Pesti Napló, 1863. május (14. évfolyam, 3964-3988. szám)

1863-05-28 / 3985. szám

120-3985 14-ik évi folyam. Csütörtök, máj. 28.1863. Szerkesztési Iroda: Kiadó-hivatal. Előfizetési föltételek: Ferencziek tere 7­ik sírm, 1-as emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Félévre . . . . 10 írt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 26 kr o. é. 7 hasábos petit-sor egyszer hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 nj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 nj kr. Hirdetmények díja: Pest, máj. 27.1863. A Pünkösd ünnepek, meg a választási láz Párisban, némi szünetet idéztek elő a nagy politikában. Abból, a mi kiszivárgott, annyit vehe­tünk ki, hogy Ausztria az utóbbi napok­ban kevesebb hajlandóságot mutat a nyu­gati hatalmakkal tovább is egy uton járni. A „Morning Post“ legalább úgy tudja, hogy az orosz és a porosz diplomat­a az utóbbi napokban kétszeresen megfeszítet­ték erejüket, hogy a bécsi kabinetet an­nak kinyilatkoztatására bírják, hogy sem­legességét minden körülmények közt fenn fogja tartani a lengyel kérdésben. Sőt a bécsi cabinet, Palmerston lord lapja szerint, már ki is nyilatkoztatta volna Berlinben és Sz. Pétervárott, hogy ő Lengyelországra vonatkozólag egyes­­egyedül csak a kibékítés szellemében tette előterjesztéseit, s Ausztria ennél marad; ha pedig Anglia vagy Francziaország kar­dot akarna rántani, akkor Ausztria azon­nal külön válik a nevezett hatalmaktól. Föltétlenül hitelt adni a „M. Post“ hí­rének nem lehet ugyan még, de föltétle­nül visszautasítani is bajos volna. Egyik felől azon hír kezd elterjedni, hogy Anglia és Francziaország beleun­ván Ausztria felelete után várakozni, már elküldték sürgönyeiket az orosz főváros­ba. Másikfelől a belga „Independance“-t Londonból arról tudósítják, hogy Russel lord f. hó 23-dikán vagy 24 dikén egye­dül Anglia nevében indított útnak az oro­szok és lengyelek közti fegyvernyugvásra vonatkozó javaslatot. Harmadik felől a „Journa des Débats“ meg azon tudósítást kapja Bécsből, hogy az osztrák kormány csak úgy venne részt akár európai congress­zusban­, akár európai conferentiában, ha Franczia­ és Angolország, s mellékesen még Oroszország is hivatalosan biztosí­tanák a birodalom mostani területét, kü­lönösen pedig Velenczét és Gallicziát. Oly feltétel, melyre legalább a két nyugati hatalom könnyen kitalálható okokból bajosan állana. Akármint legyen a dolog, Ausztriának Angliától és Francziaországtól való elma­radása komoly jelentőségű tény volna. Egyértelmű volna ez annak kimondásá­val, hogy a diplomatia elejtette a fonalat kezei közül, s hogy azt az események ragadták meg. Csakhogy az aztán más kérdés : váj­jon Ausztria maradhatna-e semleges, ha egyszer határainak tőszomszédságában megszólalna az ágyú? Mi ezt nem hisz­­szük, s előttünk csak az a kérdés ily even­­tualitás esetében, melyik táborban fogna harczolni. Azonban mielőtt tovább okoskodnánk, várjunk biztosabb tudósításokat. Hiszen a­mint mondják, ő felsége III. Napóleon is vár , várja a választások kimenetelét, és a legújabb mexicói tudósításokat, szerződés hasznos voltát nem győzi elég­gé dicsérni a jellemzés, melyből ez ada­tokat közöljük. Az újonnan szerzett ha­jók kitűnő szolgálatokat tőnek. Egy ba­jor remorqueur „Kelheim“ dec. 3-án csak 4 láb­­­vonalnyi