzletről szóló tör­vény. Kelt 1862. nov. 7-dikén. Érvényes az egész birodalomra. Vonatkozva 1861-diki december 17. és 19 én kelt és birodalmi tanácsom mindkét házával köz­­lött rendeletemre, indíttatva érzem magam, azok beleegyezésével, illetőleg az 1861. február 26-ki alaptörvény 13. §-sához képest, következő s­s 1863. január 1-sején életbe lépendő rendeletet kibocsátni 1. §. Az ígérvény üzlet, azaz a sorsjegynyere­mény reményének eladása következő feltételek alatt engedtetik meg : a) A nyeremény­ remény eladása a sorsjegy tu­lajdonosa, vagy más egyén által, a tulajdonos részéről adott, határozott és írásbeli felhatalma­zás alapján történhetik meg, és mindkettőnek állandóan az ausztriai államterületen kell laknia. b) A nyeremény-reménynek határozott, azaz egy belföldi kölcsön kisorsolásának ismertető je­gyei által megjelölt sorsjegyére és határozott hú­zására kell vonatkoznia. c) Ezen nyeremény-remény eladásának egész­ben, azaz nem részleg kell történnie és azon kö­telezettséggel, hogy a nyeremény-reménynek a húzás alkalmávali valósulása esetében a sorsjegy kölcsönösen megállapított kárpótlás mellett a ve­vőnek átadassák, vagy a nyeremény, ha a sors­jegy a kikötött idő alatt át nem vétetik, az illető kárpótlás és a költségek levonása után a jogosí­tott részére a törvényszéknél tétessék le. d) A jogüzletről írásbeli okmány (igérvény­­irat) adandó, még­pedig a pénzügyigazgatás által kiadott s ide mellékelt szabályszerű bélyegzett blanquette mintája szerint, a­melynek az üzlet fölebb megjelölt lényeges határozványát magá­ban kell foglalnia. A szabályszerűleg szerzett nyeremény-remény ismétt eladása megengedtetik, azonban nem sza­bad ezt egy vagy több sorsjegy nyeremény-re­ményeknek részletekre leendő feloszlatásával tenni. 2. §. A sorsjegyek nyeremény-reményének az 1. §. rendeleteivel ellenkező módoni­s adása meg van tiltva, és ennek teljesítése törvényes uton nem követeltethetik. Az, a­ki mást e tekintetben ámított vagy vétkes tudatlanságból s hanyagság­ból megrövidített, vagy kárából hasznot húzott, ezért a fennálló törvények szerint felelős. 3. §. A tiltott ígérvényüzlet létezése, annak be­bizonyításáig, hogy nemcsak a nyeremény-re­mény adatott el, tétetik fel, ha valaki : a) Bizonyos sorsjegyet azon feltétel alatt ad el, hogy valamely meghatározott napon, a megkö­tésre következett húzás után a sorsjegy árát lefi­zeti, a kihúzott sorsjegyet egy ki nem húzottal fölcseréli, vagy ugyanazon, avagy hasonló sors­jegynek a fölebb kijelölt idő alatti visszavásár­lási jogát fenntartja, illetőleg erre kötelezi magát. b) Másnak jogot ad bizonyos sorsjegy átenge­dését a félőbb meghatározott idő alatt, meghatá­rozott áron követelni; utóbbi azonban fel van jogosítva a szerződéstől föltétlenül, vagy a fog­laló, bánatpénz, részletfizetés, vagy általán egy már lefizetett összeg elvesztésével visszalépni. 