Pesti Napló, 1863. február (14. évfolyam, 3891-3913. szám)

1863-02-14 / 3901. szám

I . Különfélék. Pest, febr. 13. * Kedves költőnk Lisznyai Kálmán nincs többé. Hosszas szenvedéseinek, melyeket valódi hősi lélekkel tűrt, tegnap 12-kén, éjféli 12 óra­kotát szemel ki számára. Ott a pápa körülvétet­hetné magát bibornokai és leghűbb tanácsosai ál­tal, s senki sem kényszeritné őt, hogy lelkiisme­retével ellenkező feltételeket fogadjon el. A bel­­háború megszűnnék Olaszországban, s az olasz nemzet szabadságában állana, akár saját t­erületét teljesen birtokba venni, akár a pápa világi hatal­mát ismét helyreállítani. Mindenesetre pedig visz­­szanyerné a pápa­ régi uralmát a kath. kedélyek fölött Olaszországban és Európában. Ha a vihar elvonult, a pápa is visszatérhetne s fogadhatná a hódolatot, mely szent jellemét, és a tiszteletet, mely erkölcseit illeti. Értekezzék ön erre nézve Antonelli blokkal és adja neki e sürgöny máso­latát. II. Russel 1. levele Cowleyhoz oct. 31-dikéről. E levél egy időbe esik a franczia külügymi­niszter köriratával, melyben a franczia császár olasz politikáját tárgyalja, a­miért Russell is szükségesnek látja a Rómára vonatkozó angol politikát újra kifejteni. Olaszország javát s Eu­rópa jövő békéjét oly mélyen érintő kérdés tár­gyalása még nem beavatkozás a más nemzet helveibe. Ha a császár politikája helyes, marad­jon mellette, habár Anglia nézetei eltérők; ha pedig hibás, ne reszeljen más útra térni. A ki­rályné kormánya úgy vélekedik, hogy a római terület lakossága legjobban ítélhetne arról, a­mi javára és boldogságára c­éloz. Ha Rómát akarja fővárosának, ám kapja meg. Ha pedig a pápát kívánja trónon tartani, tehesse azt is. Ez egy­szerű és könnyen kivihető politikát csak azért nem lehet követni, mert 13 év óta franczia meg­szálló had gátolja a rómaiakat szabad választá­sukban. — Átmenve a nemzetközjog szerinti kivételes állapotokra, lehetőnek mond 2, 3, 5 évi megszállást, csak Rómában kell megérni, hogy a megszállás tizenhárom évig húzódik s a nemzet ez időszak végén még kevésbé barát­kozik meg fejedelmével, mint kezdetben. A ki­rályné kormánya azt hiszi, hogy e megszállásnak most végének kell szakadni. Tudja, hogy a csá­szár terve a nép kibékítése a pápával és május 20-ról szóló levelében azon óhajt és várakozást olvassa, hogy ily kibékülés be fog következni. De bár az angol kormány fölfogja a nemes óhajt, a várakozásban nem osztja nézetét. A szakadás *«*iad. A pápa nem engedhet területéből, mert lelkiismerete ellen vét véseli, mire katholikus fe­jedelem bizonyára nem kényszeríthet­, és mégis ily föltét­képezi a kivá­lt Jufackul és alPja az olasz király részéről. Az olasz kormány kijelen­té, hogy Róma legyen a fővárosa egy szabad Olaszországnak, s föl nem hagy a reménynyel, hogy utóvégre az is lesz. Ha az olasz király ez ígéretről letenne, csendzavarások volnának oly egyezmény következése, mely az olasz királyt Rómából kizárja s a pápa, mint e nyugtalanságok okozója, mindenki előtt gyűlöltté lenne. Azok el­nyomása vérontásba kerülne, mely a főpap szent jellemét szennyezné be és ellentétben állna azon példás mérséklettel, melyet az olasz nemzet ed­­dig tanúsított. Ezekből meriti a királyné kormá­nya azon németét, hogy Rómát a rómaiaknak kell átengedni. Ez okmányról, ha kívánja, szin­tén másolat adandó Drouin de Lhuysnak, III. Cowley 1. jelentése] mondja, hogy Drouin de Lhuys a pápa és Grau'7,orszg közötti kibékülést még lehetőnek tartja s több más oknál fogva a britt kormány nézetét nem osztja. IV. Russel 1. levele Cowleyhoz jan. 15-ikéről. Ez válasz az imént említett jelentésre, ol­y ér­telemben, hogy Drouin viszonzása semmi újat sem foglalnak magukban, kivéve az utalást arra, hogy Anglia 1848—49-ben tűrte Róma franczia megszállását. De tűrés nem helyeslés, még ke­vésbé lehetne ma helybenhagyni, mit 13 évvel ezelőtt netalán