Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)
1863-05-28 / 3985. szám
120-3985 14-ik évi folyam. Csütörtök, máj. 28.1863. Szerkesztési Iroda: Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek: Ferencziek tere 7ik sírm, 1-as emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 írt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 26 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Hirdetmények díja: Pest, máj. 27.1863. A Pünkösd ünnepek, meg a választási láz Párisban, némi szünetet idéztek elő a nagy politikában. Abból, a mi kiszivárgott, annyit vehetünk ki, hogy Ausztria az utóbbi napokban kevesebb hajlandóságot mutat a nyugati hatalmakkal tovább is egy uton járni. A „Morning Post“ legalább úgy tudja, hogy az orosz és a porosz diplomata az utóbbi napokban kétszeresen megfeszítették erejüket, hogy a bécsi kabinetet annak kinyilatkoztatására bírják, hogy semlegességét minden körülmények közt fenn fogja tartani a lengyel kérdésben. Sőt a bécsi cabinet, Palmerston lord lapja szerint, már ki is nyilatkoztatta volna Berlinben és Sz. Pétervárott, hogy ő Lengyelországra vonatkozólag egyesegyedül csak a kibékítés szellemében tette előterjesztéseit, s Ausztria ennél marad; ha pedig Anglia vagy Francziaország kardot akarna rántani, akkor Ausztria azonnal külön válik a nevezett hatalmaktól. Föltétlenül hitelt adni a „M. Post“ hírének nem lehet ugyan még, de föltétlenül visszautasítani is bajos volna. Egyik felől azon hír kezd elterjedni, hogy Anglia és Francziaország beleunván Ausztria felelete után várakozni, már elküldték sürgönyeiket az orosz fővárosba. Másikfelől a belga „Independance“-t Londonból arról tudósítják, hogy Russel lord f. hó 23-dikán vagy 24 dikén egyedül Anglia nevében indított útnak az oroszok és lengyelek közti fegyvernyugvásra vonatkozó javaslatot. Harmadik felől a „Journa des Débats“ meg azon tudósítást kapja Bécsből, hogy az osztrák kormány csak úgy venne részt akár európai congresszusban, akár európai conferentiában, ha Franczia és Angolország, s mellékesen még Oroszország is hivatalosan biztosítanák a birodalom mostani területét, különösen pedig Velenczét és Gallicziát. Oly feltétel, melyre legalább a két nyugati hatalom könnyen kitalálható okokból bajosan állana. Akármint legyen a dolog, Ausztriának Angliától és Francziaországtól való elmaradása komoly jelentőségű tény volna. Egyértelmű volna ez annak kimondásával, hogy a diplomatia elejtette a fonalat kezei közül, s hogy azt az események ragadták meg. Csakhogy az aztán más kérdés : vájjon Ausztria maradhatna-e semleges, ha egyszer határainak tőszomszédságában megszólalna az ágyú? Mi ezt nem hiszszük, s előttünk csak az a kérdés ily eventualitás esetében, melyik táborban fogna harczolni. Azonban mielőtt tovább okoskodnánk, várjunk biztosabb tudósításokat. Hiszen amint mondják, ő felsége III. Napóleon is vár , várja a választások kimenetelét, és a legújabb mexicói tudósításokat, szerződés hasznos voltát nem győzi eléggé dicsérni a jellemzés, melyből ez adatokat közöljük. Az újonnan szerzett hajók kitűnő szolgálatokat tőnek. Egy bajor remorqueur „Kelheim“ dec. 3-án csak 4 lábvonalnyi vízben vontatott egy terhelt hajót a vaskapun keresztül. Általában panaszkodik a