vízben vontatott egy terhelt hajót a vaskapun keresztül. Általában panaszkodik a jelentés, hogy a vízállás a Dunán nagyon nem kedvező volt 1862-ben. A Duna szabályozását, töltések közé szorítását, a hajózás érdeke szint oly mértékben kezdi sürgetni, mint a földmivelés érdeke. Másfelől azonban kiemeli a jelentés, hogy a töltések közé szorított víztömeg gyorsabban lefoly; ki­emeli, hogy a lapályokról elvonandó víz nemcsak a hajózásnak természetes reser­­voirul szolgál esőtlen nyárban, hanem az eső képződését is előmozdítja, s egyik óv­szere a vidéknek szárazság ellen; s hogy végre a szabályozott folyó ágya az isza­polás által évenkint emelkedik. Mind oly tények, mind a gőzhajótársaság jelen­tése, melyek a Tiszaszabályozásnál is ta­pasztalhatók. Az alacsony vízállás mellett még egyéb okok is befolytak az üzlet korlátozására a múlt évben. Míg az amerikai háború nyomasztó súlylyal nehezedett az összes európai iparra, s számos belföldi gyár is fenakadt, a gabonaszállításra sem voltak kedvezők a körülmények, s Amerika el­árasztotta Franczia- és Angolországot ga­bonával és liszttel. Sokkal többet zajong­­tak a bécsi lapok a magyar törvénykezés ellen, hogysem a gőzhajótársulat igaz­gatói be ne tanulták volna tőlök e vádat. Legalább egy indokkal több, a részvé­nyesek ellenében, a­kik több osztalékot szerettek volna. Csak az a baj, hogy kissé későn használja ez oket a gőzhajózási tár­sulat, mikor már az „Österreichische“ is revocálja némileg. No de Valent, quantum valore potest. Menjünk tovább. Hogy a szerbiai események, a belgrádi bombázá­sok stb. nem mozdították elő a gőzhajó­zást a Duna azon vidékein, azt már el­­hiszszük. Mindezek mellett (tehát a ma­gyar törvénykezési viszonyok mellett is), kielégítő volna a gőzhajózás eredmé­nye, ha 9 hónap helyett 10-ig járhattak volna gőzösei. Az összes bevétel volt 9,218,004 frt. A kiadások .... 7,125,114 . Tehát a jövedelem 2,092,890 frt. A személyszállítás 1861-ben 627,781 volt, s 1862-ben 717,252 személy szállí­tására emelkedett. — Az áru­szállitás 26,239,338-ra. A részvények és kölcsöntőkék kama­toztatása (és pedig a részvényektől 8% igényel 2,080,124 ftot. A hajóbiztosítási tőke dotálására stb. stb. levonandó 1,416,918 ft. S igy ma­rad 1,404,152 ft, a­miből ismét az ötszá­zalékos kamatozásra rendelt tartalékalap fedezésére levonandó 148,050 ft, s igy fennmarad fedezendő 1,256,102 ft. Ebből a társaság 1,180,064 forintot 1862-re az államtól követelhet, 76,038 ftot saját ma­gának kell fedeznie az osztalék egy ré­szének bennhagyása által. 1861-ben töb­bet kellett ekkér fedezni, s igy most a septemberi kamatszelvény 23 ft 30 krral lesz kifizetendő (1861-ben 21 frt 60 kr volt). A selyembogár-hernyók betegsége el­len a vicenzai akadémia azt tanácsolja, hogy a hernyókat, melyeken betegség nyomai látszanak, ismételve többször 3 —4 óránkint, míg a betegség nyomai el nem tűntek, finom porrá tört korommal kell behinteni. E behintés szitával leg­jobban eszközölhető. Nem árt megkísér­teni , jegyzi meg egy bécsi lap. Bécsi dolgok. Bécsi lapokban előttünk fekszik a du­­nagőzhajózási társaság üzletének kimu­tatása 1862-ről. A 622 mlnyi vízi utón a társaságnak 133 gőzöse és 494 másféle járműve jár két millió mázsa szállítási képességgel. Növelte a szállítást a hajók személyzeté­nek a kapitánytól