helyeselték. Ez idő alatt egész Olaszország helyzete megváltozott, csak Róma megszállásában nem változott semmi. V. Odo Russel jelentése Russell lordhoz nov. 11-dik­ér­ől Antonelli blek szóbeli megjegyzéseit közli az oct. 25-diki sürgönyre, melyből kitűnik, hogy a pápa, a meddig bármi kis részét bírja az egy­házi államnak, kénytelen fenntartani világi ural­mát s az egyház jogait, s addig marad, mig a vallás ellenei, erőszakosan elhajtják. De Rómát elhagyni, míg a francziák védik, annyi volna, mint lelkiismeretes kötelességérzete ellen véteni. Ha a pápa odahagyja Rómát, a francziák is ki­vonulnának s betörnének az egyház ellenségei, mire a pápának okot szolgáltatni soha sem sza­bad. Ha ez esemény valamikor mégis bekövet­keznék, s ha ez által egyházi kötelességei telje­sítése veszélyeztetnék, idegen földön fog védel­met keresni az egyház függetlenségének, s az angol kormány vendégszeretetének nemes aján­lata akkor tán el is fogadtatnék. VI. Odo Russel újabb jelentése nov. 28-dik­ár­ól csak annyit mond, hogy Antonelli a korábbi sürgönyt a pápa elé terjeszté, s hogy ez a ba­rátságos ajánlatot teljesen elismeri, de jelenleg azt el nem fogadhatja. VII. Russel­l levele Cowleyhoz jan. 29-dik­én. E levél czélja vala az angol követet felvilá­­gosítani azon hamis állítások iránt, melyek a franczia „sárga könyvben“ foglaltattak. Rus­sell­ legelébb is a franczia szöveget körvona­­lazva így folytatja : „Ez volna a tárgyalás, a mint azt a franczia követ Rómában hallomás után állitá össze, s me­lyet a franczia külügyminiszter a franczia kam­rákkal s a világgal közölt, valószínüleg a nélkül, hogy megkérdezte volna előbb önt, várjon e sür­göny tartalmaz-e igaz jelentést azon tárgyalások­ról, melyekről, mint Rómában történtekről érte­kezik. A franczia római követnek ezen hallo­másból merített jelentésével szemben, kénytelen vagyok Mr. Russellel közölni azt, a­mi való­ban történt, a­mennyiben őt érdekli és a királyné kormányának kötelessége, hogy Drouin de Lhuys ur kezébe juttassa mind annak előadá­sát, a­mit ez ügyben tett. A történet következő : Russel úr 1862. júl. 25-dikén váratlanul iratot vett a Vatikánból, mely arról tudósít­, hogy a pápa őt másnap déli 12 órakor elfogadja. Rus­sell ennek folytán jul. 26-dikán a Vatikánba ment, hol korábbi értekezés után a pápa azon óhaját fejezte ki, szeretné tudni, várjon ha bárminemű körülmények bármely időben kí­vánnák, hogy Angliát válaszsza tartózkodása helyéül, fogják-e ott vendégszeretettel fogadni. E kérdésre Russel csak általános választ adha­­tott. E leírásból kitűnik, hogy nem Russel kért Lengyelországi esem­nyelt. Úgy hiszszük,olvasóinkra nézve nagyon fárasz­tó kezd lenni ezen rovat. De bármennyire ipar­kodnánk is zűrzavaros adat­halmaz helyett ké­pet adni, bármennyire akarnánk is az egy hely­ben való nyugtalan hullámzás helyett egy hala­dó, bizonyos czél felé siető áradatot kísérni figye­lemmel, az érkező adatok kuszáit és néha ellen­­mondó volta,de talán a tárgy természete sem enge­di. Egy guerilla-harcz, mely egyszerre tiz helyen üti fel magát, hogy ismét gyorsan elenyészszék, csak­ krónikás följegyzéseket s nem rendszeres históriai előadást enged meg. Még az adatok bírá­latába is alig lehet bocsátkozni mert a mi levél érkezik is Lengyelországból, vagy csak a len­gyel határról, nem szemtanuktól származik, ha­nem kisebb nagyobb hiedelemre talált híreken épül. Mielőtt azonban a krónikás följegyzéseket folytatnék, érdekesnek tartunk közleni egy bécsi lap után egy, ha nem is bebizonyított, legalább az érzelemnek némi támaszponti szolgáltató hypothesist. Az oroszok haditerve abban állott, hogy a határszéleken volt álláspontokat odahagyták s az ott őrködött kisebb csapatokat részint sorsukra bízták, részint összevonták. Varsó körül akarák az oroszok mindenekelőtt öszpontosítni hadi erejöket, hogy e központból