4. §. A tulajdonos ezen elvállalt kötelezettség tartama alatt a sorsjegy tulajdonjogát nem ad­hatja el, és ennek birtokát a pénzügyi közegek előtt, kívánatra igazolni tartozik. A tulajdonos által feljogosított eladó a pénzügyi közegek előtt kívánatra felhatalmazását vagy a nyeremény-re­mény szabályszerű megszerzését tartozik bebizo­nyítani. Ha ezen szabály nem teljesíttetik, tiltott játék létetik fel. 5. §. Az igérvény-lap bélyegdíja minden sors­jegy után 50 kv, mely összeg lefizetése mellett az ígérvény blanquette az engedélyezett eladók­nál kapható. Ha egy ígérvény­lapon egynél több sorsjegy nyeremény-reménye adatik el, kiállítása előtt a további illeték bélyegjegyek s ezek átbélyegzése vagy közvetlenül megtérítendő. Az e szerint kiállított igérvénylap tulajdono­sának, ha annak hiteles másolatát benyújtja, az illeték­szabályozó hivataltól annyi bélyeges blan­quette adatik ki díj nélkül, a­mennyi a bélyegje­gyeknek, vagy a közvetlenül lefizetett illeték­nek megfelel és annak ezen kiszolgáltatást ugyan­azon húzás­napnak a blanquettere leendő beik­tatásával kell az eredeti bizonyítványon meg­jelölnie. Az Ígérvény­lapokhoz teljesen hasonlóknak tartandók a nyeremények eladhatására szóló fel­hatalmazási okmányok, melyekre nézve az illető igérvénylapok még nem adattak ki. 6. §. A sorsjegyek nyeremény-reményeinek eladására szóló határozatok a sorsjogy részletek­re is érvényesek, ha ezek a kölcsön kisorsolási terve szerint fennállnak. 7. §: Ezen törvényben foglalt határozmányok minden áthágása, mint a lottó-szabályok által tiltott játék az illető jövedéki törvények szerint és a bélyegkötelezettség nem teljesítése, mint a bélyegjövedék megrövidítése büntettetik. A tiltott igérvényüzlet bűnrészese az is, a­ki a tilalmat képező ok ismerete mellett: a) Egy, a tilalom ellenére eladott nyeremény­reményt megszerez ; b) ily tiltott üzletekre felszólít, vagy rájuk megbízásokat tesz közzé. Ha az eset más fenyító törvények alkalmazá­sára is alkalmas, akkor az azok által kiszabott büntetésen kívül az ezen törvény szerinti pénz­büntetésnek is helye leend. A feljelentők s tetten kapók megjutalmazásá­nak az ez iránti általános határozatok szerint kell történnie. 8. §• Az ezen törvény hatálybalépésének kez­dete előtt kiadott iratokra vonatkozólag egy jö­vőre megengedett ígérvényüzlet iránt, a netalán magára vont büntetés elengedtetik, ha egy hó alatt ezen törvény hatályba lépésének kezdetétől fogva az 5-ik §-ban kiszabott illeték bélyegje­gyek s ezeknek az igérvény-lapom­ szabálysze­rű átbélyegzése által vagy közvetlenül lefizet­tetik. 9. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg. Bécs, nov. 7. 1862. Ferencz József s. k. Rainer Föherczeg s. k. P1 e n e r s. k. Legfelsőbb rendeletre: B. Ransonnet s. k. (Bélyeg.) Igérvény-lap. Alólirt átengedi ezen Ígérvény lap kézbesítő­jének a............lotto-kölcsön.............húzására, a..........sorsjegyet (vagy sorsjegyeket) és köte­lezi magát, hogy ezen sorsjegyet (vagy sorsje­gyeket), ha a fölebbi húzásban kihúzatnék, a megállapított kárpótlásért az.............(bizonyos határidőig) tulajdonába bocsátja, vagy a reá erő nyereményt, ha a sorsjegy a kitűzött napig el nem vitetnék, a megállapított kárpótlás és a költségek lefizetése mellett a jogosított részére a törvényszéknél leteendi. (Kelt.) (Név.) (Foglalkozás.) (Lakhely.) Ezen irat kiállításánál a kiállító a nyomta­tott szövegben üresen hagyott sorokat betöl­­tendi. (Ezen Ígérvény - lap hátára a törvény van nyomva.) — A muzeumegylet évi köz­gyűlése. Az érd­ múzeum tegnapelőtt kez­dődött évi