Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)
1863-02-14 / 3901. szám
I . Különfélék. Pest, febr. 13. * Kedves költőnk Lisznyai Kálmán nincs többé. Hosszas szenvedéseinek, melyeket valódi hősi lélekkel tűrt, tegnap 12-kén, éjféli 12 órakotát szemel ki számára. Ott a pápa körülvétethetné magát bibornokai és leghűbb tanácsosai által, s senki sem kényszeritné őt, hogy lelkiismeretével ellenkező feltételeket fogadjon el. A belháború megszűnnék Olaszországban, s az olasz nemzet szabadságában állana, akár saját területét teljesen birtokba venni, akár a pápa világi hatalmát ismét helyreállítani. Mindenesetre pedig viszszanyerné a pápa régi uralmát a kath. kedélyek fölött Olaszországban és Európában. Ha a vihar elvonult, a pápa is visszatérhetne s fogadhatná a hódolatot, mely szent jellemét, és a tiszteletet, mely erkölcseit illeti. Értekezzék ön erre nézve Antonelli blokkal és adja neki e sürgöny másolatát. II. Russel 1. levele Cowleyhoz oct. 31-dikéről. E levél egy időbe esik a franczia külügyminiszter köriratával, melyben a franczia császár olasz politikáját tárgyalja, amiért Russell is szükségesnek látja a Rómára vonatkozó angol politikát újra kifejteni. Olaszország javát s Európa jövő békéjét oly mélyen érintő kérdés tárgyalása még nem beavatkozás a más nemzet helveibe. Ha a császár politikája helyes, maradjon mellette, habár Anglia nézetei eltérők; ha pedig hibás, ne reszeljen más útra térni. A királyné kormánya úgy vélekedik, hogy a római terület lakossága legjobban ítélhetne arról, ami javára és boldogságára céloz. Ha Rómát akarja fővárosának, ám kapja meg. Ha pedig a pápát kívánja trónon tartani, tehesse azt is. Ez egyszerű és könnyen kivihető politikát csak azért nem lehet követni, mert 13 év óta franczia megszálló had gátolja a rómaiakat szabad választásukban. — Átmenve a nemzetközjog szerinti kivételes állapotokra, lehetőnek mond 2, 3, 5 évi megszállást, csak Rómában kell megérni, hogy a megszállás tizenhárom évig húzódik s a nemzet ez időszak végén még kevésbé barátkozik meg fejedelmével, mint kezdetben. A királyné kormánya azt hiszi, hogy e megszállásnak most végének kell szakadni. Tudja, hogy a császár terve a nép kibékítése a pápával és május 20-ról szóló levelében azon óhajt és várakozást olvassa, hogy ily kibékülés be fog következni. De bár az angol kormány fölfogja a nemes óhajt, a várakozásban nem osztja nézetét. A szakadás *«*iad. A pápa nem engedhet területéből, mert lelkiismerete ellen vét véseli, mire katholikus fejedelem bizonyára nem kényszeríthet, és mégis ily föltétképezi a kivált Jufackul és alPja az olasz király részéről. Az olasz kormány kijelenté, hogy Róma legyen a fővárosa egy szabad Olaszországnak, s föl nem hagy a reménynyel, hogy utóvégre az is lesz. Ha az olasz király ez ígéretről letenne, csendzavarások volnának oly egyezmény következése, mely az olasz királyt Rómából kizárja s a pápa, mint e nyugtalanságok okozója, mindenki előtt gyűlöltté lenne. Azok elnyomása vérontásba kerülne, mely a főpap szent jellemét szennyezné be és ellentétben állna azon példás mérséklettel, melyet az olasz nemzet eddig tanúsított. Ezekből meriti a királyné kormánya azon németét, hogy Rómát a rómaiaknak kell átengedni. Ez okmányról, ha kívánja, szintén másolat adandó Drouin de Lhuysnak, III. Cowley 1. jelentése] mondja, hogy Drouin de Lhuys a pápa és Grau'7,orszg közötti kibékülést még lehetőnek tartja s több más oknál fogva a britt kormány nézetét nem osztja. IV. Russel 1. levele Cowleyhoz jan. 15-ikéről. Ez válasz az imént említett jelentésre, oly értelemben, hogy Drouin viszonzása semmi újat sem foglalnak magukban, kivéve az utalást arra, hogy Anglia 1848—49-ben tűrte Róma franczia megszállását. De tűrés nem helyeslés, még kevésbé lehetne ma helybenhagyni, mit 13 évvel ezelőtt