stratégiai combina­­tióval sugárosan küldhessenek ki mozgósított hadoszlopokat minden irányba, s így a fölkelést minden ponton egyszerre támadhassák meg, így magyarázhatók a fölkelők ideiglenes diadalai. De, úgy látszik, politikai tekintetek is tanácsják az oroszoknak e tervet. A forradalomnak szán­dékosan idő engedtetett a tovább­fejlésre. A mind­eddig passiv nemzeti ellenkezés az orosz kor­mányra nézve meg nem ragadható tünemény volt, most azonban az ellenkezés fegyveres tett­­legességben törvén ki, az orosz kormány meg­fogható tárgyat talált. Az orosz kormány tehát azért engedi szerveződni a fölkelést, hogy kato­nai hatalma egész súlyával annál jobban elnyom­hassa, s Lengyelországot anyagi és szellemi te­kintetben kimerülésre juttassa. Nem kell hát nagy súlyt fektetni arra, hogy ír fölkelők itt-ott katonákat fegyvereznek le vagy szalasztanak po­rosz és osztrák területre. Annyival inkább nem, mivel az orosz a határok őrzésére kiszolgált ka­tonákat alkalmaz, kiknek fedezéséül egyes kö­­z­k örcsapat szolgál. Más az orosz rengés kato­naság, mely tömegekben működve erős fenyítéke és csaknem hihetetlen passiv bátorsága által mindig hatalmas ellenség. Ennélfogva a fölkelők győzelméről érkezett híreket óvatosan kell fo­gadnunk. E nézetet erősítni látszanak a Lembergbe Irz­­myslból és Rzeszovból érkezett hírek. Az oroszok odahagyták volt a Tomaszovtól Maczkiig terjedő határszélit (a zolkievi kerülettől az osztrák-po­rosz határig). Most azonban (azaz 10-dikén) az oroszok visszafoglalták állomásaikat.Tomaszovot 4-ikén a viniam­i és szuperei egy óráig tartott harcz után, Zavichoszt határhelységet pedig 8-án szállották meg az orosz csapatok, s a fölkelőket Tomaszovtól Zavichoszig az egész vonalon visz­­szaszorították az ország belsejébe. Eddigelé egy fölkelőcsapat sem keresett menedéket ausztriai területen. Ez arra látszik mutatni, hogy remé­nyükről a fölkelők le nem mondtak, s azt hiszik, hogy a harczot még hosszasabban folytathatják. Különben az oroszok nincsenek semmi kímélet­tel a lakosok élete és vagyona iránt, a­hová be­vonulnak. Tomaszovon kívül a gróf Zamoyski­­féle Zvirzinievci kastélyt és Zavichostot is föl­égették. A fegyvertelen lakosokat, férfiát, asszo­­nyát, gyermekét, kik nem menekülhettek, a ré­szeg katonaság vadul felkonczolta s vagyo­nukat kirabolta. — A parasztok magatartására nézve nem tudni még semmi bizonyost, holott a tömegek magaviseletétől függ a siker lehetősége. Általán azt beszélik, hogy a parasztság veszteg marad, a­mi rész előjel a forradalomra nézve. Varsóból írják febr. 9-ről a „Bresl. Zig“-nak . Múlt éjjel a Wonchocknál parancsnokló orosz tisztnek egy futára érkezett Konstantin nagyher­­czeghez. Ennek jelentése még nem adatott ki ugyan, de mint bizonyost beszélik tartalmára nézve, hogy az orosz csapatoknak ott 8 egész órai kemény harczot kellett állniok, sok embert vesztettek s négyszer nyomattak vissza, mig si­került egy kis erdőn keresztül vonulniok, me­lyen Vonchock mellett az országút keresztül van vezetve. Vonchocknál egy kis csapat kaszás két óra hosszait tartóztatá föl az orosz katonaságot, míg a Langievicz vezérlete alatti felkelők elvo­nulhattak, mire a felbőszült oroszok Vonchockot s a szomszéd falukat elhamvasztották, a lakosok nagy részét lemészárolták s úgy vonultak vissza Radomba. — A katonaság magaviselete más pontokon is embertelen, még pedig, mint mond­ják, a Konstantin herczeg által a katonai pa­rancsnokoknak adott rendeletek daczára. — Vengrovot az orosz katonaság, miután a föl­kelők onnan elvonultak, egészen ala Sudarow, kirabolta. Hitelt érdemlő szemtanuk állítják,­­ többek közt egy német gyámok, kit épen nem lehet vádolni a lengyelek iránti különös rokon­­szenvvel, hogy a vengrovi ütközet 150 áldozata közül épen nem mindenik volt halott az ütközet bevégeztével, hanem az orosz katonaság azután gyilkolta meg. A katonaság egyébiránt nem elé­gedett meg a helységek fölégetésével, hanem az elesetteket is egészen levetkőztette. Azt hirdetik ugyan hivatalosan, hogy a katonák el vannak tiltva a rablástól és kegyetlenkedéstől, de úgy látszik, ez csak azon régi fogása az orosz politi­kának, mely szerint az európai közvéleménynyel szemben egy, és belül egészen más arc­ot mutat a végrehajtásban. Számos, a fölkelők által oda­hagyott befogatások sincsenek egyátalában iga­zolva.