közgyűlése tegnap bevégződött. A közrészvét ezúttal is hatalmasan nyilatkozott e nagy horderejű intézetünk ügyfolyama ellett. A meglehetősen kedvetlen idő daczára is a vi­dék is meglehetősen volt képviselve. A gyűlést, főelnökünk gr. Mikó Imre , amíg a közügyben Pesten lévén, dr. Szabó József kir. tanácsos úr nyitotta meg, egy beszéddel. Utána Finály Henrik, az egylet titkára olvasá fel jelentését az egylet egy évi működéséről, mit mai számunkban közlünk. Minek leg­fényesebb pontja az, miszerint be jön jelentve, hogy gr. Eszterházi László az­u­nga éremgyűj­te­ménye, mely 3700 darab (360 arany, 1000 ezüst) érmet tartalmaz, s minek nyersértéke mintegy 6, de becsértéke mintegy 15.000 ft — megérke­zett, s az teljesen sajátunk , mihez ha hozzá teszszük az éremtárnok fizetésére alapított 5000 ftot ; gr. Eszterházy L. ur adományát 20.000 ftra kell, hogy becsüljük. Felesleges is mondanunk, hogy a titkári jelentés e paseusa hangos éljen­zésre lelkesíté a gyűlést. Ezt követte a pénztárnok, Bányai Vitális je­lentése, melyből örömmel értesültünk, hogy múzeumegyletünk ereje tavaly 15,000, az idén 12,000 ft alaptőkével s­zaporodott, s így a mú­zeum­alap jelenleg 185,000 ft. Azonban sajnosan értettük, hogy a 800 ra menő évi részvényesek­ből első évben 600, másodikban 400, a harma­­d­­ban csak 200 s egynéhány részvényes fizette be 5 ft illetékét. Ezután következett az igazgató jelentése, mit köztiszteletben álló h. igazgatónk Brassai betegsége miatt, fájdalom, nem szemé­lyesen adott elő. S mind­ezt buzgó könyvtárno­kunk Szabó Károly jelentése rekeszté be, mely a könyvtár gyarapodása s rendezése előrehaladá­sáról szintén kedvesen meglepő mozzanatokat mutatott fel. (E három jelentést is hozni fogjuk.) A hivatalos jelentések után az igaz­ választ­mány kiegészítése került szőnyegre. Mint három éves tag kilépett négy, két tag pedig lakását végkép eltévén , hat igazgató tagra jön a válasz­tás. Mire szavazattöbbséget nyertek : N­a­g­y Péter, Kriza János, Nemes János, Ribi­­á­ns­z­k­i Adolf, Széles Dénes és Sán­dor József. A pénztár megvizsgálására Pataki Ferencz, az irattár és könyvtáréra Torma Károly elnöksége alatt biztosság neveztetett ki, mely a másnapi ülésen jelentést tegyen. Ezek után jöttek szőnyegre a választmány ál­tal formulázott indítványok. Az első indítvány, hogy a titkár, kit a múlt közgyűlés egyszersmind éremtárnokká is válasz­tott, állíttassék véglegesen egyesített hivatalába — egyhangúlag elfogadtatott. A második, mely a jelenlegi helyettes igazgató valóságos igazgatóvá tételét, s melléje egy segéd múzeumőr beállítását indítványozó , hosszas vitára adott alkalmat, mire azonban jónak látjuk megjegyezni, hogy elv- és nem személykérdés körül forgott. Tisza László, gr. Bethlen János és Dózsa Dániel az indítvány elnapolása, Finály Henrik, Nagy Péter, Takács János és Hincz György az indítvány elfogadása mellett szóno­koltak. Az időből kifogyván, felállássali szózato­lásra került az ügy, az elnapolás nyert többséget! Minő indokokkal a később közlendő jegyzőkönyv hozni fogja. Második nap, nov. 25. a tanácskozás tovább folyt. A választmány indítványai harmadik pontja nyitotta meg a tanácskozást, mely a tartalék-tőke alapítást tárgyaló, mi