Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-23 / 3982. szám

S Pest, máj. 22.1863. A török is belépett az európai kon- c­ ertbe, ~IV még a párisi értekezlet mondá, hogy ő a Jiiatalmak e konczertjéhez tartozik; de TT-t -mr­ősödésének semmi nyomára eddig nem ak­­adtunk. ZNem háborgatta kollegáit sem együt­ s , sem egyező köriratok által. Csak a tt-i ga. küszöbe előtt söpört, s ha írásba -IV-a­szálalta is nézeteit a függő kérdések fö­­lé-fdt., e kérdések damoklesi kardként csu­­á­n az ő feje fölött függtek — mint pól­ói vil a szerb és montenegrói ügybaj — •n m pedig valamely más hatalmat valá­sl, fe nyugtalanítók. M­­ost azonban a török a muszkát kez­eli számoltatni a lengyelek irányában kö­­­v~^^-fcett rész politika miatt. A kölni lap szerint t. i. a fényes porta ---------- mint látszik, Napoleon tanácsára — s -f ■ igényt küldött Pétervárra, melyben a ~1 lagyelek mellett emel szót. Alkalmasint haragszik, hogy a lengyeleknek nicscs oly külön alkotmányuk, mint a­­­» ■ »­ góraknak, s hogy a katholikusokat f«*rg nyomják a keleti hitüek, mint egy m­­­as « helyen a muzulmánok a keleti hi­­■fc 1L- eket. ]Mi szivünkből örvendünk a szultánt a 8 hadelvü európai eszmék és követelésök színvonalára emelkedve látni, s nem 3-cr ^g-felfedünk, hogy ily érzület mellett leg­­^Lbb a febr. 18-ki hattihumajum végre gr hajtatni, s nem leszünk azon érdekes j­elenet tanúi, midőn a pétervári udvar a­ -törököt fogja viszont arra figyelmez­­­tc^^tni, mennyire nincs ő megelégedve azon ^Lnásmóddal, melyben a porta részelteti sláv népfajokat és a görög hitüeket. Egyébiránt a porta Bürgönye — va »ahugyan megh­atott és elküldetett — a csekély fontosságú, mert mintegy »"w-»-»Irént, vonja maga után azon tényt, úgy, ha a lengyel kérdés európai érte­­tárgyává lenne, akkor a porta is T-» ^ghivatnék, s legelőször volna alkalma keresztény hatalmasság belügyeinek ^-^ndezésére nézve , az európai béke és olgárisodás érdekében véleményt adni. A török sürgöny — továbbá — úgy ^­­51 van fölhívás volna arra, hogy miután czár bizonyos eshetőségek alkalmával exlég a törököktől is tarthatna, e veszély csökkentése végett neki meg a törökor­­szági szláv népekre kell támaszkodnia. Mennyire nem szélesül ez által azon k­ör, mely a nyugtalanságok körébe vo­­­tik be! És ha a török az ő tanácsadóinak ké­­­ré­sére egy lépést meg­ten, nem lehet-e az események erejénél fogva a másodikra is enyszeritve, mig végre az oktató körira­­­tokat a végrehajtó hadjárat váltandja föl. De a midőn aztán a szultán a keresz­­­tyén védhatalmak egy részével az orosz­­támadna, nem izgattathatnak-e föl a k­aukáz elnyomott népfajai ? nem tüzel­ne ethetik-e még Perzsia is arra, hogy a ré­­megaláztatásért boszút álljon, s nem a a­la­kulhat-e át a lengyel kérdés, mely ma ég most európai sem, egyszer­re-­­ világkérdéssé? Valóban csodálatosnak látszik azok eljárása, kik a békét prédikálják, és még­is folyvást arr­ól tudakozódnak, hogy egy nem várt, egy kikerülendő, egy alkal­matlan háború esetében , melyik állam akar szövetségesül velük felcsapni ? A lengyel ügy Ausztria, sőt még An­glia reformjavaslatai mellett is, oly fo­lyam, mely bár erős hullámokkal höm­pölyög, mederrel és parttal bir, de a há­borús eventualitásokra szövetségeseket to­­borzók politikája miatt egyszerre és ész­­revehetlenül oly áradattá terülhet ki, melynek korlátait a legvakmerőbb kép­zelődés sem tudná fölfedezni. S ezért volna tanácsos a hatalmaknak hamar tisztába jönni aziránt: mit akar­nak elérni, s minek szándékoznak hatá­rozottan ellenszegülni ? Az ingadozás csak neheziti a kibonta­kozást, s meglepetéseket készít, a­helyett, hogy megoldásokat érlelne. KEMÉNY ZSIGMOND: 117-3982 14-ik évi folyam. Szombat, máj. 23.1863. