Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-23 / 3982. szám
S Pest, máj. 22.1863. A török is belépett az európai kon- c ertbe, ~IV még a párisi értekezlet mondá, hogy ő a Jiiatalmak e konczertjéhez tartozik; de TT-t -mrősödésének semmi nyomára eddig nem akadtunk. ZNem háborgatta kollegáit sem együt s , sem egyező köriratok által. Csak a tt-i ga. küszöbe előtt söpört, s ha írásba -IV-aszálalta is nézeteit a függő kérdések fölé-fdt., e kérdések damoklesi kardként csuán az ő feje fölött függtek — mint pólói vil a szerb és montenegrói ügybaj — •n m pedig valamely más hatalmat valásl, fe nyugtalanítók. Most azonban a török a muszkát kezeli számoltatni a lengyelek irányában köv~^^-fcett rész politika miatt. A kölni lap szerint t. i. a fényes porta ---------- mint látszik, Napoleon tanácsára — s -f ■ igényt küldött Pétervárra, melyben a ~1 lagyelek mellett emel szót. Alkalmasint haragszik, hogy a lengyeleknek nicscs oly külön alkotmányuk, mint a» ■ » góraknak, s hogy a katholikusokat f«*rg nyomják a keleti hitüek, mint egy mas « helyen a muzulmánok a keleti hi■fc 1L- eket. ]Mi szivünkből örvendünk a szultánt a 8 hadelvü európai eszmék és követelésök színvonalára emelkedve látni, s nem 3-cr ^g-felfedünk, hogy ily érzület mellett leg^Lbb a febr. 18-ki hattihumajum végre gr hajtatni, s nem leszünk azon érdekes jelenet tanúi, midőn a pétervári udvar a -törököt fogja viszont arra figyelmeztc^^tni, mennyire nincs ő megelégedve azon ^Lnásmóddal, melyben a porta részelteti sláv népfajokat és a görög hitüeket. Egyébiránt a porta Bürgönye — va »ahugyan meghatott és elküldetett — a csekély fontosságú, mert mintegy »"w-»-»Irént, vonja maga után azon tényt, úgy, ha a lengyel kérdés európai értetárgyává lenne, akkor a porta is T-» ^ghivatnék, s legelőször volna alkalma keresztény hatalmasság belügyeinek ^-^ndezésére nézve , az európai béke és olgárisodás érdekében véleményt adni. A török sürgöny — továbbá — úgy ^51 van fölhívás volna arra, hogy miután czár bizonyos eshetőségek alkalmával exlég a törököktől is tarthatna, e veszély csökkentése végett neki meg a törökországi szláv népekre kell támaszkodnia. Mennyire nem szélesül ez által azon kör, mely a nyugtalanságok körébe votik be! És ha a török az ő tanácsadóinak kérésére egy lépést megten, nem lehet-e az események erejénél fogva a másodikra is enyszeritve, mig végre az oktató köriratokat a végrehajtó hadjárat váltandja föl. De a midőn aztán a szultán a keresztyén védhatalmak egy részével az orosztámadna, nem izgattathatnak-e föl a kaukáz elnyomott népfajai ? nem tüzelne ethetik-e még Perzsia is arra, hogy a rémegaláztatásért boszút álljon, s nem a alakulhat-e át a lengyel kérdés, mely ma ég most európai sem, egyszerre- világkérdéssé? Valóban csodálatosnak látszik azok eljárása, kik a békét prédikálják, és mégis folyvást arról tudakozódnak, hogy egy nem várt, egy kikerülendő, egy alkalmatlan háború esetében , melyik állam akar szövetségesül velük felcsapni ? A lengyel ügy Ausztria, sőt még Anglia reformjavaslatai mellett is, oly folyam, mely bár erős hullámokkal hömpölyög, mederrel és parttal bir, de a háborús eventualitásokra szövetségeseket toborzók politikája miatt egyszerre és észrevehetlenül oly áradattá terülhet ki, melynek korlátait a legvakmerőbb képzelődés sem tudná fölfedezni. S ezért volna tanácsos a hatalmaknak hamar tisztába jönni aziránt: mit akarnak elérni, s minek szándékoznak határozottan ellenszegülni ? Az ingadozás csak neheziti a kibontakozást, s meglepetéseket készít, ahelyett, hogy megoldásokat érlelne. KEMÉNY ZSIGMOND: 117-3982 14-ik évi folyam. Szombat, máj. 23.1863. Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: Előfizetési feltételek : tere 7-ik szám, lap emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) ■& kiadóhivatalhoz intézendők. Vidékre, postán • Helyben, házhoz hordva félévre . . . . 10 frt 60 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények díja : 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 nj kr Bélyegdij külön 30 nj kr. Masánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. TÁRCZA. Klement Mihály, II. Rákóczi Ferencz követe Berlinben, Hágában, Londonban. III. Auguszt, lengyel király, Péter czár védencze, ~M *706. őszszel mindinkább szorongattatván a Jay édek által, Altranstädtben békét kötött XII ikfcS^Ardylya', melyhez képest jogait a lengyel koronára Leszczinszky Szaniszlóra szállitá, és Pc* ■*- errel való szövetségét felbontottnak nyilvánitá. Péter Narvában volt, midőn Auguszt ezen ^eljárásáról éresűit, s e hirre haladék nélkül Jt—Lengyelországba indult, hogy néhai szövetségesének felekezetét, mely a tudta és akarata nélsül történt békekötést zokon vette, most közvetlenül önmagának megnyerte. 1707. május elejénHanblinba jött, hol ezen felekezet országgyűlést ott tartandó, melyen julius 8-án a czár ernyeeretlen sürgetéseire egy részről Auguszt a lengyel királyi széktől örök időre elejtettnek, más Freészről Szaniszló joga érvénytelennek nyilvánit■fcatván, uj király választása tűzetett ki. ____ Péter Lengyelország koronáját első sorbanHIDskóczinak szánta. Követeit Ónodra küldte, kik fejedelmet közvetlenül a gyűlés megnyílásaalőtt a czár nevében megkínálták a lengyel koronával. Kökényesdi Vetés László, Rákóczinak ^egyviselöje Versaillesbetn, helyesen jegyzé meg vagy látszik, hogy fejedelmi urát a kilátás Lenelország királyi székét elfoglalhatni, Bercsén remény ez esetben itthon a kormányt magához ragadhatni, azonképen bírták rá az interregnum kimondására, mint XIV. Lajos bujtogatása és ígéretei. 1707. September 4 én magyar követség, melynek élén Bercsényi állott, és Golowkin Gábor a czárnak főudvarmestere, amaz Rákóczi, emez Péter czár nevében, Varsóban szerződésre léptek, melynek I. pontja ekkér fogamaztatott : „Miután a római szent birodalom és Erdély fenséges fejedelme s a szövetkezett Magyarország vezére Rákóczi Ferencz ur a lengyel köztársaság rendeinek kérelmére megigéri e czári felségének, hogy Lengyelország koronáját, ha a köztársaság által szabad szavazatokkal királylyá fogna választatni, a jelen szerződés alapján elfogadja ; ehhez képest viszontag ö czári felsége, azon kötelezettségnél fogva, mely reá a köztársasággal kötött szövetségből háramlik. Ígéri , hogy a szabad szavazatokkal történendő ama választás esetében öt Lengyelország királyi székén s királyi méltóságában és hatalomkörében összes tehetséggel, fegyverrel, pénzzel s egyéb hadi szükségekkel, mind saját maga mind a lengyelek erejéből, nemcsak a béke , a békés országlás bekövetkezéséig, hanem jövendőre is, ha t. i. netalán ellenkező felekezetek (Lengyelországban) keletkeznének, megtartandja.