egyhangúlag elfogadtatott. — A negyedik, mely az egyesek indítványa sző­nyegre hozását formulázta, úgy­szintén az éven­­kint 25 fttal leendő honorálás, valamint végre a közgyűlések februáriusban tartása, kevés vita után el lőnek fogadva. Az indítványok tárgyalása után Brassai írás­beli nyilatkozata olvastatott fel, melyben értesíti a közgyűlést, hogy a helyettes igazgatóságot és múzeumőrséget csak is a jövő közgyűlésig vise­­lendi, miről ezennel azon nap reggelére lemond. E nyilatkozat a tegnapi tárgyalást ismét megújí­totta. Brassai e nyilatkozatával a következő köz­gyűlést azon helyzetbe tevén, hogy választásá­ban teljes szabadsággal járhat el: határozatta jön, hogy az igazgató választmány, tekintetbe véve az itteni nyilatkozatokat, a februári köz­gyűlésre új választási projectumot terjeszszen a közgyűlés elé. Megemlítendőnek véljük még, hogy a Hay­­nald-féle 300 forint pályadíjt, mely Erdélynek a a rómaiak alatti históriája kérdésére volt kitűzve — a Kolozsvárit kedves emlékezetet hagyott W­a­s­s József nyerte el. — Titkári jelentés az erdélyi muzeum­­egylet november 24-dikén tartott közgyű­lésén :« • Tisztelt közgyűlés! Bocsánatot kérek, hogy jelentésemet olyan valaminek elmondásán kezdem, a­mit úgy is mindenki tud, tudnillik azzal, hogy én most nem a magam, hanem az igazgató választmány sze­mélyében szólok a tisztelt közgyűléshez. Szük­séges volt ezt elmondanom, azért, hogy a tisz­telt egylettagok szavaimat, jelentéseimet, meg­jegyzéseimet ne vegyék egyéni nézetek kifolyá­sának, a­melyekben lehetnek személyes és sze­mélyre vonatkozó indokok és c­élzatok, hanem emlékezzenek meg minden szavamnál, hogy kö­telességemmé teszi az egylet törvénykönyve a választmány évi munkálkodásáról való jelentés­­tételt a közgyűlésen, és valamint a pénztárnok a maga számadásában nem a maga bevételeiről és kiadásairól ad számot, úgy én sem jelentem azt, a­mit én tettem, és a­mivel én indokoltam magamban azt a tettemet, hanem elmondom azt, a­mit a választmány tett, és a­hol indokolni fogom e teteket, az indok nem az én, hanem a választmány indokai. A választmány teendője az alapszabály 41-dik czikke értelmében egy közgyűléstől a mási­kig az egylet ügyeit intézni. Az egylet ügyei pedig kétfélék lévén, úgymint gazdaságiak és tudományosak, hogy rend legyen e jelentésben, nézzük előbb a gazdasági ügyeket. A gazdasági ügyek közt első helyen áll két­ségkívül a pénz, és így természetesen a pénz­ügyről való jelentés nyitja meg a jelentések so­rát. Erre nézve kérem a jelenlevő tisztelt egylet­tagokat, szíveskedjenek az alatt, hogy a követ­kezőket fel fogom olvasni, figyelemmel kísérni a kezükben levő kinyomott pénztárkimutatást, és meggyőződni az elősorolandó adatok helyes voltáról. A­mi legelébb is az egylet vagyoni állását illeti, annak állapota 1861 elején ki van mutat­va az 1861-ki bevételek első során, mint pénz­tármaradék. Ha valaki azt a fáradságot venné magának, hogy a kijelölt soron egyenkint álló és részint pengő pénzben, részint osztrák érték­ben kifejezett összeget mind osztrák értékre vál­toztatná és azután összeadná, összegül nyerne 103 db aranyat és 160,773 ft 30­3 krt osztrák értékben, a mely összegbe bele lévén foglalva 4521 ft 9473 kr