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Előfizetési feltételek : tere 7-ik szám, l­ap emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) ■& kiadó­hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán • Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények díja : 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 nj kr Bélyegdij külön 30 nj kr. Masánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. TÁRCZA. Klement Mihály, II. Rákóczi Ferencz követe Berlinben, Hágában, Londonban. III. Auguszt, lengyel király, Péter czár védencze, ~M *706. őszszel mindinkább szorongattatván a Ja­­y édek által, Altranstädtben békét kötött XII ik­­fcS^Ard­ylya', melyhez képest jogait a lengyel ko­­­ronára Leszczinszky Szaniszlóra szállitá, és Pc* ■*- errel való szövetségét felbontottnak nyilvánitá. Péter Narvában volt, midőn Auguszt ezen ^eljárásáról éresűit, s e hirre haladék nélkül Jt—Lengyelországba indult, hogy néhai szövetsége­­s­ének felekezetét, mely a tudta és akarata nél­­­s­ül történt békekötést zokon vette, most közvet­­lenül önmagának megnyerte. 1707. május elején­­H­anblinba jött, hol ezen felekezet országgyűlést ott tartandó, melyen julius 8-án a czár ernye­­er­­etlen sürgetéseire egy részről Auguszt a len­­gyel királyi széktől örök időre elejtettnek, más Freészről Szaniszló joga érvénytelennek nyilvánit­­■fc­atván, uj király választása tűzetett ki. ____ Péter Lengyelország koronáját első sorban­­HIDskóczinak szánta. Követeit Ónodra küldte, kik fejedelmet közvetlenül a gyűlés megnyílása­­a­lőtt a czár nevében megkínálták a lengyel ko­­r­onával. Kökényesdi Vetés László, Rákóczinak ^e­gyviselöje Versaillesbetn, helyesen jegyzé meg vagy látszik, hogy fejedelmi urát a kilátás Len­­elország királyi székét elfoglalhatni, Bercsé­­n remény ez esetben itthon a kormányt ma­gához ragadhatni, azonképen bírták rá az in­terregnum kimondására, mint XIV. Lajos buj­­togatása és ígéretei. 1707. September 4 én magyar követség, mely­nek élén Bercsényi állott, és Golowkin Gábor a czárnak főudvarmestere, amaz Rákóczi, emez Péter czár nevében, Varsóban szerződésre lép­tek, melynek I. pontja ekkér foga­maztatott : „Miután a római szent birodalom és Erdély fenséges fejedelme s a szövetkezett Magyaror­szág vezére Rákóczi Ferencz ur a lengyel köz­társaság rendeinek kérelmére megigéri e czári felségének, hogy Lengyelország koronáját, ha a köztársaság által szabad szavazatokkal király­­lyá fogna választatni, a jelen szerződés alapján elfogadja ; ehhez képest viszontag ö czári felsé­ge, azon kötelezettségnél fogva, mely reá a köz­társasággal kötött szövetségből háramlik. Ígéri , hogy a szabad szavazatokkal történ­endő ama választás esetében öt Lengyelország királyi székén s királyi méltóságában és hatalomköré­ben összes tehetséggel, fegyverrel, pénzzel s egyéb hadi szükségekkel, mind saját maga mind a lengyelek erejéből, nemcsak a béke , a békés országlás bekövetkezéséig, hanem jövendőre is, ha t. i. netalán ellenkező felekezetek (Lengyel­­országban) keletkeznének, megtartandja.