netalán helyeselték. Ez idő alatt egész Olaszország helyzete megváltozott, csak Róma megszállásában nem változott semmi. V. Odo Russel jelentése Russell lordhoz nov. 11-dikéről Antonelli blek szóbeli megjegyzéseit közli az oct. 25-diki sürgönyre, melyből kitűnik, hogy a pápa, a meddig bármi kis részét bírja az egyházi államnak, kénytelen fenntartani világi uralmát s az egyház jogait, s addig marad, mig a vallás ellenei, erőszakosan elhajtják. De Rómát elhagyni, míg a francziák védik, annyi volna, mint lelkiismeretes kötelességérzete ellen véteni. Ha a pápa odahagyja Rómát, a francziák is kivonulnának s betörnének az egyház ellenségei, mire a pápának okot szolgáltatni soha sem szabad. Ha ez esemény valamikor mégis bekövetkeznék, s ha ez által egyházi kötelességei teljesítése veszélyeztetnék, idegen földön fog védelmet keresni az egyház függetlenségének, s az angol kormány vendégszeretetének nemes ajánlata akkor tán el is fogadtatnék. VI. Odo Russel újabb jelentése nov. 28-dikáról csak annyit mond, hogy Antonelli a korábbi sürgönyt a pápa elé terjeszté, s hogy ez a barátságos ajánlatot teljesen elismeri, de jelenleg azt el nem fogadhatja. VII. Russell levele Cowleyhoz jan. 29-dikén. E levél czélja vala az angol követet felvilágosítani azon hamis állítások iránt, melyek a franczia „sárga könyvben“ foglaltattak. Russell legelébb is a franczia szöveget körvonalazva így folytatja : „Ez volna a tárgyalás, a mint azt a franczia követ Rómában hallomás után állitá össze, s melyet a franczia külügyminiszter a franczia kamrákkal s a világgal közölt, valószínüleg a nélkül, hogy megkérdezte volna előbb önt, várjon e sürgöny tartalmaz-e igaz jelentést azon tárgyalásokról, melyekről, mint Rómában történtekről értekezik. A franczia római követnek ezen hallomásból merített jelentésével szemben, kénytelen vagyok Mr. Russellel közölni azt, ami valóban történt, amennyiben őt érdekli és a királyné kormányának kötelessége, hogy Drouin de Lhuys ur kezébe juttassa mind annak előadását, amit ez ügyben tett. A történet következő : Russel úr 1862. júl. 25-dikén váratlanul iratot vett a Vatikánból, mely arról tudósít, hogy a pápa őt másnap déli 12 órakor elfogadja. Russell ennek folytán jul. 26-dikán a Vatikánba ment, hol korábbi értekezés után a pápa azon óhaját fejezte ki, szeretné tudni, várjon ha bárminemű körülmények bármely időben kívánnák, hogy Angliát válaszsza tartózkodása helyéül, fogják-e ott vendégszeretettel fogadni. E kérdésre Russel csak általános választ adhatott. E leírásból kitűnik, hogy nem Russel kért Lengyelországi esemnyelt. Úgy hiszszük,olvasóinkra nézve nagyon fárasztó kezd lenni ezen rovat. De bármennyire iparkodnánk is zűrzavaros adathalmaz helyett képet adni, bármennyire akarnánk is az egy helyben való nyugtalan hullámzás helyett egy haladó, bizonyos czél felé siető áradatot kísérni figyelemmel, az érkező adatok kuszáit és néha ellenmondó volta,de talán a tárgy természete sem engedi. Egy guerilla-harcz, mely egyszerre tiz helyen üti fel magát, hogy ismét gyorsan elenyészszék, csak krónikás följegyzéseket s nem rendszeres históriai előadást enged meg. Még az adatok bírálatába is alig lehet bocsátkozni mert a mi levél érkezik is Lengyelországból, vagy csak a lengyel határról, nem szemtanuktól származik, hanem kisebb nagyobb hiedelemre talált híreken épül. Mielőtt azonban a krónikás följegyzéseket folytatnék, érdekesnek tartunk közleni egy bécsi lap után egy, ha nem is bebizonyított, legalább az érzelemnek némi támaszponti szolgáltató hypothesist. Az oroszok haditerve abban állott, hogy a határszéleken volt álláspontokat odahagyták s az ott őrködött kisebb csapatokat részint sorsukra bízták, részint összevonták. Varsó körül akarák az oroszok mindenekelőtt öszpontosítni hadi erejöket, hogy e központból