jelentés, hogy a vízállás a Dunán nagyon nem kedvező volt 1862-ben. A Duna szabályozását, töltések közé szorítását, a hajózás érdeke szint oly mértékben kezdi sürgetni, mint a földmivelés érdeke. Másfelől azonban kiemeli a jelentés, hogy a töltések közé szorított víztömeg gyorsabban lefoly; kiemeli, hogy a lapályokról elvonandó víz nemcsak a hajózásnak természetes reservoirul szolgál esőtlen nyárban, hanem az eső képződését is előmozdítja, s egyik óvszere a vidéknek szárazság ellen; s hogy végre a szabályozott folyó ágya az iszapolás által évenkint emelkedik. Mind oly tények, mind a gőzhajótársaság jelentése, melyek a Tiszaszabályozásnál is tapasztalhatók. Az alacsony vízállás mellett még egyéb okok is befolytak az üzlet korlátozására a múlt évben. Míg az amerikai háború nyomasztó súlylyal nehezedett az összes európai iparra, s számos belföldi gyár is fenakadt, a gabonaszállításra sem voltak kedvezők a körülmények, s Amerika elárasztotta Franczia- és Angolországot gabonával és liszttel. Sokkal többet zajongtak a bécsi lapok a magyar törvénykezés ellen, hogysem a gőzhajótársulat igazgatói be ne tanulták volna tőlök e vádat. Legalább egy indokkal több, a részvényesek ellenében, akik több osztalékot szerettek volna. Csak az a baj, hogy kissé későn használja ez oket a gőzhajózási társulat, mikor már az „Österreichische“ is revocálja némileg. No de Valent, quantum valore potest. Menjünk tovább. Hogy a szerbiai események, a belgrádi bombázások stb. nem mozdították elő a gőzhajózást a Duna azon vidékein, azt már elhiszszük. Mindezek mellett (tehát a magyar törvénykezési viszonyok mellett is), kielégítő volna a gőzhajózás eredménye, ha 9 hónap helyett 10-ig járhattak volna gőzösei. Az összes bevétel volt 9,218,004 frt. A kiadások .... 7,125,114 . Tehát a jövedelem 2,092,890 frt. A személyszállítás 1861-ben 627,781 volt, s 1862-ben 717,252 személy szállítására emelkedett. — Az áruszállitás 26,239,338-ra. A részvények és kölcsöntőkék kamatoztatása (és pedig a részvényektől 8% igényel 2,080,124 ftot. A hajóbiztosítási tőke dotálására stb. stb. levonandó 1,416,918 ft. S igy marad 1,404,152 ft, amiből ismét az ötszázalékos kamatozásra rendelt tartalékalap fedezésére levonandó 148,050 ft, s igy fennmarad fedezendő 1,256,102 ft. Ebből a társaság 1,180,064 forintot 1862-re az államtól követelhet, 76,038 ftot saját magának kell fedeznie az osztalék egy részének bennhagyása által. 1861-ben többet kellett ekkér fedezni, s igy most a septemberi kamatszelvény 23 ft 30 krral lesz kifizetendő (1861-ben 21 frt 60 kr volt). A selyembogár-hernyók betegsége ellen a vicenzai akadémia azt tanácsolja, hogy a hernyókat, melyeken betegség nyomai látszanak, ismételve többször 3 —4 óránkint, míg a betegség nyomai el nem tűntek, finom porrá tört korommal kell behinteni. E behintés szitával legjobban eszközölhető. Nem árt megkísérteni , jegyzi meg egy bécsi lap. Bécsi dolgok. Bécsi lapokban előttünk fekszik a dunagőzhajózási társaság üzletének kimutatása 1862-ről. A 622 mlnyi vízi utón a társaságnak 133 gőzöse és 494 másféle járműve jár két millió mázsa szállítási képességgel. Növelte a szállítást a hajók személyzetének a kapitánytól le a kormányosig újabban rendezett fizetési módja, mely az