“ Midőn Péter czár 1707. december 10 én a szerződést Moszkvában aláírta, Xa-dik Károly, ötvennégy ezer ember élén Leszczinsky Szanisz­­lót már Lengyelország birtokába helyezte, Rá­kóczit végveszélylyel fenyegetvén, ha a czárnak oltalma alatt mint versenytárs mer fellépni. Sza­niszló maga egy dragonyos ezredet, melyet a danczkai franczia residens, marquis Bonac, Rá­kóczi számára gyűjt vala, saját zászlaja alá kényszerített. A svéd hadak Da­nczka környé­kén fogtak téli szállást. Fővezérök Crassau tá­bornok a mármár Thornba készülő Rákóczinél biztossá tette, hogy háborgatás nélkül maradhat Danczkában. Rákóczi az 1708-dik év elején az evan­gélikus rendek sürgetésére a senatus egyik tagját, Gerhard Györgyöt titokban a svéd udvarhoz küldte.­­ A senator kalmár képében Gronberg név alatt segédpénzeket volt szeden­dő a magyarországi hitsorsosok számára; de a franczia ügyviselő Graffey felkérete­­, hogy őt, mint a fejedelem megbízottját, a király elébe jut­tassa, és a svéd felség haragjának lefegyverzé­sére czélzó működésében mindenkép támogas­sa. Ennek következésében történhetett, hogy Crassau, XII. Károly és Szaniszló királyok ne­vében, a fejedelemné­l illetőleg a haza induló Klement által Rákóczinak levelet küldött szó­beli üzenet kíséretében, mely ekkép hangzott : Miután a svéd király Szaniszlót, szász Au­­gusztnak is megegyezésével,Lengyelország kirá­lyi székén szerencsésen megerősítette, azon, mint egész bizonysággal hiszi, őt Péter czár ellenére is megtartandja. Rákóczi a czár igényeinek és szövetségének semmi hasznát sem fogja ven­ni, s ennélfogva érdekében áll a svéd udvar In­dítványát elfogadván, meg nem engedni, hogy a czár futárai Magyarországot és Erdélyt bebaran­golják ; s a hozzá, Rákóczihoz szóló lengyel fele­­kezetet, névszerint barátnéját Lubomirska Ilonát s általa férjét, Szienianszky Ádám belzi vajdát és országos főkapitányt Szaniszlóhoz hajlítani. A fejedelem ilyetén eljárása hatalmas lépés leszen a muszka háború elfojtására; általa a svéd ki­rály és Szaniszló képesekké válnak a bécsi ud­vart Rákóczinak és híveinek kielégítésére kény­szeríteni, mit hogy eszközlök lesznek, ime ün­nepélyesen ígérik. Klement május végén Eger melletti táborában találta a fejedelmet, a megyei és városi követek­kel conventust tartva, kivált az adóügy szabá­lyozására , s újabb hadjárathoz készülve, mely augusztusban a szerencsétlen trencséni ütközet­tel végződött. Egy muszka követségi titoknok csak imént távozott az egri táborból, s Péter czár egyik újabb biztosának megjelenése már be volt je­lentve, midőn Klement a fejedelemhez érkezett. Ezen körülmény, s mert Bercsényi a muszka szövetség eszközlője, halálos ellensége volt a svédnek, Rákóczival tanácsul adatták a kezdő diplomatának, hogy küldetésének tárgyáról mé­lyen hallgasson, még azok előtt is hallgasson, kik hozzá, a fejedelemhez legközelebb állanak, s kiknek iránta való hűségét kétségbe vonni örült-­­ség vagy gazság volna. S mintha kétkednék a fejedelem, hogy intézésének teljes foganatja le­szen a tapasztalatlan ujoncznál, nyakrafőve visz­­szaküldte egyszerű levéllel Crassauhoz és szó­beli üzenettel, hogy külön követség fog hozzá­menni az ügy elintézésére. Xa-dik Károly ekkor már megindította ama kalandorszerű újabb hadjáratot, mely öt erdő­kön