stratégiai combinatióval sugárosan küldhessenek ki mozgósított hadoszlopokat minden irányba, s így a fölkelést minden ponton egyszerre támadhassák meg, így magyarázhatók a fölkelők ideiglenes diadalai. De, úgy látszik, politikai tekintetek is tanácsják az oroszoknak e tervet. A forradalomnak szándékosan idő engedtetett a továbbfejlésre. A mindeddig passiv nemzeti ellenkezés az orosz kormányra nézve meg nem ragadható tünemény volt, most azonban az ellenkezés fegyveres tettlegességben törvén ki, az orosz kormány megfogható tárgyat talált. Az orosz kormány tehát azért engedi szerveződni a fölkelést, hogy katonai hatalma egész súlyával annál jobban elnyomhassa, s Lengyelországot anyagi és szellemi tekintetben kimerülésre juttassa. Nem kell hát nagy súlyt fektetni arra, hogy ír fölkelők itt-ott katonákat fegyvereznek le vagy szalasztanak porosz és osztrák területre. Annyival inkább nem, mivel az orosz a határok őrzésére kiszolgált katonákat alkalmaz, kiknek fedezéséül egyes közk örcsapat szolgál. Más az orosz rengés katonaság, mely tömegekben működve erős fenyítéke és csaknem hihetetlen passiv bátorsága által mindig hatalmas ellenség. Ennélfogva a fölkelők győzelméről érkezett híreket óvatosan kell fogadnunk. E nézetet erősítni látszanak a Lembergbe Irzmyslból és Rzeszovból érkezett hírek. Az oroszok odahagyták volt a Tomaszovtól Maczkiig terjedő határszélit (a zolkievi kerülettől az osztrák-porosz határig). Most azonban (azaz 10-dikén) az oroszok visszafoglalták állomásaikat.Tomaszovot 4-ikén a viniami és szuperei egy óráig tartott harcz után, Zavichoszt határhelységet pedig 8-án szállották meg az orosz csapatok, s a fölkelőket Tomaszovtól Zavichoszig az egész vonalon viszszaszorították az ország belsejébe. Eddigelé egy fölkelőcsapat sem keresett menedéket ausztriai területen. Ez arra látszik mutatni, hogy reményükről a fölkelők le nem mondtak, s azt hiszik, hogy a harczot még hosszasabban folytathatják. Különben az oroszok nincsenek semmi kímélettel a lakosok élete és vagyona iránt, ahová bevonulnak. Tomaszovon kívül a gróf Zamoyskiféle Zvirzinievci kastélyt és Zavichostot is fölégették. A fegyvertelen lakosokat, férfiát, asszonyát, gyermekét, kik nem menekülhettek, a részeg katonaság vadul felkonczolta s vagyonukat kirabolta. — A parasztok magatartására nézve nem tudni még semmi bizonyost, holott a tömegek magaviseletétől függ a siker lehetősége. Általán azt beszélik, hogy a parasztság veszteg marad, ami rész előjel a forradalomra nézve. Varsóból írják febr. 9-ről a „Bresl. Zig“-nak . Múlt éjjel a Wonchocknál parancsnokló orosz tisztnek egy futára érkezett Konstantin nagyherczeghez. Ennek jelentése még nem adatott ki ugyan, de mint bizonyost beszélik tartalmára nézve, hogy az orosz csapatoknak ott 8 egész órai kemény harczot kellett állniok, sok embert vesztettek s négyszer nyomattak vissza, mig sikerült egy kis erdőn keresztül vonulniok, melyen Vonchock mellett az országút keresztül van vezetve. Vonchocknál egy kis csapat kaszás két óra hosszait tartóztatá föl az orosz katonaságot, míg a Langievicz vezérlete alatti felkelők elvonulhattak, mire a felbőszült oroszok Vonchockot s a szomszéd falukat elhamvasztották, a lakosok nagy részét lemészárolták s úgy vonultak vissza Radomba. — A katonaság magaviselete más pontokon is embertelen, még pedig, mint mondják, a Konstantin herczeg által a katonai parancsnokoknak adott rendeletek daczára. — Vengrovot az orosz katonaság, miután a fölkelők onnan elvonultak, egészen ala Sudarow, kirabolta. Hitelt érdemlő szemtanuk állítják, többek közt egy német gyámok, kit épen nem lehet vádolni a lengyelek iránti különös rokonszenvvel, hogy a vengrovi ütközet 150 áldozata közül épen nem mindenik volt halott az ütközet bevégeztével, hanem az orosz katonaság azután gyilkolta