­­ A vilnai kerületben kiadott ostromál­lapot hirdetésben mindenkit törvényszék elé ál­­líttatással fenyegetnek, ki a fölkelőknek élelmi­szereket ad. Pedig a fölkelők alkalmasint nem sokat kérik a gazdától. Skiernevicze és Radzie­­vilov közt az erdőségben, az egész vasút hosszá­ban nagy számú fölkelő gyülekezett össze. Kato­naság küldetett ellenök, mely az erdőben össze­csapott a fölkelőkkel, s egy látszik, visszaveze­tett. 9-ikén egy külön vonat sok sebesült kato­nát vitt Varsóba. Ugyanazon varsói levelező írja, hogy a fölke­lők által mindenütt kimutatott elszántság rémü­lettel tölti el az oroszokat. Azon ellenvetésre, hogy a fölkelés rosz kimenetelű lesz, a fölke­lők mindig azt válaszolják : „inkább haljunk meg harczban, mintsem orosz katonai szolgálatra vi­gyenek.“ A „Breslauer Zeitung“ varsói levelezőjének egy megjegyzését adja ki még, mely mint p­o­­rosz lap nyilatkozata figyelmet érdemel. Azt mondja, nem kell hinni a Lemberg és Krakkó felöl jött telegrammoknak. A lengyelek számára sok ezer fegyver (?) adatott el a lembergi fegy­­vertárból, s más módon is segítették Ausztriából a lengyel fölkelést. Az orosz kormánynak akart ezzel belső zavart okozni, s egyszersmind a föl­kelést nagyító hírekkel az orosz kormányt com­­prommitálni a külföld előtt. — Oppelnből Írják febr. 11. Nem áll azon hír, mintha a porosz területre menekült oroszok visszaküldetnének Lengyelországba. A porosz kormány a koseli várba internálja őket. Mint Gleiwitzból írják, a nevezett menekültek a kalisi és zavic­oszti orosz dandárhoz tartoznak. Az előbbiből ott van 1 törzstiszt (Lubanczow őr­nagy), 6 főtiszt, 12 altiszt, 155 közember, 103 ló és 3 tisztszolga ; az utóbbiból 1 törzstiszt (Tarbijev őrnagy), 8 főtiszt, 4 altiszt, 150 köz­legény, 104 ló, 1 írnok és 1 asszony. Ezenkívül 2 zsandár főtiszt, 13 zsandár közember. A jár­őri kiszolgált katoná­i közül 1 főtiszt, 3 altiszt 37 közember,összesen két törzs­tiszt, 17 főtiszt, 103 altiszt, 365 közember, 207 ló, 4 sáp)ga, 1 asszony. ■­- V­a­r­s­ó, febr. 10. A mai hivatalos lap a következendő nevezetes tudósítást k­özli „Razimow tábornoksegéd egy Vilnából érke­zett telegram­iában ezt jelenti : „M­a­ni­u­k­i­n tábornok 6-ról 7-kére menő éj­jel a bielszki kerületben fekvő Sziemiaticze kis városban egy 5000 emberből állott fölkelő csa­patot ért utol, mely puskatűzzel fogadá, s 12 ka­tonáját megsebesítő, kik közt egy törzstisztet és 5 főtisztet. Virradatkor rohamtval vette be Szie­miaticze városát, a a fölkelő csapatot megsemmi­sítette. A halottak és sebesültek száma mintegy 1000. Sziemiaticzét az égés elhamvasztotta.“ (E város Bialától éjszakra, a Bug jobb partján). A hivatalos lap ezután e hirdetményt közli : „A kis korúak, kik a fölkelők üldözése alkal­mával fogatnak el, s még a katonakötelezettségi kort el nem érték, rendőrileg megfenyittetnek, s a családfőnek átadatnak. Az iskolákba leendő újra fölvézetések felett az iskolai hatóság fog hatá­rozni.“ — A krakkói „Goniec“ jelenti, hogy az orosz, kormány Volhiniában és Podoliában is végre akarja hajtatni a lengyel királyságra nézve el­rendelt sorozást. — Egy berlini lap azon hihetetlenül hangzó hírt közli, mintha a lengyel forradalmat vezető központi bizottság Drezdában székellne. — A „Gen. Corr.