és mocsárokon át a Berezinához, de Pulta­­vához is ve­­tvén. Rákóczit az imént fenyege­­tődzött veszélytől egyelőre se mentette. Klement a svéd táborból Berlinbe ment, a fejedelemtől vett újabb megbízásban eljárandó. SZALAY LÁSZLÓ: Bécsi dolgok. A Pressét elitélték azon sajtó perében, melyet közelebb érintünk. íme, az Ítélet: „Maresch Antal a B. T. 300. §-a szerint buj­­togatás vétkét követte el s azért két havi fog­ságra ítéltetik. Fried ander Miksa és Werthner Adolf ugyanazon vétség miatt az előbbi 3 heti, az utóbbi két heti ázistromra büntette­nek, egy napi böjttel hetenként. Pörges Gyula és Grün Jakab a közerkölcsiség ellen vétettek, s azért az előbbi két, s az utóbbi hat hónapi szoros áris­­tomra bűntetteinek. Mitter József és Zang Ágost a kellő elővigyázat elmulasztása miatt bűnösök, s az előbbi 60 ftra az utóbbi meg 100 ftra büntet­tetnek.“ A lapot 120 ftnyi cautio-vesztés éri. A tárgyalásokat nem köztik a lapok, s így nem tudjuk, miben állanak az elkö­vetett vétségek, melyek miatt a nevezett egyének elítéltettek; de, ha jól veszszük ki az ítéletből, mindazon vétségeket a „Presse“ hirdetményi rovatában követ­ték el. A bécsi cs. kir. statistikai központi bi­zottság közelebbi ülésén a magyar udv. kanczelláriát Beke udvari tanácsos, és he­lyettese, Markovics titoknok képviselték. Kimondatott, hogy a központi bizottság Magyar-, Horvát-, Szlavón és Erdélyor­­szágot is megint be akarja vonni tárgya­lása körébe, s elhatároztatott, szólhassa­nak föl a kanczelláriak, hogy ha 1860— 1862-ről nem lehetne is statistikai ada­tokat nyerni, legalább is 1863-ról szol­gáltassák be a leglényegesebb statistikai kimutatásokat, s hogy ily adatok az al­sóbb hatóságok részéről gyűjtethessenek, a kellő formulárokkal és utasításokkal is szolgál a központi bizottság. Beke üdv. tanácsos erre kijelenté, hogy a magyar udvari kanczellária oly helyzetben van, hogy több rendbeli, különösen az igaz­ságügy kezelésére vonatkozó statistikai kimutatásokkal szolgálhat 1862 második feléről. Friedensfels báró udvari tanácsos pedig az erdélyi udvari kanczellária ré­széről 1860—1862 ről is ígért adatokat. A „Sürgöny“ bécsi levelezője irja : Legújabban Ő Felségének egy legkegyelme­sebb elhatározása érkezett a magyar udvari kan­­czelláriához, mely a haza gazdasági köreiben bizonyosan közhálával fog fogadtatni. A magyar kanczellária felterjesztése nyomán ugyanis eldön­tetett a kérdés, hogy ama 340,000 ftra rugó eke, mely az 1859-ki hadiczélokra hazánkban befolyt adakozásokból fennmaradt, mily módon fordittas­­sék a magyarhoni lótenyésztés emelésére. E kér­dés tárgyalására annak idejében pályadijak írat­tak ki, melyeknek elsejét Ritter altábornany úr, másodikát gróf Waldstein Antal nyerte meg.­­ A pályázó munkák felett akkor a pesti lóverseny egylet bizottmánya ítélt, melyhez a cs. kir. had­sereg részéről szakértő képviselők és a magyar gazdasági egylet lótenyész­ési osztályának kül­döttei járultak. Ezen bizottmány akkor lényeg­ben elfogadá ugyan Ritter altábornagy úr javas­latait, ajánlott azonban némi módosítványokat. Felterjesztése szerint az új alapítványnak intéző bizottmánya a koronkénti pesti lóverseny-egylet­nek bizottmánya lenne ; az ügykezelésre nézve pedig az akkori tárgyalások alkalmával a vegyes bizottmány comitét jelölt ki, mely a következő urakból állott: gróf Károlyi György, b. Wenk­­heim