egyesek személyes érdekeit összeköti a társaság érdekeivel az úgynevezett mértföldpénz (Meilengeld) által. Ez intézkedés lényegesen folyt be az üzlet növekedésére. A hetenkénti átlagos bevétel volt: 1859 1850 1851 1862 183,485 ft. 197,419 ft. 202,223 ft. 226,953 ft. Nem csekély emelkedés, ha meggondoljuk a Dunával és mellékfolyóival párhuzamos vaspályák versenyzését. Végre, mond a jelentés, a vasutak igazgatóságai kezdik átlátni, hogy a vízi szállítást teljesen nem szoríthatják le, s az egymást kölcsönösen emésztő küzdés helyébe az érdekek egyeztetése kezd lépni. Így létesült az egyezmény az Erzsébet-nyugati vaspályával, s az állampálya igazgatóságával kötendő szerződmény is közel áll a bevégződéshez. A Florisdorfban felállított lakhely által a Ferdinánd északi pályával is közvetlen összeköttetésbe teszi magát a gőzhajózási társaság. Egyik leghatalmasabb versenytársa a Dunán a vállalatnak, a bajor királyi gőzhajózási társaság, összes üzletszereit eladta a dunai gőzhajó-társaságnak 12 évi kamat nélküli részletekben fizetendő 400,000 déli német értékű forintért. E Lengyelországi események. A rutheniai fölkelésről a lengyel „nemzeti kormány“ ezeket teszi közzé : „Már négy hónapja, mióta az ellenséggel folytatott harcz Lengyelországnak minden leigázott tartományait az egy nemzeti zászló alá hivta. Az ötszáz év óta velünk minden jó és balsorsot megosztott Ruthenia szomorú körülményeinél fogva mi részt nem vett a közös ellenséggel való küzdelemben. Kénytelen volt békén tűrni s csak záróiól üdvözölni a nemzeti zászlót. „Ma már az egész országnak azon örvendetes hirt adhatjuk tudtára, hogy Butheniára nézve is bekövetkeztek a barczi győzelem napjai. Május 8-kán egész Butheniában, a Bugtól a Dnyeperig, a Pripicz torkolatától Ukrajna belsejéig kiütött a fölkelés. „Ruthenia erős fegyverekben és erős abban a hitben, hogy egy szebb jövendő a népnek szabadságot és tulajdonjogot fog megadni. Beérkezett hírek szerint a nagy ország egész területén a fölkelés egyszerre ütött ki. Csak nem minden kerület, kivéve nyugati Podoliát s Ukrajna némely kerületet, fegyveres contingenst állított ki a fölkelés számára. „A fölkelés első napjaiban önkényteseink Volhyniában Lubar városát elfoglalták s megerősítették a Szusza vize melletti kedvező fekvés fölhasználásával. Az oroszok még nem támadták meg a lubari tábort, erősítést vártak Potonoja városból, mely Lubartól néhány mértföldnyire mocsáros helyen fekszik. „Az első összeütközések Szvienczie falu, a krzeminieczki kerületben Teophipol közelében (Volhyniában) s Poricznál ugyanazon kerületben történtek, Ukrajnában a vaszilkovi erdőben (Kiefftől néhány mértföldnyire), az Irpen folyó partján és Terepcza környékén. Az előbbiek kimeneteléről még nincsenek részletes tudósításaink. Nagy felkelő osztályok szállották meg a Szlucza és Teurof közötti erdős vidéket. Számos csoportok öszpontosulnak Poriczie, Luczk, Ovruz és Litomicz környékén Volhyniában, Vinniczánál Podoliában , Berdiczeffnél és Mackwofkánál Ukrajnában. A „Szlava Bohu“ (Istennel) harczi kiáltás, melytől Oroszország 1851-ben rettegett, ismét hangzik Ukrajna sírjai közt és Poleszia pusztáin. A fölkelők lobogóin egy sas áll Mihály arkangyallal, ki a fölkelőket szárnyai alá fogta. „Varsó, máj. 20. 