“ egy szemtanú elbeszélése u­tán írja : Még január 19-kén történt Plock kör­nyékén a korski erdőben egy összecsapás az ujonczozás elöl menekült ifjak és 90, Kozlani­­nov parancsnoksága alatti orosz katona közt. Azon hírre, hogy a szomszéd erdőkben ujonczo­zás elöl menekülteket láttak, a nevezett ezredes, ki­­t kaukázusi hegyekben gyakorlott volt a gue­­rilla-harczban, az erdőkbe küldetett. Találta a menekültek egy csoportját s rá akarta beszélni a szétosztásra. Válasz helyett a fölkelők körülvet­ték a katonaságot s követelték, adja meg magát. Élénk harcz támadt, mely alkalommal al ezre­­des és segéde elesett. A katonák közöl csak 20 szabadult meg. — A „Czas“ a zamojszki kerület politikai főnökének egy körlevelét közli febr. 3-ikáról, mely a falusi és városi birákhoz van intézve. Tudtukra adatik, hogy ezután minden, a hadi állapotot illető tárgyban a katonai parancsnoktól kell függeniök, kinek rendeleteit haladéktalanul végre kell hajtaniok. Aztán hozzá­teszi : „Hogy a lakosok a szerencsétlenségtől s az or­szág a pusztulástól megóvassék, parancs ment a katonasághoz, hogy üldözzék a fegyveres vagy fölkelésben való részvételre nézve gyanús egyé­neket. A katonaság oly eljárásra van felhatal­mazva, mint ellenséges földön háború idején. Hogy ha a fölkelők városokban, falukban, tanyá­kon menedéket találnak, ha semmi részt nem vettek is a fölkelésben, a katonaság úgy bánik a lakosokkal, a­mint a viszonyok kívánják: ágyú­­val, puskatűzzel vagy szuronynyal. Végre azon óhajtás fejeztetik ki, vajha az erdőkön bolygó lázadók visszatérnének helységeikbe, kor vetett végett a halál. Nemcsak az irodalom barátaira nézve szomorú e hit, de szomorú kü­lönösen a költő nagyszámú barátainak és tisz­telőinek, a­kik őt a végtelenül kedves gyengéd modorú, kedélyes embert, őszintén szerették, s el­vesztét most annál inkább fájlalják. Már tegnap­előtt megérté közelgő halálát, sőt hosszú beteg­ségében hőn ápoló nejétől, s gyermekeitől sziv­­rehatólag elbúcsúzott ; tegnap elállott szava, mígnem éjfélkor hü neje és barátai karjai közt elhunyt. Temetése f. hó 15-kén menend végbe a reform-szertartások szerint a császárfürdői épü­letből. Áldás lebegjen emlékezetén ! * Gr. P­á­­­ffy Mór helytartó­i excja a tegnap reggeli gyorsvonattal Bécsbe utazott. * A szász nemzeti egyetemnek idei február hó 5-kén tartott ülésében az azelőtti ülés jegyző­­könyvének hitelesítése után Löw Mihály, szer­dahelyi küldött, az egyetem megbízása folytán egy, a szászföldre kiható rendszabályzat tervét, az ez elé írt gazdászat­ történeti bevezetéssel együtt, melyeket közlő „Heim. Ztung“ egész terjedelmükben hozni igér, terjeszti az ülés elé tárgyalás végett, melynek folytán azon szabály­nak magyar, német, román nyelven nyomtatásba tétele, s a székek és vidékek hatóságaihoz tudósí­tás végetti kiküldése elhatároztatott. (K.k.) — Ő Felsége f. évi febr. 10-kén kelt legfel­sőbb határozatával az 1862-ki londoni nemzet­közi műtárlatbani részvétel s az annak sikerével közreműködés alkalmából Korizmics László magyar helytartósági tanácsost a 3-ad osztályú vas­korona renddel, F­i­s­c­h­e­r Mórt, a herendi porczellángyár tulajdonosát, Sz­ab­ó József tu­dor, pesti tanárt a Ferencz­ József-rend kis ke­resztjével ; — Czilbhert Róbert gát­őri föld­birtokost; Eg­an Ede községi haszonbérlőt; Ganz Ábrahám budai vasöntöz­tgépgyárnokot; Jankó Vinczét, a pesti gépgyár főnökét; Jenny tudort és selmeczi bányatanácsost; P­o­z­n­e­r Károly-Lajost, pesti rovatozó s keres­­kedelmi­ könyvgyárnokot koronás arany érdem­kereszttel ; — Beregszászy Lajos pesti zongoragyárnokot arany érdemkereszttel dij-el­­engedés mellett földiszűini, s Ranolder János veszprémi püspöknek; Török Gábor aradi földbirtokosnak; gróf Waldstein J. kama­rás és udvari tanácsosnak legmagasb megelége­dését kijelenteni méltóztatott. * Ábrányi Kornél , T­h­a­i­s­z Nándor, B­a­r­t­a­y Ede és Reményi Ede a sors csa­pásai, vagy betegség által tönkre jutott zenészek s ezek családainak felsegélésére