Béla, gr. Hunyadi József gr. Pálffy Pál és báró Orczy Béla. E vegyes bizottmány javaslatai, a kanczellá­ria által támogattatván, Ő Felsége által is legke­gyelmesebben helybenhagyattak. E szerint a fönt érintett tőkéből negyvenezer forint legközelebb folyóvá fog tétetni, a­mely összegen egy év lefolyta alatt Angolhonban jó angolfajta tenyész-kanczák ób hágó-mének fog­nak vétetni, s a pesti versenyek alkalmával ár­­verelés útján eladatni, és pedig kizárólag ma­gyarhoni lakosoknak ; e megszorítás csak azon esetben szűnik meg, ha az eladandó ló vételárá­nak fele sem volna az árverelés útján megkap­ható. A lovak vevői kötelezik magukat, hogy a lovakat nem fogják olyanoknak eladni, kik azokat az országból kiviszik ; e kötelezettséget el kell vállalni a későbbi vevőknek is, s ki e részben szavát szegi, minden későbbi ebbeli ár­­verelésekből ki lesz zárva. Az intéző bizott­mány csakugyan a pesti lóverseny egylet bizott­mánya leend, s az ügykezeléssel a föntebb neve­zett öt mágnás fog megbizatni. Az ily kísérletek természetében fekszik azon­ban, hogy nem valami véglegesen befejezett alakban léphetnek életbe , tért kell hagyni a ta­pasztalásnak javításokra és módosításokra. Ez az eset a szóban levő ügyben is. Szakavatott részről, nevezetesen : gróf Waldstein Antalnak másod­díjazott munkájában igen érdekes javas­latok terjesztettek elő, melyek ugyan az első megteendő kísérletnél tekintetbe nem vétethet­tek, de a melyeknek a gyakorlati terem­ kipró­bálása kívánatos lehetne. Ezen érveknél fogva tehát határoztatok, miszerint a fentebb előadott intézkedések egyelőre csak egy évre szolgálja­nak, és a gyakorlati eredményektől függend majd azoknak megújítása vagy módosítása. Lengyelország! f*isunj­a­k. Érintettük, hogy Berg tábornok a lengyel nemzet elleni harczban új stratégiát követ. A lefolyt négy hónap tapasztalása megtannta az oroszokat, mit előre is tudni lehetett volna, hogy az orosz katona csak nagyobb tömegekben egye­sítve erős, szétosztott kisebb csapatokban való harczokra nem oly a­dalmas. Se a katonák nin­csenek rá­szokva az egyéni működésre, se az alsó tisztek az önálló intézkedésekre.­­ Hihető, hogy a kisebb csapatok önállóvá tétele okozta nagy részben a féktelen kihágásokat, melyek miatt összes Európa közvéleménye megbélyegzi az orosz hadserget. Berg tábornok, tetemes segítségeket kapván a szírtól, nagyobb hadseregével kivihetőnek véli, hogy minden ponton túlnyomó katona­ tömege­ket állíthasson szembe a felkelőkkel. Az egyes kisebb csapatokkal eddig megszállott helyeket oda­hagyatta, s vissza­hívta a minden vasút­ál­lomáson tartott katonai szakaszokat. Ellenben minden jelentékenyebb városban nagy csapato­kat vont össze, melyek a vidéken mutatkozó fel­kelők ellen tömegesen állítandók ki. A követke­zés mutatja meg, mi lesz ezen, az orosz hadse­reg természetének jobban megfelelő intézkedés eredménye , melynek következtében azonban a fölkelők működésére is tetemesebb fede­zetlen tér marad.