le a kormányosig újab­ban rendezett fizetési módja, mely az egyesek személyes érdekeit összeköti a társaság érdekeivel az úgynevezett mért­­föld­pénz (Meilengeld) által. Ez intézke­dés lényegesen folyt be az üzlet növeke­désére. A hetenkénti átlagos bevétel volt: 1859 1850 1851 1862 183,485 ft. 197,419 ft. 202,223 ft. 226,953 ft. Nem csekély emelkedés, ha meggon­doljuk a Dunával és mellékfolyóival pár­huzamos vaspályák versenyzését. Végre, mond a jelentés, a vasutak igazgatóságai kezdik átlátni, hogy a vízi szállítást telje­sen nem szoríthatják le, s az egymást kölcsönösen emésztő küzdés helyébe az érdekek egyeztetése kezd lépni. Így léte­sült az egyezmény az Erzsébet-nyugati vaspályával, s az állampálya igazgatósá­gával kötendő szerződmény is közel áll a bevégződéshez. A Florisdorfban felállított lakhely által a Ferdinánd északi pályá­val is közvetlen összeköttetésbe teszi ma­gát a gőzhajózási társaság. Egyik leghatalmasabb versenytársa a Dunán a vállalatnak, a bajor királyi gőz­hajózási társaság, összes üzletszereit el­adta a dunai gőzhajó-társaságnak 12 évi kamat nélküli részletekben fizetendő 400,000 déli német értékű forintért. E Lengyelországi események. A rutheniai fölkelésről a lengyel „nem­zeti kormány“ ezeket teszi k­­özzé : „Már négy hónapja, mióta az ellenséggel foly­tatott harcz Lengyelországnak minden leigázott tartományait az egy nemzeti zászló alá hivta. Az öt­száz év óta velünk minden jó és balsor­sot megosztott Ruthenia szomorú körülményei­nél fogva mi részt nem vett a közös ellenséggel való küzdelemben. Kénytelen volt békén tűrni s csak zárói­ól üdvözölni a nemzeti zászlót. „Ma már az egész országnak azon örvendetes hirt adhatjuk tudtára, hogy Butheniára nézve is bekövetkeztek a barcz­i győzelem napjai. Május 8-kán egész Butheniában, a Bugtól a Dnye­­perig, a Pripicz torkolatától Ukrajna belse­jéig kiütött a fölkelés. „Ruthenia erős fegyverekben és erős abban a hitben, hogy egy szebb jövendő a népnek sza­badságot és tulajdonjogot fog megadni. Beérke­zett hírek szerint a nagy ország egész területén a fölkelés egyszerre ütött ki. Csak nem minden kerület, kivéve nyugati Podoliát s Ukrajna né­mely kerületet, fegyveres contingenst állított ki a fölkelés számára. „A fölkelés első napjaiban önkényteseink Vol­hyniában L­u­b­a­r városát elfoglalták s megerősí­tették a S­z­u­s­z­a vize melletti kedvező fekvés fölhasználásával. Az oroszok még nem támad­ták meg a l­u­b­a­r­i tábort, erősítést vártak P­o­­t­o­n­o­j­a városból, mely Lubartól néhány mért­­földnyire mocsáros helyen fekszik. „Az első összeütközések Szvienczie falu, a krzeminieczki kerületben Teophipol köze­lében (Volhyniában) s Poricznál ugyanazon kerületben történtek, Ukrajnában a vaszil­­k­o­v­i erdőben (Kiefftől néhány mértföldnyire), az Irpen folyó partján és Terepcza környékén. Az előbbiek kimeneteléről még nincsenek rész­letes tudósításaink. Nagy felkelő osztályok szál­lották meg a Szlucza és Teurof közötti er­dős vidéket. Számos csoportok öszpontosulnak Poriczie, Luczk, Ovruz és Litomicz környékén Volhyniában, Vinniczánál Po­­doliában , Berdiczeffnél és Mackwof­­kánál Ukrajnában. A „Szlava Bohu“ (Istennel) harczi kiáltás, melytől Oroszország 1851-ben rettegett, ismét hangzik Ukrajna sírjai közt és Poleszia pusztáin. A fölkelők lobogóin egy sas áll Mihály arkangyallal, ki a fölkelőket szárnyai alá fogta. „Varsó, máj. 20. 