meg. A katonaság egyébiránt nem elégedett meg a helységek fölégetésével, hanem az elesetteket is egészen levetkőztette. Azt hirdetik ugyan hivatalosan, hogy a katonák el vannak tiltva a rablástól és kegyetlenkedéstől, de úgy látszik, ez csak azon régi fogása az orosz politikának, mely szerint az európai közvéleménynyel szemben egy, és belül egészen más arcot mutat a végrehajtásban. Számos, a fölkelők által odahagyott befogatások sincsenek egyátalában igazolva. A vilnai kerületben kiadott ostromállapot hirdetésben mindenkit törvényszék elé állíttatással fenyegetnek, ki a fölkelőknek élelmiszereket ad. Pedig a fölkelők alkalmasint nem sokat kérik a gazdától. Skiernevicze és Radzievilov közt az erdőségben, az egész vasút hosszában nagy számú fölkelő gyülekezett össze. Katonaság küldetett ellenök, mely az erdőben összecsapott a fölkelőkkel, s egy látszik, visszavezetett. 9-ikén egy külön vonat sok sebesült katonát vitt Varsóba. Ugyanazon varsói levelező írja, hogy a fölkelők által mindenütt kimutatott elszántság rémülettel tölti el az oroszokat. Azon ellenvetésre, hogy a fölkelés rosz kimenetelű lesz, a fölkelők mindig azt válaszolják : „inkább haljunk meg harczban, mintsem orosz katonai szolgálatra vigyenek.“ A „Breslauer Zeitung“ varsói levelezőjének egy megjegyzését adja ki még, mely mint porosz lap nyilatkozata figyelmet érdemel. Azt mondja, nem kell hinni a Lemberg és Krakkó felöl jött telegrammoknak. A lengyelek számára sok ezer fegyver (?) adatott el a lembergi fegyvertárból, s más módon is segítették Ausztriából a lengyel fölkelést. Az orosz kormánynak akart ezzel belső zavart okozni, s egyszersmind a fölkelést nagyító hírekkel az orosz kormányt comprommitálni a külföld előtt. — Oppelnből Írják febr. 11. Nem áll azon hír, mintha a porosz területre menekült oroszok visszaküldetnének Lengyelországba. A porosz kormány a koseli várba internálja őket. Mint Gleiwitzból írják, a nevezett menekültek a kalisi és zavicoszti orosz dandárhoz tartoznak. Az előbbiből ott van 1 törzstiszt (Lubanczow őrnagy), 6 főtiszt, 12 altiszt, 155 közember, 103 ló és 3 tisztszolga ; az utóbbiból 1 törzstiszt (Tarbijev őrnagy), 8 főtiszt, 4 altiszt, 150 közlegény, 104 ló, 1 írnok és 1 asszony. Ezenkívül 2 zsandár főtiszt, 13 zsandár közember. A járőri kiszolgált katonái közül 1 főtiszt, 3 altiszt 37 közember,összesen két törzstiszt, 17 főtiszt, 103 altiszt, 365 közember, 207 ló, 4 sáp)ga, 1 asszony. ■- Varsó, febr. 10. A mai hivatalos lap a következendő nevezetes tudósítást közli „Razimow tábornoksegéd egy Vilnából érkezett telegramiában ezt jelenti : „Maniukin tábornok 6-ról 7-kére menő éjjel a bielszki kerületben fekvő Sziemiaticze kis városban egy 5000 emberből állott fölkelő csapatot ért utol, mely puskatűzzel fogadá, s 12 katonáját megsebesítő, kik közt egy törzstisztet és 5 főtisztet. Virradatkor rohamtval vette be Sziemiaticze városát, a a fölkelő csapatot megsemmisítette. A halottak és sebesültek száma mintegy 1000. Sziemiaticzét az égés elhamvasztotta.“ (E város Bialától éjszakra, a Bug jobb partján). A hivatalos lap ezután e hirdetményt közli : „A kis korúak, kik a fölkelők üldözése alkalmával fogatnak el, s még a katonakötelezettségi kort el nem érték, rendőrileg megfenyittetnek, s a családfőnek átadatnak. Az iskolákba leendő újra fölvézetések felett az iskolai hatóság fog határozni.“ — A krakkói „Goniec“ jelenti, hogy az orosz, kormány Volhiniában és Podoliában is végre akarja hajtatni a lengyel királyságra nézve elrendelt sorozást. — Egy berlini lap azon hihetetlenül hangzó hírt közli, mintha a lengyel forradalmat vezető központi bizottság Drezdában székellne. — A „Gen. Corr.