készpénzkészlet, a mely nem tartozik az elkölthetetlen tőkéhez, ha ez összeget kivonjuk, előáll az egyleti alaptőke akkori tiszta állapota, a mely teszen 103 darab aranyat és 156,251 ft 36 krt osztrák értékben, a­mely ré­szint állam-, részint magány kötelezvényekben megvolt. Ezzel szemben az 1862 ki bevételek első so­rán álló pénztármaradék 1862. januárius 1-én kimutatja az egylet vagyoni állását 1861 végén, és a fentebbi mód szerint összeadva teszen 139 db aranyat és 174,996 ft 1376 krt osztrák ér­tékben, a­melyből, mint fentebb kivonván, a 2521 ft 62­/6 krnyi készpénzkészletet, marad ál­lam- és magánkötelezvényekben megvolt 139 db arany és 172,474 ft 51 kr tiszta tőke, és íme je­lentésemnek első örvendetes eredménye az, hogy az egylet biztosított alaptőkéje 1861 januarius 1-jétől 1862 januarius 1 jéig, tehát 1 év alatt gyarapodott 36 db aranynyal és 16,223 ft 15 krral osztrák értékben. 1862 oct. 31 -én, a mikor tudniillik a t. köz­­gyülés elébe terjesztendő számadást bezárták, a pénztármaradék tett 208 db aranyat és 185,356 ft 6471 krt osztrák értékben, a melyből, leszá­mítva a készpénzkészlet 344 ft 6376 krban, ma­rad az alaptőke összege 208 arany és 185,012 ft 1 kr o. é., a­melyből, ha az 1862 elején meg­volt alaptőkét 182,474 ft és 51 krt levonjuk, ki­tűnik, hogy 1862 januarius 1-től 1862. october végéig az alaptőke gyarapodott 12,587 ft 50 kr­­ral, nem számítva az arányban meglevő tartalék gyarapodását. Nem lehet e jelentésnek czélja egy egész szá­madást aprólékosan előterjeszteni, az ide tartozó adatokat úgy is a pénztárnoki jelentésből fogja a t. közgyűlés megérteni, de mégis tán nem lesz érdektelen a költségek egyes tételeit az előleges költségvetés tételeivel egybehasonlítani. Az 1861-re készített előleges költségvetés igazgatásra és kezelésre kivetett volt 400 ftot, a valóságos költség tett 547 ft 77 krt, tehát 147 ft 77 krral többet. Ez azonban nem mind a költ­ségvetés áthágásának rovására esik. Ugyanis legelébb kell megemlítni, hogy ez összegből 46 ft még 1860-ra esik, és csak azért fordul elő az 1861-ki költségek közt, mivel a kifizetés az új évbe átjött, holott a költség valósággal még az ó évben történt, másfelől ez összeg nem annyira azt fejezi ki, a­mi valósággal igazgatásra és ke­zelésre ment, mint inkább azt, a­mi a gazda szá­madásába esik, és a­miben igazítási és építési költségek is vannak, a­melyeket azonban a szá­madás megzavarása nélkül külön választani már nem lehetett. Rendszeresített fizetésekre az elő­­leges költségvetés 5408 ftot, a valóságos költség csak 5332 ft volt, mivel az egyik írnok fizetését nem mindjárt az év elején kezdette folytatni, ál­landó beruházásra ki volt vetve 900 ft, elkelt 1067 ft 93 ft, a természeti tár gyarapítására ki volt vetve 500 ft, elkölt 346 ft 24 kr, a könyv­tár gyarapítására ki volt vetve 1200 ft, elkölt 533 ft 12 kr, nyomtatványokra ki volt vetve 500 forint, elkölt 613 ft 10 kr, a kertmivelésre ki volt vetve 200 ft, elkölt 188 ft 90 kr, végre építésre számítottunk volt mintegy 8000 forintot, de elköltöttünk 10,823 forint 98 7a krt, és igy az összes költség, a­mely 17,108 ftra volt számítva,valósággal tett 19,397 ft 3­72 krt, túlha­ladta tehát az előleges költségvetést 2289 