“ Midőn Péter czár 1707. december 10 én a szerződést Moszkvában aláírta, Xa-dik Károly, ötvennégy ezer ember élén Leszczinsky Szaniszlót már Lengyelország birtokába helyezte, Rákóczit végveszélylyel fenyegetvén, ha a czárnak oltalma alatt mint versenytárs mer fellépni. Szaniszló maga egy dragonyos ezredet, melyet a danczkai franczia residens, marquis Bonac, Rákóczi számára gyűjt vala, saját zászlaja alá kényszerített. A svéd hadak Danczka környékén fogtak téli szállást. Fővezérök Crassau tábornok a mármár Thornba készülő Rákóczinél biztossá tette, hogy háborgatás nélkül maradhat Danczkában. Rákóczi az 1708-dik év elején az evangélikus rendek sürgetésére a senatus egyik tagját, Gerhard Györgyöt titokban a svéd udvarhoz küldte. A senator kalmár képében Gronberg név alatt segédpénzeket volt szedendő a magyarországi hitsorsosok számára; de a franczia ügyviselő Graffey felkérete, hogy őt, mint a fejedelem megbízottját, a király elébe juttassa, és a svéd felség haragjának lefegyverzésére czélzó működésében mindenkép támogassa. Ennek következésében történhetett, hogy Crassau, XII. Károly és Szaniszló királyok nevében, a fejedelemnél illetőleg a haza induló Klement által Rákóczinak levelet küldött szóbeli üzenet kíséretében, mely ekkép hangzott : Miután a svéd király Szaniszlót, szász Augusztnak is megegyezésével,Lengyelország királyi székén szerencsésen megerősítette, azon, mint egész bizonysággal hiszi, őt Péter czár ellenére is megtartandja. Rákóczi a czár igényeinek és szövetségének semmi hasznát sem fogja venni, s ennélfogva érdekében áll a svéd udvar Indítványát elfogadván, meg nem engedni, hogy a czár futárai Magyarországot és Erdélyt bebarangolják ; s a hozzá, Rákóczihoz szóló lengyel felekezetet, névszerint barátnéját Lubomirska Ilonát s általa férjét, Szienianszky Ádám belzi vajdát és országos főkapitányt Szaniszlóhoz hajlítani. A fejedelem ilyetén eljárása hatalmas lépés leszen a muszka háború elfojtására; általa a svéd király és Szaniszló képesekké válnak a bécsi udvart Rákóczinak és híveinek kielégítésére kényszeríteni, mit hogy eszközlök lesznek, ime ünnepélyesen ígérik. Klement május végén Eger melletti táborában találta a fejedelmet, a megyei és városi követekkel conventust tartva, kivált az adóügy szabályozására , s újabb hadjárathoz készülve, mely augusztusban a szerencsétlen trencséni ütközettel végződött. Egy muszka követségi titoknok csak imént távozott az egri táborból, s Péter czár egyik újabb biztosának megjelenése már be volt jelentve, midőn Klement a fejedelemhez érkezett. Ezen körülmény, s mert Bercsényi a muszka szövetség eszközlője, halálos ellensége volt a svédnek, Rákóczival tanácsul adatták a kezdő diplomatának, hogy küldetésének tárgyáról mélyen hallgasson, még azok előtt is hallgasson, kik hozzá, a fejedelemhez legközelebb állanak, s kiknek iránta való hűségét kétségbe vonni örült-ség vagy gazság volna. S mintha kétkednék a fejedelem, hogy intézésének teljes foganatja leszen a tapasztalatlan ujoncznál, nyakrafőve viszszaküldte egyszerű levéllel Crassauhoz és szóbeli üzenettel, hogy külön követség fog hozzámenni az ügy elintézésére. Xa-dik Károly ekkor már megindította ama kalandorszerű újabb hadjáratot, mely öt erdőkön