1863. (A nemzeti kormány nyomdájának bélyegével). A bécsi „Presse“ a régi lengyel tartományok­­beli fölkelésnek egy érdekes, s szerinte eléggé constatirozott rajzát közli. Valósul a hír, úgymond, hogy 16-ikán Mach­­novkánál Volhyniában csata volt. A fölkelők szá­mát nem tudni, de kétségkívül bizton tehetni 1000 emberre. Vezérök Padlevszki, egy gazdag földbirtokos s 1831 beli vitéz tiszt. A tá­madást intézett oroszok 2500 an volt. De a föl­kelők ellenrohama oly erélyes volt, hogy az orosz csapat ki nem bírta állani. Megveretett s nehány mértföldnyire űzték a felkelők. Szemtanuk állít­ják, hogy az oroszok sok embert, fegyvert és kocsikat veszitenek, s nehány versenyire az utat orosz halottak és sebesültek borították. A lengye­lek kevés kárt vallottak. Megemlítendő, hogy a fölkelő vezér ugyanazon Padlevszki apja, ki korábban gárdatiszt s a fölkelés kitörése óta a ploczki kerületben a lengyelek részén vezér­kedvén, néhány héttel ezelőtt az oroszok elfog­ták a máj. 15-ikén agyonlőtték. Zviahelben (Novgorod-Volinszki) mint­egy 1500 fölkelő csoportosult össze, s az egész környéken uralkodó állású várost elfoglalták. A Volhyniában működő fölkelő csapatok mozgal­mairól alig írhatni valami bizonyost, mivel a tu­dósítások, melyek Gallicziába érkezett utazók­tól kerülnek, nagyon ellenmondók. Az oroszok­nak e tartomány­beli erejét sem lehet pontosan meghatározni, s nem tudni, mily csapatokat vit­tek át az oroszok a lublini kormányzóságból Volhyniába. A „Lemberger Zeitung“ szerint túl­zott azon állítás, mintha Volhyniában 20,000 ember állana az oroszok rendelkezése alatt. Le­het okunk hinni, hogy ott 12,000 emberük sincs. Körülbelül 10,000 re mehet az egész valódi lét­szám. A­mi azt illeti, mintha Zitomierz környé­kén a parasztság a fölkelés ellen támadt volna, oda módosítandó, hogy az orosz hatóság elkö­vetett ugyan mindent a földmíves lakosságnak a fölkelők elleni fölbujtogatására, de fáradozása sikeretlen maradt, mert a parasztság sehol sem tett semmit a fölkelők ellen. Ezután még ke­vésbé fog tenni, mert teljesen fölfogta a fölke­lés czélját, s mindenütt rokonszenvet mutatott iránta. Másként áll a dolog Ukraj­nában. Ott az orosz kormányzónak, A­n­n­e­k­o­v tábornoknak sikerült két kerületben a parasztok közül né­hány rablóbandát alakítnia, mely czélra fenye­getéseket és erőszakot is használt. Ezek utasí­tása, hogy a nemességet gyilkolják, az úri lako­kat prédálják, s mellesleg a fölkelők táborába sietőket feltartóztassák. — Egy Kiev vidékéről Lembergbe érkezett asszonyság beszéli, hogy az orosz kormány e gyalázatos tettének már tudtá­val öt nemzeti lak, s ezek feldúlásánál mintegy száz emberélet esett áldozatul. Ez még május 14-dike előtt történt. De a nemzeti kormány mindjárt kezdetben megtette a szükséges intéz­kedéseket, hogy még füvében elfojtsa e bajt. Te­temes fölkelőcsapat küldetett a rablógyilkosok üldözésére, Podhorszki és Braniczki gróf, a tartomány két gazdag földbirtokosának vezérlete alatt. Ezek oly erélyesen jártak el, hogy a vihar huszonnégy óra alatt le­­csillapít­tatot­t, habár kölcsönt kölcsönnel fizettek vissza, s tüzet vasat kellett használniok a rablók ellen. Azóta a parasztság sehol sem mozdult meg az orosz kormány bujtogatásaira, sőt a szóban levő két kerületben a zöld népe a fölkeléshez kezd csatlakozni, s több helyen le­téve az esküt az „anyának, Lengyelországnak.