ft 272 krral, a­mely az 1860-ki pénztármaradékból fe­deztetett. Ha mind a mellett a gyűjtemények közvetlen gyarapítására kivetett összegek nem keltek el, az leginkább annak tulajdonítható, hogy a természeti tár számára kijelölt helyiség még nem volt elkészítve, és annak következté­ben nem lehetett oly gyűjtemény gyarapítása után járni, a­melyet még nem volt hová tenni; a könyvtárra nézve pedig megjegyzendő, hogy tetemes könyvvásárt ejteni, a választmány a nagy agro mellett, nem látta czélszerűnek, és en­nél fogva tetemes összeget igénybe vevő könyv­vásárok, név szerint olyanok, a­melyek igen be­cses és terjedelmes meglevő munkák kiegészí­tését czélozzák, függőben maradtak, a választ­mány pedig czélszerűbbnek látta az erre szánt pénzösszeget egyelőre megtartani, mint egyébre elkölteni. Egyébiránt 1861 volt az első év, a­mely né­mileg alkalmat nyújtott, hogy valóságos költsé­günket egy részletezett költségvetéssel szembe tehessük, mert a­mint tudva van, az 1860-ki előleges költségvetés csak általánosságban volt összeállítva. Már 1862 re biztosabb alapunk volt, és ez évben a költségek egyetlen rovatá­ban sem mentünk még eddig túl az előleges költségvetés kivetésein, megtörténhetik ugyan ez s még deczember végéig, de remélhetjük, hogy 1863 ban már bizonyosan nem fog többé meg­történni. Az 1862-ki számadás részletének előadása a pénztárnoki jelentésnek lévén fentartva, pénz­ügyi jelentésemet itt bevégzem, és áttérek a gaz­dasági ügyek más ágaira. A tavalyi közgyűlés óta lefolyt évben a mú­zeum épületén és telkén csaknem folytonosan folyt az építkezés. Eredménye már ma az, hogy a főépület már megnyílik gyűjteményeink szár­mára, és noha rajta künn is benn is még nem egy aprólékos tatarozás hátra van, még­is vala­­hára beleköltözhetünk, azonkívül állítottunk a múzeum kertjében egy melegházat, és az egyik virágház épületét oly formán kiigazítottuk, hogy a virágházon kívül benne kertészünk számára szállást is nyertünk. Az igaz, hogy a kelet felöli második üvegház roskadozó állapotban maradt, de mindent egyszerre nem lehetett felkarolni. A kert nagy költséget vett igénybe a lefolyt nyáron, de részint visszafizeti egy részét, részint nagyobbára újonnan volt beállítandó, és a­­ki látta, milyen volt ez a kert az idei száraz nyáron, meg nem tagadhatja a helyettes igazgatótól és a kertésztől a megérdemlett dicséretet. Még nyom­tatvány­aink árulását is lehetne a gazdasági rovat alá vonni, fájdalom, erről nem sok örvendetest tudok mondani, midőn olcsósága mellett is alig kél. Hogy azonban jövőre a könyvárus is érde­künkbe vonhassuk, helybeli könyvárust Stein Jánossal szerződtünk, és őt tevén minden kiad­ványaink bizományosává, megengedtük neki, hogy magát múzeum-egyleti könyvárusnak ne­vezhesse, a­miért ő is kötelezte magát, hogy a tőle és általa vásárlandó könyvek árából az egy­letnek tetemes rabatot enged. Vessük most szemeinket a tudományos ügyekre. Tisztelt közgyűlés! Bár minő visszásnak tet­szik még mai napig sok embernek, a választ­mány még nem tudott másképen meggyőződni mint úgy, hogy a múzeumegylet tudományos működésének legelső és legfőbb része nem más, mint a múzeum gyűjteményeinek beállítása, ren­dezése és gyarapítása. E főteendővel