és mocsárokon át a Berezinához, de Pultavához is vetvén. Rákóczit az imént fenyegetődzött veszélytől egyelőre se mentette. Klement a svéd táborból Berlinbe ment, a fejedelemtől vett újabb megbízásban eljárandó. SZALAY LÁSZLÓ: Bécsi dolgok. A Pressét elitélték azon sajtó perében, melyet közelebb érintünk. íme, az Ítélet: „Maresch Antal a B. T. 300. §-a szerint bujtogatás vétkét követte el s azért két havi fogságra ítéltetik. Fried ander Miksa és Werthner Adolf ugyanazon vétség miatt az előbbi 3 heti, az utóbbi két heti ázistromra büntettenek, egy napi böjttel hetenként. Pörges Gyula és Grün Jakab a közerkölcsiség ellen vétettek, s azért az előbbi két, s az utóbbi hat hónapi szoros áristomra bűntetteinek. Mitter József és Zang Ágost a kellő elővigyázat elmulasztása miatt bűnösök, s az előbbi 60 ftra az utóbbi meg 100 ftra büntettetnek.“ A lapot 120 ftnyi cautio-vesztés éri. A tárgyalásokat nem köztik a lapok, s így nem tudjuk, miben állanak az elkövetett vétségek, melyek miatt a nevezett egyének elítéltettek; de, ha jól veszszük ki az ítéletből, mindazon vétségeket a „Presse“ hirdetményi rovatában követték el. A bécsi cs. kir. statistikai központi bizottság közelebbi ülésén a magyar udv. kanczelláriát Beke udvari tanácsos, és helyettese, Markovics titoknok képviselték. Kimondatott, hogy a központi bizottság Magyar-, Horvát-, Szlavón és Erdélyországot is megint be akarja vonni tárgyalása körébe, s elhatároztatott, szólhassanak föl a kanczelláriak, hogy ha 1860— 1862-ről nem lehetne is statistikai adatokat nyerni, legalább is 1863-ról szolgáltassák be a leglényegesebb statistikai kimutatásokat, s hogy ily adatok az alsóbb hatóságok részéről gyűjtethessenek, a kellő formulárokkal és utasításokkal is szolgál a központi bizottság. Beke üdv. tanácsos erre kijelenté, hogy a magyar udvari kanczellária oly helyzetben van, hogy több rendbeli, különösen az igazságügy kezelésére vonatkozó statistikai kimutatásokkal szolgálhat 1862 második feléről. Friedensfels báró udvari tanácsos pedig az erdélyi udvari kanczellária részéről 1860—1862 ről is ígért adatokat. A „Sürgöny“ bécsi levelezője irja : Legújabban Ő Felségének egy legkegyelmesebb elhatározása érkezett a magyar udvari kanczelláriához, mely a haza gazdasági köreiben bizonyosan közhálával fog fogadtatni. A magyar kanczellária felterjesztése nyomán ugyanis eldöntetett a kérdés, hogy ama 340,000 ftra rugó eke, mely az 1859-ki hadiczélokra hazánkban befolyt adakozásokból fennmaradt, mily módon fordittassék a magyarhoni lótenyésztés emelésére. E kérdés tárgyalására annak idejében pályadijak írattak ki, melyeknek elsejét Ritter altábornany úr, másodikát gróf Waldstein Antal nyerte meg. A pályázó munkák felett akkor a pesti lóverseny egylet bizottmánya ítélt, melyhez a cs. kir. hadsereg részéről szakértő képviselők és a magyar gazdasági egylet lótenyészési osztályának küldöttei járultak. Ezen bizottmány akkor lényegben elfogadá ugyan Ritter altábornagy úr javaslatait, ajánlott azonban némi módosítványokat. Felterjesztése szerint az új alapítványnak intéző bizottmánya a koronkénti pesti lóverseny-egyletnek bizottmánya lenne ; az ügykezelésre nézve pedig az akkori tárgyalások alkalmával a vegyes bizottmány comitét jelölt ki, mely a következő urakból állott: gróf Károlyi