1863. (A nemzeti kormány nyomdájának bélyegével). A bécsi „Presse“ a régi lengyel tartományokbeli fölkelésnek egy érdekes, s szerinte eléggé constatirozott rajzát közli. Valósul a hír, úgymond, hogy 16-ikán Machnovkánál Volhyniában csata volt. A fölkelők számát nem tudni, de kétségkívül bizton tehetni 1000 emberre. Vezérök Padlevszki, egy gazdag földbirtokos s 1831 beli vitéz tiszt. A támadást intézett oroszok 2500 an volt. De a fölkelők ellenrohama oly erélyes volt, hogy az orosz csapat ki nem bírta állani. Megveretett s nehány mértföldnyire űzték a felkelők. Szemtanuk állítják, hogy az oroszok sok embert, fegyvert és kocsikat veszitenek, s nehány versenyire az utat orosz halottak és sebesültek borították. A lengyelek kevés kárt vallottak. Megemlítendő, hogy a fölkelő vezér ugyanazon Padlevszki apja, ki korábban gárdatiszt s a fölkelés kitörése óta a ploczki kerületben a lengyelek részén vezérkedvén, néhány héttel ezelőtt az oroszok elfogták a máj. 15-ikén agyonlőtték. Zviahelben (Novgorod-Volinszki) mintegy 1500 fölkelő csoportosult össze, s az egész környéken uralkodó állású várost elfoglalták. A Volhyniában működő fölkelő csapatok mozgalmairól alig írhatni valami bizonyost, mivel a tudósítások, melyek Gallicziába érkezett utazóktól kerülnek, nagyon ellenmondók. Az oroszoknak e tartománybeli erejét sem lehet pontosan meghatározni, s nem tudni, mily csapatokat vittek át az oroszok a lublini kormányzóságból Volhyniába. A „Lemberger Zeitung“ szerint túlzott azon állítás, mintha Volhyniában 20,000 ember állana az oroszok rendelkezése alatt. Lehet okunk hinni, hogy ott 12,000 emberük sincs. Körülbelül 10,000 re mehet az egész valódi létszám. Ami azt illeti, mintha Zitomierz környékén a parasztság a fölkelés ellen támadt volna, oda módosítandó, hogy az orosz hatóság elkövetett ugyan mindent a földmíves lakosságnak a fölkelők elleni fölbujtogatására, de fáradozása sikeretlen maradt, mert a parasztság sehol sem tett semmit a fölkelők ellen. Ezután még kevésbé fog tenni, mert teljesen fölfogta a fölkelés czélját, s mindenütt rokonszenvet mutatott iránta. Másként áll a dolog Ukrajnában. Ott az orosz kormányzónak, Annekov tábornoknak sikerült két kerületben a parasztok közül néhány rablóbandát alakítnia, mely czélra fenyegetéseket és erőszakot is használt. Ezek utasítása, hogy a nemességet gyilkolják, az úri lakokat prédálják, s mellesleg a fölkelők táborába sietőket feltartóztassák. — Egy Kiev vidékéről Lembergbe érkezett asszonyság beszéli, hogy az orosz kormány e gyalázatos tettének már tudtával öt nemzeti lak, s ezek feldúlásánál mintegy száz emberélet esett áldozatul. Ez még május 14-dike előtt történt. De a nemzeti kormány mindjárt kezdetben megtette a szükséges intézkedéseket, hogy még füvében elfojtsa e bajt. Tetemes fölkelőcsapat küldetett a rablógyilkosok üldözésére, Podhorszki és Braniczki gróf, a tartomány két gazdag földbirtokosának vezérlete alatt. Ezek oly erélyesen jártak el, hogy a vihar huszonnégy óra alatt lecsillapíttatott, habár kölcsönt kölcsönnel fizettek vissza, s tüzet vasat kellett használniok a rablók ellen. Azóta a parasztság sehol sem mozdult meg az orosz kormány bujtogatásaira, sőt a szóban levő két kerületben a zöld népe a fölkeléshez kezd csatlakozni, s több helyen letéve az esküt az „anyának, Lengyelországnak.