­­ Például Varsótól Ra­­domig és Lublinig úgy­szólván egy orosz sincs. A fölkelők eddigelé is ügyesen föl tudták hasz­nálni az oroszok által fedezetlenül maradt he­lyeken szervezni magukat, s a nemzeti kormány intézkedéseit életbe léptetni. Annyival jobban sikerül ez ennekutánra, mivel az orosz kormány hívei részint bűnhődtek, részint a büntetéstől tartva, biztosabb menedékhelyet kerestek. És va­lóban, mint a „Breslauer Zig“ varsói levelezője máj. 18-án írja, nagy erélylyel foly az uj meg uj fölkelő csapatok szervezése. Némely helye­ken a fölkelők formaszerinti ujonczozást rendez­tek, melynek a lakosság nagy készséggel veté alá magát. Levelező teljes bizonyosság­gal irja, minden ellenkező állítások c­áfolatául, hogy a lengyel királyságban a pa­rasztok tömegesen és lelkesedve sietnek a nemzeti hadsereg soraiba. Levelező csak példaképen hoz fel egy esetet: a rávai kerületben egy nap alatt 300 paraszt csat­lakozott önkényt a fölkelő táborhoz. Azonban a a fölkelő csapat v­­ére nem fogadta el ajánlko­­zásukat fegyverek hiányában.­­ Berg tábor­nok katonai öszpontosításának sikerét kétségessé leginkább az teszi, hogy újabb tudósítások sze­rint a felkelés oly területet foglalt el, mely na­gyobb egész Németországnál. Berg tábornok egy másik intézkedése az, hogy az eddigi polgári hatóságot a kerületekben katonai hatóság által helyettesíti. Ez első lépés a Berg féle új kormányzásra. "Kér­dés azonban, mennyivel ígérhet magának több sikert a katonai, mint a polgári kormányzásból, mert ez utóbbi is elég absolutistikus volt.­­ A csatatérről nagyon kevés,s nem megbíz­ható híreink vannak. Érdekesnek tartjuk a „Con­­stitutionnelle Östereichische Zig“ egy lembergi levelének, mely 20-dikán kelt, következendő adatait közölni. Jezsoranszkinak sikerült volt 150 em­berrel a junovi erdőkben az oroszok közt keresz­tül siklatnia, míg L e 1 e v e 1 460 gyaloggal és 40 lovassaal 13-ikán Tomasevnál ismét előtűnt. A Jezsoranszki féle csapat maradéka, mintegy 100 ember, hat lőszeres kocsival, 200 szuronyos puskával, karddal és 140 tarisznyával együtt az osztrák czirkálók kezébe esett, s csak 40 lovas felkelő szaladt el ezen czirkálók közeledtével, így sikerült e csapat egy részének a semleges terület védelme alatt ismét felütni magát orosz Lengyelországban. Szokal vidékén egy 150 lo­vasból s mintegy 100 lövészből álló csapatnak, mely gallicziai területen az ottani erdőkben szervezte magát, sikerült átlépnie a határt, s miután az orosz határőrökkel egy kis csatát állott, Hrubieszov felé vonulni. A legnevezetesebb tárgy azonban a volhyniai, podoliai és ukrájiai felkelés. Különösen az uk­­rájiaihoz nagy reményeket kötnek, mert Uk­­ránia a mondák földje, hol a nép a legkedve­sebb visszaemlékezéseket tarta meg a lengyel korszak iránt, midőn még szabad kozák nép volt. A természet által gazdagon ellátott ama három nevezett tartomány mintegy 4000 négy­szög mértföldet tesz,körülbelül 6 millió lélek né­pességgel. Ennek heted része tisztán lengyel, csaknem ugyanannyi rész a zsidó. A 850,000 lengyel eredetű lakos korábban csaknem kire­kesztőleg nemesség volt, de 1830 óta az orosz kormány megfosztá nemességétől.­­ Jelenleg megvetett állásba jutott, s mint tartományi hivatalnok , gazdasági tiszt és mesterember, keresi kenyerét.