egyletet akar­tak alakítani, s erre vonatkozólag felsőbb he­lyen — értesül a „Sony“ — már meg is tették a szükséges lépéseket. * Zára városa a kereskedelmi minisztériumtól engedélyt kapott az eszék-zárai tervben lévő vasútvonal előmunkálatainak megkezdhetésére. * Pater B­akula Péter, ki a herczegovinai új iskolák és a templomok felépítésére gyűjt, osz­trák császár Ő Felsége magán­pénztárából e czélra 100 db aranyat kapott. * Ifj. G­a­­­g­ó­c­z­y Gábor, Békésmegye főorvo­sa, Gyulán f. he­llén idegsorvadás következté­ben jobb létre költözött. Elhunytét özvegye, ár­vája, atyja és testvérei, úgy számos tisztelői si­ratják. Béke poraira ! * Brailából jelentik, hogy a Duna jege min­den kár nélkül eltakarodott. * Károlyváros községtanácsa S­z­o­k­c­s­e­­v­i­c­s horvát bánt díszpolgárává nevezte ki hálából a zágráb-károly­városi vasútvonal körüli érdemeiért. * A debreczeni kertészeti egylet közgyűlése újra megválasztá elnökké Szabó Bálint urat, eddigi elnökét, ki erélye és szakismerete által már is szép eredményeket eszközölt.­­ A pesti dunai kikötői jog tegnap árverezte­­tett a jövő évre; a legtöbbet ígérő Steiner Ármin úr volt, ki érette a városnak 37,350 ftot fizet. A község revenue-je ezzel ismét körülbelül 5000 fttal emelkedett. Hanem bezzeg, a­mit a réven nyertünk, elvesztek a vámon, mert az ut­­czasöptetés 72,000 ftba fog az idén kerülni, tehát két annyiba, mint tavaly, s azért utczáink nagyobb tisztasága épen nem remélhető, s a tisz­togatás és szemétkihordás sem éjjel történend, mint más nagy városokban. * A veszprémi kaszinó a Gy. K. levelezője szerint elhatározta, hogy Veszprém megye köze­lebbről elhunyt jeles fiának H­u­n­k­á­r Antalnak, olajfestményű arczképét főterme számára elké­szítteti. Ugyan­e kaszinó a következő lapokat járatja : Pesti Napló, Hon, Magyar Sajtó, Sür­göny, Vezér, Koszom, Hölgyfutár, Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok, Nemzeti Képes Újság, Ország Tükre, Falusi Gazda, Üstökös, Bolond Miska, és a német lapok közül a Wan­derer. * Farkas Miska híres győri zenész Hannove­­rába kapott meghívást négy hétre, 1000 tallér fizetés mellett. * A biharmegyei gazdasági egyletnek az al­földi vasút ügyében kinevezett bizottmánya mart. 2-án tartandja ülését. * A „M­agyar Izraelita“ mai számát a sajtórendőrség véglegesen lefoglalta. * A bekövetkező böjti hangverseny idény alatt a „Zene Lapok“ szerint Helilmersberger is meglátogatandja fővárosunkat világhírű vonós­négyes társaságával, s egy pár classicus hang­versenyt rendezene. * Pauli tegnapelőtt tartó esküvőjét a nem­zeti színház bájos énekesnőjével, Markovics Ilkával. Komáromy Alajos, szorgalmas szí­nészünk pedig tegnap vezető oltárhoz Bayer Lujza kisasszonyt. * A tegnapelőtt este tartott jogászbál igen fé­nyes, de oly tömött vala, hogy a nagy izzadás­­ban, szorongásban, a tánczolni akaró, de nem tudó publicum csak azon sóhajtozott, bárcsak már a redout­terem készen volna! Valóban, mind az Europa, mind a Lloyd helyisé­gei rendkívül szükek az ily tánczvigalmakra. Igen sok a mulató, még a zenészekkel is min­denki azon nótát akart huzatni kínjában : „Kicsiny nekem ez a ház.“ E dal a jogászbálra legalkalomszerűbb is vola. * B. Podmaniczky Frigyes „Az utolsó könycsepp“ czímű két kötetes regényt feje­zett be.­­ * A Lloyd-társulat évi közgyűlése f. hó 28-kán délután 4 órakor fog megtartatni. * A Széchenyi-szobor felállíttatására nézve szükséges novellírozási munkálatok a lánczhíd környékén már elkezdődtek. * Budán a Krisztina­ városban s Buda-Ujlakon új tűzoltó szertárak fognak felállíttatni. * Nagy-Szombatból írják a „LI.