György, b. Wenkheim Béla, gr. Hunyadi József gr. Pálffy Pál és báró Orczy Béla. E vegyes bizottmány javaslatai, a kanczellária által támogattatván, Ő Felsége által is legkegyelmesebben helybenhagyattak. E szerint a fönt érintett tőkéből negyvenezer forint legközelebb folyóvá fog tétetni, amely összegen egy év lefolyta alatt Angolhonban jó angolfajta tenyész-kanczák ób hágó-mének fognak vétetni, s a pesti versenyek alkalmával árverelés útján eladatni, és pedig kizárólag magyarhoni lakosoknak ; e megszorítás csak azon esetben szűnik meg, ha az eladandó ló vételárának fele sem volna az árverelés útján megkapható. A lovak vevői kötelezik magukat, hogy a lovakat nem fogják olyanoknak eladni, kik azokat az országból kiviszik ; e kötelezettséget el kell vállalni a későbbi vevőknek is, s ki e részben szavát szegi, minden későbbi ebbeli árverelésekből ki lesz zárva. Az intéző bizottmány csakugyan a pesti lóverseny egylet bizottmánya leend, s az ügykezeléssel a föntebb nevezett öt mágnás fog megbizatni. Az ily kísérletek természetében fekszik azonban, hogy nem valami véglegesen befejezett alakban léphetnek életbe , tért kell hagyni a tapasztalásnak javításokra és módosításokra. Ez az eset a szóban levő ügyben is. Szakavatott részről, nevezetesen : gróf Waldstein Antalnak másoddíjazott munkájában igen érdekes javaslatok terjesztettek elő, melyek ugyan az első megteendő kísérletnél tekintetbe nem vétethettek, de a melyeknek a gyakorlati terem kipróbálása kívánatos lehetne. Ezen érveknél fogva tehát határoztatok, miszerint a fentebb előadott intézkedések egyelőre csak egy évre szolgáljanak, és a gyakorlati eredményektől függend majd azoknak megújítása vagy módosítása. Lengyelország! f*isunjak. Érintettük, hogy Berg tábornok a lengyel nemzet elleni harczban új stratégiát követ. A lefolyt négy hónap tapasztalása megtannta az oroszokat, mit előre is tudni lehetett volna, hogy az orosz katona csak nagyobb tömegekben egyesítve erős, szétosztott kisebb csapatokban való harczokra nem oly adalmas. Se a katonák nincsenek rászokva az egyéni működésre, se az alsó tisztek az önálló intézkedésekre. Hihető, hogy a kisebb csapatok önállóvá tétele okozta nagy részben a féktelen kihágásokat, melyek miatt összes Európa közvéleménye megbélyegzi az orosz hadserget. Berg tábornok, tetemes segítségeket kapván a szírtól, nagyobb hadseregével kivihetőnek véli, hogy minden ponton túlnyomó katona tömegeket állíthasson szembe a felkelőkkel. Az egyes kisebb csapatokkal eddig megszállott helyeket odahagyatta, s visszahívta a minden vasútállomáson tartott katonai szakaszokat. Ellenben minden jelentékenyebb városban nagy csapatokat vont össze, melyek a vidéken mutatkozó felkelők ellen tömegesen állítandók ki. A következés mutatja meg, mi lesz ezen, az orosz hadsereg természetének jobban megfelelő intézkedés eredménye , melynek következtében azonban a fölkelők működésére is tetemesebb fedezetlen tér marad. Például Varsótól Radomig és Lublinig úgyszólván egy orosz sincs. A fölkelők eddigelé is ügyesen föl tudták használni az oroszok által fedezetlenül maradt helyeken szervezni magukat, s a nemzeti kormány intézkedéseit életbe léptetni. Annyival jobban sikerül ez ennekutánra, mivel az orosz kormány hívei részint bűnhődtek, részint a büntetéstől tartva, biztosabb