“ A „Presse“ tudósítója jót áll ez előadás hiteles­ségéről, s azt következteti, hogy az orosz kor­mány oly kevéssé kormányozza már Ukrajnát, mint a tulajdonképi Lengyelországot. Az Ukra­jnában levő fölkelő csapatok állásáról jobbnak tartja tudósító mit sem írni, mert a közlekedés hiánya miatt csaknem lehetetlen tisztába jönni e pontra nézve. Annyit bizonyosan írhat, hogy a a k­i­e­w­i kereskedőség, visszaemlékezvén Ki­­ewnek a lengyel uralom alatti virágzó kereske­désére, melyet az orosz kormány nem pártfogolt, az oroszok ellen van, s a lengyel fölkelést tete­mes összegekkel segíté, melyeket a nemzeti kormány rendelkezése alá adott. A felnőtt fiuk­kal biró kereskedők és iparosok a fölkelők sere­­gébe küldték őket. A kiewi polgárság ezenkívül késznek nyilatkozott minden szükségesekkel el­látni a fölkelőket. Hasonló ajánlkozásokat tettek azon vidékek városai, melyek a fölkelés mellett vannak. Ily városok Kharków, C­z­e­mi­ch­o­w, Jekaterinoszláv és Pultava. Ezt nem lengyel, s így részrehajlatlan utalók is erősítik. Nincs kétség már benne , hogy a fehér­oroszországi kormányzóságok, Vitebszk Mjo­bile­v és Szmolenszk, melyek hajdan idő szerint a lengyel birodalomhoz tartoztak, ha­­sonlókép a fölkeléshez állottak. Brodyból érke­zett telegrammok ismételve közük a „Goniec“ azon tudósitását, mely szerint a moszkvai kormányzóság is fölkelt (?) Tudósító egé­szen hitelesnek mondja azon hírt, hogy Odessa és környéke nyugtalankodik s rövid időn ott is kitörést várnak. A p­o­d­o­l­i­a­i fölkelésről ellenmondók a tudó­sítások. Némelyek szerint e tartomány nyugodt, — mások szerint az ott alakult fölkelő csapatok Volhyniában öszpontosíták magukat. —A „Presse“ tudósítása szerint pedig Podoliában is tetemes fölkelő csapatok vannak, s a fölkelés széles terjedelmet von. Bizonyos adatok nincse­nek e terjedelemről, csak annyit tud bizonyos­nak, hogy négy kerület, Hajszín, Braszlav, Proszkarov és Olhopol jókora fölkelő csapatokat állítottak ki. Mondják, hogy mindezek a gallicziai határok felé tartanak, a­mi nem is valószínűtlen.­­• Lithvániában is, az oroszok minden erőfeszítése daczára, a fölkelés ellenében semmi nevezetes előnyt nem vívtak ki. Több oldalról erősítik, hogy a fölkelők a keleti tenger partján, Polangennél erős állást foglaltak, de nem tudni, vájjon megtartják e hosszasan, s közleke­désben vannak-e a lengyelek számára segélyt szállító hajókkal.­­ Múlt héten, mint az eddigi telegrammokból röviden értesültünk már, tetemes összecsapások történtek a lengyel királyság belsejében, a r­á­­v­a­i kerületben s a l­u­b­­­i­n­i kormányzóság déli részein a krubieszkóvi kerületben. Az el­sőben Szlupszki a parancsnok, kinek csa­patja 2000 emberből áll. Ezek közt több mint 300 lovas, 700 lövész és 900 kaszás, a többi vegyes fegyvernemben szolgál. 