“ egy szemtanú elbeszélése után írja : Még január 19-kén történt Plock környékén a korski erdőben egy összecsapás az ujonczozás elöl menekült ifjak és 90, Kozlaninov parancsnoksága alatti orosz katona közt. Azon hírre, hogy a szomszéd erdőkben ujonczozás elöl menekülteket láttak, a nevezett ezredes, kit kaukázusi hegyekben gyakorlott volt a guerilla-harczban, az erdőkbe küldetett. Találta a menekültek egy csoportját s rá akarta beszélni a szétosztásra. Válasz helyett a fölkelők körülvették a katonaságot s követelték, adja meg magát. Élénk harcz támadt, mely alkalommal al ezredes és segéde elesett. A katonák közöl csak 20 szabadult meg. — A „Czas“ a zamojszki kerület politikai főnökének egy körlevelét közli febr. 3-ikáról, mely a falusi és városi birákhoz van intézve. Tudtukra adatik, hogy ezután minden, a hadi állapotot illető tárgyban a katonai parancsnoktól kell függeniök, kinek rendeleteit haladéktalanul végre kell hajtaniok. Aztán hozzáteszi : „Hogy a lakosok a szerencsétlenségtől s az ország a pusztulástól megóvassék, parancs ment a katonasághoz, hogy üldözzék a fegyveres vagy fölkelésben való részvételre nézve gyanús egyéneket. A katonaság oly eljárásra van felhatalmazva, mint ellenséges földön háború idején. Hogy ha a fölkelők városokban, falukban, tanyákon menedéket találnak, ha semmi részt nem vettek is a fölkelésben, a katonaság úgy bánik a lakosokkal, amint a viszonyok kívánják: ágyúval, puskatűzzel vagy szuronynyal. Végre azon óhajtás fejeztetik ki, vajha az erdőkön bolygó lázadók visszatérnének helységeikbe, kor vetett végett a halál. Nemcsak az irodalom barátaira nézve szomorú e hit, de szomorú különösen a költő nagyszámú barátainak és tisztelőinek, akik őt a végtelenül kedves gyengéd modorú, kedélyes embert, őszintén szerették, s elvesztét most annál inkább fájlalják. Már tegnapelőtt megérté közelgő halálát, sőt hosszú betegségében hőn ápoló nejétől, s gyermekeitől szivrehatólag elbúcsúzott ; tegnap elállott szava, mígnem éjfélkor hü neje és barátai karjai közt elhunyt. Temetése f. hó 15-kén menend végbe a reform-szertartások szerint a császárfürdői épületből. Áldás lebegjen emlékezetén ! * Gr. Páffy Mór helytartói excja a tegnap reggeli gyorsvonattal Bécsbe utazott. * A szász nemzeti egyetemnek idei február hó 5-kén tartott ülésében az azelőtti ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Löw Mihály, szerdahelyi küldött, az egyetem megbízása folytán egy, a szászföldre kiható rendszabályzat tervét, az ez elé írt gazdászat történeti bevezetéssel együtt, melyeket közlő „Heim. Ztung“ egész terjedelmükben hozni igér, terjeszti az ülés elé tárgyalás végett, melynek folytán azon szabálynak magyar, német, román nyelven nyomtatásba tétele, s a székek és vidékek hatóságaihoz tudósítás végetti kiküldése elhatároztatott. (K.k.) — Ő Felsége f. évi febr. 10-kén kelt legfelsőbb határozatával az 1862-ki londoni nemzetközi műtárlatbani részvétel s az annak sikerével közreműködés alkalmából Korizmics László magyar helytartósági tanácsost a 3-ad osztályú vaskorona renddel, Fischer Mórt, a herendi porczellángyár tulajdonosát, Szabó József tudor, pesti tanárt a Ferencz József-rend kis keresztjével ; — Czilbhert Róbert gátőri földbirtokost; Egan Ede községi haszonbérlőt; Ganz Ábrahám budai vasöntöztgépgyárnokot; Jankó Vinczét, a pesti gépgyár főnökét; Jenny tudort és selmeczi bányatanácsost; Pozner Károly-Lajost, pesti rovatozó s kereskedelmi könyvgyárnokot koronás arany érdemkereszttel ; — Beregszászy Lajos pesti zongoragyárnokot arany érdemkereszttel dij-elengedés mellett földiszűini, s Ranolder János veszprémi püspöknek; Török Gábor aradi földbirtokosnak; gróf Waldstein J. kamarás és udvari tanácsosnak legmagasb megelégedését kijelenteni méltóztatott. * Ábrányi Kornél , Thaisz Nándor, Bartay Ede és Reményi Ede a sors csapásai, vagy betegség által tönkre jutott zenészek s ezek családainak felsegélésére egyletet akartak alakítani, s