menedékhelyet kerestek. És valóban, mint a „Breslauer Zig“ varsói levelezője máj. 18-án írja, nagy erélylyel foly az uj meg uj fölkelő csapatok szervezése. Némely helyeken a fölkelők formaszerinti ujonczozást rendeztek, melynek a lakosság nagy készséggel veté alá magát. Levelező teljes bizonyossággal irja, minden ellenkező állítások cáfolatául, hogy a lengyel királyságban a parasztok tömegesen és lelkesedve sietnek a nemzeti hadsereg soraiba. Levelező csak példaképen hoz fel egy esetet: a rávai kerületben egy nap alatt 300 paraszt csatlakozott önkényt a fölkelő táborhoz. Azonban a a fölkelő csapat vére nem fogadta el ajánlkozásukat fegyverek hiányában. Berg tábornok katonai öszpontosításának sikerét kétségessé leginkább az teszi, hogy újabb tudósítások szerint a felkelés oly területet foglalt el, mely nagyobb egész Németországnál. Berg tábornok egy másik intézkedése az, hogy az eddigi polgári hatóságot a kerületekben katonai hatóság által helyettesíti. Ez első lépés a Berg féle új kormányzásra. "Kérdés azonban, mennyivel ígérhet magának több sikert a katonai, mint a polgári kormányzásból, mert ez utóbbi is elég absolutistikus volt. A csatatérről nagyon kevés,s nem megbízható híreink vannak. Érdekesnek tartjuk a „Constitutionnelle Östereichische Zig“ egy lembergi levelének, mely 20-dikán kelt, következendő adatait közölni. Jezsoranszkinak sikerült volt 150 emberrel a junovi erdőkben az oroszok közt keresztül siklatnia, míg L e 1 e v e 1 460 gyaloggal és 40 lovassaal 13-ikán Tomasevnál ismét előtűnt. A Jezsoranszki féle csapat maradéka, mintegy 100 ember, hat lőszeres kocsival, 200 szuronyos puskával, karddal és 140 tarisznyával együtt az osztrák czirkálók kezébe esett, s csak 40 lovas felkelő szaladt el ezen czirkálók közeledtével, így sikerült e csapat egy részének a semleges terület védelme alatt ismét felütni magát orosz Lengyelországban. Szokal vidékén egy 150 lovasból s mintegy 100 lövészből álló csapatnak, mely gallicziai területen az ottani erdőkben szervezte magát, sikerült átlépnie a határt, s miután az orosz határőrökkel egy kis csatát állott, Hrubieszov felé vonulni. A legnevezetesebb tárgy azonban a volhyniai, podoliai és ukrájiai felkelés. Különösen az ukrájiaihoz nagy reményeket kötnek, mert Ukránia a mondák földje, hol a nép a legkedvesebb visszaemlékezéseket tarta meg a lengyel korszak iránt, midőn még szabad kozák nép volt. A természet által gazdagon ellátott ama három nevezett tartomány mintegy 4000 négyszög mértföldet tesz,körülbelül 6 millió lélek népességgel. Ennek heted része tisztán lengyel, csaknem ugyanannyi rész a zsidó. A 850,000 lengyel eredetű lakos korábban csaknem kirekesztőleg nemesség volt, de 1830 óta az orosz kormány megfosztá nemességétől. Jelenleg megvetett állásba jutott, s mint tartományi hivatalnok , gazdasági tiszt és mesterember, keresi kenyerét. A parasztság , mintegy 4 millió lélek, az úgynevezett kis orosz népfajhoz tartozik, korábban unitus, azaz katholikusgörög hiten volt, s későbben erőszakkal téríttetett vissza a schismatikus egyházba. A paraszt e vidékeken nem bízik földesuraiban, gyűlöli mind a pápákat, mind a muszka uralmat. A föld, kivéve nyugati Volhynia és déli Podolia halmos vidékeit, roppant síkság, itt-ott nagy erdőkkel és számos bővizű folyóval