17. és 18-án a rávai kerü­letben Babszkónál volt egy összeütközése az oroszokkal,­­ a harcz kedvezőn ütött ki a lengye­lek részére. Az oroszok, kiknek ereje két zász­lóalj gyalog, több szakasz lovasság s néhány ágyú volt, 90 halott otthagyásával kénytelenek voltak Babszkón át visszavonulni. Hir szerint Koszuból fölgyújtották e helységet. Nem tudni még, hogy ez ütközet után merre vonultak a föl­kelők. Más tudósítás szerint a fölkelők e csata után elfoglalták Káva kerületi várost, mely Varsótól déli irányban 10 mértföldre fekszik a petrikáni országútban, s 4000 lakosa van. Be­szélnek még egy jelentékeny összeütközésről, mely állítólag a szkierniczei vasútállomás mellett folyt, de úgy látszik, ez nem más, mint a balszkói csata. A szóban forgó két hely közel fekszik egymáshoz.Mondják, hogy Szlupszki csapatjában 300 paraszt is szolgált. A lublini kerület déli részében folyt harcz­roszul ütött ki a lengyelekre nézve, kiknek ve­zére itt Zapolovicz volt. Nem is egy, hanem tulajdonkép több csaták sorozata volt ez, me­lyek 18­ és 19-én folytak. Zapolovicz csapata a Viszniovszki alatt hozzá csatlakozott 120, s a Cservinszki alatti 400 emberrel az első napon 1200 ember volt, de e két segítség tőle elvált azután, úgy, hogy mintegy fele maradt, s ezzel kellett az 5000 emberrel támadott orosz ellen harczolnia. Zapolovicz azonban har­­­czolva vonult vissza s átlépett 300-ad magával osztrák területre. A lengyelek mintegy 100 ha­lottat és sebesültet veszitenek, míg az oroszok veszteségét legalább is 500 emberre teszik. Az oroszok ez alkalommal is iszonyú kegyetlenke­déseket követtek el a kezekbe esett lengyel se­besülteken. Több falut és nemesi lakot a csata­tér közelében kiraboltak és felgyújtottak. Román lapok szemléje. (Dunafejedelemségek.) A bukaresti lapok, különösen pedig a „Buciu­­mul“ a romániai egyház­nyelv kérdését illetőleg igen jellemző adatokat közölnek; e közben fel­tűnő a görög lapok által, nem csak az oktatás­ügyi miniszter­­ek­, hanem az egész kormány, sőt maga a fejedelem ellen is intézett szidalom, azért, mert a görög kalingereknek megtiltatott a román templomokban görög nyelven énekel­hetni. Az athéni „Bisantidea“ nevű lap — mond a „Buciumul“ — jeremiádáját eképen kezdi meg: „Tell ur által, a görög nyelvnek a román egyházakbeli kiszorítása tekintetében kiadott Neroféle rendelet, a legrémitebb hatást idézte elő, nem csak magában a fővárosban, hanem az egész államban. Ki hitte volna, hogy egy alkot­mányos államnak, egy oly államnak, mely a kelet fölvilágosításával kérkedik, minisztere any­­nyira elbutulhasson, miszerint ne legyen képes annak fontosságát felismerni, mit a századok becsülnek , s minden nemzetek legfőbb táp­­erőnek*tartottak, t. i. a görög nyelvet ? Ez ok­talan miniszter, a nyelvek fejedelemnője iránt, melynek az ország vallási átalakulását, ő maga pedig, mint volt görög egyházi éneklő, sa­ját anyagi életmódját köszönheti, tanúsított há­látlanságával hű szolgájává tette magát a római jezsuiták propagandájának, elárulta hazáját sze­me láttára a polgári sült világnak, mely e tettre eliszonyodott. Nem veszi észre a szerencsétlen, miként ezen eljárása által a testvérgyilkolás ülé­­két oda dobta a rokon népek közé, kiengesztel­­hetlen ellenségeivé tévén azokat egymásnak — A „Merimna“ athéni lap, még tovább is megy — mond a B. — Koszus föllépésében; ez ugyanis következőleg fejezi be átkozódásait: „Kuza Sándor fejedelem magára vonandja a sír­ban nyugvó minden orthodox vallású szentek s vértanuk átkait; ezen tette által bebizonyította, hogy ő Oroszország szolgájává változott át, és eszköze lett a panszlavismus protectiójának. A keresztyén