erre vonatkozólag felsőbb helyen — értesül a „Sony“ — már meg is tették a szükséges lépéseket. * Zára városa a kereskedelmi minisztériumtól engedélyt kapott az eszék-zárai tervben lévő vasútvonal előmunkálatainak megkezdhetésére. * Pater Bakula Péter, ki a herczegovinai új iskolák és a templomok felépítésére gyűjt, osztrák császár Ő Felsége magánpénztárából e czélra 100 db aranyat kapott. * Ifj. Gagóczy Gábor, Békésmegye főorvosa, Gyulán f. hellén idegsorvadás következtében jobb létre költözött. Elhunytét özvegye, árvája, atyja és testvérei, úgy számos tisztelői siratják. Béke poraira ! * Brailából jelentik, hogy a Duna jege minden kár nélkül eltakarodott. * Károlyváros községtanácsa Szokcsevics horvát bánt díszpolgárává nevezte ki hálából a zágráb-károlyvárosi vasútvonal körüli érdemeiért. * A debreczeni kertészeti egylet közgyűlése újra megválasztá elnökké Szabó Bálint urat, eddigi elnökét, ki erélye és szakismerete által már is szép eredményeket eszközölt. A pesti dunai kikötői jog tegnap árvereztetett a jövő évre; a legtöbbet ígérő Steiner Ármin úr volt, ki érette a városnak 37,350 ftot fizet. A község revenue-je ezzel ismét körülbelül 5000 fttal emelkedett. Hanem bezzeg, amit a réven nyertünk, elvesztek a vámon, mert az utczasöptetés 72,000 ftba fog az idén kerülni, tehát két annyiba, mint tavaly, s azért utczáink nagyobb tisztasága épen nem remélhető, s a tisztogatás és szemétkihordás sem éjjel történend, mint más nagy városokban. * A veszprémi kaszinó a Gy. K. levelezője szerint elhatározta, hogy Veszprém megye közelebbről elhunyt jeles fiának Hunkár Antalnak, olajfestményű arczképét főterme számára elkészítteti. Ugyane kaszinó a következő lapokat járatja : Pesti Napló, Hon, Magyar Sajtó, Sürgöny, Vezér, Koszom, Hölgyfutár, Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok, Nemzeti Képes Újság, Ország Tükre, Falusi Gazda, Üstökös, Bolond Miska, és a német lapok közül a Wanderer. * Farkas Miska híres győri zenész Hannoverába kapott meghívást négy hétre, 1000 tallér fizetés mellett. * A biharmegyei gazdasági egyletnek az alföldi vasút ügyében kinevezett bizottmánya mart. 2-án tartandja ülését. * A „Magyar Izraelita“ mai számát a sajtórendőrség véglegesen lefoglalta. * A bekövetkező böjti hangverseny idény alatt a „Zene Lapok“ szerint Helilmersberger is meglátogatandja fővárosunkat világhírű vonósnégyes társaságával, s egy pár classicus hangversenyt rendezene. * Pauli tegnapelőtt tartó esküvőjét a nemzeti színház bájos énekesnőjével, Markovics Ilkával. Komáromy Alajos, szorgalmas színészünk pedig tegnap vezető oltárhoz Bayer Lujza kisasszonyt. * A tegnapelőtt este tartott jogászbál igen fényes, de oly tömött vala, hogy a nagy izzadásban, szorongásban, a tánczolni akaró, de nem tudó publicum csak azon sóhajtozott, bárcsak már a redoutterem készen volna! Valóban, mind az Europa, mind a Lloyd helyiségei rendkívül szükek az ily tánczvigalmakra. Igen sok a mulató, még a zenészekkel is mindenki azon nótát akart huzatni kínjában : „Kicsiny nekem ez a ház.“ E dal a jogászbálra legalkalomszerűbb is vola. * B. Podmaniczky Frigyes „Az utolsó könycsepp“ czímű két kötetes regényt fejezett be. * A Lloyd-társulat évi közgyűlése f. hó 28-kán délután 4 órakor fog megtartatni. * A Széchenyi-szobor felállíttatására nézve szükséges novellírozási munkálatok a lánczhíd környékén már elkezdődtek. * Budán a Krisztina városban s Buda-Ujlakon új tűzoltó szertárak fognak felállíttatni. * Nagy-Szombatból írják a „LI.