“ A „Presse“ tudósítója jót áll ez előadás hitelességéről, s azt következteti, hogy az orosz kormány oly kevéssé kormányozza már Ukrajnát, mint a tulajdonképi Lengyelországot. Az Ukrajnában levő fölkelő csapatok állásáról jobbnak tartja tudósító mit sem írni, mert a közlekedés hiánya miatt csaknem lehetetlen tisztába jönni e pontra nézve. Annyit bizonyosan írhat, hogy a a kiewi kereskedőség, visszaemlékezvén Kiewnek a lengyel uralom alatti virágzó kereskedésére, melyet az orosz kormány nem pártfogolt, az oroszok ellen van, s a lengyel fölkelést tetemes összegekkel segíté, melyeket a nemzeti kormány rendelkezése alá adott. A felnőtt fiukkal biró kereskedők és iparosok a fölkelők seregébe küldték őket. A kiewi polgárság ezenkívül késznek nyilatkozott minden szükségesekkel ellátni a fölkelőket. Hasonló ajánlkozásokat tettek azon vidékek városai, melyek a fölkelés mellett vannak. Ily városok Kharków, Czemichow, Jekaterinoszláv és Pultava. Ezt nem lengyel, s így részrehajlatlan utalók is erősítik. Nincs kétség már benne , hogy a fehéroroszországi kormányzóságok, Vitebszk Mjobilev és Szmolenszk, melyek hajdan idő szerint a lengyel birodalomhoz tartoztak, hasonlókép a fölkeléshez állottak. Brodyból érkezett telegrammok ismételve közük a „Goniec“ azon tudósitását, mely szerint a moszkvai kormányzóság is fölkelt (?) Tudósító egészen hitelesnek mondja azon hírt, hogy Odessa és környéke nyugtalankodik s rövid időn ott is kitörést várnak. A podoliai fölkelésről ellenmondók a tudósítások. Némelyek szerint e tartomány nyugodt, — mások szerint az ott alakult fölkelő csapatok Volhyniában öszpontosíták magukat. —A „Presse“ tudósítása szerint pedig Podoliában is tetemes fölkelő csapatok vannak, s a fölkelés széles terjedelmet von. Bizonyos adatok nincsenek e terjedelemről, csak annyit tud bizonyosnak, hogy négy kerület, Hajszín, Braszlav, Proszkarov és Olhopol jókora fölkelő csapatokat állítottak ki. Mondják, hogy mindezek a gallicziai határok felé tartanak, ami nem is valószínűtlen.• Lithvániában is, az oroszok minden erőfeszítése daczára, a fölkelés ellenében semmi nevezetes előnyt nem vívtak ki. Több oldalról erősítik, hogy a fölkelők a keleti tenger partján, Polangennél erős állást foglaltak, de nem tudni, vájjon megtartják e hosszasan, s közlekedésben vannak-e a lengyelek számára segélyt szállító hajókkal. Múlt héten, mint az eddigi telegrammokból röviden értesültünk már, tetemes összecsapások történtek a lengyel királyság belsejében, a rávai kerületben s a lubini kormányzóság déli részein a krubieszkóvi kerületben. Az elsőben Szlupszki a parancsnok, kinek csapatja 2000 emberből áll. Ezek közt több mint 300 lovas, 700 lövész és 900 kaszás, a többi vegyes fegyvernemben szolgál. 