Európa s annak minden becsületes publicistái Kuza fejedelmet megvetendik, és az emberiség gyűlölete­s megvetésének átadandják ily általa elkövetett tény miatt, mely­ egyszersmind a századnak, melyben élünk, sértését is magá­ban foglalja. Hiszszük, hogy maga Oroszország is, ha netalán nem ő maga játszsza itt a fősze­replést, tanácsolni fogja neki e rendelet vissza­vételét , sőt a souverain török hatalom is meg fogja akadályoztatni e tényt, mely által, ha lát­szólag nem is, de tettleg nagy érdekeiben van megtámadtatva stb. Ugyancsak a „Buciumul“ e tárgyra vonatko­zólag következőket közöl : „E napokban — úgymond — a bukaresti Mihály voda-féle zárda főnök , Policarp Mihaliot által Dániel archimandritához küldött s görög nyelven irt bizonyos levél jutott hozzánk. Ha a levél egye­dül azon összeesküvésekről tenne bizonyságot, melyeket a görög kallagerek Románia érdekei és a kormány részéről az állam biztosítására ki­adott rendeletek ellenében forralnak magukban, természetesen igen megfogható lenne és senkit sem lephetne meg; azonban e levél valamivel ennél többet is tartalmaz. Policarp archimand­­rita, ki egyszersmind a hírhedt N­­ 11 és C­o­n­­stantinim szövetségese, egy autograph és allograph levelében bizalmasan tudomására juttatja Daniel archimandritának, hogy ő szent­­atyaságával Romania Nifon nevű metropoli­­tájával conspirál az állam biztosítását érdeklő kormányintézkedések ellenében. A görög kallu­­ger megmondja a másik görög kallugernek, hogy a metropolita osztja érdeküket, s velük szövet­kezett. A görög kalluger sorstársának titokban azt is megsúgja, hogy mindamellett, hogy a me­tropolita velük tart, mindaddig, míg a dolgok élén Teli áll, lehetetlen a görögök érdekében valami kedvezőt kivihetni; a metropolitával s az ügyben beavatott több tagokkal tartott tanács­kozás következtén tehát az döntetett el, hogy Daniel archimandrita vagy Konstantinápolyba térjen vissza ott bevárandó Teli megbukta­tását , vagy pedig hamis útlevelet szerezzen maga számára Buscsiukról Konstantinápolyba használandót, hogy ebből gondolják, mintha valóban elutazott volna oda, de ő térjen vissza G­a­­­a­­­z­b­a. Nill atyával tanácskozandó a fö­lött, minő szint adjon az országban isméti visz­­szatérését illetőleg. — A „Buciumul“ e kérdéses levelet is közli, s fölhívja a metropolitát, hogy 24 óra alatt követelje a levélíró kallugernek letételét , azt a hatóságnak szolgáltassa át, és az országból kísértesse ki. A kormány rendelkezett, hogy jövőben görög kallugerek semmit szín alatt az országba be ne bocsátassanak. Gy.) Gazdasági s kereskedő tudósítások. — Pest, máj. 27-kén. Tegnap este, s az éj­jel futó esők. — Ma változó idő. — A viz apa­dóban. Helyi gabnavásárunk múlt heti élénk hangu­lata tegnap még élénkebbé változva jött át a je­­len hétre is. Hogy a különben nem megvetendő mennyiségű adásvevésnél még nagyobb mérvű forgalom nem jöhetett létre , annak csak a kész­letek hiánya az oka. Eladatott 6000 m. 88 ftos tiszamelléki búza 4 ft 80 krjával, 2500 ro. 87 ftos 4 ft 70 krjával,2000 m. bácskai 83—85 ft03 Győ­rött átvétellel 4 ttjával. Továbbá 2000 m. 78. ftps rozs 2 ft 68 krjával. Külföldi kereskedők nem igen vannak, s az üzlet jelen élénkségét legin­kább helybeli üzéreink és fogyasztóink , a gőz- és egyéb malomtulajdonosok idézték elő, a­kik bevásárlásaikat mindeddig halogatták , most azonban készleteik elfogyván, kénytelenek be­szerezni. A búza mérőjéért 15 krral magasabb árakat örömest megadnak. Az árpa és zab ára is emelkedik. A kukoriczából jelentékeny üzlet nem volt, de igen emelt áron tartották. A tegnapi bécsi marhavásárra a „P. Lt.