“-nak f. hó 7-ről, hogy Galgóczon a napokban egy beteg gyermek mérgezett labdacsok következtében néhány percz alatt ezeknek bevétele után meg— Lemberg, febr. 12. A Langiewicz parancsnoksága alatti felkelők jelentékeny veszteségéről szóló tudósítások túlzottaknak bizonyulnak be. Moreau, a kaszások vezére, aki a Langiewicz-féle hadtest egy osztályát áruló módon öldöklő tűzbe vitte, magán tudósítások szerint a fölkelök által halálra ítéltetvén, felakasztatott. Jelenleg Langiewicz főereje 5000 ember, a st. krzyzi hegyekben van. Wengrowot a fölkelök hir szerint újra elfoglalták volna. — Páris, febr. 12. A „Temps“ jelenti: Ma néhány befogatás eszközöltetett egy Lengyelország részére történt tüntetés alkalmából, melyet az iskolai ifjúság rendezett. 1500 tanuló a Czartomsky-szálloda elé akart vonulni, s hír szerint „Éljen Lengyelországot!“-ot kábáit. A rend nem zavartatott meg. — Madrid, febr. 12. A kamara feloszlatása legközelebb várható. — Turin, febr. 11. (Éjjel.) A két alelnök megválasztása megtörtént. Restelli s Miglietti miniszteri jelöltek 218 szavazó közül 120 szavazattal megválasztottak. — London, febr. 12. A mai „Morning Post“, midőn a hesseni Lajos herczeg görög trónjelöltségére vonatkozó hírt megcáfolja, azt állítja, hogy egyelőre ismét minden függőben van s bizonytalan. — Athene, febr. 17. A kamra-választmány jelenti, hogy 240,701 választó közül 230,016 Alfred herczegre szavazott. Elliot a tagadó választ hivatalosan tudata. A róniai szigetek várt egyesitése tekintetéből örömtüntetések történtek. A tartományokból érkezett hirek megnyugtatóbban hangzanak. — Konstantinápoly, febr. 7. Eyub basa belgrádi s Ra s id basa tulcsai kormányzókká neveztették. A bank-engedélyezők elutaztak. A kereskedelmi szerződés, a vámegylettel megerősíttetett. Egy angol társaság elhatárza, hogy a trapezunti vonalon három gőzöst járat. A haditanács volt elnöke, Zárit Mustapha basa, ki Aleppóból s Kacsból már ismeretes, meghalt. Eskischerben, Kiutachia mellett, a keresztyének közül többen megölettek s megsebesittettek. — Új-York, febr. 12. A „Richmond Dispatch“ minden illusió szétrombolásával az Észak conservativjeire és democratáira apellál; a Dél sohasem léphet többé vissza az unióba, még akkor sem, ha az Észak nekie az alkotmány szervezését, és minden garantiát megadna; ő többre becsülné az angol vagy franczia uralmat. — Kassel, febr. 11. A miniszterválság be van fejezve. Dehn Rothfelser újra pénzügyminiszterré s Abbéé külügyminiszterré neveztetett ki. A többiek megmaradtak hivatalaikban. A minisztérium a rendek irányában ezután is eddigi magatartását fogná követni. — I tz e ho e, febr. 12. Felirati vita. A kisbiztos nyilatkozatai kétségessé teszik a felirat elfogadtatását. Az elnök fenntartja a gyűlés illetékességét. Valamennyi szónok a felirat mellett szólt. A biztos állításai többszörösen erélyesen visszautasíttattak. Az előtanácskozmány be van rekesztve, a pápától kihallgatást, s hogy nem ő ajánlt a pápának menhelyet Máltában, hanem, hogy a pápa küldöttt Russel után, s hogy a pápa kapta túl rögtön azon eszmét, hogy bizonyos körülmények között reá nézve óhajtandó lehetne, hogy brit földön tartózkodjék. Ezen, Russel által jelentett értekezés szülte az oct. 25-i kei sürgönyt, melynek másolatát küldtem, hogy azt Drouin de Lhuys úrral, más e tárgyra vonatkozó levelezéssel együtt közölje.Ki kell továbbá jelentenem, hogy Russel ez értekezés miatt hivatott haza, hanem egyszerűen oda utasíttatott, hogy Rómát egészsége kedvéért hagyja oda az egészségtelen évszak alatt. A franczia követ által megemlített magánlevélre pedig, melyet szerinte Russel Antonelli bloknak mutatott volna, csak annyit kell constatálnom, hogy ilyet nem írtam; s hogy ilyet ennélfogva Russel semmi módon s semmi czélra nem mutathatott. Tessék ez okmányt Drouin de Lhuysnak fölolvasni s neki másolatot adni. VIH. Russel 1. ugyanannak jan. 31. „Mylord! — Vonatkozva 1. hó 29 dikén kelt sürgönyömre, közölnöm kell excláddal, hogy további sürgönyt vettem Russell úrtól Rómából, ki f. hó 7-dikén ismételve kihallgatáson vala a pápánál, hogy a szent atyát az újév