­­ A parasztság , mintegy 4 millió lélek, az úgynevezett kis orosz népfaj­hoz tartozik, korábban unitus, azaz katholikus­­görög hiten volt, s későbben erőszakkal térítte­tett vissza a schismatikus egyházba. A paraszt e vidékeken nem bízik földesuraiban, gyűlöli mind a pápák­at, mind a muszka uralmat. A föld, kivéve nyugati Volhynia és déli Podolia halmos vidékeit, roppant síkság, itt-ott nagy erdőkkel és számos bővizű folyóval Közlekedési eszkö­zök dolgában nagyon szegények e tartományok. Egyetlen egy országút van, mely Zitomirból Ki­­evba vezet. Erődök nem adnak támaszpontokat az oro­z hadseregnek, s a vasutak merő hiánya képesíti a fölkelő csapatokat, hogy a jövő télig kitartsanak és szervezzék magukat. A kevés je­lentékenyebb város a lengyel népesség fő lak­helye. Elhagyott zárdák, bezárt katholikus tem­­lomok romjai szomorú szint adnak e vidékek­­nek.Ily viszonyok közt nem látszik lehetlennek a fölkelők azon reményének megvalósulása, hogy 20,000 lovas fog kiállani ezen, lovakban gazdag s leginkább lovas harczokra alkalmas vidékeken, s a legújabb hírek szerint Ukrajnában gróf Bra­­niczki és gróf Potoczki méneséből közel 700 ló állíttatott ki. A fölkelő harczoknak ezen tartományokban való folyama különös fontossá­gúvá lehet a lengyel függetlenségi harczra néz­ve, kivált ha sikerülne a Fekete tengerig ter­jeszkedni. Podoliában újabb hírek szerint ezen kerületek csatlakoztak a fölkeléshez : Othopol, Brazlav, Vinnik, Laticsev. Husszintin határszéli városban az oroszok éjjel nappal készen álla­nak, s fölfegyverzett parasztokat állítottak ki határőrizetül.­­ A kölni lap hiteles forrásból értesül, a pá­pának a czárhoz intézett egy leveléről. Ő­szent­sége, mond a hírlapi levelező, nem folyamodott ugyan se Francziaország, se Ausztria közbenjá­rásához, hogy ezek a lengyel katholikusok érde­kében föllépjenek , hanem tovább ment ennél. Sajátkezű levelet intézett a czárhoz, mely hathatós kifejezésekkel van fogalmazva. A közönség közé nem hatott ki e levél tartalma , de jól értesült körökben némi részben ismerik. A pápa nemcsak átalános keresztyéni szempont­ból inti a czárt, hanem a szerencsétlen lengyel nép mostani szenvedéseit, s a kebelében uralkodó zavarokat egyenesen a rosz kormányzásnak rójja fel bűnül, s különösen a szerződési kötelezettsé­gek teljesí­tetlen hagyását emeli ki. Mint mond­ják, határozottan ráolvassa a pápa az 1773 iki szerződés Vl-ik czikkét, a grodnói 1793-iki szerződés VHI ik czikkét, mely szerződések mindkettejét az 1815-iki megerősíti és kiegé­szíti. A pápa kimutatja, hogy H­ik Katalin czár­­né óta az orosz kormány gorombán megsérti mindezen szerződéseket. E levélnek mind tar­talma, mind hangja valószínűtlenné teszi, hogy, legalább orosz részről, az valaha nyilvánosságra kerüljön. Némelyek a lembergi római katholi­kus érsek, Vierczhlevszki útját, ki e na­pokban indult Rómába, kapcsolatba hozzák a pápai levél tárgyával. Magyar leveles tár. A régibb magyar közélet, erkölcsök, történet és nyelv ismeretének előmozdítására. Kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizott­mánya. 1. köt. E külön czim alatt is: Né­gy­­száz magyar levél a XVI. századból. 1504—1560. Közli Szalay Ágoston. Kilencz köirati táblával. Pesten, 1861. n. 8. r. XX. és 432. 1. Az imént leirt czim kijelöli azon szemponto­kat, melyek e levelek közrebocsátására inditák tudományos akadémiáikat; részleteiben ismer­tetni múltúnkat a szerint, miként az a közélet­ben alakult, erkölcsökben nyilvánult; adaléko­kat nyújtani történeteinkhez, nyelvünk felfede­­zése processusához. E tekintetekből nem egy vonást talál e levelekben a XVI-ik század tör­­ténetbuvára. Négyszáz magyar levél 1504— 1560. időközből, tehát félszázadból! Mily divata lehetett s volt is akkoron nemzeti nyelvünknek ! A lévé irók s czimzettek, vagy bármikép