“ ma­­gántávsürgönye szerint összesen 3160 db vágó volt felhajtva; áraik mázsaszámra 24—25 és fél ft közt alakultak, Szeged, május 22. Mai heti tudósításunk ismét ugyanazon nótát pengeti s az üzlethiány­ról panaszkodik, mert bár a gabonaneműek árá­ban e héten tetemes javulás állt be, ezt a kiáll­­hatatlan szárazságnak tulajdoníthatjuk, mely ha még néhány nap alatt meg nem változik, minden vetésünket virágjában elégeti a hőség. Még a legidősebb ember sem emlékszik ily rendkívül rosz tavaszi időjárásra, mint ha a természet a politikai viszonyokkal szövetkezett volna meg­rontásunkra. A bánáti szomszéd helységekből a napokban teheneket hajtott a pórnép ide eladás végett, s e szegény állatok alig bírtak már állni lábaikon, s szánandó kinézésök miatt, a még többnyire fiatal barom, 15 írtjával sem kelt el. Mire is vennék meg, midőn a merre csak sze­münk ellát, nem találunk zöldet a legelőkön. Széna még csak itt-ott kapható s a pórnép szá­mára igen drága. Terményáruinkban kevés az elevenség, egyet­len megnevezhető czikk a rongy, mely innen meglehetős mennyiségben vitetik fölfelé. A gyapjúra nézve semmi változás, köttetett ugyan csekély számú alku, ezek azonban kény­szerűétt eladások s a nagyobb, tehetősebb birto­kosok ily árak mellett nem adnak túl gyapjú­kon. Nálunk a gyapjú ára 40—45 ft közt válto­zik, a jobb minőségű 48 ft. A tollkereskedés nagyon kicsinyben mozog s az itteni árak a külföldiekkel sok ideig nem vol­tak öszhangban, most, midőn az árak egy kissé alábbszálltak, tán történik e czikkben is egy kis lendület. A fosztott tollat 45—55 frttal fizetik, a jobb minőségűt 60—80 ft, pöhölyt 100—140 ittal. Nyersbőr e héten meglehetős mennyiségben szállíttatott,idevaló kereskedők olcsó áron jutottak hozzá: nehéz száraz ökörbőr 16—18 ft, tehén- s középszerű ökörbör 14—16 ft lóbőr 3 ft 50 kr— 4 ft, nagy juhbőr 1 ft 60—80 kr, középszerű 80 kr—1 ft 20, báránybör 40—60 kr páronként. A legszebb szappan 18—20 filával ajánltatik mázsánként. A gabnaszállitmány csekély, az árak emelked­ők : nehéz fajú búza 4—4 ft 20 kr, közép 3 ft 90 kr—4 ft, rozs 2 ft 40—50 kr árpa 2—2 ft 20 kr, zab tetejezve 1 ft 80—90 kr, kukoricza 2—2 ft 20 kr, paszuly 3 ft 50 kr—4 ft. Egy mázsa szikkasztott szalonna 22 f, disz­nózsír hordóban 26 ft. — E­g­e­r, május 22. Az alföldről, különösen a Tisza vidékéről a Jászságból jövő tudósítások a mezei gazdászatot illetőleg a legszomorítóbbak. Mindenütt a pusztulás rémképe s a szárazság miatt már alig látható a földön valami zöld; a mező kopár, a marhák ki sem járnak, a búzát kaszál­ják, hogy tudjanak, mit adni az éhséggel küzdő jószágaiknak. A felsőbb vidéken ezzel ellenkező­leg a legszebb élet tenyészik, esők járnak elég bőven. — Időjárásunk egész május hóban rekke­­nő meleg volt, a légmérő 26—28 fokig emelke­dett. Most borongós és esőre hajló. — A búza ára hirtelen emelkedik, a mai hetiváron 40 krral szállt fel. A forgalom igen csekély, az összes ter­mény a mai hetivásáron alig ment 350 kö­bőire

Next