szemben minden más működésnek háttérbe kell szorulnia. E körül öszpontosult is mind­az, a­mit a választ­mány tett és létetett, sőt a valódi tisztán szellemi tudományos működés is közvetve ide viszo­nyult. E szempontból tekintve, maga az építkezés, a kert rendezése és mivelése, a múzeumi termek állványokkal és bútorokkal felcserélése a tudo­mányos működés körébe esik, mert mind az gyűjteményeink érdekében történt. Mint gyara­podtak maguk a gyűjtemények, arról a jelentés­tételt az illető őröknek kell átengednem, de egy­néhány mozzanatot még sem hagyhatok említet­­lenül, részint azért, mivel­ eszme és tény a vá­lasztmányé , részint azért,­ mivel ha itt el nem mondom, senki sem fogja elmondani. Legelébb szükségesnek látom megemlíteni, hogy a lefolyt évben a választmány két tisztvi­selőt utaztatott a múzeumi gyűjtemények érde­kében, előbb július havában a könyvtárnokot, a­ki bejárván az ős székelyföld főhelyeit, habár épen azt, a­mit keresett, t. i. a székely krónika eredetijét, vagy bár a kézzelfogható bizonyságot arra, hogy az eredeti hol létezett, nem kapta meg, mégis gyönyörű könyvészeti eredménye volt utazásának, a­mennyiben nem egy oly régi magyar könyvet fedezett fel, a­melyet a tudo­mányos világ eddig csak hírből ismert, sőt oly szerencsés volt, hogy egynéhány ily irodalmi kincset múzeumunk könyvtára számára meg is szerezhetett. Későbben, sept. végén, a titkárt küldé Pestre és Bécsbe néhány mellékes meg­bízással, de főleg azért, hogy az Eszterházy féle éremgyűjtemény­t az adományozó gróftól átvegye és elhozza. Ez is szerencsésen és óhajtott siker­rel járt el megbízásában, magával hozta az óhajtva várt gyűjteményt, a­mely áll 3779 da­rab, többnyire magyar és erdélyi folyó és em­­lékpénzből. Ez összeg magában véve még nem mond sokat, de tegyük hozzá, hogy e számból 364 db az arany, s e között sok oly darab van, a­melynek súlya 8, 10, 20 sőt 40 aranysúlyt te­szen, hogy van benne mintegy 1000 db külön­böző nagyságú ezüst pénz, és hogy a gyűjtemény száraz éretbeli értéke mintegy 5000 0. ftra te­hető, másfelől számos benne a numismatikai ne­vezetesség és ritkaság, és hogy egy átalános be­csű szerint egy a gyűjtemény megszerzésére ki­küldött berlini tudós annak numismatikai érté­két 10,000 tallérra, azaz 15,000 0. ftra tette, bátran elmondhatjuk, hogy gr. Eszterházy Lász­ló adománya amígy elnökünk főalapitványa után valamennyi más adomány között első he­lyen áll, annyival is inkább, mivel a nemes gróf ígéretén felül, a gyűjteményhez tartozó két csi­nos szekrényt, és 46 kötetben 32 becses érmé­­szeti munkát magában foglaló érmészeti könyv­tárát is ide adta és végre megígérte, hogy a bir­tokában levő más nevezetes régiségeket is, név­szerint azt az Árokalján talált bronzból öntött két görög szekérkereket, a­melyért a londoni british múzeum 4000 ftot ajánlott, múzeumunk­nak fogja adni. Sajnálattal kell jelentenem, hogy e becses gyűjtemény még nincs felállítva ; az igazgató választmány a körülményektől akadá­lyoztatva még eddig nem állíthatta be az érem­tárnokot, és csak a közgyűlésnek az ebbeli in­dítványra hozandó határozata után fogja azt életbe léptethetni, a­mit a tavalyi közgyűlés ez iránt kett határozata elvileg már megállított.

Next