Közlekedési eszközök dolgában nagyon szegények e tartományok. Egyetlen egy országút van, mely Zitomirból Kievba vezet. Erődök nem adnak támaszpontokat az oroz hadseregnek, s a vasutak merő hiánya képesíti a fölkelő csapatokat, hogy a jövő télig kitartsanak és szervezzék magukat. A kevés jelentékenyebb város a lengyel népesség fő lakhelye. Elhagyott zárdák, bezárt katholikus temlomok romjai szomorú szint adnak e vidékeknek.Ily viszonyok közt nem látszik lehetlennek a fölkelők azon reményének megvalósulása, hogy 20,000 lovas fog kiállani ezen, lovakban gazdag s leginkább lovas harczokra alkalmas vidékeken, s a legújabb hírek szerint Ukrajnában gróf Braniczki és gróf Potoczki méneséből közel 700 ló állíttatott ki. A fölkelő harczoknak ezen tartományokban való folyama különös fontosságúvá lehet a lengyel függetlenségi harczra nézve, kivált ha sikerülne a Fekete tengerig terjeszkedni. Podoliában újabb hírek szerint ezen kerületek csatlakoztak a fölkeléshez : Othopol, Brazlav, Vinnik, Laticsev. Husszintin határszéli városban az oroszok éjjel nappal készen állanak, s fölfegyverzett parasztokat állítottak ki határőrizetül. A kölni lap hiteles forrásból értesül, a pápának a czárhoz intézett egy leveléről. Őszentsége, mond a hírlapi levelező, nem folyamodott ugyan se Francziaország, se Ausztria közbenjárásához, hogy ezek a lengyel katholikusok érdekében föllépjenek , hanem tovább ment ennél. Sajátkezű levelet intézett a czárhoz, mely hathatós kifejezésekkel van fogalmazva. A közönség közé nem hatott ki e levél tartalma , de jól értesült körökben némi részben ismerik. A pápa nemcsak átalános keresztyéni szempontból inti a czárt, hanem a szerencsétlen lengyel nép mostani szenvedéseit, s a kebelében uralkodó zavarokat egyenesen a rosz kormányzásnak rójja fel bűnül, s különösen a szerződési kötelezettségek teljesítetlen hagyását emeli ki. Mint mondják, határozottan ráolvassa a pápa az 1773 iki szerződés Vl-ik czikkét, a grodnói 1793-iki szerződés VHI ik czikkét, mely szerződések mindkettejét az 1815-iki megerősíti és kiegészíti. A pápa kimutatja, hogy Hik Katalin czárné óta az orosz kormány gorombán megsérti mindezen szerződéseket. E levélnek mind tartalma, mind hangja valószínűtlenné teszi, hogy, legalább orosz részről, az valaha nyilvánosságra kerüljön. Némelyek a lembergi római katholikus érsek, Vierczhlevszki útját, ki e napokban indult Rómába, kapcsolatba hozzák a pápai levél tárgyával. Magyar leveles tár. A régibb magyar közélet, erkölcsök, történet és nyelv ismeretének előmozdítására. Kiadja a magyar tudományos akadémia történelmi bizottmánya. 1. köt. E külön czim alatt is: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504—1560. Közli Szalay Ágoston. Kilencz köirati táblával. Pesten, 1861. n. 8. r. XX. és 432. 1. Az imént leirt czim kijelöli azon szempontokat, melyek e levelek közrebocsátására inditák tudományos akadémiáikat; részleteiben ismertetni múltúnkat a szerint, miként az a közéletben alakult, erkölcsökben nyilvánult; adalékokat nyújtani történeteinkhez, nyelvünk felfedezése processusához. E tekintetekből nem egy vonást talál e levelekben a XVI-ik század történetbuvára. Négyszáz magyar levél 1504— 1560. időközből, tehát félszázadból! Mily divata lehetett s volt is akkoron nemzeti nyelvünknek ! A