emlí­tettek közt pedig találunk mind e mai napig liszteivé emlegetett nevekre, minek egyebek közt: Alapy, Almásy, Ártándy, Balassa, Bánfy, Báthory, Batthyányi, Bebek, Bezerédy, Borne­misza, Bosnyák, Csányi, Csáky, Cziráky, Da­csó, Dersfy, Dessewffy, Dobó, Drágfy, Erdödy, Forgács, Frangepán, Giczy, Gyulaffy, Homon­­nay, Horváth, Hunyady, Istvánfy, Jurissich, Káldy, Keglevics, Kendy, Kerecsenyi, Lorántfy, Losonczy, Mágócsy, Mailáth, Nádasdy, Oláh, Pálfy, Paksy, Perényi, Pethő, Sennyey, Tahy, Telekesy, Telegdy, Thurzó, Ujlaky, Zay, Zrí­nyi, Zichi.­­ A levelek legnagyobb része Du­nántúl kelt ugyan, de feles számmal vannak az ország más részeiből, sőt néhány a haza határain túlról vagy oda írottak is. Hogy itt is neveket em­lítsek, előfordul egyebek közt: Alsó Lindva, Ba­­bocsa, Bécs, Veszprém, Beszterczebánya, Buda, Csáktornya, Csábrág, Csepreg, Csurgó, Konstan­tinápoly, Debreczen, Diósgyőr, Eger, Eperjes, Esztergom, Fejérvár, Felső-Lindva, Fonod, Fü­lek, Galgócz, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kanizsa, Kapornak, Kaposvár, Kassa, Körmöczbánya, Kőszeg, Komárom, Koppány, Korpona, Léva, Lenka, Mohács, Munkács, Murány, Nagyszom- Jelenségek a lengyel frgyben Párisban és Londonban folyvást szemmel tart­ják, hogyan viseli magát a porosz kormány a lengyel felkeléssel szemközt, így kértek felvilá­gosítást a nyugati hatalmak Berlinben az I­n­o­w­­r­a­claw­ban történt esemény miatt is. Mindkét hatalom elismerte, hogy Poroszország Párisban és Londonban lévő képviselőinek szóbeli nyi­latkozatai kielégítők, azonban mindkettő ki­emelte, hogy ezen nyilatkozatok a berlini kam­rában tett nyilatkozato­kkal nem hangzanak egybe. Ezen jegyzékekre Párisba május 18-kán érkezett meg, s a „Moniteur“ május 19-én a kö­vetkező — táviratilag is jelzett — felvilágosí­tással jelent meg: „Némely lapok a „Czas“ után átvettek egy levelet, melyet állítólag az Inowraclaw-ban pa­rancsnokló tábornok, az orosz csapatoknak po­rosz terü­ezen tett átkelését követő napon itt a határon állomásozó orosz tábornokhoz. Ezen le­vélben az orosz tábornok arra volt felszólítva, adjon hírt előre a porosz hatóságoknak, midőn a határon kell valami expeditiót végrehajtani, hogy ezek a körülményekhez képest megtehessék a rendeleteket. A porosz tábornok ezenkívül kije­lölte a parancsnokságához tartozó azon helyeket, a­melyekben porosz tisztek és csapatok lesznek, melyek az orosz csapat­parancsnokok rendele­teinek elfogadásával megbízvák. „A poroszországi nagykövet úr azt írta a (franczia) külügyminiszternek, hogy a király mi­niszterelnökétől azon biztosítást kapta, hogy a „Czaszba ig­azott levél merő koholmány­, s hogy a porosz kormány által tiszteinek adott utasítá­sok szerint ily levél létezése teljes lehetetlenség volna. „Goltz gróf ő excja hozzá teszi, hogy ő nem tudja, váljon a poseni nagyherczegség elnöké­nek a poseni lap nyomán közzétett határozata szintén koholmány­­, de az feltűnt előtte, hogy ezen határozat, mely a királynak egy, az orosz kormánynyal kötött egyezménynyel egybehang­zó rendeleteire támaszkodik, február 9-kén kelt, holott a Poros - és Oroszország közti egyezke­dés csak azon hó 8­kán íratott alá Sz. Pétervá­­ron. Ugyanazért h­étfőn, írja a poroszországi nagykövet­i excja, hogy azon utasítások, melyek ha valaha léteztek is, valószínüleg nincse­n»—n—m^—wmm—awitwBiii'iunM.i

Next