17. és 18-án a rávai kerületben Babszkónál volt egy összeütközése az oroszokkal, a harcz kedvezőn ütött ki a lengyelek részére. Az oroszok, kiknek ereje két zászlóalj gyalog, több szakasz lovasság s néhány ágyú volt, 90 halott otthagyásával kénytelenek voltak Babszkón át visszavonulni. Hir szerint Koszuból fölgyújtották e helységet. Nem tudni még, hogy ez ütközet után merre vonultak a fölkelők. Más tudósítás szerint a fölkelők e csata után elfoglalták Káva kerületi várost, mely Varsótól déli irányban 10 mértföldre fekszik a petrikáni országútban, s 4000 lakosa van. Beszélnek még egy jelentékeny összeütközésről, mely állítólag a szkierniczei vasútállomás mellett folyt, de úgy látszik, ez nem más, mint a balszkói csata. A szóban forgó két hely közel fekszik egymáshoz.Mondják, hogy Szlupszki csapatjában 300 paraszt is szolgált. A lublini kerület déli részében folyt harczroszul ütött ki a lengyelekre nézve, kiknek vezére itt Zapolovicz volt. Nem is egy, hanem tulajdonkép több csaták sorozata volt ez, melyek 18 és 19-én folytak. Zapolovicz csapata a Viszniovszki alatt hozzá csatlakozott 120, s a Cservinszki alatti 400 emberrel az első napon 1200 ember volt, de e két segítség tőle elvált azután, úgy, hogy mintegy fele maradt, s ezzel kellett az 5000 emberrel támadott orosz ellen harczolnia. Zapolovicz azonban harczolva vonult vissza s átlépett 300-ad magával osztrák területre. A lengyelek mintegy 100 halottat és sebesültet veszitenek, míg az oroszok veszteségét legalább is 500 emberre teszik. Az oroszok ez alkalommal is iszonyú kegyetlenkedéseket követtek el a kezekbe esett lengyel sebesülteken. Több falut és nemesi lakot a csatatér közelében kiraboltak és felgyújtottak. Román lapok szemléje. (Dunafejedelemségek.) A bukaresti lapok, különösen pedig a „Buciumul“ a romániai egyháznyelv kérdését illetőleg igen jellemző adatokat közölnek; e közben feltűnő a görög lapok által, nem csak az oktatásügyi miniszterek, hanem az egész kormány, sőt maga a fejedelem ellen is intézett szidalom, azért, mert a görög kalingereknek megtiltatott a román templomokban görög nyelven énekelhetni. Az athéni „Bisantidea“ nevű lap — mond a „Buciumul“ — jeremiádáját eképen kezdi meg: „Tell ur által, a görög nyelvnek a román egyházakbeli kiszorítása tekintetében kiadott Neroféle rendelet, a legrémitebb hatást idézte elő, nem csak magában a fővárosban, hanem az egész államban. Ki hitte volna, hogy egy alkotmányos államnak, egy oly államnak, mely a kelet fölvilágosításával kérkedik, minisztere anynyira elbutulhasson, miszerint ne legyen képes annak fontosságát felismerni, mit a századok becsülnek , s minden nemzetek legfőbb táperőnek*tartottak, t. i. a görög nyelvet ? Ez oktalan miniszter, a nyelvek fejedelemnője iránt, melynek az ország vallási átalakulását, ő maga pedig, mint volt görög egyházi éneklő, saját anyagi életmódját köszönheti, tanúsított hálátlanságával hű szolgájává tette magát a római jezsuiták propagandájának, elárulta hazáját szeme láttára a polgári sült világnak, mely e tettre eliszonyodott. Nem veszi észre a szerencsétlen, miként ezen eljárása által a testvérgyilkolás ülékét oda dobta a rokon népek közé, kiengesztelhetlen ellenségeivé tévén azokat egymásnak — A „Merimna“ athéni lap, még tovább is megy — mond a B. — Koszus föllépésében; ez ugyanis következőleg fejezi be átkozódásait: „Kuza Sándor fejedelem magára vonandja a sírban nyugvó minden orthodox vallású szentek s vértanuk átkait; ezen tette által bebizonyította, hogy ő Oroszország szolgájává változott át, és eszköze lett a panszlavismus protectiójának. A keresztyén Európa s annak minden becsületes