lévé irók s czimzettek, vagy bármikép említettek közt pedig találunk mind e mai napig liszteivé emlegetett nevekre, minek egyebek közt: Alapy, Almásy, Ártándy, Balassa, Bánfy, Báthory, Batthyányi, Bebek, Bezerédy, Bornemisza, Bosnyák, Csányi, Csáky, Cziráky, Dacsó, Dersfy, Dessewffy, Dobó, Drágfy, Erdödy, Forgács, Frangepán, Giczy, Gyulaffy, Homonnay, Horváth, Hunyady, Istvánfy, Jurissich, Káldy, Keglevics, Kendy, Kerecsenyi, Lorántfy, Losonczy, Mágócsy, Mailáth, Nádasdy, Oláh, Pálfy, Paksy, Perényi, Pethő, Sennyey, Tahy, Telekesy, Telegdy, Thurzó, Ujlaky, Zay, Zrínyi, Zichi. A levelek legnagyobb része Dunántúl kelt ugyan, de feles számmal vannak az ország más részeiből, sőt néhány a haza határain túlról vagy oda írottak is. Hogy itt is neveket említsek, előfordul egyebek közt: Alsó Lindva, Babocsa, Bécs, Veszprém, Beszterczebánya, Buda, Csáktornya, Csábrág, Csepreg, Csurgó, Konstantinápoly, Debreczen, Diósgyőr, Eger, Eperjes, Esztergom, Fejérvár, Felső-Lindva, Fonod, Fülek, Galgócz, Gyöngyös, Győr, Gyula, Kanizsa, Kapornak, Kaposvár, Kassa, Körmöczbánya, Kőszeg, Komárom, Koppány, Korpona, Léva, Lenka, Mohács, Munkács, Murány, Nagyszom- Jelenségek a lengyel frgyben Párisban és Londonban folyvást szemmel tartják, hogyan viseli magát a porosz kormány a lengyel felkeléssel szemközt, így kértek felvilágosítást a nyugati hatalmak Berlinben az Inowraclawban történt esemény miatt is. Mindkét hatalom elismerte, hogy Poroszország Párisban és Londonban lévő képviselőinek szóbeli nyilatkozatai kielégítők, azonban mindkettő kiemelte, hogy ezen nyilatkozatok a berlini kamrában tett nyilatkozatokkal nem hangzanak egybe. Ezen jegyzékekre Párisba május 18-kán érkezett meg, s a „Moniteur“ május 19-én a következő — táviratilag is jelzett — felvilágosítással jelent meg: „Némely lapok a „Czas“ után átvettek egy levelet, melyet állítólag az Inowraclaw-ban parancsnokló tábornok, az orosz csapatoknak porosz terüezen tett átkelését követő napon itt a határon állomásozó orosz tábornokhoz. Ezen levélben az orosz tábornok arra volt felszólítva, adjon hírt előre a porosz hatóságoknak, midőn a határon kell valami expeditiót végrehajtani, hogy ezek a körülményekhez képest megtehessék a rendeleteket. A porosz tábornok ezenkívül kijelölte a parancsnokságához tartozó azon helyeket, amelyekben porosz tisztek és csapatok lesznek, melyek az orosz csapatparancsnokok rendeleteinek elfogadásával megbízvák. „A poroszországi nagykövet úr azt írta a (franczia) külügyminiszternek, hogy a király miniszterelnökétől azon biztosítást kapta, hogy a „Czaszba igazott levél merő koholmány, s hogy a porosz kormány által tiszteinek adott utasítások szerint ily levél létezése teljes lehetetlenség volna. „Goltz gróf ő excja hozzá teszi, hogy ő nem tudja, váljon a poseni nagyherczegség elnökének a poseni lap nyomán közzétett határozata szintén koholmány, de az feltűnt előtte, hogy ezen határozat, mely a királynak egy, az orosz kormánynyal kötött egyezménynyel egybehangzó rendeleteire támaszkodik, február 9-kén kelt, holott a Poros - és Oroszország közti egyezkedés csak azon hó 8kán íratott alá Sz. Péterváron. Ugyanazért hétfőn, írja a poroszországi nagyköveti excja, hogy azon utasítások, melyek ha valaha léteztek is, valószínüleg nincsen»—n—m^—wmm—awitwBiii'iunM.i