“-nak f. hó 7-ről, hogy Galgóczon a napokban egy beteg gyermek mérgezett labdacsok következtében né­hány percz alatt ezeknek bevétele után meg­— Lemberg, febr. 12. A Langiewicz pa­rancsnoksága alatti felkelők jelentékeny vesz­teségéről szóló tudósítások túlzottaknak bizo­nyulnak be. Moreau, a kaszások vezére, a­ki a Langiewicz-féle hadtest egy osztályát áruló mó­don öldöklő tűzbe vitte, magán tudósítások sze­rint a fölkelök által halálra ítéltetvén, felakasz­tatott. Jelenleg Langiewicz főereje 5000 ember, a st. krzyzi hegyekben van. Wengrowot a föl­kelök hir szerint újra elfoglalták volna. — Páris, febr. 12. A „Temps“ jelenti: Ma néhány befogatás eszközöltetett egy Lengyelor­szág részére történt tüntetés alkalmából, melyet az iskolai ifjúság rendezett. 1500 tanuló a Czar­­tom­sky-szálloda elé akart vonulni, s hír szerint „Éljen Lengyelországot!“-ot kábáit. A rend nem zavartatott meg. — Madrid, febr. 12. A kamara feloszlatása legközelebb várható. — Turin, febr. 11. (Éjjel.) A két alelnök megválasztása megtörtént. Restelli s Mig­­lietti miniszteri jelöltek 218 szavazó közül 120 szavazattal megválasztottak. — London, febr. 12. A mai „Morning Post“, midőn a hesseni Lajos herczeg görög trón­jelöltségére vonatkozó hírt megc­áfolja, azt ál­lítja, hogy egyelőre ismét minden függőben van s bizonytalan. — Athene, febr. 17. A kamra-választmány jelenti, hogy 240,701 választó közül 230,016 Alfred herczegre szavazott. Elliot a ta­gadó választ hivatalosan tudata. A róniai szigetek várt egyesitése tekintetéből öröm­tüntetések történtek. A tartományokból érkezett hirek megnyugtatóbban hangzanak. — Konstantinápoly, febr. 7. Eyub basa belgrádi s R­a s i­d basa tulcsai kormány­zókká neveztették. A bank-engedélyezők elutaz­tak. A kereskedelmi szerződés, a vámegylettel megerősíttetett. Egy angol társaság elhatárza, hogy a trapezunti vonalon három gőzöst járat. A haditanács volt elnöke, Zárit Mustapha ba­sa, ki Aleppóból s Kacsból már ismeretes, meg­halt. Eskischerben, Kiutachia mellett, a keresz­tyének közül többen megölettek s megsebesit­­tettek. — Új-York, febr. 12. A „Richmond Dis­patch“ minden illusió szétrombolásával az Észak conservativjeire és democratáira apellál; a Dél sohasem léphet többé vissza az unióba, még ak­kor sem, ha az Észak nekie az alkotmány szer­vezését, és minden garantiát megadna; ő többre becsülné az angol vagy franczia uralmat. — Kassel, febr. 11. A miniszterválság be van fejezve. Dehn­ Rothfelser újra pénzügymi­niszterré s Abbéé külügyminiszterré neveztetett ki. A többiek megmaradtak hivatalaikban. A mi­nisztérium a rendek irányában ezután is eddigi magatartását fogná követni. — I tz e h­o e, febr. 12. Felirati vita. A kis­­biztos nyilatkozatai kétségessé teszik a felirat elfogadtatását. Az elnök fenntartja a gyűlés ille­tékességét. Valamennyi szónok a felirat mellett szólt. A biztos állításai többszörösen erélyesen visszautasíttattak. Az előtanácskozmány be van rekesztve, a pápától kihallgatást, s hogy nem ő ajánlt a pápának menhelyet Máltában, hanem, hogy a pápa küldöttt Russel után, s hogy a pápa kapta túl rögtön azon eszmét, hogy bizonyos körülmé­nyek között reá nézve óhajtandó lehetne, hogy brit földön tartózkodjék. Ezen, Russel által je­lentett értekezés szülte az oct. 25-i kei sürgönyt, melynek másolatát küldtem, hogy azt Drouin de Lhuys úrral, más e tárgyra vonatkozó le­velezéssel együtt közölje.Ki kell továbbá jelente­nem, hogy Russel ez értekezés miatt hivatott haza, hanem egyszerűen oda utasíttatott, hogy Rómát egészsége kedvéért hagyja oda az egész­ségtelen évszak alatt. A franczia követ által meg­említett magánlevélre pedig, melyet szerinte Rus­sel Antonelli bloknak mutatott volna, csak annyit kell constatálnom, hogy ilyet nem írtam; s hogy ilyet ennélfogva Russel semmi módon s semmi czélra nem mutathatott. Tessék ez okmányt Drouin de Lhuysnak fölolvasni s neki másolatot adni. VIH. Russel 1. ugyanannak jan. 31. „Mylord! — Vonatkozva 1. hó 29 dikén kelt sürgönyömre, közölnöm kell excláddal, hogy to­vábbi sürgönyt vettem Russell úrtól Rómából, ki f. hó 7-dikén ismételve kihallgatáson