publicistái Kuza fejedelmet megvetendik, és az emberiség gyűlöletes megvetésének átadandják ily általa elkövetett tény miatt, mely egyszersmind a századnak, melyben élünk, sértését is magában foglalja. Hiszszük, hogy maga Oroszország is, ha netalán nem ő maga játszsza itt a főszereplést, tanácsolni fogja neki e rendelet visszavételét , sőt a souverain török hatalom is meg fogja akadályoztatni e tényt, mely által, ha látszólag nem is, de tettleg nagy érdekeiben van megtámadtatva stb. Ugyancsak a „Buciumul“ e tárgyra vonatkozólag következőket közöl : „E napokban — úgymond — a bukaresti Mihály voda-féle zárda főnök , Policarp Mihaliot által Dániel archimandritához küldött s görög nyelven irt bizonyos levél jutott hozzánk. Ha a levél egyedül azon összeesküvésekről tenne bizonyságot, melyeket a görög kallagerek Románia érdekei és a kormány részéről az állam biztosítására kiadott rendeletek ellenében forralnak magukban, természetesen igen megfogható lenne és senkit sem lephetne meg; azonban e levél valamivel ennél többet is tartalmaz. Policarp archimandrita, ki egyszersmind a hírhedt N 11 és Constantinim szövetségese, egy autograph és allograph levelében bizalmasan tudomására juttatja Daniel archimandritának, hogy ő szentatyaságával Romania Nifon nevű metropolitájával conspirál az állam biztosítását érdeklő kormányintézkedések ellenében. A görög kalluger megmondja a másik görög kallugernek, hogy a metropolita osztja érdeküket, s velük szövetkezett. A görög kalluger sorstársának titokban azt is megsúgja, hogy mindamellett, hogy a metropolita velük tart, mindaddig, míg a dolgok élén Teli áll, lehetetlen a görögök érdekében valami kedvezőt kivihetni; a metropolitával s az ügyben beavatott több tagokkal tartott tanácskozás következtén tehát az döntetett el, hogy Daniel archimandrita vagy Konstantinápolyba térjen vissza ott bevárandó Teli megbuktatását , vagy pedig hamis útlevelet szerezzen maga számára Buscsiukról Konstantinápolyba használandót, hogy ebből gondolják, mintha valóban elutazott volna oda, de ő térjen vissza Gaazba. Nill atyával tanácskozandó a fölött, minő szint adjon az országban isméti viszszatérését illetőleg. — A „Buciumul“ e kérdéses levelet is közli, s fölhívja a metropolitát, hogy 24 óra alatt követelje a levélíró kallugernek letételét , azt a hatóságnak szolgáltassa át, és az országból kísértesse ki. A kormány rendelkezett, hogy jövőben görög kallugerek semmit szín alatt az országba be ne bocsátassanak. Gy.) Gazdasági s kereskedő tudósítások. — Pest, máj. 27-kén. Tegnap este, s az éjjel futó esők. — Ma változó idő. — A viz apadóban. Helyi gabnavásárunk múlt heti élénk hangulata tegnap még élénkebbé változva jött át a jelen hétre is. Hogy a különben nem megvetendő mennyiségű adásvevésnél még nagyobb mérvű forgalom nem jöhetett létre , annak csak a készletek hiánya az oka. Eladatott 6000 m. 88 ftos tiszamelléki búza 4 ft 80 krjával, 2500 ro. 87 ftos 4 ft 70 krjával,2000 m. bácskai 83—85 ft03 Győrött átvétellel 4 ttjával. Továbbá 2000 m. 78. ftps rozs 2 ft 68 krjával. Külföldi kereskedők nem igen vannak, s az üzlet jelen élénkségét leginkább helybeli üzéreink és fogyasztóink , a gőz- és egyéb malomtulajdonosok idézték elő, akik bevásárlásaikat mindeddig halogatták , most azonban készleteik elfogyván, kénytelenek beszerezni. A búza mérőjéért 15 krral magasabb árakat örömest megadnak. Az árpa és zab ára is emelkedik. A kukoriczából jelentékeny üzlet nem volt, de igen emelt áron tartották. A tegnapi bécsi marhavásárra a „P. Lt.