kezdetén üdvözölje. Ez alkalommal a pápa örömét jelenté ki Russelnek azon vendégszerető ajánlatokért, melyeket az angol kormánytól kapott, meghagyta Russel úrnak, hogy jelentse ki háláját a királyné kormányának azon sürgönyért, melyet (Russel) Antonelli blokkal közölt, s melyben ő szentségének Máltában ajánlanak menhelyet. A pápa örömmel téve hozzá, hogy bár a jelen körülmények közt nincs szüksége Anglia védelmére, mindamellett óhajtja ő felsége kormányának köszönetét nyilvánítani jóakaratáért. Gazdasági s keresked. tudósítások. Pest, febr. 13-án. Derült, de szélvészes idő. A víz növekvőben. A gabnaforgalom tegnap meglehetős nyugodt volt helybeli piaczunkon. A búza a szilárd árak mellett középszerű kérdezősködésben részesült, de hiányzott az áru, s ami kevés készlet volt, azt magasra tartották. A kelendőség épen ezért nem volt jelentékeny. Hizlalóárpa vagy 1100 m. adatott el 1 ftakrjával. Zabból nincs készlet, s nincs kérdezősködés, azonban Győrött jól kel. Kukoricza adatott el tegnap valamelyes 2 ft 20—30 kren. halt. Gyanúval az ottani gyógyszerészsegéd van terhelve, s a vizsgálat folyamatban van. * Tegnapelőtt egy 15 éves (!) csizmadiainas öngyilkosi szándékkal a Dunába ugrott egyik helyi gőzös fedezetéről, azonban egy átjáró csónak kormányosa és evezős legényei által kimentetett. * Oetl János ismert pénzszekrénykészítő a pestvárosi tanácstól vasöntödére nyert engedélyt. Vasöntödéjét, a „F.“ szerint, a terézvárosi árok-utczában állítandja fel. * Munkácson Prohászka ügyvédet, a gr. Schönborn család ügyészét — mint a „F.“ tudósítója írja — saját szobájában meggyilkolták, s lakását kirabolák. * A „Z. S. K.“ azon természeti ritkaságot irja, hogy a somodon erdőben (Somogy) a napokban fehér rókát lőttek. * Pozsony megyében selyemtermelő-egylet van alakulóban. Bár hazánk egyéb vidékeiről is írhatnánk ez áldásos iparág terjedésére vonatkozó hasonló örömhíreket. * A habsburgi várat az argaui kanton kormánya kijavíttatja, úgy de nem szándékozik eladni. A„P. Napló“ magántársürgényei. Zára, febr. 13. Matanovich montenegrói vajda és Vaclik, a fejedelem titkára a katonai út ügyében Kostantinápolyba küldettek. Krakó, feb. 13. A mai „Czas“ írja, miszerint Vonchock a fölkelők által ismét elfoglaltatott. Varsó, feb. 13. Az oroszok a plocki kormánykerületből több kisebb fölkelőcsapatot kiűztek; Sandomirnál és Zavichosz-nál előnyre jutottak és egy fölkelő-főnököt elfogtak. — Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről február 13-án. NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 14-re van kitűzve. „Lalla-Roukh.“ Regényes opera 2 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Febr. 1- re van kitűzve: „Eljegyzés lámpafénynél.“ Operette 1 felv. Ezt követi: „A nevelő.“ Vigj. 2 felv. 5 % metalliques...........................76. — Nemzeti kölcsön ............................81.90. Bankrészvény.................................816. — Hitelintézet.......................................224 50. Ezüst..................................................114.75. Londoni váltók...........................115 50. Arany........................... 5.53 52. Politikai események. OLASZORSZÁG. Turinból Írják a „Gener. Corr.“-nek : A tettpárt nagyon lelkesedik a lengyel ügy mellett, s a titkos társulatok nagy tevékenységet fejtenek ki érdekében, annyira, hogy a kormánynak a legnagyobb őrködésre van szüksége, nehogy az orosz kormány irányában Olaszország zavarba jöjön. Garibaldi sem pihen. A lengyelek mellett adresseket bocsátott közre. Egyike ez adresseknek az angol nemzetnek szól. Rendezzenek Angliában meetingeket s menjenek minden áron a lengyelek segítségére. A másik adress a lengyel emigratióhoz van intézve, s fölszólitja tagjait, siessenek a lengyel felkelők közt részt venni a mostani harczban. Távirati jelentések.