vala a pá­pánál, hogy a szent atyát az újév kezdetén üd­vözölje. Ez alkalommal a pápa örömét jelenté ki Russelnek azon vendégszerető ajánlatokért, me­lyeket az angol kormánytól kapott, meghagyta Russel úrnak, hogy jelentse ki háláját a király­né kormányának azon sürgönyért, melyet (Rus­sel) Antonelli blokkal közölt, s melyben ő szent­ségének Máltában ajánlanak menhelyet. A pápa örömmel téve hozzá, hogy bár a jelen körülmé­nyek közt nincs szüksége Anglia védelmére, mindamellett óhajtja ő felsége kormányának kö­szönetét nyilvánítani jóakaratáért. Gazdasági s keresked. tudósítások. Pest, febr. 13-án. Derült, de szélvészes idő. A víz növekvőben. A gabnaforgalom tegnap meglehetős nyugodt volt helybeli piaczunkon. A búza a szilárd árak mellett középszerű kérdezősködésben részesült, de hiányzott az áru, s a­mi kevés készlet volt, azt magasra tartották. A kelendőség épen ezért nem volt jelentékeny. Hizlalóárpa vagy 1100 m. adatott el 1 ft­a­krjával. Zabból nincs kész­let, s nincs kérdezősködés, azonban Győrött jól kel. Kukoricza adatott el tegnap valamelyes 2 ft 20—30 kren. halt. Gyanúval az ottani gyógyszerészsegéd van terhelve, s a vizsgálat folyamatban van. * Tegnapelőtt egy 15 éves (!) csizmadiainas öngyilkosi szándékkal a Dunába ugrott egyik helyi gőzös fedezetéről, azonban egy átjáró csó­nak kormányosa és evezős legényei által kimen­tetett. * Oetl János ismert pénzszekrénykészítő a pestvárosi tanácstól vasöntödére nyert en­gedélyt. Vasöntödéjét, a „F.“ szerint, a teréz­városi árok-utczában állítandja fel. * Munkácson Prohászka ügyvédet, a gr. Schönborn család ügyészét — mint a „F.“ tudósítója írja — saját szobájában me­ggyilkol­ták, s lakását kirabolák. * A „Z. S. K.“ azon természeti ritkaságot irja, hogy a somodon erdőben (Somogy) a napokban fehér r­ókát lőttek. * Pozsony megyében selyemtermelő-egylet van alakulóban. Bár hazánk egyéb vidékeiről is ír­hatnánk ez áldásos iparág terjedésére vonatkozó hasonló örömhíreket. * A habsburgi várat az argaui kanton kormá­nya kijavíttatja, úgy de nem szándékozik eladni. A„P. Napló“ magántársü­rgényei. Zára, febr. 13. Matanovich mon­tenegrói vajda és Vaclik, a fejedelem titkára a katonai út ügyében Kostantiná­­polyba küldettek. Krakó, feb. 13. A mai „Czas“ írja, miszerint Vonchock a fölkelők által is­mét elfoglaltatott. Varsó, feb. 13. Az oroszok a plocki kormány­kerületből több kisebb fölkelő­csapatot kiűztek; S­a­n­d­o­m­i­r­nál és Zavichos­z-nál előnyre jutottak és egy fölkelő-főnököt elfogtak. — Telegráfi tudósítás a bécsi börzéről február 13-án. NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 14-re van kitűzve. „Lalla-Roukh.“ Regényes opera 2 felv. BUDAI NÉPSZÍNHÁZ. Febr. 1- re van kitűzve: „Eljegyzés lámpafénynél.“ Operette 1 felv. Ezt követi: „A nevelő.“ Vigj. 2 felv. 5 % metalliques...........................76. — Nemzeti kölcsön ............................81.90. Bankrészvény.................................816. — Hitelintézet.......................................224 50. Ezüst..................................................114.75. Londoni váltók...........................115­ 50. Arany........................... 5.53 52. Politikai események. OLASZORSZÁG. Turinból Írják a „Gener. Corr.“-nek : A tettpárt nagyon lelkesedik a len­gyel ügy mellett, s a­ titkos társulatok nagy te­vékenységet fejtenek ki érdekében, annyira, hogy a kormánynak a legnagyobb őrködésre van szüksége, nehogy az orosz kormány irányá­ban Olaszország zavarba jöjön. Garibaldi sem pihen. A lengyelek mellett adresseket bocsátott közre. Egyike ez adresseknek az angol nemzet­nek szól. Rendezzenek Angliában meetingeket s menjenek minden áron a lengyelek segítségére. A másik adress a lengyel emigratióhoz van in­tézve, s fölszólitja tagjait, siessenek a lengyel felkelők közt részt venni a mostani harczban. Távirati jelentések.

Next