“ magántávsürgönye szerint összesen 3160 db vágó volt felhajtva; áraik mázsaszámra 24—25 és fél ft közt alakultak, Szeged, május 22. Mai heti tudósításunk ismét ugyanazon nótát pengeti s az üzlethiányról panaszkodik, mert bár a gabonaneműek árában e héten tetemes javulás állt be, ezt a kiállhatatlan szárazságnak tulajdoníthatjuk, mely ha még néhány nap alatt meg nem változik, minden vetésünket virágjában elégeti a hőség. Még a legidősebb ember sem emlékszik ily rendkívül rosz tavaszi időjárásra, mint ha a természet a politikai viszonyokkal szövetkezett volna megrontásunkra. A bánáti szomszéd helységekből a napokban teheneket hajtott a pórnép ide eladás végett, s e szegény állatok alig bírtak már állni lábaikon, s szánandó kinézésök miatt, a még többnyire fiatal barom, 15 írtjával sem kelt el. Mire is vennék meg, midőn a merre csak szemünk ellát, nem találunk zöldet a legelőkön. Széna még csak itt-ott kapható s a pórnép számára igen drága. Terményáruinkban kevés az elevenség, egyetlen megnevezhető czikk a rongy, mely innen meglehetős mennyiségben vitetik fölfelé. A gyapjúra nézve semmi változás, köttetett ugyan csekély számú alku, ezek azonban kényszerűétt eladások s a nagyobb, tehetősebb birtokosok ily árak mellett nem adnak túl gyapjúkon. Nálunk a gyapjú ára 40—45 ft közt változik, a jobb minőségű 48 ft. A tollkereskedés nagyon kicsinyben mozog s az itteni árak a külföldiekkel sok ideig nem voltak öszhangban, most, midőn az árak egy kissé alábbszálltak, tán történik e czikkben is egy kis lendület. A fosztott tollat 45—55 frttal fizetik, a jobb minőségűt 60—80 ft, pöhölyt 100—140 ittal. Nyersbőr e héten meglehetős mennyiségben szállíttatott,idevaló kereskedők olcsó áron jutottak hozzá: nehéz száraz ökörbőr 16—18 ft, tehén- s középszerű ökörbör 14—16 ft lóbőr 3 ft 50 kr— 4 ft, nagy juhbőr 1 ft 60—80 kr, középszerű 80 kr—1 ft 20, báránybör 40—60 kr páronként. A legszebb szappan 18—20 filával ajánltatik mázsánként. A gabnaszállitmány csekély, az árak emelkedők : nehéz fajú búza 4—4 ft 20 kr, közép 3 ft 90 kr—4 ft, rozs 2 ft 40—50 kr árpa 2—2 ft 20 kr, zab tetejezve 1 ft 80—90 kr, kukoricza 2—2 ft 20 kr, paszuly 3 ft 50 kr—4 ft. Egy mázsa szikkasztott szalonna 22 f, disznózsír hordóban 26 ft. — Eger, május 22. Az alföldről, különösen a Tisza vidékéről a Jászságból jövő tudósítások a mezei gazdászatot illetőleg a legszomorítóbbak. Mindenütt a pusztulás rémképe s a szárazság miatt már alig látható a földön valami zöld; a mező kopár, a marhák ki sem járnak, a búzát kaszálják, hogy tudjanak, mit adni az éhséggel küzdő jószágaiknak. A felsőbb vidéken ezzel ellenkezőleg a legszebb élet tenyészik, esők járnak elég bőven. — Időjárásunk egész május hóban rekkenő meleg volt, a légmérő 26—28 fokig emelkedett. Most borongós és esőre hajló. — A búza ára hirtelen emelkedik, a mai hetiváron 40 krral szállt fel. A forgalom igen csekély, az összes termény a mai hetivásáron alig ment 350 köbőire